"A marosvásárhelyi tanács megszavazta, hogy a kaszárnyaudvaron, ami a város tulajdona, újabb ortodox templom épüljön, és ezért a hadsereg ingyen kapja meg a területet. Az újabb "hagymakupolás honfoglalás" vita nélkül zajlott le, csupán két ellenszavazattal (Ráduly Levente, Spielmann Mihály). Ezt követte egy másik határozattervezet, amelyben a Bodoni út 2. szám alatti területet kérte bérbe a római katolikus plébánia, egy ifjúsági központ felépítése céljából. A román tanácsosok javasolták a döntés elnapolást, amit meg is szavazott néhány RMDSZ-es tanácsos Kolozsváry Zoltán vezetésével. A magyar többségű helyi képviselő-testület képtelen magyar egyházi intézmények mellett kiállni, miközben háborítatlanul épülhetnek az ortodox templomok. /Folyamatos meghátrálás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Évente egy alkalommal a Kárpát-medence más-más régiójában rendezik meg a határon túli magyar gyermek- és ifjúsági lapok szakmai tanácskozását. Az idei, nov. 27. és dec. 1. közötti rendezvénysorozat házigazdája a Nagyváradon szerkesztett Szemfüles gyermekmagazin volt. Az ötnapos találkozón újvidéki, szabadkai, eszéki, beregszászi, burgenlandi, magyarországi, illetve erdélyi gyermek- és ifjúsági lapok képviseltették magukat. A gyermeklapok helyzetéről, szerepvállalásáról esett szó, majd zárónyilatkozatban rögzítették a közös feladatokat. A gazdag programban egyebek mellett városnézés, a dévai Corvin Kiadó bemutatkozása, nagyszalontai kirándulás és a Medve-barlang megtekintése szerepelt. A rendezvényre időzítve jelent meg a Szemfüles gyermekmagazin 2004-es évkönyve is, igen változatos tartalommal. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Márkus Barbarossa János előbb egyszemélyes gitáros-énekes produkcióival, slágerszövegeivel vívott ki magának tiszteletet s rangot Erdély-szerte a hetvenes-nyolcvanas években. Először Nagyváradon folyt az elszigetelése, később elűzték Sepsiszentgyörgyről. Bécsbe települt át a diktatúra legsötétebb évei elől. Ausztriában neves hangszerkészítővé-restaurátorrá képezte magát. 1990 utáni hazaruccanásai és Szent Anna-tavi nyári táborozásai, no meg a bálványosi-tusványosi jelenései eseményszámba mentek, beszállt a hazai irodalomszervezésbe, könyvkiadásba, végül pedig az ő szervezése is segített abban, hogy megalakult az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL). Sokat jelent számár a szülőföld, Szilágyzovány, harminc éve minden önéletrajzának alapszövege: 1955-ben születtem Szilágyzoványban, Európában. Életének valamennyi állomása példaképekhez is kötődik. Elsőnek Wanek Wilhelm Franzot, valamikori rajztanárát említette (Wanek Ferencként ismert, jelenleg épp Kolozsvárott tanár), ő tanította meg látni, odafigyelni, megtanította a türelemre s a másság tiszteletére. Néhai Visky Árpád színművésztől kitartást és igényességet tanult, Bajor Andortól humorosan elviselni az elviselhetetlent, de még sorolhatná tovább. Amikor el kellett hagynia Erdélyt, először New Yorkba ment, ahol barátja várta műteremmel, lakással. Azonban szó szerint azzal utasította vissza az akkori bécsi amerikai nagykövet, hogy az Államoknak semmi szüksége hozzá hasonló izgató és elégedetlen elemekre. Így aztán egy idő után Bécs mellett döntött feleségével. Azért kellett létrehozni Erdélyi Magyar Írók Ligáját, mert intézményesített formákra van szükség, hogy a közösség érvényesíteni tudja elvárásait, óhajait, igényeit. /Hevesi Mónár József: A magányos farkasok ideje lejárt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Nov. 29-én a máréfalvi Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület megalakulásának tizedik évfordulója alkalmával tartott ünnepi műsor keretében mutatták be Kovács Piroska Orbán Balázs kapui /Infopress Rt., Székelyudvarhely/ című könyvét, amely a Szejkefürdőn, az Orbán Balázs síremlékéhez vezető út mentén felállított 14 kapu történetét ismerteti. Zepeczaner Jenő, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója elmondta: a máréfalvi tanárnő, az egyesület elnöke igazi szakértőként, tudományos igényességgel írt a Szejkefürdőn látható kapukról. 1972-ben Máréfalván lebontottak egy régi székely kaput, ekkor gondolta Kovács Mihály volt tanfelügyelő, hogy valahogyan meg kellene állítani ezt a folyamatot. 1973 tavaszán állították fel az első három kaput, s ezek között volt az Orbán Balázs szejkei háza előtt álló hajdani kapu is, amely hosszú ideje a múzeum udvarán hevert. A 48 oldalas kiadvány megérdemli, hogy könyvként emlegessék. Aki elolvassa a 14 kapu történetét, mindent megtudhat, amit a székely kapukról tudni kell. Az ezer példányban nyomtatott könyv a csíkszeredai Polgár-Társ, a nagyváradi Kárpát, a belga Baudouin alapítványok támogatásával készült. /Fülöp D. Dénes: Mindegyiknek külön története van. Kiadvány a szejkefürdői székely kapukról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 2./"

