Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2004. július 16.
Kovács Géza sepsiszentgyörgyi szobrászművész kisplasztikáiból nyílt kiállítás júl. 15-én Nagybányán a Teleki Magyar Házban a helyi Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület és a Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága szervezésében. Az alkotásokat Dudás Gyula festőművész méltatta. Kovács Géza /sz. Marosvásárhely, 1958. ápr. 2./ szobrai alumíniumból, bronzból, kőből, fából és acélból készülnek. Számos egyéni kiállítása mellett (Erdély, Magyarország és Svájc) több mint száz csoportos kiállításon vett részt. /(déel): Tárlat nyílt Kovács Géza szobrászművész kisplasztikáiból. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), júl. 16./
2004. július 17.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 6,5–7 százalékos eredményt szeretne elérni az év végi romániai parlamenti választásokon – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke júl. 16-án Marosvásárhelyen. A politikus az RMDSZ Operatív Tanácsának (OT) ülését követő sajtótájékoztatón nyilatkozott erről a kérdésről. Markó elmondta: az OT azt javasolja az RMDSZ területi szervezeteinek, hogy legyenek minél nyitottabbak, ezért a törvényhozók kijelölésére minél több helyen közvetlen urnás előválasztást szervezzenek. Az OT bizottságot hozott létre, amelynek az a feladata, hogy dolgozza ki az RMDSZ választási programját. Ezt a testületet Kötő József ügyvezető elnök vezeti, tagjai között található a szövetség több parlamenti képviselője és szenátora köztük Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei képviselő is. Az RMDSZ fontosnak tartja, hogy a Velencei Bizottság mielőbb készítsen összehasonlító tanulmányt az ET tagállamaiban érvényben lévő vonatkozó jogszabályokról, ami kiindulópontja lehet egy olyan ET-ajánlás elfogadásának, amely lehetővé teszi a nemzeti kisebbségek arányos és méltányos jelenlétét helyi és országos szintű törvényhozási és végrehajtási intézményekben Európa minden országában. /Az RMDSZ készül a parlamenti választásokra. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./
2004. július 17.
Júl. 15-én Markó Béla, az elnöke és Kötő József ügyvezető alelnök, az oktatási- egyházügyi főosztály vezetője Marosvásárhelyen fogadta Borzási Istvánt, a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének elnökét. A megbeszélés után Borzási István elmondta, 1994-ben alakult meg a Baptista Teológia, és a mai napig sincs székhelye. Kezdetben Kolozsváron működött a teológia, két éve átköltöztek Nagyváradra. Nagyváradon a baptisták épületében nyomorognak a teológusok. A Bukaresti Baptista Teológia működteti a nagyváradi Emanuel Egyetemen a baptista teológia szakot, és általuk adják ki az egyetemi oklevelet. Magyar nyelvű nappali tagozatról van szó, de mivel nincsenek akkreditálva, a román egyetem oklevelét adják a végzősöknek. A Baptista Teológiának jelenleg tizenegy magyar hallgatója van. Romániában 138 ezer híve van a baptista egyháznak, tíz százalékuk magyar, 224 gyülekeztük működik, a lelkészeik száma 58. A teológia épületének felépítéséhez kértek segítséget az RMDSZ-től. Létezik a Baptista Világszövetség, továbbá Magyar Baptista Világszövetség, amely három részlegből áll: a magyarországiból, az amerikaiból és az Erdélyi Baptista Szövetségből. /Máthé Éva: Az RMDSZ támogatását kéri a baptista egyház. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./
2004. július 17.
A napot és a holdat szarva között fogta balladatöredék volt annak a festészeti kiállításnak a kiindulópontja, amelyet jún. 24-től láthattak az érdeklődők Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. A négy kiállító művész egyike Márkos András. A csíkszeredai születésű alkotó 1980-ban távozott Nyugatra, a világban sikeresen fejlesztette tovább művészetét. Néhány éve hazatért, Gyergyószárhegyen rendezte be műhelyét, és Hargita megye képzőművészeti életének kovásza. /N.M.K.: A napot és a holdat szarva között fogta. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 17./
2004. július 17.
Egy román irodalomtörténész, Marian Popa 1971-ben egyszemélyes vállalkozásban kiadta a jelenkori romániai irodalom lexikonát (Dictionar de literatura contemporana). Ebben szerepeltette az erdélyi magyarok többségét is, mint "magyar nemzetiségű román író". Beke György emlékezett /Nagy Pál nyolcvanéves. Levélféle Marosvásárhelyre. Nyelvünk és Kultúránk, Budapest, 2004/2) arra, hogy akkor egyedül Nagy Pál tiltakozott a minősítés ellen: Egy irodalmi szótár margójára címmel a bukaresti A Hét 1972. febr. 18-i számában. Kifejtette, hogy romániai magyar, német stb. irodalom van, mely a romániai magyar, német stb. írók munkásságának eredményeként jött létre. Nagy Pál felkérte a szerzőt: a romániai magyar írókat nevezze csak romániai magyar íróknak. Marian Popa becsületére legyen mondva, lexikonának második, 1977-es kiadásában javította a meghatározást: "magyar nemzetiségű íróra, illetve költőre". – Ilyen csatákból állott össze a Te nyolcvan esztendőd, Nagy Pali, írta elismerően Beke György. /B. D. : "Magyar nemzetiségű román írók". = Népújság (Marosvásárhely), júl. 17./
2004. július 19.
