Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Moldva
1737 tétel
2003. április 29.
"A MADISZ ápr. 23. és máj. 2. között csángó gyerekeket lát vendégül Szatmárnémetiben. Negyven külsőrekecsini gyerekre számítottak a szervezők, de a pap fenyegetése miatt csak húszat engedtek el szüleik. A csángó plébános, aki beszél magyarul, de csak románul hajlandó a híveivel értekezni, azzal fenyegette a lakosokat, hogy a gyerekeket komoly veszélynek teszik ki, ha elengedik, és arra buzdította az embereket, hogy a faluba ne engedjenek be senkit, aki magyarul beszél. Minden lehetséges eszközzel próbálták megakadályozni az utazást, melyet a Moldvai Csángómagyar Szövetség biztosított, hatalmas köveket helyeztek az úttestre. A csángó gyerekek nyaraltatását az Illyés Alapítvány és szponzorok támogatták. /(anikó): Csángó gyerekeket lát vendégül a MADISZ. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 29./"
2003. május 2.
"Kézdivásárhelyen hetvenöt csángó gyermeket fogadtak, a csángómagyar gyermekek a moldvai katolikusság ,,székelyes" településeiről valók, Klézséből, Frumószából, Somoskáról, Pusztinából és Lujzikalagorból. Moldva-szerte több mint kétszázezren vannak római katolikus hiten, s ezek bizonyosan valamennyien magyar származásúak, de ma már csak ötven-hatvanezerre tehető azok száma, kik anyanyelvüknek tudják és vallják a magyart. Hegyeli Attila és néhány társa elindította azt a hősi küzdelmet az anyanyelvi oktatásért folyik. Megszállottság és legyűrhetetlen hit kellett ehhez, írta Magyari Lajos. Hegyeli és társai egy ilyen világ ellenében szánták el magukat cselekvésre, s ezzel a legjobbak - Petrás Incze János, Zöld Péter, Domokos Pál Péter, Kallós Zoltán - mellé kerülnek a sokat vitatott ,,csángó történelemben". /Magyari Lajos: Csángók Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 2./"
2003. május 5.
"Máj. 4-én leleplezték Marosvásárhelyen Izsák Márton bronzszobrát, amely a holokauszt helybeli áldozatainak állít emléket. Az avatáson a romániai hitközségek szövetségének vezetője, a temesvári főrabbi, a helyi hivatalosságok és lakosok mellett Skóciából és a világ más tájairól érkezett vendégek vettek részt. Hakohen Menachem, Románia főrabbija és Ovidiu Natea prefektus leplezte le Marosvásárhely díszpolgárának alkotását, amely a fájdalomtól megtört zsidó családot ábrázol. Dr. Neumann Ernő temesvári főrabbi arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy nem elég a zsidógyűlöletet tiltó törvényeket megalkotni, miközben a valóságban továbbra is őrökkel kell megvédeni a zsidó intézményeket, templomokat, óvodákat, temetőket... A kultuszminiszter üzenetében a gyűlöletes diktatúrát, és a magyar csendőrök túlkapásait hangsúlyozta, nem említette az Antonescu diktatúra zsidóellenes bűntetteit. Dorin Florea polgármester a marosvásárhelyi zsidóságnak a város építésében, gazdagításában játszott szerepére emlékezette a hallgatóságot. Spielmann Mihály marosvásárhelyi zsidóként és az RMDSZ képviselőjeként megemlítette Petőfi Sándor és Kossuth Lajos példáját, akik a zsidók egyenjogúságáért álltak ki. Véleménye szerint fölösleges az a két szó, amely a szobor talapzatára a Remember Holocaust! alá kitett román nyelvű táblácskán a fasiszta magyar kormány felelősségére utal. Az ígéretek ellenére a művelődési és vallásügyi miniszter utasítására a szobor talapzatára mégiscsak kitették a vitatott feliratot, az emlékmű felállítását támogató Fodor Imre alpolgármester nem vett részt az avatáson. A közönség egy részének megrökönyödésére viszont az első sorokban foglaltak helyet a marosvásárhelyi Antonescu-kultusz leghangosabb zászlóvivői. /(b. gy.): Felavatták a Holokauszt emlékművet. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./ Köztéri holokauszt-emlékművet avattak máj. 4-én. Helyi magyar vélemények szerint Románia úgy kíván saját holokausztjával, a mintegy 270 ezer áldozatot követelő moldvai, besszarábiai és transznisztriai zsidógyilkosságokkal szembenézni, hogy a magyarok elkövette atrocitásokra utal. /Holokauszt-emlékmű Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./"
2003. május 8.
",,Engem már az sem érdekel, ha meggyalázzák, elég volt nekem az, ami az utóbbi négy napban történt." - fakadt ki Sauber Bernat, a Marosvásárhelyi Zsidó Hitközség elnöke a máj. 4-én, felavatott holokauszt-emlékmű körül kirobbant botrány kapcsán. Razvan Theodorescu kulturális miniszter a Marosvásárhelyi Zsidó Hitközség képviselői által elfogadott Remember Holocaust felirattal nem elégedett meg, hanem egy román nyelvű szöveg társítását kezdeményezte, és ebben kérik számon ,,a magyar fasiszta kormányon" a 6000 marosvásárhelyi zsidó elpusztítását. Ez nem a miniszter magánvéleménye, hanem az egykori román állam és a román kormány zsidók ellen elkövetett történelmi bűneinek az áthárítása a köztudatban a magyarsággal azonosítható magyar kormányra, szögezte le Sylvester Lajos. Tény, hogy magyar kiugrási kísérletet megakadályozó szándékkal a németek által megszállt Magyarországon Észak-Erdélyből 1944 májusában és júniusában 151 180 zsidót deportáltak, akiket a németek Auschwitzba szállítottak, és közülük mintegy 16 000 élte túl a haláltábor borzalmait. Romániában viszont már 1941-ben hozzáláttak a zsidók tömeges kiirtásához - egy évvel korábban, mint ahogyan a náci Németországban hivatalosan is elfogadták a ,,végső megoldást", a zsidóság teljes elpusztításának ördögi tervét. 1941 és 1942-ben sor került az észak-moldvai (Iasi, Dorohoi) és a bukaresti pogromokra, a transznisztriai térségben a bukovinai és a besszarábiai zsidókkal végeztek, a teljességében még fel nem göngyölített tömeges zsidógyilkosságoknak mintegy 300 000 személy esett áldozatául. Az akkori Románia területén elkövetett háborús bűnökért az ország vezetőjének, Ion Antonescu marsallnak halállal kellett bűnhődnie, akire Marosvásárhelyen még ma is a nevét viselő utca emlékeztet. Egyesek még mindig úgy gondolják, hogy az elődeik által elkövetett bűnöket teljes mértékben a romániai magyar kisebbség nyakába lehet varrni, kegyeleti megemlékezés és emlékműállítás ürügyén Marosvásárhelyen a románságot újra a magyar lakosság ellen hergelik. Sylvester összegezte: A marosvásárhelyi holokauszt-emlékmű román nyelvű feliratozása, a zsidóüldözés teljes felelősségének az akkori magyar kormányra hárítása és Wass Albert két, nem is köztérre állított szobra, a székelyföldi régió vagy a székelyföldi autonómia ellen indított hisztériakampány, a Székelyudvarhelyi Fórum ellen kezdett hatósági eljárás között az összefüggést nem nehéz észrevenni. /Sylvester Lajos: ,,Az sem érdekel, ha meggyalázzák..." = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 8./ "
2003. május 14.
