Romániának nem állt szándékában korlátozni magyarországi hivatalosságok magánlátogatásait, de az ország területén, magánjellegű megnyilvánulásaik során a külföldi vendégeknek tiszteletben kell tartaniuk Románia alkotmányát – ez a lényege a hivatalos bukaresti álláspontnak, amelyről Bogdan Mazuru külügyi államtitkár tájékoztatta Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövetet. A magyar nagykövet szóbeli jegyzékben kért magyarázatot azzal kapcsolatban, hogy a román fél eltanácsolta Sólyom László magyar államfőt erdélyi látogatásától, majd megvonta az elnök repülőgépének marosvásárhelyi leszállási engedélyét. A közlemény szerint a diplomáciai dokumentumokban és a nyilvánosság előtt tett kijelentésekben tiszteletben kell tartani az állami intézmények és a közigazgatási-területi egységek hivatalos elnevezését, mivel a tévedések, a hozzávetőleges vagy félreértelmezhető információk használata nem elfogadott. A bukaresti külügy arra is rámutatott, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelmének román modelljét nemzetközi szinten modellértékűnek tartják. /Román külügy: magánlátogatáson is tiszteletben kell tartani az alkotmányt. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./

Az RMDSZ ez évben is megemlékezik az 1990-es marosvásárhelyi márciusi vérengzés áldozatairól: az RMDSZ vezetői március 20-án, Marosvásárhelyen találkoznak az elhunyt Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóival, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pállal, Szabadi Ferenccel, illetve Juhász Ilonával. /Az 1990. márciusi események áldozataira emlékeznek. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./

A Cantuale énekegyüttes lépett fel március 10-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában. Négy-öt barát 1998-ban határozta el, hogy énekcsoportot alakít. Mindannyian a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia kórusában énekeltek. Szövetségük tartósnak bizonyult, tíz év után is hallat magáról a Cantuale. A feledésbe merült egyházi és világi vokális muzsikát teszik újra hallhatóvá. Felléptek külföldön és idehaza, Erdélyben. A tagok egy része kicserélődött. Először hangzott el ilyen fórumon, ezért szerzőavatásnak is számít Márton Zsolt Barna szerzeménye, melyet Szabó Jenő Kopár őszi tarlón című szövegére komponált. Nem ez az egyetlen műve a fiatal szerzőnek. /B.D.: Ünnepi dalest szerzőavatással. Daloló férfiak.= Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./

A Maros Megyei Múzeum a Marosvásárhelyi Fotóklubbal, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületével és a Népújsággal közösen a megyei múzeum keretében létrehozza az erdélyi fotótörténeti gyűjteményt. Az állomány gyarapítása érdekében gyűjtést kezdeményeznek. /Erdélyi fotótörténeti gyűjtemény készül. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

Március 19-én van a Fekete március néven ismert marosvásárhelyi tragédiának a 19. évfordulója. Két évtized alatt sem tisztázódott, mi történt azokban a napokban. Elemzők szerint a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ megalakulásához kellett az etnikai konfliktus. 1990. március 15-én szélsőségesek tüntetéseken támadták a magyarságot, Tőkés László, Kincses Előd, Király Károly fejét követelték. Kincses akkor még Marosvásárhely polgármestere, Király pedig az egységkormány tagja volt. Március 16-án elkezdődnek az erőszakos események Marosvásárhelyen: részeg, randalírozó románok kifogásolták egy gyógyszertár magyar nyelvű feliratozását. Március 19-én nacionalista tömeg tüntetett a magyarok ellen, a környékbeli falvakból 13 autóbusszal hoztak további tüntetőket. Fejszékkel felfegyverzett emberek megostromolták az RMDSZ székházát. Mintegy 75 fő rekedt az épületben, a rendőrség nem sietett a védelmükre. Később a katonaság szabad elvonulást ígért a bent rekedt magyaroknak. Amikor kijöttek, a román tömeg láncokkal, botokkal verte őket. Sütő András írót is összeverték, a fél szemére megvakult, több bordája eltört, bal karja zúzódást szenvedett. Március 20-án óriási magyar tömeg vonult ki a város főterére, a Rózsák terére. Követelték az előző napokban eltávolított Kincses Előd visszahelyezését a polgármesteri tisztségbe, továbbá az anyanyelvi oktatást. A közeli falvakból teherautón érkeztek ismét a megtévesztett román falusiak, hogy „visszafoglalják” a várost a magyaroktól. A véres összecsapások három magyar és két román áldozatot követeltek, több mint százan megsebesültek. Március 29-én még nem készült el a kormánybizottság jelentése a marosvásárhelyi eseményekről, ugyanakkor feltűnő sietséggel bíróság elé állítottak csendháborítás, hangoskodás vádjával hét magyar, illetve cigány etnikumú személyt, majd megkezdődött a tárgyalás. Március 30-án már ítéletet is hirdettek: számos magyar résztvevőt hónapokra, illetve évekre, évtizedekre küldtek börtönbe. Cseresznyés Pált 19 évi börtönre ítélték. Hat év után szabadult. Az RMDSZ Szolidaritási Alapjából különítettek el támogatást az áldozatoknak, valamint hozzátartozóinak. Traian Basescu mostani államfőnek a kommunizmus elítéléséről szóló beszédében, illetve ennek dokumentumaiban nem szerepel a vásárhelyi fekete március. /Simon Judit: Marosvásárhely: élő kérdőjelek. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

