Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2014. szeptember 3.
Második alkalommal is forgott Marosvásárhely
Öt nap alatt 211 eseményen mintegy negyvenezer ember vett részt a Vásárhelyi Forgatagon. A legnagyobb tömeget nyilván az esti koncertek vonzották, de a Kultúrpalotát is sikerült néhányszor megtölteni, valamint az újdonságnak számító programpontok is népszerűek voltak, mint például a gasztronómiai bemutatók vagy a Kortárs tér. A Forgatag egyik főszervezője, Portik Vilmos elmondta, a múlt évhez képest emelkedett a forgatagozók száma. A legnépszerűbbnek a szombat esti Rúzsa Magdi- és a vasárnap esti Nagy Feró és Beatrice-koncert bizonyult, amelyekre mindkét este több mint 10 ezren látogattak ki, de összességében mintegy negyvenezren vettek részt az augusztus 27. és 31. között zajló eseményen. „A rendezvény elején nehézséget okozott az esős idő a Maros-parti területen, de aztán az időjárás is mellénk szegődött, s csütörtöktől gyönyörű napsütésben fesztiválozhattunk” – fogalmazott Portik Vilmos, aki szerint összességében jól sikerült fesztivált zártak. Az öt nap alatt tizenhárom helyszínen, Marosvásárhely különböző intézményeiben, valamint a Maros-parton zajlott a második Vásárhelyi Forgatag a Marosvásárhelyért Egyesület szervezésében. A Maros-parti programokon voltak a legtöbben, de a városban megrendezett eseményeken is számos ember megfordult. Ismét többször sikerült megtölteni a Kultúrpalotát, a zsúfolt megnyitógála után pénteken a magyarnóta-estre, szombaton a világtalálkozó gálájára érkezők, vasárnap pedig a táncházzenészek találkozója töltötte meg muzsikaszóval és közönséggel a patinás épületet. A Teleki Tékában másodjára megszervezett történelmi könyvek vására, valamint a tematikus beszélgetések mellett a zene is szerepet kapott. Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint dzsesszkoncertjére tömegesen érkeztek, de a filmzenével és „tangó-ságokkal” jelentkező Cári Tibor sem maradt szégyenben. „Az idei évben sem unták meg a vásárhelyiek a Szóforgatagot, az ennek keretében zajló várostörténeti sétákra tömegével voltak kíváncsiak az emberek. A román és magyar nyelvű sétákon összesen hét-nyolcszáz személy ismerkedett a város középkori, szecessziós, barokk és szocreál arcával” – ecsetelte az adatokat Soós Zoltán, a magyar kulturális napokként jelentkező rendezvény másik főszervezője.
Több mint kétszázötvenen vettek részt a második FilmForgatag nevet viselő magyar filmmaratonon. A RITTE Egyesület és a Városi Filmklub közös szervezésében, illetve a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet partnerségével megvalósuló rendezvényen négy magyar filmet nézhettek meg az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházban. Az idei Vásárhelyi Forgatag egyik újdonsága a gasztronómiai programok és ételkülönlegességek voltak. Csütörtöktől vasárnapig hosszú sorok kígyóztak a „krémszínű, kupolás sátor” előtt, hatalmas sikert aratott a zalaegerszegiek prószája, dödölléje és vaddisznópörköltje, a svájci eljárással készült alpesi érlelt sajt, a bajaiak halászléje, illetve a Maros megyében tenyésztett struccból készült húsleves és strucczsíros kenyér is. Ezek mellett rövid időn belül elfogyott a Kertizöldség-sátornál kóstoltatott cukkinicsatni, horvát módra készült krumplis mángold és a paradicsomos mángold is. Mindegyik ízleltés során információk is elhangzottak az adott témában, folyamatosan ellátva a vásártéren megfordulókat adatokkal, érdekességekkel. A gasztronómiai programokon összesen több mint ezren vettek részt.
Újdonságnak számított idén a verbunkverseny, a táncházzenészek találkozója, de a Kortárs tér is, amely kifejezetten a fiatalságnak nyújtott programot, és látványos volt a zumbázó fesztiválközönség is. A családi programok – a múlt évihez hasonlóan – kiemelt figyelmet kaptak a rendezvényen, számos családos hozta el csemetéjét a különböző színes gyermekfoglalkozásokra, de a Richter Gedeon egészségsarkában is sokan felmérették egészségi állapotukat.
Népújság (Marosvásárhely)
Öt nap alatt 211 eseményen mintegy negyvenezer ember vett részt a Vásárhelyi Forgatagon. A legnagyobb tömeget nyilván az esti koncertek vonzották, de a Kultúrpalotát is sikerült néhányszor megtölteni, valamint az újdonságnak számító programpontok is népszerűek voltak, mint például a gasztronómiai bemutatók vagy a Kortárs tér. A Forgatag egyik főszervezője, Portik Vilmos elmondta, a múlt évhez képest emelkedett a forgatagozók száma. A legnépszerűbbnek a szombat esti Rúzsa Magdi- és a vasárnap esti Nagy Feró és Beatrice-koncert bizonyult, amelyekre mindkét este több mint 10 ezren látogattak ki, de összességében mintegy negyvenezren vettek részt az augusztus 27. és 31. között zajló eseményen. „A rendezvény elején nehézséget okozott az esős idő a Maros-parti területen, de aztán az időjárás is mellénk szegődött, s csütörtöktől gyönyörű napsütésben fesztiválozhattunk” – fogalmazott Portik Vilmos, aki szerint összességében jól sikerült fesztivált zártak. Az öt nap alatt tizenhárom helyszínen, Marosvásárhely különböző intézményeiben, valamint a Maros-parton zajlott a második Vásárhelyi Forgatag a Marosvásárhelyért Egyesület szervezésében. A Maros-parti programokon voltak a legtöbben, de a városban megrendezett eseményeken is számos ember megfordult. Ismét többször sikerült megtölteni a Kultúrpalotát, a zsúfolt megnyitógála után pénteken a magyarnóta-estre, szombaton a világtalálkozó gálájára érkezők, vasárnap pedig a táncházzenészek találkozója töltötte meg muzsikaszóval és közönséggel a patinás épületet. A Teleki Tékában másodjára megszervezett történelmi könyvek vására, valamint a tematikus beszélgetések mellett a zene is szerepet kapott. Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint dzsesszkoncertjére tömegesen érkeztek, de a filmzenével és „tangó-ságokkal” jelentkező Cári Tibor sem maradt szégyenben. „Az idei évben sem unták meg a vásárhelyiek a Szóforgatagot, az ennek keretében zajló várostörténeti sétákra tömegével voltak kíváncsiak az emberek. A román és magyar nyelvű sétákon összesen hét-nyolcszáz személy ismerkedett a város középkori, szecessziós, barokk és szocreál arcával” – ecsetelte az adatokat Soós Zoltán, a magyar kulturális napokként jelentkező rendezvény másik főszervezője.
Több mint kétszázötvenen vettek részt a második FilmForgatag nevet viselő magyar filmmaratonon. A RITTE Egyesület és a Városi Filmklub közös szervezésében, illetve a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet partnerségével megvalósuló rendezvényen négy magyar filmet nézhettek meg az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházban. Az idei Vásárhelyi Forgatag egyik újdonsága a gasztronómiai programok és ételkülönlegességek voltak. Csütörtöktől vasárnapig hosszú sorok kígyóztak a „krémszínű, kupolás sátor” előtt, hatalmas sikert aratott a zalaegerszegiek prószája, dödölléje és vaddisznópörköltje, a svájci eljárással készült alpesi érlelt sajt, a bajaiak halászléje, illetve a Maros megyében tenyésztett struccból készült húsleves és strucczsíros kenyér is. Ezek mellett rövid időn belül elfogyott a Kertizöldség-sátornál kóstoltatott cukkinicsatni, horvát módra készült krumplis mángold és a paradicsomos mángold is. Mindegyik ízleltés során információk is elhangzottak az adott témában, folyamatosan ellátva a vásártéren megfordulókat adatokkal, érdekességekkel. A gasztronómiai programokon összesen több mint ezren vettek részt.
Újdonságnak számított idén a verbunkverseny, a táncházzenészek találkozója, de a Kortárs tér is, amely kifejezetten a fiatalságnak nyújtott programot, és látványos volt a zumbázó fesztiválközönség is. A családi programok – a múlt évihez hasonlóan – kiemelt figyelmet kaptak a rendezvényen, számos családos hozta el csemetéjét a különböző színes gyermekfoglalkozásokra, de a Richter Gedeon egészségsarkában is sokan felmérették egészségi állapotukat.
Népújság (Marosvásárhely)
2014. szeptember 3.
Négy erdélyi városban nyílik KézMűvész Kávézó
Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Kolozsváron nyílik kézműves kocsmavásár október hónap folyamán. A KézMűvész Kávézó iparművészeti és design kocsmavásár célja „közelebb hozni az erdélyi iparművészeket, kézműveseket ahhoz a közösséghez, mely körülveszi őket, egy alternatív közegben olyanoknak is megmutatni a kézzel alkotott szépségeket, akiket egy hagyományos kézműves vásárra, vagy egy kiállításra nem lehet bevonzani. A kultúrkocsmák közönsége, bár heterogén, mégis az a tapasztalat, hogy a fiatalokat itt tudjuk a legkönnyebben elérni” – állítja Simó Orsolya főszervező.
Az iparművészeti és kézműves vásár Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen a G. Caféban, Kolozsváron az Insomniában, Csíkszeredában az Ólommadárban lesz, pontos program a cikk legvégén.
„Elhagyva a vásárok kereteit, egy külföldön már elterjedt üzlettípust szeretnénk meghonosítani, melynek lényege, hogy ismert márkák, fiatal, feltörekvő alkotók, offline üzlettel nem – csupán webshoppal – rendelkező vállalkozások bérelnek ki rövid időre (1 hét - 1 hónap) egy üresen álló üzlethelyiséget, melyben berendezik üzletüket. Különlegessége még, hogy eseménnyé teszi a vásárlást a kiegészítő programok, az informális tér segítségével” – olvasható a szervezők közleményében.
maszol.ro
Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Kolozsváron nyílik kézműves kocsmavásár október hónap folyamán. A KézMűvész Kávézó iparművészeti és design kocsmavásár célja „közelebb hozni az erdélyi iparművészeket, kézműveseket ahhoz a közösséghez, mely körülveszi őket, egy alternatív közegben olyanoknak is megmutatni a kézzel alkotott szépségeket, akiket egy hagyományos kézműves vásárra, vagy egy kiállításra nem lehet bevonzani. A kultúrkocsmák közönsége, bár heterogén, mégis az a tapasztalat, hogy a fiatalokat itt tudjuk a legkönnyebben elérni” – állítja Simó Orsolya főszervező.
Az iparművészeti és kézműves vásár Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen a G. Caféban, Kolozsváron az Insomniában, Csíkszeredában az Ólommadárban lesz, pontos program a cikk legvégén.
„Elhagyva a vásárok kereteit, egy külföldön már elterjedt üzlettípust szeretnénk meghonosítani, melynek lényege, hogy ismert márkák, fiatal, feltörekvő alkotók, offline üzlettel nem – csupán webshoppal – rendelkező vállalkozások bérelnek ki rövid időre (1 hét - 1 hónap) egy üresen álló üzlethelyiséget, melyben berendezik üzletüket. Különlegessége még, hogy eseménnyé teszi a vásárlást a kiegészítő programok, az informális tér segítségével” – olvasható a szervezők közleményében.
maszol.ro
2014. szeptember 4.
Magyar honvédek a közösségi emlékezetben
Mintegy 2500 hősi halott és több ezer sebesült a 70 éve lezajlott tordai csata magyar veszteségeinek mérlege. A második világháború legnagyobb magyar hadműveletének történései – képünkön a csatában odaveszett két erdélyi honvéd a frontra indulás előtt – ma is élénken élnek a környező falvak emlékezetében. Az újjáéledő erdélyi hadisír-gondozás felidézi a múltat.
Az Aranyosszékre vezető műúton közelítünk Boldizsár Zeyk Imre nyugalmazott tanárral, kalotaszegi helytörténésszel a Kisbányai szorosba. Hetven évvel ezelőtt, 1944. szeptember 5-én ezen az útvonalon hatolt be Dél-Erdélybe a 2. királyi honvéd hadsereg. A Kolozsvárról és Gyalu irányából érkező több tízezres had Magyarlónánál lépte át az Észak-Erdélyt Dél-Erdélytől elválasztó román–magyar határt. A II. bécsi döntés alkalmával Romániához csatolt négy legdélibb kalotaszegi magyar falut – Magyarfenest, Tordaszentlászlót, Magyarlétát és Alsójárát – felszabadítva, a honvédség az Aranyos völgyén ereszkedett le az aranyosszéki magyar falvakba, a Maros vonaláig. Ekkor került magyar fennhatóság alá Torda is.
Az 1944. szeptember 13. és október 8-a között lezajlott tordai csata első helyszínén, a Kisbányai szorosban állunk meg. A helytörténész nemcsak történelemkönyvekből és levéltári adatokból ismeri a 70 évvel ezelőtti eseményeket, hanem tizenéves fejjel maga is átélte azokat. Pontosít, amikor arról beszél, hogy a magyar honvédség első ütközetére, illetve emberveszteségeire nem a híressé vált tordai csata kitörésének dátumán, azaz szeptember közepén került sor, hanem legalább egy héttel korábban, szeptember 5-én, illetve 6-án, amikor báró Aczél Ede vezetésével magyar előcsapat érkezett Magyarfenesre és Tordaszentlászlóra. A magyar falvak lakossága kitörő örömmel fogadta őket, hiszen a Romániához csatolt, határ menti falvakban a román vasgárdistákból verbuválódott helyhatóság minden elképzelhető módon terrorizálta a magyarságot. Az 1940 és 1944 közötti négy év a dél-erdélyi magyarság legnehezebb időszaka volt Trianon után. Ezt változtatta pokollá az 1944. augusztus 23-i román átállás. Az aggastyánok kivételével minden férfit kényszermunkára hajtottak el Románia különböző vidékeire, az otthon maradt tizenéves gyerekeket erdőkitermelésre, és a fa elszállítására fogták a megmaradt családi fogatokkal. A határmenti falvakban igen szigorú kijárási tilalmat vezettek be, és aki ezt megszegte, az súlyos retorziókat szenvedett.
„Szeptember 4-én, éjszaka arra ébredtünk, hogy megbolydult az 1940-ben Tordaszentlászlóra telepített önkormányzat, határőrség, csendőrség és a posta román alkalmazotti gárdája. Ki biciklin, ki taligán, ki a magyar gazdáktól elkötött lovakkal, marhákkal és szekerekkel menekült, amikor hírét vették, hogy bejönnek a magyar csapatok. Pár óra alatt – igaz, csak rövid időre, de – vége lett a négy éves terrornak” – magyarázza Boldizsár Zeyk Imre.
Orvtámadás a szorosban
Később derült ki, hogy a magyar falvakból elfutott, zömében román vasgárdisták – családjaikat Tordára vagy más, biztonságosnak ítélt helyre menekítve – állig felfegyverkezett partizáncsoportokban, lesben várták a magyar csapatokat. A másnap délután megérkező előcsapat katonáinak többsége a Tordaszentlászlótól mintegy 10 km-re fekvő, szűk Kisbányai szorosban a rájuk zúduló golyózáportól esett el.
A szorosból kifele tartva, egy út menti kis tisztáson állunk meg. Boldizsár a főútról letérő mellékútra mutat, arra a kis útkereszteződésre, amely alatt tömegsír található: itt hantolták el a harcokban elesett magyar katonákat. Az egy hónapig tartó magyar felségterületet október derekán már szovjet csapatok vették uralmuk alá, a vidék mozgó front áldozata lett, a tömegsír jeltelen helyként maradt meg a közösségi emlékezetben.
A tordai csatában elesett honvédek sírjainak felkutatásával foglalkozó Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke, az idén januárban elhunyt Pataki József Boldizsár Zeyk Imrével többször is járt a helyszínen, de a román önkormányzattal nem sikerült megegyezni a tömegsír megjelölésében. Az itt nyugvó honvédek azonosítása, és esetleges exhumálása immár a közeljövő feladata.
Az előcsapat tragikus sorsa után a vidéket átfésülő magyar hadsereg a vasgárdisták kis részét tudta csak elfogni. Többségük a magyar csapatok egy hónap múlva történő visszavonulása után vette ismét birtokba a völgy magyar falvait, aminek kis híján tragikus vége lett. Boldizsár így emlékezik: „Két hétig tartott itt a front. A magyar falvakat elfoglaló román csapatok október 18-án kiparancsolták a pincékben megbúvó asszonyokat és gyerekeket, és egy átalvetőnyi holmival vagy jobb esetben egy-egy marhafogattal indították útnak őket Alsójára fele. Magyarfenes azért menekült meg, mert románul Vlahanak hívják, és a más vidékről érkezett román katonákat a név megtévesztette. Tordaszentlászló és Magyarléta megmaradt magyar lakossága hosszú sorokban elindult felfele a völgyön: Alsójárában a felfegyverkezett vasgárdista fészekalj várta őket. Tömegmészárlás lett volna, ha időközben nem érkezik meg egy szovjet járőr csapat. Mivel az orosz parancsnokság részéről semmilyen lakossági kiürítés nem volt elrendelve, az orosz katonák rögtön átlátták a helyzetet, és a vasgárdistákat a helyszínen letartóztatták. A falvakba visszaparancsolt magyarság így menekült meg.
A Kiserdő újratemetett katonái
Tordaszentlászlón meglátogatjuk a kiserdei honvédtemetőt, ahol a faluban 1944 őszén berendezett magyar hadikórház elhunyt sebesültjei nyugszanak. Tordaszentlászlóra kerültek a tordai csata különböző helyszínein – Csürülye, Kékbükk, Peterd, Tordai hasadék, illetve Hagymás – megsebesült magyar és német katonái, közülük 21 honvédet az egykori tüdőszanatórium parkjában temettek el. 1946-ban Boldizsár Zeyk Imrét más helybéli tizenévesekkel kivezényelték, hogy a két évvel azelőtt eltemetett katonák maradványait ássák ki. Egyházi szertartás szerint mind a 21 honvédet újratemették a szanatórium kiserdei temetőjében. Az erdélyi honvédtemetők ötvenes évekbeli közös sorsa következett Tordaszentlászlón is: a szomszédos román falu, Kisfenes erdésze buldózerrel egyengette el a sírhantokat, és helyükbe fenyőt ültetett. 2004-ben sikerült a tordaszentlászlói magyar önkormányzatnak az egykori honvédsírok helyét megtisztítani, és fekete márványtáblába vésetni minden elhantolt katona nevét. Alig egy kilométerrel odébb, Kisfenes bejáratánál tömegsírban fekszik több tíz magyar, román és szovjet katona. Az önkormányzat által emelt emlékoszlopra románul, magyarul, oroszul és németül vésették be az emléktáblákat, a többségi „tolerancia” azonban csak a románt tűrte meg: a felavatás után néhány héttel csak a román nyelvű tábla maradt, ismeretlen tettesek a többit lefeszítették.
Boldizsár szerint a román falvakban – ahol az önkormányzat, de gyakran a lakosság sem partner a számukra idegen, elhunyt katonák iránti kegyeletben –, nehéz megjelölni a jeltelen honvédsírokat. Példaként a színromán lakosságú Pusztaszentkirály esetét említi: itt 1944 októberében keresett menedéket a falu egyik gazdátlan szénapadlásán az a magyar katonaraj, amely a Tordai hasadék védelmével volt megbízva, de leszakadt a visszavonuló magyar hadseregtől. Reggelre vasgárdisták vették körbe a csűrt, a magyar katonákat lefegyverezték, és egy szalmakazal köré felsorakoztatva összekötötték a kezüket, majd rájuk gyújtották a szalmakazlat. A mintegy húsz honvéd megmaradt csontjait a falu hídja mellé földelték el jeltelen tömegsírban. A korabeli időkben is példátlan kegyetlenséggel elkövetett tömeggyilkosság híre a faluban dolgozó tordaszentlászlói építőmunkások révén derült ki. Boldizsár Zeyk Imre felkereste a helyszínt, és a budapesti Honvédelmi Minisztériummal folytatott levelezése során derült ki az eltűnt katonák kiléte. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság számára a pusztaszentkirályi tömegsír megjelölése is a következő időszak egyik nagy kihívása.
Tordán már hiába is keresném az erdélyi honvédsírok feltárásának és gondozásának nagy öregjét, a mindig életerősnek és fiatalnak látszó Pataki Józsefet. Az idén januárban 83 éves korában elhunyt, a magyar állam által többször kitüntetett aranyosszéki származású egyesületi elnök maga is olyan családból érkezett, ahol gyerekkorában megtapasztalta a poklok poklát: édesapját, a várfalvai unitárius lelkészt gyerekei és felesége szeme láttára lőtték agyon az orosz katonák, majd holttestét megcsúfolva, végighurcolták a falun, mintegy ízelítőt nyújtva abból a „felszabadításból”, amit a Szovjetunió hozott Erdélybe. Az üveggyári technikusként, atlétaedzőként és fafaragóként dolgozó tordai férfi a rendszerváltás után RMDSZ-elnök és önkormányzati képviselő volt a tordai helyi tanácsban. Ő akadt rá az unitárius egyházközség levéltárában a tordai csatában elesett katonák egy részének nevére és rangjára, akiket közvetlenül a front elvonulása után a város magyar lakossága ásott ki négy tömegsírból, és Torda magyar temetőjébe helyezte őket örök nyugalomra. A kommunizmus évtizedeiben csak sejtések voltak az egykori honvéd sírkert pontos helyéről. A rendszerváltás után – amint a temető visszakerült a három történelmi magyar egyház tulajdonába – letakarították a jeltelen honvédsírokat, és elkezdődhetett a tervezgetés.
Józsa Lajos tordai unitárius lelkésszel megyünk ki a belvároshoz közeli magyar temetőbe. Pataki József honvédsírgondozói öröksége most az ő vállán nyugszik. Ő ismerte legjobban az egykori elnök munkáját, törekvését, nyilvántartásait, így ennek folytatását rátestálták.
A kilencvenes évek elején rendbe tett sírkert mai formáját a kétezres évek elején nyerte el. „Pataki József kapcsolatba lépett a budapesti Honvédelmi Minisztérium hadisírgondozó irodájával, egyeztette a nyilvántartásunkban szereplő elhunyt katonák lajstromát, és ezzel kezdetét vette az a több, mint 15 éves erdélyi hadisírgondozó munkássága, amelynek során mintegy hatvan észak-erdélyi helyszínen sikerült megjelölni a magyar hősök sírját” – összegzi dióhéjban Pataki József kiemelkedő munkásságának történetét Józsa Lajos. A tordai honvéd sírkert mai kialakítása a támfalba bevésett 221 magyar, 15 szovjet és 14 német katona nevével és rangjával a tordai csata 60 éves évfordulójára, 2004-ben készült el. A gyászszertartással egybekötött eseményre számos magyarországi és a világ különböző részeire elszármazott hozzátartozó jött el, akik közül többen is pénzadománnyal támogatták a sírkert kialakítását. A front elvonulása után elhantolt 249 katona nyughelye nemrég egészült ki a 250. honvéddel, akinek maradványaira a szindi bányában bukkantak. Pataki József annak idején a Duna tévének adott interjúban mesélte el, hogy Bialkó János honvéd rokonai is eljöttek a tordai temetésre, többek között egykori menyasszonya, aki arról érdeklődött, nem találták-e meg volt vőlegénye személyes dolgai között pecsétgyűrűjét? A kolozsvári polgárőrség által feltárt és a temetésre átadott magyar katona sírjából előkerült személyes dolgait átadták a magyarországi hozzátartozóknak.
Málenkij robot: fele nem tért haza
A tordai papilakban vendéglátómmal számítógépen vesszük számba a mintegy 60 helyen kialakított honvéd sírkertek lajstromát. Van, ahol csupán néhány elesett katona hantjához kellett jelet tenni, de van, ahol tömegsírok márványlapjai hirdetik a mészárlás emlékeit. Nagyenyeden az oroszok 234 magyar hadifoglyot öltek meg: az áldozatok emlékére 2007-ben avattak emlékművet. Eddig összesen 2471 elhunyt magyar katonát sikerült azonosítani Kolozs, Fehér, Maros, Szilágy és Bihar megyében. Kolozsváron például 251 honvéd nyugszik a Házsongárdi temetőben, Aranyosegerbegyen 60, Alsó- és Felsőszentmihályon 70, Bonchidán 109, Detrehemtelepen 60, Gyulafehérváron 65, és a sort hosszan lehetne folytatni. Józsa Lajos arról is beszél, hogy színromán településen is sikerült emlékművet avatni. Az aranyosszéki Székelyhidason egyedi jelenségnek lehettek tanúi: egy idős román tanítónő hosszú évek óta gondozza 12 magyar honvéd sírját a falu temetőjében. Ő vezette oda a tordai hagyományőrzőket, és az elkészült emlékművet a helyi görög katolikus pappal közösen avatta fel a tordai unitárius lelkész. A kérdésre, hogy a román tanítónő miért gondozta magyar katonák sírját, azt válaszolta: bátyja román katonaként a Tátrában hunyt el, és abban reménykedett, hogy a messzi távolban valaki az ő sírját is gondozza.
A beazonosított Torda környéki sírokban a tordai csata különböző helyszínein történő hadműveletekben elhunyt honvédek nyugszanak, de a visszavonuló magyar hadsereg későbbi veszteségei is előkerülnek Erdély különböző helyszínein. A tordai csata vesztesége nagyobb volt, mint amennyi elhunyt katonát sikerült az elmúlt 15 évben a környéken beazonosítani. A 2008-ban megkötött magyar–román hadisír-gondozási egyezménynek meg kellett volna könnyítenie a folyamatot, valójában mégsem tapasztalható lényegi elmozdulás az egyezmény előtti időszakhoz képest. A román Honvédelmi Minisztérium hadisír-gondozással foglalkozó főosztályának honlapja számos orosz, német vagy más nemzetiségű, államilag fenntartott temetőről tájékoztat, de a felsorolásban egyetlen magyar temető sem szerepel. Többek között ezt is meg szerettük volna kérdezni a budapesti Honvédelmi Minisztérium Hadisír-gondozási Irodájának vezetőjétől, de az előzetes egyeztetés ellenére az interjútól mégis elzárkózott. Így a hivatalos magyarországi álláspont hiányában csak találgatni tudjuk, hogy milyen jövő vár az erdélyi magyar hadisír-gondozásra. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság lelkes önkénteseinek, illetve az Erdély-szerte fellelhető magyar önkéntesek munkájának köszönhetően további többszáz erdélyi honvédsír vár beazonosításra.
Tordán újabb nagyszabású megemlékezéssel készülnek október 4-én a tordai csata 70 éves évfordulójára. A malenkij robotra elhurcolt 417, és ebből 204 elhunyt tordai és Torda környéki magyar férfi emlékére avatnak önerőből egy új emlékművet a temető előterében.
A tordai csata története
„1944. augusztus 23-án Románia kivált a tengelyhatalmak közül, és megpróbált kapcsolatot teremteni a szovjet hadvezetéssel, aminek áldozata lett a hadszíntéren küzdő román haderő egy része. Magyarországon a kiválás nem merült fel olyan fajsúlyosan, mint Romániában, ezért a magyar politikai és katonai vezetés már augusztus végén Erdély katonai védelmének megszervezésében ügyködött. Tisztában voltak azzal, hogy a szovjet csapatok dél-erdélyi feltartóztatása nélkül Észak-Erdélyt lehetetlen megvédeni” – magyarázza Nagy József székelyföldi hadtörténész a tordai csata előzményeit.
Az Árpád-vonal kiépítése csak a Keleti Kárpátok területére vonatkozott, ezért a déli hágók védelmének szükségessége elengedhetetlenné vált. A németek többször is ígéretet tettek a haderő jelentős átcsoportosítására, de ez nem történt meg, ezért a magyar politikai vezetés elhatározta, hogy a honvédség önállóan valósítja meg. Az erdélyi 9. hadtestparancsnokság átszervezésével, és a 2. honvéd hadtest Erdélybe irányításával április 29-én Dálnoki Veress Lajos parancsnoksága alatt ismét létrehozták a 2. királyi honvéd hadsereget.
A szovjet vörös hadsereg szeptember 13-ra bevonul Dél-Erdélybe, és ez megpecsételi a dél-erdélyi magyar katonai tervek kivitelezését. A magyar hadsereg visszavonul a Maros, illetve az Aranyos vonalára. A szeptember 13-án harckocsikból álló orosz támadás Aranyos-parti, véres küzdelembe torkolt, a tordai csata három szakaszban október 8-ig tartott.
A harci események a Tordát övező régióban zajlottak, de Marosvásárhely irányában, a Maros vonalán és a Gyalui havasokban is harcok dúltak. „Először két hídfő volt: Tordánál a nagyváradi 25. gyalogezred és Aranyosegerbegynél a 26. kolozsvári gyalogezred. Szeptember 22-ig, a csata első szakaszában, a túlsúlyban levő szovjet haderő – a fokozatosan felzárkózó, újjászervezett román haderővel közösen – próbált teret nyerni. Ekkor még betöréseiket a magyar ellentámadás fel tudta számolni. Legtöbbször a 2. királyi páncélos hadosztály mentett magyar életet. Szeptember 19-én bontakozott ki a legjelentősebb magyar ellentámadás a Sósfürdő és a Szentjános völgyében. Böszörményi Géza ezredes, a 25. gyaloghadosztály 25. gyalogezredének és Torda városának katonai parancsnoka a tordai Sósfürdő temetőben, közel szülei sírjához esett el, mert egy tapodtat sem akart hátrálni szülővárosa védelmében” – fogalmaz Nagy József.
A 2. szakaszban, szeptember 22. és 30. között különböző völgyekben hullámzottak a harcok. Szeptember 23-án a 23. német páncélos hadosztály ellentámadása emelhető ki: ez felszabadítja Aranyosegerbegyet, majd 24-én a Gyalui havasokban is egy erősebb harc bontakozik ki. A harmadik szakasz szeptember 30-a után kezdődik, és lényegében az október 8-i teljes visszavonulásig tart. A magyar hadsereg október 4-én üríti ki Tordát. Sikák László, a 26. gyalogezred egyik parancsnoka felügyeli a kiürítést, és zászlóalja utolsóként, már túl későn hagyja el a várost: az orosz túlerővel szemben folytatott harcban a hátvéd magyar katonák kétharmada elesik. Az október 8-i visszavonulással kezdődik Észak-Erdély kiürítése. A hadtörténész szerint a sokszoros szovjet túlerő ellenére a tordai csata a magyar királyi honvédség legnagyobb önállóan tervezett és vezetett hadművelete volt a 2. világháborúban. A tordai csata akadályozta meg azt, hogy a szovjet csapatok előre törhessenek Nagyvárad-Debrecen irányba. A magyar hadsereg egy hónapig tartóztatta fel az orosz csapatokat, amíg a magyar haderő, és a teljes magyar közigazgatás elhagyhatta Észak-Erdélyt.
A Torda környéki harcok magyar veszteségeiről pontos kimutatások nincsenek: becslések szerint tízezerre tehető a sebesült, az eltűnt és a meghalt katonák száma, és összesen mintegy 2500 honvéd vesztette életét.
Makkay József , Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Mintegy 2500 hősi halott és több ezer sebesült a 70 éve lezajlott tordai csata magyar veszteségeinek mérlege. A második világháború legnagyobb magyar hadműveletének történései – képünkön a csatában odaveszett két erdélyi honvéd a frontra indulás előtt – ma is élénken élnek a környező falvak emlékezetében. Az újjáéledő erdélyi hadisír-gondozás felidézi a múltat.
Az Aranyosszékre vezető műúton közelítünk Boldizsár Zeyk Imre nyugalmazott tanárral, kalotaszegi helytörténésszel a Kisbányai szorosba. Hetven évvel ezelőtt, 1944. szeptember 5-én ezen az útvonalon hatolt be Dél-Erdélybe a 2. királyi honvéd hadsereg. A Kolozsvárról és Gyalu irányából érkező több tízezres had Magyarlónánál lépte át az Észak-Erdélyt Dél-Erdélytől elválasztó román–magyar határt. A II. bécsi döntés alkalmával Romániához csatolt négy legdélibb kalotaszegi magyar falut – Magyarfenest, Tordaszentlászlót, Magyarlétát és Alsójárát – felszabadítva, a honvédség az Aranyos völgyén ereszkedett le az aranyosszéki magyar falvakba, a Maros vonaláig. Ekkor került magyar fennhatóság alá Torda is.
Az 1944. szeptember 13. és október 8-a között lezajlott tordai csata első helyszínén, a Kisbányai szorosban állunk meg. A helytörténész nemcsak történelemkönyvekből és levéltári adatokból ismeri a 70 évvel ezelőtti eseményeket, hanem tizenéves fejjel maga is átélte azokat. Pontosít, amikor arról beszél, hogy a magyar honvédség első ütközetére, illetve emberveszteségeire nem a híressé vált tordai csata kitörésének dátumán, azaz szeptember közepén került sor, hanem legalább egy héttel korábban, szeptember 5-én, illetve 6-án, amikor báró Aczél Ede vezetésével magyar előcsapat érkezett Magyarfenesre és Tordaszentlászlóra. A magyar falvak lakossága kitörő örömmel fogadta őket, hiszen a Romániához csatolt, határ menti falvakban a román vasgárdistákból verbuválódott helyhatóság minden elképzelhető módon terrorizálta a magyarságot. Az 1940 és 1944 közötti négy év a dél-erdélyi magyarság legnehezebb időszaka volt Trianon után. Ezt változtatta pokollá az 1944. augusztus 23-i román átállás. Az aggastyánok kivételével minden férfit kényszermunkára hajtottak el Románia különböző vidékeire, az otthon maradt tizenéves gyerekeket erdőkitermelésre, és a fa elszállítására fogták a megmaradt családi fogatokkal. A határmenti falvakban igen szigorú kijárási tilalmat vezettek be, és aki ezt megszegte, az súlyos retorziókat szenvedett.
„Szeptember 4-én, éjszaka arra ébredtünk, hogy megbolydult az 1940-ben Tordaszentlászlóra telepített önkormányzat, határőrség, csendőrség és a posta román alkalmazotti gárdája. Ki biciklin, ki taligán, ki a magyar gazdáktól elkötött lovakkal, marhákkal és szekerekkel menekült, amikor hírét vették, hogy bejönnek a magyar csapatok. Pár óra alatt – igaz, csak rövid időre, de – vége lett a négy éves terrornak” – magyarázza Boldizsár Zeyk Imre.
Orvtámadás a szorosban
Később derült ki, hogy a magyar falvakból elfutott, zömében román vasgárdisták – családjaikat Tordára vagy más, biztonságosnak ítélt helyre menekítve – állig felfegyverkezett partizáncsoportokban, lesben várták a magyar csapatokat. A másnap délután megérkező előcsapat katonáinak többsége a Tordaszentlászlótól mintegy 10 km-re fekvő, szűk Kisbányai szorosban a rájuk zúduló golyózáportól esett el.
A szorosból kifele tartva, egy út menti kis tisztáson állunk meg. Boldizsár a főútról letérő mellékútra mutat, arra a kis útkereszteződésre, amely alatt tömegsír található: itt hantolták el a harcokban elesett magyar katonákat. Az egy hónapig tartó magyar felségterületet október derekán már szovjet csapatok vették uralmuk alá, a vidék mozgó front áldozata lett, a tömegsír jeltelen helyként maradt meg a közösségi emlékezetben.
A tordai csatában elesett honvédek sírjainak felkutatásával foglalkozó Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke, az idén januárban elhunyt Pataki József Boldizsár Zeyk Imrével többször is járt a helyszínen, de a román önkormányzattal nem sikerült megegyezni a tömegsír megjelölésében. Az itt nyugvó honvédek azonosítása, és esetleges exhumálása immár a közeljövő feladata.
Az előcsapat tragikus sorsa után a vidéket átfésülő magyar hadsereg a vasgárdisták kis részét tudta csak elfogni. Többségük a magyar csapatok egy hónap múlva történő visszavonulása után vette ismét birtokba a völgy magyar falvait, aminek kis híján tragikus vége lett. Boldizsár így emlékezik: „Két hétig tartott itt a front. A magyar falvakat elfoglaló román csapatok október 18-án kiparancsolták a pincékben megbúvó asszonyokat és gyerekeket, és egy átalvetőnyi holmival vagy jobb esetben egy-egy marhafogattal indították útnak őket Alsójára fele. Magyarfenes azért menekült meg, mert románul Vlahanak hívják, és a más vidékről érkezett román katonákat a név megtévesztette. Tordaszentlászló és Magyarléta megmaradt magyar lakossága hosszú sorokban elindult felfele a völgyön: Alsójárában a felfegyverkezett vasgárdista fészekalj várta őket. Tömegmészárlás lett volna, ha időközben nem érkezik meg egy szovjet járőr csapat. Mivel az orosz parancsnokság részéről semmilyen lakossági kiürítés nem volt elrendelve, az orosz katonák rögtön átlátták a helyzetet, és a vasgárdistákat a helyszínen letartóztatták. A falvakba visszaparancsolt magyarság így menekült meg.
A Kiserdő újratemetett katonái
Tordaszentlászlón meglátogatjuk a kiserdei honvédtemetőt, ahol a faluban 1944 őszén berendezett magyar hadikórház elhunyt sebesültjei nyugszanak. Tordaszentlászlóra kerültek a tordai csata különböző helyszínein – Csürülye, Kékbükk, Peterd, Tordai hasadék, illetve Hagymás – megsebesült magyar és német katonái, közülük 21 honvédet az egykori tüdőszanatórium parkjában temettek el. 1946-ban Boldizsár Zeyk Imrét más helybéli tizenévesekkel kivezényelték, hogy a két évvel azelőtt eltemetett katonák maradványait ássák ki. Egyházi szertartás szerint mind a 21 honvédet újratemették a szanatórium kiserdei temetőjében. Az erdélyi honvédtemetők ötvenes évekbeli közös sorsa következett Tordaszentlászlón is: a szomszédos román falu, Kisfenes erdésze buldózerrel egyengette el a sírhantokat, és helyükbe fenyőt ültetett. 2004-ben sikerült a tordaszentlászlói magyar önkormányzatnak az egykori honvédsírok helyét megtisztítani, és fekete márványtáblába vésetni minden elhantolt katona nevét. Alig egy kilométerrel odébb, Kisfenes bejáratánál tömegsírban fekszik több tíz magyar, román és szovjet katona. Az önkormányzat által emelt emlékoszlopra románul, magyarul, oroszul és németül vésették be az emléktáblákat, a többségi „tolerancia” azonban csak a románt tűrte meg: a felavatás után néhány héttel csak a román nyelvű tábla maradt, ismeretlen tettesek a többit lefeszítették.
Boldizsár szerint a román falvakban – ahol az önkormányzat, de gyakran a lakosság sem partner a számukra idegen, elhunyt katonák iránti kegyeletben –, nehéz megjelölni a jeltelen honvédsírokat. Példaként a színromán lakosságú Pusztaszentkirály esetét említi: itt 1944 októberében keresett menedéket a falu egyik gazdátlan szénapadlásán az a magyar katonaraj, amely a Tordai hasadék védelmével volt megbízva, de leszakadt a visszavonuló magyar hadseregtől. Reggelre vasgárdisták vették körbe a csűrt, a magyar katonákat lefegyverezték, és egy szalmakazal köré felsorakoztatva összekötötték a kezüket, majd rájuk gyújtották a szalmakazlat. A mintegy húsz honvéd megmaradt csontjait a falu hídja mellé földelték el jeltelen tömegsírban. A korabeli időkben is példátlan kegyetlenséggel elkövetett tömeggyilkosság híre a faluban dolgozó tordaszentlászlói építőmunkások révén derült ki. Boldizsár Zeyk Imre felkereste a helyszínt, és a budapesti Honvédelmi Minisztériummal folytatott levelezése során derült ki az eltűnt katonák kiléte. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság számára a pusztaszentkirályi tömegsír megjelölése is a következő időszak egyik nagy kihívása.
Tordán már hiába is keresném az erdélyi honvédsírok feltárásának és gondozásának nagy öregjét, a mindig életerősnek és fiatalnak látszó Pataki Józsefet. Az idén januárban 83 éves korában elhunyt, a magyar állam által többször kitüntetett aranyosszéki származású egyesületi elnök maga is olyan családból érkezett, ahol gyerekkorában megtapasztalta a poklok poklát: édesapját, a várfalvai unitárius lelkészt gyerekei és felesége szeme láttára lőtték agyon az orosz katonák, majd holttestét megcsúfolva, végighurcolták a falun, mintegy ízelítőt nyújtva abból a „felszabadításból”, amit a Szovjetunió hozott Erdélybe. Az üveggyári technikusként, atlétaedzőként és fafaragóként dolgozó tordai férfi a rendszerváltás után RMDSZ-elnök és önkormányzati képviselő volt a tordai helyi tanácsban. Ő akadt rá az unitárius egyházközség levéltárában a tordai csatában elesett katonák egy részének nevére és rangjára, akiket közvetlenül a front elvonulása után a város magyar lakossága ásott ki négy tömegsírból, és Torda magyar temetőjébe helyezte őket örök nyugalomra. A kommunizmus évtizedeiben csak sejtések voltak az egykori honvéd sírkert pontos helyéről. A rendszerváltás után – amint a temető visszakerült a három történelmi magyar egyház tulajdonába – letakarították a jeltelen honvédsírokat, és elkezdődhetett a tervezgetés.
Józsa Lajos tordai unitárius lelkésszel megyünk ki a belvároshoz közeli magyar temetőbe. Pataki József honvédsírgondozói öröksége most az ő vállán nyugszik. Ő ismerte legjobban az egykori elnök munkáját, törekvését, nyilvántartásait, így ennek folytatását rátestálták.
A kilencvenes évek elején rendbe tett sírkert mai formáját a kétezres évek elején nyerte el. „Pataki József kapcsolatba lépett a budapesti Honvédelmi Minisztérium hadisírgondozó irodájával, egyeztette a nyilvántartásunkban szereplő elhunyt katonák lajstromát, és ezzel kezdetét vette az a több, mint 15 éves erdélyi hadisírgondozó munkássága, amelynek során mintegy hatvan észak-erdélyi helyszínen sikerült megjelölni a magyar hősök sírját” – összegzi dióhéjban Pataki József kiemelkedő munkásságának történetét Józsa Lajos. A tordai honvéd sírkert mai kialakítása a támfalba bevésett 221 magyar, 15 szovjet és 14 német katona nevével és rangjával a tordai csata 60 éves évfordulójára, 2004-ben készült el. A gyászszertartással egybekötött eseményre számos magyarországi és a világ különböző részeire elszármazott hozzátartozó jött el, akik közül többen is pénzadománnyal támogatták a sírkert kialakítását. A front elvonulása után elhantolt 249 katona nyughelye nemrég egészült ki a 250. honvéddel, akinek maradványaira a szindi bányában bukkantak. Pataki József annak idején a Duna tévének adott interjúban mesélte el, hogy Bialkó János honvéd rokonai is eljöttek a tordai temetésre, többek között egykori menyasszonya, aki arról érdeklődött, nem találták-e meg volt vőlegénye személyes dolgai között pecsétgyűrűjét? A kolozsvári polgárőrség által feltárt és a temetésre átadott magyar katona sírjából előkerült személyes dolgait átadták a magyarországi hozzátartozóknak.
Málenkij robot: fele nem tért haza
A tordai papilakban vendéglátómmal számítógépen vesszük számba a mintegy 60 helyen kialakított honvéd sírkertek lajstromát. Van, ahol csupán néhány elesett katona hantjához kellett jelet tenni, de van, ahol tömegsírok márványlapjai hirdetik a mészárlás emlékeit. Nagyenyeden az oroszok 234 magyar hadifoglyot öltek meg: az áldozatok emlékére 2007-ben avattak emlékművet. Eddig összesen 2471 elhunyt magyar katonát sikerült azonosítani Kolozs, Fehér, Maros, Szilágy és Bihar megyében. Kolozsváron például 251 honvéd nyugszik a Házsongárdi temetőben, Aranyosegerbegyen 60, Alsó- és Felsőszentmihályon 70, Bonchidán 109, Detrehemtelepen 60, Gyulafehérváron 65, és a sort hosszan lehetne folytatni. Józsa Lajos arról is beszél, hogy színromán településen is sikerült emlékművet avatni. Az aranyosszéki Székelyhidason egyedi jelenségnek lehettek tanúi: egy idős román tanítónő hosszú évek óta gondozza 12 magyar honvéd sírját a falu temetőjében. Ő vezette oda a tordai hagyományőrzőket, és az elkészült emlékművet a helyi görög katolikus pappal közösen avatta fel a tordai unitárius lelkész. A kérdésre, hogy a román tanítónő miért gondozta magyar katonák sírját, azt válaszolta: bátyja román katonaként a Tátrában hunyt el, és abban reménykedett, hogy a messzi távolban valaki az ő sírját is gondozza.
A beazonosított Torda környéki sírokban a tordai csata különböző helyszínein történő hadműveletekben elhunyt honvédek nyugszanak, de a visszavonuló magyar hadsereg későbbi veszteségei is előkerülnek Erdély különböző helyszínein. A tordai csata vesztesége nagyobb volt, mint amennyi elhunyt katonát sikerült az elmúlt 15 évben a környéken beazonosítani. A 2008-ban megkötött magyar–román hadisír-gondozási egyezménynek meg kellett volna könnyítenie a folyamatot, valójában mégsem tapasztalható lényegi elmozdulás az egyezmény előtti időszakhoz képest. A román Honvédelmi Minisztérium hadisír-gondozással foglalkozó főosztályának honlapja számos orosz, német vagy más nemzetiségű, államilag fenntartott temetőről tájékoztat, de a felsorolásban egyetlen magyar temető sem szerepel. Többek között ezt is meg szerettük volna kérdezni a budapesti Honvédelmi Minisztérium Hadisír-gondozási Irodájának vezetőjétől, de az előzetes egyeztetés ellenére az interjútól mégis elzárkózott. Így a hivatalos magyarországi álláspont hiányában csak találgatni tudjuk, hogy milyen jövő vár az erdélyi magyar hadisír-gondozásra. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság lelkes önkénteseinek, illetve az Erdély-szerte fellelhető magyar önkéntesek munkájának köszönhetően további többszáz erdélyi honvédsír vár beazonosításra.
Tordán újabb nagyszabású megemlékezéssel készülnek október 4-én a tordai csata 70 éves évfordulójára. A malenkij robotra elhurcolt 417, és ebből 204 elhunyt tordai és Torda környéki magyar férfi emlékére avatnak önerőből egy új emlékművet a temető előterében.
A tordai csata története
„1944. augusztus 23-án Románia kivált a tengelyhatalmak közül, és megpróbált kapcsolatot teremteni a szovjet hadvezetéssel, aminek áldozata lett a hadszíntéren küzdő román haderő egy része. Magyarországon a kiválás nem merült fel olyan fajsúlyosan, mint Romániában, ezért a magyar politikai és katonai vezetés már augusztus végén Erdély katonai védelmének megszervezésében ügyködött. Tisztában voltak azzal, hogy a szovjet csapatok dél-erdélyi feltartóztatása nélkül Észak-Erdélyt lehetetlen megvédeni” – magyarázza Nagy József székelyföldi hadtörténész a tordai csata előzményeit.
Az Árpád-vonal kiépítése csak a Keleti Kárpátok területére vonatkozott, ezért a déli hágók védelmének szükségessége elengedhetetlenné vált. A németek többször is ígéretet tettek a haderő jelentős átcsoportosítására, de ez nem történt meg, ezért a magyar politikai vezetés elhatározta, hogy a honvédség önállóan valósítja meg. Az erdélyi 9. hadtestparancsnokság átszervezésével, és a 2. honvéd hadtest Erdélybe irányításával április 29-én Dálnoki Veress Lajos parancsnoksága alatt ismét létrehozták a 2. királyi honvéd hadsereget.
A szovjet vörös hadsereg szeptember 13-ra bevonul Dél-Erdélybe, és ez megpecsételi a dél-erdélyi magyar katonai tervek kivitelezését. A magyar hadsereg visszavonul a Maros, illetve az Aranyos vonalára. A szeptember 13-án harckocsikból álló orosz támadás Aranyos-parti, véres küzdelembe torkolt, a tordai csata három szakaszban október 8-ig tartott.
A harci események a Tordát övező régióban zajlottak, de Marosvásárhely irányában, a Maros vonalán és a Gyalui havasokban is harcok dúltak. „Először két hídfő volt: Tordánál a nagyváradi 25. gyalogezred és Aranyosegerbegynél a 26. kolozsvári gyalogezred. Szeptember 22-ig, a csata első szakaszában, a túlsúlyban levő szovjet haderő – a fokozatosan felzárkózó, újjászervezett román haderővel közösen – próbált teret nyerni. Ekkor még betöréseiket a magyar ellentámadás fel tudta számolni. Legtöbbször a 2. királyi páncélos hadosztály mentett magyar életet. Szeptember 19-én bontakozott ki a legjelentősebb magyar ellentámadás a Sósfürdő és a Szentjános völgyében. Böszörményi Géza ezredes, a 25. gyaloghadosztály 25. gyalogezredének és Torda városának katonai parancsnoka a tordai Sósfürdő temetőben, közel szülei sírjához esett el, mert egy tapodtat sem akart hátrálni szülővárosa védelmében” – fogalmaz Nagy József.
