Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Nagyvárad (ROU)
9826 tétel
2017. május 5.
Határátkelés: felfüggesztették a szigorítást a magyar oldalon
Felfüggesztette a magyar kormány a szigorított határellenőrzésre vonatkozó előírásokat, így megszűnhetnek az elmúlt hónap során kialakult hosszú sorok. A labda a román térfélen pattog.
Visszaállhat a rend a román–magyar határátkelőkön, miután a magyar kormány határozatban felfüggesztette az áprilisban hatályba lépett szigorításokat – jelentette be Vitányi István fideszes országgyűlési képviselő a csütörtökön Nagyváradon tartott sajtótájékoztatóján. A berettyóújfalusi honatya rámutatott: a rendelet a Magyar Közlönyben való megjelenés pillanatában lép érvénybe, így már csak a román fél azonos intézkedésére lesz szükség ahhoz, hogy ismét gyors és zökkenőmentes legyen a határátlépés.
Vitányi leszögezte: a magyar hatóságok eddig is igyekeztek biztosítani a zökkenőmentes határátlépést, a román kormány korábban mégis úgy értékelte, hogy a „labda a magyar oldalon pattog” – ezt most visszapasszolták.
Vásárhelyi-Nyemec Réka / Krónika (Kolozsvár)
2017. május 8.
A korral lépést tartó 25. Bolyai Nyári Akadémiát szerveznek idén
Többszörösen is fontos évfordulót ünnepel a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Ezek közül a legfontosabb, hogy idén huszonötödször szervezik meg a Bolyai Nyári Akadémiát. A július 9–29. között zajló rendezvénysorozat különlegessége, hogy idén a játék, a játszva tanulni, illetve a tanulva játszani lesz a központi témakör.
Az idei felhozatalról, valamint az újdonságokról Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke, valamint Ferencz Salamon Alpár, az akadémia koordinátora számolt be a sajtónak hétfőn Csíkszeredában.
A szövetség elnöke visszaemlékezett a 25 évvel ezelőtti első akadémiára, illetve az RMPSZ egy évvel korábbi indulására is. De a pedagógusok számára létrehozott Magiszter című folyóirat indulásának 15 éves évfordulóját is idén ünneplik. A Bolyai Nyári Akadémiát a Kárpát-medencében ekkor beinduló, társ-pedagógusszervezetek által kezdeményezett hasonló rendezvények inspirálták: egy évvel korábban indította a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a nyári továbbképzés-sorozatát. Burus Siklódi Botond elmondta, hogy a névválasztást a Bolyai Tudományegyetem újraindításának sikertelensége adta. Azóta pedig a székelyföldi helyszínek mellett igyekeztek Erdély, a Partium és a Bánság területére is elvinni az akadémiát, így többek között Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyenyeden, Szatmárnémetiben, Nagyváradon és Aradon is volt már akadémia.
Az akadémia 25 éves jubileuma, az elnök szerint, az útkeresés lehetőségét kínálja az RMPSZ számára, új kihívások elé állítja a pedagógusokat, akiknek a megváltozott igényeknek való megfelelés, az egyre izgalmasabb témák tárgyalása került előtérbe. Ezzel a gondolattal szervezik meg a játék hetét az idei Bolyai Nyári Akadémián.
Ferencz Salamon Alpár, az akadémia programfelelőse az idei kínálatot ismertette. A kéthetes rendezvény első része Legyen a játék tanulás! elnevezést kapta, ugyanis ebben játékpedagógiai tematikus foglalkozásokat hirdetnek mintegy 200 pedagógus számára. A előadássorozat átfogó témájával az oktatási és nevelési folyamat gyermekközpontúságának szükségességét hangsúlyoznák, vagyis azt, hogy a játék eszköz, módszer, jelképes kulcs a gyermekhez, amelyet a tananyagközpontú oktatási rendszer egyelőre ellehetetlenít.
Az előadásokon a különleges kommunikációs eszközökkel, drámapedagógiával, élménypedagógiai módszerekkel, de a népi gyermekjátékok hasznával is megismerkedhetnek a résztvevők.
A július 9–29. között zajló képzésekre RMPSZ-tagsággal rendelkező pedagógusok online pályázhatnak június 16-ig. A 13 szekció 16 csoportjának jegyzéke, a pályázati felhívás és egyéb fontos információk a szövetség honlapján, a www.rmpsz.rooldalon érhetők el. A nyári akadémia megvalósulását idén az Emberi Erőforrások Minisztériuma mintegy 17,1 millió forinttal támogatja.
Kovács Boglárka / maszol.ro
2017. május 9.
Könyv Nagyváradról
Még kapható Nagyváradon a Libris Antica, az Illyés Gyula és a Kolbe könyvesboltokban dr. Fleisz János: Városfejlődés, regionális átalakulás. Nagyvárad, Partium, Erdély című kötete. A változatos tematikájú könyv ismerteti az aradi vértanúk nagyváradi kötődéseit, a váradi vár szerepét Nagyvárad fejlődésében, a Körös-parti város 20. századi történetét és a városok rangsorában elfoglalt helyét. Emellett taglalja az erdélyi, partiumi és bánsági városok fejlődésének sajátosságait a 20. században, illetve a nagyváradi sajtó történetének 1940–1944 közötti szakaszát. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. május 11.
Gyorsabbá vált az átkelés a határon
A helyszíni beszámolók szerint gördülékenyebbé vált a határátkelés, miután a magyar kormány ideiglenesen felfüggesztette a határellenőrzésről szóló uniós rendelet alkalmazását. Lapunk természetesen szerette volna megtudni, miként alkalmazkodnak a budapesti döntéshez a román társszervek, ám a hazai hatóságokat nem lehetett szóra bírni.
A román határrendészet országos parancsnokságának szóvivője múlt heti megkeresésünkkor arra kérte lapunkat, kérdéseinkkel forduljunk írásban a Belügyminisztérium sajtóosztályához. A tárcától azonban szerda kora estig nem kaptunk választ, a minisztériumi szóvivő pedig hívásainkra nem reagált. Nem tudott válaszolni kérdéseinkre Laura Bondar, a Bihar megyei határrendészet szóvivője sem, aki azt ígérte, jelentkezni fog, ha tud nyilatkozni, azonban hiába vártuk a hívását. A hatóság honlapja szerint egyébként a román–magyar határon szerdán, a késő délutáni órákban 10-15 perc volt az átlagos várakozási idő. A Biharkeresztesről Váradra ingázók, akik már kora reggel beléptek Romániába, azt tapasztalták, a kifelé vezető sávon lényegesen kevesebb autó áll, mint az elmúlt időszakban. Ennek oka, hogy lényegesen lerövidült az ellenőrzési idő, miután Magyarország ideiglenesen felfüggesztette a szisztematikus ellenőrzést. Délután így már mindenki a szigorítás bevezetés előtti időszakra jellemző tempóban mehetett haza. A Biharkeresztesen élő Zatykó Gyula a Krónika megkeresésére a késő délutáni órában elmondta, percek alatt átjutott a határon, alig 2-3 autó állt előtte. Az ő ellenőrzése alig 30 másodpercet vett igénybe. Mivel a román vámos ismeri a határon naponta átjáró politikust, a schengeni előírások értelmében nem köteles szkennelni a személyi okmányát, ezt most sem tette meg, s ezúttal a magyar kollégája is csak ránézett az iratra, és a csomagtartó kinyitását követően engedte is tovább. Hasonló tapasztalatokról számolt be 18 óra után pár perccel a szintén Biharkeresztesre átköltözött Tókos-Fejes Béla is. A torlódás felszámolása érdekében indított aláírásgyűjtés másik kezdeményezője lapunk megkeresésére elmondta, három autó állt előtte, de még így is három perc alatt átjutott.
Bálint Eszter, Gyergyai Csaba / Krónika (Kolozsvár)
2017. május 11.
Tudományos ülésszak lesz Erdély történelméről Váradon
Erdélyi történetek – Történetek Erdélyről címmel kerül megszervezésre a II. Erdélyi Történelemtudományi Doktorandusz-konferencia május 12–13-án Nagyváradon a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége szervezésében.
A tudományos ülésszak célja, hogy fórumot teremtsen a különböző felsőoktatási intézményekben és kutatóműhelyekben dolgozó, Erdély, a Partium és a Bánság történetét kutató doktoranduszok, doktorjelöltek és fiatal kutatók számára. Bemutatják és megvitatják a legújabb kutatási eredményeket.
A konferencia megnyitójára május 12-án, pénteken 15 órai kezdettek kerül sor a Partiumi Keresztény Egyetemen. Egyed Ákos történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az Erdélyi Múzeum Egyesület korábbi elnöke „A Magyar Történelmi Társaság megalakulása és tevékenysége gróf Mikó Imre elnöksége idején (1867–1876)” címmel tart plenáris előadást. Ezt követően a kolozsvári Magyar Történeti Intézet „Fürdőélet Erdélyben” című évkönyvének ismertetésére kerül sor. A kötetet a főszerkesztő, Rüsz-Fogarasi Enikő történész, egyetemi tanár, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának dékánhelyettese mutatja be. A plenáris előadásokat a részvevők szekció-előadásai követik.
A rendezvény szombaton a Continental Hotel konferenciatermében folytatódik, ahol 9 órától Nagy Levente történész, egyetemi docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezetője „Lehetséges küldetés? Hitek és tévhitek a román reformáció körül” című plenáris előadására kerül sor. Az expozét szekció-előadások követik. Az ülésszak záróeseményeként bemutatásra kerül az Erdélyi Krónika tudományos-ismeretterjesztő portál. A fiatal történészek által idén útjára indított, Erdély első történelmi portálját az alapító-főszerkesztő Fazakas László és a jelenlévő szerkesztők, rovatvezetők mutatják be. Végül Török Péter történész, a Budapest Főváros Levéltárának főlevéltárosa „Online Bihar-kutatás: a Biharkutatas.hu és az Új Nézőpont online folyóirat” címmel tart vetített képes bemutatót. http://itthon.ma/civilifi
2017. május 15.
Szent László-zarándoklatot tartottak Nagyváradon
Szent László-zarándoklatot tartottak vasárnap Nagyváradon a városalapító király szentté avatásának a 825. évfordulóján. Az eseményre Nagyváradra hozták a szent király győri ereklyéjét. A nagyváradi székesegyházban tartott ünnepi szentmisén Erdő Péter bíboros a Szent István-i mű kiteljesítőjének nevezte Szent Lászlót. Megemlítette: a Nagyváradon eltemetett király sírkövét olyan próbakőnek tekintették, amely mellett kiderül az igazság. „Mátyás királyról azt őrzi az emlékezet, hogy igazságos király volt, de amikor meghalt, odalett az igazság. Szent László halála után is igazságot tett” – jelentette ki a bíboros. A mise után mondott ünnepi beszédében Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes a kereszténység, a magyarság és az európaiság egységének a szimbólumaként jellemezte Szent Lászlót. Szerinte a szent király alakja azt példázza, hogy „a nemzeti elkötelezettség és a kereszténység nemhogy nem áll szemben egymással, de egymásra utalt”.
MTI; Népújság (Marosvásárhely)
2017. május 15.
Zarándoklat a kereszténységért
Az elmúlt évtizedek legjelentősebb zarándoklatára került sor tegnap Nagyváradon, ahol a Festum Varadinum rendezvénysorozat legnagyobb tömeget megmozgató és vitathatatlanul legjelentősebb eseményén, a Szent László zarándoklaton vehettek részt az érdeklődők. A Nagyváradot megalapító lovagkirály egyik féltve őrzött fejereklyéje érkezett Győrből erre az alkalomra a városba, így a körmeneten nemcsak a váradi hermát, de ezt is végigvitték.
A fejereklyét egy speciálisan védett autóval hozták a váradi székesegyházba. A begördülő autót katolikus hívek százai várták, akik közös imádsággal fejezték ki tiszteletüket az egykori keresztény uralkodó emléke iránt. A zarándoklat szentmisével kezdődött. Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök köszöntötte a szép számmal megjelent híveket, köztük politikai és közéleti szereplőket.
Erdő Péter bíboros, prímás, Budapest-Esztergom érseke celebrálta a misét, rámutatva arra, hogy Szent László öröksége és szellemi, hitbéli hagyatéka sosem volt annyira üzenetértékű az elmúlt évszázadok alatt, mint napjainkban, amikor a keresztény világot támadások érik, amikor a krisztusi egyházakat idegen erők veszélyeztetik. A Szent Lászlóra jellemző hit, szeretet, bátorság, emberi tartás a ma emberének is olyan példát mutat, amelynek segítségével megtarthatjuk keresztény értékeinket és lelkünkben a szeretetet.
A szentmisét követően Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese is köszöntőt mondott. Beszédében kiemelte, hogy a mai értékvesztett világban, amikor Nyugat-Európa látványosan elvesztette keresztény gyökereit, nemzeti identitását, a Szent László-zarándoklat egyfajta erőt adó jelzés, egyfajta üzenet is, hogy a magyarok képesek megtartani magyarságukat és keresztény hitüket. A kereszténység és a magyarság találkozásának ugyanis egyik ékes példája a lovagkirály élete, aminek követése, tisztelete ma igencsak aktuális, hiszen a nagy uralkodóhoz hasonlóan kell védeni hitünket, hazánkat, mutatott rá Semjén. Ezt követően Victor Opaschi, Románia vallásügyi államtitkára mondott üdvözlőbeszédet, melyben hangsúlyozta, hogy ez a Szent László zarándoklat olyan jelentős és példaértékű esemény, mely nemcsak a váradi katolikusoknak, de egész Románia keresztény népének is büszkeségére válik.
A zarándoklat idén első alkalommal a székesegyháztól egész a váradi vártemplomig tartott, több ezernyi hívő kísérte a szent ereklyéket végig a városon, miközben magyar nyelven Szent László-himnuszokat és vallásos dalokat énekeltek. A zarándokmenetet a rendőrség és a csendőrség biztosította, ideiglenes forgalomkorlátozásokra is sor került, ahogy a menet áthaladt a városon.
A zarándoklat a váradi vár ősi falai között ért véget, ahol a vártemplomban a jelenlevő papok és hívők közösen imádkoztak Szent László királyhoz.
Szőke Mária / Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. május 16.
