Egy imakönyveket talált valaki a szemeteskukában. A belső borítón ez állt: "Ezen könyv a Duma Mihályé. Lészpeden, 1897" Tisztán, szépen, kalligrafikusan, magyarul van írva. Több mint egy évszázaddal ezelőtt, az 1800-as években a lészpedi Duma Mihályban fel sem merült hovatartozásának kérdése. Ő magyar volt. Magyarul beszélt, magyarul írt, magyarul imádkozott, magyar imakönyvből. A két imakönyv tele van magyarul írt bejegyzésekkel. Duma Mihály írta be őket. S akkor jönnek mindenféle dilettáns, hazug áltörténészek, akik azt mondják, hogy a csángók románok – olvasható a Moldvai Magyarság novemberi számában. /b.d.: Duma Mihály imakönyve. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./

Az anyaország már nem nézhette tétlenül a magyar kisebbség sorsát, cselekedni kellett, legalább törvénybe foglalni a nyilvánvalót: a több országba szétszakadt magyarság egybe- és összetartozik. Kultúrában, nyelvben, hagyományban, érzésben. Van, kell legyen közös jelentése a magyar szónak. A horvátok útlevelet és szavazati jogot adnak mindenkinek, aki valahol a világon horvátnak vallja magát, a románok segítik a moldvaiakat… Olaszok, írek, svédek, lengyelek - mind összetartó közösségekbe zárják magukat, bárhová vesse őket a sors, és figyelő tekintetüket az anyaországra szegezik. - A magyar parlament szinte egyhangú szavazással elfogadta a kedvezménytörvényt. Románia megelőző és követő reakciója, mondhatjuk, természetes volt, a múlt ismeretében. Itt él a legnagyobb számban a megcélzott kisebbség, s félő, hogy a kilátásba helyezett kedvezmények hatására visszafordulnak azok is, akik már elindultak a románná válás útján. Iliescu elnök beszédes elszólása volt, amikor a témával kapcsolatban háromszázezerre becsülte csak Bukarestben a magyarság létszámát. A hivatalosan is megfogalmazott román aggodalmakra mindkét országban fölélénkült az ellenzék. Mindkét oldalon túlzó indulatokba csapott és csap a törvény értelmezése. Magyarországon természetesen arról szóltak a vezércikkek: a törékeny közép-európai egyensúlyt veszélyeztetjük azzal, hogy módszeresen összeveszünk legközelebbi szomszédainkkal, Romániában természetesen azzal riogatták a közvéleményt, hogy ezek a magyarok a románok rovására mindenféle kedvezményekben részesednek, erősödik bennük a Magyarországhoz való tartozás lelki tudata, ami bizonyára a határok átrendezésének gondolatához és igényéhez fog vezetni. Baranyai Péter szerint nem megegyezésre törekedett e két fél, a magyar és a román, hanem a másik becsapására"… abba kellene hagyni a hadijelentések fogalmazását…/Baranyai Péter: A kedvezménytörvény és hatásai a hagyományos román-magyar barátságra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./Ilyen fanyalgó cikkek csak a Romániai Magyar Szóban jelennek meg. Ez a szám hozta a határon túli magyar vezetők közös nyilatkozatát! És hozták ez a cikket.

Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.

Jan. 11-én ismét összeült Kolozsváron a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény romániai alkalmazásáért felelős Országos Felügyelő Testület. A találkozóról Szabó Árpád unitárius püspök elmondta: miután a jelenlévők meghallgatták Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök tájékoztatóját a státustörvénnyel kapcsolatos kérdésekről, nevesítették azokat a civil szervezeteket, amelyeknek joguk van tagságot igazoló bizonylatot kiadni. Ezek között szerepel az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT), a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE), a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ), a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége (MCSMSZ), az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT), a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), valamint a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségéhez (MISZSZ), a Magyar Ifjúsági Tanácshoz (MIT), az Országos Magyar Diákszövetséghez (OMDSZ) és az Itthon Fiatalon Mozgalomhoz tartozó ifjúsági szervezetek. A testület eldöntötte, hogy a magyar nyelv kellő ismerete olyan okirat alapján igazolható, amelyet részben vagy egészében magyar nyelvű tanintézet állított ki. Adrian Nastase kormányfő jan. 11-i azon felszólítására, hogy a prefektusok ne tegyék lehetővé a magyar igazolványok kibocsátását, valamint az információs irodák működtetését, Markó Béla szövetségi elnök a Szabadságnak elmondta: az RMDSZ a magyar–román megállapodás értelmében cselekszik, és ennek megfelelően január 21-én be fogják indítani a munkát. Az elnök emlékeztetett arra, hogy a megállapodás szerint az információs irodák tevékenysége nem ajánló jellegű, hanem információ szolgáltatáson alapszik. "Ezért a román miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatától függetlenül elkezdjük ezt a munkát. Nastase felszólítása inkább politikai replika kíván lenni arra, hogy Magyarországon folyik a vita a megállapodásról, a munkavállalással kapcsolatban pedig egyre élesebb kijelentések hangzanak el" — mondotta Markó Béla. – Jan. 11-én Kolozsváron összeült a törvény végrehajtásáért felelős Kolozs Megyei Felügyelő Testület is. Kónya-Hamar Sándor képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke tájékoztatott: véglegesítették a Kolozs Megyei Felügyelő Testület működési és hatásköri szabályzatát, valamint a megyei információs irodahálózat azon munkatársainak névsorát, akik kiképzésben fognak részesülni, hogy a munkafolyamat minél zökkenőmentesen történjen. /P. A. M.: Okirattal igazolható a nyelvismeret. Politikai jelzés Nastase kijelentése a státusirodákról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

2001. dec. 14-én Bartha András elnök és Nyisztor Mihály képviselte a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét /MCSMSZ/ a Csángó Bizottság ülésén, Budapesten. Az aktuális kérdések megvitatása mellett Hegyeli Attila-oktatási programfelelős beszámolót tartott az oktatási program helyzetéről. Dec. 20. – Gabriel Andreescu, az APADOR-CH vezetője és Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke Bákóba látogattak az oktatás terén felmerült újabb kérdések kivizsgálására. Találkoztak az MCSMSZ vezetőségével, klézsei szülőkkel, majd a tanfelügyelőség és a prefektúra illetékeseivel. Dec. 24-én az oktatási programra járó gyermekek közös karácsonyi programot tartottak. A hét településen minden gyermek, aki az iskolán kívüli magyar órákon részt vett egységes ajándékcsomagot kapott. Január 10-én, a Bákóban tartott MCSMSZ vezetőségi gyűlés témái a státusztörvény igénybevételének lehetőségei és a Via Spei Ifjúsági Szervezet helyzete voltak. /Csángó hírek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

