Hármasával adja ki könyveit Ráduly János. 1958 óta gyűjti nagyjából ugyanannak a vidéknek, Kibédnek és a környező falvaknak a folklórját, azért ennél is több lehet a tarsolyában. Most olyan kiskötetekkel rukkolt elő, amelyek műfaji gazdagságuknál fogva igen érdekesek, szórakoztatóak: történeti és hiedelemmondákat, népi tréfákat, igaz történeteket, névmagyarázókat, anekdotákat, falucsúfolókat, néhány tündér- és novellamesét tartalmaznak. Hármasfalu, Nagykend, Bözödújfalu, Székelyvécke, Havad, Havadtő, Egrestő, Rava, Szováta a „források”, de az anyag zöme Kibédről származik. A három kötet: Hallod-e, te másvilág, adsz kenderért pálinkát? Székely népi tréfák, mondák, anekdoták, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006; Hová, hová, Laji bátyám? Kis-Küküllő menti székely népmesék, mondák, tréfák kiejtés szerinti lejegyzésben. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006; A fák királyválasztása. Népi tréfák, mondák, anekdoták. Hoppá! Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2006. /B.D. Hármasával adja ki könyveit Ráduly János. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 17./

Markó Béla kormányfő-helyettes június 18-i, Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján kifejtette: Olli Rehn uniós bővítési biztossal folytatott brüsszeli megbeszélésén is fő helyen szerepelt a kisebbségi közösségek kulturális autonómiájának megteremtését tartalmazó kisebbségi törvény elfogadása. „Egyetértettünk abban, hogy a kisebbségi törvényt még az őszi országjelentés közzététele előtt el kell fogadni” – közölte Markó. Hangsúlyozta, Olli Rehn jogosnak nevezte azt az igényt. /Bögözi Attila: EU-fókusz a kisebbségi törvényre. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Rossz dolgokra ösztönzik az ifjú magyarokat a „magyar neorevizionisták és a hazai autonomisták” – aggódott a június 16-i Cuvantul Liber marosvásárhelyi román napilapban a magát „Prof. Kovacs Sandor”-ként megnevező cikkíró. Egyes erdélyi magyar fiatalok tanulás helyett a felnőttek politikai játékaihoz nyúltak, ami alkotmányellenes.   Az írás apropója a marosvásárhelyi EMI által kiállított és a helyi magyar líceumokban terjesztett kérdőív, amelyen a fiatalok terveit és véleményét firtató szokásos kérdéseken kívül felháborító módon az is szerepelt, hogy helyeslik-e Székelyföld autonómiáját.   A cikkíró tudni vélte, hogy az EMI-nek van egy nagyobb testvére, nem más, mint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, amelyet Magyarországon hoztak létre. Az EMI a Trianon-film megtekintésére vetemedett június negyedikén.    Ennél is súlyosabb, olvasható a cikkben, hogy a Maros széki Székely Tanács emberei, Fodor Imre és Andrássy Árpád cukorkával, piskótával és üdítővel csalogatták az ifjakat a székelyudvarhelyi Székely Nagygyűlésre március 15-én. Vajon tudják-e a szülők, milyen iskolán kívüli, a törvényesség határát súroló tevékenységekkel töltik idejüket a gyerekeik az EMI-ben, aggódott a tanár úr. /Bagoly Zsolt: Aggódnak a vásárhelyi EMI-ért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./

Marosvásárhelyen a meggyesfalvi negyedben él a „Hegyalja” vagy „Dealului” néven ismert roma közösség. A roma etnikumhoz tartoznak, de magyarul beszélnek. A Rhéma Keresztény Alapítvány 1996 óta folyamatosan segíti e közösséget. Ungur Ibolya, az alapítvány ügyvezető igazgatója elmondta: hetente kétszer az alapítvány meleg ételt osztott, 80-100 gyerek kapott segítséget, ruhát, cipőt, tisztálkodási szereket, néha gyógyszereket is. 2000 óta nyári táborokat szerveztek a gyerekek számára, a felnőtteknek pedig higiéniai kurzusokat. Beszerezték több személy számára a hiányzó személyi okmányokat. Öt házat felhúztak, húsznak pedig a javításához járultak hozzá. 2005-ben napközi otthont hoztak létre Csáki Mihály vezetésével, huszonkét gyerekkel foglalkoznak két pedagógus segítségével. /Horváth Zsombor: Hegyalja, avagy egy magyarul beszelő roma közösség. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./