A kampány véget ért, és kezdődik a kampány – jelezte Markó Béla, az RMDSZ elnöke júl. 17-én Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján. A választási előkészületek kapcsán beszámolt az Operatív Tanács (OT) júl. 16-i marosvásárhelyi ülésén elhangzottakról is. Aug. 25-ig ki kell dolgozni az RMDSZ választási programját, beleértve a különböző autonómiaformák megteremtését is. Az RMDSZ a parlamenti választásokat megelőzően is főképpen közvetlen, urnás, illetve, ahol erre nincs lehetőség, közvetett módszerrel választja ki képviselő- és szenátorjelöltjeit. Az indulási lehetőséget mindenkinek biztosítani szeretnék. Markó elismerte: a magyarok között van elégedetlenség a nemzeti program miatt, ezért az RMDSZ-nek le kell szögeznie, hogy az autonómia kérdését hangsúlyosan képviseli. Mások a szociális program – nyugdíj, munkahely, segélyprogramok – miatt elégedetlenek az RMDSZ-szel. Van esély arra, hogy megszólítsák a román nemzetiségűeket is. – Markó Béla és a Demokratikus Új Baloldal RMDSZ Platform képviselői júl. 16-án tartottak megbeszélést a Párbeszéd a jövőért konzultáció-sorozat keretében. Bitay Ödön, a platform vezetője hangsúlyozta, hogy a romániai magyarság politikai konszenzusát az RMDSZ-en belül kell kialakítani. A Párbeszéd a jövőért keretében júl. 17-én Kolozsváron Markó Béla és Kötő József oktatási és egyházügyi ügyvezető alelnök az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) Nagy Gábor elnök által vezetett küldöttségével találkozott. Az OMDSZ vezetői kérték: az RMDSZ keresse meg a román diákszervezetekhez hasonló pénzügyi támogatási lehetőségeket is számukra a kormányintézményektől, valamint az Oktatási Minisztériumtól. Az együttműködés volt a központi témája júl. 17-én a Romániai Magyar Közgazdász Társasággal (RMKT) folytatott megbeszélésének is. A két szervezet munkájában bizonyos fajta párhuzamosság létezik, szakmai és stratégiai kérdésekben nem támaszkodnak kellőképpen egymásra. /Erős, felkészült, hozzáértő, elkötelezett frakció a cél. Markó Béla: Mindenkinek éreznie kell azt, hogy beleszólhat közösségünk életébe. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./
2004. július 20.
A Brassói Magyar Diákszövetség szervezésében júl. 19-én Marosvásárhelyen elkezdődött a III. Erdészeti és Faipari Nyári Egyetem. A Faiparos Diáktalálkozó (Sopron-Brassó) résztvevői között nem csak romániai és magyarországi, hanem újvidéki, zólyomi, zágrábi erdőmérnök és faiparis hallgatók is vannak. E találkozó célja, hogy egy olyan magyar erdészeti és faipari értelmiség kialakulásához járuljon hozzá, amely szoros kapcsolatban áll a Kárpát-medence más régióinak szakmai képviselőivel. /-d-: Faiparos Diáktalálkozó Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./
2004. július 20.
A Bonus Pastor Alapítvány szenvedélybeteg emberek segítésével foglalkozik. Horváth Levente református lelkész, felesége, Horváth Mari, és Bartha Éva, az alapítvány munkatársa számolt be a mentőmisszió munkájáról. Horváth Levente elején csak egyhetes táborokat szervezett. Nemsokára jelentkeztek az első eredmények, voltak, akik a tábor után nem estek vissza. Időközben tőlük függetlenül hasonló kezdeményezések indultak Marosvásárhelyen, és Székelyudvarhelyen. Ezeket a kezdeményezéseket összehangolták. A misszió a református egyház keretén belül működik. 1996-ban létrehoztak egy háttérintézményt, a Bonus Pastor Alapítványt. Jelenleg tizenegy csoport működik: Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Zilahon, Nagyváradon, Magyarózdon, Mezőpaniton, Vajdakamaráson és Felsősófalván. A csoportok közti kapcsolatot a negyedéves országos találkozó adja, ahol körülbelül száz ember szokott összegyűlni, ahol a szabadultak találkoznak egymással, megbeszélik gondjaikat. A kapcsolattartás másik módja a körlevél, amit évente öt-hat alkalommal küldenek ki kb. 700 személynek. Sokakban, főleg akik közelében nem működik csoport, ez tartja a lelket, tudják azt, hogy gondolunk rájuk. Az egyes segítőtáborokat meghirdetik az újságokban, rádióban és a körlevélben. Főleg magyarok jönnek el, de voltak románok is, a feleség magyar volt, és folyamatosan fordított a férjének. Most már egyre több drogos vagy játékfüggő ember is jön közéjük. – Megjelent egy kötet Mi az, hogy csodálatos? címmel. Szűcs Teréz beszélgetett szabadultakkal és munkatársakkal. Ezt románra is lefordították. /Szentes Szidónia: Betegekből asszisztensek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 20./
2004. július 21.
