Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2003. november 4.
"Vekov Károly Kolozs megyei képviselő a megosztás-meghátrálás politikáját 1997-től számítja, Jakabffy Attila szerint viszont 1990-ben. Jakabffy szemtanúként állította, hogy a meghátrálás, cserbenhagyás politikája, a megosztottság már a marosvásárhelyi fekete márciust követő napon, vagyis 1990. márc. 21-én elkezdődött. Akkor a pogromkísérlet két napját, március 19-ét és 20-át Budapesten töltő Markó Béla, továbbá valamint Borbély László és Béres András Kincses Elődnek, a Maros megyei Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa alelnökének kifejezett tiltakozása ellenére leült tárgyalni a Vatra Romaneasca vezetőségével. Kincses azzal érvelt, hogy nem szabad összemosni az agresszort és az áldozatot. Ragaszkodott ahhoz, hogy valamennyi román párttal kell tárgyalni, nem csak a Vatrával. Markóék azonban Verestóy Attilára hallgattak, aki már akkor a román központi hatalmat képviselte, és Kincsest eltávolítva leültek tárgyalni - írta Jakabffy. Ezzel kialakították magukról a toleráns, a román hatalommal mindenáron egyezkedő politikus képét - későbbi karrierjüket így alapozták meg. A cserbenhagyott Kincses Elődnek el kellett menekülnie az országból, csak közel hat év után, a gyilkosságra való felbujtás vádjának visszavonását követően térhetett haza. A "tárgyalók" pedig kisajátították a romániai magyar érdekképviselet vezetését. /Jakabffy Attila, Marosvásárhely: Mikor kezdődött az osztódás? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./"
2003. november 4.
"A Maros megyei Lőrincfalvát 1332-ben említették először az oklevelek. Mára mindössze 360 lelkesre apadt a színmagyar lakosság. A faluban régen elfeledett szüreti bált és termésnapokat ünnepeltek nemrégiben. A faluból sokan csak évente kétszer járnak haza külhoni munkahelyekről. /Kovács D. István: Elfelejtett szüreti bál. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./"
2003. november 4.
"Második könyve jelent meg Pokorny Lászlónak, a marosvécsi kórházotthon igazgató főorvosának: Mérgező növények kézikönyve /Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2003/. Előző könyvében, a Gyógyító füvek, fákban az Erdélyben, illetve szűkebb pátriájában, Marosszéken fellelhető növények jótékony hatásáról írt. /K. D. I.: Pokorny László második füveskönyve. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./"
2003. november 4.
"A Nagyszalontán élő Kósa-Kiss Attila /sz. 1954/ közzétette ismeretterjesztő cikkeit és tudományos igényű írásait Rejtőző sasbérc. Csillagvilág /Literator Kiadó, Nagyvárad/ címen. A szerző elsősorban az égbolt titkaival foglalkozik, továbbá a meteorológiai viszonyokkal, érdekes vagy talányos fizikai jelenségekkel. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./"
2003. november 6.
"Tamás Gáspár Miklós a Szabad Európa Rádiónak román nyelven adott interjújában azt a véleményét fogalmazza meg, hogy a romániai magyar közösségen belül kiéleződött politikai viták, törekvések - lásd mérsékeltek, radikálisok, RMDSZ és Székely Nemzeti Tanács, autonómia kérdése és egyebek - úgynevezett székely-magyar konfliktushoz vezethetnek. /!/ A Cotidianul lap Fennáll a székely-magyar konfliktus veszélye címmel közölte az interjút. A Romániai Magyar Szó munkatársa erről kérdezte. TGM azt állítja, hogy Székelyföldön elég nagy mértékben egy "de facto" autonómia kialakult, ott a magyarok elég erősek ahhoz, hogy az adott körülmények szorításában ugyan, de maguk irányítsák az ügyeiket. De, akkor mi lesz a bánsági, szatmári, bihari, kolozsvári, dél-erdélyi magyarokkal?- kérdezte. Azt elismerte, hogy nem tudja, mi lenne a teendő. Az erdélyi magyarság vagy Budapestre figyel, vagy Bukarestre. Sokkal több magyarországi könyv fogy, mint az erdélyi saját termelés. A lapok, az országos lapok is nagyon gyöngén fogynak. Az RMDSZ-nek nagyon súlyos belső problémái vannak, a belső demokráciája nem kielégítő. Kolozsvárt és Nagyváradot, Szatmárt és Aradot nem szabad feladni, nem szabad minden erőt Székelyföldre koncentrálni. A románoknak nem kell félni a székelyföldi autonómiától. Teljes képtelenség, amit a román sajtóban lehet olvasni az autonómia törekvésekről meg a Székely Nemzeti Tanácsról. /Guther M. Ilona: Egy rádióinterjú nyomán... Beszélgetés Tamás Gáspár Miklós budapesti egyetemi tanárral, filozófussal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./ "
2003. november 7.
"Október elején kezdték el a kétnyelvű táblák felhelyezését azoknak a településeknek a vasútállomásain, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot. Borbély László, az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta: eddig 32 helységben tették ki a kétnyelvű táblákat, köztük olyan nagyvárosokban is mint Nagyvárad, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, és nov. 16-ig még 38 vasútállomásra fogják azokat elhelyezni. Kolozsváron a magyar nyelvű lakosság számaránya nem éri el a 20 százalékot, másrészt pedig a polgármester a kétnyelvű feliratok felállítása ellen tevékenykedik. Borbély hozzátette: a közlekedési minisztérium illetékesei biztosították az RMDSZ-t arról, hogy a kétnyelvű tábla a kolozsvári vasútállomásra is felkerül. /Pap Melinda: Egyelőre nem lesz kétnyelvű felirat a kolozsvári állomáson. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./"
2003. november 7.