A Moldvai Csángómagyar Szövetség betiltását követeli a Bákó megyei tanfelügyelőség illegális oktatási tevékenység végzése miatt - közölte jan. 11-én a Curentul. A lap szerint a megyei tanfelügyelőség a bákói és a sepsiszentgyörgyi bíróságnál tett feljelentést. A hivatal azzal vádolja a szövetséget, hogy engedély nélkül folytat oktatási tevékenységet, mivel az sem az alapszabályában nem szerepel, sem pedig nem kért engedélyt az oktatási minisztériumtól. A Moldvai Csángómagyar Szövetség és a Szeret Alapítvány támogatásával tavaly ősszel kezdték meg két bákói településen — Klézsén és Pusztinán — a magyar nyelv iskola utáni tanítását, mivel a megyei tanfelügyelőség az érvényben lévő oktatási törvényt megsértve nem engedélyezte, hogy a szülők kérésére az állami iskolákban tanítsák a magyar nyelvet. A két civil szervezet kezdeményezését a bákói tanfelügyelőség előbb azzal próbálta meghiúsítani, hogy kijelentette: a tanításnak helyt adó magánházak nem felelnek meg az egészségügyi követelményeknek. Ugyanakkor a Bákó megyei állami iskolák döntő többsége sem rendelkezik a szükséges egészségügyi engedéllyel. Az 1991-ben alapított Moldvai Csángómagyar Szövetség alapszabályában valóban nem szerepel az oktatási tevékenység, de az anyanyelv ápolása igen. Az iskolán kívüli alternatív oktatás éppen ezért szigorúan a magyar nyelv tanítására korlátozódik. Ennek ellenére a bákói kezdeményezés "veszélyeit" ecsetelő román sajtó kitartóan állítja, hogy "magyar eszmékre, Magyarország történelemére, földrajzára és hittanra is oktatják a román gyerekeket". A Curentul külön hangsúlyozta, hogy bár helyi — megyei szinten — részletes dokumentációt állítottak össze erről a törvénytelen tevékenységről, a bukaresti központ semmilyen intézkedést nem hozott a románellenes tevékenység leállítására. /Újabb támadás a csángók ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

Önmagát minősíti a mai román politika – mely a saját, jól kitaposott útját járja – a csángómagyarsághoz, a csángóébredéshez való viszonyulásával. Akárcsak a státustörvény elleni hajszájával vagy az egész magyarellenes gyűlölködés szításával, olvasható Gazda József írásában. "A csángók nem magyarok." Ezt állította például a román politika és tudományosság egyik meghatározó egyénisége, C. V. Tudor udvari poéta és hivatásos rágalmazó, aki "megfellebbezhetetlen történelmi tényekre" alapozva állapította meg a csángókról (akik moldvai "román katolikusok"), hogy egy "kancelláriai kitalálásnak" az eredményei. "A csángó kifejezés és annak az elmélete, hogy egy elszigetelt és diszkriminált magyar kisebbség él a Kárpátoktól keletre, egy kancelláriai kitalálás, mely 1781-ben datált, s annak a Szold (=Zöld) Péter katolikus papnak a neve alatt jelent meg, aki a moldvai román katolikusok településeit látogatta meg, s egy jelentést készített Batthyany magyar püspöknek, mely meg is jelent a »Magyar Konyo-Ház« ban, Pozsony, 1783, III. pag. 414–428, és az Ungarris Ches Magazin-ban, Pozsony, 1783." Vadim Tudor egy másik bizonyítéka: "Az általuk beszélt és tökéletesen uralt nyelv a román, és nem a magyar, melyet legtöbbször nagyon hibásan vagy egyáltalán nem is használnak, mely annak a jele, hogy nem tartoznak a magyar etnikumhoz." Közismert, hogy 2001. május 15-én az Európai Tanács parlamenti közgyűlése elfogadta 1521-es számú ajánlását a Romániában élő csángók kisebbségkultúrájának védelmében. Ehhez fogadott el ugyanennek a tanácsnak a Miniszteri Bizottsága végrehajtási határozatot, melyben fölhívja a szakembereket, hogy végezzenek kutatásokat a csángók körében, a csángó kultúra értékeinek feltárására, s melegen ajánlja Romániának, hogy teremtse meg az anyanyelven való tanulás lehetőségét, biztosítson osztálytermeket és fizetést azoknak a tanároknak, akik a csángó nyelvet tanítják. Úgyszintén felhívta a figyelmet, hogy biztosítani kell az anyanyelvű miséket. "Sajátos programokat kell beindítani, melyekre az erősödő öntudat és a kisebbségek iránti tisztelet jegyében kerül sor." A fél csángóföld férfilakossága külföldről, Olaszországból, Spanyolországból, Magyarországról küldi haza pénzét. Gheorghe Prisacaru szenátor Párizsban nem kis kétszínűséggel üdvözölte az Európa Tanács dokumentumait! És "tájékoztatott" is! "Tájékoztatta" a tanács művelődési, oktatási és tudományos kérdésekkel foglalkozó bizottságát, hogy egyes magyarországi hivatalosságok továbbra is magyar eredetű népcsoportnak próbálják feltüntetni a csángókat. "A dokumentumokat megvetve azt követelik, hogy a miséket magyar nyelven celebrálják számukra, és a gyerekek magyar iskolákba járhassanak." Visszaélésnek minősítette a csángók "magyar kisebbségbe való beolvasztására tett kísérleteket". Hazatérve pedig már úgy nyilatkozott, hogy az Európa Tanácsnak nincs joga beleszólni a csángóság ügyébe! A nemzetközi politikának végre szembe kell néznie azzal, hogy Európa közepén az Európai Unió felé kacsintva van egy ország, ahol semmibe veszik az alapvető emberi jogokat, alárendelnek népüldöző-beolvasztó politikájuknak mindent, még a tudományosságot is, mely a korrektségnek még a legminimálisabb elvárásait is félrerúgva hazudik. /Gazda József: Csángóügy – a román politika önmaga-minősítése. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./

1946-ban a csíksomlyói pünkösdi búcsún egy moldvai csángó atyafi kijelentette: fiát szeretné Csíkszeredába adni gimnáziumba. Jakab László tolmácsolta a lujzi-kalagori férfi kérését Márton Áron püspöknek. A püspöknek köszöngetően a kis Salamon Antika nyár közepén már Gyulafehérváron volt, ahol felkészítették az őszi iskolakezdésre. A csángó fiú a következő évben hozta magával falujából Horvát Antalt. Horvát Antal egy év alatt letette a vizsgát első és második osztályból, hogy Salamon Antallal egy osztályba járhasson. Mindketten leérettségiztek, onnan mentek a teológiára. Együtt szentelték pappá őket. Később Horvát Antal csíkszentdomokosi plébános lett. Ő gyűjtötte csokorba a szentszéki iratokat, amelyek a moldvai csángók magyar eredetét bizonyítják. Amikor dr. Pop Stefan, az akkori teológiai rektor románnak akarta beírni őket, tiltakoztak ellene és magyarnak vallották magukat. /Jakab László ny. plébános, tb. kanonok, Csíkszereda: A két Anti. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./

