Január 15-én ülésezett a magyar-, és vallástanárok pedagógiai köre. A marosvásárhelyi Deus Providebit Házban tartott rendezvényen a Babes-Bolyai Egyetem Teológia Karának tanárai voltak a vendégek. Marton József tartott előadást a keresztény vallás történetéről. Az egyháztörténelem ismerete fontos a magyar irodalom tanításában. Marton József párhuzamba állította a nyugati és keleti társadalmak alakulását a kereszténység, illetve az ortodoxia hatására. „...Míg keleten a császár /cár/ akarata érvényesült, addig nyugaton az uralkodó csak pozitív, tételes törvényeket alkothatott – a természetjog alapján – a rendi gyűlésekkel együtt. A nyugati típusú kiváltságokkal, autonómiával, saját igazságszolgáltatással rendelkező városok, egyetemek, szervezetek megszületésére nem kerülhetett sor keleten, hiszen hiányzott hozzá a minta. Ezzel magyarázható, hogy az egyéni szabadságot sem deklarálták. /(bodolai): Magyar-, és vallástanárok pedagógiai köre. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

Január 15-én Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában megnyitották a Balaskóné Osváth Zsuzsa (1919–1998) akvarell-emlékkiállítást. Megnyitó beszédében Szőcs István kitért a Marosvásárhelyről elszármazott művésznő küzdelmes életére. Amikor férje, Balaskó Nándor Nyugatra távozott, itt hagyva őt két lányával, Osváth Zsuzsa nem roppant össze. /Ö. I. B.: Újra közöttünk B. Osváth Zsuzsa képei. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Bandi Kati az erdélyi ruhakreáció egyik legmarkánsabb egyénisége. Faliszőnyegeinek és ruháinak egy része most megtekinthető a Marosvásárhelyen, a Bernády Ház falain. A Bernády György Közművelődési Alapítvány kiadta Bandi Kati alkotásait tartalmazó albumát. /Nagy Botond: Átderengő időkből... = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

A szászrégeni magyarok több éve próbálkoznak azzal, hogy köztéri szobrot állítsanak Petőfi Sándornak. Nagy András polgármesterjelöltként a választási programjában is megígérte, hogy polgármesterként teljesíti a magyarság ezen óhaját. Így 2005 első tanácsülésének napirendjére tűzték a szoborállítás ügyét. Titkos szavazáson 11 tanácsos mellette, 8-an ellene voksoltak, így ismét elesett a Petőfi-szobor felállítására vonatkozó határozattervezet. Anton Gheorghe, a Nagy-Románia Párt képviselője szó szerint idézve az aznapi Cuvantul Liber marosvásárhelyi napilapban megjelent vádakat: Petőfi Sándor az 1848-as forradalomban mintegy 40.000 románt gyilkolt le és részt vett több ortodox templom lerombolásában. Asztalos Gábor RMDSZ-tanácsos elmondta, megengedhetetlen az, hogy amikor Európa kapui előtt állunk, ilyen sértő és uszító vádak hangozzanak el. Nagy András polgármester elmondta, új, szakemberek által szolgáltatott érveket, tényeket gyűjtenek majd azért, hogy igazolják, milyen szerepe volt Petőfi Sándornak az 1848-as forradalomban, s egy következő tanácsülésen újra napirendre tűzik a szoborállításra vonatkozó határozattervezetet. Tamás Ibolya, a szászrégeni művelődési ház alkalmazottja, kultúrfelelőse, a Népszínház, a számtalan díjat elnyert Csim-bumm bábcsoport és a tánccsoport vezetője elmondta, hogy ünnepségsorozatot szervezett a polgármesteri hivatal, amelynek keretén belül egy délutánt a magyar kultúra értékeinek szenteltek. Beszámolót tartott a könyvtár, a múzeum, a művelődési ház, a helyi magyar lap, a Szászrégen és Vidéke. Anyagi problémáik vannak. A helyi Népszínház ugyanazokkal a díszletekkel játszik évek óta. A Népszínház műkedvelő magyar színészei ingyen játszanak. Gondot jelent, hogy a fiatalok közül alig jön el valaki a kulturális rendezvényekre. /Nagy Botond: A Petőfi-szobor várakozási listán marad. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./

