"Idén a Kárpát-medencében több városban is másodszor szervezik meg a Csángó Napot. Az egy évvel ezelőtt a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ), a Via Spei Ifjúsági Szervezet, a Szeret-Klézse Alapítvány képviselői és más csángóbarát alapítványok megbízottai, valamint néprajzkutatók, magyar tanárok kezdeményezésére több helyen tartottak csángó kulturális napot. Sepsiszentgyörgyön november utolsó hétvégéjén idén is a Háromszéki Rádió-TV Alapítvány a házigazdája a rendezvénynek. ,,Legyen egy nap, amikor kimondjuk: fontos nekünk a csángó kultúra. Egy nap, amikor segítünk hátrányos helyzetben levő testvéreinken. Egy nap, mikor nem számon kérünk, hanem elfogadjuk őket. Amikor nem nevetjük ki, ha olyan különösen beszélnek magyarul. Amikor azt nézzük, milyen jót tehetünk értük. Amikor nem a politika dominál, hanem a szeretet." Ezzel a felhívással indult útjára a kezdeményezés, amelyre a Kárpát-medence különböző szegleteiben reagáltak civil szervezetek és nem utolsósorban nagyszámú érdeklődő. Háromszék idén a pusztinai csángók egy csoportját látja vendégül, de az északi csángóság köréből, Frumószáról és Kelgyesztből is várnak látogatókat. Nov. 24-én lesz csángó témájú filmvetítés (Sylvester Lajos Vagyunk münk es... című dokumentumfilmje a film készítőjének jelenlétében), Csángósors címmel rövid beszélgetésre kerül sor, amelynek meghívottja Szilágyi Zsolt, a moldvai csángómagyarok ügyét felvállaló képviselő. /(Ferencz): Csángó nap. Ápolni a kapcsolatokat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 19./"

"Nov. 19-én a Bákó megyei tanfelügyelőség felszólítása ellenére Hegyeli Attila klézsei oktató és a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének képviselője nem jelent meg Livia Liliana Sibisteanu főtanfelügyelő-helyettesnél, Bartha András, az MCSSZ elnöke pedig nem fogadta a szervezet bákói székházában Liviu Bogdant, a Bákó megyei prefektúra kabinetfőnökét. Érintettek a múlt heti ellenőrzés-sorozatot jogtalannak tartják, az ügy tisztázása végett politikai védelmet kérnek az RMDSZ-től. Hegyeli Attila elmondta: nov. 18-án Pusztinán tartottak megbeszélést az iskolán kívüli moldvai magyar oktatás ellen indított ellenőrzési akcióról, és a csángószövetség képviselői, valamint érintett oktatók úgy döntöttek, azért nem válaszolnak a hatóságok kihívására, mert szerintük a gyermekek szabad idejében folytatott oktatás ellenőrzése nem egyéb politikai manővernél. Az oktatómunkát a csángószövetség és a pedagógusszövetség közös megbízásából végzik, nem tartoznak elszámolással a tanfelügyelőségnek - véli Hegyeli Attila. Az MCSSZ pusztinai döntése nyomán a szervezet háromtagú küldöttsége Kolozsvárra utazott, hogy Takács Csabától, az RMDSZ ügyvezető elnökétől politikai védelmet kérjen, valamint azt, hogy állítsák le a zaklatási kampányt, ami ellentmond az Európa Tanácsnak a csángók kultúrája és vallása megőrzése érdekében hozott ajánlásának, ugyanakkor a zaklatás, a megfélemlítés sérti a szülők emberi jogait. /(fekete): A csángószövetség védelmet kér. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 20./ "

"Levélben fordult a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége a román kormányhoz és a Bákó megyei prefektusi hivatalhoz, tiltakozván az iskolán kívüli magyar oktatás miatt indított hatósági offenzíva ellen. A szövetség egyben követelte, hogy az iskolákban biztosítsák a magyar nyelv oktatását. A levelet a szövetség képviselői és a moldvai magyar oktatási program vezetői azután fogalmazták meg, hogy Kolozsváron az RMDSZ ügyvezető elnökségén tanácskoztak. A csángókérdés politikai szintű rendezéséhez az RMDSZ megfelelő támogatást ígért, jelentette ki Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. /G. Á.: RMDSZ-támogatással. A csángó szervezetek beszerzik az engedélyeket. = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./ Az RMDSZ jóváhagyásokat gyűjteni küldte a csángó szervezetek aktivistáit. Ennek hasznossága elgondolkodtató, mert Klézse polgármestere kertelés nélkül elmondta a magyartanítás programvezetőjének: olyan jóváhagyást kér, amelyet neki (a polgármesternek) kellene kibocsátania, de ő ilyen papirost nem fog aláírni. Ráadásul az is erősen vitatható, hogy szükségesek-e egyáltalán ezek a jóváhagyások, szögezte le Gazda Árpád. Azt is nehéz megmagyarázni, hogy az a hatóság, mely a törvény betűje szerint lép fel a magyartanítást befogadó csángó családoknál, elnéző a román nyelvű állami közoktatási intézményekben. Az utóbbiak tudniillik százszámra működhetnek közegészségügyi jóváhagyás nélkül. /Gazda Árpád: Csomagolt lóláb. = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./"

"A moldvai Pusztinán és Klézsén kialakult helyzettel kapcsolatban, a magyarul tanulni óhajtók zaklatása miatt a projektfelelős, a Romániai Csángómagyar Szövetség vezetőivel együtt felkeresték Kolozsváron Takács Csaba ügyvezető elnököt. A találkozóval egyidőben a helyi tanügyi hatóságok ismét becitálták a magánórák szervezésében illetékeseket - törvénytelenül -, hiszen semmilyen illetékességi vagy munkaviszonyi kapcsolatuk nincs a megyei szervekkel. Takács Csaba ügyvezető elnök elmondta: a konfliktus politikai indíttatású. Az ügyvezető elnök ismertette Markó Béla szövetségi elnök közbenjárását a tanügyminiszternél, aki megígérte, hogy közbelép, sőt, látogatást is kilátásba helyezett a helyszínre, ennek ellenére a zaklatások nem szűntek meg. A kérdésben jelenleg Borbély László ügyvezető elnök egyeztet a kormánypárttal. A csángó gyerekek anyanyelvi oktatásának, de akár a Sapientia Egyetemnek is, szabály- és jogszerűen kell működnie ahhoz, hogy ne lehessen belékötni, hangoztatta Takács Csaba. /(Cseke Gábor): Csángó projekt-felelősök az RMDSZ Ügyvezető Elnökségénél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./"

"Paskai László bíboros a Duna Televízió érdeklődő riporterének kijelentette, hogy a moldvai csángómagyarok ügyét nem ismeri, nem is tartozik az a régió a fennhatósága alá, ezért nem óhajt beleszólni a magyar nyelvű misézés és az anyanyelvű oktatás dolgába, s magyar papokat sincs módjában odaküldeni. A budapesti pápai nuncius is ilyen értelemben és ebben a hangnemben beszélt. II. János Pál pápa és a Vatikán is nyilatkozott, állást foglalt ebben az ügyben, s az Európa Tanács miniszteri bizottsága szorgalmazza a moldvai anyanyelvű oktatás feltételeinek megteremtését, valamint az anyanyelvű misék bevezetését. Az ET üdvözölte a Szentszéknek az archaikus magyar nyelvet beszélő moldvai csángómagyarság anyanyelvű hitoktatásának visszaállítását és a nyelvüket ismerő papok Moldvába irányítását. Úgy tűnik, Paskai László bíboros figyelmét elkerülte az évszázadok óta évenként ismétlődő, százezreket, köztük a moldvai magyarokat Csíksomlyóra szólító búcsú, az ezer moldvai magyar millenniumi szereplése Budapesten, Márton Áron püspök úr a mártíriumság határát megközelítő ténykedése az erdélyi és moldvai magyarságért, Domokos Pál Péter és társainak életműve és ennek tanulságai, arról nem is szólva, hogy a moldvai római katolikus püspökség a XVI. századig éppen a hercegprímási székvároshoz, az esztergomi érsekséghez tartozott, s a milkói püspököt is az esztergomi érsek nevezte ki. /(csernátoni): Őszentségét hiányosan tájékoztatták. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 22./"

