Elhunyt András Gyula, a szatmári Harag György Társulat örökös tagja
Életének 75-ik évében tragikus hirtelenséggel elhunyt pénteken András Gyula, a szatmárnémeti Harag György Társulat örökös tagja – közölte a teátrum.
András Gyula Csíkszeredában született 1942. február 2-án. Első szerelme a néptánc volt. Hívták az Állami Székely Népi Együtteshez, de akkor már sikerrel felvételizett a színire. 1964-ben végzett Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, attól kezdve a Szatmárnémeti Állami Magyar Színháznak, illetve utódintézményének, az Északi Színház magyar tagozatának a tagja. Különböző karakterszerepekben tűnt fel. Közel másfélszáz alakításának tapsolhatott a közönség az elmúlt hat évtized alatt. András Gyula volt az együttes „nagy beugrója" is.
Örkény István egyperceseinek hiteles tolmácsolójaként mintegy negyven egyperces szerepelt repertoárján. Több alkalommal vállalt zsűritagságot a Gellért Sándor Vers- és Prózamondó Versenyen és a Vidám Versek Versmondó Versenyén. A Szent-Györgyi Albert Társaság 1998-ban, mint az évad legjobb epizódszínészét, Nádai István-emlékplakettel tüntette ki. Nyugdíjazása után is sokat foglalkoztatta a Harag György Társulat, állandó fellépője volt Sződemeteren a Kölcsey-ünnepségeknek, továbbá az Ady-ünnepségeknek is (közel ötven Ady-verssel a repertoárjában), a Petőfi-napoknak Erdődön és Koltón, de nem hiányoznak repertoárjából kortárs költőink művei sem. Állandó szereplője a Szent-Györgyi Albert Társaság és a Németi református egyházközség által szervezett kulturális programoknak. Vesztesek címmel jótékonysági műsort tartott Szatmárnémetiben a Szentlélek plébánia Merk Mihály termében Böjte Csaba alapítványa javára, valamint a Németi templomban, a Rákóczi Kollégium javára.
A Harag György Társulat művészeti vezetése 2013 októberében, a társulat fennállásának 60-ik jubileumára szervezett ünnepségsorozat keretében adományozott örökös tagságot András Gyula színművésznek. A színművészt a Szatmárnémeti Északi Színház előcsarnokában ravatalozzák fel, akik el szeretnék helyezni a kegyelet virágait a művész ravatalánál, megtehetik azt március 27-én, hétfőn 13.30 és 15 óra között a színház előcsarnokában. A temetésre aznap, 16 órától kerül sor a Magyar (Rodnei) utcai református temető ravatalozójából római katolikus szertartás szerint.
Krónika (Kolozsvár)

Kiegyezett a Csíki Sör Manufaktúra a Heinekennel
Barátságos úton rendezte márkanévvitáját a Csíki Sör Manufaktúra és a Heineken Románia, amely a megállapodás értelmében minden peres ügyet megszüntet a másik fél ellen – jelentette be hétfőn a csíkszentsimoni sörgyár tulajdonosa.
A két cég magyar és angol nyelvű közös közleményét a Csíki Sör Manufaktúra tette közzé hétfőn Facebook-oldalán.
A kommüniké szerint a felek megegyeztek abban, hogy a Ciuc és a Csíki Sör márkanevek „egymás mellett békében meg fognak férni a piacon". A megegyezés része, hogy minden peres ügyet a felek egymás ellen megszüntetnek. A közlemény megállapítja azt is, hogy a konstruktív tárgyalások után mindkét fél érdekévé vált, hogy a Csíki Sör márkanév körüli vita barátságos úton rendeződjék.
„A mindkét fél részéről tanúsított kompromisszumos kiegyezés után a két cég bizakodóan néz a jövőbe és ezután több időt és energiát tud arra szánni, hogy építse kapcsolatait a közösséggel, partnereivel, fogyasztóival, és így most már csak arra kell összpontosítani, amihez a legjobban értünk: a sör készítéséhez" – olvasható a Lixid Project Kft. működtette manufaktúra által ismertetett közleményben. A csíkszentsimoni sörgyár támogatóin, fogyasztóin, a helyi közösségen kívül Magyarország kormányának is megköszöni az önzetlen segítséget, ugyanakkor köszönetet nyilvánított Hódmezővásárhely városának is. Mint ismert, a magyarországi település képviselő-testülete kiállt az Igazi Csíki Sör mellett a márkanévvitában.
Lázár János, a budapesti miniszterelnökséget vezető miniszter pénteki csíkszentsimoni látogatása során a magyar kormány nevében tárgyalásra biztatta a Heinekent és a Csíki Sör Manufaktúrát a védjegyhasználat vitájában. Lénárd András, a Csíki Sör Manufaktúra vezetője közölte: már csütörtökön elkezdődtek a tárgyalások a Heineken Románia és a csíkszentsimoni sörgyár képviselői között, és bízik abban, hogy megegyezés születik a felek között.
A marosvásárhelyi táblabíróság január 27-i ítéletében jogerősen betiltotta az Igazi Csíki Sör gyártását és forgalmazását. Az Igazi Csíki Sör gyártóját a holland multinacionális társaság romániai leányvállalata perelte be, mert úgy vélte, hogy a sör gyártója eltulajdonította szellemi tulajdonát. A romániai sörgyártók perének nyelvi vonatkozásai vannak. A bíróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy egy termék román megnevezésének jogi védelme kiterjed-e a termék köznyelvben használt magyar megnevezésére is. A holland multinacionális cég 2003 óta rendelkezik a Csíkszerdában gyártott Ciuc premium (Csíki prémium) sörmárkával, amelyet az erdélyi magyarok csíki sörként emlegetnek. 2014 novemberében azonban megjelent a piacon a Csíki Sör Manufaktúra terméke, az Igazi Csíki Sör, amely számára a gyártó Lixid Project Kft. szerzett romániai és európai jogi védelmet.
A magyar kormány az elmúlt időszakban nyíltan védelmébe vette a Hargita megyei sörgyárat, az Orbán-kabinet pedig nemrég törvénytervezetet dolgozott ki a tiltott önkényuralmi jelképek kereskedelmi használatának tiltásáról. A jogszabály előírná, hogy nem szabad például horogkeresztet vagy vörös csillagot megjelentetni a különböző termékeken, logókon és címkéken. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a múlt héten újságírói kérdésre nem cáfolta, hogy összefüggés van a Heineken vörös csillagot tartalmazó cégérével, az Igazi Csíki Sör forgalmazásának akadályozása és a kormány törvénytervezete között.
kronika.ro

A magyarellenes megnyilvánulások lajstroma
Külön lapszámban jelent meg a Transylvanian Monitor (Erdélyi Figyelő) hasábjain az összes olyan eset, amit dokumentálni tudtak a magyarellenesnek mondott megnyilvánulások témakörében. Erről is szólt hétfői sajtótájékoztatóján Tőkés László.
Számos visszaélés történik a mai napig a romániai magyarság kárára – állapította meg tegnapi nagyváradi tájékoztatóján Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Ő, valamint Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke és Nagy Attila referens mutatta be a Transylvanian Monitor (Erdélyi Figyelő) legújabb számát, amely teljes egészében erről szól. A 2014–2016-os, valamint az előbbi időszakokban lezajlott magyarellenes megnyilatkozásokat számbavéve nyilvánvalóvá válik, hogy a magyarságunkkal szemben folytatott, érszázados hagyományokra visszatekintő román állampolitika céltudatos és következetes módon törekszik kisebbségi közösségünk asszimilációjára és kiküszöbölésére – emelték ki. Ezen magyarellenes stratégiai terv véghezvitelében egyaránt szerepet vállalnak mind az állami szervek, mind az államhatalom központi és területi intézményei, mind a politikai pártok és számos civil szervezet, továbbá a hírközlő szervek széles skálája, valamint a román közélet nacionalista „bajnokai”. Az alkalmazott stratégia egyszerű, de igen hatásos: a romániai sajtóban – melyet egyébként nagyrészt politikai pártokhoz kötődő személyek tulajdonolnak – heves támadások indulnak a magyar intézmények és szervezetek, a közösség vezetői ellen, hamis és megalapozatlan elméletekkel és vádakkal mérgezve a közvéleményt, ily módon pedig magyarellenes hangulatot keltve a román állampolgárok sorában, később pedig, éppen a maguk által gerjesztett általános közhangulatra hivatkozva, a törvényhozás, a politikusok és az állami intézmények „a választók elvárásai” mentén a magyar közösség jogait sértő döntéseket hoznak. Ily módon a kör bezárul s kezdődhet minden elölről…
Összegzés
A Transylvanian Monitor 312 esetet mutat be, ezeket a sajtóból gyűjtötték össze. Az EMNT vezetése úgy véli, az utóbbi három esztendő történései sorában különösképpen gondolkodóba ejtő az igazságszolgáltatás egyre nyilvánvalóbb bekapcsolódása a magyarellenes politikai gyakorlatba, konkrét formában pedig a Belügyminisztériumnak a 2015–2020-ra szóló közvédelmi és közbiztonsági stratégiája, amely – egyebek mellett – az autonómia igénylésének bárminemű formáját is a közrend ellen irányuló veszélyforrásnak nyilvánítja. Ebben az összefüggésben válik fenyegetővé a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) vezetőjének az a nyilatkozata, mely a területi autonómiára irányuló magyar–székely törekvések megakadályozását helyezi kilátásba.
A magyar nyelvhasználat és a nemzeti szimbólumok ellenében folytatott, összehangolt támadások mellett, a hivatkozott időszakban kimondottan újdonságnak számít a magyar egyházi oktatási intézmények ellehetetlenítésére vagy éppen megszüntetésére irányuló hatósági támadássorozat, nevezetesen az újraállamosított sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium, valamint a létében fenyegetett marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium esete. Ugyanide illik a kormány alárendeltségébe tartozó Országos Restitúciós Bizottság azon döntése, mely visszautasítja a világhírű gyulafehérvári Batthyáneum Könyvtár jog szerinti visszaszolgáltatását az Erdélyi Római Katolikus Egyház részére. Tőkésék úgy vélik, az adott akciók fő célja a romániai magyar közösség megfélemlítése. „ A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában” – jelentette ki az európai parlamenti képviselő. Hozzátette: az autonómiaellenességet is a magyarellenesség egyik változatának tekinti. Szilágyi Zsolt szólt a marosvásárhelyi csendőrség tavalyi fellépéséről a székely szabadság napja részvevői és szervezői ellen, és a kolozsvári csendőrség tavalyi és idei fellépéséről az Erdély-zászlóval ünneplő néppárti politikusok ellen. „Kérjük a csendőrségtől, hogy semmisítse meg a büntetéseket, és kérjen bocsánatot. A kolozsvári március 15-i felvonulást szervező RMDSZ-től pedig azt kérjük, hogy tisztázza: a balliberális koalíció csendőrsége vagy az ünneplő tömeg oldalán áll” – fogalmazott, be is mutatva, mely zászlóról van szó.
Önrendelkezés
A sajtótájékoztatón szó esett még a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának múlt heti üléséről, amelyen mindkét politikus részt vett, és fel is szólalt. Tőkés László egyebek mellett a magyar–magyar összefogás kulcskérdésének nevezte az autonómiát. „Erdélyi viszonylatban mindaddig nem beszélhetünk igazi összefogásról, amíg nem térünk vissza a huszonöt éve elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat autonómiaprogramjához” – jelentette ki, javasolva az RMDSZ-nek, hogy mihamarabb kezdeményezzen tárgyalásokat román parlamenti szövetségeseivel a magyarok önrendelkezési igényeiről.
erdon.ro

Saját elképzelése szerint akar élni
Színész, tanár és író
Ritkán fordul elő, hogy egy színész hátat fordítson a világot jelentő deszkáknak a tanítás és az írás kedvéért, Jancsó Miklós viszont ezt megtette. És hogy ez jó döntésnek bizonyult, azt a Volt egyszer egy Kolozsvár cím alatt megjelent legújabb kötete is bizonyítja, melyet pénteken este mutattak be a Bod Péter Megyei Könyvtárban.
Szonda Szabolcs intézményvezető köszöntője után dr. Jancsó Antal, a könyvet kiadó magyarországi Jancsó Alapítvány elnöke emelkedett szóra, elmondva, az általa vezetett szervezetet a múltját és létszámát tekintve egyaránt tekintélyes Jancsó család hozta létre. Legfontosabb feladatuknak Jancsó Benedek történész hagyatékának a gondozását tekintik, de figyelmük kiterjed a terebélyes rokonság közérdekű tevékenységére is. Ennek eredményeként látott nyomdafestéket ez a kötet, mely egy fájdalmasan szép és ugyanakkor hiteles visszaemlékezés az egykori Kolozsvár pezsgő színházi életének mozzanataira, szereplőire, kulisszatitkaira.
Ezt követően a könyvet szerkesztő Jancsó András beszélgetett Miklóssal, a szerzővel, s ebből kiderült, hogy ez utóbbi az írói vénáját felmenőitől örökölte. Anyai nagybátyjában ugyanis Kuncz Aladár írót, az apaiban pedig a híres közírót és kritikust, Jancsó Bélát tisztelhettük, szülei pedig szintén az irodalom bűvöletében éltek. Édesapja, Jancsó Elemér a Bolyai, majd Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar irodalmi tanszékének vezető professzora, édesanyja, Máthé Szabó Magda magyar-francia szakos tanárnő.
Miklós Kolozsváron született 1946-ban, a Brassai Sámuel-középiskolában érettségizett. A marosvásárhelyi Színművészeti Intézet elvégzése (1968) után a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésze lett egészen 2001-ig, de 1996-tól a Sapientia Egyetemen, majd a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen és a Protestáns Teológián is szép beszédre okítja a diákokat, vagyis beszédtechnikát tanít. Közben maga is tanul, így 2004-ben megszerzi a bölcsésztudományok doktora címet, 2006-tól a Pszichológia Tanszék adjunktusa.
A magyar sajtó 1990-től közli humoreszkjeit és rövid prózáit, de színháztörténeti tanulmányokat és színpadi jeleneteket is ír. A játék a halállal című egyfelvonásosával EMKE-díjat nyert, később Reményik Sándor-díjjal is kitüntették. Ugyanakkor kiemelkedő színművészeti tevékenységéért és az anyanyelvű kultúra népszerűsítésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért 2013-ban Rekita Rozáliával együtt Gróf Bánffy Miklós-díjban részesültek.
Eddig hét kötete jelent meg. Jancsó András szerkesztő az est folyamán elmondta, Miklós ezekben életének megélt élményeit írta le úgy, hogy közben mindvégig színész maradt. Műveire az ábrándos lélek és kissé romantikus megközelítés ellenére valósághű ábrázolás jellemző. Azt már maga az érintett árulta el, hogy színészből azért vált íróvá, mert a maga ura szeretett volna lenni, aki nem valakinek az utasítása, hanem saját elképzelése és meggyőződése szerint éli meg dolgos mindennapjait.
Bedő Zoltán
hirmondo.ro

