Erdélyben a magyar szobrok és emlékhelyek rongálása, meggyalázása nem csak mostanában jellemző cselekedet. Erről tanúskodnak azok a cikkek, tudósítások, melyek a Brassói Lapok hasábjain jelentek meg 1925 és 1934 között. Ebből idézett az Erdélyi Napló. Az aradi Szabadság téren 1925-ben lebontották a tizenhárom aradi vértanú szobrát. Akkor Barabás Béla dr., volt országgyűlési képviselő kijelentette: A magyar kormány sajnos elhanyagolta ezt a kérdést, vagyis nem nézte azzal a kötelességtudattal, melyet ez az ügy megérdemelt volna, és az emlékművet a tűzoltólaktanya udvarán felépítendő deszkaketrecben helyezik el. (1925. júl. 5.) Románia csak ellenértékért hajlandó átadni Magyarországnak a ledöntött erdélyi szobrokat. A román hatóságok, mint ismeretes, egy csomó emlékművet lebontottak: Aradon így a tizenhárom vértanú szobrát, a segesvári Petőfi-szobrot és egyéb emlékművek közül a millenniumi oszlopot is. Eddig a román kormány a békeszerződés értelmében átadta Magyarországnak az eltávolított emlékműveket. Most azonban elhatározta, hogy ezeket a szobrokat csak akkor adják ki, ha cserébe kiszolgáltatja Romániának az ott őrzött román vonatkozású műkincseket. Homan Bálint, a Nemzeti Múzeum igazgatója kijelentette, hogy a budapesti Nemzeti Múzeumban egyetlen román vonatkozású ereklye vagy műkincs sincsen, így a Nemzeti Múzeum semmit sem tud kiszolgáltatni. Ezért a magyar kormány erélyesen visszautasít minden román követelést. (1926. jan. 13.) Eltűnnek a magyar szobrok és emlékművek. Egy rövid kimutatás a pusztításokról. 1. Aradon: a Kossuth Lajos-szobor mellékalakjait hat tüzérkocsihoz kötve rántották le, majd az egész szobrot összetörték. Ugyancsak itt megcsonkították Csiki Gergely szobrát, Zala György remeke, a Vértanú-szobor pedig a városi lovarda raktárában található. 2. Nagyszalontán: Kossuth Lajos életnagyságú szobrának nyakához kötelet erősítettek és lovakkal lerántották. 3. Nagyváradon: Szigligeti Ede és Szent László szobrait rejtekhelyre szállították. 4. Zsombolyán: Kossuth Lajos szobrát dinamittal felrobbantották. 5. Nagyszentmiklóson: Révai Miklós mellszobrát leszerelték s helyére Eminescu költő szobrát helyezték el. 6. Karánsebesen: Erzsébet királyné szobrát megcsonkították. A következő helységekben is tűnnek el a szobrok: Kolozsváron, ahol az Erzsébet-szobor fejét leütötték, Marosvásárhelyen a szobor fejét egy nyirkos pincében helyezték el, Temesváron a hadapródiskola udvaráról vitték el a szobrot, eltávolították még Ferencz József szobrát is. 7. Buziásfürdőn: A Trefort-szobor tűnt el. 8. Déván: A vértanúhalált halt első unitárius püspöknek, Dávid Ferencnek szobrát ledöntötték és darabokra törték. 9. Szinérváralján: Kossuth Lajos szobrát megcsonkították. 10. Boksabányán: A honvédemléket megrongálták, a főalakok fejét letörték. 11. Nagykárolyban: A hat méter magas Kossuth-szobrot pusztították el. Hurkot kötöttek nyakába és lovakkal lerántották. 12. Szatmáron: Elpusztították a 22 láb magas Kölcsey-szobrot és a humanista Kiss Gedeon szobrát. 13. Kolozsváron: A fából faragott Kárpátok őrét a katonák széjjeldarabolták. Egyedül Mátyás király szobrának kegyelmeztek meg azzal, hogy Mátyás román származású volt, aki csak kalandos diplomáciával akadályozta meg, hogy Erdélyt Romániához csatolják. 14. Nagyenyeden: A labancok ellen harcoló tíz nagyenyedi diák emlékoszlopát megcsonkították. 15. Marosvásárhelyen: Kossuth Lajos, Bem apó, II. Rákóczi Ferenc és a Szabadság-szobrot ledöntötték. A kultúrpalota remek mozaikjait, magyar tárgyuk miatt, kikaparták. A 48-as hazafiak emlékét megcsonkították. 16. Nyárádszeredán: A Bocskai-szobrot döntötték le. 17. A fehéregyházi csatatér honvédemlékét megcsonkították, mely alatt Petőfi Sándorral együtt 150 honvéd alussza örök álmát. 18. Sepsiszentgyörgyön: A honvédemlékeket lebontották, Gábor Áron szobrát megcsonkították. 19. Nagyszebenben: A Bem-szobrot eltávolították, a Petőfi-reliefet megrongálták. 20. Baróton: A szabadságharc emlékoszlopát megcsonkították. 21. Madéfalván: A székely emlékoszlopot megcsonkították. 22. Székelyudvarhelyen: A Vasszékely-szobrot elpusztították. És így lehetne tovább folytatni a rombolásokat. (1930. aug. 15.) Szilágysomlyón a Hősök emlékoszlopáról lerombolták a turulmadarat. A szilágysomlyói hősök emlékművén egy turulmadár van. Ezt a szobordíszt február 23-án éjszaka ismeretlen tettesek a szoborral lerombolták. Reggelre a megcsonkított szobron ott lengett a román lobogó. (1933. júl. 28.) Nagykárolyban ismeretlen tettesek lefűrészelték a nagykárolyi Kölcsey-szobor fejét. (1934. szept. 1.) Désen a lebontott Turul-emlékmű helyén a város szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak. (1934. aug. 8.). /Szakács János: Az erdélyi szobrok sorsa. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 24./