A vasárnapi Székely Nemzetgyűlést elítélő levél érkezett a Nyugati Jelen szerkesztőségébe Ditróból. Szerzői a következőket írják: “A magyar kormány, a Katolikus Egyház, az RMDSZ, az MPSZ, SZNT és EMNT figyelmébe. A ditrói közösség elkötelezett híve a demokráciának és a szólásszabadság gyakorlásának, amellyel szöges ellentétben áll a falunkban tervezett elnemzetlenítő gyűlések elvével. Tiltakozunk magyar közösségünk önjelölt képviselőinek azon szándéka ellen, hogy a ditrói napok szellemiségét bármiféle Székely Gyülevész célokra kisajátítsák. Megítélésünk szerint az ilyen jellegű tevékenységek sárral fröcskölik be a demokrácia eddigi vívmányait, összetévesztve a szólásszabadságot az előre gyártott eszmék diktatórikus terjesztésével, összetévesztve egy exkommunista parancsnokság alatt álló gyülevész, munkanélküli és tehetségtelen hordát az igazi Nagy Székely Nemzetgyűléssel. A ditrói lakosság ezúton fejezi ki nemtetszését arra vonatkozólag, hogy véleményük kikérése nélkül néhány jól ismert volt kommunista káder – mint például Csapó József, Fekete Károly és Borsos Géza, a tudományos szocializmus fejlesztésének szaktekintélyei saját érdekeiknek megfelelően használja fel a trianoni szerződés aláírásának évfordulóját. Amennyiben az igazság ezeknek  a jövevényeknek az oldalán áll, amennyiben cselekedeteik által csupán jót tesznek velünk, felkérjük őket, hogy a saját portájukon rendezzenek kis- és nagygyűléseket! Nincs szükségünk arra, hogy egy háromszéki munkanélküli idejöjjön feltalálni a spanyolviaszt, miután tervei dugába dőltek mind Udvarhelyen, mind Brüsszelben. Mindaz, amit izgágaságaik elértek, az volt, hogy román zsebpártokkal kössenek szövetséget, és az, hogy okot adjanak a szélsőséges román tömörüléseknek a székelyföldi rendfenntartó erők növelésére, jelentősen hozzájárulva a régió elrománosításához, vagy Isten ments, a marosvásárhelyi események megismétléséhez. Hívatlan vendégek vagytok mifelénk. Ne feledjétek, hogy mi is ott leszünk.” A levelet Mezei József, Bajkó Imre, Fülöp Sándor, Hompoth Ferenc, Simon Mária, Tamás Anna Mária, Csibi Erzsébet, Hompoth Antal, Köllő István, Csibi József, Kovács Árpád és Bíró András írta alá. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./

Kisvárdán tizenhat társulat részvételével június 22-én kezdődik a Határon Túli Magyar Színházak 18. Fesztiválja. A július 1-ig tartó fesztiválon összesen 32 előadást láthat a közönség. A rendezvényen négy szomszédos országból, Romániából tíz, Szerbiából négy, Szlovákiából és Ukrajnából pedig egy-egy társulat vesz részt. Erdélyből a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Temesvári Csiky Gergely Színház, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem végzősei, a szatmárnémeti Északi Színház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió, a csíkszeredai Csíki Játékszín, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, valamint a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem színis növendékei lépnek fel. Dél-vidékről az Újvidéki Színház, a szabadkai Népszínház Magyar Társulata, a vajdasági Tanyaszínház és az újvidéki Művészeti Akadémia Társulata érkezik Kisvárdára. A felvidéki színjátszást a kassai Thália Színház, míg a kárpátaljait a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei képviselik. (MTI) /Kezdődik a határon túli magyar színházak fesztiválja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Laczkó Aranka naiv művész festményeiből, rongyszőnyegből készült faliszőnyegeiből nyílt kiállítás Marosvásárhelyen, a Tholdalagi-palotában, a múzeumban. Itt az üzenet a fontos, a veleszületett, pozitív értelmű önkifejezés vágya. Bónis Johanna, a Maros Megyei Múzeum igazgatója üdvözölte az alkotót és tárlatát. A megnyitón az igazgató szavain kívül magyar szakember méltató beszéde nem hangzott el, román szakemberek románul szóltak. /Nagy Botond: A naiv művész üzenete. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

A X. Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozat keretében június 21-én a Kultúrpalotában adták át a díszpolgári címeket és a Pro urbe-kitüntetéseket. Idén a díszpolgári címet két magyar /Szalman Lóránt, Kiss Elemér/ és két román, illetve post mortem Szabó György Pálnak és egy románnak adományozták, Pro urbe-kitüntetést Sepp Rieder, Eric Hayes és dr. Gyimesi Endre vehetett át. Szalman Lóránt /sz. Kolozsvár, 1929. szept. 11./ Kolozsváron végezte a zenekonzervatóriumot. Marosvásárhelyen kezdetben kórusvezető, majd a Marosvásárhelyi Székely Ének- és Táncegyüttes igazgatója. Karvezetőként folytatta tevékenységét, majd a marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója, számos hazai és külföldi turnén vett részt zenekarával. 1989. december 1-től nyugdíjas, megalapította a Musica Humana női kórust. Kiss Elemér Kolozsváron végzett matematika-fizika szakon, 1974-ben doktorált matematikából. 1951-1961 között a Bolyai Farkas Elméleti Líceum matematikatanára, 1961-1978 között a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet tanára, 1978-1990 között a marosvásárhelyi almérnöki intézet előadótanára, 1990-1999 között pedig a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem professzora. 2001-től a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Tudományegyetemen előadótanár, jelenleg is itt tanít. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Több könyvet és egyetemi jegyzetet adott ki. Szabó György Pál /Marosvásárhely, 1930. okt. 18. – Marosvásárhely, 2005. jan. 9./ a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem matematika-fizikát végezte el. 1952-1955 között a bukaresti Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott, majd hazatért, általános iskolákban tanított. Nyugdíjazása után gazdag szociális és kulturális tevékenységet fejtett ki, tíz éven át töltötte be az EMKE elnöki tisztségét, 2001-től az EMKE tiszteletbeli elnöke. A népzene- és néptáncmozgalom kezdeményezője Maros megyében. 1995-ben Kun Kocsárd-kitüntetést kapott. Dr. Gyimesi Endre /Keszthely, 1952. okt. 20./ az ELTE irodalom szakán doktorált, Keszthelyen a könyvtár igazgatója, 1988-tól pedig a megyei levéltár igazgatója. 1994-ben választották a Marosvásárhellyel testvérváros Zalaegerszeg polgármesterévé, majd országgyűlési képviselővé. /Antalfi Imola: X. Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárok és Pro urbe-kitüntetettek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./