A 2. szakaszban, szeptember 22. és 30. között különböző völgyekben hullámzottak a harcok. Szeptember 23-án a 23. német páncélos hadosztály ellentámadása emelhető ki: ez felszabadítja Aranyosegerbegyet, majd 24-én a Gyalui havasokban is egy erősebb harc bontakozik ki. A harmadik szakasz szeptember 30-a után kezdődik, és lényegében az október 8-i teljes visszavonulásig tart. A magyar hadsereg október 4-én üríti ki Tordát. Sikák László, a 26. gyalogezred egyik parancsnoka felügyeli a kiürítést, és zászlóalja utolsóként, már túl későn hagyja el a várost: az orosz túlerővel szemben folytatott harcban a hátvéd magyar katonák kétharmada elesik. Az október 8-i visszavonulással kezdődik Észak-Erdély kiürítése. A hadtörténész szerint a sokszoros szovjet túlerő ellenére a tordai csata a magyar királyi honvédség legnagyobb önállóan tervezett és vezetett hadművelete volt a 2. világháborúban. A tordai csata akadályozta meg azt, hogy a szovjet csapatok előre törhessenek Nagyvárad-Debrecen irányba. A magyar hadsereg egy hónapig tartóztatta fel az orosz csapatokat, amíg a magyar haderő, és a teljes magyar közigazgatás elhagyhatta Észak-Erdélyt.
A Torda környéki harcok magyar veszteségeiről pontos kimutatások nincsenek: becslések szerint tízezerre tehető a sebesült, az eltűnt és a meghalt katonák száma, és összesen mintegy 2500 honvéd vesztette életét.
Makkay József , Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2014. szeptember 5.
Seprődi János és a rovásírás
Seprődi János (1874–1923) egyetemi városa Kolozsvár volt, 1898-ban szerez diplomát, s mindjárt a református kollégium tanára lesz. Nincs adatunk arra, hogy ebben a korai időszakban fölfigyelt volna a rovásírás kérdéskörére. Nem "fertőzte meg" az 1902-ben kezdődő nagy rovásírás-párharc, amikor is a készülő szobrok talapzataira kerülő rovásírásos szövegek hiteles vagy hamis voltának bizonyítása volt a fő feladat.
Mandics György: Róvott múltunk trilógiájának III. kötetében (Arad, 2011) megtalálható a Történelmi személynévmutató és életrajzi útmutató összeállítás, amely részletesen tájékoztat minden rovásírással kapcsolatos eredményről, híradásról. Seprődiről ennyi olvasható: Seprődi János (1874-1923), erdélyi zenetörténész. Minden más utalás hiányzik.
Benkő András a Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése (Bukarest 1974) kötet bevezetőjében így fogalmaz: "Ugyancsak 1906-ban kezd foglalkozni behatóan a Kájoni kódex-szel, s nemsokára három év munkáját foglalja össze az Irodalomtörténeti Közleményekben megjelent tanulmányában". Írásának címe: A Kájoni-codex irodalmi- s zenetörténeti adalékai. Bp. XIX. k. (1909)… 24 dallampéldával, négy fotókópiával.
Seprődi összeállította Kájoni műveinek "sorozatát", amely 23 tételt tartalmaz. A 8. számú munka rovásírás- vonatkozású, íme a bekezdés pár sora: Régi mód szerént való ABC, mellyel régente a székelyek éltek, mellyet vissza kell olvasni és írni. Fr. Joannem Kajoni Scribebat 1673… Kájoni a székely ábécét egy hittani művébe írta bele, amely később elveszett.
Nos, itt Seprődi két nagyon lényeges dologra tér ki. A rótt (= írt) sorokat székely ábécének nevezték, mivel a legtöbb feliratos emlék a Székelyföldről való, és hogy a szöveget "vissza kell olvasni és írni". Ez a jobbról balra haladó írásmódot jelenti, a legtöbb emlékünk ilyen formában maradt fenn.
A Kájoniról szóló tanulmány egyik fejezete A kódex hangjegyírása címet viseli. Seprődi megállapítja: "Olyanformán vagyunk a hangjegyírással, mint a helyesírással… minél régebbre megyünk vissza, annál kevesebb hűséget és pontosságot találunk benne… Szakasztott így van a hangjegyírással is. Ha a régi betűírás nem tett különbséget a különböző e hangok között, s nem tartotta szükségesnek jelezni a magyar a és á hang közti eltérést, bizony a hangjegyírás is kezdetben csak vázlatosan, nagyjában rajzolta le a zeneművet".
Lám, a régi székely (magyar) rovásírás harmadik sajátosságát is ismerte Seprődi. E sajátosság lényegét magam így írtam körül: "régi emlékanyagunkban nem jelölték a magánhangzók hosszúságát, és a kettőzött mássalhangzókat is csak egy betűvel írták. Ez is arról tanúskodik, hogy ez az írásfajta valójában a távoli múlt hozzánkig érő »üzenete«". (A székely (magyar) rovásírásról. Kreatív Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2006.).
A rovásírás, illetve a régi hangjegyírás két témakörének összekapcsolása Seprődi gondolatvilágának eredetiségét mutatja.
Mellékelten közöljük a Kájoni rovásábécéje 1673-ból összeállítás fénymásolatát: az ábécé mellett írásmutatvány is szerepel. Cikkünk annak idején a Népújság 1999. április 10-i számában jelent meg (4. old.), utóbb beépült a Beszélő rovásemlékek kötetünkbe is (Hoppá Kiadó, Marosvásárhely, 2008). Az írásmutatvány pontosított olvasatát ott találja meg az érdeklődő olvasó.
Ráduly János, Népújság (Marosvásárhely)
Seprődi János (1874–1923) egyetemi városa Kolozsvár volt, 1898-ban szerez diplomát, s mindjárt a református kollégium tanára lesz. Nincs adatunk arra, hogy ebben a korai időszakban fölfigyelt volna a rovásírás kérdéskörére. Nem "fertőzte meg" az 1902-ben kezdődő nagy rovásírás-párharc, amikor is a készülő szobrok talapzataira kerülő rovásírásos szövegek hiteles vagy hamis voltának bizonyítása volt a fő feladat.
Mandics György: Róvott múltunk trilógiájának III. kötetében (Arad, 2011) megtalálható a Történelmi személynévmutató és életrajzi útmutató összeállítás, amely részletesen tájékoztat minden rovásírással kapcsolatos eredményről, híradásról. Seprődiről ennyi olvasható: Seprődi János (1874-1923), erdélyi zenetörténész. Minden más utalás hiányzik.
Benkő András a Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése (Bukarest 1974) kötet bevezetőjében így fogalmaz: "Ugyancsak 1906-ban kezd foglalkozni behatóan a Kájoni kódex-szel, s nemsokára három év munkáját foglalja össze az Irodalomtörténeti Közleményekben megjelent tanulmányában". Írásának címe: A Kájoni-codex irodalmi- s zenetörténeti adalékai. Bp. XIX. k. (1909)… 24 dallampéldával, négy fotókópiával.
Seprődi összeállította Kájoni műveinek "sorozatát", amely 23 tételt tartalmaz. A 8. számú munka rovásírás- vonatkozású, íme a bekezdés pár sora: Régi mód szerént való ABC, mellyel régente a székelyek éltek, mellyet vissza kell olvasni és írni. Fr. Joannem Kajoni Scribebat 1673… Kájoni a székely ábécét egy hittani művébe írta bele, amely később elveszett.
Nos, itt Seprődi két nagyon lényeges dologra tér ki. A rótt (= írt) sorokat székely ábécének nevezték, mivel a legtöbb feliratos emlék a Székelyföldről való, és hogy a szöveget "vissza kell olvasni és írni". Ez a jobbról balra haladó írásmódot jelenti, a legtöbb emlékünk ilyen formában maradt fenn.
A Kájoniról szóló tanulmány egyik fejezete A kódex hangjegyírása címet viseli. Seprődi megállapítja: "Olyanformán vagyunk a hangjegyírással, mint a helyesírással… minél régebbre megyünk vissza, annál kevesebb hűséget és pontosságot találunk benne… Szakasztott így van a hangjegyírással is. Ha a régi betűírás nem tett különbséget a különböző e hangok között, s nem tartotta szükségesnek jelezni a magyar a és á hang közti eltérést, bizony a hangjegyírás is kezdetben csak vázlatosan, nagyjában rajzolta le a zeneművet".
Lám, a régi székely (magyar) rovásírás harmadik sajátosságát is ismerte Seprődi. E sajátosság lényegét magam így írtam körül: "régi emlékanyagunkban nem jelölték a magánhangzók hosszúságát, és a kettőzött mássalhangzókat is csak egy betűvel írták. Ez is arról tanúskodik, hogy ez az írásfajta valójában a távoli múlt hozzánkig érő »üzenete«". (A székely (magyar) rovásírásról. Kreatív Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2006.).
A rovásírás, illetve a régi hangjegyírás két témakörének összekapcsolása Seprődi gondolatvilágának eredetiségét mutatja.
Mellékelten közöljük a Kájoni rovásábécéje 1673-ból összeállítás fénymásolatát: az ábécé mellett írásmutatvány is szerepel. Cikkünk annak idején a Népújság 1999. április 10-i számában jelent meg (4. old.), utóbb beépült a Beszélő rovásemlékek kötetünkbe is (Hoppá Kiadó, Marosvásárhely, 2008). Az írásmutatvány pontosított olvasatát ott találja meg az érdeklődő olvasó.
Ráduly János, Népújság (Marosvásárhely)
2014. szeptember 5.
Szórványstratégia az erdélyi református egyházban
Lelki gondozás és nemzeti megmaradás
Hogyan lehetne leghatékonyabban szolgálni az erdélyi református szórványmagyarságot? A kérdés bonyolult, hiszen az erdélyi magyarság egyre nagyobb hányada szórványosodik el, itt a legjelentősebb a népességfogyás – minden felekezetnél –, s ebből kifolyólag ráadásul a beolvadás is számottevő.
Hogyan lehet leghatékonyabban megbirkózni a szórvány kihívásaival, mindenekelőtt a lelki gondozás és a nemzeti megmaradás ötvözésével? Erről folytattak háromnapos eszme- és tapasztalatcserét az erdélyi református egyházkerület vezetői és szórványban szolgáló lelkészei szeptember elején az algyógyi szórványközpontban.
Kötéltánc a hit és nyelv határán
A nyelv a szolgálat eszköze, nem fegyver, kapu, melyen betérve az ember Isten útjára lép, nem gát, amely elválasztja a szent Igétől, jegyezte meg dr. Tunyogi Lehel magyarfodorházi (Kolozs megye) lelkipásztor. A szórványban, sajnos, az sem ritka, hogy a gyülekezet egy része csak töri, vagy már egyáltalán nem érti a magyar nyelvet, derült ki a lelkészek beszámolóiból. Az Igét azonban hozzájuk is el kell juttatni, az Ige hirdetése a lelkész elsődleges feladata, szögezte le dr. Kató Béla püspök. Ugyanakkor a református egyház magyar nemzeti egyház, nemzeti megmaradásunk egyik tartópillére.
Az Igét románul is el lehet juttatni, de ezzel gyengül a nemzeti jellege, felhígul a gyülekezet. A magyar nyelv kizárólagos használatára való ragaszkodással viszont az a veszély áll fenn, hogy egyes hívek elpártolnak az egyháztól, olyanok is, akiket rugalmasabb hozzáállással meg lehetne nyerni, derült ki a lelkészek beszámolóiból. Sok fiatal – főleg a vegyes házasságokból származók – nem ismeri eléggé az anyanyelvét, román nyelvű kisegítés nélkül, csak magyarul aligha lenne képes felkészülni a konfirmálásra. Velük mi legyen?, hiszen amúgy is egyre kevesebb a fiatal, a lelkész hajthatatlan magyarkodása viszont lehet, hogy a román szülő ortodox vallása karjába (vagy az ateizmus felé) taszítja a kamaszt.
A nyelvhasználat roppant érzékeny kérdés. A református egyház mindenképpen kitart a magyar nyelv mellett, a templomi liturgia csakis magyarul zajlik, máskor viszont a helyzettől függően, óvatosan, a román nyelvet is használni lehet, javasolta Vetési László, a kolozsvári püspökség szórványfelelőse.
Holland, svájci vagy amerikai testvérgyülekezetek látogatásain bevett szokás, hogy a szertartás egy részét lefordítják hollandra, németre vagy angolra. A magyar–román kétnyelvűség viszont kényesebb kérdés. Ennek bevezetése visszatetsző a gyülekezet azon részének, amely megmaradt magyarnak és az egyházban látja nemzeti megmaradása egyik alapelemét. Ezért a kétnyelvűség bevezetése kizárt, szögezte le Vetési László. Amikor viszont temetésen a halott hozzátartozói sem értenek magyarul, akkor tiszteletből illik románul is megszólalni a szertartáson a magyar mellett. Ilyen esetekre jó előre fel kell készülni a kellemetlen román nyelvfordulatok elkerülése végett, ajánlotta dr. Szegedi László, az egyházmegye generális direktora. Olyan esetek is előfordultak az erdélyi szórványban, hogy a magyar gondnok román felesége áttért a református hitre, 30 éve minden vasárnap rendszeresen eljár a templomba, buzgóan részt vesz minden egyházi rendezvényen, önkéntes munkával is, csak éppen magyarul nem tud. Illetlenség lenne, ha ilyenkor kitartanának az egynyelvűség mellett.
Óvatos rugalmasság
A rugalmasság nem tiltott, de nem is ajánlott. Szórványban, tekintettel a gyülekezetek etnikai-nyelvi állapotára óvatosan, a helyi lelkész tapasztalata szerint kivételesen elfogadható kisegítőként, míg Kolozsvárott vagy Marosvásárhelyen szigorúan tilos, az egyszerűen nemzeti árulás lenne, szögezte le Vetési László. Roppant érzékeny, annyira érzékeny, hogy néha már vérzékeny, derült ki dr. Tunyogi lelkipásztor felszólalásából.
A zsidóság például az egyház révén tartotta meg évezredeken keresztül eredeti héber nyelvét, noha azt már Jézus születése előtt évszázadokkal feladta. A Megváltó idején a zsidóság már az arámi nyelvet beszélte, később a görög, ladinó és jiddis vette át a mindennap használatos nyelv szerepét. A vallásnak köszönhetően a rég óta elfelejtett héber mégsem hallt ki. Ez példaértékű kell hogy legyen, főleg, hogy a zsidóság majdnem kétezer évig szétszórtan élt a világban, miközben a magyar szórvány még nem egészen 100 éves, hangsúlyozta előadásában dr. Kozma Zsolt teológiai professzor.
Nyelvi rugalmasság nélkül azonban aligha lehet visszanyerni, vagy megtartani a beolvadó híveket. Főleg a vegyes házasságokból származókat, szórványban ugyanis egyre ritkább a tiszta magyar család, annál gyakoribb viszont a vegyes házasság.
Célpont a vegyes házasságokból származók
Úgyis is befellegzett a szórványnak. Vagy inkább mindenáron meg kell menteni? Mindkét szemlélettel találkozni az utóbbi években, noha kétségtelenül az utóbbi a helyes, vélekedett Takács Péter, Magyarország kolozsvári konzulja. Mindenekelőtt a vegyes házasságokból származó gyermekeket kell megszerezni a magyarság számára, tömeges elvesztésük jelentős érvágás lenne a szórvány és a nemzet számára. A református egyház – akárcsak a többi erdélyi magyar történelmi egyház – számára ez a fő cél, s ebben Magyarország támogatására számíthatnak. Nemzeti megmaradásunk tartópillérei a templom és az iskola, kulcsa pedig a magyar nyelv. Ne hagyjuk elveszni, az elvesztett területet sokkal nehezebb visszahódítani, mint megvédeni, hogy el ne essen, hangsúlyozta az erdélyi származású Barabás János, Magyarország kolozsvári főkonzulja. Arra kérve az egybegyűlt lelkészeket, hogy népszerűsítsék gyülekezeteik körében a kettős állampolgárságot.
A magyar–román vegyes házasságokból született gyerekek meghódítása nem könnyű dolog kisebbségként, főleg a szórványban, de nem is lehetetlen. Számos példa van erre, még az algyógyi háromnapos eszmecserén résztvevő református lelkészek között is.
Végvárak megerősítése
Dr. Kató Béla püspök szerint a végvárak megerősítése kiemelt cél az erdélyi református egyházkerület – és a nemzet – számára, jóllehet korántsem egyszerű kérdés. A szórványba olyan lelkészeket kell kiküldeni, akik vállalják a kihívással járó nehézségeket és hosszú távra terveznek. Gyakori váltakozásuk nem megoldás, azáltal nem lehet tartósan építeni, hangsúlyozta Kántor Csaba püspök-helyettes. A szórványban sokkal nagyobbak a kihívások, mint tömbvidéken, itt az Igehirdetésen kívül iskolát kell menteni, közösséget összetartani, kulturális programokat szervezni stb., vagyis olyan nemzetmentő feladatok vannak, melyeket tömbvidéken a civilszervezetek és a helyi hatóságok végeznek el. Ennek ellenére a szórványba nem mindig a legjobb lelkipásztorokat helyezték ki, ismerte el Vetési László.
Ezen azonban jelentősen javítottak az utóbbi években, Magyarország támogatásának köszönhetően az önfenntartásra képtelen kis szórványgyülekezetek lelkészei számára az anyagi megélhetés problémái megoldódtak, s az egyház is egyre inkább olyan lelkészeket küld a szórványba, akik küldetésnek tekintik szolgálatukat. A jelképes „vérátömlesztéssel” nemcsak a szórvány ügye halad tömbvidéki lelkészek kihelyezésével, hanem a tömbvidék is tudomást szerez a szórvány gondjairól, s ezáltal megerősödnek az erdélyi magyar–magyar kapcsolatok. E téren az egyház is tanulhat a politikumtól, a Szórvány–Székelyföld program példaértékű, jegyezte meg Szegedi László generális direktor.
Noha kétségtelenül nehéz, a szórvány helyzete nem reménytelen. Néha onnan is jön segítség, ahonnan nem gondolták volna: a gazdasági válságtól. A szocialista ipar hanyatlása nyomán sokan – főleg idősebbek – visszaköltöztek szülőfalvaikba, az utóbbi évek kivándorlása pedig jóformán megszűnt. Sőt, olyan is van, hogy a rendkívül erős gazdasági hanyatlás nyomán hazatérnek Spanyolországból a 10-15 évvel korábban kivándoroltak, amint több szórványtelepülés lelkésze jelezte. Ott született gyerekeik legjobb esetben csak törik a magyart, idehaza viszont magyar iskolába járnak, hiszen románul egyáltalán nem tudnak, spanyol oktatás pedig nincs.
Sok, nagyon sok a borús jel, mégis van reménykeltő fejlemény is. Az Algyógyon összegyűlt számos – főleg fiatal – lelkipásztor és lelkész asszony körében nemcsak pesszimizmussal, hanem optimizmussal is találkozni.
Chirmiciu András, Nyugati Jelen (Arad)
Lelki gondozás és nemzeti megmaradás
Hogyan lehetne leghatékonyabban szolgálni az erdélyi református szórványmagyarságot? A kérdés bonyolult, hiszen az erdélyi magyarság egyre nagyobb hányada szórványosodik el, itt a legjelentősebb a népességfogyás – minden felekezetnél –, s ebből kifolyólag ráadásul a beolvadás is számottevő.
Hogyan lehet leghatékonyabban megbirkózni a szórvány kihívásaival, mindenekelőtt a lelki gondozás és a nemzeti megmaradás ötvözésével? Erről folytattak háromnapos eszme- és tapasztalatcserét az erdélyi református egyházkerület vezetői és szórványban szolgáló lelkészei szeptember elején az algyógyi szórványközpontban.
Kötéltánc a hit és nyelv határán
A nyelv a szolgálat eszköze, nem fegyver, kapu, melyen betérve az ember Isten útjára lép, nem gát, amely elválasztja a szent Igétől, jegyezte meg dr. Tunyogi Lehel magyarfodorházi (Kolozs megye) lelkipásztor. A szórványban, sajnos, az sem ritka, hogy a gyülekezet egy része csak töri, vagy már egyáltalán nem érti a magyar nyelvet, derült ki a lelkészek beszámolóiból. Az Igét azonban hozzájuk is el kell juttatni, az Ige hirdetése a lelkész elsődleges feladata, szögezte le dr. Kató Béla püspök. Ugyanakkor a református egyház magyar nemzeti egyház, nemzeti megmaradásunk egyik tartópillére.
Az Igét románul is el lehet juttatni, de ezzel gyengül a nemzeti jellege, felhígul a gyülekezet. A magyar nyelv kizárólagos használatára való ragaszkodással viszont az a veszély áll fenn, hogy egyes hívek elpártolnak az egyháztól, olyanok is, akiket rugalmasabb hozzáállással meg lehetne nyerni, derült ki a lelkészek beszámolóiból. Sok fiatal – főleg a vegyes házasságokból származók – nem ismeri eléggé az anyanyelvét, román nyelvű kisegítés nélkül, csak magyarul aligha lenne képes felkészülni a konfirmálásra. Velük mi legyen?, hiszen amúgy is egyre kevesebb a fiatal, a lelkész hajthatatlan magyarkodása viszont lehet, hogy a román szülő ortodox vallása karjába (vagy az ateizmus felé) taszítja a kamaszt.
A nyelvhasználat roppant érzékeny kérdés. A református egyház mindenképpen kitart a magyar nyelv mellett, a templomi liturgia csakis magyarul zajlik, máskor viszont a helyzettől függően, óvatosan, a román nyelvet is használni lehet, javasolta Vetési László, a kolozsvári püspökség szórványfelelőse.
Holland, svájci vagy amerikai testvérgyülekezetek látogatásain bevett szokás, hogy a szertartás egy részét lefordítják hollandra, németre vagy angolra. A magyar–román kétnyelvűség viszont kényesebb kérdés. Ennek bevezetése visszatetsző a gyülekezet azon részének, amely megmaradt magyarnak és az egyházban látja nemzeti megmaradása egyik alapelemét. Ezért a kétnyelvűség bevezetése kizárt, szögezte le Vetési László. Amikor viszont temetésen a halott hozzátartozói sem értenek magyarul, akkor tiszteletből illik románul is megszólalni a szertartáson a magyar mellett. Ilyen esetekre jó előre fel kell készülni a kellemetlen román nyelvfordulatok elkerülése végett, ajánlotta dr. Szegedi László, az egyházmegye generális direktora. Olyan esetek is előfordultak az erdélyi szórványban, hogy a magyar gondnok román felesége áttért a református hitre, 30 éve minden vasárnap rendszeresen eljár a templomba, buzgóan részt vesz minden egyházi rendezvényen, önkéntes munkával is, csak éppen magyarul nem tud. Illetlenség lenne, ha ilyenkor kitartanának az egynyelvűség mellett.
Óvatos rugalmasság
A rugalmasság nem tiltott, de nem is ajánlott. Szórványban, tekintettel a gyülekezetek etnikai-nyelvi állapotára óvatosan, a helyi lelkész tapasztalata szerint kivételesen elfogadható kisegítőként, míg Kolozsvárott vagy Marosvásárhelyen szigorúan tilos, az egyszerűen nemzeti árulás lenne, szögezte le Vetési László. Roppant érzékeny, annyira érzékeny, hogy néha már vérzékeny, derült ki dr. Tunyogi lelkipásztor felszólalásából.
A zsidóság például az egyház révén tartotta meg évezredeken keresztül eredeti héber nyelvét, noha azt már Jézus születése előtt évszázadokkal feladta. A Megváltó idején a zsidóság már az arámi nyelvet beszélte, később a görög, ladinó és jiddis vette át a mindennap használatos nyelv szerepét. A vallásnak köszönhetően a rég óta elfelejtett héber mégsem hallt ki. Ez példaértékű kell hogy legyen, főleg, hogy a zsidóság majdnem kétezer évig szétszórtan élt a világban, miközben a magyar szórvány még nem egészen 100 éves, hangsúlyozta előadásában dr. Kozma Zsolt teológiai professzor.
Nyelvi rugalmasság nélkül azonban aligha lehet visszanyerni, vagy megtartani a beolvadó híveket. Főleg a vegyes házasságokból származókat, szórványban ugyanis egyre ritkább a tiszta magyar család, annál gyakoribb viszont a vegyes házasság.
Célpont a vegyes házasságokból származók
Úgyis is befellegzett a szórványnak. Vagy inkább mindenáron meg kell menteni? Mindkét szemlélettel találkozni az utóbbi években, noha kétségtelenül az utóbbi a helyes, vélekedett Takács Péter, Magyarország kolozsvári konzulja. Mindenekelőtt a vegyes házasságokból származó gyermekeket kell megszerezni a magyarság számára, tömeges elvesztésük jelentős érvágás lenne a szórvány és a nemzet számára. A református egyház – akárcsak a többi erdélyi magyar történelmi egyház – számára ez a fő cél, s ebben Magyarország támogatására számíthatnak. Nemzeti megmaradásunk tartópillérei a templom és az iskola, kulcsa pedig a magyar nyelv. Ne hagyjuk elveszni, az elvesztett területet sokkal nehezebb visszahódítani, mint megvédeni, hogy el ne essen, hangsúlyozta az erdélyi származású Barabás János, Magyarország kolozsvári főkonzulja. Arra kérve az egybegyűlt lelkészeket, hogy népszerűsítsék gyülekezeteik körében a kettős állampolgárságot.
A magyar–román vegyes házasságokból született gyerekek meghódítása nem könnyű dolog kisebbségként, főleg a szórványban, de nem is lehetetlen. Számos példa van erre, még az algyógyi háromnapos eszmecserén résztvevő református lelkészek között is.
Végvárak megerősítése
Dr. Kató Béla püspök szerint a végvárak megerősítése kiemelt cél az erdélyi református egyházkerület – és a nemzet – számára, jóllehet korántsem egyszerű kérdés. A szórványba olyan lelkészeket kell kiküldeni, akik vállalják a kihívással járó nehézségeket és hosszú távra terveznek. Gyakori váltakozásuk nem megoldás, azáltal nem lehet tartósan építeni, hangsúlyozta Kántor Csaba püspök-helyettes. A szórványban sokkal nagyobbak a kihívások, mint tömbvidéken, itt az Igehirdetésen kívül iskolát kell menteni, közösséget összetartani, kulturális programokat szervezni stb., vagyis olyan nemzetmentő feladatok vannak, melyeket tömbvidéken a civilszervezetek és a helyi hatóságok végeznek el. Ennek ellenére a szórványba nem mindig a legjobb lelkipásztorokat helyezték ki, ismerte el Vetési László.
Ezen azonban jelentősen javítottak az utóbbi években, Magyarország támogatásának köszönhetően az önfenntartásra képtelen kis szórványgyülekezetek lelkészei számára az anyagi megélhetés problémái megoldódtak, s az egyház is egyre inkább olyan lelkészeket küld a szórványba, akik küldetésnek tekintik szolgálatukat. A jelképes „vérátömlesztéssel” nemcsak a szórvány ügye halad tömbvidéki lelkészek kihelyezésével, hanem a tömbvidék is tudomást szerez a szórvány gondjairól, s ezáltal megerősödnek az erdélyi magyar–magyar kapcsolatok. E téren az egyház is tanulhat a politikumtól, a Szórvány–Székelyföld program példaértékű, jegyezte meg Szegedi László generális direktor.
Noha kétségtelenül nehéz, a szórvány helyzete nem reménytelen. Néha onnan is jön segítség, ahonnan nem gondolták volna: a gazdasági válságtól. A szocialista ipar hanyatlása nyomán sokan – főleg idősebbek – visszaköltöztek szülőfalvaikba, az utóbbi évek kivándorlása pedig jóformán megszűnt. Sőt, olyan is van, hogy a rendkívül erős gazdasági hanyatlás nyomán hazatérnek Spanyolországból a 10-15 évvel korábban kivándoroltak, amint több szórványtelepülés lelkésze jelezte. Ott született gyerekeik legjobb esetben csak törik a magyart, idehaza viszont magyar iskolába járnak, hiszen románul egyáltalán nem tudnak, spanyol oktatás pedig nincs.
Sok, nagyon sok a borús jel, mégis van reménykeltő fejlemény is. Az Algyógyon összegyűlt számos – főleg fiatal – lelkipásztor és lelkész asszony körében nemcsak pesszimizmussal, hanem optimizmussal is találkozni.
Chirmiciu András, Nyugati Jelen (Arad)
2014. szeptember 6.
Továbbra is Kelemen Hunor vezeti a kulturális tárcát
Továbbra is Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke vezeti a kulturális tárcát, az államfő ugyanis még nem írta alá a felmondását. Ezt Borbély László az RMDSZ politikai alelnöke mondta ma Marosvásárhelyen. Borbély László azonban nem válaszolt arra az újságírói kérdésre, hogy ki lesz a szövetség újabb jelöltje a kulturális minisztérium élére, miután az államfő elutasította Bíró Rozália kinevezését. Kelemen Hunor július 11.-én mondott le kormányfő-helyettesi és kulturális miniszteri tisztségéről.
marosvasarhelyiradio.ro, Erdély.ma
Továbbra is Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke vezeti a kulturális tárcát, az államfő ugyanis még nem írta alá a felmondását. Ezt Borbély László az RMDSZ politikai alelnöke mondta ma Marosvásárhelyen. Borbély László azonban nem válaszolt arra az újságírói kérdésre, hogy ki lesz a szövetség újabb jelöltje a kulturális minisztérium élére, miután az államfő elutasította Bíró Rozália kinevezését. Kelemen Hunor július 11.-én mondott le kormányfő-helyettesi és kulturális miniszteri tisztségéről.
marosvasarhelyiradio.ro, Erdély.ma
2014. szeptember 8.
Múltidézés és jövőkép a Bürger-ház körül
Szombaton délután 5 órakor az egykori Aranykakas vendéglő előtt gyülekeztek Marosvásárhely lakói, akik a Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet célkitűzéseit is magukénak tekintik. Sokan hajlott koruk ellenére is eljöttek, ezáltal is nyomatékosítva, hogy a város magyarságának nem közömbös az ősök által épített műemlék épületek sorsa.
Az egykori Bürger-palota előtti járdán gyülekező tömeg a volt sörgyár udvarán tartotta a műemlék épületek megmentésének célját felvállaló civil szervezet rendezvényét, melyet bográcsgulyás elfogyasztása, majd a tömeg békés távozása követett. A politikától magát elhatároló civil szervezet vezetői által kiosztott transzparensek szövegei többek között azt hirdették, hogy: "Hiszünk Marosvásárhelyben, az összefogásban, örökségeinkben, történelmi műemlékeinkben", valamint két nyelven: "A Bürger-ház a miénk/a városunké".
Értékeinket az enyészettől megmenteni
Kozsik József színművész köszöntötte az egybegyűlteket, és jelzésértékűnek nevezte, hogy ennyien szántak időt arra, hogy jelen legyenek ott, ahol még érték van, ahol az érték úgy ahogy, de még áll. "Ha nem állunk ki egyre határozottabban azon értékek mellett, melyek meghatározták őseink életét, a későbbiekben nem lesz már amire büszkék legyenek gyermekeink, akik közül sokan ma sem tudják, hogy mire kellene büszkék legyenek. Az adott helyzetnek, körülményeknek tulajdonítható, hogy a félremagyarázások időszakát éljük, sajnos, ennek részesei vagyunk." Mint mondta, "értékeinket megőrizve akarunk együtt maradni, az őseink épített örökségét továbbadni gyermekeinknek, és ezzel nem áll szándékunkban senkit sem bántani". Reményét fejezte ki, hogy a következő alkalommal még többen lesznek, és elképzelhetőnek tartja a havi rendszerességgel megszervezett hasonló, építő jellegű összejöveteleket akár egy sörözés erejéig is.
Keresztes Géza műépítész mesélt a Bürger-palota múltjáról. Bürger Albert volt sörgyártulajdonos lakóháza 1893-ban épült, "a népi demokráciában" államosították, és a rendszerváltást követően a Romarta részvénytársaság tulajdonába került, majd felvásárolta egy nemzetközi konzorcium. Mint mondta, jelenleg ugyanannak a társaságnak a tulajdonában van az egykori Maros vendéglő, amelyet bankszékhellyé alakítottak, teljesen eltüntetve a múlt nyomait, elrejtve az értékeit, valamint a Somostetőn lévő vendéglő is.
A Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet elnöke, Kovács István Dávid bevallotta, félt ettől a naptól, mivel próbálták eltántorítani a megmozdulás lebonyolításától. Ugyanakkor erőt merített abból, hogy nagyon sok értékes emberben támogatóra lelt. Mint mondta, "fiatal éveinket jöttünk felidézni egy olyan épület elé, ahová már nem engednek be, és nem a tulajdonos tiltja azt meg, hanem a törvény". Szerinte az épület elé a polgármesteri hivatal által kihelyezett két óriáspannó, amivel a járókelők tudomására hozza, hogy az épület nem a város tulajdona, nem törvényszerű. Ez szerinte félrevezető, ugyanis a 2001/422-es műemlékvédelmi törvény 45. cikkelye szerint ha valakinek a tulajdonában műemlék épület van, felel annak a gondozásáért.
Ki adta el, mikor és kinek?
A városi önkormányzat képviseletében Csegzi Sándort is megkérték, foglaljon állást az ügyben, aki támogatásáról biztosította a megmozdulást, "amennyire törvényes úton lehet". Mint mondta, nem egyszerű egy magáncég tulajdonában lévő ingatlant megszerezni. Az önkormányzat mindhárom említett ingatlant felvásárolta volna, de óriási összegeket kérnek a jelenlegi tulajdonosok.
"Ha államosítva voltak, ki lopta el az ingatlanokat?’, "Ki adta el, mikor és kinek?", "Lássunk tisztán!" – kiáltozták az egybegyűltek, de kérdéseikre magyarázat nem érkezett.
Az említett épületek tulajdonosai tudatában vannak az ingatlanok értékének, lelkileg nem kötődnek hozzájuk, ezért az sem érdekli a befektetőket, ha az állaguk romlik. Mint mondta, egy kiskapu megnyílni látszik, kedvező tanácsi határozatban reménykedik, bár "egyesek mindig egy lépéssel előbbre vannak…" – zárta hozzászólását a polgármester tanácsadója.
A megmozduláson számítottak Kelemen Atilla Márton, a megyei tanács alelnöke, valamint Horváth Kovács Ádám, a CEMO alelnökének jelenlétére. Portik Vilmost, az EMNP elnökét is elvárták volna, amint a házigazda szerepét betöltő színművész hangot is adott gondolatainak, miszerint "ha már darabokra szaggattatunk, legalább a hasonló ügyeket közösen felvállalhatnánk". A meghívottak közül csupán Smaranda Enache jelezte, hogy objektív okok miatt (baleset) nem sikerült részt vennie a megmozduláson.
Dr. Kovács Levente egyetemi tanár felszólalásában elmondta, hogy számára rendkívül kedves hely az Aranykakas vendéglő, személyes jellegű kötődéséről is beszélt. Feltett kérdései között szerepelt, hogy a tulajdonosnak mekkora telek-, illetve házadót kellett évente fizetnie? Törlesztették-e rendszeresen az összegeket? Ha nem, mekkora elmaradásuk van, és ebből mennyi a büntetőkamat? Ha pedig becsületesen fizették az ingatlan- és telekadót, abból az összegből miért nem óvták meg az épület állagát?
Simon Béla hegedűművész szerint gyűjtést kellene szervezni és visszavásárolni az egykori Bürger-házat a városnak.
Amint a felszólalók jelezték, jó volna kiépíteni egy olyan szervezetet, amely felvásárolná a hasonló műemlék épületeket azért, hogy megőrizhessük őseink által épített értékeinket az utókornak. Az utcanévtáblák ügyéhez hasonlatosan ezt az ügyet is fel lehet, fel kell karolni – mondták. Végül egy Sütő Andrástól idézett mondat is elhangzott, miszerint "az átok megtörése is csak közösségi küzdelem útján lehetséges".
Szer Pálosy Piroska, Népújság (Marosvásárhely)
Szombaton délután 5 órakor az egykori Aranykakas vendéglő előtt gyülekeztek Marosvásárhely lakói, akik a Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet célkitűzéseit is magukénak tekintik. Sokan hajlott koruk ellenére is eljöttek, ezáltal is nyomatékosítva, hogy a város magyarságának nem közömbös az ősök által épített műemlék épületek sorsa.
Az egykori Bürger-palota előtti járdán gyülekező tömeg a volt sörgyár udvarán tartotta a műemlék épületek megmentésének célját felvállaló civil szervezet rendezvényét, melyet bográcsgulyás elfogyasztása, majd a tömeg békés távozása követett. A politikától magát elhatároló civil szervezet vezetői által kiosztott transzparensek szövegei többek között azt hirdették, hogy: "Hiszünk Marosvásárhelyben, az összefogásban, örökségeinkben, történelmi műemlékeinkben", valamint két nyelven: "A Bürger-ház a miénk/a városunké".
Értékeinket az enyészettől megmenteni
Kozsik József színművész köszöntötte az egybegyűlteket, és jelzésértékűnek nevezte, hogy ennyien szántak időt arra, hogy jelen legyenek ott, ahol még érték van, ahol az érték úgy ahogy, de még áll. "Ha nem állunk ki egyre határozottabban azon értékek mellett, melyek meghatározták őseink életét, a későbbiekben nem lesz már amire büszkék legyenek gyermekeink, akik közül sokan ma sem tudják, hogy mire kellene büszkék legyenek. Az adott helyzetnek, körülményeknek tulajdonítható, hogy a félremagyarázások időszakát éljük, sajnos, ennek részesei vagyunk." Mint mondta, "értékeinket megőrizve akarunk együtt maradni, az őseink épített örökségét továbbadni gyermekeinknek, és ezzel nem áll szándékunkban senkit sem bántani". Reményét fejezte ki, hogy a következő alkalommal még többen lesznek, és elképzelhetőnek tartja a havi rendszerességgel megszervezett hasonló, építő jellegű összejöveteleket akár egy sörözés erejéig is.
Keresztes Géza műépítész mesélt a Bürger-palota múltjáról. Bürger Albert volt sörgyártulajdonos lakóháza 1893-ban épült, "a népi demokráciában" államosították, és a rendszerváltást követően a Romarta részvénytársaság tulajdonába került, majd felvásárolta egy nemzetközi konzorcium. Mint mondta, jelenleg ugyanannak a társaságnak a tulajdonában van az egykori Maros vendéglő, amelyet bankszékhellyé alakítottak, teljesen eltüntetve a múlt nyomait, elrejtve az értékeit, valamint a Somostetőn lévő vendéglő is.
A Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet elnöke, Kovács István Dávid bevallotta, félt ettől a naptól, mivel próbálták eltántorítani a megmozdulás lebonyolításától. Ugyanakkor erőt merített abból, hogy nagyon sok értékes emberben támogatóra lelt. Mint mondta, "fiatal éveinket jöttünk felidézni egy olyan épület elé, ahová már nem engednek be, és nem a tulajdonos tiltja azt meg, hanem a törvény". Szerinte az épület elé a polgármesteri hivatal által kihelyezett két óriáspannó, amivel a járókelők tudomására hozza, hogy az épület nem a város tulajdona, nem törvényszerű. Ez szerinte félrevezető, ugyanis a 2001/422-es műemlékvédelmi törvény 45. cikkelye szerint ha valakinek a tulajdonában műemlék épület van, felel annak a gondozásáért.
Ki adta el, mikor és kinek?
A városi önkormányzat képviseletében Csegzi Sándort is megkérték, foglaljon állást az ügyben, aki támogatásáról biztosította a megmozdulást, "amennyire törvényes úton lehet". Mint mondta, nem egyszerű egy magáncég tulajdonában lévő ingatlant megszerezni. Az önkormányzat mindhárom említett ingatlant felvásárolta volna, de óriási összegeket kérnek a jelenlegi tulajdonosok.
"Ha államosítva voltak, ki lopta el az ingatlanokat?’, "Ki adta el, mikor és kinek?", "Lássunk tisztán!" – kiáltozták az egybegyűltek, de kérdéseikre magyarázat nem érkezett.
Az említett épületek tulajdonosai tudatában vannak az ingatlanok értékének, lelkileg nem kötődnek hozzájuk, ezért az sem érdekli a befektetőket, ha az állaguk romlik. Mint mondta, egy kiskapu megnyílni látszik, kedvező tanácsi határozatban reménykedik, bár "egyesek mindig egy lépéssel előbbre vannak…" – zárta hozzászólását a polgármester tanácsadója.
A megmozduláson számítottak Kelemen Atilla Márton, a megyei tanács alelnöke, valamint Horváth Kovács Ádám, a CEMO alelnökének jelenlétére. Portik Vilmost, az EMNP elnökét is elvárták volna, amint a házigazda szerepét betöltő színművész hangot is adott gondolatainak, miszerint "ha már darabokra szaggattatunk, legalább a hasonló ügyeket közösen felvállalhatnánk". A meghívottak közül csupán Smaranda Enache jelezte, hogy objektív okok miatt (baleset) nem sikerült részt vennie a megmozduláson.
Dr. Kovács Levente egyetemi tanár felszólalásában elmondta, hogy számára rendkívül kedves hely az Aranykakas vendéglő, személyes jellegű kötődéséről is beszélt. Feltett kérdései között szerepelt, hogy a tulajdonosnak mekkora telek-, illetve házadót kellett évente fizetnie? Törlesztették-e rendszeresen az összegeket? Ha nem, mekkora elmaradásuk van, és ebből mennyi a büntetőkamat? Ha pedig becsületesen fizették az ingatlan- és telekadót, abból az összegből miért nem óvták meg az épület állagát?
Simon Béla hegedűművész szerint gyűjtést kellene szervezni és visszavásárolni az egykori Bürger-házat a városnak.
Amint a felszólalók jelezték, jó volna kiépíteni egy olyan szervezetet, amely felvásárolná a hasonló műemlék épületeket azért, hogy megőrizhessük őseink által épített értékeinket az utókornak. Az utcanévtáblák ügyéhez hasonlatosan ezt az ügyet is fel lehet, fel kell karolni – mondták. Végül egy Sütő Andrástól idézett mondat is elhangzott, miszerint "az átok megtörése is csak közösségi küzdelem útján lehetséges".
Szer Pálosy Piroska, Népújság (Marosvásárhely)
2014. szeptember 8.
Üzenet a bátorságról
„Bem József példájával és bátorságával üzen nemcsak nekünk, hanem a Kárpát-medence ifjúságának is, mert volt lelki ereje és hite újrakezdeni a vereségre álló szabadságharcot” – jelentette ki Tőkés László EP-képviselő tegnap Koltón, a lengyel tábornok mellszobrának az avatóján.
A hagyományos Petőfi-emlékünnep keretében megtartott rendezvényen Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára elmondta, hogy a Teleki-kastély kertjében Petőfi Sándort és Szendrey Júliát ábrázoló szobor mellett újabb alkotással gazdagodik a hagyományaira büszke község. A kastélykert ezentúl az 1848-49-es szabadságharc három nagy alakja, Petőfi Sándornak, Teleki Sándornak, Bem főintendánsának, a kastély egykori urának, valamint a tábornoknak az emlékét fogja őrizni, fogalmazott az államtitkár.
A Deák Árpád nagyváradi szobrászművész által készített, nemzetközi összefogás keretében emelt mellszobrot Tőkés László EP-képviselő és Csendes Lajos, Koltó polgármestere leplezte le. Az ünnepségen részt vett Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete is.
Hoppál Péter beszédében kifejtette: a költő, a gróf és a tábornok alakját a szabadság szeretetének eszméje kötötte össze, ez útjukat a Partium és Erdély felé irányította, ahol mindhárman együtt harcoltak a magyar szabadságért. Bem Józsefet méltatva az államtitkár hangsúlyozta, hogy az erdélyi hadjárat hősének kiállása példát jelentett a székelyeknek, akik körében tisztelete máig töretlenül él.
Alakja, történelmi szerepvállalása, hősiessége a sok évszázados lengyel-magyar barátság megpecsételése, tette hozzá. „Bemre úgy tekint történetírásunk, mint olyan stratégára, akinek elképzeléseiben az erdélyi magyarok és románok nem fordulnak szembe egymással” – fogalmazott Hoppál Péter. Megjegyezte: noha a hadvezéri körültekintésben nem volt hiány, a szabadságharcos lelkesedés nem volt elég ahhoz, hogy a túlerőt legyőzze. A harc elbukott: a költő sorsa a hősi halál, Telekié és Bemé a külföldi bujdosás lett, mondta.
Az államtitkár kiemelte, hogy bár 1848 után még nehezebb korszakok jöttek, most mégis magyarul lehet Koltón beszélni, nem „mások kegyelméből, rendőrtől figyelve gyűltünk most össze ünnepelni”. Hoppál Péter arra kérte a koltóiakat, hogy őrizzék meg a szabadságharcos elődök emlékét, és példaadásuk értelmét magyarázzák el a felnövekvő nemzedékeknek.
Kiáltvány a jogegyenlőségről
A helyi református templomban tartott istentiszteleten az 1849-es erdélyi hadjárat 165. évfordulójára emlékezve Tőkés László igehirdetésében elmondta, hogy az Erdély felszabadítására érkező Bem tábornok kiáltványt intézett az itt élő népcsoportokhoz jogegyenlőségükről, anyanyelvi és vallási szabadságukról biztosítva őket. Hozzátette: Bem „végigverekedte” a 19. század első felének szabadságharcait, tántorítatlanul helytállva Lengyelországban az orosz uralom ellen, a bécsi légió élén vagy éppen Erdély magyar hadait vezetve.
Amikor az erdélyi szabadságharc végveszélybe került és „hátba támadták a nemzetiségek is”, akkor nevezte ki Kossuth Lajos Bem Józsefet a hadsereg élére, aki ebben a helyzetben is fordítani tudott a harc menetén, emlékeztetett Tőkés László. „Ma is veszélyben van Erdély, ma is idegen elnyomás alatt sínylődünk (...), mi szabadoknak születtünk, és szabadságot érdemlünk, ezért egy vértelen küzdelmet folytatunk az elnyomóink ellen” – hívta fel a figyelmet az EP-képviselő.
A Koltó-katalini Református Egyházközség és a helyi önkormányzat összefogásával emelt mellszobor felállítását romániai, magyarországi és svájci intézmények, magánszemélyek mellett a magyar kormány is támogatta. Az ünnepségen Bem szülővárosának, a lengyelországi Tarnownak a küldöttsége is részt vett.
A minden évben szeptember első vasárnapján tartott Petőfi-ünnepségre számos turista látogatott el a Nagybánya melletti, csaknem 1900 lelkes községbe arra emlékezve, hogy a költő 1846 és 1847 között több alkalommal ellátogatott a településre. A magyar irodalom szempontjából a leghíresebb látogatás 1847. szeptember 9. és október 19. között történt: Petőfi és Szendrey Júlia ekkor a mézesheteket töltötte Koltón, ahol a költő csaknem harminc verset írt.
Nyoma veszett a vásárhelyi szobornak
Bem Józsefnek egyébként nem ez az első szobra Erdélyben, az 1848-as szabadságharc lengyel származású tábornoka elsőként Marosvásárhelyen kapott egészalakos szobrot a forradalomra való emlékezéseknek is utat engedő, kiegyezés utáni Magyarországon. Az erdélyi hadsereg vezéreként Kolozsvár fölszabadítása után bevonult Marosvásárhelyre is, ahol csapatai egyesültek a háromszéki székely felkelők seregével.
A Bécsben öntött bronzszobrot több lépcsővel magasított ditrói gránitból készült talapzatra helyezték, és a város főterén állították föl 1880. október 17-én. A mű Huszár Adolf (1842–1885) szobrász alkotása. A szobrot 1919. március 28-án a Kossuth-szoborral és a Rákóczi-szoborral együtt román szélsőségesek ledöntötték. Maradványait közel tíz éven át a városháza pincéjében őrizték. 1928-ban a román kormány Lengyelországnak adományozta a szobrot, ahová viszont soha nem érkezett meg, egyszerűen nyoma veszett.
Krónika (Kolozsvár)
„Bem József példájával és bátorságával üzen nemcsak nekünk, hanem a Kárpát-medence ifjúságának is, mert volt lelki ereje és hite újrakezdeni a vereségre álló szabadságharcot” – jelentette ki Tőkés László EP-képviselő tegnap Koltón, a lengyel tábornok mellszobrának az avatóján.
A hagyományos Petőfi-emlékünnep keretében megtartott rendezvényen Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára elmondta, hogy a Teleki-kastély kertjében Petőfi Sándort és Szendrey Júliát ábrázoló szobor mellett újabb alkotással gazdagodik a hagyományaira büszke község. A kastélykert ezentúl az 1848-49-es szabadságharc három nagy alakja, Petőfi Sándornak, Teleki Sándornak, Bem főintendánsának, a kastély egykori urának, valamint a tábornoknak az emlékét fogja őrizni, fogalmazott az államtitkár.
A Deák Árpád nagyváradi szobrászművész által készített, nemzetközi összefogás keretében emelt mellszobrot Tőkés László EP-képviselő és Csendes Lajos, Koltó polgármestere leplezte le. Az ünnepségen részt vett Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete is.
Hoppál Péter beszédében kifejtette: a költő, a gróf és a tábornok alakját a szabadság szeretetének eszméje kötötte össze, ez útjukat a Partium és Erdély felé irányította, ahol mindhárman együtt harcoltak a magyar szabadságért. Bem Józsefet méltatva az államtitkár hangsúlyozta, hogy az erdélyi hadjárat hősének kiállása példát jelentett a székelyeknek, akik körében tisztelete máig töretlenül él.