1952-ben létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt, az akkori szóhasználattal a „MAT”-ot. 2003-ban két tanulmány is napvilágot látott a tárgyban a Regio c. budapesti, negyedévenként megjelenő folyóirat 3. számában. Az első (A sztálini „kis Magyarország” megalakítása – 1952 szerzője Stefano Bottoni történész /akkor a bolognai egyetem PhD-hallgatója/ azt vizsgálta, mi késztette a román politikát erre. Annak nincs nyoma, hogy a tartomány ötlete személyesen Sztálintól származik – bár a szálak egyértelműen hozzá vezetnek, sem annak, hogy a román pártvezetésben egyáltalán fölvetődött volna az előzetes szándék és motivációja. Ebben az időszakban a lényeges politikai-gazdasági döntéseket kizárólag a szovjet tanácsadók rábólintásával, illetve sugallatára lehetett meghozni. Az erdélyi magyarság a döntést sajátos lelkesedéssel fogadta. Sok esetben az elkeseredett tiltakozásig ment a román reagálás. A szerző idézte a román pártvezetés vitájának jegyzőkönyvét az új alkotmány szövegéhez javasolt szovjet módosításokról. „Emil Bodnaras: A Magyar Autonóm Tartomány megjelenésével szükségesnek tűnik megszabni az ottaniak anyanyelvhasználatát a bírósági eljárások alkalmával. A bírókat és a népi ülnököket választják. Ha olyan személyt választanak, aki nem beszél románul, hogyan fog lezajlani az eljárás? Miron Constantinescu: A szovjet alkotmány szerint minden autonóm tartományban a bírósági eljárások a vádlott anyanyelvén zajlanak. Politikai értelemben ezen csak nyerhetünk. Azerbajdzsán [alkotmányát példának véve] úgy fogalmazhatnánk: »A Magyar Autonóm Tartományban a bírósági eljárások nyelve a magyar, de azokban a rajonokban, melyekben román vagy más nemzetiségű lakosság él, az adott nemzetiség nyelve.« Vannak ugyanis olyan rajonjaink, ahol a lakosság román: pl. Ludas, Marosvásárhely. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvt.: Ne menjünk tovább. Nem véletlen az, hogy az elvtársak nem tettek több megjegyzést. Hagyjuk így [...]. A bírósági eljárások román nyelven folynak, biztosítva az anyanyelv használatát. Ez a mi fejlettségi szintünkön elég.” Az egykori MAT választott-kinevezett vezetői bizonyítani próbálták egyrészt, hogy megbízhatóak, másrészt azt, hogy ez a közigazgatási forma eddig a lehető legjobb. Voltak elképzelések arra, hogy a fajsúlyosabb magyar intézményeket is a MAT-ba összpontosítsák, amiből annyi valósult meg, hogy az erdélyi magyarság körében beinduljon a többségi érdekek számára jótékony belháború, rivalizálás, áskálódás. Bottoni leginkább a MAT üvegházhoz hasonlító funkcióját látja, Marosvásárhelyből egy funkcionális régióközpontot emeltek az addig egyedüliként elismert Kolozsvár mellé. A másik tanulmány a csíkszeredai antropológus Gagyi Józsefé (Határ, amely összeköt), aki jó ismerője a kérdésnek, s a kor sajtóját is tanulmányozta. Politikai gesztusnak nevezte a MAT létrehozását, amit mindkét oldalon indulatosan félreértenek, komolyan vesznek. A magyarok előszeretettel érezték úgy, hogy védett területen, egyfajta „kicsi Magyarországon” élnek, a román lelkiismeret pedig azzal vigasztalta magát, hogy a MAT határai tulajdonképpen összekötnek. /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

A Marosvásárhelyi Rádió, a Gruppen-Hecc és a Hahota Társulat előadásai után Marosvásárhely legújabb színjátszó csoportja, a Madártej mutatkozott be. A Fülöp Gyula Levente vezette társulat többnyire klasszikus szerzők jeleneteiből válogatott. A Madártej csoport megalakította az „utánpótláscsapatot”, a MiniMadártejet, melynek tagjai V–VIII. osztályos gyerekek. /Szucher Ervin: Feltálalták a Madártejet. Újabb kabarétársulattal gazdagodott Marosvásárhely. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

Időről időre kimondják, hogy a rendszerváltás után sohasem voltak olyan jók a román-magyar kapcsolatok, mint most. Ha visszagondolunk az elmúlt tizenöt évben kapott övön aluli ütések sorozatára, feltevődik a kérdés, hogy miben áll ez a pozitív változás? – kérdezte Nagy Botond, a lap munkatársa. Biztató jelek a magyarság életében észrevehetők: van saját magánegyetem, vannak egyházi iskoláik, (újra)felállíthatták néhai szobraik egy részét, van magyar nemzetiségű polgármester román többségű településen, magyar önkormányzati vezetők, prefektusok, miniszterek. A román új kormány irányulása ígéretesnek tűnik. A román miniszterelnök első hivatalos külföldi útja Budapestre vezetett, ahol kedvező fogadtatásban részesült. Közben a helyzet nem felhőtlen: a ciántechnológiás aranybánya kérdése, a még mindig fellépő cenzúra, a magyar kártya kijátszásának ügye(i) és még sok egyéb visszahúzó tényező máig él. Gyakoriak a magyarok ellen uszító szólamok a médiában, és a politikum bizonyos köreiben, a marosvásárhelyi román napilapban a Szent Korona és Petőfi Sándor büntetlenül meggyalázható, zavartalanul garázdálkodhatnak a történelemhamisító nemzetgyűlölők. /Nagy Botond: Jó úton, jó cél felé...(?) = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

