Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2005. január 12.
Nagyenyed legszomorúbb napjáról, 1849. január 8-áról – amikor román csapatok lemészárolták a város magyar lakosságát – idén is méltó keretek között emlékeztek meg a Vártemplomban. A diktatúra tiltása után a város lakossága az RMDSZ szervezésében 1994-től felújította e nap méltatását. Egyed Ákos történész szerint a legnagyobb civil áldozatot a forradalomban Nagyenyed hozta. A kisebbségi és többségi kutatás és szemlélet ma inkább párhuzamosan halad egymással. A nyílt megbeszélésre még nem érett meg az idő – például a nagyenyedi 1849-es tragikus események kapcsán sem. Az ünnepség befejezéseképpen, az emlékmű és a márványtábla megkoszorúzása következett. /B. B.: Megemlékezés Nagyenyeden – 1849. jan. 8. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./
2005. január 21.
Nagyenyeden a máltaiak helyi csoportja gyermek játszóházat indított. Győri Ildikó, a kollégium pszichológusának kezdeményezésére immár gyerekcsoporttal is foglalkoznak – mondta Fari P. Ilona, a nagyenyedi Máltai Segélyszolgálat vezetője. /N. T.: Csipike játszóház. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 21./
2005. február 2.
A Fehér megyei RMDSZ 15 éve, 1990 januárjában alakult meg. Az évfordulós ünnepségre január 31-én a nagyenyedi Liviu Rebreanu Művelődési Központban került sor. A Fehér megyei RMDSZ választmánya az évforduló alkalmával emléklapot adományozott azoknak, akik a helyi szervezetek megalapításában részt vettek, a közösségépítő és szervező munkában helytálltak. Rácz Levente Fehér megyei RMDSZ-elnök ismertette a 15 év megvalósításait, majd átadta Bakó Botondnak, a Fehér megyei RMDSZ első elnökének és jelenlegi választmányi tagjának munkája elismeréséért a “Szórvány magyarságért” díjat. A kitüntetettek nevében dr. Csávossy György mondott köszönetet. Az ünnepségen a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulata Bartha Lajos: Zsuzsi című vígjátékát adta elő. /Molnár Irén: 15 éves a Fehér megyei RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./
2005. február 8.
Eredményesen működik Tordán a Petőfi Társaság által rendezett “Aranyosszéki Helytállás – 2004” népfőiskola. Az érdeklődők hetente találkoznak a református templom udvarán lévő IKE-teremben meghívott előadók felolvasásain. A népfőiskola lelke Dumitriu Anna nyugalmazott matematika tanárnő. Február 4-én a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Fenichel Sámuel Önképzőkörének diákjai tarthattak előadást a tordai közönségnek. Józsa Miklós nyugalmazott magyar szakos “Áprily- emlékek Nagyenyeden” című előadása után következett a fiatalok műsora. Egyikük “Egy halálraítélt kutyafajta, az erdélyi kopó” címmel tartott ismertetőt. /Dvorácsek Ágoston, az önképzőkör irányító tanára: A nagyenyedi Fenichel Sámuel Önképzőkör Tordán. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 8./
2005. február 8.
Tóth Árpád egyik versének címét /Lélektől lélekig/ adták a február 4–5–6-án Nagyenyeden szervezett szavalóversenynek. A verseny a magyarországi Siklósról indult, s az erdélyi regionális döntőre Nagyenyeden került sor. A döntő márciusban lesz Siklóson. /(N. I.): Lélektől lélekig. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 8./
2005. február 12.
2004-ben a siklósi Batthány Kázmér Általános és Alapfokú Művészeti Iskola tanárai indították el a szavalóversenyt, Kárpát-medencei irodalmi gyermekfesztiválként Lélektől – lélekig címen. Tavaly a Rákóczi és a kuruc korszak, az idén József Attila költészete volt a témakör. A siklósiak arra kérték fel Nagyenyedet, hogy rendezze meg az erdélyi regionális döntőt. Az enyedi rendezvény február 5-én zajlott le. A három korcsoportban zajló versenyen a kicsik (III. és IV. osztályosok) különösen szép teljesítményt nyújtottak. A résztvevők és a kísérő tanárok megismerkedtek Nagyenyeddel, az iskolával és Dokumentációs Könyvtárával és a múzeummal. /Bakó Botond: Regionális nagyenyedi döntő – LÉLEKTŐL – LÉLEKIG. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./
2005. február 16.
