Megnyitás előtt áll a Kálvin-ház
Újabb egyházi öregotthonnal gazdagodik Marosvásárhely, az Eminescu utcai Kálvin-ház október elsején nyitja meg kapuit. A négyszintes épület 56 idős bentlakónak nyújt majd otthont, és tíz, nyugdíjas lelkésznek kiadandó lakás is található benne.
A református egyháznak már van egy öregotthona Marosvásárhelyen, a Vártemplomhoz tartozó Lazarenum Alapítvány által működtetett idősek otthonától alig pár méterre épült az újabb, amely a Kálvin-ház nevet kapta.
A létesítményre óriási szükség van, ugyanis nemcsak az Eminescu utcai, hanem a megyében az összes idősek otthonánál hosszú a várólista – magyarázza az új létesítmény vezetője, Jakab István, miközben körbevezet a 2816 négyzetméteres, négyszintes épületben, amelyhez egy takaros kis udvar is tartozik.
Az Erdélyi Református Egyházkerület 2010-ben döntött úgy, hogy újabb öregotthont hoz létre Marosvásárhelyen. A beruházó az egyházkerület nyugdíjpénztára lett, így vásároltak meg a volt Jókai (jelenleg Mihai Eminescu) utcában egy ingatlant, amelyet az állam szolgáltatott vissza a tulajdonosnak.
Oda tervezték meg a magukra maradt és ellátásra szoruló személyeknek szóló, valamint a nyugdíjas lelkészeknek fenntartott lakrészeknek helyet adó épületegyüttest, amit aztán újra kellett tervezni, a városháza ugyanis jelezte, hogy szüksége van egy területrészre a Vörösmarty utcával való kanyar kiszélesítése érdekében. Ezért le kellett bontani az ingatlant, két méterrel beljebb helyezni, és újra kezdeni az építkezést.
A 2011-ben elkezdett munkálatok most járnak a vége felé, már készen van az épület négy szintje, gyakorlatilag csak a berendezés, bútorozás hiányzik még.
„Az öregotthon és a nyugdíjas lelkészek számára kiadandó lakás is azzal a céllal épült, hogy méltó körülményeket teremtsen a támasz nélkül maradt időseknek. Éppen ezért az otthonban minden lesz. Az első szinten van a tálaló, ebédlő, az irodák, valamint 12 szoba is, de ide tervezzük az idősek kávéházát, amely nemcsak a bentlakók, mások számára is nyilvános lesz. Van helyünk egy fitneszteremnek, amelyben masszírozógépet, futópadot, szobabiciklit terveztünk, de ugyancsak az első szinten van az orvosi rendelő is, amely állandó ügyelettel rendelkezik” – magyarázta az otthon igazgatója.
Hozzátette, az otthonban megfelelő egészségügyi ellátásban részesülnek majd a magatehetetlen személyek is. Első körben ugyanis huszonkét alkalmazottal kezdi meg működését a Kálvin-ház.
Az épület amúgy 56 személy befogadására alkalmas, van 40 egyágyas, valamint 8 kétágyas szoba, emellett tíz lakrész, amelyet nyugdíjas lelkészek vehetnek majd bérbe. A szobák készek, csak a berendezés hiányzik, de a lelkészlakásoknál már a konyha is elkészült. Az öregotthon lakói számára ágy, éjjeli szekrény, beépített ruhásszekrény, valamint tévészekrény készül. A bútorok már meg vannak rendelve, nemsokára szállítja a cég, és következhet az épület berendezése, mondta az igazgató.
Jakab István szerint akad még munka, ugyanis lakhatóvá, barátságossá kell varázsolni a frissen elkészült, modern épületet, valamint kialakítani az udvaron a parkot. Az otthon szolgáltatásai felől a jakab@bodpeter.ro e-mail címen, vagy a 0265–216997-es telefonszámon lehet érdeklődni.
Szász Cs. Emese, Krónika (Kolozsvár)

Augusztus 5-10. között tartják az erdélyi Borzonton a 10. EMI-tábort, amelynek résztvevői egyebek mellett az autonómia kérdését is megvitatják - közölte hétfőn a főszervező.
Sorbán Attila Örs az MTI-nek elmondta: a tábor programját az idén is úgy alakították, hogy az előadásokon terítékre kerüljön az erdélyi magyarokat és a Kárpát-medencei magyarokat érdeklő valamennyi fontos téma, amelyek a "nemzet jobb megismerésének és a magyarság megmaradásának eszközéül szolgálhatnak".
Hangsúlyozta: tavaly kiemelkedő téma volt az autonómia, és ez az idén is így lesz. Külföldi előadóként egy breton és egy baszk politikust hívtak meg. Lainé Yves breton politikus és Jose Felix Merladet, a Baszk Nemzeti Párt külügyi kabinetjének tagja az ottani autonómiatörekvésekről fog beszélni.
A táborban a tervek szerint csütörtökön tart előadást Vona Gábor, a Jobbik elnöke Göngyösi Mártonnal, a párt országgyűlési képviselőjével együtt.
A Székely szabadság napja elnevezésű március 10-i marosvásárhelyi tüntetést követően Traian Basescu államelnök a Jobbik vezetőinek és tagjainak Romániából való kitiltását kérte. Victor Ponta román miniszterelnök bejelentette, hogy elkezdődhet Vona Gábor nemkívánatos személlyé nyilvánításának a procedúrája, majd a román külügyminisztérium szóvivője annyit közölt, hogy büntetőjogi eljárás indult a Jobbik elnöke ellen. Később a román szervezett bűnözés- és terrorizmusellenes ügyészség közölte, hogy az alkotmányos rend elleni cselekmények gyanújával indított büntetőjogi eljárást olyan személyek ellen, akik a Jobbikot népszerűsítették Romániában. A vádhatóság közleménye név szerint nem említette a Jobbik elnökét. Sorbán Attila Örs ezzel kapcsolatban elmondta, hogy tudomásuk szerint Vona Gábor nincs kitiltva Romániából, és várják a táborba.
A szervezők emellett megpróbálják felvonultatni az erdélyi magyar politikusokat is, hogy a tábor közönsége előtt vitassák meg az autonómia ügyét. A főszervező szerint Magyarországról azokat a pártokat hívták meg, amelyek "tudomásul veszik a romániai magyarság létezését, és nem tekintik e közösség tagjait románoknak".
Székelyhon.ro

Diszkriminatívak a marosvásárhelyi utcanévtáblák
Döntött az Országos Diszkriminációellenes Tanács: a marosvásárhelyi utcanévtáblák diszkriminatívak a magyar közösség irányába.
Tisztelt Hölgyem, Uram!
A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen civil érdekérvényesítő csoport szakmai tanácsadójaként ez év májusában feljelentette Marosvásárhely polgármesterét és a város jegyzőjét az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a település utcanévtábláinak diszkriminatív jellege miatt
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács 2014. július 31-én meghozott döntése értelmében a marosvásárhelyi utcanévtáblák diszkriminatívak a magyar közösség irányába. Az ODT figyelmeztetésben részesítette a város polgármesterét és jegyzőjét, továbbá hat hónapos határidőt szabott arra, hogy a valós kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztése megvalósuljon. Az ODT felszólította az intézmény vezetőjét a polgármesteri hivatal jelenlegi költségvetésének módosítására, azzal a céllal, hogy az utcanévtáblákra szükséges pénzügyi keret biztosítva legyen.
Amennyiben a hat hónapos időtartam alatt nem került sor a költségvetés módosításra, továbbá a valós kétnyelvűséget tükrőző utcanévtáblák nem jelennek meg Marosvásárhely összes utcáján, az Országos Diszkriminációellenes Tanács bírság kiróvását helyezte kilátásba.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom álláspontja szerint a múlt hét során Marosvásárhely három utcájában (Dózsa György, Kinizsi Pál és Korvin Mátyás) kifüggesztett utcanévtáblák nem tekinthetőek a kétnyelvű utcanévtáblák ügy sikeres megoldásának, a három utca, a város összes utcájának kevesebb mint egy százalékát képezik.
Marosvásárhely több mint háromszáz utcájában kell a jelenlegi részlegesen egynyelvű utcanévtáblákat, valódi kétnyelvű utcanévtáblákra kicserélni. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson a Hivatalnak biztosítani kell egyrészt a kivitelezéshez szükséges pénzügyi keretet, továbbá el kell készítenie egy átlátható és publikus ütemtervet, amely tartalmazza az utcanevek kicserélésének megvalósítását, határidői. A szervezetünk megkereste a három utcában kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblákat kivitelező cég képviselőit, akiktől azt az információt kaptuk, hogy a Polgármesteri Hivatal csak erre a három utcanévre adott le megrendelést, a további utcanévtáblákról, azok elkészítéséről nem volt tudomásuk.
A CEMO a mai napon beadványt nyújt be a Polgármesteri Hivatalhoz, amelyben felkéri a polgármestert, hogy a Közérdekű információkhoz való szabad hozzáférésről szóló 2001/544 számú törvény értelmében mutassa be a kétnyelvű utcanévtáblák megvalósításához szükséges pénzügyi keret – költségvetés módosítás – biztosítását igazoló határozatot, továbbá ismertesse a kétnyelvű utcanévtáblák megvalósításának ütemtervét.
Előzetes kalkulációink szerint, a múlt héten kihelyezett utcanévtáblák árának ismeretében, a város összes utcáját érintő kétnyelvű utcanévtábla kihelyezés körülbelül 60 ezer euróba fog kerülni, az is könnyen elképzelhető, hogy ez a tétel jóval nagyobb lesz. A költségvetés módosításra és a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését biztosító pénzügyi keretre azért van szükség, mert annak hiányában, félő, hogy a három utca tábláinak kicserélése után a Hivatal forráshiányra hivatkozva lezárja az ügyet. Tapasztalataink azt mutatják – például a kétnyelvű iskolanévtáblák ügye során – a Hivatal egyik időhúzó érvelése kétnyelvűség témakörben, a forráshiányra történő hivatkozás.
Szervezetünk munkatársai a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marovásárhelyen csoport tagjaival közösen folyamatosan monitorizálni fogják a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét, a Polgármesteri Hivatal lépéseit, az utcanévtáblák kihelyezéséhez szükséges pénzügyi keret biztosításának alakulását, mindezekről tájékoztatni fogjuk a sajtót, továbbá a város lakosait. Amennyiben az Országos Diszkriminációellenes Tanács által megszabott hat hónapos időtartam alatt nem kerülnek ki a valós kétnyelvű utcanévtáblák a CEMO újabb feljelentést tesz majd az ODT irányába, amelynek következtében pénzügyi szankciókra kerül majd sor.
További információk esetén kérjük, keresse szervezetünk vezetőjét Szigeti Enikőt, a 0747-34-09-62 es telefonszámon.
Marosvásárhely, 2014. augusztus 5.

Zarándokhely Véckén
Elkészült a székely kálvária
A faluünnepre időzítette Fekete Pál polgármester Székelyvécke talán legkülönlegesebb látványosságának, a székely kálváriának az avatását. Az ötlet a szobrászművész elöljárótól származik, aki azt vallja, hogy ezáltal több célt valósított meg: értéket mentett és teremtett, ugyanakkor vallási zarándokhelyet, turisztikai látványosságot is létrehozott.
A községközponthoz közel álló dombon a tavaly fából készült kilátót állítottak fel, amelyet 2013. augusztus 4-én – szintén a falu ünnepén – avattak fel. A polgármester tizennégy székely gyalogkaput vásárolt Korondról. Ezeket korábbi felállítóik nem használták már, többet pedig láncfűrésszel daraboltak fel. Így vásárolta meg ezeket a kulturális értékeket a polgármester potom áron, majd felkínálta a lehetőséget, hogy a helyreállítási munkálatokat magánszemélyek, intézmények támogassák, és ezáltal a kapu hátára bevéshették nevüket és egy illő, nemes gondolatot az utókornak.
– Nem csak a vallási jellegét akarjuk hangsúlyozni az így kialakított helynek – mondta lapunknak a polgármester –, kevésbé burkolt szándékunk, hogy minél több turistát vonzzunk ezáltal községünkbe, amely a helyreállított régi házak, a környék szépsége miatt így is igen látogatott.
A kapuk helyreállítását munkatársai segítségével ő vezette, vigyázva, hogy a faragott motívumok előtérbe kerüljenek. A kapufélfák közé deszkából keresztet alakítottak ki, amelyre kovácsoltvas rögzítővel kerámiából készült Krisztus-fej féldomborművek kerültek, amelyeket testvére, Kálmán Éva alkotott. Mindegyik kapu mellé pad került, illetve egy-egy tartóoszlopra helyezett táblán a stációkhoz kötődő, mai emberhez szóló gondolat, bibliaértelmezés, amelyeket a soproni Szent Imre-plébánia plébánosa válogatott ki, írt meg. A kapuk kihelyezését támogatták a testvértelepülések, Zamárdi és Villány önkormányzatai is. Az utolsó stáció, illetve a három keresztet óvó nagy kapu Máréfalváról származik. A keresztre helyezett szimbolikus lángot is a polgármester készítette. A hely világi töltetét adja az is, hogy a kapuk hátára – lentről felfele – a magyar történelem "nagyjainak" – Szent Istvántól az erdélyi fejedelmekig – egymondatos bölcselete is felkerült. Ötletes megoldást találtak a kapuk kivilágítására: farönkökbe rejtett halogén világítótesteket helyeztek ki, ezeket akár ülésként vagy képletes imazsámolyként lehet használni. A székely kálvária esti látképe gyönyörű.
A polgármester hangsúlyozta, hogy a létesítmény valódi összefogással készült el, aki csak hallotta, hogy mi készül, segített. Így adták a területet a tulajdonosok, és jöttek olyanok is, akik önkéntesen ajánlották fel, hogy kaput vásárolnak.
A kilátó mellé még egy igen érdekes kereszt is került, amelyet kora középkori stílusú bronzfeszület díszít. Állítólag a kilátó avatásakor rakott tábortűzből hirtelen kereszt formájú lángok csaptak ki, s ennek az "isteni jelnek" a helyére került a kereszt. Az idelátogatókat, zarándokokat a dombtetőn asztal is várja, ahol ki lehet pihenni a gyaloglás fáradalmait.
A létesítményt Hajlák Attila marosvásárhelyi és Bene Gábor székelyvéckei plébánosok szentelték fel és áldották meg szombaton, a falunapon alkalmából szervezett zarándoklat és a dombtetőn megtartott szentmise keretében.
Népújság (Marosvásárhely)