Jogilag nem támadható meg az a kormányhatározat, mellyel a Nastase-kabinet egyik utolsó munkanapján az ortodox egyháznak adta át a Marosvásárhely szívében lévő Park Szállodát, jelezte Frunda György. Az ortodox egyháznak átjátszott marosvásárhelyi Park Szálló a legfrissebb példa arra, hogy miként tesz különbséget a kormány a vallásfelekezetek, etnikumok között. Ha lenne egy magyar emberi jogokat védő egyesület, azt kellene javasolnia az egyházaknak, kérjenek ők is szállodát a kormánytól. Ha pedig nem kapnak, pereljék be diszkrimináció okán az államot, és vigyék a strasbourgi emberjogi bíróságig az ügyet, írta Gazda Árpád. /Gazda Árpád: A peres út. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

Irodalmi kör indul Marosvásárhelyen Súrlott Grádics néven, amely január 20-án tartja első összejövetelét. Bölöni Domokos író-publicista, a kör vezetője úgy tájékoztatott, az első alkalommal Székely-Benczédi Endre olvas fel verseiből, majd a Nagy Pál irodalomkritikus, Nagy Attila költő és Nagy Miklós Kund szerkesztő értékelik a verseket. Azért választották a Súrlott Grádics nevet, mert a múlt század elején Marosvásárhelyen működött egy ilyen nevű vendéglő, amelyben a magyar irodalmi élet kiválóságai gyakran megfordultak. /Bakó Zoltán: Súrlott Grádics: irodalmi kör indul Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

Sepsiszentgyörgyön a Nemzeti Bank volt épületét, melyet 2004-ben a kormány átadott a Megyei Tanácsnak, a Nastase-kabinet utolsó kormányülésén a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökségnek adományozta. Az ügy a Hivatalos Közlönyben való megjelenés után pattant ki, akkor derült fény arra, hogy az említett egyház emellett Marosvásárhelyen, de Erdély-szerte több más városban is, újabb hatalmas ingatlanvagyonra tett szert. A parlament az ügyről semmit nem tudott – jelentette ki Márton Árpád képviselő. A törvényhozásnak, sajnos, a hasonló döntésekre még csak rá sem kell bólintania – tette hozzá. A korábbi tulajdonos, a Kovászna megyei önkormányzat szerencsére idejében tudomást szerzett az említett kormánydöntésről, jelezte Demeter János elnök. Így a törvény előírta 30 napos időhatáron belül fellebbezést nyújtottak be a Tari­ceanu-kabinethez a megyét hátrányosan érintő kormányhatározat orvoslása céljából. /(s): Hagymakupolás terjeszkedés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 20./ Háromszéken megdöbbenést váltott ki az az értesülés, miszerint a Nastase-kabinet a Hargita-Kovászna Megyei Ortodox Püspökségnek ajándékozta Sepsiszentgyörgyön a bank volt épületét. A létesítményt korábban a megyei önkormányzat ügykezelésébe adták, testületi döntés is született arról, hogy a város központjában fekvő tágas helységben a modern művészetek galériáját rendezik be, itt tevékenykedett volna a megyei kulturális intézet is. Az „ajándékozás” igazolta, hogy minden cáfolat dacára Székelyföldön tart az ortodox egyház terjeszkedése, kolostorok, templomok felhúzása mellett – ott is ahol hiányoznak a hívők – jelentős vagyont juttatnak az „államvallás” birtokába. /Mi más ha nem terjeszkedés? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./

Új lendületet adhat az erdélyi magyar televíziózásnak az, hogy az RMDSZ kormányra került. Az új kabinet vállalta, hogy román költségvetési pénzforrásokból lehetővé teszi az egész napos erdélyi magyar televíziózást. Nagy Zsolt távközlési miniszter szerint ezt a tervet lépcsőzetesen lehetne kivitelezni. Elsősorban a meglévő területi stúdiók adásidejét növelnék, utána pedig az adás sugárzását lehetővé tevő adókat kell feljavítani, hogy nagyobb területre szórhassanak. A Román Televízió (RTV) bukaresti és kolozsvári szerkesztőségének kibővített adásideje kiegészülne a Marosvásárhelyen tervezett közszolgálati stúdió adásával. A magyar kormány által tervezett erdélyi magyar televízió ügye nem került sutba. Hasonlóképpen vélekedik Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács (OAT) alelnöke is. /Borbély Tamás: Új esély az erdélyi magyar televíziózásnak? Egyetlen csatornára terelnék a magyar adásokat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./

Zilahon is létrehozta irodáját a marosvásárhelyi Pro Európa Liga, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása monitorizálásáért. Marosvásárhelyen kívül mindeddig Szatmárnémetiben működött a PEL fiókszervezete, újabban több erdélyi megyében alakult iroda. László László a zilahi iroda vezetője. László László Zilahon tanár, történész, tankönyvszerkesztő. A következőkben ingyenes tanácsadással szolgál az iroda azoknak a személyeknek, akik jogsérelmet szenvednek a hatóságtól. /Pro Európa Liga iroda Zilahon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./