A stratégia és az összehangoltság hiánya jellemezte a határon túli felsőoktatás és kutatás-fejlesztés támogatását a rendszerváltás utáni tizenkét évben – állapította meg a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program munkatársai által végzett hároméves vizsgálat, amelynek eredményeiről sajtótájékoztatón számolt be a projektvezető, Berényi Dénes, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Hozzátette: nem kívülről kell támogatni a határon túli felsőoktatást és kutatást, hanem ténylegesen integrálni kell azt a magyarországi felsőoktatási és tudományos rendszerbe, továbbá az Európai Unió célkitűzéseinek megfelelően az etnikai támogatási koncepció helyett regionális oktatási-kutatási hálózatokat kell kialakítani, és ezen belül kell megkeresni a magyar nyelvű felsőoktatás helyét. A kutatásban az 1990 és 2002 közötti időszakot vizsgálták Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és a Vajdaságban abból a szempontból, hogy mennyire hasznosult a határon túli felsőoktatásra és kutatásra ez idő alatt fordított 12 milliárd forint. Általánosságban elmondható, hogy jó helyre került a pénz, azonban a hasznosulás "kissé ellentmondásos". A támogatások segítségével létrejött a Partiumi és a Sapientia Egyetem, illetve Beregszászi Főiskola, valamint kiépült a felsőoktatási és tehetséggondozó kollégiumok hálózata is, a többi között Komáromban, Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Újvidéken. Nagy a jelentősége a magyarországi egyetemek és főiskolák kihelyezett tagozatainak is, amelyből több mint 30 működik a négy magyar kisebbségi régióban. Ezek a tagozatok nagy mértékben hozzájárultak a magyar értelmiség képzéséhez, anélkül, hogy akár a szülőföldjükön belül, akár azon kívül utazniuk vagy elvándorolniuk kellett volna. A diákok nagy többsége azonban nem tartja kielégítőnek az itt szerezhető gyakorlati képzést. A három éven keresztül folyt, több mint 50 ember munkáját összefogó kutatásban elemezték a határon túli és a hazai sajtót, kérdőíves adatgyűjtést végeztek a diákok és az oktatók körében, mélyinterjúkat készítettek mértékadó hazai és határon túli személyekkel. /Nincs stratégia a határon túli felsőoktatás támogatásában? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./
2004. július 22.
Az idei a harmadik év, melyben a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség ill. elnöke, Nagy Ferenc gondoskodik a nemzetközi karnagykurzus megszervezéséről. Júl. 13-a óta Marosvásárhelyen folyik a Kárpát-medencei magyar karnagyok tanfolyama. Ebben az évben a romantikus zene a témakörük. /Járay Fekete Katalin: Kárpát-medencei magyar karnagyok tanfolyama. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./
2004. július 24.
A marosvásárhelyi román napilap (Cuvantul Liber) júl. 23-i számában. Dr. Mircea Dogaru történész annak a bizonyítására vállalkozott, hogy az államalapító Szent István király valójában román volt. Szerinte már Árpád fia, Zoltán is román lányt vett feleségül, unokája, Taksony úgyszintén, aki a mamától a magyarok között szokatlanul finom vonásait örökölte. Hogy a magyar történetírásban kunként (kazár) emlegetik a Taksony feleségét? Dogaru szerint a kunok országa nevet valójában az erdélyi román területek viselték. Taksony fia, Géza (Geyza) az erdélyi Gyula (Iuliu cel Batran) lányát, Saroltot vette feleségül, "akinek neve az Olt által átitatott földet (sár+olt)" jelent. Ebből a vegyes házasságból született a cikkíró szerint Voicu, Waic, azaz Vaik Olachis (törökül hőst, vitézt jelent Vajk), aki a keresztségben a Szent István nevet kapta. A leendő fejedelem már gyermekkorában anyanyelvét, a románt beszélte mind a családban, mind pedig a királyi udvarban – állította Dogaru, s bizonyításképpen Tata, Tatabánya nevét említi, ami szerinte a román tataból származik. A cikk szerint István valójában azért akarta kiterjeszteni uralmát Erdélyre, mert ezáltal az anyai örökséget vette birtokába, s ez az érzés képezte a magyar királyoknál a románok elleni örökös agresszió alapját is. – Egy dolog miatt lehet örülni a lap sűrűn szereplő történésze, Dogaru úr cikkének. Ha szavai értő fülekre találnak, ha ugyanis Szent István többíziglen is román volt, miért ne állhatna az ő szobra Marosvásárhely főterén. A magyar-román megbékélés jegyében felállíthatnának a Rózsák terén egy impozáns Szent István-szobrot. /(bodolai): Főtéri szobrot Szent Istvánnak! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./
2004. július 24.