„Ideje lenne Sütő András szeme fényéért valakinek bocsánatot kérnie” – mondta kilenc évvel ezelőtt, 2000. március 15-én Markó Béla, az RMDSZ elnöke. 1990. március 19. és 20. fekete napként maradtak meg Marosvásárhely történetében. A 6 halottat és közel 300 sebesültet követelő események tárgyilagos feltárása, kivizsgálása azóta is várat magára. Közel húsz évvel az események után emlékeztető a Népújság az 1990. március 19-i eseményekről szóló tudósításából: „Délután 3 órakor teherautóval érkezett Rusii Munti-i férfiak szálltak le a főtéren azzal a fennen hangoztatott szándékkal, hogy agyonverik az összes magyar egyetemistát. De jöttek a hodákiak, a régeni Republica vállalatból és ki tudná megmondani, hogy még honnan. Mint egyesek kiabálták, a Fratia és a Vatra Romaneasca hívta őket. Négy óra felé, miután egy csoport az egyetem (az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemről van szó) előtt is tüntetett, botokkal indultak felfelé a Bolyai utcán. A cél az RMDSZ székháza volt. Letépték a Bolyai tér táblát, összetaposták, majd leverték és elégették az RMDSZ és a többi párt feliratát is. A Nemzeti Parasztpárt felirata érintetlenül maradt. Betörték a főbejárat ajtajának üvegét, egyesek az udvari vaskapuhoz tódultak, köveket dobtak az udvarra, s betörték a vaskaput is. Halál a magyarokra! – kiabálták és betódultak az épület udvarára. Néhány rendőr tehetetlenül járkált a székház körül és nem tett semmit.(…) Ekkor erősítés közeledett, újabb csapat férfi jött vasvillával, baltával, husángokkal, botokkal felfegyverkezve. Betörték a főbejárat ajtaját, fölmentek az emeletre, ahol baltával verték ki az ablakokat, a falat. A téren levő tömeg ujjongott, éljenezett.” /Mózes Edith: 1990. március 19.–2009. március 19. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 19./

Hároméves szünet után ősztől ismét beindul az óvónő- és tanítónőképzés a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Líceumban. A középiskolai szintű óvónői, tanítói képzés ellen azt az érvet hozták fel minisztériumi szinten, hogy az európai gyakorlatnak megfelelően az egyetemi diploma megszerzése szükséges. Trózner Erzsébet, a pedagógiai líceum aligazgatója elmondta, a tanítóképzők igazgatóinak sikerült meggyőzni az illetékeseket a középiskolában szerzett alapképzés fontosságáról, ezért ősztől ismét indulnak ilyen osztályok. Ősszel egy magyar és két román nyelvű osztályt indítanak Marosvásárhelyen. /(menyhárt): Ismét lesz óvónő- tanítóképzés. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 19./

Szász Jenő válaszolni kívánt mindazoknak, akik a Magyar Polgári Párt (MPP) gyergyószentmiklósi kongresszusán nyíltan bírálták személyét, illetve az országos tanács munkálatainak újbóli összehívását szorgalmazzák. A pártelnök március 19-én Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján határozottan tagadta, hogy viselkedése által a sokat bírált RMDSZ-ben uralkodó állapotokat idézné fel. Az Országos Tanács munkálatainak esetleges megismétlését illetően Szász határozottan leszögezte: a következő kongresszusra négy év múlva, 2013-ban kerül sor. „Jó lenne, ha mindazok, akik szombaton kivonultak a teremből megértenék, hogy eredményeket csak a párton belül lehet elérni, szövetségeket kötni meg úgyszintén”– szögezte le Szász Jenő Szerinte éppen ezért a polgári oldal jövőjét „főmérnöki precizitással kell megtervezni, majd a munkatervet is a lehető legnagyobb pontossággal kell betartani.” A kongresszusról kivonuló tiltakozók élén álló Gergely Balázsért nem kár, hogy elhagyta az MPP-t – vélekedett Szász Jenő. Azzal, hogy a szervezet kolozsvári vezetője lemondott a pártban betöltött tisztségeiről, a pártelnök megítélése szerint csak jót tesz a polgáriaknak. /Szucher Ervin: Szász Jenő ellentámadásba lendült. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./