Megjelent Bölöni Domokos Nevető gödör /Impress Kiadó, Marosvásárhely/ című novelláskötete. Régi vágású világfik, elkopott gazdagságú urak, kispénzű polgárok vannak jelen írásaiban. Balladás hangú emlékezés meg abszurd történetek jelzik a szerző stílusbeli sokszínűségét. /P. Buzogány Árpád: Bölöni Domokos Nevető gödréről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./

Az RMDSZ számára rendkívül sikeres volt az államtitkárok kiválasztását célzó folyamat, mert ezáltal valóban szakmailag és politikailag egyaránt felkészült személyeket sikerült kiválasztani e tisztségekre – jelentette ki Markó Béla államminiszter január 21-én Marosvásárhelyen az RMDSZ Operatív Tanácsának ülése után tartott sajtóértekezleten. Az integrációs tárca államtitkári tisztségére RMDSZ részről Csutak Istvánt jelölik. Markó jelentős előrelépésnek tekinti azt is, hogy az RMDSZ-nek Niculescu Tóni személyében államtitkárt neveztek ki a külügyminisztériumban. Markó január 23-án és 24-én Tariceanu miniszterelnökkel hivatalos látogatást tesz Brüsszelben, ahol az Európai Unió illetékeseivel találkoznak. /Folytatódott az államtitkárjelöltek meghallgatása. Marosvásárhelyen ülésezett az Operatív Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Január 15-én, hosszas szenvedés után, életének 74. évében elhunyt Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi vártemplomi református gyülekezet lelkipásztora. Dávid Gyulának középiskolás éveiből vannak róla az első emlékei. A szamosújvári börtönben kerültek ismét össze. Fülöp G. Dénes egyike volt azoknak, akik a magyar forradalom ügyét szívvel-lélekkel a magukénak vallották. Ő a börtönben lelkészként is segített tartani a lelket a gyengébbekben. Fülöp G. Dénes minden körülmények között meg tudta találni a megtartó cselekvés formáját. Gyülekezetei lélekben (de anyagiakban is) gyarapodtak körülötte. /Dávid Gyula: Tette a „hasznos lehetőt” Fülöp G. Dénes halálára. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

A marosvásárhelyi Keresztelő Szent János római katolikus plébánia, a magyarországi Justitia et Pax és a Márton Áron társaságok, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Társulat, valamint az RMDSZ szervezésében negyedik alkalommal került tartották meg január 21-22-én a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban a Kereszténység és közélet című tanulmányi napokat. A Megoldás-e az Európai Unió? kérdésre keresték a választ. A meghívott előadók között van dr. Entz Géza történész, kisebbségi politikus, a Pro Professione Alapítvány képviseletében Budapestről, dr. Goják János szociálteológus, a Pécsi Hittudományi Főiskola tanára, a Justitia et Pax főtitkára, dr. Holló László morálteológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem docense, dr. Kádár Béla közgazdász, akadémikus, egyetemi tanár, volt külgazdasági miniszter Budapestről, Olajos Péter, európai uniós parlamenti képviselő (MDF), Zöldi Pál, Soós Károly kánonjogász, kisebbségi szakértő, a Márton Áron Társaság titkára Budapestről, de jelen voltak a helyi egyházak képviselői, a kerületi római-katolikus papok is. Felszólalt Markó Béla RMDSZ-elnök is. Az EU regionalizmusa és a határon túli magyarság témakörben dr. Entz Géza értekezik, a kommunikációnak a keresztény társadalomtanítással való kapcsolatáról Soós Károly tart előadást, amit Zöldi Pál a Keresztény értékek a kommunikációban című előadása követ. /Antalfi Imola: IV. Tanulmányi napok a keresztény társadalomtanításról. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./

A Marosvásárhelyen élő 70 éves Haller József grafikust és festőt köszöntötte a lap. Haller József 1970-től indította el sikeres egyéni kiállításai sorát, amelyekkel elismert művész lett hanem szerte az országban, sőt távol, a határokon túl is. Szobrászként végezte a főiskolát, felkészültségét a marosvásárhelyi bábszínháznál kamatoztatta évtizedeken át. Haller munkásságából legutóbb pár hónapja adott ízelítőt a Bernády Házban történt kiállítása. /N. M. K.: Önként vállalt kalodában. Haller József 70 éves. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./

A bármilyen árnyalatú bukaresti hatalom rendületlenül segíti kisebbségbe jutott nemzettársait. A Nastase-kormány országlása utolsó napjaiban a székelyföldi ortodox egyháznak egész vagyonokat adott birtokába Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, ami csak utólag derült ki. Az új kormány – benne az RMDSZ miniszterei is – jó néhány nappal beiktatása után úgy döntött, 300 000 megawattóra áramot szállít a Pruton túli testvéreknek, mert a Dnyeszter menti „köztársaság” nem hajlandó energiát szolgáltatni Chisinaunak. Ráadásul Moldávia további 30 millió dollárral tartozik Romániának, ugyancsak kormánydöntések nyomán szállított áramért. Igaz, hogy Magyarország nagyobb összegekkel segíti a határon túliakat, de annak megpályázása, elosztása nehézkes, a körülötte zajló pártpolitikai viták, marakodások visszataszítóak. Miközben a Tariceanu-kabinet áramsegélyt ad, Budapesten az Állami Számvevőszék megrótta az Illyés Közalapítványt, mert úgymond jogtalanul költött el pénzeket a határon túlról érkezett magyar politikusok budapesti elszállásolására. Ferencz L. Imre, a lap munkatársa szerint Markó Béla például szenátori fizetéséből kb. öt-hat éjszakát tölthetett volna egy valamire való budapesti szállodában. S ha nem az IKA, illetve a HTMH állja a budapesti utak kiadásait, akkor hányan vehettek volna részt a különféle rendezvényeken? Bukarest évek óta román állampolgárságot ad mindazon Pruton túliaknak, akik kérik ezt, miközben Budapest az ilyen vonatkozású próbálkozást megtorpedózza. A Romániában ösztöndíjaskén tanuló moldáviai diákok száma többszöröse a Magyarországon tanuló erdélyi magyarokénak. /Ferencz L. Imre: Prúton innen, Tiszán túl. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