XVI. Benedek pápa nemrég aláírta azt a dekrétumot, amely kihirdeti Salkaházi Sára szociális testvér hősi fokon gyakorolt szeretetáldozatát, azaz a vértanúságot /”az 1899 május 11-én Kassán született és 1944 decemberében Budapesten meghalt Isten Szolgája, Salkaházi Sára szociális testvér vértanúságát.”/. Salkaházi Sára 1943 őszén felajánló imádságot tett, amelyben hangsúlyozta, az egyházüldözés esetére Isten fogadja el az ő halálát, kímélje meg a többi testvért. A szociális testvérek Budapesten, a Bokréta utcai zárdájukban rejtegették az üldözött zsidókat. Ezért a nyilasok 1944. december 27-én Salkaházi Sárát hatodmagával elhurcolták és aznap este valamennyiüket agyonlőtték a Duna-parton. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása elmondta, hogy a Szabadság-híd hídfőjénél tábla hirdeti az emlékét. „Minden év december 27-én gyertyát gyújtottunk a tábla előtt. Imádkoztunk azért, hogy Egyházunk mielőbb a boldogok sorában tisztelje őt. (...) A múlt igazi megtisztult szemléletéhez vezet, hozzásegít bennünket a kiengesztelődéshez és ahhoz, hogy igazi, hiteles katolikus példaképeink legyenek.” Salkaházi Sára bejárta és szerette Erdélyt, Márton Áron püspök is jól ismerte értékes újságírói, írói, kulturális munkásságát. 1943 márciusában a szatmári Irgalmas Nővérek iskolájában tartott előadást, majd ugyanazon év decemberében Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron. 1944. májusában Nagyváradon vett részt lelkigyakorlaton. Az 1989-es rendszerváltás után Romániában immár nyilvánosan működik, a többi szerzetesrendi intézménnyel együtt erőszakosan megszüntetett Szociális Testvérek Társasága. A köztudatban „szürke nővérekként” megmaradt testvérek jelenleg Gyulafehérváron, Kolozsváron, Csíkszeredában, Désen, Marosvásárhelyen és a Neamt megyei Romanban fejtik ki tevékenységüket. /Fodor György, piarista confrater: Újabb magyar vértanú boldoggá avatása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Berekméri D. István történelemtanár, Sáromberke szülötte. A falu neve összeforrt a Telekiek, a könyvtáralapító gróf Teleki Sámuel (1739-1822) és dédunokája, az Afrika-utazó gróf Teleki Samu (1845-1916) nevével. A tanár a helytörténetnek ritka változatát választotta: rigmusos formában írt Sáromberkéről és a Telekiekről (Berekméri D. István: Sáromberke és a Telekiek. Verses helytörténeti kismonográfia, Hoppá! Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2006), úgy találva, hogy a nebulók így könnyebben „veszik észbe”. A szerző verses rövidmonográfiának minősítette munkáját. A „verses rövidmonográfia” versesnek ugyan nem verses, monográfiának sem monográfia, szépirodalomhoz szokott olvasónak különösen mulattató, viszont tartalmaz csaknem kilencven fényképet. /B.D.: Ragrímel, de igaz Egy mulatságos „kismonográfia”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./

Június 18-24-e között zajlanak a Marosvásárhelyi Katolikus Napok, „Életünk árnyoldalai Isten szeretetének fényében” mottó alatt. A rendezvénysorozat a belvárosi Keresztelő Szent János Plébánián kisgyerekek zenés műsorával folytatódik. /Marosvásárhelyi Katolikus Napok. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

