Sokan ismerik Szatmárnémetiben Fábián Elemért. Korábban hosszú időn át ő volt a színház közönségszervezője, mindkét tagozaté egyszerre. A román tagozat megalakulása után, a 70-es évek elején, amikor még alig volt közönsége a városban, elküldték Moldvába turnézni, aztán Bákó környékén több faluban felugrált a közönség a színpadra, leállította a román előadást és azt követelte a színészektől, hogy "a többit mondják magyarul". Ezután a színészek magyar nótákat énekeltek. Fergeteges sikerrel. A csángók az előadás előkészítése során vették észre, hogy az együttesben többen magyarul beszélnek, s a zongorista (Vakarcs Miki) magyar dalokat játszik. Zsák pénzzel tértek haza. Azt csak a rendszerváltás után merték elmondani, hogy a román tagozat csángóföldi magyar előadásaival szerezték. Nagy baj lett volna belőle, hogy ilyen "árulásra" vetemedtek. Fábián Elemér előzőleg négy évet ült mint politikai elítélt. Az 56-os magyar forradalom hatására írt, Nyugaton kél fel a nap című verséért kellett lakolnia. Nagyenyed, Szamosújvár, Jilava sötét falai után a brailai Nagyszigeten lévő lágerbe vitték. A szigeten többek között Corneliu Coposuval és Páskándi Gézával volt együtt. Az elmúlt napokban Fábián Elemér magas kitüntetést kapott Budapesten, a kardokkal ékesített Hazáért Szabadságkeresztet. A Parlamentben nyújtotta át neki Fónagy Jenő a POFOSZ elnöke. Rajta kívül még tizenhárom személynek adományoztak hasonló kitüntetést, de a határon túlról csak Fábián Elemérnek, illetve a már hosszabb ideje áttelepült kolozsvári szobrászművésznek, Szervátiusz Tibornak. – Egyébként Fábián Elemér a vezetője a POFOSZ (Politikai Foglyok Országos Szövetsége) Szatmár, Szilágy és Máramaros megyét átfogó itteni szervezetének. Mindössze 130 tagja van, holott jóval többen lehetnének, hiszen ezrek élnek még azok közül, akiket a kommunizmus éveiben üldöztek és meghurcoltak. Például a volt kulákok, akik közül sokan semmiféle elégtételt nem kaptak. Annyira megfélemlítették az embereket, hogy ma sem mernek beszélni. /Sike Lajos: Táncol a volt politikai üldözött. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

A gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium Erdély egyik legrégibb intézménye, a középkori káptalanok idején létesült és működött a gyulafehérvári szentistváni székesegyház közelében. A régmúlt időktől kezdve itt képezték Erdély papjait és világi értelmiségét. 1953-tól 1990-ig Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolaként működött mint a négy erdélyi magyar római katolikus egyházmegye fiúgimnáziuma és kisszemináriuma. Abban az időben ez volt az egyetlen erdélyi magyar katolikus gimnázium. Az 1990-es változások során az állami oktatási hálózat sajátos, líceumi szemináriumi profillal bekebelezte, és a Líceumi Szeminárium nevet adta neki. Az iskolát elsősorban azért működteti a gyulafehérvári érsekség, hogy ide jöjjenek azok a fiúk, akik Isten hívó hangját érzik lelkükben, de jöhetnek olyanok is, akik mélyebben meg akarnak ismerkedni a kereszténységgel. Az iskola szakképzett tanári kara képes a harmadik évezred diákjait érettségi vizsgára bocsátani. Az iskola új épülete tantermekkel, 20 számítógéppel ellátott informatikateremmel, kápolnával, nyelvi laborral, könyvtárral, sportteremmel, zeneteremmel és erőteremmel rendelkezik. Az iskola kórusa kórusversenyeken többször felhívta magára a szakemberek figyelmét, még a strasbourgi Európai Parlamentben is koncertezett. A kisszemináriumban a Dsida Jenő Önképzőkör működik, az iskolai diáklap a Szikra. Van cserkészet is. Testvériskolai kapcsolatot ápolnak a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiummal és a székesfehérvári Ciszterci Gimnáziummal. /A gyulafehérvári gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 24./