"Felső-Háromszék képes krónikája, Váradi Péter Pál és Löwey Lilla erdélyi fotóalbum-sorozatának 17. (!) könyve is napvilágot látott. Kalotaszeg három albuma után Korond és vidéke, a Gyimesek, Alcsík meg Felcsík, Gyergyó és vidéke, a Fehér-Nyikó és Keresztúr vidéke, a Nagy-Küküllő és Udvarhely vidéke, a Homoródi-dombság és Erdővidék után most Felső-Háromszék következett. Ezek mellé illeszkednek az évszakalbumok, a Tél a havason, az Ősz a havason, az Erdély. Az egyenként 200-240 színes képpel illusztrált honismereti fotóalbumokban a képi megjelenítés a költészettel, a tájleíró prózával ölelkezik. A könyv a veszprémi Prospektus Nyomda munkája. /Perkői kilátó (Újabb honismereti fotóalbum). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./"
2003. november 8.
"Első alkalommal szervezték meg nov. 7-én az anyaországon kívül, Nagyváradon a Történelem-főutca című rendezvényt. Magyarországon nagy népszerűségnek örvend az ott már sokszor színpadra vitt rendezvény, ez adta a lökést a Nagyváradi Polgári Egyesületnek, hogy a Fidesszel együttműködve Bihar megye központjában is megszervezze. Rádai Filip műsorvezető, a Hír TV bemondója a rendezvény címére utalva elmondta: "a történelem nemcsak ott van, ahol azt a politikusok elképzelik, hanem mindenhol, ahol olyan emberek gyűlnek össze, akik felelősen tudnak gondolkodni a múltjukról, jövőjükről". Felváltva léptek színpadra politikusok, közéleti szereplők, illetve előadóművészek. Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményező testületének elnöke arra emlékeztette a megjelenteket, hogy a magyaroknak joguk és kötelességük részt venni a nov. 29-iki fórumokon, melyeken a kisrégiók nemzeti tanácsait fogják megválasztani. Utána dr. Hende Csaba állt színpadra, aki a magyarországi polgári körökről beszélt. A Hajrá, Magyarország! mozgalom egyik vezéralakja bejelentette, ez idáig tizenegyezer magyar polgári kör alakult, 160 ezer fős összlétszámmal. Az est folyamán színpadra lépett Tőkés László püspök és Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke is, a művészi műsort pedig Beregszászi Olga, Mackó Mária, O. Kovács Szilveszter, Péterffy Lajos és Varga Miklós előadóművészek, valamint a Komló zenekar mutatta be. /Pengő Zoltán: Történelem-főutca. Ünnepeltek a polgári körök szimpatizánsai. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./"
2003. november 8.
"A jövő héten lesznek Kolozsváron az Unitárius Kollégiumi Napok. Tíz éve, 1993-ban kezdődött újra a teológiai líceumok élete. A kollégium a jövő héttől János Zsigmond fejedelem nevét viseli. 1557-ben az erdélyi országgyűlés Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Nagyváradon iskolák alapítását mondta ki a kolostorok helyén. János Zsigmond tervei között szerepelt egy akadémia létrehozása is, ezt azonban korai halála megakadályozta. /Sz. Cs.: Tízéves az Unitárius Kollégium. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./"
2003. november 8.
"Új vezetőséget neveznek ki a Gloria Nyomda és Kiadó élére, a régit lemondatják. A Kolozsváron, a Főtéren levő kereskedelmi társaság a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség tulajdonában szerepel, eszmei tulajdonosként azonban a vállalkozást irányító alapítvány működteti, amelyet a temesvári, nagyváradi, szatmárnémeti püspökségek és a gyulafehérvári érsekség képviselői alkotják. A Gloria nyomdában állítják elő egyebek között a Vasárnap című katolikus hetilapot és a Keresztény Szó folyóiratot. A Vasárnap utolsó két számában Kádár István, a vállalkozást működtető alapítvány kuratóriumának elnöke a Gloria nyomda nehéz anyagi helyzetéről írt cikket, amelyben elmarasztalóan szólt annak vezetőségéről. Kádár úgy vélte, hogy "a nyugati testvéreink által áldozatosan megvásárolt Gloria mostohagyerek lett, és a csőd felé közeledik a nem Isten dicsőségét szolgáló nyomda." A kuratóriumi elnök szerint a vállalkozás felelőtlen és hanyag vezetés miatt jutott ebbe a helyzetbe. A cikk szerint a Gloriának az is gondot jelent, hogy egyes plébániák nem fizették ki rendszeresen a kiadónak a két lapra szóló előfizetési árat, és húszmillió lejes tartozást halmoztak fel. Hoch Sándor, a nyomda igazgatója elmondta, hogy vezetőségi szinten "voltak változások, és a jövőben is lesznek módosulások". A Gloria Kft. 2001-ben 288 millió 860 ezer, 2002-ben pedig 124 millió 826 ezer lej tiszta nyereséget könyvelt el. /Borbély Tamás: Változások a Gloria Kft-nél. Hanyagsággal vádolják a vezetőséget. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./"
2003. november 10.