Véget vetettek az egészségügyi hatóságok által elrendelt kényszerszünetnek a moldvai csángómagyar oktatási program szervezői Klézsén. Hegyeli Attila programvezető elmondta, jan. 14-étől ismét foglalkoznak a gyermekekkel valamennyi helyszínen. Az első két nap tapasztalata azt mutatja, a szülőket nem félemlítette meg a hatósági offenzíva. A klézsei délutáni magyarórákat a Bákó Megyei Közegészségügyi Felügyelőség ellenőrei november 19-én tiltották be. Arra hivatkoztak, hogy a helyszínül szolgáló két magánház, valamint a Szeret-Klézse Alapítvány székháza nem felel meg az egészségügyi követelményeknek. A Krónika az Egészségügyi Minisztérium adatai alapján írta meg, hogy december elején Bákó megyében az állami közoktatásban 223 iskola működött egészségügyi engedély nélkül, és ezek közül egyet sem zártak be. A Bákó Megyei Egészségügyi Felügyelőség igazgatóhelyettese, Marin Bustiuc kijelentette: "Tíz gyermek számára, akiknek délután magánórákat tartanak, semmiféle egészségügyi engedély nem kell." Erre a kijelentésre alapozva kérte a csángószövetség a hivatalt, érvénytelenítse az ellenőrök által kiállított jegyzőkönyvet. A kérést december 10-én iktatták, a harmincnapos válaszadási határidőn belül azonban válasz nem érkezett a felügyelőségtől. /Gazda Árpád: Ismét tanítanak Klézsén. Vége a kényszerszünetnek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./

"Minden olyan kísérlet, amely arra irányul, hogy a moldvai csángókat magyar nemzeti kisebbségnek tüntessék fel, égbekiáltó módon ellentmond a valóságnak..." – állította Gh. Prisacaru szenátor. Érdemes a román forrásmunkákat idézni. Dimitrie Cantemir fejedelem a Descrierea Moldovei c. könyvében írta: "Nem hiszem, hogy lenne egy Moldovához hasonló nagyságú ország, ahol olyan sok és egymástól annyira különböző nép élne. A moldovaiakon kívül laknak még Moldovában: görögök, albánok, szerbek, bolgárok, lengyelek, kozákok, oroszok, magyarok, németek, örmények és cigányok". Marius Sala és Ioan Vintila Radulescu az Enciclopedia limbilor lumii c. könyvükben leírnak 2171 nyelvet. Ezek között a magyart. A magyar nyelv hét tájszólását is említették, ezek között a Moldovában beszélt csángót. A román statisztikában a székely és csángó nyelv legelőször 1977-ben jelent meg, Nicolae Ceausescu értékes útmutatásának eredményeként. És végül: 1938. május 6- án a Bacau megyei Ferdinand (Újfalu) község elöljárósága hirdetményben hozta a lakosság tudomására, hogy "A községházán vagy nyilvános helyen nem szabad más nyelven beszélni, csak románul." Miért kellett ezt kihirdetni, amikor az 1129 lélekszámú helységben a hivatalos adatok szerint összesen 4 magyar élt. /Benedek Gyula: Ha a csángók románok... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

A Moldvai Magyarság folyóirat decemberi számában közölték a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége RMDSZ-hez intézett felhívását. A Bandinus-kódexről is szó esett a kiadványban, továbbá emlékeztek a 90 esztendeje született Lakatos Demeter csángó költőre (1911–1974). /Moldvai Magyarság/december. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