"Egy fiatal bukaresti román történész a nemrég Kolozsváron tartott csángó konferencián előadásában arra derített fényt, hogy a moldvai csángókat maga a moldvai katolikus egyház minősítette a negyvenes években román eredetűeknek azért, hogy megvédje a román hatalom részéről őket ért jogfosztással szemben. Az alapos kutatói munka eredményeként született bejelentést a konferencia hazai és külföldi kutatói elismeréssel fogadták. A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT), a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék és az MTA Kisebbségkutató Intézete szervezésében rendezett konferenciáról, Marius Diaconescu nagy visszhangot kavart előadásáról Pozsony Ferenc, a KJNT elnöke, a Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajz tanszékének tanára beszélt. A Kolozsváron ápr. 26-án tartott konferencián olyan, a csángókkal foglalkozó kollégák voltak jelen Jászvásárból, Bukarestből, Kolozsvárról, Budapestről, Debrecenből, Miskolcról, Németországból. Néprajzosok, nyelvészek, történészek szakmai megbeszélése volt. Marius Diaconescu, a Bukaresti Tudományegyetem történeti karának előadó tanára bemutatta, pontosan dokumentálva, hogy az 1940-es évek elején a moldvai katolikusság, hogy megvédje a moldvai katolikus magyarságot az Antonescu-féle atrocitásoktól - állampolgári jogaiktól fosztották meg őket, például nem vásárolhattak földet, nem állították ki számukra az állampolgársági bizonylatokat -, megalkotott egy mítoszt, eredettörténetet, mely arról szól, hogy a moldvai katolikusok erdélyi románok, akiket a Székelyföldön félig-meddig elmagyarosítottak, és ezért Erdélyből Moldvába menekültek.A román tudósok jó része már akkor is tudta, hogy ez koholmány. Később ezt az elméletet Dumitru Martinas újra elővette, munkáját a román hatalom dogmává merevítette. A hatalom 1990 után is dogmaként kezelte ezt az eredetmítoszt, amit a román tudományosság azóta sem fogadott el. Marius Diaconescunak lehetősége volt román egyházi levéltárakat átnéznie, állami levéltárakban, sőt, a vatikáni levéltárban is kutakodott, jól beszél és olvas magyarul. A jászvásári egyház szárnyai alatt hetente jelennek meg falumonográfiák, könyvek, ahol szajkózzák a már említett eredetmítoszt, de hosszú távon ezek nem számíthatnak elismerésre. Hamarosan megjelentetik a kolozsvári konferencia anyagát, és igyekeznek ezt idegen nyelveken is közzétenni, sőt, a világhálóra is feltenni. /Fekete Réka: Nemzet-nemzetiség: Megdőlt a román eredetmítosz (Csángó konferencia politika nélkül). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 14./"
2003. május 21.
"Máj. 17-én és 18-án a Magyarok Világszövetségének elnöke Kossuth-emlékzászlókat adott át három településen a csángómagyaroknak: a moldvai Klézsén, a Szeret-Klézse Alapítvány székházában magyar nyelvű mise keretében, másnap az erdélyi Gyimesfelsőlokon, délben pedig Gyimesbükkön került sor a zászlók átadására. A bükki Deáky András egy kárpátaljai település magyar közösségének ajánlotta fel a Kossuth-emlékzászló költségeinek támogatását, míg a most közigazgatásilag a moldvai Bákó megyéhez tartozó hegyvidéki településre érkező zászló költségeit Zabolai Csekme Éva és Kvacskay Károly svájci állampolgárok fedezték. A zászlóátadáson jelen volt Berszán Lajos gyimesfelsőloki és Antal Imre gyimesbükki plébános. /Kossuth-emlékzászlók a csángóknak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 21./"
2003. május 27.
"Tusnádfürdőn július 20-27. között Együtt vagy külön utakon - integráció és nemzeti érdek címmel szervezik meg a XIV. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort. A szervezők a Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány, Budapest, a Jakabffy Elemér Alapítvány, Kolozsvár, a Reform Alapítvány, Csíkszereda, a Horia Rusu Alapítvány, Bukarest, Alternatíva Egyesület, Kolozsvár és az ErGo Egyesület, Kolozsvár. Az előadások tervezett témakörei: Nemzetpolitikák az Európai Unióban, Autonómia vagy kormányzati együttműködés, Létezik-e erdélyi magyar társadalompolitika?, A társadalomszerkezetek átalakulása Romániában, a kilencvenes években, Az erdélyi magyar 50-es évek, A Magyar Autonóm Tartomány működése és funkciója, Gazdasági növekedés, monetáris stabilitás, Moldvai csángók, Beszélgetés az Illyés és Communitas Alapítványok támogatáspolitikájáról, Szegénység és etnicitás Romániában és Magyarországon, A jelenkori közép-európai média helyzetéről, Oktatás - kitörési pont, Alkotmánymódosítás és az integráció, A kilencvenes évek demográfiai átalakulása a Kárpát-medencében, Elvándorlás és migrációs rendszer alakulása Erdélyben és Magyarországon, Nagyhatalmi érdekek és Közép-Európa jövője, Macska és az egér - Civil társadalom és a hatalom viszonya, Ki mit ért hatalommegosztás alatt? (konszociális modell, ill. a határon túli magyar pártok kormányzati szerepvállalása), Miről szólnak az RMDSZ-t vizsgáló politológiai kutatások, A Székelyföld autonómiája, Az erdélyi (kolozsvári) egyetemisták politikai kultúrája, Egyházi értékek és javak Európában, Regionalizmus, Nemzeti érdekek érvényesítése és politikai pártok Közép-Európában, politológusi szemmel, Minőségi intézmények? Az erdélyi magyar társadalmi, kulturális intézményrendszer hatékonyságmutatóiról, Az erdélyi kulturális örökség sorsa és a rekonstrukciós programok stb. A Szabadegyetem előadói (többek között): Orbán Viktor, Magyarország volt miniszterelnöke, a Fidesz - MPSZ elnöke, Németh Zsolt, országgyűlési képviselő, a Külügyi Bizottság elnöke, Gyurgyák János politológus, egyetemi tanár (Budapest), Toró T. Tibor parlamenti képviselő, az EMNT Kezdeményező Testület ügyvivője, Tőkés László Királyhágómelléki református püspök, az erdélyi magyar közösség tiszteletbeli elnöke, Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő, a Reform Mozgalom elnöke, Dinu Zamfirescu, az NLP vezetőségének tagja, a Horia Rusu Alapítvány társelnöke, Andrei Marga, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektora, volt oktatási miniszter, Schöpflin György politológus, egyetemi tanár (London), Brendan O Leary egyetemi tanár (University of Pennsyilvania), Susanne Fuchs politológus (Berlin), Tytti Isohookana-Asunmaa, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagja ( Finnország) stb. Művelődési és szabadidős programok: Kis-színház, könyvbemutató: Erdélyi Magyar Írók Ligája, Magyar PEN Klub, A magyar Nobel-díj értéke és irodalmi ellentétek, "Variációk 2+2+2+egy magyar vizslára" - a Temesvári Színház előadása, Liviu Mihaiu és meghívottai (Academia Catavencu est), Filmest - erdélyi magyar filmek - Fény hull arcodra, Pro Minoritate, Régio, Magyar Kisebbség - lapbemutató, EMIL Irodalmi Kávéház, Sonkastratégia v. Gyerekszemmel - a Temesvári Színház előadása, Kultúrák közötti átmenet a néptánc és népzene tükrében: Hargita Néptáncegyüttes, zenekarok, előadók: Bandi a hegyről és a Kispál, Török Ádám és a MINI, Ákos, Nightloosers, United, Knock Out, Ladánybene 27, Nistor Ilona, Fonó Zenekar stb. /Együtt vagy külön utakon - XIV. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./"
2003. május 28.
"Árus László református lelkipásztor több mint hétéves moldvai szolgálat után tért haza. 1995 szeptemberében érkezett Bákóba, ahol mostoha körülményekkel szembesülhetett. Jelenleg 141 református lelket tartanak nyilván a bákói szórványmissziós egyházközséghez tartozó hat földrajzi megyében. Magyar szempontból Jászvásár a legnépesebbnek mondható moldvai település, mert mintegy száz székelyföldi magyar egyetemista is tanul ott. Árus László megállapította, hogy a moldvai szolgálatban levő lelkésszel keveset törődnek: soha nincs pénz az autó karbantartására vagy kiszállási költségekre. Árus szerint az egyházi vezetés nem fordít kellő gondot a szórványmisszióra. Az RMDSZ valójában nincs jelen Moldvában. Az egyik főember meg is ígérte, hogy személyesen fog közbenjárni, és küldje el hozzá a beadványát. Azután semmi sem történt. /Fábián Tibor: Beszélgetés Árus László lelkipásztorral. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./ "
2003. május 30.
