Eddig legalább 13 halálos áldozatot követelt az árvíz. A hatóságok több mint 12 ezer kitelepített személyt tartanak nyilván. Az egész román hadsereget, a felhasználható technikai eszközökkel együtt, bevetették a lakosság és az anyagi javak mentésére. Az államelnök és a kormányfő külföldi segélykérésével egyidejűleg a kormány felhatalmazta a külügyminisztert, hogy kérje a NATO fennhatósága alá tartozó katasztrófaelhárító struktúrák, illetve a nemzetközi segély- és civilszervezetek támogatását. A kormányfő intézkedett csaknem 360 millió dollár értékű költségvetési tartalék felhasználásáról a lakosság gyors segélyezésére és az árvízkárok csökkentésére. Az ideiglenes mérleg szerint az országban víz alá került több mint 20 ezer ház és gazdasági épület, több mint 100 ezer hektár termőföld és kaszáló. Súlyos károkat okozott a természeti katasztrófa az áram- és gázellátási, valamint a távközlési hálózatban. Több helyen földgáz- és kőolaj-fővezetékeket szakított el az árhullám, a kőomlás vagy a földcsuszamlás. Több helyen elmosta, elsodorta az ár a Bukarestet Moldvával, illetőleg Temesvárral összekötő vasútvonalakat. Az árvíz elmosott, súlyosan megrongált 76 országutat és egy európai útvonalat, tönkrement 425 híd és 749 gyaloghíd. Segélyfelhívást tett közzé az RMDSZ. A Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök által aláírt felhívásban az érdekvédelmi szervezet arra kér minden romániai magyart, találja meg a módját, hogy lehetőségeihez mérten segítse a bajbajutottakat. A pénzadományok fogadására az RMDSZ a következő bankszámlákat nyitott. A Magyar Vöröskereszt segélyszállítmányt küld a károsultaknak. A Magyar Vöröskereszt felhívással fordul Magyarország lakosságához és a magyarországi cégekhez, hogy további segítséget nyújthasson. /Víz alatt az ország. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./ Basescu államfő Bukarestben találkozott Danuta Hübnerrel, az Európai Bizottság (EB) regionális politikáért felelős megbízottjával és Jonathan Scheelevel, az EB bukaresti képviseletének vezetőjével. A találkozón az államfő pénzügyi segélyt kért az EB-től. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök ismét felkereste a legválságosabb helyzetbe került dél-moldvai megyéket, majd kijelentette: véleménye szerint nincs szükség arra, hogy az árvíz sújtotta megyékben sürgősségi állapotot rendeljenek el, hiszen a hatóságok már megtették az ilyenkor szükséges intézkedéseket. /Az árvízi katasztrófa leküzdéséhez Románia nemzetközi segélyt kért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./

Botrányossá tette a románkatolikus pap a csángó László Katalin temetését Pusztinán. László Demeter a rendőrségen írásos panaszt tett Irinel Iosif Iosub helyi római katolikus káplán ellen, aki – megítélése szerint – halottgyalázó gyászbeszédet mondott július 13-án édesanyja, László Katalin temetésén. A pusztinai káplán abba a hangkazettába kötött bele, amelyet édesanyja koporsója mellett játszottak le, de kifogásolta a magyar szövegű koszorúkat is. László Katalin a pusztinai csángó közösség virrasztóasszonya volt. Magyarul imádkozott, énekelt valamennyi halottas háznál, ahová meghívták. Nyolc évvel a halála előtt önmagát is elsiratta. Szalagra rögzítette a virrasztó imákat, énekeket, és az volt a végakarata, hogy a kazettát játsszák le. „A pap ezt úgy tekintette, mintha édesanyám valami gyilkosságot követett volna el” – magyarázza László Demeter. Egyébként egyértelműen etnikai hátteret tulajdonít a történteknek, szerinte Irinel Iosif Iosub káplán beszéde egyaránt volt sértő és soviniszta, valószínűleg azért, mert László Katalin nem beszélt románul, csak magyarul imádkozott, énekelt. 1990 előtt a Szekuritáté vadászta a Moldvában rögzített magyar nyelvű kazettákat, most úgy tűnik, a római katolikus egyház teszi ezt. Irinel Iosif Iosub egyébként azt is felrótta a prédikációjában a halottnak, hogy valamikor kijelentette: „vigye el az ördög az oláh papot”. László Demeter ezt pletykának tartja, nem tud arról, hogy az édesanyja valaha is ilyet mondott volna. A prédikáció egyébként a templomban hangzott el, Pusztinán ugyanis innen kísérik utolsó útjára a halottat. „Szidták a papot – emlékszik vissza a történtekre Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke. – A családot annyira megbotránkoztatta a gyászszertartás, hogy László Demetert a rokonságnak kellett lefognia, mert a koporsó után a papot is a gödörbe akarta rakni.” Irinel Iosif Iosubot a temetés után többen is felelősségre vonták, de ő gyors léptekkel távozott. A családtagok Eugen Diac pusztinai plébánosnál is panaszt tettek, de ő helyeselte a káplán prédikációját. László Demeter elmondta, nem talált megértésre a rendőrségen és a polgármesteri hivatalban sem. „A rendőrségen azt mondták, ilyen esetük mostanáig nem volt, nem tudják, mihez kezdjenek a panasszal. Eugen Diac plébános és Irinel Iosub káplán csupán egy újságírót és a panaszos férfit engedte be a parókiára. „Elhunyt testvérünk korábban kijelentette: vigye el az ördög az oláh papot. Én most azt kérdezem tőled, vajon nem egy román pap keresztelt, gyóntatott, esketett meg, nem éppen egy román pap viselte gondodat a halálos ágyadon? Ha te az ördögbe küldted is az oláh papot, én erre azt válaszolom: Isten bocsásson meg neked” – idézi saját prédikációját Irinel Iosub. Elismerte, nem biztos, hogy valóban elhangzottak-e valaha Katalin asszony „oláh papot” pocskondiázó szavai. „Nem sokan élnek ma már Moldvában, akik tudják, amit ő tudott” – jelentette ki Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára. Az Etnofon lemezkiadó két CD-t adott ki a tőle és egy másik pusztinai asszonytól, Kiss Erzsi nénitől gyűjtött balladákból, énekekből, mesékből, vallásos narratívákból, epikus történetekből. /Gazda Árpád, Rostás Szabolcs: Halottgyalázó búcsúztató Pusztinán. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