Néhány éve Krizbai Jenő igazgatót Simon János váltotta Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban. Simon János annak idején a nagyenyedi főiskolai szintű oktatás folytatásáért szállt síkra, eredménytelenül. Néhány napja Szőcs Ildikó az új igazgató. Most egyszerre három hölgy van a vezetőségben: egy igazgató, és két aligazgató /Kónya Mária és Demény Piroska/. Simon János elmondta, évekkel ezelőtt tudatosult benne, hogy Szőcs Ildikó lenne az ideális utódja. Szőcs Ildikó 36 éves, a Szilágyságban született, onnan került édesapjával, aki református lelkész, Magyarlónára. Kémia szakot végzett az egyetemen, Nagyenyedre jött tanítani. A kilencvenes évek közepén belevágott a „diákönkormányzati” munkába. 1997-től igazgató-helyettesként belecseppent a szervezésbe. /Szabó Csaba: Egy igazgatóváltás-sorozat filmkockái. Krizbai, Simon, Szőcs Ildikó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12., folyt.: febr. 16./
2005. február 19.
Az Áprily-estek sorozat keretében Józsa Miklós irodalmár február 17-én a kétszáz éve elhunyt Csokonai Vitéz Mihály életművét méltatta a nagyenyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Az előadást Bajusz Katalin óvónő felolvasásai fűszerezték. /T. A.: A legbujdosóbb Magyar. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 19./
2005. február 23.
Elhunyt Deák Fogarasi Elek (1954–2005), a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanára, akit mindenki szeretett. Az iskola sportolóival együtt örült a megszerzett okleveleknek. /Dvorácsek Ágoston: Deák Fogarasi Elek (1954–2005). = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./
2005. február 23.
Szeptembertől új erőkkel indult a Juventus, a Bartók Béla Líceum /Temesvár/ diáklapja. A kilencedikes Sütő-Udvary Tekla szerint nem okozott gondot a beilleszkedés. Hajdu Brigitta a főszerkesztő. A Juventus cserecikkeket közöl nagyenyedi, marosvásárhelyi, gyergyószentmiklósi és csíkszeredai iskolák újságaiból. A lapszámokat 150 példányban fénymásolják, ami sokszor kevésnek bizonyul. Internetes elérhetőség: http://www.bartok.ro/juventus/ /László Árpád: Havonta lesz Juventus. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./
2005. február 24.
Egy nappal hamarabb zárul Kolozsváron a XIII. Mátyás Napok rendezvénysorozata. Az előzetes egyeztetések ellenére, a rendezők tudta nélkül Mátyás király szülőházának nagytermét egy kétnapos, más jellegű rendezvény miatt lefoglalták. A rendezvényt ugyanis az összes erdélyi reneszánsz táncegyüttes – a nagyenyedi Collegium Gabrielense, a székelyudvarhelyi Násfa, a marosvásárhelyi Tamburin, a kolozsvári Amaryllis, a nemrég alakult Passamezzo és a Petit riens gyermekcsoport – együttlétének szánták. /B. A. M.: Hamarabb zárulnak a Mátyás Napok. = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./
2005. február 24.
Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium új igazgatója hangsúlyozta, hogy csapatmunkáról van szó. Kónya Mária igazgató-helyettes végzi az adminisztrációs részt, valamint az összes, tantárgyversennyel kapcsolatos feladatot, Demény Piroska második igazgató-helyettes feladatköre a kulturális rendezvények, a tanári továbbképzések nyilvántartása, a pályázatok megírásának megszervezése. Egy holland egyházközösség 12 éve segíti az iskolát. A Commenius-programba a debreceni Bethlen Gábor Szakközépiskola révén kapcsolódtak be. Az iskola református felekezeti iskolává fog válni. /Új lappal a régi falak között. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./
2005. február 28.