Az egyházi ingatlanok restitúcióját végző bizottság február 27-i ülésén újabb 71 ingatlan visszaszolgáltatásáról született döntés. Ezek közül ezúttal 41 az erdélyi magyar történelmi egyházak tulajdonába kerül vissza: 20 ingatlan az Erdélyi Református Egyházkerület, 10 a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, 8 a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és további 3 ingatlan a Szatmári Római Katolikus Püspökség tulajdonába. Az említett ingatlanok között található a romániai magyarság számára nagy jelentőséggel bíró nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium épületcsoportja, amely az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonába kerül vissza. /Visszaadták a Bethlen-kollégiumot. Újabb ingatlanokat kaptak vissza a magyar egyházak. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Ritkán látott tömeg jött össze a múlt héten, amikor Berde Máriára emlékeztek, mert Berde Mária nevével összefonódik Marosvásárhely. A Helikon-Kemény János Alapítvány kuratóriuma kettős évforduló alkalmából szervezte a megemlékezést: az írónő születésének 115. és halálának 55. évfordulójára is ekképpen emlékeznek. Király László nagyenyedi tanár méltatta az írónő munkásságát. Előadását szavalatok, regényrészletek, novellák gazdagították, Kilyén Ilka és Nagy Dorottya színművésznők tolmácsolásában. /Nagy Botond: Szentségvivőre emlékezve. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 2./

Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért felelős bukaresti bizottság döntése értelmében a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium épületcsoportja az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonába került vissza. Simon János igazgató elmondta: módosítani kell a tanügyi törvényt az új alkotmány szellemében, hogy a felekezeti iskolák is ugyanolyan támogatásban részesüljenek, mint az államiak, mert a magyar tanulók szülei is adófizetői ennek az országnak. A kollégium épülete rossz állapotban van, felújítás szükséges. /Ferencz L. Imre: Örömhír Nagyenyeden. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

Márc. 3-án Kónya Tibor lelkipásztort beiktatták iskolalelkésznek a nagyenyedi, immár református kollégiumba. Egyúttal a kollégium visszatértét is ünnepelték. Simon János, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója azt kívánta: Álljon ez az iskola, visszanyerve régi fényét, mint a Kárpát-medence Heidelbergje. Pásztori Kuppán István lelkész, teológiai és kollégiumi tanár szerint “a szórvány magyart sokszor leírták már, félholtnak nyilvánították. Mi mégis inkább félig élők voltunk”. /Iskolalelkészt avattak Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 4./

Az egyház visszakapta nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium épületét, valamint hét tanári lakást. Simon János igazgató elmondta, közel húsz tanári lakást vesztett el az egyház. Ezek egy részét lebontották, vagy átalakították. Most az állam hét tanári lakást és a kollégiumnak azt az épületét szolgáltatta vissza, ahol oktatás folyik. A többi épületrész visszaszolgáltatásának ügye még nem teljesen egyértelmű. Az egyház természetesen mindent el fog követni, hogy ezek is visszatérjenek jogos tulajdonosukhoz. Amint lehetőség nyílik rá, a kollégium beiktatja nevébe a református jelzőt: Bethlen Gábor Református Kollégium. A kollégium ugyanolyan nyitott marad, mint amilyen volt az évszázadok során, szó sincs arról, hogy a kollégium csak a reformátusokat fogadja majd. A jövőben szórványközpontként is meg kell majd állnia a helyét a kollégiumnak. Megnyílnak az utak a magyarországi egyházak felé is, könnyebben lehet majd pályázatokat benyújtani különböző alapítványokhoz. /Szabó Csaba: Ünneplőbe öltözött a Bethlen-kollégium lelke. Lépések a felekezeti oktatás udvara felé. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Horváth Jánost választották a Szent Erzsébet minorita rend tartományfőnökévé és az aradi minorita rendház főnökévé is. Horváth János 1967-ben, a Bákó megyei Kalagorban született, ahol jelenleg is a csángó-magyar nyelvet beszélik. Az állam nyelvével az óvodában kezdett megismerkedni. Heten vannak testvérek, közülük hárman apácák, mindnyájan magyarul beszélnek. A csángó-magyar kultúra iránt egyre több nyelvész érdeklődik és ő büszke arra, hogy ezt a kincset a magáénak tudja. Aradon kívül Lugoson, Nagybányán, Marosvásárhelyen, Nagyenyeden és Kézdivásárhelyen is vannak minorita rendházak. /Balta János: Isten szolgálatra rendelte. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./

Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a vele készített interjúban emlékeztetett, hogy a 2000. decemberi egyházkerületi közgyűlésen történt megválasztása előtt munkatársaival, az egyházkerületi főjegyzővel és a missziói előadóval együtt, akik lelkipásztorok, úgy vállalták a jelölést, hogy csapatban fognak dolgozni, megosztva az egyházi vezetés különböző területeiért való felelősséget. Ez azóta így történik. Tapasztalniuk kellett, hogy több területen alábbhagyott az egyházi fegyelem. Romániában a kommunista rendszerben sem alakult ki olyan szekularizáció, mely aláásta volna az értékrendet. Pap Géza abban látja a veszélyt, hogy a Nyugat felől beáramló vallásos mozgalmak és tanítások bomlasztóan lépnek fel. A két romániai református egyházkerület, az erdélyi és a királyhágómelléki közös törvényhozó testülettel /Zsinattal/ működik, de igazgatásában önálló és egyik sem avatkozik be a másik sajátos ügyeibe. A zsinati elnökséget évenként váltakozva tölti be a két egyházkerület vezetősége. A két kerület viszonya jó, jobb mint bármikor volt az elmúlt évtizedek folyamán.. A lelkészképzés terén legnagyobb gond a Teológiai Intézet anyagi fenntartása. A lelkész-utánpótlás területén semmilyen gondjuk sincs. Az erdélyi egyházkerületben a 90-es években gyakran öt-hatszoros volt a felvételre jelentkezők száma a szükség szerint megállapított helyekhez képest. A rendszerváltás után az akkor még bőven áramló külföldi támogatással építési hullám indult. Új templomok, gyülekezeti központok, házak és termek, parókiák és más épületek gomba módra jelentek meg. Az erdélyi egyházkerületben több mint harminc templom épült. Jelenleg is folyamatban van néhány templom építése. A 90-es évek elején az erdélyi egyházkerületben hat református gimnázium nyílt meg hosszas utánajárás eredményeként: Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen. Ezek az intézmények állami iskolák, részben a volt református kollégiumok épületeiben működtek és működnek ma is. Eddig csupán a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium és a kolozsvári régi Református Kollégium épülete került újra egyházi birtokba. Kolozsváron és Marosvásárhelyen egészségügyi posztliceális iskola, ugyancsak Marosvásárhelyen kántor-tanítóképző főiskola nyílt. Az egyházkerülethez tartozik még egy általános iskolai tagozat Sepsiszentgyörgyön, valamint két óvoda Sepsiszentgyörgyön, illetve Kolozsváron. Ezeken kívül működik még négy egyházközségi óvoda, valamint 16 diákotthon, szórványiskolai bentlakás egyházkerületi, egyházközségi és alapítványi kezelésben. Egyetemi szinten a Teológiai Intézeten kívül a Babes–Bolyai Tudományegyetem keretében református Tanárképző Kar működik. Eddig elenyésző számú iskolaépület került vissza egyházi tulajdonba, de csak a két említett kollégium működik régi helyén. Az igazgatótanács nem tiltja ugyan, hogy a lelkipásztorok politikai vagy érdekvédelmi szervezet tagjai legyenek, de megtiltja, hogy helyi, megyei vagy országos szervezetben választott tisztségviselőként vagy fizetett tisztviselőként feladatot végezzenek. /Takács Éva: A közélet minden területe Isten Igéjének ítélete alatt áll. Interjú Pap Gézával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./