Európa jövője, a nemzeti kisebbségek jövője – gyűlölet és jogfosztás nélkül
Az elmúlt három év magyarellenesnek tekintett romániai megnyilvánulásainak sajtószemléjét mutatta be Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke egy sajtótájékoztatón a nagyváradi parlamenti képviselői irodában.
Az EMNT figyelőszolgálata által összeállított negyvenoldalas, három nyelven, azaz magyarul, románul és angolul megjelent Transylvanian Monitor a romániai sajtóban 2014 és 2016 közötti ismertetett több ezer eset közül mutat be háromszázat, Nagy Attila szerkesztésében – közölte a képviselői sajtóiroda. Ezek a www.tokeslaszlo.eu honlapon is elérhetők.
Tőkés László a sajtótájékoztató elején vázolta azt a nemzetközi és európai kontextust, amelyben az EMNT monitoring-rendszerét működtetni szükséges, hiszen a romániai magyarellenesség – noha az antiszemitizmus és cigányellenességhez hasonlatos – nem kap kellő figyelmet és kellő súlyú megítélést, részben a román állami propagandának is betudhatóan. „Ez olyan fajtája a xenofóbiának, amely ellen egész Európában hadjárat folyik. A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában” –jelentette ki az európai parlamenti képviselő, aki a távolabbi múltban gyökerező, ám a nacionálkommunista diktatúrában állampolitikai rangra emelt hungarofóbiát olyan nehéz örökségnek mondta, aminek átmentését és ápolását az 1989-es fordulat utáni rezsimek szint mindegyike fontosnak tartotta, titkosszolgálati módszerekkel és médiamanipulációval terjesztve.
Tőkés László az autonómiaellenességet is a magyarellenesség egyik változatának tekinti, ráadásul a román politikum még csak párbeszédet sem hajlandó folytatni a közösségi és regionális autonómiáról az ebben érdekeltekkel. S bár a nemzetállamok mellett a nemzeti közösségek is alkotó elemei az egyesült Európának, és aki az erdélyi magyarok ellen lép fel, Európa alapértékeit is támadja, mégis: Románia kirakatpolitikával próbálja palástolni a demokráciadeficitet. Az erdélyi képviselő fontosnak tartotta, hogy a magyarellenes megnyilvánulásokra az erdélyi magyarság ne válaszoljon románellenes megnyilvánulásokkal.
Szilágyi Zsolt megjegyezte: a kiadványban feldolgozott egyes esetek jelentékteleneknek tűnhetnek, az összkép azonban a kis ügyek nagy száma által válik nyomasztóvá. Az EMNP elnöke külön beszélt a marosvásárhelyi csendőrség tavalyi fellépéséről a székely szabadság napja részvevői és szervezői ellen, és a kolozsvári csendőrség tavalyi és idei fellépéséről az Erdély-zászlóval ünneplő néppárti politikusok ellen. „Kérjük a csendőrségtől, hogy semmisítse meg a büntetéseket, és kérjen bocsánatot. A kolozsvári március 15-i felvonulást szervező RMDSZ-től pedig azt kérjük, hogy tisztázza: a balliberális koalíció csendőrsége vagy az ünneplő tömeg oldalán áll” – fogalmazott a politikus, be is mutatva, mely zászlóról van szó.
A sajtótájékoztatón szó esett még a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának múlt heti üléséről, amelyen mindkét politikus részt vett, és fel is szólalt. Tőkés László egyebek mellett a magyar–magyar összefogás kulcskérdésének nevezte az autonómiát. „Erdélyi viszonylatban mindaddig nem beszélhetünk igazi összefogásról, amíg nem térünk vissza a huszonöt éve elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat autonómiaprogramjához” – jelentette ki, javasolva az RMDSZ-nek, hogy mihamarabb kezdeményezzen tárgyalásokat román parlamenti szövetségeseivel a magyarok önrendelkezési igényeiről.
http://itthon.ma/erdelyorszag

Nem hagyták jóvá a marosvásárhelyi katolikus iskola működését
Visszaküldte a helyi önkormányzathoz a marosvásárhelyi iskolahálózatra vonatkozó tervet a Maros Megyei Tanfelügyelőség. A mintegy két órás gyűlés végén Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes elmondta: 26 iskola működését hagyták jóvá, nyolc iskoláét – közöttük a Római Katolikus Teológiai Líceumét – nem.
A tanintézet vezetőtanácsa, a szülői bizottsága, valamint a szülők által létrehozott Civilek a katolikus iskoláért csoport képviselői kedden Bukarestbe utaztak, ahol Király András és Gabriel-Liviu Ispas oktatási államtitkárokkal tárgyaltak. Azonban ismét csalódniuk kellett, ugyanis azt tapasztalták, hogy a fővárosban az intézmények ugyanúgy passzolgatják egymás között az ügyet, mint Marosvásárhelyen.
Csíky Csengele, a csoport tagja, aki részt vett a tárgyaláson, elmondta: Király András szerint a megoldás kulcsa a városi önkormányzatnál van, ugyanis Marosvásárhelyen egy új iskolahálózatot kell létrehozni, amelyben a katolikus iskola is szerepel. Az államtitkár ígéretet tett arra, hogy ha kell, személyesen utazik Marosvásárhelyre, és tesz annak érdekében, hogy a tanintézet helyet kapjon az új tervben.
marosvasarhelyiradio.ro, kronika.ro
Erdély.ma

Bukarestben próbálnak döntést kikényszeríteni a szülők a vásárhelyi katolikus líceum ügyében
Az oktatási minisztérium döntéshozóival tárgyalnak ma Bukarestben a szülők képviselői a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetéről. A minisztériumba azután látogatnak a szülők, hogy a prefektussal, a főtanfelügyelővel, a megyei tanácselnökkel, az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkkel, a polgármesteri hivatal megbízottaival folytatott tárgyalások nem hoztak előrelépést.
Fél 10-kor Király András kisebbségi oktatásért felelős államtitkára fogadja a marosvásárhelyi szülőket, majd a másik államtitkár, Liviu Ispas fogadja őket. Csíky Csengele, a Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport szószólója a Maszolnak elmondta, azt szeretnék elérni, hogy a minisztérium hasson rá a Maros megyei tanfelügyelőségre a katolikus gimnázium ügyében.
„Szeretnénk, ha végre elfogadnák az iskolahálózatot, ha a cikluskezdő osztályokba való iratkozást tiltó határozatot megsemmisítenék. Ugyanakkor feljelentjük a tanfelügyelőséget a minisztériumban az utóbbi időben tapasztalt túlkapások miatt” – sorolta a szülők szóvivője. Csíky Csengele elmondta, olyan sajátos módszer kidolgozását kérik a szaktárca munkatársaitól, amely rendezné a tanintézmény helyzetét a jövőre nézve is.
A minisztériumba azután látogatnak a szülők, hogy a prefektussal, a főtanfelügyelővel, a megyei tanácselnökkel, az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkkel, a polgármesteri hivatal megbízottaival folytatott múlt tárgyalás nem hozott előrelépést, bár akkor elhangzott az az ígéret a hivatalosságok részéről, hogy megoldódik az iskola ügye. A városháza oktatásért felelős osztályának igazgatója és a főtanfelügyelő megegyezett abban, hogy a tavalyi iskolahálózatot alkalmazzák a 2017-18-as tanévre, ezt a prefektus is törvényesnek nevezte.
A városházi illetékes azt ígérte, hogy csütörtökre átiratot küld az iskolahálózatról a tanfelügyelőségre, de ezt mégsem tette meg, a tanfelügyelőség sem tartotta be az ígéretét. Mi több, a főtanfelügyelő menekülni próbált a szülők elől, akik kérdéseket próbáltak feltenni neki. A tanfelügyelőségen – mint már annyiszor bebizonyosodott az utóbbi hónapokban – senki nem meri vállalni a felelősséget, mindenki attól tart, hogy ha aláírja a katolikus iskola működését elősegítő iratot, a Tamási Zsolt iskolaigazgató, vagy a Ștefan Someșan volt főtanfelügyelő helyzetébe kerül.
[Forrás: Maszol]
itthon.ma/erdelyorszag

Bukarestben mondták: új iskolahálózatot kell létrehozni Marosvásárhelyen
A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnáziumba járó diákok szüleinek ismét csalódniuk kellett, ugyanis semmiféle döntés nem született kedden Bukarestben a tanügyminisztériumi meghallgatáson, sőt ugyanazt tapasztalták a fővárosban, mint itthon: az intézmények egymásnak passzolják az ügyet.
A Római Katolikus Teológiai Gimnázium vezetőtanácsának, a szülői bizottságnak és a Civilek a katolikus iskoláért csoportnak a képviselői kedden reggel Bukarestbe utaztak az oktatási minisztériumba, ahol Király András oktatási államtitkárral tárgyaltak annak reményében, hogy megoldást találnak a katolikus iskola sorsára. Arra kérték a szakpolitikust, hogy sürgősen orvosolja a kialakult helyzetet az iskolahálózat és a ciklusindító osztályok engedélyezésével. Továbbá hogy záros határidőn belül készítsenek az iskolának egy sajátságos módszertant, amely hosszú távon biztosítja a katolikus gimnázium önálló jogi személyiséggel rendelkező tanintézményként való megmaradását. Céljaikhoz képest ismét nagy csalódás érte őket, ugyanis az oktatási tárcánál ugyanazt tapasztalták „nagyban”, mint amit Marosvásárhelyen „kicsiben”, azaz egy másik intézményre hárítják a felelősséget, gyakorlatilag ugyanott vannak, ahonnan pár hónappal ezelőtt elindultak. A szülők úgy érzik, a bolondját járatják velük. „Azt a választ kaptuk az államtitkártól, hogy a városi tanácsnál van a megoldás kulcsa, azaz új iskolahálózatot kell létrehozni Marosvásárhelyen, amelyben a katolikus iskola is szerepel. Ha el is készül az új iskolahálózat, azt a tanfelügyelőségnek jóvá kell hagynia, majd kiállítania egy menetlevelet, de azt is megtehetik, hogy nem hagyják benne a katolikus iskolát, ugyanis nem kaptunk tőlük semmiféle biztosítékot arra nézve, hogy benne lesz az iskolánk. Király András viszont megígérte nekünk, hogy ha kell, személyesen is eljön Marosvásárhelyre, és tesz azért, hogy benne legyen a katolikus iskola is az új hálózatban” – foglalta össze a tárgyaláson elhangzottakat Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért csoport szóvivője. Ugyanakkor egy előzetes panaszt is iktattak a Maros Megyei Tanfelügyelőség ellen, amiért öt hónapon keresztül törvénytelenül járt el a katolikus iskola ellen – mondta a csoport képviselője. Elszállt ígéretek A szülők kezdeményezésére Lucian Goga prefektus múlt keddre tárgyalást hívott össze a katolikus iskola ügyében. A prefektúrán tartott megbeszélésen jelen voltak az iskola fenntartásáért és működéséért felelős intézmények vezetői és jogászai is, azaz a városi tanács, a tanfelügyelőség és a prefektúra képviselői. Akkor a diákok szüleinek azt ígérték, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal iskolákért felelős igazgatósága érvényesnek tekinti a 2015-ben elfogadott 33-as számú tanácsi határozatot, amely belefoglalta a város iskolahálózatába a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumot is, az erről szóló átiratot pedig eljuttatják a tanfelügyelőséghez, amely ezt követően engedélyezi a felekezeti iskolába való beiratkozást. Mindez szóban hangzott el, írásban senki nem rögzítette. Noha akkor a prefektúra, a városi tanács és a tanfelügyelőség jogászai is megerősítették ezt a tényt, a mai bukaresti tárgyaláson az derült ki: új iskolahálózatra van szükség Marosvásárhelyen.
Hajnal Csilla
Székelyhon.ro