"Neves tudósok" szorgalmasan gyártják azokat a bizonyítékokat miszerint a csángók nem magyarok. Dumitru Zaharia professzor, miután még azt is kétségbe vonta, hogy magyar népesség, sőt Magyarország is egyáltalán létezik, megállapította, hogy a moldvai csángók — románok. Zaharia immár negyven éve tanulmányozza ezt a kérdést, ami tulajdonképpen — nem is létezik. De hát ha nincs is kérdés, mit tanulmányozott annyi temérdek ideig? Tatár Zoltán szerint a kommunikációs zavar a mindenkori magyar kormányok részéről is megnyilvánult. Nemrég a bukaresti pápai nuncius így nyilatkozott a televíziónak: "Valóban hallottam beszélni egymásközt az apácákat, nővéreket csángóul (!), de imádkozni csak románul imádkoztak, sőt a templomban sem kértek soha magyar nyelvű misét... akkor meg minek erőltetni a magyar oktatást?" A kommunikációs zavarok a magyarok és a magyar csángók között már a reformáció után megkezdődtek, papok hiánya meg nemtörődömség miatt. Amikor nagykésőre a Magyar Tudományos Akadémia megfigyelőket küldött Moldvába felmérni a csángók helyzetét, már csak arra szorítkoznak, hogy megállapítsák: egy halálraítélt népcsoportocska agonizált. Szerencsére vannak Lakatos Andrások, Petrás Józsefek, Duma Andrások, Domokos Pálok, Kallós Zoltánok, Szabó T. Attilák, és még sokan mások, akik a csángókra jellemző konok kitartással végzett munkásságukkal bizonyították a történelmi tényt, hogy léteztek és léteznek a moldvai magyar csángók, anyanyelvükkel (lásd a két kötetes Csángó nyelvatlaszt), hitvallásukkal, gazdag és színes kultúrájukkal, állapította meg a cikkíró. Idézett a Kolozsváron megjelent Világosság" című napilap Magyar tanító jelentése Csángóföldről című cikkéből. Felsőrekettyésen "Amikor először vettem részt a szentmisén, a templomból az egész falunépe hazakísért. Sokan sírtak, éljeneztek. Az ifjúság estére táncba hívott.A gyermekek most már szorgalmasan tanulnak anyanyelvükön. Köszönet érte az MNSZ-nek, Czikó Nándor országgyűlési képviselőnek, Dogariu- Kádár István lelkes csángó titkárnak és Kemenes József brassói tanfelügyelőnek" /1948. jan. 21./ Ugyanabban a lapban, az Újabb magyar tanítókat kérnek Csángóföldre! című cikkben: "Rácz György a MNSZ kp. vb. tagja könyveket vitt a felállítandó csángóiskolák részére. Lészped és Klézse környékén magyar gyermekek olyan tömegesen iratkoztak be a magyar tannyelvű iskolákba, hogy a kinevezett tanítók máris kevésnek bizonyultak. Bákó megye tanügyi főnöke sürgősen újabb tanítókat kér!" /1948. jan. 25./ És még egy idézet: "Hazánkban nem szóbeszéd a népek egyenjogúsága, hirdeti Duma György, a bákó megyei csángók nemzetgyűlési képviselője. " /1948. ápr. 23./ /Tatár Zoltán: Volt csángó, nincs csángó avagy a kommunikáció csődje. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Meg kell állítani a moldvai csángómagyar közösség asszimilációját, és el kell ismerni a közösség nemzeti kisebbségi státusát – fogalmazta meg jelentésében a Romániai Helsinki Emberjogi Bizottság és a Pro Europa Liga. Példátlan határozottsággal foglalt állást a moldvai csángómagyarok asszimilációjával és megfélemlítésével szemben két tekintélyes romániai emberjogi szervezet. A Romániai Helsinki Bizottság (APADOR CH) és a Pro Europa Liga aktivistái decemberben látogattak el Bákó megyébe, hogy a helyszínen ellenőrizzék a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által sérelmezett jelenségeket. A témával kapcsolatos dokumentumokat és a helyszíni szemle tapasztalatait összefoglaló jelentést jan. 23-án mutatta be Bukarestben Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság elnöke és Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke. Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter is jelen volt a sajtótájékoztatón, és megpróbálja ellensúlyozni a jelentés megállapításait. Az emberjogi szervezetek jelentésükben megerősítették, a moldvai csángómagyar népcsoportra asszimilációs nyomás nehezedik. Az asszimilációs politikában a helyi hatóságok, a Belügyminisztérium és a sajtó mellett a római katolikus egyház is részt vesz. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének jan. 22-i plenáris ülésén Kurucsai Csaba magyar képviselő kérdést intézett Walter Schwimmerhez, az Európa Tanács (ET) főtitkárához, s arra hívta fel a figyelmét, hogy a romániai hatóságok az utóbbi hetekben rendelkezésekkel igyekeznek megakadályozni a magyar nyelv fakultatív oktatását csángó területen. Kifejtette, hogy a román illetékesek tevékenysége ellentétes az ET-közgyűlés tavaly elfogadott ajánlásival, illetve a miniszteri bizottság vonatkozó határozatával, amelyek Románia alkotmányával és oktatási törvényével összhangban szorgalmazzák az anyanyelvi oktatás támogatását. "Van-e tudomása az ET főtitkárságának ezekről az eseményekről és hogyan ítéli meg a Romániában alkalmazott eljárást, illetve mit kíván tenni annak érdekében, hogy az egyhangúlag elfogadott ajánlások érvényre jussanak" - hangzott a kérdés. Válaszában Schwimmer hangsúlyozta: továbbra is érvényesnek tartja a miniszteri bizottság tavaly novemberi döntését, mely a csángó kisebbség anyanyelvi kultúráját megőrzendő értéknek ismeri el. A főtitkár utalt a tradicionális kulturális értékek védelmét célzó 1989-es UNESCO-határozat érvényére is. Felszólította az ET- tagállamokat, ratifikálják az európai kisebbségi nyelvek chartáját. /(Hilu Anna/MTI): Kérdés csángóügyben az Európa Tanácsnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Jan. 23-án, szerdán a bukaresti Helsinki Bizottság (APADOR) és a Pro Europa Liga sajtóértekezleten mutatta be Bukarestben a magyar csángók problémájáról, illetve a moldvai csángók helyzetéről szóló jelentését. A román nyelvű dokumentumot, mely szerkesztőségünkbe is eljutott, Gabriel Andreescu és Smaranda Enache vezették föl. Megjelent Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszterasszony is. A közszolgálati televízió jan. 23-i esti híradójában Andronescu egyedüli meghívottként mondhatott véleményt az általa fércmunkának minősített munkáról, úgy mintha a csángómagyar szervezet és a magyar oktatást, illetve misézést óhajtó katolikus csángók sokszor visszautasított kérelmeiről, sőt az ellenük alkalmazott atrocitásokról egy árva szót sem hallott volna. Azt próbálta elhitetni a tévénézők millióival, hogy csángók tulajdonképpen nem is léteznek, hiszen 1992-ben csak hétszázvalahányan vallották magukat a népcsoporthoz tartónak. – Jan. 22-én Hegyeli Attila tanár, aki feleségével és két másik tanárnővel magánházaknál az iskola által megtagadott anyanyelvtanítás igényét a csángó szövetség szorgalmazására elvállalta, az alábbi levelet juttatta el Gabriel Andreescunak, a román Helsinki Bizottság társelnökének: "Tegnap két furcsa látogatónk volt, talán nem árt, ha tudomást szerez róla. Én, a menyasszonyom és még két tanárnő két helyiséget béreltünk egy klézseitől, ahol semmiféle gyerekekkel való tevékenység nem folytatunk, hanem egyszerűen ott lakunk. Jan. 21-én 10 órakor, bármiféle kopogtatás és előzetes engedélykérés nélkül két rendőr hatolt be a lányok hálószobájába, az egyik egyenruhában, a másik civilben volt. Anélkül, hogy leigazolták volna magukat, magyarázni kezdték az éppen otthon tartózkodó két tanárnőnek, hogy 24 órán belül el kell hagyniuk a falut. Írásos dokumentumot nem hagytak hátra, indokuk az volt, hogy nincs a községre szóló személyazonosságink vagy ideiglenes letelepedési engedélyünk. Megjegyezném, hogy a látogatás előtt két nappal a rendőrőrsön hosszan elbeszélgettem a klézsei parancsnokkal, aki miután megmutattam neki az ideiglenes letelepedéshez beszerzett valamennyi iratunkat, azt mondta, nem tudja megoldani a dolgot, mert a mi helyzetünk tisztázatlan a faluban. Másnap Kolozsvárra utaztam és úgy döntöttem, hogy ha Klézsén elutasítottak, Bákóban adom be az iratokat. Miután tehát törvényes próbálkozásainkat elutasította, az őrsparancsnok önkényesen behatolt a lakásunkba, sértegette a két tanárnőt, végigvizsgálta mindkét szobánkat, különösen a könyveink érdekelték őket, beletúrkáltak több, az íróasztalomon található személyes iratomba." A két tekintélyes romániai emberi jogi civil szervezet dokumentuma leszögezte: az APADOR 1997-ben egyszer már foglalkozott a magyar csángók oktatási panaszaival Klézse, Pusztina és Lészped térségében, utána nemsokára az oktatási minisztériumból vizsgálócsoport szállt ki és határozat született, hogy a törvényeknek megfelelően, a szülők kérésére fakultatív magyar oktatás is beindul a csángók részére. Ezt a döntést a helyi hatóságok rendre elszabotáltak, sőt, az elmúlt évtől kezdve megfélemlítésekkel, fenyegetésekkel, a rendőri, papi, tanári tekintély latbavetésével mind sűrűbben próbálták elfojtani a lakosság egy részének ébredező csángó öntudatát. Az APADOR és a Pro Europa Liga megbízott csapata 2001. december 20-27-e között szállt ki Bákó környékére, a helyszínen megvizsgálni, mennyiben igazak az anyanyelvű oktatás igényének elfojtására, illetve a szervezet embereinek üldöztetésére vonatkozó panaszok, s adataikat a csángómagyar szervezet vezetőivel, a környéken élő emberekkel, a megye prefektusával és más megfigyelőkkel való beszélgetések során gyűjtötték. Munkájukat segítette az Európa Tanács nevezetes csángó-jelentése után született 2001/1521. sz. ajánlás, amelyet Románia is elfogadott és amely kötelező érvényű a tagállamokra. Ennek lényege: mindent meg kell tenni, hogy e kisebbségi csoport fennmaradjon nyelvében, kultúrájában, hitéletében. Ugyanakkor a mostani jelentés fő konklúziója: a vizsgálódó látogatás időpontjáig a helyi és a központi hatóságok egyetlen intézkedést sem hoztak az Európa Tanács ajánlása mentén, s a jelentés készítőivel kapcsolatba lépő hivatalos személyek úgy tűnik, semmibe vették ezen ajánlások lényegét. A jelentés részletezte, milyen kálvárián mentek keresztül csángó szülők és a szervezet aktivistái azért, hogy az anyanyelvi oktatásnak érvényt szerezzenek. A hatósági atrocitásokról tudomása volt a prefektusnak is. Ugyanakkor szintén a prefektúra rendelte el azt a november eleji rajtaütést e magánházakon, melynek nyomán a megyei egészségügyi szolgálat minden előzetes bejelentés nélkül felfüggesztette az ott folytatott tevékenységet. A prefektus a helyzet megítélésében a csángók román eredetének axiómájából indul ki, s azt a teljességgel törvényellenes következtetésre jut ebből, hogy a magyar nyelv tanulására vonatkozó igények törvénytelenek, jogtalanok. /(Cseke Gábor): Kemény hangú csángó-jelentés szerint A prefektus mindenről tudott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