A marosvásárhelyi Népi Egyetem magyar néprajzi tanfolyama népművészeti és népi iparművészeti kiállítást rendez a marosvásárhelyi várban, a hallgatók gyűjtéseit, saját kézimunkáit láthatja a közönség. Ugyanitt a csittszentiváni faragókör és iskola diákjainak alkotásai is megtekinthetők. /Népművészeti kiállítás a várban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) levelet intézett Sólyom Lászlóhoz, a Magyar Köztársaság elnökéhez és Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz:A romániai magyar közvélemény aggodalommal értesült a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetéséről, az MTV műsorainak drasztikus csonkolásáról, a határon túli magyarok irányába történő támogatások csökkentéséről. Ezért, mint a romániai magyarság információs ellátásának, társadalmi közérzetének felelősei, kérjük Önöket, hogy a végleges és Kárpát-medencei magyarságunk szempontjából végzetes döntések előtt vegyék figyelembe a következő tényeket: 1. A Határon Túli Magyarok Hivatala fennállásának egész ideje alatt, de főként az utóbbi hónapokban, jelentősen hozzájárult a magyar–magyar párbeszéd eredményességéhez, az anyaország és a határon túli magyarság közötti pragmatikus, partneri viszony kialakításához. A HTMH megszüntetését semmilyen takarékossági szempont nem indokolja. Amennyiben a Hivatal mégis megszűnik, reméljük, hogy a kancellária részeként működő igazgatóság súlya megmarad, az anyaország és a határon túli magyarok közti kommunikáció közege, katalizátora marad. 2. Fontosnak és kívánatosnak tartjuk, hogy az elmúlt hónapokban kezdeményezett, a civil és szakmai szervezetek bevonásával megtartott tanácskozások az anyaországi és határon túli magyarok közt folytatódjanak. A Külhoni Magyar Újságírók Konvenciója, amely az anyaországon kívüli magyar újságíró egyesületeket tömöríti, ezt a célt eredményesen szolgálja. Megbeszélései a Magyar Országgyűlés és a HTMH vezetőivel a magyar–magyar párbeszéd elősegítését célozták. 3. A határon túli magyarok számára eddig biztosított támogatások az országos költségvetésnek a 0,02%-át jelentik. Egy ekkora összeg megtakarítása nem biztosíthatja az államháztartás egyensúlyát. Mi, a határon túli magyarok – Széchenyi kifejezésével élve – kiművelt emberfők tízezreit adtuk az anyaországnak, akiknek képzését mi biztosítottuk szülőkként és adófizetőkként. Az Illyés Közalapítvány, az Új Kézfogás Alapítvány, a Szülőföld Alap által visszajuttatott támogatások értéke, illetve a Sapientia Tudományegyetem működtetése csak parányi töredéke az általunk vállalt áldozatnak. Az anyaország támogatása nélkül a határon túli magyar kultúra károkat szenved, sőt a magyar közösségeknek a léte, megmaradása is kétségessé válhat. 4. Egyszerű számítással is kimutatható, hogy nem ablakon kidobott pénz az, amit határon túliakra költ a magyar állam, hiszen még ma is jelentős az anyaország irányába történő beáramlás. Bízunk abban, hogy átgondolva döntésük fontosságát, olyan határozatot hoznak, amely a Kárpát-medence egész magyarságának jövőjét, a magyar–magyar partnerség lehetőségét megalapozza. Remélve, hogy érveink hozzájárulnak közös céljaink megvalósításához, maradunk tisztelettel a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete nevében: Ambrus Attila elnök, Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök, Csép Sándor alelnök, Szűcs László alelnök. Brassó, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, 2006. június 20. /MÚRE-levél Magyarország vezetőihez. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 23., Levelek itthonról haza. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 23., Népújság (Marosvásárhely), jún. 24., Ne a határon túli magyarokon takarékoskodjanak! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Június 24-én ballagnak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem végzősei. Idén az Általános Orvosi Karon 222-en végeznek, ebből 103 a magyar tagozaton. Az Általános Orvosi Kollégiumot idén 83-an végezték el. A Fogorvosi Karon 69 végzős búcsúzik, míg a Fogtechnikusi Kollégiumon 37-en. A Gyógyszerészeti Karon a 60 végzősből 32-en végeztek magyar tagozaton. /Ballagnak a MOGYE végzősei. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

Csoportosan Marosvásárhelyen első ízben állítottak ki tordai képzőművészek: Deleanu Márta, Labancz Lóránt, Nagy Annamária és Suba László, tordai, illetve aranyosgyéresi kiállítók munkái láthatók a Bernády Házba. Deleanu Márta festményeiben Horvátország tájait, városait mutatta be. Labancz Lóránt – aki a tárlatnyitón rokkantsága miatt nem lehetett jelen – elküldte faliszőnyegeit, textíliáit. Nagy Annamária iparművész, most ,,üvegművészként”‘ mutatkozott be, formabontó üvegszobraival. Suba László keramikus, szobrász, fafaragó is jelen volt alkotásaival. Nagy Miklós Kund elmondta, négyük egy csapat. Tordán aránylag sok művész él, de a magyarok aránya most már csak olyan jó tíz százalék. /Nagy Botond: Üvegszobrok, álomvárosok. Tordai képzőművészek tárlata. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

Marosvásárhelyen a Mikszáth Kálmán (ma Artei) utca 4. szám alatt van Izsák Márton, nemrég elhunyt szobrászművész műterme. Itt készültek azok a köztéri szobrok, melyek ma Marosvásárhely, Gyergyószentmiklós és Dés tereit díszítik. Izsák Márton /Galócás, 1913. ápr. 12. – Marosvásárhely, 2004. febr. 1./ családtagjait, rokonait a vészkorszakban vesztette el. Szerette Marosvásárhelyt és óva intette környezetét a gyűlölködéstől, az egymás ellen irányuló rosszindulattól. Budapesten végezte az iparművészeti főiskolát. Diplomamunkája a volt Ludovika parkját díszíti. Később több kis szobra került a bukaresti román királyi palotába is. 1945-ben az ő javaslatára és közbenjárására nyílt meg a marosvásárhelyi magyar tannyelvű Művészeti Líceum, mely román tagozattal is bővült, ennek 1945-től 1974-ig volt az igazgatója, ugyanakkor mint szobrászművész megalkotta Szentgyörgyi István, Mihai Eminescu, Bartók Béla, a Deportáltak és az Ismeretlen katona marosvásárhelyi, Salamon Ernő gyergyószentmiklósi és a Deportáltak dési szobrát. A legsikerültebb művének a Csorvássy Istvánnal 1956-ban készített Bolyaiak szobrát tartotta. A legnagyobb élményt Márton Áron szobrának a megmintázása jelentette számára. 2000. június 24-én került sor Marosvásárhelyen az 1996-ban megmintázott szobor felállítására a Keresztelő Szent János Plébánia udvarán. „Ez volt az utolsó szobrom, amit egy áldott emlékű, bátor, népét szerető emberről megmintáztam” – nyilatkozta Izsák Márton. /Fodor Sándor (S.): A művészeti iskola megálmodója. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