"Nov. 8-án Nagyvárad mutatkozott be a Történelem Fő utca, a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség néhány hónapja kezdődött jobboldali országjáró turnéja, először a határokon túl. "Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!"-at skandálva, a későbbiekben Erdélyt és Nagyváradot is kapcsolva e szlogenhez, zászlót lengetve, nemzeti beállítottságú anyaországi és hazai művészek szereplésével rajtolt az erdélyi polgári körök első választási kampányrendezvénye, amelyen gyakorlatilag deklarálták az RMDSZ szakadását. Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő, a Reform Mozgalom elnöke nyitotta a felszólalók sorát: csak a történelem Fő utcán haladva szabad beszélni a nemzetről és annak szabadságáról, ami nem más, mint az autonómia "jogi és törvényes keret közösségünk sorsáról dönteni." Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ennek a biztos útja: "Aki nemzetben és a Kárpát-medencei magyarság megtartásában gondolkodik, helye van közöttünk", elég volt a koccintás-, a Kempinski és mosolydiplomáciából, jelentette be a szónok. Majd Wittner Mária, 1970-ben szabadult 1956-os elítélt következett. A magyarországi polgári körök nevében felszólaló dr. Hende Csaba kifejtette: 2002 áprilisában 2 millió választó megrázkódtatása utáni spontán mozgalomként, Orbán Viktor támogatásáért jöttek létre a magyarországi körök. Immár 11 ezer polgári kör létezik 163 ezer taggal, céljaik között szerepel többek között egy másik nyilvánosság megteremtése, egy új médiahálózat kialakítása, támogatják a sokrétű együttműködést a határon túliakkal. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kijelentette: a volt kormányfőnek köszönhető, hogy "Magyarország túlszerette a határon túli magyarságot", majd felolvasta a kiüresített kedvezménytörvény általuk megfogalmazott Praeambulumát. "Léket kapott státustörvény", magyartalanították, jelezte, s ez muníciót adott a román és szlovák ellenefelek bizantinus politikájához. Az erdélyi polgári szövetség indítani fogja saját jelöltjeit a 2004-es választásokon, jelentette be Sárközi Zoltán, a nagyváradi Polgári Egyesület elnöke. Varga Miklós előadásában az István a király, a Honfoglalás legszebb dalai, más jeles előadóktól fölcsendülő népdalcsokor, a régi székely himnusz, régi magyar dalok és versek között a gazdatársadalom kapcsán Horty Miklós nevét is említették. Tőkés László püspök beszédében leszögezte, Erdélyben immár a keret mellett a kép is megváltozott, s a képrombolással értékrombolás is folyik. Talán meg lehetne egyezni, de nincs kivel, magyarázta a püspök. A felszólaló politikusok sorát Schmidt Pál FIDESZ-MPSZ alelnök zárta. Szerinte a Polgári Szövetség egy szépen artikulált jövőképért jött létre, a nemzethatár pedig addig tart, ameddig a szív ellát. Az estet a jobb oldali Sajtóklub zárta. /(Balla Tünde): Polgári erődemonstráció Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./"
2003. november 11.
"Erdélyben járt Gyurcsány Ferenc, a magyar kormány gyermek- ifjúsági és sportminisztere. A látogatás megerősítette azt, ami eddig is nyilvánvaló volt: a balliberális kormány nem kezeli sem kiemelten, sem fontosságának megfelelően a határon túli magyarságpolitikát. Gyurcsány kijelentette, hogy a magyar kormány a jövő esztendei költségvetés tervezetében a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem számára mindössze 1,8 milliárd forintot irányzott elő. Nos, ez 200 ezerrel kevesebb az eddigi 2 milliárdnál, és jóval kevesebb annál, mint amennyi szükséges lenne az egyetem kitűzött céljainak megvalósításához. Leszögezte továbbá: "A magyar kormány a romániai magyar ifjúságot érintő problémákban egyetlen hivatalos partnerének ezentúl az RMDSZ-szel együttműködő Magyar Ifjúsági Értekezletet (MIÉRT) tekinti". Ez tiszta beszéd, világos üzenet annak a Magyar Ifjúsági Tanácsnak, amely az 1989 után alulról szerveződött s az RMDSZ-től való függetlenséget mindmáig megőrzött ifjúsági szervezeteket tömöríti. Ezután mondta a miniszter, hogy tartózkodni fognak az ifjúsági szervezeteknek juttatandó anyaországi támogatások elosztási módjába való beavatkozástól. /Sz. L.: Egyenes beszéd - ferde szándék. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./"
2003. november 11.
"A zsidóellenes pogromok sorozatát elindító Kristályéjszakára emlékezett nov. 10-én Marosvásárhelyen a Pro Europa Liga és a zsidó hitközség. Nagyváradon újraavatták a holokauszt bihari áldozatainak emlékművét, és újabb, a deportáltakra emlékező köztéri alkotás tervén dolgoznak. Az új emlékművet a Rhédey parkban állítanák fel, mivel innen indultak azok a szerelvények, melyek a váradi gettó több mint 30 ezer lakóját a haláltáborokba szállították./Antal Erika, Pengő Zoltán: A zsidóellenes pogromokra emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./"
2003. november 11.
"Nagyváradon rendezték meg a hét végén az erdélyi magyar régészeti konferenciát. A résztvevők az erdélyi magyar régészet újjászervezése mellett tették le a garast, megalakítva a Pósta Béla Egyesületet. Intézményes hátteret kívánnak biztosítani a képzés és továbbképzés, illetve a magyar tárgyi múltat felmérő kutatások bővítésére. A rendszerváltás után Kolozsváron újraindított archeológusképzéssel immár kitermelődik egy új kutató ifjúság. A mintegy harminc főnyire duzzadt fiatal archeológusok összefogását sürgette dr. Bajusz István adjunktus, a kolozsvári régészeti katedra vezetője, aki előadásában ismertette az erdélyi magyar régészet múltját a 19. századtól, amikor is 1859-ben a Mikó Imre, Erdélyi Széchenyije alapította Erdélyi Múzeum-Egyesület révén elkezdődtek az első szervezett történeti kutatások, majd megszerveződött a régészképzés. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagyváradi fiókszervezetének égisze alatt megtartott konferencián a szervezők nevében Lakatos Attila régész beszélt, az ifjúságot köszöntötte dr. László Attila egyetemi tanár és dr. Székely Zsolt régész, aki hangsúlyozta: negyedszázados kiesést kell pótolniuk. Dr. Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke szerint elkezdődött a szakosodás, a régészet pedig számos kérdés megválaszolásában segítheti majd a határterületek kutatóit. AZ MTA Régészeti Intézetétől érkező Benkő Elek és a NKÖM részéről Hatházi Gábor hangsúlyozták, hogy szakmailag és lehetőség szerint anyagilag is támogatják a Pósta Béla Egyesület tevékenységét. A létrehozandó intézet vezetőjéül dr. Bajusz Istvánt választották. A két napos konferencián mintegy húsz dolgozatot mutattak be a régészek. /(Balla Tünde): Erdélyi magyar régészegyesület alakult. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./"
2003. november 11.