Az erdélyi magyar nyelvű ének-zeneoktatás válságban van. Megyei szinten a 91 ének- és zenetanári helyből 57-et tölt be címzetes pedagógus, s közöttük sokan a kis óraszám miatt két, sőt három iskola illetve település között ingáznak. Nagy hiányt jelent, hogy a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola megszűntével az országban nem képeznek magyar nyelven zenetanárokat (egyetemi, főiskolai szinten). A kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián, bár a hallgatók közel fele magyar, a mai napig sem sikerült elérni, hogy magyar tagozatot indítsanak, ahol elsősorban sajátos zenekultúránkat és zenepedagógiánkat sajátíthatnák el a fiatalok. A magyar hallgatók román tannyelvű gyakorló iskolában oktatnak, a diplomadolgozatot ezen a nyelven kell elkészíteniük, és később ének- és zenetanárként is román nyelven kell első fokozati és doktorátusi dolgozatot írni. A kényszerűségből még használt általános iskolai ének-zene tankönyvek már régen elavultak, de sajátos kerettanterv sem készül a magyar tagozatok számára, így a zenetanár felkészültségén és lelkiismeretességén múlik, hogyan sikerül a magyar zenei anyanyelv megalapozása. A 91. évében járó Kiss Ferenc a zene, a kórusmozgalom fontosságát szerette volna bizonyítani azzal a több mint ezeroldalas, nyomtatásra előkészített kötettel (Bekecs alatt zeng az ének), amelyben a Nyárád mente 54 kórusának történetét, énekoktatók, karvezetők, tanítók, zenetanárok tevékenységét gyűjtötte össze. Hajdó Károly negyven évvel ezelőtt kezdte zenetanári pályafutását Marosszentgyörgyön. Feleségével, Hajdó Mária-Magdolnával sikerült elérniük, hogy a zenei nevelésnek rangja legyen. Munkájuknak köszönhetően ma öt kórus és több zenekar is tevékenykedik Marosszentgyörgyön. Balásné Mezei Erzsébetnek nagy szerepe van abban, hogy a mezőpaniti iskolában szeretnek énekelni, hiszen 38 éven át tanította az ének-zenét. Aszalós Enikő, a marosvásárhelyi Romulus Guga Általános Iskola zenetanárnője vezeti a szaktanárok módszertani körét. Az óvodai és elemi iskolai oktatás fontosságáról Trózner Erzsébet, a marosvásárhelyi Tanítóképző Főiskola aligazgatónője beszélt. A szaktanárképzés hiányát részben a református Kántor-Tanítóképző Főiskola próbálta pótolni, s Nagyváradról is várják az első végzős évfolyamot. A tankönyvhiány kapcsán elmondta, hogy az I-IV. osztály számára a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ének-zene szakos tanárai egy jó tanítói kézikönyvet és tankönyvet is készítettek. /Bodolai Gyöngyi: "Nyelvében él, zenéjében érez a nemzet". Zenei írástudatlanság. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./

Hetven cserkész részvételével Nagybányán, a Teleki Magyar Házban zajlott a Romániai Magyar Cserkészszövetség III. Partiumi Őrsvezetőképzője. A fiatalok bizonyíthatták, hogy mennyire mozognak otthonosan a természetjárás és természetvédelem, néprajz és népszokások, történelem és magyarságtudat területén. A 21 oktató mellett a 40 őrsvezető-jelölt Bihar, Kolozsvár, Nagybánya, Nagyenyed, Nagyvárad, Szamosújvár, Szatmárnémeti és Torda 9 cserkészcsapatától volt jelen a nagybányai rendezvényen. /– dávid –: III. Partiumi Őrsvezetőképző.= Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 12./

A siklósi Batthány Kázmér Általános és Alapfokú Művészeti Iskola márc. 20–21-én irodalmi gyermekfesztivált szervezett, amelyre meghívták a határon túli iskolák diákjait is. A fesztiválon különböző korcsoportokban vehettek részt a gyermekek. A résztvevők két, egyenként legfeljebb 5 perces lírai vagy epikai mű előadásával nevezhettek be, a műveket a következő két témakörből választva: II. Rákóczi Ferenc és kora vagy a kortárs magyar szépirodalom. A regionális verseny februárvab volt Nagyenyeden. A siklósi döntőre hat erdélyi gyermek jutott tovább. /Dézsi Ildikó: Nagyenyed. Kárpátmedencei döntő Siklóson. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

Abrudbánya egy a kietlen, roskatag, pusztulásra ítélt kisvárosok közül. Szinte hihetetlen, hogy Abrudbánya – Verespatakhoz, Zalatnához hasonlóan – az erdélyi aranykitermelés legfontosabb központjaihoz tartozott. A város lendületes fejlődése az egymást követő pusztítások miatt mindannyiszor megtört: 1784-ban a Horea, Closca és Crisan vezette parasztfelkelés lázadói dúlták fel a várost, 1848-ban pedig Avram Iancu seregei mészárolták le a magyar lakosság nagy részét, porig égetve a települést. Erről a kolozsvári unitárius püspökség tulajdonában lévő abrudi Aranykönyv tanúskodik. A kiegyezést követően ismét fölpezsdült a magyar élet a városban. Az 1900-as népszámlálás szerint a város lakossága 3341 fő volt, ebből 1921 volt a román és 1246 magyar. 1992-ben 4820-ra növekedett a város lakossága, 4653 román mellett már csak 140-en vallották magukat magyarnak. A népszámlálási adatok szerint ekkor 72 római katolikus, 57 református és 11 unitárius volt. A főtéren három magyar templom áll: a katolikus, az unitárius és a református. Az unitárius templom romokban hever. A harangokat sikerült megmenteni: az egyik Tordaszentmihályra, a másik a nagyenyedi unitárius templomba került. /Székely Kriszta: Unokái még látták. Lebontásra vár Abrudbánya unitárius temploma. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Nagyenyeden csengő van Bethlen Gábor Kollégium a régi falai között. A csengő a mindenkori nagyenyedi diák számára sokat jelent. A régi nagy csengőt 1891-ben még a nagyenyedi református tanoda öntette a kolozsvári Andrásovszky Efráim műhelyében. A idő azonban megviselte, megrepedt, és néhány hónappal ezelőtt leszerelték. Helyére most a testvérváros, Siklós polgármestere, Kozma Sándor által finanszírozott új csengőt helyeztek. A bronzcsengő a marosvásárhelyi Rácz harangöntő műhelyben készült, a következő felirattal: “Öntette a Bethlen Gábor Kollégium vezetősége, a siklósi önkormányzat segítségével”. A felszerelésnél ott volt Simon János igazgató és Krizbai Jenő történelemtanár. A hivatalos felavatásra az ápr. 24-i ünnepség keretében kerül sor. /N. T.: Új csengő a Bethlenben. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 10./