Zsibón idén a márc. 15-én koszorút helyeznek el a Wesselényi-emléktáblánál. A templomban tartott ünnepi ifjúsági műsort a református temetőben levő Hősök síremléke megkoszorúzása követi. Beszterce-Naszód megyében Szászújősön, Cegőtelkén, Magyardécsén, Bethlenben, Sófalván, Nagysajóban és Felőrön lesznek márc. 15-ével kapcsolatos ünnepségek. Szászújősön és Cegőtelkén a forradalom utáni anarchia áldozataira emlékeznek, Sófalván az emléktáblánál helyeznek el koszorút, Magyardécsén és Bethlenben ifjúsági műsorokat mutatnak be. Felőrön vasárnap délután kerül sor a nagy érdeklődéssel várt ifjúsági műsorra. Nagyenyeden márc. 15-én dr. Sipos Gábor tart előadást a kollégium dísztermében, majd ökumenikus istentisztelet lesz a református vártemplomban, utána koszorúzás a Széchenyi-emléktáblánál, végül a Pirospántlikás Néptáncegyüttes szórakoztatja az egybegyűlteket. Bánffyhunyadon március 15-én koszorúznak a Petőfi-kopjafánál, Kőrösfőn az ünnepi istentisztelet után következik a Vasvári Pál emlékmű megkoszorúzása. /Március 15. Készülődés a nemzeti ünnepre. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

A nagyváradi római katolikus egyházmegye szobrot állít vértanú püspökének dr. Bogdánffy Szilárdnak, akit titokban szenteltek fel pappá és akit 1949-ben letartóztattak a román hatóságok. A püspök a nagyenyedi börtönben halt meg 1953-ban. A nagytudású tanár főpap sírjának nyoma sem maradt. A bazilika kertjében állítják fel a szobrot, a tervek szerint október 3-án, amikor 49 esztendeje lesz annak, hogy a püspök eltávozott. Az egyházmegye kérte dr. Bogdánffy Szilárd boldoggá avatását a Vatikántól, a kérelem a szentté avatásokkal foglalkozó testület elbírálására és a szentatya jóváhagyására vár. A bronz mellszobor elkészítésére egy ifjú képzőművészt, Harmath Istvánt kérték fel, akinek Sepsiszentgyörgyön már van egy köztéri alkotása, mégpedig sárkányölő Szent György egészalakos szobra és pályázaton nyerte meg Márton Áron püspök mellszobrának elkészítését. /(balla) Szobrot állítanak a vértanú püspöknek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

A negyedik irodalmi estet rendezte meg az a marosvásárhelyi székhelyű Castellum Alapítvány, melynek tagjai a régi erdélyi nemesi családok leszármazottai. Ezúttal Vita Zsigmond /Nagyenyed, 1906. jan. 16.- Kolozsvár, 1998. jan. 1./ alakját idézték a résztvevők. Vita Zsigmond a Bethlen Gábor Kollégium /Nagyenyed/ könyvtárának vezetőjeként tudományos munkát végzett. Igen jelentősek a Kriterionnál 1972-ben és 1975-ben megjelent önálló kötetei: az Áprily Lajos, az ember és a költő valamint a Jókai Erdélyben című kiadványok. /(máthé): Castellum irodalmi esték. Vita Zsigmond, Nagyenyed krónikása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./

Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégium szomszédságában működik a város egyetlen magyar óvodája, a 4-es számú gyakorló óvoda. A közel 80 óvodást öt csoportba osztották. Az óvónők kitartó, lelkiismeretes munkájának köszönhető, hogy nemcsak magyar, hanem román gyerekek is tanulnak az óvodában. /Ferencz Erzsébet, vezető óvónő: Óvodások ünneplőben. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 27./