"A nagyváradi filharmónia tavaly alakult magyar néptáncegyüttese A só útja című táncjátékkal először mutatkozott be nov. 9-én Nagyváradon. A Zsidó Ferenc és László Csaba dramaturgiai ötletein alapuló táncjáték a só útját követi Erdélyen át, kitermelésének helyétől, a Székelyföldtől egészen az alföldig. Ennek megfelelően sóvidéki, küküllőmenti román, cigány és magyar, mezőségi, kalotaszegi, szilágysági és szatmári táncok kerültek be a táncrendbe. A László Csaba, az Udvarhely Néptáncműhely művészeti vezetője által rendezett, koreografált előadást az Állami Színház Szigligeti társulatának bérletes előadásaként láthatja a közönség, majd kiszállásokon is megtekinthető lesz. /Pengő Zoltán: A só útja Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./"
2003. november 11.
"Nov. 7-én a jelentősebb kolozsvári ifjúsági szervezetek találkoztak a Protestáns Teológiai Intézetben. A találkozót a Magyar Ifjúsági Tanács, az Areopagus Alapítvány, az Erdélyi Magyar Ifjak, valamint a Kolozsvári Református Ifik Szervezete kezdeményezte. Herédi Zsolt szociológus beszélt az ifjúsági szféra és a politika kapcsolatáról. Herédinek egyik tanulmánya az RMDSZ ifjúságpolitikáját elemezte mint az alulról építkezés csődjének tökéletes példáját, komoly vitát váltott ki. Az előadás témakörét leginkább a politikának a civil szférával való összefonódása határozta meg. Az 1989-es változás után az erdélyi magyarságnak megsokszorozódtak betölthető elitpozíciói, s ez nemcsak felhígulást eredményezett, hanem az ifjúsági szervezetek kádertartalékként kialakított térnyerését is. A helyek idővel megteltek, a bent lévők féltették beosztásukat. Ez is hozzájárult a MIT kilépéséhez az RMDSZ kirakat-struktúráiból. Közben felcseperedett az újabb nemzedék, mely számára már itt sem volt hely, ugyanakkor más tulajdonságok határozták meg, mint elődjét: globalizált lévén, hiányzott belőle a nemzeti szolidaritás, és karrierista beállítottságú volt. Ez ideális volt az RMDSZ-szel együttműködő, látszólag civil, tulajdonképpen politizáló, illetve tagjait arra kiképző ifjúsági szervezet számára, melyből a politikai polcokra kerülés a szolgalelkűség fokának alapján történik. /Bagoly Zsolt: Tisztánlátó fiatalok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./"
2003. november 11.
"A moldvai magyarok sajátos szerkezetű, középkorias etnikai azonosságtudattal rendelkeztek. Ennek az identitástudatnak lényeges eleme volt, hogy a csángók, román nyelvű szomszédaiktól eltérően, magyarul beszéltek, hogy ortodox közösségek gyűrűjében a római katolikus egyházhoz tartoztak. A moldvai csángók történeti emlékezete gyökeresen eltér a Kárpát-medencében élő magyarság történeti tudatától. Magyar nyelvű írásbeliség hiányában elsősorban a szóbeli folklór közvetítette nemzedékről nemzedékre a közös magyar múlttal kapcsolatos ismereteket. A moldvai csángók napjainkig megőrizték a középkor jelesebb magyar királyaival (pl. Szent Istvánnal, Szent Lászlóval és Mátyással) kapcsolatos tudást (mondákat, balladákat, dalokat stb.). Figyelemre méltó, hogy hatalmas mennyiségű magyar nyelvű népköltészetükben elsősorban olyan földrajzi nevek fordulnak elő (pl. Tisza, Duna), melyek a magyar nyelvterület központi részéhez kötődnek. A román nacionalista, asszimilációs propagandának a csángókra vonatkozó feladatait egy Szamosújváron megjelenő román újság cikke fogalmazta meg 1880-ban: "Moldva két legnagyobb és legszebb megyéjében, elsősorban Bákóban és Románban a földműves lakosság, mely a legtöbb helyen kis birtokokkal rendelkező szabad parasztság, csak magyarul beszél." "Ez a helyzet a mi vezetőink megbocsáthatatlan bűnének számít, akik sohasem foglalkoztak ezeknek elrománosításával, és így Moldva szívében egy olyan kétszázezer lelket számláló népesség van, mely tőlünk idegen nyelvében és vallásában." Az asszimilációs gyakorlat, az intoleráns magyarellenes propaganda elérte célját. Az 1930-as hivatalos népszámlálás idején a 109 953 moldvai római katolikus közül már csak 23 886-an (21,7 százalék) merték vállalni magyarságukat. A csángókat sújtó asszimilációs törekvések 1965, tehát Nicolae Ceausescu hatalomra jutása után erősödtek meg és teljesedtek ki, amikor a diktátor elhatározta a moldvai csángóság gyors asszimilálását. Azzal ijesztgették a mélyen vallásos híveket, hogy "a magyar az ördög nyelve", tehát aki azt használja, pokolra jut. A román politikai rendőrség emberei az 1980-as években házkutatásokkal