"A moldvai csángóknak tizenegy évvel a rendszerváltás után sincs joguk anyanyelvükön tanulni és magyarul hallgatni Isten igéjét római katolikus templomaikban. Sorsuk, létük szinte napi rendszerességgel jelen van erdélyi vagy magyarországi lapok hasábjain, egyre többet beszélnek róluk rádió- és tévéadók, foglalkozik velük az Európa Tanács és a Vatikán, az évtizedek óta várt nyitás mégsem akar bekövetkezni. Csángóügyben ugyanis a helyzet változatlan. Makkay Józsefet meglepte, írta, a Duna Televízió esti híradójában Paskai László bíboros nyilatkozata, amelynek az volt a lényege, hogy a magyarországi katolikus egyház nem segíthet a csángókon. Bevallása szerint a bíboros úr nemigazán ismeri ezt az "összetett, bonyolult ügyet". Ezt Romániában kell(ene) orvosolni. Közben a római katolikus csángó papok - akik többé-kevésbé tudnak magyarul - a szélsőséges megfélemlítésektől sem riadtak vissza, amikor híveik egy része aláírt beadványban kérte a magyar nyelvű igehirdetést. Volt, akitől megtagadták a házasságkötést, vagy azzal fenyegették meg, hogy idős hozzátartozóit nem temetik el. Gherghel püspök (aki különben jól beszél magyarul) változatlanul elzárkózik minden "elmagyarosító törekvéstől". Minderről a magyar katolikus egyházi elöljárók feladata tájékoztatni a Vatikánt. /Makkay József: Csángóföldi rekviem. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./"

"Takács Csabának, RMDSZ ügyvezető elnöknél járt a Moldvai Csángómagyar Szövetség néhány vezetője, illetve annak a programnak a felelőse. Takács Csaba megegyezett a csángó vezetőkkel, hogy közösen döntenek, mit kell lépni a következőkben. A megfélemlítési akció politikai indíttatású, a hatóságoknak szemet szúrt, hogy sikerült megtalálni a megoldást, s az évtizedek során megszokott megfélemlítési módszerekkel kísérleteztek. Se írásbeli felhatalmazással nem rendelkeztek, se jegyzőkönyvet nem vezettek a kihallgatásokról és a lakóhelyi fenyegetésekről. Végül felrótták az egészségügyi követelmények hiányát. Az engedélyek, a felszereltség hiánya nagyon sok állami intézményre, iskolára ugyanúgy jellemző, nyilvánvaló a célzatosság. Első lépésként az RMDSZ levelet fogalmazott az oktatásügyi miniszter asszonyhoz, aki meg is kereste Markó Béla szövetségi elnököt, s jelezte, hogy személyesen ki szándékozik utazni Bákó megyébe a helyzet áttekintésére. Azonban a zaklatások folytatódtak. Ekkor meghívták Kolozsvárra a csángószövetség vezetőit. Mindenek előtt el kell érni, hogy a fakultatív magyar nyelvoktatást, kérésre, az iskolában vezessék be, ugyanakkor az iskolán kívüli hagyományőrző foglalkozás körülményeiben talált rendellenességeket gyorsan ki kell küszöbölni. Mindez tanulságul szolgálhat a Sapientia Egyetem számára is. Közben Borbély László RMDSZ-alelnök a kormánypárt vezetőivel megkezdte az egyeztetést. Takács Csaba szerint a helyzetért azok is felelősek, akik a csángók körében dolgozó programfelelősökkel elhitették, hogy az RMDSZ-t nem kell komolyan venni. (Cseke Gábor): Takács Csaba ügyvezető elnök elmondj. Kit zavar a csángó gyerekek anyanyelvi oktatása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./"

"November 20-án Gyimesközéplokon megalakult a helyi ifjúsági szervezet, a Csángó Ifjak Középloki Közössége (CSIKK). A szervezet célkitűzései: népi hagyományok ápolása, a moldvai csángómagyar fiatalok segítése, és velük való együttműködés, kulturális és vallásos tevékenységek szervezése a fiatalok számára, tanulmányok és felmérések elkészítése, különféle kiadványok megjelentetése. Az alakuló ülésen megválasztották az új vezetőséget is, amelynek összetétele: Ambrus Róbert Imre elnök, Rácz Árpád alelnök, Szentes László alelnök, Gellérd Adél titkár. /Megalakult a Csángó Ifjak Középloki Közössége. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 23./"

"November 24-25-én Kolozsváron a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ), a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) és a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány (HGKA) szervezésében megtartott Csángó Napok gazdag programjának legkiemelkedőbb eseményét a könyvbemutatóval és kiállításmegnyitóval egybekötött ünnepi műsor jelentette. 2000. november 5-én Klézsén az MCSMSZ, a Via Spei Csángó Ifjúsági Szervezet és a Szeret-Klézse Alapítvány cselekvési tervet írtak alá a moldvai csángó közösség beolvadásának, elvándorlásának vagy más úton történő felszámolásának megakadályozására. Elsődleges alapelvként fogadták el, hogy "a csángókérdés megoldása kizárólag Moldvában lehetséges." Ugyanakkor leszögezték: "magunkat a magyar nemzet részének tekintjük, számítunk a Kárpát-medence magyarságának segítségére". Azon a találkozón határozták el, hogy ügyük érdekében különböző településeken rendszeresen szerveznek csángó napokat, ahol sajátos kultúrájukat és életkörülményeiket népszerűsítik. Erre emlékeztetett Pozsony Ferenc, amikor megnyitotta az immár nemzetközileg is védett népcsoportnak számító moldvai csángómagyarok életét bemutató fényképek és textíliák kiállítását. Tánczos Vilmos egyetemi docens Lukács atya (polgári nevén Daczó Árpád) Csíksomlyó titka című könyvét mutatta be. A plébános a csíksomlyói kegytemplomban található, Európa legnagyobb gótikus fából készült Mária-szobrának a titkát kereste. A kulcsszó a csángóknál előforduló Babba (= szép, erkölcsileg tiszta) Mária szóhasználat. A jelző ugyanakkor egy ősi holdistennőt is jelent, ami a régi, pogány időkbeli kultusznak és a keresztényi tanoknak az összefonódását, megőrzését bizonyítja. Fellépett a Katolikus Ifjúsági Csoport. /Ördög Béla: Csángó Napok Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./"

"Nov. 25-én Csíkszeredán második alkalommal tartottak csángónapot. A megnyitón jelen voltak a csángók képviselői: a Csíkszeredában tanuló csángó gyerekek, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium diáksága, több moldvai csángó település küldöttsége. A rendezvényt megnyitó dr. Csedő Csaba polgármester nehezményezte, hogy akik jó tanácsokkal látják el a moldvai csángó-magyarokat, azok ilyen rendezvényeken nem képviseltetik magukat. A rendezvény során megnyitották a szabófalvi népviselet bemutató kiállítást, amely a Csíkszeredában élő Csibi Ionel és Éva több éves gyűjtésének az eredménye. A kiállítás anyagáról valamint Szabófalva történelmi múltjáról Szőcs János történész a Csíki Székely Múzeum munkatárasa beszélt. /(Daczó Dénes): Második alkalommal tartottak csángónapot. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./"

"Nov. 25-én zajlott Csíkszeredán az a megbeszélés, melynek témája a moldvai magyar oktatás volt. A beszélgetésen a Csíkszeredában tanuló csángó gyermekek vettek részt nagy számban, akik a beszélgetés kezdetén Borbáth Erzsébet tanárnő vezetésével egy sor gondolatébresztő idézetet olvastak fel magyar gondolkodóktól. Beder Tibor nyugalmazott főtanfelügyelő szerint Hargita megyében kell kiépíteni egy erős központot Gyimesfelsőlokon, ahol már évek óta folyik a csángó diákok magyar nyelvű képzése. Borbáth Erzsébet, aki már a kilencvenes évek elején a csíkszeredai József Attila általános iskolában sikeresen próbálkozott a Moldvából kihozott gyerekek magyar oktatásával, rávilágított arra, hogy a nehézségek ellenére jelentős eredményt lehetett elérni a tanulókkal, akik közül már többen kolozsvári és magyarországi egyetemeken szereztek diplomát és olyan is van köztük, aki ma otthon saját közösségében magyar nyelvet oktat. Sógor Csaba szenátor szerint nagy szükség lenne arra, hogy a csángó vezetők az RMDSZ-szel egyeztessenek. /(Daczó Dénes): A csángókat is meg kéne kérdezni. Mi valósult meg a tavaly elhangzottakból? ! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./"