Február 25-27-e között szervezet meg Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE), az unitárius és más felekezetű szabadelvű vallásos fiatalok szervezete a vers- és népdalvetélkedőt Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. 2004-ben az ODFIE-nek közel 50 egyházközségi egyletben 1400-nál több tagja volt. A versmondó és népdaléneklő verseny az egyik legjelentősebb megnyilvánulásuk. Fellépett műsorával a nyolc éves múltra visszatekintő Aranyosszék népi táncegyüttes és a Peregrinus zenekar, amelynek tagjai saját megzenésített költeményeiket adták elő. /Bakó Botond: Vers- és népdalvetélkedő a Bethlen-kollégiumban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./
2005. március 2.
Nagyenyeden a legutóbbi tanácsülésen elfogadták a háromnyelvű helységnévtábla használatát. Kováts Krisztián alpolgármester az RMDSZ-tanácsosokkal a város múltjára hivatkozott, hozzátéve, a magyar lakosság részaránya Nagyenyeden 16%-os, de háromnyelvű a felirat Medgyesen, ahol a magyarok 11,8, míg a szászok 2,07%-ban vannak jelen. Nagyszebenben, ahol a németek aránya mára mintegy 1,6% csupán, a Sibiu elnevezés alatt a Hermannstadt nevet is feltüntették. Rácz Levente megyei RMDSZ elnök elmondta: amennyiben a prefektúra beleegyezik, akkor egy-két héten belül felkerül a város határába a háromnyelvű helységnévjelző tábla. /Szabó Csaba: Fehér megye. Az Aiud mellé felkerül a Nagyenyed is. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./
2005. március 9.
Néhány éve meghalt Nagyenyeden Horváth Zoltán, a Bethlen Kollégium egykori természettudomány tanára, nemrég kísérték a temetőbe feleségét, Horváth Zoltánné Kézdialbisi Elekes Ida magyar-történelem szakos tanárnőt. A Horváth és Elekes-család Nagyenyed szellemi életének valaha meghatározó jelentőségű tényezője volt. A kommunizmus idejét keményen meg kellett szenvedniük: Targu-Jiu-i internálás, majd a birtokuk elkobzása, tanári állásuktól való megfosztás, házkutatások, szinte teljes elszigetelésük a kollégiumtól és a város magyarságától. Azonban a családot nem törték meg. Fizikai, majd tisztviselői munkával, falusi pedagógusi tevékenységgel kellett felcserélniük a Bethlen Kollégium katedráit. Az 1989-es fordulat után spontán módon köréjük gyűlt a város magyar értelmiségének egy része. Ettől kezdve lett barátságos otthonuk sokunknak szellemi eszmecserék, sokszor könyvcserék színhelye. Házuk mindig nyitva állt a jószándékú emberek előtt. Távozásukkal Enyeden egy kis magyar sziget szűnt meg. /Józsa Miklós: Eltűnt egy világ Nagyenyeden. A Horváth házaspár emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
2005. március 16.
A március 15-i ünnepségek Nagyenyeden a “Szabadság” kiállítással már 14-én elkezdődtek, majd a Bethlen Gábor Kollégium dísztermében tartott rendezvénnyel, valamint a vártemplomban lévő Széchenyi-emléktábla megkoszorúzásával csúcsosodtak ki. Szőcs Ildikó, a Kollégium igazgatója köszöntötte az összegyűlteket, majd Rácz Levente megyei RMDSZ-elnök, városi tanácsos mondott elsőnek beszédet. Horatiu M. Josan nagyenyedi polgármester is felszólalt. A néptáncosok előadásával és a himnusz eléneklésével ért véget az ünnepség. /T. A.: Ahol a kincsetek, ott a szívetek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 16./
2005. március 23.