„Szép, erős és egységes a magyar kultúra” – vélekedett Markó Béla államminiszter, az RMDSZ országos elnöke január 22-én, a magyar kultúra ünnepén, Nagyváradon. Markó Béla utalt a decemberi magyarországi népszavazást követő megbántódásokra. Sokan megharagudtak egymásra és úgy gondolják nem egységes a magyarság, Markó szerint azonban a politikát el lehet marasztalni ezért, de a nemzetrészeknek nem szabad egymásra haragudniuk. Kettős, sőt többszörös állampolgárokkal van tele a magyar kultúra és történelem, ilyen a Himnusz írója, Kölcsey és Kosztolányi is, akinek Édes Anna című regénye dramatizált változatát a marosvásárhelyi teátrum magyar tagozata mutatta be Nagyváradon január 22-én. „Ha északra nézek ott van Ady, ha délre, Arany, s ha keletre, Tamási Áron. Szeressük egymást és ezt a szép és egységes, erős kultúrát, amit elődeink teremtettek “ – fogalmazott Markó Béla. Hozzátette: „Kormányon lévén, az erdélyi magyarság a romániai kultúra részévé szeretné tenni a sajátját, merthogy a kultúra nem elválaszt, hanem összekapcsol. Összekapcsol minket magyarokat egymással és más nemzetekkel, így a románsággal is.” A Magyar Kultúráért díjakat Lakatos Péter RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő nyújtotta át az idei kitüntetetteknek. Emlékplakettet vehetett át Péter I. Zoltán, nagyváradi városvédő munkájáért, Deák Árpád képzőművész, a keresztény értékek ápolásáért pedig a Posticum Római Katolikus Ifjúsági Központot tüntették ki. Díszoklevéllel méltatták Mogyoróssy István színművészt, dr. Kéri Gáspár fogorvost érmelléki hagyományőrző munkájáért, Tuduka Oszkár magyartanárt és az élesdi képzőművészeti alkotótábor munkaközösségét. Életmű-díjat kapott dr. Jósa Piroska orvos közösségépítő tevékenységéért és Szombati Gille Ottó, nyugalmazott rendező is. /Magyar Kultúra Ünnepe Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Művészeti elismeréseket és díjakat adományozott Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere a magyar kultúra napja alkalmából. A díjazottak között van Láng Zsolt író is. A marosvásárhelyi Látó című irodalmi folyóirat szerkesztőjének kiemelkedő prózaírói munkásságáért, történelmi trilógiájáért s legutóbbi két elbeszéléskötetéért Márai Sándor-díjat adományozott a tárcavezető. Ugyanebben az elismerésben részesült még Karátson Endre Párizsban élő író-irodalomtörténész, valamint Németh Gábor író-szerkesztő eddigi prózaírói tevékenységéért és a Zsidó vagy? című, 2004-ben a pozsonyi Kalligram Kiadónál megjelent regényéért. Az Édes Anyanyelvünk címmel meghirdetett pályázat ez évre szóló támogatásait is átadta a hétvégén Hiller István. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) 2004 őszén öt kategóriában hirdette meg az Édes Anyanyelvünk pályázat második fordulóját. A díjazottak között 100 millió forintot osztottak szét. A Katona József produkciós pályázat keretében 21 hazai és határon túli színházban összesen 22 kortárs magyar színmű bemutatását támogatta a minisztérium. Visky András kolozsvári szerző két színház – a sepsiszentgyörgyi és a marosvásárhelyi társulat – pályázatán is nyert az Alkoholisták és A szökés című munkái bemutatására. Az 53,7 millió forintból három nagyszínpadi, 11 kamaraszínpadi, nyolc stúdiószínpadi bemutató, valamint 19 ősbemutató anyagi alapjaihoz járultak hozzá. /Márai Sándor-díj Láng Zsoltnak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

