Tordán a Magyar Kultúra Napja alkalmából a Petőfi Társaság által szervezett népfőiskola keretén belül Keszeg Vilmos Aranyosszék népköltészete /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című munkáját mutatta be a gyűjtő jelenlétében Lászlóffy Aladár és Pozsony Ferenc. A több mint tizenöt év gyűjtő- és kutatómunkájának eredményként tavaly megjelent monográfiát Lászlóffy Aladár Veronika kendőjéhez hasonlította, olyan rejtett titkok – történetek, szövegek, találósok, regulák, feliratok, mondások, ráolvasások, imák, átkok, fejben őrzött csodák – vannak benne, amelyek lassan kezdtek a feledésbe merülni. Az író Aranyosszék új kódexét látta benne. Pozsony Ferenc elmondta, Aranyosszék hálás lehet Keszeg Vilmosnak, hogy ezen munkával megajándékozta őket. A világ más tájain ilyen típusú monográfia elkészítéséhez egy egész intézmény vállalkozik, teljes tudóscsoportot mozgósítanak, nálunk egyetlen ember képes volt rá. A rendkívüli vállalkozást Szabó T. Attila, Orbán Balázs és Jankó János felbecsülhetetlen műveihez hasonlították. /Ladányi Emese Kinga: Magyar Kultúra Napja kötetbemutatóval. Torda. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

A bukaresti Curentul lap szerint nemcsak a román államfő elleni állítólagos merényletről szóló információknak, hanem a magyar Trianon-film tervezett bukaresti tévévetítésével kapcsolatos botránynak is Timofte, a hírszerzés (RHSZ) igazgatója az igazi szerzője. A Curentul megírta, hogy Timofte valójában Iliescu embere, aki „nem véletlenül lépett rivaldafénybe”, s aki „elbocsátása előtt rendkívül veszélyes játékot űz”. A titkosszolgálati forrásokra hivatkozó Curentul szerint Timofte az igazi szerzője annak az ötletnek, hogy egy bukaresti magántelevízió csúcsidőben sugározza a Trianon című magyar dokumentumfilmet, s aztán egy talk show-műsorban „felszítsák a marosvásárhelyihez hasonló etnikumközi feszültségeket Erdélyben és viszályt keltsenek a jelenlegi kormánykoalíción belül”. /Timofte műve a Trianon-botrány? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

Szerkesztőként kezet foghatott Kós Károllyal, Tamási Áronnal; felkereshette otthonában Tompa Lászlót vagy Szentimrei Jenőt, interjút készíthetett Kemény Jánossal; beszélgetett Szabédi Lászlóval, Bözödi Györggyel, vallja életéről a nyolcvan éves Nagy Pál irodalomtörténész, egyike a legaktívabb közösségi életet élő marosvásárhelyieknek. Korát meghazudtoló munkakedvvel dolgozik. A nagy elődökre való emlékezést tartalmazza Visszanéző /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1997/ című könyve. /Adamovits Sándor: „Kezet foghattam Kós Károllyal”. A 80 éves Nagy Pál köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 29./

Két marosvásárhelyi alkotó, a textilművész Csíky Szabó Ágnes és a szobrász Gyarmathy János nyílt közös kiállítása nyílt január 28-án Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Csíky Szabó Ágnesnek ez az első egyéni jelentkezése. Gyarmathy János most lett ötvenéves, több mint harminc alkotása látható a tárlaton. /(nk): Szárnyalás térben és időben. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./