zaklatták és folyamatosan büntették a magánszférába visszaszorult magyar nyelvű vallási élet vezetőit. Az 1992-ben végzett "demokratikus" népszámlálás során Moldvában összesen 239 938 katolikust számoltak össze. Közülük már csak 1800-an (0,7 százalék) vallották magukat magyarnak. Ebben az országrészben a római katolikusok száma 1930-1992 között 109 953-ról 239 938-ra gyarapodott, pedig a csángó közösségekben is nagy volt az elvándorlók száma. A román nyelvű közkultúrának a térfoglalása hosszabb távon elősegíti a csángók betagolódását a román kultúrába és közösségbe. A 20. század elejéig a csángó faluközösségekben a magyar volt a kommunikáció nyelve, s annak elsajátításában és továbbadásában a családnak volt döntő szerepe. A gyermekek a második világháború végéig a román nyelvet elsősorban az iskolákban tanulták meg, de - különösen az asszonyok körében - a 20. század közepéig elég általános volt az egynyelvűség. A férfiak nagy többsége szülőfaluján kívül, a kötelező sorkatonaság idején vagy később, már felnőtt fejjel, munkahelyén sajátította el a román nyelvet. A második világháborút követően megszűnt a csángó falvak addigi viszonylagos elzártsága, s egyre inkább erősödött a kétnyelvűség. A fiatalok nem tudják pontosan és árnyaltan kifejezni a posztmodern élettel kapcsolatos problémáikat elődeik archaikus magyar nyelvjárásával. Az északi tömbökhöz tartozó falvakban találhatók olyan személyek, akik bár román anyanyelvűek, magyarként határozzák meg önmagukat, míg a Tázló menti Pusztinában például a családban és a faluban is csak magyarul beszélők egy része már román nemzetiségűnek tartja magát. Azok, akik önmagukat még magyarnak nevezik, rendszerint arra hivatkoznak, hogy ők magyarul beszélnek. Pár faluban szórványosan még az is előfordul, hogy elsősorban az öregebbek székelynek tartják önmagukat. Az Erdélyben tanult csángó értelmiségiek szorgalmazására olyan érdekvédelmi szervezetet alakítottak, mely céljául tűzte ki a magyar nyelvű oktatás és liturgia bevezetését. Mindez rövid távon fékezheti a moldvai csángók nyelvi, kulturális és etnikai asszimilációját, de hosszú távon mégis a szülőföldjükön ható etnokulturális folyamatok határozzák meg döntően közösségeik azonosságtudatát. /Pozsony Ferenc: A moldvai csángók identitásáról (I.). = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4., (II.) = nov. 11./"
2003. november 11.
"Domokos Pál Péter A moldvai magyarság című, 1931-ben első ízben megjelent könyvét tájékoztatásul szánta a csángómagyarok kilátástalan sorsáról, egyúttal pedig figyelmeztetésül a székelyeknek, mi leselkedhet rájuk is. A könyvet azóta többször is kiadták. Most hatodik alkalommal jelent meg, a nagy hírű Moldva-kutató születésének századik évfordulója előtt tisztelegve. A jelen kiadás értékét gazdagítja, hogy olyan, hagyatékból megkerült néprajzi és fényképanyag egészíti ki, amely az előző kötetekben nem szerepelt. Domokos Pál Péter a Székelyföldről indult útnak, hogy felkeresse a csángómagyar településeket, megismerje és megismertesse népzenéjüket. 1929-ben járt először Moldvában, amikor a nagyobb településeket látogatta végig. A könyv nem csupán néprajzi gyűjtőmunka eredménye. A kötet első része történeti tanulmány, melyben a csángók sorsát egészen a honfoglalástól követhetjük a 19. század végéig. Az 1884-ben megszervezett jászvásári püspökség és papnevelde célja volt, hogy a csángó fiatalokból római katolikus vallású nacionalista román identitású papokat neveljenek ki. Domokos Pál Péter szavai ma talán még időszerűbbek, mint majd egy évszázaddal ezelőtt: "Ha egyetlen szívet, egyetlen gondolkozó főt csángómagyar testvéreink iránt megindíthattam, ha 100 000 ma is élő magyar testvér sorsa legalább egyetlen embert tettekre késztet, úgy teljes célomat elértem." /Mészáros Orsolya: Egy történeti-néprajzi bestseller. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./"
2003. november 11.
"Októberben megjelent Arad kulturális szemléje, a Szövétnek 7. évfolyamának 4. száma. Egyik fő témája természetesen október 6-a, a tizenhárom vértanú és a szoborbotrány. Fekete Károly az aradi katolicizmus történetéből adott ízelítőt, Pálfi Sándor a helyi magyar kollégium újjáépítéséről írt. László Lajos a kisiratosi képzőművészeti táborról, Ruja Ildikó az új színházi évadról számolt be. Erdősné Veress Zsuzsanna Gyorokot mutatja be. /Lapszemle. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./"
2003. november 12.