„Több rokonom is itt sérült meg, ismerek olyan embereket is, akik elmenekültek az országból ezután. A két fél káromoló, illetlen módon beszélt a másikról. Az egész a fajgyűlölés, az elrománosítás miatt és az ez ellen való védekezés és büszkeség miatt robbant ki. Szerintem egyáltalán nem így kellett volna megoldani ezt a problémát. Ez súlyosan rontotta a román és magyar társadalom viszonyát. Semmi értelme nem volt az egésznek” – fogalmaz markáns véleményt az 1990. március 19-én és 20-án történt marosvásárhelyi eseményekről egy tizedik osztályos diák. Szüleik átélték. A Bolyai-gimnázium tizedikesei a családi legendáriumból értesültek a márciusi eseményekről Az események után majdnem húsz évvel a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium diákjainak nagy része éppen azt rója fel tanárainak: intézményes keretek között nem tájékoztatták őket a Fekete márciusként elhíresült eseményekről. A tizedikes diákok számára már csak történelem a fekete március, hiszen még egyikük sem született meg a történtek idején. Néhányuk szüleiktől, tanáraiktól értesültek az akkor történtekről, vannak közöttük olyanok is, akik semmit sem tudnak arról, hogy mi is történt. A családok szétszakadásáról is több diák mesélt a márciusi események kapcsán, „Levideózták őket, vagy más úton tetten érték. Ezért menekülniük kellett” – idézte fel egyikük a szülői választ. /Élő történelem: fekete március. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./

Az erdélyi magyarságnak nem szabad elfelejtenie 1990 márciusát: emlékeznünk kell az áldozatokra és az események kárvallottjaira, mindazokra, akik nem hagyták, hogy a magyar közösséget megfélemlítsék, és szembefordultak a támadókkal. De emlékeznünk kell azért is, hogy a történelem ne legyen visszafordítható, hogy mindez többé ne ismétlődhessen meg – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök március 20-án Marosvásárhelyen, a márciusi események 19. évfordulóján. Az RMDSZ elnöke immár hagyományosan, a Szövetségi Elnöki Irodában fogadta az események során elhunyt Gémes István, Csipor Antal és Kiss Zoltán hozzátartozóit, valamint a sokévi börtönre ítélt és bántalmazott Cseresznyés Pált, Szabadi Ferencet, illetve Juhász Ilonát. Az eseményen megemlékeztek Sütő Andrásról, az erdélyi magyarság nagy személyiségéről. Az RMDSZ vezetői koszorút helyeztek el Sütő András sírjánál, a marosvásárhelyi református temetőben. Markó Béla úgy értékelte, a romániai társadalom nagy adóssága, hogy mindmáig nem derült fény a teljes igazságra: tizenkilenc év után is csak általánosságban lehet arról beszélni, hogy kik voltak a vétkesek, kik voltak a szervezők, az uszítók, kik hozták be távoli falvakból a botokkal és más eszközökkel felfegyverzett támadókat, és miközben magyarokon megtorolták mindazt, ami történt, az igazi vétkesek nevét ma sem tudjuk. /Nem lehet elfelejteni 1990 márciusát. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselője elmondta, az erdélyi magyar képviselők számára az Európai Parlamentben van mozgástér. Nem csak panaszkodni és várni kell, hogy a Nyugat megoldja a problémákat. „Meg kell tanulnunk meggyőzni a románokat és a nyugatiakat is arról, milyen jó nekik az, ha vigyáznak ránk, hogy nehogy kivesszünk, nehogy elfelejtsük az anyanyelvünket” – jelentette ki Sógor Csaba. Az elmúlt másfél év alatt sok mindent sikerült bemutatnia Erdélyről az Európai Parlamentben: a marosvásárhelyi Ariel Gyermek- és Ifjúsági Színháztól a csíkszeredai Borsika gyermek-táncegyüttesig, a Markó Béla, Egyed Péter, Tompa Gábor, Smaranda Enache és Tánczos Vilmos által tartott Élő Erdély című konferenciától kezdve egészen a Bolyai Egyetem megszüntetéséig. Sógor Csaba a soknyelvűség kérdésében az Európai Néppárt munkaügyi bizottságában dolgozott véleményezőként. Több mint ötven módosító indítványa volt, jelenlét szempontjából az első helyen állt a román és a magyar delegáció tekintetében. Csak akkor lehet eredményes munkát végezni, ha az ember minden ülésen következetesen jelen van. Napirend előtti felszólalásainak többsége a kisebbségi jogok és az emberi jogok, az autonómia és az anyanyelvhasználat kérdéséhez kapcsolódott. A képviselő vallja, „az a legfontosabb feladatunk, hogy ne hősi halottai, hanem hősi túlélői és haszonélvezői legyünk az uniós csatlakozásnak”. Ugyanakkor unión kívüli szövetségeseket is kell keresni az autonómia kérdésében. /Ferencz Zsolt: „Ne hősi halottjai, hanem hősi túlélői legyünk a csatlakozásnak” Beszélgetés Sógor Csabával, az RMDSZ EP-képviselőjével. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