Erdély árvízsújtotta területein továbbra is Fehér megyében a legsúlyosabb a helyzet. Több mint 700 hektár szántó, legelő és kaszáló állt víz alatt, és sok megyei, illetve községi út járhatatlan. A Maros menti települések közül Miriszlón, Nagyenyeden, Felsőgáldon és Székelykocsárdon is súlyos a helyzet. /Riadókészültség Fehér megyében. Több mint 700 hektár terület víz alatt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./
2005. április 9.
Tom Lantos rámutatott, hogy az eddigi erőfeszítések az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszerzésére nem sok eredményt hoztak. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítványa (HHRF) április 8-i tájékoztató közleményében rámutatott: a mostani nem az első eset, hogy az amerikai törvényhozás figyelmet szentel a kérdésnek. Tom Tancredo képviselő az előző ciklusban is kezdeményezett határozati javaslatot a romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról. Tom Lantos már a NATO bővítését megelőző, 2002. októberi kongresszusi vitában is bírálta Romániát és Szlovákiát a jogtalanul elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatásának lassúsága miatt. 360 fölé emelkedett az elvi döntések és 280-at is meghaladja a végleges határozatok száma az egyházi ingatlanok restitúciójának ügyében, tájékoztatott Markó Attila, a restitúciós bizottság elnöke, a legutóbbi gyűlésen nyolc egyházi ingatlan dossziéját tárgyalták meg. A bizottság emellett húsz végleges határozatot fogadott el, amelyekből tíz a magyar történelmi egyházakra (három a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökségre, hét pedig az Erdélyi Református Püspökségre) vonatkozik. Az egyházak gyakorlatilag csak a végleges döntés után, a telekkönyv elkészítése után jutnak egykori ingatlanjuk birtokába. A végleges határozatok értelmében visszaszolgáltatandó ingatlanok között olyan jelentős épületek vannak, mint például a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség tulajdonába tartozó nagyszebeni Andrei Saguna Kollégium, a szászmedgyesi Városi Múzeum, az EREK tulajdonába pedig visszakerült a nagyenyedi Bethlen Gábor utca 6. és 8. száma alatti két ingatlan, amelyek a tavaly visszaszolgáltatott Bethlen Gábor Kollégium épületegyüttesének részét képezték. Szintén az EREK tulajdonába került vissza a tordai iskola. /Tom Lantos restitucio in integrumot kér. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./
2005. április 15.
A nagyenyedi múzeumok a XVIII. században, a kollégiumi tanítást szolgáló iskolai szertárakból jöttek létre. Mellettük van a neves könyvtár. – 1948-ban államosították a Bethlen Kollégiumot, majd két évvel később a két múzeumot is elvették az iskolától, és jelenleg sem tartoznak fennhatósága alá. Mivel semmilyen papír nem készült az elvételről, elméletileg a mai napig a kollégium tulajdonában vannak. A múzeumok féltve őrzött és regisztrált kincseit tulajdonképpen csak kölcsön lett volna szabad kiadni, ezt azonban a kommunisták nem tartották be. Az 1970-es években az ezüst és arany érméket vittek Bukarestbe azzal az indokkal, hogy Nagyenyeden nincsenek biztonságban. Hogy mi lett a sorsuk, senki sem tudja. Az Oktatási Minisztérium 1949-ben keltezett rendelete alapján több ezer értékes múzeumi tárgyat vittek el ideiglenesen Iasi-ba, Kolozsvárra, Csombordra, és a nagyenyedi Ovidiu Hulea Általános Iskolába. Ebből többek között 800 kitömött madarat soha többé nem hoztak vissza. A ’70-es években a Művelődési Minisztérium rendelete alapján kölcsön formájában a Történelmi Múzeumból elvittek egy 2,5x2 méteres, oroszlános szobrot. Az olaszok által szervezett Romana in Romania című vándorkiállításon – amely egész Európát bejárta –, ez a szobor is szerepelt, azonban az út befejeztével Bukarestben maradt. Kölcsönként elvitték a Fenichel Sámuel-féle néprajzi gyűjtemény nagy részét Kolozsvárra, majd 45 évvel ezelőtt Turnu Severinbe került, és mind a mai napig ott látható. A jelenleg is meglévő gyűjtemények között rendkívüli értéket jelent a Szilágyi Zoltán-féle rovargyűjtemény, vagy a geológiai gyűjtemény keretében a Herepei Károly-féle kövület- és ásványtani rész, vagy a megcsonkítottan is páratlan madártani gyűjtemény. /Tamás András: Fehér. Kölcsönnek álcázott lopás. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./
2005. április 27.