"A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület kiadásában, Libisch Győző szerkesztésében megjelent Lakatos Demeter csángómagyar költő Csángú országba című versgyűjteménye. Csíkszeredában Libisch Győző a könyvbemutatón előadásában kitért arra, hogy Lakatos Demeter, a moldvai magyarság máig egyetlen jelentős költője nem élhette meg, hogy életében önálló verseskötete jelenjen meg. Néhány tucat írása napvilágot láthatott romániai és magyarországi újságban, folyóiratban, ezek azonban többnyire nem mérhetők a magyar irodalom csúcsaihoz, megmaradtak néprajzi és -nyelvi kuriózumoknak. A magyar irodalomkritika nem fogadta kebelére a legkeletibb magyar költőt. Dsida Jenő 1935-ben ujjongva fedezte föl és avatta költővé a Keleti Újság hasábjain a halotti beszéd nyelvén verselgető csángó fiatalembert, Széfeddin Sefket bey, ez a török nevű erdélyi magyar író, amikor máig is talán legismertebb költeményét, a Messze ott, hul nap szentül le címűt először közreadta egy erdélyi riportkönyvében, a Hét vár országában. Mindenki tévedett, aki ismerte és szerette a szabófalvi "népköltő" munkáit? Ki volt Lakatos Demeter: költő vagy egy két lábon járó nyelvemlék? 1911-ben született Szabófalván, Moldvában, Demeter László néven. Az iskolában csak románul tanultak írni, így a magyar helyesírást nem ismerték. Kitanulta a lakatos mesterséget , ez adta a "lakatos" ragadványnevét is. 1930-ban saját vándor színtársulatot alapított, amelynek házi szerzője, igazgatója, főszereplője és előadója egy személyben. Először román nyelven kezdett verset írni, hamarosan az egyik legjelentősebb román népi költőnek tekintették. E korszakának dokumentumai, versei máig is felkutatlanok. Egy napon azonban a kezébe kerül egy magyar újság - mások szerint Reményik Sándor egyik költeménye, és megdöbbenve látja, hogy magyarul, vagyis "csángóul": azon a nyelven írták, melyet gyermekkorában anyanyelvként megtanult. De hiszen akkor ő nem is román, hanem magyar - hasít bele a felismerés, és elhatározza, hogy ő is megpróbál magyarul verselni. 1935. október végén Kolozsváron bekopogtatott Dsida Jenő ajtaján. Falevelek hulodoznak című versét Dsida a Keleti Újság 1935. november 13-i számában leközölte a következő alcímmel: A legelső magyar nyelvemlék ódon levegője árad a "modern" költeményből, melyet Lakatos Demeter csángó költő írt az őszről és a mulandóságról. Vegyesboltot nyitott Szabófalván, és a háború végéig ebből tartotta fenn magát. Közben megnősült, egy székely leányt vett feleségül, akitől egy leánya, Elvira és egy fia, Demeter született. 1948-ban azonban tönkrement, ekkor Románvásárba a cséplőgépgyárba, 1952-ben a vajgyárba, majd a csőgyárba ment dolgozni. 1974-ben, első nyugdíja felvétele után nem sokkal meghalt. "Nem volt beteg - mesélte egy barátja, Erdős Szászka Péter. Életrajzában meglehetősen sok a hiányzó láncszem, az átfedés, a bizonytalanság. Ideje lenne egy eddiginél sokkal részletesebb biográfia megírása. /Libisch Győző: Költő vagy egy lábon járó nyelvemlék? Lakatos Demeter összegyűjtött versei. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 30./"
2003. június 3.
"Máj. 28-án Budapesten a Néprajzi Múzeumban Pozsony Ferenc zabolai származású kolozsvári egyetemi tanár, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke intézményteremtő munkájáért és kutatásaiért átvette a Györffy István-díjat. A Magyar Tudományos Akadémia egykori tagjáról (Györffy István néprajzkutató, 1884-1939) elnevezett jelenkori legnagyobb néprajzi kitüntetést Kósa László akadémikus, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke adta át, a díjazott az alkalomból a szakma jeles képviselői jelenlétében Modernizáció és identitás a moldvai csángó falvakban címmel tartott előadást. /(fekete): Közélet: Györffy István-díjat kapott Pozsony Ferenc. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./"
2003. június 5.
"A román nyelvű sajtó zöme botránytémaként használja fel a hazai magyarkérdést. A szándékos csúsztatások, a féligazságok közlése régóta bevált receptje a román nacionalizmusnak. Nemrég a Román Televízió esti híradója kürtölte országgá a hírt, amit aztán mások is buzgón visszhangoztak, amely szerint Csíkszereda belvárosában huligán elemek telefirkálták az ortodox templom falát. Csupán azt "felejtették ki", hogy a lefülelt tettes, egy tizenéves, a Nyugatot majmoló "utcai művész", válogatás nélkül összepingált minden útjába került épületet. Másik kedvenc téma a moldvai csángókérdés. Jean Nouzille francia kutató láthatóan megrendelésre írt, és idén februárban megjelentetett tanulmányában megállapította: a moldvai csángók Erdélyből kivándorolt románok. Annak ellenére Dimitrie Cantemir a Moldva leírása című művében megállapította: "A hegyaljai kerületekben szép számmal vannak magukat mind nemzetiség, mind pedig vallás tekintetében katolikusoknak mondó alattvalók... A magyarok, akik a római vallást követik, ehhez és ősi nyelvükhöz ragaszkodóbbnak bizonyultak, de mindnyájan ismerik a moldvai nyelvet is." A francia szerző ferdítve értelmezte Zöld Péter plébánosnak 1766-ból ránk maradt írását a csángó szó etimológiájával kapcsolatban, aki szerint a csángók "az oláh nyelvet éppen úgy ismerik, mint a magyart, jóllehet ezt sokkal selypítőbben ejtik ki, mint magunk." Jún. 6-án Kolozsváron Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök jelenlétében átadják rendeltetésének a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem központi épületévé átalakított Bocskai-házat. Előre sejthető, hogy a nacionalista román sajtó kihasználni az alkalmat a magyarellenes hangulatteremtés érdekében. /Ördög I. Béla: Ferdítések. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./"
2003. június 7.
"Szabó Csaba zeneszerzőtől, zenetudóstól jún. 6-án vettek végső búcsút Budapesten, a Farkasréti temetőben. A Marosvásárhelyről elszármazott alkotó május 23-án, hatvanhét éves korában hunyt el. Szabó Csaba 1936. április 19-én Ákosfalván született. 1959-től 1967-ig a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes karmestere, 1963-87 között pedig a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola adjunktusa volt. Tanári tevékenysége során számos színpadi, énekkari, kamarazenei, szimfonikus zenei alkotást komponált, a főiskolán vetette papírra zeneetnográfiai kutatásainak eredményeit. Társszerzőjével, Seres Andrással közösen adta közre a Csángómagyar daloskönyv című monumentális kötetet, amelyben - mint az előszóban olvasható - "az 1970-80-as évek moldvai sziget- és szórványmagyarsága énekes és hangszeres kultúrájáról, népköltészetéről" adott áttekintést. Szabó Csaba 1988-tól 1991-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanszékvezető docense volt. Elméleti főművét, az Erdélyi harmóniás éneklés a XVIII. században című művét Magyarországra költözése után írta meg; a háromkötetes munka a Magyar Művészeti Akadémia millenniumi pályázatán Arany Díjat nyert. /Elbúcsúztatták Szabó Csaba zeneszerzőt. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./"
2003. június 9.