Pár hete avatták fel Hunyadi László Petőfi-domborművét a burgenlandi Sásonyban (Winden am See). Most a rangos Magyar Örökség Díjjal tüntetik ki a marosvásárhelyi szobrászművészt. A kitüntetést Hunyadi László március 21-én veszi át a Magyar Tudományos Akadémia budapesti dísztermében. Laudációját az anyaországba régen áttelepült művészbarátja, Péterfy László tartja. A 75 éves szobrászművésznek adott elismerés városának, Marosvásárhelynek is dicsőségére válik. A 2009-es Magyar Örökség Díjjal jutalmazott személyek illetve közösségek, intézmények között olyan nevek szerepelnek, mint a Benedek Eleké, a magyar mese- és gyermekirodalom nagy alakjáé, a budapesti Angelica Leánykaré és a karnagy Gráf Zsuzsannáé, id. és ifj. Rubik Ernőé világraszóló mérnöki alkotómunkájukért, Regőczi István atyáé magyarságmentő papi szolgálatáért, Seregély Tiboré a Kárpát-medence növényvilágának képi megörökítéséért, valamint a fővárosi Képző- és Iparművészeti Szakközépiskoláé (Kisképző) 230 éves művészeti és nevelő munkájáért. /(nk): Magyar Örökség Díj Hunyadi Lászlónak. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./

A megszokottnál jóval nagyobb érdeklődés, beszervezett romák, tagsággal nem rendelkező, de szavazni akaró csoportok, a szabályzatot be nem tartó körzeti elnökök, óvások – nagyjából ezek az elemek tarkították Marosvásárhelyen az RMDSZ tisztújítási, illetve a küldöttek megválasztására szervezett gyűléseit. A Maros megyei szervezet vezetőségének több körzetben csak a gyűlések megismétlésével, valamint tagságikönyv-ellenőrök állításával sikerült a törvényes keretek közé szorítani a körzeti szinten zajló csatákat. Az RMDSZ megyei szervezete számos óvást iktatott, amiből hatnak helyet is adott, elrendelve a gyűlések megismétlését. A 13 marosvásárhelyi RMDSZ-körzetből ötnek az élére új vezető került. A végső döntést a 139 küldött hozza meg, közülük 85-öt a körzetek jelöltek, a többi pedig hivatalból rendelkezik szavazati joggal. Ilyen például a sokak számára jóformán ismeretlen 15 tagú Magyar Ifjúsági Egyeztető Tanács, a városi és megyei önkormányzat, illetve a Területi Képviselők Tanácsa marosvásárhelyi lakhellyel rendelkező tagsága, valamint a parlamenti képviselők és szenátorok ötfős csoportja. A körzetekben mind a tisztújító, mind a jelölőgyűléseket soha nem tapasztalt érdeklődés övezte. Miközben néhány évvel ezelőtt egy-egy körzeti elnöknek alig sikerült összegyűjtenie húsz-harminc, netán ötven, többnyire nyugdíjas személyt a találkozóra, most százával tódultak az emberek a gyűléstermek felé. Neve elhallgatását kérve egy frissen kiállított tagsági könyvvel rendelkező roma nemzetiségű személy elmesélte, hogy „az illető személy, akire szavazni kellett, egy emberével minden cigányhoz házhoz küldte az RMDSZ-könyvecskét és a beígért figyelmességet”. Az ülések nagy részét levezető Brassai Zsombor elismerte, hogy nagyon sok olyan személy és csoportosulás jelent meg a találkozókon, akiknek addig nem sok közük volt az RMDSZ-hez. /Szucher Ervin: Zűrzavaros tisztújítás a Maros megyei RMDSZ-ben. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./