Bukaresti ígéret a szülőknek (Marosvásárhelyi iskolaügy)
Az oktatási minisztérium döntéshozóival tárgyaltak tegnap Bukarestben a szülők képviselői a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetéről – számolt be a Maszol.ro portál. A Civilek a Katolikus Iskoláért szülői csoport képviselői Király András kisebbségi oktatásért felelős, valamint Liviu Ispas közoktatásért felelős államtitkárral találkoztak. A portál értesülései szerint az eredmény lehangoló, a szülőknek azzal kellett szembesülniük, amivel eddig Marosvásárhelyen: egyik intézmény a másikra hárítja a felelősséget.
A Maszol.ro Csíky Csengelét, a szülői csoport szószóját idézi, aki szerint Liviu Ispas meghallgatta a szülői küldöttséget, és elismételte, hogy a katolikus gimnázium a polgármesteri hivatal és az önkormányzat kezében van, így ők tehetnek lépéseket. Az államtitkár hozzátette, ragaszkodik ahhoz, hogy új iskolahálózatot hozzanak létre. Csíki Csengele szerint a szülőknek egyre erősebb az a meggyőződésük, hogy a bolondját járatják velük, és egy politikai játszmának az eszközei. A csoport szóvivője arról is beszámolt, hogy noha senki sem kérdőjelezi meg a tanintézet működését, viszont a tapasztalt időhúzás „az intézmény lassú felszámolódásához fog vezetni”. A mostani 400-as diáklétszám eleget tesz a feltételnek, hogy önálló státust élvezhessen az iskola, de amennyiben nem indulhat jövő tanévtől előkészítő, ötödik és kilencedik osztály, 300-ra csökken a létszám – ez pedig azzal járhat, hogy a katolikus gimnázium elveszíti önálló státusát. Az államtitkár úgy vélte, törvénytelen a tanfelügyelőség határozata, miszerint nem iratkozhatnak be a gyermekek a cikluskezdő osztályokba. Ispas ígéretet tett a szülőknek arra, hogy még kedden beszél a főtanfelügyelővel – idézi a portál Csíki Csengelét. A szülői csoport ugyanakkor folytatja a nyomásgyakorlást. Az itthon maradt szülők egy csoportja tegnap délben beadványt iktatott a megyei tanfelügyelőségen, amelyben ismételten kérték, hogy hagyják jóvá a gyermekek beíratását az iskolába.
A szülők egyébként azután látogatnak a minisztériumba, hogy a prefektussal, a főtanfelügyelővel, a megyeitanács-elnökkel, az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkkel, a polgármesteri hivatal megbízottjaival folytatott tárgyalás nem hozott előrelépést, bár akkor elhangzott az az ígéret a hivatalosságok részéről, hogy megoldódik az iskola ügye. A Maszol.ro szerint a helyi képviselő-testület csütörtökön dönt arról, hogy bekerülhet-e az iskolahálózatba a katolikus iskola. Amennyiben kedvező döntés születik, az átiratot megküldik a tanfelügyelőségnek jóváhagyásra. Liviu Ispas azt is megígérte, hogy Marosvásárhelyre utazik a tanfelügyelőség vezetőtanácsának ülésére. A szülők szerint az államtitkár személye viszont nem biztos garancia arra, hogy a tanfelügyelőség „jobb belátásra térjen”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bolondját járatják a marosvásárhelyi szülőkkel
A bolondját járatják a marosvásárhelyi katolikus iskola diákjainak szüleivel – legalábbis így érezték az érintettek, miután kedden Bukarestben tárgyaltak Király András oktatási államtitkárral. Időközben a tanfelügyelőségen sem történt előrelépés.
A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnáziumba járó diákok szülei úgy érzik, a különböző illetékes intézmények a bolondját járatják velük, és immár az oktatási minisztérium segítségére sem számíthatnak. A tanintézet vezetőtanácsának, a szülői bizottságnak, valamint a szülők által létrehozott Civilek a katolikus iskoláért csoportnak a képviselői kedden Bukarestbe utaztak, ahol Király András oktatási államtitkárral tárgyaltak. Azonban ismét csalódniuk kellett, ugyanis azt tapasztalták, hogy a fővárosban az intézmények ugyanúgy passzolgatják egymás között az ügyet, mint Marosvásárhelyen.
A szülők arra kérték Királyt, hogy sürgősen orvosolja a kialakult helyzetet az iskolahálózat és a ciklusindító osztályok engedélyezésével. Azt is szeretnék, ha egyéni módszertant készítenének az iskola számára, amely hosszú távon biztosítja, hogy megmaradjon a katolikus gimnázium önálló jogi személyisége. A szülők viszont lapcsaládunknak arról számoltak be: azt a választ kapták az államtitkártól, hogy a városi tanácsnál van a megoldás kulcsa, szerinte ugyanis új iskolahálózatot kell létrehozni Marosvásárhelyen, amelyben a katolikus iskola is szerepel.
Azonban egy új iskolahálózat sem lenne garancia semmire, hiszen könnyen előfordulhat, hogy a katolikus iskola nem kerül bele. „Király András viszont megígérte nekünk, hogy ha kell, személyesen jön Marosvásárhelyre, és tesz annak érdekében, hogy a tanintézet helyet kapjon a tervben” – tette hozzá Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért csoport tagja, aki részt vett a tárgyaláson.
Miközben a szülők egy része Bukarestben kereste a megoldást, többen már reggel óta a Maros megyei tanfelügyelőségen várták – a csendőrség jelenlétében –, hogy elkezdődjön a vezetőtanács gyűlése, kedd délutánig azonban nem történt érdemi előrelépés az ügyben. Mint megtudtuk, időközben egy előzetes panaszt is iktattak, amiért a tanfelügyelőség öt hónapon keresztül törvénytelenül járt el a katolikus iskolával szemben.
A szülők egyébként múlt héten is felkeresték a frissen kinevezett főtanfelügyelőt, Ioan Macariét, aki azonban ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdésekre, megpróbált elmenekülni előlük. A szülők érkezésekor Macarie autóba ült, de egy másik gépkocsi elállta az útját, így kénytelen volt kiszállni, és azzal védekezett, hogy alig három napja vezeti a tanfelügyelőséget, nem ismeri a szülők által említett dokumentumokat, ilyen ügyekben pedig amúgy is csak a tanfelügyelőség vezetőtanácsa hozhat döntést, majd visszament az irodájába. Nemsokára megjelent két helyi rendőr is a tanfelügyelőség előtt, akiket vélhetően maga Macarie hívott ki, szerinte a szülők agresszíven viszonyultak hozzá.
Ezek után Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettest küldte ki az iroda elé, a folyosóra, hogy fogadja a szülőket és a sajtó képviselőit. A magyar főtanfelügyelő-helyettes azt nyilatkozta, ő sem érti, mi van az ügy hátterében, és jóllehet a keddi tárgyaláson többször is elhangzott, hogy érvényes az iskolahálózatra vonatkozó határozat, ezt senki nem rögzítette írásban. Hozzátette: a tanfelügyelőség alkalmazottai félnek attól, hogy ugyanaz lesz a sorsuk, mint a volt főtanfelügyelőnek, Ştefan Someşannak, illetve Tamási Zsoltnak, a katolikus iskola igazgatójának, akik ellen eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Múlt kedden ugyanakkor Lucian Goga prefektus hívott össze tárgyalást az ügyben a szülők kezdeményezésére. A megbeszélésen jelen voltak a városi tanács, a tanfelügyelőség és a prefektúra képviselői. Akkor a diákok szüleinek azt ígérték, a polgármesteri hivatal iskolákért felelős igazgatósága érvényesnek tekinti a 2015/33-as számú tanácsi határozatot, amely belefoglalta a város iskolahálózatába a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumot is, az erről szóló átiratot pedig eljuttatják a tanfelügyelőséghez, amely ezt követően engedélyezi a felekezeti iskolába való beiratkozást. Mindez szóban hangzott el akkor, írásban senki nem rögzítette, most pedig a szaktárca teljesen új iskolahálózatot javasolt.
Hajnal Csilla
Krónika (Kolozsvár)

Tanár úr kérem… – 40 éve hunyt el dr. Mikó Imre
Talán az 50 éves érettségi találkozónkon mondta a jogász végzettségű Tokay Gyuri: azt, hogy ő 90 után miniszter lehetett, 90%-ban középiskolájának, a későbbi Brassainak köszönheti. Igaza lehetett, OSZTÁLYUNK adott a kincses városnak két irodalmárt, akik joggal bekerültek a Ki-kicsoda a magyar irodalomban? c. gyűjteménybe, politikust, aki egyetlen magyarként nagykövet lehetett a balti államokban, de öt orvos, három-három tanár és mérnök, hídépítő, katonatiszt, üvegtechnikus, jogász, TV-doktor, vegyész is „kikerült” a „33”-ból, akik „velem jártak”. Balló Zoli jó pár társával együtt nem végzett főiskolát, de mint bábos és pantomimszínész bejárta Európát, és valamennyien dicsőséggel vitték tovább Brassai Sámuel szellemét, nevelőink tanításait. (Ha igaz, a legutóbbi „névsorolvasásnál” még 13-an éltünk a nagy tervekkel, világhódításra készülő 16-17 évesekből.)
És mi kellett ehhez? Az, hogy az alma ne essen távol a fájától és az alma materétől, a „tápláló anyától”. Az alma mater jeles tagja volt Árkossy Sándor tanár úr, a tudós-pedagógus és főleg emberi tanári karnak, őt is egy időre letiltotta a hatalom a katedráról. Csak 61-62 éve volt, amikor tanárjelöltek (szótárunk szerint tanártojások) jöttek tanítani iskolánkba. A földrajz szakos tanár úr jelezte előzetesen, hogy egy beszédhibás jelölt tart órát aznap, viselkedjünk rendesen. Olyan rendes-összetartó ritkán volt az osztály, a X. B, mint akkor, feleléskor mindenki remekelt, még azt is elmondtuk, ami a könyvben nem volt benne, még azt is, hogy Madagaszkárnak Benyovszky Móric személyében magyar kormányzója (vagy királya?) volt. A új lecke leadásánál pókerarccal követtük a friss ismereteket, az apróbb beszédhibáknál tilos volt a mosoly… Még volt abban az időben próbatanítás, román irodalom óra után az egyetemi tanár elismerte, hogy tudunk annyit, mint a román osztályok (igaz, Sinka Zoltánnál nem volt pardon). Emlékezetes az a próbatanítás, amikor a túlbuzgó ifjú hölgy egy pisszenés miatt három társunkat kiküldte az osztályból. Ránéztünk Tokay Gyurira, ő intett, és mi megleckéztettük a „pittyogó tanártojást”, feleléskor a passzív rezisztencia módszerét alkalmaztuk, hiába hívta ki a hölgy a napló szerinti legjobb tanulókat, ők igyekeztek a legbutább válaszokat adni. A kalapot az akcióra egy hangos ásítás tette fel, a vallatásnál, ami nem volt a legsportszerűbb, már az igazgatónkat akarta az inkvizítor behívatni, amikor a hátsó padsorokban elhelyezkedett egyik tanárjelölt kolléga jelentkezett mint tettes. (Nem tudom, hányassal jutalmazták a pedagógiai érzékkel nem rendelkező jövendőbeli tanárnőt…)
A nyár közeledtével, amikor a Kossuth Lajos utcában zöldelltek az út menti fák és nyitott volt az ablak, Árkossy tanár úr elmondta, hogy amikor a „refeknél” igazgatott, az évzáró banketten ő is kapott egy nótát diákjaitól – a Kár volt összeveszni veled… kezdetűt –, az a tanár pedig, aki év közben diákjainak év végi kirándulást ígért a jó tanulásért, az a Hazugság volt minden szavad elejű nótát kapta a rögtönzött énekkartól.
Dr. Heinrich László, a tudós fizikus-vegyész, az első, azaz a tízéves érettségi találkozónkon, amikor még szinte az egész osztály jelen volt, „szomorúan” állapította meg: Csak a diákok öregedtek, mert tíz évvel ezelőtt a tanárok már akkor is öregek voltak. Amikor a tanár úr minden órája előtt megjelent a Fizikumba vezető „titkos ajtóban”, akkor Edisont láttam magam előtt, a Merlo Park varázslóját. A „tisztogatás” őt is elérte, egy nagy kolozsvári gyár megbecsült laboránsa lett.
Fejér Miklós, szeretett osztályfőnökünk, aki szintén tett egy kis „vidéki kitérőt” Szucságon, nem volt nagyon boldog, hogy páran elhagyták Szép Erdélyországot, idézhette volna Kányádi Sándort, amit válaszként adott egy borúlátó megállapításra: Kivándorolt az erdélyi értelmiség színe-java. A székely költő szerint a színe lehet, de a java itthon maradt. Fejér „Miki”, az oszi ’66-ban így üdvözölt minket: Örvendek, hogy ti újra a padban, én újra a katedrán. Humoros megjegyzéseit általában az irodalomból vette.
A mór megtette a kötelességét, a mór mehet. Ez lett volna dr. Mikó Imre sorsa, ha nem ismerte volna az öreg halász, Santiago mondását: „az ember nem arra született, hogy legyőzzék”. Elsőéves főiskolai hallgatóként, 1957-ben egy délután hallottam volt osztálytársamtól, aki későbben altatóorvos lett Vásárhelyen, hogy Mikó tanár úrral kollégák lettek a Nagy könyvesbolt raktárában, ez volt a tízévi orosz nyelv oktatás jutalma. Később láttuk tanárunkat könyvcsomagokat cipelni a Lábas-házig és estefelé vissza. Majd az Egyetem utcai könyvesboltban lett elárusító… Egy kolozsvári újságíró akkor írta róla, dr. Mikó áll a pult mellett és ír… Akkor születhetett A bércre esett fa, Az utolsó magyar polihisztor és A szülőföld szerelmesének története.
Bölöni Farkas Sándor, „a székely, aki felfedezte a demokráciát”… Életének leírása több kiadást is megért, Brassai Sámuelről száz történetet gyűjtött össze a TANÁR ÚR, dedikált példánya könyvtáram féltett kincse 1971-ből, a legnagyobb székely, Orbán Balázs életének regénye csak 2011-ben láthatott napvilágot, addig őrizte a család az értékes kéziratot. Érdekes helyzet, egy szimpatikus tanár és egy gyűlölt tantárgy együtt. Csehov, Dosztojevszkij, Gogol, Puskin, Tolsztoj vagy Csajkovszkij ismerete előtt nekünk az orosz egyet jelentett a szovjet katonával, „a ruszkival”, azzal, aki elvitte a nagymama utolsó malacát és vodkával átitatva lelőtte nagynéném férjét. A kötelező anyagon kívül, amiből mára már semmi sem maradt, emlékszem arra, hogy a Háború és béke megírásakor Tolsztoj felmérte a borogyinói harcteret, és a Nagy Péter film bemutatója után megtudtuk ugyanabból a forrásból, hogy a cár néger hajóinasa Puskinnak volt a nagyapja.
Amikor a magyar Nobel-díjasok „titkát” kerestem életrajzukban, egy közös dolgot találtam, valamennyinek diákkorában szülei biztosították a kísérletezés lehetőségét, az otthoni labor felszerelését, és megkeresték számukra a legjobb iskolákat, tehát ALMAFA és ALMA MATER… Igen, Család és Iskola.
Szathmáry János, Kolozsvár–Gyergyószentmiklós
Hargita Népe (Csíkszereda)

Bemutatták a hat éves kolozsvári Magyar Történeti Intézet első évkönyvét
Ezután rendszeresen évkönyvet jelentet meg a 2011-ben alakult kolozsvári Magyar Történeti Intézet, Erdélyi Évszázadok címmel. Az első kiadvány főként az erdélyi fürdőéletről szóló tanulmányokat tartalmaz, a következő a migráció-intergráció témakörre összepontosít majd.
Az első évkönyv szerdai bemutatóján dr. Ovidiu Ghitta, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia karának dékánja gratulált a kezdeményezőknek, kiemelte, hogy fontos lépés ez a fiatal, mindössze hat éves intézet életében és üdvözölte, hogy a kiadványban elismert történészek és pályakezdők közös fórumon publikálhatnak.
A kötetet Romsics Ignác akadémikus ismertette. Elmondta, hogy az évkönyv súlypontját képező témáról, a fürdőéletről 2014-ben konferenciát is szervezett az intézet.
A kötetben az erdélyi történészek mellett két magyarországi kutató tanulmánya is olvasható. Kósa László akadémikus, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének oktatója, a fürdőélet szakavatott kutatója nyitja meg az évkönyv tematikus részét szövegével, amely a 18. század végétől az államszocializmus időszakáig tekinti át az Osztrák-Magyar Monarchia fürdőéletét. Várkonyi Gábor pedig a kora újkori Magyarország testkultúrájáról ír: a 16-17. századi arisztokrácia életéhez hozzátartozott a fürdés, bár nem kiépített medencékben, hanem gödrökben történt, legfeljebb pokrócot terítettek az aljára, hogy ne kelljen sárban tapicskolniuk.
Burkhardt Britta a mai Kolozs, Szilágy és Beszterce-Naszód megye területén feltárt római kori katonai fürdőkről ír, Fehér Andrea a 18. századi erdélyi emlékiratokból kirajzolódó fürdőkultúrát ismerteti, mint írja „A fürdők üdítő hatással voltak az amúgy melankóliára és hipochondriára hajlamos erdélyi nemesség hangulatára, ugyanis tökéletes alkalmat biztosítottak a társas elmélkedésre.” Ferencz-Mátéfi Kriszta Tusnádfürdő történetére összpontosít, Imecs-Magdó Eszter az állami beruházással a 20. század elején kiépült szecessziós Vízaknáról ír, Zepeczáner Jenő pedig a székelyföldi dualizmus kori fürdők gazdaságos működtetését vizsgálja.
Az évkönyvben több rovat szerepel, a Műhelyben fiatal doktoranduszok mutatkoznak be, ebben a számban Fodor János a marosvásárhelyi „városépítő” polgármester, Bernády György kultuszáról ír, Markaly Aranka pedig a 16-17. századi csíkszéki nemességről.
Az Arcél című rovat két jelentős 20. századi történészre emlékezik, Szabó Csaba az erdélyi magyar ókortudomány máig egyetlen nemzetközileg is elismert művelőjéről, Bodor Andrásról, Lupescu Makó Mária pedig Jakó Zsigmond kolozsvári történész professzorról írt pályaképet.
30 évvel ezelőtt, amikor egyetlen magyar diákja volt a kolozsvári történelem szaknak, senki sem mert volna Magyar Történeti Intézetről álmodni, kezdte köszöntő beszédét Rüsz-Fogarasi Enikő, a BBTE Történelem és Filozófia karának dékánhelyettese, az évkönyv főszerkesztője.
Elárulta, hogy az első, művelődéstörténeti számmal az intézet keretében működő kulturális turizmus szakra szerették volna felhívni a figyelmet, a következő, migráció és integráció témájú kötet pedig a magyar nyelvű nemzetközi kapcsolatok képzésre hívná fel a figyelmet. Ugyanígy szeretnének évkönyvet szentelni a kevésbé jól működő könyvtár szaknak is, mondta a dékánhelyettes, majd hozzátette, hogy reméli, hogy ennek a képzésnek nem csak múltja, hanem jövője is lesz.
maszol.ro