Május 3-tól Arad, Déva, Gyulafehérvár, Nagyenyed, Segesvár, Székelyudvarhely, és Nagyszalonta vendége lesz Gróf László térképtörténész, a Királyi Földrajzi Társaság (Anglia) tagja, előadást tart Erdély térképei és térképészei címmel. A szombathelyi születésű tudós katonaéveit a honvéd térképészet kötelékében töltötte, egyetemi diplomáját Oxfordban szerezte. Angliában kezdte gyűjteni a történelmi Magyarország régi térképeit, megalapítva a Carta Hungarica térképgyűjteményt. Erdélyt immár tíz esztendeje járja Feiszt György szombathelyi történész barátjával, kutatják a térség történelmi múltját és néprajzát. /Gróf László előadó körútja régiónkban. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 27./
2005. május 14.
Május 13-án megkezdődtek a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban a Bethlen-napok. Megjelent Kötő József oktatásügy államtitkár és Lászlóffy Pál a Romániai Magyar Pedagógusszövetség elnöke is. Szavalóverseny volt, majd fellépett a kollégium táncegyüttese. /Dézsi Ildikó: Nagyenyed. Megkezdődtek a Kollégiumi Napok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./
2005. május 16.
Véget értek Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban a Kollégiumi Napok. Szöcs Ildikó igazgatónő a rendezvény célját „ünnepi együttlétnek és bemutatkozásnak” nevezte. Előadások hangzottak el, volt szavalóverseny, ki mit tud vetélkedő, könyvbemutató, kiértékelték az esszé és rajzpályázatot. Eljöttek a véndiákok, külföldről is. Jelen voltak a testvériskolák képviselői. /Bakó Botond: Bethlen-napi együttlétek Nagyenyeden. Véget értek a Kollégiumi napok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./
2005. május 18.
A Bethlen Napokon apadó diáklétszámmal, egyre gyatrább anyagi körülmények között (a kollégium épületei siralmasak) a tanárok, tanítók most is kitettek magukért. Egyre gyakrabban hangzanak el aggódó hangok Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban, mert a Déván anyaországi támogatással épülő korszerű iskolaközpont méginkább megapasztja a nagyenyedi diákok számát. A beígért anyaországi, bukaresti támogatások csak ígéretek maradtak, miközben a kollégium régi-új tulajdonosa, az Erdélyi Református Egyházkerület egymagában nem tud segíteni. /(Ferencz L. Imre): Napok, remények. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2005. máj. 18./
2005. május 18.
Fennállásának 12. évfordulójához érkezett a közel 70 tagszervezetet tömörítő Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége, amely idei tisztújító közgyűlését július 14-e és 17-e között tartja Kassán, Polgár és nemzet címmel, amelynek előadásai és megbeszélései a szórványmagyarság kultúrájának fennmaradását, megőrzését járják körül. A KITÁSZ /amelynek a legtöbb határon túli tagszervezete Erdélyben van/ Hírlevélben jelezte, hogy szervezik a KITÁSZ-antológia megszerkesztését, amelyben minden tagszervezetnek helyet adnak a bemutatkozásra, tevékenységeik ismertetésére. A KITÁSZ közösen a Népi Írók Baráti Társaságával, a budapesti Székely Körrel és a Magyarok Világszövetsége Szent László Akadémiájával az Erdélyi magyar irodalom Trianon után címmel előadássorozatot szervez az MVSZ Magyarok Házában középiskolás diákok számára, dr. Medvigy Endre irodalomtörténész, a KITÁSZ elnöke vezetésével. Ennek keretében május 3-án Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos költészete címmel Pomogáts Béla tartott előadást, május 17-én Nagyenyedi Fügevirág címmel Sütő András munkásságát ismerteti N. Nagy Pál József irodalomtörténész, május 31-én Székely János írói életművéről tart értekezést Szakolczay Lajos irodalomkritikus, júniusban pedig 16-án Szilágyi István írói életművét értékeli előadásában Márkus Béla irodalomtörténész. /Antológiát tervez a KITÁSZ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./
2005. május 21.