Háromnyelvű helységnévtábla fogadja a FUEN-kongresszus résztvevőit Kolozsváron
Egy nappal az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) szerdán kezdődő kolozsvári kongresszusa előtt a helyi önkormányzat kihelyezte a város nyugati, Szászfenes felőli bejáratához az első román-magyar-német nyelvű helységnévtáblát. A Cluj-Napoca - Kolozsvár - Klausenburg tábla fölé egy másik, latin nyelvű tábla is kikerült, mellyel a polgármesteri hivatal a város római kori eredetére kíván utalni. A hivatal sajtóközleményében leszögezi: amint sikerül beszerezni a szükséges engedélyeket, Kolozsvár többi bejáratához is elhelyezik a településjelzőket, amelyek a város „történelmi, multikulturális és európai jellegét” hivatottak alátámasztani. Az európai őshonos kisebbségek és nyelvi közösségek legnagyobb ernyőszervezetének, a FUEN-nek vasárnapig tartó kongresszusára több mint kétszáz küldött érkezik Európa számos országából.
A kolozsvári polgármesteri hivatal ma reggel kihelyeztette a város nyugati bejáratához az első román-magyar-német nyelvű helységnévtáblát. A Kolozs megyei törvényszék február 21-én mondta ki, hogy magyar nyelven is ki kell írni a településnevet Kolozsvár határaiban. Emil Boc polgármester április 7-én jelentette be, hogy nem fellebbez az ítélet ellen. Ekkor azt is közölte, hogy a szabványos Cluj-Napoca - Kolozsvár - Klausenburg tábla fölé egy másik táblát is kihelyez, mellyel a város római kori eredetére kíván utalni. Hozzátette, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történész szakértőinek a tanácsa alapján ezen a táblán a Municipium Aelium Napocense ab Imperatore Hadriano Conditum (117-138) felirat szerepel majd.
Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere elmondta: szerették volna az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) szerdán kezdődő kolozsvári kongresszusa előtt a város valamennyi bejáratához és kijáratához elhhelyezni a többnyelvű táblákat, de egyelőre csak a Nagyvárad felőli bejárathoz sikerült a szükséges jóváhagyásokat megszerezni, illetve kiállítani. A többi bejáratnál a közúti társaság területére kell építési engedélyt kiállítaniuk, és az illetékesek még nem válaszoltak a megkeresésükre.
„A város többi bejáratához is megvan már az urbanisztikai engedély, csak várjuk a közutaktól a beleegyezést, hogy kiállíthassuk az építési engedélyt, és tudjuk kihelyezni a táblákat” - jelentette ki az alpolgármester, aki szerint napok kérdése, hogy mindenhová kikerülnek a többnyelvű táblák.
Oláh Emese elmondta: a polgármesteri hivatalon belül semmilyen ellenkezést nem tapasztal a többnyelvű táblák kihelyezésével szemben, de azt látja, hogy a közösségi portálokon a román nacionalisták részéről óriási nyomás nehezedik Emil Boc polgármesterre, amiért vállalta a többnyelvűséget.
Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kérdésünkre elmondta: végre megjelent Kolozsváron az első háromnyelvű helységnévtábla, amelyre már hosszú ideje nagyon sokan vártak.
„Minden patetizmus nélkül mondom, hogy elkezdtem könnyezni, amikor megláttam a tábla elhelyezéséről a képet. Nagyon örülök, hogy a FUEN szerdán kezdődő kolozsvári kongresszusa előtt erre sor került” – mondta, hozzáfűzve: mindez azt jelzi, hogy diskurzusok és a tettek kezdenek egymáshoz közeledni a multikulturalizmus és a többnyelvűség kérdését illetően.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is üdvözölte a table elhelyezését: “Nyelvjogi küzdelmünk látható eredménye mindenképp örömre ad okot, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy mindez nem jöhetett volna létre a széles körű civil- és politikai összefogás nélkül” – szögezik le. Úgy vélik, a kolozsvári siker arra hívja fel a figyelmet, hogy még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a hasonló kezdeményezésekre. “Ugyanakkor időszerű lenne – a kolozsváriak példáját követve – kiterjeszteni a nyelvjogi küzdelmeket Erdély más településeire is, hiszen e terülten is – európai országhoz méltatlan módon – komoly lemaradásaink vannak” – hangsúlyozzák.
Asztalos Lajos helytörténész lapunknak elmondta: Kolozsváron a második világháború után, a kommunizmus első időszakában léteztek még magyar feliratok, beleértve a településjelzőket is, de aztán az ötvenes évektől ezek fokozatosan eltűntek és úgymond „egynyelvűekre” cserélődtek.
A többnyelvű kolozsvári helységnévtábla kihelyezése az elmúlt 16 évben számtalan per tárgya volt, a végső döntések azonban rendre a többnyelvűséget elutasító polgármesteri hivatalnak kedveztek. A nyertes pert a Minority Rights kolozsvári egyesület indította, amihez 370 kolozsvári polgár is csatlakozott.
A felperes azzal érvelt, hogy noha a 2001-ben elfogadott helyi közigazgatási törvény húsz százalékban jelölte meg azt a küszöbértéket, amely fölött egy település kisebbségi lakosságát nyelvi jogok illetik meg, a jelenleg 16 százalékot kitevő, mintegy ötvenezer fős kolozsvári magyarságot is megilleti a magyar helységnévtábla kihelyezésének a joga. A törvény elfogadásakor ugyanis az 1992-es népszámlálás adatait kellett figyelembe venni, ekkor pedig még a küszöbérték fölött volt a magyarság aránya Kolozsváron. Később a törvénybe egy olyan módosítás is bekerült, hogy a többnyelvű feliratozás olyan szerzett jog, amelyet egy kisebbség akkor sem veszít el, ha időközben a küszöb alá süllyed a számaránya egy településen.
Villáminterjú: a legtöbben hasznosnak tartják a táblák elhelyezését
A helyszínen megkérdezettek véleménye a frissen kihelyezett helységnévtáblával kapcsolatban nemzetiségtől és anyanyelvtől függetlenül főként pozitív volt. A nyilatkozók közül többen hangsúlyozták a háromnyelvű tábla hasznosságát, ami ezentúl már nem csak a román lakossághoz szól. Akadtak olyanok is, akiknek fel sem tűnt a változás, egy illető pedig azt nyilatkozta, hogy szerinte a tábla már évek óta ide van helyezve.
A háromnyelvű településjelző hírének hallatán egy idős magyar nemzetiségű hölgy így reagált: „ Nem viccelnek? Az Isten tartsa meg azt a táblát ott, ahol van! Remélem nem festik le, vagy törik össze!” Egy Kolozsvárra látogató angol turista nagyon korrekt eljárásnak tartotta a tábla elhelyezését, hozzátéve: Európában élve mindez magától értedőnek kell lennie. A pozitív vélemények mellett olyan személy is akadt, aki nemtetszését nyilvánította ki kérdésünkre. Mint fogalmazott, különösebben nem érdekli a helységnévtábla körül kialakult helyzet. Csiki Zsuzsanna, Tamás Réka / szabadsag.ro
2017. május 18.
Konferencia Várad történelméről
Immár negyedik alkalommal zajlott a Szacsvay Akadémia és a Tanoda Egyesület szervezésében konferencia Biharország történetéről a Varadinum keretében. Hat előadás hangzott el.
Szabó Ödön parlamenti képviselő nyitotta meg a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal dísztermében zajló csütörtök délelőtti rendezvényt – mint mondta, az elkövetkezendőkben is minden évben meg fogják szervezni a konferenciát. Mint elhangzott, az idén a tanulmányokat tartalmazó „Őrizzük Váradot…” – Nagyvárad és Bihar vármegye története a kora újkorban című kötet szerkesztője és a rendezvény szervezője Oborni Teréz magyarországi történész.
Stratégiai szerep
A későbbiekben Oborni Teréz, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársa szólat fel. Bevezető beszéde során elhangzott, hogy Bethlen Gábor fejedelem 1616-ban, Rhédey Ferencnek írott levelében Várad jelentőségéről szólva így fogalmazott: „Ha Várad nem lészen, Szentjobb és a többi sem lészen, uram, őrizzük Váradot, mert úgy maradhat kegyelmed is szép javaiban, s mi is Erdélyben.” A fejedelem e szavai, amelyek Papp Klára jelen kötetében közreadott tanulmányában is szerepelnek, méltóképpen jelzik Nagyvárad fejedelemség-kori stratégiai fontosságát. A nagy fejedelem ezzel a kijelentéssel nem új keletű felismerést vetett papírra, hiszen Várad kulcspozíciója és rangos helye a fejedelemség nyugati határvidékén már évek óta közismert volt.
A kötet tanulmányai között néhány írás épp Várad stratégiai helyzetéből fakadó történéseket vizsgálja, más tanulmányok az egyházi viszonyokat, vagy a történeti Bihar vármegye két központi városa, Debrecen és Nagyvárad közötti kapcsolatot vizsgálja. A későbbiekben szó esett Bethlen Gábor és II. Mátyás király tárgyalásairól Nagyvárad sorsát illetően.
Felélénkítette
Amint a magyarországi történésznek a konferencia előadásait tartalmazó kötetben szereplő bevezető gondolataiban olvasható, a Bihar megyei RMDSZ és Szabó Ödön parlamenti képviselő célja az volt, hogy a város és Bihar vármegye középkori és kora újkori történetét újra a kutatás homlokterébe helyezze és e régi idők történetét mélyebben megismertesse az érdeklődő nagyközönséggel. „Az egészen bizonyos, hogy a Festum Varadinum keretében rendezett konferenciák és tanulmányok megjelentetésének lehetősége lassan, de biztosan felélénkítette a korszak kutatóinak érdeklődését a térség történetének egyes kérdései iránt.”
A továbbiakban öt magyarországi és egy nagyváradi építész előadásai hangzottak el: Papp Klára – Debrecen és Várad kapcsolata a kora újkorban, Bagi Zoltán Péter – Várad 1598 évi ostroma – más nézőpontokból, Szabadi István – A református egyház a hódolt Biharban, Mészáros Kálmán – A Váradi járás katonaállítása a Rákócszi-Szabadságharcban, Török Péter – Hajdúk fehérben. A szabolcsi Hajdúvárosok, Emődi Tamás – A Nagyváradi Várban végzett ásatások.
Neumann Andrea / erdon.ro
2017. május 18.
Készül Nagyvárad krónikája
Szerda délután a a XXVI. Festum Varadinum keretében Szűcs László főszerkesztő arról beszélgetett a szerző Kormányos László történelemtanárral, hol tart Nagyvárad krónikájának elkészülte.
A programfelelős a Várad folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület volt. Szűcs László felidézte, hogy 2005-ben merült fel először egy beszélgetésen, hogy krónikát kellene írni Nagyváradról. Több kiadó azonban visszalépett amikor szembesült a feladat súlyával. Múlt év őszén egy egyeztetés nyomán a Várad és a HKE elvállalta, bár már akkor látszott: vállalhatatlan az a határidő miszerint ezekben a napokban, a Festum Varadinum idején meg kell jelenjen a körülbelül 600-800 oldalas kötet. Megjegyezte: sok tekintetben az elmúlt évtizedek legnagyobb váradi könyves vállalkozásáról van szó ami a terjedelmet, a költségvetést, a nagy mennyiségű képanyagot illeti. Igyekeznek minden esetben az eredeti jogtulajdont megszerezni Romániában és Magyarországon, képügynökségektől, intézményektől, magánszemélyektől. Az írás 2010 körül indult el. Most ott tartanak, hogy a szöveganyag adott, bő féléve zajlik a szerkesztés, a korrektúrázás, a képek beszerzése. Két hónapja elkezdődött a tördelés, mely igényes és aprólékos, de szerencsére Váradon vannak jó szakemberek. Remélik, hogy a tördeléssel szeptemberig végeznek, amikor még egyszer alaposan átnézik az oldalakat, hogy lehetőleg minél kevesebb legyen a hiba. Ha minden jól halad, a karácsonyfa alá már odatehető lesz a Bihar Megyei Tanács által finanszírozott kiadvány.
Kuriózumok
Kormányos László azt mondta: 10-12 évvel ezelőtt Szabó Ödön állt elő az ötlettel, de nem volt elképzelés arról, hogy a kivitelezés hogyan valósuljon meg. Először csapatmunkában gondolkodtak, abban, hogy adott szakember feldolgozzon egy-egy korszakot, de végül Kormányos László úgy határozott, megpróbálkozik egyedül a teljes anyaggal. Úgy fogalmazott: nem szakmailag okozott neki nehézséget, hanem az irdatlan nagy mennyiségű anyag miatt. Közös nevezőre kellett hozni a tudományosságot, az olvashatóságot és azt, hogy a krónika népszerű is legyen. Nem sürgette senki, a saját munkaritmusa szerint tudott haladni, illetve határidő sem volt az elején. Öt éve volt az első megbeszélése az akkori kiadóval, amikor érezte, hogy feszesebb tempót kell diktálnia, és az utolsó 3 év volt intenzívebb. Kihívást jelentett, hogy a könyv ne legyen egy koppintása, visszaadása valaminek, ami már megjelent a témában. Volt olyan, ami őt is meglepte, például az olyan helytörténeti kuriózumok, szenzációk, melyek azt bizonyítják, hogy Várad a tudományos megoldásokban is élen járt, nemcsak egyházi vagy építészeti téren. Megítélésében minden korszaknak volt valami újszerűsége, de igazán radikális változást a török uralom hozott.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro
2017. május 19.
Kongresszus, kongresszus után
Az RMDSZ zilahi kongresszusán a Szociáldemokrata Párt elnöke, Liviu Dragnea udvariasan felkérte az erdélyi magyarság politikai képviseletét, legyenek partnerek a következő száz év projektjének kidolgozásában.
Mindezt egy kézszorítással pecsételné meg, mert mint mondotta: a politikában sokszor egy kézfogás fontosabb, mint egy sokoldalú együttműködési megállapodás. Sokkal jobb, mint az írásos szerződés, mert azt, lám, még száz év múltán is számon lehet kérni, mint az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatot, amit a magyarok egyvégtében felhánytorgatnak, pedig a román állam azóta is, állandóan nagylelkű engedményeket tesz irányukban. Ráadásul olyanokat mondanak, mint Markó Béla az említett kong¬resszuson, hogy: a magyaroknak nincs mit ünnepelniük a centenárium kapcsán. (?!) Az ilyen kongresszusokat, ahol ilyesmiket lehet mondani, egyszerűen be kellene tiltani. Szerencsére, hogy rögtön került egy honvédő, a liberális Florin Roman, aki felszólította az RMDSZ-t, hogy tartsa tiszteletben a románok történelmét, és megmondta: …a jövő évi évforduló „az ország valamennyi polgára számára ünnepet jelent”. Punktum. Tessenek ünnepelni!