" Sikeres volt a nov. 24-25-én tartott Csángó Nap Sepsiszentgyörgyön, amelyre közel ötven moldvai magyar vendég érkezett. A fórumon elhangzott: az erdélyi magyarság addig maradhat meg, amíg képes odafigyelni a szórványsorsban élo nemzettársakra. Sylvester Lajos Vagyunk münk es... című filmje után a szerző kifejtette, fontosak ezek a találkozók, hogy a képsorokon megjelenő emberek emléke megmaradjon. Fekete Réka újságíró emlékeztetett, hogy a tavaly óta évente egy-egy csángó napot szerveznek az erdélyi városokban. Sógor Csaba Hargita megyei szenátor volt a meghívottja a Ferencz Csaba újságíró által vezetett, csángósorsot elemző vitának. Többször szó esett Paskai László bíboros múlt heti ,,szerencsétlen nyilatkozatáról": Sylvester Lajos ennek kapcsán úgy fogalmazott, a bíboros szavai felháborítóak, csángó- és magyarellenesek. Nyisztor Tinka néprajzkutató, a Pusztinai Szent István Egyesület képviselője rögzítette, hogy az Európa Tanács harmadik állásfoglalása kimondja: a csángó népcsoport a magyar kultúrához tartozik, ez pedig új kiindulópontot jelent. Szerinte a csángó szervezetek az elmúlt évtizedben sikerélmény nélkül dolgoztak, továbbá az is nehezíti helyzetüket, hogy még az RMDSZ-nek sincs a csángókra vonatkozó stratégia, koncepció. Tíz év után nagy eredmény - folytatta -, hogy Pusztinán az emberek nyíltan mernek arról beszélni: a pap hazudik, nem mindig minket képvisel. /Mózes László: Csángó nap Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./ A becslések szerint még hatvanezren beszélik a csángómagyar nyelvet, az anyanyelvu egyházi liturgia után számuk szaporodna... Pusztinán 232 aláírást gyűjtöttek össze, hogy hetente legalább egyszer magyar misét tartsanak. A plébános egyenként hívatta be a kérelmezőket, és közülük többen visszavonták az aláírásukat. A papok a magyarországi vendégmunka ellen is kampányolnak. Az egyik településen a 150 Magyarországon munkát vállaló férfit bizonyos összeg lefizetése után az olaszok felé irányították. A Sepsiszentgyörgyre érkezett csángó vendégek figyelmeztettek: Vigyázzanak, nehogy magik es arra a sorsra jussanak, mint mü! /Sylvester Lajos: Csángó nap Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./"

"A moldvai csángómagyarok anyanyelvi oktatása és a magyarországi könyvek ellen indított háromszéki hadjárat mellett a gyimesbükki gyermekotthon felszámolásáról is tárgyalni kíván a jövő hét elején Bukarestben a magyar diplomácia két vezetője. Erről Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára beszélt nov. 27-én az Országházban, amikor Kelemen András képviselő csángóügyben megfogalmazott felszólalására válaszolt. "Szemmel látható a román állami hatóságok szerepvállalása ezekben az ügyekben - jelentette ki az államtitkár. - Nagy kérdés számunkra, hogy egyedi túlkapásokról van-e szó, vagy összehangolt magyarellenes támadássorozatról. Magyarázatot kérünk és várunk a román féltől. Személyesen is módunk lesz arra, hogy felvessük ezeket a kérdéseket, hiszen a külügyminiszter úr is, én is napokon belül találkozunk román partnereinkkel Bukarestben. Fontosnak tartom, hogy ezekben az esetekben ne legyen Magyarországon semmiféle elbizonytalanodás, hogy egységes támogatás legyen a meghurcoltak mögött" - fogalmazta meg az államtitkár. Németh Zsolt csángóügyben elmondta, az Európa Tanács ajánlása nyomán immár nemzetközi kötelezettség hárul Romániára, hogy a magyar nyelven beszélő csángók számára a hitélet és az oktatás terén biztosítsa az anyanyelv használatát. Hangsúlyozta, az utóbbit nemcsak a nemzetközi fórumok írják elő, hanem a bukaresti Oktatásügyi Minisztérium rendelete is. Az államtitkár szerint a Bákó megyei hatóságok fellépése úgy tűnik, nemcsak az oktatási, kisebbségi nyelvhasználati jogokat sérti, hanem az alapvető emberi és politikai szabadságjogokat is. "Szabadidős tevékenységről van szó, amit úgy tűnik, akadályoznak a hatóságok" - fogalmazott Németh Zsolt. Németh Zsolt államtitkár dec. 2-án érkezik Bukarestbe, ahol dec. 3-án előadást tart a Horia Rusu Alapítvány által rendezett konferencián. Akkor indul vissza, amikor az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) miniszteri csúcsára a román fővárosba érkezik Martonyi János külügyminiszter. Kelemen András, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezető-helyettese nov. 27-én felvetette a csángók magyartanításának kérdését, a Krónika tudósításaira hivatkozva. Magyarnak lenni egészségtelen című felszólalásában tájékoztatta az Országgyűlést a Bákó Megyei Tanfelügyelőség és Közegészségügyi Felügyelőség magyar oktatás elleni fellépéséről. Mint elmondta, a hatóság Klézsén úgy találta, nem felelnek meg az egészségügyi szabályoknak azok a magánlakások, ahol délutáni magyarórákra gyülekeztek a csángómagyar gyermekek, ezért beszüntette a magyarórákat. A képviselő nehezen érthetőnek találta, hogy az Európai Bizottság magyarországi országjelentésének a kedvezménytörvényre vonatkozó részében egy időben kéri az emberi jogok tiszteletben tartását és a szomszédokkal való megegyezést. /Gazda Árpád: A csángókérdés az Országgyűlésben. Bukarestbe látogat Martonyi és Németh. = Krónika (Kolozsvár), nov. 28./"

"A kelgyeszti pap (Kelgyeszt Roman melletti csángó falu, ahol még a középkorúak java része is beszéli a szép archaikus magyar nyelvet) egyszerűen megtiltotta a ,,parókiához tartozó fiataloknak", hogy a szentgyörgyi Csángó Napra utazzanak, itt fellépjenek (szavai szerint mehetnek Németországba, Olaszországba, de ide nem), közben az európai fórumokon elismerik, hogy a moldvai katolikus közösség a magyar kultúrához tartozik. Miközben az alternatív oktatásban segédkezőket üldözik a moldvai falvakban, közben újabb könyvadományok érkeznek. /Ferencz Csaba: Ellenpontok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./"

"Amikor megjelent Kallós Zoltán fantasztikus balladáskönyve, amihez hasonlót legfönnebb Domokos Pál Péter publikált a Kallós-kötet megjelenése előtt harminc esztendővel, a megyei propagandafelelős megintette a napilapot, ahol megjelent a könyvismertető: nem kell foglalkozni Moldvával. A csángókról akkor már csak Beke György riportjaiból lehetett tudni. Egy évvel a Kallós-gyűjtés megjelenése után ugyancsak a Kriterion publikálta Márton Gyula tanulmánykötetét - A moldvai csángó nyelvjárás román kölcsönszavai. Azóta ismertté váltak az archaikus csángó imák. - Asztalos Ferenc képviselő emlékeztetett: Klézsén a szülők vállalták, hogy oktatás után, szabadidőben, magánházaknál szerveznek tanítást magyarul. Erre jött a hatóságok reakciója: megfélemlítés, pszichikai terror. Markó Béla RMDSZ-elnök beszélt az oktatási miniszterasszonnyal, az RMDSZ pedig tényközlő levelet juttatott el neki: a Bákó megyei Klézsén történtek ellentmondanak a román alkotmány, az oktatási törvény vonatkozó előírásainak. /Oláh István: Világgá szállt imák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./"