A nemrég lezajlott Bethlen-napokon mutatta be Simon János leköszönt igazgató Nagyenyeden a Bethlen Kollégium 2003–2004-es tanévének évkönyvét, értesítőjét, mellyel egy 1845-ben indult, több mint fél évszázadra megszakadt hagyományt szándékoztak felújítani. Az évkönyvben közzétették a Bethlen Gábor Alapítvány beszámolóját, eszerint a tanév folyamán több rászoruló diákot támogattak. Olvasható a bécsi Szent István Egylet ösztöndíjasainak névsora, továbbá beszámoló az 1932-ben elindult (de hosszú időre megszakadt) cserkészmozgalom újjászületéséről. Igen gazdag a tanulók tudományos tevékenységével kapcsolatos, Akikre büszkék vagyunk című, a Fenichel Sámuel Önképzőkör sokrétű tudományos tevékenységének eredményeiről szóló fejezet. /Józsa Miklós: Fél évszázados hagyomány újult meg. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 21./
2005. június 1.
Az elmúlt hét végén ötödik alkalommal került sor a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban a szórványiskolák színjátszóinak találkozójára. Demény Piroska aligazgatónő, aki öt éve lelkes mindenese a szórványszínjátszásnak, elmondta, hogy öt év alatt sok-sok kisdiák látogatott el hozzájuk. A három nap diákprodukcióiból kiemelkedett a gyulafehérvári V. Goldis Ált. Iskola magyar tagozata, a magyarlapádi hagyományőrző Csűrdöngölő együttes, a medgyesi Báthory Líceum és a temesvári Bartók Béla Líceum csoportja. /Bakó Botond: Szórványszínjátszó találkozó Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./
2005. június 6.
Nagyenyeden, Bethlen Gábor Kollégiumban tartották a Szórványtengelyek 3. közösségi, önismeret-fejlesztő rendezvényét, melynek lényege az ismerkedés, kapcsolatteremtés volt. Megjelent Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója, a kolozsvári Tv szerkesztője és Szombatfalvi Török Ferenc nagyszebeni RMDSZ-elnök, a Szórványtengely életre keltője. A rendezvényen Brassó, Kovászna, Szeben, Fehér, Beszterce-Naszód, Kolozs és Szilágy megyei szórvány települések küldöttei vettek részt. Az estet a Kónya Tibor iskolalelkész által felkészített népi tánccsoport magyarlapádi, kalotaszegi és széki táncokkal nyitotta meg, majd Szőcs Ildikó igazgató köszöntőjében érintette Trianon kérdését. Dvorácsek Ágoston tartott előadást az elfelejtett kutatóról, Fenichel Sámuelről, Murádin László kolozsvári nyelvész és Hochbauer Gyula hétfalusi nyelvtörténész a József Attilát “eltanácsoló” professzorról, Horger Antalról beszélt, aki elsőként írta le a magyar nyelvjárásokat és területeket, a magyar igeragozás történetét, etimológiai, fonetikai könyveket jelentetett meg. Magdó János orvos, hétfalusi csángó helytörténész a méltatlanul elfelejtett Zajzoni Rab István költőről, kutatóról beszélt. Fehér megyét Lőrincz Konrád református lelkipásztor, Nagyszebent Szombatfalvi Török Réka mutatta be. A rendezvény Keresztes Enikő “Úgy szeress, mintha jó volna” című József Attila-estjével záródott (rendező: Márkos Ervin, Fogaras). A rendezvény keretében megnyílt Borsos Sz. Éva “Zsejki hangulatok” című tárlata. /T. A.: A szórvány azé, aki nem mond le róla. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./ A résztvevők száma találkozóról találkozóra gyarapodik. 