Alakja, történelmi szerepvállalása, hősiessége a sok évszázados lengyel-magyar barátság megpecsételése, tette hozzá. „Bemre úgy tekint történetírásunk, mint olyan stratégára, akinek elképzeléseiben az erdélyi magyarok és románok nem fordulnak szembe egymással” – fogalmazott Hoppál Péter. Megjegyezte: noha a hadvezéri körültekintésben nem volt hiány, a szabadságharcos lelkesedés nem volt elég ahhoz, hogy a túlerőt legyőzze. A harc elbukott: a költő sorsa a hősi halál, Telekié és Bemé a külföldi bujdosás lett, mondta.
Az államtitkár kiemelte, hogy bár 1848 után még nehezebb korszakok jöttek, most mégis magyarul lehet Koltón beszélni, nem „mások kegyelméből, rendőrtől figyelve gyűltünk most össze ünnepelni”. Hoppál Péter arra kérte a koltóiakat, hogy őrizzék meg a szabadságharcos elődök emlékét, és példaadásuk értelmét magyarázzák el a felnövekvő nemzedékeknek.
Kiáltvány a jogegyenlőségről
A helyi református templomban tartott istentiszteleten az 1849-es erdélyi hadjárat 165. évfordulójára emlékezve Tőkés László igehirdetésében elmondta, hogy az Erdély felszabadítására érkező Bem tábornok kiáltványt intézett az itt élő népcsoportokhoz jogegyenlőségükről, anyanyelvi és vallási szabadságukról biztosítva őket. Hozzátette: Bem „végigverekedte” a 19. század első felének szabadságharcait, tántorítatlanul helytállva Lengyelországban az orosz uralom ellen, a bécsi légió élén vagy éppen Erdély magyar hadait vezetve.
Amikor az erdélyi szabadságharc végveszélybe került és „hátba támadták a nemzetiségek is”, akkor nevezte ki Kossuth Lajos Bem Józsefet a hadsereg élére, aki ebben a helyzetben is fordítani tudott a harc menetén, emlékeztetett Tőkés László. „Ma is veszélyben van Erdély, ma is idegen elnyomás alatt sínylődünk (...), mi szabadoknak születtünk, és szabadságot érdemlünk, ezért egy vértelen küzdelmet folytatunk az elnyomóink ellen” – hívta fel a figyelmet az EP-képviselő.
A Koltó-katalini Református Egyházközség és a helyi önkormányzat összefogásával emelt mellszobor felállítását romániai, magyarországi és svájci intézmények, magánszemélyek mellett a magyar kormány is támogatta. Az ünnepségen Bem szülővárosának, a lengyelországi Tarnownak a küldöttsége is részt vett.
A minden évben szeptember első vasárnapján tartott Petőfi-ünnepségre számos turista látogatott el a Nagybánya melletti, csaknem 1900 lelkes községbe arra emlékezve, hogy a költő 1846 és 1847 között több alkalommal ellátogatott a településre. A magyar irodalom szempontjából a leghíresebb látogatás 1847. szeptember 9. és október 19. között történt: Petőfi és Szendrey Júlia ekkor a mézesheteket töltötte Koltón, ahol a költő csaknem harminc verset írt.
Nyoma veszett a vásárhelyi szobornak
Bem Józsefnek egyébként nem ez az első szobra Erdélyben, az 1848-as szabadságharc lengyel származású tábornoka elsőként Marosvásárhelyen kapott egészalakos szobrot a forradalomra való emlékezéseknek is utat engedő, kiegyezés utáni Magyarországon. Az erdélyi hadsereg vezéreként Kolozsvár fölszabadítása után bevonult Marosvásárhelyre is, ahol csapatai egyesültek a háromszéki székely felkelők seregével.
A Bécsben öntött bronzszobrot több lépcsővel magasított ditrói gránitból készült talapzatra helyezték, és a város főterén állították föl 1880. október 17-én. A mű Huszár Adolf (1842–1885) szobrász alkotása. A szobrot 1919. március 28-án a Kossuth-szoborral és a Rákóczi-szoborral együtt román szélsőségesek ledöntötték. Maradványait közel tíz éven át a városháza pincéjében őrizték. 1928-ban a román kormány Lengyelországnak adományozta a szobrot, ahová viszont soha nem érkezett meg, egyszerűen nyoma veszett.
Krónika (Kolozsvár)
2014. szeptember 11.
Kovács András Ferenc új kötetét mutatták be Marosvásárhelyen
A Látó Irodalmi Játékok 46-ik rendezvényén Kovács András Ferenc York napsütése zengő tombolás című, a Magvető Könyvkiadónál megjelent kötetét mutatták be Marosvásárhelyen a G-caféban. A szerzővel a házigazda Láng Zsolt beszélgetett.
A versek előtti mottókról, azok sajátosságairól, a vershez való kapcsolódásukról kérdezte elsősorban Kovács András Ferencet Láng Zsolt, aki arra volt kíváncsi, hogy a mottó bevezetője-e a versnek, vagy éppen az ellenkezője? Nem mankó a mottó – mondta a költő, – hanem olyan eszköz, amely más világokat visz be a versbe.
A munkamódszeréről Kovács András Ferenc, közismert nevén KAF elmondta, verseit kézzel jegyzi le a mai napig is, amikor teljesen kész van, csak akkor írja be a számítógépbe. A színészi előadásmódokról, megzenésítésről szólva pedig úgy fogalmazott, hogy a központozás nélküli versek esetében nehéz dolga lehet az előadóművésznek, akire az a feladat is ráhárul, hogy központozza az általa mondott szöveget. A megzenésített versek közül a Kaláka és Sebő Ferenc munkáit tartja a legjobbnak, ők nem szoktak „melléütni”.
„Mit jelent a melléütés?” – kérdezte Láng Zsolt. „Például a gyerekversekben nem szoktam gügyögni, és ha valaki rágügyög: az melléütés” – magyarázta el KAF.
A Magvető Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet Marosvásárhelyen nem kapható, mivel "nehezen közlekednek a határokon a könyvek" – magyarázta a házigazda, ezért a dedikálás is elmaradt. A frissen megjelent kötetről viszont azt kell tudni, hogy az egy kettős verseskönyv.
A könyv fülszövege:
Kovács András Ferenc a lírai rögtönzések poétája is, különösen annak a ritmusos, spontán, szó szerint látványos, mégis hétköznapi beszédnek a mestere, melyben a színház és a vers egyre inkább elkülönülő világa termékenyen kapcsolódik össze, s keze nyomán élettel telítődik a vers-színház, amely hol világdráma, hol utcai örömzene, vagy kész kabaré.
S hogy miért ,,kettős verseskönyv"? A York napsütése sekszpirályi, és a Zengő tombolás hétköznapi versei egymásra is rímelnek, kiegészítik egymást, s hol láthatón, hol láthatatlanul folytatják kettősségekkel teljes párbeszédüket - sokszorozottan megkettőzötten, kettős visszhangokkal válaszolgatnak egymásnak. A Shakespeare szellemének szentelt könyv így lesz színházi könyvvé, a színházi könyv pedig így úszik át a költészetek szellemének szentelt hétköznapok nem kevésbé teátrumi könyvébe, miközben mindkét könyv egyetlen, rejtett harmadikká (apakönyvként is olvashatóvá) változik át.
A többi csak játékosság, teremtő szómágia, töprengő aggódás a hatalmas színház, azaz a voltaképpeni világ sorsa felett.
Az irodalmi est támogatói: a Szépírók Társasága, a Nemzeti Kulturális Alap és a Bethlen Gábor Alap. Szervező a Látó szépirodalmi folyóirat és a Josef K Egyesület.
Antal Erika, maszol.ro
A Látó Irodalmi Játékok 46-ik rendezvényén Kovács András Ferenc York napsütése zengő tombolás című, a Magvető Könyvkiadónál megjelent kötetét mutatták be Marosvásárhelyen a G-caféban. A szerzővel a házigazda Láng Zsolt beszélgetett.
A versek előtti mottókról, azok sajátosságairól, a vershez való kapcsolódásukról kérdezte elsősorban Kovács András Ferencet Láng Zsolt, aki arra volt kíváncsi, hogy a mottó bevezetője-e a versnek, vagy éppen az ellenkezője? Nem mankó a mottó – mondta a költő, – hanem olyan eszköz, amely más világokat visz be a versbe.
A munkamódszeréről Kovács András Ferenc, közismert nevén KAF elmondta, verseit kézzel jegyzi le a mai napig is, amikor teljesen kész van, csak akkor írja be a számítógépbe. A színészi előadásmódokról, megzenésítésről szólva pedig úgy fogalmazott, hogy a központozás nélküli versek esetében nehéz dolga lehet az előadóművésznek, akire az a feladat is ráhárul, hogy központozza az általa mondott szöveget. A megzenésített versek közül a Kaláka és Sebő Ferenc munkáit tartja a legjobbnak, ők nem szoktak „melléütni”.
„Mit jelent a melléütés?” – kérdezte Láng Zsolt. „Például a gyerekversekben nem szoktam gügyögni, és ha valaki rágügyög: az melléütés” – magyarázta el KAF.
A Magvető Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet Marosvásárhelyen nem kapható, mivel "nehezen közlekednek a határokon a könyvek" – magyarázta a házigazda, ezért a dedikálás is elmaradt. A frissen megjelent kötetről viszont azt kell tudni, hogy az egy kettős verseskönyv.
A könyv fülszövege:
Kovács András Ferenc a lírai rögtönzések poétája is, különösen annak a ritmusos, spontán, szó szerint látványos, mégis hétköznapi beszédnek a mestere, melyben a színház és a vers egyre inkább elkülönülő világa termékenyen kapcsolódik össze, s keze nyomán élettel telítődik a vers-színház, amely hol világdráma, hol utcai örömzene, vagy kész kabaré.
S hogy miért ,,kettős verseskönyv"? A York napsütése sekszpirályi, és a Zengő tombolás hétköznapi versei egymásra is rímelnek, kiegészítik egymást, s hol láthatón, hol láthatatlanul folytatják kettősségekkel teljes párbeszédüket - sokszorozottan megkettőzötten, kettős visszhangokkal válaszolgatnak egymásnak. A Shakespeare szellemének szentelt könyv így lesz színházi könyvvé, a színházi könyv pedig így úszik át a költészetek szellemének szentelt hétköznapok nem kevésbé teátrumi könyvébe, miközben mindkét könyv egyetlen, rejtett harmadikká (apakönyvként is olvashatóvá) változik át.
A többi csak játékosság, teremtő szómágia, töprengő aggódás a hatalmas színház, azaz a voltaképpeni világ sorsa felett.
Az irodalmi est támogatói: a Szépírók Társasága, a Nemzeti Kulturális Alap és a Bethlen Gábor Alap. Szervező a Látó szépirodalmi folyóirat és a Josef K Egyesület.
Antal Erika, maszol.ro
2014. szeptember 12.
Magyar diplomaták Marosvásárhelyen
Iskolaügyekről tárgyaltak a helyi elöljárókkal
Több megbeszélést folytatott tegnap Marosvásárhelyen Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete és dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. A sajtó kizárásával folytatott tárgyalásokat követően a két diplomata röviden nyilatkozott az újságíróknak.
A Maros megyei prefektúrán kezdte tegnap reggel a megbeszéléseket Zákonyi Botond nagykövet és dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul, akik Vasile Oprea főispánnal és Nagy Zsigmond alispánnal találkoztak, ezt követően fogadta őket Ciprian Dobre megyei tanácselnök. Hosszabbra nyúlt a tárgyalás Dorin Floreával, Marosvásárhely polgármesterével és Peti András alpolgármesterrel, ezt követően nyilatkozott a sajtó képviselőinek Dorin Florea városvezető és Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete. "Szándékunk az volt, hogy megmutassuk a reális helyzetet Marosvásárhelyen, a harmónia városában" – jelentette ki a polgármester. A magyar diplomata elmondta, iskolakezdés előtt természetesen az iskolaügyekről tárgyaltak, arról, amit fontosnak tartanak a felsőoktatásban, a középiskolákat tekintve, de a gazdasági fejlesztésről, közös lehetőségekről, infrastrukturális beruházásokról is szó esett. "A városnak, megyének nagy tervei vannak, ezekről is beszéltünk, illetve a mindennapi életnek azokról az ügyeiről, amelyek magyar szempontból kiemelten fontosak számunkra, mint például az anyanyelvhasználatról. Ezek a megbeszélések lehetőséget teremtettek arra, hogy elmondjuk, mik azok a szempontok és azok az értékek, amelyeket a magyar diplomácia fontosnak tart az itteni magyar partnereinkkel együtt. Folytatni fogjuk ezeket a megbeszéléseket, mint ahogy eddig is tettük" – hangsúlyozta Zákonyi Botond.
A Népújság kérdésére kijelentette, "a magyar nyelven történő orvosképzés a MOGYE-n teljesen legitim kérés, követelés, bár a megvalósításáról nyilvánvalóan eltérőek az elképzelések, és a különböző politikai szempontok sem olyan egyértelműek". "Értjük, hogy mi a probléma Bukarestből nézve, látjuk, hogy mi a problémának a megítélése helyi szinten, és hogy mi a különbség a magyar és a román megközelítésben. Nekünk is határozott elképzelésünk van arról, hogy egy magyar karnak kell működnie Marosvásárhelyen. Azon vagyunk, hogy megkönnyítsük a párbeszédet a felek között, és erre látok lehetőséget, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy egy egyetem ne feszültséggóc legyen, hanem az oktatásnak a helyszíne. Hogy a MOGYE-ügyben mikor lesz áttörés vagy egy olyan megállapodás, amely mindkét fél számára elfogadható, nem tudom megmondani" – közölte a magyar nagykövet.
Ami a középiskolai oktatást illeti, a megbeszélésen az Unirea líceum helyzete is felvetődött. Zákonyi Botond szerint a katolikus főgimnázium létrehozása esetében "a törvényt tiszteletben kell tartani", és úgy vélte, lesz előrelépés ez ügyben.
A konzuli iroda létrehozására vonatkozó kérdésünkre a nagykövet elmondta, a helyi döntéshozók támogatnák a konzuli iroda megnyitását, "ami lehetőséget teremt arra, hogy Marosvásárhely közelebb kerüljön a magyar tőkebeáramláshoz, turizmushoz, hiszen a konzuli iroda nemcsak konzuli érdekvédelemről szól, sokkal összetettebb a tevékenysége". Hozzátette, Nagyváradnak és Marosvásárhelynek is pozitívumot jelentene a konzuli iroda létesítése, hiszen egy információs pont lehetne, "de a román félnek kell elfogadnia ezt a magyar szándékot".
Dorin Florea polgármester ezzel kapcsolatosan a Népújságnak úgy nyilatkozott, hogy teljesen nyitott e kérdésben, nem látja akadályát a magyar konzuli iroda megnyitásának Marosvásárhelyen. A városházáról a Demokráciaközpontba látogatott Zákonyi Botond nagykövet és Zsigmond Barna Pál főkonzul, ahol fogadta őket a központ vezetője, Kirsch Attila, az EMNT megyei elnöke, Cseh Gábor és az EMNP megyei elnöke, Portik Vilmos. "A Demokráciaközpont helyzetéről, állampolgársági ügyekről, az érdeklődésről tájékozódtunk, mindarról, amit általában úgy szoktunk hívni, hogy a magyar ügyek" – közölte a nagykövet. A diplomaták ezt követően a CEMO képviselőivel találkoztak, mivel, mint Zákonyi Botond hangsúlyozta, "a magyar diplomáciának fontosak a magyar érdekvédelemmel, a magyar kultúra lehetőségeinek kibontakoztatásával, a magyar oktatás fejlesztésével foglalkozó nemkormányzati szervezetek, a CEMO is ilyen szervezet".
Antalfi Imola, Népújság (Marosvásárhely)
Iskolaügyekről tárgyaltak a helyi elöljárókkal
Több megbeszélést folytatott tegnap Marosvásárhelyen Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete és dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. A sajtó kizárásával folytatott tárgyalásokat követően a két diplomata röviden nyilatkozott az újságíróknak.
A Maros megyei prefektúrán kezdte tegnap reggel a megbeszéléseket Zákonyi Botond nagykövet és dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul, akik Vasile Oprea főispánnal és Nagy Zsigmond alispánnal találkoztak, ezt követően fogadta őket Ciprian Dobre megyei tanácselnök. Hosszabbra nyúlt a tárgyalás Dorin Floreával, Marosvásárhely polgármesterével és Peti András alpolgármesterrel, ezt követően nyilatkozott a sajtó képviselőinek Dorin Florea városvezető és Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete. "Szándékunk az volt, hogy megmutassuk a reális helyzetet Marosvásárhelyen, a harmónia városában" – jelentette ki a polgármester. A magyar diplomata elmondta, iskolakezdés előtt természetesen az iskolaügyekről tárgyaltak, arról, amit fontosnak tartanak a felsőoktatásban, a középiskolákat tekintve, de a gazdasági fejlesztésről, közös lehetőségekről, infrastrukturális beruházásokról is szó esett. "A városnak, megyének nagy tervei vannak, ezekről is beszéltünk, illetve a mindennapi életnek azokról az ügyeiről, amelyek magyar szempontból kiemelten fontosak számunkra, mint például az anyanyelvhasználatról. Ezek a megbeszélések lehetőséget teremtettek arra, hogy elmondjuk, mik azok a szempontok és azok az értékek, amelyeket a magyar diplomácia fontosnak tart az itteni magyar partnereinkkel együtt. Folytatni fogjuk ezeket a megbeszéléseket, mint ahogy eddig is tettük" – hangsúlyozta Zákonyi Botond.
A Népújság kérdésére kijelentette, "a magyar nyelven történő orvosképzés a MOGYE-n teljesen legitim kérés, követelés, bár a megvalósításáról nyilvánvalóan eltérőek az elképzelések, és a különböző politikai szempontok sem olyan egyértelműek". "Értjük, hogy mi a probléma Bukarestből nézve, látjuk, hogy mi a problémának a megítélése helyi szinten, és hogy mi a különbség a magyar és a román megközelítésben. Nekünk is határozott elképzelésünk van arról, hogy egy magyar karnak kell működnie Marosvásárhelyen. Azon vagyunk, hogy megkönnyítsük a párbeszédet a felek között, és erre látok lehetőséget, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy egy egyetem ne feszültséggóc legyen, hanem az oktatásnak a helyszíne. Hogy a MOGYE-ügyben mikor lesz áttörés vagy egy olyan megállapodás, amely mindkét fél számára elfogadható, nem tudom megmondani" – közölte a magyar nagykövet.
Ami a középiskolai oktatást illeti, a megbeszélésen az Unirea líceum helyzete is felvetődött. Zákonyi Botond szerint a katolikus főgimnázium létrehozása esetében "a törvényt tiszteletben kell tartani", és úgy vélte, lesz előrelépés ez ügyben.
A konzuli iroda létrehozására vonatkozó kérdésünkre a nagykövet elmondta, a helyi döntéshozók támogatnák a konzuli iroda megnyitását, "ami lehetőséget teremt arra, hogy Marosvásárhely közelebb kerüljön a magyar tőkebeáramláshoz, turizmushoz, hiszen a konzuli iroda nemcsak konzuli érdekvédelemről szól, sokkal összetettebb a tevékenysége". Hozzátette, Nagyváradnak és Marosvásárhelynek is pozitívumot jelentene a konzuli iroda létesítése, hiszen egy információs pont lehetne, "de a román félnek kell elfogadnia ezt a magyar szándékot".
Dorin Florea polgármester ezzel kapcsolatosan a Népújságnak úgy nyilatkozott, hogy teljesen nyitott e kérdésben, nem látja akadályát a magyar konzuli iroda megnyitásának Marosvásárhelyen. A városházáról a Demokráciaközpontba látogatott Zákonyi Botond nagykövet és Zsigmond Barna Pál főkonzul, ahol fogadta őket a központ vezetője, Kirsch Attila, az EMNT megyei elnöke, Cseh Gábor és az EMNP megyei elnöke, Portik Vilmos. "A Demokráciaközpont helyzetéről, állampolgársági ügyekről, az érdeklődésről tájékozódtunk, mindarról, amit általában úgy szoktunk hívni, hogy a magyar ügyek" – közölte a nagykövet. A diplomaták ezt követően a CEMO képviselőivel találkoztak, mivel, mint Zákonyi Botond hangsúlyozta, "a magyar diplomáciának fontosak a magyar érdekvédelemmel, a magyar kultúra lehetőségeinek kibontakoztatásával, a magyar oktatás fejlesztésével foglalkozó nemkormányzati szervezetek, a CEMO is ilyen szervezet".
Antalfi Imola, Népújság (Marosvásárhely)
2014. szeptember 12.
Könyvek birodalmában
– Könyvek között élni, könyvvel örömet szerezni, könyvet ajándékozni, könyvvel máshová kalandozni, elmenekülni a stresszes világ elől mindig boldoggá tesz. Szeretem. Felvidul a lelkem, amikor egy gyerek felkiált: Né, anyuka, magyar könyv! Egyesek azt állítják, hogy a digitális világban már nincs szükség rá. Ez nem így van. A könyv mindig is kelendő, ma is sokan olvasnak – állítja Trombitás János, a Kobak könyvkereskedés és a Bookyard könyvkiadó vezetője, akit a marosszentgyörgyi Keleti Könyvudvarban kerestünk fel, s aki több mint két évtizede azon munkálkodik, hogy magyar könyv kerüljön az olvasók kezébe.
Könyvre éhesek az emberek
– Hogyan lettek könyvkereskedők? – tettük fel a kérdést.
– 2002-től foglalkozunk könyvkereskedéssel. A "forradalom" előtt a kombinátban dolgoztam, utána egy magáncéghez kerültem, amely sajtóterjesztéssel foglalkozott. Ott láttam, hogy könyvre éhesek az emberek. Láttam, hogy mire van igény. Sohasem fogadtam el, hogy nem olvasnak az emberek, s bebizonyosodott, hogy nekem van igazam. Könyvet szállítottunk Parajdtól, Szovátától Balavásárig, Nyárádszeredától Marosludasig, Erdélyt egészen lefedtük, Temesvártól, Aradtól Szalontáig, Nagyváradtól, Margittától Nagybányáig, Máramarosszigetig vagy Besztercéig. Vitték a könyvet, minden műfajt. Amikor megjelent a Tudás fája, nem tudtunk annyit szállítani, hogy mindenkinek jusson belőle. Aztán megnyitottuk a könyvesüzleteket – mondta Trombitás János.
Kobak Szászrégenben is
A könyvbarátok számára jól ismert könyvkereskedésről van szó, hiszen ezekben a könyvesboltokban sokan megfordultak, s szívesen csemegéztek a kínálatból. A Kobakok, így, többes számban, ma is kedveltek. Egyik Marosvásárhely főterén, a városházával szemben, a másik, a "legfrissebb" bolt Szászrégenben nyílt meg kedden, a Mihai Viteazul utca 15. szám alatt. – Azt szeretnénk, hogy könyvből soha ne legyen hiány. Szászrégenben, a brassói, a gyergyószentmiklósi és parajdi után éppen ebből a meggondolásból nyitottuk meg a Kobak könyvesboltot. Sajnos, gazdasági okokból szűkíteni kellett a kört, Szovátán és Udvarhelyen bezártunk. A szászrégeni magyarságnak szeretnénk könyvkínálattal kedveskedni, hiszen a városban nem igazán volt választék – mondta Trombitás János.
Kiszorultak a főtérről
Városi rendezvényeken, vásárokon – ahol nagyon kelendő a könyv, főleg a gyermekkönyv – felcsillan a gyermekek szeme, amikor egy-egy szép könyvet látnak. A legtöbb szülő, nagyszülő szívesen vásárol a gyermeknek, de van olyan is, aki nem. Inkább továbbállnak azzal, hogy megrendelték a sört, a miccset, s nem maradt pénz egyébre. Pedig a mi kultúránk nem csak az evés-ivásról szól! Csíkban, Brassóban, Kolozsváron, a város napjain, forgatagokon, magyar napokon, legyen bármi, a könyvstand a főtéren kap helyen. Marosvásárhelyen nem! Sem az idén, sem tavaly nem engedélyezték a főtéri standállítást. Régebb még helyet adtak a főtéren, de most csak a Ligetben lehetett felállítani a standot. Kinek jó ez?
Könyvkiadás – két év alatt 25 kötet
Két évvel ezelőtt a Keleti Könyvudvar egy kiadóval és egy digitális nyomdával bővült. Itt több mint 25 könyv "született", szépirodalom, szótárak, továbbá különféle nyomtatványok, munkafüzetek. – Nagyon örülünk, amikor például iskolai évzárókra tőlünk rendelik meg a könyvet, s visszajeleznek, hogy tetszett, hogy ezek az olvasmányok meghatották, a szívükhöz közel kerültek. Lányaimnak gyerekkorukban mesefilmet vetítettünk, ami életre szóló élményt nyújtott az egész családnak. Ezt a katarzist nehéz elérni, de megpróbáljuk. Ezért adtunk ki egy gyűjteményt, a családi mesetárat, amelyhez CD-t is csatoltunk. A mesék, versek, mondókák hallatán elérhető az említett hatás. A mesét megszólaltattuk vásárokon, sokan odajöttek és megkérdezték, honnan jön a hang, honnan lehetne megvásárolni a CD-t. Mondtuk, nálunk. A könyvet úgy szerkesztettük, hogy a mesekönyv első lapján egy képkeretet rajzoltunk, ahová annak a személynek a fényképét ragaszthatják be, aki a könyvet ajándékozta. Ezt nagyon jó ötletnek tartják a nagyszülők, hiszen külföldön élo unokáknak eleve úgy küldik a könyvet, hogy beleragasztják a fényképüket – avatott be a kiadó.
Közben a Bookyard kiadványait lapozgattuk: Sármási- Bocskai János Varázslatos Kis-Küküllő mente, Szilágyi Rozália Peti a Hargitán, Nemes-Nagy Enikő Kópégömbbel Zinar nyomában című könyvét. Mind szűkebb pátriánk szerzői, akik szívünkhöz közel álló témákat dolgoznak fel. Olyan kötetek, amelyeket más kiadványok követnek.
– Mi szívet-lelket beleteszünk! – fogalmazott Trombitás János.
Ennél több nem is kell.
Mezey Sarolta, Népújság (Marosvásárhely)
– Könyvek között élni, könyvvel örömet szerezni, könyvet ajándékozni, könyvvel máshová kalandozni, elmenekülni a stresszes világ elől mindig boldoggá tesz. Szeretem. Felvidul a lelkem, amikor egy gyerek felkiált: Né, anyuka, magyar könyv! Egyesek azt állítják, hogy a digitális világban már nincs szükség rá. Ez nem így van. A könyv mindig is kelendő, ma is sokan olvasnak – állítja Trombitás János, a Kobak könyvkereskedés és a Bookyard könyvkiadó vezetője, akit a marosszentgyörgyi Keleti Könyvudvarban kerestünk fel, s aki több mint két évtizede azon munkálkodik, hogy magyar könyv kerüljön az olvasók kezébe.
Könyvre éhesek az emberek
– Hogyan lettek könyvkereskedők? – tettük fel a kérdést.
– 2002-től foglalkozunk könyvkereskedéssel. A "forradalom" előtt a kombinátban dolgoztam, utána egy magáncéghez kerültem, amely sajtóterjesztéssel foglalkozott. Ott láttam, hogy könyvre éhesek az emberek. Láttam, hogy mire van igény. Sohasem fogadtam el, hogy nem olvasnak az emberek, s bebizonyosodott, hogy nekem van igazam. Könyvet szállítottunk Parajdtól, Szovátától Balavásárig, Nyárádszeredától Marosludasig, Erdélyt egészen lefedtük, Temesvártól, Aradtól Szalontáig, Nagyváradtól, Margittától Nagybányáig, Máramarosszigetig vagy Besztercéig. Vitték a könyvet, minden műfajt. Amikor megjelent a Tudás fája, nem tudtunk annyit szállítani, hogy mindenkinek jusson belőle. Aztán megnyitottuk a könyvesüzleteket – mondta Trombitás János.
Kobak Szászrégenben is
A könyvbarátok számára jól ismert könyvkereskedésről van szó, hiszen ezekben a könyvesboltokban sokan megfordultak, s szívesen csemegéztek a kínálatból. A Kobakok, így, többes számban, ma is kedveltek. Egyik Marosvásárhely főterén, a városházával szemben, a másik, a "legfrissebb" bolt Szászrégenben nyílt meg kedden, a Mihai Viteazul utca 15. szám alatt. – Azt szeretnénk, hogy könyvből soha ne legyen hiány. Szászrégenben, a brassói, a gyergyószentmiklósi és parajdi után éppen ebből a meggondolásból nyitottuk meg a Kobak könyvesboltot. Sajnos, gazdasági okokból szűkíteni kellett a kört, Szovátán és Udvarhelyen bezártunk. A szászrégeni magyarságnak szeretnénk könyvkínálattal kedveskedni, hiszen a városban nem igazán volt választék – mondta Trombitás János.
Kiszorultak a főtérről
Városi rendezvényeken, vásárokon – ahol nagyon kelendő a könyv, főleg a gyermekkönyv – felcsillan a gyermekek szeme, amikor egy-egy szép könyvet látnak. A legtöbb szülő, nagyszülő szívesen vásárol a gyermeknek, de van olyan is, aki nem. Inkább továbbállnak azzal, hogy megrendelték a sört, a miccset, s nem maradt pénz egyébre. Pedig a mi kultúránk nem csak az evés-ivásról szól! Csíkban, Brassóban, Kolozsváron, a város napjain, forgatagokon, magyar napokon, legyen bármi, a könyvstand a főtéren kap helyen. Marosvásárhelyen nem! Sem az idén, sem tavaly nem engedélyezték a főtéri standállítást. Régebb még helyet adtak a főtéren, de most csak a Ligetben lehetett felállítani a standot. Kinek jó ez?
Könyvkiadás – két év alatt 25 kötet
Két évvel ezelőtt a Keleti Könyvudvar egy kiadóval és egy digitális nyomdával bővült. Itt több mint 25 könyv "született", szépirodalom, szótárak, továbbá különféle nyomtatványok, munkafüzetek. – Nagyon örülünk, amikor például iskolai évzárókra tőlünk rendelik meg a könyvet, s visszajeleznek, hogy tetszett, hogy ezek az olvasmányok meghatották, a szívükhöz közel kerültek. Lányaimnak gyerekkorukban mesefilmet vetítettünk, ami életre szóló élményt nyújtott az egész családnak. Ezt a katarzist nehéz elérni, de megpróbáljuk. Ezért adtunk ki egy gyűjteményt, a családi mesetárat, amelyhez CD-t is csatoltunk. A mesék, versek, mondókák hallatán elérhető az említett hatás. A mesét megszólaltattuk vásárokon, sokan odajöttek és megkérdezték, honnan jön a hang, honnan lehetne megvásárolni a CD-t. Mondtuk, nálunk. A könyvet úgy szerkesztettük, hogy a mesekönyv első lapján egy képkeretet rajzoltunk, ahová annak a személynek a fényképét ragaszthatják be, aki a könyvet ajándékozta. Ezt nagyon jó ötletnek tartják a nagyszülők, hiszen külföldön élo unokáknak eleve úgy küldik a könyvet, hogy beleragasztják a fényképüket – avatott be a kiadó.
Közben a Bookyard kiadványait lapozgattuk: Sármási- Bocskai János Varázslatos Kis-Küküllő mente, Szilágyi Rozália Peti a Hargitán, Nemes-Nagy Enikő Kópégömbbel Zinar nyomában című könyvét. Mind szűkebb pátriánk szerzői, akik szívünkhöz közel álló témákat dolgoznak fel. Olyan kötetek, amelyeket más kiadványok követnek.
– Mi szívet-lelket beleteszünk! – fogalmazott Trombitás János.
Ennél több nem is kell.
Mezey Sarolta, Népújság (Marosvásárhely)
2014. szeptember 13.
Meghívó a Türi Magyar Napokra, a Magyar Ház szentelésére
Az álmok valóra válnak! Az életet álommá kell átalakítani, s az álmunkból valóságot formálni! Igen, mert az álom nem képzelet, hanem a valóság, más nézőpontból. Egyre többen vagyunk, akik hiszünk a csodákban. Az angyalokban, a tündérekben, akik hiszünk abban az álomban, amelynek a neve Türi Magyar Ház. Abban, amely lassan készen áll, amely nem ragadt meg az álmodozások szintjén.
Túl merésznek tűnt ez az álom, és lám, ITT VAN! Hát ne csak álmodozzunk, hanem éljük is meg!
Szeptember 27-én és 28-án, minden igazi magyar szívvel érző embert örömmel és szeretettel várunk Türbe, hogy átadhassuk rendeltetésének a TÜRI MAGYAR HÁZAT!
Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik. A tölgyfa alszik a makkban, a madárka vár a tojásban, és a lélek látomásában egy ébredező angyal mozdul. Az álmok tehát a valóság magjai! És hogy ne csak káprázat, ne csak álmodozás legyen, íme itt van:
ÁTADJUK RENDELTETÉSÉNEK A TÜRI MAGYAR HÁZAT!
Jöjjünk el, örüljünk egyre többen annak, hogy vagyunk, és azok vagyunk, akiket a Teremtőnk megálmodott: magyarok. Magyarok, akik bár a tudattal zavarunk sokakat, amiért egyáltalán vagyunk. Mi azonban nem zavart szeretnénk kelteni, hanem örömöt hozni ebbe a régióba.
Szeptember 27., 28., Türi Magyar Napok, második alkalommal. Magyar Ház-szentelés.
Mindenkinek a Balázsfalvához tartozó Türben a helye!
P R O G R A M
2014. szeptember 27. (szombat)
10:00 – Toborzó: lovasok, barantások. 10:15 – Óriásgulyás-készítés – Török Zoltán szakácsmester fakanalas vezényletével elkezdődik az ebédfőzés 10:30 – Baranta-bemutató (magyar harcművészeti bemutató) – Kincses Kálmán és csapata. Érdeklődőknek foglalkozások, sok kipróbálható harci fogással!!! 11:00 – Gyerekprogramok: kézművesség, néptánc, mézeskalács-készítés, íjászkodás, ügyességi versenyek. 12:00 – Harangszóra a Magyar Szent Korona hiteles másolatának fogadása és elhelyezése a Magyar Házban - Úrangyala imádság, Himnusz és Házszentelés – A Türi Magyar Ház megáldása - Előadás a Szent Koronáról 14:00 Közös ebéd a kifogyhatatlannak tűnő üstből 15:30 – Ünnepi köszöntők, irodalmi és kultúrműsor (közreműködnek Kulcsár-Székely Attila színművész, tánccsoport, stb), pezsgőbontás 17:00 – „Én is ebbe az iskolába jártam” – egykori diákok emlékezése 18:00 – Szentmise 19:30 – Magyar bál - az augusztusban és szeptemberben születettek köszöntése - játékok, mulatságos történetek - vidám együttlét
2014. szeptember 28. (vasárnap)
9:00 – Üres az üst, főzzünk benne valami finomat! – Török Zoltán szakácsmester fakanalas vezényletével elkezdődik az ebédfőzés 12:00 – Ünnepi szentmise, a Remény ének-és zenekar közreműködésével - hálaadó dicsőítés - közös ebéd az üstből, melyre MINDENKIT várunk! - zárszó Legyünk együtt, maradjunk egyek, mert ez a mi szórványlétünk éltetője és alapja!
Akik támogattak, lelkesítettek, erőt adtak: Erdélyi Magyar Televízió, Marosvásárhely; Erdély.ma, Csíkszereda; Emberi Erőforrások Minisztériuma, Budapest; Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Budapest; Osthilfe, Linz (dr. Vencser László); Magyar Patrióták Közössége, Budapest; Kovászna megye tanácsa, Sepsiszentgyörgy; Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Miskolc; Magyar Katolikus Karitász, Budapest (Csongrádi Gergely); Agytop Kft, Marosvásárhely; Eta Energie Consult Kft., Marosvásárhely (Lészai Ferenc Bendegúz); Primer Electro Kft, Jedd (Kovács Lajos); Varga Imre, Marosvásárhely; Benke István, Marosvásárhely; Kocs Lajos, Marosvásárhely; Domahidi István, Marosvásárhely; Peti Péter, Marosvásárhely; Dobai Jenő, Egyesült Államok; Kulcsár-Székely Attila, Ülke; Füzes Oszkár és Bajtai Erzsébet; Simon Emőke és Török Ferenc; Takács Péter, Sopron; Tamás József, Csíkszereda; Farr László, Marosvásárhely; Kincses Kálmán és csapata, Székelyszenterzsébet; Nagy András, Solymár; Eötvös György, Budapest; Fáy András, Magyarország; Gencsi András, Marosvásárhely; Kémenes Hajnal, Marosvásárhely; Bajkó Teréz, Gyulafehérvár; Gál Emil, Gyergyókilyénfalva; Marso Kft, Nagyernye; Gyergyóditrói Közbirtokosság; Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság; Magyarói Polgármesteri Hivatal; Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet; Ludas utcai református gyülekezet, Marosvásárhely; Misszió Tours, Szigetszentmiklós; Communitas Alapítvány, Kolozsvár; és sok jószándékú magyar ember.
Isten fizesse meg sokszorosan jóságukat!!!
Erdély.ma
Az álmok valóra válnak! Az életet álommá kell átalakítani, s az álmunkból valóságot formálni! Igen, mert az álom nem képzelet, hanem a valóság, más nézőpontból. Egyre többen vagyunk, akik hiszünk a csodákban. Az angyalokban, a tündérekben, akik hiszünk abban az álomban, amelynek a neve Türi Magyar Ház. Abban, amely lassan készen áll, amely nem ragadt meg az álmodozások szintjén.
Túl merésznek tűnt ez az álom, és lám, ITT VAN! Hát ne csak álmodozzunk, hanem éljük is meg!
Szeptember 27-én és 28-án, minden igazi magyar szívvel érző embert örömmel és szeretettel várunk Türbe, hogy átadhassuk rendeltetésének a TÜRI MAGYAR HÁZAT!
Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik. A tölgyfa alszik a makkban, a madárka vár a tojásban, és a lélek látomásában egy ébredező angyal mozdul. Az álmok tehát a valóság magjai! És hogy ne csak káprázat, ne csak álmodozás legyen, íme itt van:
ÁTADJUK RENDELTETÉSÉNEK A TÜRI MAGYAR HÁZAT!
Jöjjünk el, örüljünk egyre többen annak, hogy vagyunk, és azok vagyunk, akiket a Teremtőnk megálmodott: magyarok. Magyarok, akik bár a tudattal zavarunk sokakat, amiért egyáltalán vagyunk. Mi azonban nem zavart szeretnénk kelteni, hanem örömöt hozni ebbe a régióba.
Szeptember 27., 28., Türi Magyar Napok, második alkalommal. Magyar Ház-szentelés.
Mindenkinek a Balázsfalvához tartozó Türben a helye!
P R O G R A M
2014. szeptember 27. (szombat)
10:00 – Toborzó: lovasok, barantások. 10:15 – Óriásgulyás-készítés – Török Zoltán szakácsmester fakanalas vezényletével elkezdődik az ebédfőzés 10:30 – Baranta-bemutató (magyar harcművészeti bemutató) – Kincses Kálmán és csapata. Érdeklődőknek foglalkozások, sok kipróbálható harci fogással!!! 11:00 – Gyerekprogramok: kézművesség, néptánc, mézeskalács-készítés, íjászkodás, ügyességi versenyek. 12:00 – Harangszóra a Magyar Szent Korona hiteles másolatának fogadása és elhelyezése a Magyar Házban - Úrangyala imádság, Himnusz és Házszentelés – A Türi Magyar Ház megáldása - Előadás a Szent Koronáról 14:00 Közös ebéd a kifogyhatatlannak tűnő üstből 15:30 – Ünnepi köszöntők, irodalmi és kultúrműsor (közreműködnek Kulcsár-Székely Attila színművész, tánccsoport, stb), pezsgőbontás 17:00 – „Én is ebbe az iskolába jártam” – egykori diákok emlékezése 18:00 – Szentmise 19:30 – Magyar bál - az augusztusban és szeptemberben születettek köszöntése - játékok, mulatságos történetek - vidám együttlét
2014. szeptember 28. (vasárnap)
9:00 – Üres az üst, főzzünk benne valami finomat! – Török Zoltán szakácsmester fakanalas vezényletével elkezdődik az ebédfőzés 12:00 – Ünnepi szentmise, a Remény ének-és zenekar közreműködésével - hálaadó dicsőítés - közös ebéd az üstből, melyre MINDENKIT várunk! - zárszó Legyünk együtt, maradjunk egyek, mert ez a mi szórványlétünk éltetője és alapja!
Akik támogattak, lelkesítettek, erőt adtak: Erdélyi Magyar Televízió, Marosvásárhely; Erdély.ma, Csíkszereda; Emberi Erőforrások Minisztériuma, Budapest; Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Budapest; Osthilfe, Linz (dr. Vencser László); Magyar Patrióták Közössége, Budapest; Kovászna megye tanácsa, Sepsiszentgyörgy; Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Miskolc; Magyar Katolikus Karitász, Budapest (Csongrádi Gergely); Agytop Kft, Marosvásárhely; Eta Energie Consult Kft., Marosvásárhely (Lészai Ferenc Bendegúz); Primer Electro Kft, Jedd (Kovács Lajos); Varga Imre, Marosvásárhely; Benke István, Marosvásárhely; Kocs Lajos, Marosvásárhely; Domahidi István, Marosvásárhely; Peti Péter, Marosvásárhely; Dobai Jenő, Egyesült Államok; Kulcsár-Székely Attila, Ülke; Füzes Oszkár és Bajtai Erzsébet; Simon Emőke és Török Ferenc; Takács Péter, Sopron; Tamás József, Csíkszereda; Farr László, Marosvásárhely; Kincses Kálmán és csapata, Székelyszenterzsébet; Nagy András, Solymár; Eötvös György, Budapest; Fáy András, Magyarország; Gencsi András, Marosvásárhely; Kémenes Hajnal, Marosvásárhely; Bajkó Teréz, Gyulafehérvár; Gál Emil, Gyergyókilyénfalva; Marso Kft, Nagyernye; Gyergyóditrói Közbirtokosság; Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság; Magyarói Polgármesteri Hivatal; Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet; Ludas utcai református gyülekezet, Marosvásárhely; Misszió Tours, Szigetszentmiklós; Communitas Alapítvány, Kolozsvár; és sok jószándékú magyar ember.
Isten fizesse meg sokszorosan jóságukat!!!
Erdély.ma
2014. szeptember 13.
Tanévnyitásra készen
Hétfőn 9 órától tartják a tanévnyitót megyénk valamennyi óvodájában és iskolájában, ahova 86 000 gyermeket várnak, akiknek az oktatásáról több mint nyolc és fél ezer pedagógus fog gondoskodni – jelentette be a sajtó képviselőivel való találkozón Somesan Stefan főtanfelügyelő. Kérdésre válaszolva hozzátette, hogy a beiratkozott 86 000-ből évente körülbelül ezer gyerek marad ki az iskolából a tanév során.
Tegnap az építészeti iskola dísztermében még folyt a helyek betöltése, ugyanis 820 rész- vagy egész (220) katedra volt még üres. Élelmiszeripari és turisztikai szaktanárból volt hiány a magyar tagozaton, a románon tanítókból, a németen a tanítók mellett szaktanárokból is kevesebb volt a szükségesnél. Emiatt nyugdíjas pedagógusokat is alkalmaznak az állások betöltésére. Más szakterületeken sokkal nagyobb a kínálat, ami gyakran nem egyezik a szükséglettel. A kevésbé vonzó állásokra továbbra sincsen jelentkező. A korábbi elosztások nyomán sok pedagógus mondta vissza a választott katedrát, miután a helyszínen is tájékozódott. A tegnap lezárult elosztás nyomán a betöltetlen állásokra ötös alatti általánost elért szakos és szakképzetlen helyettesítők jelentkezhetnek. Ez utóbbiak száma az idén sem fogja meghaladni az egy százalékot megyénkben – ígérte a főtanfelügyelő.
A 811 jogi személyiséggel rendelkező tanintézmény közül 765-nek van közegészségügyi működési engedélye, 38 a hiányosságok kiküszöbölésére kidolgozott terv alapján működik, nyolcnak egyáltalán nincs engedélye. Ezek vagy az egyházaknak visszaszolgáltatott épületekben működnek, vagy olyan helyiségekben, ahol nincsen vezetékes ivóvíz. Továbbra is közöttük szerepel az Egyesülés negyedbeli tömbházban levő óvoda, amelynek nincs elkerített saját játszótere.
Megyénkben a legnagyobb beruházást a mezőcsávási iskola teljes felújítása jelentette. Az európai pénzekből korszerűsített épületet szeptember 27-én adják át. Mezőpagocsán a világbank támogatásával épült új óvoda, Bátoson októberben készül el az épület. Lapunk kérdésére, hogy nem tudnák-e siettetni Nagysármáson a kormánypénzekből elkezdett új óvoda építését, a főtanfelügyelő a fejlesztési minisztériumra és a polgármesteri hivatalra hárította a felelősséget, amibe nincs beleszólása a tanfelügyelőségnek, mivel nem az ő tulajdonát képezi az épület. A marosvásárhelyi 16-os óvoda felújítását az ígéretek szerint novemberre, decemberre fejezik be.
Az idén újabb 13 kisbuszt utaltak ki megyénknek, amelyekből kettő már megérkezett (Bátos és Mezőtóhát kapja), s újabb 14-re van kilátás a második szakaszban. A miniszter megígérte, hogy jövőben nagybuszokat is kiutalnak, a főtanfelügyelő hozzátette, hogy megyénkben négy ilyen 29 férőhelyes járműre lenne szükség, amivel két kisbuszt helyettesítenének.
Az iskolák vezetése élén eszközölt változások célja a tevékenység hatékonyságának növelése volt – hangoztatta a főtanfelügyelő. Hárman nyugdíjba mentek, 13 esetben a marosvásárhelyi óvodák jogi személyiségének elvesztésével szűntek meg az igazgatói állások. Három esetben az igazgató és az aligazgató tisztségét cserélték fel, kilenc esetben az iskolák vezetésében tapasztalt hiányosságok miatt váltották le a régi vezetőséget és neveztek ki új igazgatókat, a tanfelügyelőségen három új tanfelügyelő kezdi meg működését.
A kormányprogramok folytatódnak, a tej és kifli program a megyei tanács ígérete szerint szeptember 15-től indul, s 16.354 gyermeket érint. Tanszercsomagot 18.771 diák kap, a középiskolás tanulók támogatására és számítógépek vásárlására az iskolakezdés napjától adhatják be a kérelmet az arra jogosultak.
Öt kilencedik osztályt nem töltött be a középiskolába beiratkozott 3 650 diák. A magyar tagozaton az építészeti iskolaközpontban és a szászrégeni Lucian Blaga középiskolában nem indul egy-egy meghirdetett osztály, a román tagozaton három maradt betöltetlen.
Az 1232 szakiskolai helyből 1038-at foglaltak el, a IX. osztály után 263-an iratkoztak át a felajánlott 563 helyre.
– Az elmúlt napokban elhangzott, hogy több iskola szűnik meg megyénkben. Melyek ezek?
– Nem számoltunk fel egyetlen iskolát sem. Az önállóságát veszítette el a 14-ből kilenc óvoda Marosvásárhelyen. A kerelő- szentpáli iskolát a búzásbesenyőihez csatoltuk, Görgény községben minden tanügyi egység az erdészeti iskolaközpont fennhatósága alá került, Sárpatak és Széplak községben szintén csak egy központi iskola maradt – válaszolta a főtanfelügyelő.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
Hétfőn 9 órától tartják a tanévnyitót megyénk valamennyi óvodájában és iskolájában, ahova 86 000 gyermeket várnak, akiknek az oktatásáról több mint nyolc és fél ezer pedagógus fog gondoskodni – jelentette be a sajtó képviselőivel való találkozón Somesan Stefan főtanfelügyelő. Kérdésre válaszolva hozzátette, hogy a beiratkozott 86 000-ből évente körülbelül ezer gyerek marad ki az iskolából a tanév során.
Tegnap az építészeti iskola dísztermében még folyt a helyek betöltése, ugyanis 820 rész- vagy egész (220) katedra volt még üres. Élelmiszeripari és turisztikai szaktanárból volt hiány a magyar tagozaton, a románon tanítókból, a németen a tanítók mellett szaktanárokból is kevesebb volt a szükségesnél. Emiatt nyugdíjas pedagógusokat is alkalmaznak az állások betöltésére. Más szakterületeken sokkal nagyobb a kínálat, ami gyakran nem egyezik a szükséglettel. A kevésbé vonzó állásokra továbbra sincsen jelentkező. A korábbi elosztások nyomán sok pedagógus mondta vissza a választott katedrát, miután a helyszínen is tájékozódott. A tegnap lezárult elosztás nyomán a betöltetlen állásokra ötös alatti általánost elért szakos és szakképzetlen helyettesítők jelentkezhetnek. Ez utóbbiak száma az idén sem fogja meghaladni az egy százalékot megyénkben – ígérte a főtanfelügyelő.
A 811 jogi személyiséggel rendelkező tanintézmény közül 765-nek van közegészségügyi működési engedélye, 38 a hiányosságok kiküszöbölésére kidolgozott terv alapján működik, nyolcnak egyáltalán nincs engedélye. Ezek vagy az egyházaknak visszaszolgáltatott épületekben működnek, vagy olyan helyiségekben, ahol nincsen vezetékes ivóvíz. Továbbra is közöttük szerepel az Egyesülés negyedbeli tömbházban levő óvoda, amelynek nincs elkerített saját játszótere.