Marosvásárhelyen a város egykori helytörténészéről, a kétszáz éve született Benkő Károlyról hangzott el előadás a Belvárosi szerdák januári rendezvényén. Pál-Antal Sándort kérdezte Spielmann Mihály. Pál-Antal Sándor adta ki 2001-ben az Erdély emlékezete sorozatban Benkő Károly Marosvásárhely Szabad Királyi Város leírása 1862-ben /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című könyvét. A mű eddig csak kézirat formájában létezett és máig hiteles kútfő és forrásanyag. Benkő Károly marosszéki levéltáros volt, majd járási segédtisztviselő, ezután Csíkban dolgozott, 1861-től ismét levéltáros. Benkő Károly elsőként az Erdélyi történelmi életrajz című lexikont írta meg. Csíkban gyűjtötte a Marosszék ismertetése című kétkötetes mű első kötetét. Egy év alatt összeállította Marosvásárhely leírását. Orbán Balázsnak nagy segítséget nyújtott a Benkő-gyűjtések anyaga. /Nagy Botond: Orbán Balázs elődje. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

Január 29-én tartották tizennegyedszer a marosvásárhelyi Látó irodalmi folyóirat díjainak átadását. Gulyás Miklós személyében először jutalmaztak olyan írót, aki nem Erdélyben, Romániában él, hanem Svédországból küldi írásait a Látónak. Az író immár nyugalmazott könyvtáros, ötvenhatos menekült. A másik három díjat erdélyi alkotók kapták. Sebestyén Mihály marosvásárhelyi prózaíró harmadszor részesült a Látó nívódíjában. Simonfy József Szatmárnémetiben élő, immár négy kötetes költő; Vári Csaba pedig, aki debütdíjban részesült, még egyetemista, Kolozsváron tanul. /(Máthé Éva): Látó nívódíjak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

„1955-ben Marosvásárhelyen születtem. 1984-ben újságírásból diplomáztam. Szülővárosomban élek, az RMSZ-nél dolgozom, mint tudósító. Verseket csak KAF szerint írok, aki a Látó-ban szokott közölni, valószínű abban a reményben, hogy egyszer hátha mégis... Én ötven évesen már nem reménykedem. De azért írok. S barátaim ennél nagyobb bűnt is bocsátottak már meg nekem.” – írja A pokol tornáca című verseskötetének hátlapján Bögözi Attila. Születésnapját az újonnan beindult Súrlott Grádics (marosvásárhelyi korcsma neve volt) irodalmi kör keretében ünnepelte meg Nagy Pál irodalomkritikussal és Csifó János rádiószerkesztővel együtt. Közösen 201 évet töltöttek. /Bögözi Attila ötvenéves. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

A Fehér megyei RMDSZ 15 éve, 1990 januárjában alakult meg. Az évfordulós ünnepségre január 31-én a nagyenyedi Liviu Rebreanu Művelődési Központban került sor. A Fehér megyei RMDSZ választmánya az évforduló alkalmával emléklapot adományozott azoknak, akik a helyi szervezetek megalapításában részt vettek, a közösségépítő és szervező munkában helytálltak. Rácz Levente Fehér megyei RMDSZ-elnök ismertette a 15 év megvalósításait, majd átadta Bakó Botondnak, a Fehér megyei RMDSZ első elnökének és jelenlegi választmányi tagjának munkája elismeréséért a “Szórvány magyarságért” díjat. A kitüntetettek nevében dr. Csávossy György mondott köszönetet. Az ünnepségen a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulata Bartha Lajos: Zsuzsi című vígjátékát adta elő. /Molnár Irén: 15 éves a Fehér megyei RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./

Február 1-jén Csíkszeredában összegyűltek azok, akik részt akartak venni az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvosi Szakosztálya Hargita megyei fiókjának újraalakításában. Az ülésen részt vettek Marosvásárhelyről, az orvosi szakosztály vezetősége képviseletében Kovács Dezső elnök, Egyed Imre alelnök, valamint Szilágyi Tibor jegyző. Hargita megyében az orvosi szakosztály működése a 90-es évek végén megtorpant – ezt szeretnék újraéleszteni. A megbeszélésen szó volt az évente négy alkalommal megjelenő Orvostudományi Értesítő szerepéről, a marosvásárhelyi magyar orvosi könyvtár létrehozásáról, saját honlapról (www.emeogysz.ro), külföldi kapcsolatokról, pályázatokról. /Székely Judit: EME Orvosi Szakosztály Hargita megyében. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./