Marosvásárhelyen konferenciát rendeztek a turisztikai ingatlanfejlesztésről és a gyógyturizmusról az érintett szakterületek hazai és magyarországi képviselői részvételével, az ITD Hungary – Magyar Befektetési Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság marosvásárhelyi regionális irodája szervezésében. /Bögözi Attila: Nagyobb professzionalizmusra lenne szükség. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

Kolcsár Sándor nyugalmazott unitárius esperest, a marosvásárhelyi civil szervezetek egyik nagy mecénását, aki az erdélyi közművelődés szolgálatában állt, alkotott, tevékenykedett, nyolcvanéves születésnapja alkalmából köszöntötték június 23-án Marosvásárhelyen a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban az intézmény vezetői, az EMKE, lelkésztársak, a szabédi gyülekezet tagjai, barátok és ismerősök. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület fél évtizede jelöl díszpolgárokat, ünnepli, tiszteli meg Marosvásárhely egy-egy neves nagy öregjét a város napjai keretében – hangsúlyozta Ábrám Noémi. Eddig Haáz Sándort, Kövesdi Kiss Ferencet, Kerekes Tóth Erzsébetet, és Széllyes Sándort köszöntötték közösen, idén pedig a nyugalmazott unitárius esperesre, Kolcsár Sándorra esett a választás. Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke átnyújtotta a születésnapi ajándékokat, emléklapot, emlékplakettet, könyvet, majd a szervezet credójával zárta a gondolatmenetét: Ki a köznek él, annak élni érdemes. Kolcsár Sándor 1926 májusában látott napvilágot Olthévízen. A teológia elvégzése után Szabédon kezdte el a lelkészi szolgálatot. Marosvásárhelyi lelkészsége, esperessége során, a közel harminc év alatt, a város megbecsült tagjává vált, aki hozzájárult ahhoz, hogy az unitárius tanácsterem a megyeszékhely egyik kulturális központjává alakulhasson, kiállítások, előadások helyszínéül szolgálva. Az ünnepség záróakkordjaként megnyílt Novák József címerkiállítása. /Mészely Réka: 80 év az erdélyi közművelődés szolgálatában. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

Olvasói körében ünnepelte június 23-24-én ötödik születésnapját a Nyugati Jelen dévai szerkesztősége. Valahova tartozni kell, valahol otthonra kell lelni, szólt a Turul együttesnek az ünnepségen elénekelt egyik dala. Egyesek idegenkednek a magyar betűtől, a magyar kultúrától, ami talán arra is vezethető vissza, hogy Hunyad megyében még Trianon előtt sem létezett magyar napilap. A Nyugati Jelen a szórványmagyarság tükre, az iskola, egyházak, civilszervezetek és RMDSZ mellett a szórványmagyarság megmaradásának, továbbélésének egyik alappillére, hangzott el az ünnepségen. Molnár Dénes marosvásárhelyi képzőművész egyéni tárlata után állófogadás, szabad beszélgetés következett. /Chirmiciu András: Ötéves a Nyugati Jelen dévai szerkesztősége. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 26./

Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában megnyílt a toronymúzeum, amely az egyedi panoráma mellett az épületet és a korszerű Vásárhelyt megálmodó dr. Bernády György polgármesternek állít emléket. A tárlat Bónis Johanna múzeum-igazgató és csapatának munkáját dicséri. A felújított toronyban a jegy mellé a jövőben egy ismertetőt is kap a látogató a kiállított képekről, tárgyakról. A szecessziós, eklektikus stílusban 1907-re elkészült Városházát Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte. A torony óráját Müller János, a harangokat Thúri Ferenc készítette. /(bodolai): Bernády a toronyban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./

Június 26-án, szokásos heti sajtótájékoztatóján Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere megdicsérte a Marosvásárhelyi Napok rendezvényét, kijelentette: ha tőle függne, kitiltaná a Félsziget-rendezvényt a városból, mert az az RMDSZ-propaganda rendezvénye. A polgármester jelezte, referendumot szeretne szervezni, amelyben a lakosság véleményét kérné ki a Tudor negyedet az 1989. December 22. úttal összekötő, a Somostetőn átvezető út megépítésével kapcsolatosan. A megyei környezetvédelmi hivatalt beperelték, mert az nem támogatja az út megépítését. /Vajda György: Ismételt polgármesteri kirohanások. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./

Jubileuminak kellett volna lennie, de megújulásra képtelen, silány rendezvény színvonalát nyújtotta a X. Marosvásárhelyi Napok. Magyar identitása pedig ma már köszönő viszonyban sincs Mátyás király 1482-ben kelt kiváltságlevelével, melyre alapozva tíz évvel ezelőtt felújították az ötszázéves hagyományt. Nem ártana – akár RMDSZ-kezdeményezésként – valami nemeset, hagyományőrző rendezvényt szervezni. /Bögözi Attila: Városnap-kesergő. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