Júl. 24-én Dálnok völgyében rendhagyó szoboravatás lesz, a műút mentén lévő vendéglő előterében állítják fel Dózsa György mellszobrát, alkotója Miholcsa József, marosvásárhelyi szobrászművész, aki a panzió tulajdonos, Daragus Attila megrendelésére készítette el a művet. – A falunapok lesznek Sepsiillyefalván, Ozsdón és Egerpatakon. /(Flóra Gábor): Eseménydús hétvége Háromszéken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./
2004. július 24.
A hetvenéves Török Gáspár fotóművész rendhagyó fotókiállítással lepte meg az őt köszöntő baráti kört és a marosvásárhelyi közönséget. Egy hónappal ezelőtt mutatták be Török Gáspár szép kivitelezésű albumát, kiderült, hogy vannak még értékes képei. Ezek a fotók láthatók az „Ami kimaradt” címet viselő kiállításon Marosvásárhelyen, a Vár Galériában. Török Gáspár 1989-től aktívan részt vett a romániai fotóművészeti élet irányításában, az AAF erdélyi fiókjának, majd a marosvásárhelyi fotóklubnak is az alelnökévé választották. /(b. gy.): Alkot és szervez. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./
2004. július 26.
Az Európai Unió bővítése és következményei című előadáson Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke a maga nemében egyedülállónak nevezte a Bálványosi Szabadegyetemet, mivel olyan, magyar–magyar, illetve román–magyar párbeszédre ad lehetőséget, mely Közép–Európa stabilitása szempontjából nagyon fontos. Emil Constantinescu, Románia egykori elnöke beszédében hangsúlyozta: az első Szabadegyetemre a ’90–es marosvásárhelyi konfliktus után három hónappal került sor, amikor az értelmiségiek úgy döntöttek, példát adnak a párbeszédre. A következőkben Constantinescu az uniós csatlakozásról szólt: szerinte a romániai társadalom nem ismeri a csatlakozás árát, hiszen az gyökeres átalakulást feltételez. Tőkés László EMNT–elnök elmondta, ők rendszerváltást és alternatívát, nem pedig megosztást akarnak – a vezetőknek menniük kell, azonban úgy, hogy ne rántsák magukkal a romániai magyarságot. Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök, a Fidesz–MPSZ elnöke szerint 11 millió magyar lépett be az unióba, így itt az ideje, hogy végleg töröljük a "kis ország vagyunk" kifejezést. A romániai demokrácia igazi fokmérőjének az autonómiát tartja a volt magyar miniszterelnök. Orbán szerint most lehet ilyen ügyben kellő nemzetközi támogatással porondra lépni. Milyen eszközökkel lehet fellépni ellenzéki helyzetből a határon túli magyaroknak jutó támogatások megkurtítása ellen? – kérdezték Orbán Viktortól. A miniszterelnök szerint ez az eszköz: a nyilvánosság. Orbán kiemelte, a támogatás nem szociális segély hanem valójában beruházás, hiszen a határon túli magyarok hozzáadnak az anyaország erejéhez. /Szombaton véget ért a tizenötödik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és diáktábor. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 26./
2004. július 26.
Júl. 24-én három találkozóra került sor Marosvásárhelyen a Párbeszéd a jövőért konzultációsorozat keretében. Markó Béla és az Erdélyi Magyar Civilszervezetekért Alapítvány képviselői, Somai József kuratóriumi tag és Egri István ügyvivő megbeszélésén a szövetségi elnök felkérte az ERMACISZÁ-t, hogy az alapítvány is tegyen javaslatokat a civiltársadalmat érintő jogszabályokra, beleértve a személyi jövedelemadó egy százalékának az adózó szándéka szerinti átutalására vonatkozó végrehajtási utasítást, valamint arra, hogy az önkormányzatok hogyan támogassák hatékonyabban a civil szervezeteket. Tanácsadó iroda létrehozásához kérte az RMDSZ támogatását Maksay Ádám, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke. Szükség lenne az Erdélyben működő magyar műemlékvédő egyesületek tevékenységének összehangolása és egy szakfolyóirat megjelentetése. Végül Markó Béla Káli Király Istvánnal, a Romániai Magyar Könyves Céh elnökével és Burus Endre vezetőségi taggal tárgyalt. A könyvek forgalmazására kivetett 9 százalékos, és azok nyomtatására érvényes 19 százalékos hozzáadott értékadó következtében a könyvek eladásának lehetősége az elmúlt évekhez viszonyítva visszaesett – hangzott el a tanácskozáson. Megállapították: szükséges a romániai közkönyvtárak vásárlási alapjainak növelése, és az, hogy a mindenkori magyar kormányzat alapokat különítsen el az erdélyi könyvek megvásárlására a magyarországi könyvtárak részére. /Párbeszéd a jövőért Marosvásárhelyen. Három civil szervezettel tárgyalt Markó Béla. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./
2004. július 26.
Marosvásárhelyen Borsos Tamás szobrára elítélő feliratot festettek. Borsos Tamás /1566-1633/ Marosvásárhely főbírája volt. A felirat rossz magyar helyesírással készült. A szobrot már leleplezése előtt, 2000-ben is meggyalázták. /Máthé Éva: Szobrok sorsa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./
2004. július 26.