Székelykeresztúriak nyertek az ODFIE Színjátszó Találkozón
A székelykeresztúri BEMUGRI színjátszócsoport nyerte el 18. ODFIE Színjátszó Találkozó fődíját a vasárnapi díjkiosztón, és ugyancsak ők vihették haza a közönségdíjat is.
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) ezúttal a Maros megyei Szentháromságon szervezte meg az amatőr színjátszó körök éves találkozóját július 31–augusztus 4. között. „A Magyar Unitárius Egyház ifjúsági szervezetének közművelődési csúcsrendezvényére 14 színjátszó csoport nevezett be a helyi unitárius ifjúsági egyletek képviseletében” – közölték a szervezők.
A idén a SzínHáromság alcímmel megszervezett rendezvényen Szabéd, Marosvásárhely, Kolozsvár, Homoródszentpál, Vargyas, Szentábrahám, Szentgerice, Bölön, Felsőrákos, Homoródszentpéter, Alsófelsőszentmihály és Székelykeresztúr ifjúsági szervezetei képviseltették magukat. Rajtuk kívül számos műélvező vett részt a találkozón, így a résztvevők létszáma elérte a 480-at.
A zárónapon, vasárnap Bálint Róbert mészkői lelkész tartott istentiszteletet, majd ebéd után gálaműsor keretében osztották ki a díjakat. Második lett a kolozsvári egylet szenior csapata, a dobogó harmadik fokára pedig a marosvásárhelyi csapat került. A zsűri különdíját a szentábrahámi csapat vitte haza.
Emellett a zsűri kilenc alakítási díjat, két kontraszt díjat és egy egyéni különdíjat is kiosztott. Az alakítási díjakban Csécs Sándor (Szabéd), Farkas Anna (Kolozsvár), Kondert Mátyás (Marosvásárhely), Mátyus Zsolt (Marosvásárhely), Nagy Norbert (Marosvásárhely), Nagy Zselyke Tünde (Szentábrahám), Román Eszter (Kolozsvár), Sántha Orsolya (Kolozsvár) és Szabó Gergő (Kolozsvár) részesültek. A két kontraszt díjat Pál Roland (Felsőrákos) és Réz Edina (Felsőrákos) érdemelték ki, a legjobb mesélőnek pedig Ilkei Klementina Imelda (Vargyas) bizonyult.
A vetélkedő csapatok előadásait szakemberek által vezetett műhelymunkák egészítették ki, péntek este pedig a székelyudvarhelyi Üvegfigurák diákszínjásztó csoport NEMzedék című előadását láthatták a fiatalok. A találkozón a Daltutajok együttes és a székelyudvarhelyi Face Today zenekar is fellépett. A vasárnapi díjkiosztás után a rendezvény a Vecker együttes koncertjével és zárómulatsággal ért véget.
Krónika (Kolozsvár)

Merre forog a sors kereke?
Egy könyv, amely arról szól, amiről a hivatalos történetírás nem beszél
A nyár elején, az első világháború kitörésének századik évfordulójára időzítve mutatták be Marosvásárhelyen, a Bernády Házban Koszta István bölcsész- újságírónak A sors kereke a végzetre forog? – Erdély a Nagy Háborúban című könyvét, amely egy háromkötetes mű első része. A szerzővel beszélgettünk a könyvről.
– A könyv címe kérdés és idézet egyben: a sors kereke a végzetre forog?
– Az idézet Burján István közös külügyminiszterünktől származik, aki naplót és sok feljegyzést hagyott hátra, amelyeket a budapesti református zsinati levéltár hagyatékában lehet megtalálni.
Azért érdekes ez a cím, mert július 25-én írta be a naplójába, amikor arra vártak, hogy a szerb kormány válaszoljon arra a diplomáciai jegyzékre, amit 23-án kézbesített a monarchia belgrádi követe. Rövid, 48 órás határidő volt a válaszra, mindenki azt várta, hogy visszautasítják, de fennállt az a lehetőség is, hogy elfogadják. És erre a Monarchiának nem volt válasza. Lényeg, hogy a kérdés arról szól, vajon mi lesz ennek a vége? A könyv egy trilógia első része, amelynek a címe Sodrásban. A sodrás azt jelenti, hogy ahogy a Balkánon teret vesztett a török birodalom, megindultak az etnikai mozgalmak, több állam alakult, közöttük Bulgária és Románia, és ez elindított egy megállíthatatlan folyamatot, és elvezetett az első világháborúig. Áldatlan helyzetek sora követte egymást, amit sem Oroszország, sem az Osztrák–Magyar Monarchia nem tudott elfogadni.
– Azt mondod, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia presztízskérdést csinált ebből, mert gyakorlatilag nem volt esélye beleszólni a balkáni alakulásba, miközben az oroszok bizonyos mértékig befolyásolhatták az eseményeket, mert a szerbek oldalán támogatták ezt a folyamatot…
– Pontosan így van. A könyv tulajdonképpen fölvezet az első világháború kezdetéig. Ez azt jelenti, hogy 1914. augusztus 6-án a Monarchia hadat üzent Oroszországnak. Nem eseménytörténet, olyan írás, amely utólag legombolyítja és újragombolyítja az aktacsomókat és levéltárakból összegyűjtött dokumentumokat. 1918 októberében az utolsó magyar királyi országgyűlésen Tisza István közzétette azokat a dokumentumokat, amelyek 1914. augusztus 6-án a császárnak fölvezették, hogy mi következik a szarajevói merénylet után diplomáciai és politikai szempontból. A lényeg mindkét oldalon az volt, hogy megvédhető-e a Monarchia egysége, mert a Monarchián kívül Magyarországnak nem volt esélye, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a Monarchia országaiban a magyarság több mint 43 százalékos kisebbségben volt. Tehát egyben kellett tartani. Ez magyarázatul szolgál bizonyos eseményekre. Többek között arra az egy hónapos huzavonára, amit forró júliusnak szoktunk nevezni, amikor találtak lehetőséget, esélyt arra, hogy esetleg egy Szerbia elleni büntetőhadjárattal korrigálható a Monarchia presztízs- és nem utolsósorban piaci vesztesége. Nem így sikerült, a végét már tudjuk. Tehát erről szól a cím.
– A második kötet Erdély védelméről szól…
– Az első volt a felvezető kötet: mi történt, hogyan történt és hogyan sodródott bele a Monarchia, illetve a magyar királyság, Magyarország, Erdély ebbe a háborúba. Érdekes lehet az olvasónak, hogy nem eseménytörténet, hanem a levéltárakból, minisztériumi archívumokból stb. előásott dokumentumok alternatívája. Több variánst teszek az asztalra. Ami lényeges, hogy benne van két-három legenda. Egyik az, hogy Tisza István nem akart háborút. Ez a százéves legenda így nem igaz. Hanem volt A és B variáns, mind a kettő háborúhoz vezetett volna. Az A változat lett volna a jobb. A B, a Tisza-féle variáns diplomáciai úton próbált pert nyerni a szerbekkel szemben. Ennek vannak motivációi is, amit most nem akarok kifejteni, többek között pénzügyi vagy a felkészületlenség, a hadsereg gyakorlatlansága, a hadsereg vezetésének a dilettantizmusa. A lényeg, hogy ez nem volt a mi háborúnk. Amiért tulajdonképpen háborúzni akartunk, az a szerbek megfegyelmezése, illetve a térségben az Osztrák-Magyar Monarchia súlyának a visszaállítása volt. Ez a háború 14 hónappal később, 1915 októberétől lett a mi háborúnk, addig kényszerpálya volt, aminek a sodrásából nem tudtunk kiválni. Ez a második kötet.
– A harmadik kötet címe 1916, Erdély nagy háborúja. Csupán egyetlen évet foglal magába?
– Igen, 1916-ot, amikor bejött a határon a szövetséges hadsereg és a románok. Ez a történet ismert. Itt a lényeg az, hogy mi történt Székelyföldön és Szászföldön, ahová bevonultak a románok. Nagyon sok tanulmány jelent meg arról, hogy mi lett a menekültekkel. Engem nem ez érdekelt, hanem az, hogy mi lett azokkal, akik ott maradtak. Erről szól a történet.
– Mi késztetett arra, hogy megírd ezt a könyvet?
– Az indíték tulajdonképpen egy családtörténeti megbízás volt, ebből lett aztán hadtörténeti munka, amit most kézikönyvként használnak. Megalakult Szerbia a címe, ez egy 700-nál több oldalas könyv, a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezred története. Nagyapám tagja volt ennek a huszárezrednek, megtaláltam a szamosújvári negyedik század naplóját, és így bontakozott ki az egész.
– Ezeket a könyveket nézegetve – 200, 300, 700 oldal –, kissé úgy tűnik, mintha a szerző grafomániás volna. Ki fogja elolvasni?
– Nem vagyok grafomániás, sőt, nagyon gazdaságosan bánok a szöveggel. Azon egyszerű oknál fogva, hogy elvszerűen nem foglalok állást. Csak eligazítom az olvasót. Ha belenézel, láthatod, majdnem ezer lábjegyzet van benne, mert ezek az adatok és anyagok kvázi ismeretlenek. Viszont a könyvből kiderül egy másik dolog is: mi egyszerűen nem ismerjük a történet szereplőit. Akiket mi ismerünk, nem azok az igazi szereplők: nem II. Vilmos osztrák császár, ő volt a császár persze, Ferenc Jóska volt a másik császár, de nem ők voltak a főszereplők. A könyvemben a főszereplők azok, akik elképzelték, kidolgozták, hogyan fog történni ez az egész dolog, vagy például annak az államügyésznek az emlékirata – ami abszolút ismeretlen a magyar történetben –, akit kiküldtek Szarajevóba anyagot gyűjteni, hogy nemzetközi jogi érveket lehessen föltenni a szerb kormány implikációjáról a Ferenc Ferdinánd elleni merényletben.
– Tehát azért ez a betűrengeteg, mert vannak dolgok, amiket meg kell magyarázni?
– Azért, mert vannak bizonyos részletek, amelyek abszolút ismeretlenek, amiket ki kell fejteni, meg kell magyarázni, hogy az olvasó megértse, miről van szó. Mert különben nem világos, hogy mi történt. Például, mindenki úgy tudja, hogy Románia hátba támadott minket, az a hivatalos álláspont 100 éve, hogy megszegte a hármas szövetséget. A valóság az, hogy Románia nem volt tagja a hármas szövetségnek. Volt egy véd- és dacszövetsége a Monarchiával, amit Bismarck indíttatására I. Károly végül megkötött, és aláírt egy titkos szerződést. Senki nem tudott róla 1914. augusztus 4-ig. Mindenki sejtette, hogy van egy ilyen, de csak akkor, amikor a koronatanács volt, került az asztalra. Vannak dolgok, amit meg kell érteni.
– Kiknek, milyen olvasóközönségnek szól ez a könyv?
– Jó kérdés. A királynő párizsi követségéről írt könyvemből például kiderül, hogy mi nem is voltunk ott, csak beszélünk erről. És ez a történész számára kellemetlen. A közolvasó inkább méltányolja, amit írok, mint a szakember. Nem tartom történésznek például azt az embert, aki háromszor egymás után megjelenteti ugyanazzal a címmel 17 év távlatából a disszertációját Trianonról, és ugyanazt a hibát ejti háromszor, nem korrigálja.
Tehát a könyv arról szól, amiről nem szól a hivatalos történetírás. Ennek többféle magyarázata van. Az egyik az, hogy nincs kutatótörténész, hanem egyik a másikat idézgeti, a másik pedig az, hogy a magyar történetírók nem tudnak románul, nem tudnak franciául. A forrásokat nem tudják elolvasni, nem fordították le azokat magyar nyelvre, holott a legalapvetőbb forrás közkézen kellene forogjon.
Arról szól tehát, amiről nem szól a hivatalos történetírás.
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)

Máris megrongáltak egy vásárhelyi magyar utcanévtáblát
Alig került ki Marosvásárhely néhány épületére pár valós kétnyelvű utcanévtábla, máris megrongáltak egyet közülük. Kedden a Mátyás király téren, a Turbina-árok mellett akadtunk olyanra, amelyen a magyar nyelvű felirat egy részét piros-sárga-kék alapú lehúzós képpel takarták le.
A matricán az „Uniţi sub tricolor” (Egyesülve a trikolór alatt) felirat olvasható. Huszonöt évvel ezelőtt, 1990 véres márciusát megelőzően szintén a Corvin Mátyás nevét hirdető táblát mázolták le elsőként a városban.
A Turbina-híd mellett lévő kiskocsma kerítésén található tábla mostani megcsúfolásáról nem tudtak az illetékesek, sem az italozóban üldögélők. Peti András alpolgármester viszont megígérte, hogy akárcsak a folyamatosan lefestett helységnévtáblákat, az utcanévtáblákat is letisztítják vagy kijavítják.
A csere folyatódik, de milyen iramban?
Mint arról beszámoltunk, az önkormányzat illetékesei múlt héten több olyan egynyelvű táblát cseréltek ki, melyeken a magyar személyiségek neve mindössze románosított vagy németesített változatban jelent meg. Néhány napja a Strada Gheorghe Doja alatt a Dózsa György utca felirat is olvasható; hasonlóan jártak el a Paul Chinezunak átkeresztelt Kinizsi Pállal, a Matei Corvinnak nevezett Mátyás királlyal, valamint a Franz Lisztként írt Liszt Ferenccel.
Kérdésünkre, hogy mikor olvashatjuk magyarul szentjeink, például István király, valamint a 19. századi mócvidéki bányászmozgalom vezetőjének, Varga Katalinnak a nevét, Peti András azt ígérte: hamarosan.
„Naponta két-három utcába kerül ki új, kétnyelvű tábla” – fejtette ki az alpolgármester, aki szerint várhatóan szeptember derekára az összes vásárhelyi köztéren kétnyelvű táblák tájékoztatják majd a járókelőket.
Ezzel szemben a táblacserével megbízott városházi igazgató, Florian Moldovan azt állítja, hogy jóval hosszabb folyamatról van szó, amely csupán 2015-ben ér véget. „Mindez költségvetésfüggő” – adott hangot a hivatal álláspontjának a lapunk által megkérdezett Aurel Trif városházi szóvivő is.
A kétnyelvűséget szorgalmazó Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) vezetője, Szigeti Enikő attól tart, hogy néhány kicserélt utcatábla után az önkormányzat, forráshiányra hivatkozva, lezárja az ügyet.
„Tapasztalataink azt mutatják – például a kétnyelvű iskolanévtáblák ügye –, hogy a városháza egyik időhúzó érvelése a kétnyelvűség témakörben a forráshiányra való hivatkozás” – fejtette ki lapunknak Szigeti. A Cemo-aktivista szintén cáfolta Peti András állítását, miszerint naponta több feliratot is lecserélnek: mint mondta, információik szerint a táblákat készítő cég nem kapott több rendelést.
RMDSZ-siker idegen hátszéllel
Miközben a valós kétnyelvű utcanévtáblák megjelenését múlt héten saját sikereként tálalta az RMDSZ helyi vezetősége, kiderült, hogy Dorin Florea polgármestert az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) kötelezte az ügy mielőbbi intézésére.
A Cemo a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen! elnevezésű civil érdekérvényesítő csoport szakmai tanácsadójaként májusban feljelentette Marosvásárhely polgármesterét és Maria Cioban jegyzőt, mivel diszkriminatívnak tartotta a csak román nyelven kiírt utcaneveket. A CNCD július 31-én meghozott döntése értelmében az egynyelvű marosvásárhelyi utcanévtáblák sértőek a marosvásárhelyi magyar közösségre nézve.
A diszkriminációellenes testület figyelmeztetésben részesítette Floreát és Ciobant, továbbá hat hónapos határidőt szabott ki a valós kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztésére. A tanács ugyanakkor felszólította a polgármesteri hivatalt, hogy amennyiben az utcanévtáblák elkészítése nincs befoglalva a kiadások közé, mielőbb módosítsa az idei költségvetést.
Egyébként a Strada Gheorghe Doja – Dózsa György utca felirat kihelyeztetésére még 2012 őszén az Erdélyi Magyar Néppárt tett egy nem mindennapi kísérletet. A szervezet vezetői, Portik Vilmos, Jakab István és Boros Zoltán egy kész táblával állítottak be az RMDSZ Dózsa utcai székházába, és félbeszakítva a szövetség sajtótájékoztatóját, arra kérték a párt szenátor-, illetve képviselőjelöltjét, Frunda Györgyöt és Kerekes Károlyt, hogy mielőbb helyezzék ki azt az iroda külső falára.
A néppárti küldöttséget ingerült hangnemben kitessékelő Frunda György akkor úgy vélekedett, hogy „az EMNP táblája nem helyes, ugyanis a törvény azt írja elő, hogy az utcanév csak azon a nyelven legyen kiírva, amilyen a névadó nemzetisége”.
„A következetesség szép erény: akkor nem tetszett ez a kompromisszumos változat az RMDSZ-nek, most meg ezzel dicsekszik” – fogalmazott a szövetség múlt heti nyilatkozataira reagálva Portik Vilmos, a néppárt megyei elnöke.
Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)