Asztalos Enikő tanárnő „nagydiákjai”, a Marosvásárhelyi Népi Egyetem keretében működő néprajzi tanfolyam 1977-től végzett hallgatói találkoztak június 24-én, főleg azok, akik részt vettek az országos magyar néprajzi pályázaton. A dolgozatokat az ELTE BTK Folklór Tanszéke, az MTA Kutatóintézete, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Magyar Néprajzi Múzeum munkatársai bírálták el. A dolgozatok szerzői a találkozón kis kollokvium keretében beszámoltak egymásnak munkásságukról. Asztalos Enikő tanárnő ismertette a pályázat eredményét. A gyűjtőpályázatra 207 dolgozat érkezett Budapestre, az anyaország határain túlról 39 pályamunkát küldtek be. Pótolhatatlan az iskolai szintű néprajzi oktatás. /Bölöni Domokos: Kis néprajzi kollokvium. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./

Megjelent a Tirgu-Mures oras al artelor (Marosvásárhely, a művészetek városa) című kötet, szép, igényes kiadvány. A polgármesteri hivatal és a Vatra folyóirat közös munkája közel félszáz tanulmányt, szakdolgozatot, esszét foglal magába több mint háromszáz oldalon. A könyv Marosvásárhely művelődési létesítményeit, művészeti jelenségeit felmutatja, a múltat is érintve. Magyar szerzők dolgozatai is olvashatók a kötetben. A bemutatón elhangzott, hogy előkészületben van a könyv magyar és angol nyelvű változata. Rövidített tartalmi kivonat a cikkekből angolul már ebben a változatban is van. Az lenne helyes, ha a várható magyar kötetben a város múltját, az itteni magyarság szellemiségét, annak alakulását nem a most közölt tanulmányok egyszerű fordításával tükröznék, hanem a témában szakosodott, éveken át elmélyült helyi magyar kutatók írásaival rajzolnák ki. A román nyelvű könyvből ugyanis hiányoznak a város meghatározó kulturális értékei, mint például az Aranka György-féle Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság, a Kemény Zsigmond Társaság, a Székely Színház, a Színművészeti Egyetem, a művészeti középiskola által létrehozottak, többek között. /( nk ): A művészetek városa. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./

Az 1990. évi bukaresti bányászinvázió eseményeit újravizsgálják, de az 1990-es marosvásárhelyi fekete március okainak tisztázása szóba sem kerül. A Pro Europa Liga felvette a kérdést, de semmiféle hivatalos reagálás nem történt. Sajnálatosan szaporodik azoknak a pártoknak a száma, amelyek a kisebbségi kérdést többségi nacionalizmussal meglovagolva kovácsolnak politikai tőkét maguknak. Boda József egyetemi tanár, politológus, aki tagja volt annak a bizottságnak, amely az ideiglenes parlament (CPUN) részéről kiszállt Marosvásárhelyre kivizsgálni az eseményeket, elmondta emlékeit. Boda József az 1989-es fordulat utáni első hónapokban Király Károly munkatársa volt, aki akkor a CPUN alelnöke volt és egyben a Nemzeti Kisebbségi Jogok Bizottságának elnöke, ennek a bizottságnak az alelnöke pedig – emlékezete szerint – Verestóy Attila volt. A bizottság eléggé népessé alakult, együtt dolgozott például Varujan Vosganiannal és még sok más kisebbségi személyiséggel, lévén, hogy nagyhirtelen többen is kinyilvánították kisebbségi mivoltukat. Boda akkor csodálkozott, mert olyan nemzeti kisebbségek is jelentkeztek, amelyekről ő eddig nem tudott. Marosvásárhelyről egyre-másra érkeztek rémhírek, de egyiknek-másiknak volt valóságalapja is, ezért időben jobban oda kellett volna figyelni. Boda szerint nem lehet analógiát találni arra, hogy más kisebbségi megmozdulásokkal összevessék. Boda szerint az RMDSZ érdeme, hogy megindult a kisebbségi kérdés békés, párbeszéden alapuló rendezése. Kezdődött mindez abban a tárgyalóhelyiségben, ahol többek között egymással szemben ültek az RMDSZ és a Vatra Romaneasca egyesület képviselői. A szóban forgó bizottságban Boda Verestóy Attilával, Gelu Voican Voiculescuval, N.S. Dumitruval és másokkal együtt volt 1990. március 20-án Marosvásárhelyen. A tárgyalóterem egyik felén ültek a magyarok képviselői, az RMDSZ-vezetők, velük szemben a Vatra. A magyar szóvivő Frunda György volt, de Borbély László is jelentős szerepet vállalt. Frunda logikus érveket sorakoztatott fel, és megoldásokat javasolt. A Vatra nevében egy Pop nevezetű törvénybíró beszélt, aki képtelen volt a másik felet is figyelembe venni. Az RMDSZ magatartása mégis olyan meggyőző volt, hogy Gelu Voican Voiculescu és N. S. Dumitru egymás után verték vissza a Vatra vádjait. Annak idején Ion Iliescu javasolta, Boda kérdezze meg az RMDSZ-től, igényt tart-e rá, mert ki lehet eszközölni kisebbségügyi tárcát a kormányban. Emlékezete szerint Szőcs Géza válasza az volt, hogy nem kérnek belőle. Boda a jelenről kifejtette, az RMDSZ politikusai – Markó Béla és kollégái – kiváló professzionisták, akik sok esetben meghatározó tényezők a kormányzás adott területein. Amennyiben a romániai magyarság felaprózódik, elveszhet minden eddigi eredmény. Az a tény, hogy a Demokrata Párt Tabarát bízta meg a kisebbségi törvény eláztatásával, olyan gesztus volt az RMDSZ ellen, amely miatt az RMDSZ-nek tiltakoznia kellett volna. /Béres Katalin: Emlékek, az együttélés hajóján. Beszélgetés Boda József politológussal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