A magyarság iránti gesztusként a zilahi kongresszuson egész sereg román politikus is részt vett, és üzent az elnök Iohannis és a miniszterelnök Grindeanu is. Felesleges itt idegenek jelenléte, mint a meghívott magyar miniszterelnök-helyettes Semlyén Zsolté, aki csak öltözködésben tenne engedményt a két ország viszonyának javítása céljából, mivel ő csak azt ígérte meg: Magyarország kész „újragombolni a mellényt” a román–magyar államközi kapcsolatokban, majd ő is a gyulafehérvári nyilatkozattal és más sérelmekkel hozakodott elő. Különben nálunk a törvényhozás is állandóan a kisebbségek iránti nagylelkűségét bizonyítja, és ilyen alapon például a képviselőház áprilisban ellenszavazat nélkül elfogadott egy törvénymódosítást, amely szerint az egészségügyi és szociális intézményekben is alkalmazni kell olyan dolgozókat, akik beszélik a kisebbségek nyelvét. Aztán az ellenzéknek mégiscsak feltámadt a lelkiismerete, szívükben fellobbant a hazafiasság lángja, és megtámadták ezt az alkotmánybíróságon, de az, nagy hazafiatlanságról téve tanúbizonyságot, mégis helybenhagyta. Az agyafúrt magyarok, betartva a bírósági határozatokat, álnokul törvénytisztelőnek mutatkozva leszedik ugyan a községháza feliratokat, de aztán mégis betartanak, ahol tudnak. Most például Csíkkozmáson azt eszelték ki, hogy a falu polgármesteri hivatala előtt virágokból teszik ki a községháza feliratot. (Ilyen és ehhez hasonló aljasságokra bármikor képesek.) Ezek után a jogászoknak kemény munkával olyan paragrafust kell keresniük, amivel ezt is meg lehet tiltani. Az engedmények sorában említsük még meg, hogy bírósági döntés alapján a napokban kincses városunk, Cluj-Napoca nevét magyarul is kitették a város Nagyvárad felőli bejáratához, pedig a polgármester még most is megfellebbezhette volna az erről szóló határozatot. Ilyeneket hallván a régi jó polgármester, Funar, álmatlanul foroghat az ágyában. Ő biztosan betiltotta volna a most Kolozsváron szervezett Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) kongresszusát is. A FUEN egy teljesen felesleges szervezet, amelynek Romániában nincs mit keresnie, hiszen az európai kisebbségek problémáival foglakozik. Nálunk ilyen gondok egyáltalán nincsenek, hiszen itt messzemenően, példásan, sőt, az unió átlagán felül meg vannak oldva még a nem létező gondok is. A FUEN azt szeretné, hogy az Európai Bizottság érdemben foglalkozzék az őslakos európai kisebbségek problémáival, és ennek eléréséhez a szükséges aláírások gyűjtését is itt kezdi, de remélhetőleg nem lesz nálunk, aki ilyesmihez nevét adná. Nem csoda, ha a román diplomácia megpróbálta lebeszélni a Kolozsvárra feleslegesen összetrombitált kongresszusra meghívottakat, hogy részt vegyenek a rendezvényen. Vissza kellett volna mondani a FUEN-kongresszus itteni megtartását, és nem nálunk, hanem olyan országban szervezni, ahol a kisebbségi jogok csorbulnak.
Kuti János / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. május 19.
Megnyitották Nagyváradon a Körösvidéki Múzeumot
Ünnepélyesen megnyitották csütörtökön, a múzeumok világnapján a Körösvidéki Múzeum új székhelyét – az egykori királyi hadapródiskola épületében egyelőre öt teremben vannak kiállítások, a teljes átköltözéshez körülbelül egy évre lesz szükség.
Beszédek sora hangzott el csütörtökön délután a nagyváradi Körösvidéki Múzeum új székhelyén, miután Aurel Chiriac múzeumigazgató köszöntötte megjelent világi és egyházi főméltóságokat, ezt követően pedig a már megnyitott termeket is bejárhatták a zártkörű, de sajtónyilvános esemény meghívottai.
Visszatértek a normalitáshoz, mondta Pásztor Sándor Bihar megyei tanácselnök, aki azt is elárulta: a közgyűjtemény teljes átköltöztetéséhez körülbelül egy évre lesz szükség, de folyamatosan nyitják majd meg az újabb és újabb termeket a látogatók előtt. Claudiu Pop prefektust üdvözült mindenkit, aki hozzájárult a hosszúra nyúlt felújítás befejezéséhez, és azt kívánta mihamarabb teljenek meg a múzeum termei.
Az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodó Ionuţ Vulpescu kulturális miniszter üdvözletét Alexandru Pugna államtitkár tolmácsolta, és azt is elmondta, hogy a maga 14 ezer négyzetméterével a Körösvidéki Múzeum Románia legnagyobb múzeuma lesz. A megnyitón beszédet mondott még Cornel Popa szenátor, a megyei tanács volt elnöke, Ioan Mang alelnök és Virgil Niţulescu volt államtitkár, az ICOM volt elnöke is.
A debreceniek üdvözletét dr. Papp László, a cívis város polgármestere tolmácsolta, mint mondta a megnyitó bizonyítéka annak, hogy a kultúra nemzeteket is képes összekötni. Nagyvárad és Debrecen hosszú évszázadok óta a földrajzi közelségen túl kulturális, gazdasági sőt vallási kapcsolatokat is ápol, mondta a polgármester, aki hozzátette: a múzeumi együttműködést is hosszú időre tervezik, ennek része, hogy a debreceni Déri Múzeum néprajzi gyűjteményének darabjaiból állítnak ki Nagyváradon.
Dr. Papp László azt is elmondta, Debrecen 2023-ra megpályázta az európai kulturális fővárosi címet, ennek kapcsán a váradi és megyei tanáccsal is felvette a kapcsolatot, megköszönte támogatásukat. Az utolsóként felszólaló Maurizio Passerotti, Dél-Tirol tartomány romániai tiszteletbeli konzulja kiemelte hogy bár az épületet, az egykori királyi hadapródiskolát „háborúra tervezték, most a kultúrát és a békét szolgálja.”
A beszédek után a Varvara Buzilă, a kisinyovi Néprajzi és Természettudományi Múzeum munkatársa beszélt a gyűjteményükből származó szőnyegeken megjelenő jelképekről, majd Magyari Márta, a Déri Múzeum képviselője ismertette a néprajzi gyűjteményükből származó kalotaszegi, dunántúli és matyóföldi viseletekről, felhívva a figyelmet egy kétszáz éves bőrövre is, A látogatók előtt ezt követően megnyitották a 2013-ban elhunyt Nistor Coita kiállítását, majd megtekinthették a már berendezett termeket is.
Fried Noémi Lujza / maszol.ro
2017. május 20.
Kötetek a középkori Biharról
Újabb fejezetéhez érkezett az a projekt, amelynek lényege, hogy a magyar megjelenés után románra fordítva is kiadják kutatók tanulmányait régiónk régmúltjáról.
Három kötet jelent meg ezúttal, amely Nagyvárad és Bihar megye középkori, kora ókori történetéből mutat be fejezeteket, témaköröket. Ez egy olyan eseménysorozat része, amely már régebben indult és a román valamint a magyar kutatók közeledését is szolgálja. Arról van szó ugyanis, hogy magyarországi történészek írásait románra lefordítva megosztják azokat az itteni kutatókkal. A mostani három újabb kötetet a Nagyváradi Egyetemen mutatták be pénteken. Sorin Şipoş és Gabriel Moise méltatta a könyveket, Şipoş alaposabban is kitért az ismertetésükre. Kiemelte: ezek új forrásokat is hoznak és többek között vallástörténeti, gazdaságtörténeti, politikatörténeti szempontból taglalják a témát.
Nem kötelező
A magyar vendégeket Szabó Ödön mutatta be, majd Zsoldos Attila, az MTA történettudományi kutatója, valamint munkatársa Weisz Boglárka beszélt. Zsoldos elmondta: előző nap Váradon már meg is volt az az újabb konferencia, amire elkészültek a negyedik fázis kötetei, legalábbis magyar nyelven. A román változatokat jövő ilyenkor mutatják be. Felmerülhet az is, hogy a térség monográfiájának alapját jelentik majd ezek a tanulmányok – mondta –, de ez így még nem merült fel tételesen, bár nem is zárható ki, hogy azzá állnak majd össze az írások. Nem is tagadja, hogy magyar történetírói szempontból vizsgálják a témákat a románul is megjelent írások, ezzel nem feltétlenül fognak egyetérteni a román kollégák, de nem is feltétlenül szükséges ez, ennél fontosabb megismerni egymás eredményeit, munkamódszereit – emelte ki. Jelezte: a bemutató előtt munkatalálkozót is tartottak és várhatóan hamarosan több konkrét témában fognak együttműködni a nagyváradi tanintézettel. Weisz, aki gazdaságtörténeti kutatásokkal foglalkozik, azt hangoztatta, hogy többnyire épp az ilyen vonzatú témák maradnak ki az ilyen kötetekből, de most arra törekszenek, hogy minden ilyen kiadványban legalább egy gazdaságtörténeti írás is legyen.
Szeghalmi Örs / erdon.ro
2017. május 21.
A református egység napját tartották Nagyváradon
A Kárpát-medence valamennyi református püspöke részt vett a részlegesen felújított nagyváradi várban szombaton tartott református egység napján.
Csűry István házigazda püspök ünnepi beszédében a sokszor újraépített, nemrég rekonstrukción átesett nagyváradi várral példázta, hogy van esély a lélek megújulására is. „Ha ezek a falak annyiszor újraépültek, nekünk miért ne lenne lehetséges ugyanez? Legyen megújulása református anyaszentegyházunknak, magyar nemzetünknek. (...) Őrizzük a közös várat, és benne mindenki a magáét is" – idézte Csűry Istvánt a portál.
A szabadtéri ünnepi istentiszteleten prédikáló Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök azt tartotta az Őrizd a várat! bibliai idézet egyik olvasatának, hogy nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is őrködni kell a vár, a torony fölött, és keresni kell Isten kegyelmét.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár szerint a reformációnak kulcsszerep jut abban a lelki ébredésben, amelyre szüksége van a magyarságnak az előtte álló feladatok megoldásához.
Victor Opaschi, a román kormány vallásügyi államtitkára is azt hangsúlyozta: az 500 éve indult reformációnak fontos szerepe volt a modern európai demokrácia megszületésében, nemcsak egyházi, hanem szociális, politikai és társadalmi következményei is voltak.
A nagyváradi várban összegyűlt több ezres tömeg számára 25 asztalnál osztottak úrvacsorát. A rendezvény keretében délután az összegyűltek különböző rétegeit megszólító konferenciákat, előadásokat tartottak.
Tőkés László európai parlamenti képviselőt, aki két évtizeden át állt püspökként a Királyhágómelléki Református Egyházkerület élén, a szervezők nem hívták meg a rendezvényre, ennek ellenére családjával együtt részt vett az istentiszteleten. itthon.ma/civilifi
2017. május 22.
A református egység napját tartották Nagyváradon
A Kárpát-medence valamennyi református püspöke részt vett a felújított nagyváradi várban szombaton tartott református egység napján.
A házigazda Királyhágómelléki Református Egyházkerület által a reformáció 500. évfordulójára szervezett Őrizd a várat című rendezvényről a nagyváradi Erdon.ro portál számolt be vasárnap.
Csűry István nagyváradi püspök ünnepi beszédében a sokszor újraépített, nemrég felújított nagyváradi várral példázta, hogy van esély a lélek megújulására is. „Ha ezek a falak annyiszor újraépültek, nekünk miért ne lenne lehetséges ugyanez? Legyen megújulása református anyaszentegyházunknak, magyar nemzetünknek. (…) Őrizzük a közös várat, és benne mindenki a magáét is” – idézte Csűry Istvánt a portál.
A szabadtéri ünnepi istentiszteleten prédikáló Bogárdi Szabó István dunamelléki református püspök azt tartotta az Őrizd a várat bibliai idézet egyik olvasatának, hogy nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is őrködni kell a vár, a torony fölött és keresni kell Isten kegyelmét.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár szerint a reformációnak kulcsszerep jut abban a lelki ébredésben, amelyre szüksége van a magyarságnak az előtte álló feladatok megoldásához.
Victor Opaschi, a román kormány vallásügyi államtitkára is azt hangsúlyozta: az 500 éve indult reformációnak fontos szerepe volt a modern európai demokrácia megszületésében, nemcsak egyházi, hanem szociális, politikai és társadalmi következményei is voltak. A nagyváradi várban összegyűlt többezres tömeg számára 25 asztalnál osztottak úrvacsorát. A rendezvény keretében délután az összegyűltek különböző rétegeit megszólító konferenciákat, előadásokat tartottak.
MTI; Népújság (Marosvásárhely)
2017. május 22.
A tudomány lehetőség a párbeszédre
Péntek délelőtt a Nagyváradi Egyetem könyvtárában mutatták be azt a nemrég megjelent három kötetet, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézetének kutatóival együttműködve Nagyvárad és Bihar megye középkori és kora ókori történetét vizsgáló munkák anyagát a romániai kutatók számára is elérhetővé teszi, román nyelven.
A XXVI. Festum Varadinum keretében immár negyedik éve szervez történelmi konferenciákat a Szacsvay Akadémia és a Tanoda Egyesület, amelynek központi témái Nagyvárad és Bihar megye a középkorban és a kora újkorban. A konferenciákon elhangzó tudományos előadások írott anyagait kötetekbe rendezik, amelyekhez ezentúl a magyarországi kutatók, elsősorban Zsoldos Attila akadémikus, Oborni Teréz történész és Szabó Ödön parlamenti képviselő koordinálásával, illetve a Weisz Boglárka történész által vezetett kutatócsoport révén egy rendkívül jelentőségteljes gesztus révén román nyelven is hozzá lehet férni.
A Mayer Elga fordításában megjelent három, friss tanulmányokat tartalmazó kötet bemutatóján Gabriel Moisa, a Nagyváradi Egyetem Történelem, Nemzetközi Kapcsolatok, Politikatudomány és Kommunikáció Kara Történelmi Szakának vezetője köszöntötte a vendégeket és az érdeklődőket, természetesnek nevezve a párbeszédet román és magyar történészek között, amelynek elengedhetetlen feltétele a kétnyelvűség, hiszen a feldolgozott témák megismerése mindkét fél számára fontos, hozzátéve, hogy a tudomány mindig lehetőséget ad a párbeszédre.
A köteteket Sorin Şipoş, az egyetem Történelem, Nemzetközi Kapcsolatok, Politikatudomány és Kommunikáció Karának dékánhelyettese mutatta be, aki a maga és kollégái nevében (kilenc történész, akik közül kettő magyar nemzetiségű) mindenekelőtt gratulált az MTA két munkatársának nagylelkűségéért, amellyel a román nyelvű tudományos élet felé fordultak.