A múlt héten Marosvásárhelyen, a megyei önkormányzati közgyűlésen Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke türelmét vesztette, és azt állította: a helyi sajtó meg nem engedett módon nyomást gyakorol a megyei tanácsra, valósággal terrorizálja őt. Nem mehet ki úgy a hivatali folyosóra, hogy paparazziként ne filmezné valamelyik helyi operatőr; a munkáját sem képes végezni, mert egyebet sem tesz, mint tolakodó újságírói kérdésekre válaszol. Az elnöknő szerint a sajtószabadság Marosvásárhelyen az újságírók szabadosságba csapott át. Részben igaza van, viszont azt sem lehet megszabni, hogy az újságírók mikor szimatolhatnak, és mikor nem, szögezte le Máthé Éva újságíró. /Máthé Éva: Terrorizál a sajtó? A média főszereplő lett a megyei tanácsülésen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

„Itt az ideje, hogy az ősszel félbemaradt tárgyalások után emlékeztessük az RMDSZ-t a programjába foglaltakra és a választási ígéreteire” – nyilatkozta Tőkés László. A január 22-én Marosvásárhelyen ülésező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke az autonómiatörekvésekre utalt. Tőkés szerint megtéveszti az erdélyi magyar társadalmat a területi autonómia fogalmának időnkénti átváltása a „már megvalósult kulturális autonómiára”. „Tisztán meg kell fogalmazni az igényeket. A romániai választások és a magyarországi népszavazás nyomán az EMNT úgy ítéli meg, hogy új helyzet alakult ki az autonómia szempontjából is. Az új helyzet pedig új kezdetet jelent, amikor új erőre kell kapni” – fogalmazott Tőkés László. Az EMNT állandó bizottsága arra a következtetésre jutott, hogy a cél érdekében eljött az ideje az egyházi, polgári és politikai erők egyesítésének. Sikerként ítélik meg azt a tényt, hogy közel kétéves tevékenységük alatt sikerült tematizálni a hazai politikai életet. A Magyar Polgári Szövetség után ugyanis az RMDSZ és a román pártok is beszélni kezdtek az autonómiáról. Az EMNT vezetői egyben előkészítették a szervezet január 29-i, ugyancsak Marosvásárhelyen tartandó ülését, amelyen a fennálló nézetkülönbségek ellenére is számítanak a székelyföldi küldöttek részvételére. „Elvi ellentétek nincsenek, hisz céljaink azonosak” – értékelte az EMNT–SZNT viszonyt Borbély Attila Zsolt, az állandó bizottság tagja. A jelenlegi állás szerint az SZNT-vezetők fele az EMNT vezetőségének is tagja, ezért január 29-én többek között az SZNT-nek az EMNT-ben való képviselete ügyében is módosításokat terveznek. Az SZNT 29-i ülésének egyik legfontosabb célkitűzése az EMNT és SZNT testületeinek „profiltisztítása”. A közképviseletekként gyakorolt önálló hatáskör erősítéséért az SZNT ÁB partneri kapcsolatot szorgalmaz az EMNT-vel, s ennek érdekében kezdeményezi a közös gyűlések intézményesítését. /Gergely Edit, Szucher Ervin: Lesz-e közös EMNT–SZNT ülés? = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

Marosvásárhelyen a Kereszténység és közélet című konferencia második napján Csató Béla főesperes jelezte, a tanulmányi napokat ezúttal különösen a romániai politikai elitre való tekintettel rendezték, ennek ellenére ők voltak a legkevésbé jelen. Kádár Béla közgazdász, akadémikus kiemelte, hogy először értékelődik fel a történelemben a közép-európai és a délkelet-európai térség, amely geostratégiailag mind Magyarország, mind Románia számára lehetőségeket kínál az EU ilyen irányú kibővítésével kapcsolatosan. Románia Európában azok közé az országok közé tartozik, amelyeket az 1920-as területi megnagyobbodás ellenére az európai történelem fő áramlatai végül is kedvezőtlenül érintettek. Románia leszakadása Nyugat-Európáról sokkal nagyobb mértékű volt az elmúlt 70 esztendőben, mint a közép-európai országok, vagy akár Magyarország esetében. A sikeres magyar-román gazdasági együttműködés feltételei adottak, szögezte le Kádár Béla, az uniós strukturális alapok egy tizede szolgál az Európai Unióval szomszédos országokkal való együttműködés projektumainak a finanszírozására. Entz Géza történész rámutatott, hogy Románia fejlődése gyökeres ellentéte volt annak, amit regionalizmusnak neveznek. Az előadó a regionalizmust és a tudást nevezte létfontosságúnak. Entz Géza szerint az autonómiának önkormányzati rendszerre kell épülnie. Szükség van a székelyföldi területi autonómiára, azonban ezzel mint politikai programmal előállni Európában nem célszerű. A régiók természeti, gazdasági, társadalmi meghatározottságok szerint működnek, ehhez jó megoldás a kistérségi mozgalom, ami a Székelyföldön működik. /Mózes Edith: Kereszténység és közélet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Második alkalommal ünnepelte a magyar kultúra napját Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezete. A Kultúrpalota kistermében Zsók Béla Édesanyám dalai című, bukovinai székely dalokat tartalmazó kötetét, illetve egy kézimunka- és fotókiállítást mutattak be. Zsók Béla, aki az édesanyja által ismert dalokat gyűjtötte össze, a Hunyad megyébe települt bukovinai székelyek énekeit harminc évvel ezelőtt kezdte el gyűjteni. A gyűjteménybe több mint ezerháromszáz népdal, vallásos ének, egyházi himnusz, műdal került be. Az anyag szerkesztése, osztályozása is több mint tíz évet vett igénybe. A magyar kultúra napja alkalmából szervezték meg Marosludason az idei év első Gyöngykoszorú népdal- és néptánctalálkozóját is. Marosludas immár a harmadik alkalommal adott otthont a találkozónak. /Antal Erika: Bukovinai székely dalok a Kultúrpalotában. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