Július 18-ára huszonegyre nőtt az árvíz halálos áldozatainak száma, a legtöbben, 14-en Vrancea megyében vesztették életüket. A hatóságok Moldvában már elkezdték a fertőtlenítést, a lakosság a járványveszélyre való tekintettel ingyenes oltásokat kap. Az ENSZ újabb százezer dolláros segélyt ajánlott fel. /Árvízmérleg: már huszonegy halott. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./

Újabb segítséget kap Románia az árvízkárok enyhítéséért. Magyarország nagy teljesítményű víztisztítót küldött Moldvába. A budapesti polgári védelem munkatársai Bákó megyébe telepítik majd az óránként 1500 liter tiszta víz előállítására alkalmas víztisztítót. A víztisztító és a 7 tagú kezelőszemélyzet addig marad Romániában, míg szükség lesz rájuk. Az ENSZ Fejlesztési Programja 14 motoros gumicsónakot adományozott Romániának. Mizsei Kálmán, az ENSZ Fejlesztési Programjának Európáért és a FÁK-államokért felelős igazgatója elmondta, a 130 ezer dolláros támogatás mellett sikerült megszereznie az ENSZ „elvi beleegyezését”, hogy Románia további 100 ezer dollárt kapjon, amelyet felszerelésekre költhet. /Újabb segítség az árvízkárosultaknak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

„Szeretet nélkül nagyon nehéz a csángókérdéshez viszonyulni” – hangoztatta Borbáth Erzsébet csíkszeredai nyugalmazott pedagógus Tusnádfürdőn tartott előadásán. Borbáth Erzsébet irányításával a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában 1990-ben indult be a csángó gyerekek magyar nyelvű oktatásának programja, azóta pedig számos csángó értelmiségi nevelődött ki. Botbáth Erzsébettől Hegyeli Attila vette át a stafétabotot, megszervezve Moldvában a csángó gyerekek otthoni magyar nyelvű oktatását. Hegyeli Attila úgy fogalmazott: létezik közösségi igény a magyar nyelv oktatására, azonban a siker érdekében szükség van a Kárpát-medencei magyarság segítőkészségére, továbbá arra is, hogy ezt a kezdeményezést, ezt az igényt a román többség is elfogadja. A román nyelvű sajtó változatlanul ellenséges. /D. Balázs Ildikó: Megértéssel kell viszonyulni a csángókérdéshez. = Krónika (Kolozsvár), júl. 22./

Birtók József, a csíkszeredai Státus Könyvkiadó igazgatója újságolta: eljutottak a századik könyvig. A Státus tíz évvel ezelőtt Ferencz Imre Gyalogszekér című verseskönyvével indult. Birtók József 1980-ban kezdett dolgozni a Hargita szerkesztőségében. 1983 augusztusában a Mikes honismereti kerékpártúra vezetőjeként nacionalista bűnökkel gyanúsították, ezért egy vállalathoz helyeztek át, esztergályosnak. Itt dolgozott 1990-ig, azután a Romániai Magyar Szó munkatársa lett. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karán szerzett diplomát. Azért választotta a vallásszociológiát, mert meggyőződése, hogy szükség van a hit és a társadalom összefüggéseit értő (szak)emberekre. Bitrók 1995 őszén megvált a Romániai Magyar Szótól és a Szövetség, az RMDSZ folyóirata főszerkesztője lett, majd az 1996-os választások után megvált a laptól. 1997–98-ban a Pro Democratia Egyesületnél dolgozott. 1999-ben döntött úgy, hogy megpróbál megélni a könyvkiadásból. Addig a Státus Kiadó tulajdonképpen egy számítógépet jelentett az íróasztalán. 1999-ben megvették az első nyomdagépet és elkészült 11 saját kiadványuk. Közte olyanok, mint a nagysikerű Kuláksors, Vincze Gábor: Illúziók és csalódások, Garda Dezső: Főnépek, lófők, gyalogkatonák Csíkban és Gyergyóban vagy a Gegő Elek-reprint a Moldvai magyarokról. Bérmunkában, másoknak is készítettek kiadványokat Kolozsvárról, Brassóból, Szegedről, Budapestről, Bécsből, Stockholmból és Németországból. A kiadó lassan csíkszeredai értelmiségi műhely lett. Ebbe a műhelybe beletartozik a szegedi Vincze Gábor, a szatmári Bura László, a Linzben élő Vencser László, a csíki-bécsi-budapesti jezsuita András Imre, a már budapesti Beke György vagy Kalmár János, a kolozsvári András Szilárd által vezetett matematikus-csoport, továbbá Garda Dezső képviselő. A kiadó célja az igényesen és tudományos megalapozással megírt művek megjelentetése. Első sorozatuk 1997-ben indult, éppen a Hargita Népe segítségével. A Történetek a fogságból című gyűjtemény indította a Szemtanú könyvek című sorozatukat. Itt jelent meg a Kuláksors is. Boros Ernő faluról falura bejárta Szatmár településeit, s dokumentarista igényességgel 700 oldalban rögzítette a svábok emlékezéseit a „málenkij robot”-ra Volt minekünk jó életünk, van most nekünk jaj címmel. Buzás László könyve, A szekuritáté karmai között című emlékezése iránt egy év alatt nem csökkent az érdeklődés. Fontos szerepet kapnak kiadványaik között a reprintek. A csíksomlyói ferences kolostor kincsei című sorozatuk létrejöttében a legtöbbet Muckenhaupt Erzsébetnek köszönhetik. Gregorius Coelius Pannonius magyarázatai Szent Ágoston regulájához latinul és magyarul 1537-ben jelentek meg Velencében. A XIX. században egy példányt ismertek a világon, a XX. században azt hitték, elveszett. Reprint kiadását a világ minden részéről keresik. Restitutio sorozatukban vannak reprintek (pl. Veszely–Imets–Kovács: Utazás Moldva–Oláhhonban – 1868), de feldolgozások is (pl. Erdélyi Iskola – laptörténet, antológia, repertórium). A Státus-tanulmányok sorozat első kötete Vécsey Károly Magyarok és nem-magyarok Romániában című tanulmánykötete volt. Demográfiai, statisztikai, szociológiai tanulmányokat tartalmaz. Halála előtt egy hónappal tudták átnyújtani a kötetet az idős marosvásárhelyi akadémiai kutatónak. Hamarosan minden könyvüknek elkészítik a digitális változatát is. Szegedi munkatársuk, Vincze Gábor történész kétévente egy-egy új forráskiadással jelentkezik. A Státus Kiadó eddigi száz könyvéből mindössze 12 készült magyarországi támogatással (is). /Ferencz Imre: A Státus száz könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./