"Dokumentumértékű kötet jelent meg nemrégiben Balogh Béla nyugalmazott nagybányai történész-főlevéltáros szerkesztésében: Nagybányai boszorkányperek /Balassi Kiadó, Budapest/. Balogh Béla elmondta, hogy az adatgyűjtés a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzkutató Intézetének felkérésére kezdődött: igyekeztek feltárni a természetfeletti erőkben történő hit (boszorkányság, kuruzslás) világához kapcsolódó okmányokat, Pócs Éva témavezető irányításával. Az ötkötetesre tervezett A magyarországi boszorkányság forrásai című kiadvány első kötete 1997-ben látott napvilágot. A rendkívül gazdag nagybányai anyag azonban nem fért be ebbe a keretbe, ezért a Várostörténeti források címen most indult alsorozat első kötete lett. A 17-18. századi Nagybánya jegyzőkönyveit, peres iratait kellett átnézni. Az eredeti anyag már több mint tíz éve nincs Nagybányán, így csak mikrofilm formájában hozzáférhető. Nagybányán boszorkányság vagy kuruzslás vádjával mintegy 73 személyt fogtak perbe. Az utolsó boszorkányper Nagybányán Mária Terézia uralkodásának második évtizedében. volt A vádlottaknak szerencséjük volt, jött egy körlevél (1750-es évek közepén), hogy az ilyen jellegű ítéleteket csak a császári/királyi ítélőszék jóváhagyásával lehet végrehajtani. Tulajdonképpen ekkortól szűnnek meg az égetések, de a boszorkányság vagy kuruzslás miatt perbe fogottak üldözése helyenként még a 19. század első éveiben is nyomon követhető. /Szika Levente Zoltán: Nagybánya boszorkányai. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Ungvári Barna András, Hídvég falu akkori református lelkésze 1998-ban határozta el egy sziklatömbemlékmű Földváron való felállítását. Ioan Cioaca földvári polgármester 1999 júliusában a sziklatömbnek a hajdani fogolytemető helyére való szállítását akadályozta meg, majd 2000 júliusában, amikor a mártíremlékművet mégis a helyszínre szállították és talapzatra állították, ugyancsak Cioaca ledönttette azt. Az 1944 novemberében Földvárra elhurcolt személyeket román csendőrök gyűjtötték össze, román katonák őrizték egy a lágerben. A Földváron történteket nem lehet a szovjetek nyakába varrni, be kellene ismerni, hogy mindenért, ami itt történt, az akkori román hatóságokat terheli a felelősség. 2001 augusztusában sikerült mégis emlékművet avatni Földváron. Boros Ernő 1997-2001-ben sorra járta a 20 Szatmár megyei települést, ahonnan a román csendőrök 1944 novemberében embereket indítottak a földvári lágerbe. Lejegyezte a túlélők, ezek híján a volt földvári foglyok legközelebbi hozzátartozóinak a vallomásait, visszaemlékezéseit. Ezekből közölt néhány emlékezést. A szaniszlói római katolikus templom Historia Domusából: A román hadsereg előrenyomulásával egyidejűleg román csendőrség jött a faluba. Felszólították a lakosságot, hogy aki 1940-től bármilyen formában katonai szolgálatot teljesített, katonai helyzetének tisztázása céljából jelentkezzen előbb a helybeli csendőrőrsön, majd vegyen magához három napra való élelmet, és menjen Csanálosra. A Csanálosra érkezőket ott egy csűrbe zárták, olyan - állítólag az akkori községi elöljárók által is aláírt - kísérőiratot fogalmaztak róluk, amely szerint a román csendőrök az erdőben, katonaruhában és fegyverrel a kezükben fogták el őket. Más szóval magyar partizánoknak lettek beállítva. Ezt követően többnapi fogva tartás után fegyveres kísérettel Zilahra lettek irányítva, és aki útközben megszökni nem tudott, a hírhedt Brassó melletti Földvárra vagy Focsani-ba jutott. Az 1944. szept. 12-én Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezményben Erdéllyel kapcsolatban az állt: "A szövetséges kormányok a bécsi döntésnek Erdélyre vonatkozó határozatát semmisnek tekintik, és egyetértenek azzal, hogy a békeszerződésben történő jóváhagyástól feltételezetten Erdély (vagy annak nagyobb része) adassék vissza Romániának." A román kormány mindenáron egész Erdélyt akarta, ezért elhatározták: nem maradnak tétlenül, a biztonság kedvéért lépéseket tesznek az ügy előmozdítása érdekében. Észak-Erdély hovatartozása az itt élő lakosság etnikai összetételén is múlhat, elhatározták, hogy sebtében, amennyire lehetséges, "javítanak" ezen az összetételen. A gyakorlati kivitelezésre a következő módszereket eszelték ki:a nem román lakosságnak a trianoni határon kívülre juttatása, illetve a már eltávozottak távolmaradásra bírása (Maniu-gárdisták garázdálkodása, németek, svábok Ukrajnába való deportálása stb.); leplezett formában történő etnikai tisztogatás.Földvár az utóbbi célt szolgálta. Ebben a Dél-Erdély területén létrehozott lágerben nem közvetlenül lelőtték, felakasztották stb., hanem olyan körülmények között tartották a foglyokat, hogy ilyen eszközök alkalmazása nélkül pusztuljanak el közülük minél többen. /Boros Ernő: "Mindennap eljött a halál". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Tavaly karácsonyra az Ifjú Magyarok Egyesülete egy keresztet állított a budapesti Moszkva téren, melyet azonban máig ismeretlen tettesek ledöntöttek. Az idén a szervezet kezdeményezését felkarolta a Jobbik Magyarországért Mozgalom: terveik szerint az ország mintegy harminc helységében ötméteres, adventi koszorúval díszített fakeresztet állítanak fel. Miként a Jobbik híradása fogalmazott: "A legforgalmasabb helyekre kerülő keresztény jelképpel a karácsonyi bevásárlási láz miatti rohanásban fel kívánják hívni az emberek figyelmét az ünnep igazi értelmére." A makói önkormányzat baloldali többsége megakadályozta a helyi keresztállítást. Ennél csak az indoklás megdöbbentőbb: egyesek érzékenységét sértheti a kereszt. Eme gondolat felér egy kórképpel. /Otthon történt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"Tengerentúli magyar közösségeket felkereső útja során Patrubány Miklós Torontóban ellátogatott a legnagyobb olvasottságú nyugati magyar lapok - az Amerikai és a Kanadai Magyarság - szerkesztőségébe. A látogatás során a Magyarok Világszövetségének elnöke a Mindszenty-emlékiratok bezúzásának körülményeiről szerzett tudomást. Torontóban a Vörösváry István alapította "kék újság" immár nemcsak Kanadában, hanem az Egyesült Államokban is megjelenik. Az MVSZ elnökét Gaál Csaba főszerkesztő és Cúth János szerkesztő fogadta. Gaál bemutatta annak a szerződésnek az eredeti példányát, amely 1974. ápr. 17-én köttetett, és amellyel Mindszenty József bíboros megbízta a Vörösváry vezette kiadót emlékiratainak magyar nyelven történő kiadásával. Magyarország egykori hercegprímásának emlékiratai leleplezik a kommunizmus borzalmait. Az utókor itt szembesülhet az Andrássy út 60. szám alatt levő épületben - a mai Terror Házában - elkövetett embertelenségekkel. Magyarország első számú egyházi vezetőjét ebben a házban kínozták: 39 napon át nem hagyták aludni, és minden éjjel meztelenre vetkőztetve háromszor botozták végig a testét. A szerződés kikötötte, hogy a magyar nyelvű kiadás nem előzheti meg a kötet világnyelveken történő kiadását. Az emlékiratok világnyelveken való kiadását egy világcég, a McMillan Kiadó vállalta. A magyar nyelvű és a világ szinte minden kultúrnyelvére lefordított könyv egyazon napon jelent meg a világ nagyvárosainak könyvesboltjaiban - 1974. nov. 4-én. Mindszenty bíboros könyve oly súlyos csapást jelentett a kommunista világra, hogy a szovjet hatalom még aznap megmozdult. Ügynökei megkeresték a McMillan Kiadót, és felszólították, hogy haladéktalanul vonja vissza a Mindszenty-könyvet. Cserébe felajánlották az összes orosz zenemű kiadási jogát. Másnap a Mindszenty-emlékiratok angol nyelvű kötete eltűnt Amerika minden könyvesboltjából. "A McMillan cég pedig még ma is kiadója az orosz zeneműveknek" - summázta tényfeltáró elbeszélését Gaál Csaba főszerkesztő. /A Mindszenty-emlékiratok bezúzása. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./"