Deáky András /Gyimesbükk/ RMDSZ-elnök jelezte, hogy a jan. 24-i bákói Monitorul szerint Csíkszeredából két RMDSZ-megbízott készült Gyimesbükkbe átvenni az addig előjegyzett 70 igénylő kéréseit magyar igazolványra. A lap szerint az igénylők életkora 3-75 év között van, s legtöbbjük érzelmi okokkal indokolja igényét. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének is joga van kéréseket elfogadni, de Borto Andrei, a bákói szervezet elnöke szerint még senki nem tett le igénylést az irodájukban, bár sokan érdeklődtek, mit kell tenniük az igazolvány megszerzéséhez - így a Monitorul. Kóstelekről jelentkezett Salamon Antal plébános, hogy egyházközségben is léteznek igénylők, de nincs kihez forduljanak. Gyimesbükkön több mint 150-en jegyeztették elő magukat magyar igazolványra. /Magyar igazolvány igénylők Bákó megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

A Romániai Helsinki Bizottság (APADOR) és a Pro Europa Liga közös jelentését ismertette a lap. Az anyanyelvi oktatás igényét erőszakosan elfojtó, megfélemlítő visszaélésekről a megye prefektusa is tudott, aki az egész helyzet megítélésében a csángók román eredetének axiómájából indul ki, s arra a teljességgel törvénytelen következtetésre jutott, hogy a magyar nyelv tanulására vonatkozó igények jogtalanok. A jelentés további fejezetei szerint a mintegy 240 ezres moldvai római katolikus lakosságnak csak egy töredéke vallja magát magyar csángónak, használja a csángó dialektust, ami az ötvenes évekbeli viszonyokhoz képest visszaesést jelent, mert rendszeres asszimiláció folyt a csángók körében. A csángók úgynevezett román eredete hivatalos doktrínává lett, s elutasítják a mindegyre zsugorodó magyar identitású csoport önazonossági igényeit. Az emberi jogok felől vizsgálva: bármilyen kevesen is legyenek a csángók, alkotmányos és törvényes joguk van anyanyelvük tanulását kérni az oktatási rendszeren belül. A jelentés részletesen foglalkozik azzal, hogy milyen nyelvnek is tekinthető a csángó az európai kisebbségvédelem doktrínái alapján. A csángók archaikus, középkori magyar nyelvdialektust beszélnek, amelyre rárakódtak a román nyelvi közegből átvett kölcsönszavak és egyéb nyelvi elemek. A Kisebbségi és regionális nyelvek európai chartája alapján a Bákó és Roman környékén beszélt csángó dialektus kimeríti a regionális nyelvek ismérveit és emiatt különleges védelem alá esik. A román alkotmány értelmében a csángóság akár nemzeti kisebbségnek is tekinthető és akként oltalmazható, egészen a parlamenti, illetve a Nemzeti Kisebbségek Tanácsában való képviseletéig. A népszámlálási adatok között hivatalosan is szerepel magát csángónak valló 2165 főnyi kisebbség (1992), mely számszerűleg is nagyobb a romániai örmény kisebbségnél (2023). A magyar csángók identitási törekvéseit mindenképpen kisebbségvédelmi eszközökkel kell felkarolnia a román államnak. Az APADOR és a Pro Europa mélységesen aggódik amiatt, hogy a népszámláláskor a csángó identitás megvallásával szembeni pressziók sem maradnak el. Különösen veszélyesnek tartják a jelentés készítői a gyermekek megfélemlítését és a tanerők ellenséges fellépését a magyar nyelvet tanulni óhajtókkal szemben. Jogtalannak vélik a csángó szervezetek tevékenységének akadályozását, az önkéntes magyar nyelvkurzusok hatalmi felfüggesztését, illetve a római katolikus egyház magatartását, amelynek autonóm volta dacára is kötelessége híveivel kapcsolatban az emberi jognak megfelelően eljárni. /(Cseke Gábor): Kemény hangú csángó-jelentés szerint. A népszámlalás még megfordíthat mindent. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

A bákói tanfelügyelőség bírósági keresetet nyújtott be Sepsiszentgyörgyön a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ellen. A per tétje: megszüntetni a szövetséget és törölni a szervezetek és alapítványok sorából. Indokul azt hozzák fel, hogy a MCSMSZ meghaladja hatáskörét azzal, hogy oktatási tevékenységet folytat kompetens állami szervek engedélye nélkül, klézsei magánszemélyek lakásán, amit különben nem is tagadnak. A szövetség alapító iratában ugyanakkor nem szerepel az oktatási tevékenység, amelyet az oktatási törvény szabályoz. /Perbe fogták a Moldvai Csángómagyar Szövetséget. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

A Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ jan. 2-i vendége, dr. Faragó József néprajztudós A moldvai csángó népi kultúrától a magyar nemzeti kultúra felé címmel tartott előadást. Erdély híres néprajzos tudósát, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagját nem kell bemutatni – mondta róla Sütő András író az esten. Akiktől Faragó József fél évszázada gyűjtött Pusztakamaráson és környékén, azok jó rész már a temetőben nyugszik, és nem jelentéktelen csapatuk a többségi románságba beolvadt, emlékezett Sütő András. Az író óvó napokról álmodik, "amelyek még lakatlan jövőnket benépesíthetik mégis ezen a tájon". Ezért köszöntötte a február másodikán nyolcvan esztendős Faragó Józsefet. A néprajztudós a moldvai csángókról tartott előadást. A középkori jellegű nép kultúráját töretlenül őrző etnikai csoport továbbra is a vallási hovatartozásban látja identitásának legfőbb meghatározó tényezőjét. Közben fokozatosan jut el a nyelvi-nemzeti beolvadás mai, utolsó stádiumába. Mindezek ellenére, a csángó magyar nyelvjárás, a folklór is, olyan páratlan magyar nemzeti érték, amely nélkül kultúránk színtelenebb, szegényebb lenne. A néprajztudós jelezte, hogy nyomdában van a Csángó magyar népballadák című összesítő válogatása, a maga több mint 200 szövegében a legértékesebb változatokat képviselve. /Lokodi Imre: Dr. Faragó József köszöntése. Sütő András: Óvó napokra gondolok. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