Románia harmincegy megyéjében 603 település szenvedett árvízkárokat, a legsúlyosabb veszteségeket és a legtöbb emberáldozatot négy moldvai megyében, Vranceaban, Galacban, Bákóban és Brailában jegyezték fel. Az árvizek elöntöttek csaknem 15 ezer lakóházat, illetve lakást, amelyek közül 2583 romba dőlt, csaknem ötezer pedig megrongálódott. Az árvíz elől kimenekített, kitelepített lakosok száma meghaladta a hatezret. /Csaknem végleges katasztrófa-mérleg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

Ősztől további két településen tanulhatják választott tantárgyként a magyar nyelvet a moldvai csángómagyar gyermekek, de egyre csökken a program finanszírozására fordított magyar állami támogatás – tájékoztatott Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője Tusnádfürdőn. A Bálványosi Szabadegyetemen július 21-én „A csángók magyar nyelvű oktatási esélyei” témakörben szerveztek beszélgetést. Moldvában 45 faluban mintegy 9000-re becsülik a szakemberek a magyarul beszélő iskoláskorú gyermekek számát, ennek 10 százalékát, mintegy 950 gyermeket sikerült bevonni az iskolán kívüli, vagy iskolai magyar nyelvű foglalkozásokba. A 950 iskolás közül körülbelül hétszáz a hivatalos állami oktatásban tanulja magyar anyanyelvét. Jelenleg 12 településen az iskolában tanulják, kérésre, fakultatív tantárgyként a magyar nyelvet heti 3 órában. E 12 település mindegyikén azonban iskolán kívüli foglalkozásokat is szerveznek. Trunkon csak iskolán kívüli foglalkozáson gyakorolják a magyar nyelvet a gyermekek. Most 26 magyar pedagógus tanít a moldvai falvakban, ebből 12 az állami oktatásban. A Moldvában tanító magyar pedagógusok kétharmada Erdélyből érkezett, a többi Moldvába hazatért csángó pedagógus. – Fontos a szolidaritás – hangsúlyozta Bőjte Csaba dévai ferences szerzetes, a moldvai Rekecsinben tervezett magyar középiskolát finanszírozó alapítvány vezetője. Hegyeli elmondta, csökken amagyar állami támogatás. Idén 30 százalékkal volt kevesebb, mint tavaly, jövőre pedig további csökkenés várható, ezzel párhuzamosan megszűnik 105 moldvai csángó gyermek ösztöndíja, kollégiumi ellátásának finanszírozása. /Ősztől újabb két moldvai településen oktatják az anyanyelvet állami iskolákban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 23./

Értékes és hatékony segítséget nyújt a moldvai árvíz sújtotta településeken a román katasztrófa-elhárításnak a magyar műszaki-egészségügyi mentőcsapat, amely napi tíz órás, víztisztító berendezésének üzemeltető személyzete pedig napi 24 órás „műszakokban” dolgozik – közölte Harcsa Miklós polgári védelmi alezredes. A Gyimesi hágó moldvai kapujában fekvő Comanesti nevű településén dolgozó nyolc tagú csoportja gyakorlatilag éjjel-nappal üzemelteti víztisztító-fertőtlenítő berendezését. A csapat négy fős orvosi-egészségügyi részlege a helyi lakosságot látta el. /Értékes és hatékony segítséget nyújt a magyar mentőcsapat a moldvai településeken. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./