"A magyarság megosztásának tekintetében nem rózsaszínű a jövőkép, vélekedett Lakatos Péter, a Bihar megyei RMDSZ elnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács régiókról szóló kerettörvény tervezetére reagálva. Meglehet, jószándékkal íródott az autonómia-statútum, de a gyakorlati életben alkalmazhatatlan, mert a tömbmagyar székelyföldi és a szórványban levő partiumi megyék lehetőségei az autonómia-építésre teljesen mások. Tulajdonképpen csak Székelyföldön lehet megvalósítani az autonómiát, ezért Lakatos Péter úgy vélekedett, hogy az önkormányzatokat kellene jobban megerősíteni, több jól képzett magyart bevonni a munkába, kialakítva az eurorégiókat, mert hosszú távon ez ad esélyt a magyarság fejlődésére. Az RMDSZ és a Reform Tömörülés viszonyát tisztázó megbeszéléseken a Magyar Polgári Egyesület nem zárta ki azt sem, hogy önálló jelöltet indít a közelgő helyhatósági választásokon, ezért látja megosztottnak lehetőségeinket az elnök. A legutóbbi választmányi ülésen kilátásba helyezték a szövetség munkáját gátló belső ellenzék megregulázását, ezzel kapcsolatban Lakatos Péter elmondta, hogy az Operatív Tanács megkezdte az egyeztetéseket, s a dec. 20-i választmányi ülésen hozzák nyilvánosságra az eredményeket. /(Balla Tünde): Autonómiáról Váradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./"

"Avasújvároson a Madisz-tagok adventi díszeket készítettek, részben eladásra, részben hogy megajándékozzanak vele olyanokat, akik támogatják szervezetüket. Advent négy vasárnapján négy református közösséget keresnek fel. Sorrendben az avasfelsőfalusit, apait, koltó-katalinit és az újvárosit, énekelnek és verset mondanak. Ludróczky Sándor alpolgármester közbenjárására két helyiséget is kiutaltak nekik, ahol a színjátszók, táncosok és más műkedvelők próbálnak. Az adventi díszekből befolyó pénzből táncruhákat szeretnének vásárolni legalább harminc táncosuk számára. Hosszú évekig alig volt Avasújvárosban a helyi fiatalokra alapozott műkedvelő élet. Pár hónapja Czompa Judit vette kézbe a dolgokat. Judit zenét, művészetet és hittant tanult a váradi Sulyok István Főiskolán. Létrehoztak színjátszó csoportot, s már javában próbálnak egy darabot. /Sike Lajos: Talán máshol is előlépnek a Czompa Juditok! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./"