"Az etnikumközi kapcsolatok kutatásának helyzete Romániában címmel tartottak tudományos konferenciát a hét végén a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Előadásokat tartott többek között Gabriel Andreescu, az APADOR-Helsinki Bizottság emberjogi szervezet vezetője és Vasile Dancu tájékoztatási miniszter. Horváth István szociológus, az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontjának igazgatója közölte, a kutatóközpont tíz éve alakult meg, egyik célja pedig összefoglalni a szociológiai kutatásnak azokat a részterületeit, amelyek eddig egymástól szinte függetlenül léteztek. A nyelvszociológiai kutatások terén érdekes eredmények születtek a kétnyelvűség működéséről. "Megtudhattuk, hogy a Székelyföldön kívül élő erdélyi magyarok 60 százaléka fogadja el azt, hogy udvariatlanság magyarul beszélni olyan társaságban, ahol magyarul nem tudó, román személy is jelen van, míg a székelyek körében ez az arány alig 30 százalékos.".Gabriel Andreescu, az APADOR-CH emberjogi szervezet vezetője a politikai megrendelésre készült, értéktelen kutatások veszélyeire hívta fel a figyelmet, és a moldvai csángókról készült román kutatómunkát hozta fel példaként. Vasile Dancu tájékoztatási miniszter válaszában elmondta, valóban létezik Romániában a politikai harcban elkötelezett, militáns szociológiai kutatás, ám ez Magyarországra is ugyanúgy jellemző. /Salamon Márton László: Kutatás és politika. = Krónika (Kolozsvár), jún. 9./"
2003. június 17.
"Hat csángó faluban összesen 137 gyermek számára kérvényezték a szülők a magyar anyanyelv iskolai tanítását a 2003-2004-es tanévben. A Bákó megyei tanfelügyelőségen kételkednek az igény valós voltában. Ha mégis elfogadja a szülők kérését, ősztől újabb négy Bákó megyei faluban kezdődik meg a magyar anyanyelv iskolai tanítása. A tavalyi klézsei és pusztinai példán felbátorodva ebben az évben Frumószán 26, Magyarfaluban 42, Lészpeden 9, Külsőrekecsinben pedig 17 gyermek számára kérvényezték a szülők a magyarórákat. Folytatódik ugyanakkor a magyartanítás Klézsén és Pusztinán is, ahol 26, illetve 17 gyermekre számítanak a magyarórákon.A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége és a csángó oktatási program felelősei idén is a tavaly bevált módszert alkalmazták a kérvényezés folyamatában. A magyar nyelv tanítását igénylő szülőkkel közjegyző előtt íratták alá a kérvényt, és az így összegyűlt íveket postán küldték el térti vevénnyel az iskolákba. Valamennyi iskolaigazgató aláírás ellenében vette át a küldeményt a május végi határidő lejárta előtt. Korábban ugyanis a szülők maguk vitték a kérvényeket az oktatási intézményekbe, ott pedig a magyartanítást ellenző tanároknak valamennyi alkalommal sikerült őket lebeszélni igényükről. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője a Krónikának elmondta, a magyarfalui kérvényezők viszonylag nagy száma annak köszönhető, hogy egy olyan helybeli férfi állt az ügy élére, akinek nagy tekintélye van a faluban. Sok helybéli férfi Fodor Krisztiánnak köszönheti, hogy vendégmunkásként dolgozhatott Izraelben, és kőművesmunkájával - hazai mércével mérve - rendkívül jól keresett. Livia Liliana Sibisteanu megyei főtanfelügyelő-helyettes sajnálatosnak tartotta, hogy Bákó megyében nincsen magyar szakos szaktanfelügyelő. "Én nem kommentálom a helyzetet - jelentette ki, majd mégis hozzátette: - Ha jó lelkiismerettel és saját akaratukból kérnék a szülők az úgynevezett anyanyelv tanítását, nekem ezzel semmi bajom nem lenne. Ezek a kérvények azonban nem a gyerekek tanulási vágyát jelzik, hanem az anyagi érdekeltségeket." /Gazda Árpád: Sokasodnak a kérvények. Hat csángó faluban kértek magyartanítást. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./"
2003. június 19.
"Leendő lelkészek, agrárszakemberek és tanárok, valamint a falusi társadalom kutatói számára létesít szakkollégiumot a Kriza János Néprajzi Társaság Kolozsváron. A társaság elnökségének egyik fő célja felkelteni a fiatalok érdeklődését a falusi társadalom iránt. Az erdélyi magyar társadalom jelentős része falun él, ennek ellenére jóval kevesebb figyelem esik a falusi társadalomra. A Kriza Társaság évek óta elsősorban a kolozsvári egyetemi fokú oktatás háttérintézményeként működik. Az elméleti oktatás mellett a kollégiumban falujárásokat, terepgyakorlatokat szerveznek. A szakkollégium a jövő egyetemi év kezdetén indulna be, a meghirdetett helyekre pályázniuk kell a különböző szakos, főként másod-, harmad-, negyedéves diákoknak. A Kriza Társaság szakkönyvtára ma több mint tízezer kötettel rendelkezik, az állományt folyamatosan bővítik csere útján. Pozsony Ferenc elmondta, az adattár szintén rohamosan gyarapszik: "A Moldvai Jelenkutatás keretében két év alatt húszezer fotó készült, a leíró kartotékokkal, mutatókkal együtt ez már tíz köbméternyi anyagot jelent. Itt kapott helyet dr. Kós Károly, Vámszer Géza, Nagy Jenő hagyatéka is, ugyanakkor itt helyezzük el a Kriza Társaság gyűjtőpályázataira beérkezett munkákat, valamint a magyar néprajz és antropológia tanszék terepgyakorlatairól született dolgozatokat." Szabó Árpád Töhötöm, a társaság alelnöke elmondta, véglegesítik a készülő Romániai Magyar Néprajzi Bibliográfia csángókra vonatkozó részét is. Szintén a következő hónapokban rendezik be Zabolán a NKÖM támogatásával újonnan felhúzott épületben a moldvai csángók hagyományos népi kultúráját bemutató állandó kiállítást.A július másodikán sorra kerülő futásfalvi búcsúra István Anikónak a Sarlós Boldogasszony búcsú repertóriumáról szóló könyvét jelenteti meg a társaság. /Rostás-Péter Emese: A falu világát ismertetnék meg. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./"
2003. június 23.
"Jún. 20-21-én első ízben választották a Gyilkostót népművészeti sokadalom színhelyéül. Az ötletet a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ, a Viridis Kft. és az Általános Műveltség Alapítvány vitelezte ki - a Művelődési és Egyházügyi Minisztérium és sok helyi támogató segítségével. Két napon át ismét Gyergyószentmiklós részévé vált az üdülő. A vidék ismert néptáncegyüttesei: a gyergyószentmiklósi Romatűz és a Hóvirág együttesek és muzsikusaik mellett, a sepsiszentgyörgyi Fabatka népi zenekar is mindent megtett annak érdekében, hogy jól érezhesse magát a Gyilkostóra látogató. Gyimesi, moldvai, kalotaszegi táncokat tanulhattak, bemutatkozott a Szatmárnémetiben élő dobos, Cserey Csaba és kis csapata is. A kézműves kirakodóvásár igazi ráadásnak bizonyult. /Bajna György: Népművészeti sokadalom Gyilkostón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 23./"
2003. június 25.
"Átfogó, vaskos költészeti antológia látott a közelmúltban napvilágot Magyarországon dr. Medvigy Endre irodalomtörténész szerkesztésében, a Felsőmagyarország Kiadó és a Kiskapu Kiadó gondozásában, "A magyarokhoz" - Magyarság- és istenes versek az Ómagyar Mária siralomtól Trianonig és napjainkig címmel. A közel 600 oldalas antológia első része, a Magyar századok, költészetünk kezdeteitől a trianoni szétszakadásig vonultatja föl a fenti ihletettségű versek legjavát Ady Endrével, Gyóni Gézával, Szép Ernővel zárva a sort, majd a második rész, a Hatágú síp, részekre tagoltan teszi ugyanezt: a "Duna-Tisza tája", a magyarországi költészet nemzet- és istenes versein vezet végig, majd következik a "Partium, Erdély, Moldvai magyarság", a "Felvidék", "Kárpátalja", "Délvidék" és a "Nyugati magyarság" hasonló ihletettségű költészete. A kötet kizárólagos terjesztője a budapesti Pult Kft., címe 1081 Budapest, Népszínház utca 29 szám, tel: 303-92-82. /A magyarokhoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./ "
2003. június 28.