Magyarságmegtartó bibliaóra
Fáklya, kürt, özönvíz – számunkra teljesen természetes szavak, nem úgy a mezőméhesi gyerekeknek. Hamar kiderül, miért: gyakorlatilag csak a templomban, s bibliaórán beszélnek magyarul. Amúgy Csaba, Annamari, Kinga és társai román iskolába járnak, az utcán román gyerekekkel játszanak, s ha a pap bácsi nem figyel, egymás közt is románul beszélnek.
Vakációs Bibliahét majdnem minden református egyházközségben van, a mezőméhesi azonban azért különleges, mert amellett, hogy bibliaismeretre és erkölcsre okítja a gyerekeket, a magyarság megtartásában is fontos szerepe van. A négyezres településen papíron 120 református van, ez jelentené a magyarok számát is, de a lelkipásztor szerint valójában nincs annyi. Sokan Vásárhelyen élnek, csak a mezőméhesi egyházközségbe fizetnek, mert itt szeretnének majd temetkezni. Vasárnaponként istentiszteletre átlagban tizenöt ember jár, huszonöt fő csak ünnepekkor gyűl össze.
Amikor románul egyszerűbb
A bibliahét negyedik napjába csöppentünk bele a mezőméhesi református templom parókiáján. Kilenc szép magyar nevű gyerek ismételgette, hogy mit tanultak egész héten a bibliaórán. Noé bárkája, valamint Dávid és Góliát történetének elmesélése közben kiderül, ezeknek a magyar családból származó gyerekeknek már jóval egyszerűbb románul beszélni, mint magyarul. Keresgélik a szavakat, gondolkodnak a következő mondaton, s az olyan, nem hétköznapi szavak, mint fáklya, kürt vagy özönvíz, bizony eszükbe sem jutnak. Ráadásul, ha egymás közt beszélnek, már jóval egyszerűbb románul tenni azt.
A mezőméhesi református egyházközség lelkésze, Kovács-Szabó Levente is tudja, mekkora szerepük van a magyarság megőrzésében akkor, amikor ezek a gyerekek gyakorlatilag csak vallásórán beszélnek magyarul. „Egymás között románul beszélnek, s sokszor vallásórán én is úgy vagyok, hogy ha nem is az egészet, de bizonyos részét el kell mondjam románul is, mert különben nem értik. Például amikor tartottam a kovásztalan kenyerekről a történetet, hiába mondtam, hogy élesztő, nem tudták, hogy mi az, ha azt mondom, drojdie, rögtön megértik” – magyarázza a lelkész.
Korán kelni és buszozni kellene a magyar iskolába
Kovács-Szabó Levente hozzáteszi: bár a helyzet siralmas, nem meglepő. Mezőméhesen ugyanis nincs magyar osztály csak román, a tíz kilométerre lévő Nagysármásra tudnának magyar iskolába járni 1-8. osztályba a gyerekek, de az első osztályost nem akarják a szülei hajnalban buszra ültetni és más településre ingáztatni, amikor itt is tudnak tanulni. Igaz, csak románul. „Nagysármáson is csak nyolcadik osztályig tudnának járni magyar iskolába, kilencediktől van a baj, mert akkor már csak Marosvásárhelyre, vagy Válaszútra mehetnének. De hát nem jutnak el odáig, ezeknek a gyerekeknek már a szüleik sem jártak magyar iskolába” – panaszolja a lelkész, miközben mutogatja, hogy arra a táblára, hogy miért hálásak a gyerekek, az anya, apa szó mellé felkerült a sănătate (egészség) is. Románul, mert csak így tudták leírni.
A 36 éves lelkész nem először szolgál szórvány közösségben, Mezőméhes előtt egy brassói, még kisebb egyházközség lelkésze volt, így van tapasztalata. Feleségével együtt a bibliaórák mellett magyar órát is tartanak a gyerekeknek minden héten a vakációt leszámítva. „Hol egy gyerek jön, hol kettő, hol tíz. Attól függ, melyik szülőnek jut eszébe. Pedig minden vasárnap hirdetem a templomban a szószékről, hogy lesz magyar óra” – mondja a lelkipásztor.
Szász Cs. Emese, Székelyhon.ro

Változatos műsorkínálat a Csíki Játékszínnél
Négy nagyszínpadi bemutatóval, fesztiválokkal, gyerekelőadásokkal várja a Csíki Játékszín a 2014/2015-ös évadban nézőit.
A legszélesebb nézői rétegeket próbálják megszólítani, hangsúlyosan odafigyelnek a fiatalokra, és megpróbálnak kedvezményekben részesíteni mindenkit, aki erre rászorul. Műfajilag és tematikailag egyaránt változatos műsorkínálattal jelentkeznek a következő színházi szezonban is – véli Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója. „Színházunk másfél évtizedes kipróbált hagyományait és törekvéseit folytatjuk, ugyanakkor érzékenyen figyelve a kor szellemére. Arra, amire a színháznak mindig figyelnie kell, hogy itt és most mi történik az emberrel, az emberi létnek, az emberi boldogulásnak milyen esélyei vagy éppenséggel milyen akadályai vannak. Továbbra is kitartunk azon művészi program mellett, amely a színház hármas funkciójára épül. Nevezetesen az, hogy létfilozófiai műhely, a társasági élet helyszíne és a rekreációnak, a szellemi, lelki felüdülésnek, a szórakozásnak a helye.”
Négy bemutató a nagyszínpadon
A csíki teátrum október elején Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényének színpadi adaptációjával nyitja az évadot, az előadást Lendvai Zoltán rendezi. „Az Édes Anna egy olyan korban íródott, amikor egy emberi krízist élt át a világ. Az első világ háború végén, után íródott, és mindaz a feszültség, ami a szerzőben felhalmozódott a történelem láttán, az első világháború és az azt követő forradalmak és ellenforradalmak egy emberi sorsra vetítve jelennek meg ebben a műben. És ezzel együtt mi ily módon idézzük fel ezt a korszakot, aminek most éppenséggel a megemlékezését éljük át, amikor a száz évvel ezelőtti eseményekre gondolunk” – mutatott rá Parászka.
Decemberben Huszka Jenő-Szilágyi László operettjét, a Mária főhadnagyot viszik színre Somogyi Szilárd rendezésében, aki harmadik ízben rendez zenés előadást Csíkszeredában. „Ennek a műfajnak a széleskörű támogatottsága, a vágy arra, hogy az emberek átéljék és megtapasztalják azt az élményanyagot, amit az operett kínál, teljesen egyértelművé teszi. Minden kérkedést félretéve, a mi társulatunk már van annyira felkészült, hogy ezeket a műveket énektudással, tánctudással, a műfajban való jártassággal magas szinten tudja megjeleníteni, színpadra vinni.”
Jövő év elején az orosz drámairodalom kiemelkedő darabját, Makszim Gorkij Éjjeli menedékhely című művét láthatja a közönség Victor Ioan Frunză rendezésében. A következő bemutató Tersánszky Józsi Jenő Kakuk Marci regényének Örkény István által írt színpadi változata lesz, ezt Parászka Miklós állítja színpadra. „Ehhez már nem is kell sok magyarázat, hogy látszódjon a sokszínűségre való törekvés. Valami mégis összekapcsolja ezeket a műveket, különösen az Édes Annát, az Éjjeli menedékhelyet és a Kakukk Marcit. Mindháromban – bár tematikailag és műfajilag egymástól távol álló közegben – arra összpontosítanak, hogy mi történik a perifériára, a társadalom aljára szorult emberekkel. És a mai világunkra tekintve nagyon fontosnak érzem, hogy figyeljünk ezekre a kérdésekre, hogy a színház eszközeivel intellektuális és érzelmi tartalékokat szabadítsunk fel erre vonatkozóan” – hangsúlyozta az igazgató.
Tavasszal mesejátékkal jelentkezik a színház, és a tervek között szerepel egy kamaratermi előadás bemutatása is. Az előző évadból az Özönvíz előtt és a Viktória című előadásokat tartják műsoron.
Fesztivál gyerekeknek és felnőtteknek is
A színház igazgatója elmondta, javában zajlik az Interetnikai Színházi Fesztivál szervezése, melyre október 20. és 27. között kerül sor Csíkszeredában. A kétévente megtartott vándorfesztivál a hetedik kiadásához érkezett, két évvel ezelőtt a nagyváradi Szigligeti Színház szervezte. Az Interetnikai Színházi Fesztivál a romániai kisebbségi színházak, társulatok seregszemléje. „Ennek a szervezése már előrehaladott fázisban van, és ha minden jól alakul, igazi színházi dömpingre lehet számítani október második felében.” Az igazgató biztosított arról, hogy a soron következő évadban is lesz Lurkó Fesztivál. „Szeretnénk fejleszteni és továbbvinni ezt a fesztivált, annyi mosolygó gyerekarcot láttunk, hogy ez már mindenképp kötelez bennünket.”
Kiss Bora távozik a csíki színháztól
A következő évadra Kiss Bora Marosvásárhelyre szerződött, bár a csíki színház vezetősége szeretné, ha végleg nem köszönne el a társulattól. „Nagyon megszerette a közönségünk, hiányozni is fog. A színész életében is vannak olyan magánéleti fejlemények, amelyek eldöntik egy-egy karriernek az irányváltásait, nem haraggal válunk el egymástól, és úgy gondolom, hogy Bora itt három évadon keresztül szép és hasznos munkát végzett. Minden változás egyben magában hordozza az újnak a lehetőségét, hogy új arcok jelennek meg a társulatunkban, és friss, új hangulatot, új lehetőséget hoznak magukkal. Nagy szerkezeti átalakulás a társulatban nem lesz. Ez a társulat egy összeszokott, összeforrott együttes.”
Bérleteket tessék!
A színház jegypénztára augusztus elsején kinyitott, ettől az időponttól számolva két hónapon keresztül vásárolhatók színházbérletek az új évadra. A tavalyi bérletesek helyét szeptember 20-ig tartja fenn a színház. A kínált felnőttbérlet négy nagyszínpadi előadásra érvényes, ennek ára 50 lej, diákoknak és nyugdíjasoknak 30 lej. A premierekre érvényes Bánk bán bérlet 65 lejbe kerül. A kisiskolásoknak kínált mesebérlet az elmúlt évadhoz hasonlóan három gyerekelőadást tartalmaz 15 lejes áron, illetve választható módon 20 lejért a Lurkó Fesztivál egy előadására is belépést biztosít. A jegypénztár munkanapokon 10-13, valamint 17-19 óra között tart nyitva, telefonszáma: 0266-314472.
„Az önkormányzat a színházunkat támogatja, ezért az árakat alacsonyan tudjuk tartani, hogy minél több embernek adjunk lehetőséget színházba járni. Ez egy intézményvezetési filozófia, egy kultúramenedzselési technika, eljuttatni a színházat minél több emberhez, hogy az anyagiak a legritkább esetben jelenthessenek akadályt a színház látogatásában. Ez nem egy kereskedelmi alapon szerveződő színház, hanem az önkormányzatnak az elkötelezettsége a színházkultúra és a város közönsége iránt. Itt az önkormányzat, a színház, mint intézmény és a közönség hármas összefogására van szükség, hogy a színházkultúránkat meg tudjuk tartani és fejleszteni tudjuk itt a városban. A város tartsa fent ezt a finanszírozási koncepciót, lehetőleg fejlessze ezt a koncepciót, a színház törekedjen a maximális kulturális rentabilitásra, a nézők pedig minél nagyobb számban jöjjenek színházba! Ha ez megvalósul, akkor fejlődni fog itt ez a helyzet és a városnak a színházi helyzete, gondolom, hogy mindannyiunk örömére” – fejezte ki reményeit az igazgató.
Péter Beáta, Székelyhon.ro