Március 21-én Marosvásárhelyen a Színházművészeti Egyetem előcsarnokában látta vendégül a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat írói körét, szerkesztőit a Látó folyóirat Irodalmi Színpada. A beszélgetésen Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője, Király László, Karácsonyi Zsolt és Papp Attila Zsolt olvasott fel verseket, prózát. /Máthé Éva: Helikon a Látó-színpadon. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./

Halálának első évfordulóján Pongrácz Antalra emlékeztek a marosvásárhelyi Bernády Házban. Ebből az alkalomból mutatták be a Fénymagasban, fönti mélyben /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című emlékkötetet is, amellyel a közismert orvos, egyetemi tanár, sportoló előtt tisztelegtek a barátai, ismerősei, kollegái. Nagy Miklós Kund, a könyv szerkesztője beszélt a fényképekről, levelekről, vallomásokról, amelyek bekerültek a kötetbe és amelyek Pongrácz Antal személyiségét, alakját idézték fel. /Antal Erika: Fénymagasban, fönti mélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

Ellepi a szomorúság, a félelem és tehetetlenség, mert újra érezhető a gyűlölet, írta olvasói levelében Nagy Katalin. Mit tehet az ember, ha magyar, méghozzá kisebbségben, Erdélyben élő? Elveszítettük azt, aki „a jelenkori magyar írás legnagyobb vigasza” volt, elhunyt Sütő András /1926-2006/. 1990. február 10-én volt a nevezetes s gyertyás-könyves felvonulás, élén Sütő Andrással, amikor Marosvásárhely összes „magyar harangja” megszólalt. Körülbelül százezer ember vonult fel a városban, követelve, hogy anyanyelven lehessen tanulni, hogy az anyanyelv használata természetes legyen. 1990. március 19-én azután megjelent a gyilkos szándékú láncos-botos-baltás tömeg, a kormány, a hatóságok tudtával. Sütő Andrást akkor megsebzett szemét azóta számtalanszor műtötték. /Nagy Katalin, Marosvásárhely: Borzongó emlékezés. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./

A gyegyószárhegyi nyilatkozat kimondja cserekiállítások szervezését a Kárpát-medencében működő, alkotótáborok résztvevőinek munkáiból. Ennek egyik példája a Marosvásárhelyen, a Bernádyban megrendezett Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep tárlata. A kiállításon zömében modern alkotások, más-más technikával készült festmények, pasztellek, grafikák láthatók. A Bernády Ház tetőtéri galériájában Rékasi Attila fotóművész különleges hangulatú fényképei láthatók. /Antal Erika: Hajdúságiak a Bernádyban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 24./

A napokban meneszthetik a Hargita Népe kiadójának igazgatóját, Karda Emesét, valamint Kozán István főszerkesztőt. Sajtóértesülések szerint a megyei tanács tulajdonában lévő Csíkszeredában szerkesztett lap újságírócsapatát bővítik, az új munkatársak toborzásával Isán István Csongort, az Új Magyar Szó gazdasági rovatának jelenlegi szerkesztőjét bízták meg. Pénzügyi megszorítások miatt több munkatársától is kénytelen megválni a Bukarestben és Kolozsváron szerkesztett Új Magyar Szó. Az országos napilap kiadója úgy döntött, felszámolja kolozsvári, valamint marosvásárhelyi fiókszerkesztőségét, és megválik mindkét kincses városi tudósítójától, valamint az olvasószerkesztőtől. Salamon Márton László megbízott felelős szerkesztő elmondta, a Kultúra és a Média rovatokat továbbra is Kolozsváron fogják szerkeszteni. Ugyancsak pénzügyi megfontolásokból lemondtak tévéműsor-mellékletükről is, melynek tartalma bekerült a laptestbe. Salamon Márton László nem tudta megerősíteni azt, hogy az elkövetkező napokban többen is távoznak a lap bukaresti szerkesztőségéből. /Változások a sajtóban. = Krónika (Kolozsvár), márc. 26./