Júl. 24-én Demeter János, a megyei tanács elnöke, Vajda Lajos alelnök, Torja, Dálnok és Maksa polgármestere, Németh Csaba szenátor és a sajtó képviselői jelenlétében került sor a Dálnok-völgyi Dózsa panzió előtt a Miholcsa József marosvásárhelyi szobrász által készített Dózsa-portrészobor avatóünnepségére. A műkőből készített szobrot 1999-ben állították fel. Daragus azért várt az avatással eddig, hogy a Dózsa panzió környezete is méltó legyen a nagy férfi emlékéhez. Az ünnepséget házigazdaként Daragus Attila magánvállalkozó, a szobor megrendelője, Torja község alpolgármestere nyitotta meg. Ünnepi beszédet Magyari Lajos költő, a Háromszék főmunkatársa mondott, előbb a magánkezdeményezésre készült szobor mecénásának tettét méltatta, majd Dálnok legnagyobb fiának életét és az általa vezetett parasztháborút elevenítette fel. /Iochom István: Dózsa ismét hazatért szülőfalujába. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 26./
2004. július 26.
A Szatmárnémetiben élő Simonfy József költő rendszeresen közöl verseket a Helikonban és más lapokban. Első kötete Bánatkönyve címmel 2000–ben, a második Égdarab címmel 2002–ben jelent meg a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában. Nemrég ugyancsak a Mentor adta ki a Holdkóros halak című kötetét. /E. Gy.: Új könyv. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 26./
2004. július 27.
A gyulafehérvári érsekség Balánbányára vezényelte Nagyenyed eddigi plébánosát, Bálint Emil atyát, aki öt éve szolgál a Fehér megyei településen. A hívek attól tartanak, hogy papjuk távozásával megszakad az a folyamat, amelynek eredményeként megteltek a nagyenyedi templom padsorai. A hívek büntetésnek érzik népszerű papjuk elhelyezését, ezt Jakubinyi György érseknek címzett nyílt levelükben is megfogalmazták. Öt évvel ezelőtt hasonlóan drámai periódust élt át a ma több mint háromszáz lelket számláló nagyenyedi katolikus hitközösség. Akkor Papp László plébános elmenetelét fájlalták, akit igazi építő embernek tartottak. Az ő idejében indult el a Mustármag mozgalom, az ő nevéhez fűződik a Történelmi Családok Castellum Alapítványa is, amelynek keretében rendszeresen működtek az időseknek, házasulandóknak és fiataloknak szánt lelkigyakorlatok. Amikor 1999-ben Papp Lászlót Marosvásárhelyre helyezték, ötszáz aláírással megerősített kérvényben folyamodtak az érsekhez, Papp László maradását kérve. Ilyen körülmények között érkezett Nagyenyedre a fiatal Bálint Emil, akit azután hamar megszerettek. Amíg Papp Lászlót templomépítőnek nevezték, Bálint Emilre közösségépítőként gondolnak az enyediek. A nagyenyediek küldöttséget menesztettek Gyulafehérvárra – eredménytelenül. Bálint Emil plébános fegyelmezetten vette tudomásul az érsekség döntését, de fájlalja, hogy el kell válnia híveitől. /Lukács János: Emil atya távozását fájlalja Nagyenyed. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./ „Túldramatizálják a helyzetet a nagyenyedi hívek” – nyilatkozta Potyó Ferenc általános érseki helynök. Bár az áthelyezésekről minden esetben Jakubinyi György érsek dönt, az ilyen értelmű javaslatokat Potyó Ferenc teszi meg. Indoklása szerint a döntést két szempont szerint hozták meg. Az egyik az volt, hogy idén szokatlanul sok, 17 újmisés végzett a teológián, akiket káplánként el kellett helyezni, másrészt pedig Szabó Dénes maga kérte, hogy szeretne szülőfalujához, a Nagyenyed melletti Türhöz közelebb kerülni. Potyó Ferenc emlékeztetett, öt évvel ezelőtt éppen Bálint Emil odahelyezése ellen ugyanígy tiltakoztak. /D. Balázs Ildikó: Potyó Ferenc: nem történt tragédia. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./
2004. július 27.
Júl. 23-án Marosvásárhelyen bemutatták Gecse Géza, a Magyar Rádió Határok nélkül című műsorának felelős szerkesztője által összeállított Állam és nemzet a rendszerváltás után című kötetét. A találkozón jelen volt Komlóssy József, a SENCE (Society for the Protection of National Minorities in Central Europe) – az Európa Tanács Közép-európai Nemzeti Kisebbségek Védelméért Társaság Svájcban élő alelnöke. A két éve megjelent könyv a Magyar Rádióban elhangzott riportok és a Tolcsvay klubban tartott Határok nélkül vitaestek szerkesztett változata. Komlóssy szerint ez egy igazi történelemkönyv, amely olvasmányos és mégis gazdag információkat hordoz. /(mészely): 1848-tól a kettős állampolgárság kérdéséig. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./
2004. július 28.