Elsőként távolították el nyolcvan éve Marosvásárhelyen, pedig a Kultúrpalota egyik legmarkánsabb részlete, dísze volt, Ferenc József megkoronázását ábrázolta. Szerencsére a megfelelő személyek elrejtették az egykori kelléktárba, a díszletek mögé. A művet Sidló Ferenc készítette, de Kallós Ede is dolgozott rajta, az ékszerészmunka pedig Hibján Samu és Vandrág László keze munkája. Csortán Ferenc műemlékvédelmi előadó, a Maros Megyei Művelődés-, Vallásügyi, és Nemzeti Kulturális Örökségi Igazgatóság tanácsosa leszögezte, hogy Kultúrpalota az ország egyik legszebb épülete Esztétikai értéke elsősorban a sok-sok apró elem összhangjából tevődik össze. Ennek értelmében magától értetődő, hogy minden olyan részletének, alkotóelemének, ott a helye, ahova azt a tervezők megálmodták, elképzelték. Szeretné, ha visszakerülne eredeti helyére a dombormű, ha pedig ez mégsem sikerülne, akkor a múzeumban a helye. Bónis Johanna muzeológusnak hasonló a véleménye. Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke szintén egyetért azzal, hogy a relief visszakerüljön eredeti helyére. /Nagy Botond: Nyolcvan év alagsori száműzetés. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

Rendhagyó író-olvasótalálkozóra került sor február elsején Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Az ünnepelték, hogy a népszerű csíkszeredai könyvműhely, a Pallas-Akadémia Kiadó alapítója és vezetője, Tőzsér József a napokban töltötte 60. életévét, a kiadó pedig 300. kötetét is letette már az olvasó asztalára. A rendezvényen Lőrincz György Imázskészítők (publicisztika), Egyed Péter Madonnák, porban (regény), valamint Kovács András Ferenc A kártyázó kakadu. Mesevonat, 9 (gyerekversek) című köteteket mutatták be.Tőzsér munkásságát az ünnepségre kiadott Aki a könyveknek szolgál című kiadvány foglalja össze. /(Bögözi Attila): Szavak hóban, könyvekről, versről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

Elhalasztották a marosvásárhelyi Park Szálló átadását az ortodox egyháznak. Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke elmondta, február elején kellett volna átadniuk az ingatlant, amelyet az előző kormány 2004 decemberében egy utolsó kormányhatározattal a gyulafehérvári ortodox püspökségnek adományozott. A megyei tanács még januárban megtámadta a kormányhatározatot, azzal indokolva, hogy számos intézmény helyszűkével küzd. Az átadást addig halasztják, amíg valamilyen döntést nem hoz a kormány. Frunda György RMDSZ-szenátor korábban úgy vélekedett, jogilag elfogadható a kormányhatározat, azt nem lehet megtámadni. Lokodi Edit Emőke szerint azonban bármely kormányhatározat megtámadható. Még nem az ortodoxoké. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./

A görög katolikus egyház a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordul, miután a Legfelsőbb Bíróságon is elvesztette a marosvásárhelyi „kis katedrális” visszaszerzéséért indított pert. /B. D. T.: Strasbourgig is elmennek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./

Sajnálattal nyugtázta a román hatóságok 1989 előtti időszakot idéző eljárását egy magyar történelmi dokumentumfilm vetítése kapcsán, néhány héttel az európai csatlakozási tárgyalások lezárása után, írta Gál Kinga európai parlamenti képviselő. Az intézkedések a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozzák, ezért európai parlamenti képviselőként fontosnak tartja felhívni mind az Európai Parlament, mind a vegyes bizottság figyelmét az eseményekre. „Elfogadhatatlan az eljárássorozat, amelynek a civil szervezetek, a protestáns egyház intézményeinek tagjait és vezetőit vetették alá Erdély nagyobb városaiban”. „Rendőrségi eszközökkel megfélemlítették, kihallgatták és aránytalanul magas pénzbüntetéssel sújtották őket, csupán azért”, mert részt vettek a Magyarországon filmszínházakban, magyar köztelevízióban sugárzott történelmi dokumentumfilm levetítésének. Diktatórikus módszerekkel (áramszünet, rendőrségi megfélemlítés) igyekeztek meggátolni a filmvetítést, például Marosvásárhelyen. A kultúra szabad áramlása megillet mindenkit, a romániai magyar közösséget is. /Gál Kinga európai parlamenti képviselő, az EU-Románia Parlamenti Vegyes Bizottság alelnöke: Szólásszabadság helyzete Romániában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./