"A kormány nemrég módosította a közutak korszerűsítéséről szóló törvényt. A változtatás nyomán kimaradt a megépítendő autópályák közül a Kolozsvár-Marosvásárhely-Brassó szakasz. A leendő Budapest-Bukarest sztráda Kolozsvártól délnek fordulna, és Gyulafehérvárnál csatlakozna a dél-erdélyi sztrádához. A politikusok úgy tudják: az európai uniós nyomásra történő módosításnak nem lesznek negatív következményei, a Marosvásárhelyt érintő sztráda megépül, ám nem uniós forrásokból. Hideg zuhanyként hatott a módosítás - jelentette ki a Krónikának Kónya-Hamar Sándor. Kónya elmondta, az eredetileg tervezett nyomvonalnak a képviselőházban és a szenátusban elfogadott változatairól okt. 8-án döntöttek, másnap a kormány megkérdezésük nélkül fogadta el a 2003/94-es sürgősségi kormányrendeletet, amelyben az eredeti útvonal nem szerepel mint uniós támogatással megépítendő sztráda. A módosított mellékletben a határt Nagyváradnál "átlépő" autópálya Kolozsvártól Gyulafehérvár felé kanyarodik, ahol csatlakozik a dél-erdélyi sztrádához. Kónya-Hamar elmondása szerint a változtatás nyomán a Székelyföld kimarad mind az autó-, mind pedig a vasutak 2015-ig tartó uniós támogatású fejlesztési tervéből. A marosvásárhelyi, szatmárnémeti és nagybányai repülőterek sem szerepelnek a fejlesztési-korszerűsítési tervezetben. A képviselő mindezt "a rendeleti kormányzás eredményének" tekinti. Borbély László RMDSZ-képviselő szerint Miron Mitrea miniszterrel folytatott tárgyalásukon a tárcavezető megerősítette, továbbra is támogatják az eredeti, Marosvásárhelyt is érintő változatot. Borbély állítása szerint az RMDSZ-frakció már benyújtotta javaslatát a sürgősségi kormányrendelet módosítására. /Benkő Levente, Lázár Lehel: "Ködben" az észak-erdélyi autópálya. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./"
2003. november 12.
"A háromszáz leggazdagabb romániai személy vagyona összesen 12 milliárd dollár, azonban egyetlen vagyon sem éri egy az egymilliárd dollárt, derül ki a Capital című hetilap összeállításából. A leggazdagabb román állampolgár az idén is a vasgárdista, szélsőséges Iosif Constantin Dragan, akinek vagyonát 800-850 millió dollárra becsülik. Dragan a ButanGas társaság alapítója. A rangsor második helyén Victor és Ioan Micula, az European Drinks csoport tulajdonosai állnak mintegy 650 millió dollárral. Szintén a második helyen áll Ion Tiriac volt teniszjátékos 650-700 millió dolláros vagyonnal. A toplistán következik a Paunescu család 640-650 millió dollárral, Sorin Ovidiu Vintu 460 millió dollárral, Ioan Nicolae, az INteragro főrészvényese 330-350 millió dollárral, Dinu Patriciu, a Rompetrol többségi tulajdonosa 300 millió dollárral, a Voiculescu család, a Grivco csoport és az Intact sajtótröszt tulajdonosa 250-260 millió dollárral. A leggazdagabb sportolók a Capital szerint Gheorghe Hagi 35-40 millió dollárral, Mircea Lucescu 28-30 millió dollárral, Gheorghe Popescu 25 millió dolláros vagyonnal, Adrian Ilie 13-15 millió dollárral, Anghel Iordanescu 13-15 millió dollárral, Dan Petrescu 10-12 millió dollárral, Ilie Dumitrescu 9-10 millió dollárral. Viorel Moldovan 9-10 millió dolláros, Adrian Mutu 6-7 millió dolláros vagyonnal rendelkezik, Cristian Chivunak 5 millió dollárja van. /Dúsgazdagok toplistája. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12./ A leggazdagabb romániai magyarok toplistája 1. Teszári Zoltán /Nagyvárad/- RCS&RDS csoport - Romania Cable Systems kábeltelevíziós társaság - 80 millió dollár.2. Prosszer Zoltán és Gabriella /Marosvásárhely/ - Paneuro csoport - 55-60 millió dollár.3. Verestóy Attila - 25 millió. 4. Mudura Sándor - Lotus Market Nagyvárad - 25 millió. 5. Bába György - Cosmo üzletlánc - 22-24 millió. 6. Szarvadi Loránd - Domo üzletlánc - 21-23 millió. 7. Hegedűs Ferenc - Domo üzletlánc - 15-17 millió. 8. Kurkó János György - idegenforgalmi és ingatlanbefektetések -13-15 millió. 9. Fodor Zsolt és Szilvia - EuroGSM - 12-14 millió. 10. Hristea Erika - SecpralPro - 8 millió. /Incze Ferenc: Vagyonosok toplistája. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./"
2003. november 12.
"A belátható fejlődés határai címmel szervezett tudományos kerekasztalt fiataloknak Nagyváradon a Bihar megyei RMDSZ ifjúsági szakbizottsága. Szorosan együttműködve az EME-vel és az EMT-vel kívánják átfogni a középiskolásoktól, az egyetemistákon és doktoranduszokon át a tudomány irányába orientált ifjúságot és lehetőséget adnak beszélgetésekre, szakdolgozatok bemutatására. A nov. 8-án először szervezett tudományos kerekasztal vendégeként dr. Földes Béla, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke köszöntötte a fiatalokat, körvonalazva az értelmiségi identitás, a magas szintű szakismeret és a magyar szaknyelv használatának fontosságát. János-Szatmári Szabolcs, az EME nagyváradi fiókszervezetének elnöke bemutatta az Erdélyi Múzeum-Egyesületet a Mikó Imre általi 1859-es megalapítása óta, s a társaság adta lehetőségeket a tudományos ifjúság számára. A későbbiekben öt különböző szakterületről érkező dolgoztatot közöltek a fiatalok a fenntartható fejlődés tárgyában. /Tudományos kerekasztal a belátható fejlődésről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./"
2003. november 12.
"A romák társadalmi felzárkóztatása és integrációja volt a témája a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tavaly megnyílt Cigánymissziós Központja nemrégi konferenciáján. A cigányság problémáival foglalkozó eszmecserén lelkészek, cigányszervezetek, pedagógusok, politikusok, szociális munkások vettek részt. A váradi romák közül volt, aki arról panaszkodott, hogy az iskolában a gyermekeit kiközösítik, nem engedik egy padban ülni nem roma gyermekekkel. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere elmondta, az önkormányzat még mindig keveset tesz a cigányságért, de arra is figyelmeztetett, hogy a befogadás kétirányú, épp ezért a romáknak is sokat kell tenniük, hogy megváltozzék a róluk kialakult kép. A nagyváradi Cigánymissziós Központban napközi működik és szociális konyha, a kisdiákoknak segítenek a tanulásban. Az egész egyházkerület területén szeretnék beindítani a cigánymissziót, mondotta a központot vezető Nagy Barna József. /(Balla Tünde): Cigánymisszióról Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./"
2003. november 13.