Nyolc hónap után újra megnyitotta kapuit Marosvásárhelyen a Teleki Téka. A felújítási munkálatok során kicserélték a teljes villamoshálózatot, korhű, felújították az épület fűtésrendszerét is. A Teleki-Bolyai Könyvtárban újdonságnak számít a múzeum-pedagógia, amelyen általános iskolásokat avatnak be a könyves szakmába. Az ötlet Lázok Klárától, a Téka munkatársától származik. /Antal Erika: Kinyitott a Teleki-Bolyai Könyvtár. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./

Tizenkilenc éves a Román Hírszerző Szolgálat (SRI). Kétes körülmények között jött létre, és a tavalyi átszervezés ellenére nem vált átláthatóbbá, nem veszített erejéből. Egyes vélekedések szerint a SRI az egyik eszköz az államfői hatalom megtartására. Az állambiztonsági szervek működését 1989. december 31-i hatállyal felfüggesztették: a drasztikus intézkedés nemcsak az elhárítást (a Securitate I. Főcsoportfőnökségét), hanem a hírszerző központot (DIE) és a gazdasági részleget (CIE) is érintette. A belügyi szervek hirtelen leépítését követően több tízezer tiszt és az általuk irányított, 130 ezer főből álló ügynökhálózat ellenőrizhetetlen módon áramlott be és vissza az ország politikai és gazdasági életébe. 1990 márciusában a központilag manipulált román–magyar nemzetiségi összecsapások ürügyként szolgáltak a belügyi szervek újjászületéséhez. A marosvásárhelyi incidens utáni héten, 1990. március 26-án Román Hírszerző Szolgálat (SRI) néven – kizárólag korábbi állambiztonsági tisztekből álló – elhárító szolgálat jött létre. A Temesvári Kiáltvány híressé vált 8. pontjában szereplő átvilágítás jó időre lekerült a napirendről. Csak 1996 őszén, az immár Emil Constantinescu elnök nevéhez fűződő időszakban került újra napirendre a lusztráció. Stefano Bottoni történész szerint immár „nyugodtan állítható, hogy miközben egyes kelet-európai országban megütközést okozott egyes tisztviselők állambiztonsági múltja, Romániában elképzelhetetlen volt bizonyos állami funkciók betöltése ilyen háttér nélkül”. Miután Constantinescu elvesztette Ion Iliescuval szemben a 2000-ben a választásokat, azzal állt a nyilvánosság elé, hogy őt lényegében a titkosszolgálatok győzték le. Elemzők úgy vélik, hogy a Constantinescu államfő nem tudta a maga oldalára állítani a SRI-t. Annak ellenére sem, hogy leváltotta Virgil Magureanut a szolgálat éléről, és Costin Georgescut javasolta az igazgatói tisztségre. Amint újra államfő lett, Iliescu azonnal leváltotta Georgescut, helyét Radu Timofte vette át. 2004-ben Traian Basescu megnyerte az elnökválasztást, Timofte –az elemzők szerint – nem volt hajlandó „behódolni” az új elnöknek, hamarosan leváltották. Helyére, a SRI-t ma is igazgató George Cristian Maior került. Tavaly márciusban a Legfelső Védelmi Tanács a SRI átszervezéséről döntött. Maior igazgató bejelentetése szerint, nem egyszerű átszervezésről, hanem új működési rendszerek bevezetéséről van szó. Azt tervezték, hogy felszámolják a központi egységek mintegy negyedét, és az átszervezés az egykori Szekuritáté alkalmazottainak eltávolítását célozta. /Simon Judit: A hatalom titkos szolgálatában. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

Tisztújító közgyűlést tart március 28-án az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete. Dávid Csaba jelenlegi elnök nem vállal újabb mandátumot, a tisztségre ketten pályáznak: dr. Benedek István városi, és Gombos Csaba megyei tanácsos. A szervezéssel kapcsolatosan Benedek István szabálytalanságok sorára hivatkozott. A rossznyelvek szerint a háttérben a Benedek-Borbély László-tábor harca zajlik. Benedek István szerint fontos a román pártokkal való tárgyalások folytatása, főleg most, amikor „a tisztogatások zajlanak”, mert „jelen pillanatban nincs ilyen tárgyalópartner a városi RMDSZ részéről”. „A városnak sokkal határozottabban kell ezekben a dolgokban fellépnie” – jelentette ki. Dávid Csaba még funkcióban levő elnök annak a híve, hogy ha valaki nyolc éven át egy bizonyos tevékenységet ellátott, ne vállaljon további mandátumot. Nem hiszi, hogy a szervezés során szabálytalanságok történtek volna. Gombos Csaba, a közgazdász végzettségű sportember, aki a wushu (kung fu) ágazatban több ízben is Európa- és világbajnoki címet szerzett, és akit az ország első tíz sportolója közé soroltak be, vállalatvezetőként dolgozott, közéleti szerepet a tavalyi helyhatósági választásokon vállalt, amikor is megyei tanácsosnak választották. Elmondta, azért vállalta el a jelölést, mert úgy érzi, hogy az RMDSZ városi szervezete a legutóbbi helyhatósági választásokon elért eredmények alapján gyengült. /Antalfi Imola: Versenyfutás az RMDSZ vásárhelyi elnöki székéért. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./