Zsoldos Attila a sorozat megjelenésével kapcsolatban elmondta, hogy a két nemzet egymás mellett élése egy adottság, és hogy a múltbeli konfliktusok a jelenben és a jövőben nem szükségszerűek, sőt ezek félreállításával egymás megismerésére kell koncentrálni. Az MTA Történettudományi Intézetének képviselőjeként mondta, hogy a nemzetköziség számukra elsősorban a Kárpát-medence országainak megszólítását jelenti a párbeszéd, a vita, egymás munkamódszereinek és álláspontjának megismerése által, természetesen az adott ország nyelvén valósítva meg az információcserét. Ennek érdekében történészeik, akiknek csapatát Weisz Boglárka vezeti, nyílt megbeszéléseket kezdeményeznek, illetve további együttműködést szorgalmaznak a Nagyváradi Egyetem történészeivel.
Weisz Boglárka beszédében azt emelte ki, hogy csapata szélesebb körben vizsgálja a többnyire elhanyagolt gazdaságtörténeti vonatkozásokat, és ezeket a későbbiekben, a további kötetekben tervezik kiegészíteni művészettörténészek, régészek és numizmatikusok bevonásával.
Szamos Mariann / Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. május 22.
Szecessziós könyvek, kiadványok, dísztárgyak
Több mint ezer szecessziós könyvet és több korabeli dísztárgyat tekinthettek meg a szép számban megjelent látogatók a Bertha Books nevű tárlaton, a Festum Varadinum keretében.
Péntek délután, a Visual Kontakt Egyesület Fő utcai galériájában nyílt meg az a szecessziós kiállítás, mely főleg a korabeli kiadványok, kötetek küllemére helyezi a hangsúlyt. Mint arról már beszámoltunk, a Bertha Books – beavatkozás, destrukció és hamisítás című tárlat anyaga egyrészt a szecessziós stílus gazdagságát, sokszínűségét mutatja be, másrészt, amint a tárlat nevében is szerepel, a szecessziós tárgyak különféle eredetű destrukcióját, a szakszerű restaurálás és otthoni javítgatás sokféleségét; nem utolsó sorban néhány korabeli és napjainkban készült hamisított dísztárgyat is megnézhetett a közönség.
A tárlat anyaga Gabriel Miloia, a Visual Kontakt Egyesület vezetőjének saját gyűjteménye, mely az elképzelések szerint dizájn-archívumként működik majd művészek, valamint művészeti tanhallgatók számára.
Felajánlotta
Ezzel a tárlattal egyidejűleg, a galéria másik két termében a Mazipos plakátkiállítás eddig már bemutatott három sorozata, valamint a legújabb huszonöt, a világ különböző táján élő művész által készített plakát volt megtekinthető. A legújabb, negyedik sorozat bemutatója ugyancsak pénteken volt, egyidejűleg a szecessziós kiállítással. Egy kisebb, elsötétített teremben felvételről ment az a film, melynek során Carlos Carmonamedina, a Mazipos kurátora szólt a tárlat keletkezéséről és céljáról.
A két tárlatot, melyen Szabó Ödön parlamenti képviselő is jelen volt, Gabriel Miloia nyitotta meg. Elmondta: a főleg vizuális elemekre épülő, szecessziós könyvekből álló kiállítást nem úgy gondolták ki, hogy folyamatosan nyitva legyen a nagyközönség számára. A cél az, hogy restaurátorok képzéséhez járuljanak hozzá az anyagával, hiszen Nagyváradon jelenleg mindössze egy könyvrestaurátor létezik, s talán azok közül, akiket kiképeznek, néhányan itt maradnak majd és hozzájárulnak a tönkremenőben lévő értékek helyrehozatalához. Arról is szólt, hogy a tárlat anyagát felajánlotta Nagyvárad szecessziós múzeumának, azonban vissza lett utasítva – nem lehet tudni, hogy azért-e, mert történetesen magyar könyveket mutatott be a múzeum igazgatójának. Mindez fájdalmasan érintette, annál is inkább, mivel, mint mondta, a Darvas La Roche házban „teljességgel kortárs stílusú” esküvők is szoktak zajlani. Egyúttal megköszönte Szabó Ödönnek, hogy meghívta a Varadinum rendezvénysorozaton való részvételre, ő maga is szeretett volna jelentkezni, ám a gesztus megtiszteltetés volt számára. Ennek kapcsán kitért arra, hogy Nagyváradon két fesztivál zajlik ugyanabban a periódusban, külön, s ez „egy kissé furcsa”, hiszen mintha versengenének egymással a románok és a magyarok. S hogy miért ezt választotta és nem amazt? Mint mondta, könnyebb a város alapítását ünnepelni, mintsem egy második világháborús eseményt, mely inkább megemlékezésre adna okot, mintsem ünnepre. „A hetven évvel ezelőtti erőszakos események egyes elszenvedői még életben vannak, rájuk való tekintettel sem hiszem, hogy illő ünnepelni…” – hangzott el.
Neumann Andrea / erdon.ro
2017. május 23.
Bálványos, az óriásszobrászat idei fővárosa
Monumentális munkák a hegyen
Május 5-15. között zajlott a Transylvania Monumentális Szobrászati Szimpózium a Bálványos Resortban, ahol a Szarvadi házaspár első alkalommal látta vendégül a rendezvényt. A 13 képzőművész 11 országból érkezett Háromszékre, és tíz nap alatt faragták ki a nagyméretű tölgyfákból alkotásaikat. Minden munka nem készült el a határidőre, ugyanis az eső több ízben megzavarta az alkotó tevékenységet.
Május 10-én a hotel kalandparkja és a háziállatokat befogadó karámok között meghúzódó kövezett téren már javában sürögtek-forogtak a művészek, zúgtak a láncfűrészek, csattogtak a vésők és a fejszék. A kevésbé avatott szem is láthatta, hogy itt bizony valami csodálatos, mifelénk eddig nem látott alkotótevékenység zajlik. Elsőként a lengyel Piotr Zbrozek szobrászt kaptuk mikrofonvégre, aki elmondta: érdekesnek tartotta más országokból érkező kollégáival közösen dolgozni, emellett vonzotta Bálványos is, a vad természet.
„Lengyelországban is igyekszem minél többször a természetben lenni, horgászok, vadászok, sízek. De időm nagy részét a műhelyben töltöm, kis medálokat készítek bronzból, követ faragok, jégszobrászattal is foglalkozom. Ahogy az erdélyiek szívétől nem áll messze a fa, úgy a lengyelekétől sem: mifelénk is rengeteg a fából készített épület, sok a faragómester. Ezzel én is így vagyok: szeretem a múlttal tartani a kapcsolatot, hogy onnan ihletődve valami újat készítsek a jövő számára” – mesélte a hivatásos faragó, aki ezúttal a Természet temploma című munkát készítette el egy kettéhasított fatörzsből.
Vízcsepp fából
Szomszédságában a belga Christian Deman tevékenykedett, aki már a beszélgetés elején fontosnak tartotta hangsúlyozni: ő csak hagyományos eszközöket használ a munkájához, és ezt alátámasztandó, elő is halászott a szerszámok közül egy méretes fejszét. A románul érthetően beszélő képzőművész a közös munka élményét szereti, azt, hogy találkozhat más országokból származó kollégáival. Nagy meglepetésünkre magyarul is megszólalt, de mint mondotta, lehet, sosem tudja megtanulni ezt a gyönyörűen zenélő, de annál nehezebb nyelvet. „A víz szelleme címet adtam munkámnak. A fa egyébként kedvenc anyagom, mivel hiszek az élet körforgásában. Kivágunk egy fát, készül belőle valami szép, majd nő egy új fa” – vélekedett a művész, aki többször volt Romániában, és szereti Brâncuşi munkáit.
A japán Nakamura Kei a Vízcsepp – szellem nevet adta munkájának. „Kapcsolat a természet, az ember és egyben köztem, annak ellenére, hogy absztrakt, nem realisztikus formáról van szó” – magyarázta Kei, aki olyan országból érkezett, ahol kevés a fa, viszont ősrégi tradíciója van a famegmunkálás mesterségének. Ő általában márványba, homokkőbe és gránitba farag, fába kevésbé, a faanyagot inkább házak építéséhez használják.
A németországi Martina Kretmeier elmondta: kihívást jelentett számára, hogy modell nélkül kellett a női alakot megformáznia, mivel így az arányok betartása nem könnyű feladat. A szentpétervári Vasilisa Chugunova az Ember az esőben nevet adta munkájának, és úgy ítélte meg, hogy megfaragása által a fa egy második életlehetőséget kap.
Nagyváradról Bálványosra
Az alkotótábor úgy valósulhatott meg, hogy a szálloda tulajdonosai pozitívan válaszoltak Cosmin Hiristea szobrász, az olaszországi székhelyű Monumentális Szobrászati Események Nemzetközi Egyesülete romániai vezetőjének javaslatára egy, a tölgyfa monumentális szobrászati megmunkálására szakosodott nemzetközi szimpózium megszervezésére. A monumentális szobrászat iránti szenvedély mellett a Kolozsváron született, de pár éve Bukarestben élő Hiristea a hegyek szerelmese, 2007 óta Bálványos rendszeres vendége.
„Eddig négy kiadása volt a rendezvénynek Nagyváradon, és most Bálványoson szerveztük meg azt követően, hogy művészekből és építészekből álló szakmai zsűri több mint száz jelentkező közül választott ki 13 pályamunkát, szem előtt tartva a művészek eddigi életútját, munkásságát, és a fa megmunkálásának sokszínűségét is. Úgy vélem, ez a szimpózium azért is fontos, mert a nagyközönséget a szabadtéri munkák közelebb hozzák a művészethez” – mesélte a szervező, aki reményét fejezte ki, hogy máskor is jöhetnek Bálványosra.
Szarvadi Loránd, a szálloda tulajdonosa kifejtette: az Art-hotel tradíció folytatásaként egészítették ki az eddigi művésztáborok sorozatát ezzel az új tevékenységgel. „A munkák a hotel parkját fogják díszíteni, így bárki megtekintheti a szobrokat. Valószínű, hogy folytatjuk ezt a kezdeményezést, ami kiegészíti a nyolcadik alkalommal megszervezendő, idén június 9-17. között zajló művésztáborunkat” – részletezte.
A vidék értékei
A művészekkel folytatott beszélgetések végén mindannyian hangsúlyozták: elképesztőnek tartják a bálványosi levegő minőségét (ezt főleg a nagyon zsúfolt Japánból érkezett faragó hangsúlyozta), a természet szépségét, azt, hogy természetes környezetükben élő medvéket vehetnek szemügyre, továbbá a vendéglátás minőségét. Egybehangzó véleményük, hogy olyan körülményeket, mint amilyeneket a Szarvadi házaspár teremtett meg Bálványoson, kevés helyen találni, jóllehet a tábor résztvevői Kínától Svájcig és Németországtól az Egyesült Államokig mindenhol megfordultak már.
Bartos Lóránt / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. május 24.
„Jobb román és jobb magyar hazafi, mint én, nem létezik” – Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) – Jogtörténeti betekintés (I.)
A jelenlegi sajátos, a román–magyar együttélés jogi problémái által szabdalt erdélyi közéletben úgy gondoljuk, nem mellékes megjeleníteni egy olyan kettős identitású, román–magyar ügyvéd életútját, munkáját és tevékenységét, amelynek hatásai mind a múltban, mind a jelenben érintik mindkét nemzetet.
Gozsdu Manóról (Emanuil Gojdu) van szó. Kettős, román–magyar identitásáért mindkét részről sok kritikusa volt, pedig mindkét nemzetnek óriási szolgálatokat tett mind tevékenysége, mind a nevét viselő magánalapítványa által, amint azt az alábbiakban látni fogjuk.
Gozsdu Nagyváradon született 1802. február 9-én. Apja Atanasie Gozsdu, macedón eredetű román gazdag marhakereskedő, anyja a bihari Ana Poynar volt. Otthon románul, ügyfeleikkel görögül, magyarul és szerbül beszéltek. A középiskolát a nagyváradi premontrei gimnáziumban és az egri érseki gimnáziumban végezte, majd Nagyváradon és Pozsonyban szerzett jogi oklevelet. 1824-ben a pesti egyetemen szerzett diplomát, majd ugyanitt Vitkovics Mihály mellett volt ügyvédjelölt. Jellemző, hogy Vitkovics mind a magyar, mind a szerb irodalomban mint irodalmár is ismert, kettős kötődésű ember volt, irodája a pesti irodalmi élet egyik központja volt.
Budapesten ismerkedett meg a fővárosi macedoromán családokkal, valamint az erdélyi és magyarországi román értelmiséggel, és barátságot kötött Andrei Şagunával. 1826-ban magyar nyelvű versei jelentek meg a Szép-Literatúrai Ajándékban. Nagy vagyonát főleg bűnügyi perekből szerezte.
Nagyon érdekes, hogy 1827-ben, román–szerb kötődésű ügyvédként a pesti ügyvédek között elsőként vezette be a latin helyett a magyar ügykezelési nyelvet.
Erről Nyáry Krisztián az Index.hu-n 2016. 06. 04-én megjelent írásában így beszél: „Az ország történelmében először, 1826-ban magyar nyelven adott be ügyvédi keresetlevelet a törvényben előírt latin helyett. Szokatlanul hazafias tettnek számított ez, amely tíz évvel előzte meg magyar hivatalos nyelvvé nyilvánítását. A városi tanácsban helyet foglaló német ajkú polgárok nem is örültek neki, annál inkább a pesti magyar írók, a 24 éves jogász barátai. A magyar nyelvért kiálló ügyvédet Gozsdu Manónak hívták, és románnak született. Egyszerre tartotta magát jó magyarnak és jó románnak. Ő lett az erdélyi és magyarországi románság legfontosabb mecénása, akinek örökségén még halála után 140 évvel is pereskedett Magyarország és Románia. Életében a román nacionalisták a magyarokat kiszolgáló árulónak tartották, a magyar nacionalisták pedig román szeparatistának. Ő azt vallotta, hogy a két nép összefogásra van ítélve.”
Mindezt tette azért, mert érdekelte a közélet, amelynek formálásában részt is vett, ezen belül is kiemelt figyelmet fordított a nyelvhasználatra, amely törekvés jelenleg, fordított alapállásban a romániai magyar közösség jogos igénye. Érdekes és tanulságos paradoxon – a jelenlegi helyzetből visszatekintve –, hogy a magyar hivatalos és szakmai nyelv térhódításáért Magyarországon egy román származású jogász harcolt az – akkor még – német többségű Budapesten… Mellesleg az akkori törvények szerint a beadvány a magyar nyelv használata miatt törvényellenes volt.