A katolikus iskoláról is szó esett az EPP máltai kongresszusán
Az RMDSZ küldöttsége az Európai Néppárt (EPP) máltai kongresszusán is felvetette a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügyét. Az értekezleten résztvevő küldöttség, az Európai Néppárt parlamenti képviselőcsoportjának elnökével, Manfred Weberrel illetve az EPP főtitkárával, Antonio Lopez Isturizzal találkozott. A kétoldalú találkozókon Kelemen Hunor szövetségi elnök az erdélyi magyarság, Európa legnagyobb őshonos kisebbségének törekvéseiről tájékoztatta a néppárti politikusokat.
Manfred Webernek a kisebbségi jogok alkalmazásának akadályoztatásáról is beszámolt, kiemelve a marosvásárhelyi katolikus gimnázium kapcsán történteket, azt, hogy Romániában az ügyészséget használják arra, hogy a megszűnés határára sodorjanak egy iskolát, bizonytalanná tegyék több száz ott tanuló gyermek jövőjét. Az európai őshonos kisebbségek, így az erdélyi magyarság számára is pozitív és régóta várt előrelépés, hogy az Európai Bizottság tegnap bejegyezte a Minority SafePack polgári kezdeményezést, így elkezdődhet a szükséges 1 millió aláírás összegyűjtése. Ebben a kérdésben a szövetségi elnök a néppárti frakcióvezető támogatását kérte. Manfred Weber biztosította az RMDSZ küldöttségét, hogy mind a polgári kezdeményezést, mind a kisebbségi törekvéseket a rendelkezésére álló eszközökkel támogatni fogja.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma

A katolikus gimnázium ügyében tiltakozott az RMDSZ-frakció Marosvásárhelyen
Nem vettek részt az RMDSZ tanácsosai a marosvásárhelyi önkormányzat csütörtöki ülésén tiltakozásul amiatt, hogy a tanfelügyelőség kihagyta a Római Katolikus Teológiai Líceumot az iskolahálózatból. Felszólították a városházát, hívjon össze rendkívüli tanácsülést a katolikus gimnáziumot is magába foglaló iskolahálózat elfogadására.
Bojkottálta a marosvásárhelyi városi tanács RMDSZ-frakciója a testület csütörtöki ülését tiltakozásul amiatt, hogy a Római Katolikus Teológiai Líceum és a Református Kollégium sem kapta meg az úgynevezett „aviz conformot”, azaz a jóváhagyási nyilatkozatot a Maros megyei tanfelügyelőségtől.
Az újságíróknak a polgármesteri hivatal előtt Csíki Zsolt frakcióvezető olvasta fel a sajtóközleményt, amelyben azt kérik, hogy jövő keddre hívjon össze a városháza rendkívüli tanácsülést, amelynek első napirendi pontja a katolikus gimnáziumot is magába foglaló iskolahálózat tervezete legyen.
„Véleményünk szerint Marosvásárhelyen minden jelenleg működő oktatási intézményre szükség van, azaz mindeniknek szerepelnie kell a végleges iskolahálózatban” – hangsúlyozta a frakcióvezető. A közlemény szerint a tanfelügyelőség döntését szerdán véglegesítették, és csak csütörtökön iktatták a városházán, ami lehetetlenné tette, hogy az RMDSZ-frakció sürgősségi határozattervezetet terjesszen elő a csütörtöki tanácsülésen.
„A magyar közösség számára a katolikus iskola sorsa egy olyan ügy, amelynek megoldása minden egyéb politikai és adminisztratív döntést felülír. Éppen ezért határoztunk úgy, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ-frakció nem vesz részt a mai tanácsülésen. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez nem valami ellen, hanem valami mellett szól, konkrétan a magyar közösség jogos igénye mellett” – hangoztatta Csíki Zsolt, hozzátéve: a tanfelügyelőség és az önkormányzat egymásra mutogatnak, és nyilatkozatok szintjén próbálják megoldani a több hónapja húzódó bizonytalan helyzetet. Ezzel pedig a magyar közösség türelmét teszik próbára és visszaélnek az akaratával.
„Nem vagyunk hajlandók több adminisztrációs kifogást meghallgatni! Felkérjük a helyi tanács összes politikai pártját, ha igaz, hogy mindenki megoldást keres ebben az ügyben, és mindannyiunk számára fontos gyerekeink jövője, akkor a tanács egyöntetűen szavazzon az iskolahálózat elfogadásáról és ezzel biztosítsuk, hogy a több ezer fiatal, akinek most bizonytalan a helyzete, zavartalanul folytathassa tanulmányait” – zárta a közleményt a frakcióvezető.
Miközben az RMDSZ-es tanácsosok nyilatkozatára várt a sajtó a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal előtt, több csendőr is járőrözött, néhányan pedig igazoltatták a magyar újságírókat, és magyarázatot kértek arra, hogy miért gyűltek ott össze. Végül tudomásul vették, hogy a sajtó munkatársai a feladatukat végzik.
Az RMDSZ nélkül szavazták meg a költségvetést
A polgármesteri hivatal lépcsőjéről valamennyi RMDSZ-es tanácsos távozott, és nem vett részt a tanácsülésen. Bent az ülésvezető úgy ítélte meg, hogy határozatképes a testület, tehát a magyar tanácsosok hiányában is megtartják a márciusi rendes tanácsülést.
A napirendi pontok megvitatása előtt Hermann Mark szólalt fel, előbb magyarul, majd románul osztotta meg észrevételeit, miszerint az RMDSZ-es képviselőknek tekintettel kellett volna lenniük a költségvetésre, amelyről szintén ezen az ülésen döntöttek.
„Nagy fejtörést okoztak nekünk az RMDSZ-tanácsosok. Mi ebben az ügyben a katolikus iskola tanulói, szülői és tanári közösségével szolidarizálunk” – hangsúlyozta a Szabad Emberek Pártjának (POL) a képviselője, hozzátéve: már az ősszel javasolták egy olyan bizottság létrehozását, amely az érintettekkel leül, és megkeresi a lehetséges megoldást.
Nemtetszésének adott hangot azzal kapcsolatban is a POL politikusa, hogy a polgármesteri hivatalban tartott megbeszélésekből őket minden alkalommal kihagyták, kizárták. A költségvetést végül megszavazták, az idén közel 405 millió lejből gazdálkodik a város.
Antal Erika
maszol.ro

A marosvásárhelyi városi tanács RMDSZ-frakciója kezdeményezi, hogy sürgősségi tanácsülésen döntsenek az iskolahálózat véglegesítéséről
A Maros Megyei Tanfelügyelőség vezetőtanácsa kedden, március 28-án döntött az önkormányzat által korábban elküldött iskolahálózatról, amelynek eredményeként nyolc tanintézet – köztük a Római Katolikus Teológiai Líceum és a Református Kollégium – nem kapta meg az úgynevezett „aviz conform”-ot – jóváhagyási nyilatkozat. Az iskolahálózat véglegesítéséről szóló döntést a helyi tanácsnak kell meghoznia, ezért az RMDSZ álláspontja szerint ez nem tűr további halasztást, hiszen a gyerekeink oktatását és jövőjét mindennél fontosabbnak tartjuk. Véleményünk szerint Marosvásárhelyen minden jelenleg működő oktatási intézményre szükség van, azaz mindeniknek szerepelnie kell a végleges iskolahálózatban.
Lévén, hogy a tanfelügyelőségi döntést írásos formában csak a tegnapi nap folyamán, azaz március 29-én véglegesítették, és csak a mai nap iktatták a polgármesteri hivatalnál, így procedurális szempontból a frakciónak nem maradt elég ideje sürgősségi határozattervezet benyújtására. Ezért kezdeményezzük, hogy a következő hétre hívjunk össze sürgősségi tanácsülést, melynek első napirendi pontja az iskolahálózatról szóló határozattervezet.
A magyar közösség számára a katolikus iskola sorsa egy olyan ügy, amelynek megoldása minden egyéb politikai és adminisztratív döntést felülír. Éppen ezért határoztunk úgy, hogy a marosvásárhelyi RMDSZ-frakció nem vesz részt a mai tanácsülésen. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy ez nem valami ellen, hanem valami mellett szól, konkrétan a magyar közösség jogos igénye mellett.
Mind a tanfelügyelőség, mind az önkormányzat egymásra mutogat, és csak nyilatkozatok szintjén szeretnék megoldani a több hónapja húzódó bizonytalan helyzetet. Úgy gondoljuk, hogy elsősorban a magyar közösség türelmét teszik próbára, és visszaélnek akaratával. Nem vagyunk hajlandóak több adminisztrációs kifogást meghallgatni! Felkérjük a helyi tanács összes politikai pártját, hogy amennyiben igaz, hogy mindenki megoldást keres erre a helyzetre, és mindannyiunk számára fontos gyermekeink jövője, akkor a tanács egyöntetűen szavazzon az iskolahálózat elfogadásáról, és ezzel biztosítsuk, hogy az a több ezer fiatal, akinek most bizonytalan a helyzete, zavartalanul folytathassa tanulmányait.
A marosvásárhelyi városi tanács RMDSZ-frakciója
Népújság (Marosvásárhely)