Megyénkben a legnagyobb beruházást a mezőcsávási iskola teljes felújítása jelentette. Az európai pénzekből korszerűsített épületet szeptember 27-én adják át. Mezőpagocsán a világbank támogatásával épült új óvoda, Bátoson októberben készül el az épület. Lapunk kérdésére, hogy nem tudnák-e siettetni Nagysármáson a kormánypénzekből elkezdett új óvoda építését, a főtanfelügyelő a fejlesztési minisztériumra és a polgármesteri hivatalra hárította a felelősséget, amibe nincs beleszólása a tanfelügyelőségnek, mivel nem az ő tulajdonát képezi az épület. A marosvásárhelyi 16-os óvoda felújítását az ígéretek szerint novemberre, decemberre fejezik be.
Az idén újabb 13 kisbuszt utaltak ki megyénknek, amelyekből kettő már megérkezett (Bátos és Mezőtóhát kapja), s újabb 14-re van kilátás a második szakaszban. A miniszter megígérte, hogy jövőben nagybuszokat is kiutalnak, a főtanfelügyelő hozzátette, hogy megyénkben négy ilyen 29 férőhelyes járműre lenne szükség, amivel két kisbuszt helyettesítenének.
Az iskolák vezetése élén eszközölt változások célja a tevékenység hatékonyságának növelése volt – hangoztatta a főtanfelügyelő. Hárman nyugdíjba mentek, 13 esetben a marosvásárhelyi óvodák jogi személyiségének elvesztésével szűntek meg az igazgatói állások. Három esetben az igazgató és az aligazgató tisztségét cserélték fel, kilenc esetben az iskolák vezetésében tapasztalt hiányosságok miatt váltották le a régi vezetőséget és neveztek ki új igazgatókat, a tanfelügyelőségen három új tanfelügyelő kezdi meg működését.
A kormányprogramok folytatódnak, a tej és kifli program a megyei tanács ígérete szerint szeptember 15-től indul, s 16.354 gyermeket érint. Tanszercsomagot 18.771 diák kap, a középiskolás tanulók támogatására és számítógépek vásárlására az iskolakezdés napjától adhatják be a kérelmet az arra jogosultak.
Öt kilencedik osztályt nem töltött be a középiskolába beiratkozott 3 650 diák. A magyar tagozaton az építészeti iskolaközpontban és a szászrégeni Lucian Blaga középiskolában nem indul egy-egy meghirdetett osztály, a román tagozaton három maradt betöltetlen.
Az 1232 szakiskolai helyből 1038-at foglaltak el, a IX. osztály után 263-an iratkoztak át a felajánlott 563 helyre.
– Az elmúlt napokban elhangzott, hogy több iskola szűnik meg megyénkben. Melyek ezek?
– Nem számoltunk fel egyetlen iskolát sem. Az önállóságát veszítette el a 14-ből kilenc óvoda Marosvásárhelyen. A kerelő- szentpáli iskolát a búzásbesenyőihez csatoltuk, Görgény községben minden tanügyi egység az erdészeti iskolaközpont fennhatósága alá került, Sárpatak és Széplak községben szintén csak egy központi iskola maradt – válaszolta a főtanfelügyelő.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
2014. szeptember 13.
Három új magyar igazgató marosvásárhelyi iskolák élén
Marosvásárhely három általános iskolájában neveztek ki magyar igazgatót. Az utóbbi évtizedekben ilyenre nem volt példa, hiszen a magyar nemzetiségű pedagógusoknak csak a "másodhegedűs" vezetői tisztség dukált. Ezek a kinevezések elégtételt jelentenek nemcsak az illető intézmények testületének és diákjainak, hanem összességében a magyar közösségnek is. Az új tanév kezdetén a három frissen kinevezett igazgatót: Körtesi Sándort, Boczog Szabolcsot és Kupán Editet kérdeztük: milyen tervekkel indulnak, milyen nehézségekkel szembesülnek, illetve mit javítanak az eddig bevett oktatási módszereken, hogy a gyerekek tanulmányi előmenetelét elősegítsék?
Körtesi Sándortól, a 600 körüli diáklétszámú 7-es Számú Általános Iskola igazgatójától kérdeztük, hogyan lett igazgató?
– Már én sem tartozom a fiatalok közé, hiszen tíz éve tanítok, de igazgató mégis váratlanul lettem. A jelenlegi tanügyi törvény egy évre nevezi ki az igazgatókat. Tavaly Tamási Zsolt volt az iskola vezetője. Augusztus végén hívtak fel a tanfelügyelőségre átvenni a kinevezést. Tényleg, váratlanul ért, de azért gondolkodás nélkül elvállaltam, tudván, hogy nem túrom ki Tamási tanár urat a helyéről, hanem ő mondott le. Átveszem és folytatom azt a munkát, amit ő elkezdett. Ő úgy vállalta el az igazgatóságot itt húsz hónappal ezelőtt, hogy addig folytatja, amíg egyenesbe kerül az egész. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy olyan iskolát és tisztséget veszek át, amely rendben van. Nem elölről kell kezdenem az építkezést.
Természetesen, terveim vannak, nem is kevés. Szeretném megőrizni az iskolának a jó hírnevét, és ezt gazdagítani. A mi iskolánk az egyetlen Marosvásárhelyen, amelynek nincs neve. Mi szeretjük a 7-es számot, misztikus, népmesei jelentőséggel bír, és eddig mindig szerencsét hozott számunkra. Szeretném a gyerekközpontúságot tovább fejleszteni, szeretnénk arra törekedni, hogy ne besavanyodott, hanem pezsgő iskolai élet legyen. Eddig is én voltam a diáktanács vezetője, továbbra is ugyanolyan jól szeretnék kommunikálni a diákokkal. El szeretném kerülni, hogy a szülőkön keresztül vagy ne adj’ isten, a tanfelügyelőségen keresztül értesüljek az iskolai problémákról. Meg kell találni az arany középutat, azt szeretném, hogy a diákokban továbbra is partnerre találjak, s meglegyen a kellő tisztelet mindkét részről. Az iskola partnerkapcsolatait továbbfejlesztem Kisinyovval és Kecskeméttel. Ennek újabb fejezete következik október 15-19. között, amikor Kecskemétre vagyunk hivatalosak. Tavaly az említett két városból nálunk voltak az iskolák küldöttségei, most mi megyünk hozzájuk. Pályázni szoktam, szeretek és fogok, mert azt a pénzt, amire szükségünk lenne fejlesztésekhez, képzésekhez, ami javítana az iskola hírnevén, hiába kérjük, nem kapjuk meg. Ezért nekünk kell tenni, hogy terveink megvalósulhassanak. Szeretném véglegesíteni a kollégákat. Egyre kevesebb a helyettesítő tanárunk, fontos, hogy minden tagozaton állandósítsuk a tanárokat. A folytonosság mindig jól fog a diákok előrehaladásában. Két hét múlva "összerázót" szervezek a kollégáknak, hogy jobban megismerjük egymást, hogy jó csapatként dolgozzunk ebben a tanévben.
A polgármesteri hivatalnak köszönhetően a főépületben idén kicserélték az ablakokat, az udvar leaszfaltozása várat magára. A másik iskolában a régi ablakok maradtak, s a régi, csempekályhás fűtési rendszer is maradt.
Boczog Szabolcs a Tudor Vladimirescu Általános Iskola igazgatója lett, miután 2011 óta az intézmény aligazgatója volt. – Hogyan kapta meg a kinevezést, és milyen tervekkel kezdi a tanévet?
– Aligazgatóként három igazgatóval dolgoztam a Tudor Vladimirescu Általános Iskolában. Stan Otiliával kezdtük, rendkívül jó képességű, eredményes és ismert pedagógus volt. Sajnos, betegsége miatt nem fejezhette be a mandátumát, azóta el is hunyt, Isten nyugtassa! Visszatért Nistor igazgató úr, őt követte Detesan igazgató úr. Most szerepcsere történt, én lettem az igazgató, s az igazgató lett az aligazgató. Bizonyára szakmai szempontok is számítottak, ismertek a kollégák, és támogattak. A szaktanfelügyelőkkel is jó viszonyt ápolok, az iskola nagyon sok problémáját sikerült közösen megoldani. Gondolok itt a személyzeti kérdésekre, hogy minden szakon szakemberek oktassanak. Nem vettem részt politikai egyeztetéseken, ilyesmikről nem tudok, nem hiszem, hogy politikai alku tárgya lett volna a kinevezésem. Van aki ezt is látja a dologban, én személyesen nem tudok róla. Felkértek, vállaljam, s igent mondtam rá. Nagy kihívás szakmailag és emberileg is. Sok munkával jár, sok harccal. Elsősorban az előítéleteket kell leépíteni azzal kapcsolatban, hogy lehet-e jó igazgató egy magyar ajkú, mert vannak ilyen előítéletek. Aztán nagyon sok az önjelölt egy hetventagú tantestületben. Sokan nem szívesen fogadják, hogy kinevezték Boczogot. Vajon hogy nevezték ki?
Rátérve az oktatásra, a 635 diákból 209 tanul magyar tagozaton óvodától nyolcadik osztályig, tíz osztályközösségben. Az oktatás minőségén, színvonalán kell emeljünk, ne veszítsünk diákokat, hogy ne azért menjenek el a diákok, mert nem elégedettek az oktatás minőségével. Nagy a konkurencia, sok az általános iskola a Tudor negyedben. Marosvásárhelynek túlméretezett iskolahálózata van a jelenlegi gyermeklétszámhoz viszonyítva. Arra törekszenek, hogy központi megerősített iskolák legyenek, de ez egy sor negatívummal is jár, hiszen megszűnhetnek a lakótelepi magyar osztályok, akárcsak Kolozsváron. Nekünk az a célunk, hogy megőrizzük a lakótelepi magyar osztályokat – mondta az igazgató.
Kupán Edit, a Nicolae Balcescu Általános Iskola igazgatója elmondta, hogy tavaly is jól együttműködtek Nicusan Constantinnal, akivel tulajdonképpen helyet cseréltek. – Jól dolgoztunk, olyan együttműködés volt, amelyben az én ötleteim is érvényesültek. Most tulajdonképpen arra törekszünk, hogy javítsunk a munkán, s ami nem működött, működőképessé tesszük. A nyáron feltettük a kétnyelvű táblákat, ez nem volt konfliktus forrása. A kétnyelvűség érvényesül évnyitókor, évzárókor, bármilyen rendezvényen. A diákok majdnem fele-fele arányban tanulnak román és magyar tagozaton. Az osztályok száma egyenlő. Előkészítő osztályból is két magyar és két román indult. Ebben az évben elfogadtuk a Waldorf óvodások szüleinek kérését, hogy Waldorf osztályt indítsunk. Ezzel a megnevezéssel nem sikerült, mert nem tettek eleget minden kritériumnak, de jövőre arra számítunk, hogy ilyen néven indulhat be az osztály. Azt szeretnénk, ha jövőtől egy hagyományos magyar és egy Waldorf első osztály indulna. Tervünk az, hogy jó kommunikáció legyen tanárok, diákok és szülők között. Ebben a tanévben közel 700 diák tanul az iskolában, gond adódik. A szervezési részen is újítottunk már, amivel áttekinthetővé tettük az adminisztrációs munkát. Bevezettük, hogy egy füzetbe mindenki beírja, milyen problémája van, mit kell javítani. Követjük azt is, hogy mit tesz a kisegítő személyzet, hogyan teljesíti a feladatát – mondta Kupán Edit igazgató.
Az általunk pénteken felkeresett iskolákban nagy volt a sürgés-forgás. Az utolsó simításokat végezték, az osztálytermek készen álltak a hétfői becsengetésre. Eredményes, jó tanévet diáknak, tanárnak, szülőknek egyaránt!
Mezey Sarolta, Népújság (Marosvásárhely)
Marosvásárhely három általános iskolájában neveztek ki magyar igazgatót. Az utóbbi évtizedekben ilyenre nem volt példa, hiszen a magyar nemzetiségű pedagógusoknak csak a "másodhegedűs" vezetői tisztség dukált. Ezek a kinevezések elégtételt jelentenek nemcsak az illető intézmények testületének és diákjainak, hanem összességében a magyar közösségnek is. Az új tanév kezdetén a három frissen kinevezett igazgatót: Körtesi Sándort, Boczog Szabolcsot és Kupán Editet kérdeztük: milyen tervekkel indulnak, milyen nehézségekkel szembesülnek, illetve mit javítanak az eddig bevett oktatási módszereken, hogy a gyerekek tanulmányi előmenetelét elősegítsék?
Körtesi Sándortól, a 600 körüli diáklétszámú 7-es Számú Általános Iskola igazgatójától kérdeztük, hogyan lett igazgató?
– Már én sem tartozom a fiatalok közé, hiszen tíz éve tanítok, de igazgató mégis váratlanul lettem. A jelenlegi tanügyi törvény egy évre nevezi ki az igazgatókat. Tavaly Tamási Zsolt volt az iskola vezetője. Augusztus végén hívtak fel a tanfelügyelőségre átvenni a kinevezést. Tényleg, váratlanul ért, de azért gondolkodás nélkül elvállaltam, tudván, hogy nem túrom ki Tamási tanár urat a helyéről, hanem ő mondott le. Átveszem és folytatom azt a munkát, amit ő elkezdett. Ő úgy vállalta el az igazgatóságot itt húsz hónappal ezelőtt, hogy addig folytatja, amíg egyenesbe kerül az egész. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy olyan iskolát és tisztséget veszek át, amely rendben van. Nem elölről kell kezdenem az építkezést.
Természetesen, terveim vannak, nem is kevés. Szeretném megőrizni az iskolának a jó hírnevét, és ezt gazdagítani. A mi iskolánk az egyetlen Marosvásárhelyen, amelynek nincs neve. Mi szeretjük a 7-es számot, misztikus, népmesei jelentőséggel bír, és eddig mindig szerencsét hozott számunkra. Szeretném a gyerekközpontúságot tovább fejleszteni, szeretnénk arra törekedni, hogy ne besavanyodott, hanem pezsgő iskolai élet legyen. Eddig is én voltam a diáktanács vezetője, továbbra is ugyanolyan jól szeretnék kommunikálni a diákokkal. El szeretném kerülni, hogy a szülőkön keresztül vagy ne adj’ isten, a tanfelügyelőségen keresztül értesüljek az iskolai problémákról. Meg kell találni az arany középutat, azt szeretném, hogy a diákokban továbbra is partnerre találjak, s meglegyen a kellő tisztelet mindkét részről. Az iskola partnerkapcsolatait továbbfejlesztem Kisinyovval és Kecskeméttel. Ennek újabb fejezete következik október 15-19. között, amikor Kecskemétre vagyunk hivatalosak. Tavaly az említett két városból nálunk voltak az iskolák küldöttségei, most mi megyünk hozzájuk. Pályázni szoktam, szeretek és fogok, mert azt a pénzt, amire szükségünk lenne fejlesztésekhez, képzésekhez, ami javítana az iskola hírnevén, hiába kérjük, nem kapjuk meg. Ezért nekünk kell tenni, hogy terveink megvalósulhassanak. Szeretném véglegesíteni a kollégákat. Egyre kevesebb a helyettesítő tanárunk, fontos, hogy minden tagozaton állandósítsuk a tanárokat. A folytonosság mindig jól fog a diákok előrehaladásában. Két hét múlva "összerázót" szervezek a kollégáknak, hogy jobban megismerjük egymást, hogy jó csapatként dolgozzunk ebben a tanévben.
A polgármesteri hivatalnak köszönhetően a főépületben idén kicserélték az ablakokat, az udvar leaszfaltozása várat magára. A másik iskolában a régi ablakok maradtak, s a régi, csempekályhás fűtési rendszer is maradt.
Boczog Szabolcs a Tudor Vladimirescu Általános Iskola igazgatója lett, miután 2011 óta az intézmény aligazgatója volt. – Hogyan kapta meg a kinevezést, és milyen tervekkel kezdi a tanévet?
– Aligazgatóként három igazgatóval dolgoztam a Tudor Vladimirescu Általános Iskolában. Stan Otiliával kezdtük, rendkívül jó képességű, eredményes és ismert pedagógus volt. Sajnos, betegsége miatt nem fejezhette be a mandátumát, azóta el is hunyt, Isten nyugtassa! Visszatért Nistor igazgató úr, őt követte Detesan igazgató úr. Most szerepcsere történt, én lettem az igazgató, s az igazgató lett az aligazgató. Bizonyára szakmai szempontok is számítottak, ismertek a kollégák, és támogattak. A szaktanfelügyelőkkel is jó viszonyt ápolok, az iskola nagyon sok problémáját sikerült közösen megoldani. Gondolok itt a személyzeti kérdésekre, hogy minden szakon szakemberek oktassanak. Nem vettem részt politikai egyeztetéseken, ilyesmikről nem tudok, nem hiszem, hogy politikai alku tárgya lett volna a kinevezésem. Van aki ezt is látja a dologban, én személyesen nem tudok róla. Felkértek, vállaljam, s igent mondtam rá. Nagy kihívás szakmailag és emberileg is. Sok munkával jár, sok harccal. Elsősorban az előítéleteket kell leépíteni azzal kapcsolatban, hogy lehet-e jó igazgató egy magyar ajkú, mert vannak ilyen előítéletek. Aztán nagyon sok az önjelölt egy hetventagú tantestületben. Sokan nem szívesen fogadják, hogy kinevezték Boczogot. Vajon hogy nevezték ki?
Rátérve az oktatásra, a 635 diákból 209 tanul magyar tagozaton óvodától nyolcadik osztályig, tíz osztályközösségben. Az oktatás minőségén, színvonalán kell emeljünk, ne veszítsünk diákokat, hogy ne azért menjenek el a diákok, mert nem elégedettek az oktatás minőségével. Nagy a konkurencia, sok az általános iskola a Tudor negyedben. Marosvásárhelynek túlméretezett iskolahálózata van a jelenlegi gyermeklétszámhoz viszonyítva. Arra törekszenek, hogy központi megerősített iskolák legyenek, de ez egy sor negatívummal is jár, hiszen megszűnhetnek a lakótelepi magyar osztályok, akárcsak Kolozsváron. Nekünk az a célunk, hogy megőrizzük a lakótelepi magyar osztályokat – mondta az igazgató.
Kupán Edit, a Nicolae Balcescu Általános Iskola igazgatója elmondta, hogy tavaly is jól együttműködtek Nicusan Constantinnal, akivel tulajdonképpen helyet cseréltek. – Jól dolgoztunk, olyan együttműködés volt, amelyben az én ötleteim is érvényesültek. Most tulajdonképpen arra törekszünk, hogy javítsunk a munkán, s ami nem működött, működőképessé tesszük. A nyáron feltettük a kétnyelvű táblákat, ez nem volt konfliktus forrása. A kétnyelvűség érvényesül évnyitókor, évzárókor, bármilyen rendezvényen. A diákok majdnem fele-fele arányban tanulnak román és magyar tagozaton. Az osztályok száma egyenlő. Előkészítő osztályból is két magyar és két román indult. Ebben az évben elfogadtuk a Waldorf óvodások szüleinek kérését, hogy Waldorf osztályt indítsunk. Ezzel a megnevezéssel nem sikerült, mert nem tettek eleget minden kritériumnak, de jövőre arra számítunk, hogy ilyen néven indulhat be az osztály. Azt szeretnénk, ha jövőtől egy hagyományos magyar és egy Waldorf első osztály indulna. Tervünk az, hogy jó kommunikáció legyen tanárok, diákok és szülők között. Ebben a tanévben közel 700 diák tanul az iskolában, gond adódik. A szervezési részen is újítottunk már, amivel áttekinthetővé tettük az adminisztrációs munkát. Bevezettük, hogy egy füzetbe mindenki beírja, milyen problémája van, mit kell javítani. Követjük azt is, hogy mit tesz a kisegítő személyzet, hogyan teljesíti a feladatát – mondta Kupán Edit igazgató.
Az általunk pénteken felkeresett iskolákban nagy volt a sürgés-forgás. Az utolsó simításokat végezték, az osztálytermek készen álltak a hétfői becsengetésre. Eredményes, jó tanévet diáknak, tanárnak, szülőknek egyaránt!
Mezey Sarolta, Népújság (Marosvásárhely)
2014. szeptember 13.
Beszélgetés Király András oktatási államtitkárral
MOGYE-ügy, tanévkezdés előtti újdonságok
Király András oktatási államtitkárral a legutóbb készített interjúban megjegyeztük, hogy a MOGYE-ügy „megér még egy misét”. A Kisiratoson megszervezett idei Máltai táborban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) tanuló diákoktól azt hallottam, hogy az Orvosi Karon a román, illetve a magyar diákoknak 134–134 helyen felül 80 fizetéses hely volt legutóbb meghirdetve. Ezek viszont nincsenek elosztva a román, illetve a magyar hallgatók között, hanem a felvételi átlageredményei szerint számítják, idén viszont egyetlen magyar sem jutott be fizetéses helyre. Emellett a 134 helyből idén előfordult, hogy az orvosira két éve készülő egyik magyar lány a 134. helyre jutott be, csakhogy a neve mellett azt írta: bejutó, hely nélkül, mivel a helyét egy roma diáknak tartották fenn. A Gyógyszerészeti Karon meghirdetett 35-35 ingyenes hely mellett összesen 80 fizetéses helyet hirdettek meg, ám a 159 jelentkező közül 9 nem írta meg a bejutó átlagot, mégis 11 személy neve mellett írta: bejutó, hely nélkül. A diákok érdeklődésére az Egyetem titkárságán csak annyit mondtak, hogy a romák és a moldovaiak részére tartották fenn a helyeket. Később azonban levélben értesítették az érintett hallgatókat, hogy mégis megadják a 11 helyet, amelyeknek az igénylését az Egyetem tikárságán kell visszaigazolni.
– Államtitkár úrnak mi a véleménye a MOGYE-n szervezett idei felvételiről?
– A MOGYE-n két év óta vannak gondok, amikor is kialakult az új egyetemi struktúra új rektorral és szenátussal. Akkor a sajtó széles körben tárgyalta az új vezetői rendszer kialakulását. Azóta kezdődtek a gondok is a 80 fizetéses helynek a Minőség-felügyelő Bizottság által történő kiosztásával kapcsolatban. A fizetéses helyek tulajdonképpen az intézmény beiskolázási képességéhez viszonyítva vannak leosztva. Az igaz, hogy nem csak Marosvásárhelyen, hanem minden egyetemen bizonyos helyek fenn vannak tartva a romáknak, illetve a moldova köztársaságbeli tanulóknak. Ez viszont nem befolyásolja a leosztást, senkinek nem veszik el a helyét, hiszen a 134 plusz 80 helyre nem kerülhet be se roma, se moldovai diák. Két évvel ezelőtt az új szenátus olyan döntést hozott, hogy a 80 fizetéses helyet a bejutási médiák arányában osszák el. Hozzá kell tennem: az Egyetem szenátusának magyar tagjai is vannak, és a tavalyi szavazáson egyöntetű véleménynyilvánítás történt a helyek leosztását illetően. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a 134–134 ingyenes hely az RMDSZ és a PSD közötti egyezmény következtében alakult ki 2003. környékén. Akkor azt kritizálták, hogy az RMDSZ miért egyezett bele, hogy a magyarok csak 134 ingyenes helyet kapjanak, miközben a diákjaink igen jól fel vannak készülve. Ehhez viszonyítva azonban el kell mondanunk, hogy az utóbbi három évben a román felvételi eredmények jobbak a magyarnál. Ebbe a kérdésbe akkor ütköztünk, amikor az Oktatási Minisztérium előtt esernyős tüntetést szerveztek, ahol azt hangoztatták, hogy kitoltak a magyar diákokkal, megmásították a felvételi eredményeket. Akkor jutott eszünkbe, hogy nézzük meg az eredményeket, amelyeknek az ellenőrzésekor kiderült az állítottak ellenkezője. A mostani beszélgetésre is készültem, ezért elhoztam az eredményeket – húzta elő a jegyzeteit, majd folytatta –, a román nyelvű versenyvizsgára idén 714-en, a magyarra 303-an jelentkeztek. Tavaly 504 román jelentkezővel szemben 301 magyar volt. Tehát idén az arány jelentős mértékben eltolódott. Idén a versenyvizsgán a 134. helyet elért románnak az átlageredménye 9,77, míg a 134. magyarnak 9,44. Mindez azt is jelenti, hogy a tavalyinál jóval magasabbak voltak a bejutási átlageredmények. Felhasználva a szenátusi döntést, miszerint a 80 fizetéses helyet a médiák arányában osszák ki, a 213. románnak a médiája 9,68 volt, míg a 134. magyarnak, mint említettem 9,44. Most nehéz a számokra alapozva összehasonlítani a dolgokat, de ha nem lenne az ingyenes helyeknek az arányos elosztása, csupán 33 magyar jutott volna be, mivel a 33. magyarnak 9,77 volt az átlagos osztályzata. Mi is azt szeretnénk, ha a 80 fizetéses hely is arányosan lenne elosztva. Vagyis, ha a román jelentkezőknek a száma kétszer annyi, mint a magyaroké, akkor is legyen kétharmad az egyharmadhoz. Egyszer azonban megfordulhat az arány, hogy 60 magyarnak lesz magasabb az átlagosztályzata. Mi megpróbálunk tovább tárgyalni az Egyetemmel is és a Minőség-Ellenőrző Bizottsággal is, hogy adjanak több fizetéses helyet. Példának okáért, két évvel ezelőtt még plusz 20 hellyel oldották meg, idén is folynak a tárgyalások, amelyeken abban reménykedem, hogy a magyar vonal még kap 20 fizetéses helyet. Ehhez még annyit tennék hozzá: nem árt, ha jobban felkészülnek a diákjaink a vizsgákra, amelyek a magyar tagozatra jelentkezőknek magyar nyelven folynak, ezért valahogyan ki kellene küszöbölni a két vonal között meglévő bejutási osztályzatkülönbséget.
– Nem lehetne-e a magyar tagozat számára a romántól független fizetéses helyeket létrehozni?
– Fiatalkorunkban azzal a tudattal éltünk, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar. Én is ebben a tudatban érkeztem Bukarestbe, ahol viszont rádöbbentem a valóságra: 2011-ig nem is volt külön román és magyar vonal, hanem voltak román és magyar helyek, míg a kurzusokat, aki akarta magyarul, aki úgy akarta, románul hallgathatta. A gyakorlat románul ment, mint ahogy jelenleg is, de 2011 óta elindult a folyamat, ami a magyar vonal megerősödéséhez vezethet. Azért nem lehet szétválasztani, mert kis egyetemről van szó, a két vonal együtt is kicsi, egy épületben vannak a laboratóriumok, a klinikák, amelyeket mindkét vonal használ.
Megerősíteni az oktatói gárdát
– Mi lenne a megoldás a MOGYE válságára?
– Komoly gondot jelent, és a rendszerváltás előtti politikára vezethető vissza, hogy a magyar oktatói gárda kiöregedett, nem lehetett pótolni, de a rendszerváltás után erre lehetőség lett volna. E téren Kolozsváron, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen hamarább, jobban léptek, ott erősek a magyar vonalak. Ugyanakkor Marosvásárhelyen is ki kell használni a lehetőségeket, fel kell tölteni a struktúrát. Erre az Oktatási Minisztérium is megadja a lehetőséget, csakhogy kevesen jelentkeznek oktatói posztokra, ami az alapoktól kezdve, betartva az egyetemi hierarchiát is, szívós munkával megoldható. Ugyanakkor meglepődve olvastuk, hogy a magyar prorektor, a dékán és a prodékán otthagyták a tisztségeiket, nem vesznek részt a szenátus ülésein. Szerintem ez a hozzáállás nem szolgálja az intézmény érdekeit, mert ha nem is tudták teljes mértékben érvényesíteni a magyar vonal érdekeit, ha kivonulnak a döntéshozatalból, egyáltalán nem szolgálhatják a jelzett érdekeket.
– A magyar vonal vezetőségének a tagjai nem jelentkeztek kihallgatásra az Oktatási Minisztériumban?
– Számtalanszor voltak kihallgatáson, viszont az oktatási miniszter és a felsőoktatásért felelős miniszter szerint nem volt meg a türelmük részt venni a folyamatban, amivel a magyar vonalat meg lehet erősíteni. Jelen pillanatban kevesen vannak professzorszámban, docensszámban, amit sürgősen fel kell tölteni. Jó ötletekkel jöttek, de a Minisztérium és az Egyetem szenátusának a vezetősége úgy értékelte, hogy az ötleteiket nem tudják kivitelezni.
– Nem lehet, hogy keményen keresztbe is tesznek nekik?
– Én csak azt mondhatom, amit a szövetségünk elnöke mondott, vagyis 33–33%-ban felelős a MOGYE-ügyben a Minisztérium, az Egyetem szenátusa és a magyar vonal vezetősége. Ismétlem: 1990-től 2011-ig lett volna idő és mód a kiesett oktatógárda pótlására. Eddig számtalan minisztériumi bizottság volt Marosvásárhelyen, ugyanannyi egyetemi bizottság járt Bukarestben, hasztalan. Sajnos, most már eljutottak arra a szintre, hogy egymással sem tárgyalnak. Én ott voltam a tárgyaláson, amikor kormányhatározattal megalakult a magyar kar, aminek a következménye a kormánybukás lett, de azóta a helyzet nem igen javult. Érdekes, ha elbeszélget az ember a két kar képviselőivel, mindkettő az Egyetem javát akarja: a román fél azonnal előhozakodik a hiányosságokkal, amiért meg lehet akadályozni bizonyos dolgokat, míg a magyar fél szívósan ragaszkodik a törvényes előírásokhoz, amit nem tartanak be. Erre mindig az a válasz, hogy a törvénynek a módszertana tartalmazza a mikéntet. Legnagyobb gond, amiben a Minisztérium legkevesebb a semlegességgel okolható, és amiben a magyar kar vezetőinek igaza van, hogy a szenátus számaránya kétharmad az egyharmadhoz, ezért bármikor megszavazhatnak a magyar vonal számára hátrányos intézkedéseket. Itt feltétlenül az Egyetem érdekeit kellene szem előtt tartani, mert igaz ugyan, hogy a szenátus bármikor leszavazhatja a magyar kezdeményezéseket, ha viszont a magyar vonal elmegy, a román is megszűnik a kis létszáma miatt.
– Ön szerint van-e megoldás a jelenlegi patthelyzetre?
– A vásárhelyi kollégák által folyamatosan gyakorolt egyezkedések mindig adnak egy kis okot a bizakodásra. Mindenképp a törvényes előírásokat kell elővenni, és azokon belül kell megteremteni a magyar vonal megerősítésének a lehetőségét. Úgy érzem, a Minisztériumban megvan a jó szándék a megoldásra, amióta ott van a felsőoktatásért felelős miniszter, mindig odafigyel, hogy megkapják az oktatói szinten igényelt helyeket, embereket viszont nem tud odavinni. Olyan eset is van, hogy a meghirdetett 40 helyre 14-15-en jelentkeznek. Egyrészt eléggé alulfizetett állásokról van szó, másrészt nagy az elvándorlás az orvosok, a gyógyszerészek, sőt az ápolók részéről is. Amíg e kérdések nem oldódnak meg, vagy valakik nem éreznek elhivatottságot az egyetemi oktatói vagy tudományos kutatói munka iránt, addig nehéz a MOGYE-ügyet orvosolni. Számunkra mindenképp nagyon fontos az Egyetem léte, működése, mert a romániai magyarságnak politikamentesen is elemi szüksége van a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre.
Tanévkezdési újdonságok
– Tanévkezdés előtt állunk, milyen újdonságok várhatók a következő oktatási ciklusban?
– Egyik legfontosabb, hogy az új tanterveket kidolgozó folyamat folyatódik, most már az előkészítő és az első osztályosok után a második osztályosok tankönyvei is új tantervek alapján készülnek, amelyek a kompetenciára és a transzdiszciplinaritásra alapulnak. Ez a folyamat a következő évben a harmadik osztállyal folytatódik, a 2015–16-os tanévtől már minden osztály új, tehát hasonlóképpen átgondolt tantervvel fog működni.
– Lesznek-e hozzá megfelelő tankönyvek?
– Eltelt elég hosszú idő, miközben kisebb-nagyobb botrányba került a tankönyvkiadás. Nagyon remélem, hogy decemberig sikerül azokat a tankönyveket kiadnunk, amelyek nem mentek át az országos liciten, amiről sokat írt a sajtó, jómagam is eleget nyilatkoztam. Mert 2006 óta az országban nem adtak ki új tankönyvet. Most megszerveztek egy versenytárgyalást a 2009-es Közbeszerzési Törvény alapján, ennek az előírásai viszont nagyon szigorúak. Ne keressünk bűnbakot, hogy a Minisztérium nem hívta fel a kiadók figyelmét vagy a kiadók nem figyeltek oda kellőképpen. Egy kérdés a fontos: miért kellett a tankönyvet versenyeztetni a kiadókkal közösen, miközben a normalitás az lett volna, ha a tankönyvet tartalmilag versenyeztetik, majd a kiadók jelentkeztek volna a kiadás jogának a megszerzéséért.
– Milyen új magyar tankönyvekre lehet számítani?
– Az I. osztályos ábécés-, illetve az I. osztályos matematikakönyv biztosan megjelenik, ha nem is szeptember 15-ig, de a tanévkezdés elején. Ha az óvások elbírálása gyorsabban történne, még szeptemberben ki lehetne írni a második licitet, amitől két hónapon belül megjelenhetne a magyar nyelv és kommunikáció, illetve a specifikus román tankönyv, amit mindenki nagyon vár. Szerintem az egyik legnagyobb megvalósítás közoktatás szintjén, hogy a románt a tanügyi törvény és mindenféle módszertan szerint, specifikus tantervek alapján lehet oktatni, úgy történik a tudásfelmérés is. Remélem, hogy 2014 végéig megjelennek a jelzett új tankönyvek. Másik dolog, amire a pedagógus társadalom nagyon vár, kidolgozták az új módszertanokat, amelyek egyrészt az iskolák szervezésével, vezetésével kapcsolatosak, másfelől megjelennek azok a módszerek, amelyek a főtanfelügyelők, a tanfelügyelők, illetve az igazgatók választásával kapcsolatosak. Remélem, ezzel megszűnnek azok az állapotok, hogy bizonyos nyomásokra neveznek ki igazgatókat.
– Óhajt-e hozzáfűzni valamit az elmondottakhoz?
– Csak annyit, hogy az új tanévben sok sikert kívánok az anyanyelvű oktatásunkban részt vevő pedagógusoknak, diákoknak és a szüleiknek!
– Köszönöm szépen a beszélgetést.
Balta János
MOGYE-ügy, tanévkezdés előtti újdonságok
Király András oktatási államtitkárral a legutóbb készített interjúban megjegyeztük, hogy a MOGYE-ügy „megér még egy misét”. A Kisiratoson megszervezett idei Máltai táborban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) tanuló diákoktól azt hallottam, hogy az Orvosi Karon a román, illetve a magyar diákoknak 134–134 helyen felül 80 fizetéses hely volt legutóbb meghirdetve. Ezek viszont nincsenek elosztva a román, illetve a magyar hallgatók között, hanem a felvételi átlageredményei szerint számítják, idén viszont egyetlen magyar sem jutott be fizetéses helyre. Emellett a 134 helyből idén előfordult, hogy az orvosira két éve készülő egyik magyar lány a 134. helyre jutott be, csakhogy a neve mellett azt írta: bejutó, hely nélkül, mivel a helyét egy roma diáknak tartották fenn. A Gyógyszerészeti Karon meghirdetett 35-35 ingyenes hely mellett összesen 80 fizetéses helyet hirdettek meg, ám a 159 jelentkező közül 9 nem írta meg a bejutó átlagot, mégis 11 személy neve mellett írta: bejutó, hely nélkül. A diákok érdeklődésére az Egyetem titkárságán csak annyit mondtak, hogy a romák és a moldovaiak részére tartották fenn a helyeket. Később azonban levélben értesítették az érintett hallgatókat, hogy mégis megadják a 11 helyet, amelyeknek az igénylését az Egyetem tikárságán kell visszaigazolni.
– Államtitkár úrnak mi a véleménye a MOGYE-n szervezett idei felvételiről?
– A MOGYE-n két év óta vannak gondok, amikor is kialakult az új egyetemi struktúra új rektorral és szenátussal. Akkor a sajtó széles körben tárgyalta az új vezetői rendszer kialakulását. Azóta kezdődtek a gondok is a 80 fizetéses helynek a Minőség-felügyelő Bizottság által történő kiosztásával kapcsolatban. A fizetéses helyek tulajdonképpen az intézmény beiskolázási képességéhez viszonyítva vannak leosztva. Az igaz, hogy nem csak Marosvásárhelyen, hanem minden egyetemen bizonyos helyek fenn vannak tartva a romáknak, illetve a moldova köztársaságbeli tanulóknak. Ez viszont nem befolyásolja a leosztást, senkinek nem veszik el a helyét, hiszen a 134 plusz 80 helyre nem kerülhet be se roma, se moldovai diák. Két évvel ezelőtt az új szenátus olyan döntést hozott, hogy a 80 fizetéses helyet a bejutási médiák arányában osszák el. Hozzá kell tennem: az Egyetem szenátusának magyar tagjai is vannak, és a tavalyi szavazáson egyöntetű véleménynyilvánítás történt a helyek leosztását illetően. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a 134–134 ingyenes hely az RMDSZ és a PSD közötti egyezmény következtében alakult ki 2003. környékén. Akkor azt kritizálták, hogy az RMDSZ miért egyezett bele, hogy a magyarok csak 134 ingyenes helyet kapjanak, miközben a diákjaink igen jól fel vannak készülve. Ehhez viszonyítva azonban el kell mondanunk, hogy az utóbbi három évben a román felvételi eredmények jobbak a magyarnál. Ebbe a kérdésbe akkor ütköztünk, amikor az Oktatási Minisztérium előtt esernyős tüntetést szerveztek, ahol azt hangoztatták, hogy kitoltak a magyar diákokkal, megmásították a felvételi eredményeket. Akkor jutott eszünkbe, hogy nézzük meg az eredményeket, amelyeknek az ellenőrzésekor kiderült az állítottak ellenkezője. A mostani beszélgetésre is készültem, ezért elhoztam az eredményeket – húzta elő a jegyzeteit, majd folytatta –, a román nyelvű versenyvizsgára idén 714-en, a magyarra 303-an jelentkeztek. Tavaly 504 román jelentkezővel szemben 301 magyar volt. Tehát idén az arány jelentős mértékben eltolódott. Idén a versenyvizsgán a 134. helyet elért románnak az átlageredménye 9,77, míg a 134. magyarnak 9,44. Mindez azt is jelenti, hogy a tavalyinál jóval magasabbak voltak a bejutási átlageredmények. Felhasználva a szenátusi döntést, miszerint a 80 fizetéses helyet a médiák arányában osszák ki, a 213. románnak a médiája 9,68 volt, míg a 134. magyarnak, mint említettem 9,44. Most nehéz a számokra alapozva összehasonlítani a dolgokat, de ha nem lenne az ingyenes helyeknek az arányos elosztása, csupán 33 magyar jutott volna be, mivel a 33. magyarnak 9,77 volt az átlagos osztályzata. Mi is azt szeretnénk, ha a 80 fizetéses hely is arányosan lenne elosztva. Vagyis, ha a román jelentkezőknek a száma kétszer annyi, mint a magyaroké, akkor is legyen kétharmad az egyharmadhoz. Egyszer azonban megfordulhat az arány, hogy 60 magyarnak lesz magasabb az átlagosztályzata. Mi megpróbálunk tovább tárgyalni az Egyetemmel is és a Minőség-Ellenőrző Bizottsággal is, hogy adjanak több fizetéses helyet. Példának okáért, két évvel ezelőtt még plusz 20 hellyel oldották meg, idén is folynak a tárgyalások, amelyeken abban reménykedem, hogy a magyar vonal még kap 20 fizetéses helyet. Ehhez még annyit tennék hozzá: nem árt, ha jobban felkészülnek a diákjaink a vizsgákra, amelyek a magyar tagozatra jelentkezőknek magyar nyelven folynak, ezért valahogyan ki kellene küszöbölni a két vonal között meglévő bejutási osztályzatkülönbséget.
– Nem lehetne-e a magyar tagozat számára a romántól független fizetéses helyeket létrehozni?
– Fiatalkorunkban azzal a tudattal éltünk, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar. Én is ebben a tudatban érkeztem Bukarestbe, ahol viszont rádöbbentem a valóságra: 2011-ig nem is volt külön román és magyar vonal, hanem voltak román és magyar helyek, míg a kurzusokat, aki akarta magyarul, aki úgy akarta, románul hallgathatta. A gyakorlat románul ment, mint ahogy jelenleg is, de 2011 óta elindult a folyamat, ami a magyar vonal megerősödéséhez vezethet. Azért nem lehet szétválasztani, mert kis egyetemről van szó, a két vonal együtt is kicsi, egy épületben vannak a laboratóriumok, a klinikák, amelyeket mindkét vonal használ.
Megerősíteni az oktatói gárdát
– Mi lenne a megoldás a MOGYE válságára?
– Komoly gondot jelent, és a rendszerváltás előtti politikára vezethető vissza, hogy a magyar oktatói gárda kiöregedett, nem lehetett pótolni, de a rendszerváltás után erre lehetőség lett volna. E téren Kolozsváron, a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen hamarább, jobban léptek, ott erősek a magyar vonalak. Ugyanakkor Marosvásárhelyen is ki kell használni a lehetőségeket, fel kell tölteni a struktúrát. Erre az Oktatási Minisztérium is megadja a lehetőséget, csakhogy kevesen jelentkeznek oktatói posztokra, ami az alapoktól kezdve, betartva az egyetemi hierarchiát is, szívós munkával megoldható. Ugyanakkor meglepődve olvastuk, hogy a magyar prorektor, a dékán és a prodékán otthagyták a tisztségeiket, nem vesznek részt a szenátus ülésein. Szerintem ez a hozzáállás nem szolgálja az intézmény érdekeit, mert ha nem is tudták teljes mértékben érvényesíteni a magyar vonal érdekeit, ha kivonulnak a döntéshozatalból, egyáltalán nem szolgálhatják a jelzett érdekeket.
– A magyar vonal vezetőségének a tagjai nem jelentkeztek kihallgatásra az Oktatási Minisztériumban?
– Számtalanszor voltak kihallgatáson, viszont az oktatási miniszter és a felsőoktatásért felelős miniszter szerint nem volt meg a türelmük részt venni a folyamatban, amivel a magyar vonalat meg lehet erősíteni. Jelen pillanatban kevesen vannak professzorszámban, docensszámban, amit sürgősen fel kell tölteni. Jó ötletekkel jöttek, de a Minisztérium és az Egyetem szenátusának a vezetősége úgy értékelte, hogy az ötleteiket nem tudják kivitelezni.
– Nem lehet, hogy keményen keresztbe is tesznek nekik?
– Én csak azt mondhatom, amit a szövetségünk elnöke mondott, vagyis 33–33%-ban felelős a MOGYE-ügyben a Minisztérium, az Egyetem szenátusa és a magyar vonal vezetősége. Ismétlem: 1990-től 2011-ig lett volna idő és mód a kiesett oktatógárda pótlására. Eddig számtalan minisztériumi bizottság volt Marosvásárhelyen, ugyanannyi egyetemi bizottság járt Bukarestben, hasztalan. Sajnos, most már eljutottak arra a szintre, hogy egymással sem tárgyalnak. Én ott voltam a tárgyaláson, amikor kormányhatározattal megalakult a magyar kar, aminek a következménye a kormánybukás lett, de azóta a helyzet nem igen javult. Érdekes, ha elbeszélget az ember a két kar képviselőivel, mindkettő az Egyetem javát akarja: a román fél azonnal előhozakodik a hiányosságokkal, amiért meg lehet akadályozni bizonyos dolgokat, míg a magyar fél szívósan ragaszkodik a törvényes előírásokhoz, amit nem tartanak be. Erre mindig az a válasz, hogy a törvénynek a módszertana tartalmazza a mikéntet. Legnagyobb gond, amiben a Minisztérium legkevesebb a semlegességgel okolható, és amiben a magyar kar vezetőinek igaza van, hogy a szenátus számaránya kétharmad az egyharmadhoz, ezért bármikor megszavazhatnak a magyar vonal számára hátrányos intézkedéseket. Itt feltétlenül az Egyetem érdekeit kellene szem előtt tartani, mert igaz ugyan, hogy a szenátus bármikor leszavazhatja a magyar kezdeményezéseket, ha viszont a magyar vonal elmegy, a román is megszűnik a kis létszáma miatt.
– Ön szerint van-e megoldás a jelenlegi patthelyzetre?
– A vásárhelyi kollégák által folyamatosan gyakorolt egyezkedések mindig adnak egy kis okot a bizakodásra. Mindenképp a törvényes előírásokat kell elővenni, és azokon belül kell megteremteni a magyar vonal megerősítésének a lehetőségét. Úgy érzem, a Minisztériumban megvan a jó szándék a megoldásra, amióta ott van a felsőoktatásért felelős miniszter, mindig odafigyel, hogy megkapják az oktatói szinten igényelt helyeket, embereket viszont nem tud odavinni. Olyan eset is van, hogy a meghirdetett 40 helyre 14-15-en jelentkeznek. Egyrészt eléggé alulfizetett állásokról van szó, másrészt nagy az elvándorlás az orvosok, a gyógyszerészek, sőt az ápolók részéről is. Amíg e kérdések nem oldódnak meg, vagy valakik nem éreznek elhivatottságot az egyetemi oktatói vagy tudományos kutatói munka iránt, addig nehéz a MOGYE-ügyet orvosolni. Számunkra mindenképp nagyon fontos az Egyetem léte, működése, mert a romániai magyarságnak politikamentesen is elemi szüksége van a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre.
Tanévkezdési újdonságok
– Tanévkezdés előtt állunk, milyen újdonságok várhatók a következő oktatási ciklusban?
– Egyik legfontosabb, hogy az új tanterveket kidolgozó folyamat folyatódik, most már az előkészítő és az első osztályosok után a második osztályosok tankönyvei is új tantervek alapján készülnek, amelyek a kompetenciára és a transzdiszciplinaritásra alapulnak. Ez a folyamat a következő évben a harmadik osztállyal folytatódik, a 2015–16-os tanévtől már minden osztály új, tehát hasonlóképpen átgondolt tantervvel fog működni.
– Lesznek-e hozzá megfelelő tankönyvek?
– Eltelt elég hosszú idő, miközben kisebb-nagyobb botrányba került a tankönyvkiadás. Nagyon remélem, hogy decemberig sikerül azokat a tankönyveket kiadnunk, amelyek nem mentek át az országos liciten, amiről sokat írt a sajtó, jómagam is eleget nyilatkoztam. Mert 2006 óta az országban nem adtak ki új tankönyvet. Most megszerveztek egy versenytárgyalást a 2009-es Közbeszerzési Törvény alapján, ennek az előírásai viszont nagyon szigorúak. Ne keressünk bűnbakot, hogy a Minisztérium nem hívta fel a kiadók figyelmét vagy a kiadók nem figyeltek oda kellőképpen. Egy kérdés a fontos: miért kellett a tankönyvet versenyeztetni a kiadókkal közösen, miközben a normalitás az lett volna, ha a tankönyvet tartalmilag versenyeztetik, majd a kiadók jelentkeztek volna a kiadás jogának a megszerzéséért.
– Milyen új magyar tankönyvekre lehet számítani?
– Az I. osztályos ábécés-, illetve az I. osztályos matematikakönyv biztosan megjelenik, ha nem is szeptember 15-ig, de a tanévkezdés elején. Ha az óvások elbírálása gyorsabban történne, még szeptemberben ki lehetne írni a második licitet, amitől két hónapon belül megjelenhetne a magyar nyelv és kommunikáció, illetve a specifikus román tankönyv, amit mindenki nagyon vár. Szerintem az egyik legnagyobb megvalósítás közoktatás szintjén, hogy a románt a tanügyi törvény és mindenféle módszertan szerint, specifikus tantervek alapján lehet oktatni, úgy történik a tudásfelmérés is. Remélem, hogy 2014 végéig megjelennek a jelzett új tankönyvek. Másik dolog, amire a pedagógus társadalom nagyon vár, kidolgozták az új módszertanokat, amelyek egyrészt az iskolák szervezésével, vezetésével kapcsolatosak, másfelől megjelennek azok a módszerek, amelyek a főtanfelügyelők, a tanfelügyelők, illetve az igazgatók választásával kapcsolatosak. Remélem, ezzel megszűnnek azok az állapotok, hogy bizonyos nyomásokra neveznek ki igazgatókat.
– Óhajt-e hozzáfűzni valamit az elmondottakhoz?
– Csak annyit, hogy az új tanévben sok sikert kívánok az anyanyelvű oktatásunkban részt vevő pedagógusoknak, diákoknak és a szüleiknek!
– Köszönöm szépen a beszélgetést.
Balta János
2014. szeptember 15.