1848 tavaszán egy ideig részt vett a magyarországi és erdélyi ortodox egyház egyesüléséért folyó küzdelemben. 1848. június 24-én, a képviselőházi választásokon vereséget szenvedett Eftimie Murguval szemben az oravicai kerületben. Ezután visszavonult az aktív politizálástól. Az Októberi diploma kibocsátása után, 1861 elején kinevezték Krassó vármegye főispánjává. Az első vármegyei közgyűlést 1861. február 27-én az ő elnökletével tartották meg, ezen a román többségű törvényhatósági bizottmány részletesen szabályozta a hivatali nyelvhasználatot. Az év nagyobb részét azonban az Országgyűlés felsőházának vitáin töltötte, amely az ülésszak kezdetén titkárává választotta. Novemberben, az Országgyűlés feloszlatása után lemondott a főispáni tisztségről. Politikai és főleg az 1848-as tevékenységéről később beszélünk.
1854-ben fölosztotta a budapesti Király utcai telket, amelyre később egy sor raktárépületet emelt, erre a telekre építette a nevét viselő alapítvány 1901-ben a ma Budapest egyik legfelkapottabb szórakozási (és nem csak) központjaként ismert Gozsdu-udvart.
Hangsúlyos közéleti, szakmai és jótékonysági tevékenysége során szép lassan a budapesti román szellemi elit vezetője lett, véleményének súlya volt az egész magyarországi románság körében. Tevékenységére jellemző, hogy mindkét nemzetet támogatta, megvásárolt például a Magyar Tudós Társaságnak egy ritka régi magyar okiratot, vagy finanszírozta a Budai Egyetemi Nyomda román nyelven kiadott műveit. Jelen anyag megírásakor Nyáry Krisztián hivatkozott műveit, valamint a Wikipedián fellelhető információkat használtuk fel.
(Folytatjuk)
Gogolák H. Csongor ügyvéd / Népújság (Marosvásárhely)
2017. május 24.
Laczó Júlia „A színház jó házasság, a kés, vágódeszka őrült szerelem”
A Kolozsvári Állami Magyar Színház pénteki esti A mélyben című előadását követően a teátrum emeleti előcsarnokában az egyik legcsaládiasabb Livingroom zajlott: Laczó Júlia színésznőt férje, Orbán Attila és volt egyetemi csoporttársa, jelenlegi kollégája, Dimény Áron faggatta. Az est családias hangulatához hozzájárult, hogy a beszélgetésbe a színművésznő fia, Iván is bekapcsolódott. A rendezvény alatt fény derült arra, hogy a művésznő egy szerep miatt vágatta le a haját, így régi álma valósulhatott meg, illetve arra is, hogy terhessége alatt nem édességet, hanem sorozatot kívánt. Az est egyik legfontosabb, így legelsőként feltett kérdése az volt: ki szolgáltatja a szokásos, beszélgetés-végi vacsorát a Livingroomon, ha Laczó Júlia a meghívott. Mint köztudott, általában ő szokott lenni a beszélgetőestek „főszakácsa”.
Laczó Júlia, a 19. Livingroom meghívottja, és egyben az eddigi rendezvények „főszakácsa” viccesen megjegyezte: erre az estére legalább Gordon Ramsey-t vagy Jamie Olivert kellett volna meghívni, ha nem ez történt, akkor vagy kamillateát kap, vagy a Via étterem személyzete lepi meg. A színművésznő nem tévedett: a számára sokat jelentő Via étterem munkatársai készítették az est résztvevőinek a vacsorát.
– A ma esti menü összeállításakor figyelembe vettük Juli kedvenceit. Azt az ételt készítettük el, aminek a receptjét Juli először kérte el tőlünk. A desszert pedig épp ennek a fordítottja: az volt az első recept, amit mi kértünk el tőle, és ami idén nyáron fel fog kerülni az étlapunkra. Így lett a ma esti menü: palócleves és mojito mousse – árulta el az étterem munkatársa.
Amint a beszélgetés elején kiderült, Laczó Júlia színészgyerekként hamar eldöntötte, hogy nem akar szülei nyomdokaiba lépni, nem vonzotta a színészvilág, ám a jog annál inkább, ügyvéd szeretett volna lenni. Az érettségi előtt aztán megtanult egy Eminescu-verset, amely lenyűgözte, akkor érezte először, hogy ezt meg akarja osztani a világgal. A verset legelőször szüleinek adta elő, majd közölte: színész lesz belőle is.
– Édesapám erre azt mondta: legyél fiam inkább kritikus – mondta a színésznő. Persze, mint hozzáfűzte: a szülei azt mondták, ha ezt a pályát akarja választani, ők nem állnak az útjába, támogatják elhatározásában, ugyanakkor azt is pontosan tudták, hogy a lányuk tudatában van annak, milyen nehézségekkel jár ez a szakma.
Érettségi után nem vették fel a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre, így egy évig Szatmárnémetiben volt segédszínész. A következő évben újra próbálkozott Marosvásárhelyen, szintén sikertelenül, majd elkezdett Kolozsváron felkészítőkre járni. Laczó Júlia elmondta: Szatmárnémetiben jó csapat volt, rengeteget tanult, viszont a kolozsvári felkészítők, a bemelegítő és levezető feladatok, a koncentrációs gyakorlatok számára addig ismeretlen szabadságot nyújtottak.
Végül sikerült a felvételi, és bekerült a kolozsvári főiskolára, ahol többek között az est kérdezői, Dimény Áron és Orbán Attila voltak a csoporttársai. Ami a házasságukat illeti, kiderült, hogy Laczó Juli utálta Attilát, pökhendi volt, idősebb, és mindenkinél okosabb. Mire Orbán Attila bevallotta, nem személy szerint Julival volt problémája, ő az egész csoportot utálta. Juli ellenszenvét látva egyik tanáruk „párosította össze” őket egy egyetemi feladathoz, konkrétan addig kellett gyakoroljanak egy jelenetet, amíg Juli szembe nem nevet társával. A közös gyakorlást végül sörözés követte, majd a titkos kézfogásokból házasság lett.
Nászajándékba kaptak egy lakást Tenkeszéplakon, amely településhez gyerekkori emlékek is kötik. Laczó Júlia a beszélgetés elején elárulta, nem lokálpatrióta, inkább a települések különböző helyszíneihez kötődik, nem tud ragaszkodni egy helyhez, ott szeret lenni, ahol fellélegezhet. Szüleivel rengeteget kirándult a Fekete-Körösnél, sátorban laktak, úsztak, horgásztak. Ezt a hagyományt folytatva Juli családjával évente egy hónapot tölt a Fekete-tenger partján.
Az egyetem befejezése után, 1997-ben csatlakozott a kolozsvári társulathoz, ám rövid idő múlva, 2000-ben Nagyváradra költözött férjével.
– Szerettünk volna változtatni valamit az akkori váradi színházi életen, meg szerettük volna váltani a világot és a színházat. Persze nem sikerült, három év után nem hosszabbították meg a szerződésünket. Parászka Miklós felajánlotta, hogy menjünk el Csíkszeredába. Akkoriban volt egy kicsi Seat Ibizánk, abba bepakoltunk: kislábos, nagylábos, kutya, minden. Mikor becsuktuk a kocsiajtót, szólt a telefon, hívott Tompa Gábor, hogy szálljunk ki Kolozsváron, és itt pakoljunk le – mesélte a színésznő.
Végül egy évadot töltöttek Csíkszeredában a Csíki Játékszín társulat tagjaiként, visszafelé jövet pedig Kolozsváron pakoltak ki.
„Szakmailag a legjobb periódusodat éled” – jegyezte meg Dimény Áron, aki szerint tapintható a változás, ez annak is köszönhető, hogy Juli megtalálta második, életre szóló szerelmét. A Via étteremmel az első Színház Világnapi vacsorán találkozott, akkor változott meg az élete, vallotta be a meghívott. Ott járt szakácsiskolába, az étterem munkatársai segítették, rengeteget tanult és mindig meg tudott újulni. Előd, a Via munkatársa szerint: „Juli a konyhában olyan, mint egy brazil focista, aki a grundon tanult meg focizni, mozdulataiban látszik az élet.” Laczó Júlia pedig bevallotta: a színház számára olyan, mint egy jó házasság, de a kés és vágódeszka, mint az őrült szerelem.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)
2017. május 26.
Széles Anna, az örök
A Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában mutatták be csütörtökön Medgyessy Éva Széles Anna színművészről írt kötetét. A szerzővel és a művésszel Visky András, a színház művészeti igazgatója beszélgetett.
Volt egyszer egy erdélyi színésznő, akit egy egész ország szeretett, kedvelt, becézett, akit még a román közönség is jól ismert, aki még azelőtt lett sztár, hogy ezt a jelzőt bármilyen jöttmentre ráaggatták volna, ahogyan ez mostanában történik. Ki ne ismerte, látta vagy hallotta volna Széles Anikót, ezt a megannyi magyar és román filmben felbukkanó szőke csodát, akinek szépségénél csak tehetsége ragyogóbb?
Aki, ha nem Nagyváradon születik, hanem egy-két kontinenssel odébb, talán egy Dallas kaliberű sorozatba is befért volna. (Nem tudom, miért, de őt egy ilyesfajta filmeposszal tudom társítani). Vagy, ha nem a kolozsvári színházat választja, meglehet, a Broadwayt nyűgözi le. Széles Annáról Medgyessy Éva írt könyvet Az örök Anikó címmel. Vagy még inkább a művésznő vallomásait olvashatjuk egy kötetbe fűzve. És akármilyen furcsa, valójában kiderül, hogy bármilyen ismert és népszerű volt Anikó, útjáról vagy útjairól eddig keveset tudtunk.
Hiszen a ragyogáson túl is van élet, és a nagy művészek is olyan „apróságokba” ütköznek, mint családalapítás, gyereknevelés, háztartásvezetés, örömteli és keserű történetek a színpadon, szülők elmúlása, unokák születése, és megannyi más. Az egykori üdvöske ma már büszke nagymama, de hetvenötödik életéve küszöbén is ragyog. Bár nyilván, ma már mások a prioritások, és nem a színpad az első boldogságforrás. A kötet bemutatóján Széles Anikó felidézte első filmes élményeit, meghívását a cannes-i, majd ennek egyenes következményeként az acapulcói filmes fesztiválokra, beszélt az A színésznő című előadásáról, amellyel gyakorlatilag elbúcsúzott a szeretett kolozsvári, erdélyi közönségétől.
„ Szerettem az életet, a pályát, sugárzik az emberek szeretete felém, és magától értetődik, hogy ezt viszonozzam” – mondja Széles Anikó. Bevallotta: akkor volt boldog, ha színpadon is felléphetett és filmen is szerepelhetett. Ha lehetett, egyidőben…
Medgyessy Éva, a kötet szerkesztője, aki belülről ismeri a színházi életet, hiszen a korán elhunyt, nagyszerű Péterffy Gyula színművész felesége volt (könyvet is írt róla), és egykor súgóként is dolgozott Kolozsvárott, hozzátette: egyedülálló a művésznő pályája, mert annak idején nem nagyon volt olyan színésznő, aki társulatban játszott, közben pedig filmcsillag volt, és a tévében is sikerrel szerepelt. Krónika (Kolozsvár)
2017. május 31.
Megmutatták magukat a szociális civil szervezetek
Az egyházmegyei Caritas Catolica szervezésében hétfőn, első alkalommal rendezték meg Nagyváradon a Szociális Civil Szervezetek Regionális Fesztiválja (SociONGfest). A rendezvény keretében Bihar, Szatmár és Szilágy megyékből összesen 31 szociális szolgáltatást nyújtó civil szervezet mutatta be tevékenységét a váradi főtéren, a Caritas Catolica által indított svájci társfinanszírozású VOLO projekt keretében.
A hagyományteremtő szándékkal megrendezett fesztivál egyik fő célja az volt, hogy az önkéntességet népszerűsítsék és konkrét önkéntességi lehetőségeket kínáljanak fel minden érdeklődőnek, másrészt pedig szerették volna megmutatni, mennyire sokrétű és kiterjedt szociális hálót alkotnak a régió civil szervezetei.
A rendezvény egy mozgalmas villámcsődülettel vette kezdetét a Szent László (ma Unirii) téren, melynek keretében a Szent Erzsébet és Szent Márton Idősotthonok lakói több tucatnyi nagyváradi középiskolás diákkal közösen tornáztak Orbán Judit kinetoterapeuta vezetésével. Ezt követően az esemény moderátoraként Andra Berce, a VOLO projekt menedzserasszisztense köszöntötte az egybegyűlteket, majd Nagy Hortenzia projektmenedzser. A Caritas Catolica főkönyvelője mondott köszöntőbeszédet, hangsúlyozva mennyire fontos az önkéntesek szerepe a szociális segítségnyújtásban.
„A tapasztalat azt mutatja, hogy a civil szervezetek gyakran önkénteshiánnyal küzdenek, míg azok a személyek, akik szívesen önkénteskednének, nehezen találnak befogadó szervezetekre. Ezért indítottuk el egy évvel ezelőtt partnerségben a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezettel a regionális önkéntes-hálózat kiépítésére szolgáló VOLO projektet, melyet a Svájci-Román Együttműködési Program keretében, a Svájci Alap finanszíroz. Az inetrneten is elérhető hálózat (www.volonet.ro) összehozza a keresletet és a kínálatot az önkéntesség terén a szociális segítségnyújtásban” – nyilatkozta Nagy Hortenzia.
A rendezvény keretében félóránként mutatkoztak be a mikrofonnál a résztvevő szervezetek, a standoknál pedig információs anyagokkal, interaktív foglalkozásokkal és műhelymunkával várták az érdeklődőket. Négy nagyváradi tanintézmény – az Ady-, a Lorántffy- és a Szent László-gimnázium, valamint a Művészeti Líceum – diákjainak közreműködésével elkészült „a szociális szolgáltatások fája” is amelyre a diákok tűzték fel sorban az általuk megfestett leveleket, amelyek a segítségnyújtás egy-egy módját ábrázolták.
A standoknál az érdeklődők végezhettek Toefl típusú angol nyelvtesztet, újraélesztési technikákat tanulhattak bábun, elsajátíthatták a tapasztaláson alapuló DIA tanulási rendszert, kipróbálhatták milyen kerekesszékkel manőverezni, megtanulhatták hogyan mozgassanak vagy ültessenek ki ágyban fekvő betegeket. A gyermekeket ugyanakkor bohóc-animátorokkal, arcfestési és kézműves programokkal, illetve közösségi játékokkal várták a szervezetek. A fesztivál teljes időtartama alatt ugyanakkor ingyenes vérnyomás- és vércukorszint-mérést végeztek a Caritas Catolica otthoni beteggondozói központjának munkatársai, valamint a Máltai Szeretetszolgálat képviselői.