Borbély László miniszter szerint jó ütemben haladnak a házak újjáépítési munkálatai Temes megye árvíz sújtotta településein, de a károsultak az ellenkezőjét állítják. A tárcavezető kijelentette: az állam tartja az ígéretét, és ott, ahol június 20-án elkezdődött a rekonstrukció, augusztus 20-ig átadják a kulcsrakész lakásokat – a kivitelező cégeknek büntetést helyezett kilátásba arra az esetre, ha nem tartják be a kéthónapos határidőt. “Jogos és érthető az emberek türelmetlensége, de emlékeztetőül mondom: az állam nem lett volna köteles újjáépíteni az összedőlt vagy megrongálódott házakat, legfeljebb segítenie kellett volna. A kormány azonban úgy döntött, hogy mégis új otthont teremt a szerencsétlenül jártaknak” – jelentette ki a miniszter. Borbély minden helységben, amelyet felkeresett, arra kérte a lakosokat, hogy legyenek megértők, valamint szolidárisak a moldvai árvízkárosultakkal. Az ország keleti megyéjében sokkal nagyobb a tragédia. Torontálkeresztesen sokan panaszkodtak, hogy a 4–10 millió lejes állami gyorssegélyt még mindig nem kapták meg. Sokan kifogásolták, hogy egyszobás házat kapnak, holott eddig négy-ötszobásban éltek. /Pataky Lehel Zsolt: Újjáépítés árvíz után. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./

A csángó önismeret szempontjából nézve mérföldkő Duma István-András Csángó mitológiája. Ebben a könyvben foglalja össze mindazt a tudást, melyet az őseitől örökölt. Előtte a csángók kultúráját már számtalanszor kutatták, ám mindig kívülről tették ezt. Duma István-András nem von le semmilyen explicit következtetést, de kutatásaiból kitűnik, hogy minden emlék egyfajta fény- vagy napimádat nyomait mutatja. Mindeddig senki nem foglalkozott a Moldvában mindenfelé megtalálható kerek kőtömbökkel, amelyeknek az öregek védőszerepet tulajdonítanak, és melyek elmozdításától a fiatalok is babonás félelemmel tartózkodnak. E kövek által a fény, a nap őrzi a csángó portát, sőt hosszú időn keresztül őrizte a csángó templomot, olyannyira, hogy még ma is találunk védőköveket templomok közelében. A védőkövek elkorcsosult maradványai Székelyföldön is előfordulnak, a legtöbb kapu előtt van egy kerek, ún. „vettető” kő, mely nem engedi, hogy a kapu teljesen kiforduljon. Az összes régi csángó faluban napjövetről napszentületre tartanak az utak a falun keresztül (kivéve az utolsó században épült falvakat). A falvak mind olyan völgyekben helyezkednek el, amelyek keletről nyugat felé nyúlnak. A legkeletibb ilyen falvak Magyarfalu, Lábnik, a Szerettől nyugatra pedig Pokolpatak, Klézse, Somoska, Forrófalva, Nagypatak, Bogdánfalva – mind a nap útját követik. A forrófalvi temető előtt egy nagy vaskereszt áll, amely az elfelejtetteknek van állítva, és amelyet állítólag a templom tetejére szántak először. Pusztinában a kútnál és jobboldalt álló régi sírok egy részén keresztek helyett kövek vannak. Ugyanakkor a keresztet ábrázoló régi síremlékek esetében (mind a moldvai csángóknál, mind a Székelyföldön, mind a szászföldi székelyeknél) megfigyelhetjük, hogy a kereszt felé egy tetőt állítanak. Az eredmény egy olyan építmény, amely formájában a védőköveket idézi. /b.d.: Napjövetről napszentületre. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./

A Magyar Polgári Szövetség Gyergyószéki Szervezete felháborodással vette tudomásul, hogy az árvízkárok megtérítése során is diszkrimináció áldozata Székelyföld. Annak ellenére, hogy az árvíz nem csak Moldvában pusztított, hanem a Székelyföldön is, valóságos közelharcot kell vívni a kormánnyal, hogy a segélyeket ne ossza kizárólag a moldvai megyéknek. Hosszas utánajárás után végül a csíki falvak számára is jóváhagyott támogatást a kormány, ezzel szemben az árvíz sújtotta gyergyói falvakat még a károkat felmérő tisztségviselők is elkerülték, támogatásra pedig még ígéretet sem kaptak. A MPSZ Gyergyószéki Szervezete elvárja, hogy a román kormány ne diszkriminálja etnikai alapon az árvíz sújtotta régiókat, s mindegyiket egyformán segítse. /Diszkrimináció. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 28./

Bihar megyébe, Szentjobb faluba megérkeztek a csángó gyerekek, akik átélték a moldvai árvíz borzalmait. A Szent István jobbját hajdan őrző, színmagyar kisfalu múltjával ismerkedtek a gyerekek. Hazaindulásig naponta más-más településre ruccannak át, hogy ízelítőt kapjanak a magyarság történeleméből, hagyományaiból. /(Lakatos Balla Tünde): Csángó gyermekek Biharban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./

Népművészeti vásárt tartottak Déván. A kiállítók közel fele Székelyföldről, Korondról jött. A korondiak elmondták, hogy legjobban Moldvában tudják értékesíteni termékeiket. /CH. A.: Népművészeti vásár. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

Tizenötödik alkalommal rendezik meg a Csángó Fesztivált Jászberényben; a hatnapos rendezvény augusztus 4-én kezdődött. A moldvai és gyimesi csángók népművészetének bemutatására helyezik a hangsúlyt. Tánctanítások, kézműves foglalkozások, táncházak, koncertek, gálaműsorok, illetve Moldvából, Gyimesből, Csíkszentdomonkosról, Csíkcsobotfalváról, Vajdaszentiványból, Méráról, Szucságról, Magyarszentbenedekről és Magyarszovátról érkező hagyományőrzők várják a folklór iránt érdeklődőket. /Csángó Fesztivál Jászberényben. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 5./