Torda 60 ezer lakosából 5000 magyar nemzetiségű, ami a lakosság 8 százalékát teszi ki. Tordán a helyi Petőfi Társaság indította el az Aranyosszéki helytállás 2004-2005 elnevezésű népfőiskolát. A társaság 2004 novemberétől 2005 februárjáig hetente szervezett történelmi, földrajzi, irodalmi, etnográfiai és környezetvédelmi témájú előadásokat. Az népfőiskola január 28-i témája a népi- és természetgyógyászat volt. Meghívott előadó a közismert marosvásárhelyi terapeuta és szakíró, Bernád Ilona volt, aki bemutatta az Egészségünkért című kötetét, valamint sikeres amerikai útleírását, a Magyarok Amerikáját (társszerző Gazda József). Dumitru Ana, a Petőfi Társaság elnöke, nyugalmazott matematikatanár és a Szaniszló tanár házaspár az előadás végén emléklapokat osztott ki. /Csizmadia Mihály: Népfőiskolai előadások Tordán. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./

A magyar pedagógusszövetség /MPSZ/ megyei szervezete megbeszélést tartott az elmúlt hét végén a Maros megyei magyar iskolahálózat igazgatói és aligazgatói részvételével. A fő témát – az oktatás minőségének javítása – Tőkés András, a szövetség megyei elnöke ismertette. Előzően Albertini Zoltán főtanfelügyelő-helyettes közölte, hogy idén 600 gyermekkel kevesebb végzi a nyolcadik osztályt. Ez rányomja bélyegét a kilencedik osztályok számának alakulására is, amelyekből 17-tel lesz kevesebb, mint az elmúlt évben. A 146-ból 40 magyar tannyelvű líceumi osztályt tervezett a tanfelügyelőség. Albertini Zoltán szerint az elmúlt évben 800 gyermek „tűnt el”, azaz nem tanult tovább, bár kötelező a tízosztályos oktatás. Simon János tanfelügyelő vetette fel, hogy a kisérettségi nehezebb a magyar tagozaton tanuló diákok számára. Elhangzott a történelem és földrajz anyanyelven való oktatásának szükségessége. Szóvá tették, hogy a marosvásárhelyi iskolák összevonása alkalmával az RMDSZ nem állt ki az önálló magyar általános iskolák megszervezése mellett. /(bodolai): Látlelet és tennivalók. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 4./

Az RMDSZ azt szerette volna, hogy magyar vezetője legyen a Maros Megyei Tanfelügyelőségnek. Dáné Károly marosvásárhelyi tanár az RMDSZ Maros megyei szervezetének oktatási felelőse elmondta, erről még nincs döntés. A tanfelügyelőségen nemcsak vezetőváltás lesz, hanem strukturális változások is lesznek. Kevés a magyar szaktanfelügyelő a megyében. Két hete új magyar tanfelügyelő van, aki a menedzsmentért felelős: Illés Ildikó mérnök, akinek menedzsmenti magiszteri diplomája is van. – Évről évre mind kevesebb a magyar iskolás. Például az építészeti líceumban a műépítészeti osztályt sem sikerült betölteni. El kell dönteni, hogy mi jobb: minden iskolában jelen lenni, vagy kevesebb iskolában erőteljesen jelen lenni. Eddig arra törekedtek, hogy lehetőleg minél több iskolában legyenek magyar osztályok. A következő megbeszélés szervezője a frissen bejegyzett Magyar Középiskolai Vezetők Egyesülete. Bármelyik megoldás konfliktushelyzetekkel jár. Évek óta gond, hogy nincsenek magyar közigazgatási szakemberek. Jelenleg Maros megyében nem létezik ilyen osztály és a következő tanévben sem lesz. /Máthé Éva: Oktatási gondok. Egyre kevesebb a magyar ajkú tanuló. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