A négyórás rendezvény záróakkordjaként, a Virtuózok tehetségkutató versenyből jól ismert, aranytorkú énekes, Mészáros Levente gyönyörködtette a résztvevőket a You Raise Me Up című slágerrel, majd a Caritas Catolica önkéntesei, több tucatnyi gyermek részvételével elénekelték a We Are the World-öt, melybe a civil szervezetek képviselői és a helyszínen levő érdeklődők, járókelők is bekapcsolódtak.
Sz. G. T / Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. június 1.
Középpontban a lovagkirály
Három hét múlva, június 19–25. között tartják a Partium egyik legnagyobb magyar városünnepét, a Szent László Napokat. A nagyváradi kulturális fesztivál főszervezőjével, Zatykó Gyulával az idén ötödik kiadásához érkezett rendezvénysorozat múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk.
– Mi adta az ötletet a Szent László Napok elindításához?
– A város lakosságának többsége keveset tud Szent László városalapító királyunkról. A római katolikus egyház ápolta a szent király kultuszát, de emellett, úgy gondoltuk, világi módszerekkel is meg kell ismertetnünk a nagyközönséggel – magyarokkal és románokkal egyaránt – városalapító királyunk cselekedeteit és csodatevéseit. Ráadásul a város hivatalos napja, október 12-e, a román hadsereg nagyváradi bevonulásának állít emléket, ami nem teszi mindenki számára ünnepé e napot. Fesztiválszervezői szemmel pedig nem túl jó ez az időszak a többnapos kültéri ünnep szervezésére, hiszen ebben az időszakban az időjárás kiszámíthatatlan. Ezért döntöttünk úgy, hogy új, nagyszabású, fesztiváljellegű ünnepet szervezünk.
– Hogyan fogadta kezdeményezésüket a városvezetés?
– Kezdetben a polgármesteri hivatal nem segített, sőt, még a köztereket sem biztosította számunkra. Az eltelt öt év alatt változott a helyzet: ma már a nagyváradi várban kapunk helyet, a város partnerségben anyagilag is hozzájárul a kulturális fesztivál megszervezéséhez. Közben a központi híd és egy nagyobbacska utca is felvette Szent László nevét. Ennek a sikernek az elérésében a mi munkánk is benne van.
– A 26 éve működő Festum Varadinum néhány napja ért véget. Elmondható, hogy a nagyváradi magyarság a bőség zavarában szenved. A két magyar rendezvénysorozat hogyan egészíti ki egymást?
– A Festum Varadinum nagy múltú ünnepség: annak idején Tempfli József római katolikus és Tőkés László református püspök kezdeményezte. Ez volt az egyetlen nagyszabású magyar ünnep városunkban, de a körmenet mozgatta meg a legtöbb embert. A Festum Varadinum inkább egyházi vonatkozású események sokaságát tömörítette, igaz, ez most mintha változna. A Szent László Napok világi rendezvény, inkább a klasszikus fesztiválokhoz áll közelebb. Magába foglal kultúrát, történelmi előadásokat, hagyományőrzést, szórakozást. Úgy gondolom, a két rendezvény nem verseng egymással. Ma mindkettőnél városalapító királyunk áll a középpontban, ami erősíti a megismerését és a megbecsülését.
– Mit tart az elmúlt négy kiadás erősségének? Mi vonzotta a legtöbb embert, melyek voltak a legnépszerűbb programok?
– A rendezvény legnagyobb erőssége a közösségi összetartozás érzésének ápolása. Többnyire a családjukkal jönnek ide az emberek. Látszik rajtuk, hogy ünnep számukra az esemény. Nem találkoztam soha részeggel, és a tömegben sem volt semmiféle összetűzés. Rendezvényünk másik célkitűzése – ez is megvalósulni látszik – a határ menti nemzetegyesítés. Nagyvárad vonzásköre túlmutat a mai országhatáron. Ezt akarjuk feléleszteni: a határ nem akadály, a környező települések is érezzék magukénak a rendezvényt. Ennek jegyében minden alkalommal megszervezzük a Szent Lászlótól Szent Lászlóig nevet viselő biciklitúrát, elkerekezve Nagyváradról a Biharkeresztesen található Szent László szoborhoz, amit az ottani önkormányzattal közösen koszorúzási ünnepség zár.
A rendezvény minden alkalommal középpontba állította a gyerekkel érkezőket. Számtalan gyerekprogramunk van. A kicsik nagy élvezettel vesznek részt az eseményeken.
Az örömfőzés is népszerűségnek örvend: a résztvevő csapatok magyaros jellegű ételeket készítenek. Külön pontozza a zsűri a csapatok sátrának díszítését, az elkészített ételek minőségét és a magyaros jellegét. A Nagyváradról elszármazottak találkozója mindig izgalomba hozza az embereket, hiszen a világ minden tájáról hazajönnek. Az idén már 4–5 emberről tudok, aki az Egyesült Államokból és Ausztráliából érkezik az eseményre. A legtöbb érdeklődő az esti koncerteken szokott lenni, ilyenkor akár tízezer ember is jelen van.
– Mi várható a június 19-én kezdődő Szent László Napokon?
– Mivel a rendezvényünk egyik célkitűzése Szent László megismertetése a nagyváradi románsággal is, június 22-én lesz egy nagyszabású jazz koncert, ahol jeles magyarországi és romániai jazzművészek szórakoztatják a nagyérdeműt. A minőségi zeneszámok között magyar és román nyelven legendák hangzanak el Szent László csodatevéseiről és munkásságáról. Szent László Év lévén idén többet foglalkozunk városalapító lovagkirályunkkal. Ennek jegyében június 23-án zajlik a karosi Turul egyesület szervezésében a Ki tud többet Szent Lászlóról? Kárpát-medencei iskolák közötti verseny döntője, ahol több tucat gyermek vesz részt a történelmi Magyarország területéről. Számtalan előadás állítja középpontjába nagy királyunkat. A Nemzetpolitikai Államtitkárság külön kiállítással emlékezik meg a lovagkirályról. Nagyobb hangsúlyt fektettünk a külsőségekre, több korhű ruhába beöltözött csapat teremt majd hangulatot. Idén az esemény díszvendége a debreceni önkormányzat lesz. Testvérvárosunk önálló programokkal, hungarikum-kóstolókkal, kiállítással, néptánccal vesz részt a rendezvényen bemutatva a történelmi Bihar megyét és annak székhe­lyét. A kézműves vásár is nagy sikernek örvend, ahol minőségi kézműves termékek találhatók. Szombaton és vasárnap rengeteg gyerekeknek szóló játék, előadás, foglalkozás és koncert lesz.
– A magyarság számára Szent László királyunk az egyik legismertebb Árpád-házi király. Hogyan él Váradon a lovagkirály kultusza?
– A lovagkirály kultusza egyre erősebb. A már említett Festum Varadinum körmenet nagy hatással volt mindenkire: jelen volt egyidőben és egy helyen a Győrben lévő koponyaereklye és a nagyváradi herma. Rengeteg zarándok érkezett az eseményre. Ezt egészíti ki a Szent László napi rendezvény, ahol több tízezer ember fog részt venni, köztük elég sok román nemzetiségű. Itt is városalapító lovagkirályunk személye áll a középpontban.
– Kikből áll a szervezőcsapat? 
– A szervezőcsapatnak van egy központi magja, amely pályázatokat ír, és azokat elszámolja, megszervezi a programok java részét, és az önkormányzattal tartja a kapcsolatot. Mellettük a kommunikációval és a rendezvény arculatának kialakításával foglalkozó csapat is működik. Az utóbbi időben nagy hangsúlyt fektetünk a román közönség tájékoztatására, ezért román nyelvű szóvivőnk is van. Nagy szerepük van a rendezvény megvalósításában a partnerintézményeknek is. Ezek közül teljesség igénye nélkül megemlítem a kezdetektől partneri kapcsolatban lévő Partiumi Keresztény Egyetemet, idéntől a Posticum keresztény szellemiségű kulturális központot és a Máltai Lovagrendet. De különböző egyesületekkel is partnerségben állunk, amelyek önálló programokkal készülnek. Sokat segítenek az önkéntesek, akik nélkül nagy bajban lennénk. Idén megállapodást írtunk alá a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemmel, hogy a nálunk munkával eltöltött időt szakmai gyakorlatként ismerjék el az egyetem egyes szakjain.
– Milyen ma Nagyváradon magyarnak lenni? Mennyire érzi otthon magát az ember egy olyan nagyvárosban, amely pár évtizeddel ezelőtt még többségében magyar volt, ma pedig folyamatosan zsugorodik a magyar közösség?
– Húsz év alatt 35 ezer lélekkel fogyott a nagyváradi magyar közösség. Ha ehhez hozzáadjuk a becslések szerint mintegy tizenötezer, több nemzedék óta Nagyváradon élő románt, akik szintén elhagyták a várost, akkor rögtön látszik, hogy sok ,,régi váradi” hiányzik városunkból. Helyettük viszont jöttek az ország más részeiből. Olyanok, akik nem ismerik múltunkat, nem értik, miért fontos nekünk egy-egy hely, temető, fasor. Szent Lászlót – mint városalapító király alakját – a középpontba állítva és bemutatva a magyarság szerepét a város mai arculatának kialakításában, azt reméljük, sikerül tágítanunk az itt élők toleranciáját, közelítve egymáshoz az itt élő nemzeteket. E tevékenységünk egész évben tart, számtalan olyan megmozdulás szervezői vagyunk, amelynek a célja a múlt bemutatása és megőrzése.
– Talán Nagyváradon a leghangsúlyosabb a nézeteltérés a két erdélyi magyar párt, az RMDSZ és a néppárt között. Ez mennyire határozza meg a helyi magyar közélet alakulását? E nézeteltéréseken miként tud felülkerekedni a civil kezdeményezés?
– Ez is sarkalatos kérdés megmaradásunk szempontjából. Úgy érezzük – a számok és az elért eredmények ezt támasztják alá –, hogy az elmúlt 25 év nagyrészt a veszteségeinkről szól. Amennyiben nem változik valami, néhány év múlva már csak pár tízezer magyarról beszélhetünk, és részarányunk Nagyváradon is húsz százalék alá fog csökkenni.
Ránk sajnos a nagyobbik magyar szervezet ellenségként tekint, és ahol lehet, megpróbál akadályozni munkánkban. Példaként említem, hogy az első Szent László Napok megszervezésekor azzal szembesültünk, hogy Szabó Ödön képviselő egyszerűen eltulajdonította a rendezvény lógóját, nevét és megpróbálta azt levédetni a Román Találmányi Hivatalnál. Ez nem sikerült, mert a hivatal belátta, hogy a mi szellemi tulajdonunkat akarják elvenni. A jövőt illetően meggyőződésem, hogy nem egymás ellen, hanem csak egymás mellett, illetve egy-egy cél mentén egymást segítve kellene dolgoznunk. Remélem, ez valóban így lesz.
Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2017. június 1.
Befutott a zarándokvonat: egymás nyakába borultak kolozsváriak és anyaországiak
Másfél órás késéssel, de végül befutott a Boldogasszony Zarándokvonat csütörtökön délután, Kolozsvárra.
Két-háromszáz fős tömeg fogadta a Magyarországról reggel indulókat, akik állítólag Nagyváradon időztek sokáig, és ezért késtek.
A zarándokokat Kovács Sándor főesperes azzal a gondolattal üdvözölte, hogy életünk fontos mozzanata a zarándokvonat fogadása. A találkozásnak fontos lelki üzenete is van, hiszen a keresztény hitben, a nemzettudatban erősít meg.
Mile Lajos kolozsvári főkonzul arról beszélt, a nemzettársaink fogadni annyit jelent, mint abban egymásra találni, ami egy nemzetté tesz minket. Tímár Asztrik úgy fogalmazott, két szó jutott eszébe, amikor a zarándokvonatra felült Nagyváradon: ima és hála. Így szeretné megköszönni minden zarándok nevében az üdvözlő szavakat - mondta a kaplonyi ferences házfőnök. Budai László szervező, a Misszió Tours ügyvezető igazgatója a kolozsvári jelenlévőknek köszönte meg, hogy üdvözölték a zarándokvonat utasait.
Székely János az Esztergom – Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke elmondta, a zarándokvonat több mint ezer személyt szállít, akik közt 350 fiatal van, köztük többen tengeren túliak, akik talán soha életükben nem láttak ennyi magyart egyszerre. maszol.ro
2017. június 2.
Mit ér az utcanév?
Már-már a nevetségesség határát súrolja, amit a Maros megyei prefektus utasítására a marosvásárhelyi önkormányzat művel a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében. Miután évekig nem volt hajlandó kihelyezni a kétnyelvű utcanévtáblákat a közel 50 százalékban magyarlakta városban, az önkormányzat alárendeltségébe tartozó helyi rendőrség a konfliktust fokozandó törvénytelen reklámnak minősítette azokat a kétnyelvű utcanévtáblákat, amelyeket egy civil szervezet szerelt fel, és vérlázítóan horribilis összegű bírsággal fenyegetőzve próbálta kierőszakolni, hogy az ingatlantulajdonosok maguk szereljék le a normalitást jelképező táblákat. Aztán úgy tűnt, megoldódhat a helyzet, mivel az önkormányzat elkezdett valóban kétnyelvű táblákat kihelyezni, első körben olyan utcákban, amelyek magyar személyiségek nevét viselik. Most viszont újabb visszalépés történt: az utcák ismét „elfelejtettek” magyarul, így aztán az a tragikomikus helyzet állt elő, hogy Dózsa György már megint kizárólag Gheorghe Dojaként szerepel. Nem arról van szó, hogy ne fordíthatnák le románra a magyar történelmi személyiségek nevét – a magyar történetírásban is István vajdaként, illetve Mihály vajdaként szerepel Ştefan cel Mare és Mihai Viteazul.