Vámosgálfalván március 17-én Magyar Ház avatására került sor. A Marosvásárhelyen megrendezett Petőfi-versenyen 1948 júniusában nem a híres nagyenyedi dalárda, hanem egy vadonatúj népi csoport, Vámosgálfalva földműves énekkara lett az első. A falu lakói megőrizték akkor kapott jutalmukat, Bandi Dezső bronzplakettjét. /Balázs István, Vámosgálfalva: A vámosgálfalvi Magyar Ház avatásának margójára, avagy egy bronzplakett sorsa. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./

Erdélyben mintegy 130 ezren kérvényezték eddig a magyar igazolványt, közel 30 ezer erdélyi kérvényező számára a magyar hatóságok már ki is állították az okmányt. Zökkenőmentesen zajlik a munka a kedvezménytörvény alkalmazására alakult romániai tájékoztatási irodákban ? nyilatkozta a Markó Béla, az Országos Felügyelőtestület (OFT) elnöke a testület ápr. 5-i, kolozsvári ülése után. A kisebb neoprotestáns egyházak kérték, hogy az általuk kibocsátott egyháztagsági igazolás is számítson a jogosultságot bizonyító okiratnak. A testület ezt a jogot csak a Magyar Pünkösdi Gyülekezetek Szövetségének ítélte meg. Székelyudvarhelyen, Nagyenyeden és Szászmedgyesen jelenleg sem megoldott az adatok számítógépes továbbítása. Ezekben a városokban a RomTelecom nem tudta még biztosítani az ISDN telefonvonalat. /Gazda Árpád: Nincs fennakadás kedvezményügyben. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./

Rácz Levente, illetve Ioan Rus elnökök ápr. 6-án aláírták a Fehér megyei RMDSZ?SZDP megállapodást. A megegyezés 8 fejezetbe foglalja a két politikai szervezet 2002-es évi együttműködési irányelveit és módozatait, amelyek a magyar iskolahálózat anyagi és szervezési támogatásával, a magyar kulturális értékek megőrzésével, a státustörvény alkalmazásával, közösségi javak visszaszolgáltatásával, a megyei úthálózat javításával kapcsolatosak. A megállapodás értelmében támogatni fogják a nagyenyedi középkori vár, valamint a magyar történelmi egyházak templomainak renoválását, illetve az elhagyott templomok, udvarházak (Martinuzzi-kastély, alvinci, szentimrei, magyarigeni templomok) állagmegőrzését. A magyarlapádi népi együttesek és az enyedi Nemzetközi Művésztábor támogatása is biztatónak ígérkezik. Egy kérdés a Batthyaneum Könyvtárral kapcsolatosan, így szólt: az SZDP visszavonja-e törvényszéki keresetét? A prefektus szerint e kérdés megoldását az országos monitorizáló bizottság hatáskörébe utalta át a két tárgyaló fél. /Krecsák-Bakó: Megszületett a Fehér megyei RMDSZ?SZDP megállapodás. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 9./

Horhát Miklós /sz. Nagyenyed, 1955. ápr. 21./ református lelkipásztor Lőrincrévén. Utolsó festészeti kiállítása 1978-ban volt Nagyenyeden, festményei megtalálhatók külföldi magángyűjteményekben, Magyarországon, Ausztriában, Németországban és Hollandiában. Most apa és fia egy közös tárlaton jelentkezik, ez az ifjú Horhátnak régi álma volt. /Balog István: Apa és fia egy tárlaton. Beszélgetés Horhát Miklós festőművésszel. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 10./

Napvilágot látott Demény István Pál: Széles vízen keskeny palló. Magyar és összehasonlító folklórtanulmányok. /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, Bibliotheca Transsyilvanica sorozat/. Gondozta: Gazda Klára. A kötet két részre tagolódik: a népdaltanulmányokra, valamint a magyar és világirodalmi alkotások motívumainak párhuzamait vizsgáló munkákra. Demény István Pál /Nagyenyed, 1949. ápr. 28. - Kolozsvár, 2000. jan. 5./ néprajzkutató volt. /A Pallas-Akadémia Kiadó új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 15./