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (1.)
A MOGYE eredetileg kadétiskolának épült, itt tanultak az Osztrák-Magyar Monarchia későbbi tisztjei. Aztán román katonai iskola lett belőle, és bizonyos adatok szerint a második világháború alatt különleges ügynököket, kémeket képeztek itt.
1945-ben gyökeresen megváltozott a jelenleg az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek otthont adó épület sorsa. A város első egyetemét befogadó létesítményt annak idején a cambridge-i kampuszhoz hasonlították a tanárok.
A Központ e heti lapszámában ezt a monumentális épületet mutatjuk be lapunk olvasóinak.
A dombot uraló épület
A Kosárdomb lejtős oldalán, a Szent István út 36., 38. és 40. szám alatti nagy területen épült az iskola főépülete, a tanári lakások két épülete, valamint az iskolához tartozó legénységi épület. A főépület nagy méreteivel uralja a domboldalt.
Keresztes Gyula, a Marosvásárhely szecessziós épületei című könyvében ismerteti, hogy a háromemeletes E alaprajzú épület főhomlokzata ötsíkú, és az épületet magasítja a kiugró egy-, három-, és ötös rizalitokra emelet magas, tört síkú tetőszerkezet.
A szecesszió jelenléte főleg a kiugró rizalitok homlokzatok kiképzésén látható.
A tanári lakások épületei kétemeletesek, a legénységi épület egyemeletes homlokzati kiképzése szintén szecessziós.
A parkok és a tartozéképületek
Az egyetem parkosított területén található a főépületen kívül az egyetemi könyvtár épülete, az adminisztráció épülete, a sportterem épülete; egy épület, amiben jelenleg a pszichiátriai klinika működik, illetve egy, amiben a városi törvényszéki orvoslás. Itt található még a botanikus kert, illetve a dendrológiai park.
A parkban 154 fa- és cserjeféle található, a botanikus kertben pedig mintegy nyolcszáz növényfaj kapott helyet.
Mindezeken kívül az egyetem épületei közé sorolhatók még a bentlakások, amik csak a hatvanas években épültek fel a város pár száz méterrel távolabb eső részében.
A bentlakásnegyed öt épülete közül négyet az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem használ. Közülük kettő leány- és egy fiúbentlakás, de az egyetemhez tartozik a fiatal házasok bentlakása is.
A kezdet és a jelen röviden
A kivitelezési versenytárgyalást, 1907-ben a budapesti Grünwald Testvérek cége nyerte meg, és 1909 október ötödikén, a Cs. és Kir. Katonai Alreáliskola ünnepélyes megnyitója nagyszámú előkelő közönség jelenlétében megtörtént.
Az iskola felsorolt épületeit a városi polgármesteri hivatal építette, saját területére. Az épület az első világháború után az állam tulajdonába került, és ma minden épületében az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem működik.
A birodalom iskolája
Amint azt már részben említettük, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek otthont adó épület eredetileg tehát katonai alreáliskolának épült, amely az Osztrák-Magyar Monarchia későbbi tisztjeinek képzésének volt hivatott szolgálni.
Lévén, hogy abban az időben, vagyis a húszadik század elején Ferenc József volt Magyarország királya – és a birodalom császára is egyben – császári-királyi iskolának nevezték az intézményt.
A szóban forgó hatalmas épület megépítése kevesebb mint két évet vesz igénybe…
A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból kiderül, hogy 1907-ben kezdődtek az építési munkálatok, és 1908. december elseje volt az átadási határidő.
Az 1907-ben aláírt adományozási szerződés értelmében a csaknem száz ezer négyzetméteres területet a város ajánlotta fel, és a telek még abban az évben átkerült a hadügyminisztérium tulajdonába. A terveket Nagyszebenben készítették, lévén, hogy az itt székelő katonai parancsnokság hatáskörébe tartozott az ügy.
Vásárhelyen ennél az épületnél használtak először betont
Ahhoz képest, hogy akkoriban húsz ezer lakost számláló kisváros volt Marosvásárhely, meglehetősen méretesnek számított az épületegyüttes. Ez egyébként a főépület mellett az alábbiakból állt: az altisztek házából, a tisztek házából, a betegszobából, a fogdából, ahová a fegyelmezetlen kadétok kerültek, illetve egy lovardából, amely a jelenlegi sürgősségi kórház helyén terült el.
A város meséi című könyv szerzője egy igencsak figyelemre méltó érdekességről is szól. Ezen érdekesség mögött az rejlik, hogy az építkezéshez a városban ekkor és itt használtak először betont.
Ennek kapcsán szárnyra is keltek különféle mendemondák. Azt mondják például, hogy a hatvanas-hetvenes években az intézmény rektora kapott egy levelet, amelyben egy nyugaton elő személy megkérdi tőle, hogy tudja-e, hogy az építkezésnél használt beton garanciája csak ötven-hatvan évre szól. Ez azonban – mint ahogyan már az idő is bebizonyította – nyilván nem igaz.
Az intézetek helycseréje
Az első világháború után berendezkedett új közigazgatás román katonai iskolává alakította az intézményt. A különféle tanulmányokban megjelentetett adatok szerint a második világháború idején különleges ügynököket, más néven egyfajta kémeket képeztek itt. A negyvenes évek második felében aztán gyökeres változás következett be az épület sorsában: a katonai iskola Gyulafehérvárra költözött, a kolozsvári tudományegyetem magyar orvosi karát pedig áthelyezték Marosvásárhelyre.
A száműzött egyetem
A második világháború alatt Kolozsváron folyta a magyar nyelvű oktatás. Az ugyanott székelő román egyetemet pedig – amelynek orvosi kara is volt – Nagyszebenbe száműzték.
Ugyancsak a már fent említett könyv szerzője említi, hogy a háború alatt támadt konfliktusok, illetve az Észak Erdély elvesztése okozta ellenérzések visszafojtása céljából igyekeztek minél gyorsabban és tapintatosan rendezni ezt a helyzetet.
A Petru Groza vezette kormány a román-magyar megbékélés jegyében 1945. májusában törvénybe foglalta, hogy létesítsenek Kolozsvárott egy magyar tannyelvű felsőfokú tanintézetet bölcsész-, filozófia-, jogi-, politikai gazdasági- és orvosi karral. A törvény életbe léptetésekor azonban újabb feszültségeket szított a helyiségek, illetve a régi egyetem vagyonának elosztása.
A nevét elhagyó egyetem és Petru Groza döntése
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által összegyűjtött és rendelkezésünkre bocsátott dokumentációból kiderül, hogy 1945. júliusában Petru Groza elnöklete alatt tartottak egy gyűlést, amelyek részt vettek az I. Ferdinánd nevet viselő román egyetem, illetve a Ferenc József nevet elhagyó, egyszerűen csak Kolozsvári Magyar Egyetemnek nevezett intézmény képvizelői is.
Petru Groza egészen váratlan módon oldotta meg a helyzetet. Az ő kezdeményezésére az a döntés született, hogy a magyar egyetem orvosi karát helyezzék Marosvásárhelyre, és a Nagyszebenbe száműzött román intézmény pedig költözzön vissza Kolozsvárra.
Nagy-Bodó Szilárd
Nagy-Bodó Tibor
Központ, Erdély.ma

EGYETEMI HELYEK
Mi akar lenni az erdélyi diák, ha magyar?
A MOGYE általános orvosi szakára jelentkeztek a legtöbben, de mégsem itt volt a legnagyobb túljelentkezés az erdélyi egyetemek magyar szakjai között.
A BBTE most induló gazdasági informatikus szakára volt a legnagyobb a túljelentkezés, ott egy helyre négy diák jutott. A MOGYE-n a fogorvosi szakra lehetett a legnehezebben bejutni, ott szinte háromszoros volt a túljelentkezés. De népszerűek voltak az informatikusi és a kommunikációs képzések is, mind a Sapientián, mind a BBTE-n sokan jelentkeztek rájuk. A részletes összefoglalónkból az is kiderül, hogy hol maradtak még ingyenes helyek az őszi felvételire.
Babeş-Bolyai Tudományegyetem
A különböző kihelyezett tagozataival együtt 67 alapképzési és 37 mesterképzési helyet hirdettek meg. Alapképzésen összesen 1092 ingyenes és 1392 költségtérítéses hely volt. A júliusi felvételi során nagyjából 1400 hallgató jelentkezett a BBTE különböző képzéseire összesen. Az egyetem közlemény szerint az őszi felvételire még 205 ingyenes hely maradt a visszaigazolásokat követően, többek között a történelem, a művészettörténet, a szociológia és az újságírás szakon is lehet még költségtérítéses helyen tanulni.
A legnépszerűbb szak az idén újonnan indult gazdasági informatika volt, ezen nagyjából négyszeres volt a túljelentkezés, igaz, mindössze 10 költségtérítéses helyet hirdettek meg. Utána a kinetoterápia, a kommunikáció és közkapcsolatok, az informatika, a pszichológia, a tanítóképző és a kémia szak következett.
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem
A csíkszeredai karokon 13 alapképzési és 4 mesterképző szakon, 550 és 143 tandíjmentes, költség-hozzájárulásos és teljes tandíjas helyet hirdettek meg. A tandíjmentes helyek közel 70%-át sikerült feltölteni, azonban minden szak esetében maradtak még betöltetlen helyek. A szakok többségében még tandíjmentes helyre is iratkozhatna az őszi felvételi időszakban a diákok. A legtöbben a Gazdaság- és Humántudományok Kar közgazdaság karára jelentkeztek, összesen 31 diák felvételizett oda, de őszire még így is maradt 15 ingyenes hely a szakon.
Csíkszeredában népszerű volt még a Könyvelés és gazdálkodási informatika szak, valamint a Kommunikáció és PR. Amennyiben augusztus folyamán az újonnan induló Génsebészet szak megkapja a működési engedélyt, úgy szeptemberben erre a képzésre is várják az iratkozókat.
Kolozsváron a Sapientia EMTE négy alapképzési és egy mesterképző szakán összesen 145 helyet hirdetett meg, ebből 74 tandíjmentes és 71 költség-hozzájárulásos helyre lehetett iratkozni. Túljelentkezés egyedül a Filmművészet, fotóművészet, média szakon volt, ott a 25 meghirdetett ingyenes és költség-hozzájárulásos helyre 30 felvételiző jelentkezett. Viszont a legtöbben a nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakra jelentkeztek: összesen 32 diák. A négy alapképzésre és egy mesteri képzésre 96 iratkozó volt, akik közül 75 vissza is igazolta a helyét.
A szeptember 4-10 közötti őszi felvételire a Filmművészet, fotóművészet, média szakon kívül mindegyiken vannak még helyek. Három alapképzési és egy mesteri szakra lehet beiratkozni, amelyeken 13 tandíjmentes és 56 költség-hozzájárulásos hely van még.
Marosvásárhelyen a nyári felvételire alapképzésen 11 szakon összesen 490 helyet hirdettek meg, ebből 190 tandíjmentes, 220 költség-hozzájárulásos (400 euró) és 80 teljes tandíjas (750 euró) volt. Alapképzésen a legkeresettebb az Informatika szak volt, majd ezt követte a Kommunikáció és közkapcsolatok szak. Mesterképzésen 4 szakon összesen 105 helyet hirdettek meg, ebből 55 tandíjmentes és 50 költség-hozzájárulásos hely volt. Legtöbben a Növényorvos és a Fejlett mechatronikai rendszerek szakokra iratkoztak.
Az őszi felvételire is maradtak még tandíjmentes helyek a marosvásárhelyi Sapientián, legtöbb a Távközlés és mechatronika szakon, de vannak még tandíjmentes helyek a Magyar-Román szakirányú fordító és tolmács szakon is.
Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem
Összesen 4 szakon lehetett magyarul tanulni. Államilag finanszírozott hely az általános orvosin 135 volt, a fogorvosin 35, a gyógyszerészetin 35, míg az egészségügyin 15. A költségtérítéses helyekre a román jelentkezőkkel együtt hirdették meg a felvételit, általános orvosira (összesen 80 hely) és fogorvosi szakra (összesen 30 hely) nem jutott be egyetlen magyar sem, csak a gyógyszerészeti (összesen 80 hely) és asszisztens képzésbe (összesen 70 hely) sikerült néhánynak felvételt nyernie a költségtérítéses helyre.
Általános orvosnak összesen 304 ember jelentkezett, ez iránt a szak iránt érdeklődött a legtöbb ember. A fogorvosi szakra viszont nehezebb volt bejutni, összesen 102 felvételiző jelentkezett az államilag támogatott helyekre, vagyis közel háromszoros volt a túljelentkezés (2,9). Az általános orvosi szak esetében 2,2 volt a túljelentkezési arány, a gyógyszerészetin 2,1, míg az egészségügyi asszisztensin 2,7.
Az őszi felvételire már csak évi 5000 eurós költségű - főként külföldieknek szánt - helyek maradtak, magyarul tudóknak általános orvosin 25, míg a fogorvosin 5. Erről a részletes információkat itt lehet olvasni.
Partiumi Keresztény Egyetem
Alapképzésen 19 szakot hirdettek meg, összesen 595 hellyel, míg mesterképzésen 8 szakra várták a jelentkezőket, összesen 252 helyre. A képzőművészeti képzésük iránt volt a legnagyobb az érdeklődés, a meghirdetett 35 helyre összesen 41 felvételiző jelentkezett, és ebből 28 helyet foglaltak/foglalhattak el. Az egyetem közlése szerint még a különböző nyelv és irodalom szakok (magyar, román, angol és német - és ezeknek a különböző párosításaik), valamint a közgazdász képzés volt népszerű.
Az őszi felvételin a meghirdetett szakok többségére még van ingyenes hely, költségtérítéses képzésre pedig még mindenik szakon lehet jelentkezni.
Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem
Alapképzésen 5, míg mesterképzésen 6 szakot hirdettek meg, egyenként 12 hellyel. Két új mesterképzési szakon viszont csak őszi felvételi lesz, azokon tehát még egyetlen helyet sem töltöttek be.
Nem meglepő módon színésznek szerettek volna a legtöbben tanulni: a 12 helyre összesen 29 ember jelentkezett, és ebből 9-et vettek fel. Utána az audiovizuális kommunikáció jön, ahová 9-en jelentkeztek, és mindenkit fel is vettek. Mesterképzésen is a színész szak volt a legnépszerűbb, 12 helyre 9-en jelentkeztek.
Ennek köszönhetően az alapképzésen a színész, illetve az audiovizuális kommunikáció szak kivételével még mindenhol vannak ingyenes helyek. A mesterképzésen bábművész, valamint az újonnan induló alkalmazott bábművész és a korszerű zenei koncepció szakon lehet államilag finanszírozott helyeken tanulni.
Transindex.ro

Magyarázzák a bizonyítványukat
Lehet másképp is politizálni Marosvásárhelyen! – próbálták kommunikálni a választópolgárok felé az RMDSZ Maros megyei, illetve vásárhelyi elnökei múlt heti sajtótájékoztatójukon.
„Manapság, amikor a politikum válságban van, a választóknak pozitív üzenetekre volna szükségük. Az elmúlt hónapokban erre nem volt lehetőségünk. Ma viszont, úgy gondolom (…), nyugodtan elmondhatjuk: lehet másképp is politizálni Marosvásárhelyen. És nemcsak az RMDSZ-re, nemcsak a magyar politikumra gondolok, hanem a románra is” – kezdte mondanivalóját Brassai Zsombor, a szervezet megyei elnöke. Peti András alpolgármester, városi elnök a Marosvásárhely, a jövő városa elnevezésű programot ismertetve odáig ment, hogy azt állította: „ez az új hangulatról szól, amikor a különböző nemzetiségek jól érzik magukat egymás mellett, kölcsönös tiszteletben élnek, és ez megerősíti a magyar és a román közösséget egyaránt”. Bevallom: gyanút kelt bennem, elsősorban a '89-ben lezártnak hitt korszakra emlékeztet, amikor „pozitív üzenetről”, „új hangulatról”, „egymás mellett magukat jól érző nemzetiségekről” hallok.
Vajon mire alapozták kijelentéseiket az urak? Peti András az oktatás terén érzékelhető elmozdulásra hivatkozott elsősorban, hogy feloldották az Unirea Főgimnázium körüli bizonytalanságot, hogy egy hosszú távú bérleti szerződés megkötését hagyták jóvá, hogy döntés született a római katolikus gimnázium létrehozásáról. Továbbá folytatják a magyar utcanévtáblák kihelyezését, és reménykednek, hogy a Sütő András-szobor ügye is megoldódik. Az talán fel sem merült az alpolgármesterben, hogy nem várt akadályok is gördülhetnek a katolikus gimnázium létrehozása elé, hogy talán csak akkor illene ünnepelni – főleg önmagukat! –, ha már az oktatás is beindult az egyházi tulajdonú épületben. Arról is megfeledkeztek, hogy a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése sem indult volna be – egyelőre igencsak a folyamat elején tartunk! –, ha a civil szféra nem hozta volna lépéskényszerbe a politikumot.
A prefektus-ügy kapcsán az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke kifejtette, hogy „a szövetség a magyar közösségek érdekeit tartja szem előtt”. Amennyiben ezeket az érdekeket valamilyen más egyezség jobban szolgálná, hajlandók újragondolni a kérdést. „Egyelőre ott tartunk, hogy nekünk van egy, véleményünk szerint megfelelő jelöltünk, és várjuk a PSD részéről elképzelésünk teljesítését vagy esetleg a kérdés újratárgyalását” – jelentette ki Brassai. Igen, a sajtótájékoztató időpontjában még „ott” tartottak, aztán aznap délutánra már másutt, hisz szó nélkül belementek a cserébe, hogy Maros megyének mégse legyen RMDSZ-es prefektusa. Ezek után önként adódik a kérdés: mikor tartották szem előtt a magyar közösség érdekeit, amikor Maros megyének kérték a „helytartói” széket, vagy amikor – engedve az erősebb kutya b...k elvnek – szó nélkül lemondtak róla?
Szentgyörgyi László, Székelyhon.ro