"Dr. Péntek János egyetemi tanár, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanszékvezető tanára, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke a kézdivásárhelyi Siculus Rádió vendége volt. Elmondta, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) kérésére indult a tanszéken az újságíróképzés. Három év után a képzés próbált önállósulni. Nagyváradon beindult az Ady Endre Sajtókollégium magánoktatási formaként, majd kapcsolódott a Partiumi Keresztyén Egyetemhez. Később a kolozsvári egyetemen önálló újságírói szak indult. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége szervezett képzést Illyefalván a rádiók és a televíziók munkatársainak. Ennek a lényege a beszédtechnika volt. Péntek János azt várja, hogy merjenek a lapok, rádióadások "helyiek lenni". Nem kell félni attól, hogy provinciális lesz az újság vagy a rádió azért, mert helyi dolgokkal foglalkozik. A megyei lapnak, a Háromszéknek megvan az a nagy előnye, hogy a sepsiszentgyörgyi írók és költők, Farkas Árpád és társai, a huszadik század második felének rangos írói, költői odaálltak a lap mellé. Annak idején Magyari Lajos a legnehezebb műfajjal, a vezércikkekkel tudott naponta újat mondani. A Háromszék napilap nyelvileg, stilárisan karakterisztikus és színvonalas. Sylvester Lajos írásai kemények szókimondóak, a politikai-gazdasági elemzések szakszerűek és olvasmányosak.A kisebbségi sajtó túlságosan is protokolláris, udvarias. Újra vannak tabutémák és tabuként kezelt nevek, személyek. A tények mélyebb feltárása hiányzik. /Dr. Szőcs Géza: A szóért, szavunkért, nyelvünkért! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./"

"A nagyváradi Rogériusz lakótelep szélén álló egykori munkásszálló lakóit készülnek feljelenteni a szomszéd lakótársulások, mivel a tömbház eldugult lefolyórendszere miatt bűzös lé csörgedezik az utcákon. A Híd utcai, 60 család lakta ingatlanban hét éve nincs központi fűtés, a lakók villanyfőzővel vészelik át a téli hónapokat. Ez év tavasza óta hideg víz sincs a tömbházban, mivel több mint 700 millió lejes adósságot halmoztak fel a közüzemekkel szemben. Eldugult az épület csatornahálózata, s annak tartalma előbb a pincében gyűlt fel, majd az utcát is elöntötte. Iszonyatos bűz terjeng a környéken. A közüzemek vezetői elhárítják a felelősséget, mondván, a gond az épületen belül van. Az orrfacsaró szagot árasztó munkásszálló szomszédságában levő tömbházak lakói panaszt kívánnak tenni a környezetvédelmi ügynökségen és a közegészségügyi igazgatóságon, hogy ezek az intézmények kényszerítsék ki a helyzet megoldását. A munkásszállón élők helyzete napról napra reménytelenebb, nemcsak a pincéből felszálló bűz, hanem a halmozódó adósságok is fojtogatják őket. Mióta az ingatlanban nincs hideg víz, megnőtt a melegvíz-fogyasztás, ami növelte a tartozásokat. /Pengő Zoltán: Az utcára folyik a szennylé. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./"

"A Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával lépett fel múlt héten a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Szatmáron, Nagykárolyban és Nagyváradon. A Novák Ferenc rendezte Lúdas Matyival kilencszer álltak színpadra több mint háromezer néző előtt (a táncmese eddig 69 előadást ért meg), a Béres László rendezésében előadott Bakkhosz testamentumát két este több mint félszázan látták. Jövő héten a budapesti Millenáris Parkban mutatják be jelenleg próba alatt lévő, Advent a Háromszékkel című műsorukat. /(fekete): Négyezren tapsoltak a Háromszék Táncegyüttesnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./"

"Tófalvi Zoltán emlékezett Balogh Zoltánra, akinek a nagyváradi köztemetőben örök nyugalomra helyezték Ulmból hazahozott hamvait. Balogh Zoltánt az Ulmi Magyar Kultúregyesület elnökeként, a Magyarok Világszövetsége Németországi Országos Tanácsának egykori vezetőjeként, az Etikai Bizottság tagjaként, az erdélyi magyarságért oly sokat tevékenykedő közéleti emberként ismerték. Az erdélyi magyarok egyik leghűségesebb, Nyugaton élő szószólójukat veszítették el, aki Nagyvárad szülötteként az Antall-kormány idején Jeszenszky Géza külügyminiszterrel, a Horn-kormány idején magával a miniszterelnökkel, az akkori és jelenlegi külügyminiszterrel, Kovács Lászlóval perelt és levelezett, hogy a kárpátaljai, romániai, felvidéki magyarság számára a már ismert szövegnél jóval kedvezőbb változatban kössék meg az éppen soron következő alapszerződést. Konok küzdelmet folytatott a Duna Tv fennmaradásáért, anyagi támogatásáért. Tíz év távlatából is igaz, amit 1993. június 22-én Jeszenszky Géza akkori külügyminiszternek írt: "A Népköztársaság évtizedeiben nagy erővel folyt a magyarság egészséges nemzeti öntudatának megtörése, jogos szellemi önvédelmének csírájában való elfojtása. Az utódállamokban pedig a magyar kultúra megsemmisítését és az ősi területeikről való kiűzést célzó etnikai tisztogatást végzik ma is." Akkor még az érintettek válaszoltak leveleire, azután megkezdődött az a lassú, de következetes aknamunka, amelynek eredményeként Balogh Zoltán lemondott nemcsak az Ulmi Magyar Kultúregyesület elnöki tisztségéről, hanem minden más megbízatásról is. Balogh Zoltán kiváló grafikus volt, Marosvásárhelyen, a Bernády Házban 1998 júliusában Tófalvi nyitotta meg gyűjteményes kiállítását. Ez a kiállítás bejárta a világnak azt a részét, ahol magyarok élnek. A marosvásárhelyi kiállítást megelőzte a nagysikerű nagyváradi, kolozsvári, majd követte a sepsiszentgyörgyi és a kovásznai tárlat. Balogh Zoltán 1971-ben telepedett ki Németországba, mindvégig megmaradt Erdély, Várad szerelmesének. A világ orvosi egyetemein veszik kézbe Balogh Zoltán rajzaival illusztrált német nyelvű anatómiai atlaszt. Az anatómiai rajz készítése volt a mindennapi kenyere, harminc éven át az ulmi Természettudományi Egyetem grafikusaként dolgozott. Balogh Zoltánt 61 évesen vitte el a rák. /Tófalvi Zoltán: Megkésett Balogh Zoltán-sirató. = Krónika (Kolozsvár), dec. 6./"