Marosfőn július 10–16-a között zajlott a román történelemnek és civilizációnak szentelt VIII. Nyári Egyetem. Itt néhány nap alatt tisztáznak szaktekintélyek által kétszáz éve vitatott kérdéseket. Példának okáért A román történelem és civilizáció a Kárpát-kanyarban témájú eszmecsere szereplői visszamentek a történelem előtti időkbe, és megállapították: a román földet – beleértve Hargita és Kovászna tájait – a Cucuteni, vagyis a korai Európa legelőrehaladottabb kultúrája uralta, ebből fejlődött ki a dák, majd a román civilizáció, amelynek szószólói most Marosfőn találkoztak. A román nemzet kialakulására dr. Dorinel Ichim bákói muzeológus dolgozott ki elméletet: erdélyi, moldvai, havasalföldi románok a régmúlt idők folyamán vásárokban, majálisokon találkoztak, ismerkedtek, majd házasodtak, apa-, illetve anyatársakká váltak, és kész, így alakult ki Európának egy magas kultúrájú népe! Dr. Ioan Lacatus egykori sepsiszentgyörgyi pártaktivista, jelenleg a hangzatos elnevezésű Kovászna–Hargita Európai Tanulmányi Központ igazgatója határozottan elvetette Székelyföld autonómiájának gondolatát. A felszólalók súlyos hibának tartották a magyar iskolák különválását. Különösen súlyos a helyzet Udvarhely – Székelykeresztúr vidékén – jelezték a marosfői tudósok: itt a román gyermekek magyarul beszélnek. Gheorghe Bejan mérnök, a Moldvai Katolikusok Egyesületének elnöke felháborodva közölte, hogy Moldvában újra indulnak magyar osztályok. Egyetlen magyar szakember sem kapott meghívást Marosfőre, ahol mindenki mindenkivel egyetértett. Codrin Munteanu, az újszülött Hargita–Kovásznai Románok Társadalmi Fórumának elnöke kifejtette: „A román államnak tizenöt éve nincs stratégiája az itteni románság számára.” /Barabás István: Elemista egyetem. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 6./

A pusztinai csángómagyarok faluünnepét ötödik éve szervezték meg augusztus első hétvégéjén. A falunapokra hazalátogatott a külföldön dolgozó fiatalok nagy része. A szabadtéri színpadon felváltva csendültek fel csángó népdalok, román népzene, magyar lakodalmas nóták és diszkózene. Nisztor Ilona, a Pusztinai Napok főszervezője szerint a rendezvény egyedülálló a környéken. A falunapok ötlete 1991-ben még éles bírálatokba ütközött, a környékbeli románok gyanakodva fogadták. Azóta eloszlottak a kételyek. A 2400 lelkes Pusztinán az esemény szervezői, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének tagjai a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál (NKÖM) pályáztak pénzt a rendezvényre. /Borsos Dalma: Ötödik alkalommal tartottak falunapokat a csángómagyarok Pusztinán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./

Dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár emlékeztetett: 1947-től 1990-ig nem volt néprajzoktatás romániai egyetemeken, és elsősorban ma­gyar nyelvű néprajzosképzés nem volt. 1990-ben dr. Péntek János egyetemi professzor újraindította a néprajzi oktatást, ez kezdetben mellékszakként működött, a hallgatók egy nyelv mellé választhatták a néprajzot. 1995-ben végzett az első néprajz mellékszakos csoport, és tavaly, 2004-ben végeztek az első néprajz főszakos hallgatók. Évtizedeken keresztül érződött a szak­emberhiány. Az eddig végzettek főként tanárként helyezkedtek el, nagyon sokan a média különböző területein kaptak munkát, közel tíz végzőst múzeumokban alkalmaztak. A legjobbak tovább tanultak, doktoráltak, elsősorban Magyaror­szágon, majd kilencvenkilenc százalékban hazatértek, és itthon próbáltak elhelyezkedni. A tanszék 1991-től alapkutatásokat végzett moldvai magyar falvakban, és terepmunkákat vezettek Moldvában, utána erdélyi, mezőségi és szórványtelepüléseken, Székelyföldön. A Babes–Bolyai Tudományegyetem néprajz tanszékének tanárai saját kutatási terü­leteiknek megfelelően viszik diákjaikat a különböző vidékekre, településekre. A tanszéken két nagyobb csoport működik, egyrészt dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanszékvezető professzor irá­nyításával nagyon jelentős narratológiai iskola kezd kibontakozni, tehát élettörténetek, szövegek, írott szövegek elemzésével, értel­mezésével foglalkoznak, a másik csoport pedig inkább a társadalomnéprajz, a szociál­antropológia mezőnyében mozog, társadalmi mobilitással, a gazdasági szerkezet átala­kulásával foglalkozik. /Fekete Réka: Tizenöt éves a magyar néprajzosképzés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./

Milliárdokkal tartoznak a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Gimnázium építőjének. A kivitelező, a csíkszeredai Tectum Impex Kft. vezetője, Szász István hatvanmillió forintos – több mint nyolcmilliárd régi lejes – tartozás törlesztését követeli a Berszán Lajos atya vezette Szent Erzsébet Alapítványtól. Szász István nyilatkozatát követően Hegyeli Attila és Böjte Csaba dévai ferences szerzetes, a moldvai Rekecsinbe tervezett csángó iskolaközpont kezdeményezői szinte azonnal jelentkeztek megoldási javaslattal. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) oktatási felelőse nyilvánosan felajánlotta Berszán Lajosnak, hogy a rekecsini iskolára eddig összegyűlt összeget átadják az adósság kifizetésére, hiszen azt a pénzt is csángó iskolára kapták. Berszán atya elmondta, Böjte Csaba felajánlotta ugyan „kölcsönbe” az adósság kifizetését, azonban ameddig nem tisztázzák, egészen pontosan mennyi a tartozás, nem fogadhatja el a nagylelkű ajánlatot. /Bakk-Dávid Tímea: Inog a sziklára épült ház? = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./