Kisvárdán Nyakó Béla fesztiváligazgató kifejtette: minden, ami előrevinné ezt a lassan huszadik évfordulójához közeledő rendezvényt – az infrastruktúra javítása, a szálláshelyek korszerűsítése, az új színház megépítése –, nem szándék, hanem pénz kérdése. A vita a rendezvényt jó egy hónappal megelőző időszakban pattant ki, amikor Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója fogalmazott meg sérelmeket, előbb a szervezőkhöz intézett levélben, majd A Hét című hetilapban megjelent interjúban. Parászka végül egyedül maradt ebben a vitában. A versenyjelleg megszüntetése ellen berzenkedtek legtöbben, hiszen a színházak számára fontos lenne a megmérettetés. – Fontosnak tartom, hogy legyen egy ilyen találkozó, mert pillanatnyilag egyedüli alkalom, ahol sor kerül az erdélyi színházak találkozására, a szakmával való szembesülésre – vélte Béres András, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem rektora. Dr. Kötő József színháztörténész ugyancsak a határon túli színházak versenyét látja helyénvalónak, és véleménye szerint a különböző fejlesztési elképzeléseket végrehajtva Kisvárda valóban fesztiválvárossá válhatna. /Köllő Katalin: Merre tovább kisvárdai fesztivál? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Az EU-csatlakozás után már nem lesz annyira kínos egy ilyen könyv megjelenése, mint most, amikor a frissen mondottak alapján a fejére olvassák, hogy hazudott vagy nem – vélekedett Csutak István integrációs államtitkár Agyagási Levente Régió – fejlesztési törekvések a Székelyföldön című kötetéről, mely a Marosvásárhelyi Rádió első, riportokból összeállított könyve. /Bögözi Attila: Kínos, de érdekfeszítő. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./

A Szekuritáté megmaradt az Igazságügyi Minisztérium belső hírszerzésében. A rabokat is törvénytelenül kihallgató, nagyrészt a szeku embereiből álló szolgálat felszámolás alatt áll, de a személyzet a rendszerben marad. Munkamódszereik sem igazán különböztek sokkal a szekusokétól – emlékezett vissza az Igazságügyi Minisztérium keretén belül működő SIPA (Belső Korrupcióellenes Szolgálat) embereivel való találkozására a marosvásárhelyi börtönben raboskodott egykori elítélt. A SIPA fő feladata a börtönökben büntetéseket töltőktől való információgyűjtés volt, az igazságszolgáltatásban elkövetett korrupciós esetek feltárása érdekében. Aki ismeri egy börtön belső viszonyait, az nagyon jól tudja, hogy mennyire lehet megbízható az olyan információ, amit a raboktól őrzőik gyűjtenek össze” – mesélte egy neve elhallgatását kérő volt rab. A fogoly egy csomag cigiért szinte bármit elmond, amit hallani akarnak tőle. A „besúgó osztályként” emlegetett ügynökség felszámolás alatt áll. Ennek ellenére a marosvásárhelyi börtönben még fenntartanak egy irodát is. A SIPA emberei továbbra is bejárnak a börtönbe. A Börtönigazgatóságon megerősítették: az Igazságügyi Minisztérium belső hírszerző szolgálataként emlegetett SIPA ügyosztály még mindig létezik. A SIPA felszámolásának már le kellett volna zárulnia, de a minisztérium halasztást kért. A „besúgó osztály” felszámolásában a tét az archívumok megszerzése. A SIPA-t 1997-ben hozta létre az akkori igazságügyi miniszter, Valeriu Stoica. Létrehozása eleve alkotmányellenes volt, mert egy ilyen szolgálatot nem lett volna szabad létrehozni és működtetni miniszteri határozat alapján. A szociáldemokrata kormányzás alatt sem helyezték törvényes alapokra a működését, csupán átkeresztelték. Cristian Diaconescu PSD-s igazságügyi miniszter a DGPA (Korrupcióellenes Védelmi Ügyosztály) nevet adta neki, a működését azonban nem törvényben szabályozzák, hanem kormányhatározatban. A 637/2004-es kormányhatározat alapján a DGPA országos börtönigazgatóságot, valamint a bíróságokat érintő, a nemzetbiztonságra vonatkozó információkat megszerezheti, feldolgozhatja és felhasználhatja. Ezzel az átkereszteléssel a szolgálat nemcsak más nevet, hanem kiterjesztett hatásköröket nyert. A „besúgó osztály” közvetlenül a miniszternek számolt be tevékenységéről. A DGPA alkalmazottai hatvan százalékban a volt Szekuritáté reaktivált embereiből kerültek ki. A szolgálat egyik parancsnokáról a Szekuritáté Levéltárát Átvilágító Országos Tanács (CNSAS) ki is mutatta, hogy politikai rendőrségi feladatokat látott el 1989 előtt. Marian Ureche parancsnoksága alatt a DGPA nem mutatott be tevékenységéről egyetlen jelentést sem a parlament védelmi bizottságának. A börtönöket felügyelő igazgatóság többször is jelezte, hogy a DGPA tudtuk nélkül folytat információszerző tevékenységet a börtönökben. A szolgálat emberei speciális igazolvánnyal vagy titkosügynökök és informátorok beszerzésével behálózták a börtönöket. A szolgálatnak irodái voltak a börtönökben, kihallgattak embereket, nyomást gyakoroltak rájuk, hírszerző tevékenységekhez használták fel őket. A civil szervezetek képviselőjeként akkor a jelenlegi igazságügyi miniszter, Monica Macovei is követelte ennek a szolgálatnak a beszüntetését. A kihágások sora nagyon hosszú, a DGPA a javítóintézetekben is folytatott tevékenységet. Kiskorúaktól csikartak ki a szüleikre, rokonaikra vonatkozó információkat. De bírák és ügyészek megfigyelésével is foglalkoztak. Az eddigi titkosügynökökből egyszerű börtönőrök válhatnak. Azért csak válhatnak, mert Alexandru Serban, az országos börtönigazgatóság vezetője a közelmúltban javasolta egy, a SIPA-hoz hasonló hírszerzési szolgálat létrehozását az igazgatóságon belül, csak „más működési elvek mentén.” Amennyiben a miniszter elfogadja ezt a javaslatot, akkor a börtönkápók újra akcióba lendülhetnek. /Felszámolás alatt van a SIPA, de az ügynökök a rendszerben maradnak. Aktívak maradtak a szeku börtönkápói. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./