A tavalyi felvételihez képest növekedett a színvonal a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen – hangsúlyozta Kovács Levente dékán. Míg az előző évben a színészet szakra nyolc lányt és csak három fiút tudtak felvenni, addig az idén a nyolc tandíjmentes és hét fizetéses (ebből egyet nem töltöttek be) helyre kilenc fiú és öt lány jutott be. Idén a színészet szak mellett bábszínészi és zenetanári szakokat indítanak. Idén először rajtol a zenetanári szak. /Mészely Réka: Felvételi a színművészeti egyetemen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./
2004. július 28.
Több mint tíz éve szervezi és vezeti a csángó tábort és mezőségi szórványtábort Erdőcsinádon Lukácsy Szilamér református lelkipásztor és felesége, Anna. Idén a táborozók egy része Pusztináról érkezett, a többiek pedig mezőségiek illetve marosvásárhelyiek. A táborban Simon György marosvásárhelyi magyar szakos tanár kifejtette, Pusztinán sokkal jobban beszélnek magyarul, mint a klézsei, a Somoskáról vagy a máshonnan érkező gyerekek. Beérett az utóbbi években bevezetett fakultatív magyarórák (Bilibók Jenő tanár munkája) gyümölcse. Több pusztinai családból dolgoznak Magyarországon, sokan közülük idővel kitelepednek. /Járay F. Katalin: Csángó gyermekek Erdőcsinádon. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./
2004. július 28.
Elhunyt Mészáros József /Székelyhíd, 1928. aug. 1. Marosvásárhely, 2004. júl. 26./ nyugalmazott főkönyvtáros, bibliográfus, irodalomtörténész. Az egyetem elvégzése után a marosvásárhelyi Vörös Zászló című napilapnál kulturális rovatot szerkesztett, aztán 1956-tal kapcsolatban menesztették a laptól. 1958-tól a Maros Autonóm Tartomány könyvtárában dolgozott, 1960-tól a tartomány több mint 900 (!) közkönyvtárának volt a módszertani irányítója. Élete „fő műve", hogy szakosította, korszerűsítette a marosvásárhelyi közkönyvtárat. Megmentette a csíksomlyói és gyergyószárhegyi ferencrendiek, a zilahi Wesselényi Kollégium és a székelykeresztúri unitárius gimnázium könyvtárát. Az utóbbi fás-szemetesládájában felfedezte Orbán Balázs több mint száz éve eltűnt 164 eredeti fényképét. Ugyanott felfedezte a jeles szentgericei pedagógus, tréfamester és folklorista Tiboldi István kallódó népköltészeti gyűjteményét. Számos vers- és tanulmánykötethez írt előszót, könyvészetet, szerkesztette azokat, miközben verseket írt. Kós Károllyal, Szilágyi Domokossal behatóan foglalkozott. Éveken át irodalmi műsorokkal volt jelen a marosvásárhelyi rádió műsorában. /Máthé Éva: Jóska bácsi elment... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./
2004. július 28.
Kelemen Imre /sz. Szováta, 1937. máj. 17./ otthon, az erdőkitermelésben dolgozott, amikor kitört az 1956-os forradalom. Öt-hat társával elhatározták, átszöktek a határon, hogy segítsék a budapesti forradalmárokat. Elfogták őket, fegyveres összeesküvés vádjával a kolozsvári katonai törvényszék marosvásárhelyi kirendeltsége Kelemen Imrét hét év börtönbüntetésre ítélte. Büntetése egy részét a szamosújvári börtönben töltötte le, erről szól visszaemlékezése, amely a Bartis Ferenc által szerkesztett Igazunk ’56 című budapesti folyóiratban jelent meg. Kelemen Imre 1957 szeptemberében került Szamosújvárra. Közel 50-en voltak a cellában, az ország minden részéről. Reggel öt órakor volt ébresztő és este tíz óráig nem volt szabad lefeküdni. Napközben a padokon és az ágyszélen volt szabad ülni. Mindenért büntetés járt: hétnapi fogda. A hétnapi fogda alatt csupasz ágytakarón és szalmazsák nélkül aludtak. Két nap langyos sós vizet kaptak a büntetés alatt, a harmadik nap volt csak étel. 1958-ban az egyik zárka rabjai fellázadtak. Hallatszott a rettenetes ordítás, verték a rabokat, megszólaltak a géppuskák is. Egy hónapon keresztül mindennap folyamatosan verték a rabokat. Miután megbosszulták az egyes pavilon rabjainak lázadását, a többiek is sorra kerültek. – Egy másik alkalommal elvették az evőeszközöket. Minden két embernek hagytak egy sajkát és egy kanalat. Az egyik evett, a másik nézte. Egy óra múlva pedig fordítva. Mindenesetre az egyik legjobban bevált módszer volt a kínzásra. Mindnyájan nagyon legyengültek, sorra megbetegedtek. – Az első télen nyolcadik alkalommal volt egy kis melegítés, a második telet azonban fűtés nélkül kellett elviselniük. Nem volt sem ágy, sem priccs, sem szalmazsák, sem takaró, az ablakból hiányzott az üveg. – 1958 őszén, a lázadás után nagy volt a terror. Minden semmiségért jött a büntetés. Egy alkalommal már több ideje nem fürödtek és szóltak az őröknek, hogy szeretnének megfürödni. Kivitték őket, sorfalat álló rendőrök álltak, a kezükben seprűnyéllel. Az őrök ütöttek, kit hogy értek: kit fejbe, kit vállon, kit lábon. A fürdőben várták a meleg vizet. Megeredt a jéghideg víz. A hideg víz elől nem volt hová félreállni. Az őr az ajtót becsukta, a fürdőből nem lehetett kimenni. Álltak a jéghideg víz alatt, míg az őr el nem zárta a vizet. Visszafelé újból seprűnyéllel ütötték őket. – Egyszer zárkatársa, Bartis Ferenc rosszul lett, elvesztette eszméletét. Kelemen kizörgött, kérte, jöjjön orvos. Erre Kelemet kihívták az őrök és borzalmasan összeverték. /Kelemen Imre: A bölcsőtől a megsemmisítő börtönig. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 27., folyt.: júl. 28./
2004. július 29.