Két ügyben is pusztinai helyszíni vizsgálatra készül az Országos Diszkriminációellenes Tanács. Asztalos Csaba államtitkár, a tanács elnöke jelezte, a július közepén történt halottgyalázónak vélt temetési prédikáció és a magyar nyelvű misézés elutasítása ügyében is bejelentés érkezett a hivatalba. Az utóbbi kérdésre a tanács írásban kért magyarázatot a Bukarestben székelő pápai nunciustól. Jean-Claude Perrisset azonban Petru Gherghel iasi-i római katolikus püspökhöz irányította a testületet. Irinel Iosif Iosub helyi káplán azért bírálta a 74 éves korában elhunyt László Katalint a temetésén elmondott prédikációban, mert a csak magyarul beszélő öregasszony azt hagyakozta, hogy az általa elmondott, magnószalagon rögzített magyar imádságokkal virrasszanak a koporsója mellett. A káplán azt is felrótta, hogy az öregasszony állítólag valamikor azt mondta: „az ördög vigye el az oláh papot”. A László családnak egyébként azóta ismét meggyűlt a baja a római katolikus klérussal. A Brassóban élő László Demeter ugyanis a hétvégére azért utazott haza szülőfalujába, hogy negyven nappal az édesanyja halála után gyászmisét mondasson. Mint elmondta, a feladatra a szomszédos Szoloncka papját akarta felkérni. A plébános gondolkodási időt kért, aztán másnap elutasította a felkérést. László Katalin egyébként a magyar folkloristák egyik legismertebb moldvai csángó adatközlője volt. A tőle gyűjtött énekekből, mesékből, történetekből Magyarországon több CD-t is kiadtak. /Gazda Árpád: Nem felejtik el a halottgyalázást. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./

Csak a Bánságban mintegy 780 házat kell újjáépíteni az idei árvizek miatt, november végéig várhatóan ezt sikerül is teljesíti – mondta Borbély László, a területfejlesztéssel és közmunkálatokkal megbízott miniszter, hozzáfűzve, hogy az ugyancsak áradás sújtotta Moldvába és Hargita megyébe építőanyagokat küld a kormány. Hargita megyében rendkívül sürgős a leomlott galambfalvi híd rendbe hozása, hiszen e nélkül Székelyudvarhelyről nem lehet Segesvár felé haladni. A miniszter a jövő heti kormányüléstől azt várja, hogy a kormány tartalékalapjából minél nagyobb összeget utal majd ki a minisztérium hatáskörébe tartozó utakra, a megyei és községi utakra, hidakra, illetve más, infrastruktúrát érintő beruházásokra. /A kormány folytatja a házak újjáépítését. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek emlékeztetett, ebben az évben már három alkalommal kértek segítséget, hogy a hívek adományokkal támogassátok az árvíz sújtotta településeket. Első alkalommal a délkelet-ázsiai szökőár szenvedői, második és harmadik alkalommal a „bánsági és moldvai testvérek” megsegítésére gyűjtöttek. Az augusztus 23-i heves esőzés következtében hatalmas árhullám zúdult Székelyudvarhelyre és a Nyikó menti településekre. A víz több ezer házat árasztott el, melyek közül számos teljesen lakhatatlanná vált. A gyulafehérvári főegyházmegye Caritas szervezetének munkatársai nyomban a helyszínen voltak, több mint 1 milliárd lej értékben osztottak szét szükségleti cikkeket. Mostani felhívásában az érsek kéri a híveket, hogy a szeptember 11-én tartott templomi gyűjtésen járuljanak hozzá adományukkal a székelyföldi árvízkárok megszüntetéséhez. /A Gyulafehérvári Érsekség felhívása. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./

Háromnapos képzést/tanácskozást szervezett a START Tanácsadó és Továbbképző Iroda Aradon. A rendezvényre nemcsak az ország különböző városaiból, hanem Szlovákiából és Kárpátaljáról is többen érkeztek, nyelvvel, kultúrával, antropológiával, néprajzzal foglalkozó, civil szervezetekben is tevékenykedő fiatalok. A magyar kisebbségi lét gondjai között a megmaradásért tenni akaró emberek találkoztak. A programot koordináló Magyari Sára, a START elnöke szervezetük bemutatásával kezdte. A rendezvényen elhangzott előadások: a magyar, különös tekintettel a bánsági sajtóról (Erdély Rita), a kortárs magyar irodalomról (Balogh Andrea), a moldvai csángó közösségekről (Nagy Emőke) a romániai magyarság jobb megismerését szolgálták. Ezeket egészítették ki a városnézések, a sajtónál és a művelődési intézményekben tett látogatások Aradon és Temesváron. /(Sz. I.): Kultúrák között, a magyar létért. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