"Tanúként hallgatta ki a magyar rendőrség a brókerbotránnyal kapcsolatban Mudura Sándor nagyváradi vállalkozót. Korábban felmerült, hogy az elsikkasztott pénzekből a nagyváradi Lotus Market befektetésre is juthatott. Mudura is szerepelt a K&H Bank úgynevezett VIP-listáján. A listán feltüntetett, kiemelt ügyfelek számára a bank törvényellenesen garantált az átlagosnál lényegesen nagyobb nyereséget. Mindez csupán az egyik eleme a rendszerváltás utáni legnagyobb magyarországi pénzügyi csalásnak. A botrány főszereplőjét, Kulcsár Attilát tízmilliárd forintos sikkasztással vádolják. A K&H Equities brókere piramisjáték jellegű rendszert épített fel, melyhez a forrásokat többek között a banki elszámolások meghamisításával próbálta biztosítani. A magyarországi sajtóban korábban megjelent információk szerint Kulcsár Attilán és a Britton Kft.-n keresztül 200-300 millió forintnak megfelelő tisztázatlan eredetű pénz került Nagyváradra, ahol azt a Lotus Plazára fordították. A tavaly felavatott bevásárlóközpontot működtető Lotus Market Rt. részvénycsomagján induláskor fele-fele arányban osztoztak a magyar Britton-csoport és Mudura Sándor cégei. A beruházáshoz a magyar állam a Britton révén nyújtott közel 10,6 millió dolláros hitelt az Eximbank által. Kulcsár Attila 2003 elejéig a Lotus Marketet felépítő romániai cégnek is felügyelőbizottsági tagja volt. Erről a Britton vezetője, Kerék Csaba beszélt júliusban. Mudura Sándor a tévé hírműsorában kijelentette: felháborítja ez az eljárás, és kilátásba helyezte a magyar állam beperelését. /Gazda Árpád: Beidézték Mudura Sándor vállalkozót. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./"

"Dec. 6-án juttatta vissza Nagytétény a székely város tulajdonát. Gyergyószentmiklós határában vették át a nagytétényiektől a székely város elöljárói azt a nagyharangot, amelyet ágyúöntés céljából hurcoltak el 1944-ben. A tervek szerint a harang húsvétkor kondul meg újra a gyergyói templom tornyában. A néhány éve véletlenszerűen azonosított harang tért haza. 1943-ban minisztériumi határozat rendelte el, hogy az egyházak egy-egy harangot adjanak háborús célokra, így került a gyergyószentmiklósi is a Nagytétény határában levő öntödébe. A legenda szerint egy éjszaka a tétényiek - azt hívén, az ő harangjuk - rejtekhelyre vonszolták, és szeméttel födték le. Csak a háború után derült ki, hogy tévedésből a gyergyói harangot mentették meg maguknak. A harangot nov. 30-án szerelték le Nagytétényben. Az ekkor tartott ünnepi szentmisén Erdő Péter bíboros-érsek, Magyarország prímása áldotta meg a gyergyószentmiklósi és a tétényi új harangot. A Lengyelországban készített új harang felirata: "Öntetett Isten dicsőségére, Nagyboldogasszony tiszteletére, a pest-nagytétényi templom ékességére, a gyergyószentmiklósi harang helyére." Gyergyó felé vezető útján a harangot Cegléden, Nagyváradon, Kolozsváron, Korondon, Székelyszentlélek-Bogárfalván köszöntötték. A harang útja a Hargitán át előbb Csíksomlyóra vezetett, majd onnan hozták Gyergyószentmiklósra. Fonott kalács, virág, nemzetiszín szalag díszítette a Szent Miklós-szobrot és a harangot szállító ökrösfogatokat. A két szekeret székely ruhás ifjak és a gyulafehérvári teológia tizennyolc diakónusa kísérte. /Gergely Edit: Hazatért a gyergyószentmiklósi nagyharang. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./"