Szenvedéllyel a színházért – Interjú Nemes Levente szentgyörgyi színművésszel
„Bármilyen szerepem volt, bármilyen verset mondtam, arra kényszerített a sorsom, hogy mindent az erdélyi magyarság sorsára mintázzak. Ez el is szegényítette, de gazdagította is az előadásmódomat, mert mélységet adott neki.”
– Legutóbb azzal lepett meg, hogy a sepsiszentgyörgyi színészek Tesztoszteron zenekarában a Tankcsapda Egyszerű dalát énekelte. Kinek volt az ötlete?
– Egy kollégám kért fel, nekem is meglepetés volt, nem azért, mert olyan nagy drámai színésznek tartom magam, hanem, mert soha nem tudtam idejében belépni, miközben szerettem énekelni. Nagy Alfréd kollégám valamit meglátott bennem, megígérte, hogy segít, eljött hozzám egy gitárral, és próbáltunk keményen, aztán én is egyedül, mert ez olyan kihívás volt, ami elől nem akartam kitérni. Szeretem a kihívásokat, az ütközéseket.
Nemes Levente
Színművész, előadóművész, színházigazgató, 1939-ben született Medgyesen. Marosvásárhelyen érettségizett, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Színészi pályafutását 1962-ben kezdte. Tíz évig a marosvásárhelyi Székely Színház, majd 1973 óta a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának tagja, utóbbit 1992 és 2005 között igazgatta is. Több filmben és tévéjátékban szerepelt. Önálló előadóestjei a hetvenes–nyolcvanas évek emlékezetes művészi eseményeinek számítottak. Gyakran lép fel a bukaresti rádió magyar nyelvű adásaiban, de nemegyszer vállalja pódiumműsorok rendezési feladatát is. 1998-ban Kádár Imre-díjat, 2007-ben Jászai Mari-díjat, 2009-ben Kaszás Attila-díjat kapott. 2001-ben a Határon Túli Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján életműdíjban részesült.
Aztán nagyon kellemes élmény volt, a közönség megajándékozott a szeretetével, azért is, mert ilyen szerepben még nem nagyon láttak, de együtt is énekeltek velem. Aztán a szomszédban egyszer feltették az Egyszerű dalt, egy fiúcska elkezdte énekelni, én is bekapcsolódtam, és az unokám felkapta a fejét, hogy én ezt tudom.
Különben a humor nem idegen számomra, sokat foglalkoztam Bajor Andorral, 1985-ben összeállítottam egy önálló Bajor-estet, dal, vers és próza is volt benne, a bemutatóra a szerző is leutazott, de utolsó pillanatban letiltották, évek múltán még a műsorfüzetet is bezúzták. 1992-ben a harmadik Színházi kollokviumra felújítottam, de csak egyetlen előadást ért meg, mert éreztem, hogy sokkal több munka lenne vele, de én közben igazgató lettem. Karinthytól tanultam, hogy a humor nem ismer tréfát.
– Sokunknak Nemes Levente hangján szólal meg Székely János Dózsa című poémája, amit az Ön előadásában lemezen is rögzítettek. Mit jelentett Önnek ez a monodráma?
– Készültem arra, hogy most, az 500 éves Dózsa-évfordulón valakinek eszébe jut, hogy én ezt legalább 250 alkalommal játszottam, ezért újra elkezdtem önszorgalomból foglalkozni a szöveggel. A Dózsának országos turnét szervezett a marosvásárhelyi, majd később a sepsiszentgyörgyi színház is, Bukarestben, Temesváron, Zsombolyán és Dálnokon is bemutattam, 1970-ben az első tévéjáték a magyar adásban a Dózsa volt.
Most ötszáz éves Dózsa-évforduló van, és senkinek nem jutott eszébe ez a 250 előadás. Nekem iszonyatos munkába került volna felújítani, de arra gondolok, hogy valami hibádzik a kulturális életünkben: senki nem tartja számon, nem hangolja össze az ügyeket, a személyeket, a teljesítményeket. Senkinek nem jutott eszébe, hogy megszólaltassa Székely Jánost, aki egy remekművet írt.
A Dózsa akkor, ’64-ben robbant, az erdélyi magyarságról szólt, benne volt az is, hogy az uraink elherdálták az országot, nem gondolkodtak okosan és felelősségérzettel. Amikor először olvastam az Igaz Szóban, az erőszakos marosvásárhelyi elrománosítás miatt is sírva ömlött ki belőlem, szinte jobb volt ez az első olvasat, mint a bemutató. Akkor több színésztársammal írtunk Székely Jánosnak, hogy szeretjük a Dózsát, tiszteljük és becsüljük az íróját. Az átértékelés után félő, hogy már nem annyira húsbavágó.
– Most nincs akkora áthallás?
– Most is van egyfajta szolidaritás a közönséggel, azóta is erőteljesen figyelek saját problémáinkra. Nagy élmény volt például számomra a székelyek nagy menetelése. Nagyon drukkoltam, nagyon féltem, mert az aggodalmaskodók, a kritikák, a lenézések megpróbálják hitelteleníteni az autonómiamozgalmat. De számomra egyértelmű, ha nem lesz autonómia, a nyilvánvaló beolvadás a sorsunk.
– A rendszerváltás előtt fontosabb volt a sorok mögötti üzenet?
– Bármilyen szerepem volt, bármilyen verset mondtam, arra kényszerített a sorsom, hogy mindent az erdélyi magyarság sorsára mintázzak. Ez el is szegényítette, de gazdagította is az előadásmódomat, mert mélységet adott neki. Ezzel nagyon sok mindent lehetett hitelesíteni, mint ahogy a zsidóságnak a holokauszt borzalmas élménye minden műalkotásban ott van. Nem tudnak szabadulni tőle, de ez ad erőt.
– Sok egyéni előadása volt, például a Visky Árpáddal közös József Attila-est. Milyen a viszonyulása a versekhez?
– Visky minden ellenkező híresztelés ellenére jó barátom volt, fél mondatokból is értettük egymást, hasonlóképpen gondolkodtunk. Egyben különbözött a véleményünk: ő azt mondta rólam, hogy megalkuvó vagyok, én meg róla, hogy önpusztító. Én az ellenállás legjobb formájának azt tartottam, hogy mindenki elvégzi a feladatát. Abban viszont mélységesen egyetértettünk, hogy a költők a mi tanítómestereink. A költőknek sokkal tartozom az életben.
Ez olyan módon működik, mint a Biblia, úgy tűnik, hogy véletlenül teszem rá a kezem József Attilára, Petőfire, Székely Jánosra, de mégsem véletlen, hogy éppen az a vers kerül a kezem ügyébe, mert eligazítást kapok belőle az életre. A költőknek éppen ez a feladatuk, hogy olyan összefüggéseket és mélységeket találjanak meg, amelyekre a mi lelkünk nem kellőképpen nyitott.
– A versek révén jutott el a színészmesterséghez. Érezte valaha úgy, hogy beskatulyázták versmondónak, drámai színésznek?
– Nem. Mert ez igaz. Én nem vagyok igazi színészalkat. Nem rosszindulatúan, de azt mondták nekem, hogy olyan vagyok inkább, mint egy református pap. Azért voltam én paposabb, mert én úgy gondoltam magamra mint színészre, mint a régi görögök, Thália papjaként. Én 1948-ban a Csorgónál a székely vértanúk emlékművénél a magyar népszövetség felkérésére elszavaltam Petőfi 1848 című versét.
Éreztem a felém irányuló figyelmet, szeretetet, ez meghatározó volt egy kilencéves fiúcska számára. Nem bánt, hogy sokan versmondónak tartanak, bár sok szerepet játszottam, és egyik másikra szívesen is emlékszem. Nem, mert nagyszerű voltam, hanem mert úgy érzem, eljutottam a képességeim határára. Ez a legfontosabb, amit tehetünk az életben, hogy eljussunk a képességeink határára.
– Miért vállalta a színházigazgatást?
– Ennek előzménye volt. Néha arra gondolok, hogy tudat alatt mindig arra készültem, hogy színházigazgató leszek. Pedig ’89 előtt ez fel sem merült, hiszen akkor le kellett volna feküdjek a rendszernek, nekem pedig sokkal drágább volt a függetlenségem, eszembe sem jutott, hogy eladjam magam, és a véleményem szabadságát korlátozzam. Azt mondtam, cédulás vagyok, egy kicsit bolond, bármit mondhatok. 1962-ben megalakult a román társulat Marosvásárhelyen, és ezzel odakerült a bukaresti színházi szellemiség.
A bukaresti rendezők a Szovjetunióban tanultak Meierhold, Vahtangov égisze alatt, és hazatérve a rosszul értelmezett Sztaniszlavszkijhoz képest egy modernebb, korszerű színházat csináltak. A magyar színjátszás ötven évvel volt lemaradva tőlük. A román tagozat hozta az új szellemet, a színészek szervezkedni kezdtek, hogy Tompa Miklós már megcsontosodott, le kell váltani. Én akkor azt mondtam, ez igaz, de ki lesz az utódja. És hét évig hét igazgató állt a színház élén, miközben csúszott lefelé, míg a Csorba–Harag-páros helyrehozta.
Nekem Tompa Miklós – nem szeretem a szót, hogy példakép, inkább a lelki társam volt. Sokat tanultam tőle színházról, társadalomról, emberségről, nőkről. Kicsit én voltam a lelki szemetesládája, miután leváltották, én is kerestem a vele való találkozást, ő meg a fájdalmait mondta el nekem, általában rossz véleménye volt arról, ami a színházban történt.
De mégis meghatározó volt számomra a váltás: a későbbiekben sokat olvastam és jegyzeteltem a színházcsinálók, Meierhold, Vahtangov, Strehler könyveit, mintha valóban a színházigazgatásra készültem volna. 1989 után két hónapig a Színházi Megmentési Front elnökeként igazgattam az intézményt, de hamar visszaállt a régi status quo, akiket a közgyűlés elhajtott decemberben, februárban visszatértek. De épült le a színház, sokan elmentek, én is sikeresen versenyvizsgáztam Marosvásárhelyre, aztán újra megválasztottak igazgatónak és maradtam.
– Most miként értékeli azt a döntést, hogy 1995-ben a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház nyolc színészét és Bocsárdi László rendezőt Sepsiszentgyörgyre hívta?
– Máig csak az bizonyosodott be, érdemes arra törekedni, hogy értéket hozzunk létre. A színházi új törekvés egy kicsit mindenkit megmozgatott, az emberek vitatkozni kezdtek, kinyílt a szemük, kezdték kinőni a provinciális szemléletet. Kezdetektől provinciaellenes színház volt, ez volt a titka. Bocsárdival erre törekedtünk, és ebből nem engedtünk egy jottányit sem. Az elismerés azonban nem az lett, hogy idővel megnövekedett a nézők száma, mint ahogy én azt elvártam. Hogy meglátják, ez a színház érvényes, érdemes odafigyelni rá, megtanulják élvezni. Mert a művészetet meg kell tanulni, ha nem szereztem meg bizonyos alapokat, a szimfonikus zenét sem tudom értékelni.
Én a rendszerváltás előtt azt hirdettem, hogy falura kell menni, évente ötszáz előadás volt, gyakran napi három. Tehát nem a munkától féltem, hanem mivel lehetőség nyílt rá, szerettem volna igazi színházat csinálni. A nézők nem jöttek vissza csőstül, de a művelődési minisztérium három évvel ezelőtti felmérése szerint Sepsiszentgyörgyön pezseg a művelődési élet, a város fordít a legtöbbet kultúrára. Úgy érzem, ennek a folyamatnak az elindításában a színháznak nagy szerepe volt, és számomra ez jelent elégtételt.
– Akkor sok támadás érte. Megérte vállalni a kockázatot?
– A kollégáim sem értettek egyet, a közönség felháborodott leveleket írt, ez engem rettenetesen megkínzott, és közben meg kellett őriznem a hitemet. Az akkori városvezetésnek is mondtam, nem az a célunk, hogy ellenetekre rossz színházat csináljunk, hanem hogy meggyőzzünk az igazunkról. Volt olyan is, hogy az önkormányzat azzal akart közönségbarát előadásokra kényszeríteni, hogy nem adtak pénzt. Megvádoltak, hogy sikkasztottam az alapítványtól, de nem találtak semmit, így az ügyészség szinte bocsánatot kért. Életemben nem akartam egyebet, mint a színház ügyeit jól intézni, és jó színházat csinálni.
– És közben újra megtalálták a szerepek. Hogyan formálódtak meg Önben ezek a figurák?
– Korábban hagyományos színházi modorban játszottam. Lehettem volna korszerűbb, de ezt tanultam. Bocsárdi megpróbált rávenni, hogy az ő víziója, művészi elképzelése szerint játsszak. Nekem borzasztóan nehezen ment, hogy a korszerű színjátszást megtanuljam. Néztem a Pálffy Tibor és Bocsárdi Gabi gyönyörű kettősét a Kasimir és Karoline-ban, semmi köze nem volt a hagyományos színjátszáshoz, de láttam, hogy ez nagyszerű.
A velem egykorú kollégáim azt mondták, én vagyok a legjobb az előadásban, de én a lelkem mélyén éreztem, hogy az a jó, amit ők csinálnak, hogy érdemes lenne megpróbálni. De nem ment, megbuktam a Szeget szeggel főszerepében, az Agamemnonban, A nép ellenségében. A Szeget szeggel előadásban valójában sikerem volt, de én ereztem, hogy nem vagyok jó, ez tulajdonképpen bukás. És ennek az lett a következménye, hogy szövegzavaraim lettek, bizonytalan voltam, nem okozott örömet a játék, vagy ha mégis, elmentem valami deklamálás felé.
Míg a Romeó és Júliában, egy nyúlfarknyi szerepben megéreztem valamit, bátorságot kaptam, aztán jött az Othello, az Ilja próféta, A nyugati világ bajnoka, A csoda és mások, szép lassan araszolgatva. Nem azt mondom, hogy ugyanolyan jól játszom, mint Hobóék (Pálffy Tibor), de sikerült levetkőznöm bizonyos sallangokat. Persze vannak nézők, akik ugyanúgy, mint én, másfajta színjátszáson nevelkedtek, azt várnák el most is tőlem, de a posztmodernnel megváltozott a világunk, és én ezt megpróbáltam. Nem azért, hogy valahova besoroljam magam, hanem a megismerés vágya űzött, a kihívás: ez egy másfajta színjátszás, hadd lám, én tudom-e.
– Most hogy látja a színház szerepét és benne önmagát?
– Próbáltam utánajárni, tanulmányokat olvastam: úgy látom, most sok benne a divat, a kóklerkedés, lévén, hogy bármit szabad, teret ad olyan embereknek is, akiknek nincs igazi mondanivalójuk. De aztán ők lelepleződnek, és nézem például Radu Afrim előadásait, sok mindent megenged magának, dobál össze-vissza mindent bele a zsákba, de ez valahogy a keze alatt mégis értelmet nyer. Ő nem sajnálja a színháztól az idejét, az idegrendszerét.
Én szenvedélyesen csináltam a színházat, erre szerződtem az életben, ez volt számomra az átok és öröm, szerelem és gyalázat, és sorolhatnám az ellentétpárokat. Giorgio Strehlertől tanultam, hogy minden színházi ember munkája csak annyit ér, amennyit a mindenkori előadás érdekében tesz. Ez nem azt jelenti, hogy arrébb teszek egy széket, hanem önfeláldozást. Hogy szívemmel, lelkemmel, ösztöneimmel, idegrendszeremmel támogatom az előadást, ha kell, bármit megteszek, estétől reggelig, reggeltől estig, otthon kézállásban, szenvedélyesen dolgozom a színházért.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Harmonia Cordis nemzetközi klasszikusgitár-fesztivál
Hétfőtől a Kultúrpalotában!
Mint arról korábban beszámoltunk, hamarosan kezdődik a Marosvásárhely egyik igencsak rangos és hagyományos zeneszemléjévé vált Harmonia Cordis nemzetközi klasszikusgitár-fesztivál. Az idei szemlére augusztus 18-a és 24-e között kerül sor, a hagyományokhoz híven a Kultúrpalotában. Mint azt Beke István Ferenc gitárművész, a szemle főszervezője elmondta, a fesztivált a Harmonia Cordis Egyesület szervezi, lelkes támogatóik közé sorolható a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a Maros megyei tanács – ők társszervezőkként is feltűnnek –, valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem.
– Az egyesület szervezi az ország két legnagyobb klasszikusgitár-fesztiválját: az augusztusi, marosvásárhelyi Harmonia Cordis nemzetközi klasszikusgitár-fesztivált és az áprilisi Terra Siculorum nemzetközi klasszikusgitár-fesztivált és versenyt (Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós). Vásárhelyre számos meghívott előadó érkezik Franciaországból, Magyarországról, Ausztriából, Angliából, Németországból és itthonról egyaránt, a fellépések programja gazdag és változatos. Naponta két koncertre kerül sor, lesz szólógitárkoncert, gitár-fuvola koncert, gitárduó és -trió, valamint dzsesszkoncert is. Idén megpróbáljuk "kivinni" a klasszikusgitár-muzsikát a Kultúrpalotából, így lesz koncert a főtéri Zanza kávézóban és valószínűleg a Víkendtelepen is. Az esti koncertekre természetesen a Kultúrpalota nagytermében kerül sor, a marosvásárhelyi gitáriskola hallgatói a kisteremben lépnek fel, a mesterkurzusoknak pedig a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem ad otthont. Számos érdeklődő jelentkezett, e kurzusokon többen részt vesznek Bukarestből, Kolozsvárról, Székelyudvarhelyről, Sepsiszentgyörgyről. A koncertekre a belépés ez évben is ingyenes, a programot és egyes fellépők rövid bemutatását az alábbiakban olvashatják.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Szilágyi Zsolt az erdélyi magyarok igényeit tolmácsolja
Az Erdélyi Magyar Néppárt romániai államfőjelöltje, Szilágyi Zsolt augusztus 14-én Marosvásárhelyen ismertette: azért vállalta a novemberi megmérettetést, hogy mozgósítsa az erdélyi magyarságot és képviselje igényeiket.
„Marosvásárhely nélkül nincs erdélyi magyar politika, nincs megmaradás, ez egy olyan bástyája az erdélyi magyarságnak, amely nélkül nincs jövő a szülőföldön” – fogalmazott a marosvásárhelyi Klastrom (Mihai Viteazul) utcai honosítási irodában tartott sajtótájékoztatón az EMNP alelnöke és államfőjelöltje, Szilágyi Zsolt, aki már gyerekként megismerkedett a várossal, a víkendteleppel, a bulevárddal, a Somostetővel, később egyetemistaként időzött többször a településen.
A politikus indulását a novemberi megmérettetésen felelősségnek, közösségszolgálatnak nevezte, annál is inkább, mivel 1996 óta – amikor az erdélyi magyarság először állított romániai államfőjelöltet – először fordul elő, hogy két magyar nemzetiségű személy is részt vesz a választásokon. „Ilyenkor lehetőség nyílik intenzív politikai kommunikációra, amikor az erdélyi magyarság elvárásait ismertetni lehet. Mindeddig Székelyföld autonómia-igényét nem sikerült országos szintre emelni, államfői kampányba bevinni, most ezt teszem. 2012 decemberében vázoltuk elképzelésünket Románia átszervezéséről, föderalizálásáról. Kétségtelen, hogy szövetségi államként Erdély és az ország is sikeresebb lenne, a magyarságnak élhetőbb otthona lehetne. Ha Svájc, Ausztria, Németország vagy az Amerikai Egyesült Államok elégedettek a föderális államszerkezettel, akkor valószínűleg Románia is nyerne az átalakítással. Erdély sokkal jobban teljesítene egy szövetségi államban, ahol a német minta alapján az adók, illetékek egyharmada maradna helyben, egyharmada a tartományban és egyharmada menne a szövetségi kasszába. Érvényesülne az aki többet dolgozik, az éljen kicsit jobban elv, és a korrupcióra is hathatós válasz lenne a fiskális föderalizmus” – fogalmazott Szilágyi Zsolt.
Szerinte két magyar jelöltnek is annyi esélye van, mint egy magyar indulónak az államelnök-választásokon, de a kettő több mint egy alapon több szavazatot tudnak megmozgatni, és amennyiben több magyar megy el választani, akkor nő a magyarság szavazati súlya, és kérésére felfigyelnek akár külföldön is. Most nincs 5 százalékos küszöb, az egész ország egyetlen választókerület, tehát tényleg minden szavazat ugyanannyit ér. „Jelöltségem nem egyéni és nem pártügy, hanem azoknak az ügye, akik hisznek abban, hogy Erdély többet érdemel, hisznek Székelyföld autonómiájában, ahol meg lehet maradni magyarnak, és hisznek a jobb életben. Nem valaki ellen, hanem a magyar közösségért indulok” – ismertette a néppárti alelnök, aki elmondta: az elmúlt néhány napban, amióta gyűjtik az aláírásokat, sokan biztosították támogatásukról kézjegyükkel, és a szeptember 23-ai határidő előtt meglesz az induláshoz szükséges 200 ezer aláírás, amelyeket több ezer önkéntes gyűlt.
„Ha nem most, akkor mikor? Ha nem mi, akkor ki?” – mondta az indokról egyik kollegáját idézve Szilágyi, aki Cseh Gábor Maros megyei EMNT-elnök szerint minden idők legjobb államelnök-jelöltje. Szilágyi Zsolt indulását az államfőválasztáson a Klastrom utcai irodában naponta 9 és 17 óra között lehet aláírni, az önkéntesek pedig már utcákon, illetve lakásokon kopogtatva és falvakon is gyűjtik a támogatásokat – ismertette Portik Vilmos megyei Néppárt-elnök.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro

Máthé András emlékére
Nehéz dolog rekviemet írni arról, aki számomra még élő. Hiába rebesgették, hogy beteg, nekem úgy maradt meg az emlékeimben, ahogy agilisan, mosolyogva ül az igazgatói irodában és intézkedik.
Mindenkire jut ideje, eréllyel vezeti a reformnak nevezett zűrzavarban is az iskolát, melynek élére kiválasztották, mint hajdan a fejedelmeket, mert rátermett volt és érdemben végezte a rámért munkát. Emberi, gyermekbarát iskolát szeretett volna teremteni. Ezért irt tankönyveket, gyermek és tanár számára egyformán élvezhető szinten. Ezért akarta a hajdani iskoláját, az Orbán Balázs Általános Iskolát olyan szintre emelni, ahonnan nyugodtan, jól feltarisznyálva indulhattak a jövendő értelmiségei. De megbéklyózva nehéz táncolni. És hányféle béklyó köti a tanügyit! Minisztériumi reformok, sűrűn változó tanügyi intézkedések, szülői értetlenség, kollegiális gáncs... Bandi azért jól egyensúlyozott a tanügy Szkhüllái és Karübdiszei között. Megtett mindent, amit ember megtehetett. Ha kellett a katedrán, ha kellett az igazgatói székben. Soha nem félt sem a munkától, sem a harctól. Az ember földi élete két dátum közé van szorítva. Néhány sivár adat jelzi az élet mandalájának irányait. De az ember jóval több ennél. Vágyak, törekvések, tervek, harcok és érzések sorozata.
Máthé Bandi 1946-ban született Szentpálon. Elemi iskoláit ott járta, majd Székelyudvarhelyen, a mostani Tamási Áron Gimnáziumban folytatta a tanulmányait. Marosvásárhelyen vált tanárrá. 1969-től haláláig tanított. Eleinte Homoródszentmártonban, majd Udvarhelyen. Magánélete is mintaszerű volt. 1970-ben vette feleségül Vilmát, akitől két gyereke született: András és Andrea.
Teljes értékű élete volt, szüntelen tevékenységben. Szegényebbek lettünk egy jó baráttal, egy karakteres tanárral...
Bandi az irodalom és a természet szerelmese volt. Szenvedéllyel járta az erdőt, gyakran puskával a vállán, de nem annyira a vadászszenvedély, mint inkább az erdő-mező csendjének, szépségének a szeretete vezérelte.
Tanítványai szerették, mert ő is szeretettel nevelte őket. Bár lelke, levetve földi ruháját, átköltözött a Teremtőjéhez, a szavai, tanításai tovább élnek a tanítványaiban. Nem hal meg igazán, mert Beke György szavai szerint: „aki a lélek falát építi, az nem hal meg soha.”
Temetése szombaton lesz, 16 órától a Bethlen-negyedi unitárius templomból a Tábor-negyedi Unitárius temetőben. Részvétnyilvánítást, a temetés előtt két órával fogad a gyászoló család.
Fischer Alfréd
Székelyhon.ro

Ha Svájcnak jó, nekünk se lenne rossz
Ha Svájc, Ausztria vagy épp az Amerikai Egyesült Államok elégedett a föderális államszerkezettel, akkor valószínűleg Románia is nyerne az átalakítással – mondta Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt államelnökjelöltje csütörtöki sajtótájékoztatóján.
Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt és Cseh Gábor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei elnökei, valamint Kirsch Attila honosításért felelős irodavezető társaságában tartott sajtótájékoztatót Szilágyi Zsolt államelnökjelölt Marosvásárhelyen. A Néppárt jelöltje elmondta: a kampány alatt tapasztalható intenzív kommunikációs időszakot arra szeretnék felhasználni, hogy elmondhassák az autonómiáról és a föderalizmusról alkotott véleményüket. Utóbbiról Szilágyi úgy vélekedik, hogy ami a világ számos pontján – Svájctól az Amerikai Egyesült Államokig – már egy kipróbált és sikeresen működő államszerkezeti modell, az Romániában is éreztetné pozitív hatásait. Szilágyi Zsolt jelöltségét nem tekinti pártügynek, és kihangsúlyozta, hogy nem egy másik államelnökjelölt ellenében, hanem az erdélyi magyarság érdekében indul a választáson. Azáltal, hogy a Néppárt a pluralizmus szellemében megteremtette a választás lehetőségét, Szilágyi nagyobb esélyt lát arra, hogy a novemberi voksoláson a korábbiakhoz képest több magyar választópolgár járul az urnákhoz. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta: az induláshoz szükséges 200 ezer aláírást több ezer önkéntes gyűjti Erdély-szerte. Az első visszajelzések bizakodásra adnak okot, de továbbra is várják az önkéntesek jelentkezését, akik munkájukkal segítenének az aláírásgyűjtésben.
Cseh Gábor minden idők legjobb államelnökjelöltjének nevezte Szilágyit, kihangsúlyozva, hogy a Néppárt jelöltjét az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is támogatja. Az EMNT Maros megyei elnöke ugyanakkor elmondta: szeretettel várnak mindenkit az augusztus 20-án megszervezésre kerülő Szent István-napi ünnepségre.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája
Népújság (Marosvásárhely)

Kultúrák együttéléséről, a magyarságról, az autonómiáról beszéltek a Kolozsvári Magyar Napok nyitógáláján
A kulturális értékek továbbéléséről, a különböző kultúrák együttéléséről, a toleranciáról, a magyarság és a művészet viszonyáról, az autonómiáról, a történelem nehéz korszakairól és az új nemzedék felelősségéről beszéltek az ötödik Kolozsvári Magyar Napok vasárnapi nyitógálájának a szónokai.
A rendezvénysorozat Az óperencián innen és túl mottó jegyében kezdődött, Gergely Balázs főszervező, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke éppen e jelmondat jelképes, meseszerű értelmét magyarázta el, amelynek sok olvasata van. Például az "óperencián innenieknek" az új nemzedék tagjait nevezte, akik számára egy ilyen rendezvény természetes, míg a korábbi nehéz korokat is megélt "óperencián túliak" még emlékeznek azokra az időkre, amikor ezt még elképzelni sem lehetett.
Balatoni Monika, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára arra emlékeztette a Kolozsvári Magyar Opera termét zsúfolásig megtöltő közönséget, hogy a GDP alakulására évtizedek múltán nem fognak emlékezni, de a kulturális értékek örökre beivódnak a tudatokba. Az államtitkár támogatásáról biztosította Kolozsvárt abban a törekvésében, hogy 2021-ben Európa kulturális fővárosa legyen. Hozzátette, reményei szerint 2014 végéig megnyílhat Kolozsváron a magyar kulturális intézet.
Emil Boc polgármester, Románia korábbi miniszterelnöke köszönetet mondott a szervezőknek a rendezvényért, akárcsak azért, hogy a tavalyi zárógála több mint ötvenezer nézőt vonzott Kolozsvár főterére. A normális légkör jelének tartotta, hogy Kolozsváron mindenki otthon érzi magát. Kijelentette: Kolozsvár a multikulturalizmus és a tolerancia mintájává vált. A polgármester szerint magyaroknak és románoknak sok közös tennivalójuk van még a városban.
Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke szerint "fel kellene találni a kultométert", mert az biztosan magas szinten mérné Kolozsvár kulturális kisugárzását. Hozzátette: a kulturális életképességet a város műszer nélkül is bizonyította. Említést tett azonban egy "negatív sugárzásról", arról, hogy a román hatóságok hadjáratot folytattak a székely jelképek ellen, s hogy az autonómiatörekvéseket a titkosszolgálatok akadályozni próbálják. A románok és magyarok a kulturális tereket vagy a negatív sugárzásokat erősítik? - tette fel a kérdést Németh Zsolt. Szerinte Közép-Európa csak a jó román-magyar kapcsolatok által lehet erős.
A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként bemutatott Szatmáry Kristóf, a Fidesz frakcióvezető-helyettese megemlítette: a magyarság nehéz 20. századot élt meg. "Amíg nincs autonómia, nem lehet lezárni a 20. századot" - jelentette ki a képviselő.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt hangsúlyozta: az erdélyi magyar politika csak álmodik arról az együttműködésről, amit a Kolozsvári Magyar Napok szervezésének keretében sikerült megteremteni. Figyelemre méltónak tartotta, hogy "a példa ragadós", és immár Marosvásárhelyen, Brassóban és Nagyváradon is van hasonló rendezvény.
Az RMDSZ elnöki minőségében megszólaló Kelemen Hunor, kulturális miniszter is arról beszélt, hogy felnőtt egy olyan nemzedék, amelyik immár az európai uniós tagsággal rendelkező Romániában szocializálódott, és nincsen közvetlen élménye a sötét múltból.
"Környezetünkben számtalan olyan dolog történik, ami visszafordíthatja a történelem kerekét. (...) Az a felelősségünk, hogy azt a csodát, amit megteremtettünk Kolozsváron, megerősítsük, megőrizzük" - jelentette ki Kelemen Hunor.
A nyitógálán nagy sikerrel mutatták be a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Székely Dózsa György táncszínházi előadását.
Szabadság (Kolozsvár)