"Az idén dec. 20-án a csíkszeredai református templomban osztják ki a Julianus Alapítvány díjait, amelyeket a szórványban végzett munkájukért ebben az évben , a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója, Sylvester Lajos, a Háromszék napilap főmunkatársa, Csoóri Sándor író, költő, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Tempfli József nagyváradi megyés püspök, Wass Endre hamburgi közgazdász és dr. Gellérd Judit pszichiáter, unitárius lelkész kapják. András Mihály meglepetésként érte a Julianus díj nekiítélése. - Soha nem gondoltam, hogy a szórványban végzett tevékenységemért kapok díjat - jelentette ki. András Mihály tizenegy éve tanít a válaszúti népzene, néptánc táborban. Évről évre megszervezik a Vicei találkozót, amit folklórgyűjtések előznek meg. Rengeteg turnét szerveznek a Mezőségre, aszórványvidékre, minden olyan kisfaluba, ahol kevés a magyar. /(Daczó Dénes): Az idén is kiosztják a Julianus díjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./ "
2003. november 13.
"Dr. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke is részt vett a tudományos társaság nagyváradi fiókszervezetének magyar tudomány-napi konferenciáján, ismertette az egyesület célkitűzéseit. Az EME 1700 tagot számlál, s várhatóan módosulni fog az elnevezése, a tudományos társaság megnevezést is hozzákapcsolják. Nov. 21-22-én szerveznek Tudományosság Erdélyben címmel konferenciát az EME nov. 23-ai születésnapja alkalmából, amin hangsúlyt kap a régiókutatás. A Partiumi Keresztény Egyetem /PKE/ tudományos műhelyét dr. Szilágyi Györgyi rektor-helyettes és dr. Flóra Gábor dékán-helyettes ismertette. A rektor-helyettes kifejtette, hogy a doktori fokozatok elnyerésében igyekeznek támogatni az ifjúságot, három kutatócsoportjuk is működik. Flóra Gábor szerint a határon túli kutatók hátrányos helyzetben vannak az anyaországiakhoz képest, mivel bizonytalan a pénzforrásuk. Kutatói állások felkarolására is szükség volna, ezzel biztosíthatnák az erdélyi kutatók helyben maradását. A magyarországi ösztöndíjasok többnyire kint maradnak. A PKE számára előrelépést jelenthet az EME-vel kötött együttműködési egyezmény. Dr. Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének /BINCISZ/ elnöke a szervezet ismertetésén kívül elmondta: erős központra, ugyanakkor rugalmas struktúra kialakítására van szükség a kutatásban az önállóság megteremtéséhez. János-Szatmári Szabolcs, az EME nagyváradi fiókszervezetének elnöke úgy vélekedett, hogy az EME kapcsolataival a kutatásban segítheti a fiatalokat. Az EME társadalomtudományi és bölcsészettudományi szakosztályának nov. 7-8-án szervezett konferenciáján majdnem húsz előadás hangzott el: a szabadság, az identitás, a társadalomba való illeszkedés, a kisebbségi létformához és az egyén problémájához kapcsoló aktuális kérdésekről. /Balla Tünde: Az erdélyi valóság talaján - a tudományos műhelyekről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./ "
2003. november 13.
"A romák társadalmi felzárkóztatása és integrációja volt a témája a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tavaly megnyílt Cigánymissziós Központja /Nagyvárad/ nemrégi konferenciáján. Az eszmecserén lelkészek, cigányszervezetek, pedagógusok, politikusok, szociális munkások vettek részt. Farkas Flórián fideszes képviselő, a Lungo Drom vezetője szerint az EU- csatlakozás igen bonyolult rendszerében a kisebbségek, így a romák védelmének is helyet kell kapnia. Dr. Hadházy Antal nyíregyházi lelkipásztor szerint csak az együttélés vezethet egymás kölcsönös megismeréséhez. Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere elmondta, az önkormányzat még mindig keveset tesz a cigányságért. /Cigánymisszióról Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./ "
2003. november 14.
"Háromszék megyében reggelente hat iskolabusz indul, hogy összegyűjtse a környező falvakból azokat a tanulókat, akik együtt is alig tennének ki egy osztályra valót. Az utaztatást ellenben nem sikerült mindenütt megszervezni. Háromszéken tizenhét elemi és több mint húsz gimnáziumi összevont osztályban tanulnak együtt a különböző korosztályú gyermekek úgy, hogy a teremben legtöbben kilencen vannak. A magyar elemi iskolák közül e tekintetben a legkirívóbb példák: Zalánpatakon egy elsős, egy harmadikos és négy negyedikes tanul együtt az összevont elemiben, kilenc tanulóból áll az árapataki elemi iskola, és ebbe a kategóriába sorolhatóak az árkosi, hilibi, bitai kis létszámú osztályok. Román tagozaton városi iskolában is működik osztály alig néhány gyermekkel, a tanfelügyelőség nyilvántartása szerint a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceumban három, a Váradi József Általános Iskolában hét tanuló jár III. osztályba, hat faluban szintén négy-öt gyermekkel működnek az osztályok, Várhegyen (Lécfalva II.) pedig egyetlen IV. osztályos diákot tanít az ingázó helyettes tanító. Öt iskolában magyar és nyolc iskolában román nyelvű összevont V-VIII. osztályok működnek egyenként hét-nyolc diákkal. Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő tájékoztatása szerint a városi iskolákban egyre csökken a tanulónkénti finanszírozás, falun pedig egyre növekszik az egy diák utáni költség. A megyében a tanulók 38 százaléka az iskolák háromnegyedét kitevő falusi iskolahálózatban tanul szétszórtan, s e rendszer veszteségesen működik, az érintettek tanulmányi előmenetele pedig elégtelen. /(fekete): Veszteséges a kis falusi tanintézmények működtetése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 14./"
2003. november 15.