"Harmadik alkalommal került sor Budakalászon a Kárpát-medencei magyarság civil szervezeteinek háromnapos tanácskozására (jún. 26-28), hogy hírt adjanak egymásról, kicseréljék tapasztalataikat. A szervezők - a Magyar Kollégium, a Magyar Művelődési Intézet, a Pest Megyei Információs Központ és nem utolsó sorban a házigazda budakalászi Faluház munkatársai - hetekkel korábban felkészültek, hogy fogadják a magyar közművelődési civil szervezetek képviselőit a moldvai Szerettől az ausztriai Lajtáig, anyaországi és határon túli résztvevőket. A tanácskozást Halász Péter, az MMI munkatársa nyitotta meg. Romhányi András a Magyar Kollégium elnöke, az MMI Határon Túli Magyarok Osztályának vezetője bemutatta a II. Budakalászi Találkozó munkálatait tartalmazó kiadványt, a civil szervezetek adatbázisát is magában foglaló CD-t, melyeket a tanácskozás résztvevői kézhez kaptak. /Kárpát-medencei Közművelődési Civil Szervezetek Fóruma. Együtt a szekértábor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./"
2003. július 4.
"Idén ősztől jelentősen bővül a magyar nyelv oktatása a csángóföldi településeken - közölte júl. 3-án Markó Béla RMDSZ-elnök, miután tárgyalásokat folytatott Bákóban a megye prefektusával és főtanfelügyelőjével. A találkozón jelen volt Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke, valamint Bartha András és Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyar Szövetség két vezetője is. Idén szeptemberben további hat településen kezdik meg a magyar nyelv oktatását az általános iskolákban, miután mintegy 140 szülő kérte gyermeke számára ezt a lehetőséget. Összesen hét új magyar tannyelvű csoport indul. /Hét csángó faluban lesz magyaróra. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./"
2003. július 5.
"Tavaly volt az áttörés, amikor Pusztinán és Klézsén intézményesített keretben is megindult a magyar nyelvoktatás, az elmúlt napokban ismét fordulóponthoz érkezett a moldvai csángómagyar iskolásgyerekek ügye. A bákói székhelyű Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által az utóbbi időben folytatott tájékoztató-meggyőző munka eredményeként más csángóföldi falvakban is több tucatnyi szülő fogalmazott meg hivatalos, közjegyző által hitelesített kérést, amelyben kifejezi óhaját: gyermeke tanulhassa a magyar nyelvet az iskolában. Júl. 3-án megbeszélés zajlott le a bákói megyeházán. A Bákóba érkezett RMDSZ-küldöttség tagjait, Markó Béla szövetségi elnököt, Szép Gyula művelődésügyi alelnököt, Márton Árpád képviselőt, valamint Szepessy Lászlót, a marosvásárhelyi Elnöki Hivatal vezetőjét a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének székhelyén Bartha András elnök és Bilibók Jenő alelnök tájékoztatták a kezdeményezés részleteiről, átfogó helyzetképet nyújtva egyúttal a csángómagyarok mindennapjairól is. Szó esett többek között a csángóföldi iskolákban és iskolán kívül magyar nyelvet oktatók javadalmazásáról, az Erdélyben vagy épp Bukarestben tanuló csángómagyar gyermekek bentlakásköltségeinek fedezéséről, a státustörvényből eredő, gyermekes családoknak szánt támogatás folyósításáról, valamint a csángómagyarok megélhetési lehetőségeiről (a férfiak közül sokan dolgoznak vendégmunkásként Magyarországon, illetve Olasz- és Spanyolországban, valamint Izraelben). Elhangzott, hogy egyes csángóföldi papok igyekeznek - lebeszélés vagy akár megfélemlítés révén - eltéríteni a magyaroktatásról a szülőket. Markó Béla szerint jó lenne, ha létrehoznák klézsei székhellyel az RMDSZ Bákó megyei szervezetét. A prefektúrai megbeszélésen az RMDSZ-küldöttség tagjai, valamint a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke és alelnöke mellett jelen volt Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke, Radu Catalin Mardare prefektus, illetve a Bákó megyei főtanfelügyelő, Gheorghi Iorga. A bő félórás találkozó sikeres volt, a vártnál könnyebben elvi megállapodás született további egy-egy, magyar nyelvet tanuló csoport ősszel történő indításáról Frumószán, Magyarfaluban, Külső-Rekecsinben, Lészpeden, Somoskán, valamint Pusztinán. Markó Béla elmondta, megegyezetek abban, hogy a más településen megfogalmazott kéréseket is jóváhagyják, így újabb csoportok alakulhatnak. Remélhető, hogy szeptemberre az eddigi 31 mellett még közel 140 csángó gyermek ismerkedhet majd szülőhelyén a magyar nyelvvel és kultúrával. Bilibók Jenő úgy látta, hogy meglepő könnyedséggel született meg a beleegyezés, eddig apró kifogásokat hoztak föl, amelyek miatt szerintük nem indulhatnak újabb csoportok. Bilibók Magyarországra indul, támogatást kér az Erdélyben tanuló csángómagyar gyermekek bentlakás-költségeinek térítéséhez. /(Szonda Szabolcs): Kedvező fejlemény a csángóföldi magyaroktatás ügyében: ősszel további csoportok indulhatnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./"
2003. július 10.
"A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének bákói székhelyén, annak harminc év körüli vezetőit, Bartha Andrást és Bilibók Jenőt hallgatva érezhető, hogy a magyar nyelv oktatásának ügyében folytatott kitartó munkájuk során meg kellett találniuk az egyensúlyt, csángómagyar szülőkkel beszélgetve, az esetleges fenntartások, félelmek, illetve az identitásőrzést szolgáló kulturális jogok között. A Pusztinai Általános Iskola magyar anyanyelvű csoportjának kéthavonta megjelenő iskolai lapja, az Első Magyaróra idei május-júniusi számában így fogalmaz az egyik diák, Beta Agneza: "Biztos jövőre több gyerek lesz, amelyik magyarul fog tanulni az iskolában, és ennek nagyon örülök. Azt szeretném, hogy minden gyerek az iskolából tanuljon magyarul. (...) Általában a pusztinai emberek magyarul beszélnek, mert azt örökölték a szüleiktől.". Aztán több diák vélekedése: "Én a magyar nyelvet tudom tanulni.", "Én örökké megyek a magyarórára.", "Én szeretek járni a magyarórára."... /Szonda Szabolcs: A gyermeki óhaj és a politika. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./"
2003. július 11.