Febr. 2-án Csíkszeredában átadták az idei Julianus-díjakat. A csíkszeredai Julianus Alapítvány minden évben azok közül választja ki díjazottjait, akik tevékenységükkel a szórványban élő magyarság fennmaradását támogatták. A most kiosztott 2001-es elismeréseket dr. Fabó László, Horváth Vilmos, Németh Zsolt, Nyárádi Elemér és Pakó Benedek kapták. Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke mondott beszédet. A San Fransiscóban élő, a díjátadáson személyesen megjelenni nem tudó dr. Fabó László jogász évente több ezer dollárt gyűjt és küld a Domokos Pál Péter Alapítványnak a csángó gyermekek magyar nyelvű oktatására. A szintén magyarországi születésű, 1956 után emigrált, jelenleg Belgiumban élő Horváth Vilmos a Duna Televízió elindulása után több mint 20 parabolaantennát ajándékozott a Kárpát-medencében élőknek, tavaly karácsonykor pedig csángó gyermekeknek juttatott jelentős pénzösszeget, a magyarság támogatására fordítva a rokkantságáért kapott anyagi segítséget. Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára nevében Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul vette át a Julianus-díjat. A díjazott sokat tett a Magyarország határain túli magyarokért és oroszlánrészt vállalt a kedvezménytörvény kidolgozásában. A Németh Zsolt köszönőszavait tolmácsoló Alföldi László főkonzul kijelentette, a Julianus-díj elismerése annak az értékrendnek, amelyet a magyar kormány felvállal. Az egyesült államokbeli Connecticutban élő Nyárádi Elemér jelentős összeggel támogatta az Erdélyben tanuló moldvai csángó gyermekek oktatását, moldvai csángó családoknak segített Erdélyben letelepedni, hozzájárult ahhoz, hogy a vicei iskola felvehesse Wass Albert nevét, és hogy az írónak szobrot állíthassanak az iskola udvarán. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonok, kápolnákat, roma közösségi házat, bentlakásokat épített, táborokat szervezett, csángó gyermekek magyar nyelvű oktatásában segédkezett. A csíkszeredai Julianus Alapítvány 2001-es díjazottjaival együtt 50-re nőtt azon személyek száma, akik a szórványmagyarság érdekében kifejtett tevékenységükért megkapták a szervezet elismerését. /Kiss Edit: A szórványért végzett munkát ismerték el. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./

Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára nevében Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul vette át a Julianus-díjat. A díjazott sokat tett a Magyarország határain túli magyarokért és oroszlánrészt vállalt a kedvezménytörvény kidolgozásában. A Németh Zsolt köszönőszavait tolmácsoló Alföldi László főkonzul kijelentette, a Julianus-díj elismerése annak az értékrendnek, amelyet a magyar kormány felvállal. Az egyesült államokbeli Connecticutban élő Nyárádi Elemér jelentős összeggel támogatta az Erdélyben tanuló moldvai csángó gyermekek oktatását, moldvai csángó családoknak segített Erdélyben letelepedni, hozzájárult ahhoz, hogy a vicei iskola felvehesse Wass Albert nevét, és hogy az írónak szobrot állíthassanak az iskola udvarán. Pakó Benedek szászrégeni római katolikus kanonok, kápolnákat, roma közösségi házat, bentlakásokat épített, táborokat szervezett, csángó gyermekek magyar nyelvű oktatásában segédkezett. A csíkszeredai Julianus Alapítvány 2001-es díjazottjaival együtt 50-re nőtt azon személyek száma, akik a szórványmagyarság érdekében kifejtett tevékenységükért megkapták a szervezet elismerését. /Kiss Edit: A szórványért végzett munkát ismerték el. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./

Az utóbbi hónapokban agresszív támadás indult a magukat csángómagyaroknak vallók és mindenki ellen, aki érettük egy szót ki mer ejteni. A támadás nem kíméli azokat a prominens román személyiségeket sem — a Helsinki Emberjogi Bizottság és a Pro Europa Liga képviselőit például —, akik hivatalos jelentésben emelték föl szavukat a moldvai csángók erőszakos asszimilációja ellen. A hírek szerint Klézsén házkutatási engedély nélkül a rendőrség behatolt Hegyeli Attila lakásába, és a fakultatív magyar oktatást felvállaló pedagógusokat felszólították a térség elhagyására. Régi, primitív és alantas módszer felújítása, hogy csángó eredetű egyházi és világi potentátokat szólaltatnak meg az ügyben, jellemezte a helyzetet Sylvester Lajos. A Formula AS egyik januári számában Stefan Erdes bákói dékánt, prof. dr. Anton Cosát és Gheorghe Bejant, a Moldvai Római Katolikusok Dumitru Martinas Egyesületének elnökét szólaltatta meg a riporter. Stefan Erdes szerint a 264 000 Bákó környéki római katolikus mind románul beszél, azt is, hogy a csángó név, amellyel őket illetik, sértő. Prof. Anton Cosa ,,tudósként" közelített a témához. A csángó etnikum dialektusa szerinte az arománokéval és isztrorománokéval azonos, és semmiképp a magyarokéval. Akik Erdély felől érkeztek, azokat ott, helyben elszékelyesítették. Onnan a sok magyarosított név. A nyilatkozók központilag szervezett és irányított propaganda szószólói. Andronic miniszter asszony egyre-másra nyilatkozik. Legújabban egy tudományos bizottságot állíttatott fel, amely ki fogja deríteni, hogy a csángók román vagy magyar eredetűek-e. Nos, ha az előbb említett illusztris személyiségekből és társaikból állt össze ez a bizottság, amely egyszerűen kiiktatja hétszáz év dokumentumokra alapozott magyar és nemzetközi szakirodalmát, akkor várható, hogy a csángók származása is a dákoromán eredetmonda része lesz, s ez a jelentés kerül a nyugatiak asztalára. "Az RMDSZ most mozduljon, s ne csak a kormány körül sündörögjön, hanem a nyugati fórumoknál is, mert most fogjuk a csángókat végleg elveszíteni, s Moldva valóban az egykori magyarság temetője lesz. A legfrissebb egyezményből is tetten érhetően kiderül, hogy ott kell biztosítani az anyanyelv fakultatív oktatását, ahol erre reális igény van." – írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: Eltemetjük-e a csángókat? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./