Egyházi közösségépítésről beszélgettek Kolozsváron
Nagyvárosi szórványok – kolozsvári helyzet címmel szervezett beszélgetést a Kolozsvári Magyar Napok alatt a Korunk és a Kolozsvár Társaság, az egyházi közösségépítés mikéntjeit megvitatandó.
Kántor Lajos elmondta, évekkel ezelőtt indítottak útjára egy ökumenikus jellegű rendezvénysorozatot, amelyben különböző felekezetű lelkészek beszélik meg a közös problémákat, amely egy idő után megszakadt, de szükség volna az újraindítására.
Jakab Gábor kolozsvári plébános a Korunk júniusi számának címe mentén - Szigetek, szórványok, zárványok - kifejtette, a sziget a Székelyföld, a szórvány a kolozsváriak, szatmáriak, váradiak, legújabban a marosvásárhelyiek is, a zárvány Csángóföld. Mint 1968 óta Kolozsváron szolgáló pap, megélte a magyarság drámai fogyását. 1968-ban a Kerekdombon, a legkisebb katolikus közösségben 1200 hívő volt, ma háromszázat számlálnak.
"Nagyrészüket kikísértem a Házsongárdba s a többi temetőbe, a másik részük elvándorolt, a harmadik faktor, hogy nincs gyermekvállalási kedv. Augusztus 18-a van, Kerekdombon ebben az esztendőben egyetlen gyerek született nálunk" - fogalmazott, hozzátéve: jövőnk biológiai kérdés.
Kifejtette, Dél-Erdélyt száz éve elfelejtettük, holott biztosan él ott pár tízezer magyar, akit nem kellene "visszatanítani" magyarul beszélni. A szórvány beolvadását nem lehet megállítani, legfennebb lelassítani, ehhez pedig példákat mondott Jakab: minden szombaton köszöntik az adott hónapban születetteket, így alkalom van a találkozásra, ugyanakkor évi három bált szerveznek, a templomi eseményeken túl. A plébános elmondta, a következő Magyar Napokon is létre kell jönnie egy egyházak közti találkozónak.
Vetési László református szórványlelkész a Korunkban megjelent tanulmányáról elmondta, hihetetlen párhuzamosságban élnek egymás mellett a kolozsvári felekezetek, ezt a korábban említett lelkészi találkozók is mutatták, hiszen sokáig nem jutott eszükbe, hogy megszervezzék azokat.
Elmesélte, egy éve az István, a király koncerten a magyarul nem beszélő román férj felajánlotta magyar feleségének, hogy eljön a beteg édesanyja mellett levő nő helyett. A férj felhívta feleségét, aki így végighallgathatta a koncertet. "Ha ilyen emberek is vannak a román közösségben, akkor nincs is akkora baj" - szögezte le Vetési.
Kustán Magyari Attila, maszol.ro

Rácz Tímea
KMN 2014
Boszorkányok bűvöletébe estünk a Kolozsvári Magyar Napok megnyitóján A Székely Dózsa György táncjáték valóban látványos, különösen a teljes színpadot betöltő táncjelenetekben. És hivatalosan is elindította a fesztivált.
Még sosem kanyargott ekkora rettenetes sor a Kolozsvári Magyar Napok nyitógálája előtt, mint idén vasárnap kezdés előtt egy órával, és még sosem köszöntöttek ennyi meghívottat, mint idén, és arra már őszintén nem emlékszem, hogy máskor megtapsolták volna egyenként a köszöntötteket, de az biztos, hogy ekkora taps sem volt még, mint az idén. Persze a Székely Dózsa György táncjáték előadói kapták a legnagyobbat.
A felszólalók között most is első volt Gergely Balázs főszervező, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke, aki a fesztivál idei szlogenjét magyarázta: mesébe illő, hogy negyven évi kommunizmus és a funari korszak után a magyar napok csodája ötödjére is megtörténhet, illetve az is mesés, hogy vannak olyan gyerekek, akik már ebbe nőnek bele, az első emlékeik akár az első magyar napokhoz köthetők. Máté András Levente, az RMDSZ kolozsvári elnökének rövid köszöntője után Emil Boc polgármester köszönte meg a magyar napoknak azt, amit Kolozsvárért tesznek. Visszahoztuk a normalitást, azaz azt, hogy mindenki otthon érezheti magát Kolozsváron – mondta. Horváth Anna alpolgármesternek is köszönetet mondott.
Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja tulajdonképpen búcsúbeszédet mondott, kiküldetése ugyanis a magyar napok után lejár. Amikor két éve idejött, azt gondolta, Kolozsváron sok mindent lehet és kell tenni, és ehhez igazodva végezte is a munkáját. Balatoni Mónika, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára arról beszélt, hogy míg a GDP-adatokat gyorsan elfelejtik, a kulturális történések, értékek évszázadokon át fennmaradnak, és ugyanitt említette meg, hogy a magyar kormány Kolozsváron is kulturális intézet nyitását tervezi, remélhetőleg már az idén.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár azt az örömet emelte ki, amely a Kolozsvári Magyar Napokat jellemzi. Szatmári Kristóf, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke egy történetet mondott el arról, hogy a Kolozsvárt nem ismerők számára a várost tényleg mese és misztérium lengi körül. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a „kultométer” feltalálásának szükségességéről anekdotázott, amely a kulturális kisugárzást méri – ám ezt szerinte nem csak a magyar napok hetében, hanem az év minden napján lehetne mérni. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke megismételte, hogy mindennapi csoda részesei vagyunk, és kiemelte, hogy a magyar napokon olyan együttműködés valósul meg, amelyet a politika egyelőre csak keresgél, és a rendezvénysorozat más erdélyi nagyvárosoknak – Marosvásárhelynek, Nagyváradnak, Brassónak – is például szolgál.
Végül Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szólalt fel, aki szerint mintha nem is ötödik éve lennének Kolozsvári Magyar Napok, hanem évtizedek óta, és a természetesnek tűnő állapothoz gyorsan hozzászoktunk. Kiemelte azonban, hogy meg kell érteni, nem volt ez mindig így, és meg kell erősíteni a „csodát”, hogy a helyzet ne lehessen visszafordítható.
A táncjáték nem először látható Erdélyben, előadták már a Székely Vágtán és Temesváron is. A Zsuráfszky Zoltán koreografálta előadás története Dózsa (Novák Péter) párviadalával kezdődik, amelyet a szendrei lovas szpáhik vezérével, Alival vívott, és néhány pillanatot villant meg az életéből: a nemesi rangra emelését, a keresztes háborúba indulását, Pálfy Piroska (Fekete Zsuzsanna) iránt érzett szerelmét, a felkelésbe forduló harcokat.
Táncelőadásban nehéz karaktereket építeni, nem is ez a fő cél, Dózsa mégis összeáll: a Székely Dózsa György koncepciójában folyton szenved, hol a szerelemtől, hol a küldetéstől, hol a gyilkolástól, hol együtt az elnyomottakkal. Krisztusi figurát faragtak belőle, nagyjából olyant, amilyen kép a közhiedelemben ténylegesen él róla.
Maga az előadás egésze valóban látványos, különösen a teljes színpadot betöltő táncjelenetekben, és néhány olyan látványelemben, amelynek történetmesélési szempontból nem volt elengedhetetlen funkciója, ám színpadon nagyon jól mutatott. Ilyen például, amikor ködben csónakáznak (!) be a színpadra, vagy Bakócz Tamás érseket trónon, vállukon hozzák énekelni.
Az énekes magánszámok kevésbé megkapóak, nem úgy a zenei kíséret, amelyben a népzenét rock-, pop- és reneszánsz dallamokkal vegyítették, minden jelenetre találóan. Megkockáztatom, hogy az egyik legjobb jelenethez, a keresztes háborúba indulás előtti boszorkánytánchoz már-már mulatósra vették, bár igazából egy népies popdal videoklipje is lehetne ez a passzus.
Remek jelenet még a kivégzés is: amíg a tüzes trónt készítik elő, gregoriánra hasonlító kórus Te Deumot énekel, üllőn kalapáccsal ütött "harangozás" közepette. A nézők közül járomban érkező Dózsa pedig - bár tartottam tőle - szerencsére nem énekel még egy számot a tüzes koronával a fején, hanem számára itt tényleg véget ér.
Transindex.ro

Az együttélés, a magyarság és az autonómia kérdése a Kolozsvári Magyar Napokon
A kulturális értékek továbbéléséről, a különböző kultúrák együttéléséről, a toleranciáról, a magyarság és a művészet viszonyáról, az autonómiáról, a történelem nehéz korszakairól és az új nemzedék felelősségéről beszéltek az ötödik Kolozsvári Magyar Napok vasárnapi nyitó gálájának szónokai. A rendezvénysorozat Az óperencián innen és túl mottó jegyében kezdődött, Gergely Balázs főszervező, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke éppen e jelmondat jelképes, meseszerű értelmét magyarázta el, amelynek sok olvasata van. Például az „óperencián innenieknek" az új nemzedék tagjait nevezte, akik számára egy ilyen rendezvény természetes, míg a korábbi nehéz korokat is megélt „óperencián túliak" még emlékeznek azokra az időkre, amikor ezt még elképzelni sem lehetett. Balatoni Monika, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára arra emlékeztette a Kolozsvári Magyar Opera termét zsúfolásig megtöltő közönséget, hogy a GDP alakulására évtizedek múltán nem fognak emlékezni, de a kulturális értékek örökre beivódnak a tudatba. Az államtitkár támogatásáról biztosította Kolozsvárt abban a törekvésében, hogy 2021-ben Európa kulturális fővárosa legyen. Hozzátette, reményei szerint 2014 végéig megnyílhat Kolozsváron a magyar kulturális intézet.
Emil Boc polgármester, Románia korábbi miniszterelnöke köszönetet mondott a szervezőknek a rendezvényért, akárcsak azért, hogy a tavalyi záró gála több mint ötvenezer nézőt vonzott Kolozsvár főterére. A normális légkör jelének tartotta, hogy Kolozsváron mindenki otthon érzi magát. Kijelentette: Kolozsvár a multikulturalizmus és a tolerancia mintájává vált. A polgármester szerint magyaroknak és románoknak sok közös tennivalójuk van még a városban.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke szerint „fel kellene találni a kultométert", mert az biztosan magas szinten mérné Kolozsvár kulturális kisugárzását. Hozzátette: a kulturális életképességet a város műszer nélkül is bizonyította. Említést tett azonban egy „negatív sugárzásról", arról, hogy a román hatóságok hadjáratot folytattak a székely jelképek ellen, s hogy az autonómiatörekvéseket a titkosszolgálatok akadályozni próbálják. A románok és magyarok a kulturális tereket vagy a negatív sugárzásokat erősítik? – tette fel a kérdést Németh Zsolt. Szerinte Közép-Európa csak a jó román-magyar kapcsolatok által lehet erős.
A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként bemutatott Szatmáry Kristóf, a Fidesz frakcióvezető-helyettese megemlítette: a magyarság nehéz 20. századot élt meg. „Amíg nincs autonómia, nem lehet lezárni a 20. századot" – jelentette ki a képviselő.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt hangsúlyozta: az erdélyi magyar politika csak álmodik arról az együttműködésről, amit a Kolozsvári Magyar Napok szervezésének keretében sikerült megteremteni. Figyelemre méltónak tartotta, hogy „a példa ragadós", és immár Marosvásárhelyen, Brassóban és Nagyváradon is van hasonló rendezvény.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöki minőségében megszólaló Kelemen Hunor, romániai kulturális miniszter is arról beszélt, hogy felnőtt egy olyan nemzedék, amelyik immár az európai uniós tagsággal rendelkező Romániában szocializálódott, és nincsen közvetlen élménye a sötét múltból.
„Környezetünkben számos olyan dolog történik, ami visszafordíthatja a történelem kerekét. (...) Az a felelősségünk, hogy azt a csodát, amit megteremtettünk Kolozsváron, megerősítsük, megőrizzük" – jelentette ki Kelemen Hunor.
A nyitó gálán nagy sikerrel mutatták be a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Székely Dózsa György táncszínházi előadását.
MTI, Erdély.ma

Kultúrák együttéléséről és autonómiáról a nyitógálán (Kolozsvári Magyar Napok)
A kulturális értékek továbbéléséről, a különböző kultúrák együttéléséről, a toleranciáról, a magyarság és a művészet viszonyáról, az autonómiáról, a történelem nehéz korszakairól és az új nemzedék felelősségéről beszéltek az ötödik Kolozsvári Magyar Napok vasárnap esti nyitógálájának szónokai.
A rendezvénysorozat Az Óperencián innen és túl mottó jegyében kezdődött, Gergely Balázs főszervező, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke éppen e jelmondat jelképes, meseszerű értelmét magyarázta el, amelynek sok olvasata lehet. Például az „Óperencián innenieknek” az új nemzedék tagjait nevezte, akik számára egy ilyen rendezvény természetes, míg a korábbi nehéz korokat is megélt „Óperencián túliak” még emlékeznek azokra az időkre, amikor ez elképzelhetetlen volt. Balatoni Mónika, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára arra emlékeztette a Kolozsvári Magyar Opera termét zsúfolásig megtöltő közönséget, hogy a gazdaság alakulására évtizedek múltán nem fognak emlékezni, de a kulturális értékek örökre beivódnak a tudatba. Az államtitkár támogatásáról biztosította Kolozsvárt abban a törekvésében, hogy 2021-ben Európa kulturális fővárosa legyen. Hozzátette, reményei szerint 2014 végéig megnyílhat Kolozsváron a magyar kulturális intézet.
Emil Boc polgármester, korábbi miniszterelnök köszönetet mondott a szervezőknek a rendezvényért, akárcsak azért, hogy a tavalyi zárógála több mint ötvenezer nézőt vonzott Kolozsvár főterére. A normális légkör jelének tartotta, hogy Kolozsváron mindenki otthon érzi magát. Kijelentette: Kolozsvár a multikulturalizmus és a tolerancia mintájává vált. A polgármester szerint magyaroknak és románoknak sok közös tennivalójuk van még a városban. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke szerint „fel kellene találni a kultométert”, mert az biztosan magas szinten mérné Kolozsvár kulturális kisugárzását. Hozzátette: a kulturális életképességet a város műszer nélkül is bizonyította. Említést tett azonban egy „negatív sugárzásról”, arról, hogy a román hatóságok hadjáratot folytattak a székely jelképek ellen, s hogy az autonómiatörekvéseket a titkosszolgálatok akadályozni próbálják. A románok és magyarok a kulturális tereket vagy a negatív sugárzásokat erősítik? – tette fel a kérdést Németh Zsolt. Szerinte Közép-Európa csak a jó román–magyar kapcsolatok által lehet erős. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként bemutatott Szatmáry Kristóf, a Fidesz frakcióvezető-helyettese megemlítette: a magyarság nehéz XX. századot élt meg. „Amíg nincs autonómia, nem lehet lezárni a XX. századot” – jelentette ki a képviselő. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke hangsúlyozta: az erdélyi magyar politika csak álmodik arról az együttműködésről, amit a Kolozsvári Magyar Napok szervezésekor sikerült megteremteni. Figyelemre méltónak tartotta, hogy „a példa ragadós”, és immár Marosvásárhelyen, Brassóban és Nagyváradon is van hasonló rendezvény. Az RMDSZ elnöki minőségében megszólaló Kelemen Hunor kulturális miniszter is arról beszélt, hogy felnőtt egy olyan nemzedék, amelyik immár az európai uniós tagsággal rendelkező Romániában szocializálódott, és nincsen közvetlen élménye a sötét múltból. „Környezetünkben számtalan olyan dolog történik, ami visszafordíthatja a történelem kerekét. (...) Az a felelősségünk, hogy azt a csodát, amit megteremtettünk Kolozsváron, megerősítsük, megőrizzük” – jelentette ki Kelemen Hunor.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szent István és újkenyér ünnepe Marosvásárhelyen
Az Euro Media Advertising egyesület az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete támogatásával államalapító Szent István ünnepén augusztus 20-án 19.30 órakor az István, a király rockopera film vetítésével egybekötött beszélgetést tart a Művész moziban. Az eseményen Csatári Bence történésszel Novák Zoltán történész beszélget az István, a király rockopera születésének körülményeiről és egyéb, a hajdani zenei élet és ifjúságpolitika összefonódásairól szóló történetekről. A rendezvény egyben karitatív jellegű, a rászoruló tanulóknak szánt adomány tanszereket (füzetek, írószerek, táskák, tolltartók stb.) vagy pénzadományokat a helyszínen át lehet adni. A belépés díjtalan. A helyek száma korlátozott, ezért a biztonságos helyfoglalás miatt meghívókat az RMDSZ marosvásárhelyi székhelyén lehet igényelni (Dózsa György utca 9. szám, földszint), vagy telefonon lefoglalni a 0265-267-116-os számon, és a rendezvény előtt a helyszínen kézhez venni. Az EMNT szervezésében a Színház téren 19 órától újkenyér ünnepe lesz. Köszöntőbeszédet mond Magyarország főkonzulátusának csíkszeredai képviselője, valamint Cseh Gábor, az EMNT Maros megyei elnöke. Fellépnek: Kilyén Ilka, Ritziu Ilka Krisztina, Bokor Barna színművészek, Samu Etel Imola szovátai népdalénekes, a beresztelki Lángvirág néptáncegyüttes, a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria vegyes kar. A magyar történelmi egyházak (katolikus, református, unitárius, evangélikus) képviselői megszentelik a megye óriáskenyereit. Műsorvezető Bokor Barna. Az ünnepség a megszentelt kenyér szétosztásával ér véget.
Népújság (Marosvásárhely)