Kinevezése utáni első vidéki látogatásán Oana Badea, a Tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkára váratlan bejelentést tett Marosvásárhelyen. Kifejtette: helyesebb lenne, ha a Bolyai Farkas-, illetve az Alexandru Papiu Ilarian-gimnáziumokat ismét vegyes tannyelvű iskolákká alakítanák. „Javasolni fogom a Maros megyei tanfelügyelőségnek, hogy tárgyalják újra a két gimnázium helyzetét, az ügyet ugyanakkor felvetem Ecaterina Andronescu miniszter asszonynak is” – nyilatkozta Oana Badea. Mint ismeretes a Bolyai Farkas Gimnázium visszamagyarosítása éppen Andronescu előző miniszteri mandátuma alatt, az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt között létrejött egyezség alapján történt. „Nem vagyok híve annak, hogy ahol nincsenek gondok, ott mi magunk gerjesszünk. Mert a Bolyaiban és a Papiuban jelenleg valóban nincsenek efféle problémák. Van viszont egyéb gondunk, ami megoldásra vár” – szögezte le Matei, Maros megyei főtanfelügyelő. Az államtitkár kijelentése a Bolyai igazgatóját is váratlanul érte. „Úristen, már itt tartunk?” – csodálkozott el Bálint István. Rámutatott: visszamagyarosítása után a Bolyai Farkas Gimnázium bebizonyította, hogy ha megkésve is, de a politikum helyes döntést hozott. /Szucher Ervin: A Bolyai „koedukálását” javasolja az államtitkár. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

Körülbelül 160 – a tavalyinál lényegesen több – dolgozat a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hallgatóitól, 70 külföldi diák, neves magyarországi előadók, workshopok, és idén először e-poszterek – dióhéjban így lehetne összefoglalni az MMDSZ XVI. Tudományos Diákköri Konferenciájának lényegét. A rendezvény megnyitója március 26-án volt a Kultúrpalotában. A 15 témakörbe csoportosított bemutatók párhuzamosan több helyszínen zajlanak. /Nagy Székely Ildikó: Megkezdődött a TDK. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./

Kevés, magyar nyelvterületen alkotó író büszkélkedhet azzal, hogy egy művét több mint húsz nyelvre lefordították. Az irodalmárok e szerencsés csoportjához tartozik a marosvásárhelyi születésű, 1988-ban kivándorolt, Magyarországon élő Dragomán György. Az író A fehér király című remekművének román nyelvű változatát (Regele alb) mutatták be Kolozsváron. Balázs Imre József irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője elmondta: a nyolcvanas években a magyar irodalomba betört a posztmodernizmus. A kilencvenes évek végén azonban változás következett be: az írók egy része visszakanyarodott a hagyományosabb prózához. Ehhez a vonulathoz tartozik Dragomán György is, aki könyvében egyszerűen, hozzáférhetően, egy tizenegy éves fiú szemszögéből ír olyan „magas” témákról, mint a diktatúra és az egyén viszonya az ilyen jellegű kormányzati rendszerhez. Elismeréssel beszélt a regényről Ildikó Gabos-Foarta, a könyv fordítója. /Potozky László: Dragomán György remekműve románul. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

Március 27-én kezdődött a marosvásárhelyi Sapientia Humán Tudományok Tanszéke és a PR-Alpha által szervezett kétnapos Új média, médiakonvergencia, kulturális változások című konferencia. Az előadók között volt dr. Keszeg Vilmos, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszékének vezetője, majd több szekcióban – a társadalmi csoportok médiahasználata, az egyházi kommunikáció, illetve az információtárolási alternatívák témakörében – zajlott az előadók és hallgatóság közötti tudományos párbeszéd. /Nagy Székely Ildikó: Gondolatok reflektorfényében az új média. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./