"A napokban egy felhívás járta végig a román parlament két házát, amelyben Adrian Severin, jelenlegi kormánypárti képviselő arra kérte a honatyákat, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéséhez, és véglegesen döntsék el: az aradi Szabadság-szobrot ne az egykori Attila téren állítsák fel, ha egyáltalán erre sor kerül, mert ez csak a magyar irredenták találkozóhelyéül szolgálna. Severin eddig magyarbarátságáról volt ismert, a Tusványosokon is nem egy alkalommal maximális toleranciáját villogtatta. A románok nem akarnak emlékezni arra, hogy ezer éven át Erdélyben és a Bánságban a történelmi események főszereplői nem ők, hanem a magyarok és a szászok meg svábok voltak. Aradot például 1880-ban 44 320 fő lakta, ebből 21 148 volt magyar, tehát az összlakosság 47,7 százaléka, 10 770 fő volt német, és csak az összlakosság 21,3 százaléka román (9440 fő). 1910-ben a magyarság a városban az összlakosság 63,4, míg a románság 19,1 százalékát tette ki. Mára már Arad lakosainak döntő többsége román, a magyarság létszáma évről évre fogy. És az újonnan betelepedtek nem akarnak emlékezni arra az időkre, amikor Erdély és a Bánság városaiban a magyarság volt többségben. Mert amint Severin az említett felhívásában említi is: élénken él bennük 1940, amikor is Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, és érdekes módon a különböző etnikumok nagyvárosokbeli aránya is hirtelen megváltozott. Kolozsváron például a magyarság létszáma az 1930-beli 53,3 százalékról 1941-ben 87,1 százalékra nőtt, míg a románságé 35,6 százalékról 10 százalékra csökkent, Nagyváradon pedig ugyanebben az évben a magyarok részaránya a 67,8 százalékról 92,1 százalékra emelkedett, míg a románságé 24,5 százalékról 5,2 százalékra csökkent. Kolozsváron például ma már állítólag a 20 százalékot sem éri el a magyarok száma. És ugyanilyen változás ment végbe a többi nagyvárosban is. Még a többségben magyarok lakta székelyföldi megyékben is folyamatosan növekszik a románság részaránya. A kérdés csak az: Severin "mikor őszinte, amikor Tusnádfürdőn mosolyog ránk, vagy amikor Bukarestben ágál ellenünk?" - kérdezte cikkében Román Győző. /Román Győző: Te is fiam, Severin?! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"A következő választás számadás is lesz, szögezte le Kónya-Hamar Sándor képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke e vele készült beszélgetésben. Az SZDP-vel való együttműködés elhozta azt a népszerűtlenséget vagy népszerűséget, amellyel választóink elé kell állni. Erdélyben nemcsak gazdasági és szociális, hanem etnikai értelemben is nagy az elégedetlenség. Elég csak felidézni, hogy mi történt Aradon a Szabadság-szoborral vagy Kolozsváron a két magyar egyetemi kar be nem indításával, vagy feleleveníteni a Székely Nemzeti Tanács elleni hatósági fellépést. A magyar választók egyre növekvő része szerint az RMDSZ egy végtelenül korrupt, az országot rossz irányba vivő kormányzat kollaboránsa. S míg az RMDSZ lojális az SZDP-hez, a kormánypárt nem figyel a magyar érdekekre. Az egyéni választókörzetes voksolási rendszer olyan politikai kultúrát föltételez, amellyel a román választók nem rendelkeznek. Az EU nagyon gyakran behunyt szemmel dönt, ha Romániáról van szó. Ezt a román politikusok is tudják. Az erdélyi magyar közvéleményt megmozgatta az aradi Szabadság-szobor ügye. Azonban az RMDSZ vezetői megpróbáltak a háttérben maradni. A kormánypárt a hatalom megszerzéséért bármire képes. Ha szükséges, teret enged a nacionalizmus tombolásának. Az RMDSZ-nek nem volna szabad kutyahűséggel követni azt a Nastase-csapatot, amely ráadásul a protokollum több pontját nem teljesítette. Az erdélyi autósztrádánál megegyeztek a nyomvonalban, de a kormánypárt megváltoztatta azt. A civil társadalomban is nagyok az ellentétek. Ott van például a szentgyörgyi Mikó-kollégium ügye, ahol magyar a magyarral feszül egymásnak. Mint amiképpen Kolozsváron a Brassai és az unitárius kollégium tanári kara, diákjai is egymás ellen harcolnak. A polgári mozgalom bejelentette a választásokon való részvételét, amire az RMDSZ vagy arrogánsan reagált. Le kellene ülni végre egy kerek asztal köré. Meg kellene keresni azokat a közös célokat, amelyek egyben tartják az egyre fogyó erdélyi magyarságot, ezeket kellene újra megfogalmazni és fölvállalni. /Román Győző: Nem választás, számadás lesz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Forrai Tibor bejelentette, hogy az Udvarhelyszéki RMDSZ egyik legrégibb tagjaként kilép az RMDSZ-ből. Döntését keserű hangú nyilatkozattal indokolta. Az RMDSZ ugyanis kemény, diktatórikus párttá alakult. Amit a felső vezetés művel, teljesen elszakadva a tagságtól, kimeríti a boszorkányüldözés fogalmát. Aki nincs velük, az a kizárás, büntetés sorsára jut. Az RMDSZ nem vállalja Bardóczy Csabát, továbbá Tőkés László püspököt tiszteletbeli elnökként, megfosztotta dr. Farkas Csabát alelnöki funkciójától, indokolatlanul visszahívta Pécsi Ferenc és Szilágyi Zsolt képviselőket a különböző parlamenti bizottságokból, nem áll ki a bögözi Wass Albert-iskoláért, az RMDSZ szenátora, széki elnöke nem igényelt magyarigazolványt /Verestóy Attilára gondolt/, az RMDSZ képviselői a szocialista magyar miniszterelnökkel koccintottak a román nemzeti ünnepen , nem tűrték el az Udvarhelyért Polgári Egyesület másságát, csak Kincses Előd kettős állampolgársága esetében fordultak a román igazságszolgáltatáshoz, és elnézték a Nagy-Románia Párt színeiben induló moldovaiaknak ugyanezt, az RMDSZ elkeseredett harcot folytatott