Király az iskolaügyről: jövő héten várható minisztériumi döntés
A beiskolázást tiltó döntés módosítására utasíthatja a tanfelügyelőséget az oktatási tárca a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyében – közölte Király András államtitkár. Az RMDSZ-frakció rendkívüli tanácsülés összehívását kéri.
Remélhetőleg jövő héten minisztériumi döntés születik a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügyében – közölte a Krónikával Király András kisebbségi oktatásért felelős államtitkár. Az RMDSZ szakpolitikusa pontosítani kívánta a szülők hétfői bukaresti tárgyalásáról a sajtóban megjelent információkat. Mint hangsúlyozta, ő csupán közvetítőként volt jelen a beszélgetésen, annak megszervezésében kérték a segítségét, a tulajdonképpeni tárgyalás Gabriel Liviu Ispas közoktatásért felelős államtitkárral zajlott.
Király András szerint a tárgyalás kimeneteléhez az is hozzájárult, hogy a szülők olyan problémákat vetettek fel, melyek nem tartoznak a minisztérium hatáskörébe. „Egész másról tárgyaltak: mint például a tanácsi határozatok és az iskola megalapítása. Ez nem minisztériumi kompetencia" – mondta az államtitkár. Hozzátette, maga is jelen volt a tárgyaláson, és többször közbeszólt, próbálva jó irányba terelni a beszélgetést.
„Arra kértem őket, arról tárgyaljanak, hogy hogyan kerüljön vissza az iskola abba a dokumentumba, mely a beiskolázási számokat tartalmazza. Ebben tud, ebben kellene segítsen a minisztérium" – jelentette ki az illetékes. Hangsúlyozta, a szaktárca amiben tudott, segített: ideiglenes főtanfelügyelőt nevezett ki, zöld jelzést adott, hogy az iskolának legyen ideiglenes igazgatója. „A minisztérium elismeri, hogy ez az iskola most működik. Hogy hogyan alakult meg, törvényesen vagy a törvény »mellett«, azt nem a minisztérium dönti el, a bíróság fogja eldönteni" – jelentette ki az államtitkár.
Visszavonják a tiltást?
Király András kérdésünkre elmondta, a szaktárca a jelenlegi helyzet feloldásán is dolgozik: a közoktatásért felelős államtitkár bekért minden olyan dokumentumot, melyek alapján a tanfelügyelőség leállította a beiratkozást, és remélhetőleg jövő hét folyamán születik egy minisztériumi döntés erről. „Reményeim szerint a minisztérium megadja azokat a lehetőségeket, amelyekkel a tanfelügyelőség feloldja az előző határozatát. Mert nem a minisztérium állította le a beiratkozást, hanem a tanfelügyelőség" – mondta Király András, aki szerint a kérdésben a szaktárca meg tud, és meg is kell fogalmazzon egy állásfoglalást. „Erről kellett volna igazából tárgyalni" – mutatott rá a szakpolitikus, hozzátéve, szerinte a minisztériumi döntés független az ügyben születendő tanácsi határozatoktól.
„Nézetem szerint teljesen független, mert az iskola működik. És a tanfelügyelőség alá tartozó beiskolázási terv szerint kell működtetni" – mondta az államtitkár, aki szerint a tanfelügyelőségnek, ahogyan leállította a beiratkozást, fel is kell oldania a tiltást. „És mivel a tanfelügyelőség a minisztérium felügyelete alatt működik, a minisztériumnak ebben kell segítséget nyújtania. Kell hozzon egy határozatot, amelyben utasítja a tanfelügyelőséget, hogy változtassa meg döntését" – magyarázta az RMDSZ szakpolitikusa. Hangsúlyozta, azt, hogy Bukarestben milyen határozat születik, nagyon sok tényező befolyásolja, de úgy vélte, a korrekt döntés csak a tiltás visszavonása lehet.
RMDSZ-es bojkott a tanácsülésen
A katolikus gimnázium ügyében csütörtökön a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója is állásfoglalást tett közzé, melyben rámutatnak: „a Maros megyei tanfelügyelőség vezetőtanácsa kedden, március 28-án döntött az önkormányzat által korábban elküldött iskolahálózatról, amelynek eredményeként nyolc tanintézet, köztük a Római Katolikus Teológiai Líceum és a Református Kollégium sem kapta meg az úgynevezett »aviz conformot« – jóváhagyási nyilatkozatot".
Kifejtik, az iskolahálózat végelegesítéséről szóló döntést a helyi tanácsnak kell meghoznia, ez a döntés pedig az RMDSZ álláspontja szerint nem tűr további halasztást. „Lévén a tanfelügyelőségi döntést írásos formában csak a tegnapi nap folyamán, azaz március 29-én véglegesítették, és csak a mai nap iktatták a polgármesteri hivatalnál, így procedurális szempontból a frakciónak nem maradt elég ideje egy sürgősségi határozattervezet benyújtására. Ezért kezdeményezzük, hogy a következő hétre hívjunk össze egy sürgősségi tanácsgyűlést, melynek első napirendi pontja az iskolahálózatról szóló határozattervezet" – olvasható az RMDSZ honlapján csütörtökön közzétett állásfoglalásban.
Eszerint „a magyar közösség jogos igénye melletti kiállásként" az RMDSZ-frakció nem vett részt a tanács csütörtöki ülésén. „Mind a tanfelügyelőség, mind az önkormányzat egymásra mutogatnak és csak nyilatkozatok szintjén szeretnék megoldani a több hónapja húzódó bizonytalan helyzetet. Úgy gondoljuk, hogy elsősorban a magyar közösség türelmét teszik próbára és visszaélnek akaratával. Nem vagyunk hajlandóak több adminisztrációs kifogást meghallgatni!" – jelentik ki az RMDSZ-frakció tagjai. Rámutatnak, felkérik „a helyi tanács összes politikai pártját, hogy amennyiben igaz, hogy mindenki megoldást keres erre a helyzetre", a tanács egyöntetűen szavazza meg az iskolahálózatot.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Nagyváradi könyvbarátok Sepsiszentgyörgyön
Kevesen voltak jelen a nagyváradi Várad folyóirat és a Holnap Kulturális Egyesület csütörtöki könyvbemutatóján az Árkosi Művelődési Központ sepsiszentgyörgyi, Olt utcai székházában, de akik ott voltak, minden bizonnyal jól érezték magukat. Simon Judit, a Holnap Kulturális Egyesület elnöke és Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője több általuk kiadott kötet mellett a Várad folyóiratot, a Biharország havilapot és a Holnap magazint is bemutatta röviden, nézői kérdésekre válaszolva pedig a könyvkiadással kapcsolatos személyes élményeikről meséltek a jelenlévőknek.
Amint a házigazda Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Központjának vezetője elmondta, a nagyváradi vendégek mostani és májusban sorra kerülő következő szentgyörgyi bemutatkozásának célja, hogy a két város közötti kommunikáció felerősödjék, megismerje a közönség a fontos kezdeményezéseket, amelyek kapcsolódnak az erdélyi vagy akár az egyetemes magyar kultúrához. Nagyvárad és Sepsiszentgyörgy bizonyos szempontból hasonló helyzetben érte meg a rendszerváltás időszakát, nem voltak olyan kulturális intézményeik, mint amilyenekkel Kolozsvár vagy Marosvásárhely rendelkezett, például nem volt hagyománya ezekben a városokban a könyv- és folyóirat-kiadásnak – mondta el Szűcs László, majd röviden összefoglalta a nagyváradi sajtókiadás történetét a múlt század eleji első kezdeményezésektől, a Tavasz és a Magyar szó megjelenésétől napjainkig, külön kiemelve a Holnapot, amely folyóiratnak indult volna, de végül csak két antológia lett belőle, és a Kelet-Nyugatot, mely 2002-es újraindulásakor a Várad nevet kapta. Mint mondta, ez a név kicsit behatárolja, lokálissá teszi, de a lap azért igyekszik egyetemes értékeket képviselni. A Várad kiadó mint kulturális közintézmény és a Holnap Kulturális Egyesület civil kezdeményezés jóvoltából a könyvkiadás is működik Nagyváradon, többnyire ugyanazokkal a munkatársakkal. A Holnap indulásáról Simon Judit elmondta, hogy a Riport Kiadó jogutódjaként jött létre, és jól meghatározott célja, hogy fiatal, kezdő szerzőket támogasson a jövő magyar irodalma felé tekintve, amint az egyesület tudatosan választott neve is mutatja.
A bemutatott kötetek között Gálfalvi György Kacagásaink című, Securitatéval kapcsolatos emlékiratairól, Gittai István Létesszencia című verskötetéről, Fábián Sándor válogatott verseit tartalmazó kötetéről, Móra László két legendás romániai magyar labdarúgó-mesteredzőről, Kovács Istvánról és Jenei Imréről szóló portrékötetéről, egy erdélyi és partiumi újságírók által készített temesvári riportkötetről, Szilágyi Aladár kortárs magyar történészekkel készült interjúkötetéről, Péter I. Zoltán Régi képeslapok, régi történetek című helytörténeti munkájáról, Tóth Ágnes A halál katlanában című második világháborús dokumentumkötetéről, Demény Péter Sünödi és a trallalla című karcolatairól, Hajós Erika Tilinkóci és a muzsikobold című mesekönyvéről, a Karácsony Benő életművét tartalmazó sorozatról és Kinde Annamária utolsó verskötetéről meséltek a vendégek, majd néhány rövid verset is felolvastak a hallgatóságnak. A könyvbemutató vége közvetlen hangulatú beszélgetéssé oldódott, mely során különböző Nagyváradon szervezett, irodalommal kapcsolatos rendezvényekről – vitaszínházi estről, a Holnap Feszt nevű összművészeti fesztiválról, a Nagyváradi Könyvmaratonról – és a kiadott könyvek szerkesztéséről, terjesztéséről, eladásáról is megtudhattunk pár érdekességet.
Nagy B. Sándor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Óvom a szót, a hazulról hozottat”
Beszélgetés Bálint Márta Kossuth-díjas színművésszel
Legutóbb 2016 decemberében tapsolhattunk szülővárosában a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház egykori népszerű művésznőjének. A Marina Vlady életrajzi regényéből készült monodrámát adta elő nagy sikerrel. 1988-tól él, dolgozik Budapesten. Az idei március 15-én „az erdélyi magyarság megmaradását és a Kárpát-medence kulturális kincseinek továbbadását közel öt évtizede töretlen hittel és alázattal szolgáló, a magyar és világirodalom legnagyobb klasszikusait mély átéléssel és gazdag drámai eszköztárral közvetítő, kivételesen magas színvonalú művészi pályája elismeréseként” Kossuth-díjat vehetett át az Országházban. Kitüntetése után pár nappal tudtunk sort keríteni az interjúra.
– Ilyenkor akarva-akaratlanul közhelyek jutnak az ember eszébe. Én is gratulációval kezdem, és nem hagyom ki a szokásos kérdést: milyen érzés volt a meghatározó, amikor értesült a díjról?
– Nagy meglepetés volt, és a díj átvétele óta az öröm dominál. Egyúttal visszaigazolás is ez a díj, de egyelőre csak örömet érzek. Hogy miért visszaigazolás? Azért, mert a pályám két részre oszlik. Lehet, már hallotta valamikor tőlem, hogy egészen fiatal színésznő voltam, amikor az ifjabb Dumas gondolata, miszerint „a színház olyan, mint a szerelem, jó kedély, erő, egészség, fiatalság kell hozzá”, szinte az ars poeticámmá vált. Annyira szenvedélyesen szeretem a hivatásomat, hogy nekem a színjátszás tényleg olyan, mint a szerelem. Szeszélyes is. Szárnyakat tud adni, felemel, forrón dédelget, de mélybe is taszíthat. Megsebez. Ez a kettősség jellemzi az én pályámat is. Odahaza két évtizeden át szolgáltam Tháliát. Pályakezdőként Szatmáron, az Északi Színháznál kezdtem húsz és fél évesen, ahol nagy szeretettel fogadtak, megbecsültek és foglalkoztattak. Nekem akkor ez természetesnek tűnt, azt hittem, ez a pálya ilyen. Vásárhelyre kerülve is ringatott a színház. Erdélyben tehát húsz éven keresztül megbecsült színésznő voltam, csodálatos feladatokkal halmozott el mindkét színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti is. Magyarországon viszont sokáig az útkeresés jutott nekem, ezért beszélek kettősségről.
– Erre még hosszasabban kitérhetünk a beszélgetés folyamán, de ha már szóba hozta a kettősséget, a díjazása kapcsán egy másfajta kettősség gondolata is felmerült bennem. Kérem, ne értsen félre, örülök a rendkívüli elismerésnek, és biztos még nagyon sokan így éreznek Erdély-szerte. De tudtommal mindeddig egyetlen Erdélyben élő, ott dolgozó színészt se tüntettek ki Kossuth-díjjal. El kell jönni otthonról ahhoz, hogy ilyen megtiszteltetés érhesse a színészembert?
– Érdekes, amit mond, meg is fordult bennem hirtelen, hogy az első erdélyi színésznő vagyok, aki ezt a díjat megkapta, noha több erdélyi kollégám is részesült már rangos magyarországi elismerésben, és erdélyi költők, írók is kaptak Kossuth-díjat. Arra is gondoltam ugyanakkor, hogy bár a kitüntetés személy szerint nekem szól, egyben az erdélyi színjátszás elismerése is. Hiszen ott nőttem föl, a színjátszás ábécéjét ott sajátítottam el, Erdélyben ismert és szeretett meg a közönség. Hogy el kell-e jönni ahhoz, hogy ilyen díjjal is elismerjenek? Teljes bizonyossággal erre nem tudok felelni, viszont tény, hogy Magyarországon nagyon sok küzdelmen mentem keresztül. De mindig kész voltam vállalni a vívódást, az útkeresést. És most ezeket a küzdelmes magyarországi éveimet is megkoronázza a Kossuth-díj. Bennem egy percre se fordult meg a gondolat, hogy a munkámért, amit annyira szeretek, díjat kaphatnék. Csináltam, mert a mai napig szenvedélyem a hivatásom. Ez a rangos elismerés megerősít abban, hogy megéri küzdeni, értéket teremteni a magyar kultúra szolgálatában. És ha a szerelemhez hasonlítottam a színjátszást, akkor azt mondom, ez a díj számomra egy életen át tartó szerelem beteljesülése.
– A fiatalosságot, a belső energiák mozgósítását a feladatok is biztosíthatják. Gyakori manapság, hogy a színházak időnap előtt megválnak a korban előrehaladottabb művészeiktől, annak ellenére, hogy ők még sok örömet szerezhetnének a nézőknek. Ön elébe ment a feladatoknak, saját magának teremtett szereplési lehetőségeket.
– Két évig voltam Budapesten a Nemzeti Színház tagja, ami nem volt örömteli időszak. Magam vállaltam, hogy ezt abbahagyom. Nem főszerepekre vágytam, de arra se, hogy abban, amit csinálok, ne legyen semmi örömöm. Ha este bemész a színházadba, fellépsz a színpadra, és nincs egy mondatod, amivel valamit ténylegesen közölsz, ha csak ez adatik meg neked, azt nem érdemes csinálnod. Valamikor kissé nagyképűen én is hangoztattam, hogy nincs nagy szerep és kis szerep, csak rossz színész. Ez nem igaz! Igenis van kis szerep és nagy szerep, és van kis szerep is, amiben örömödet leled, de ha sorozatosan olyan feladatokat osztanak rád, hogy a tömegben álldogálsz, bármilyen képességed, tehetséged lehet, az abból nem fog kiderülni. Az öröm nélküli színjátszásnak pedig nincs értelme. Változtattam tehát, de nem tudtam, mit vállalok magamra.
– A sok főszerepet és szép sikert halmozó két otthoni évtized nem számított, amikor átjött Budapestre?
– Nem. De ez egyébként is olyan pálya, hogy az, amit tegnap csinált az ember, már nem számít. Tudtam, hogy mögöttem van egy csomó minden, mégis elölről kell kezdeni. Az új feladat új kihívás is, amit lehet, hogy nem oldasz meg olyan szinten, mint az azelőttit. Nem lehet abból élni, hogy mi van mögöttem.
– Új helyzet volt, hogy megválik a Nemzetitől, és önmagában bízva, egészen másba kezd, mint amihez azelőtt hozzászokott. Hosszabb idő után visszatekintve, hogy gondolja, nem hiányzott önnek a közös játék öröme?
– Dehogynem. Nem volt egyszerű önmagamra lelnem. Amikor megváltam a Nemzeti Színháztól, még nem sejtettem, hogy Budapesten nem tudok megkapaszkodni. Vidékre többfelé hívtak, de a gyerekem nyolcéves volt, a férjem a Bajcsy-Zsilinszky kórházban orvosként dolgozott. Hogy mehettem volna vidékre?! A családot választottam, arra gondolva, hogy azért Budapesten is sikerülhetnek a dolgok. Eszembe jut a költő Székely János gondolata, magamra vonatkoztatva is érvényes: olyan természetű ember vagyok, hogy ha valahol nem kellettem, szótlanul odébbálltam. Néhány felkérésem azért volt, játszottam több színházban, a Katona Józsefben, a Budapesti Kamaraszínházban, a Művész Színházban, és másfelé is hívtak. Igazi öröm a Dominó Színházban ért, ahol Strindberg Júlia kisasszonyának a címszerepére kértek fel. Nagyszerű előadás lett belőle, az alakításomnak is igen kedvező visszhangja volt. „Tehetséget jó felfedezni” – írta az egyik kritikus. De nem volt szerencsém, kilenc előadás után ez a magánszínház csődbe ment. Aztán mégis megsegített a Fennvaló, elindított azon az új úton, amely a sikerhez vezetett. Bécsből kértek fel egy egyéni estre. Nem akartam elvállalni, mert addig ilyet sohasem csináltam. Gergő fiam hallotta a telefonbeszélgetést, és kérte, hogy egy papírra írjam le az előadással kapcsolatos érveket és ellenérveket. Amikor átolvasta, mint egy felnőtt kijelentette, hogy az érvek erősebbek, meg kell csinálni. Igazat adtam neki, és akkor állítottam össze az első egyéni estemet Újkori fohász címen. Olyan sikere volt Bécsben, hogy egy ott élő 56-os magyar asszony valósággal a mecénásommá vált. Akkoriban nagyon sokat jártam a határon túli magyarlakta területekre, folyamatosan kaptam az előadandó anyagot, és 1999-ig páholyból néztem a magyarországi kulturális életet, mert elfoglaltságom volt, és jártam Európát. De a mecénás hölgy 99-ben elhunyt, az addigi csodálatos lehetőség megszűnt. A folytatás már sokkal nehezebb volt. Megint kezdődhetett a küzdelem.
– Kivel? Mivel? Önmagával?
– Magammal is, de leginkább a helyzettel. Akkorra ezt az utat már megszerettem. Verses estjeim voltak, Kosztolányi-, Áprily-, Lénárd Sándor-est. A Kosztolányi-műsorban egy német művésszel szerepeltem, én magyarul mondtam a verseket, ő németül. Nem én választottam a költeményeket, az estek anyagát készen kaptam. Úgy éreztem, hogy a sorozatot folytatnom kellene, de itt következett a neheze. Ki kellett találni, kit, mit válasszak. Nagyon bonyolult ez az egész, nem olyasmi, ami a színész dolga lenne. Egy produkcióhoz anyagi támogatás kell, pályázatot írsz, azt elutasítják, aztán próbálkozol másfele, helyet keresel, rendezőt keresel, mindez erőt, energiát fogyaszt, ideget rombol. Miközben az is bőven elég volna, hogy az anyagot kiválaszd, átgondold, összeállítsd, illő keretbe helyezd. Mégis nagyon megszerettem az egyéni esteket. Nem azt mondom, hogy nem hiányzott a csapatmunka, illetve az, amit az ember a színházban megkap, vagyis hogy semmi másra, csak a szerepedre kell koncentrálnod. Itt még a fellépőruhámat is magam vasalom, és utazom egyik helyről a másikra. Akár Dérynének is érezhettem volna magam. Csak nem ekhós szekéren, hanem kocsival jártam az országot, és járom a mai napig. A pályám pedig kiteljesedett és gazdagodott ezáltal. Mert hatalmas erőpróba egyedül kiállni a nézők elé. Összehasonlíthatatlan a csapatmunkával, ott a partnered kisegíthet, itt meg az se mindegy, hogy egy kötőszó miképpen hangzik el a szádból. Ha nem tudod a nézőt egymagad lekötni, ha nem vagy képes azzal a bizonyos láthatatlan fonallal egykettőre hozzá kapcsolódni, vesztettél. Ha egyedül állsz előtte, sokkal inkább megérzed, hogy magadra tudtad-e hangolni vagy sem. Ez a fajta megméretkezés végül is annyi örömet adott, hogy most már azt mondom, rátaláltam az igazi utamra. Nyilván egy különleges nagyszínpadi felkérésre bizonyára igent mondanék, persze csak miután megtudtam, hogy ki a rendező, kik lesznek a partnereim. Erre már sokkal jobban odafigyelnék, mint évtizedekkel ezelőtt.
– Feltételezem, hogy különleges elégtétellel olvashatta díjazása indoklásában azt a részt, amely szerint „mély átéléssel és gazdag drámai eszköztárral közvetítő, kivételesen magas színvonalú művészi pálya” az öné.
– Igen, mindig arra törekedtem, hogy mindenből, amit csinálok, kiérződjék az igényesség. Akár csapatban, akár egyénileg játszom, igyekszem értéket teremteni. És jólesett, hogy ezt a törekvésemet észrevették. Az is nagy elégtétel volt, amikor azt írta valaki, hogy az egyszemélyes színházammal műfajt teremtettem Magyarországon. A Magyar Érdemrend lovagkeresztjét és a Magyar Örökség díjamat is ennek köszönhetem. Mindez visszaigazolja, hogy a munkám és az, amit kemény küzdelmek árán a magyar kultúra szolgálatában létrehoztam, minőséget jelent.
– Ebben az egyszemélyes színházban a megszólaltatott költők a játszótársak?
– Költők és más tollforgatók. A Szegény Sudár Anna, a Jókai Anna regényéből készült monodráma már színház. Vagy A megszakított repülés, a Marina Vlady életrajzi regényéből dramatizált színpadi változat szintén nem költői mű, de lesz még olyan estem, ahol a költők kerülnek előtérbe. Ahogy korábban Székely János és Kenéz Ferenc lírájával is történt.
– Most, beszélgetésünk idején, még az öröm napjait éli. Az ünneplés a későbbiekben csitulni fog. Fájdalmak maradtak?
– Nem. Azokon szeretek túllépni. Ha voltak is a múltban, ez a díj feledteti azokat. Az elején említettem, hogy az ember úgy van a színházzal, mint a szerelemmel, az pedig meg tud sebezni. Sok erdélyi kollégámmal ellentétben én azt is mindig felvállaltam, hogy lent vagyok. Hogy nem vagyok a helyemen. Ez nyilván nem volt lélekemelő állapot, de mindig azon gondolkodtam, hogy tudom ezt a hasznomra fordítani. És büszke vagyok, hogy mindenféle segítség nélkül önmagam teremtettem meg mindazt, amit elértem. Egyedül. A nagyon elkeseredett kollégáimat is folyton biztattam, hogy találjanak ki maguknak valamit, amivel önmagukra találhatnak.
– Az otthoniakkal felhőtlen a kapcsolata?
– Nehezet kérdezett. Én a mai napig minden idegszálammal kötődöm a szülőföldemhez. Magánügy, de most elmondom, hogy ebben benne van az is, hogy majdnem válni akartam a férjemtől, amikor kierőszakolta, hogy áttelepedjünk. Ez a díj neki is rendkívüli elégtétel, mert szenvedett attól, hogy engem úgymond átrángatott Magyarországra. Nem akartam otthagyni Vásárhelyt, és most is vallom, hogy a szülőföldön van feladatunk. Nincs erkölcsi alapom ilyesmit mondani, hiszen Budapesten élek, de tudom, hogy nem lett volna szabad elhagynunk Erdélyt. A gyerekeink jövőjét féltettük, miközben a mi korosztályunk és több utánunk következő is hiányzik otthonról. Lélekben most is ott vagyok, elszakíthatatlan a kötődésem a szülőföldhöz. És lelkem mélyén néha vártam, hogy hátha hívnak, gyere haza, Márta, vagy gyere egy szerepre! Főleg, amikor a gyerekem már nagyobbacska volt, megtehettem volna. Amikor a Székely János-estemet Vásárhelyen adtam elő, Jászberényi Emese készített velem egy interjút, és megkérdezte, hogy nem hívtak-e az egykori színházamhoz. Ez akkor szíven ütött, és ez az érzés mindmáig megmaradt. Az otthon üzenete mindig felkavar. A napokban felhívott két néző Szatmárról. Valahogy megszerezték a telefonszámomat, és gratuláltak az elismeréshez. Negyvennyolc éve kerültem oda, az volt az első társulatom, három évig játszottam ott, és mégis emlékeznek rám és örülnek a sikeremnek. Pedig nagyon hosszú idő ez egy ember életében. Gondolhatja, mennyire megörvendtem a gesztusnak.
– A Kossuth-díj újabb lendületet adhat a továbbiakra, mert gondolom, a mostani kitüntetést nem tekinti pályalezárónak.
– Dehogy! Igaz, hogy nem ifjan ért ez a nagy megtiszteltetés, de még mindig időben. Mondtam már, tele vagyok lobogással, tervekkel. Ösztönző a díj. Nagyon sok mindent szeretnék még csinálni. Marosvásárhelyen a legsötétebb diktatúra idején voltam színész, és ott a pályatársaimmal együtt küldetést teljesítettünk a magyar nyelv, a magyar színház és kultúra ápolásáért, fennmaradásáért. Ma is azt szolgálják az ottani magyar színészek. Én ugyanebben a szellemben folytattam itt, az anyaországban a tevékenységem. Magyari Lajos mondja gyönyörűen, hogy „óvom a szót, a hazulról hozottat”. Én is ezt teszem változatlanul.
– Kívánom, hogy még sokáig tehesse!
NAGY MIKLÓS KUND / Népújság (Marosvásárhely)