„Egyelőre nem tudjuk, miként lehetne visszajuttatni a Maros megyei tanácsnak a marosvásárhelyi Park Szállodát, de azon vagyunk, hogy megtaláljuk a megfelelő megoldást” – nyilatkozta Markó Béla. Az államminiszter szerint a választások utáni és az új kormány megalakítása közötti időszakban az országot irányító ügyvezető kabinet visszaélt hatalmával, amikor az utolsó munkaülésén a gyulafehérvári ortodox püspökségnek utalta át az egykori pártszállót. Az intézkedés felháborodást keltett a helyszűkével küszködő megyei tanácsban. Lokodi Edit Emőke Maros megyei tanácselnök egyelőre megtagadta az ingatlan február elejére tervezett átadását. /Szucher Ervin: Patthelyzet a Park Szálló körül. Marosvásárhely. = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./

Báró Orbán Balázs születésének 176. évfordulója alkalmából február 6-án kulturális műsorral, valamint emlékbeszédekkel adóztak Székelyudvarhelyen. A megemlékezést a Balázs Ferenc Vegyes Kar, valamint a Székely Dalegylet egyesített kórusa nyitotta meg. Szász Jenő polgármester, valamint Kedei Mózes unitárius esperes mondott beszédet. A szervezők idén Bálint Zsigmond marosvásárhelyi fotóművésznek adományozták az Orbán Balázs-emlékdíjat. /Szász Emese: A legnagyobb székelyre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 7./

Február 5-én a marosvásárhelyi Bernády Házban megnyílt Balogh Ernő /1882-1969/ geológus professzor erdélyi tájakról készült természetfotóinak kiállítása. A tárlat magyarországi és székelyföldi városok után az Erdélyi Kárpát Egyesület marosszéki osztályának támogatásával nyílt meg Marosvásárhelyen is. Dr. Balogh Ernő, a kolozsvári egyetem professzora hihetetlen energiával kutatta Erdély földtani kincseit. Ezzel együtt járt a természetjárás és a fotózás is. Főtitkára volt az 1947-ben beszüntetett Erdélyi Kárpát Egyesületnek, főszerkesztője az Erdély című folyóiratnak, fáradhatatlan szervezője az EKE vidéki szakosztályainak. Színdarabot és verset is írt, s a néprajz terén a tulipán ornamentikánk eredetéről készített tanulmányt. 1960-ban 200 képével illusztrálták Románia földrajzi monográfiáját. Dr. Balogh Ernőnek 1969-ben jelent meg Cseppkő világ című könyve, ez a barlangászok és barlangfotósok kézikönyvévé vált. /(bodolai): Hajdani erdélyi tájakon. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./

Megjelent Ötvös József, a Vártemplom lelkésze Hétköznapok, ünnepnapok, emléknapok című, a Marosvásárhelyi Rádióban, a Népújságban, valamint az Üzenetben közölt írásainak gyűjteménye, az Erdélyi Református Egyházkerület kiadásában. A könyv bemutatóját február 6-án tartották Marosvásárhelyen, a Diakóniai Központban. Közösségerősítő munka, értékelte Gáspár Sándor, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője, aki kitért Ötvös József gyülekezetépítő tevékenységére is. A marosagárdi vályogtemplom helyére kőtemplomot épített egy maroknyi szórványgyülekezettel, olyan templomot, amelynek ma már bútorzata is műkincsnek számít, hisz Bandi Dezső és Miholcsa József munkájának gyümölcse. A könyvben felvételek is láthatók „meggyengült”, vagy már eltűnt gyülekezetek templomairól. /(bodolai): A beismert felelősség terhe. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./