Zepeczaner Jenő harminc éve, 1974 óta vezeti a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumot. Zepeczaner 1964-ben érettségizett Szovátán, 1969-ben végzett Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem egyetemes történelem szakán, vizsgadolgozatát a két világháború közötti egységes európai, pán-európai mozgalmakból írta. A hetvenes évek elején Ferenczy Géza volt a múzeum igazgatója. A múzeumnak nagy veszteséget jelentett az, hogy a levéltári anyag (Udvarhelyszék levéltára a 20-as években Kolozsvárra került) maradványait Csíkszeredára, a megyeszékhelyre vitték. Gyűjteményeit tekintve a székelyudvarhelyi múzeum Erdély második legrégebbi ilyen létesítménye, a nagyenyedi múzeum előzi meg a sorban. A kollégiumok gyűjteményei mellett többféle kategóriában kerültek tárgyak a múzeumba: néprajzi gyűjtemény mellett kegytárgyak, éremgyűjtemény, de ritkaságok is találhatók, mint például adományozók vagy fenntartók címerei. A múzeum gondozása alá tartoznak a helyi neves írók, költők hagyatékaiként felfogható gyűjtemények, többek között a Tompa László- vagy a Tamási Áron-emlékszoba. A múzeum 1986-tól a csíkszeredai múzeum alegységeként működött, egészen 1994-ig. Múzeumi tárgy vásárlására soha nem volt elkülönített, beruházási pénz, idén először szavazott meg a tanács 700 milliót a múzeumnak. A kilencvenes évek elején alakult meg a Haáz Rezső Alapítvány, mely a támogatások megpályázásánál kap szerepet. Ilyen támogatások révén jöhetnek létre különböző rendezvények, kiadványokat adhatnak ki – ilyen az Erdélyi Magyar Restaurátor, vagy a Múzeumi Füzetek, vagy a sorozatok (pl. Kovács Piroska Orbán Balázs kapui című könyve), illetve katalógusok (például egy tavalyi kiállítás alkalmára késztett, Az udvarhelyiek kávéznak című kiadvány). /(bb): Zepeczaner harminc éve a múzeumnál. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 14./

Fehér megyében az RMDSZ választmányi gyűlés legfontosabb feladata a megyei tanácsosi lista összeállítása, mondta Rácz Levente megyei RMDSZ-elnök a nagyenyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban összegyűltek előtt. A megyei testületben sokszor a magyar tanácsosok képezték a mérleg nyelvét. A szavazás eredményeként Köble Csaba a megyei RMDSZ tanácsos-jelöltjeinek élén szerepel, második Tóth Csaba, harmadik Ladányi Árpád. Dr. Brendus Gyula nem indult. /N. T.: A magyarságon múlik tanácsosainak száma. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 19./

A Rákóczi szabadságharc 300. évfordulójának nagyenyedi eseményeire, többek között az akkor hősi halált halt diákokra emlékeztek a hét végén a Bethlen Gábor Kollégiumban. A díszbeszédek sorát Szabó Hajnal kollégiumi igazgatóhelyettes nyitotta meg. Mádl Ferenc köztársasági elnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke üzenetének tolmácsolása után Kötő József, az EMKE főjegyzője emelkedett szólásra. Az emlékünnepségen felavatták a magyarországi Siklós település támogatásával újraöntött iskolacsengőt, majd ismertették a diákok és tanárok tudományos dolgozatait. Bemutatták az I. György angol király mellszobrát, a budapesti Mikó Diana szobrászművész munkáját. A király a 300 évvel ezelőtti labanc pusztításokat követően oroszlánrészt vállalt a kollégium újjáépítésében. Az avatások sorát a kollégium véndiákjának, Barabás Miklós festőművésznek emléket állító dombormű leleplezése zárta (Lőrinc Lehel műve). A kollégiumokban kiállítások nyíltak meg, tárlatok fogadták az érdeklődőket. A rendezvényt az ápr. 25-i ünnepi istentisztelet és a "nagyenyedi két fűzfa" újraültetése zárta. /Szabó Csaba: Emlékünnep a nagyenyedi két fűzfa árnyékában. Felavatták I. György angol király mellszobrát. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