"Moldvában nem probléma a csángók templomi anyanyelvhasználata, mert akik misére járnak, mind románul beszélnek - jelentette ki Karl-Joseph Rauber érsek, a Vatikán budapesti nagykövete egy közelmúltban adott interjújában. A moldvai magyar nyelvű istentiszteletek kérdése a román illetékesek hatáskörébe tartozik, a Vatikán ugyanis nem küldhet magyar papot a csángókhoz - fűzte hozzá a nuncius. A nuncius hozzátette: a követségen dolgozó, moldvai származású apácáktól szerzett személyes tapasztalatai szerint a csángók egymás között románul beszélnek, román könyveket olvasnak és románul imádkoznak. A magyar katolikus egyház vezetése eddig nem értékelte a nuncius kijelentéseit. Paskai László bíboros szerint a csángók helyzete nagy figyelmet kapott a magyar médiától, ő azonban - a nunciushoz hasonlóan - nem elég tájékozott a kérdésben. - A magam részéről nem tudok véleményt nyilvánítani, mert egyszer sem voltam ott. Nagyon jól tudom azt, hogy egy nagyon összetett kérdés, és a pozitív véleménynyilvánítás felelőtlenség volna részemről. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel a csángó testvéreknek az életkörülménye, az ő egyházi életük, de véleménynyilvánítással még segíteni nem tudunk. - A magyar püspöki kar egyébként foglalkozik ezzel a kérdéssel? - érdeklődött a riporter. - A magyar püspöki karnak a joghatósága a magyar katolikusokra terjed ki, nem más országok katolikusaira, és ilyenformán ezzel konkrétan így nem foglalkozunk. (Duna Televízió híradója, nov. 20.) /Csángók és a nuncius. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./ "

"Az Európa Tanács kedvező véleményezést adott a csángómagyar nyelvről, a csángó hagyományok ápolásának létjogosultságáról, ugyanakkor Karl Josef Rauber pápai nuncius szerint Moldvában nincs igény a magyar nyelvű misézésre. Hogy is van ez? - kérdezte egy olvasó. - Az, hogy a mindenkori román hatalom ádáz harcot folytat a moldvai csángók magyarságtudatának kiöléséért, közismert tény. Bizonyítéka ennek, hogy a múlt napokban az egészségügyi jóváhagyás hiányára hivatkozva tiltották be Klézsén a magánházaknál tartott magyarórákat, miközben a Bákó megyei iskolák felének nincs hasonló engedélye. Ismert az egyház csángók iránti viszonyulása is, fő, hogy katolikusok legyenek, nemzetiségi hovatartozásuk kérdése másodlagos. Így volt ez évszázadokon át egészen a közelmúltig, amikor a Szentszék mérlegelni kezdte a magyar nyelvű misézés lehetőségének bevezetését a moldvai csángók körében. Klézsén betiltották a magyarórákat, de azt nem tudják megakadályozni, hogy esténként valamelyik házban összegyűljenek a szülők és gyermekek egy kis beszélgetésre. Meg aztán a többi faluban továbbra is tartják a magyarórákat - tizenkét fiatal tanár vállalkozott erre a missziós munkára. A csángók anyanyelvű oktatásáért interpelláltak mind a román, mind a magyar parlamentben. A román oktatási miniszter helyszíni kivizsgálást ígért (hányadszor?), Németh Zsolt magyar politikai államtitkár pedig hétvégi bukaresti látogatása során kér és vár választ a klézsei túlkapásokról a román féltől. A múlt hét végén Erdély több városában, köztük Csíkszeredában megtartott csángó-napi rendezvények ugyancsak reménykeltők. /Borbély László: Csángó dilemmák. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 30./"

"Áremelések után jön a menetrendszerű politikai diverzió, mert el kell terelni a figyelmet valamivel karácsonyig a súlyosbodó nélkülözésről. Előveszik a magyar kártyát. Újabb és újabb Har-Kov-raportok jönnek, továbbá felfigyelnek az anyanyelvi oktatásért államellenesen szervezkedő, moldvai csángómagyarokra. A nagyromán nemzeti ünnepen demonstrálni lehet erőt, miheztartást, nemzeti legendáriumot, s ha netán valaki szót emel a manipulatív parádézás ellen, hát kipellengéreztetik és kalodába zárattatik, állapította meg Dénes László. "Ilyenkor lehet megroppantott és gumigerincű, fenyegetett vagy megzsarolt, vagy egész egyszerűen zsoldossá tett magyarokkal elvégeztetni a szemfényvesztés dicstelen munkáját is." "Magyarok ők is. Kéregmagyarok, rommagyarok." - tette hozzá. Ki lehet rendelni polgárokat a tapsterekre, "ismét ünneppé lehet nyilvánítani nemzeti tragédiáink napjait" - fogalmazott Dénes László. /Dénes László: Van pofájuk. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 4./"

"A megszeppent RMDSZ-vezetőség nevében Takács Csaba és Verestóy Attila egy adminisztratív kérdést sietett erkölcsi dilemmává növeszteni, fejtette ki véleményét Lászlóffy Csaba Sógor Csaba ügyéről /bár a szenátor nevét nem írta le/. "Igenis, erkölcsi választ kell adni arra, hogy az egységesnek kikiáltott román állam nevében változatlanul megalázhatnak, kétségbe vonhatják történelmi, lelki "autonómiánk" jogát" hangsúlyozta Lászlóffy. A gyulafehérvári nagygyűlés határozatainak a lényegét a mindenkori román hatalom elhallgattatta és meghamisítja. Az elmarasztalt csíkszeredai felhívásnak ez volt a tulajdonképpeni emberi, nemzeti üzenete. Az egyenjogúsítás csak papíron létezik. Lászlóffy Kolozsvárra, a teljhatalmú polgármester önkényeskedéseire utalt. A csángóknál a legelemibb igények, nemzetiségi jogok betartása is illúzió maradt. A nagynemzeti gőg azt tekinti természetes életformának, ha állami funkcionáriusok segédkezésével elégetik a magyar nyelvű könyveket, vagy feldúlják a gyermekeiket magyar imára, szóra tanítani kívánó szülők házát. Elmarasztalta-e az ország közvéleménye, egyetlen politikai párt vagy bár a román értelmiség lelkiismerete a moldvai katolikus papokat, akik az ördög nyelvének nevezik a csángó magyart? És az RMDSZ vezetősége méltányosnak tartja-e saját ítélkezését? - tette fel a kérdést Lászlóffy Csaba. /Lászlóffy Csaba: December márciusi igazsága. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./ "

"C.V. Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke az Európa Tanács Parlamenti Bizottságának a csángókkal kapcsolatos határozata ellen "megfellebbezhetetlen történelmi tényekre" alapuló irománnyal lépett fel. Ebből néhány passzus: "A romániai katolikusok a Kárpátoktól keletre nem elszigetelt és elnemzetlenített magyarok, hanem régi keresztény vallású románok, akiket a középkori magyar nemesség elnyomása következtében több lépésben keletről nyugatra telepítettek, át a Kárpátokon". "Az általuk beszélt és birtokolt nyelv tökéletes román nyelv és nem az a magyar nyelv, melyet legtöbb esetben nagyon hibásan vagy egyáltalán nem is beszélnek, ami annak a jele, hogy nem tartoznak a magyar etnikumhoz." Tudor történelmi bizonyítékot is hozott a magyar csángó eredet eredeztetésére: "A csángó kifejezés és annak az elmélete, hogy egy elszigetelt és diszkriminált magyar kisebbség él a Kárpátoktól keletre, egy kancelláriai kitalálás, mely 1781-ben datált, s annak a Szold Péter katolikus papnak a neve alatt jelent meg, aki a moldvai román katolikusok településeit látogatta meg, s egy jelentést készített Batthyany magyar püspöknek, mely meg is jelent a "Magyar Konyo-Ház" ban, Pozsony, 1783, III. pag. 414-428, és az Ungarris Ches Magazin-ban, Pozsony, 1783. " "...sok misszionárius és katolikus pap magyar volt, s szisztematikus magyarosító politikát folytattak, beleértve a család- és keresztnevek elmagyarosítását (a temetők keresztjein levő nevekkel egyetemben)" Tudor szerint "a csángó (=korcsitura) kifejezést a román katolikusok elutasítják, lévén megbecstelenítő, magukat románnak deklarálva, s kiváló kapcsolatot tartva fenn a helység románjaival". Tehát a románok románokkal tartanak fenn kapcsolatot. Tudor hivatkozott az 1995-ös eseményekre, amikor egy "kísérlet történt" Klézsén, hogy létrehozzák az RMDSZ "etnikai jellegű párt" egy fiókját, a falusiak megsemmisítették agitációs nyomtatványaikat. /Gazda József: Bölcs vélemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./"

"Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja (EKF) egy felmérés eredményét ismertette Kolozsváron. A felmérés szerint az erdélyi románok pozitívabb képet alakítottak ki a romániai magyarokról mint azok a többségiek, akik nem élnek együtt a magyarokkal (regáti, illetve moldvai románok). Az erdélyi magyarok 42 százaléka elsősorban magyarnak, 43 százaléka erdélyinek, 6 százaléka románnak, 3 százaléka európainak vallja magát. A megkérdezett magyarok mintegy fele (46%) büszke arra, hogy Romániában született. Ezzel szemben szinte valamennyi román büszke ugyan erre. Az erdélyi magyarok szerint a románokat leginkább a következők jellemzik: vallásosak (39%), rendesek (38%), vendégszeretők (38%) és szorgalmasak (22%). Az erdélyi románok szerint a romániai magyarokra a következők illenek leginkább: szorgalmasak (36%), összetartók (23%), civilizáltak (22%) és megosztottak (21%). Az erdélyi magyarok szerint a romák lusták (48%), piszkosak (47%), tolvajok (36%), visszamaradottak (31%). Az erdélyi többségiek szerint a romák piszkosak (50%), tolvajok (50%), illetve lusták (39%). Az erdélyi románok 52 %-a semmilyen formában sem egyezne bele az önálló magyar felsőoktatási intézmény létrehozásába. Az erdélyi magyarok 92 százalékban támogatják az elképzelést, a romák többsége (53%) viszont ellenzi. A románok 35 százaléka szerint a többség és a kisebbség közti kapcsolatot az együttműködés jellemzi. - A románok 14%-a tart egy esetleges háborútól, és több mint felük elsősorban Magyarországtól. /Kiss Olivér: Az erdélyi románok jobban kedvelik a magyarokat. Felmérés készült az etnikumközi viszonyokról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./"

"Miközben a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége határozottabb fellépést kér az RMDSZ-től a csángóügy képviseletében, Gheorghi Prisacaru szenátor Párizsban a csángók magyar asszimilációjának veszélyeire figyelmeztette az Európa Tanács szakbizottságát. Az RMDSZ tagszervezeteként működő csángószövetség azt kéri a magyar érdekképviselettől, hogy ugyanolyan határozottan küzdjön a csángómagyarok jogaiért, mint teszi azt az erdélyi magyarok esetében. A csángókérdés ismét felmerült az Európa Tanács művelődési, oktatási és tudományos kérdésekkel foglalkozó bizottságának dec. 11-12-én tartott párizsi ülésén. A Romániát képviselő Gheorghi Prisacaru szenátor üdvözölte a miniszteri bizottság november 14-én elfogadott csángóajánlásait. A szenátor által arról is tájékoztatta a bizottságot, hogy egyes magyarországi hivatalosságok - semmibe véve az Európa Tanács dokumentumait - továbbra is magyar eredetű népcsoportnak próbálják feltüntetni a csángókat. "A dokumentumok megvetésével azt követelik, hogy a miséket magyar nyelven celebrálják számukra, és a gyermekek magyar iskolákba járhassanak." A szenátor dokumentumokkal igyekezett bizonyítani, hogy a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége támogatást és magyarországi ösztöndíjakat ígért azoknak a gyermekeknek, akik a magyar oktatásra jelentkeznek. Prisacaru jelezte, 2002-ben Románia kész a Román Akadémia és más intézmények bevonásával tudományos ülésszakot szervezni a csángókérdésről. Úgy vélte, visszaélésnek tekinthetők a csángók magyar kisebbségbe való beolvasztására tett ismétlődő kísérletek. /Gazda Árpád: Szakítópróba lesz a csángókérdés? Egyidejű panasz Bákóban és Párizsban. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./"

"Takács Csabának, az RMDSZ ügyvezető elnökének címzett csángó levelezési listán a Csángómagyar Szövetség vezetői, Bartha András elnök és Bilibók Jenő alelnök ismertették a moldvai csángóság 1989 óta folytatott küzdelmeinek főbb céljait, mint az anyanyelv oktatása és az anyanyelvű istentisztelet. A tanügyi hatóságok betiltották az iskolán kívüli magyar órákat is. Szervezetük tagjait folyamatosan zaklatják a hatóságok, így az utóbbi hónapban az iskolán kívüli oktatás szervezőit beidézte a polgármesteri hivatal, a tanfelügyelőség, a prefektúra, az egészségügyi igazgatóság és a rendőrség. A moldvai magyarok nem hajlandók lemondani a szabad identitásválasztás alkotmányos jogáról. Az erdélyi magyarságtól határozott politikai támogatást várnak a törvények betartatásában. Kérik az RMDSZ-t (melynek társszervezete a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége), hogy ugyanolyan határozottan küzdjön a csángómagyarok jogaiért, mint teszi azt az erdélyi magyarok esetében. Kérik, hogy az RMDSZ tegye a jelenlegi kormány támogatásának feltételévé a romániai (erdélyi és moldvai) magyarság oktatási és vallási jogainak érvényesítését. Kérik az anyanyelven is történő istentisztelet bevezetését, a magyar identitást választók hatóságok általi zaklatásának megszűntetését, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által is megerősített, a csángó kisebbségi kultúra védelméről szóló Ajánlásának betartását. Kérik egy, a csángómagyar ügyekért felelős személy alkalmazását az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén. /A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége felhívást intézett az RMDSZ-hez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./ "

"Kallós Zoltán megkapta a Magyar Corvin-lánc kitüntetést /ez a tizenharmadik kitüntetése/. Előzőleg felhívták, hogy elfogadja-e, mert egyesek fenntartással viseltetnek e díj iránt, ugyanis az első Corvin-lánc díjazás a negyvenes években, Horthy Miklós és az akkori oktatási miniszter javaslatára indult el, ők alapították a díjat. Kallós viszont arra emlékezik, hogy Horthy idején a Református Kollégiumban, Kolozsváron, kötelező módon román nyelvoktatásban részesültek. Ezért természetesen elfogadta a kitüntetést, hiszen kötelességének érzi tenni valamit azért a közösségért, amelyhez tartozik. Kolozsváron, a Református Kollégiumba könyvtárában kezébe került Domokos Pál Péternek a Moldvai magyarság című kötete, ez nagy hatással volt rá, elhatározta, hogy egyszer eljut ezekhez az emberekhez. Kallós bekerült a Zeneakadémiára, s miután negyedéven kizárták onnan, Jagamas János tanácsára elment Moldvába tanítani. Akkor volt vagy hetven magyar iskola Moldvában, és létezett egy tanítóképző részleg is Bákóban, s a magyar tanítóképzősök Lészpedre jártak ki gyakorló tanításra, ahol ő is tanítottam. Lészpedről rendszeresen járt gyűjteni a többi csángó faluba is. Kiváló nótafák voltak, az egyiket például most javasolják a Magyar Népművészet Mestere címre: Demeter Antiné Jánó Annát Lészpedről, aki most hetvenöt éves. Most készít vele egy meséskötetet, körülbelül 25-30 sámánisztikus mesét, 8-10 balladának a meseváltozatát, és 10-15 Krisztus-legendát jegyzett fel tőle. Volt egy periódus a Ceausescu-időszakban, amikor nyolc évig nem lehetett odajárni, 1980-tól 1989-ig. - A Corvin-lánccal jelölhet egy ösztöndíjast. Kallós Szép Gyulát jelöli, hogy folytassa az ő munkáját. Szép Gyulával tíz éve együtt dolgozik. /Köllő Katalin: Addig élek, amíg élek, amíg bennem zeng a lélek. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./"