Jékel Géza nyílt levéllel fordult a pápai nunciushoz, miután megnézte a tévében a nunciussal készített beszélgetést. Mérhetetlen felháborodással hallhatta, hogy a nuncius olyan dolgokról nyilatkozott, amelyekről nincs ismerete. A nuncius ugyanis "szemrebbenés nélkül kijelenti, hogy csángók pedig nincsenek. Akik mégis vannak, azok nem magyarok, s ha netán magyarnak vallják magukat, az nem igaz, hiszen nem tudnak magyarul." A nunciusnak a pápa "feladatul szabta ki a moldvai magyar, római katolikus csángók kérésének teljesítését". A nuncius kétségbe vonta, hogy az Európa Parlament jogosan ismerte el a csángókat magyar népcsoportnak. A nuncius a valóságot szándékosan elferdítő, apartheid indíttatású elméletet fogadott el és védett meg, melyet a mindenkori román politika, a hatalom vall magáénak. /Jékel Géza, Szatmárnémeti: Nyílt levél a bukaresti pápai nunciushoz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 5./

Dr. Faragó József professzort, a Magyar Tudományos Akadémia tagját ünnepelték 80. születésnapja alkalmából febr. 4-én a Román Tudományos Akadémia kolozsvári Folklór Intézetében. A jeles folklórkutató tevékenységét dr. Ion Cuceu professzor, az intézet igazgatója valamint dr. Pozsony Ferenc és dr. Péntek János egyetemi tanárok méltatták. Az ünnepelt bevallotta: a magyarországi elismerések mellett a hazaiak teljes hiányát fájlalta. Meggyőződése, hogy az egész világon nincs és nem is volt még egy olyan szakember, aki oly mértékben népszerűsítette volna más nyelven a román folklórt, ahogyan azt ő maga tette. A rendkívül tevékeny nyolcvan éves tudományos főkutató életútját a Folklór Intézet igazgatója, dr. Ion Cuceu ismertette. Faragó József 1948–54 között egyetemi előadótanár. 1948-ban Szegő Júliával és Jagamas Jánossal együtt fektették le az azóta híressé vált folklór archívum alapjait, intézményesítették a romániai magyar folklórkutatást. 1948-tól 1985-ig, nyugdíjazásáig az Etnográfiai és Folklórintézet tudományos főkutatójaként tevékenykedett, majd 1985-től a mai napig konzultáns főkutató. Majd hatvan éves kutatói munkásságának eredménye 750 cím: könyvek, tanulmányok, szakcikkek. Több magyarországi díj és kitüntetés birtokosa. Tizenkét kötetben adta közre a román folklór magyarra fordított kincseit és több mint száz tanulmányt írt a román és magyar folklór kapcsolatáról, kölcsönhatásáról. Dr. Pozsony Ferenc tanszékvezető egyetemi tanár elmondta, hogy a moldvai magyar balladák bibliográfiájának megjelentetésével szerettek volna kedveskedni a 80 éves mesternek, aki azonban még dolgozni szeretne a köteten. Dr. Péntek János tanszékvezető egyetemi tanár is méltánytalannak tartotta, hogy a Román Tudományos Akadémia nem fogadta soraiba dr. Faragó Józsefet. /Németh Júlia: Fél évszázad a folklórkutatás szolgálatában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

Kovásznán a Vigadó és a bákói Szeret-Klézse Alapítvány szervezésében febr. 9-én a rendszerváltás óta tizenkettedik alkalommal kerül sor a Gábor Áron téren a hagyományos farsangtemetésre és lovas felvonulásra. Felvonulnak Futásfalva, Csernáton, Torja, Bélafalva és Szentkatolna lovas maskarásai, hagyományőrző csoportjai, és sor kerül a telet jelképező szalmabábu elégetésére. Ezzel párhuzamosan a Vigadó nagytermében a hagyományok kalákájára kerül sor. Részt vesznek többek között Kézdiszentlélek, Szentkatolna, Csernáton, Lemhény, Gelence és Klézse község Somoska falu gyermek- és ifjúsági, illetve hagyományőrző csoportjai. Duma István András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke a moldvai magyar nyelvű oktatás jelenlegi helyzetéről tart előadást, és bemutatja Én országom Moldova című könyvét. A szakmai megbeszélésre a Vigadó meghívta Tamás Sándor, Birtalan Ákos, Szilágyi Zsolt és Ráduly Róbert parlamenti képviselőket, Sógor Csaba szenátort és Hengyán Tibort, a bukaresti Magyar Művelődési Központ igazgatóját. /(Iochom): Téltemetés Kézdin. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 5./

Sepsiszentgyörgyön a Bákó megyei tanfelügyelőség indított eljárást a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) ellen, annak feloszlatását kérve. Sepsiszentgyörgyön azért halasztottak az ügyben, mert elfelejtették perbe hívni a csángómagyarok szövetségét. A Háromszék napilap szerint a klézsei délutáni magyar oktatás ellen indított hadjárat egyik mozzanataként kérte a Bákó megyei tanfelügyelőség a csángószervezet betiltását. A lap szerint a tanfelügyelőség arra hivatkozik, hogy az MCSMSZ olyan tevékenységet folytat, ami nem szerepel alapszabályzatában. Pedig abban pontosan benne vannak a célkitűzések, köztük a magyar nyelv művelése és továbbadása is, amiről a bákói tanfelügyelőségnek az a véleménye, hogy nem jelent oktatást – állapította meg a cikkíró. /Sarány István: Feloszlatják a csángószövetséget? = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 7./

Bálint András Hargita megyében az egyik legtartásosabb újságíró volt, aki magatartásával, a szakmához való viszonyulásával a diktatúra legkeményebb éveiben is példaként szolgált. 1995 karácsonyán tragikus hirtelenséggel halt meg. A Bálint András-díjat az ő emlékére alapította a Székelyföld folyóirat, s azóta minden évben kiosztják egy vagy két tehetséges fiatal székelyföldi újságírónak, tájékoztatott Ferenczes István, a Székelyföld főszerkesztője. A Székelyföld folyóirat 1997 októbere óta jelenik meg, az első két évben a Szárhegyi Alkotóközpont adminisztrálta a lapot, s voltak bizonyos nézeteltérések, nem volt eléggé átlátható pénzügyileg, hogy mennyi is jár a Székelyföldnek. Ezért is kellett létrehozni a kiadó: a Hargita Kiadóvállalatot 1999-ben hozta létre a megyei tanács. Feladatai közé tartozik a Székelyföld című folyóirat, a Moldvai Magyarság, valamint a megyei tanács kétnyelvű havilapjának megjelentetése. Ezenkívül évente három-négy könyvet is kiad, amely erkölcsi, társadalmi hatása mellett a vállalat anyagi javait is gyarapítja. Tavaly megjelentették egy Csíkszeredában élő román prózaíró román nyelvű könyvét. Idén lesz száz éve annak, hogy Tusnádfürdőn megtartották a Székely Kongresszust, ennek teljes anyagát szedték kötetbe. Kiadták a Csíki Székely Krónika eredeti szövegét, megjelenés előtt állnak a Csángó Téka című kötetek. Ezek kétnyelvű, csángókról szóló történelmi dokumentumok. Idén Zágoni Attila hajdani fiatal kolozsvári humorista hátrahagyott írásaiból adnak ki egy könyvet, továbbá egy, a múlt századelőn élt, nagy tudású kézdivásárhelyi ember munkáját szeretnék megjelentetni /A székelység története/. A csíkszentkirályi Vitos Mózes a múlt század végén egy hatalmas munkát adott ki, ezt jelentetik meg négy kötetben. /(n. i.): A csángók Európa legveszélyeztetettebb kisebbsége. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 11./