Szívvel-lélekkel munkálkodnak a mezőszengyeli templomon
Közeledik az ismerős, szél lábú deres ősz... de most mintha a szép időnél megrekedt volna, a simogató meleg napok ajándéknak számítanak a mezőségi embereknek, főleg azoknak, akiknek fontos munkát kell befejezni. Általában a kész munka számbavételére, az ünnepekre kapunk meghívást, amikor együtt örülnek az emberek az eredményeknek. Ilyenkor beszámolók hangzanak el arról, ki mit tett, mivel járult hozzá a kivitelezéshez, azonban a szereplések, fellépések mellett elsiklik a lényeg: a munka, ami ünneplésre teremt lehetőségét. Most kivételesen nem ünnepről, hanem önkéntes munkáról, a mezőszengyeli templom felújításáról szólunk, amelyet azért vállaltak, hogy október 25-én ünnepelhessen a közösség, hogy Kató Béla püspök jelenlétében újra felszentelhessék Istennek e mezőségi hajlékát.
Menteni, ami még menthető!
A Maros-mezőségi Egyházmegye gyülekezetei, lelkipásztorok, gondnokok, hívek összefogtak, hogy megmentsék a szórványban elárvult templomokat. Így újították fel a 35 lelkes báldi gyülekezet templomát vagy az uzdiszentpéteri egyházközséghez tartozó Pagocsa-völgyi haranglábat is. Szombaton újabb közmunka színhelyére, Szengyel felé haladva Jakab István esperes beszámolt az önkéntesek lelkesedéséről, a gyülekezeteket összekovácsoló önzetlen munkáról. Elmondta, hogy a tavasz folyamán a csittszentiváni egyházmegyei közgyűlésen tette szóvá, hogy az egyházmegyében sok a romosodó templom, harangláb, az elnéptelenedő gyülekezetek önerőből nem tudják elvégezni az állagmegőrző munkálatokat. Barabási Lőrinc mezőbergenyei gondok már akkor kinyilvánította: a bergenyei gyülekezet kész segítséget nyújtani. A jó szándék mellé többen csatlakoztak, mezőpanitiak, nagysármásiak, galambodiak, csittszentivániak, s elhatározták, megjavítják a mindössze 19 lelket számláló mezőszengyeli gyülekezet templomát.
Péter bácsi kívánsága
Az elnéptelenedő gyülekezetekről beszélve útközben megálltunk, és meglátogattuk a mezőtóháti templomot, igaz, csak kívülről. Sok időnk nem volt, siettünk, de ha lett volna, felkerestük volna az egyetlen gyülekezeti tagot, Simon Péter bácsit, akinek óhaja az, hogy Isten adja meg számára az örömöt, hogy még egyszer tele legyen a templom. Az egyébként kivitelezhető kívánságát a közelmúltban könnyes szemmel osztotta meg az esperessel. Ennek ismeretében mi kell több? Az egyházmegye népesebb gyülekezeteiből el kell látogatni oda, s meg kell tölteni a parányi templomot. Nem is ártana felvállalni ezt a szolgálatot, hiszen a tömbben élőknek szembesülniük kellene a pár tíz kilométerre levő, közeli mezőségi valósággal.
Munkaerőben, lelkesedésben nincs hiány
De kanyarodjunk Mezőszengyelbe. A templom a falu központjától kissé távolabb, a dombon, szép gyümölcsöskert közepén áll, amit "Isten segedelmével és dicsőségére Farcádi és Kovásznai Kováts Miklós és neje Váradi Varga Katalin emlékére, lányuk, dr. Albert Sándorné 1937-ben építtetett". Tehát nem régi, de mégis javításra szoruló templomról van szó. Érkezésünkkor a javítási munkálatok nyoma már látható volt, a tetőzet rendben, a csatorna új. A munkálatok május folyamán kezdődtek, júniusban folytatódtak, aztán szombaton újabb "forduló" következett. Mire Jakab István esperessel a helyszínre értünk, már javában keverték a maltert, a bergenyeiek már felállították az állványt, s a többi önkéntessel vakoltak, meszeltek. Mások az oldalbejárati lépcső építésén fáradoztak. Munkaerőben nem volt hiány, az önkéntesek között ott találtuk Balogh Károly csitt-szentiváni lelkészt, aki az elnőtt füvet kaszálta, Szabó László felsővárosi lelkészt, aki többek között a templom bejárati ajtaját mázolta, Kovács- Szabó Levente mezőméhesi lelkészt, Lakó Jenő mezőzáhi és mezőszengyeli lelkészt, Nagy György mező-paniti és Barabási Lőrinc mezőbergenyei gondnokot, Lőrinczi Károly mezőbergenyei kántort, továbbá Puskás Árpád csittszentiváni gondnokot, aki a szakács szerepét vállalta, hogy igazi finom halászlével és gulyással lepje meg a csapatot.
Hetven éve 26-an konfirmáltak a faluban
A sok férfi mellé egyetlen asszony, a szengyeli Fábián Aranka néni szegődött be önkéntesnek. Ő a volt gondnok özvegye.
– Sajnos én már 83 éves vagyok, nem tudok többet vállalni, a szakácsnak segédkezem. Tudja, kedves, kevesen vagyunk, csak 19-en. Elfogytunk. A legtöbb idős ember. Mi 1945-ben 26-an konfirmáltunk. Ha minden úgy marad, ahogy akkor volt, most nem kellene mások javítsák a templomunkat! Sajnos a parókiát lebontották, az építőanyagot elvitték, a templompadokat is ki akarták szedni, és el akarták vinni Andrássy-telepre, de nem engedtük! A férjem azt mondta: nem! Szükségünk lesz még rá. Még itt vagyunk! Idén volt egy konfirmálónk, igaz, román iskolába jár. A gyermekeim jók, látogatnak, egyik fiam Ludason, a másik Maroskeresztúron lakik. Az unokáim tanult emberek, ők is rendszeresen látogatnak, hiszen itt nőttek fel, szeretik Mezőszengyelben. Amikor itt vannak, többen vagyunk a templomban – mesélte Aranka néni, miközben a krumplit hámozta. A beszélgetéshez csatlakozott Szász Ferenc is, aki bodoni születésű, de jelenleg Szengyelben él, itt van üzlete.
– Tizennyolcból, mert tizenkilencedik a pap, heten járunk templomba. Szerintem az egyházmegyében ez a legjobb arány! Ha Marosvásárhelyen a gyülekezeti tagok 45 százaléka a templomba járna, nem férnének be! Állnának a templom udvarán – monda Szász Ferenc.
Sokan azt kérdezik: minek felújítani a templomot? Mire a végére érnek, meghalunk! Ez nem megfontolt gondolkodás. Ha csak egy ember van a gyülekezetben, akkor is megéri! Bólyán egy emberért javították meg a templomot. Nem hagyhatjuk, ami a miénk! Megjavítottuk a báldi templomot is – fogalmazott a mezőméhesi lelkész.
Megmutatjuk, mire vagyunk képesek!
– Olyan szép ez a templom, kár hagyni, hogy tönkremenjen! Amikor megláttuk, hogy néz ki, nem sokat gondolkodtunk, belevágtunk. A közmunkánk értéke körülbelül 40 ezer lej. De ezt nem lehet pénzben pontosan kifejezni. Ha vállalkozóval kivitelezik, akkor sokkal többe került volna. Nagyon sok segítséget kaptunk az esperesi hivataltól, gyülekezetektől, a polgármesteri hivataltól. Azon túlmenően, hogy dolgozunk, a más- más faluból érkezők megismerjük egymást. Nem kellett a noszogatás, önként jelentkeztek az emberek, pedig mindenkinek munkahelye van. A szentiváni gondnok egész éjszaka dolgozott, ma reggel mégis velünk tartott. Jó a hangulat, jólesik együtt dolgozni! Megmutatjuk, közös erővel mire vagyunk képesek! Kell egy mozgatóerő, amit Jakab István esperes személyében megtaláltunk – fogalmazott Barabási Lőrinc bergenyei gondnok, aki vállalta, hogy október 25-éig befejezik a munkát. Ehhez még két-három alkalomra lesz szükség, beleértve a nagytakarítást is, amihez újabb önkéntesek jelentkezését várják.
– Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét! – kezdte ebéd előtti áhítatát az esperes. – Krisztusi hívásra jöttünk. Jót teszünk a szengyeliekkel, de jót teszünk saját magunkkal is, hiszen a jó öröm forrása. Isten tudja, milyen jövőt szán a szengyeli templomnak, de mi hisszük, hogy helyesen cselekedtünk azzal, hogy átvállaltuk a terhüket – fogalmazott az esperes.
Ezt követően koccintás, tálalás, az ízek mesterének többszöri dicsérete, az árnyas fák alatti jó hangulatú ebéd, sörözés következett. Le sem nyeltük az utolsó falatot, a fizikai munkához szokott kőművesek máris az állványon teremtek. Nem pénzért, szeretetből, szívvel-lélekkel dolgoztak! Ezért is áldásos ez a munka!
Mezey Sarolta, Népújság (Marosvásárhely)
Közeledik az ismerős, szél lábú deres ősz... de most mintha a szép időnél megrekedt volna, a simogató meleg napok ajándéknak számítanak a mezőségi embereknek, főleg azoknak, akiknek fontos munkát kell befejezni. Általában a kész munka számbavételére, az ünnepekre kapunk meghívást, amikor együtt örülnek az emberek az eredményeknek. Ilyenkor beszámolók hangzanak el arról, ki mit tett, mivel járult hozzá a kivitelezéshez, azonban a szereplések, fellépések mellett elsiklik a lényeg: a munka, ami ünneplésre teremt lehetőségét. Most kivételesen nem ünnepről, hanem önkéntes munkáról, a mezőszengyeli templom felújításáról szólunk, amelyet azért vállaltak, hogy október 25-én ünnepelhessen a közösség, hogy Kató Béla püspök jelenlétében újra felszentelhessék Istennek e mezőségi hajlékát.
Menteni, ami még menthető!
A Maros-mezőségi Egyházmegye gyülekezetei, lelkipásztorok, gondnokok, hívek összefogtak, hogy megmentsék a szórványban elárvult templomokat. Így újították fel a 35 lelkes báldi gyülekezet templomát vagy az uzdiszentpéteri egyházközséghez tartozó Pagocsa-völgyi haranglábat is. Szombaton újabb közmunka színhelyére, Szengyel felé haladva Jakab István esperes beszámolt az önkéntesek lelkesedéséről, a gyülekezeteket összekovácsoló önzetlen munkáról. Elmondta, hogy a tavasz folyamán a csittszentiváni egyházmegyei közgyűlésen tette szóvá, hogy az egyházmegyében sok a romosodó templom, harangláb, az elnéptelenedő gyülekezetek önerőből nem tudják elvégezni az állagmegőrző munkálatokat. Barabási Lőrinc mezőbergenyei gondok már akkor kinyilvánította: a bergenyei gyülekezet kész segítséget nyújtani. A jó szándék mellé többen csatlakoztak, mezőpanitiak, nagysármásiak, galambodiak, csittszentivániak, s elhatározták, megjavítják a mindössze 19 lelket számláló mezőszengyeli gyülekezet templomát.
Péter bácsi kívánsága
Az elnéptelenedő gyülekezetekről beszélve útközben megálltunk, és meglátogattuk a mezőtóháti templomot, igaz, csak kívülről. Sok időnk nem volt, siettünk, de ha lett volna, felkerestük volna az egyetlen gyülekezeti tagot, Simon Péter bácsit, akinek óhaja az, hogy Isten adja meg számára az örömöt, hogy még egyszer tele legyen a templom. Az egyébként kivitelezhető kívánságát a közelmúltban könnyes szemmel osztotta meg az esperessel. Ennek ismeretében mi kell több? Az egyházmegye népesebb gyülekezeteiből el kell látogatni oda, s meg kell tölteni a parányi templomot. Nem is ártana felvállalni ezt a szolgálatot, hiszen a tömbben élőknek szembesülniük kellene a pár tíz kilométerre levő, közeli mezőségi valósággal.
Munkaerőben, lelkesedésben nincs hiány
De kanyarodjunk Mezőszengyelbe. A templom a falu központjától kissé távolabb, a dombon, szép gyümölcsöskert közepén áll, amit "Isten segedelmével és dicsőségére Farcádi és Kovásznai Kováts Miklós és neje Váradi Varga Katalin emlékére, lányuk, dr. Albert Sándorné 1937-ben építtetett". Tehát nem régi, de mégis javításra szoruló templomról van szó. Érkezésünkkor a javítási munkálatok nyoma már látható volt, a tetőzet rendben, a csatorna új. A munkálatok május folyamán kezdődtek, júniusban folytatódtak, aztán szombaton újabb "forduló" következett. Mire Jakab István esperessel a helyszínre értünk, már javában keverték a maltert, a bergenyeiek már felállították az állványt, s a többi önkéntessel vakoltak, meszeltek. Mások az oldalbejárati lépcső építésén fáradoztak. Munkaerőben nem volt hiány, az önkéntesek között ott találtuk Balogh Károly csitt-szentiváni lelkészt, aki az elnőtt füvet kaszálta, Szabó László felsővárosi lelkészt, aki többek között a templom bejárati ajtaját mázolta, Kovács- Szabó Levente mezőméhesi lelkészt, Lakó Jenő mezőzáhi és mezőszengyeli lelkészt, Nagy György mező-paniti és Barabási Lőrinc mezőbergenyei gondnokot, Lőrinczi Károly mezőbergenyei kántort, továbbá Puskás Árpád csittszentiváni gondnokot, aki a szakács szerepét vállalta, hogy igazi finom halászlével és gulyással lepje meg a csapatot.
Hetven éve 26-an konfirmáltak a faluban
A sok férfi mellé egyetlen asszony, a szengyeli Fábián Aranka néni szegődött be önkéntesnek. Ő a volt gondnok özvegye.
– Sajnos én már 83 éves vagyok, nem tudok többet vállalni, a szakácsnak segédkezem. Tudja, kedves, kevesen vagyunk, csak 19-en. Elfogytunk. A legtöbb idős ember. Mi 1945-ben 26-an konfirmáltunk. Ha minden úgy marad, ahogy akkor volt, most nem kellene mások javítsák a templomunkat! Sajnos a parókiát lebontották, az építőanyagot elvitték, a templompadokat is ki akarták szedni, és el akarták vinni Andrássy-telepre, de nem engedtük! A férjem azt mondta: nem! Szükségünk lesz még rá. Még itt vagyunk! Idén volt egy konfirmálónk, igaz, román iskolába jár. A gyermekeim jók, látogatnak, egyik fiam Ludason, a másik Maroskeresztúron lakik. Az unokáim tanult emberek, ők is rendszeresen látogatnak, hiszen itt nőttek fel, szeretik Mezőszengyelben. Amikor itt vannak, többen vagyunk a templomban – mesélte Aranka néni, miközben a krumplit hámozta. A beszélgetéshez csatlakozott Szász Ferenc is, aki bodoni születésű, de jelenleg Szengyelben él, itt van üzlete.
– Tizennyolcból, mert tizenkilencedik a pap, heten járunk templomba. Szerintem az egyházmegyében ez a legjobb arány! Ha Marosvásárhelyen a gyülekezeti tagok 45 százaléka a templomba járna, nem férnének be! Állnának a templom udvarán – monda Szász Ferenc.
Sokan azt kérdezik: minek felújítani a templomot? Mire a végére érnek, meghalunk! Ez nem megfontolt gondolkodás. Ha csak egy ember van a gyülekezetben, akkor is megéri! Bólyán egy emberért javították meg a templomot. Nem hagyhatjuk, ami a miénk! Megjavítottuk a báldi templomot is – fogalmazott a mezőméhesi lelkész.
Megmutatjuk, mire vagyunk képesek!
– Olyan szép ez a templom, kár hagyni, hogy tönkremenjen! Amikor megláttuk, hogy néz ki, nem sokat gondolkodtunk, belevágtunk. A közmunkánk értéke körülbelül 40 ezer lej. De ezt nem lehet pénzben pontosan kifejezni. Ha vállalkozóval kivitelezik, akkor sokkal többe került volna. Nagyon sok segítséget kaptunk az esperesi hivataltól, gyülekezetektől, a polgármesteri hivataltól. Azon túlmenően, hogy dolgozunk, a más- más faluból érkezők megismerjük egymást. Nem kellett a noszogatás, önként jelentkeztek az emberek, pedig mindenkinek munkahelye van. A szentiváni gondnok egész éjszaka dolgozott, ma reggel mégis velünk tartott. Jó a hangulat, jólesik együtt dolgozni! Megmutatjuk, közös erővel mire vagyunk képesek! Kell egy mozgatóerő, amit Jakab István esperes személyében megtaláltunk – fogalmazott Barabási Lőrinc bergenyei gondnok, aki vállalta, hogy október 25-éig befejezik a munkát. Ehhez még két-három alkalomra lesz szükség, beleértve a nagytakarítást is, amihez újabb önkéntesek jelentkezését várják.
– Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét! – kezdte ebéd előtti áhítatát az esperes. – Krisztusi hívásra jöttünk. Jót teszünk a szengyeliekkel, de jót teszünk saját magunkkal is, hiszen a jó öröm forrása. Isten tudja, milyen jövőt szán a szengyeli templomnak, de mi hisszük, hogy helyesen cselekedtünk azzal, hogy átvállaltuk a terhüket – fogalmazott az esperes.
Ezt követően koccintás, tálalás, az ízek mesterének többszöri dicsérete, az árnyas fák alatti jó hangulatú ebéd, sörözés következett. Le sem nyeltük az utolsó falatot, a fizikai munkához szokott kőművesek máris az állványon teremtek. Nem pénzért, szeretetből, szívvel-lélekkel dolgoztak! Ezért is áldásos ez a munka!
Mezey Sarolta, Népújság (Marosvásárhely)
2014. szeptember 16.
Becsengetés ugyanott három iskolába
Történelmi pillanat helyszíne volt tegnap a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Református Kollégium udvara, ahol három iskola évnyitóját tartották egyszerre. Pénteken délután ugyanis dr. Tamási Zsoltnak, a 7-es számú általános iskola volt igazgatójának a megyei tanfelügyelőségen átadták a Római Katolikus Teológiai Líceum élére szóló kinevezését. Az új intézmény szeptember 15-től önálló jogi személyiségként működik, e tanév során még a Bolyai épületében.
A Láday Zoltán vezette nyitóünnepségen az iskolák vezetői, politikusok, lelkészek köszöntötték a diákokat, tanárokat és szülőket. Bálint István, a Bolyai igazgatója üdvözölte a legkisebbeket, akik az előkészítő osztályt kezdik, és a kilencedikeseket, akik a Bolyai iskolát választották. Ígérete szerint továbbra is a minőségi oktatásra helyezik a hangsúlyt, hogy a Bolyai megmaradjon az erdélyi magyar középiskolák élcsapatában.
Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója szintén a kilencedikesekhez szólt elsősorban, akiknek meg kell tanulniuk, hogy mit jelent "refis" diáknak lenni, hogy továbbvigyék a Kollégium szellemiségét. Beszédét a harmadik magyar iskola köszöntésével zárta.
A kérdésre, hogy az elmúlt évtől változott-e valami az életünkben, lettünk-e jobbak, többek, Markó Béla RMDSZ-szenátor határozott igennel válaszolt, hiszen nem két, hanem három iskolát köszöntenek a becsengetés napján. Nem kell egyetértenünk Bolyai Jánossal, aki azt állította, hogy a semmiből teremtett egy új, más világot, hisz azért tudott másképpen, eredetien gondolkodni, mert jó alapokat kapott az iskolától, tanáraitól, édesapjától, környezetétől. Ma is hasonló az iskola feladata, olyan diákokat nevelni, akik jobbá, mássá tehetik a világot.
Peti András alpolgármester az utóbbi időszak három történésére emlékeztette a jelenlevőket: önálló jogi személyiséget nyert a katolikus iskola, utcát neveztek el Marosvásárhelyen dr. Kozma Béláról, a Bolyai volt igazgatójáról, felújították a sportpályát. Bármennyire természetesnek tűnik, mindez a közösségben való gondolkodás, a jól szervezett csapatmunka eredménye volt – hangsúlyozta az alpolgármester. Ezt emelte ki dr. Bakos Levente városi képviselő, az iskola igazgatótanácsának tagja is.
Az oktatás mellett a nevelés jellem- és személyiségformáló szerepét, a felelősségvállalás fontosságát emelte ki Kiss Tünde tanfelügyelő.
Jakab István református esperes Michelangelo példáját idézte, aki meglátta a márványtömbben az angyalt. Ez a feladata a pedagógusnak is, akinek meg kell látnia a diákban azt, akivé válhat, és segíteni kell, hogy tehetségét kibontakoztassa. A miatyánkot a jelenlevők Hajlák Attila római katolikus iskolalelkésszel mondták el, aki örömmel újságolta, hogy a Szűzanyának ajánlott évben jött létre az önálló római katolikus főgimnázium.
Az iskola küszöbét először átlépő előkészítő osztályos diákokat, az osztályt kezdő tanítókat és tanárokat Horváth Gabriella, a Bolyai középiskola aligazgatója mutatta be.
Utoljára hagytuk dr. Tamási Zsolt igazgató beszédét, aki bejelentette az újonnan önállóvá vált római katolikus főgimnázium első tanévének megnyitását 66 évi szünet után.
A továbbiakban köszönetet mondott azoknak, akik az iskola újraindítását elősegítették. Először is a Római Katolikus Egyháznak, amely felvállalta az iskolarendszerek működtetését, a jezsuita atyáknak, akik 300 évvel ezelőtt megteremtették a római katolikus oktatás alapjait Marosvásárhelyen, a Római Katolikus Státusnak, amely folyton korszerűsítve, építve 1948-ig működtette a város rangos főgimnáziumát, az öregdiákoknak, akik még jelen voltak az 1947-es tanévnyitón, s nem hagyták kihunyni a parazsat. Köszönetet mondott a Református Egyháznak, amely befogadta az iskolát, a diákoknak, akik benépesítették az osztályokat, a szülőknek, akik támogatják a katolikus osztályok önállósulását. Továbbá RMDSZ- politikusoknak, önkormányzati tanácsosoknak, tanügyi képviselőknek, akik megyei és országos szinten sokat tettek az új kezdetért.
"Az újraindulás... nemcsak ünnep, hanem óriási feladat, kihívás is. A marosvásárhelyi római katolikus főgimnáziumnak fel kell nőnie hivatásához. Bizonyítania kell, hogy szükség van rá, bizonyítania kell, hogy olyan nemzedékeket képes felnevelni, akikre büszke lesz majd egykor a város s Erdély magyarsága. Ahogy az újraindulás is csak összefogással, kitartással, küzdelemmel volt lehetséges, a növekedés, a megerősödés, a fejlődés is csak így sikerülhet – hangsúlyozta Tamási Zsolt.
Az igazgató előtt bokros teendők állnak, meg kell alakítani az iskola vezetőtanácsát, intéznie kell a működéshez szükséges egyéb teendőket. Elő kell készíteni a polgármesteri hivatallal megkötendő szerződést, amely a Erdélyi Római Katolikus Státus őszi közgyűlése elé kerül majd. A jövő tanévtől pedig a régi-új épületben indulhat az előkészítő, egy ötödik és egy kilencedik osztály – vette számba a teendőket az igazgató, aki nyitóbeszédének végén az iskola leendő névadója, II. Rákóczi Ferenc zászlaján olvasható feliratot idézte, "cum Deo", azaz Istennel együtt lehet és szabad tenni a jövőért.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
Történelmi pillanat helyszíne volt tegnap a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum és Református Kollégium udvara, ahol három iskola évnyitóját tartották egyszerre. Pénteken délután ugyanis dr. Tamási Zsoltnak, a 7-es számú általános iskola volt igazgatójának a megyei tanfelügyelőségen átadták a Római Katolikus Teológiai Líceum élére szóló kinevezését. Az új intézmény szeptember 15-től önálló jogi személyiségként működik, e tanév során még a Bolyai épületében.
A Láday Zoltán vezette nyitóünnepségen az iskolák vezetői, politikusok, lelkészek köszöntötték a diákokat, tanárokat és szülőket. Bálint István, a Bolyai igazgatója üdvözölte a legkisebbeket, akik az előkészítő osztályt kezdik, és a kilencedikeseket, akik a Bolyai iskolát választották. Ígérete szerint továbbra is a minőségi oktatásra helyezik a hangsúlyt, hogy a Bolyai megmaradjon az erdélyi magyar középiskolák élcsapatában.
Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója szintén a kilencedikesekhez szólt elsősorban, akiknek meg kell tanulniuk, hogy mit jelent "refis" diáknak lenni, hogy továbbvigyék a Kollégium szellemiségét. Beszédét a harmadik magyar iskola köszöntésével zárta.
A kérdésre, hogy az elmúlt évtől változott-e valami az életünkben, lettünk-e jobbak, többek, Markó Béla RMDSZ-szenátor határozott igennel válaszolt, hiszen nem két, hanem három iskolát köszöntenek a becsengetés napján. Nem kell egyetértenünk Bolyai Jánossal, aki azt állította, hogy a semmiből teremtett egy új, más világot, hisz azért tudott másképpen, eredetien gondolkodni, mert jó alapokat kapott az iskolától, tanáraitól, édesapjától, környezetétől. Ma is hasonló az iskola feladata, olyan diákokat nevelni, akik jobbá, mássá tehetik a világot.
Peti András alpolgármester az utóbbi időszak három történésére emlékeztette a jelenlevőket: önálló jogi személyiséget nyert a katolikus iskola, utcát neveztek el Marosvásárhelyen dr. Kozma Béláról, a Bolyai volt igazgatójáról, felújították a sportpályát. Bármennyire természetesnek tűnik, mindez a közösségben való gondolkodás, a jól szervezett csapatmunka eredménye volt – hangsúlyozta az alpolgármester. Ezt emelte ki dr. Bakos Levente városi képviselő, az iskola igazgatótanácsának tagja is.
Az oktatás mellett a nevelés jellem- és személyiségformáló szerepét, a felelősségvállalás fontosságát emelte ki Kiss Tünde tanfelügyelő.
Jakab István református esperes Michelangelo példáját idézte, aki meglátta a márványtömbben az angyalt. Ez a feladata a pedagógusnak is, akinek meg kell látnia a diákban azt, akivé válhat, és segíteni kell, hogy tehetségét kibontakoztassa. A miatyánkot a jelenlevők Hajlák Attila római katolikus iskolalelkésszel mondták el, aki örömmel újságolta, hogy a Szűzanyának ajánlott évben jött létre az önálló római katolikus főgimnázium.
Az iskola küszöbét először átlépő előkészítő osztályos diákokat, az osztályt kezdő tanítókat és tanárokat Horváth Gabriella, a Bolyai középiskola aligazgatója mutatta be.
Utoljára hagytuk dr. Tamási Zsolt igazgató beszédét, aki bejelentette az újonnan önállóvá vált római katolikus főgimnázium első tanévének megnyitását 66 évi szünet után.
A továbbiakban köszönetet mondott azoknak, akik az iskola újraindítását elősegítették. Először is a Római Katolikus Egyháznak, amely felvállalta az iskolarendszerek működtetését, a jezsuita atyáknak, akik 300 évvel ezelőtt megteremtették a római katolikus oktatás alapjait Marosvásárhelyen, a Római Katolikus Státusnak, amely folyton korszerűsítve, építve 1948-ig működtette a város rangos főgimnáziumát, az öregdiákoknak, akik még jelen voltak az 1947-es tanévnyitón, s nem hagyták kihunyni a parazsat. Köszönetet mondott a Református Egyháznak, amely befogadta az iskolát, a diákoknak, akik benépesítették az osztályokat, a szülőknek, akik támogatják a katolikus osztályok önállósulását. Továbbá RMDSZ- politikusoknak, önkormányzati tanácsosoknak, tanügyi képviselőknek, akik megyei és országos szinten sokat tettek az új kezdetért.
"Az újraindulás... nemcsak ünnep, hanem óriási feladat, kihívás is. A marosvásárhelyi római katolikus főgimnáziumnak fel kell nőnie hivatásához. Bizonyítania kell, hogy szükség van rá, bizonyítania kell, hogy olyan nemzedékeket képes felnevelni, akikre büszke lesz majd egykor a város s Erdély magyarsága. Ahogy az újraindulás is csak összefogással, kitartással, küzdelemmel volt lehetséges, a növekedés, a megerősödés, a fejlődés is csak így sikerülhet – hangsúlyozta Tamási Zsolt.
Az igazgató előtt bokros teendők állnak, meg kell alakítani az iskola vezetőtanácsát, intéznie kell a működéshez szükséges egyéb teendőket. Elő kell készíteni a polgármesteri hivatallal megkötendő szerződést, amely a Erdélyi Római Katolikus Státus őszi közgyűlése elé kerül majd. A jövő tanévtől pedig a régi-új épületben indulhat az előkészítő, egy ötödik és egy kilencedik osztály – vette számba a teendőket az igazgató, aki nyitóbeszédének végén az iskola leendő névadója, II. Rákóczi Ferenc zászlaján olvasható feliratot idézte, "cum Deo", azaz Istennel együtt lehet és szabad tenni a jövőért.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
2014. szeptember 17.
Összevonták az építészeti és a faipari líceumot
A Római Katolikus Elméleti Líceum bekerült a marosvásárhelyi állami iskolahálózatba
A marosvásárhelyi közgyűlés tegnapi soros ülésén megszavazták a marosvásárhelyi állami iskolahálózat átszervezésére tett módosító javaslatokat, elvetve egyik képviselőnek a tervezet halasztására tett javaslatát. A testület döntése révén az állami iskolahálózatba bekerült a Római Katolikus Elméleti Líceum, és a Református Kollégiumhoz tartozó, a város más részein található tanintézetek is, ugyanakkor összevonták a Constantin Brâncusi építészeti líceumot a Ion Vlasiu faipari líceummal.
Bár az USL képviseletében tanácsosi mandátumhoz jutott Sabau Olimpiu kijelentette, hogy "az állami iskolahálózat módosításáról ma nem lehet szavazni", és kérte, hogy halasszák el a döntést a következő tanévre, a testület elutasította a javaslatát. Elsőként a Constantin Brâncusi építészeti líceum ügye került terítékre. A közgyűlés előtt felszólaló Nemes Andrea, a líceum aligazgatója hangsúlyozta, hogy nagy hiba lenne a tanintézet összevonása a faipari líceummal, az intézkedéssel gyakorlatilag egy igazgatói, egy fél könyvelői és egy fél titkárnői állás szűnne meg, ami nem jelent nagy megtakarítást, tehát jelentős gazdasági vetülete nincs a dolognak.
"Nem értjük, hogy e nagy múltú tanintézetet miért kell megszüntetni. Ezzel az intézkedéssel minden vagyonát, minden pályázatát elveszíti iskolánk. A tanfelügyelőség jóváhagyta az összevonást, de csak a városi tanács beleegyezésével terjeszthetik fel a javaslatot a szaktárcához. A tanács elutasíthatta volna a tervezetet! Igazságtalan döntésnek tartjuk a tanintézetünk alárendelését a faipari líceumnak" – jelentette ki az aligazgató, hozzátéve, jelenleg 182 diák tanul a Brâncusi líceumban. Somesan Cristina felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy az iskolahálózat az igényeknek, a gyermeklétszám alakulásának megfelelően módosul, és egy szaklíceum létrehozásához legkevesebb 300 tanulót ír elő a vonatkozó törvény. Az önkormányzat számára gazdasági vetülete is van az ügynek, hiszen a gyermeklétszám csökkenése oda vezet, hogy iskolaépületek válnak üressé, amelyek karbantartása, kifűtése komoly anyagi terhet ró a polgármesteri hivatalra. Claudiu Maior alpolgármester szerint is rugalmasan kell kezelni a helyzetet, ha a gyermeklétszám jövőre például megkétszereződik, felülvizsgálják a döntésüket. Peti András alpolgármester szerint is az iskolahálózat dinamikus rendszer, amely év közben sokat módosul a beiratkozó gyermekek számának függvényében. "A törvény valóban előírja, hogy januárig kell véglegesíteni a következő tanévre vonatkozó iskolahálózatot, de ez nem mindig lehetséges, sem az önkormányzat, sem a tanfelügyelőség, de még az oktatási minisztérium sem tudta tiszteletben tartani, mert év közben mindig változások történnek. Tavaly például tanévkezdés előtt két nappal a tanfelügyelőség felosztatta, illetve egy másik tanintézet alárendeltségébe vonta a kémiai líceumot, idén pedig ugyanez történt az építészeti líceummal, amit a Ion Vlasiu faipari líceum alárendeltségébe utalt. Az aligazgatónő tiltakozott, ami természetes, hiszen senkinek nem felel meg, hogy önállóságát, vagyontárgyait, saját pályázatok révén szerzett javait elveszítse egy másik tanintézet javára. Vita keletkezett a városi tanács ülésén az építészeti líceum diákjai számának kapcsán. Természetesen a nagyobb iskola kebelezi be a kisebbet, a tanfelügyelőségi adatok szerint jelenleg az építészeti líceumban nincsen 100 diák, a faipariban viszont teljesül a törvény által előírt minimális létszám, ami szaklíceum esetében 300" – jelentette ki Peti András.
A marosvásárhelyi állami iskolahálózat másik módosítása a Református Kollégium tanintézeteire vonatkozott. "Mindig vita tárgyát képezte, hogy a Református Kollégium miért nem fér meg a saját épületében, azaz ott, ahol a Bolyai is működik, illetve az, hogy a városnak számos olyan tanintézete van, amelyet kifűt, közköltséget fizet, de nincs az összes osztályterem elfoglalva – például ott van a kémiai líceum, amely üresen áll – tehát van, aki azt mondja, hogy nem szükséges újabb épületekkel bővíteni az iskolahálózatot. Ennek ellenére sikerült egy 3 éves bérleti szerződést kötni két, a Református Kollégiumhoz tartozó iskolarészre – az óvoda a cserealji református egyháznál működik, az elemi iskola a Forradalom utca 8. szám alatt működik, illetve a 11-es óvoda esetében, amit befogadott a Szabadi úti református gyülekezet. Ezek az új helyszínek bekerülnek és három évig megjelennek az iskolahálózatban" – nyilatkozta lapunknak Peti András.
A római katolikus gimnázium esetében pénteken, gyakorlatilag egy nappal az iskolakezdés előtt adta ki a megyei tanfelügyelőség a jóváhagyást és az alapító okiratot az új tanintézménynek Római Katolikus Elméleti Líceum néven, és Tamási Zsolt személyében kinevezte az igazgatót. "Ezen iratok alapján, amit csupán a tanácsülés megkezdése után kaptunk kézhez, ez az új tanintézet is bekerült az iskolahálózatba, innentől kezdve minden akadály elhárult a működése elől. A tanfelügyelőség döntése és a tanács határozata el kell jusson a szakminisztériumhoz, de már csak tudomásulvételre" – jelentette ki Peti András.
Az új tanintézet működése esetében a következő lépést a bérleti szerződés megkötése jelenti. E célból holnap délelőtt találkoznak a katolikus egyház és a polgármesteri hivatal képviselői. Peti András alpolgármester szerint várhatóan 20 évre kötnek bérleti szerződést, az önkormányzat mihamarabb egy 1,5 millió lejes restaurálási munkálatba szeretne fogni az Unirea líceum épületeinél. "Azt szeretnénk, ha 15-20 év múlva egy korszerű, a régi építészeti stílusnak megfelelő, de belül modern épület maradjon utánunk" – tette hozzá Peti András.
Antalfi Imola, Népújság (Marosvásárhely)
A Római Katolikus Elméleti Líceum bekerült a marosvásárhelyi állami iskolahálózatba
A marosvásárhelyi közgyűlés tegnapi soros ülésén megszavazták a marosvásárhelyi állami iskolahálózat átszervezésére tett módosító javaslatokat, elvetve egyik képviselőnek a tervezet halasztására tett javaslatát. A testület döntése révén az állami iskolahálózatba bekerült a Római Katolikus Elméleti Líceum, és a Református Kollégiumhoz tartozó, a város más részein található tanintézetek is, ugyanakkor összevonták a Constantin Brâncusi építészeti líceumot a Ion Vlasiu faipari líceummal.
Bár az USL képviseletében tanácsosi mandátumhoz jutott Sabau Olimpiu kijelentette, hogy "az állami iskolahálózat módosításáról ma nem lehet szavazni", és kérte, hogy halasszák el a döntést a következő tanévre, a testület elutasította a javaslatát. Elsőként a Constantin Brâncusi építészeti líceum ügye került terítékre. A közgyűlés előtt felszólaló Nemes Andrea, a líceum aligazgatója hangsúlyozta, hogy nagy hiba lenne a tanintézet összevonása a faipari líceummal, az intézkedéssel gyakorlatilag egy igazgatói, egy fél könyvelői és egy fél titkárnői állás szűnne meg, ami nem jelent nagy megtakarítást, tehát jelentős gazdasági vetülete nincs a dolognak.
"Nem értjük, hogy e nagy múltú tanintézetet miért kell megszüntetni. Ezzel az intézkedéssel minden vagyonát, minden pályázatát elveszíti iskolánk. A tanfelügyelőség jóváhagyta az összevonást, de csak a városi tanács beleegyezésével terjeszthetik fel a javaslatot a szaktárcához. A tanács elutasíthatta volna a tervezetet! Igazságtalan döntésnek tartjuk a tanintézetünk alárendelését a faipari líceumnak" – jelentette ki az aligazgató, hozzátéve, jelenleg 182 diák tanul a Brâncusi líceumban. Somesan Cristina felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy az iskolahálózat az igényeknek, a gyermeklétszám alakulásának megfelelően módosul, és egy szaklíceum létrehozásához legkevesebb 300 tanulót ír elő a vonatkozó törvény. Az önkormányzat számára gazdasági vetülete is van az ügynek, hiszen a gyermeklétszám csökkenése oda vezet, hogy iskolaépületek válnak üressé, amelyek karbantartása, kifűtése komoly anyagi terhet ró a polgármesteri hivatalra. Claudiu Maior alpolgármester szerint is rugalmasan kell kezelni a helyzetet, ha a gyermeklétszám jövőre például megkétszereződik, felülvizsgálják a döntésüket. Peti András alpolgármester szerint is az iskolahálózat dinamikus rendszer, amely év közben sokat módosul a beiratkozó gyermekek számának függvényében. "A törvény valóban előírja, hogy januárig kell véglegesíteni a következő tanévre vonatkozó iskolahálózatot, de ez nem mindig lehetséges, sem az önkormányzat, sem a tanfelügyelőség, de még az oktatási minisztérium sem tudta tiszteletben tartani, mert év közben mindig változások történnek. Tavaly például tanévkezdés előtt két nappal a tanfelügyelőség felosztatta, illetve egy másik tanintézet alárendeltségébe vonta a kémiai líceumot, idén pedig ugyanez történt az építészeti líceummal, amit a Ion Vlasiu faipari líceum alárendeltségébe utalt. Az aligazgatónő tiltakozott, ami természetes, hiszen senkinek nem felel meg, hogy önállóságát, vagyontárgyait, saját pályázatok révén szerzett javait elveszítse egy másik tanintézet javára. Vita keletkezett a városi tanács ülésén az építészeti líceum diákjai számának kapcsán. Természetesen a nagyobb iskola kebelezi be a kisebbet, a tanfelügyelőségi adatok szerint jelenleg az építészeti líceumban nincsen 100 diák, a faipariban viszont teljesül a törvény által előírt minimális létszám, ami szaklíceum esetében 300" – jelentette ki Peti András.
A marosvásárhelyi állami iskolahálózat másik módosítása a Református Kollégium tanintézeteire vonatkozott. "Mindig vita tárgyát képezte, hogy a Református Kollégium miért nem fér meg a saját épületében, azaz ott, ahol a Bolyai is működik, illetve az, hogy a városnak számos olyan tanintézete van, amelyet kifűt, közköltséget fizet, de nincs az összes osztályterem elfoglalva – például ott van a kémiai líceum, amely üresen áll – tehát van, aki azt mondja, hogy nem szükséges újabb épületekkel bővíteni az iskolahálózatot. Ennek ellenére sikerült egy 3 éves bérleti szerződést kötni két, a Református Kollégiumhoz tartozó iskolarészre – az óvoda a cserealji református egyháznál működik, az elemi iskola a Forradalom utca 8. szám alatt működik, illetve a 11-es óvoda esetében, amit befogadott a Szabadi úti református gyülekezet. Ezek az új helyszínek bekerülnek és három évig megjelennek az iskolahálózatban" – nyilatkozta lapunknak Peti András.
A római katolikus gimnázium esetében pénteken, gyakorlatilag egy nappal az iskolakezdés előtt adta ki a megyei tanfelügyelőség a jóváhagyást és az alapító okiratot az új tanintézménynek Római Katolikus Elméleti Líceum néven, és Tamási Zsolt személyében kinevezte az igazgatót. "Ezen iratok alapján, amit csupán a tanácsülés megkezdése után kaptunk kézhez, ez az új tanintézet is bekerült az iskolahálózatba, innentől kezdve minden akadály elhárult a működése elől. A tanfelügyelőség döntése és a tanács határozata el kell jusson a szakminisztériumhoz, de már csak tudomásulvételre" – jelentette ki Peti András.
Az új tanintézet működése esetében a következő lépést a bérleti szerződés megkötése jelenti. E célból holnap délelőtt találkoznak a katolikus egyház és a polgármesteri hivatal képviselői. Peti András alpolgármester szerint várhatóan 20 évre kötnek bérleti szerződést, az önkormányzat mihamarabb egy 1,5 millió lejes restaurálási munkálatba szeretne fogni az Unirea líceum épületeinél. "Azt szeretnénk, ha 15-20 év múlva egy korszerű, a régi építészeti stílusnak megfelelő, de belül modern épület maradjon utánunk" – tette hozzá Peti András.
Antalfi Imola, Népújság (Marosvásárhely)
2014. szeptember 17.
Megnyitották a Sapientia 14. tanévét
Vállalja a versenyt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE), amelynek oktatói a diákoktól is ezt várják el, hiszen a felsőoktatási intézmény olyan embereket nevel ki, akik közösséget alkotnak, és azonos értékeket vallanak – jelentette ki Dávid László rektor a Sapientia EMTE keddi kolozsvári tanévnyitóján.
Dávid rámutatott: a felsőoktatási intézménynek idén meg kellett hosszabbítania intézményes akkreditációját, ugyanis már öt éve annak, hogy a Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Hatóság (ARACIS) elvégezte az akkreditációhoz szükséges vizsgálatokat.
A Sapientia EMTE kedden tizennegyedik tanévét kezdte meg: Kolozsváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen összesen 30 alapképzést és nyolc magiszteri képzést indítottak, a hallgatókat pedig mintegy 220 oktató tanítja. Dávid László emlékeztetett: az intézmény a 28 romániai magánegyetem rangsorában az első helyet foglalja el, míg az ország összesen 75 felsőoktatási intézménye közül a huszadik.
„Ha nem jött volna létre a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem, akkor nem lenne magyar nyelvű műszaki képzés az országban, ugyanis jelenleg hasonló képzést indítani szinte lehetetlen az akkreditációs feltételek miatt” – hívta fel a figyelmet a rektor.
Dávid hangsúlyozta: az igazi egyetemek közösséget teremtenek, szemben a tömegoktatás arctalanságával. Az elsőéves egyetemistákhoz fordulva az intézményvezető tanácsként Will Rogers amerikai humoristát idézte: „Érts ahhoz, amit csinálsz! Szeresd, amit csinálsz! Higgy abban, amit csinálsz!”
Kató Béla református püspök, a Sapienta Alapítvány kuratóriumának elnöke a kolozsvári tanévnyitón elmondta: az új tanévre sikerült felépítei a marosvásárhelyi kar kollégiumát, amelyben 240 hallgatónak tudnak szállást nyújtani. Hozzátette: a Sapientia EMTE tovább terjeszkedik, Sepsiszentgyörgyön ugyanis erdőgazdálkodás szakot szeretnének indítani, erre a célra 17 hektár erdőt kapott ajándékba a felsőoktatási intézmény.
A kuratórium idei célkitűzései között szerepel emellett az eddig megkezdett beruházások véglegesítése – egyrészt a csíkszeredai kar épületének felújítása, a tervek szerint ugyanakkor korszerű felszereléssel látják el a kolozsvári stúdiótermet is.
A tanévnyitón Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is részt vett, aki kifejtette: a magyar kormány büszke az általa finanszírozott Sapientia EMTE-re, amely „nem vált diplomagyárrá, évente pedig hét–nyolc helyet lép előre az egyetemeket osztályozó ranglistákon. Hozzátette: világszínvonalú egyetemet szeretnének, ugyanis a felsőoktatásba fektetett energia busásan megtérül.
Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja arról értekezett, hogy a romániai magyarság demográfiai csökkenésének megakadályozásához szükség van független, autonóm magyar intézményekre, ezért a Sapientiának feladata van: szakmai tudást, tartást és identitást kell nyűjtania diákjainak.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere szintén hangsúlyozta: az iskola hatékonyan szól bele a nemzeti közösség alakulásába.
A tanévnyitó keretében az egyetem kiváló oktató díjat adott át Szép Sándor professzornak, majd az elsőéves diákok letették az esküt, emellett felavatták a Kuncz Ödön nevét viselő perszimulációs termet.
Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár)
Vállalja a versenyt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE), amelynek oktatói a diákoktól is ezt várják el, hiszen a felsőoktatási intézmény olyan embereket nevel ki, akik közösséget alkotnak, és azonos értékeket vallanak – jelentette ki Dávid László rektor a Sapientia EMTE keddi kolozsvári tanévnyitóján.
Dávid rámutatott: a felsőoktatási intézménynek idén meg kellett hosszabbítania intézményes akkreditációját, ugyanis már öt éve annak, hogy a Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Hatóság (ARACIS) elvégezte az akkreditációhoz szükséges vizsgálatokat.
A Sapientia EMTE kedden tizennegyedik tanévét kezdte meg: Kolozsváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen összesen 30 alapképzést és nyolc magiszteri képzést indítottak, a hallgatókat pedig mintegy 220 oktató tanítja. Dávid László emlékeztetett: az intézmény a 28 romániai magánegyetem rangsorában az első helyet foglalja el, míg az ország összesen 75 felsőoktatási intézménye közül a huszadik.
„Ha nem jött volna létre a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem, akkor nem lenne magyar nyelvű műszaki képzés az országban, ugyanis jelenleg hasonló képzést indítani szinte lehetetlen az akkreditációs feltételek miatt” – hívta fel a figyelmet a rektor.
Dávid hangsúlyozta: az igazi egyetemek közösséget teremtenek, szemben a tömegoktatás arctalanságával. Az elsőéves egyetemistákhoz fordulva az intézményvezető tanácsként Will Rogers amerikai humoristát idézte: „Érts ahhoz, amit csinálsz! Szeresd, amit csinálsz! Higgy abban, amit csinálsz!”
Kató Béla református püspök, a Sapienta Alapítvány kuratóriumának elnöke a kolozsvári tanévnyitón elmondta: az új tanévre sikerült felépítei a marosvásárhelyi kar kollégiumát, amelyben 240 hallgatónak tudnak szállást nyújtani. Hozzátette: a Sapientia EMTE tovább terjeszkedik, Sepsiszentgyörgyön ugyanis erdőgazdálkodás szakot szeretnének indítani, erre a célra 17 hektár erdőt kapott ajándékba a felsőoktatási intézmény.
A kuratórium idei célkitűzései között szerepel emellett az eddig megkezdett beruházások véglegesítése – egyrészt a csíkszeredai kar épületének felújítása, a tervek szerint ugyanakkor korszerű felszereléssel látják el a kolozsvári stúdiótermet is.
A tanévnyitón Wetzel Tamás nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is részt vett, aki kifejtette: a magyar kormány büszke az általa finanszírozott Sapientia EMTE-re, amely „nem vált diplomagyárrá, évente pedig hét–nyolc helyet lép előre az egyetemeket osztályozó ranglistákon. Hozzátette: világszínvonalú egyetemet szeretnének, ugyanis a felsőoktatásba fektetett energia busásan megtérül.
Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja arról értekezett, hogy a romániai magyarság demográfiai csökkenésének megakadályozásához szükség van független, autonóm magyar intézményekre, ezért a Sapientiának feladata van: szakmai tudást, tartást és identitást kell nyűjtania diákjainak.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere szintén hangsúlyozta: az iskola hatékonyan szól bele a nemzeti közösség alakulásába.
A tanévnyitó keretében az egyetem kiváló oktató díjat adott át Szép Sándor professzornak, majd az elsőéves diákok letették az esküt, emellett felavatták a Kuncz Ödön nevét viselő perszimulációs termet.
Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár)
2014. szeptember 18.
Egységes oktatási stratégiát sürgetnek a szakma képviselői
Nagyon sok a tennivaló a romániai magyar oktatáspolitikában, a szakma egységes stratégiát sürget. Burus-Siklódi Botond RMPSZ-elnökkel és Dávid Lászlóval, a Sapientia EMTE rektorával beszélgetve kiderült, célkitűzéseik hasonlóak.
Egységes romániai magyar oktatási stratégia kialakítását sürgetik az oktatási szakemberek. Amint arról beszámoltunk, a csíksomlyói kegytemplomban szombaton megtartott országos magyar tanévnyitó ünnepségen Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke és Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora is emellett érvelt.
A Krónika most arról faggatta őket, milyen konkrét tervek kidolgozására gondoltak. Kifejtették, a különböző cselekvési terveket kellene összehangolni, és el kell azokat fogadtatni a politikai, hatósági és szakmai szervezetekkel.
Valakinek meg kell határozni a közös célokat, és ha ezeket minden tényező elfogadta, akkor ezeknek alárendelve kell közösen fellépni, vélik a szakemberek, akik szerint ez lehetne az RMDSZ, az autonómiatanács vagy éppen a Kárpát-medencei Oktatási Tanács. Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese közölte, a szövetség éppen a szakmai szervezetek terveit fogadja el, és teszi saját oktatási politikája irányelvévé.