Másfél ezren kísérték utolsó útjára Fülöp G. Dénest, a Vártemplom néhai lelkészét Marosvásárhelyen. A város egyik legközkedveltebb papjának számító Fülöp G. Dénest búcsúztató istentiszteletet Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke tartotta. A környékről, Magyarországról és Nyugat-Európából érkező hat lelkész beszélt Fülöp G. Dénesről. A nemzetéért tevékenykedő és ezért meghurcoltatásban, bebörtönzésben részesült papot szelíd harcosnak nevezték. A holland Johann Schieppenbord azért mondott köszönetet elhunyt kollégájának, mert általa megismerhette a magyar egyháztörténetet; dr. Nagy István, a budapesti Károli Gáspár Egyetem, illetve a marosvásárhelyi Kántortanító-képző Főiskola tanára a szellemi örökség átvételének és továbbadásának fontosságáról beszélt; Zalatnay István, az Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora Orbán Viktor volt miniszterelnök leveléből idézett. A sírnál Tófalvi Zoltán publicista Fülöp G. Dénesről, „az ötvenhatosról” beszélt. A január 15-én, Budapesten elhunyt Fülöp G. Dénes koporsója mellett presbiterek, a Székely Nemzeti Tanács képviselői és a Sapientia Egyetem tanárai álltak díszőrséget. /Szucher Ervin: Búcsú a lelkésztől. = Krónika (Kolozsvár), jan. 24./

Aradon, a Jelen Ház kávézójában képzőművészeti kiállítás nyílt a marosvásárhelyi születésű, Nagyváradon élő szobrász-grafikus, Deák Árpád munkáiból. A Regionális Simonyi Társaság szervezésben létrejött rendezvény egy kiállítás-sorozat része: két éve rendszeresen tartanak képzőművészeti kiállításokat a Jelen Házban. Szekernyés János temesvári művészettörténész a kiállított munkákról, a grafikákról és plakettekről beszélt. /(nagyálmos): Deák Árpád kiállítása a Jelen Ház kávézójában. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Január 21-én elhunyt Budapesten a Kútvölgyi Kórház intenzív osztályán Balogh Ferenc hegedűművész. Az 1920-ban Aszódon született művész életpályája 1932-től Székelyudvarhelyről indult, ott végezte a középiskolát. Budapesten végezte a Zeneakadémiát. Székelyudvarhelyen a helybéli Református Tanítóképzőnek és a Református Kollégiumnak lett zenetanára. Később a kolozsvári Állami Magyar Operához hívták hangversenymesternek, több évtizedig tanított a zeneművészeti főiskolán. 1946-tól évi 10–15 hangversenyt adott. Később csak hegedűesteket tartott – többnyire ingyen. Végigkoncertezte Erdély hangversenytermeit és templomait. Gyakran hangversenyezett Székelyudvarhelyen, abban a városban, mely elsőnek értékelte tehetségét és művészetét. Utoljára tavaly októberben hangversenyezett kedvenc városában: a Székelyföldi Szimfonikus Zenekar szólistájaként csodálhatta meg játékát a közönség. /Elhallgatott Balogh Ferenc hegedűje. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 24./ 85 éves korában elhunyt Balogh Ferenc nyugalmazott egyetemi tanár, a magyar és az európai zene hűséges képviselője és mestere, aki 1948-tól 1988-ig Kolozsváron szolgálta az erdélyi magyar kultúrát. A professzort 2003-ban Márton Áron emlékéremmel tüntették ki. 1939-ben, az első Enescu versenyen – ahol maga George Enescu is jelen volt – az első díjat: Nicola Amati, cremonai hegedűkészítő mester műhelyéből kikerült hegedűt – Balogh Ferenc nyerte meg. George Enescu meghívta Párizsba, hogy további tanulmányait az ő vezetésével végezze. Azonban Marosvásárhely román prefektusa, Dandrea azt a feltételt szabta kiutazásához, hogy térjen át az ortodox hitre és változtassa meg a nevét Baloghról – Bologára. Balogh Ferenc ezt nem tette meg, így párizsi utazása elmaradt. Észak-Erdély visszatérése után, 1940 októberében felvételizett a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol azonnal harmadévre vették föl. Versenyvizsgát tett a budapesti Operaház zenekarába, ahová felvették. 1945 telén Kodály Zoltán tanácsára haza ment Székelyudvarhelyre. 1948-ban nyitották meg a Kolozsvári Magyar Operát, ahová Balogh Ferencet hangversenymesternek hívták meg, majd az 1949-ben alapított Magyar Művészeti Intézethez tanárnak. Balogh Ferenc a Magyar Művészeti Intézet erőszakos bezárása után, 1953-tól 1982-es nyugdíjaztatásáig a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskola professzora volt. Százhét növendék végzett nála: négy román, öt szász és kilencvennyolc magyar. /A zene szolgálatában. In memoriam Balogh Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