Nagyenyeden a Rákóczi szabadságharc 300. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségek keretében két facsemetét ültettek el az immár legendává vált fűzfák helyére. Alig két órával az esemény után ismeretlenek tövestől kirángatták azokat. Simon János, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója elmondta, sajnálatos, hogy még mindig akad néhány olyan szélsőséges, akiket bánt a másság, a mások ünnepe. Ezért is ültettek el ugyanaznap két további facsemetét a kollégium udvarára is. /Sz. K.: Nagyenyedi fűzek szomorú vége. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

A Természet Világa című magyarországi természettudományi folyóirat áprilisi számának közel egyharmadát a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot népszerűsítő szakcikkek teszik ki. Bakó Botond cikkében (A nagyenyedi Bethlen Kollégium) a kezdetektől göngyölíti fel a tanintézmény életét. Győrfi Dénes A természettudományok a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban címmel közölt tanulmányt a könyvtár kincseiről. /Fehér megye. Természet – Világ – Kollégium. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

II. Rákóczi Ferenc fejedelemmé választásának 300. évfordulója alkalmából történelmi tanácskozás kezdődött ápr. 29-én Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. A háromnapos rendezvényt – amelynek fő szervezője az EMKE, az EME, a Fehér megyei és Nagykárolyi RMDSZ és a Szatmárnémeti Kölcsey Kör – Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke nyitotta meg, jelezve, hogy az Élő Rákóczi tanácskozásra ilyen nagy számban jöttek el hazai és külföldi szaktekintélyek. Az első előadó Magyari András egyetemi tanár volt. Őt Köpeczi Béla akadémikus, egyetemi tanár követte. Bariska István kőszegi főlevéltáros, Zachar József budapesti egyetemi tanár, Czigány István, Csetri Elek akadémikust és Varga J. János tudományos kutató tartott még előadást. Másnap Gyulafehérvárra, a 300 évvel ezelőtti fejedelemválasztás helyszínére látogatnak az illusztris vendégek. A rendezvény máj. 1-jén, a nagymajtényi síkon, illetve Nagykárolyban ér véget. /Szabó Csaba: Történelmi szaktanácskozás Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

A hívek nélkül maradt abrudbányai unitárius templom végnapjait éli. A napokban, a gyulafehérvári Unirea című napilap fölháborodással tapasztalta, hogy nem az ortodox, hanem három magyar – római katolikus, református és unitárius – templom uralja Abrudbánya főterét. A lap szerint őket illeti meg a mindenkori történelmi elsőbbség, s ama városszéli ortodox templomnak kellene a főtéren elhelyezkednie. Az unitáriusok beleegyeztek a templom lebontására, viszont magát a területet nem engedik ki a kezükből. A polgármester még a nagyenyedi és szamosújvári börtönlakóknál is próbálkozott, de ők sem vállalják Isten házának a lebontását. Amennyiben lebontják, akkor Fehér megye magyar történelmének feketelistájára: Boroskrakkó, Sárd, Magyarigen, Verespatak, Alvinc, Marosszentimre, Zalatna, s egyéb magyar pusztuló helységek mellé odakerülhet a pusztulásra ítélt unitárius temploma által Abrudbánya is. /Bontjuk vagy renováljuk? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./

Csató Béla római katolikus főesperes, a marosvásárhelyi Unirea, volt II. Rákóczi Ferenc Fiú Főgimnázium, illetve a Művészeti Líceum, volt Római Katolikus Leánygimnázium jövőbeni sorsáról leszögezte, hogy nem az egyházi iskolákat szolgáltatták vissza, csupán az iskolák épületét, vagyon nélkül. A törvény értelmében az egyház köteles 5 évre szóló szerződést kötni az épületben működő tanintézménnyel, amely bérleti díjat fizet majd az egyháznak. A római katolikus egyháznak újra működtetnie kell egy testületet, az iskolaszéki testületet, amelynek végig kell gondolnia, mi lesz öt év múlva. Ötvös József, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora a jelenlegi Bolyai Farkas Líceumról kifejtette: céljuk, hogy a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban keresztény szellemben minőségi oktatás folyjon. Jelenleg öt kollégium az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. Az első hármat – a kolozsvárit, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot – már régebb visszaszolgáltatták. A marosvásárhelyit és a székelyudvarhelyit csak most sikerül visszaszerezni. /Mezey Sarolta: Mi lesz a visszaszolgáltatott iskolákkal? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./

Az RMDSZ Nagyenyeden indít polgármester-jelöltet. A magyar lakosság aránya 16 százalék, tehát nincs reális esélye annak, hogy RMDSZ-es vezetője legyen a városnak. Erre a tisztségre Rácz Leventét, a megyei RMDSZ elnökét, a tanácsosi lista vezetőjét tartja a helyi szervezet a legalkalmasabbnak. A tét nem a magyar polgármester, hanem az RMDSZ-es alpolgármester. /Sz. K.: Rácz maradt az RMDSZ nagyenyedi polgármesterjelöltje. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Kóródi Kiss Ibolya második éve a miriszlói református egyházközség lelkésze, 290 református lelki gondozását végzi. A gyülekezet templomjáró. Vasárnapi az istentiszteletre 60-70-en eljárnak. Az elemi iskolában összesen 11 tanulójuk van, számukra hetente egyszer tart vallásórát, három csoportban. Az óvodai csoport 14 gyermekkel működik. Megszűnhet a helyi magyar elemi, mert több szülő gyermekét Nagyenyedre viszi. /Balta János: Kicsi, de életképes gyülekezet. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 15./

Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban Balassi Bálintra emlékeztek a költő születése 450. évfordulóján. A kollégium diákjai Balassi legszebb verseiből válogattak egy csokorra valót, majd a kollégium Gabrielense régizene- és táncegyüttes tagjai gyönyörű táncokkal elevenítették fel a reneszánsz korszakot. /D. P.: Balassi Bálint emlékére. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 18./

Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke felvázolta a magyar anyanyelvű oktatás helyzetét. Amikor 1990-ben elkezdték a munkát, az egyetem előtti oktatásban jóformán nem volt önálló magyar tanintézmény. Most viszont 138 líceumi szintű intézményben oktatnak magyar anyanyelven, amiből 58 önálló magyar nyelven oktató intézmény. Az utóbbi időszak gyümölcse az aradi Csiky Gergely Gimnázium, a máramarosszigeti Löwei Klára Gimnázium és újra önálló lett Brassóban az Áprily Lajos Gimnázium. Kötő bízik abban, hogy a közeljövőben Szilágysomlyón is, és Bánffyhunyadon is önálló magyar középiskola lesz. Problémát jelent, hogy az önálló magyar iskolahálózat eddig eléggé beszűkült profilban működhetett. Az anyanyelvű szakoktatást megszüntették. A tanügyi törvény módosított változata lehetővé teszi a szakoktatás anyanyelvi gyakorlatát, anyanyelven működő szaklíceumok és szakemberképzésre szolgáló inasiskolák illetve tanonciskolák, mesterképzők létesítését. Nulláról kell indulni. Hiányzott a tankönyv, a szakszemélyzet, tantervek sem voltak. Most már kibontakozóban van a szakiskolai hálózat is. Szaklíceumok indultak, több közgazdaságtani osztály indult középszinten, a Székelyföldön tovább bővült a szaklíceumi hálózat. A posztlíceális és vállalkozói alapon létrehozott anyanyelvű képzési formák elterjedtek Erdélyben, közvetlenül tudnak reagálni a munkaerőpiaci kívánalmakra, és jelentős számú posztlíceális, magánkézben levő, vállalkozói alapon működő képzési forma indult be. Önálló magyar oktatást kell megszervezni a felsőoktatásban is. Ezt még nem sikerült véghezvinni. Ahhoz képest, hogy 1990-ben a felsőoktatásban tanuló magyar diákok száma alig haladta meg a háromszázat, jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetemen 58 szakon lehet magyar nyelven tanulni. Közel 5000 hallgató tanulja a szaktantárgyakat anyanyelvén, a magyar nyelvű szakokon, és 8000 fölött van, csak a Babes-Bolyain, a magyar anyanyelvű diákoknak a száma. A jogon egy-két tantárgyat hallgathatnak magyarul is. A jogon 1998 óta 40 hely van elkülönítve magyar diákok számára. 1996-ban országos viszonylatban mindössze 9 magyar diák volt a jogon. Amikor a tanítóképzői főiskolai képzés beindult, akkor hat városban: Székelyudvarhelyen, Nagyenyeden, Marosvásárhelyen, Kolozsvárt, Nagyváradon és Kézdivásárhelyen létesült magyar anyanyelvű, főiskolai szintű tanítóképzés. /Zsehránszky István: Önállóan – minden szinten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 12., folyt.: máj. 19./

Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban Kónya Mária történelemszakos tanárnő az iskolamúzeum "őre". 2001 májusában alakult meg az Iskolatörténeti Múzeum. A múzeum az épületegyüttes legrégibb, 1775-ben épült Kis-kollégiumának egyik bolthajtásos termében található. A begyűjtött anyagnak egy része már megvolt a Bethlen Gábor Kollégium tulajdonában, másik részét pedig az áldozatkész véndiákok és hozzátartozóik adományozták. Helyszűke miatt a begyűjtött anyagnak alig felét állították ki. Iratok, egykori kiadványok fényképek, régi tanfelszerelések, felbecsülhetetlen értékű könyvek /például az 1746-ban nyomtatott Szent Irás Értelmére Vezérlő Magyar Lekszikon, amelyet Bod Péter írt vagy az Ékesszolástan, amelyet Pesten nyomtattak 1863-ban/. /Dvorácsek Ágoston: A nagyenyedi iskolamúzeum jelene. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