A Fehér megyei kormánypárti vezetőség is meghajolt a megyei RMDSZ által előterjesztett protokollum tervezete előtt. Ahol a magyarság részaránya eléri a 20 %-ot, a magyar nyelvet ismerő rendőrök alkalmazására is sort kerítenek. Az oktatás terén: további magyar nyelvű óvodák, elemi, gimnáziumi, líceumi osztályok, szak- és inasiskolai, posztliceális osztályok létesülnek. Iskolaigazgatók, aligazgatók és kisebbségi tanfelügyelők kinevezése az RMDSZ hozzájárulásával eszközölhető. A gyulafehérvári Római Katolikus Teológiai Szeminárium és a nagyenyedi Református Szeminárium ezután is a jelentkezők létszámának függvényében fejti ki tevékenységét. A megyei és helyi költségvetésből, a lehetőségek arányában, pénzt utalnak a Bethlen Gábor Kollégium épületeinek általános felújítására. Anyagilag támogatják a magyarlapádi népi együttest, valamint a Nagyenyeden évente megrendezésre kerülő nemzetközi festőtábort. Megfelelő pénzalapokat utalnak ki a római katolikus, református és unitárius templomok, a hatókörükbe tarozó magyar történelmi műemlékek restaurálására, karbantartására, különös tekintettel a nagyenyedi középkori vár, az alvinci Martinuzzi kastély és református templom, valamint a marosszentimrei, boroskrakkói, magyarigeni református templomok megóvására, karbantartására, tiszteletére. A tulajdonjog visszaállítása keretében a Batthyaneum sorsát a központi hatóságokra bízzák. A megyei közigazgatási hatóság viszont intézkedik, hogy a gyulafehérvári római katolikus érsekségnek visszaszolgáltatott épületből mielőbb máshová költözhessen a benne székelő Fehér megyei Képzőművészek Szövetsége. /Győrfi Dénes: Fehér megyei kézfogás. A kormánypárt végre fejet hajtott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17./

Kolozsváron tartották ápr. 26-27-én a Misztótfalusi Kis Miklós emlékkonferenciát. A rendezvénysorozat ápr. 28-án, vasárnap a Romániai Református Egyház Zsinatának a Nagybánya melletti Misztótfaluban szervezett ünnepi ülésével zárult, amely határozatban semmissé nyilvánította az 1698. évi nagyenyedi zsinat Misztótfalusit elítélő határozatát. A határozat a több mint három évszázaddal ezelőtt megsemmisítésre ítélt munkáját, a MENTSÉG–et az egyház és az egész magyar nép közös örökségének nyilvánította. /Rehabilitálták Misztótfalusi Kis Miklóst. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 3./

Fennállásának tízéves jubileumát ünnepelte máj. 5-én Nagyenyeden a Collegium Gabrielense, a reneszánsz értékek színvonalas megjelenítése révén a középkori kultúra és zene ünnepévé varázsolták e napot. Fellépett a kolozsvári László Bakk Anikó által irányított Amaryllis táncház is. A nagyenyedi együttes irányítói Demény Piroska tanárnő és Tornai Gyöngyi tanítónő. Az induláskor varrott korabeli ruhák most, tíz év múltán is nagyon dekoratívak. Az együttes volt tagjai közül néhányan ma már az anyaországi Dévai Nagy Kamilla iskolájában vagy a kolozsvári zenekonzervatóriumban tanulnak. /Bakó Botond: Tízéves a Collegium Gabrielense. Középkori ruhába öltözött a Vártemplom. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Szatmárnémetiben máj. 2—4. között a Kölcsey Főgimnáziumban tizedszer is megrendezték az Országos Diákszínjátszó Fesztivált /ODIF/ a Kölcsey Ferenc Alapítvány szervezésében. Érkeztek csapatok Brassóból, Csíkszeredából, Besztercéről, Gyergyószentmiklósról, Kolozsvárról, Nagyenyedről, Sepsiszentgyörgyről, Kovásznáról, Székelykeresztúrról, Székelyudvarhelyről, Aradról, Zilahról, Szilágycsehből, Szilágysomlyóról, Nagykárolyból, Krasznáról és a Kölcsey Főgimnázium csapata is fellépett. Két nap alatt mintegy huszonnégy előadás került bemutatásra. Első lett a brassói Áprily Lajos Líceum Grimasz színjátszó csoportja. A találkozón külön elismerésben részesítették Nagy Gyulát, a Kölcsey Főgimnázium pedagógusát, a Madipo színjátszó csoport szakirányítóját, akinek érdeme, hogy tíz esztendeje megszületett az ODIF. /Dancs Artúr: Jubileumi diákszínjátszó fesztivál és... üzenet a profiknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./