"Magyarság az információs társadalomban címmel zajlott kétnapos konferencia Nagyváradon. A magyarországi Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) által szervezett, a Neumann-év keretében sorra kerülő, konferenciasorozat célja az információs társadalom modellek bemutatása és kialakítása. A konferencia keretében üzletember-találkozót rendeztek, majd kerekasztal-beszélgetés folyt a Fiatalok az információs társadalomban címmel. A nov. 24-i tanácskozáson Kovács Kálmán magyar hírközlési miniszter ismertette a magyar kormány stratégiáját, azokat a programokat, amelyek révén Magyarország segíteni kívánja a határon túli magyarságot, hogy az mielőbb bekapcsolódhasson az információs technológia világába. Kovács Kálmán kijelentette: az információs társadalom adta lehetőségek a határon túl és a szórványban élők magyarok számára is esélyt adnak egyfajta újbóli integrációra. Közvetett kapcsolati rendszerek jönnek létre egyetemi szinten is, megalakult az Információs Társadalmi Oktatók és Kutatók klubhálózata Erdélyben és Kárpátalján. Az együttműködés keretében a tizenéves korosztály számára ifjúsági táborokat, programokat kínálnak. Kovács Kálmán jelezte: a nagyváradi konferencia végén várhatóan megalakul a Magyar Információs Társadalom Testület (MAITT), amely egyrészt a határon túli támogatások ügyével foglalkozna, másrészt segítené az egyeztetést a technológiai fejlődéssel és az átfogó programokkal összefüggő területeken. /Közösen az információs társadalomban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./"
2003. november 15.
"Angi István zeneesztéta, filozófus, egyetemi előadótanár a napokban töltötte 70. életévét. A Gh. Dima Zenekonzervatóriumban enciklopédikus tudásával lenyűgözte tanítványait, akiket mindig bátorított, kutató munkára ösztökélt. Ennek érdekében rendszerint saját, hihetetlenül gazdag könyvtárát is "közhasználatra" bocsátotta. Angi István Kézdivásárhelyen elvégezte a mezőgazdasági középiskolát, onnan ment egyetemre, és két évet elvégzett, amikor Nagy István zeneprofesszor felfedezte őt, akkor kezdődött a zenei képzése, közben elvégezte az agronómia szakot. Zsurka Péternél hegedült tovább. Volt kamarazene-együttese is, vonósnégyese. Angi István az egyetemen esztétikával kezdett foglalkozni gyakornokként, később kiküldték Moszkvába, s ott doktorált esztétikából. Azóta főleg zeneesztétikával foglalkozik, elméleti vonalon, emellett állandó kapcsolatban maradt az élő zenével. Most, vén fejjel is a Schola Gregoriana Monostorinensisben énekel, mert nem bírta ki, hogy ne énekeljen. Zeneesztétika mellett más diszciplínákkal is foglalkozik, zeneretorikával, modern művészetelméletekkel és zenepszichológiával. Első tanulmánykötete 1975-ben látott napvilágot Zene és esztétika címen. Hosszabb szünet után, 2001-ben az Ariadné-sorozatban jelent meg Az esztétikum zeneisége, a Korunk Baráti Társaság segítségével. Most jelent meg legújabb kötete "A zenei szépség modelljei" címmel. Zenei téren Kiss Elek volt a hegedűtanár, aki Marosvásárhelyen elindította őt, azután Nagy István karmester, hegedűművész-professzor egészen az államvizsgáig irányította tevékenységét. - Angi István 45 éve tanít esztétikát. Tanít a Babes-Bolyai Egyetemen, a Sapientián és a Partiumi Egyetemen. A munkát nagyon korán, hajnalban elkezdi. Sajnos, a Zeneakadémián ma sincs magyar zeneoktatás, de a Babes-Bolyai Egyetem teológiai-didaktikai fakultásán, a református karon létrejött egy zenei "modul", azaz a hitoktatók második szakként felvehetik a zenét. Ezenkívül a Nagyváradi Partium Egyetem már a harmadik-negyedik zenetanár generációt bocsátja útra! /Kulcsár Gabriella: A holnap maga a reménybe fogant várakozás, Beszélgetés dr. Angi István zeneesztétával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./"
2003. november 15.
"Gergely István szobrai és plakettjei erdélyi mindennapjaink elengedhetetlen tartozékai. Kezenyomát őrzi Kolozsváron többek között az Apáczai Csere János Líceum díszterme az Apáczai-szoborral és a jeles elődök arckép-plakettjeivel, valamint a Báthory István Elméleti Líceum a névadó mellszobrával. Nagyváradon pedig ott van a művész 1996-ban készült, talán legjelentősebb alkotása, Lorántffy Zsuzsanna egészalakos bronzszobra. A Korunk Galériában, Kolozsváron most együtt láthatók a jelentősebb alkotásai. Mintha a patinázott gipszplakettekben talált volna igazán önmagára, nemcsak műfajteremtőként, hanem az általa létrehozott művészi megjelenítési forma lehetőségeinek maximális kiaknázójaként is. Gergely István egyéni tárlata illusztrációként is szolgált a róla Banner Zoltán előszavával, a Pallas-Akadémia gondozásában megjelentetett kötethez. /Németh Júlia: Jelek az idő témára. Gergely István egyéni tárlata a Korunk Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./"