„Civil szervezetként szinte nap mint nap világosan tapasztaljuk, hogy nincsenek meg azok az egyértelmű, mindenki által elfogadott célok, amelyeknek alárendelve közösen tudnánk fellépni, és érdekeinket érvényesíteni” – fogalmazta meg lapunknak Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke.
„Az RMPSZ-nek megvan a programja, ami szerint próbáljuk a munkánkat végezni, de ez messze nem hatósági vagy oktatáspolitikai megközelítéseket kimerítő jellegű. Ezért kellene ennek a három tényezőnek: az oktatáspolitikának, az oktatási hatóságoknak – a minisztérium és a megyei tanfelügyelőségek –, valamint a civil szervezeteknek együttműködniük” – szögezte le a szakmai szervezet elnöke. Hangsúlyozta, a közoktatás a felsőoktatástól nem választható el, mindenkinek megvan a szerepe, mindenki a maga területén meg is határozza a célokat, de ezek között az összhangot kellene megteremteni, és olyan egységes rövid és hosszabb távú célokat meghatározni, amelyeket mindenki elfogad, tehát konszenzuson alapul, ennek megfelelően lehet építkezni.
Burus-Siklódi Botond szerint a közoktatás területén sokkal nehezebb a közös stratégia kialakítása, mint például a felsőoktatásban, hiszen van egy országos elképzelés, egy kormánypárti megközelítés, és ezen belül kell hogy meglegyen a kisebbség, így a magyar oktatás megtartásának, fejlesztésének a stratégiája.
„Erre még rátevődik, hogy a hazai oktatási rendszer fenntartása is két lábon áll, van egy kormányzati és egy önkormányzati része, ezeket a tényezőket mind be kellene vonni az egyeztetésbe” – mutatott rá a szakember, aki szerint az RMDSZ oktatási főosztályának is van cselekvési terve, az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályának is van egy elképzelése, más politikai alakulatnak is lehet, de ezeket deklaratív módon megjelenítve nem véli felfedezni.
„Azt tapasztaljuk, hogy nagy a segítőkészség Magyarország részéről is, ott is vannak oktatási stratégiák. Ezeket mind összhangba kell hozni, hogy ne csak éppen az aktuális helyzetmegoldó, tűzoltási elképzelések érvényesüljenek. Lehetne szerepe az autonómiatanácsnak, a tavaly létrejött Kárpát-medencei Oktatási Tanácsnak is” – hangsúlyozta az RMPSZ elnöke, aki szerint kardinális kérdés a konszenzuskeresés, ha más nem teszi meg, civil szervezetként ők is felvállalják.
Közös jövőkép kellene
Az erdélyi magyar közoktatásban és felsőoktatásban is közös jövőképet, cselekvési tervet kell kidolgozni – vallja hasonlóképpen Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora.
„A felsőoktatásban az nehezíti a közös stratégia kialakítását, hogy jelenleg valamennyi egyetem a saját jövőjét szem előtt tartva indít szakokat, csak azért, mert kereslet van iránta – mutatott rá a helyzet visszásságára a felsőoktatási intézmény vezetője. – Megpróbálhatnak az egyetemek közös nevezőre jutni, de mi kényszeríthet egy intézményt, hogy ha jól működő szaka van valamelyik helyszínen, azt csak a közös jövő miatt feladja, és más utat keressen? Ez azt jelentené, hogy például a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) bizonyos területeken nem terjeszkedik, hiszen arra is volt példa, hogy a vidéken indított szaka éppen a kolozsvárit ölte meg.”
Dávid László szerint egyébként a politikai képviseletnek kellene vállalnia, hogy összehozza a szereplőket, de – tette hozzá – vállalhatja az autonómiatanács is, hiszen Dél-Tirolban éppen az autonómiatanács szerepe az egyetemek összehangolása. A Sapientia rektora úgy látja, ez a felelősség hiányzik, pedig „valakinek tiszta jövőképpel meg kell rendelnie az egyetemektől, hogy adott szakon hány diákot képezzenek, majd számon is kell kérnie, hogy milyen minőségben tették ezt meg”.
Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy megterheli az oktatási rendszert, ha kiképeznek egy fiatalt, de végül csak az általános műveltsége számít, mert kénytelen lesz más szakmát választani, „holott tudjuk, hogy ha megfelelő szakmát adunk a kezébe, harminc év múlva is jól fog élni”.
Dávid László felidézte, hogy korábban már kezdeményeztek ilyen fórumot, a magyarul is oktató romániai egyetemek képviselői összeültek, felvetették ezeket a kérdéseket, de a különböző álláspontok nem közeledtek. „Mert például az államilag finanszírozott Babeș–Bolyai Tudományegyetem úgy gondolja, hogy minden szakot elindít, amit a társadalom számára hasznosnak tart, és nem kell senkitől jóváhagyást kérnie, abból kiindulva, hogy hadd fizesse a román állam, mert ez a kötelessége” – fejtette ki a Sapientia rektora. Szerinte ezzel az a gond, hogy megtörténhet, ha egyik egyetem elindít egy szakot, lenullázhatja a másik tizenéves munkáját.
A rektor egyúttal leszögezte, azt is figyelembe kell venni, hogy a versenyhelyzet kényszerítette ki, hogy a központi román hatóságok sokkal könnyebben engedélyeznek magyar szakokat, a verseny nélkül az történhetne más szakokkal is, mint a marosvásárhelyi orvosival.
Fel kell mérni a piac igényeit
„A magyarul is tanító romániai egyetemeknek fel kell mérniük, hogy a piac milyen igényeket támaszt, milyen szakon hány diáknak kell meghirdetni helyet, majd ezt kellene egymás között leosztaniuk helyszínekre és egyetemekre” – részletezte elképzeléseit Dávid László, aki azt tapasztalta, hogy jelenleg nagy a jelentkezés a „könnyebb” szakokon, ami sok esetben a humán szakot jelenti, és visszafogottabb a természettudományi, műszaki vagy éppen informatika szakokon, annak ellenére, hogy mindenki tudja, ha valaki ezeket végzi el, nem marad munka nélkül, nagyobb fizetése lesz, jobban éli le az életét.
Meglátása, hogy már a középiskolákban sem úgy készítik fel a gyermeket, hogy vállalják a nehezebben elérhető, de távlatilag jobb jövőt. Az egyetemek között jelenleg is vannak átfedések, ezt Dávid azzal magyarázza, hogy nagyok a távolságok, vagy például a Székelyföldről nem minden fiatal megy Kolozsvárra tanulni, mert nem akar, vagy mert nincs rá anyagi lehetősége.
„Akik otthon tanulnak, nagy valószínűséggel otthon is élik le az életüket, míg ha Kolozsvárra összpontosul az egyetemi oktatás, fennáll a veszélye, hogy a székely kisvárosok kiürülnek az értelmiségiektől, mert akik Kolozsváron végzik az egyetemet, kevesen térnek haza. Társadalom-jövőkép alapján ki kell alakítani azokat az oktatási stratégiákat, amelyekben az is benne van, hogy egy régiónak milyen szakemberekre van szüksége, hogyan lehet őket úgy képezni, hogy otthon is maradjanak” – ecsetelte a Sapientia rektora.
Példaként említette, hogy a nyugat-európai országokban egymás mellé teszik a statisztikákat, hogy az adott területen hányan dolgoznak, hány állást hirdetnek, és a közeljövőben mekkora szükség lesz ilyen szakemberekre. „A romániai egyetemeken viszont úgy gondolkodnak, hogy ha egy szakra sokan jelentkeznek, akkor arra biztos szükség van, de nem foglalkoznak azzal, hogy tíz-húsz év múlva mi lesz ezekkel a fiatalokkal” – hívta fel a figyelmet Dávid László.
Az RMDSZ a szakmára vár
„Valójában ez fordítva volt, van és lesz: a szakmai szervezetek – pontosabban az általános támogatottságnak örvendő, demokratikusan szervezett és így legitim szakmai szervezetek – oktatási jövőterveit fogadja el az RMDSZ, és teszi a maga oktatási politikája irányelvévé” – fejtette ki lapunknak Magyari Tivadar. Az RMDSZ oktatásért felelős főtitkárhelyettese szerint ilyen fontos, Erdély-szintű szakmai szervezet az RMPSZ.
„Nincs az az oktatáspolitikai terv, amit az RMDSZ felvállalna, ha az nem a szakmabeliektől széleskörűen, demokratikusan támogatott szervezetektől, testületektől származik. Ugyanis egy tartalmas terv elsősorban szakmai jellegű, a szakmát nem lehet megkerülni, a szakmával való szembenállás csapdájába eddig se mentünk bele. Természetesen mindenféle eddigi és további terv előkészítésében az RMDSZ együttműködik, a maga programjaival, például elemzéssel, kutatómunkával, információval segít, részt vállal, kezdeményez” – szögezte le a szakpolitikus a közoktatási témák kapcsán.
A felsőoktatásban Magyari szerint szintén ugyanazok az elvek érvényesülnek, és ennek kapcsán az RMDSZ legutóbbi kongresszusán elfogadott programjából idézett: „A szövetség a magyar nyelvű képzést biztosító felsőoktatási intézetek saját, illetve az egymás között egyeztetett tervezeteit – úgy, ahogy azt az egyes intézetek legitim képviselői kommunikálják – a maga stratégiái kiindulópontjának és magjának tekinti.”
Krónika (Kolozsvár)
Nagyon sok a tennivaló a romániai magyar oktatáspolitikában, a szakma egységes stratégiát sürget. Burus-Siklódi Botond RMPSZ-elnökkel és Dávid Lászlóval, a Sapientia EMTE rektorával beszélgetve kiderült, célkitűzéseik hasonlóak.
Egységes romániai magyar oktatási stratégia kialakítását sürgetik az oktatási szakemberek. Amint arról beszámoltunk, a csíksomlyói kegytemplomban szombaton megtartott országos magyar tanévnyitó ünnepségen Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke és Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora is emellett érvelt.
A Krónika most arról faggatta őket, milyen konkrét tervek kidolgozására gondoltak. Kifejtették, a különböző cselekvési terveket kellene összehangolni, és el kell azokat fogadtatni a politikai, hatósági és szakmai szervezetekkel.
Valakinek meg kell határozni a közös célokat, és ha ezeket minden tényező elfogadta, akkor ezeknek alárendelve kell közösen fellépni, vélik a szakemberek, akik szerint ez lehetne az RMDSZ, az autonómiatanács vagy éppen a Kárpát-medencei Oktatási Tanács. Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese közölte, a szövetség éppen a szakmai szervezetek terveit fogadja el, és teszi saját oktatási politikája irányelvévé.
„Civil szervezetként szinte nap mint nap világosan tapasztaljuk, hogy nincsenek meg azok az egyértelmű, mindenki által elfogadott célok, amelyeknek alárendelve közösen tudnánk fellépni, és érdekeinket érvényesíteni” – fogalmazta meg lapunknak Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke.
„Az RMPSZ-nek megvan a programja, ami szerint próbáljuk a munkánkat végezni, de ez messze nem hatósági vagy oktatáspolitikai megközelítéseket kimerítő jellegű. Ezért kellene ennek a három tényezőnek: az oktatáspolitikának, az oktatási hatóságoknak – a minisztérium és a megyei tanfelügyelőségek –, valamint a civil szervezeteknek együttműködniük” – szögezte le a szakmai szervezet elnöke. Hangsúlyozta, a közoktatás a felsőoktatástól nem választható el, mindenkinek megvan a szerepe, mindenki a maga területén meg is határozza a célokat, de ezek között az összhangot kellene megteremteni, és olyan egységes rövid és hosszabb távú célokat meghatározni, amelyeket mindenki elfogad, tehát konszenzuson alapul, ennek megfelelően lehet építkezni.
Burus-Siklódi Botond szerint a közoktatás területén sokkal nehezebb a közös stratégia kialakítása, mint például a felsőoktatásban, hiszen van egy országos elképzelés, egy kormánypárti megközelítés, és ezen belül kell hogy meglegyen a kisebbség, így a magyar oktatás megtartásának, fejlesztésének a stratégiája.
„Erre még rátevődik, hogy a hazai oktatási rendszer fenntartása is két lábon áll, van egy kormányzati és egy önkormányzati része, ezeket a tényezőket mind be kellene vonni az egyeztetésbe” – mutatott rá a szakember, aki szerint az RMDSZ oktatási főosztályának is van cselekvési terve, az oktatási minisztérium kisebbségi főosztályának is van egy elképzelése, más politikai alakulatnak is lehet, de ezeket deklaratív módon megjelenítve nem véli felfedezni.
„Azt tapasztaljuk, hogy nagy a segítőkészség Magyarország részéről is, ott is vannak oktatási stratégiák. Ezeket mind összhangba kell hozni, hogy ne csak éppen az aktuális helyzetmegoldó, tűzoltási elképzelések érvényesüljenek. Lehetne szerepe az autonómiatanácsnak, a tavaly létrejött Kárpát-medencei Oktatási Tanácsnak is” – hangsúlyozta az RMPSZ elnöke, aki szerint kardinális kérdés a konszenzuskeresés, ha más nem teszi meg, civil szervezetként ők is felvállalják.
Közös jövőkép kellene
Az erdélyi magyar közoktatásban és felsőoktatásban is közös jövőképet, cselekvési tervet kell kidolgozni – vallja hasonlóképpen Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora.
„A felsőoktatásban az nehezíti a közös stratégia kialakítását, hogy jelenleg valamennyi egyetem a saját jövőjét szem előtt tartva indít szakokat, csak azért, mert kereslet van iránta – mutatott rá a helyzet visszásságára a felsőoktatási intézmény vezetője. – Megpróbálhatnak az egyetemek közös nevezőre jutni, de mi kényszeríthet egy intézményt, hogy ha jól működő szaka van valamelyik helyszínen, azt csak a közös jövő miatt feladja, és más utat keressen? Ez azt jelentené, hogy például a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) bizonyos területeken nem terjeszkedik, hiszen arra is volt példa, hogy a vidéken indított szaka éppen a kolozsvárit ölte meg.”
Dávid László szerint egyébként a politikai képviseletnek kellene vállalnia, hogy összehozza a szereplőket, de – tette hozzá – vállalhatja az autonómiatanács is, hiszen Dél-Tirolban éppen az autonómiatanács szerepe az egyetemek összehangolása. A Sapientia rektora úgy látja, ez a felelősség hiányzik, pedig „valakinek tiszta jövőképpel meg kell rendelnie az egyetemektől, hogy adott szakon hány diákot képezzenek, majd számon is kell kérnie, hogy milyen minőségben tették ezt meg”.
Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy megterheli az oktatási rendszert, ha kiképeznek egy fiatalt, de végül csak az általános műveltsége számít, mert kénytelen lesz más szakmát választani, „holott tudjuk, hogy ha megfelelő szakmát adunk a kezébe, harminc év múlva is jól fog élni”.
Dávid László felidézte, hogy korábban már kezdeményeztek ilyen fórumot, a magyarul is oktató romániai egyetemek képviselői összeültek, felvetették ezeket a kérdéseket, de a különböző álláspontok nem közeledtek. „Mert például az államilag finanszírozott Babeș–Bolyai Tudományegyetem úgy gondolja, hogy minden szakot elindít, amit a társadalom számára hasznosnak tart, és nem kell senkitől jóváhagyást kérnie, abból kiindulva, hogy hadd fizesse a román állam, mert ez a kötelessége” – fejtette ki a Sapientia rektora. Szerinte ezzel az a gond, hogy megtörténhet, ha egyik egyetem elindít egy szakot, lenullázhatja a másik tizenéves munkáját.
A rektor egyúttal leszögezte, azt is figyelembe kell venni, hogy a versenyhelyzet kényszerítette ki, hogy a központi román hatóságok sokkal könnyebben engedélyeznek magyar szakokat, a verseny nélkül az történhetne más szakokkal is, mint a marosvásárhelyi orvosival.
Fel kell mérni a piac igényeit
„A magyarul is tanító romániai egyetemeknek fel kell mérniük, hogy a piac milyen igényeket támaszt, milyen szakon hány diáknak kell meghirdetni helyet, majd ezt kellene egymás között leosztaniuk helyszínekre és egyetemekre” – részletezte elképzeléseit Dávid László, aki azt tapasztalta, hogy jelenleg nagy a jelentkezés a „könnyebb” szakokon, ami sok esetben a humán szakot jelenti, és visszafogottabb a természettudományi, műszaki vagy éppen informatika szakokon, annak ellenére, hogy mindenki tudja, ha valaki ezeket végzi el, nem marad munka nélkül, nagyobb fizetése lesz, jobban éli le az életét.
Meglátása, hogy már a középiskolákban sem úgy készítik fel a gyermeket, hogy vállalják a nehezebben elérhető, de távlatilag jobb jövőt. Az egyetemek között jelenleg is vannak átfedések, ezt Dávid azzal magyarázza, hogy nagyok a távolságok, vagy például a Székelyföldről nem minden fiatal megy Kolozsvárra tanulni, mert nem akar, vagy mert nincs rá anyagi lehetősége.
„Akik otthon tanulnak, nagy valószínűséggel otthon is élik le az életüket, míg ha Kolozsvárra összpontosul az egyetemi oktatás, fennáll a veszélye, hogy a székely kisvárosok kiürülnek az értelmiségiektől, mert akik Kolozsváron végzik az egyetemet, kevesen térnek haza. Társadalom-jövőkép alapján ki kell alakítani azokat az oktatási stratégiákat, amelyekben az is benne van, hogy egy régiónak milyen szakemberekre van szüksége, hogyan lehet őket úgy képezni, hogy otthon is maradjanak” – ecsetelte a Sapientia rektora.
Példaként említette, hogy a nyugat-európai országokban egymás mellé teszik a statisztikákat, hogy az adott területen hányan dolgoznak, hány állást hirdetnek, és a közeljövőben mekkora szükség lesz ilyen szakemberekre. „A romániai egyetemeken viszont úgy gondolkodnak, hogy ha egy szakra sokan jelentkeznek, akkor arra biztos szükség van, de nem foglalkoznak azzal, hogy tíz-húsz év múlva mi lesz ezekkel a fiatalokkal” – hívta fel a figyelmet Dávid László.
Az RMDSZ a szakmára vár
„Valójában ez fordítva volt, van és lesz: a szakmai szervezetek – pontosabban az általános támogatottságnak örvendő, demokratikusan szervezett és így legitim szakmai szervezetek – oktatási jövőterveit fogadja el az RMDSZ, és teszi a maga oktatási politikája irányelvévé” – fejtette ki lapunknak Magyari Tivadar. Az RMDSZ oktatásért felelős főtitkárhelyettese szerint ilyen fontos, Erdély-szintű szakmai szervezet az RMPSZ.
„Nincs az az oktatáspolitikai terv, amit az RMDSZ felvállalna, ha az nem a szakmabeliektől széleskörűen, demokratikusan támogatott szervezetektől, testületektől származik. Ugyanis egy tartalmas terv elsősorban szakmai jellegű, a szakmát nem lehet megkerülni, a szakmával való szembenállás csapdájába eddig se mentünk bele. Természetesen mindenféle eddigi és további terv előkészítésében az RMDSZ együttműködik, a maga programjaival, például elemzéssel, kutatómunkával, információval segít, részt vállal, kezdeményez” – szögezte le a szakpolitikus a közoktatási témák kapcsán.
A felsőoktatásban Magyari szerint szintén ugyanazok az elvek érvényesülnek, és ennek kapcsán az RMDSZ legutóbbi kongresszusán elfogadott programjából idézett: „A szövetség a magyar nyelvű képzést biztosító felsőoktatási intézetek saját, illetve az egymás között egyeztetett tervezeteit – úgy, ahogy azt az egyes intézetek legitim képviselői kommunikálják – a maga stratégiái kiindulópontjának és magjának tekinti.”
Krónika (Kolozsvár)
2014. szeptember 18.
Közvitán az RMDSZ autonómiatervezete
Az erdélyi magyarság nemzeti identitásának biztonsága számára teremtené meg az intézményes keretet az RMDSZ által közzétett autonómiatervezet. A Kelemen Hunor szövetségi elnök által csütörtökön Kolozsváron bemutatott statútum alapján Hargita, Kovászna és Maros megye jelenlegi határain belül jönne létre a székelyföldi régió, amelyben megmaradnának a jelenlegi megyei intézményrendszerek. Az RMDSZ az egységes román nemzetállam keretében képzeli el az autonóm entitást.
Jelentős médiaérdeklődés közepette, kissé szokatlan módon csütörtök délutánra összehívott sajtótájékoztató keretében ismertette az RMDSZ által kidolgozott autonómiatervezetet Kelemen Hunor.
A szövetség elnöke kolozsvári sajtóértekezletén elöljáróban felvázolta, milyen politikai-társadalmi kontextusban készült el a dokumentum, fontosnak tartva kihangsúlyozni, hogy az alakulat autonómiatörekvése egyidős az 1989-es romániai rendszerváltás után létrejött demokratikus berendezkedés kialakulásával.
Kelemen elmondta, a Székelyföld számára autonómiát előirányzó törvénytervezet nagyon erős jövőképet kínál a régió, sőt Erdély magyar közössége számára, megteremtve az intézményes keretet nemzeti identitásának biztonságához. A politikus nagyon fontosnak nevezte, hogy a legitim, alkotmányos, a jogállami elveket és értékeket tiszteletben tartó dokumentum úgy kerüljön közvitára, hogy ne lehessen megkérdőjelezni az RMDSZ stabilizáló tényezői szerepét.
Preambulumában a statútum hivatkozik az 1918-as gyulafehérvári kiáltványra és a Románia által az elmúlt 25 évben ratifikált nemzetközi szerződésekre. A vitaanyag nem a román állam területi integritását sértve tesz javaslatot a Székelyföld önrendelkezésére, hanem a dél-tiroli autonómiamodellt a román jogi környezetbe átültetve biztosítana autonómiát az egységes és oszthatatlan román állam keretében Maros, Kovászna és Hargita megye településeinek.
Kelemen Hunor rámutatott, azért tekintik a dél-tiroli autonómiát modellnek, mert az olaszországi többség és a német kisebbség viszonyának rendezésével megszűntek a korábbi feszültségek, sikerült megteremteni a régió stabilitását, példaértékű gazdasági fejlődését.
A dokumentum értelmében nem a történelmi Székelyföld, hanem Hargita, Kovászna és Maros megye jelenlegi határain belül jönne létre az autonóm régió. Megmaradnának a megyei intézmények is, ugyanakkor szabályozná a tervezet a nyelvhasználatot, biztosítva a különböző intézményekben az etnikai arányosság elvét. Kelemen Hunor kérdésünkre elmondta, a magyar nyelv hivatalos státust kapna a régióban, a hivatalos dokumentumokat két nyelven bocsátanák ki, ezeket pedig elismernék az egész országban. Az igazságszolgáltatásban a bírák és ügyészek kiválasztása során nem az etnikum, hanem a nyelvtudás lenne a mérvadó.
Az autonóm régió központja Marosvásárhely lenne, Székelyudvarhelyen működne a regionális tanács, Csíkszeredában a pénzügyi intézményrendszer, Sepsiszentgyörgyön kapna helyet ugyanakkor a végrehajtórendszer többi eleme. A javasolt pénzügyi decentralizáció során a helyben befizetett adólejek fele helyben maradna.
Kelemen Hunor elmondta, az RMDSZ nem tűzött ki időpontot arra, hogy mikor nyújtja be a törvénytervezet a bukaresti parlamentben. „Ennél sokkal fontosabb beindítani, lebonyolítani a közvitát a törvénytervezetről, az, hogy a többségi társadalom felé hozzunk olyan érveket, amelyek meggyőzik arról, hogy nem ellene, a román állam ellen szól ez a kezdeményezés. Arról kell meggyőznünk őket, hogy az RMDSZ is, az erdélyi magyarság is stabil, a térségben erőt felmutatni képes Romániában érdekeltek” – hangsúlyozta a szövetségi elnök, hozzátéve, a javaslatról Bukarestben, Craiován és Jászvásáron is rendeznek közvitát.
A politikus közölte, tisztában van azzal, hogy éles vita övezi majd a dokumentumot, például a kétnyelvűségnek a régióban való bevezetésére vonatkozó javaslatot, de emlékeztetett, hogy a kilencvenes években a román társadalom egy része egyetlen magyar felirattól is „berzenkedett”.
„Mi békés, legitim, máshol bevált megoldást kínálunk a kisebbség és többség viszonyára. A magyar-román együttélés az öröklött előítéleteken alapszik, de az elmúlt két és fél évtizedben sikerült lebontani számos klisét együttműködéssel, párbeszéddel” – jelentette ki Kelemen, felelősségteljes hozzáállásra, komolyságra intve a politikusokat a statútum tárgyában zajló közvita során.
Az RMDSZ elnöke megismételte korábban hangoztatott álláspontját, miszerint a frissen nyilvánosságra hozott – csütörtökön az alakulat honlapjára is felkerült – autonómiatervezetet nem lehet elfogadtatni a törvényhozásban a hatályos román alkotmány módosítása nélkül.
Másfél éves „alkotói munka”
Az RMDSZ 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán döntött arról, hogy törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról. A tervezet előkészítésébe időközben a Magyar Polgári Pártot (MPP) is bevonták, az állítólag már elkészült törvénytervezet nyilvánosságra hozatalát azonban rendre elnapolták. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök előbb 2013, majd 2014 január végére ígérte a tervezet közvitára bocsátását, hogy egyhónapos nyilvános vita után benyújthassák a parlamentben.
A dokumentumot és annak szövegezését meglehetősen nagy titkolózás övezte, de márciusban átadták az MPP vezetőinek, hogy közösen véglegesítsék a szöveget. Borbély László politikai alelnök a napokban úgy nyilatkozott, az RMDSZ közvitára bocsátja ugyan autonómiatervezetét, de nem terjeszti a parlament elé. A politikus szerint azért terjesztik a dokumentumot a törvényhozás elé, mert azt szeretnék, hogy törvény legyen belőle, és ne „dobja vissza” azt a parlament, ahogy eddig már megtörtént néhány alkalommal. Borbély szerint ahhoz, hogy meg is szavazzák a törvényt, kétharmados többséggel alkotmányt kell módosítani, ezért a szövetség alkotmánymódosító csomagot is ki akar dolgozni.
Korábban csak az RMDSZ belső ellenzékéhez tartozó képviselők nyújtottak be hasonló tervezeteket a bukaresti törvényhozásban, ezeket a szövetség vezetése nem támogatta. A legutóbbi tervezet 2012-es szenátusi szavazásáról a szövetség vezető politikusai – közöttük Markó Béla volt elnök és Frunda György szenátor – távol maradtak. A korábbi törvénytervezetek kezdeményezőinek egy része ma az Erdélyi Magyar Néppártban (EMNP) politizál.
Corlăţean: jobb a közvita, mint a tüntetés
Nem lelkesedik az RMDSZ székelyföldi autonómiatervezetéért Titus Corlăţean román külügyminiszter, de szerinte még mindig jobb erről demokratikus keretetek között folytatni közvitát, mint az utcán. A szociáldemokrata politikust a Titulescu Alapítvány bukaresti fórumán kérdezték szerdán a kormányzó magyar alakulatnak a román sajtó által kiszivárogtatott törvénytervezetéről. „A parlamentben minden érvet felsorakoztathatunk annak érdekében, hogy ezt az alkotmánysértő indítványt elutasítsuk” – mondta Corlăţean. Hozzátette: az RMDSZ-nek is köszönhető, hogy az 1990-es marosvásárhelyi konfliktus után, az utóbbi években stabilitás volt Romániában. „Ez nem jelenti azt, hogy egyetértés volt közöttünk, hogy valaha is beleegyezünk bármilyen etnikai alapú területi autonómiába. Decentralizálásról lehet szó, erre szükség van Románia európai államként való átalakulásában” – hangoztatta a román diplomácia vezetője. A rendezvényt házigazdaként moderáló – a közügyektől korrupciós bűncselekmények miatt eltiltott – Adrian Năstase volt miniszterelnök, a Titulescu Alapítvány elnöke úgy vélekedett: az RMDSZ autonómiatervezete a „Fidesz politikájához való idomulás” jele, és a szövetségben történt generációváltással áll összefüggésben.
Rostás Szabolcs, Székelyhon.ro
Az erdélyi magyarság nemzeti identitásának biztonsága számára teremtené meg az intézményes keretet az RMDSZ által közzétett autonómiatervezet. A Kelemen Hunor szövetségi elnök által csütörtökön Kolozsváron bemutatott statútum alapján Hargita, Kovászna és Maros megye jelenlegi határain belül jönne létre a székelyföldi régió, amelyben megmaradnának a jelenlegi megyei intézményrendszerek. Az RMDSZ az egységes román nemzetállam keretében képzeli el az autonóm entitást.
Jelentős médiaérdeklődés közepette, kissé szokatlan módon csütörtök délutánra összehívott sajtótájékoztató keretében ismertette az RMDSZ által kidolgozott autonómiatervezetet Kelemen Hunor.
A szövetség elnöke kolozsvári sajtóértekezletén elöljáróban felvázolta, milyen politikai-társadalmi kontextusban készült el a dokumentum, fontosnak tartva kihangsúlyozni, hogy az alakulat autonómiatörekvése egyidős az 1989-es romániai rendszerváltás után létrejött demokratikus berendezkedés kialakulásával.
Kelemen elmondta, a Székelyföld számára autonómiát előirányzó törvénytervezet nagyon erős jövőképet kínál a régió, sőt Erdély magyar közössége számára, megteremtve az intézményes keretet nemzeti identitásának biztonságához. A politikus nagyon fontosnak nevezte, hogy a legitim, alkotmányos, a jogállami elveket és értékeket tiszteletben tartó dokumentum úgy kerüljön közvitára, hogy ne lehessen megkérdőjelezni az RMDSZ stabilizáló tényezői szerepét.
Preambulumában a statútum hivatkozik az 1918-as gyulafehérvári kiáltványra és a Románia által az elmúlt 25 évben ratifikált nemzetközi szerződésekre. A vitaanyag nem a román állam területi integritását sértve tesz javaslatot a Székelyföld önrendelkezésére, hanem a dél-tiroli autonómiamodellt a román jogi környezetbe átültetve biztosítana autonómiát az egységes és oszthatatlan román állam keretében Maros, Kovászna és Hargita megye településeinek.
Kelemen Hunor rámutatott, azért tekintik a dél-tiroli autonómiát modellnek, mert az olaszországi többség és a német kisebbség viszonyának rendezésével megszűntek a korábbi feszültségek, sikerült megteremteni a régió stabilitását, példaértékű gazdasági fejlődését.
A dokumentum értelmében nem a történelmi Székelyföld, hanem Hargita, Kovászna és Maros megye jelenlegi határain belül jönne létre az autonóm régió. Megmaradnának a megyei intézmények is, ugyanakkor szabályozná a tervezet a nyelvhasználatot, biztosítva a különböző intézményekben az etnikai arányosság elvét. Kelemen Hunor kérdésünkre elmondta, a magyar nyelv hivatalos státust kapna a régióban, a hivatalos dokumentumokat két nyelven bocsátanák ki, ezeket pedig elismernék az egész országban. Az igazságszolgáltatásban a bírák és ügyészek kiválasztása során nem az etnikum, hanem a nyelvtudás lenne a mérvadó.
Az autonóm régió központja Marosvásárhely lenne, Székelyudvarhelyen működne a regionális tanács, Csíkszeredában a pénzügyi intézményrendszer, Sepsiszentgyörgyön kapna helyet ugyanakkor a végrehajtórendszer többi eleme. A javasolt pénzügyi decentralizáció során a helyben befizetett adólejek fele helyben maradna.
Kelemen Hunor elmondta, az RMDSZ nem tűzött ki időpontot arra, hogy mikor nyújtja be a törvénytervezet a bukaresti parlamentben. „Ennél sokkal fontosabb beindítani, lebonyolítani a közvitát a törvénytervezetről, az, hogy a többségi társadalom felé hozzunk olyan érveket, amelyek meggyőzik arról, hogy nem ellene, a román állam ellen szól ez a kezdeményezés. Arról kell meggyőznünk őket, hogy az RMDSZ is, az erdélyi magyarság is stabil, a térségben erőt felmutatni képes Romániában érdekeltek” – hangsúlyozta a szövetségi elnök, hozzátéve, a javaslatról Bukarestben, Craiován és Jászvásáron is rendeznek közvitát.
A politikus közölte, tisztában van azzal, hogy éles vita övezi majd a dokumentumot, például a kétnyelvűségnek a régióban való bevezetésére vonatkozó javaslatot, de emlékeztetett, hogy a kilencvenes években a román társadalom egy része egyetlen magyar felirattól is „berzenkedett”.
„Mi békés, legitim, máshol bevált megoldást kínálunk a kisebbség és többség viszonyára. A magyar-román együttélés az öröklött előítéleteken alapszik, de az elmúlt két és fél évtizedben sikerült lebontani számos klisét együttműködéssel, párbeszéddel” – jelentette ki Kelemen, felelősségteljes hozzáállásra, komolyságra intve a politikusokat a statútum tárgyában zajló közvita során.
Az RMDSZ elnöke megismételte korábban hangoztatott álláspontját, miszerint a frissen nyilvánosságra hozott – csütörtökön az alakulat honlapjára is felkerült – autonómiatervezetet nem lehet elfogadtatni a törvényhozásban a hatályos román alkotmány módosítása nélkül.
Másfél éves „alkotói munka”
Az RMDSZ 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán döntött arról, hogy törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról. A tervezet előkészítésébe időközben a Magyar Polgári Pártot (MPP) is bevonták, az állítólag már elkészült törvénytervezet nyilvánosságra hozatalát azonban rendre elnapolták. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök előbb 2013, majd 2014 január végére ígérte a tervezet közvitára bocsátását, hogy egyhónapos nyilvános vita után benyújthassák a parlamentben.
A dokumentumot és annak szövegezését meglehetősen nagy titkolózás övezte, de márciusban átadták az MPP vezetőinek, hogy közösen véglegesítsék a szöveget. Borbély László politikai alelnök a napokban úgy nyilatkozott, az RMDSZ közvitára bocsátja ugyan autonómiatervezetét, de nem terjeszti a parlament elé. A politikus szerint azért terjesztik a dokumentumot a törvényhozás elé, mert azt szeretnék, hogy törvény legyen belőle, és ne „dobja vissza” azt a parlament, ahogy eddig már megtörtént néhány alkalommal. Borbély szerint ahhoz, hogy meg is szavazzák a törvényt, kétharmados többséggel alkotmányt kell módosítani, ezért a szövetség alkotmánymódosító csomagot is ki akar dolgozni.
Korábban csak az RMDSZ belső ellenzékéhez tartozó képviselők nyújtottak be hasonló tervezeteket a bukaresti törvényhozásban, ezeket a szövetség vezetése nem támogatta. A legutóbbi tervezet 2012-es szenátusi szavazásáról a szövetség vezető politikusai – közöttük Markó Béla volt elnök és Frunda György szenátor – távol maradtak. A korábbi törvénytervezetek kezdeményezőinek egy része ma az Erdélyi Magyar Néppártban (EMNP) politizál.
Corlăţean: jobb a közvita, mint a tüntetés
Nem lelkesedik az RMDSZ székelyföldi autonómiatervezetéért Titus Corlăţean román külügyminiszter, de szerinte még mindig jobb erről demokratikus keretetek között folytatni közvitát, mint az utcán. A szociáldemokrata politikust a Titulescu Alapítvány bukaresti fórumán kérdezték szerdán a kormányzó magyar alakulatnak a román sajtó által kiszivárogtatott törvénytervezetéről. „A parlamentben minden érvet felsorakoztathatunk annak érdekében, hogy ezt az alkotmánysértő indítványt elutasítsuk” – mondta Corlăţean. Hozzátette: az RMDSZ-nek is köszönhető, hogy az 1990-es marosvásárhelyi konfliktus után, az utóbbi években stabilitás volt Romániában. „Ez nem jelenti azt, hogy egyetértés volt közöttünk, hogy valaha is beleegyezünk bármilyen etnikai alapú területi autonómiába. Decentralizálásról lehet szó, erre szükség van Románia európai államként való átalakulásában” – hangoztatta a román diplomácia vezetője. A rendezvényt házigazdaként moderáló – a közügyektől korrupciós bűncselekmények miatt eltiltott – Adrian Năstase volt miniszterelnök, a Titulescu Alapítvány elnöke úgy vélekedett: az RMDSZ autonómiatervezete a „Fidesz politikájához való idomulás” jele, és a szövetségben történt generációváltással áll összefüggésben.
Rostás Szabolcs, Székelyhon.ro
2014. szeptember 19.
A dél-tiroli autonómiát veszi alapul az RMDSZ-modell
A jelenlegi Maros, Hargita és Kovászna megyékből állna a Székelyföld Autonóm Régió, az ezt leíró törvénytervezetet csütörtökön ismertette Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Kolozsváron. A politikus szerint a statútumot a jelenleg hatályos román alkotmány keretei között nem lehet elfogadni, ezért a szövetség új alkotmány kidolgozását is javasolja majd. A tervezetet az RMDSZ honlapján hozták nyilvánosságra, és közvitára bocsájtják.
Ez jobb. Ez egy működő modell – válaszolta Kelemen Hunor arra a kérdésre, hogy miért volt szükség egy újabb autonómiatervezetre, amikor már létezik egy, a parlament elé beterjesztett statútum. A csütörtökön bemutatott tervezet a dél-tiroli autonómiát, tehát egy létező, működő modellt vesz alapul.
Fontos volt, hogy egy olyan modellt találjunk, amely nem szélsőséges, amely az állam egységét nem sérti, és nehezen vagy egyáltalán nem értelmezhető, ha valaki komolyan és nem rosszindulatúan áll hozzá, hogy szakadár mozgalom vagy állam az államban típusú megoldást jelentene, tehát egy európai uniós modell – magyarázta az RMDSZ elnöke.
A székelyföldi autonóm régió Maros, Hargita és Kovászna megyéből állna, a jelenlegi megyerendszert is megtartva. Fővárosa Marosvásárhely lenne, a Regionális Tanács székhelye Székelyudvarhelyen, az adó- és pénzügyi hivatalok központja Csíkszeredában, a többi végrehajtó szerv pedig Sepsiszentgyörgyön működne.
Nem azt akarjuk, hogy az állam megszűnjön, hanem azt, hogy a döntések nagy többsége, amely a közösség életében fontos, helyi szinten szülessen meg, ne legyen kiszolgáltatva távoli, sokszor elérhetetlennek tűnő intézményeknek és fővárosoknak – tette egyértelművé Kelemen Hunor.
Szerinte párbeszédet kell folytatni a román társadalommal, és meg kell győzni őket arról, hogy a területi autonómia nem veszélyes, szakadár törekvés, hiszen – mint mondta – azok az európai országok, amelyeknek sikerült rendezniük viszonyukat a nemzeti kisebbségeikkel, erősebbé váltak. Az RMDSZ olyan konferenciákat tervez román politikusok és szakértők bevonásával, amelyek segítenek eloszlatni a magyar autonómiaigénnyel kapcsolatos félelmeket.
hirado.hu / Duna Tv, Híradó, Erdély.ma
A jelenlegi Maros, Hargita és Kovászna megyékből állna a Székelyföld Autonóm Régió, az ezt leíró törvénytervezetet csütörtökön ismertette Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Kolozsváron. A politikus szerint a statútumot a jelenleg hatályos román alkotmány keretei között nem lehet elfogadni, ezért a szövetség új alkotmány kidolgozását is javasolja majd. A tervezetet az RMDSZ honlapján hozták nyilvánosságra, és közvitára bocsájtják.
Ez jobb. Ez egy működő modell – válaszolta Kelemen Hunor arra a kérdésre, hogy miért volt szükség egy újabb autonómiatervezetre, amikor már létezik egy, a parlament elé beterjesztett statútum. A csütörtökön bemutatott tervezet a dél-tiroli autonómiát, tehát egy létező, működő modellt vesz alapul.
Fontos volt, hogy egy olyan modellt találjunk, amely nem szélsőséges, amely az állam egységét nem sérti, és nehezen vagy egyáltalán nem értelmezhető, ha valaki komolyan és nem rosszindulatúan áll hozzá, hogy szakadár mozgalom vagy állam az államban típusú megoldást jelentene, tehát egy európai uniós modell – magyarázta az RMDSZ elnöke.
A székelyföldi autonóm régió Maros, Hargita és Kovászna megyéből állna, a jelenlegi megyerendszert is megtartva. Fővárosa Marosvásárhely lenne, a Regionális Tanács székhelye Székelyudvarhelyen, az adó- és pénzügyi hivatalok központja Csíkszeredában, a többi végrehajtó szerv pedig Sepsiszentgyörgyön működne.
Nem azt akarjuk, hogy az állam megszűnjön, hanem azt, hogy a döntések nagy többsége, amely a közösség életében fontos, helyi szinten szülessen meg, ne legyen kiszolgáltatva távoli, sokszor elérhetetlennek tűnő intézményeknek és fővárosoknak – tette egyértelművé Kelemen Hunor.
Szerinte párbeszédet kell folytatni a román társadalommal, és meg kell győzni őket arról, hogy a területi autonómia nem veszélyes, szakadár törekvés, hiszen – mint mondta – azok az európai országok, amelyeknek sikerült rendezniük viszonyukat a nemzeti kisebbségeikkel, erősebbé váltak. Az RMDSZ olyan konferenciákat tervez román politikusok és szakértők bevonásával, amelyek segítenek eloszlatni a magyar autonómiaigénnyel kapcsolatos félelmeket.
hirado.hu / Duna Tv, Híradó, Erdély.ma
2014. szeptember 19.
Fél éve húzódó politikai káderezés?
Fél évvel a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) március 17-i döntése után sem kapta meg államtitkári kinevezését Vass Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi orvos-politikusa.
Bár a szövetség köreiből egyre több információ szivárog ki, miszerint a belső ellenzékiséget vállaló Vass egyhamar nem fog kilépni az örökös jelölt státuszából, az érintett úgy véli, kár lenne egyéni ambíciók miatt lemondani egy ilyen fontos tisztségről, annál is inkább, mivel a tárca negyedik államtitkári posztját a nagyobbik kormánypárt továbbra is fenntartja magyar szövetségesének.
Borbély: Pontát kell kérdezni!
„Nem tudom, miért nem nevezték ki Vass Leventét, erről a miniszterelnököt kellene kérdezni” – reagált megkeresésünkre Borbély László. Lapunk felhívta a kormányfő sajtóirodáját, ahonnan csak a későbbiekben ígértek írásbeli választ, kedd óta azonban egyetlen sort sem írtak.
Kérdésünkre, hogy az RMDSZ politikai alelnökeként az elmúlt hat hónap alatt ő maga érdeklődött-e a késés oka miatt a kormányfőnél, a politikus nemmel válaszolt. „Én nem, de a kollégáim megkérdezték a miniszterelnököt. Legutóbb, valamikor augusztusban még az volt a válasz, hogy minden egyes tisztségviselőnek át kell esnie egy bizonyos ellenőrzésen. Vass Levente esetében ez még nem zárult le” – nyilatkozta a Krónikának a szövetség második embere.
Amennyiben tényleg átvilágításnak van alávetve, Vass a leghosszabb ideig ellenőrzött romániai politikusnak számít. Ez azért is meglepő, mert a vásárhelyi orvos nem „az utcáról” sétálna be a minisztériumba: Cseke Attila mandátuma alatt tanácsosi tisztséget foglalt el az egészségügyi tárcánál. Ha a kormányfő valamennyi miniszter- és államtitkár-jelöltjét ilyen hosszasan vizsgálná, hónapokig képtelen lenne felállítani saját kabinetjét.
Borbély cáfolta azt az egyébként RMDSZ-körökből származó szóbeszédet, miszerint a belső ellentétek miatt éppen a szövetség gáncsolná az orvos-politikus kinevezését. „Semmi köze a belső ellentéteknek – legalább is, ami engem illet” – hangsúlyozta Borbély László.
Brassai: fontos lenne Vass kinevezése
Kérdésünkre, hogy a Maros megyei RMDSZ fontosnak tartja-e, hogy a térség jelenlegi bukaresti képviseletét további magyar államtitkár erősítse, Brassai Zsombor határozott igennel válaszolt. „Az RMDSZ-nek is fontos és a megyének hatványozottan az, annál is inkább, mivel az egészségügyi hatóságnál az összes kulcspozíciót elveszítettük” – fejtette ki a szövetség Maros megyei vezetője, aki maga is tagja a SZÁT-nak, és jelen volt azon a gyűlésen, amelyen Kelemen Hunor országos elnök megerősítette a Vass Leventével kapcsolatos tényállást.
Brassai, aki előtt egyáltalán nem idegen a Vass Levente és az RMDSZ „nagyjai” közötti, olykor a Szövetségi Képviselők Tanácsa nagynyilvánossága, máskor kulisszák mögött zajló belharca, nem hinné, hogy az adott konfliktus miatt késne a tavasszal nevesített államtitkár kinevezése.
Vass Levente: házon belül van a gond
Vass Levente viszont Borbélyt és Brassait cáfolva azt állítja, hogy minisztériumi értesülései szerint az RMDSZ-en belüli erők késleltetik a kinevezését. Kérdésünkre, hogy kik, csak annyit mondott, hogy „olyan emberek, akik a párton belüli hatalmukkal visszaélve nem értik meg, hogy egyéni érdekeiket nem lenne szabad a közösségi érdek fölé helyezni.”
A pontosítás kedvéért az orvos-politikus hozzáfűzte: nem Kelemen Hunor szövetségi elnökről és nem is az SZKT-n belüli platformok vezetőiről van szó, akikkel több ízben is egyeztetett kinevezéséről. Vass úgy véli, a torzsalkodás és az értelmetlen bosszú miatt Maros megye napról napra veszít a felzárkózási esélyeiből. Példaként a közel tíz évvel ezelőtt elképzelt regionális kórház tervének lenullázását hozta fel.
„Valaki feltette a kérdést, miért veszítettük el a Marosvásárhelynek és a térségnek szánt regionális kórház építésének lehetőségét? Főként olyan körülmények között, hogy a kormány döntött a kolozsvári, jászvásári és craiovai regionális kórházak létesítéséről” – hívta fel a figyelmet az államtitkárjelölt. Ugyanakkor hozzátette, a térség román orvostársadalma is jelezte, hogy az információáramlás újjáindulása érdekében szükség volna az államtitkár mielőbbi kinevezésére.
Vass szerint Maros megye politikai súlya azzal válna tekintélyesebbé, ha érvényt tudna szerezni a Szövetési Állandó Tanács döntésének, és ezzel is erősítené jelenlétét szövetségi szinten.
Mint ismeretes, az utóbbi három évben Vass Leventének több konfliktusa is adódott párton belül. A legsűrűbben és legdurvábban – politikai fórumokon, de főként saját rádiójában – Frunda György volt szenátor támadta.
Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)
Fél évvel a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) március 17-i döntése után sem kapta meg államtitkári kinevezését Vass Levente, az RMDSZ marosvásárhelyi orvos-politikusa.
Bár a szövetség köreiből egyre több információ szivárog ki, miszerint a belső ellenzékiséget vállaló Vass egyhamar nem fog kilépni az örökös jelölt státuszából, az érintett úgy véli, kár lenne egyéni ambíciók miatt lemondani egy ilyen fontos tisztségről, annál is inkább, mivel a tárca negyedik államtitkári posztját a nagyobbik kormánypárt továbbra is fenntartja magyar szövetségesének.
Borbély: Pontát kell kérdezni!
„Nem tudom, miért nem nevezték ki Vass Leventét, erről a miniszterelnököt kellene kérdezni” – reagált megkeresésünkre Borbély László. Lapunk felhívta a kormányfő sajtóirodáját, ahonnan csak a későbbiekben ígértek írásbeli választ, kedd óta azonban egyetlen sort sem írtak.
Kérdésünkre, hogy az RMDSZ politikai alelnökeként az elmúlt hat hónap alatt ő maga érdeklődött-e a késés oka miatt a kormányfőnél, a politikus nemmel válaszolt. „Én nem, de a kollégáim megkérdezték a miniszterelnököt. Legutóbb, valamikor augusztusban még az volt a válasz, hogy minden egyes tisztségviselőnek át kell esnie egy bizonyos ellenőrzésen. Vass Levente esetében ez még nem zárult le” – nyilatkozta a Krónikának a szövetség második embere.
Amennyiben tényleg átvilágításnak van alávetve, Vass a leghosszabb ideig ellenőrzött romániai politikusnak számít. Ez azért is meglepő, mert a vásárhelyi orvos nem „az utcáról” sétálna be a minisztériumba: Cseke Attila mandátuma alatt tanácsosi tisztséget foglalt el az egészségügyi tárcánál. Ha a kormányfő valamennyi miniszter- és államtitkár-jelöltjét ilyen hosszasan vizsgálná, hónapokig képtelen lenne felállítani saját kabinetjét.
Borbély cáfolta azt az egyébként RMDSZ-körökből származó szóbeszédet, miszerint a belső ellentétek miatt éppen a szövetség gáncsolná az orvos-politikus kinevezését. „Semmi köze a belső ellentéteknek – legalább is, ami engem illet” – hangsúlyozta Borbély László.