A moldvai és az erdélyi helyzetről tájékozódik a Budapesti Fővárosi Önkormányzat kisebbségi, emberi jogi és vallásügyi bizottsága. A Tirts Tamás által vezetett nyolctagú küldöttség a magyar politikai paletta majdminden pártját képviseli. Moldvába indulásuk előtt Csíksomlyón, Gergely István plébánosnál beszélgettek az együttműködés lehetőségeiről. – Elsősorban a moldvai csángómagyarok számára Rekecsinben épülő iskola helyzetéről kívánunk tájékozódni a helyszínen – mondta Tirts Tamás. Közölte: találkoznak a moldvai csángó magyar szervezetek és az általuk működtetett oktatási program vezetőivel, felkeresve több csángó falut. Előzőleg Gyimesfelsőlokon az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnáziumban felkeresték Berszán Lajos igazgatót, majd Gyimesbükkön Deáky András vendégszeretetét élvezték. Erdélyi körútjuk során felkeresték a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) marosvásárhelyi karait is, megállapítva, hogy a magyar állami segítséggel létrehozott és működtetett intézmény beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A két héttel ezelőtti udvarhelyszéki árvíz következményeit is felmérték a küldöttség tagjai, ugyanakkor budapesti cégek által felajánlott segélyeket juttattak a térségbe. /Sarány István: Budapesti képviselők látogatása. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

Az árvíz nyomán az RMDSZ vezetői felkeresték a Hargita megyei településeket: Maroshévízt, Balánbányát, Csíkdánfalvát, Csíkmadarast, Madéfalvát, a pénzadományok fogadására bankszámlákat nyitottak. Az RMDSZ országos segélybizottságának tájékoztatása szerint akárcsak a bánsági árvíz idején, a moldvai áradások alkalmával is Magyarország volt az első, amely felajánlotta segítségét Romániának. Mindkét alkalommal több egészségügyi és katasztrófa-elhárító egységet, a Bánságba nagy teljesítményű szivattyúkat is, víztisztító és fertőtlenítő berendezéseket, illetve jelentős segélyszállítmányokat küldött Romániába. Emellett több magyarországi önkormányzat nyári táborok megszervezésével kívánt a bánsági és moldvai árvíz sújtotta településeken élő gyerekeken segíteni. A székelyföldi árvíz után a külvilággal való kommunikáció helyreállításáért Nagy Zsolt távközlési miniszter közbenjárt, hogy a RomTelecom hálózata minél rövidebb időn belül működjön, ugyanakkor kezdeményezésére a mobiltelefon-szolgáltatók mobiltelefonokat juttattak el az árvizek által leginkább elszigetelt települések lakóinak. Székelyföldön szinte példátlannak mondható összefogás történt: Gyergyószék, Csíkszék és Udvarhelyszék lakossága, magánszemélyek és vállalkozók egyaránt összefogtak a bajbajutottak megsegítése érdekében. Az RMDSZ parlamenti és kormányzati tisztségviselői is komoly összegeket továbbítottak az RMDSZ által nyitott bankszámlára. /Mózes Edith: Példátlan emberi összefogás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./

B. Szendrő Csilla esztergomi népi iparművész a magyar nyelvterület hímestojás-mintakincsének egyik legjobb ismerője. Évtizedek óta kutatja a gyimesi népi kultúrát, gyűjti a Gyimes-völgye írott-tojásmintáit. A Gyimesekbe a nyolcvanas évek óta jár, többször átment Moldvába is. B. Szendrő Csilla a Gyimesekben archaikus mintakincsre bukkant. Moldvában pedig egy olyan maratásos tojásdíszítési technikára bukkant, amelynek a leírása egy 1700-as évekbeli hunyadi kéziratban maradt fenn. A kutató szerint a tojáshímek archaikus anyaga hasonlóságot mutat a Kárpát-medence minden néprajzi tájegységében, ugyanazokat a motívumokat használják a Zoborvidéktől a Muravidékig, mint a Gyimesekben és Moldvában. Ezt a hatalmas és színes anyagot bemutatta az egész Kárpát-medence mintakincsét átfogó kiállításon. Az utóbbi időben sok úgynevezett néprajzi munka jelent meg, dilettáns módon „értekezve” a tojásírásról. /Sarány István: Az igazi értékeket kell bemutatni. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 14./

Árvíz sújtotta udvarhelyszéki falvakban – Bikafalván, Hodgyán és Farcádon – osztották szét a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet hárommillió forint értékű szállítmányát 175 rászoruló családnak. Ugyancsak a hétvégén megérkezett a Gyimesekbe a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének búzaszállítmánya, a gabonasegélyt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai és a magyar gazdák képviselői kísérték el az árvíz sújtotta régióba. Calin Popescu-Tariceanu kormányfő közölte, a költségvetésben már nem maradt több forrás a katasztrófa pusztította területek helyreállítására, így az újjáépítést nem tudják befejezni ebben az évben. A kormány eddig 36 millió eurót folyósított kárelhárításra, miközben az országot sújtó idei öt árhullám során több mint másfél milliárd eurós anyagi kár keletkezett, az emberi áldozatok száma pedig eléri a 69-et. Korodi Attila, a környezetvédelmi minisztérium államtitkárának közbenjárására 13 milliárd régi lejt utaltak ki a sürgősségi kormányalapból a Hargita megyei árvízvédelmi rendszer helyreállítására. A miniszterelnök felhívta a Bákó megyei károsultak figyelmét a Hargita megyei közösségek példaértékű összefogására, amelynek során a székelyek – a moldvai rászorulókkal ellentétben – nem vártak az állami támogatásokra, hanem saját erőből láttak neki az újjáépítésnek. /R. Sz.: Jövőre marad az újjáépítés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 19./