2004 májusában az első szórványtalálkozóra három megyéből, 2005 januárjában már öt, a hétvégén Nagyenyedre hét megyéből jöttek el érdekeltek és érdeklődők. A magyar identitás szórványban is lehetséges megőrzését példázta a Bethlen Gábor Kollégium néhány hónapja megalakult tánccsoportja. Szőcs Ildikó igazgatónő jelezte, 700 diák és 60 oktató dolgozik az iskolában. Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója leszögezte, hogy „felmentő seregek márpedig nincsenek, nekünk kell összefognunk, magunknak kell cselekednünk”. „Ma már nemcsak lelkész vagyok, hanem mezőgazdász, óvó bácsi, sőt asztalos is” – mutatkozott be a szórványban dolgozók feladatkörének sokoldalúságára utalva Szabó Csongor kérői református lelkész a szórványtalálkozón. Elmondta, hogy a szórványélet a lelki gondozás mellett hatványozottan megkövetel másfajta cselekvést is. 1996–97-ben barátaik segítségével gyülekezeti otthont építettek. Öt éve a dési egyházmegyéből 40–50 fiatalt sikerült toborozni a nyári ifjúsági találkozóra, mostanra már 400–500 ifjú sereglik össze. Négy éve kis asztalosműhelyt létesítettek, amelyben ma már 14 alkalmazott dolgozik, és amelynek a termékeit immáron határon túli kiállításokon is díjazzák. Óradnán örömmel nyugtázták, hogy Gyergyóditróban 5 óradnai lány ballag, akik anyanyelvű iskola hiányában néhány éve még alig beszéltek magyarul, most meg magyarul érettségiznek. Lőrincz Konrád Artúr felenyedi református lelkész szerint a megmaradás alapja a szociális, a kulturális, a gazdasági tevékenység, ezeket segíthetik mind a bel-, mind a külföldi testvérkapcsolatok. Kerekes Edit zilahi RMDSZ-elnök és Rozs Rita Éva tanár elmondták, dacára annak, hogy Szilágyságban jelentős a magyarság száma, a megyei tanfelügyelőségen egyetlenegy, félnormás magyar állás van. /Benkő Levente: Nem várják a nem létező felmentő sereget. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./
2005. június 10.
Június 9-én a nagy esőzés miatt Nagyenyed egy része víz alá került. A Horea utcában 6 házból kilakoltatták az embereket, Alsóorbón 5 házba és gazdaságba tört be a víz. /Tamás András: Ítéletidő Fehér megyében. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./
2005. június 13.
Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban ballagott a 109 fős diákcsapat a hattyús Bethlen-zászló előtt. Bethlen Gábor fehér márványszobra elé vonultak, az ünnepség színhelyére. Az iskola újabbkori történetében első ízben tógába öltözve ballagtak a diákok, felidézve a hajdani kollégium hangulatát. A Bethlen-induló dallamára a búcsúzó diákok átadták a Bethlen-zászlót az itt maradóknak. Szőcs Ildikó igazgató mondott beszédet, majd megjutalmazták a legjobb végzős diákokat. Egyre több azoknak a díjaknak a száma, amelyeket egykori tanárok özvegyei, leszármazottai létesítettek a legjobb diákok jutalmazására. Ezek: a Deák Ferenc és Deák Erzsébet-, Molnár Árpád-, Vita Zsigmond-, Fari Palkó László-, Rimbás Viktor- , Deák Fogarasi Elek- és a Juhász Mária-díj. A Múlt–Jövő-díjat Fekete Ilona, a soltvadkerti Kossuth Lajos Általános és Művészeti Iskola nyugalmazott tanára és igazgatóhelyettese alapította a két intézmény egy évtizedes baráti kapcsolatának megörökítésére. /Józsa Miklós: Ballagás az Őrhegy alatt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./
2005. június 20.
A lap köszöntötte a június 20-án nyolcvanadik születésnapját ünneplő dr. Csávossy Györgyöt, a Nagyenyeden élő költőt, színműírót, európai hírű borászt. /Köszöntő. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./