Brassai: fontos lenne Vass kinevezése
Kérdésünkre, hogy a Maros megyei RMDSZ fontosnak tartja-e, hogy a térség jelenlegi bukaresti képviseletét további magyar államtitkár erősítse, Brassai Zsombor határozott igennel válaszolt. „Az RMDSZ-nek is fontos és a megyének hatványozottan az, annál is inkább, mivel az egészségügyi hatóságnál az összes kulcspozíciót elveszítettük” – fejtette ki a szövetség Maros megyei vezetője, aki maga is tagja a SZÁT-nak, és jelen volt azon a gyűlésen, amelyen Kelemen Hunor országos elnök megerősítette a Vass Leventével kapcsolatos tényállást.
Brassai, aki előtt egyáltalán nem idegen a Vass Levente és az RMDSZ „nagyjai” közötti, olykor a Szövetségi Képviselők Tanácsa nagynyilvánossága, máskor kulisszák mögött zajló belharca, nem hinné, hogy az adott konfliktus miatt késne a tavasszal nevesített államtitkár kinevezése.
Vass Levente: házon belül van a gond
Vass Levente viszont Borbélyt és Brassait cáfolva azt állítja, hogy minisztériumi értesülései szerint az RMDSZ-en belüli erők késleltetik a kinevezését. Kérdésünkre, hogy kik, csak annyit mondott, hogy „olyan emberek, akik a párton belüli hatalmukkal visszaélve nem értik meg, hogy egyéni érdekeiket nem lenne szabad a közösségi érdek fölé helyezni.”
A pontosítás kedvéért az orvos-politikus hozzáfűzte: nem Kelemen Hunor szövetségi elnökről és nem is az SZKT-n belüli platformok vezetőiről van szó, akikkel több ízben is egyeztetett kinevezéséről. Vass úgy véli, a torzsalkodás és az értelmetlen bosszú miatt Maros megye napról napra veszít a felzárkózási esélyeiből. Példaként a közel tíz évvel ezelőtt elképzelt regionális kórház tervének lenullázását hozta fel.
„Valaki feltette a kérdést, miért veszítettük el a Marosvásárhelynek és a térségnek szánt regionális kórház építésének lehetőségét? Főként olyan körülmények között, hogy a kormány döntött a kolozsvári, jászvásári és craiovai regionális kórházak létesítéséről” – hívta fel a figyelmet az államtitkárjelölt. Ugyanakkor hozzátette, a térség román orvostársadalma is jelezte, hogy az információáramlás újjáindulása érdekében szükség volna az államtitkár mielőbbi kinevezésére.
Vass szerint Maros megye politikai súlya azzal válna tekintélyesebbé, ha érvényt tudna szerezni a Szövetési Állandó Tanács döntésének, és ezzel is erősítené jelenlétét szövetségi szinten.
Mint ismeretes, az utóbbi három évben Vass Leventének több konfliktusa is adódott párton belül. A legsűrűbben és legdurvábban – politikai fórumokon, de főként saját rádiójában – Frunda György volt szenátor támadta.
Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)
2014. szeptember 19.
Dorin Florea: gyűlöletet kelt az RMDSZ autonómiatervezete
Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere tegnap hevesen bírálta a szövetség által bemutatott autonómiastatútumot. A Mediafax hírügynökségnek azt mondta, az RMDSZ tervezetével bizalmatlanságot és ellenszenvet vált ki a román lakosságban a magyarság iránt. Szerinte kezdeményezése fölöslegesen provokálja és megalázza a románságot. (erdély fm)
Transindex.ro
Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere tegnap hevesen bírálta a szövetség által bemutatott autonómiastatútumot. A Mediafax hírügynökségnek azt mondta, az RMDSZ tervezetével bizalmatlanságot és ellenszenvet vált ki a román lakosságban a magyarság iránt. Szerinte kezdeményezése fölöslegesen provokálja és megalázza a románságot. (erdély fm)
Transindex.ro
2014. szeptember 19.
Ponta: nem támogatom Székelyföld területi autonómiáját
Nem támogatja Székelyföld területi autonómiáját Victor Ponta román szociáldemokrata miniszterelnök, aki pénteken újságírói kérdésre válaszolva fejtette ki álláspontját.
Az Adevărul című napilap honlapján élőben közvetített interjúban Ponta elmondta: a tervezet kezdeményezői is tudják, sem a Szociáldemokrata Párt (PSD), sem a többi román párt nem támogatja a tervezetet. Úgy vélte, annak bemutatása része a romániai elnökválasztási kampánynak.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke csütörtökön mutatta be Kolozsváron az RMDSZ székelyföldi autonómiastatútumát Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke csütörtökön mutatta be Kolozsváron az RMDSZ székelyföldi autonómiastatútumát. A dél-tiroli autonómiamodellt román jogi környezetbe átültető statútummal az RMDSZ a román egységes és oszthatatlan állam keretében szeretne autonómiát biztosítani a – Maros, Kovászna és Hargita megyei településeket magába foglaló – Székelyföld Régiónak.
Ponta pénteki nyilatkozatában azt mondta: a modern román államnak, amely védi a kisebbségeket, azon kell dolgoznia a magyar kisebbség legitim képviselőivel, az RMDSZ-el együtt, hogy kiszélesítse a decentralizációt. Ponta szerint nem szabad elindulni olyan „lejtőn”, amely viszályt, széthúzást eredményez. Hangsúlyozta: egyetért a decentralizációval, vagyis azzal, hogy a helyi választottak több hatáskört kapjanak, de van egy határ, amit egyetlen román párt sem lép túl, még az ellenzék államfőjelöltje, a német kisebbségi Klaus Johannis sem – mondta Ponta.
Mircea Geoană, a kormány fő erejét képező PSD szenátora, aki román külügyminiszter is volt, úgy vélte, hogy az autonómia céljának hangoztatásával az RMDSZ az elszigetelődését kockáztatja a román és a nemzetközi politikai színtéren egyaránt. Geoană szerint az RMDSZ vezetői a mostani bonyolult nemzetközi politikai helyzetben felelőtlen módon „méltánytalan, irreális és elfogadhatatlan” célt népszerűsítenek.
A PSD Kovászna megyei szervezetének elnöke, Horia Grama úgy vélte, hogy az RMDSZ tervezete alkotmányellenes, és azt nem fogja elfogadni a román parlament. Hozzátette: ha sor kerül a decentralizációra, akkor azt az egész országban egyformán kell végrehajtani, és nem csak egy bizonyos régió számára kell biztosítani hatásköröket.
Andreea Paul, a román ellenzéki Demokrata Liberális Párt (PDL) első alelnöke a demokraták és a román liberálisok alkotta Keresztény-liberális Szövetség (ACL) nevében kijelentette: az RMDSZ tervezete alkotmány- és Európa-ellenes, szélsőséges nézőpontot tükröz és gyűlöletet szít. Úgy fogalmazott, hogy az RMDSZ azon törekvése, hogy „párhuzamos társadalmat” építsen ki, sikertelen lesz.
A szintén demokrata párti Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere is úgy vélte, hogy az RMDSZ az elmúlt húsz évben csak gyűlöletet szított a románok és magyarok között, és a tervezettel is ezt folytatja.
Székelyhon.ro
Nem támogatja Székelyföld területi autonómiáját Victor Ponta román szociáldemokrata miniszterelnök, aki pénteken újságírói kérdésre válaszolva fejtette ki álláspontját.
Az Adevărul című napilap honlapján élőben közvetített interjúban Ponta elmondta: a tervezet kezdeményezői is tudják, sem a Szociáldemokrata Párt (PSD), sem a többi román párt nem támogatja a tervezetet. Úgy vélte, annak bemutatása része a romániai elnökválasztási kampánynak.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke csütörtökön mutatta be Kolozsváron az RMDSZ székelyföldi autonómiastatútumát Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke csütörtökön mutatta be Kolozsváron az RMDSZ székelyföldi autonómiastatútumát. A dél-tiroli autonómiamodellt román jogi környezetbe átültető statútummal az RMDSZ a román egységes és oszthatatlan állam keretében szeretne autonómiát biztosítani a – Maros, Kovászna és Hargita megyei településeket magába foglaló – Székelyföld Régiónak.
Ponta pénteki nyilatkozatában azt mondta: a modern román államnak, amely védi a kisebbségeket, azon kell dolgoznia a magyar kisebbség legitim képviselőivel, az RMDSZ-el együtt, hogy kiszélesítse a decentralizációt. Ponta szerint nem szabad elindulni olyan „lejtőn”, amely viszályt, széthúzást eredményez. Hangsúlyozta: egyetért a decentralizációval, vagyis azzal, hogy a helyi választottak több hatáskört kapjanak, de van egy határ, amit egyetlen román párt sem lép túl, még az ellenzék államfőjelöltje, a német kisebbségi Klaus Johannis sem – mondta Ponta.
Mircea Geoană, a kormány fő erejét képező PSD szenátora, aki román külügyminiszter is volt, úgy vélte, hogy az autonómia céljának hangoztatásával az RMDSZ az elszigetelődését kockáztatja a román és a nemzetközi politikai színtéren egyaránt. Geoană szerint az RMDSZ vezetői a mostani bonyolult nemzetközi politikai helyzetben felelőtlen módon „méltánytalan, irreális és elfogadhatatlan” célt népszerűsítenek.
A PSD Kovászna megyei szervezetének elnöke, Horia Grama úgy vélte, hogy az RMDSZ tervezete alkotmányellenes, és azt nem fogja elfogadni a román parlament. Hozzátette: ha sor kerül a decentralizációra, akkor azt az egész országban egyformán kell végrehajtani, és nem csak egy bizonyos régió számára kell biztosítani hatásköröket.
Andreea Paul, a román ellenzéki Demokrata Liberális Párt (PDL) első alelnöke a demokraták és a román liberálisok alkotta Keresztény-liberális Szövetség (ACL) nevében kijelentette: az RMDSZ tervezete alkotmány- és Európa-ellenes, szélsőséges nézőpontot tükröz és gyűlöletet szít. Úgy fogalmazott, hogy az RMDSZ azon törekvése, hogy „párhuzamos társadalmat” építsen ki, sikertelen lesz.
A szintén demokrata párti Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere is úgy vélte, hogy az RMDSZ az elmúlt húsz évben csak gyűlöletet szított a románok és magyarok között, és a tervezettel is ezt folytatja.
Székelyhon.ro
2014. szeptember 19.
Majdnem ötezren a kétnyelvű utcanévtáblák mellett
A Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen civil érdekérvényesítő csoport tagjai péntek délelőtt átnyújtották a Deus Providebit Tanulmányi Házban azt a petíciót – és az azt kísérő, az ügyet támogató mintegy 4500 aláírást –, melynek címzettje Peti András alpolgármester és Borbély László képviselő, az RMDSZ politikai alelnöke, és amelyben a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére vonatkozó kérésüket nyomatékosítják.
Bár a találkozón többször is elhangzott: a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében a barikád ugyanazon oldalán állnak, talán ennél is többször kitüremkedett a civil szféra és a politikum közötti ellentét: előbbiek az ügy mihamarabbi megoldását sürgetik, míg utóbbiak a kisebbségi helyzetükből fakadó kötöttségek és a többségi nemzet képviselőinek meggyőzésének nehézségeiről számoltak be.
Idénre csak 5 százalék
A sajtónyilvános petíció-átadás a civil csoport szóvivőjének, Barabás Miklósnak a felszólalásával kezdődött, aki felvázolta az idén május 9-én alakult csoport eddigi tevékenységét, majd kifejtette és példákkal illusztrálta a csoport azon véleményét, mely szerint az ügyben a politikum bombasztikus ígérgetéseit nem követik tettek és megvalósulások. Barabás Miklós többek között az utóbbi napok azon hírét is cáfolta, mely szerint a helyi önkormányzati ülésen 1,1 millió lejt különítettek volna el a város költségvetéséből a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére. A tanácsi határozat ennek az összegnek valójában csupán mintegy 5 százalékát (50 ezer lejt) kíván idén erre a célra költeni, a fennmaradó összeget 2015-re ütemezték.
Közös célok
Benedek Lehel a civil csoport kéréseit, javaslatait közvetítette a jelen lévő három politikusnak, majd átnyújtotta a petíciót és az azt támogató aláírásokat Peti András alpolgármesternek, aki ezután a szót is átvette, és azt hangsúlyozta, hogy nem szemben-, hanem a barikád ugyanazon oldalán álló felek találkoztak. Hozzáfűzte: a civil érdekérvényesítés része a politikummal való partnerség keresése is,és ezúttal mintha elbeszéltek volna egymás mellett, mert például az utcanévtáblák kihelyezésére vonatkozó ütemterv már létezik, vagy a civilek felkérésére, a Bartos-Elekes Zsombor térképész által átnézetett és kijavított utcanévlajstromot az RMDSZ is, egy tapasztalt történésszel ellenőrizteti, majd közvitára bocsátja.
Erőteljesebb érdekérvényesítést
Borbély László arra a tényre hívta fel a figyelmet, hogy a 2007-ben megszavazott kétnyelvű utcanévlista azért nem került kihelyezésre, mert a polgármester nem engedte meg, hogy kitegyék a táblákat. A képviselő szerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére későn ugyan, de végre sor kerül – reményei szerint minél hamarabb. Barabás Miklós nem tudott teljesen egyetérteni Borbély László azon kijelentésével, hogy Marosvásárhelyen nehezebb magyarnak lenni, majd azt a kérdést tette fel, hogy miért a Civil Elkötelezettség Mozgalomnak kellett feljelentenie a Diszkriminációellenes Tanácsnál a polgármestert, amikor törvénytelennek nevezte a kétnyelvű utcanévtáblákat, és miért nem volt erre hajlandó a politikum?
A politikum politizáljon
Dorin Florea tanácsadója, Csegzi Sándor elmondta: alpolgármestersége idején sokat küzdött a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséért, ám véleménye szerint a román lakosság, a román civil szféra támogatása nélkül nem lehet megoldani bizonyos kérdéseket, és a román többség részéről jelentkező elutasítás egy komoly akadálya annak, hogy a polgármester megtegye ezt a lépést. Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető elnöke felszólalásában kifejtette: a politikai pártokkal politikai tárgyalást kell folytatni, ez a feladat pedig nem a civilekre tartozik, és a tény, hogy a helyi önkormányzatban jelen pillanatban is az RMDSZ a legerősebb frakció, óriási potenciált jelent. Borbély László reagálásában a kormányban való kisebbségi politizálás nehézségeire mutatott rá, mire Barabás Miklós hangsúlyozta: a politikum dolga a politizálás, és azért a számonkérő hangnem, mert elvárják, hogy a politikusok a politikai érdekérvényesítés eszközeivel éljenek is.
Egyeztetésekre van szükség
A találkozón többek között megfogalmazódott az is, hogy a közös ügy érdekében közelíteni kell az álláspontokat, és úgy a civilek, mint a politikum részéről szükség van a kommunikációs és érzelmi falak lebontására. Szigeti Enikő a harmadik félre, a román közösségre is felhívta a figyelmet, kifejtvén: Claudiu Maior alpolgármesterrel és a városháza további illetékeseivel való találkozásaik során kiderült, ők úgy vélik, nem szabad elsietni az utcanévtáblák kihelyezését, mert ezek gyors kikerülése rémisztő lenne a román közösség számára. Bár kérésük nem törvénytelen, ez a legkevésbé nem érdekli a megkeresetteket, mert az érzelmi szempontok még mindig nagyon erősek Marosvásárhelyen, és azért is sürgetik ezt a témát, mert minél előbb megjelenik a köztereken a kétnyelvűség, annál hamarabb elindulhat ezeknek az erős érzelmeknek és sztereotípiáknak a lebontása.
Vass Gyopár, Székelyhon.ro
A Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen civil érdekérvényesítő csoport tagjai péntek délelőtt átnyújtották a Deus Providebit Tanulmányi Házban azt a petíciót – és az azt kísérő, az ügyet támogató mintegy 4500 aláírást –, melynek címzettje Peti András alpolgármester és Borbély László képviselő, az RMDSZ politikai alelnöke, és amelyben a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére vonatkozó kérésüket nyomatékosítják.
Bár a találkozón többször is elhangzott: a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében a barikád ugyanazon oldalán állnak, talán ennél is többször kitüremkedett a civil szféra és a politikum közötti ellentét: előbbiek az ügy mihamarabbi megoldását sürgetik, míg utóbbiak a kisebbségi helyzetükből fakadó kötöttségek és a többségi nemzet képviselőinek meggyőzésének nehézségeiről számoltak be.
Idénre csak 5 százalék
A sajtónyilvános petíció-átadás a civil csoport szóvivőjének, Barabás Miklósnak a felszólalásával kezdődött, aki felvázolta az idén május 9-én alakult csoport eddigi tevékenységét, majd kifejtette és példákkal illusztrálta a csoport azon véleményét, mely szerint az ügyben a politikum bombasztikus ígérgetéseit nem követik tettek és megvalósulások. Barabás Miklós többek között az utóbbi napok azon hírét is cáfolta, mely szerint a helyi önkormányzati ülésen 1,1 millió lejt különítettek volna el a város költségvetéséből a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére. A tanácsi határozat ennek az összegnek valójában csupán mintegy 5 százalékát (50 ezer lejt) kíván idén erre a célra költeni, a fennmaradó összeget 2015-re ütemezték.
Közös célok
Benedek Lehel a civil csoport kéréseit, javaslatait közvetítette a jelen lévő három politikusnak, majd átnyújtotta a petíciót és az azt támogató aláírásokat Peti András alpolgármesternek, aki ezután a szót is átvette, és azt hangsúlyozta, hogy nem szemben-, hanem a barikád ugyanazon oldalán álló felek találkoztak. Hozzáfűzte: a civil érdekérvényesítés része a politikummal való partnerség keresése is,és ezúttal mintha elbeszéltek volna egymás mellett, mert például az utcanévtáblák kihelyezésére vonatkozó ütemterv már létezik, vagy a civilek felkérésére, a Bartos-Elekes Zsombor térképész által átnézetett és kijavított utcanévlajstromot az RMDSZ is, egy tapasztalt történésszel ellenőrizteti, majd közvitára bocsátja.
Erőteljesebb érdekérvényesítést
Borbély László arra a tényre hívta fel a figyelmet, hogy a 2007-ben megszavazott kétnyelvű utcanévlista azért nem került kihelyezésre, mert a polgármester nem engedte meg, hogy kitegyék a táblákat. A képviselő szerint a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére későn ugyan, de végre sor kerül – reményei szerint minél hamarabb. Barabás Miklós nem tudott teljesen egyetérteni Borbély László azon kijelentésével, hogy Marosvásárhelyen nehezebb magyarnak lenni, majd azt a kérdést tette fel, hogy miért a Civil Elkötelezettség Mozgalomnak kellett feljelentenie a Diszkriminációellenes Tanácsnál a polgármestert, amikor törvénytelennek nevezte a kétnyelvű utcanévtáblákat, és miért nem volt erre hajlandó a politikum?
A politikum politizáljon
Dorin Florea tanácsadója, Csegzi Sándor elmondta: alpolgármestersége idején sokat küzdött a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséért, ám véleménye szerint a román lakosság, a román civil szféra támogatása nélkül nem lehet megoldani bizonyos kérdéseket, és a román többség részéről jelentkező elutasítás egy komoly akadálya annak, hogy a polgármester megtegye ezt a lépést. Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető elnöke felszólalásában kifejtette: a politikai pártokkal politikai tárgyalást kell folytatni, ez a feladat pedig nem a civilekre tartozik, és a tény, hogy a helyi önkormányzatban jelen pillanatban is az RMDSZ a legerősebb frakció, óriási potenciált jelent. Borbély László reagálásában a kormányban való kisebbségi politizálás nehézségeire mutatott rá, mire Barabás Miklós hangsúlyozta: a politikum dolga a politizálás, és azért a számonkérő hangnem, mert elvárják, hogy a politikusok a politikai érdekérvényesítés eszközeivel éljenek is.
Egyeztetésekre van szükség
A találkozón többek között megfogalmazódott az is, hogy a közös ügy érdekében közelíteni kell az álláspontokat, és úgy a civilek, mint a politikum részéről szükség van a kommunikációs és érzelmi falak lebontására. Szigeti Enikő a harmadik félre, a román közösségre is felhívta a figyelmet, kifejtvén: Claudiu Maior alpolgármesterrel és a városháza további illetékeseivel való találkozásaik során kiderült, ők úgy vélik, nem szabad elsietni az utcanévtáblák kihelyezését, mert ezek gyors kikerülése rémisztő lenne a román közösség számára. Bár kérésük nem törvénytelen, ez a legkevésbé nem érdekli a megkeresetteket, mert az érzelmi szempontok még mindig nagyon erősek Marosvásárhelyen, és azért is sürgetik ezt a témát, mert minél előbb megjelenik a köztereken a kétnyelvűség, annál hamarabb elindulhat ezeknek az erős érzelmeknek és sztereotípiáknak a lebontása.
Vass Gyopár, Székelyhon.ro
2014. szeptember 19.
Visszahozták Erdélyt a vízügyi térképre
A nagyváradi származású RMDSZ-es politikus, Pásztor Sándor vízügyi mérnök április óta tölt be államtitkári tisztséget a szakminisztériumban. Az Erdély Online-nak adott interjújában arról beszélt, milyen erdélyi beruházásokra sikerült pénzforrásokat kieszközölnie.
- Melyik volt a legproblémásabb erdélyi magyar megye vízügyi szempontból? - Az augusztusi költségvetés-kiigazításnak köszönhetően végre sikerült Erdélybe is komoly pénzösszegeket juttatni a magyar vezetésű önkormányzatoknak, és remélhetőleg megoldódnak olyan fontos vízügyi beruházások, amelyek két-három évvel ezelőtt leálltak. A legproblémásabb megye ebből a szempontból Hargita megye volt. Július végén tipikus példaként egy nagyon komoly árhullám vonult végig, amely a román sajtóban semmilyen médiafelületet nem kapott. Egy szombat éjjel kiöntött a Farkaslakán átfolyó Nyikó patak, és nyolc települést érintve végigsepert mindenhol. Vasárnap reggel odaérkeztem Bukarestből és azóta sikerült elérnem azt, hogy jelen pillanatra 3,7 millió lej lett kiutalva, külön sürgősségi kormányrendelettel az itteni helyiségeknek. Már elindult a kivitelezés és a Nyikó patakot teljes mértékben rendezzük ebből a pénzből. Közben júliustól Marosvásárhely környékéről odaösszpontosítottuk a megfelelő munkagépeket, hogy megakadályozzuk ezáltal a további problémákat. Őszintén bevallom, el kellett jussunk miniszterelnöki szintig, hogy érvényesítsük az akaratunkat.
Szükségtározó
- Csíkszeredánál is komoly gondok adódtak az elmúlt periódusban…
- Júniusban jártam Korodi Attila miniszterrel Csíkszereda környékén és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a 2012-es kormányváltás óta mintha ollóval vágták volna el, minden munkálat leállt. Mindenki elvonult, azt mondták nincs több pénz, s nem folytatódott semmilyen munkálat. Nem törődtek azzal, hogy nagyobb esőzéseknél Csíkszereda egy-egy részét folyamatosan elönti a víz. Azért, hogy a Bihar megyei olvasók is jobban értsék: ez a rész egy körülbelül párhuzamos völgy a Csíksomlyó felé vezető úttal. Úgy sikerült segíteni, hogy Csíkszereda fölött létre fogunk hozni egy kisebb szükségtározót, így megóvjuk a várost az árvizektől. Idén a tervezésre kiutaltunk 200 ezer lejt, hogy jövőre elkezdődhessen a kivitelezés. Csíkszereda környékén szép számban indulnak munkálatok, mert nagyságrendileg 3-3,5 millió lejt sikerült szerezni, hogy elsősorban a helyi jellegű problémákat megoldhassuk a környék településein. Maroshévíznél volt még komoly gondunk, és a Magyaros patak rendbetételére sikerül több mint 2,5 millió lejt juttatni.
- Mivel szembesültek?
- Azzal szembesültünk, hogy az elhanyagolt munkálatok miatt a településeken végigfolyó patakok jelentősebb esőzésekkor elárasztják a házakat, így folyamatosan károkat és jelentős problémákat okoznak az embereknek. Terveink szerint a közeljövőben végre elkezdődhetnek a Hargita megyei munkálatok is. A munkálatok folytatásával biztosítjuk, hogy az emberek érezzék és tudják, hogy államtitkári szinten van Bukarestben valakijük, aki akar és tud is nekik segíteni.
- Mi a helyzet Kovászna megyében?
- Kovászna megyében is van jó néhány jelentős munkálat. Folytatódnak a Kászon patak szabályozási munkálatai. A Barót környékére sikerült körülbelül 3 millió lejt kiutalni, hogy az ottani, az Olttal kapcsolatos vízügyi problémák megoldódjanak.
Kalotaszeg
- Nemrég közleményt kaptunk a sajtóirodájától arról is, hogy Kalotaszentkirályon is komoly beruházás várható…
- Mint említettem, figyelemmel kísérem azokat a magyarságot érintő munkálatokat Erdélyben, amelyek évek óta állnak. Az egyik ezek közül a Kolozs megyei Kalotaszentkirályon van. A települést hosszában szeli át a Kalota patak és ezt próbáljuk teljes mértékben árvízvédelmi szempontból rendbe tenni. Nem titkoltan azért is fontos ez a munkálat, hogy egy ilyen számunkra fontos helységnek a központi része még szebb legyen. Kalotaszentkirály mellett építünk egy tározót, amely nem csak árvízvédelmi szempontból lesz fontos, hanem turisztikai és környezeti szempontból is. Külön problémát jelentett még, hogy ahol kiépül a tó, az emberektől felvásárolták a telkeket, de több mint két éve semmilyen kifizetést nem történt a számukra, most viszont kiutaltunk erre a célra is pénzeket.
- Erdély fővárosában, Kolozsváron mi történik vízügyi szempontból?
- Április óta vagyok Bukarestben, most pedig ugye szeptembert írunk a naptárban. Átvettem egy mások által előkészített, ki merem mondani, nem Erdély-központú büdzsét, mely rendkívül alacsony volt, és figyelmen kívül hagyott egy csomó félig vagy alig elkezdett, kritikus helyzetű beruházási területet Erdélyben, Brassótól Máramarosig. Úgy gondolom, nagyon fontos mindenkinek az, hogy például 10 millió lej fölötti összegeket tudtunk kiutalni Kolozsváron arra, hogy a repülőtéri építkezéseket befolyásoló vízügyi munkálatokat folytatni tudják. Ugyanis olyan szerencsétlen helyzetben voltak, hogy a Szamos folyását kell eltéríteni ahhoz, hogy ott kifutópályát lehessen kialakítani. Erdély csak botladozott 2012-2014 között, hol jött pénz vízügyi befektetésre, hol nem, de inkább nem. Most viszont próbálunk segíteni olyan területeken, ahol úgy érezzük, hogy megakadtak a dolgok. Visszatérve azonban a költségvetéshez: ez az említett, számunkra hátrányos elv szerint lett összeállítva, és el kellett telnie egy félévnek ahhoz, hogy olyan típusú átalakításokat sikerüljön végezni, illetve többletpénzeket behozni kemény lobbi tevékenység árán, melyek által tudunk segíteni Erdélynek vízügyi szempontból is.
Sorban lenni
- A Partiumi vízügyi munkálatokra a közelmúltban egy külön sajtótájékoztatón beszélt, melyről honlapunk is beszámolt, de mi a helyzet a Bánságban?
- A Bánságban a Temesvár és a román-szerb határ közötti Bega-szakaszra körülbelül 1 millió lejt juttattunk. A Bega medre ezen a szakaszon nagyon el van iszaposodva. Sikerült pár hónap alatt az erdélyi vízügyi munkálatokat országos szintűre emelni és az árvízvédelmi szempontból mellőzött Erdélyt újból rárajzolni Románia vízügyi térképére. Nekünk is ott kell lenni abban a sorban, ahol Románia többi része áll.
Szolidaritási alap
- Nagyon sok komoly árvízvédelmi esemény volt az idén, de ezek szerencsére javarészt elkerülték Erdélyt, talán az említett Nyikó patakot kivéve. Románia déli részén rengeteg probléma volt, sokat tartózkodtam ezen a részen. Nagyon sok bajbajutott, tényleg mindenét elvesztő embert láttam. Ezért most azon is dolgozunk, hogy Románia lekérje az Európai Uniótól azt a szolidaritási alapot, mely arról szól, hogy amikor a nemzeti költségvetésnek több mint a 0,6 százalékát kármentesítésre kell fordítani, akkor ez a típusú támogatás alanyi jogon kérhető. Ezen dolgozunk most. Elég bonyolult a procedúra, kimondottan az árvíz sújtotta településeket érinti. Most vagyunk a folyamat végén, meglátjuk, hogyan sikerül ezt kivitelezni, de reményeink szerint körülbelül egy-másfél hónapon belül választ kapunk a kérdéseinkre az Európai Uniótól – nyilatkozta hírportálunk Pásztor Sándor vízügyi szakállamtitkár.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro
A nagyváradi származású RMDSZ-es politikus, Pásztor Sándor vízügyi mérnök április óta tölt be államtitkári tisztséget a szakminisztériumban. Az Erdély Online-nak adott interjújában arról beszélt, milyen erdélyi beruházásokra sikerült pénzforrásokat kieszközölnie.
- Melyik volt a legproblémásabb erdélyi magyar megye vízügyi szempontból? - Az augusztusi költségvetés-kiigazításnak köszönhetően végre sikerült Erdélybe is komoly pénzösszegeket juttatni a magyar vezetésű önkormányzatoknak, és remélhetőleg megoldódnak olyan fontos vízügyi beruházások, amelyek két-három évvel ezelőtt leálltak. A legproblémásabb megye ebből a szempontból Hargita megye volt. Július végén tipikus példaként egy nagyon komoly árhullám vonult végig, amely a román sajtóban semmilyen médiafelületet nem kapott. Egy szombat éjjel kiöntött a Farkaslakán átfolyó Nyikó patak, és nyolc települést érintve végigsepert mindenhol. Vasárnap reggel odaérkeztem Bukarestből és azóta sikerült elérnem azt, hogy jelen pillanatra 3,7 millió lej lett kiutalva, külön sürgősségi kormányrendelettel az itteni helyiségeknek. Már elindult a kivitelezés és a Nyikó patakot teljes mértékben rendezzük ebből a pénzből. Közben júliustól Marosvásárhely környékéről odaösszpontosítottuk a megfelelő munkagépeket, hogy megakadályozzuk ezáltal a további problémákat. Őszintén bevallom, el kellett jussunk miniszterelnöki szintig, hogy érvényesítsük az akaratunkat.
Szükségtározó
- Csíkszeredánál is komoly gondok adódtak az elmúlt periódusban…
- Júniusban jártam Korodi Attila miniszterrel Csíkszereda környékén és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a 2012-es kormányváltás óta mintha ollóval vágták volna el, minden munkálat leállt. Mindenki elvonult, azt mondták nincs több pénz, s nem folytatódott semmilyen munkálat. Nem törődtek azzal, hogy nagyobb esőzéseknél Csíkszereda egy-egy részét folyamatosan elönti a víz. Azért, hogy a Bihar megyei olvasók is jobban értsék: ez a rész egy körülbelül párhuzamos völgy a Csíksomlyó felé vezető úttal. Úgy sikerült segíteni, hogy Csíkszereda fölött létre fogunk hozni egy kisebb szükségtározót, így megóvjuk a várost az árvizektől. Idén a tervezésre kiutaltunk 200 ezer lejt, hogy jövőre elkezdődhessen a kivitelezés. Csíkszereda környékén szép számban indulnak munkálatok, mert nagyságrendileg 3-3,5 millió lejt sikerült szerezni, hogy elsősorban a helyi jellegű problémákat megoldhassuk a környék településein. Maroshévíznél volt még komoly gondunk, és a Magyaros patak rendbetételére sikerül több mint 2,5 millió lejt juttatni.
- Mivel szembesültek?
- Azzal szembesültünk, hogy az elhanyagolt munkálatok miatt a településeken végigfolyó patakok jelentősebb esőzésekkor elárasztják a házakat, így folyamatosan károkat és jelentős problémákat okoznak az embereknek. Terveink szerint a közeljövőben végre elkezdődhetnek a Hargita megyei munkálatok is. A munkálatok folytatásával biztosítjuk, hogy az emberek érezzék és tudják, hogy államtitkári szinten van Bukarestben valakijük, aki akar és tud is nekik segíteni.
- Mi a helyzet Kovászna megyében?
- Kovászna megyében is van jó néhány jelentős munkálat. Folytatódnak a Kászon patak szabályozási munkálatai. A Barót környékére sikerült körülbelül 3 millió lejt kiutalni, hogy az ottani, az Olttal kapcsolatos vízügyi problémák megoldódjanak.
Kalotaszeg
- Nemrég közleményt kaptunk a sajtóirodájától arról is, hogy Kalotaszentkirályon is komoly beruházás várható…
- Mint említettem, figyelemmel kísérem azokat a magyarságot érintő munkálatokat Erdélyben, amelyek évek óta állnak. Az egyik ezek közül a Kolozs megyei Kalotaszentkirályon van. A települést hosszában szeli át a Kalota patak és ezt próbáljuk teljes mértékben árvízvédelmi szempontból rendbe tenni. Nem titkoltan azért is fontos ez a munkálat, hogy egy ilyen számunkra fontos helységnek a központi része még szebb legyen. Kalotaszentkirály mellett építünk egy tározót, amely nem csak árvízvédelmi szempontból lesz fontos, hanem turisztikai és környezeti szempontból is. Külön problémát jelentett még, hogy ahol kiépül a tó, az emberektől felvásárolták a telkeket, de több mint két éve semmilyen kifizetést nem történt a számukra, most viszont kiutaltunk erre a célra is pénzeket.
- Erdély fővárosában, Kolozsváron mi történik vízügyi szempontból?
- Április óta vagyok Bukarestben, most pedig ugye szeptembert írunk a naptárban. Átvettem egy mások által előkészített, ki merem mondani, nem Erdély-központú büdzsét, mely rendkívül alacsony volt, és figyelmen kívül hagyott egy csomó félig vagy alig elkezdett, kritikus helyzetű beruházási területet Erdélyben, Brassótól Máramarosig. Úgy gondolom, nagyon fontos mindenkinek az, hogy például 10 millió lej fölötti összegeket tudtunk kiutalni Kolozsváron arra, hogy a repülőtéri építkezéseket befolyásoló vízügyi munkálatokat folytatni tudják. Ugyanis olyan szerencsétlen helyzetben voltak, hogy a Szamos folyását kell eltéríteni ahhoz, hogy ott kifutópályát lehessen kialakítani. Erdély csak botladozott 2012-2014 között, hol jött pénz vízügyi befektetésre, hol nem, de inkább nem. Most viszont próbálunk segíteni olyan területeken, ahol úgy érezzük, hogy megakadtak a dolgok. Visszatérve azonban a költségvetéshez: ez az említett, számunkra hátrányos elv szerint lett összeállítva, és el kellett telnie egy félévnek ahhoz, hogy olyan típusú átalakításokat sikerüljön végezni, illetve többletpénzeket behozni kemény lobbi tevékenység árán, melyek által tudunk segíteni Erdélynek vízügyi szempontból is.
Sorban lenni
- A Partiumi vízügyi munkálatokra a közelmúltban egy külön sajtótájékoztatón beszélt, melyről honlapunk is beszámolt, de mi a helyzet a Bánságban?
- A Bánságban a Temesvár és a román-szerb határ közötti Bega-szakaszra körülbelül 1 millió lejt juttattunk. A Bega medre ezen a szakaszon nagyon el van iszaposodva. Sikerült pár hónap alatt az erdélyi vízügyi munkálatokat országos szintűre emelni és az árvízvédelmi szempontból mellőzött Erdélyt újból rárajzolni Románia vízügyi térképére. Nekünk is ott kell lenni abban a sorban, ahol Románia többi része áll.
Szolidaritási alap
- Nagyon sok komoly árvízvédelmi esemény volt az idén, de ezek szerencsére javarészt elkerülték Erdélyt, talán az említett Nyikó patakot kivéve. Románia déli részén rengeteg probléma volt, sokat tartózkodtam ezen a részen. Nagyon sok bajbajutott, tényleg mindenét elvesztő embert láttam. Ezért most azon is dolgozunk, hogy Románia lekérje az Európai Uniótól azt a szolidaritási alapot, mely arról szól, hogy amikor a nemzeti költségvetésnek több mint a 0,6 százalékát kármentesítésre kell fordítani, akkor ez a típusú támogatás alanyi jogon kérhető. Ezen dolgozunk most. Elég bonyolult a procedúra, kimondottan az árvíz sújtotta településeket érinti. Most vagyunk a folyamat végén, meglátjuk, hogyan sikerül ezt kivitelezni, de reményeink szerint körülbelül egy-másfél hónapon belül választ kapunk a kérdéseinkre az Európai Uniótól – nyilatkozta hírportálunk Pásztor Sándor vízügyi szakállamtitkár.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro
2014. szeptember 20.
Petíciót adtak át a kétnyelvű utcanévtáblákért
A marosvásárhelyi utcanévtáblák ügyében kezdeményezett, mintegy 4500 aláírással támogatott petíciót adták át tegnap Peti András alpolgármesternek a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen civil csoport képviselői. A Deus Providebit Tanulmányi Házban ez alkalomból rendezett sajtótájékoztatón Borbély László parlamenti képviselő, Csegzi Sándor, Dorin Florea polgármester tanácsadója, a Civil Elkötelezettség Mozgalom illetékesei, illetve városlakók is jelen voltak. Barabás Miklós, a május 9-én alakult Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen csoport tagja eddigi lépéseiket – aláírásgyűjtés, villámcsődület szervezése, néma tüntetés a tanácsüléseken – ismertette.
– Megpróbáltuk elérni, hogy a politikum is érzékeny legyen a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét illetően, de azt tapasztaltuk, hogy a bombasztikus kijelentések mögött kevés a megvalósítás – összegzett Barabás. A szeptember 16-i helyi tanácsülésen kétnyelvű utcanévtáblák elkészítésére jóváhagyott 1.100.000 lej kapcsán azt is kifejtette, hogy a csoport képviselői találkoztak a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatóságának vezetőjével, Kiss Imolával, és kikérték az utcanévtáblákra vonatkozó költségvetés részletes lebontását, amelyből kiderül, hogy az idei évre csak 50 ezer lej van erre a célra előirányozva, az összeg, amelyet Peti András alpolgármester beharangozott, négyéves időszakra vonatkozik. A továbbiakban Benedek Lehel felsorolta a csoportnak az ügy előmozdítása érdekében tett javaslatait: a módosított utcanévjegyzék tanácsi határozatban való elfogadása (a korábbi ugyanis fordítási hibákkal van tele, a csoport Bartos-Elekes Zsombort kérte fel azok kijavítására), átlátható ütemterv elkészítése és elfogadása a táblák kihelyezését illetően, illetve a 2015- ös költségvetésből az ígért összeg további részének, 1.050.000 lejnek az elkülönítése. Benedek Lehel a néhány utcában kihelyezett kétnyelvű táblák feliratait is kifogásolta, amelyen a betűk ragasztva vannak, így nem időtállóak.
A petíció átvétele után Peti András így fogalmazott:
– Bár a felvezető után úgy tűnik, hogy szembenálló felek vagyunk, ennek semmi alapja nincs. Mindannyian a barikád ugyanazon oldalán állunk. Örülök annak, hogy a civil kezdeményezések egyre inkább hallatják hangjukat, erre régóta nagy szükség van ebben a városban. De a civil kurázsi, a civil részvétel azt feltételezi, hogy a politikai fél is megjelenik a kommunikációban. Ha lenne ilyen jellegű kommunikáció, tudnák, hogy a javasolt ütemterv már megvalósítás alatt áll.
Az alpolgármester elmondta, hogy a városvezetés egy történésztől kért segítséget az utcanevek lajstromának módosításához, illetve kiegészítéséhez, a továbbiakban pedig az olyan megvalósításokra irányította a figyelmet, mint az egyes tanintézeteken látható kétnyelvű táblák, a két nyelven szóló vakációs rádió, illetve a magyar rendezvények méltányos népszerűsítése a köztereken. Végül, a táblák minőségét illetően Peti András célzást tett arra, hogy a Civil Elkötelezettség Mozgalom egy bizonyos cég tábláit próbálná a hivatalra erőltetni. A CEMO vezetője, Szigeti Enikő határozottan elutasította a feltételezést.
Borbély László kijelentette, hogy nem érti, miért keletkezett feszültség a párbeszéd alatt, hiszen a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében jelen levők nemcsak hogy a barikád ugyanazon oldalán állnak, de ki is egészítik egymást. Borbély arra is emlékeztetett, hogy a városi tanács 2007-ben már elfogadta az utcanevek magyar változatát, de a polgármester nem hagyta jóvá a határozat gyakorlatba ültetését.
Csegzi Sándor azt hangsúlyozta, hogy bizonyos, kisebbségeket érintő kérdéseket a román lakosság nélkül nem lehet megoldani, és a román oldal ellenkezése komoly akadálya annak, hogy a polgármester felvállalja ezt a kérdést. Ami a táblák kinézetét illeti, Csegzi azt is megjegyezte, hogy szabványosított táblákról van szó, így dizájnjukat nem a kivitelező határozza meg.
A találkozó a továbbiakban a civil szervezetek, illetve a jelen levő lakosok hozzászólásaival folytatódott.
Nagy Székely Ildikó, Népújság (Marosvásárhely)
A marosvásárhelyi utcanévtáblák ügyében kezdeményezett, mintegy 4500 aláírással támogatott petíciót adták át tegnap Peti András alpolgármesternek a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen civil csoport képviselői. A Deus Providebit Tanulmányi Házban ez alkalomból rendezett sajtótájékoztatón Borbély László parlamenti képviselő, Csegzi Sándor, Dorin Florea polgármester tanácsadója, a Civil Elkötelezettség Mozgalom illetékesei, illetve városlakók is jelen voltak. Barabás Miklós, a május 9-én alakult Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen csoport tagja eddigi lépéseiket – aláírásgyűjtés, villámcsődület szervezése, néma tüntetés a tanácsüléseken – ismertette.
– Megpróbáltuk elérni, hogy a politikum is érzékeny legyen a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét illetően, de azt tapasztaltuk, hogy a bombasztikus kijelentések mögött kevés a megvalósítás – összegzett Barabás. A szeptember 16-i helyi tanácsülésen kétnyelvű utcanévtáblák elkészítésére jóváhagyott 1.100.000 lej kapcsán azt is kifejtette, hogy a csoport képviselői találkoztak a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatóságának vezetőjével, Kiss Imolával, és kikérték az utcanévtáblákra vonatkozó költségvetés részletes lebontását, amelyből kiderül, hogy az idei évre csak 50 ezer lej van erre a célra előirányozva, az összeg, amelyet Peti András alpolgármester beharangozott, négyéves időszakra vonatkozik. A továbbiakban Benedek Lehel felsorolta a csoportnak az ügy előmozdítása érdekében tett javaslatait: a módosított utcanévjegyzék tanácsi határozatban való elfogadása (a korábbi ugyanis fordítási hibákkal van tele, a csoport Bartos-Elekes Zsombort kérte fel azok kijavítására), átlátható ütemterv elkészítése és elfogadása a táblák kihelyezését illetően, illetve a 2015- ös költségvetésből az ígért összeg további részének, 1.050.000 lejnek az elkülönítése. Benedek Lehel a néhány utcában kihelyezett kétnyelvű táblák feliratait is kifogásolta, amelyen a betűk ragasztva vannak, így nem időtállóak.
A petíció átvétele után Peti András így fogalmazott:
– Bár a felvezető után úgy tűnik, hogy szembenálló felek vagyunk, ennek semmi alapja nincs. Mindannyian a barikád ugyanazon oldalán állunk. Örülök annak, hogy a civil kezdeményezések egyre inkább hallatják hangjukat, erre régóta nagy szükség van ebben a városban. De a civil kurázsi, a civil részvétel azt feltételezi, hogy a politikai fél is megjelenik a kommunikációban. Ha lenne ilyen jellegű kommunikáció, tudnák, hogy a javasolt ütemterv már megvalósítás alatt áll.
Az alpolgármester elmondta, hogy a városvezetés egy történésztől kért segítséget az utcanevek lajstromának módosításához, illetve kiegészítéséhez, a továbbiakban pedig az olyan megvalósításokra irányította a figyelmet, mint az egyes tanintézeteken látható kétnyelvű táblák, a két nyelven szóló vakációs rádió, illetve a magyar rendezvények méltányos népszerűsítése a köztereken. Végül, a táblák minőségét illetően Peti András célzást tett arra, hogy a Civil Elkötelezettség Mozgalom egy bizonyos cég tábláit próbálná a hivatalra erőltetni. A CEMO vezetője, Szigeti Enikő határozottan elutasította a feltételezést.
Borbély László kijelentette, hogy nem érti, miért keletkezett feszültség a párbeszéd alatt, hiszen a kétnyelvű utcanévtáblák ügyében jelen levők nemcsak hogy a barikád ugyanazon oldalán állnak, de ki is egészítik egymást. Borbély arra is emlékeztetett, hogy a városi tanács 2007-ben már elfogadta az utcanevek magyar változatát, de a polgármester nem hagyta jóvá a határozat gyakorlatba ültetését.
Csegzi Sándor azt hangsúlyozta, hogy bizonyos, kisebbségeket érintő kérdéseket a román lakosság nélkül nem lehet megoldani, és a román oldal ellenkezése komoly akadálya annak, hogy a polgármester felvállalja ezt a kérdést. Ami a táblák kinézetét illeti, Csegzi azt is megjegyezte, hogy szabványosított táblákról van szó, így dizájnjukat nem a kivitelező határozza meg.
A találkozó a továbbiakban a civil szervezetek, illetve a jelen levő lakosok hozzászólásaival folytatódott.
Nagy Székely Ildikó, Népújság (Marosvásárhely)
2014. szeptember 20.
Novák Csaba Zoltán
LÉPÉSKÉNYSZERBEN „Barátságra ítélve.” Kádár János és Ceausescu 2.
A mérsékelt számonkérés időszakától a diplomáciai hidegháborúig: Kádár jól látta Ceauşescu „predesztinált” bukását, de kettőjük kapcsolatából rövid távon Ceauşescu került ki nyertesen.
A „mérsékelt számonkérés” időszaka
A hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a két ország közötti kapcsolatban nem csak a történelmi örökség és a nemzetiségi kérdés jelent problematikus pontot, a kommunista ideológia értelmezésében, a szocialista tábor jövőjét illetően is jelentős eltérések mutatkoztak. Kádár számára, amint azt többször hangsúlyozta, a Szovjetunió által kezdeményezett politikai, gazdasági együttműködés tűnt a járható útnak oly módon, hogy közben Magyarország ne térjen le a „klasszikus kádárizmus” útjáról. A romániai belpolitikai történések viszont jelentős belpolitikai fordulatot vettek. 1971-ben véget ért a Ceauşescu által, politikai célokból kezdeményezett rövid nyitási időszak. A júliusi tézisekkel nyilvánvalóvá vált, hogy a Ceauşescu-féle pártvezetés az ideológiai befele fordulás, a gazdasági reformok elutasítását helyezi előtérbe. Ceauşescu rendszere látványos neosztálinista jegyeket hordozott magában, amit különutas politika folytatása tett még markánsabbá. A jó taktikai érékkel bíró román pártvezető a szovjetek oldaláról is bebiztosította magát. A hatvanas évek második felében világosan jelezte a szovjeteknek, hogy nem kérdőjelezi meg a kommunista dogmákat, a szocialista tábor egységét, de ezek romániai megvalósításában külön utat akar.
A romániai helyzet változásával párhuzamosan Kádárnak belső kritikákkal is szembesülnie kellett. A magyarországi értelmiségi társadalom és ennek hatására néhány politikus is érzékelte, hogy a román-magyar viszony nem lépett előre a hatvanas évek tárgyalásai, az ott alkalmazott taktika nyomán. 1968-ban a Magyar Írószövetségben az értelmiségiek azt kérték számon, hogy mit tesz az MSZMP a határon túliak kérdésében. Nem sokkal később a romániai Fazekas János panaszai miatt a Népszabadság főszerkesztője, Gosztonyi János feljegyzést intézett Kádárhoz és felrótta az MSZMP Romániával szemben tanúsított passzivitását. A lassan körvonalazódó újabb Kádár-Ceauşescu találkozóra tehát az előbbinek lépnie kellett.
Erre az 1972-es barátsági szerződés aláírása jelenthetett megfelelő lehetőséget. A megoldatlan problémákat immár nem lehetett megkerülni, a magyar vezető nem tekinthetett el a belső kritikáktól. A találkozó előkészítése, Komócsin Zoltán és Aczél György tárgyalásai a román partnerekkel látszólag ezt jelezték. Az előkészítéssel megbízott Aczél és Komócsin az egyeztetések során egy sor olyan problematikus kérdést is felvetett, amire az előző években nem volt példa.
A két magyar politikus szembesítette a román küldötteket azzal, hogy a magyar fél, hogy az előző tárgyalások során lefektetett együttműködési alapelvek nem valósultak meg a gyakorlatban. Aczél sérelmezte, hogy Magyarország már évek óta nem kap választ olyan fontos kérdésekben mint: a vízügyi megállapodás, kulturális cserék, gazdasági kapcsolatok, kereskedelem stb. Ezúttal terítékre kerültek a román-magyar kapcsolatok neuralgikus pontjai, köztük a legkényesebb kérdés, az erdélyi magyarság helyzete is. A Paul Niculescu Mizil vezette román küldöttség válaszaiból azt lehetett kiszűrni, hogy a két vezető találkozása során végre előrelépésekre kerül sor.