Lemondott a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a január 30-ra tervezett gyergyószéki referendum szervezéséről. A szervezet állandó bizottsága a hét végén Gyergyócsomafalván ülésezett, és eldöntötte, hogy új stratégiát kezdeményez célja, a Székelyföld autonómiája elérésére. A kezdeményezők a demokrácia minden lehetséges eszközét igénybe veszik. A szóba jöhető lehetséges eszközök a „csendes felvonulások, állampolgári felvonulások, tüntetések” a kezdeményezők szerint, céljuk pedig az, hogy „a tömeg jelenlétével hívja fel a figyelmet arra, hogy Székelyföld őshonos közössége területi önkormányzásra tart igényt”. A további teendőkről az SZNT soros ülése dönt. Az ülést január 29-én tartják Gyergyószentmiklóson. Az a tény, hogy az SZNT ugyanarra az időpontra szervezte ülését, mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), arra vall, hogy nem felhőtlen a viszony a Székelyföld autonómiájáért, illetve az erdélyi magyarság háromszintű autonómiájáért küzdő szervezet között. Az EMNT hetekkel ezelőtt meghirdette marosvásárhelyi tanácskozását az említett időpontra, meghirdetett napirendjén szerepel az SZNT elnöke, dr. Csapó József beszéde is. /Sarány István: Stratégiaváltás. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 25./

Február 26-ára halasztotta január 29-re összehívott ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A hóvihar és a nehéz útviszonyok kétségessé tették, hogy a tanács valamennyi tagja el tud-e jutni Marosvásárhelyre. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetői is elhalasztották az eredetileg január 29-re összehívott gyergyószentmiklósi SZNT-ülést. Az SZNT jelenleg az EMNT elidegeníthetetlen részét képezi, de már az a tény is a kiválást vetítette elő, hogy a gyergyói SZNT-ülést a korábban meghirdetett marosvásárhelyi EMNT-ülés időpontjára hívták össze. Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke elmondta, a gyergyószentmiklósi ülésen eredetileg módosítani kívánták az EMNT és az SZNT viszonyát rögzítő dokumentumot, és partneri viszonyt szerettek volna felajánlani az EMNT-nek. Az erdélyi tanács a kulturális autonómia megvalósítását, a székely tanács pedig a székelyföldi területi autonómia megvalósítását tűzhetné zászlajára. /Gazda Árpád: Az időjárás megóvja az egységet. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./

Fülöp G. Dénes, a marosvásárhelyi Vártemplom hányatott sorsú lelkésze életének 74. évében eltávozott. Fülöp G. Dénes /Alsósófalva, 1931 – Marosvásárhely, 2005/ kitörölhetetlenül beírta nevét az erdélyi magyar református egyház jelenkori történelmének lapjaira. Székelykeresztúron végezte középiskolai tanulmányait, majd a kolozsvári Református Teológia növendéke lett. 1958-tól 1959. július 7-ig a marosvásárhelyi Kistemplom segédlelkésze volt. A pappá szentelését követő napon letartóztatták, s nem sokkal később, koholt vádak alapján 11 év nehéz börtönre ítélték. Azzal vádolták, hogy ’56 őszén, a Teológia diákjaként, a magyarországi forradalommal rokonszenvező magatartást tanúsított – többekkel egyetemben. Felrótták neki, hogy később, egy alkalommal, a Teológia dísztermében tartott áhítaton a Szovjetunióba elhurcolt magyar foglyokért imádkozott. Megismerhette Szamosújvár hírhedt börtönét, majd sokakkal együtt a Duna-delta mocsaras szigetein vágta a nádat, rabtársai között volt Csiha Kálmán, a későbbi püspök, Páskándi Géza és Dávid Gyula. Négy évet kellett letöltenie börtönökben. Kiszabadulása után csupán fizikai munkát végezhetett egy ideig, 1964-ben vállalhatott ismét lelkipásztori szolgálatot. 1984-ben tért vissza Marosvásárhelyre, a Vártemplomba, s itt szolgált egészen 2002-ben történt nyugdíjaztatásáig. Ekkor hozta tető alá azokat az intézményeket, amelyek azóta a város, a környék egyházi és közművelődési életében meghatározó szerepet töltenek be. Sikerült megteremtenie a marosvásárhelyi Kántor-tanítóképző Főiskolát, a Calepinus elnevezésű idegen nyelvű népfőiskolát, a Vártemplom Diakóniai Otthonát, kórusokat hozott létre, elindította az Új Kezdet című folyóiratot. /Nagy Pál: Lelkek hű pásztora volt… = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./