Máj. 10-én rendezték meg immár hetedik alkalommal a végzős diákok hagyományos bálját Nagyenyeden , a Bethlen Gábor Kollégiumban. /Balog István: Bethlen-bál Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./

Máj. 31.–jún. 2. között ünnepelte 380-ik születésnapját a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium. Az ünnepség egyik eseménye a második alkalommal megszervezett Szórvány Színjátszó Találkozó volt. Több mint 200 fiatal színjátszó jött el Enyedre az ország több szórványvidékéről, és háromnapos előadássorozat keretén belül mutatták be produkcióikat. Képviselve volt a találkozón Temesvár, Lupény, Vulkán, Gyulafehérvár, Bethlenszentmiklós, Igazfalva, Magyarlapád, Felvinc, Marosújvár, Magyarbece és Nagyenyed. Dr. Kötő József rámutatott: egyáltalán nem véletlen az, hogy Nagyenyeden került sor a színjátszó találkozóra, a történelmi múltú város ugyanis már a XVII-ik században látott magyar nyelvű színjátszást. Szintén a Bethlen Napok keretén belül rendezte meg a kollégium a Nemzedékek találkozóját, melynek fő célkitűzése: első ízben összehívni a városban élő nyugdíjas pedagógusokat. /Balog István: Bethlen-napok Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./ A megszüntetésre ítélt becei iskola színjátszói mellett a lupényiek is sikeresek voltak. A szakmai megbeszélés tisztázta mindazokat a kérdéseket, amelyek a játékkal, vagy az anyanyelv szórványbeli védelmével kapcsolatosak. /Bakó Botond: Bethlen-napok és szórványszínjátszók második fesztiválja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

Böszörményi Zoltán a hetvenes évek elején kezdett verseket és apró esszéket publikálni az akkori aradi és temesvári sajtóban. Böszörményi Zoltán Aradon, Temesváron, Resicán, Vajdahunyadon és Nagyenyeden a szórványmagyarság túlélésének és a magyar nemzeti integráció megvalósulása ügyének szenteli pénzét és tehetségéből fakadó ügyszeretetét. Aranyvillamos, Második szakasz /Jelenkor Kiadó, Pécs/ című verskötete régi és újabbkori költeményeiből nyújt válogatást. /Bereczki Károly: Verseiben nemzetéért aggódik. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

Jún. 8-án Nagyenyeden ballagott a Bethlen Kollégiumot 140 végzős diákja. A végzősök a Bethlen indulót énekelve átadták a kollégium zászlóját a következő nemzedéknek. A főiskolások népviseletben ballagtak. Idén is a díjkiosztások jelentették a rendezvény utolsó pontját. A rendezvény végén diákok és tanárok virágot helyeztek el Bethlen Gábor fejedelem, iskolaalapító szobránál. /Balog István: Elballagtak az enyedi diákok. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./

Holányi Julianna, az 1989 óta a Balaton közelében élő, nagyenyedi származású festő pár esztendeje Torockóra jár kikapcsolódni, feltöltődni. Nyaralásai pedig újabb meg újabb képeket teremnek. Ezekből nyílt kiállítás jún. 9-én Marosvásárhelyen. /Torockói hangulatok. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./