A előkészítés során tehát adott volt a terep Kádárnak, hogy eredményeket csikarjon ki román partnerétől, amely ezúttal is a megszokott defenzív stratégiát választotta: védeni a meglevő pozíciókat, a status-quót, kivédeni és mérsékelni Magyarország túlzottnak tartott közeledési törekvéseit. Kádár ezúttal a jó példák ismertetése mellett egy kis lépéssel lelőbbre ment, a mérsékelt számonkérés taktikáját is bevetette. A két vezető beszélgetése során ismét felszínre került a két rendszer működése közötti különbség. Kádár, az aki nincs ellenünk, velünk van taktikáját vázolta fel, de Románia ekkor már az ideológiai szigor újabb útját járta. Kádár újabb kísérletet tett a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésére, konzulátusok felállítását javasolta és a Ceauşescuval való találkozásai során (tudomásunk szerint) először felvetette az oly kényes nemzetiségi kérdést is. Hangsúlyozta, hogy belügyi kérdésnek tekinti ugyanakkor arra hivatkozott, hogy érdekli a magyar közvéleményt a probléma, ezért nem kerülheti meg.
A román vezető az eddig is bevált taktikát alkalmazta, elviekben egyetértett a magyar felvetésekkel, a gyakorlati megvalósításokat viszont időben eltolta. A romániai helyzet felvázolása közben pedig visszaverte a nemzetiségi kérdésben elhangzott magyar utalásokat. Kádár nem bonyolódott vitába, pedig a magyar pártvezetésnek ekkor már összetett elemzései voltak a romániai helyzetről, a nemzetiségpolitikában felmerülő problémákról. A találkozóról Kádár javaslatára emlékeztető is készült, amely a magyar fél számára életben tartotta azt a reményt, hogy ezúttal konkrét megvalósításokra is sor kerül.
Az 1972-es találkozó nem váltotta be a várt magyar reményeket. A román pártvezetés nem nyitott, ellenkezőleg sok területen még inkább visszafogta a kétoldalú kapcsolatokat, elsősorban a kulturális élet területén. Ceauşescu, ekkor már államelnöki funkcióban is, nagyfokú hatalomkoncentrációt hajtott végre, személyi kultusza növekvő tendenciákat mutatott. A magyar külügyminisztérium elemzése szerint a szomszédos ország a „nemzeti érdekeit a szocializmus fölé állította, a szocializmusban bekövetkezett változásokat figyelmen kívül hagyja a szocialista országokkal való kapcsolatában, a KGST-ben a saját érdekeit a közösségi érdekek fölé helyezi.” Az elemzés aláhúzta, hogy Magyarország és Románia kapcsolatai formailag rendben vannak, de messzire elmaradnak a lehetőségektől. Az 1972-es találkozó emlékeztetőjéből a reméltnél is kevesebb valósült meg, nem növekedett a kishatárforgalom, a kulturális termékek cseréje csökkent és nem utolsó sorban, nem javult, sőt látványosan romlott a határon túli magyarság helyzete is.
A magyar közvélemény ekkor már tisztában volt a helyzet mélységével. Az értelmiségiek részéről egyre több kritika fogalmazódott meg Kádár irányába, hogy magára hagyta az erdélyi magyarokat. Közben elkészült az első hivatalos elemzés is a határon túli magyarok helyzetéről. Valószínűleg a belpolitikai nyomás hatására vállalta Kádár, hogy egy újabb, számára egyre kényelmetlenebbé váló, magyar-román találkozón vegyen részt. Kádár tartózkodó magatartásáról számol be Roska István is visszaemlékezésében. A magyar vezető már annyira nem óhajtotta román partnere társaságát, hogy nem volt hajlandó Nicolae Ceauşescuval egy épületben megszállni. Kádár ekkor még mindig hajlott arra, hogy a kényes kérdéseket a kétoldalú kapcsolatok szintjén lehet megoldani és nem a nemzetközi fórumok előtt. Végül 1977-ben két fordulóban találkoztak a határ mellett, Nagyváradon, majd Debrecenben.
Kádár ismét a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésével próbálkozott. Az ebben a kérdéskörben szokásos problémák (kulturális csere, oktatási együttműködés, kishatárforgalom stb.) mellett két olyan javaslattal is előállt, ami gyakorlatba ültetésétől konkrét megoldásokat remélt. A nemzetiségek híd szerepének elfogadtatásától az erdélyi magyarság kettős, elsősorban a Magyarországihoz való kötődésének elismerését remélhette. A konzulátusok felállításával pedig a kétoldalú kapcsolatokat pedig jogilag és törvényesen szabályozott új szintre lehetett volna emelni a remények szerint.
Kádár némi sikerként könyvelhette el, hogy végül is mindkét javaslatát elfogadta a román fél. A közös nyilatkozatban szerepelt a nemzetiségek híd szerepének elve, illetve a konzulátusok felállítására is konkrét ígértek hangzottak el.
A jószomszédi stratégia bukása és a diplomáciai „hidegháború”
A Nagyvárad-Debrecen találkozó utáni reményeket a romániai belpolitikai változások nagyon gyorsan eloszlatták. A reformokra képtelen, a nemzetközi gazdasági helyzettől is sújtott Ceauşescu rendszer tovább ment a neosztálinista gazdaságpolitika és az egyszemélyes diktatúra fémjelezte úton. A román pártvezér felismerte azt, hogy addig, amíg nem áll fenn részéről a szocialista tömb elhagyása, addig Románia kérdése nem lesz stratégiailag fontos az amúgy is belső politikai és gazdasági problémákkal terhelt Szovjetuniónak. A nyolcvanas évektől kezdődően nyílt asszimilációs politikát folytattak a nemzetiségek ellen. A két ország kapcsolat nem hogy javult volna 1977 után, hanem határozottan negatív tendenciákat mutatott. Kádár Nicolae Ceauşescuval kapcsolatos külpolitikai törekvései és stratégiája csődöt mondott. A magyar külügyminisztérium éves jelentése csökkenő tendenciákról beszélt minden területen.
Kádár ekkor már, felismerve a Nagyvárad-Debrecen utáni zsákutcás helyzetet, tudatosan kerülte a román pártvezetővel való hivatalos találkozót. Ceauşescu viszont több úton-módon jelezte, hogy szívesen ellátogatna Budapestre, viszonozni az 1972-es magyar látogatást. Kádár, az eddigi sikertelen próbálkozásai után nem szerette volna legitimálni a romániai állapotokat, Ceauşescunak viszont, az egyre elszigeteltebb külpolitikai helyzetben jól jött volna ily módon kommunikálni, hogy a román-magyar kapcsolatok a helyes mederben vannak. A hivatalos magyar álláspont szerint a felsőbb szintű találkozó akkor érik be, ha a függő kérdéseket le tudják zárni, ha a 1977-es találkozó eredményeiről pozitív mérleg vonható meg.
Kádárnak 1977 után sikerült elkerülnie a Ceauşescuval történő hivatalos, kétoldalú találkozót. A nemzetközi fórumokon kívül többé nem találkoztak. Ugyanakkor nem menekülhetett a román vezető politikájának következményeitől. A romániai magyarság helyzetének romlásával és a magyarországi közvélemény ebben a kérdésben is egyre aktívabb megnyilvánulásai lépéskényszerbe hozták. A magyar pártvezetésnek komoly ellenlépéseket kellett tenni. Kádár ebben már nem kívánt részt venni, a megoldást másokra bízta, azt is mondhatjuk, szabad kezet adva. A nyolcvanas évek közepétől erőteljes propaganda- és diplomáciai háború bontakozott ki a két ország között. Ceauşescu teljes erőbedobással vett részt ebben, Kádár viszont csak asszisztált.
Összegzés Ha a fent vázolt eseményeket kivetítenénk egy képzeltbeli grafikonra egy erőteljesen hullámzó, az idő múlásával kimondottan lefele tendáló kapcsolatrendszer képét kapnánk meg. Mindezt több tényező is befolyásolta: a két ország belpolitikai helyzete, történelmi öröksége, a szocialista táborban és a nemzetközi életben lezajlott folyamatok, a két politikus szocializációja, habitusa. A két vezető kapcsolatát és a korszakot alaposan megvizsgálva kijelenthetjük, hogy két, egymástól nagyon különböző, esetenként egymásnak teljesen ellentmondó személyiségről, politikai koncepcióról beszélhetünk.
Kádár János internacionalista volt, Trianon után született és a munkásmozgalomban szocializálódott. Reálpolitikus volt, nem szerette a kockázatot. Fontos volt számár a „fontolva haladás”, a biztosan elérhető eredmény. Internacionalizmusa végigkísérte egész pályafutását, és meghatározta a munkásmozgalomhoz és a szocialista táborhoz fűződő viszonyát. Ami a Szovjetunióval való kapcsolatát illeti, ezt nagymértékben meghatározta 1956 öröksége is. Kádár plebejus nemzetfelfogása is valószínűleg az internacionalista szocializációjából és az ország reálpolitikai helyzetéből fakadt. Kádárra, ahogy többen is megállapították, jellemző volt, hogy gyakran jobban félt a magyar nacionalizmustól, mint a szomszédos országok nacionalizmusától.
Nicolae Ceauşescu szintén a munkásmozgalomban szocializálódott, de politikai karrierjének alakulását nagyban meghatározta a párton belüli frakcióharc. 1952-ben a hazai, „nemzeti” vonal győzedelmeskedett a Luka László és Ana Pauker fémjelezte moszkovita frakció fölött, 1956 után pedig a megerősödött román pártvezetés fokozatosan elkezdte a Szovjetuniótól történő „függetlenedés” előkészítését és megvalósítását. Ez a későbbiekben a párt egyik legfontosabb legitimációs eszköze lett. Ceauşescu ilyen értelemben nacionalista volt, hatalmát nagymértékben a nemzeti szuverenitásra és saját erőforrások használatának mobilizálható hatására építette. A nacionalizmust legitimációs és mobilizációs eszközként használta. Ceauşescu a hatvanas évektől egy emancipációt óhajtó romániai elit élén állt, és ennek a törekvéseit fogalmazta meg, ugyanakkor diktátor is volt. Kádár reformokkal, antinacionalizmussal, társadalmi megbékéléssel és jóléttel operált, Ceauşescu ellenkezőleg: egyre nagyobb teret engedett a nemzeti tudatnak.
A hatvanas évek közepétől Kádárnak a nagy társadalmi támogatottsággal bíró Ceauşescuval kellett volna rendezni a magyar-román kérdéseket, kitörni az 1956 utáni defenzív állapotokból. Kádár ekkor úgy mérte fel, hogy a két ország belső viszonyainak kölcsönös kiismerésével, rendezésével elérhető lesz a szerinte mindenre megoldást hozó kétoldalú kapcsolatok elmélyítése. Az 1966-os és 67-es találkozók ennek a szellemiségében zajlottak le.
Kádár a belső reformok, a szocialista együttműködés útján járó, a belpolitikai „hibákat” állandóan az internacionalizmus szellemiségében korrigáló Magyarország barátságát ajánlotta fel annak érdekében, hogy kielégítse a magyar társadalom és a politikai osztály igényeit, elvárásait. Ceauşescu ekkor már a különutas politika ösvényét járta. Románia részéről nem merült fel a kommunista ideológiával való szakítás, a tábor elhagyásának lehetősége, ugyanakkor világosan jelezte (és az adott politikai kontextusban meg is tehette), hogy saját erőforrásait használva halad a szocializmus útján. Ebben Magyarországra csak annyiban volt szükség, hogy a román pártvezetés szándékainak megfelelően kezelje a két ország között a nemzetiségi kérdés miatt fennálló sajátos viszonyt. Ceauşescunak ebből a logikából nézve nem állt érdekében a kétoldalú kapcsolatok átlagosan túli elmélyítése. Az internacionalizmus sem motiválta, és a romániai magyarság és az anyaország viszonyának elmélyülése sem állt érdekében. Ezt különböző taktikai fogásokkal érte el. Kádár Jánossal szemben a halogatás és a látszatkapcsolatok fenntartása taktikáját alkalmazta, belpolitikai szinten pedig esetenként a romániai magyar elit részleges politikai integrációjával húzta ki sikeresen a kérdés méregfogát.
A hetvenes évek elejére nyilvánvalóvá vált Kádár számára is, hogy az előző taktika nem hozta meg a kívánt eredményeket. Ráadásul, a nemzetiségi kérdés területén a magyar értelmiség részéről is egyre nagyobb nyomás nehezedett rá. A román pártvezetés mindenképpen szembesíteni kellett a magyar részről felmerülő problémákkal. Kádár ezt 1972-ben és 1977-ben mérsékelt formában tette meg. Ekkor sem mert felvállalni egy esetleges konfliktushelyzetet román partnerével. Jellemző, hogy az Aczél, Komócsin előkészítőn sokkal hangsúlyosabban merültek fel a problémák, mint a későbbi államfői találkozón. 1977-ben a két vezető a két ország határán találkozott, és mindketten elmentek addig a határig, ameddig politikájuk engedte őket. És ez fordítva is igaz: mindkét politikus eljutott addig a pontig, ameddig a másik engedte őt.
1977 után már nem került sor több kétoldalú találkozóra, habár a román fél taktikai megfontolásból többször is szorgalmazta. A két ország viszony a nyolcvanas évektől folyamatosan romlott, sőt azt is mondhatjuk, hogy egyfajta diplomácia „hidegháború” vette kezdetét. Kádár ebben viszont már nem vállalt aktív szerepet.
A korszakot vizsgálva azt is megállapíthatjuk, hogy az esetek többségében Kádár lépéskényszerben volt Ceauşescuval szemben. 1956 után új alapokra kellett helyezni a kétoldalú kapcsolatokat, a hatvanas évek végén figyelembe kellett venni Ceauşescu nemzetközi sikereit, és nem utolsó sorban folyamatosan figyelni kellett a két ország történelmi örökségét, a romániai magyarság helyzetét, amire a magyar társadalom érthető módón érzékeny volt.
Kádár és Ceauşescu kölcsönösen nem kedvelték egymást, és ez a kortársak visszaemlékezése mellett kimutatható a személyes találkozókról készült jegyzőkönyvekből is. A Kádár-Ceauşescu beszélgetésekből általában hiányoztak a hivatalos kapcsolatokon túlmutató személyes megnyilvánulások. A szovjet-román találkozókon a két ország kapcsolatában mélypontot jelentő hatvanas években sem maradtak el az anekdotázások, a különböző vadásztörténetek kölcsönös megosztása. Kádár nem kedvelte román partnere stílusát, személyiségét, politikai habitusát. Ceauşescu túl gyengének tartotta Kádárt, aki nem képes erőteljesen kezében tartani a dolgokat, így teret enged a Románia által túlzottan is félt magyar nacionalizmusnak. Ceauşescunak Kádár annyiban volt fontos, hogy a külvilág számára fenntartsa a normalitás látszatát, Magyarország nem tartozott a stratégiailag fontos partnerek közé.
Kádár nem volt dinamikus a Ceauşescuval való kapcsolatában, a tárgyalások során sosem váltott ütemet, kerülte a konfrontációt még akkor is, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az általa szorgalmazott stratégia nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Elvi megfontolásokból ugyanazt az internacionalista diskurzust erőltette, internacionalista szocializációja és a Trianon-komplexus foglya maradt a román partnerével szemben.
A valóság az, hogy a két vezető között az idő előrehaladtával egyre több volt a nézetkülönbség a szocializmus fejlődését illető kérdésekben is. A Kádár által preferált kivárás taktikája, hogy Ceauşescu „eltévelyedése” a szocializmus helyes útjáról a diktátor és az általa képviselt politika bukását eredményezi, nagyon későn avanzsált előnnyé. Mire ez beérett a nyolcvanas évek második felében, Kádár esetében már egy öregedő, a konfrontációkat még inkább nem vállaló politikusról beszélhetünk. Kádár jól látta Ceauşescu „predesztinált” bukását, ugyanakkor nem sikerült megoldást találni a bukás bekövetkeztéig fennmaradó időszakra. Kettőjük kapcsolatából rövid távon Ceauşescu került ki nyertesen, hiszen mérsékelt diplomáciai agresszivitással és ügyes külpolitikai lavírozással mindig sikeresen tematizálta a felmerülő kérdéseket, elhárította a Kádár részéről érkező gyenge kísérleteket.
Novák Csaba Zoltán
1975-ben született Nyárádszeredában. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Benedek Eelek Tanítóképzőben végezte. 2002-ben történelem szakos oklevelet szerzett, majd 2002-2003 között mesteri képzésen vett részt a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. 2004-től doktori tanulmányokat folytat a Román Akadémia Nicolae Iorga Történettudományi Intézetében Bukarestben. Jelenleg a Román Akadémia Gheorghe Şincai Társadalomtudományi Kutatóintézet munkatársa Marosvásárhelyen. Kutatási területe: nemzetiségpolitika Romániában a 20. sz. második felében, román-magyar kapcsolatok, Kelet-Európa története, baloldaliság, rendszerváltás 1989. Fontosabb publikációk: Raport final. (A romániai kommunizmust elemző Tismăneanu Bizottság jelentése) társszerző Fejezetek Marosvásárhely új- és legújabb kori történetéből. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007. társszerkesztő Aranykorszak? A Ceausescu-rendszer magyarságpolitikája 1965-1974. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2010. Rendszerváltás és politikai átmenet Marosvásárhelyen 1945-1948. In: Marosvásárhely új és legújabb kori történetéből. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007. „A nyitás éve”, 1968. A romániai magyar értelmiségiek találkozója Nicolae Ceausescuval. Múltunk 2008/2. 229-266. pp. A román külpolitikai gondolkodás magyarságképe 1956 után. Limes, 3-4/2008. 52-68. pp. A romániai magyar kisebbség helyzete. Petru Groza politikájának magyar támogatása. In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Budapest, 2008. 204-210. pp. A Brezsnyev doktrína és a szovjet nemzetiségpolitikai fordulat kelet-közép-európai következményei. In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Budapest, 2008. 274- 278. pp. Revoluţia din decembrie 1989 în judeţele Harghita, Covasna şi Mureş. Clio 1989, 2008/2. Bucureşti. 48-59. pp. Udvarhely vagy Csíkszereda? Harc a megyeszékhelyért. (Egy csíkszeredai küldöttség Nicolae Ceauşescunal 1968-ban). Székelyföld, 2008/július. Anul posibilităţilor? 1968 în România şi problema naţională. In: Partide politice şi minorităţile naţionale din România în secolul XX. 4. Techno Media, Sibiu, 2009. 299-319. pp. Politica naţională a PCR la sfârşitul anilor ’60 la începutul deceniulul următor. In: Minoritatea Maghiară în perioada comunistă.” Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităţii Naţionale, Cluj-Napoca, 2009. Impactul reformei administrative don 1968 asupra politicii faţă de minoritatea maghiară. In: Minoritatea Maghiară în perioada comunistă.” Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităţii Naţionale, Cluj-Napoca, 2009. Faţă în faţă. Întâlnirea dintre conducerea de partid şi elita intelectuală maghiară din România la 28 iunie 1968. Anuarul Institului de Istorie „Nicolae Iorga”. A Székelyföld és az 1968-as közigazgatási reform. Székelyföld, 8/2010, 91-111. pp. În slujba naţiunii şi a partidului. Dubla identitate a unui activist maghiar. Exemplul lui Janos Fazekas. Partide politice şi minorităţi naţionale din România în secolul XX., Techno Media, Sibiu, 2010, 316-329. pp.
Transindex.ro
LÉPÉSKÉNYSZERBEN „Barátságra ítélve.” Kádár János és Ceausescu 2.
A mérsékelt számonkérés időszakától a diplomáciai hidegháborúig: Kádár jól látta Ceauşescu „predesztinált” bukását, de kettőjük kapcsolatából rövid távon Ceauşescu került ki nyertesen.
A „mérsékelt számonkérés” időszaka
A hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a két ország közötti kapcsolatban nem csak a történelmi örökség és a nemzetiségi kérdés jelent problematikus pontot, a kommunista ideológia értelmezésében, a szocialista tábor jövőjét illetően is jelentős eltérések mutatkoztak. Kádár számára, amint azt többször hangsúlyozta, a Szovjetunió által kezdeményezett politikai, gazdasági együttműködés tűnt a járható útnak oly módon, hogy közben Magyarország ne térjen le a „klasszikus kádárizmus” útjáról. A romániai belpolitikai történések viszont jelentős belpolitikai fordulatot vettek. 1971-ben véget ért a Ceauşescu által, politikai célokból kezdeményezett rövid nyitási időszak. A júliusi tézisekkel nyilvánvalóvá vált, hogy a Ceauşescu-féle pártvezetés az ideológiai befele fordulás, a gazdasági reformok elutasítását helyezi előtérbe. Ceauşescu rendszere látványos neosztálinista jegyeket hordozott magában, amit különutas politika folytatása tett még markánsabbá. A jó taktikai érékkel bíró román pártvezető a szovjetek oldaláról is bebiztosította magát. A hatvanas évek második felében világosan jelezte a szovjeteknek, hogy nem kérdőjelezi meg a kommunista dogmákat, a szocialista tábor egységét, de ezek romániai megvalósításában külön utat akar.
A romániai helyzet változásával párhuzamosan Kádárnak belső kritikákkal is szembesülnie kellett. A magyarországi értelmiségi társadalom és ennek hatására néhány politikus is érzékelte, hogy a román-magyar viszony nem lépett előre a hatvanas évek tárgyalásai, az ott alkalmazott taktika nyomán. 1968-ban a Magyar Írószövetségben az értelmiségiek azt kérték számon, hogy mit tesz az MSZMP a határon túliak kérdésében. Nem sokkal később a romániai Fazekas János panaszai miatt a Népszabadság főszerkesztője, Gosztonyi János feljegyzést intézett Kádárhoz és felrótta az MSZMP Romániával szemben tanúsított passzivitását. A lassan körvonalazódó újabb Kádár-Ceauşescu találkozóra tehát az előbbinek lépnie kellett.
Erre az 1972-es barátsági szerződés aláírása jelenthetett megfelelő lehetőséget. A megoldatlan problémákat immár nem lehetett megkerülni, a magyar vezető nem tekinthetett el a belső kritikáktól. A találkozó előkészítése, Komócsin Zoltán és Aczél György tárgyalásai a román partnerekkel látszólag ezt jelezték. Az előkészítéssel megbízott Aczél és Komócsin az egyeztetések során egy sor olyan problematikus kérdést is felvetett, amire az előző években nem volt példa.
A két magyar politikus szembesítette a román küldötteket azzal, hogy a magyar fél, hogy az előző tárgyalások során lefektetett együttműködési alapelvek nem valósultak meg a gyakorlatban. Aczél sérelmezte, hogy Magyarország már évek óta nem kap választ olyan fontos kérdésekben mint: a vízügyi megállapodás, kulturális cserék, gazdasági kapcsolatok, kereskedelem stb. Ezúttal terítékre kerültek a román-magyar kapcsolatok neuralgikus pontjai, köztük a legkényesebb kérdés, az erdélyi magyarság helyzete is. A Paul Niculescu Mizil vezette román küldöttség válaszaiból azt lehetett kiszűrni, hogy a két vezető találkozása során végre előrelépésekre kerül sor.
A előkészítés során tehát adott volt a terep Kádárnak, hogy eredményeket csikarjon ki román partnerétől, amely ezúttal is a megszokott defenzív stratégiát választotta: védeni a meglevő pozíciókat, a status-quót, kivédeni és mérsékelni Magyarország túlzottnak tartott közeledési törekvéseit. Kádár ezúttal a jó példák ismertetése mellett egy kis lépéssel lelőbbre ment, a mérsékelt számonkérés taktikáját is bevetette. A két vezető beszélgetése során ismét felszínre került a két rendszer működése közötti különbség. Kádár, az aki nincs ellenünk, velünk van taktikáját vázolta fel, de Románia ekkor már az ideológiai szigor újabb útját járta. Kádár újabb kísérletet tett a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésére, konzulátusok felállítását javasolta és a Ceauşescuval való találkozásai során (tudomásunk szerint) először felvetette az oly kényes nemzetiségi kérdést is. Hangsúlyozta, hogy belügyi kérdésnek tekinti ugyanakkor arra hivatkozott, hogy érdekli a magyar közvéleményt a probléma, ezért nem kerülheti meg.
A román vezető az eddig is bevált taktikát alkalmazta, elviekben egyetértett a magyar felvetésekkel, a gyakorlati megvalósításokat viszont időben eltolta. A romániai helyzet felvázolása közben pedig visszaverte a nemzetiségi kérdésben elhangzott magyar utalásokat. Kádár nem bonyolódott vitába, pedig a magyar pártvezetésnek ekkor már összetett elemzései voltak a romániai helyzetről, a nemzetiségpolitikában felmerülő problémákról. A találkozóról Kádár javaslatára emlékeztető is készült, amely a magyar fél számára életben tartotta azt a reményt, hogy ezúttal konkrét megvalósításokra is sor kerül.
Az 1972-es találkozó nem váltotta be a várt magyar reményeket. A román pártvezetés nem nyitott, ellenkezőleg sok területen még inkább visszafogta a kétoldalú kapcsolatokat, elsősorban a kulturális élet területén. Ceauşescu, ekkor már államelnöki funkcióban is, nagyfokú hatalomkoncentrációt hajtott végre, személyi kultusza növekvő tendenciákat mutatott. A magyar külügyminisztérium elemzése szerint a szomszédos ország a „nemzeti érdekeit a szocializmus fölé állította, a szocializmusban bekövetkezett változásokat figyelmen kívül hagyja a szocialista országokkal való kapcsolatában, a KGST-ben a saját érdekeit a közösségi érdekek fölé helyezi.” Az elemzés aláhúzta, hogy Magyarország és Románia kapcsolatai formailag rendben vannak, de messzire elmaradnak a lehetőségektől. Az 1972-es találkozó emlékeztetőjéből a reméltnél is kevesebb valósült meg, nem növekedett a kishatárforgalom, a kulturális termékek cseréje csökkent és nem utolsó sorban, nem javult, sőt látványosan romlott a határon túli magyarság helyzete is.
A magyar közvélemény ekkor már tisztában volt a helyzet mélységével. Az értelmiségiek részéről egyre több kritika fogalmazódott meg Kádár irányába, hogy magára hagyta az erdélyi magyarokat. Közben elkészült az első hivatalos elemzés is a határon túli magyarok helyzetéről. Valószínűleg a belpolitikai nyomás hatására vállalta Kádár, hogy egy újabb, számára egyre kényelmetlenebbé váló, magyar-román találkozón vegyen részt. Kádár tartózkodó magatartásáról számol be Roska István is visszaemlékezésében. A magyar vezető már annyira nem óhajtotta román partnere társaságát, hogy nem volt hajlandó Nicolae Ceauşescuval egy épületben megszállni. Kádár ekkor még mindig hajlott arra, hogy a kényes kérdéseket a kétoldalú kapcsolatok szintjén lehet megoldani és nem a nemzetközi fórumok előtt. Végül 1977-ben két fordulóban találkoztak a határ mellett, Nagyváradon, majd Debrecenben.
Kádár ismét a kétoldalú kapcsolatok elmélyítésével próbálkozott. Az ebben a kérdéskörben szokásos problémák (kulturális csere, oktatási együttműködés, kishatárforgalom stb.) mellett két olyan javaslattal is előállt, ami gyakorlatba ültetésétől konkrét megoldásokat remélt. A nemzetiségek híd szerepének elfogadtatásától az erdélyi magyarság kettős, elsősorban a Magyarországihoz való kötődésének elismerését remélhette. A konzulátusok felállításával pedig a kétoldalú kapcsolatokat pedig jogilag és törvényesen szabályozott új szintre lehetett volna emelni a remények szerint.
Kádár némi sikerként könyvelhette el, hogy végül is mindkét javaslatát elfogadta a román fél. A közös nyilatkozatban szerepelt a nemzetiségek híd szerepének elve, illetve a konzulátusok felállítására is konkrét ígértek hangzottak el.
A jószomszédi stratégia bukása és a diplomáciai „hidegháború”
A Nagyvárad-Debrecen találkozó utáni reményeket a romániai belpolitikai változások nagyon gyorsan eloszlatták. A reformokra képtelen, a nemzetközi gazdasági helyzettől is sújtott Ceauşescu rendszer tovább ment a neosztálinista gazdaságpolitika és az egyszemélyes diktatúra fémjelezte úton. A román pártvezér felismerte azt, hogy addig, amíg nem áll fenn részéről a szocialista tömb elhagyása, addig Románia kérdése nem lesz stratégiailag fontos az amúgy is belső politikai és gazdasági problémákkal terhelt Szovjetuniónak. A nyolcvanas évektől kezdődően nyílt asszimilációs politikát folytattak a nemzetiségek ellen. A két ország kapcsolat nem hogy javult volna 1977 után, hanem határozottan negatív tendenciákat mutatott. Kádár Nicolae Ceauşescuval kapcsolatos külpolitikai törekvései és stratégiája csődöt mondott. A magyar külügyminisztérium éves jelentése csökkenő tendenciákról beszélt minden területen.
Kádár ekkor már, felismerve a Nagyvárad-Debrecen utáni zsákutcás helyzetet, tudatosan kerülte a román pártvezetővel való hivatalos találkozót. Ceauşescu viszont több úton-módon jelezte, hogy szívesen ellátogatna Budapestre, viszonozni az 1972-es magyar látogatást. Kádár, az eddigi sikertelen próbálkozásai után nem szerette volna legitimálni a romániai állapotokat, Ceauşescunak viszont, az egyre elszigeteltebb külpolitikai helyzetben jól jött volna ily módon kommunikálni, hogy a román-magyar kapcsolatok a helyes mederben vannak. A hivatalos magyar álláspont szerint a felsőbb szintű találkozó akkor érik be, ha a függő kérdéseket le tudják zárni, ha a 1977-es találkozó eredményeiről pozitív mérleg vonható meg.
Kádárnak 1977 után sikerült elkerülnie a Ceauşescuval történő hivatalos, kétoldalú találkozót. A nemzetközi fórumokon kívül többé nem találkoztak. Ugyanakkor nem menekülhetett a román vezető politikájának következményeitől. A romániai magyarság helyzetének romlásával és a magyarországi közvélemény ebben a kérdésben is egyre aktívabb megnyilvánulásai lépéskényszerbe hozták. A magyar pártvezetésnek komoly ellenlépéseket kellett tenni. Kádár ebben már nem kívánt részt venni, a megoldást másokra bízta, azt is mondhatjuk, szabad kezet adva. A nyolcvanas évek közepétől erőteljes propaganda- és diplomáciai háború bontakozott ki a két ország között. Ceauşescu teljes erőbedobással vett részt ebben, Kádár viszont csak asszisztált.
Összegzés Ha a fent vázolt eseményeket kivetítenénk egy képzeltbeli grafikonra egy erőteljesen hullámzó, az idő múlásával kimondottan lefele tendáló kapcsolatrendszer képét kapnánk meg. Mindezt több tényező is befolyásolta: a két ország belpolitikai helyzete, történelmi öröksége, a szocialista táborban és a nemzetközi életben lezajlott folyamatok, a két politikus szocializációja, habitusa. A két vezető kapcsolatát és a korszakot alaposan megvizsgálva kijelenthetjük, hogy két, egymástól nagyon különböző, esetenként egymásnak teljesen ellentmondó személyiségről, politikai koncepcióról beszélhetünk.
Kádár János internacionalista volt, Trianon után született és a munkásmozgalomban szocializálódott. Reálpolitikus volt, nem szerette a kockázatot. Fontos volt számár a „fontolva haladás”, a biztosan elérhető eredmény. Internacionalizmusa végigkísérte egész pályafutását, és meghatározta a munkásmozgalomhoz és a szocialista táborhoz fűződő viszonyát. Ami a Szovjetunióval való kapcsolatát illeti, ezt nagymértékben meghatározta 1956 öröksége is. Kádár plebejus nemzetfelfogása is valószínűleg az internacionalista szocializációjából és az ország reálpolitikai helyzetéből fakadt. Kádárra, ahogy többen is megállapították, jellemző volt, hogy gyakran jobban félt a magyar nacionalizmustól, mint a szomszédos országok nacionalizmusától.
Nicolae Ceauşescu szintén a munkásmozgalomban szocializálódott, de politikai karrierjének alakulását nagyban meghatározta a párton belüli frakcióharc. 1952-ben a hazai, „nemzeti” vonal győzedelmeskedett a Luka László és Ana Pauker fémjelezte moszkovita frakció fölött, 1956 után pedig a megerősödött román pártvezetés fokozatosan elkezdte a Szovjetuniótól történő „függetlenedés” előkészítését és megvalósítását. Ez a későbbiekben a párt egyik legfontosabb legitimációs eszköze lett. Ceauşescu ilyen értelemben nacionalista volt, hatalmát nagymértékben a nemzeti szuverenitásra és saját erőforrások használatának mobilizálható hatására építette. A nacionalizmust legitimációs és mobilizációs eszközként használta. Ceauşescu a hatvanas évektől egy emancipációt óhajtó romániai elit élén állt, és ennek a törekvéseit fogalmazta meg, ugyanakkor diktátor is volt. Kádár reformokkal, antinacionalizmussal, társadalmi megbékéléssel és jóléttel operált, Ceauşescu ellenkezőleg: egyre nagyobb teret engedett a nemzeti tudatnak.
A hatvanas évek közepétől Kádárnak a nagy társadalmi támogatottsággal bíró Ceauşescuval kellett volna rendezni a magyar-román kérdéseket, kitörni az 1956 utáni defenzív állapotokból. Kádár ekkor úgy mérte fel, hogy a két ország belső viszonyainak kölcsönös kiismerésével, rendezésével elérhető lesz a szerinte mindenre megoldást hozó kétoldalú kapcsolatok elmélyítése. Az 1966-os és 67-es találkozók ennek a szellemiségében zajlottak le.
Kádár a belső reformok, a szocialista együttműködés útján járó, a belpolitikai „hibákat” állandóan az internacionalizmus szellemiségében korrigáló Magyarország barátságát ajánlotta fel annak érdekében, hogy kielégítse a magyar társadalom és a politikai osztály igényeit, elvárásait. Ceauşescu ekkor már a különutas politika ösvényét járta. Románia részéről nem merült fel a kommunista ideológiával való szakítás, a tábor elhagyásának lehetősége, ugyanakkor világosan jelezte (és az adott politikai kontextusban meg is tehette), hogy saját erőforrásait használva halad a szocializmus útján. Ebben Magyarországra csak annyiban volt szükség, hogy a román pártvezetés szándékainak megfelelően kezelje a két ország között a nemzetiségi kérdés miatt fennálló sajátos viszonyt. Ceauşescunak ebből a logikából nézve nem állt érdekében a kétoldalú kapcsolatok átlagosan túli elmélyítése. Az internacionalizmus sem motiválta, és a romániai magyarság és az anyaország viszonyának elmélyülése sem állt érdekében. Ezt különböző taktikai fogásokkal érte el. Kádár Jánossal szemben a halogatás és a látszatkapcsolatok fenntartása taktikáját alkalmazta, belpolitikai szinten pedig esetenként a romániai magyar elit részleges politikai integrációjával húzta ki sikeresen a kérdés méregfogát.
A hetvenes évek elejére nyilvánvalóvá vált Kádár számára is, hogy az előző taktika nem hozta meg a kívánt eredményeket. Ráadásul, a nemzetiségi kérdés területén a magyar értelmiség részéről is egyre nagyobb nyomás nehezedett rá. A román pártvezetés mindenképpen szembesíteni kellett a magyar részről felmerülő problémákkal. Kádár ezt 1972-ben és 1977-ben mérsékelt formában tette meg. Ekkor sem mert felvállalni egy esetleges konfliktushelyzetet román partnerével. Jellemző, hogy az Aczél, Komócsin előkészítőn sokkal hangsúlyosabban merültek fel a problémák, mint a későbbi államfői találkozón. 1977-ben a két vezető a két ország határán találkozott, és mindketten elmentek addig a határig, ameddig politikájuk engedte őket. És ez fordítva is igaz: mindkét politikus eljutott addig a pontig, ameddig a másik engedte őt.
1977 után már nem került sor több kétoldalú találkozóra, habár a román fél taktikai megfontolásból többször is szorgalmazta. A két ország viszony a nyolcvanas évektől folyamatosan romlott, sőt azt is mondhatjuk, hogy egyfajta diplomácia „hidegháború” vette kezdetét. Kádár ebben viszont már nem vállalt aktív szerepet.
A korszakot vizsgálva azt is megállapíthatjuk, hogy az esetek többségében Kádár lépéskényszerben volt Ceauşescuval szemben. 1956 után új alapokra kellett helyezni a kétoldalú kapcsolatokat, a hatvanas évek végén figyelembe kellett venni Ceauşescu nemzetközi sikereit, és nem utolsó sorban folyamatosan figyelni kellett a két ország történelmi örökségét, a romániai magyarság helyzetét, amire a magyar társadalom érthető módón érzékeny volt.
Kádár és Ceauşescu kölcsönösen nem kedvelték egymást, és ez a kortársak visszaemlékezése mellett kimutatható a személyes találkozókról készült jegyzőkönyvekből is. A Kádár-Ceauşescu beszélgetésekből általában hiányoztak a hivatalos kapcsolatokon túlmutató személyes megnyilvánulások. A szovjet-román találkozókon a két ország kapcsolatában mélypontot jelentő hatvanas években sem maradtak el az anekdotázások, a különböző vadásztörténetek kölcsönös megosztása. Kádár nem kedvelte román partnere stílusát, személyiségét, politikai habitusát. Ceauşescu túl gyengének tartotta Kádárt, aki nem képes erőteljesen kezében tartani a dolgokat, így teret enged a Románia által túlzottan is félt magyar nacionalizmusnak. Ceauşescunak Kádár annyiban volt fontos, hogy a külvilág számára fenntartsa a normalitás látszatát, Magyarország nem tartozott a stratégiailag fontos partnerek közé.
Kádár nem volt dinamikus a Ceauşescuval való kapcsolatában, a tárgyalások során sosem váltott ütemet, kerülte a konfrontációt még akkor is, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az általa szorgalmazott stratégia nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Elvi megfontolásokból ugyanazt az internacionalista diskurzust erőltette, internacionalista szocializációja és a Trianon-komplexus foglya maradt a román partnerével szemben.
A valóság az, hogy a két vezető között az idő előrehaladtával egyre több volt a nézetkülönbség a szocializmus fejlődését illető kérdésekben is. A Kádár által preferált kivárás taktikája, hogy Ceauşescu „eltévelyedése” a szocializmus helyes útjáról a diktátor és az általa képviselt politika bukását eredményezi, nagyon későn avanzsált előnnyé. Mire ez beérett a nyolcvanas évek második felében, Kádár esetében már egy öregedő, a konfrontációkat még inkább nem vállaló politikusról beszélhetünk. Kádár jól látta Ceauşescu „predesztinált” bukását, ugyanakkor nem sikerült megoldást találni a bukás bekövetkeztéig fennmaradó időszakra. Kettőjük kapcsolatából rövid távon Ceauşescu került ki nyertesen, hiszen mérsékelt diplomáciai agresszivitással és ügyes külpolitikai lavírozással mindig sikeresen tematizálta a felmerülő kérdéseket, elhárította a Kádár részéről érkező gyenge kísérleteket.
Novák Csaba Zoltán
1975-ben született Nyárádszeredában. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Benedek Eelek Tanítóképzőben végezte. 2002-ben történelem szakos oklevelet szerzett, majd 2002-2003 között mesteri képzésen vett részt a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. 2004-től doktori tanulmányokat folytat a Román Akadémia Nicolae Iorga Történettudományi Intézetében Bukarestben. Jelenleg a Román Akadémia Gheorghe Şincai Társadalomtudományi Kutatóintézet munkatársa Marosvásárhelyen. Kutatási területe: nemzetiségpolitika Romániában a 20. sz. második felében, román-magyar kapcsolatok, Kelet-Európa története, baloldaliság, rendszerváltás 1989. Fontosabb publikációk: Raport final. (A romániai kommunizmust elemző Tismăneanu Bizottság jelentése) társszerző Fejezetek Marosvásárhely új- és legújabb kori történetéből. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007. társszerkesztő Aranykorszak? A Ceausescu-rendszer magyarságpolitikája 1965-1974. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2010. Rendszerváltás és politikai átmenet Marosvásárhelyen 1945-1948. In: Marosvásárhely új és legújabb kori történetéből. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2007. „A nyitás éve”, 1968. A romániai magyar értelmiségiek találkozója Nicolae Ceausescuval. Múltunk 2008/2. 229-266. pp. A román külpolitikai gondolkodás magyarságképe 1956 után. Limes, 3-4/2008. 52-68. pp. A romániai magyar kisebbség helyzete. Petru Groza politikájának magyar támogatása. In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Budapest, 2008. 204-210. pp. A Brezsnyev doktrína és a szovjet nemzetiségpolitikai fordulat kelet-közép-európai következményei. In. Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Budapest, 2008. 274- 278. pp. Revoluţia din decembrie 1989 în judeţele Harghita, Covasna şi Mureş. Clio 1989, 2008/2. Bucureşti. 48-59. pp. Udvarhely vagy Csíkszereda? Harc a megyeszékhelyért. (Egy csíkszeredai küldöttség Nicolae Ceauşescunal 1968-ban). Székelyföld, 2008/július. Anul posibilităţilor? 1968 în România şi problema naţională. In: Partide politice şi minorităţile naţionale din România în secolul XX. 4. Techno Media, Sibiu, 2009. 299-319. pp. Politica naţională a PCR la sfârşitul anilor ’60 la începutul deceniulul următor. In: Minoritatea Maghiară în perioada comunistă.” Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităţii Naţionale, Cluj-Napoca, 2009. Impactul reformei administrative don 1968 asupra politicii faţă de minoritatea maghiară. In: Minoritatea Maghiară în perioada comunistă.” Institutul pentru Studierea Problemelor Minorităţii Naţionale, Cluj-Napoca, 2009. Faţă în faţă. Întâlnirea dintre conducerea de partid şi elita intelectuală maghiară din România la 28 iunie 1968. Anuarul Institului de Istorie „Nicolae Iorga”. A Székelyföld és az 1968-as közigazgatási reform. Székelyföld, 8/2010, 91-111. pp. În slujba naţiunii şi a partidului. Dubla identitate a unui activist maghiar. Exemplul lui Janos Fazekas. Partide politice şi minorităţi naţionale din România în secolul XX., Techno Media, Sibiu, 2010, 316-329. pp.
Transindex.ro
2014. szeptember 22.
A tandíjmentes helyek teltek be a Sapientián
Lezárult az őszi felvételi a Sapientia egyetem csíkszeredai karain: a tandíjmentes helyek többsége betelt, a költségtérítéses helyekre azonban kevesen iratkoztak. Ettől a tanévtől két új szakot indítottak, az élelmiszer-ipari biotechnológia szakot viszont megszüntették.
„Már öt éve, hogy minden évben felmérjük, hallgatóink milyen társadalmi háttérrel rendelkeznek. A felmérések eredményeképpen úgy látjuk, a kolozsvári szakokra általában másoddiplomások jelentkeznek, Marosvásárhelyre olyanok, akiknek szülei is értelmiségi családból származnak, Csíkszeredában pedig inkább azok a hallgatók, akiknek többsége faluról jön, és szüleik munkás családból származnak. Karaink a környék diákjainak adnak tanulási lehetőséget” – magyarázta Makó Zoltán, a Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánja.
A könyvelés szak a legnépszerűbb
Makó Zoltán úgy értékelte, hogy az idei felvételin a beiratkozottak száma nagyobb volt, mint tavaly, de szakonként változó, hogy hol mennyi hely telt be. Általában a gazdasági szakokon 18-20-as létszámmal kezdik a tanévet, a legnépszerűbb szaknak pedig a könyvelési bizonyult, itt a költségtérítéses helyek is beteltek. Kevesen jelentkeztek azonban a korábbi évekhez képest a román-angol szakra. „Tavaly beteltek, idén azonban maradtak tandíjmentes helyek ezen a szakon. Nem tudjuk, miért csökkent az érdeklődés iránta, hiszen tanárként és fordítóként is el lehet helyezkedni ezzel a szakmával” – mondta az említett kar dékánja.
Megszűnt egy szak, két új indult
A génsebészet és humán erőforrás szakokra idén lehetett először iratkozni a Műszaki és Társadalomtudományok Karon. Kósa István, a kar dékánja szerint idén kevesebben felvételiztek néhány szakra tavalyhoz képest. Hozzátette, a mesterképzésekre viszont jóval nagyobb volt az érdeklődés, és szintén pozitív eredményként könyvelte el, hogy az alapképzéseben az új szakokon is beteltek a tandíjmentes helyek. Az élelmiszer-ipari biotechnológiák szakra azonban kevesen jelentkeztek, ezért idén nem indítják el ezt. A dékán ezzel kapcsolatban elmondta, tekintettel arra, hogy az említett szak a génsebészet tudományterületét is átfedi, ezért, akik az ipari biotechnológiák szakra iratkoztak, azok a génsebészet szakon tanulhatnak.
Összesen 13 szak indult
A Sapientia csíkszeredai karain tizenhárom szakon indult alapképzés. A Gazdaság- és Humántudományok Karon közgazdaság, könyvelés és gazdálkodási informatika, marketing, gazdasági informatika, román-angol, valamint világirodalom-angol szakokra lehetett iratkozni. Fordító és tolmács mesterképzés is indult. Ezen a karon 145 hallgató kezdi el tanulmányait. A felsőoktatási intézmény másik karán, a Műszaki és Társadalomtudományi Karon szociológia, HR – humán erőforrás, kommunikáció és közkapcsolatok, élelmiszer-ipari mérnök, környezetmérnöki, génsebészet, valamint közélelmezési és agroturisztikai mérnök-menedzser szakra felvételizhettek a diákok. Mesterképzés kommunikáció és közkapcsolatok, illetve fenntartható biotechnológiák szakokon indult. Ezen a karon összesen 87 alapképzéses és 60 mesterképzéses hallgató kezdi meg a tanulmányait.
Barabás Hajnal, Székelyhon.ro
Lezárult az őszi felvételi a Sapientia egyetem csíkszeredai karain: a tandíjmentes helyek többsége betelt, a költségtérítéses helyekre azonban kevesen iratkoztak. Ettől a tanévtől két új szakot indítottak, az élelmiszer-ipari biotechnológia szakot viszont megszüntették.
„Már öt éve, hogy minden évben felmérjük, hallgatóink milyen társadalmi háttérrel rendelkeznek. A felmérések eredményeképpen úgy látjuk, a kolozsvári szakokra általában másoddiplomások jelentkeznek, Marosvásárhelyre olyanok, akiknek szülei is értelmiségi családból származnak, Csíkszeredában pedig inkább azok a hallgatók, akiknek többsége faluról jön, és szüleik munkás családból származnak. Karaink a környék diákjainak adnak tanulási lehetőséget” – magyarázta Makó Zoltán, a Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánja.
A könyvelés szak a legnépszerűbb
Makó Zoltán úgy értékelte, hogy az idei felvételin a beiratkozottak száma nagyobb volt, mint tavaly, de szakonként változó, hogy hol mennyi hely telt be. Általában a gazdasági szakokon 18-20-as létszámmal kezdik a tanévet, a legnépszerűbb szaknak pedig a könyvelési bizonyult, itt a költségtérítéses helyek is beteltek. Kevesen jelentkeztek azonban a korábbi évekhez képest a román-angol szakra. „Tavaly beteltek, idén azonban maradtak tandíjmentes helyek ezen a szakon. Nem tudjuk, miért csökkent az érdeklődés iránta, hiszen tanárként és fordítóként is el lehet helyezkedni ezzel a szakmával” – mondta az említett kar dékánja.
Megszűnt egy szak, két új indult
A génsebészet és humán erőforrás szakokra idén lehetett először iratkozni a Műszaki és Társadalomtudományok Karon. Kósa István, a kar dékánja szerint idén kevesebben felvételiztek néhány szakra tavalyhoz képest. Hozzátette, a mesterképzésekre viszont jóval nagyobb volt az érdeklődés, és szintén pozitív eredményként könyvelte el, hogy az alapképzéseben az új szakokon is beteltek a tandíjmentes helyek. Az élelmiszer-ipari biotechnológiák szakra azonban kevesen jelentkeztek, ezért idén nem indítják el ezt. A dékán ezzel kapcsolatban elmondta, tekintettel arra, hogy az említett szak a génsebészet tudományterületét is átfedi, ezért, akik az ipari biotechnológiák szakra iratkoztak, azok a génsebészet szakon tanulhatnak.
Összesen 13 szak indult
A Sapientia csíkszeredai karain tizenhárom szakon indult alapképzés. A Gazdaság- és Humántudományok Karon közgazdaság, könyvelés és gazdálkodási informatika, marketing, gazdasági informatika, román-angol, valamint világirodalom-angol szakokra lehetett iratkozni. Fordító és tolmács mesterképzés is indult. Ezen a karon 145 hallgató kezdi el tanulmányait. A felsőoktatási intézmény másik karán, a Műszaki és Társadalomtudományi Karon szociológia, HR – humán erőforrás, kommunikáció és közkapcsolatok, élelmiszer-ipari mérnök, környezetmérnöki, génsebészet, valamint közélelmezési és agroturisztikai mérnök-menedzser szakra felvételizhettek a diákok. Mesterképzés kommunikáció és közkapcsolatok, illetve fenntartható biotechnológiák szakokon indult. Ezen a karon összesen 87 alapképzéses és 60 mesterképzéses hallgató kezdi meg a tanulmányait.
Barabás Hajnal, Székelyhon.ro