"Beke György Budapestről mindent ismer, rendszeresen olvassa az erdélyi lapokat, folyóiratokat, találkozik, beszélget erdélyiekkel. A legjobb jövőt jósolja az erdélyi magyarságnak, mert egy másfél milliós nemzeti közösséget nem lehet kalap alá rejteni. 1989-ben 1 153 000 fő vallotta magát mordvinnak, közülük 67% beszélte anyanyelvét, és ma már önálló államuk van, a Mordvin Köztársaság. Székelyudvarhely a legmagyarabb terület egész Romániában. Ennyire magyar jellegű más város ma már nincsen. Mindenütt felhígult a magyarság, de ott valahogy a történelem jobban benne van az emberekben. Beke György újrakezdte a Barangolások Erdélyben-t, amelyet annak idején a diktatúra megszakított a bihari kötettel, és most már megjelent a sorozat ötödik kötete. Az első, az itteni szerkesztésben a Szigetlakók. Az Fehér, Beszterce-Naszód és Szilágy megyét mutatja be. A Boltívek teherbírása Szatmár és Máramaros megyéről szól. Az Értől a Kölesérig Bihar megyéről. A sorozat negyedik kötete a Bartók szülőföldjén című volt, Arad, Temes, Szörény megyéről. Most jött ki a Déva vára alatt című könyve, mely Hunyad, Szeben és Krassó-Szörény megyét mutatja be. És a befejezés a Székelyföld lenne. Ez érzelmileg sokkal telítettebb, hiszen szülőföldje. A háromszéki Uzonban született, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban tanult, tehát az egész Székelyföld az otthona. Ez jó vaskos kötet lesz. Emellett a tervek szerint szeptemberben jelenik meg a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadónál Sütő András fülszövegével az Advent a kaszárnyában című novelláskötetem. Beke az írói szociográfiát műveli, nem törekedik a teljességre. Az írói látásmód és szemlélet adja meg az egységét. Bekének van egy könyve a moldvai csángókról, címe: Csángó passió. Az Európa Könyvkiadónál jelent meg 1988-ban. Ha hozzáadjuk, hogy a bukaresti magyarságról is van egy családregénye, a Fölöttük a havasok, mely 1980-ban jelent meg, akkor elmondható, hogy Beke György a mai romániai magyarság képét rajzolta meg az írói szociográfia eszközeivel. Hátravan még egy Kolozsvárról szóló könyv. Erről a városról egy lírai képet akar festeni, mert annyira szereti. Annak a városnak a történelmi bukásáról, amely 1945-ben 94%-ban magyar ajkú, és ma már a 20%-ot sem éri el a magyarság, ahol a történelem leggroteszkebb román nacionalista figurája, Funar nyugodtan packázhat ezer év történelmével, Mátyás királlyal - ez történelmi dráma! Elmondhatatlan tragédia! Nem lehet tudni, a román kormány és Funar között hol lehet meghúzni a határt. Beke 1989 óta egyebet sem hallott, hogy a demokratikus kibontakozás a romániai magyarság helyzetét majd megoldja. "Én nem látom ezt a demokratikus kibontakozást sem", jegyezte meg az író. A szórványban már katakombákba vonul a nemzeti érzés, a történelmi tudat. "Csak Erdélyről tudok írni" - hangsúlyozta. Kiírták a gyergyói falvakban: "Vándor, ne felejtsd, hogy ez a föld mindig székely volt és az is marad!" /Bán Péter: Hajbókolással, megalázkodásokkal nem lehet jogokat elérni. Könyvhéti beszélgetés Beke Györggyel. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 11./"
2003. július 22.
"Portik Piroska, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Főosztályának osztályvezetője a vele készült interjúban közölte: megszületett a döntés a moldvai csángómagyarok kulturális támogatására a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által idén kiírt 100 millió forintos keret szétosztásáról. Eredetileg két részletben tervezték megpályáztatni a 100 milliós keretet: első körben 61 millió forintra, másodszorra a fennmaradó 39 millió forintra. Az első pályázati kiírásra azonban 211 millió forintos igény érkezett be. Rengeteg színvonalas pályázatot kénytelenek voltak elutasítani. Három nagy témakörre osztották a pályázatokat, kultúra, oktatás (ez zömében iskolán kívüli oktatást jelent) és kutatás. A kultúra témakör 20 millió forintjára közel 120 millió érkezett igény. De ugyanez volt az oktatás és a kutatás vonatkozásában is. Az oktatásra kiírt 36 millióra és a kutatásra kiírt 5 millió forint összegre. Idén is jelentős tétel volt a tárca által még 2000-ben megkezdett gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Gimnázium bővítési munkálataira átutalt 16 millió forint. Ezzel az átutalással a tárca immár több mint 153 millió forinttal támogatta az iskola bővítését. Számos, a maga területén nagyon jelentős szervezet nyújtott be pályázatot: Kallós Zoltán Alapítvány, Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, Romániai Iskolapolgár Alapítvány, Gyepűk Népe Alapítvány, Domokos Pál Péter Közművelődési Egyesület, Petrás Incze János Kulturális Egyesület, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Csángómagyar Pedagógusok Testülete, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Participatio Alapítvány, Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, Kriza János Néprajzi Társaság például. A Csángó Tanácsadó Testület - a tárca munkáját segítő, külső szakértőkből álló tanácsadó testület - már áprilisi ülésén igyekezett ennek fényében támogatást megítélni a program működtetésére. Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke elmondta, tárgyalni készülnek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával és az Oktatási Minisztériummal annak érdekében, hogy tisztázzák: az Erdélyben tanuló csángómagyar gyerekek bentlakás-költségeit ki és milyen formában támogatja az elkövetkezőkben. A válasz az, hogy az ún. "csángómagyar keret" megnevezése egyértelműen a csángómagyar kultúra támogatását nevesíti, mint felhasználási lehetőséget. Ebbe pedig csupán az iskolán kívüli oktatás fér bele. Támogatják viszont gyermektáborok szervezését Magyarország és Románia területén egyaránt. Támogatják a moldvai, illetve gyimesi csángók falunapjait, néprajzi és történelmi táborait. /Guther M. Ilona: Célunk, hogy felkeltsük érdeklődésüket saját kultúrájuk, múltjuk iránt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./"
2003. július 22.
"Sylvester Lajos Csupa csapás az élet /Háromszék Lap- és Könyvkiadó Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2000/ Az elsorvadt moldvai magyar oktatás és a csángó szétrajzások emlékkönyve alcímmel írt riportkönyve arra a háttéranyagra épül, amelyet 1996- 99 között a Voltunk mük es hatvanperces történelmi dokumentumfilmhez a Kárpátok külső lábánál, Csángóföld ön és a Kárpát-medencében a Barcaságtól Sopronig gyűjtött. Sylvester felfigyelt az elmúlt napokban a csángóföldi magyarórák tárgyában közölt, többnyire euforikus hangvételű írásokra. Az eddigi csángómentő erőfeszítések óvatosságra intenek, figyelmeztetett Sylvester.A papság agresszívebbé vált magyarellenessége, és a helyi hatóságok jelenlegi támadása is erősebb minden ellen, ami a csángók magyar identitástudatát alakíthatná vagy megtarthatná. A helyi sajtó hajmeresztő hamisítás pedig egyszerűen példátlan. A hírek szerint júl. 3-án Bákóban egy olyan megbeszélésre került sor, amelyen a csángószervezetek vezetői, Markó Béla RMDSZ-elnök és kísérői társaságában jelen volt Viorel Hrebenciuc, a Szociáldemokrata Párt alelnöke, Radu Catalin Mardare prefektus és Gheorghi Iorga megyei főtanfelügyelő. A megbeszélésen a magyar részvevők meglepetésére elvben megállapodtak, hogy szeptembertől magyar nyelvet tanuló csoportok indulhatnak a szülők közjegyző által hitelesített kérése alapján Frumószán, Külső-Rekecsinben, Lészpeden, Magyarfaluban és Somoskán is. Ekképpen a heti néhány órányi magyaroktatás Klézsével és Pusztinával együtt hét déli csángó településre terjedne ki. Ez a magyarkönyvmáglyákhoz, a gyermekek és szülők meghurcoltatásához és megfélemlítéséhez, a papság intoleráns viselkedéséhez viszonyítva üdvözlendő lépés. A csángókérdés kapcsán viszont nem szabad megfeledkezzünk alapvetően fontos dolgokról, írta Sylvester Lajos. A moldvai csángóság ősztől összesen 140 gyermekre kiegészülő heti néhány órás anyanyelvi oktatása nem helyettesíti a teljes értékű anyanyelvű oktatást. A mostani ígéret elsősorban gesztus- és szimbólumértékű. A mostani néhány órás magyar nyelvű oktatás és képzés, az anyanyelvi nevelés az első lépés a moldvai magyarság teljes értékű anyanyelvi oktatásának megszervezése felé. A csángó fiatalok erdélyi és magyarországi oktatását fenntartó támogatásra és ennek bővítésére alapvetően szükség van. /Sylvester Lajos: Moldvai magyar oktatás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22./ "
2003. július 23.