Duma István András az egyetlen ma is élő csángó költő. Tavaly Csíkszeredában jelent meg Én országom Moldova című kötete ötszáz példányban, Ferenczes István szerkesztésében. Ferenczes István szerkesztő azért tartotta fontosnak kiadni Duma András verseit, mert esztétikai értékük van, a moldvai magyar csángók írásbeliségének egyik utolsó dokumentumát képviselik. Amikor a kezembe kerültek Duma versei – magyarázta Ferenczes – megdöbbentett, hogy ez az egyszerű lakatosmester gyakorlatilag saját maga használata számára megteremtett egy írott magyar nyelvet az ott beszélt magyar nyelvből. Azért mondható utolsó írott dokumentumnak, mert ha ezután Moldvában kialakul egy csángó–magyar értelmiségi csoport, akik írni fognak, ők már az irodalmi magyar nyelvet fogják használni. /N. I.: Az utolsó írott dokumentum. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 11./

A délutáni magyaroktatás felszámolására irányuló akciósorozat újabb lépéseként a moldvai csángó falvakban tanító erdélyi fiatalokat kívánja megfélemlíteni a Bákó megyei tanfelügyelőség. A csángószövetség arra irányuló igyekezetét, hogy bebizonyítsa, nem oktatásról, hanem az anyanyelv magánúton szervezett gyakorlásáról van szó, folyamatosan újabb lépésekkel hiúsítja meg a hivatal, most a tanfelügyelőség az oktatók szüleinél próbált információkat gyűjteni. Hegyeli Attila programvezető elmondta, tudomásuk szerint eddig a csomafalvi, szárhegyi és szentegyházi kollégájuk családjánál kérdezősködtek a szülőktől arról, gyermeküknek mi a végzettsége, és miért ment Moldvába. Az érdeklődő helyi rendőrök mindhárom esetben arra hivatkoztak, a Hargita megyei rendőrparancsnok utasítására kell írásos beszámolót készíteniük a fiatalokról. /(fekete): Nincs béke csángóföldön. A zaklatás folytatódik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr.12./

Jön a népszámlálás, és a moldvai csángómagyarok sorsát örökre megpecsételhetik a hazai és a nemzetközi hivatalos okmányokba is bekerülő adatok: hányan vallják csángómagyarnak a moldvai százezrek közül magukat, akik, a becslések szerint főleg a közép- és az idős generációhoz tartozók, még beszélik az anyanyelvüket? És hányan regisztrálják csángókként őket, akik az összeíráskor, amelyet jól kitanított pedagógusok végeznek el, többnyire katolikusnak, azaz ,,catolic"-nak vallják magukat? Minden jel arra mutat, hogy egy etnikai csoport szellemi genocídiumát előbb papíron végzik el – állapította meg Sylvester Lajos. A bukaresti pápai nuncius arról sem akar tudomást szerezni, ami a vatikáni könyvtárban megtalálható a moldvai magyarok és Vatikán ezeréves egyházi kapcsolatáról. A csángókról hol azt állítja, hogy nincsenek, kétségbe vonja az Európa Parlament küldöttsége vizsgálatának eredményeit, szembehelyezkedik a kérdés megítélésében magával a pápával, és nem teljesíti ennek kívánságát. A nuncius még azt is kétségbe vonta, hogy azok a csángómagyarok, akik őt felkeresték a magyar nyelvű mise újbóli bevezetése és a magyar nyelvű fakultatív oktatás bevezetése ügyében, maguk is magyarul beszélnek. Sylvester szerint a gyulafehérvári római katolikus érsekség, kivéve néhány papot, közömbös a moldvai csángók sorsa iránt. Az RMDSZ a Szociáldemokrata Párttal kötött legutóbbi, újabb egy évre szóló paktumából kifelejtették a csángó-kérdést. A nyárádszeredai Zsombori Dénes nyugdíjas tanárember, aki 1959-ig tanított Moldvában, levelében javasolta, hogy a minisztérium nevezzen ki csángó szakfelügyelőt, aki a csángóknál az oktatás törvényességét ellenőrizze, továbbá a csángók lakta megyékben nevezzenek ki olyan tanfelügyelőket, akik tisztességesen végzik a dolgukat. /Sylvester Lajos: Lesz-e csángóbárca? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./

A Pro Minoritate Alapítvány Veszélyeztetett kisebbségek Európában címmel rendezett nemzetközi konferenciát Budapesten febr. 15-én, a Károlyi Palota Kulturális Központban. A konferencia fővédnöke Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára. Előadások hangzottak el az európai szervezetek szerepéről a nemzeti kisebbségek védelmében, esettanulmányok veszélyeztetett kisebbségi kultúrákról (kiemelten az ural- altáji, arománok), a rendezvény második része a csángókkal foglalkozott: kultúrájukról, nyelvükről, történetükről, érdekképviseletükről, jelenükről és jövőjükről. A konferencián Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke mondott záróbeszédet. A meghívott előadók között volt Tytti Isohookana-Asunmaa asszony, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének csángó raportőre, Petrusán György szegedi román tanszékvezető, Cselényi László televíziós filmrendező, a Minoritates Mundi szerkesztője, Christoph Pan professzor, az Etnikai Csoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatója, Szilágyi N. Sándor, a kolozsvári egyetem docense, Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, Gabriel Andreescu, a Román Helsinki Bizottság társelnöke, Bartha András, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének elnöke. Némiképpen a konferenciához kapcsolódik a febr. 16-ra meghirdetett, hagyományos zenés-táncos összejövetel, melyet a Pro Minoritate Alapítvány szervez a moldvai és gyimesi csángó magyarok kultúrája, népszokásai, hagyományai megismertetése szándékával, s amelynek a budapesti Petőfi Csarnok nyújt otthont. A hatodik alkalommal meghirdetett fesztivál fővédnöke Orbán Viktor magyar miniszterelnök. A hatodik Csángó fesztiválon gyimesi és moldvai csángó magyar hagyományőrző együttesek lépnek fel Gyimesbükkről, Hidegségpatakáról, Klézséből, Magyarfaluból, Pusztinából, Külsőrekecsinből és Lészpedről. /(Guther M. Ilona): Veszélyeztetett kisebbségek Európában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./