Fehér megyével barátságot kötött Bács-Kiskun megye küldöttsége, névszerint Nagy Ferenc és Cseh Szakáll Sándor megyei alelnök tartózkodott pár napig Gyulafehérváron, hol Ioan Rus prefektussal, Ioan Maier alelnökkel folytatott eszmecserét a két megye között zajló kapcsolatok állásáról. A kormánybiztos a megyében élő magyar etnikum jogainak a legszigorúbb módon való tiszteletben tartásáról biztosította a vendégeket. Ezután az erdélyi román ortodoxia fellegvárába és a remetei sziklaszorosban elterülő ortodox kolostorba vitték a vendégeket. Vajon mikor jut el Nagyenyedre is a magyar küldöttség, tette fel a kérdést a lap. /(győrfi): Bács-Kiskun megyéből Gyulafehérvárra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

"Nagyenyeden jövőre ünneplik a klasszikus tanítóképzés beindulásának 150. évfordulóját, de ezt az ünnepet lényegesen beárnyékolja az a tény, hogy ősszel már nem indul első év a főiskolai oktatási vonalon. A Bethlen Gábor Kollégium 1999-től ad otthont a Babes-Bolyai Tudományegyetem Lélektan és Neveléstudományi Kara tanítóképzőjének, azóta egyetemi kisváros Nagyenyed. Három évig párhuzamosan folyt a középiskolai és az egyetemi szintű oktatás a kollégiumban. Eddig minden évben volt annyi jelentkező, hogy beinduljon az első év. A minisztérium, illetve a BBTE úgy döntött, nem indít első évet a 2002-2003-as tanévben Nagyenyeden. Simon János, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója úgy tudja, a 2003-2004-es tanévben újra indul Nagyenyeden a főiskolai szintű tanítóképző, de mellékszak nélkül. Kása Zoltán, a BBTE rektor-helyettese elmondta: azért szűnt meg ideiglenesen Nagyenyeden a főiskolai szintű tanítóképzés, mert a jelentkezési arány nagyon alacsony volt. A másik ok a tanári kar képzettségi szintje, ugyanis a kollégium az utóbbi időben nem alkalmazott kellő számban olyan tanárokat, akiknek joguk lenne egyetemi szinten is oktatni. /Szabó Csaba: Zátonyra futott tanítóképző-stratégia. Ősztől már nem egyetemi kisváros Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./"

"Június 28-án Torockón megnyílt Dvoracsek Ágoston nagyenyedi Bethlen kollégiumi tanár húsz színes fényképből álló tárlata Vadvirágok címmel. A fotóművész Torockón, Szelterszen és Bélaváron készített képeinek témája a természet, elsősorban virágok, de a gomba és pillangó is. A kiállított fotók szerzője is szenvedélyes természetbarát. /Józsa Miklós: Nagyenyedi tanár fényképkiállítása. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 2./"

"Júl. 9-én Kolozsváron, a Phoenix Könyvüzletben bemutatták Hantz Lám Irén Város az Őrhegy alatt, Nagyenyed szóban-képben című könyvét. Hantz Lám Irén 1937. május 25-én született Kolozsváron. Iskoláit is Kolozsváron végezte, majd a Bolyai Tudomány Egyetem geológia-földrajz karán szerzett diplomát. 1969-től a Gheorghe Lazar Pedagógiai Líceum tanára, 1984-től a Brassai Sámuel Líceumban tanított nyugdíjba vonulásáig. 1996-tól a torockói Tóbiás Éva Galéria füzeteket szerkeszti és kiállításokat rendez. 1998-ban torockói útikalauzzal jelentkezett a könyvpiacon. /Oláh Levente: Emlékezés az Őrhegy alatt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./ "