Belénessy Csaba, a Duna Televízió tájékoztatási alelnöke erdélyi útján ellátogatott Marosvásárhelyre és Kolozsvárra. Belénessy Csaba elmondta, erdélyi gyökerei vannak. Apja a háború után Gyergyószentmiklósról települt át Magyarországra. Még nincs elnöke a Duna TV-nek, de nincs botrány, jelezte. A Duna TV teljes mértékben elkötelezettje az összmagyarság ügyének, ezért hozták létre. A felmérésekből kiderül, a Duna Televízió az erdélyi magyar közösség kedvenc adója. Fontos szakmai, politikai lépés volt, hogy a határon túli magyarság önálló műsorkészítőként jelenik meg. Most tovább kel lépni, a helyi műhelynek meg kell hirdetniük a versenyvizsgát. Belénessy Csaba szeretné korszerűsíteni közéleti műsorokat, szerinte meg kell mutatni azt a környezetet, amelyben a magyarság él. Fel kell mutatni a magyar cégek, befektetők megjelenését a térségben. Belénessy szerint a Duna Televíziónak be kellene mutatnia Koltay-féle Trianon-filmet. /Köllő Katalin: A Duna TV számára fontos az erdélyi magyarság. Beszélgetés Belénessy Csaba tájékoztatási alelnökkel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 8./

Az aradi Nyugati Jelen napilap irodalmi melléklete, az Irodalmi Jelen /IJ/ havonta megjelenő lap az erdélyi, illetve határon túli irodalomról is hírt ad, ugyanakkor kulturális eseményekről számol be, és nem utolsósorban recenziókat, kritikákat közöl. A folyóirat februári számában Parti-Nagy Lajossal készített interjú szerepel, Sarusi Mihály az új magyar irodalom nélküli könyvtárakra hívta fel a figyelmet. Az IJ és az E-MIL közös novellapályázata két különdíjasának – Balogh Róbert és Cseh Katalin – írását, valamint Pongrácz P. Mária novelláját közölte a mostani szám. A lapszámot Ferenczy József (1866–1925) marosvásárhelyi festőművész képeivel illusztrálták. /(bb): Egy irodalmi mellékletről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 8./

Székely János /Torda, 1929. márc. 7. – Marosvásárhely, 1992. aug. 24./ íróról sokáig nem születtek átfogó monográfiák. Megjelent Éger Veronika Székely János történelmi drámái /Kriterion, 2001/ és Szász László nagymonográfia határát súroló könyve /Egy szerencsés kelet-európai – Székely János, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2000/, s egy gazdag /Dávid Gyula és Szász László szerkesztette/ emlékkötet az íróról: Egyedül- Székely János emlékezete, Nap Kiadó, Budapest, 1999/. Ezután jelent meg Elek Tibor monográfiája Székely Jánosról /Kalligram, Pozsony, 2001/. /Bertha Zoltán: Monográfia Székely Jánosról. Elek Tibor könyvéről. = Helikon (Kolozsvár), febr. 10./

Február 12-én lesz az ősbemutatója Marosvásárhelyen, az Ariel Színházban Hatházi András kolozsvári színész, költő, drámaíró legutóbbi, díjnyertes munkájának, az Álomfestőnek, a szerző rendezésében. Az alkotó a nagy sikerű, A dilis Resner című darabjával mutatkozott be először Vásárhelyen. Elmondta, hogy az Álomfestő játék a szavakkal, mondatokkal, kifejezésekkel. A darabnak két emberszereplője van, a többiek bábok. /Nagy Botond: Valaki megfestette az álmokat…Interjú Hatházi András színész-költő-drámaíróval. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 12./