a tömbmagyarságban is a függetlenek ellen, feladva közben a marosvásárhelyi polgármesteri széket, nem vállalta fel a z aradi Szabadság-szobor ügyét, nem élt azzal a jogával, hogy beterjessze a több mint 500 ezer magyar aláírással támogatott tanügyi törvényt a román parlamentbe. Az RMDSZ nem vállalta fel saját, Szent Mihály-templomban tett esküjével megerősített programját a székelyföldi autonómia ügyében. /Forrai Tibor: Kilépési nyilatkozat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Jövő márciusig Bilibók Jenő alelnök látja el az elnöki teendőket a moldvai csángószövetségnél, miután a szervezet nov. 30-án tartott közgyűlése elnapolta a vezetőválasztást. A tisztség Bartha András lemondásával üresedett meg. A szervezet működéséhez szükséges anyagiak hiánya, illetve az ebből fakadó állandó stressz miatt Bartha András októberben lemondott tisztségéről. Számos csángó képviselő azt javasolta, halasszák jövő tavaszra az új elnök kijelölését, mivel a szövetség alapszabálya olyannyira elavult, hogy a szervezet nem képes hatékonyan működni. A továbbiakban tizenegy tagúra bővítették a csángószövetség vezetőségét, amelybe újabb testületi tagokat választottak. A frissen létrehozott területek között található például a gazdasági, a külkapcsolatokért vagy az ifjúsági ügyekért felelős szekció; Bartha András exelnököt kommunikációs ügyekért felelő alelnökké választották. Az MCSMSZ közgyűlése a továbbiakban felhatalmazta az új összetételű vezetőséget, hogy márciusig dolgozza ki a csángószövetség alapszabályát, amely alapján majd megválasztják az új elnököt. /R. Sz.: Márciusban lesz elnöke a csángószövetségnek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Csak második nekifutásra sikerült új vezetőséget választania a Maros Megyei Orvosi Kollégiumnak. A 11 magyar jelölt közül egyetlenegynek, Szabó Bélának sikerült bekerülnie a huszonegy tagú vezető testületbe. A részvevők szinte kizárólag etnikai hovatartozásuk szerint voksoltak, ezt bizonyítja, hogy egy olyan személy is bekerülhetett a vezető testületbe, aki ellen okirat-hamisítás miatt büntetőjogi eljárás van folyamatban. A folyamatosan tartó kitelepedési hullám következményeként a Maros Megyei Orvosi Kollégium tagságának jelenleg mindössze 25-30 százalékát teszik ki a magyar nemzetiségűek. Az orvoskamara most leköszönő tizenkilenc tagú vezető testületében öten voltak magyarok, a frissen megválasztott vezetőségben viszont már nem tükröződnek az etnikai arányok. Talán újra időszerűvé válhat a 90-es évek elején Dienes Sándor professzor által elindított, a magyar orvostársadalom tagjait tömörítő kamara létrehozásának gondolata. /Sz. L.: Kiszavazták a magyar orvosokat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Kalotaszegen mondják, hogy a régi szép népviseletet már csak a románoktól lehet venni.1945-ben ugyanis vásár ivolt Bánffyhunyadon. A közeli hegyekből románok jöttek. A vásár általános fosztogatássá fajult. A hegylakók megrakott szekereivel volt tele a havasok felé vezető út. Alig több mint egy évtized múltán, amikor 1956-ban tűzvész puszított Bánffyhunyadon. A kétségbeesett az égő házakból az udvarokra vitték évszázadok alatt összegyűjtött javaikat. A románok újra megjelentek, most is azok a szekérsorokkal vitték el az értékeket. Az erdélyi románság büszkeségei a máramarosi román fatemplomok. Ősiségük és fejlett kultúrájuk legfontosabb bizonyítékai között tartják azokat számon. Egy elfelejtett erdélyi restaurátor, Bágyuj Lajos, amikor e templomok felújítására kérték fel, összegyűjtötte azok valamennyi mesterjegyét. Egytől egyig kalotaszegi magyar ácsok mesterjegyei voltak. /Szász István Tas: A hullarablás formáiról és tanulságairól. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Goron Sándor mezőtelegdi születésű fiatal nagyváradi költő Napesti promenád című második verseskötete jelent meg nemrég a Nagyváradi Ady Társaság kiadásában, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával /Újabb NAT-könyv. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Sorbán Attila Burleszk, avagy fekete-fehér némafilm kópiája öt dobozban című prózakötete után ismét verskötettel jelentkezett. A Levelek Isonzóból /Literátor Könyvkiadó, Nagyvárad/ című kötetében az első világháborúból ismert harctérről egy katona "verses leveleit" küldi haza, a kilátástalanságról ír, túlélésre alig mutatkozik remény. /Levelek Isonzóból. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Glatz Ferenc Kádár-kori történész Nagyváradon jártában azt mondta: "Erdély az erdélyieké". Illene tudnia azt, hogy Erdély egy középkori magyar képződmény, amely akkor keletkezett, amikor Magyarország háromba tört, és hogy Erdély lakói akkoriban nagyon nagy többségben magyarok voltak. Az erdélyiek azok, akik itt születtek, akiknek ide temetkeztek őseik; nem bevándorlók. Illene ma már eldönteni, hogy ki az erdélyi, az itt született itt élők vagy a Moldvából, Munténiából és Olténiából betelepítettek? - írta Toducz Endre. Erdély ma Romániáé, Erdély ma Románia; sok román bevándorlóval és velünk, szomorú, kevés, megtévesztett magyarokkal, akik halottak napján gyertyát gyújtunk őseink még megmaradt sírjain és lelkes beletörődéssel várjuk elmúlásunkat-elmulasztásunkat. A mi sírunkon lesz, ki gyertyát gyújtson? A bevándorlók nem fogják emlékünket ápolni, beérik egykori házaink, műemlékeink, sírjaink döntögetésével is- fejezte be Toducz Endre megjegyzését. /Toducz Endre. Mikháza: Glatz Ferenc blődségeiből. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 9./"