Felejthetetlen élményben volt része Naszód, alig 50 főt számláló szórványának, és a Rettegről, Várkuduból, Bethlenből, Magyarnemeréről, Szentgyörgyfürdőről, valamint Sajószentandrásról, illetve Besztercéről érkezetteknek. A helyi református templomban, június elsején Dévai Nagy Katalin Krónikás ének a szeretetről című előadóestjét láthatták. A művésznő hosszú és fárasztó erdélyi turnéja során érkezett Naszódra, a budapesti Krónikás Énekgitár Zeneiskolájának hét növendéke kíséretében: Mészáros Zoltán, és Bálint Dóra (Magyarország), Zoltáni Zsolt (Székelyderzs), Madaras Zsolt (Szováta), Nagy Zoltán (Nagyenyed), Beregméri Huba (Szászrégen), Moldován György Szabolcs (Marosvásárhely). /Krónikás ének a szeretetről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

Nagyszeben és környéke RMDSZ-szervezete, Szombatfalvi Török Ferenc elnök javaslatára, kapcsolatba lépett a Világhírnév című internetes újság főszerkesztőjével, Szabó Csabával, a Szabadság munkatársával, szórványtengelyek létrehozása céljából. Nagyszeben, Bethlen és Nagyenyed közötti kapcsolat kiépítésével beindítják azt a folyamatot, amelyet első fázisban a Szórványtengely I-nek neveztek el, amely idővel egész Erdély szórványvidékét felöleli. Nagyszebenben az RMDSZ és a Magyar Polgári Művelődési Egyesület tevékeny. Szabó Csaba riportfilmet készített a Nagyszeben környéki helységekben élő szórványmagyarságról, melyet most, a Szórványtengely I. megalakulása alkalmával levetítettek. Így elevenedett meg Vízakna, Mihályfalva, Bólya, Hidegvíz, Nagydisznód, Szentágota, Bürkös, Oltszakadát, Talmács és Vöröstorony a nézők előtt. /Kalmár Zoltán: Szórványtengelyek I. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

Nagyenyeden Bethlen Gábor Kollégium konyhája egy nap alatt eltűnt a föld színéről. A bontásban mintegy 150 személy szervezetten dolgozott. A munkából tanárok, diákok, felnőttek és lelkipásztorok egyaránt kivették részüket. Simon János igazgató elmondta, hogy a püspökségnek sikerült megszereznie a konyha teljes felújításához szükséges minimális összeget. Az építkezés mintegy 60 ezer euróba kerül; a magyarországi egyházkerületek jeleskednek, különösen a debreceni, hiszen Bölcskei Gusztáv püspök 10 millió forintot adományozott e célra. /Egy nap alatt lebontották. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 6./

A gyulafehérvári érsekség Balánbányára vezényelte Nagyenyed eddigi plébánosát, Bálint Emil atyát, aki öt éve szolgál a Fehér megyei településen. A hívek attól tartanak, hogy papjuk távozásával megszakad az a folyamat, amelynek eredményeként megteltek a nagyenyedi templom padsorai. A hívek büntetésnek érzik népszerű papjuk elhelyezését, ezt Jakubinyi György érseknek címzett nyílt levelükben is megfogalmazták. Öt évvel ezelőtt hasonlóan drámai periódust élt át a ma több mint háromszáz lelket számláló nagyenyedi katolikus hitközösség. Akkor Papp László plébános elmenetelét fájlalták, akit igazi építő embernek tartottak. Az ő idejében indult el a Mustármag mozgalom, az ő nevéhez fűződik a Történelmi Családok Castellum Alapítványa is, amelynek keretében rendszeresen működtek az időseknek, házasulandóknak és fiataloknak szánt lelkigyakorlatok. Amikor 1999-ben Papp Lászlót Marosvásárhelyre helyezték, ötszáz aláírással megerősített kérvényben folyamodtak az érsekhez, Papp László maradását kérve. Ilyen körülmények között érkezett Nagyenyedre a fiatal Bálint Emil, akit azután hamar megszerettek. Amíg Papp Lászlót templomépítőnek nevezték, Bálint Emilre közösségépítőként gondolnak az enyediek. A nagyenyediek küldöttséget menesztettek Gyulafehérvárra – eredménytelenül. Bálint Emil plébános fegyelmezetten vette tudomásul az érsekség döntését, de fájlalja, hogy el kell válnia híveitől. /Lukács János: Emil atya távozását fájlalja Nagyenyed. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./ „Túldramatizálják a helyzetet a nagyenyedi hívek” – nyilatkozta Potyó Ferenc általános érseki helynök. Bár az áthelyezésekről minden esetben Jakubinyi György érsek dönt, az ilyen értelmű javaslatokat Potyó Ferenc teszi meg. Indoklása szerint a döntést két szempont szerint hozták meg. Az egyik az volt, hogy idén szokatlanul sok, 17 újmisés végzett a teológián, akiket káplánként el kellett helyezni, másrészt pedig Szabó Dénes maga kérte, hogy szeretne szülőfalujához, a Nagyenyed melletti Türhöz közelebb kerülni. Potyó Ferenc emlékeztetett, öt évvel ezelőtt éppen Bálint Emil odahelyezése ellen ugyanígy tiltakoztak. /D. Balázs Ildikó: Potyó Ferenc: nem történt tragédia. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./