Andrei Marga felügyelte a Román Kommunista Párt részéről 1972–73-ban a kolozsvári diákrádió adásait. A Babes–Bolyai Tudományegyetem akadémiai tanácsának jelenlegi elnöke abban az időszakban több esetben cenzorként lépett fel az adások szerkesztőivel szemben. A Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain májusban megírt, a Bolyai Kezdeményező Bizottság által Kolozsváron is ismertetett információt a magyar diákrádió egykori főszerkesztői erősítették meg. Gáspár Sándor a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa elmondta, 1972 őszén ő vezette a kolozsvári bentlakásokban hallgatható vezetékes diákrádió heti rendszerességgel sugárzott magyar adását. Egyik műsorban azt próbálta feldolgozni: miért nem lakhat négy magyar diák együtt egy négyágyas bentlakásszobában; miért kell vegyesen lakniuk a diákszállásokon a román és a magyar diákoknak? Az adás sugárzása másnapján Andrei Marga felelősségre vonta. Kérte a szalagot, hogy meghallgathassa az adást, de ők akkorra már letörölték, emlékezett vissza Gáspár Sándor. Az ügy nem maradt következmények nélkül, Gáspárt megfenyegették, hogy kirúgják a diákrádiótól. Ez azonban nem történt meg. Így Gáspár 1973-ban békés körülmények között adhatta át a stafétabotot utódjának, Patrubány Miklósnak. Patrubánynak már kötelező volt heti rendszerességgel előzetesen bemutatnia a műsortervet. Amint visszaemlékezett: az első évben Margával kellett jóváhagyatnia a műsorokat. Patrubány hangsúlyozta, a rádióműsor felügyelete többszereplős volt, és Margának minden bizonnyal felettesei is voltak ebben az ügyben. „Több cenzora is volt az évek során az adásnak – idézte fel Patrubány. Andrei Marga egyébként 1971-ben szerzett diplomát az egyetemen. Fiatal tanársegédként mind a magyar, mind a román nyelvű adásokért felelt a párt vezetősége előtt. Ez a ranglétra második fokát jelentette, ugyanis Gáspár Sándor visszaemlékezése szerint a magyar adás Kutasi Róbert tanársegéd közvetlen felügyelete alá tartozott. /Gazda Árpád: Cenzor volt Andrei Marga? = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./

Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület (KCSSKE) Fábián Ernő Népfőiskolája és Ignácz Rózsa Irodalmi Klubja megtartotta évadzáró rendezvényét, amelyen az 1956-os forradalomról értekezett Tófalvi Zoltán (Marosvásárhely), Tatár Etelka (Chicago) és Gazda József, a KCSSKE elnöke. Gazda József a világtörténelmi jelentőségű tizenkét napról beszélt. Tatár Etelka, aki Aradról disszidált Chicagóba, arról tartott előadást, hogy miként tükröződik 1956 a nyugati magyarság irodalmában. Tófalvi Zoltán újságíró rengeteg dokumentum, levéltári kutatás alapján, tényszerűen ismertette az erdélyi ’56-ot és a megtorlásokat. Az előadó arra is rávilágított, hogy az erdélyi 1956 jó alkalom volt az akkori hatalomnak a magyar értékek megsemmisítésére, és sok tekintetben az erdélyi megtorlás túlhaladta a magyarországit. /(bodor): Évadzárás Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./