Az emlékezés egy büfé
Philter-projekt: kánonformáló erdélyi előadások
Kánonformáló erdélyi magyar színházi előadások – ez volt a tematikája a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem által szervezett konferenciának. A rendezvényen a 2013 óta budapesti szakemberek kezdeményezésére folyó, Philter-projekt című színháztörténeti kutatás eredményeit jelenítették meg az előadók múlt hét péntekén. Az egész napos eseménysorozaton kánonformáló erdélyi előadások kerültek bemutatásra a Stúdió Színház előcsarnokában, olyan rendezőktől, mint Harag György (Egy lócsiszár virágvasárnapja, Az ember tragédiája), Antal Pál (A kék madár), Tompa Miklós (Pompás Gedeon), Bocsárdi László (Übü király), Parászka Miklós (A vihar), Tompa Gábor (A buszmegálló, Godot-ra várva), Barabás Olga (Don Juan) és Victor Ioan Frunza (Rosen-crantz és Guildenstern halott).
Az előadásokon (Jákfalvi Magdolna-Kékesi Kun Árpád: Erdély. Philther. Színháztörténet. Kovács Levente: Az ember tragédiája, 1975. Lázok János: Egy lócsiszár virágvasárnapja, 1975. Novák Ildikó: A kék madár, 1982. Boros Kinga: Pompás Gedeon, 1983. László Beáta: Übü király, 1986. Ungvári Zrínyi Ildikó: A vihar, 1988. Albert Mária: A buszmegálló, 1989. Balási András: Don Juan, 1997. Nagy B. Sándor: Godot-ra várva, 2005. Varga Anikó: Rosencrantz és Guildenstern halott, 2010) időhiány miatt sajnos nem tudtunk részt venni, ellátogattunk azonban a délutáni kerekasztal-beszélgetésre, amelynek központi témájaként a színházi emlékezetet jegyezték a szervezők.
Az előcsarnokban zajló szabad beszélgetésen Ungvári Zrínyi Ildikó vállalta a moderátor szerepét, az első kérdése az volt, hogy mennyire fontos a kutatók, szakma, kritikusok szemszögéből a színházi emlékezet?
Válaszában Kovács Levente érdekes megközelítésben szólt a színházi emlékezetről és annak csavaros mivoltáról. – Húsz évig vezettem jegyzőkönyveket tanszékülésekről, szemléltető főpróbákról. A csalás abban állt, hogy ha valami keményebb dolog hangzott el, azt én finomítottam, mert eredeti tartalmukban felértek volna egy denunciálással. Ezért kellő forráskritikával kell élni a régi jegyzőkönyvek kutatásánál. Volt, amikor egyesek rosszindulatúan az elhangzottaknál keményebb dolgokat írtak bele ezekbe a jegyzőkönyvekbe. Sok nagy rendező nem akart írással foglalkozni, ezért a hatvanas évek elején álneve voltam több jeles professzornak, például Harag Györgynek. Megtörtént, hogy tudatták, az ideológiai munkát ellenőrző brigád érkezik az intézetbe, nekünk pedig nem voltak munkaterveink. Két éjszakán keresztül dolgoztam: csináltam két félévi munkatervet, tíz jegyzőkönyvet. Egy szó sem volt igaz belőle. Bevették. A kérdésem: ha egy ifjú kutató elvállalja, hogy a főiskola történetéről írni fog, vajon ki tudja deríteni, hogy mindez nem volt igaz? Mert itt még sok kikutatnivaló lesz. Haragot naponta felhívták a megyei pártbizottsághoz, ahonnan néha igen gyűrötten jött vissza. Ezek a stresszek benne voltak a munkában, és soknak nincs nyoma, csak az emlékezés, az oral history áll a rendelkezésünkre. Ezeket a dolgokat is fel kell kutatni, addig, ameddig élnek olyan emberek, akik emlékeznek rájuk. Ezt szeretném javasolni: meg kell keresni, hogy hogyan látta mindezt az, aki például egy gyűlésen mondott valamit, utána pedig mást gondolt. Ilyen volt a Szabó Lajos csele is: párttagot csinált azokból, akiknek semmi közük nem volt a kommunizmushoz, és ezáltal megvédte a színház és az iskola autonómiáját. Nálunk ez egy felkészített, ötödik hadoszlop volt. Ezeket az árnyaltságokat figyelembe kell venni – Vásárhelyen például négy nagyon rendes gyárigazgató volt: kommunista igazgatók voltak és közben rengeteget tettek a magyarság megmaradásáért, azért, hogy ne lehessen például az üzemeket elrománosítani. Funkció kellett ahhoz, hogy védekezni tudjunk, és ez a színházban is megvolt.
– Fantasztikus azt tapasztalni, hogy Harag György kisujjában volt a színház, mégis mindennap kísérletezett és soha nem dicsérte a saját zseniális dolgait – tette hozzá Kincses Elemér. – Ami a cenzúrát illeti, a Seneca című darabomnak nyolc kritikai főpróbája volt.
A nyolcadikra eljött egy bukaresti cenzor, rendben találta. Nem ő, hanem egy Gáspár nevű helyi elvtárs szólt bele, aki segéd-teniszedző lett később Magyarországon a Városligetben. Ilyen idők voltak. A színházban az a kétségbeejtő, hogy a zseniális előadásokra emlékszel és a nagyon rosszakra. A középszerűekre nem. Az, hogy ki mire emékezik, a saját műveltségétől függ. Azokra emlékszem, amelyeket nagyszerűnek tartottam. A 3-400 előadásból 10-15-öt tartok zseniálisnak. Ez összefügg a privát emlékezettel, a borzasztó pedig az, hogy az agynak nem lehet parancsolni.
– A kollektív emlékezés foglalkoztat engem – árulta el Albert Mária. – A Philter gyakorlata azt a felfedezést jelentette, hogy kialakul egy párbeszéd az előadásokról. Az alkotók számára mit jelent ez a párbeszéd?
Váta Loránd szerint egy dolog, amit közölnek az adatok, más, amikor csak beszélünk az előadásról. – Az én reflexióm másfajta, a többieké megint más. Mivel a színház egy lélegző dolog, akkor fog szép képet kapni egy olvasó egy ilyen jelenségről, ha az sok színből áll össze.
Az emlékezés egy büfé. Színészi szempontból e büfének az a veszélye, hogy azok a dolgok, történetek, amiknek nincs érdekessége, elvesznek. Azok a jók, amiknek az emlékezés folyamán megmarad az előadás jellege, ha a színész akkor is elő tudja adni magát.
– Nemcsak a színészek és a kritika, hanem a nézők megszólaltatása is fontos, és ennek van egy olyan módszertana, amely megkereshető és egymással szembesíthetővé teszi a kutatott előadásokat – vélte Lázok János. – A külföldi kutatásokban használták az oral historyt is mint dokumentálási lehetőséget. A Marosvásárhelyi Rádió Aranyszalagtárában létezik egy igen komoly anyag, amelynek van egy digitalizált, javított formában felvett része. Viszonylag kevesen tudnak azonban Csifó János interjúkötetéről, amelyben nyolc-tíz színésszel, igazgatóval interjúzott, és amely hozzáférhető az interneten írott formában és felvételként is.
– Találkoztam olyan alkotóval, aki nem dokumentálja magát. Barabás Olga pl. az előadásait nem nagyon véteti fel. Mi lesz a segítségünkre, ha az alkotók nem fordítanak erre figyelmet, mi lesz az előadásokkal? – kérdezte Ungvári Zrínyi Ildikó.
– Ma már nagyon erős tudatosság van arra, hogy mindent rögzítsünk, kinyílt ez a dolog. Régebb nem létezett a rögzítés ösztöne. Minket a kilencvenes években az a tanárgeneráció tanított, amely folyamatosan mesélt régi dolgokról, és ez számunkra többet ért, mint egy könyv, mert ezen sztorik hatására sokkal kíváncsibbakká váltunk, személyes élményként éltük meg mindazt, amit elmeséltek nekünk – mondta Váta Loránd a sztorikban, történetekben gazdag, jó hangulatú délutáni beszélgetésen.
K. NAGY BOTOND / Népújság (Marosvásárhely)