Hanem arról, hogy a kizárólag román változatban feltüntetett magyar személynév egyrészt a történelmi tények tagadásának minősül, másrészt újabb kisstílű provokáció, amellyel azt akarják elérni, hogy a marosvásárhelyi magyar közösség tagjai még rosszabbul érezzék magukat a saját városukban. Nem utolsósorban pedig újabb frontvonal nyitása az erdélyi nyilvános terekért zajló szimbolikus háborúban, hiszen a kétnyelvű utcatáblák azt bizonyítják, hogy nem csupán múltja, hanem jelene és jövője is van a magyar közösségnek az adott településen – míg az egynyelvűség erőltetése azt üzeni, hogy a magyarok nem egyenrangú polgárok a saját városukban, azt jelzi, hogy a hatóságok mindent meg akarnak tenni a jelenlétük tagadása érdekében. Hasonló szimbolikus küzdelmek szinte minden, jelentős magyar közösség lakta, de román többségűvé tett erdélyi és partiumi városban zajlanak. Kolozsvárott és Zilahon az elmúlt hetekben éppen a magyar közösség ünnepelhetett: előbbiben ugyan bírósági ítélet nyomán, de mégiscsak kikerült a magyar helységnévtábla, míg utóbbiban önszántából döntött az önkormányzat annak kihelyezéséről. Másutt – például Nagyváradon – az önkormányzat még a részben kétnyelvű utcatáblák kihelyezéséről szóló saját korábbi határozatát is szabotálja. Marosvásárhelyen pedig, a „szokásos” frontvárosban az illetékesek a jelek szerint úgy látták: itt az ideje ismét gerjeszteni egy kicsit a magyar–román konfliktust. Mintha nem lenne már amúgy is eléggé puskaporos a levegő a katolikus gimnázium állami hatóságok általi vegzálása miatt – persze valóban megtörténhet, hogy az iskola létrehozásakor bürokratikus mulasztások is történtek, de az, hogy az ügyben a korrupcióellenes ügyészség vizsgálódik, az ágyúval verébre lövöldözés minősített esete, és határozottan nem a román hatóságok jóhiszeműségét jelzi. Ebben a kontextusban és éppen a trianoni diktátum évfordulójára időzítve újabb támadást indítani a magyar közösség ellen egyszerre cinikus és ostoba lépés is, hiszen az ország által nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség megszegésével újabb érvet adnak a magyar közösségnek annak cáfolatára, hogy Romániában példásan megoldott lenne a kisebbségi jogok ügye. Bennünket most csupán az érdekelne: kik és miért gondolják még 2017 nyarán is úgy, hogy jelentős részben őshonos magyar közösségek lakta településeken az infrastruktúra, az életminőség, az oktatás és az egészségügyi ellátás javítása, a magyar közösség számára a kétnyelvűség révén a románokéval megegyező jogok biztosítása helyett a konfliktus szítása, az amúgy sem felhőtlen magyar–román viszony további mérgezése a helyes és járandó út? Krónika (Kolozsvár)
2017. június 2.
Kőbe vésett történelemhamisítás az erdélyi emlékműveken
Amiért valaminek emlékművet, emléktáblát állítanak, attól még nem biztos, hogy az adott esemény megtörtént, illetve épp úgy, ahogy azt egyesek az utókorral láttatni akarják. A történelem propagandisztikus célú elferdítésének emlékműveivel sajnos még mindig találkozhatunk Erdély-szerte.
Nagyváradról Kolozsvár felé autózva az E60-as műúton, Élesd központjában egy szocreál stílusú, kissé viharvert emlékmű mellett halad el az utazó. A szögletes alapból magasan kinyúló kőhasáb egy olyan tragikus történelmi eseménynek állít emléket, melyről jó eséllyel csak bihariak hallottak.
1904 április 24-én, a Kossuth Ferenc vezette Függetlenségi Párt választási gyűlést szervezett a mezővárosban. Hogy a rendezvényt megzavarja, a Szociáldemokrata Párt is összecsődítette híveit a környező, zömükben románlakta falvakból. A szociáldemokrata tábor hatóságok által nem engedélyezett demonstrációja rendbontássá és erőszakossággá fajult, amire a kivezényelt csendőrök sortűzzel válaszoltak.
A halottak száma 33 volt, a sebesülteké még több. „A Sebes-Körös völgyi falvak fellázadt parasztjainak emlékére...”, áll az emlékmű talapzatán, ami a legenyhébb elbírálás esetén is csúsztatásnak minősül, hiszen a megmozdulást szervező Szociáldemokrata Pártnak nem állt szándékában felkelést kirobbantani, a cél a függetlenségiek térnyerésének megakadályozása volt a kistérségben.
Valótlan képet fest a történtekről az emlékművet díszítő féldombormű is, melyen a tüzelésre kész kakastollas csendőrökkel farkasszemet néző kaszás, vasvillás parasztok láthatók. A korabeli beszámolókban szó sem esik szó arról, hogy a szociáldemokrata szimpatizánsok fegyverre kelve érkeztek volna az ellentüntetésre, egyetlen fegyverük valószínűleg az a pisztoly volt, amit az egyik szervező rántott elő a zsebéből, majd a csendőrosztagot vezető őrmesterre lőtt vele, halálosan megsebesítve a tisztet. Pisztollyal lövöldöző paraszt természetesen nem került a domborműre.
„Az eseményt a kommunizmus idején átértelmezték, túlhangsúlyozták a nemzeti jellegét” – mondja Fleisz János nagyváradi történész. Tény, hogy az áldozatok többsége román volt, ám a megmozdulásnak nem volt közvetlen nemzetiségi vonzata, hovatovább, a szociáldemokrata sajtóban megjelent beszámolók szerint a Függetlenségi Párt román nyelvű plakátokon is hirdette a maga rendezvényét, aminek a szociáldemokraták nagyon nem örültek.
A megdicsőült áruló
Kolozsváron szintén találni manipulatív, sőt, nyíltan uszító emlékműveket. A Szabók bástyája elé még a 70-es években állítottak szobrot Mihai Viteazul kapitányának, a kincses város főterén bestiális módon kivégzett Baba Novacnak. A talapzaton látható jelenlegi felirat, mely szerint a hadurat a magyarok gyilkolták meg, szörnyű kínok között („…ucis de unguri în chinuri groaznice...”) a Funar-korszakban került fel a talapzatra.
A szerb apától és román anyától született, a szerbek által nemzeti hősként tisztelt Baba Novac törökellenes gerillaharcosként tett szert hírnévre, mielőtt Mihai Viteazul szolgálatába állt. Az erdélyi országgyűlés ítélte halálra, mert állítólag azt tervezte, hogy 400 katonájával átáll a törökökhöz, amit a Baba Novac személye köré szőtt román nacionalista legendáriumból nagyvonalúan ki szoktak felejteni. „Egy ilyen kaliberű embert nem lehetett volna kivégezni a Habsburgok érdekeit Erdélyben képviselő Basta generális jóváhagyása nélkül, sőt, szerintem Mihai Viteazul is helyben hagyta az ítéletet” – nyilatkozta a Maszolnak Lupescu Radu történész.
Baba Novac tehát nem gyilkosság áldozata volt, törvényes ítélet alapján végezték ki, az ítéletet pedig már csak azért sem lehet a magyarok nyakába varrni, mivel az erdélyi országgyűlésben a szász nemzet is képviseltette magát.
Florin Apostu polgármestersége idején Hunyadi Attila történész és Szász Péter, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke átiratban fordult az ombudsmanhoz, illetve a városvezetéshez, kérve a magyar közösségre sértő, ellene izgató felirat eltávolítását, eredménytelenül. Az ombudsman legalább válaszolt a beadványra, közölve a panaszosokkal, hogy az ügyben az önkormányzat az illetékes. Időközben ismeretlen személy eltávolította a „magyar” szó betűit a talapzatról, ami természetesen nem mentesíti az önkormányzatot az alól, hogy hivatalosan is módosítsa az uszító feliratot.
Hogy lett 4 ezerből 40 ezer?
Szintén Gheorghe Funar polgármestersége idején került fel a Petőfi (Avram Iancu) utcában álló, egykori Biasini szálló homlokzatára azon emléktábla, mely szerint az 1848/49-es forradalom idején a magyar nemesek által a románok ellen foganatosított „véres retorziók” során 230 falu pusztult el, s meghalt 40 ezer ember.
Egyed Ákos történész, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke szerint a korabeli dokumentumok tükrében ez a szám rettentően eltúlzottnak tűnik. Az erdélyi románság által 1850-ben Ferenc Józsefhez intézett beadvány még csak 1151 áldozatról beszél, az osztrákok által készített összeírás pedig 4200-4400 halottal számol.
E. A. Bielz szász földrajztudós és statisztikus becslései szerint a forradalom és szabadságharc Erdélyben összesen 18 ezer áldozattal járt, a románok vesztesége 5400 fő volt. Gheorghe Barițiu román történész, aki maga is résztvevője volt az eseményeknek, 6000 román áldozatról írt. Egyed Ákos úgy becsüli, maximum 30 ezer ember halála írható a forradalom és szabadságharc erdélyi eseményeinek a számlájára, ezek tetemes része pedig nem román, hanem magyar, illetve szász volt. 
Oláh Emese alpolgármester a Maszolnak azt nyilatkozta, természetes az óhaj, hogy minden, a magyarokra sértő kolozsvári felirat eltűnjön, s az RMDSZ frakcióval egyetemben mindent meg is fog tenni ennek érdekében. „Tudatában kell lennünk annak, hogy ez nem fog menni egyik napról a másikra” – hangsúlyozza az önkormányzati vezető.
Pengő Zoltán maszol.ro
2017. június 2.
Az Össznemzeti Zarándokvonat nagyváradi fogadásáról
Az elmúlt évek hagyományait követve az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt idén is ünnepi fogadtatásban részesítette a Csíksomlyóra tartó Össznemzeti Zarándokvonatot, azaz a Csíksomlyó Expressz és a Székely Gyors egymásba kapcsolt szerelvényét.
A nagyváradi főpályaudvaron több száz helybéli és környékbeli magyar gyülekezett péntek délelőtt a vonat fogadására. Türelemmel és nagy szeretettel, virágokkal, zászlókkal, nótaszóval és zenével várták annak utasait. A vonatra várók között – immár hagyományosan –  jelen volt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő is. De ott voltak az EMNT és az EMNP Bihar megyei és nagyváradi vezetői is – közölte az EP-képviselő sajtóirodája.
A vonat lelki vezetője, Kóczán Árpád esperes, csepeli plébános, valamint a Kárpáteurópa Utazási Iroda vezetői és Dévai Nagy Kamilla Liszt Ferenc-díjas előadóművész fogadták a jókívánságokat. Tőkés László röviden köszöntötte a vonat utasait és az utazás szervezőit, elmondva, hogy a csíksomlyói búcsú az erdélyi magyarok, székelyek, a Kárpát-medencei magyarok „mekkai zarándoklata”, amely ez évben a nemzeti összetartozás napját a hitbéli összetartozás napjává is szenteli. „ Tarts meg minket őseink szent hitében” – ennek a kérésnek a jegyében tartják a pünkösdi zarándoklatot. Felekezeti hovatartozástól függetlenül ezt a mondatot mindannyian a magunkénak érezhetjük, hiszen erdélyi történelmi magyar egyházainkat a hithűség és a kisebbségbe szakadt, elnyomott népünk iránti hitbeli kiállás jellemzi.
Időszerű összefüggésben a nemzeti összetartozás napja, azaz június 4-e közeledtén nem lehet nem gondolnunk a marosvásárhelyi katolikus iskola kálváriájára, és arra, hogy az iskola mellett nem más, mint Buendía érsek, apostoli nuncius állott ki, aki a holnapi csíksomlyói búcsú  szentmiséjét is celebrálja. Hasonlóképpen gondolhatunk arra az örvendetes hírre, hogy a római katolikus püspöki konferencia, jelesül Jakubinyi György gyulafehérvári érsek személyesen is meghívta Ferenc pápát Csíksomlyóra a jövőre várt romániai, illetve erdélyi látogatása alkalmából. A trianoni, valamint a párizsi diktátum aláírásának 97., illetve 70. évfordulóján rendkívül fontos, hogy egyházaink kiálljanak kisebbségben élő népünk védelmében – hangsúlyozta az EP-képviselő.
A kölcsönös egyéb jókívánságok után a szerelvényt a Rákóczi Ferenc fejedelem képmását viselő mozdony és az elébe csatolt két román mozdony indította tovább Csíksomlyó felé. http://itthon.ma/erdelyorszag
2017. június 2.
Akár el is hagyhatja Romániát Kiss Sándor
A nagyváradi ítélőtábla feloldotta Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács korrupcióval vádolt volt alelnökének mozgását korlátozó rendelkezését, amely 2015 júniusa óta volt érvényben.
A Bihoreanul című román lap beszámolójából kiderül, hogy a bíróság az üggyel kapcsolatos többi korábbi rendelkezését érvényben hagyta, vagyis Kiss és a korrupciós ügyben szintén megvádolt Beniamin Rus vállalkozó vagyona zár alatt marad. Kiss, és a Selina volt igazgatója a folyamatban levő per vádirata szerint  nagyjából hatmillió eurós kárt okozott a nagyváradi és a megyei költségvetésnek. A vád szerint Kiss és bűntársai 4,2 millió eurót tettek zsebre, a  Selina,  a Keviép és a Martex Trans nevű cégek tisztességtelen előnyhöz juttatásával, különböző közbeszerzési eljárások során.
Az ügyészség az ügyben vizsgálta a Kiss Sándorral szoros üzleti és baráti kapcsolatban levő Mudura Alexandru vállalkozó szerepét is, de ő időközben elhunyt. Mikóssy Ferenc, a magyarországi Keviép Kft. ügyvezetője szintén vádlottként szerepel az ügyben, őt pénzmosással gyanúsítják. http://itthon.ma/erdelyorszag
2017. június 6.
Újra „csillagfényben” pompázott Nagyvárad
Május harmadik hétvégéjén tartották a 6. Csillagszerző Matematikaverseny országos döntőjét Nagyváradon. A verseny megálmodója és szervezője a micskei Miskolczy Károly Általános Iskola igazgatónője, Hodgyai Edit.
A vidéki iskola rangos eseményét több nagyváradi intézménnyel partnerségben Nagyváradon szervezi, így a megnyitót a Mihai Eminescu Főgimnáziumban tartották, a versenyre a Szacsvay Imre Általános Iskola biztosított termeket, míg az ország matekesei az Ady Endre Elméleti Líceumban voltak elszállásolva.
A megmérettetés megnyitója pénteken délután volt, a műsort hagyományos módon az országos mezőny tagjai biztosították, bárki megcsillogtathatta másfajta tehetségét is a 76 érkező matematikában tehetséges tanuló közül. A megnyitón zongorajátékával Sógor Bence, a kolozsvári Sigizmund Toduţa Zenei Főgimnázium VIII. osztályos tanulója egy Bach prelúdium és fúga előadásával kápráztatta el a közönséget; Orbán Pál, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum V. osztályos tanulója pedig saját, A Nyár című versét adta elő. Bagosi Ákos, a micskei Miskolczy Károly Általános Iskola tanulója a Görböc Néptáncegyüttes további tehetséges diákjaival és az országos illetve a nemzetközi versenyeken eredményesen szereplő tanulóival együtt lépett színpadra.