"Dec. 15-én tartották Marosvásárhelyen az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanácsnak (SZET) együttes ülését. A testület napirendjén a Markó Béla elnök tájékoztatója, az RMDSZ költségvetése és a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatos kérdések megvitatása szerepelt. Borbély Zsolt Attila azt javasolta, hogy az SZKT vitassa meg, az RMDSZ milyen feltételek mellett hosszabbítsa meg jövő januárjában a kormánypárttal kötött együttműködési megállapodást. Az SZKT elnöke, Frunda György szenátor ezt elvetette, mondván, az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) szakembereiből bizottság alakult a megállapodás kiértékelésére. A testület végül 37 nem, 17 igen szavazattal és 1 tartózkodás mellett elvetette Borbély javaslatát. Markó Béla szövetségi elnök ismertette politikai helyzetelemzését. Elmondta: az RMDSZ alapvető tényezője volt annak a politikai stabilitásnak, amelyet idén sikerült érvényesíteni Romániában. Úgy véli, ennek a stabilitásnak eredménye a vízummentesség bevezetése 2002. január 1-jétől, amely szerinte nagyrészt az RMDSZ-nek a kormánypárttal való együttműködésének a következménye is. Markó reméli, hogy a többség elégtétellel fogadja a Hivatalos Közlönyben megjelent 1002 magyar helységnevet, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) engedélyezését, a Székelyföldön visszajuttatott mintegy százezer hektárnyi erdőt, a marosvásárhelyi és kolozsvári magyar rádióadások bővítését. Markó a kormánypárttal való együttműködés híve, de nem minden áron, illetve nem minden feltétel nélkül. A székelyföldi megyék elleni támadásokról szólva Markó rámutatott: a konfliktus nem oldódott meg, s egy új megállapodás aláírásához garanciák kellenek, hogy ilyen helyzetek többé nem ismétlődnek meg. A szövetségi elnök kudarcnak nevezte az egyházi ingatlanok helyzetének teljes megoldatlanságát, illetve a nemzeti szimbólumok használatának korlátozását. Van egy konfrontációs stratégia, amely a megegyezést-kiegyezést tévútnak tekinti, mondotta Markó, ennek oka az agresszív román nacionalizmus, a szociális elégedetlenség, a biztos jövőkép hiánya. A státustörvényről szólva elmondta: "a jogszabályt jónak tartjuk, alkalmazásának előkészítését vállaltuk és vállalni fogjuk. " A vita során Borbély Zsolt Attila leszögezte: Markó Béla helyzetelemzése fordulópont az RMDSZ-retorikában, az "ökölrázós stratégiát" azonban Borbély költői túlzásnak tartotta. Kifejtette: az együttműködési politikával egyetlen aduját játssza el az erdélyi magyarság, ugyanakkor pedig a román politikát hitelesíti Európa felé. Szilágyi Zsolt sokkal több konkrétumot várt el az elnök beszámolójától. Úgy vélte, a szövetségen belül nem igazán működik a sokszínűség elve és azt javasolta, hogy az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása, a tanügyi kérdések, valamint a csángóügy rendezése az RMDSZ és a kormánypárt közti együttműködés alapfeltétele legyen. Erre reagálva Frunda György emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ törvénytervezetet terjesztett elő az egyházi javak visszaszolgáltatásáról, a kormány azonban erre nem reagált. Birtalan Ákos képviselő hangsúlyozta: fel kellene már vállalni az erdélyi magyar közösség építkezését. Kónya-Hamar Sándor szerinte az RMDSZ eddigi történetében mindig az értelmezéssel, a végrehajtással volt a gond. A státustörvényről szólva kifejtette: sikerült újra nemzetünket jogi és politikai szinten elfogadtatni Európában. Eckstein-Kovács Péter szenátor emlékeztetett arra, hogy mára sikerült gyakorlatba ültetni az RMDSZ egyik jelszavát: Vízum nélkül Európában. A kolozsvári magyar színház kapcsán kirobbant vitára utalva, a szenátor kifejtette, veszélyesnek látja a provinciális mentalitást és a múlthoz tapadó megoldáskeresést. Vekov Károly képviselő szerint nem lehet újabb protokollumot aláírni, mivel ezáltal magunkat tesszük nevetségessé, majd javasolta, hogy a testület foglaljon állást a nemzeti szimbólumokat tiltó jogszabállyal kapcsolatban. Toró T. Tibor képviselő úgy vélte, elsősorban a stratégiai elképzeléseket kellene közös nevezőre hozni. Szerinte létezik egy "konfrontációs" és egy "kollaborációs" gyakorlat. Egy nemzeti kerekasztal összehívását javasolta, hogy "nézzük meg milyen nemzeti stratégiáink vannak, próbáljuk meg azokat egyeztetni, és ne egymást kiszorítani". Ráduly Róbert képviselő kezdeményezte: amennyiben aláírják a kormánypárttal az új együttműködési megállapodást, azt az SZKT tűzze napirendre és ratifikálja. Kelemen Attila képviselő kijelentette: a protokollumot meg kell újítani a kormánypárttal. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Platform elnöke, Katona Ádám rámutatott: a jelenlegi körülmények között semmilyen optimizmusra nincs okunk. Szerinte jelenleg az RMDSZ rossz irányba halad, és az egykori kommunista párthoz hasonló pártként működik. Meg kell tartani a belső választásokat, mert ezáltal az olyan személyek, mint például Verestóy, nem jutnak majd be a RMDSZ "miniparlamentjébe". Verestóy Attila egyetértett azzal a javaslattal, hogy az új protokollumot az SZKT vitassa meg és ratifikálja. Frunda György szenátor úgy vélte, nem igaz az az állítás, hogy az erdélyi magyarság körében nagyfokú elégedetlenség uralkodik. Markó Béla kifejtette: annak legékesebb bizonyítéka, hogy az RMDSZ nem az egykori kommunista párt gyakorlatát követi, épp az, hogy Katona Ádám egyáltalán elmondhatja bírálatát. Szerinte tagadhatatlan, hogy a magyart közösség elégedetlen. Az SZKT-SZET zárt ülésen tárgyalta meg az RMDSZ költségvetését. Takács Csaba a köztudatban státustörvényként meghonosodott jogszabály jelentőségét hangsúlyozta. Szerinte helyesen járt el, amikor felszólította a magyar és a román kormányt a folyamatosan konzultációra a státustörvénnyel kapcsolatban. Az ügyvezető elnökség előterjesztett egy, a jogszabályt üdvözlő nyilatkozatot, amelyet az SZTK egyöntetűen megszavazott. Toró T. Tibor is üdvözölte azt a konszenzust, amely Erdélyben és Magyarországon is a státustörvényt övezte, illetve azt, hogy az SZKT-SZET, ha megkésve is, de végre napirendre tűzte a státustörvény kérdését úgy, ahogy azt a Reform Tömörülés korábban javasolta. A platform nevében azt indítványozta: a státustörvény erdélyi végrehajtását felügyelő, hármas paritású országos testületbe delegált RMDSZ-tagokat az SZKT jelölje ki. Markó Béla úgy ítélte meg, a lehető legobjektívebben járt el akkor, amikor a testület RMDSZ-képviseletét felkérte a feladatra. (Mint ismeretes, a szövetség részéről a SZET, az SZKT, az Országos Önkormányzati Tanács, a szenátusi és képviselőházi frakcióvezetők, az ügyvezető elnök és két alelnök, illetve a Területi elnökök Konzultatív Tanácsa által kijelölt személy vesz részt az országos felügyelő tanácsban.) Az SZKT végül nem kérte a bizottság RMDSZ-delegációja összetételének a módosítását. Nyilatkozatban erősítették meg az RMDSZ-nek a moldvai csángók jogai melletti kiállását, és elítélték a Román Hírszerző Szolgálatot ellenőrző parlamenti bizottság Harkov-jelentését. A marosvásárhelyi tanácskozáson elítélték a román nemzeti jelképek használatáról szóló törvényt, amely pénzbírsággal bünteti más államok himnuszainak éneklését, nemzeti szimbólumainak használatát. A tiltakozás jeleként Takács Csaba javaslatára az ülés végén a szövetségi képviselők elénekelték a Himnuszt. /Papp Annamária, Székely Kriszta: Tisztázni kell a politikai véleménykülönbségeket. Együttes ülésen az SZKT és a SZET. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./ Bakk Miklós feltette a kérdést, miért csak most fogalmazta meg Markó Béla a stratégiával kapcsolatos dilemmákat az SZKT ülésén, hogy olykor választani is kell a két centrum, Bukarest és Budapest között? Velük szemben ki kell jelölni, hol van az autentikus erdélyi érdek igazi centruma. Szükség van egy Erdély-stratégiára, amely nem a klientúrák alkuján keresztül vet számot a Budapestről jövő modernizációs minták és a Bukarestből megszerezhető állami támogatások helyes arányával. /Bakk Miklós: Bukarest is, Budapest is. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./"