Román lapok szerint Adrian Moisoiu, a Nagy-Románia Párt parlamenti képviselője egy jún. 22-ével datált értesítést kapott a Legfelsőbb Semmítőszéktől, amelyben azt közlik a képviselővel, hogy a kivizsgálás nyomán megállapítást nyert, miszerint Wass Albert nem tekinthető háborús bűnösnek. A közlemény nyomán dúl-fúl a marosvásárhelyi Hősök Kultusza Egyesület, amely közleményt hozott nyilvánosságra ezzel kapcsolatban. Ebben név szerint is felsorolja azoknak a román, zsidó és magyar áldozatoknak a nevét, akik szerintük a Wass Albert által a magyar katonáknak adott kivégzési parancsok következtében veszítették életüket. Az egyesület felszólította a Legfelsőbb Semmítőszéket, hogy vizsgálja felül azt a közleményt, amit a képviselőhöz juttattak el, és másítsa meg véleményét a Wass Albert-üggyel kapcsolatban. /A Wass Albert-ügy újabb bonyodalmai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./
2004. július 29.
Hosszantartó betegség után marosvásárhelyi otthonában elhunyt Illyés Kinga Széchenyi-díjas előadóművész /Bereck, 1940. dec. 10. – Marosvásárhely, 2004. júl. 28./, Marosvásárhely díszpolgára. Pályafutása meghatározó részében a marosvásárhelyi színházhoz kötődött, később tanított a Színművészeti Egyetemen is. Önálló estjeivel évtizedek óta járta Erdélyt, az anyaországot és a világ magyarságát. Számosan emlékeznek például Fagyöngy című önálló lemezére, Saint Exupery Kis hercegének előadására vagy az egy-két hónapja több helyütt bemutatott Márai San Gennaro vére vagy a Szent Erzsébet legendája estjeire. Néhány éve Kecskeméten jelent meg az erdélyi magyar költészet gyöngyszemeiből válogatott Útravaló című dupla CD-je és kazettája. Az egyetemes magyar előadóművészet egyik legnagyobb alakja volt, aki egész életét a magyar nyelv és kultúra ápolásának szentelte. Temetéséről később intézkednek. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./ Csaknem hatvannégy éves korában Marosvásárhelyen elhunyt Illyés Kinga színművésznő. Páratlan lelkierővel küzdött hosszú éveken át a kegyetlen betegséggel, mely végül legyőzte őt. Gazdag embernek tekinthetik magukat azok, akik rendelkeznek a szavalatait tartalmazó hanglemezekkel. /Máthé Éva: Csillag volt a színjátszás egén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./
2004. július 29.
Júl. 28-án kezdődik Marosvásárhelyen a Félsziget Fesztivál. Esett az eső, további esőzéseket jelentettek. Sorra érkeznek a hátizsákos fiatalok. Lokodi Csaba, a pénzügyi felelős reménykedik. Már több mint ezer, öt napra szóló, 400 ezer lejes jegyet eladtak. Negyvenezer résztvevőre számítanak továbbra is. /(Máthé Éva): Félsziget Fesztivál – 2004. Megázva bár, de törve nem! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./ A Félszigetre mintegy negyvenezer embert várnak a rendezők. A másodszor sorra kerülő, ötnapos rendezvénysorozaton a romániai és a magyarországi könnyűzene krémje lép közönség elé. A közönség több mint 70 könnyűzene-koncertből válogathat. A Félsziget költségvetése 200 ezer euróra rúg, ennek a felét teszik ki a koncertek. /Félsziget Fesztivál – Marosvásárhely. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 29./
2004. július 30.