"Dr. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ elnöke a vele készült beszélgetésben bemutatta az EME történetét. Kitért gróf Mikó Imre nagyszerű személyiségére, aki először is az iskolák újra megnyitásával foglalkozott, például a nagyenyedi elpusztított kollégium rendbetételével, továbbá a szászvárosi kollégiummal. A kolozsvári Nemzeti Színház újjászervezése és működésének megkezdése ugyancsak az ő nevéhez fűződik. 1854-ben újjászervezte az Erdélyi Gazdasági Egyesületet. Elindította az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapításáért a mozgalmat. Bécs semmiképpen nem akart beleegyezni ennek létesítésébe. Mikó többször felutazott Bécsbe, hatalmas levelezésbe kezdett. Több ezer levelet küldött szét, és majdnem ugyanannyit kapott vissza az erdélyi és magyarországi értelmiségtől, a falvak papjaitól kezdve a tisztségviselőktől a tudós emberekig, és városi elöljáróságoktól a földesurakig. Végül 1859-ben sikerült az alapszabályokat jóváhagyatnia Bécsben, így 1859. november 23-tól 26-ig tartó ülésen megalakították Kolozsváron az egyesületet. Mikó egyesítette a nemzeti múzeum és a tudományos akadémia célkitűzéseit, így lett végül Erdélyi Múzeum-Egyesület, amely tulajdonképpeni múzeumot működtet, és feldolgoztat, tehát kettős célt lát el. A megszületésénél a Magyar Tudományos Akadémia bábáskodott, 24 magyar akadémikus lépett be a tagjai sorába. Az EME maga köré gyűjtötte a tudományos elfoglaltságú embereket. Mikó Imre felajánlotta villáját és tízholdas kertjét az egyesület számára. Rendkívül gyorsan gyarapodtak a közgyűjtemények. A levéltár, a könyvtár, a numizmatikai gyűjtemény, később a képtár, az ásványgyűjtemény. 1872-ben megalakult a kolozsvári magyar tudományegyetem. 1950-ben a kommunista hatalom betiltotta az EME-t, az akkori székházát gyűjteményeivel együtt elkobozta. 1989-ig csupán jelentős személyiségek folytatják saját műhelyükben azt a munkát, amelyet már az intézmény nem végezhetett el. /Szabó T. Attila és mások./ 1990-ben újjászervezték az EMÉ-t. Öt szakosztállyal kezdte meg a működését, újraindította az Erdélyi Múzeum folyóiratot és a Természettudományi Közleményeket, valamint az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatot. Ez a struktúra jelentős mértékben vonzotta az erdélyi tudományos élet képviselőit, és a tudományos élet is ugyanolyan alapossággal indult be. 1623 rendes tagja van az Egyesületnek, pártoló tagjainak száma 82, a beiratkozott egyetemi hallgatók száma pedig 2563. A Sapientia - Magyar Tudományegyetemen az EME több tagja állást vállalt. Az EME is megtalálja majd a maga pászmáját, amelyet ezután fog művelni a tudomány területén. Az EME integráló tényező szeretne lenni a különböző magyar tudományos műhelyek között, anélkül hogy monopóliumra törekedne. Az EME kezdeményezte a különböző egyesületek között a könyvtári együttműködést. Feldolgoznák számítógépes rendszerben a különböző könyvtárakat, hogy ezek egymással összeköthetők legyenek, így létrejöhet egy olyan könyvtári hálózat, amely tulajdonképpen létezik, de elszigetelten. Egyed Ákos reméli, hogy majdan egy nagy központi könyvtárat és információs központot is létrehozhatnak. Nemsokára kijön az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár XI. kötete, nyomdában van a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon IV. kötete. A Székely Oklevéltárat is az EME gondozza, és folyamatosan jelennek meg az Erdélyi Tudományos Füzetek. Az EME másik munkaterülete a kutatás. Folyik a felajánlott családi hagyatékok gyűjtése, bár az elhelyezéssel nagyok a gondok. Az EME tagtársak fizetés nélkül végzik a munkát, a belső munkatársak kivételével, az elnökség ugyancsak társadalmi munkában dolgozik. /Köllő Katalin: Az erdélyi tudományosság múltja, jelene és jövője. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ "

"Nagyenyedre látogattak a Nyírbátori Bethlen Gábor Szakképző Iskola és Kollégium tanárai. Felmerült az ötlet: meg kellene rendezni a Bethlen iskolák találkozóját. Erre jó alkalom kínálkozik Nagyenyeden a 2003. évi Bethlen napok keretében. /Bakó Botond: Meglepetés a Kollégiumudvarban. Találkozhatnának a Bethlen nevű iskolák. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./"

"Júl. 23-án nyílt meg a békéscsabai Pallas Galériában Balog István és Victor Ioan Cacovean nagyenyedi festőművészek kiállítása. /Nagyenyedi festőművészek bemutatkozása Magyarországon. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./"

"Nemrég hazalátogatott szülővárosába a Nagyenyedről elszármazott, Magyarországon élő Holányi Julianna művésznő. A nagyenyedi Bethlen Gábor kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait, majd a kolozsvári Műszaki Egyetemen szerzett oklevelet. Kedvelt technikái az akvarell és a pasztell. Alkotásai számtalan országban, a világ összes kontinensén megtalálhatók. Több mint 100 csoportos és 41 egyéni kiállításon mutatta be képeit. Legutóbb Marosvásárhelyen állított ki a nyár elején. Torockói témájú képeket állított ki, mert Torockó nagyon közel áll a szívéhez. /Balog István: Erdély vonzása. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./"

"Engel Károly /Kisszederejes, 1923. szept. 25. - Kolozsvár, 2002. aug. 12./ a kolozsvári Bolyai Egyetemen szerzett bölcsész diplomát (1947), utána néhány évig Nagyváradon középiskolai tanár (1947-1953), majd a nagyenyedi Bethlen Könyvtárban (1953-1955), utóbb a könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségében (1955-1957) dolgozott, végül 1957-től 1988-as nyugdíjba vonulásáig a Román Akadémia kolozsvári Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében, illetve könyvtárában volt kutató. Fő érdeklődési területe az irodalom- és művelődéstörténeti komparatisztika. Tanulmányaiban a román-magyar irodalom- és művelődéstörténeti hagyományok összehasonlító vizsgálatát végezte el. Két reprezentatív, magyar és román nyelvű tanulmánygyűjteménye (Két irodalom mezsgyéjén, Kriterion, Buk., 1984; Confluente literare, Kriterion, Buc. 1993) a kérdéskör első számú kutatójává avatja őt. Gazdag a fordítói munkássága, sok román nyelvű alkotás mellett néhány fontos latin nyelvű munkát is magyarra fordított. Jelentős a bibliográfusi munkássága is. A kutatók naponként fordultak hozzá segítségért valamilyen filológiai, levéltári vagy akár könyvtártudományi kérdéssel. Főleg bölcsész hallgatóik számára volt igen hasznos "intézmény". Az utóbbi időben nagyobb igényű egyháztörténeti kutatásokba kezdett, egy munkaközösség tagjaként. Írásainak jelenős részét Köllő Károly írói névvel jegyezte. /Engel Károly életéről és munkásságáról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./"

"Nagyenyeden a Vártemplom felújítása folyik. Nyitva a templom ajtaja, a deszkafal mögött a Nagyenyedi Egyházközösség 1800-1900 évek közötti iratai hevertek gazdátlanul. Szekrények és törött ajtók között egymásra hányva álltak a régi születések, elhalálozások, esküvők, keresztelők iktatókönyvei, tehát minden, ami az itt élő magyar közösséget illeti, állapíthatta meg a városba látogató Varduca György. Mindezt bárki összepakolhatná, hogy elvigye a papírbegyűjtőbe. Felelőtlenség, hogy a Nagyenyedi Esperesi Hivatal irattára őrizetlenül hányódik. Ki felel ezekért a pótolhatatlan iratokért? - tette fel a kérdést. /Varduca György: Ki felel a múltunkat bizonyító iratokért? Keserű gondolatok Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./"