Hochhauser Enikő, a Mihai Eminescu Főgimnázium aligazgatója házigazdaként üdvözölte a megnyitó résztvevőit, akik 15 megyéből érkeztek, és bemutatta nekik az iskola történelmi múltját. Dr. Debrenti Edit, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa, a versenybizottság elnöke beszédét Brenyó Mihály matematikatanár gondolataival indította, aki több matematikaversenyen megfordulva a következőket mondotta: „Nagyon jól nevelt, intelligens gyerekekkel találkoztam. Egyszer sem kellett fegyelmezni őket. A tudásuk sokkal nagyobb, mint a korosztályukbelieké”. Debrenti, akiszerint a matematika nem csak a gondolkodást, de az egyéniséget is fejleszti, örömét fejezte ki, hogy a Brenyó Mihály Pontszerző Verseny folytatásaként létrehozott és már a hatodik alkalommal megszervezett Csillagszerző Matematikaverseny lehetőséget nyújt az igényes gondolkodás, a tehetséges matematikus észjárás fejlesztésére és gondozására.
A megnyitóünnepségen Kéry Hajnal, Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes, a versenybizottság ügyvezető elnöke is köszöntötte az országos mezőny tanulóit és oktatóit. Mint mondta, évről évre számos tanuló, nagyon lelkiismeretes munkával igyekszik szakmai tudását gyarapítani a gondolkozás és a matematika tudománya terén.
Szabó Ödön parlamenti képviselő, a tanügyi bizottság tagja köszöntőbeszédében értékelte, hogy vidéken is működhet szellemi központ, hisz van rá példa, hogy falvakból érkeznek olyan tehetségek, akik majd közösségi, társadalmi célokat, stratégiákat képviselnek és fejlesztenek magasabb minőségi szintre.
Hodgyai Edit versenykoordinátor rövid kiértékelőt tartott az országos döntőt megelőző levelező illetve megyei fordulókról. Köszönetet mondott és oklevelet nyújtott át azoknak a tanulóknak, akik a levelező feladatsorokat kiegészítették egy-egy saját szerkesztésű feladattal. Ők a Csillagszerző Matematikaverseny országos döntőjének eddigi díjazottjai: Garfield Adrienne Kolozsvárról, Kozman Botond Csíkszeredából, Portik Ábel Szovátáról és Erdei Csongor Micskéről, akik jelenleg X. osztályos tanulók, illetve Miklós Csenge IX. osztályos tanulónak Sepsiszentgyörgyről. Díjakat adott át azoknak a tanulóknak is, akik negyedik alkalommal jutottak be az országos döntő mezőnyébe.
A szombaton zajló versenyt követően az országos mezőny diákjai kreatív és csapatépítő foglalkozásokon vehettek részt, amelyeket a micskei Miskolczy Károly Általános Iskola tanárai, Halas Ilona, Oláh Mária és Szabó Amália vezettek.
Ebéd után a szabadidős foglalkozások keretén belül, többen választották a nagyváradi vár meglátogatását, ahol különböző kulturális programokon vettek részt, kiállításokat tekintettek meg. Az esti órákban zártkörű minitáncházban szórakozhattak együtt, melyet Sipos-Hodgyai Edit, a micskei Miskolczy Károly Általános Iskola tanára vezetett, a talpalávalót a Görböc Zenekar szolgáltatta.
A ű szombat esti táncház után sor került az eredményhirdetés első szakaszára, melyen azokat a tanulókat díjazták, akik Csillagszerző különdíjban részesültek, így senki sem távozhatott a döntőről üres kézzel és dicséret nélkül.
A legizgalmasabb természetesen, a vasárnapi eredményhirdetés volt. A Bihar megyei tanulók az idén is sikeresen szerepeltek:
Kun Édua Boróka VII. osztályos diák, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tanulója és Bede Ákos VIII. osztályos diák, a berettyószéplaki 1-es Számú Szakképző Líceum tanulója Minisztériumi III. és Csillagszerző II. díjban részesült, felkészítőjük Kovács Klára és Orbán Ilona Kármen tanárok. A VI. osztályosok köréből Erős Joó Kincső Enikő, a Miskolczy Károly Általános Iskola tanulója Minisztériumi dicséretet és Csillagszerző II. díjat, míg Bodnár Mónika Brigitta a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tanulója Minisztériumi dicséretet és Csillagszerző III. díjat nyert, Árva Norbert ÁkosVIII. osztályos tanuló az Ady Endre Elméleti Líceumból szintén Minisztériumi dicséretet és Csillagszerző III. díjban részesült. Felkészítőik Hodgyai Edit, Kovács Klára és Báthori Éva tanárok.
Az országos verseny támogatója a Tanügy Minisztérium, Communitas Alapítvány, Europrint Nyomda illetve a Miskolczy Károly Általános Iskola oktatói közössége volt. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. június 6.
A Fekete-Körös völgyének kincsei
Május 26–27-én szervezték meg Tenkén, a Református Művelődési Központban. A konferencia főszervezője és házigazdája Berke Sándor tenkei református lelkipásztor. Fővédnökei főtisztelendő Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke voltak. Már a második konferencia ezen a címen. Feltevődik a kérdés: Miért e konferencia? S miért ilyen gazdag, sokrétű programmal? Mert a vidék, ahol tizenegynéhány településen alig néhány ezer magyar él, káprázatosan gazdag hagyományokban, kultúrában, gazdaságban, természeti kincsekben. S erre nem hullhat rá a feledés pora.
Az első nap, Berke Sándor köszöntője után Dénes István Lukács, a Bihari Református Egyházmegye esperese tartotta a nyitó áhitatot. Juhász András, a Körösvidéki Vízügyi és Környezetvédelmi Igazgatóság szakmérnöke Gyuláról, a Fekete-Körös völgy vízrajzi helyzetét ismertette, térképeken és fényképeken keresztül. A vadvízi kenuzás egyik szervezője bemutatta, hogy hol, milyen jelentősebb pontok vannak a folyó mentén (sziklafal, zúgó, gát), amelyeket fel kell tenni a térképre. Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke mint vízügyi szakember beszélt a folyó szennyezéséről, a környezetvédelemről. Papp János muzeológus, preparátor, vetítésen keresztül mutatta be a völgy élővilágát. Külön kihangsúlyozta a védett növényeket és állatokat. Dr. Mátyási Lajos geológus Vaskohsziklásról fényképeken keresztül ismertette a tenkei Czárán Gyula Barlangász Klub történetét, eredményeit. Az 1969-ben, egy középiskolásokból álló csoporttal elhatározták egy barlangkutató klub létrehozását. Megalapították a Tenkei Barlangkutató Klubot, amely a tenkei múzeum égisze alatt, Csák Kálmán irányításával működött és megismerkedik a Béli- és Királyerdő-hegység karsztjával. 1972 után közismertté válnak országos szinten, főleg miután bekapcsolódott a feltárásba Mátyási Lajos és Sándor geológus testvérek és Szuhai Sándor fotográfus. A klub mutatta be az első teodolittal készült barlangtérképet. 1985 után részt vesznek egy közös egyezmény kivitelezésében, melynek célja a Pádis–Varasó–Boga karsztvidék átfogó kutatása. Óriási eredményeket értek el, több mint 150 barlang és több karsztvölgy teodolitos feltérképezésével.
Ezután üdítőleg hatott a zilahi Gáspár Attila zenetanár által vezetett Csuprosok citerazenekar műsora. A folytatásban Boros István ny. lelkipásztor Benedek István író életét és munkásságát ismertette. Mint pszihiátriai szakorvos számos munkával gyarapította az orvosi, valamint a regényirodalmat.
Erdész Ádám történész Márki Sándor pályája címen ismertette, hogyan jelenik meg a Fekete-Körös vidéke Márki történetírási munkásságában.
Nagyon érdekes előadást tartott dr. Bakó Endre irodalomtörténész Debrecenből, Nadányi Zoltán, a bihari trubadúrcímen. Saját kora nem tartotta nagy irodalmárnak, mégis nagyot alkotott. A feketegyőrösi születésű költő, műfordító, főleg szerelmes költeményekkel tűnt ki. E csodálatos, ízes szerelmes költeményeket Meleg Vilmos színművész ismertette óriási átéléssel. Előadása magával ragadta a közönséget.
Dénes László tenkei születésű, Nagyváradon élő költő, szerkesztő Dél-Bihar irodalmáról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy a történelmi vármegyének ez a része világirodalmi nagyságokat is adott, bár ez jórészt a Nagyszalontáról indultak kapcsán mondható el. Ráadásul tényleg múlt időben, mert ma már pezsgő irodalmi élet Arany János szülővárosában sincs, nemhogy Belényesben, Tenkén, Sarkadon vagy a régió más településein. A nagy felelősség ma már a nemzet azon „napszámosaira” hárul (oktatókra, papokra, népművelőkre, elöljárókra stb.), akik a magyar irodalmi értékek, illetve általában a magyar szellemi teljesítmények és a kulturális örökség felmutatásával, közvetítésével, ápolásával nemzetmegtartó feladatokat látnak el, dacolva a népességfogyással, elanyagiasodással és elidegenedéssel.
A nap zárásaként Nadányi Zoltán tiszteletére emléktáblát avattunk a Művelődési Központ falán. /Felirata: NADÁNYI ZOLTÁN
Feketegyörös, 1892. okt. 9 – Budapest, 1955. febr. 2.
a költő, író, műfordító emlékét őrzi a Szülőföld népe.
E táblát a Tenkei Művelődéi és Honismereti Kör állította/
Másnap, szombaton délelőtt folytatódott a konferencia gazdag programja. Csűry István református püspök tartotta a nyitó áhítatot. Pál apostol prédikációján keresztül hívta fel a figyelmet az itt elhangzó előadások és gondolatok fontosságára és aktuálisságára.
Benedek Csaba néprajzkutató Szolnokról, a Fekete-Körös völgyében gyűjtött népi értékeket mutatta be képeken keresztül, Tárgyaink utóélete címen. Katona Edit néprajzkutató Budapestről Erdélyen innen, Alföldön túl, – a Fekete-Körös völgye a századfordulón címen tartott előadást. Györffy István tudományos vállalkozása a Fekete-Körös völgyében élő magyarság kutatásaként ismert leginkább a szélesebb és a szakmai közvéleményben, de tanulmányainak újraolvasása és a gyűjtött tárgyak, térképek, a készített fényképek áttekintése után sokkal árnyaltabb kép rajzolódik ki, sőt úgy tűnik, hogy Györffyt – az ugyanebben az időben ott kutató Bartók Bélához hasonlóan – lenyűgözte a hegyvidéki román falvak magyarokéhoz hasonlítva még archaikusabb, „ősi” világa. Éppen ezért a többségi románság néprajzi képe is gazdagon megjelenik kutatásában. Györffy István különleges régészeti lelethez hasonlítható néprajzi gyűjtése kapcsán Fekete-Körös-völgy példáján keresztül kézzelfogható közelségbe kerülnek azok a kulturális-gazdasági-társadalmi változások is, amelyek a 19. század második felének magyarországi falvaiban végbementek.
Bartók Béla 1906-ban kezdte meg a magyar népdalok módszeres gyűjtését, de hamarosan ráébredt arra, hogy a magyar népzene sajátosságai, és általában a kelet-európai népek parasztzenéi közt található összefüggések megértéséhez tanulmányoznia kell a nemzetiségek zenéjét is. A román népzene hatását keresve jutott el Györffy Istvánnal egy időben a Fekete-Körös völgyébe, ahol 1909-ben, 1910-ben és 1911-ben többhetes gyűjtőútjai során a Néprajzi Múzeum támogatásával több, mint 350 román, valamint 1912-ben Gyantán és Köröstárkányban 44 magyar népdalt gyűjtött.
Gert Sijl ny. építésvezető Hollandiából az 1990 utáni személyes kapcsolatait, segítségnyújtását ismertette Kapcsolatok a szeretet nyelvén a Fekete-Körös völgyében címen. Elmesélte, hogyan vitte át a határon az első segélyeket, majd anyagilag is segítette a tenkei egyházközséget, a szeretetotthont, valamint az itt felépített Művelődési Központot. Dr. Bubenyák Máté, Érdről, elmondta, hogy számtalan alkalommal, összegyűjtött gyógyszereket szállított át a szeretetotthonnak, majd közös kirándulásokat kezdett szervezni, amelyek ma is folytatódnak. Alulírott, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke Bunyitay Vince címzetes püspök, történelemtudós életét és munkásságát ismertette, bemutatva fontosabb műveit. A váradi püspökség története című monumentális munkája döntően befolyásolta az egyháztörténeti kutatásokat.
Soós József gyantai lelkipásztor Köteles Pált, az írót, az újságírót mutatta be. Gyantán született 1927-ben. 1950-től másfél évig politikai fogoly volt, majd a termelésben dolgozott mint napszámos, segédmunkás, technikus. Az 1960-as évek közepétől ismét tevékenyen bekapcsolódott a romániai művelődési életbe: írásai jelentek meg a Fáklya, Familia, az Előre, Igaz Szó, Korunk, valamint számos folyóiratban. 1982 szeptemberében jelent meg Töprengés egy torzkép előtt című esszéje, amelyben elemezte és bírálta Ion Lăncrănjan román publicista Gondolatok Erdélyről című propagandakötetét. 1990-től az Erdélyi Magyarság című folyóirat főszerkesztője lett.
Győri Róbert budapesti egyetemi tanár Fodor Ferenc geográfus életét ismertette, Önéletrajzaim című munkáján keresztül. Tenkén született 1887-ben. Egyetemi tanár volt Budapesten, gazdasági, tájföldrajzi, vízrajzi, kartográfia-történeti tanulmányok és monográfiák szerzője. Teleki Pál munkatársa volt néprajzi és gazdasági térképei szerkesztésében. Fő területe a gazdaság-tájföldrajz volt. Idősebb korában nagy jelentőségű térképészettörténeti munkásságot fejtett ki, mellyel áttekinthetővé vált a hazai térképészet korai anyaga. Tájföldrajzi, tájtörténeti munkái maradandó értéket rejtenek, néprajzi vonatkozásai gazdagok, melyek jelentős hatással voltak a kortárs etnográfusokra.
Érdekes és humoros formában mutatta be Bartók Béla papucsát Erdélyben hagyta című esszéjét a tiszaföldvári Szabó V. János tájkutató, publicista. Bartók Bélának a Fekete-Körös völgyében végzett kutatómunkáját ismertette, Buşiţia János tanár társaságában.
Az utolsó előadás Köteles Ágoston helytörténész, Tornaújfaluból ismertette, saját családi tragédiáján keresztül, a Bódva-völgyi, a felvidéki németek és magyarok sorsát, akiket Szibériába hurcoltak, s amelyek közül kevesen tértek haza. Konkrét számadatokkal illusztrálta e szörnyű tragédiát.
Dukrét Géza Reggeli Újság (Nagyvárad)