"A Marosfői Nyári Egyetemen feltették a kérdést: mit is tett a román politikai elit az üres szólamok puffogtatásán kívül az elmúlt 13 esztendőben a határon kívül élő, de otthonában őslakos románságért? Nem volt válasz. A találkozón a moldvai magyarokhoz hasonló sorsban sínylődő ukrajnai, Nyeszteren túli, bulgáriai, makedóniai, szerbiai románok és arománok képviselői vázolták sanyarú helyzetüket, ismételték meg tavaly is elhangzott segítségkérésüket. Minden évben e nyári egyetemen ecsetelik sorsukat a határokon kívül élő románok. A júl. 22-i előadásokon a világ románsága együttműködésének és Románia jó nemzetközi megítélésének érdekében a Külügyminisztérium által kifejtett terveket vázolták. /Bajna György: Román közösségek a világban. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./"
2003. július 23.
"Gazdasági tárgyú előadások hangzottak el a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen.Auth Henrik, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke leszögezte, a Magyar Nemzeti Bank az euróra való mielőbbi áttérés híve. Tállai András fideszes politikus rossz időben hozott rossz döntésnek minősítette a Medgyessy-kabinet napokban bejelentett adóemelési szándékát. A hazai gazdasági helyzetet Ráduly Róbert parlamenti képviselő próbálta ecsetelni. Az amerikai kormányzat működő piacgazdaságként jellemezte a román gazdaságot, ez azzal függhet össze, hogy az amerikaiak sem értik, miként működhet az ország gazdasága olyan körülmények között, amikor a fekete gazdaság aránya 40 százalékos, amikor tovább élnek a veszteséges állami vállalatok, amikor a társadalombiztosításba épp az állami cégek azok, amelyek nem fizetik be a járulékokat.Elérkezett az idő ahhoz, hogy elkészüljön egy pontos felmérés arról, mi valósult meg az Európa Tanács csángó kultúrát védő ajánlásaiból, és a testület számadást kérjen Romániától, jelentette ki Komlóssy József, az Európai Népcsoportok Föderatív Uniójának alelnöke jelentette ki a csángók helyzetéről szóló vitában. Kovács Péter nemzetközi jogász, a miskolci egyetem professzora elmondta, az Európa Tanácsnak nincsenek közvetlen eszközei arra, hogy betartassa az általa megszövegezett egyezményeket, de egy-egy ország gazdaságára is visszahat, ha az a kép alakul ki róla Strasbourgban, hogy sorozatosan figyelmen kívül hagyja az előírásokat.Komlóssy József elutasította Viorel Hrebenciuc álláspontját, miszerint rossz szolgálatot tettek azok, akik nemzetközi színtérre vitték a csángókérdést. A strasbourgi nyomás nélkül biztosan nem lehetett volna magyarórákat indítani a moldvai iskolákban. A csángó közösség jelenlegi helyzetéről Duma András, a Szeret-Klézse Alapítvány elnöke, és Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke beszélt. A többség és kisebbség közötti kapcsolatok egy szélsőséges példáját ismertette Tiiu Pohl asszony, az észtországi Tallinni Egyetem előadója. Az észtek és oroszok évszázados, konfliktusokkal teli közös történelmet tudnak a hátuk mögött - mondta Tiiu Pohl asszony. Az előadó szerint az észtek úgy tartják, népük évezredek óta lakik Észtország területén, míg az orosz anyanyelvű lakosság nagy része csak a második világháború után érkezett az ország különböző ipari vidékeire, ahol orosz többségű, az észtekkel "nem keveredő" kolóniákat hoztak létre. Az oroszok Észtország függetlenségének elnyerése után, 1991-ben többségi nemzetből nemzeti kisebbséggé váltak. Az észt kormány olyan törvényt hozott, amely ezen "bevándorlóknak" nem biztosított "automatikus" állampolgárságot, a robbanásig kiélezve ezzel az Észtország és Oroszország közötti konfliktust. "Az alig másfél milliós létszámú országban, amelyben félmillióan az orosz nyelvet beszélik, máig sem nyugodtak le teljesen" - állította Tiiu Pohl. Az észt kormányzat 2000-ben egy nagyszabású programot indított el, amely a tervek szerint 2007-ig tart. Ezen program célja az orosz kisebbség integrálása az észt társadalomba, biztosítva számukra a lehetőséget kultúrájuk és identitásuk megőrzésére. A programban megkísérlik "rávenni" az oroszokat az észt nyelv elsajátítására is. /Gazda Árpád, Rédai Attila: Nyolc óra munka, sok óra szórakozás. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./"
2003. július 25.
"Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke ajánlotta, írjanak az aldunai székelyekről, hogy jobban figyeljenek egymásra. Az újságíró Sebestyén Ádám forrásértékű könyvéből tájékozódott /A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története Madéfalvától napjainkig, Szekszárd, 1972, újra kiadták 1989-ben/, mely igen részletesen taglalta a bukovinai székelység történelmét, külön fejezetben az aldunai székelyekét. Az újságíró áthaladt Zentán, lakosságának többsége magyar. Tizenöt-húsz éve Jugoszláviában jobb volt az élet, simábbak az utak, mint Magyarországon. Az akkori szinthez viszonyítva nagyon lecsúsztak. A kevésbé vegyes lakosságú területeken jobbak az utak. Oda több pénzt juttatnak, ugyanez a helyzet Moldva és Székelyföld viszonylatában. A nacionalizmusok mindenütt egyazon reflex szerint működnek. Ma már francia történészek is elismerik, hogy nem is volt olyan rossz államalakulat az Osztrák-Magyar Monarchia. Az utódállamok gazdaságilag lejjebb csúsztak ahhoz a szinthez képest, ahol a monarchia keretében voltak. A monarchia nem volt a népek börtöne. Soha annyi román nem tanult nyugati egyetemeken, a fogarasi és besztercei román határőrezredek vezénylési nyelve román volt, s a koronán hat nyelven, köztük románul tüntették fel a címletet. Elég azokra a középületekre gondolni, amelyeket akkor emeltek, s amelyek ma is szilárdan és büszkén állnak az utódállamok területén. Pozsonytól Szabadkáig, Szatmárnémetitől Nagybecskerekig, Muraszombathelytől Csernovicig. Nagybecskereket Tito kommunizmusa fejlesztette iparközponttá, s közel százezres nagyvárossá. Ám hiába építette a toronyházakat és üvegcsarnokokat, a város igazi építészeti értéke ma is az eklektikus (kupolás) Déli Palota, a megyeháza, városháza, az igazságügyi és pénzügyi palota, s persze a történelmi egyházak szép templomai. Nagybecskereken jelenleg latin betűs feliratok vannak, holott feljebb a magyar többségű városokban a cirill dominált. Itt a szerb szöveget is latin betűvel jelenítették meg. A szerb nacionalisták cirillírás segítségével akartak "jó szerbet" csinálni a magyarokból, illetve azt a látszatot kelteni, hogy Zenta, Ada, Csóka és a többi tulajdonképpen tősgyökeres szerb város. Becskereken már nincs erre szükségük, hisz itt messze ők alkotják a többséget. Huzsvár László és Pénzes János személyében két magyar püspökük van a vajdasági katolikus magyaroknak. Ilyen szempontból jobban állnak, mint a számbelileg sokkal jelentősebb felvidéki magyarok, ahol mind ez ideig nem sikerült magyar püspököt kineveztetni. A 11 ezer fős szórvánnyal együtt mintegy 83 ezer katolikus él e vidéken, köztük négy-ötezret tesznek ki az aldunai székelyek. A püspökség négy esperessége közül is egy náluk működik, Fiser János székelykevei plébános vezetésével. A plébániák döntő többségében, pontosabban 27 helyen csak magyar nyelven hirdetik az igét, 4 helyen magyarul és horvátul, 3 helyen magyarul és csehül, 3 templomban csak horvátul, kettőben pedig csak németül. Nagybecskerek közigazgatási területén, amelyhez a város és 22 falu tartozik, 133 ezer ember él, ebből 13-14 százalék vallja magát magyarnak. A városban mindössze két-háromezer magyart tartanak nyilván, a környező településeken jóval nagyobb a számuk, Muzslyán például hat-hétezer. Önálló líceuma nincs a helyi magyarságnak, de több középiskolában működnek magyar tagozatok. Nagybecskereken a Petőfi Művelődési Egyesületnek 300 tagja van. Székelykeve a történelmi Magyarország legdélebbre fekvő magyarlakta települése. Az itteniek valahányszor őseik szülőhelyére látogatnak, mindig hoznak magukkal néhány fenyőcsemetét. Ezért van sok fenyő Székelykevén. Székelykevén hetedik esztendeje jelenik meg a Székelykevei Igaz Szó folyóirat. Székelykevének 2600 lakosa van. Legalább ennyien elszármaztak már innen Ausztráliába, leginkább Sydneybe, ahol még a futballcsapatot is pontosan úgy hívják, mint itt, vagyis Kék Dunának. A lakosság többsége a földből él. Híres kubikosok az itteniek, mindenütt szívesen látják őket. Megesik, hogy diplomás fiatalok is inkább kubikolnak. Naponta 1000-1500 dinárt keresnek, magyar pénzben ez 4000-6000 forint. Székelykevén a legnagyobb gond a munkanélküliség. Sokan elvándorolnak, az elmúlt tíz évben 300-400 fővel csökkent a település lakossága. Idén még 31 első áldozót ünnepelhettek a templomban és ugyanennyien végezték a helyi általános iskola VIII. osztályát, de tavaly mindössze 18 keresztelés volt. Az iskolában az oktatás nyelve magyar, a szerbet heti három-négy órában tanítják. Hertelendyfalván van még az Al-Dunánál magyar nyelvű nyolcosztályos iskola. Sándoregyházán már csak az I-IV osztályban tanulhatnak anyanyelven. Ez a két település vegyes lakosságú, a magyarság kisebbségbe jutott, ami döntően hozzájárult az anyanyelv eróziójához. /Sike Lajos: Vendégségben az aldunai székelyeknél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), (folytatásokban) júl. 19.- 25./"
2003. július 29.