Szilveszter László Szilárd 1976-ban született Marosvásárhelyen. Egyetemi tanulmányait 1999-ban végezte a Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ugyanott szerzett doktori címet 2008-ban. Szakmai publikációi különböző hazai és magyarországi folyóiratokban jelentek meg Könyve /”Festett az arcom nékem is...” – Irónia a modern és posztmodern költészetben. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2009/ a két világháború közötti magyar líra és a kortárs erdélyi költészet ironikus jellemzőit tárgyalja az iróniafogalom alakulástörténetének dimenziójából. A filozófia, retorika és az irodalomelmélet klasszikusainak munkásságán kívül olyan szerzők műveinek elemzésére törekszik, mint Füst Milán, József Attila, Dsida Jenő, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Kovács András Ferenc, Visky András, Lövétei Lázár László. /Könyv az iróniáról. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./

Elképesztő, hogy egy politikai vagy irodalompolitikai nézet behatol a közéletbe, és meghatározó szerepet játszik írók elismerésében, könyvek megjelenésében, korszakok megítélésében – mondta Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész Magyar irodalom Erdélyben 1918-1944 /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című könyvének marosvásárhelyi bemutatóján. A szerző kétkötetes irodalomtörténeti munkájával sorra járja az erdélyi tájakat. Kozma Mária, a kiadó főszerkesztője egy nyolcvanas évekbeli rendeletre emlékezett, melynek értelmében az erdélyi magyar írók művei román írók magyar nyelvű fordításaiként szerepelhettek a könyvtárak állományaiban. Az irodalom lényegét nem az határozza meg, hogy milyen országban működik, milyen állampolgárságú. A besoroláskor az irodalom nyelve az egyetlen döntő tényező – fejtette ki Pomogáts Béla. Magyarországon olyan kockázatot jelent élő irodalomról írni, mint annak idején amerikai kémnek lenni, vallja a szerző, különösen akkor, ha egyes írókról nem az elvárásoknak megfelelően ír. /Nagy Székely Ildikó: Akinek az Úristen is megbocsát. Pomogáts Béla és az erdélyi magyar irodalom. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./

Benedek István orvosprofesszor személyében új elnök került az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete élére. A tapasztalt városi tanácsos négy szavazattal szerzett többet ellenfelénél, Gombos Csabánál. Mind a nyertes, mind a vesztes fél együttműködési szándékáról és támogatásáról biztosította a másikat. Benedek István az RMDSZ-ben korábban uralkodó békés légkör visszaállítását tűzte ki célul. Amint a választások utáni sajtótájékoztatón elmondta, tudatában van annak, hogy az utóbbi években elszabadult indulatok miatt a marosvásárhelyi szervezetben nagyon sok a sértett ember, akit valahogyan ki kell engesztelni. Ugyanakkor szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a román pártokkal, mondta. Benedek István sajnálatosnak tartja, hogy a gyűlésen több indulatos beszéd is elhangzott, amelyben nem tevékenysége vagy programja, hanem a testvére miatt támadták személyét. A szavazás előtt több ízben is nyomatékosítania kellett: „István vagyok, nem Imre!” A választást mindkét részről erőteljes, olykor a sportszerűség határait túllépő kampány előzte meg. A két politikus mögött álló csoportosulások mindent megtettek támogatóik mozgósításáért, a cigányok beszervezésétől vagy az ellenfél lejáratásától sem riadva vissza. A Benedek Istvánt támogatók mindenképp vissza akartak vágni a Borbély László, Kelemen Atilla és Lokodi Edit Emőke hármasnak, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Benedek István testvérét, Benedek Imrét kizárják az RMDSZ-ből. /Szucher Ervin: Benedek István lett az RMDSZ új marosvásárhelyi elnöke. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./ Frunda György Benedek Imrét illető durva kritikája nemtetszést váltott ki és döntésre bírta a még határozatlan szavazókat. /Antalfi Imola: Benedek István lett a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 30./

Marosvásárhelyen Petőfi Sándor szobra elé vörös és fehér hagymakoszorút helyzetek. Benedek István, a marosvásárhelyi RMDSZ új elnöke elmondta: úgy látszik, vannak még zavaros elméjű egyének, akiket kísért 1990 márciusa, akik minden alkalmat kihasználnak a zavarkeltésre. /(a.): Hagymakoszorú Petőfi lábánál. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 30./

Selmeczi György zeneszerző, karmester, zongoraművész, operarendező, a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem zenei tanszékének vezetője a háborús és békeidők dalairól tartott előadást Marosvásárhelyen, a Kemény Zsigmond Társaság vezetőjének, Csíky Boldizsár zeneszerzőnek a felkérésére. /Máthé Éva: Selmeczi György: „Mindez giccs” = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./