Markó Béla államminiszter, az RMDSZ elnöke február 12-én Marosvásárhelyen tárgyalt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzatának vezetőivel a határokon átnyúló regionális együttműködés kérdéseiről. Markó Béla az RMDSZ kiemelt támogatásáról biztosította a tusnádfürdői magyar oktatási és konferenciaközpont tervét, amelyet a két kormány támogatásából és a Szülőföld Alap pénzügyi keretéből finanszíroznának. /Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzati vezetők Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 14./

Orbán Márton Bernády című monodrámáját mutatták be a hétvégén a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium dísztermében. A címszerepet Kozsik József színművész játszotta. A szerző Bernády György személyében eszményképet állított a 21. század magyar emberének a helytállásról, a kitartásról. /A. E.: Monodráma Bernádyról. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

Homoródfürdőn a Szőcs-tanyán összegyűltek néptáncosok, hogy új életre keltsék a tizenöt évvel ezelőtt létrehívott Erdélyi Magyar Néptáncszövetséget. A találkozón jelen voltak az alapító szervezetek képviselői: az öt hivatásos néptáncegyüttes – a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a székelyudvarhelyi Udvarhely Néptáncműhely, a sepsiszentgyörgyi Háromszék együttes, a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes, valamint a nagyváradi Állami Filharmónia keretén belül működő magyar néptáncegyüttes – mellett számos műkedvelő együttes vezetője. A szövetség az információszolgáltatás megkönnyítése érdekében Sepsiszentgyörgyön tájékoztató irodát hoz létre. /Sarány István: Útkereső táncszövetség. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 14./

Öt éve hunyt el Molnár Dénes marosvásárhelyi grafikus, festő, megannyi jelentős képzőművészeti esemény kezdeményezője. Alkotóereje teljében, ötvenhárom évesen távozott. Február 11-én megnyílt a marosvásárhelyi Kultúrpalotában az emlékkiállítás. Nagy Miklós Kund kiemelte: az erdélyi várakat, templomokat, székelyföldi portákat megörökítő festményei mutatják, hogy metaforikus értelemben képzőművészetünk is megtartó erős várunk, becsülnünk kell minden éltetőjét, értékteremtőjét. /Molnár Dénes-emlékkiállítás. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 14./

Szükség van egy Trianon-filmre, de nem ilyenre, mint amilyet a napokban vetítettek. A film azt szeretné elhitetni a nézővel, hogy Trianont döntő részben a nemzeti öntudatot romboló liberális és kozmopolita értelmiség idézte elő. „Az ömlengő és felesleges hazafias versek helyett ismertetni lehetett volna az Osztrák-Magyar Monarchiát feszegető nemzeti ellentéteket”, írta Csoma Botond. Az első világháború után a győztes hatalmak igencsak szelektíven alkalmazták az önrendelkezési elvet. Az 1918 decemberében összehívott gyulafehérvári román nemzeti nagygyűlés deklarálta Erdély egyesülését Romániával, és amely úgy vonult be a román köztudatba, mint az önrendelkezési jog természetes gyakorlása. Sem a román történetírás, sem a Koltay-film nem említtette viszont azt a tényt, hogy 1918 novemberében, az erdélyi, bánsági és partiumi magyarság küldöttei összegyűltek Marosvásárhelyen és tiltakoztak Erdély esetleges elcsatolása ellen. A hiteles megoldás egy népszavazás kiírása lett volna. Franciaország 1916-ban aláírt egy titkos egyezményt Romániával, amelyben a franciák arra kötelezték magukat, hogy amennyiben győztesként kerülnek ki a háborúból, támogatják a románok területi követeléseit az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben. Lehetett volna beszélni arról is, hogy a határvonalak meghúzásánál az Antant-hatalmak sok esetben megsértették az általuk fennen hangoztatott etnikai elvet is. Így kerültek zömében magyarlakta terültek – a Csallóköz, Csehszlovákia, a Szatmár, Nagykároly, Várad, Arad vonal pedig Románia fennhatósága alá. /Csoma Botond: Múlt és jelen között. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./