"Bár a nagyváradi barokk palota néhány termét novemberben a 458-as visszaszármaztató kormányhatározat és a művelődési miniszterrel kötött egyezmény után nagy sajtóhírverés közepette az RMDSZ-csúcsvezetés jelenlétében a katolikus egyház birtokba vette, a bíróság a Vatra Romaneasca kérésére április 21-re halasztotta a pert. Tempfli József megyés püspök a katolikus egyház elleni legszemérmetlenebb támadásnak minősítette a történteket. /Törvények fölött a bíróság? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 10./"

"A Nagyváradi Magyar Diákszövetség hétvégi gólyabálján adták ki ünnepélyes keretek között az idei Mecénás-ösztöndíjakat. A Mecénás Alapítvány jelszava: Segítsd a jót, hogy váljon kitűnővé! Tavaly tíz magyar fiatal nyerte el az egyéves, havi kétmillió lejes pénzjuttatással járó támogatást. Idén tíz román ajkú fiatallal is kiegészült a lajstrom. Lakatos Péter RMDSZ-elnök az alapítvány kuratóriumi tagjaként elmondta, hogy az elkövetkezőkben még több fiatalt próbálnak támogatni, természetesen ehhez még több pénzre lesz szükségük. A gyűjtésre évről évre a Mecénás Alapítvány farsangi mulatságán kerül sor. /(Balla Tünde): Segítsd a jót, hogy váljon kitűnővé! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./"

"Péter I. Zoltán nagyváradi újságíró, helytörténész legújabb kötetéről /Ady Erdélyben, Noran Kiadó, Budapest/ elmondta, hogy több évtizedes helytörténeti keresgélései során minduntalan föltűnt a költő alakja, ez indította a könyv megírására. A könyvbemutatón, Szilágyi Aladár újságíró beszélgetett a szerzővel eddigi munkásságáról, terveiről a kötet előéletéről. A könyvet megjelentető Noran Kiadó igazgatója, a Nagyváradról elszármazott Kőrössi P. József elmondta, hogy a tavaly ilyentájt könyvesboltokba került másik Péter Zoltán kötet, a Mesélő képeslapok nagy sikernek örvend a mai napig. Az ötleten fölbuzdulva Nagyvárad után Arad, Szabadka és Szeged is jelentkezett kiadásra a Mesélő képeslapokhoz hasonló monográfiával. A Várad, villanyváros sorozatban folytatódik a nagymúltú település történetét felölelő emlékirat irodalom kiadása Réz Pál gondozásában, jelentette be a kiadó. /(Balla Tünde): Ady Erdélyben.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./"

"Évek óta halogatja az Oktatási, Kutatási és Ifjúsági Minisztérium a magánkézben levő oktatási intézmények akkreditációs feltételeinek és az engedélyeztetési folyamat módszertanának kidolgozását. A szaktárcának jelentős anyagi többletterhet jelentene, ha az elnyert akkreditáció alapján a magántanintézetek állami támogatásért folyamodnának. Biharban 28 magánóvoda, elemi iskola, gimnázium és posztliceális intézmény működik ideiglenes engedéllyel. Ezek közül mintegy tucatnyinál befejezte már tanulmányait a megfelelő számú végzős generáció (óvodáknál ez egy, míg gimnáziumoknál és felsőfokú oktatási intézményeknél három nemzedéket jelent), így kezdeményezhetnék az akkreditációs folyamat elindítását. "Mi minden évben felterjesztjük a minisztériumba az akkreditálás kezdeményezésére jogosult intézmények listáját, ám választ még nem kaptunk" - mondja Florian Mielut szaktanfelügyelő. Jelenleg egész Romániában nincs egyetlen, végleges akkreditációt elnyert magániskola vagy óvoda sem, mert nem léteznek akkreditálási kritériumok és nincs akkreditálási módszertan sem. Bihar megye magánóvodáiban ötszáz gyermekkel, a magániskolákban pedig ezernél is több fiatallal foglalkozik több mint száz pedagógus. Az intézmények éves fenntartási költségei sok milliárd lejre rúgnak, melyek egy részét az alapítók szívesen áthárítanák a minisztériumra vagy az önkormányzatokra. A váradréti református egyházközség által 2002-ben alapított Csillagocska az egyik legnívósabb nagyváradi óvoda. Az intézmény jelenleg három csoporttal működik, melyeket hetven gyermek látogat, akiket igyekeznek keresztény szellemben nevelni, és emellett a zenei anyanyelvvel is megismertetni. Pálfi József lelkész elmondása szerint a nagy érdeklődés miatt az idei tanévben szerettek volna párhuzamos csoportokat is indítani, de anyagi okok miatt ez nem volt lehetséges. /Pengő Zoltán: Szabotálják az akkreditációt? = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./"

"A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) második alkalommal szervezte meg, az Apáczai Közalapítvány támogatásával módszertani továbbképzési programját: A közgazdasági tantárgyak tanításának módszertana, az iskolamenedzsment és marketing aktuális kérdései címen. Célja a középiskolákban gazdasági ismereteket oktatók, egyetemi tanárok és azon utolsó éves egyetemisták képzése. A képzés három központban valósult meg: Kolozsvár, Nagyvárad és Csíkszereda, mintegy hatvan személy részvételével. A képzést záró konferencián, amit Kolozsváron a Báthory Líceumban a szakképzéssel kapcsolatos problémákról is beszéltek. Részt vettek Erdély különböző városaiból, településeiből az iskolaigazgatók, tanárok, valamint magyarországi szakemberek is. A konferenciát vita zárta, amelyet dr. Kötő József, az RMDSZ Oktatási Főosztályának vezetője irányított. /Csomafáy Ferenc: Hatékonyabb gazdasági oktatás. Második módszertani továbbképzés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./"