"Kedvenc szerzője-írója Beke György, vallja Ferenczy L. Tibor. "Ő a székelység Egon Erwin Kische, a Kárpát-medence szórványmagyarságának, Erdély és Moldva csángóságának, történelmének, múltjának és jelenének legaktívabb búvárlója, kutatója, képviselője. Szomorú, de igaz történelmet lehet tanulni könyveiből, önazonosság-tudatot minden írásából." Beke segített eloszlatni a Petru Grozához fűződő mítoszt. A 2002/4-es sz. Hitelben megjelent Groza faluja című irodalmi riportjában írt Grozáról. A Ceausescu-diktatúra idején a Groza-kormány idejének állapotai, amelyek azért elég sanyarúak voltak, kezdtek idealizálódni. Ferenczy L. Tibor felidézte, hogy Kolozsvárott Balogh Edgárral is vitatkozott Grozáról. Balogh Edgár szerint az akkori állapotokkal szembe kellett állítani egy más valóságot, amelyik kedvezőbb volt a magyarok számára, és ez Groza-korszak. "Részünkről ez önvédelem", tette hozzá Balogh Edgár. Azonban Groza olyan kormány élén állt, mely intézkedett, hogy elvegyék a magyar egyházak és felekezeti iskolák vagyonát, miáltal létalapjaiktól fosztották meg a magyar oktatást és közvetve a művelődést, tudományt, szellemi életet... Államosították a magyarság szövetkezeti vagyonát. Egyedül Márton Áron püspök emelte fel a szavát Groza kormányának azon intézkedése ellen, mely az Ellenséges Vagyonokat Kezelő és Ellenőrző Intézet néven a magyarság teljes vagyoni kirablását volt hivatott végrehajtani. Ezzel szemben a Magyar Népi Szövetség vezetői Groza-kultuszt alakítottak ki a magyarság körében. Beke kifejtette, hogy Groza megjátszotta a magyarbarát színész szerepét. A kaméleoni arcát az MNSZ akkori baloldali vezetői vagy nem ismerték fel, vagy nem akarták észrevenni. /Ferenczy L. Tibor: Ledöntettek mítosznak szobrai. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 29./"
2003. augusztus 1.
"Vajdaszentivány júl. 27. és aug. 3. között tánc- és zenetábor színhelye. Hetedik alkalommal szervezik meg a tábort, amelyen évről évre egyre több fiatal vesz részt, újságolta Mező-Palkó István, a Zichy-Horváth Alapítvány elnöke. A 300 táborlakó többsége magyarországi és hazai, de jöttek az Amerikai Egyesült Államokból, Svédországból, Németországból, Ausztráliából, Szlovákiából és Japánból is. Most folyik Külsőrekecsinben a moldvai csángó, valamint Magyarlapádon a Küküllő menti tánctábor, azonban az időpontok egybeesése ellenére valamennyi táborban évről évre nő a résztvevők száma. Ugyanakkor egyre fiatalabb korosztályok jönnek el Vajdaszentiványra. A faluban van a táborújság, a Perdülő szerkesztősége is. Naponta 200-240 példányban jelenik meg a tábor, a vajdaszentiványi hagyományőrző néptánccsoport, a falumúzeum, a Zichy-Horváth Egyesület, a falu történetét és életét ismertető lapocska. /Nagy Annamária: Tánctábor, s ami még belefér. = Népújság (Marosvásárhely), 2003. aug. 1./"
2003. augusztus 9.
"Halász Péterrel /Budapest/, a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkárával beszélgetett a lap munkatársa Lakatos Demeter (1911-1974) Csángú országba című könyvének moldvai és erdélyi bemutatója kapcsán. Lakatos Demeter szabófalvi csángó költő összegyűjtött verseit, meséket és leveleket tartalmazó kétkötetes, hétszáz oldalas könyvét több romániai helyszínen mutatták be máj. 19-24. között - Libisch Győző, a könyv szerkesztője, dr. Bolváry Gyula, a Lakatos Demeter Egyesület vezetőségi tagja és ő - azzal a céllal, hogy az egyesület kiadásában megjelent könyvet megismertessék, visszajuttassák azoknak, akiknek a költő annak idején írta: a csángóknak és az erdélyi magyaroknak. Magyarfaluban, Pusztinán és Klézsén, illetve Kovásznán, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Nagyváradon tartottak bemutatót. A szervezésben közreműködött a Szeret- Klézse Alapítványtól Fodor Ráduly, Duma András, Nyisztor Tinka, Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesülettől Gazda József, Csíkszeredában Mirk László, a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tanára, Kolozsváron a Kriza János Társaságtól Keszeg Vilmos, Nagyváradon Szilágyi Zsolt képviselő, Marosvásárhelyen pedig Fodor Sándor, a kántorképző iskola nyugalmazott tanára. Marosvásárhelyen két művésznő is bekapcsolódott: Bartis Ildikó, aki Lakatos Demeter-verseket adott elő, és Kilyén Ilka, aki csángó népdalokat énekelt. Moldvában az volt a varázsa, hogy nemcsak felnőttek, hanem gyermekek is részt vettek a bemutatón, alkalomhoz illő műsorral. Moldvában megértették: Lakatos Demeter könyve bizonyság arra, mennyire nincs igazuk azoknak, akik lebecsülik a csángók nyelvét, mondván, az nem egy használható és értékes nyelv. Ez a verseskötet tanúsítja annak, aki kézbe veszi, hogy a legszebb, legnemesebb, legmagasztosabb, legmélyebb emberi érzéseket is ki lehet fejezni azon az archaikus magyar nyelven, amit a csángók beszélnek. Ráadásul Lakatos Demeter nyelve nem az átlagos csángó nyelv, hanem a legarchaikusabb, a XIV. században odakerült szabófalviaké. Klézsén van egy másik csángó költő is, Duma István András, akinek megjelent már verseskönyve. /Guther M. Ilona: Dorsa szérik szíp világrul... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"