"A budapesti Turán című folyóirat tematikus száma (2001. június-július) kimerítően foglalkozott a csángómagyarok helyzetével. A Turán a magyar eredetkutatással foglalkozó tudományok lapja, felelős kiadója Esztergály Előd, a szerkesztőbizottságban pedig jelen van - többek között - az erdélyi származású Kocsis István drámaíró, valamint Szörényi Levente. A "csángó szám" célja: "a csángómagyarok eredetéhez, történelméhez és jelenéhez adatokat szolgáltatni, cáfolni a Dimitru Martinas Egyesület hazugságait és ezeket az olvasók elé tárni." Az említett, márciusban létrejött bákói egyesület fő célja: az Európai Parlament előtt bebizonyítani, hogy a csángók románok. A folyóiratban csángószakértők értekeznek a csángómagyarok eredetéről, jelenéről, "nyelvi szabadságharcáról" /Beke György használta e kifejezést itt közölt cikke címében/. Piro Krisztina tanulmánya a moldvai csángó nyelvjárásról és az északi csángó archaikus imák szókészletéről szól. Demény Lajos bukaresti történész szerint elképzelhetetlen a moldvai csángómagyarok történetének kutatása Benda Kálmán tanulmányainak és forrásfeltárásának ismerete nélkül, ezért hosszabb írásban mutatta be Benda Kálmán csángókutató munkáját, /Moldvai csángómagyar okmánytár /1467-1706/, melyet a pápai levéltár alapján készített. Halász Péter Az Etelközben élő magyarokról című tanulmányában feltette a kérdést: "Mi legyen a moldvai csángómagyarok jövője?" Halász szerint nagy szerep hárul az Erdélyben tanuló csángó fiatalokra, ugyanis ők jelentik a történelmük során sosemvolt csángó értelmiség csíráját. Halász úgy vélte, hogy e fiatalok Erdélyben maradva sokkal többet tehetnek a Moldvában élőkért is, és "növelni fogják az erdélyi magyarság számát és erejét". Harangozó Imre a moldvai csángómagyarok csíksomlyói búcsújárásának hagyományát mutatta be 1567-től kezdve, Fodor István pedig a Moldvában talált magyar jellegű régészeti leletekről írt. /Mezei Kinga: Turán: Budapesti folyóirat alapos csángó körképe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./ "

"Nagy ellenállásba ütközik Romániában az anyanyelvoktatás bevezetése a moldvai csángó közösségekben. Másfél százados tudatos elnemzetlenítő praktikák eredménye került veszélybe. Az Európa Tanács ajánlása mentőövet kínál egy sokat szenvedett népcsoport megóvásához. A régi magyar utazók, menekültek, Zöld Péter, Gegő Elek és Jerney János a 18. században és a 19. század első felében felhívták a figyelmet a magyar nép egy veszélyeztetett csoportjának az elszigeteltségben élő tömegeire. 1869-ben a Szent László Társulat megbízásából három lelkipásztor, Veszely, Imets és Kovács járták végig a romániai katolikus vidékeket. Útinaplójukban már akkor beszámoltak ama erőszakos elnemzetlenítő politikáról, ami az 1980-as évekre oly jellemző terrorrá fejlődött később. Vallástanórákat is csak kizárólag román nyelven engedélyeztek. Imets szerint ez azt a célt szolgálta, hogy a gyűlölt magyar népet ne művelhesse senki, s a mesterileg megőrzött tudatlanság homályában annál könnyebben elbánhassanak vele. Az 1970-es 80-as években megtiltották nemcsak a külföldi, hanem még az erdélyi magyarokkal való kapcsolatok ápolását is. Csángóföldet zárt területté nyilvánították, teljesen elszigetelve a külvilágtól. A kis nyelvszigetek, nyelvtöredékek fennmaradása csak a magyar nemzeti propaganda és kulturális misszió engedélyezése mellett elképzelhető. Ezt próbálták mindenáron meggátolni a múlt, és próbálják a jelen Romániájában. /Gazda László: Nyelvsorvasztó, megfélemlítő intézkedések tradíciója Moldvában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 27./"

"A moldvai csángómagyarok - szövetségük vezetői, Bartha András elnök és Bilibók Jenő alelnök révén - december 10-én felhívással fordultak az RMDSZ-hez. 1989 óta a moldvai magyarok folyamatosan küzdenek olyan elemi emberi jogok megszerzéséért, mint az anyanyelv oktatása és az anyanyelvű istentisztelet. 2000 őszén Klézsén és Pusztinán a tanügyi hatóságok nem indították be az iskolákban a magyar nyelvet tanuló csoportokat. Legújabban az iskolán kívüli magyarórákat is betiltották. Viszont a moldvai magyarok nem hajlandók lemondani a szabad identitásválasztás alkotmányos jogáról. Kérik az RMDSZ-t, hogy ugyanolyan határozottan küzdjön a csángómagyarok jogaiért, mint teszi azt az erdélyi magyarok esetében. Az RMDSZ tegye a jelenlegi kormány támogatásának feltételévé a romániai (erdélyi és moldvai) magyarság oktatási és vallási jogainak érvényesítését, Románia törvényeinek betartását. Kérik az egyenlő elbírálást: az iskolán kívüli magyar oktatásnak az egészségügyi hatóságok általi betiltásának visszavonását. Kérik az anyanyelven is történő istentisztelet bevezetését, a legújabb vatikáni rendelkezések szellemében. Az RMDSZ tagszervezeteként kérik egy, a csángómagyar ügyekért felelős személy alkalmazását az Ügyvezető Elnökségben, hogy az RMDSZ informált lehessen a moldvai eseményekről. /Csángóügyben nógatni kell az RMDSZ-t. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 27./"