Tanúvallomások ideje Rádulyék perében
Az ügy szempontjából tisztázó jellegű nyilatkozatokat tett a bíró előtt a kihallgatott három tanú – így értékelte Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester védőügyvédje a Marosvásárhelyen védence ellen zajló büntetőper hétfői tárgyalását.
Több mint ötórás tárgyalást tartottak hétfőn a Maros Megyei Törvényszéken a Ráduly Róbert Kálmán csíkszeredai polgármester, illetve Szőke Domokos alpolgármester ellen zajló büntetőper soron következő tárgyalásán. Első alkalom volt, amikor tanúkat is kihallgattak, Ráduly ügyvédje elégedett volt az elhangzottakkal. „Megkezdődött a bírói vizsgálat az ügyben, és három tanút hallgattak ki. Közülük egy személy a Hargita Megyei Számvevőszék alkalmazottja, két másik személy pedig a polgármesteri hivatalé. A tanúk nyilatkozatot tettek az ügycsomóban összefoglalt esetekről, elmondták, amit ismernek ezekről. Az ügy szempontjából jól jöttek ezek a nyilatkozatok, és lassan-lassan sok minden tisztázódik az eredeti vádakkal kapcsolatban. Ez egyelőre még a kirakós egy kis darabja, de meg vagyunk győződve arról, hogy miután az összes tanú vallomást tesz, minden vádpont esetében tisztázzák a vádlottakat, egyúttal cáfolva a vádpontokat is” – említette kérdésünkre a Ráduly védelmét ellátó kolozsvári ügyvédi iroda ügyvédje, Milu Timoce. Mint megtudtuk, hétfőn a tanúkat a csíktaplocai, Rét utcai játszótér és park építése nyomán Szőke Domokos ellen megfogalmazott hivatali visszaélés vádja kapcsán, illetve a polgármesteri hivatal által korábban megrendelt és kifizetett kataszteri felmérést érintően hallgatták ki – ez utóbbi miatt a polgármestert hivatali visszaéléssel vádolták meg. Ugyanakkor a tanúk a Szőke Domokos elleni további vádpont kapcsán is vallomást tettek – egy csíkszeredai, kereskedelmi célú ingatlan bérleti szerződésének törvénytelen módosítása és okirat-hamisításra való felbujtás is szerepel az alpolgármester elleni vádak között. A következő tárgyalási időpont május közepén lesz, akkor újabb tanút hallgatnak ki. Közel két éve kezdődött Mint ismert, a 2015 áprilisában végrehajtott házkutatások után a két elöljárót őrizetbe vették, majd hatósági felügyelet alá kerültek, júniusban pedig a korrupcióellenes ügyészség (DNA) Ráduly Róbert Kálmánt háromrendbeli hivatali visszaéléssel és érdekkonfliktussal, Szőke Domokost pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolta meg. A pert tavaly március óta a DNA kérésére a Maros Megyei Törvényszék tárgyalja, mert a vádhatóság fenntartásokat fogalmazott meg a Hargita Megyei Törvényszék bíráinak pártatlanságával kapcsolatban. Az elöljárók alaptalannak tartják és elutasítják az ellenük felhozott vádakat.
Kovács Attila / Székelyhon.ro

Évtizede „kipipált” jogok megsértéséről tájékoztatták erdélyi jogvédők az ET szakértőit
Évtizede "kipipált" jogok megsértéséről tájékoztatták erdélyi magyar civil jogvédők az Európa Tanács (ET) szakértőit, akik a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor tett romániai vállalások tiszteletben tartásáról tájékozódtak Kolozsváron.
A civil jogvédők és az ET szakértők hétfői megbeszéléséről Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) elnöke, Bethlendi András, az Advocacy Group for Freedom of Identity (AGFI) vezetője, valamint Toró Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szakértője számolt be egy hétfői kolozsvári sajtótájékoztatón. A CEMO és az AGFI, valamint az EMNT és az SZNT is árnyékjelentést nyújtott be a keretegyezménnyel kapcsolatos román kormányjelentéshez.
Amint a civil jogvédők hangsúlyozták, olyan témákat ajánlottak a kisebbségvédelmi szakértők figyelmébe, amelyeket az ET több mint egy évtizede "kipipáltnak tekint", és amelyeket az RMDSZ a politikai hatalom részeseként nem vethetett fel.
Szigeti Enikő elmondta: az ET a nyelvi jogokat először rögzítő közigazgatási törvény 2001-es elfogadása óta megoldottnak tekinti a többnyelvű feliratozás kérdését. Hozzátette, most arra világítottak rá, hogy a keretegyezménnyel kapcsolatos legutóbbi ajánlás ellenére Marosvásárhelyen a hatóságok megakadályozzák a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését, és a bíróságok az ET erre vonatkozó ajánlása ellenére sem tekintik úgy, hogy a többnyelvűséget az utcanevek és az egyéb földrajzi nevek területén is érvényesíteni kell.
Bethlendi András a kolozsvári többnyelvű helységnévtábla példáját hozta fel arra, hogy immár 15 éve tagadnak meg olyan jogokat a magyarságtól, amelyek teljesítését Románia vállalta a keretegyezményben. Amint elmondták, ezekben az ügyekben azért hitelesebb a civil fellépés, mert mind Marosvásárhelyen, mind Kolozsváron az RMDSZ is részese volt annak az adminisztrációnak, amely a jogok érvényesítését megtagadta.
Toró Tibor hozzátette: a politikatudományban erősen él az a nézet, hogy a kisebbségi jogok kezelésére a legjobb megoldás, ha a kisebbség reprezentatív szervezete része a hatalomnak. "Azt mutattuk be, hogy nem biztos, hogy ettől megoldódnak a problémák. A kormány jelentésében feldolgozott három évből az RMDSZ kettőt kormányon töltött, és ez idő alatt csak gyűltek a problémák" - jelentette ki.
A politológus úgy vélte, hogy a szakértők megértették: sokszor a magyar polgármesterek is "öndiszkriminációt hajtanak végre", mert rajtuk is múlik, hogy településükön nem érvényesülnek a kisebbségi jogok.
A civil jogvédők elmondták: az ET szakértői júniusra készítik el a jelentésüket a kisebbségvédelmi keretegyezmény romániai tiszteletben tartásáról. A dokumentum az év második felében kerül az ET miniszteri tanácsa elé, és az ET körülbelül egy év múlva fogalmazza meg a Romániának szánt ajánlásait. Hozzátették, mind a jelentés, mind az ajánlások fontos eszközei lehetnek az erdélyi magyar jogérvényesítésnek.
A kormány 2016 márciusában, mintegy két és fél év késéssel nyújtott be az Európa Tanácshoz jelentést arról, hogy miképpen teljesítette a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor, 1995-ben tett vállalásait. A 270 oldalas kormányjelentés a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel, és a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be. A jelentéshez az RMDSZ és erdélyi magyar jogvédő szervezetek is árnyékjelentést csatoltak. maszol.ro

Impériumváltás Erdélyben: ez történt a Trianon előtti hónapokban

Diákkórusok napjai
Díjakkal tértek haza a sepsiszentgyörgyi diákkórusok a múlt héten Marosvásárhelyen tartott régiós versenyről, hétfőn este pedig hatodik alkalommal szervezték meg a megyeközponti Krisztus Király-templomban a Diákkórusok fesztiválját. Mindkét esemény bizonyította: a közös éneklésnek olyan ereje van, amire a művészetekben alig van példa, a gyermekek, ifjak hangján felcsendülő dal lelki örömet nyújt előadónak, hallgatónak egyaránt.
A kórusolimpia körzeti szakaszán Beszterce-Naszód, Hargita, Maros, Szeben, Brassó és Kovászna megye tartozik egy csoportba, külön kategóriában versenyeznek az elméleti, a művészeti és az egyházi iskolák kórusai. A 12–15 perces repertoár: egy népdalfeldolgozás, egy román dal és különböző korok kórusművei.
A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Sipos Zoltán vezette Eufónia kórusa a saját kategóriájában második helyezést ért el 96 ponttal, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum (karvezető Szőts Dániel) és a Székely Mikó Kollégium (karvezető Dombora Anna) énekkara 96, illetve 95 ponttal szintén második díjat kapott. Nem először fordul elő, hogy a díjazás különböző okokból elégedetlenséget szül a résztvevők körében, emiatt vannak megyék, amelyek nem küldenek kórust erre a versenyre, idén is rossz szájízzel tértek haza a versenyzők. Többen kifogásolták, hogy az elméleti iskolák győztesének a brassói Andrei Şaguna Középiskola leánykarát hirdették ki, bár előadásuk valóban megérdemelte a száz pontot, egy egynemű kórus nem mérhető össze a vegyes karral – érveltek a karvezetők. Karácsonyi Gabriella, a zsűri Kovászna megyei képviselője érdeklődésünkre elmondta, a versenyszabályzat nem pontosít ilyen tekintetben, így tulajdonképpen nem történt szabálysértés, de valóban mást jelent egy vegyes kar és egy egynemű kórus. A jelen lévő öt művészeti iskola közül a száz pontot és az országos versenyre jutás jogát a besztercei kórus nyerte, de a zsűri a kisebb pontszámú marosvásárhelyi és a brassói énekkarnak is első díjat ítélt, ami szintén szokatlan a kórusolimpián.
A tegnap esti sepsiszentgyörgyi dalos találkozón az említett három diákkaron kívül a Krisztus Király-templomban fellépett a Plugor Sándor Művészeti Líceum Lőfi Gellért vezette Campanella gyermekkórusa, az iskolák önálló produkciói után a négy énekkar közös előadásában csendült fel Lisznyai Szabó Gábor feldolgozásában az Ároni áldás.
Fekete Réka / Háromszék; Erdély.ma

Díjözön fiatal zenészeknek
Nyolc első, négy második és négy harmadik díjjal, valamint egy dicsérettel tértek haza a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum zenészei Marosvásárhelyről, ahol március 23–24-én tartották meg az országos hangszeres előadóverseny körzeti szakaszát.
Hat megye – Beszterce, Brassó, Kovászna, Hargita, Maros, Szeben – 160 legjobbja közül a III–VIII. osztályosok számára rendezett versenyen a művészetisek fölényesen győztek. S bár nem első alkalommal, de hosszabb idő óta most ismét jelen lesznek az országos megmérettetés legfelsőbb szakaszán, ahol a körzeti versenyen 100 pontot elért tanulók vehetnek részt.
Babos Erika / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Civil jogvédők is felvilágosították az ET-szakértőket Kolozsváron
MTI - Évtizede „kipipált” jogok megsértéséről tájékoztatták erdélyi magyar civil jogvédők az Európa Tanács (ET) szakértőit, akik a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor tett romániai vállalások tiszteletben tartásáról tájékozódtak Kolozsváron.
A civil jogvédők és az ET-szakértők hétfői megbeszéléséről Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) elnöke, Bethlendi András, az Advocacy Group for Freedom of Identity (AGFI) vezetője, valamint Toró Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szakértője számolt be egy hétfői kolozsvári sajtótájékoztatón. A CEMO és az AGFI, valamint az EMNT és az SZNT is árnyékjelentést nyújtott be a keretegyezménnyel kapcsolatos román kormányjelentéshez.
ET-szakértőket tájékoztatott az RMDSZ Kolozsváron a magyarság panaszairól Az RMDSZ a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor vállalt romániai kötelezettségek folyamatos megsértéséről tájékoztatta Kolozsváron az Európa Tanács (ET) szakértői küldöttségét.
Amint a civil jogvédők hangsúlyozták, olyan témákat ajánlottak a kisebbségvédelmi szakértők figyelmébe, amelyeket az ET több mint egy évtizede „kipipáltnak tekint”, és amelyeket a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a politikai hatalom részeseként nem vethetett fel. Szigeti Enikő elmondta: az ET a nyelvi jogokat először rögzítő román közigazgatási törvény 2001-es elfogadása óta megoldottnak tekinti a többnyelvű feliratozás kérdését. Hozzátette, most arra világítottak rá, hogy a keretegyezménnyel kapcsolatos legutóbbi ajánlás ellenére Marosvásárhelyen a hatóságok megakadályozzák a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését, és a bíróságok az ET erre vonatkozó ajánlása ellenére sem tekintik úgy, hogy a többnyelvűséget az utcanevek és az egyéb földrajzi nevek területén is érvényesíteni kell.
Bethlendi András a kolozsvári többnyelvű helységnévtábla példáját hozta fel arra, hogy immár 15 éve tagadnak meg olyan jogokat a magyarságtól, amelyek teljesítését Románia vállalta a keretegyezményben. Amint elmondták, ezekben az ügyekben azért hitelesebb a civil fellépés, mert mind Marosvásárhelyen, mind Kolozsváron az RMDSZ is részese volt annak az adminisztrációnak, amely a jogok érvényesítését megtagadta.
Toró Tibor hozzátette: a politikatudományban erősen él az a nézet, hogy a kisebbségi jogok kezelésére a legjobb megoldás, ha a kisebbség reprezentatív szervezete része a hatalomnak. „Azt mutattuk be, hogy nem biztos, hogy ettől megoldódnak a problémák. A román kormány jelentésében feldolgozott három évből az RMDSZ kettőt kormányon töltött, és ez idő alatt csak gyűltek a problémák” – jelentette ki. A politológus úgy vélte, hogy a szakértők megértették: sokszor a magyar polgármesterek is „öndiszkriminációt hajtanak végre”, mert rajtuk is múlik, hogy településükön nem érvényesülnek a kisebbségi jogok.
A civil jogvédők elmondták: az ET szakértői júniusra készítik el a jelentésüket a kisebbségvédelmi keretegyezmény romániai tiszteletben tartásáról. A dokumentum az év második felében kerül az ET miniszteri tanácsa elé, és az ET körülbelül egy év múlva fogalmazza meg a Romániának szánt ajánlásait. Hozzátették, mind a jelentés, mind az ajánlások fontos eszközei lehetnek az erdélyi magyar jogérvényesítésnek.
A román kormány 2016 márciusában, mintegy két és fél év késéssel nyújtott be az Európa Tanácshoz jelentést arról, hogy miképpen teljesítette a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor, 1995-ben tett vállalásait. A 270 oldalas román kormányjelentés a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel, és a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be. A jelentéshez az RMDSZ és erdélyi magyar jogvédő szervezetek is árnyékjelentést csatoltak. Krónika (Kolozsvár)