Szeptember utolsó hetében hagyományos regáti, magyarságfelmérő misszióra indulnak a kolozsvári teológusok. A kilenc főből álló csapat ez alkalommal a Duna mentén a Szörénység és Bánság határvidékét járja be, kiemelt célja a szörénytoronyi (Turnu Severin-i) és orsovai magyarság felmérése. Emellett igyekeznek bejárni és feltérképezni a vidéket. A középkori magyar királyság határvidéke a Kárpátokat is túllépve egészen a Dunáig, a Kazán-szorosig húzódott, és a határok védelmére jelentős számú magyar és székely védelmi erő érkezett. Majd IV. Béla a szörénységi várak védelmével a johannitákat, a terület felügyeletével, Nagy Lajos király pedig a havasalföldi vajdákat bízta meg. A havasalföldi területen a magyarság korai jelenlétéről ma is számtalan magyar helységnév nyomai tanúskodnak. Magyar eredetű hely-, folyó-, pataknév és helységnevek többek között: Arpadia=Árpád, Secui=Székely, Almas=Almás, Unguri, Ungurelu=Magyarok, Orlea=Váralja, Buzau= Bodza, Arges=Argyas, Giula=Gyula, Magher=Magyar. A Kárpátok alatt Secuieni néven megye szerveződött, mely „a Székelyföld havaselvi meghosszabbítása” volt (Iorga), de a magyar királysághoz tartozást Craiova város neve és a régió, Ungrovlahia nevében is mindmáig megőrizte. Mindezek mellett – a feltételezések szerint – a protestánssá vált és elüldözött szászok által alapított, Kálvin (Calvini) nevét viselő helységnév teljesen egyedülálló Kelet-Közép-Európában. Későbbi évszázadokban is jelentős számú volt a kitelepedés, és ezt néhány évtized alatt az asszimiláció követte, de az 50-es éveket követő munkaerő-elvándorlással is számottevő magyar és székely népesség talált otthonra, megélhetésre. A kolozsvári református, unitárius és evangélikus teológus és vallástanárképzős fiatalok 1996-ban kezdték el Moldva, Havaselve és Dobrudzsa telepes magyarságának felmérését. Azóta, részben ennek a munkának köszönhetően, új missziós szórványgondozó gyülekezet alakult Ramnicu Valceán, magyar közösségek szerveződtek Craiován, Motrun, és számtalan városi és megyei RMDSZ-csoport is létrejött. A Vetési László szórványlelkész által vezetett missziós utat az erdélyi református egyházkerület szórványmissziós ügyosztálya és a Diaszpóra Alapítvány szervezi. Az út kiadásait az egyházakon kívül hazai és külföldi alapítványok fedezik. /Kolozsvári teológusok regáti misszióban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Elsöprő sikert aratott Kolozsváron a Muzsikás együttes szeptember 24-i fellépése. A zenekar mellett Petrás Mária moldvai csángó népdalénekes fellépése tette még vonzóbbá a produkciót. /N-H. D.: Kolozsváron a Muzsikás együttes. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./

Tavalyhoz képest megkétszereződött az iskolában hetente háromszor magyar órákat látogató csángó gyermekek száma a Bákó megyei falvakban, ennek ellenére zaklatottabb hangulatban indult a tanév a moldvai magyarok számára. A megyei tanfelügyelőség az országos tanévnyitó után egy héttel engedélyezte a magyar oktatás megkezdését, több helyen jelenleg is a magyar tanítók ügyességén múlik, hogy megtarthatják az órákat. Diószénben a tanítónő kopaszra nyírással fenyegette a csángó gyermekeket, ha magyarul akarnak tanulni, a Külsőrekecsinhez tartozó Csík faluban pedig a római katolikus pap úgy vette rá a szülőket a lemondásra, hogy a vakációban tartott egyik szülői értekezleten egy ellenszegülő felnőttet gallérjánál fogva eltávolított. Egyik csángó faluban az iskola takarítónőjét fenyegette az igazgató azzal, hogy ha magyar órákat kér gyermeke számára, állás nélkül marad, máshol a hivatalos okmányokért a helyi tanácshoz forduló szülőt azzal utasította rendre a polgármester, hogy bezzeg amikor a magyar órákat követelte, nem ment igazolványért a faluházára. Hegyeli Attila, a moldvai magyar oktatási program irányítója elmondta, több helyen igazgatócsere történt, sőt, Bákó megye korábbi főtanfelügyelőjét is menesztették, a jelenlegi Radu Ababei pedig nem akarja érteni a csángók moldvai jelenlétét és követeléseit, egyes falvakban pedig a régi igazgatók és helyi plébánosok részéről tapasztalnak rosszindulatot. Ennek ellenére tizenkét faluban közel hatszázötven csángó gyermek jár heti három magyar órára román tannyelvű iskolában, a háznál tartott délutáni órákat ezren látogatják. Kósteleken és Csík faluban idén először kerül be az órarendbe a magyaróra, és több mint negyvenöt év óta először hirdetnek magyar tanári állást Moldvában, jelesen Magyarfaluban. Hegyeli Attila szerint a moldvai magyar oktatási programra fordított pénz és az ebből megfizethető tanár, tanító nem elegendő ahhoz, hogy a csángó gyermekek körében a magyar nyelvet első nyelvvé lehessen fejleszteni, de az elérhető, hogy a kevertnyelvűség egy tisztább kétnyelvűséggé alakuljon. Az elmúlt tizenöt év alatt közel ezer csángó diák érettségizett magyar tannyelvű iskolában Csíkszeredában, Gyimesfelsőlokon, Székelyudvarhelyen és Bukarestben. Jelenleg százöt középiskolás tanul a négy városban a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ösztöndíjával, és évente tízen folytatják tanulmányaikat anyanyelvükön magyarországi egyetemeken a magyar oktatási minisztérium támogatásával. Lesújtó ellenben, hogy az 1990 óta magyarországi egyetemeken végzett kilencven csángó fiatalból alig négyen-öten tértek vissza Moldvába. A csángó falvakban jelenleg tanító erdélyi pedagógusok két-három évente cserélődnek. /Fekete Réka: Fenyegetnek a magyar szóért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./