"Első ízben került európai fórumok elé 2001-ben a csángó kultúra ügye. A csángómagyarok hiába kérvényezték, hogy Klézsén és Pusztinán elkezdődjék az iskolákban a magyar nyelv oktatása, vágyuk nem valósult meg. Csángóügyben a 2001-es év első fontos lépését éppen a csángómagyar törekvések ellen fellépők tették, amikor március 17-én Bákóban megalakították a Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesületet. Elnökük, Gheorghe Bejan kijelentette, Moldvában semmi keresnivalójuk a magyar nyelvhez fűződő követeléseknek, a moldvai katolikusok ősidőktől fogva románok. A rendezvényt Viorel Hrebenciuc, a kormánypárt alelnöke levélben üdvözölte. Az egyesület vádjaira az Európa Tanács parlamenti közgyűlése adott csattanós választ. A közgyűlés állandó bizottsága május 24-én Isztambulban foglalt állást csángóügyben. Tytti Isohookana Asunmaa finn raportőr jelentése alapján a testület kilenc pontban fogalmazta meg ajánlásait Románia számára. A 9078-as ajánlás a csángókat római katolikus vallású nem homogén csoportként mutatja be, mely a középkortól Moldvában él, a magyar nyelvnek egy archaikus formáját beszéli, és egész Európa számára rendkívül értékes hagyományvilágot, kultúrát képvisel. Az ajánlás szerint a román alkotmánnyal és az oktatási törvényekkel összhangban biztosítani kell a csángók számára az anyanyelvű oktatás lehetőségét. A helyi iskolákban osztálytermeket kell biztosítani az anyanyelvük tanításához, és a csángóul tanító tanárokat meg kell fizetni. A dokumentum szerint a csángó szülőket tájékoztatni kell a román oktatási törvényekről, és segíteni kell őket abban, hogy alkalmazzák a törvény nyelvhasználatra vonatkozó lehetőségeit. Ugyanakkor lehetőséget kell nyújtani a csángóknak az anyanyelvi római katolikus misék hallgatására és arra, hogy az egyházi énekeiket anyanyelvükön énekelhessék. A dokumentumot egyhangúlag fogadta el az állandó bizottság, kénytelen-kelletlen Gheorghi Prisacaru szenátor, Románia képviselője is megszavazta. A szenátus külügyi bizottságának elnöke üdvözölte az Európa Tanács döntését. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) úgy döntött, nem kezd el újabb, kudarcra ítélt harcot a Bákó Megyei Tanfelügyelőséggel azért, hogy az iskolákban induljon be a magyar nyelv tanítása. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) támogatásával hét moldvai településen tizenkét pedagógus irányításával indított alternatív magyarórákat. Klézsén, Budán, Somoskán, Pusztinán, Rekecsinben, Diószénen és Trunkon többnyire magánlakásokon kezdődtek el a délutáni magyarórák. Ezzel párhuzamosan a csángómagyar közösségi házak építésébe is belekezdtek. Az MCSMSZ július közepén költözött át új bákói székházába, melyet szintén az NKÖM támogatásából vásárolt. Ugyanabból a pénzforrásból Forrófalván és Pusztinán is telket vásároltak egy-egy közösségi ház építésére. "Lesznek olyan központjaink ezekben a falvakban, ahová hazatérhetnek az Erdélyben és Magyarországon tanuló csángó diákok, ahol programokat szervezhetnek, tanítást vállalhatnak - nyilatkozta Bartha András, a szövetség elnöke. A békés építkezés időszakának a hatóságok durva fellépése vetett véget. November 14-én házkutatással és bírságokkal fenyegették meg azokat a klézsei csángó családokat, akik befogadták az iskola utáni magyartanítást. "A főtanfelügyelő-helyettes asszony legalább ötször kijelentette: ha nem felel meg számomra, ami itt van, menjek Magyarországra - nyilatkozta a Krónikának Istók Angéla, az egyik berendelt asszony. - Én azt mondtam, nem akarok elmenni, de magyarok voltak az első szavak, amelyeket anyámtól hallottam és megtanultam, és azt akarom, hogy a gyermekeim is megtanulják a magyar nyelvet." A klézsei hatósági fenyegetéssel egy időben foglalt állást csángóügyben Strasbourgban az Európa Tanács miniszteri bizottsága. Szorgalmazta az anyanyelvi oktatás támogatását és a csángó nyelvű istentiszteletek biztosításának lehetőségét, s ennek kapcsán üdvözölte a Szentszéknek a csángó kisebbség anyanyelvű hitoktatását és lelkipásztori ellátását célzó törekvéseit. A Bákó Megyei Közegészségügyi Felügyelőség ellenőrei november 19-én a prefektúra írásos felkérése nyomán szálltak ki Klézsére, ahol meglátogatták a délutáni magyarórák helyszíneit. Megállapították, a magánlakásoknak nem megfelelő a hőszigetelése, és az udvar végében mindössze egy illemhely áll az ott lakó család és a gyermekek számára. Ideiglenesen betiltották a tanítást az épületekben, és öttől negyvenmillió lejig terjedő bírságot helyeztek kilátásba arra az esetre, ha a szükséges átalakítások és jóváhagyások nélkül órákat tartanának bennük. A Krónika az Egészségügyi Minisztérium sajtóosztályától tudta meg, hogy a romániai iskolák hatvan százaléka nem rendelkezik az egészségügyi hatóságok jóváhagyásával. A minisztérium illetékesei azt is elmondták, az egészségügyi jóváhagyás nélkül működő tanintézmények száma csupán Bákó megyében 223. A minisztériumi közleményből kiderült, a Klézse községhez tartozó öt iskola közül csupán egy rendelkezik egészségügyi jóváhagyással. Miután a csángószövetség vezetői és az oktatási program szervezői az RMDSZ ügyvezető elnökével is tanácskoztak, úgy döntöttek, elkezdik a kilincselést a hivatalokban, hogy összegyűjtsék a délutáni oktatás törvényesítéséhez kért jóváhagyásokat. Budapesten az Országházban november 27-én Kelemen András, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezető-helyettese tájékoztatta az Országgyűlést a csángóföldi történésekről. A csángó szövetség és az oktatási program vezetőinek november 29-én sikerült első ízben érdemi vitát folytatni a magyar oktatás ellen fellépő hatóságokkal. Hegyeli Attila programvezetőt és Bilibók Jenőt, az MCSMSZ alelnökét idézték be a Bákó Megyei Tanfelügyelőségre. A két fiatalember azt a kérvényt is magával vitte, amelyet egy nappal korábban harminchét magyarul tanuló klézsei gyermek szülei írtak alá. December 8-ra a klézsei rendőrségre idézték be a csángó gyermekek magyaróráinak szervezőit és befogadóit. A rendőrség a vizsgálatot alighanem a Krónika érdeklődése miatt fújta le. A rendőrtiszt végül úgy döntött, nem avatkozik bele az ügybe. A csángókérdés december 10-11-én ismét felmerült az Európa Tanács művelődési, oktatási és tudományos kérdésekkel foglalkozó bizottságának párizsi ülésén. Gheorghi Prisacaru szenátor üdvözölte a miniszteri bizottság november 14-én elfogadott csángó-ajánlásait. Arról is tájékoztatta a bizottságot, hogy egyes magyarországi hivatalosságok - semmibe véve az Európa Tanács dokumentumait - továbbra is magyar eredetű népcsoportnak próbálják feltüntetni a csángókat. Prisacaru egyben jelezte, 2002-ben Románia kész a Román Akadémia és más intézmények bevonásával tudományos ülésszakot szervezni a csángókérdésről. Úgy vélte, visszaélésnek tekinthetők a csángók magyar kisebbségbe való beolvasztására tett ismétlődő kísérletek. /Gazda Árpád: Európai ügy. Visszatekintő a csángókérdésben. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./"

Csíkszeredában második alkalommal szerveztek csángónapot tavaly november 25-én a Szakszervezetek Művelődési Háza, a Domokos Pál Péter Alapítvány, a Szent Kereszt római katolikus plébánia, a Moldvai magyarság című folyóirat szerkesztősége, a Németh Géza Egyesület és a Hargita Megyei Kulturális Központ közreműködésével. "Szükség van az ilyen szellemi és kulturális rendezvényekre, hogy kinyilváníthassuk keleten élő testvéreink iránti együttérzésünk, segítőkészségünk" – mondta dr. Csedő Csaba, Csíkszereda polgármestere. A moldvai magyar csángók is nemzetünk szerves részei, akik évszázadokon át megmaradtak hitükben és e hit megtartotta őket. A csángónapi program keretében a csíki és csángó településekről érkező érdeklődők megtekinthették a Csibi család szabófalvi gyűjteményének legértékesebb darabjait, ingek, katrincák, háziszőttesek értékes példányait, ahogyan ők nevezik: az innapi azaz ünnepi és miesnapi, vagyis hétköznapi népviseletet bemutató kiállítást. Bemutatkoztak hagyományőrző csoportok. Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános osztotta meg a résztvevőkkel gondolatait. E népcsoport veszélybe sodrásával egyesek Isten kertjéből akarnak kiirtani egy bokrot. A csángók gyönyörű szavakat, kifejezéseket használnak, eszünkbe juttatják ősmagyar nyelvemlékeinket, s ha ezek a kincsek kimúlnak, szegényebb lesz a magyar nemzet, szegényebb Európa, szegényebb a világ. A csángónapon szervezett fórumon a moldvai csángókat érintő problémák, aktuális kérdések kerültek terítékre. /Csúcs Mária: Magyar szóra nyílt a nyelvük. Csángónap Csíkszeredában. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 6./