Sikeresek voltak a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem a tanári állásokra meghirdetett versenyvizsgái, folytatják az infrastrukturális beruházásokat, egyes szakokon háromszoros túljelentkezést tapasztaltak, máshol azonban aggasztóan alacsony volt az érdeklődők száma. A csíkszeredai karon működő környezetgazdaságtan szakon meghirdetett 50 helyre alig 15-en jelentkeztek, az agrár- és élelmiszeripari gazdaság szakon pedig az 50 helyre csupán 11-en. A mezőgazdasági szakokat elsősorban a székelyföldi alapfoglalkozás támogatása céljából indították Csíkszeredában. Kolozsváron a fotóművészet-média szakon 20 helyre 64-en, Marosvásárhelyen a társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok szak 40 helyére 169-en jelentkeztek. A következő tanévben több mint 2000 fiatal tanul majd a Sapientián. Az egyetemen 49 sikeres tanári versenyvizsga zajlott. Az oktatók fele már az egyetem keretén belül tevékenykedett. Egyesek magasabb fokozatba léptek, mások pedig új oktatói az intézménynek. Csíkszeredában a tanév kezdetéig a volt csíksomolyói árvaház épületének egyik szárnyát már a tanév kezdetétől használatba veheti az egyetem, Marosvásárhelyen november folyamán tervezik átadni az új campus épületét, Kolozsváron pedig három szak működtetéséhez szükséges kari székhelyt építenek fel. Ebben az évben a Sapientiának 1 milliárd 450 millió forintból kell gazdálkodnia. Korábban 1,8-2 milliárd forint állt az erdélyi magyar felsőfokú oktatási intézmény rendelkezésére. /Kiss Olivér: Infrastrukturális beruházások a Sapientián. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
2004. július 30.
Orbán Viktor ismét úgy viselkedett, mint az árvíz, amely kilép a medréből, majd felmérhetetlen kárt hagy maga után – állapította meg júl. 29-én Marosvásárhelyen, a Félsziget Fesztiválon Újhelyi István, az MSZP parlamenti képviselője, utalva a volt miniszterelnök múlt hét végi tusnádfürdői nyilatkozatára. A képviselő elmondta: ötvenfős magyarországi küldöttség tagjaként a Fekete-tenger partján lévő Navodari üdülővárosban járt, ahol az idén az ifjú európai szocialisták táborát szervezték. – A magyar delegáció kiválóan érezte magát a táborban mindaddig, amíg a román lapok nem tálalták felháborodottan Orbán Viktor nyilatkozatát, amely szerint a volt kormányfő nem támogatja az ország európai uniós felvételét, ha a szomszédos ország nem adja meg a kisebbségben élő magyarságnak az autonómiát. "Érezhetően feszültebbé vált a légkör körülöttünk, a román kollégák rajtunk kérték számon Orbán Viktor felelőtlen nyilatkozatait, amelyekkel nemcsak az erdélyi magyar közösséget osztja meg, hanem a román-magyar viszonyban is kárt okoz. Meg kell mutatnunk, hogy másként is lehetséges az együttélés és a közös jövő tervezése" – fejtette ki az MSZP-s képviselő. Újhelyi István elmondta: az európai stílusú együttélésnek sokkal inkább megfelelnek a románok és a magyarok számára is nyitott rendezvények és közös szoboravatások, mint az erőfitogtatás. Ezzel az aradi Szabadság-emlékmű újbóli felállítására, valamint a most zajló Félsziget Fesztiválra utalt. Nyakó István, az MSZP parlamenti képviselője elmondta: elfogadhatatlan az Orbán Viktor által megfogalmazott zsarolás, mert emiatt a romániai magyarság csak veszít. Ha ugyanis Románia nem válik EU-taggá, az országban nem fogják tiszteletben tartani a kisebbségekre vonatkozó uniós előírásokat, mi több, autonómiát sem biztosítanak majd az ott élő magyaroknak – állapította meg a képviselő. /Újhelyi István szocialista képviselő szerint: Elfogadhatatlan Orbán Viktor zsarolása. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 30./
2004. július 31.
Adrian Nastase kormányfő Orbán Viktor volt magyar miniszterelnökhöz írt nyílt levele a nyugalomra vágyó nyugati fülnek akár kedves is lehet, hiszen Nastase az etnikumok közötti példás megértés hattyúdalát küldi világgá. Magyarhonból a kormánypárti kórus ugyanazt mondja, mint román elvtársai. A hangnem és a mondanivaló megegyezik, amit a magyar kormány illetékesei mondanak, azt RMDSZ-berkekből lehet hallani újra. A proletár internacionalizmus korában például Kádár János és Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársak Marosvásárhely főterén mély egyetértésben elhatározták, hogy a romániai magyarság teljes egészében Románia belügye kell hogy legyen. Most újra megismétlődött a forgatókönyv: a román kormány nagy megelégedésére ismét visszautalták az ügyet kizárólagos hatáskörükbe. Kovács László külügyminiszter vagy Bársony András államtitkár a többség akaratának rendelik alá „itteni boldogulásunkat”, írta Makkay József cikkében. Orbán Viktor beszéde után meglepő az RMDSZ egyes vezetőinek elhatárolódó nyilatkozata és meglepő a magyar kormánypártok egymást túllicitáló ítélethozatala, amely felhatalmazva bukaresti elvbarátaikat, hogy nyugodtan haladjanak a nemzetiségi politika eddigi útján. /Makkay József: Autonómiáról ellenszélben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./