Kórház közelségére hivatkozva tiltanák be a székely szabadság napi felvonulást
Légből kapott indokkal próbálja ellehetetleníteni Marosvásárhely polgármestere és rendőrfőnöke a 2018-as Székely Szabadság Napi felvonulást. Hivatali hatalommal való visszaélés miatt a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnél (DNA) tett bűnügyi feljelentést Dorin Florea és Valentin Bretfelean ellen.
Mindenképpen be szeretné tiltani a 2018. március 10-re kitűzött Székely Szabadság Napi felvonulást Marosvásárhely polgármestere és az önkormányzat alárendeltségébe tartozó helyi rendőrség parancsnoka. Utóbbi, Valentin Bretfelean, aki a városházán működő láttamoztató bizottságot is vezeti az 1991/60-as gyülekezési törvény 5. cikkelyére hivatkozva próbálja eltántorítani a Székely Nemzeti Tanácsot a jövő évi felvonulás megszervezésétől. Az említett paragrafus szerint a kórházak előtt tilos tüntetést szervezni, holott a rendezvény a székely mártírok emlékoszlopánál kezdődne, a tömeg pedig az egykori Szentgyörgy utcán keresztül vonulna a főtérre. Az említett útszakaszon valóban létezik egy kórház, de előtte a résztvevők nem állnának meg előtte. Dorin Florea az idén azt ajánlotta, hogy a tömeg vonuljon az ifjúsági házba ünnepelni, holott az oda vezető út négy kórház előtt vezet át. A gyülekezési törvény tisztán kimondja, hogy milyen esetekben lehet betiltani egy tüntetést. Ráadásul a helyi önkormányzat 1998/186-as határozata értelmében a Szentgyörgy utcai kórház nem is szerepel azon tizennégy helyszín között, ahol tilos tüntetést szervezni – érvel Kincses Előd, az SZNT jogi képviselője. A jogász szerint a városháza minden évben más és más kifogást próbál találni, csakhogy ellehetetlenítse az autonómiaküzdelem megmozdulását. Kincses emlékeztetett arra az idei újsághirdetésre is, melyet az idei rendezvény előtt két nappal a város polgármestere adott fel, és amelyben azt írta, hogy a tüntetők közül mindössze tíz személynek hagyta jóvá, hogy a Postarétről a prefektúra elé vonuljon – de csakis a járdán. A Székely Nemzeti Tanács kedden bejelentette, hogy bűnügyi feljelentést tett a DNA-nál Florea és Bretfelean ellen, akiket hivatali hatalommal való visszaéléssel vádol. Ugyanakkor a diszkriminációellenes tanácsnak is jelezték az ügyet. Kérdésünkre, hogy miért éppen a DNA-hoz fordultak, hiszen egy törvénysértő döntés még nem számít korrupciós ügynek, Kincses azt replikázta, hogy ha a katolikus iskola ügyéből korrupciós ügyiratot lehetett fabrikálni, akkor a hivatali hatalommal való visszaélés is számíthat annak. Mint ismert, a marosvásárhelyi táblabíróság jogerős ítéletében a Székely Nemzeti Tanácsnak adott igazat abban a perben, amit az Izsák Balázs által vezetett szervezet indított a helyi polgármesteri hivatal ellen. Az ítélet szerint Dorin Florea polgármester törvénytelenül járt el, amikor figyelmen kívül hagyva a gyülekezési jogra vonatkozó 1991/60-as törvény előírásait, nem láttamoztatta az SZNT által 2015-re illetve 2016-ra bejelentett március 10-i utcai tüntetést. Az alkotmány illetve a törvényes rendelkezés értelmében a polgármesternek csak jól megindokolt esetben, a bejelentést követő 48 órán belül lett volna joga kifogást emelni a tüntetés ellen. Ehhez képest a vásárhelyi elöljáró az önkormányzat láttamoztató bizottságának a véleményére támaszkodva, nem volt hajlandó tudomásul venni az SZNT akcióját. A Valentin Bretfelean által vezetett testület álláspontja azonban csupán konzultatív jellegű. Florea általában azzal szokott magyarázkodni, hogy Marosvásárhelynek nem hiányzik az az interetnikai feszültség, amit egy ilyen jellegű rendezvény gerjeszthet. Az elöljáró soha nem foglalt még állást a szélsőségesen magyarellenes Nouă Dreaptă be nem jelentett december elsejei felvonulásaival szemben, mint ahogy a karhatalom sem büntette azokat a Dinamo-szurkolókat, akik kedvenc csapatuk minden egyes marosvásárhelyi mérkőzésén rázendítenek magyargyűlölő kedvenc rigmusukra. A Székely Nemzeti Tanács bízik a jogprecedensben és a bíróság pártatlanságában. Izsák Balázs elnök hangsúlyozni kívánta, a Székely Szabadság Napja megünnepléséről nem mondanak le, mint ahogy az azt követő felvonulásról sem. „Ez nem berögzött szokás, hanem céltudatos cselekvés, hisz egyértelmű, hogy a székelyek autonómiát akarnak. Lehet, hogy világcsúcsot érünk el, de addig tüntetünk, amíg elérjük a célunkat” – jelentette ki Izsák Balázs
Szucher Ervin / Székelyhon.ro

Már dolgoznak a jövő évi felvonulás megakadályozásán
Visszaélnek a hatalmukkal!
Egy kórház közelségére hivatkozva próbálja megakadályozni a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal azt, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2018-ban is tiltakozó felvonulást tartson Marosvásárhelyen március 10-én, a székely szabadság napján, írja az MTI.
A jövő évi megemlékezés és tiltakozás bejelentésével kapcsolatos bonyodalmakról Izsák Balázs, az SZNT elnöke, és Kincses Előd, a tanács ügyvédje számolt be tegnapi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján. Izsák Balázs elmondta: már ez év március 16-án bejelentették a polgármesteri hivatalban a jövő évre tervezett megmozdulást. Az elmúlt évek történéseiből ugyanis megtanulták, hogy az esetleges bírósági jogorvoslatra is időt kell hagyni. Emlékeztetett rá, hogy a törvény értelmében a polgármester a bejelentés utáni 48 órában tilthatja be a rendezvényt. A határidőn túli tiltás miatt tavaly már pert nyertek a polgármesteri hivatal ellen.
A bejelentést március 20-án tárgyalta meg a Valentin Bretfelean helyi rendőrparancsnok által vezetett közrendi bizottság. Az önkormányzatnak alárendelt helyi rendőrség parancsnoka arra a törvénycikkelyre hivatkozva kifogásolta a felvonulást, mely tiltja a kórházak előtti tömegrendezvények szervezését. A polgármester tiltásként is értelmezhető állásfoglalását március 22-én kézbesítették a szervezőknek.
Kincses Előd kifejtette, a felvonulás évek óta kialakult útvonala elhalad egy kórház mellett, amelynek amúgy egy másik utcából is van bejárata. Az ügyvéd úgy vélekedett, hogy nyilvánvaló akadékoskodásról van szó, hiszen ha ez lenne az akadály, lenne lehetőség arra, hogy kikerüljék azt az útszakaszt. Ráadásul a jogász idézte a városi önkormányzat 1998-as határozatát, amely felsorolja azokat a területeket, amelyeken nem szabad tömegrendezvényeket szervezni. Hozzátette: a felsorolásban nem szerepel az a kórházzal szomszédos utca, amelyre hivatkozva megtiltanák a felvonulást.
Kincses az SZNT megbízásából hivatali hatalommal való visszaélés miatt tett feljelentést a romániai korrupcióellenes ügyészségen (DNA) Dorin Florea polgármester és Valentin Bretfelean helyi rendőrfőnök ellen. A jövő évi felvonulást kifogásoló határozat mellett a polgármester idei, március 8-i közleményét is hivatali visszaélésnek tekintik. Ekkor a polgármesteri hivatal – ellentmondva a tavalyi jogerős bírósági ítéletnek – azt közölte, hogy csak tíz tüntető felvonulását engedélyezi, ráadásul csak a járdán. Ezt is sajtóközleményben tette, nem pedig a szervezőknek küldött hivatalos értesítésben.
Izsák megemlítette: sokan felteszik a kérdést, hogy mi értelme van évről évre felvonulni a székely vértanúk emlékművétől a prefektusi hivatalig egy olyan petícióval, amely rendre válasz nélkül marad a kormány részéről. Meggyőződése szerint évről évre szembesíteni kell a kormányt a székelyföldi autonómiaköveteléssel. „Ez a követelés Románia minden kormányát el fogja kísérni Székelyföld fővárosába az autonómia kivívásáig. Ez nem berögződött szokás, hanem egy céltudatos cselekvés” – jelentette ki. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Magyar állami kitüntetéseket adtak át Csíkszeredában
Március 15-e alkalmából Áder János, Magyarország köztársasági elnöke által adományozott állami kitüntetéseket adtak át szerdán délután Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán.
Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült Fülöp József Zoltán Jászai Mari-díjas színművész, a csíkszeredai Csíki Játékszín alapító tagja. Fülöp József Zoltán 1954-ben született Marosvásárhelyen. Középiskolai tanulmányai után ugyanott, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben tanult tovább színész szakon. 1999-ben követte Parászka Miklós rendezőt Csíkszeredába, a Csíki Játékszín alapító tagja és művésze.
A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült Jakab István, a maros-mezőségi református egyházmegye esperese, a galambodi református egyházközség lelkipásztora, egyházi író és Szabó Lajos, a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánia címzetes kanonok-plébánosa, esperes, szentszéki tanácsos. Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át Hadnagy Jolán, a farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület vezetője, Tamási Áron emlékének ápolása mellett a helyi közösség kulturális életét is meghatározó, értékőrző tevékenysége elismeréseként.
Áder János Magyar Ezüst Érdemkeresztet adományozott Biszak Józsefnek, a Máltai Szeretetszolgálat sepsiszentgyörgyi szervezete elnökének, az Illyefalvi Keresztény Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány munkatársának, valamint Tischler Ferencnek, a Máltai Szeretetszolgálat romániai szervezete főtitkárának is.
MTI; Erdély.ma

Nevünkről az ékezet
Persze, most azt fogják mondani az illetékes hivatalnál, hogy már megint. Pedig nem. Nem megint, hanem egyfolytában, mindig és mindenhol. Mindaddig, amíg úgy lesz, ahogy lennie kell. Mert ha valamit, hát ezt nem szabad hagynunk. Nyilván, még sok mindent, ami kisebbségi létünkből fakadóan szükséges, de ezt soha, semmilyen körülmények között.
Marosvásárhelyen újfent előfordul, hogy a személyazonosságiba nem írják be az á-t, az é-t, s ha nem elég erőszakos a kérvényező, neve ékezetek nélkül marad – hiába, az előretolt helyőrségekben mindig is kőkemény a fegyelem, és nincs helye az ellentmondásnak. Nálunk még működnek az 1968-as megyésítés idejéből megmaradt reflexek, az akkor kirakatmegyének szánt Háromszéket ma is ékes példájaként lehet mutogatni a kisebbségi kérdés megoldásának. Nálunk a személyazonosságiba is, a hajtási jogosítványba is beírják (legalábbis még) a hosszú í-t, a hosszú ő-t, épp csak a helyi rendőrségnél nem ismerik a magyar nyelv ékezetes betűit. Pedig nincs olyan sok belőlük, egy gyorstalpaló kurzuson még a félanalfabéta is könnyűszerrel megtanulja használatukat, hát még a tizenkét osztályt kijárt „érettek”. Amilyeneknek lenniük kell a fekete egyenruhára aspirálóknak.
Az eset a Kós Károly úton történt, annak is a belvároshoz legközelebb eső, nem szabványos útkereszteződésében. Azon a részen, amelyet még nem túrtak szét, de már csak idő kérdése. Az unitárius templom oldalánál levő szakaszt addig is parkolóként használják sokan. Akik ott hagyják el autójukat, olyan nagyon nem zavarják a forgalmat. Valakinek azonban szúrta a szemét az ingyenparkolási lehetőség – nosza rajta, jó katonák, büntessetek, adatott ki a parancs. A jó helyi rendőrök meg cetlit az ablaktörlő alá. Hogy a bűnös jelentkezzék székhelyükön azonosítás végett. Mert tilosban parkolt a Kos Karoly úton. Ami, ha betűje szerint nézzük a törvényt, úgy is van. Épp csak Kos Karoly út nincs a városban. Ha már nem szentgyörgyi és nem magyar az a büntetési cetlit szétosztogatni kiküldött városi alkalmazott, hát legalább másolja le helyesen az utcanevet az utcanévtábláról. Ne a sárga színűről, amely az ideiglenes forgalmi eligazítás végett díszeleg az utcasarkon, mert az is hibás. És ebben a polgármester a hibás. Hiszen még tavaly ősszel felhívta figyelmét egyik városi képviselőnk, hogy a sárga táblákon Kós Károly nevéről hiányzanak az ékezetek. A polgármester akkor azt válaszolta: nem a város készíttette a táblákat, hanem az utcafelújítást végző cég, az tehát a vétkes, de intézkedik, hogy kijavítsák a mulasztást. Na, hát itt az intézkedés eredménye. Apróság, mondhatják sokan, megint én vagyok a hibás, mondhatja a polgármester. Nem apróság bizony, és a világért sem hibáztatom én oktalan a polgármestert. Csak nagyon nem kívánom, hogy oda jussunk, mint az első román világban, majd később, a néhányak által még mindig visszasírt kommunizmusban, amikor a magyar sajtóban a helyneveket csak románul szabadott leírni. Hogy elmúlt az az idő, és vissza sem jön már többé soha? A fennebb említett marosvásárhelyi példa nem erre enged következtetni, a Székelyföld egykori fővárosában dívó „honosítási eljárást” pedig nem lenne jó hagyni Sepsiszentgyörgyön meggyökerezni.
Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lángoló indulatok
A gyergyószentmiklósi tűzesetet kiváltó indulatok átterjedtek a közösségi médiára is. Maga az eset elszomorító, de szerencsére nem követelt emberáldozatot, és ezért nem lenne indokolt az országos hírverés, ha nem merült volna fel a szándékos gyújtogatás gyanúja. A feltételezett önbíráskodást kiváltó okok már elmélyültebb elemzést igényelnek. A tűzeset kárvallottjai azok a roma származású egyének, akiket nagy összegű rablással, garázdasággal, környezetük zaklatásával gyanúsítanak. Sajnos a jelenség általános. Minden nagyobbacska városnak megvan a maga cigánytelepe, putrisora, ahonnan csapatostul rajzanak ki a kéregető, fosztogató kiskorúak, a betörésre, lopásra szakosodott börtönképzettek. Még mielőtt a megélhetési romajogvédők keresztre feszítenének, leszögezem: mindennemű erőszakot és önbíráskodást elítélek. Tény, hogy léteznek megoldatlan szociális gondok a cigány lakosság körében, amit tovább mélyít a munkahelyhiány. De az is tény, hogy az elmúlt negyedszázadban külföldi támogatással létesített felzárkóztatási programok szerre csődöt mondtak, és csendesen kivonultak. Végső soron az adófizető lakosság és vállalkozások viselik szociális ellátásuk terhét, ami elégedetlenséget szül. Ráadásul a törvénytisztelő állampolgárok megdöbbenéssel tapasztalják, hogy miként surrannak át a törvény kiskapuján a „cigány bűnözők”. A hatóságok tehetetlenek vagy annak tettetik magukat. Gyergyóban is ez történt. Marosvásárhelyen a Hidegvölgy környéki lakónegyedekben válhatunk bűncselekmény áldozatává. A kis tolvajok szembekacagják az őket rendreutasító, civilizált viselkedést igénylő állampolgárokat. A minap a helyi rendőrség parancsnoka négy 5 év alatti ágrólszakadt kéregetőt gyűjtött be a legforgalmasabb útkereszteződésből. Elkeseredetten panaszolta tehetetlenségét. A gyerekek anyja útszéli prostituált. Mindezek ellenére a gyerekvédelmiek nem veszik gyámság alá a kicsiket. Több száz ilyen eset van. El lehet képzelni, hogy pár év múlva mit fognak ezek majd elkövetni szüleik, testvéreik irányításával. A törvényalkotók közben sunyítanak, nehogy valakik családellenességgel vádolják őket. Mert ugye a gyereknek a legjobb környezet a család, még ha bűnözésből élnek is.
A gyergyói esettel kapcsolatban van egy sejtésem. A cigány bűnelkövetők nem fognak rács mögé kerülni. Csak a székelyek. Ez történt negyedszázada a Maros megyei Hadréven is, ahol egy bestiális gyilkosság miatt rontott a román lakosság a cigány elkövetőkre, és megbocsáthatatlan lincselésbe torkolló indulatok szabadultak el. Házakat gyújtottak fel. Az évekig tartó bűnvádi eljárás nyomán csak román nemzetiségűeket ítéltek el. A cigányok segélyeket kaptak, házakat építettek nekik. Az eseményeket kiváltó gyilkosságban elhunyt fiatal román ember hátramaradt családja, kisgyerekei semmilyen segélyben nem részesültek. Mert ez a „politikai korrektség”?
KARÁCSONYI ZSIGMOND / Népújság (Marosvásárhely)