Kolozsvár, a mesebeli hely – Elkezdődtek a magyar napok
A kulturális értékek továbbéléséről, a különböző kultúrák együttéléséről, a toleranciáról, a magyarság és a művészet viszonyáról, az autonómiáról, a történelem nehéz korszakairól és az új nemzedék felelősségéről beszéltek az ötödik Kolozsvári Magyar Napok vasárnapi nyitógálájának szónokai.
A Kolozsvári Magyar Opera termét zsúfolásig megtöltő közönség a rendezvény keretében megtekinthette a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Székely Dózsa György táncszínházi előadását is, melyet percekig tartó vastapssal jutalmazott. „Itt tenni lehet, és tenni is kell”
A gálán elsőként Gergely Balázs, a magyar napok főszervezője, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke lépett mikrofonhoz, aki a rendezvénysorozat idei jelmondatát – Óperrrencián innen és túl – értelmezte a hallgatóság számára.
Mint kifejtette, generációs különbségek rejlenek a mesebeli kifejezés mögött: az új generáció tagjai az óperencián inneniek, akik számára teljesen természetes, hogy Kolozsváron minden évben megrendezik a magyar napokat, míg a korábbi „óperencián túli” nemzedék nehezebb korokat is megélt és emlékszik még azokra az időkre, amikor hasonlót elképzelni sem lehetett.
Mint részletezte: a mottóválasztás részben a negyvenévnyi kommunista diktatúrából, és az ezt betetőző tizenkét év ráadásból eredeztethető.
Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke beszédében a szervezők munkáját dicsérte, majd hangsúlyozta: a Kolozsvári Magyar Napoknak a kultúráról, szórakozásról és kikapcsolódásról kell szólnia.
Emil Boc, Kolozsvár polgármestere megragadta az alkalmat, hogy magyarul köszöntse a gála résztvevőit, majd köszönetet mondott a szervezőknek a rendezvényért, akárcsak azért, hogy a tavalyi záróünnepség több mint ötvenezer nézőt vonzott Kolozsvár főterére. Kifejtette: a Kolozsvári Magyar Napok hozzájárult ahhoz, hogy az elmúlt tíz év alatt sikerült visszaállítani a normalitást, így mindenki otthon érezheti magát Kolozsváron, amely „mesebeli hellyé vált.”
Magdó János leköszönő kolozsvári főkonzul rövid beszédében eddigi tevékenységét összegezte dióhéjban. „Itt tenni lehet, és tenni is kell” – idézte fel hivatalba lépéskor választott jelmondatát. Elmondta, törekedett arra, hogy a magyarságtudat erősödjön, kaput nyitva a román közösség felé is – örömmel tapasztalta, hogy a román közösség is nyitott az együttműködésre.
Balatoni Mónika, a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára szerint egy közösség megmaradásának záloga a bizalom, a kölcsönös tisztelet és az együttműködés. „A kultúra – amely egy nemzet legnagyobb értéke – híd, amelyen keresztül megismerhetjük egymás identitását, és ezáltal legyőzhető az egymás iránti bizalmatlanság” – fejtette ki az államtitkár. Ugyanakkor elmondta: támogatja Kolozsvár 2021-es Európa kulturális fővárosa pályázatát és azt mondta, reményei szerint 2014 végéig megnyílhat Kolozsváron a magyar kulturális intézet.
Németh Zsolt: fel kellene találni a „kultométert”
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke úgy véli, érdemes lenne feltalálni a „kultométert”, amely méri egy városnak, régiónak, országnak, térségnek a kulturális kisugárzását. Mint kifejtette, Kolozsvár kulturális életképességet a műszer nélkül is bizonyította.
Említést tett azonban egy „negatív sugárzásról”, arról, hogy a román hatóságok hadjáratot folytattak a székely jelképek ellen, s hogy az autonómiatörekvéseket a titkosszolgálatok akadályozni próbálják. „A románok és magyarok a kulturális tereket vagy a negatív sugárzásokat erősítik?” – tette fel a kérdést Németh Zsolt. Szerinte Közép-Európa csak a jó román–magyar kapcsolatok által lehet erős.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke arról beszélt, hogy az erdélyi magyar politika csak álmodik arról az együttműködésről, amit a Kolozsvári Magyar Napok szervezésének keretében sikerült megteremteni. Figyelemre méltónak tartotta, hogy „a példa ragadós”, és immár Marosvásárhelyen, Brassóban és Nagyváradon is van hasonló rendezvény.
Utolsóként Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szólalt fel, aki Gergely Balázshoz hasonlóan arról értekezett, hogy felnőtt egy olyan nemzedék, amelyik immár az európai uniós tagsággal rendelkező Romániában szocializálódott, és nincsen közvetlen élménye a kommunizmus idejéről. „Az a felelősségünk, hogy azt a csodát, amit megteremtettünk Kolozsváron, megerősítsük, megőrizzük” – hangoztatta szövetség elnöke.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet az V. Kolozsvári Magyar Napokon
A Kolozsvári Magyar Napok olyan kulturális eseménysorozat, amely programkínálatával, sokszínűségével kiemelkedik a nyári fesztiválok sorából, kisugárzása pedig messze túlmutat határain. A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet fontosnak tartja, hogy a nyári fesztiválszezon ezen eseményén is jelen legyen, programjaival színesítse a kultúrák együttéléséről, a magyarság és művészet viszonyáról szóló rendezvény kínálatát. A BI-BMI programjait minden alkalommal partnereivel együttműködésben valósítja meg, így érve el minél több kultúrakedvelőhöz, erősítve azok hatókörét.
Augusztus 20-án, ma 17 órától az Élő Erdély Egyesület által működtetett Erdély Café sátorban az Erdély másfél évszázados történetét feldolgozó bukaresti történelmi előadás-sorozat kihelyezett alkalmára kerül sor. Az Erdélyről magyaroktól, a közös román- magyar történelemről nevet viselő sorozat mostani állomásának címe Fejezetek a bukaresti magyarság és kolozsvári románság 1920 utáni társadalomtörténetéből. A két világháború közötti bukaresti magyarság történetének vonatkozásában Rostás Zoltán szociológus, a Bukaresti Tudományegyetem Sajtó- és Kommunikációtudományi Karának, illetve a Sapientia – EMTE Társadalomtudományi Tanszé-kének oktatója tart előadást, a két világháború közötti kolozsvári románságról pedig Lucian Nastasa Kovács történész, a kolozsvári George Baritiu Történeti Intézet munkatársa fog értekezni. Az előadásokat vita követi, amelybe természetesen bárki bekapcsolódhat.
A Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet kiemelten fontosnak tartja a magyar borkultúra népszerűsítését, s ennek kapcsán a kolozsvári Borvadász Társasággal évek óta szervez közös eseményeket. 2012 decemberétől havonta kerül sor Bukarestben a Vinum Hungaricum Estekre, melyek keretében a román főváros borélvezői ismerkedhetnek a magyar borral, borvidékekkel, borászokkal. A Kolozsvári Magyar Napok keretében augusztus 22-én, pénteken és 23-án, szombaton 17-18 óra között Kósa András László, a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet igazgatója beáll a pult mögé. A Borsarock asztalánál ő szolgálja ki a vendégeket.
A Kolozsvári Magyar Napok zárónapján Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint, a kiváló énekesnő és gitáros különleges atmoszférájú kettőse koncertezik 18 órától a legendás New York Kávéházban. 2013-ban a Művészetek Palotája hangversenytermében mutatták be a Lifelover című lemezüket, amely Japánban a Whereabout Records, Nyugat-Európában pedig a Traumton Records gondozásában jelent meg. Romániai koncertsorozatuk alkalmával – melynek első állomása a Kolozsvári Magyar Napokon lesz – ezt a lemezt mutatják be. A koncertturné további helyszínei: Nagyszeben (Atrium Classic Café), Marosvásárhely (Vásárhelyi Forgatag nyitónapján), Vama Veche (Vama sub Lumini de Oscar sorozat keretében a Papa la Soniban), Tulcea (Rowmania Fesztivál).
Kósa András László igazgató
Népújság (Marosvásárhely)

Lobogott a piros-fehér-zöld Marosvásárhely központjában
Először vonták fel 1989 után a magyar nemzeti lobogót marosvásárhelyi köztéren augusztus 20. alkalmából. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szerdai rendezvényén ezernél több magyar gyerek, család és idős ember ünnepelte az államalapítót és az új kenyeret.
Magyaros, hazafias dalok szóltak a hangszóróból, a Színház tér lépcsőin pedig a magyar, a román és a székely zászló lobogott, háttérben a helyi rendőrség és a csendőrség ügyelte az ünneplő közösség biztonságát. A Hunyadi László által alkotott Szent István-mellszobor, valamint a Szent Korona Szabó Albert által kidolgozott mása és a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyerek mellett felsorakoztak a gernyeszegi 15-ös huszárezred tagjai Balogh József főkapitány vezetésével, a történelmi egyházak, illetve Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának és az EMNT képviselői, valamint Toró T. Tibor néppárti elnök és Peti András RMDSZ-es alpolgármester. A Hajdó Károly által vezetett Soli Deo Gloria a tömeggel együtt énekelte a Szózatot (zenei kíséret nélkül, hogy belezengtek a környékbeli házak), majd Bokor Barna műsorvezető lépett a „makrancoskodó” mikrofonhoz. Elmondta, augusztus 20. nemcsak Magyarország, hanem a nemzet ünnepe, ráadásul 1949 óta az Új kenyér ünnepe is – ezt sem kapta „olcsón” a magyarság, az ünnepért is meg kellett küzdenie. Bokor Barna szerint „ma már sokszor a mindennapi kenyeret is manipulálják, de remélhetőleg nem válik virtuális kenyérré, mint oly sok minden, hanem megmarad ehető, tápláló, organikus kenyérnek”, hiszen „Szent István tanításai hitelesek, érvényesek ma is, sőt egyre inkább azok”.
Az EMNT a tavaly szervezett első Szent István ünnepen megígérte, hogy idén a Színház térre várja a marosvásárhelyi magyarságot, és íme, 1989 után először köztéren tartották az augusztus 20-át. Az EMNT Maros megyei elnöke, Cseh Gábor egy afgán közmondással kezdte beszédét: „a kitartás keserű, de a gyümölcse édes”. Szerinte a szentistváni akarat egyben tartotta a Kárpát-medencében a magyarságot, és ragaszkodnunk kell értékeinkhez, szimbólumainkhoz, és mindahhoz, ami a mienk, most is, amikor értékrombolás zajlik és Marosvásárhely „viharsaroknak” számít. „Adj emberséget az embernek, magyarságot a magyarnak. A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem” – mondta Cseh Gábor a családok, sok gyerek, idősek, férfiak és nők előtt, majd ezzel zárta, üzenve a széthúzó, megalkuvó vezetőknek: „Vigyázzatok a Kárpáthazára/ A hegyekre, a folyókra, a fákra/ Várromokon hunok lábnyomára/Országházban a Szent Koronára” (Friedrich Klára: Rovásíró gyerekeknek).
Farkas Balázs konzul szerint augusztus 20. üzenete az, hogy milyen államot teremtettek elődeink, és milyent szeretnénk utódainknak hagyni. „Szent István független, keresztény magyar államot teremtett. A jövőben is őrizzük meg a szolidaritást az itt élő nemzetek között. Keresztény Európát akarunk most is, mert csak ennek van értelme” – fogalmazott, kiemelve, hogy immár nem határon túli magyar politikáról, hanem egységes nemzetpolitikáról beszélhetünk.
A továbbiakban a beresztelki Lángvirág, a marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria, illetve Samu Imola, Kilyén Ilka, Ritziu Ilka Krisztina és Bokor Barna népdalokat és szavalatokat adott elő, majd a történelmi egyházak képviselői megáldották az életet, otthont, megélhetést jelképező új kenyeret, és szétosztották a résztvevőknek Tőkés Tibor világbajnok pékmester 20 és 30 kilós, igencsak ízletes kenyereit. A rendezvény a Székely himnusz és a Himnusz eléneklésével zárult. Rendbontás nem történt, ünnep volt a javából.
Gáspár Botond, Székelyhon.ro

Miért nem szavazna Korodi Attila Klaus Johannisra?
„Pofátlan túlzásnak” tartja Korodi Attila környzetvédelmi miniszter Klaus Johannisnak azt a kijelentését, miszerint ő az egyetlen az elnökjelöltek közül, aki tudja, mit jelent kisebbséginek lenni a saját hazájában. Az RMDSZ-es politikussal Nagyszeben szász származású polgármesterének nyilatkozatait kommentáltattuk.
A Keresztény-Liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltje Marosvásárhelyen tartott kedden sajtótájékoztatót. A Népújság beszámolója szerint többek között arról beszélt, hogy üzenete ugyanaz a magyarok, a romák, a németek, az örmények vagy a románok számára, mindenki elnöke akar lenni.
Kijelentette: „mindnyájan románok vagyunk”, hiszen románok, magyarok, szászok ugyanazt akarják. Vagyis azt, hogy Románia virágzó országgá váljék. Kifejtette, hogy jól érzi magát a hazájában, és példának azt hozta fel, hogy Románia szívében, egy román többségű városban polgármesterré választották. „Ettől is jól érzem magam a hazámban, és ezért akarok a hazám elnöke lenni” – fogalmazott az ACL jelöltje.
„Kelemen Hunor az igazi kisebbségi jelölt”
Korodi a maszol.ro-nak úgy reagált: elhiszi Johannisnak, hogy tudja milyen kisebbséginek lenni Romániában, hiszen az államelnöki kampány még el sem kezdődött hivatalosan, de ő már megtapasztalhatta, mert a fejéhez vágták, hogy sem nem román, sem nem ortodox vallású. „De ezt ő azonnal el is fogadta hátránynak és hogy kibújhasson alóla, inkább letagadta a szász múltat is” – tette hozzá.
A csíki miniszter-képviselő elmondta: azért tartja pofátlan túlzásnak Johannisnak azt a kijelentését, miszerint ő az egyetlen jelölt, aki átérzi a kisebbségi lét problémáit az államfőjelöltek közül, mert a cselekedetei ezzel ellentmondanak. Felidézte: amikor Szeben megkapta az Európa kulturális fővárosa címet, akkor éppen a polgármester volt az, aki megakadályozta a magyar pavilon felállítását. „Nem szerette volna, hogy bemutassuk, él Romániában egy jelentős lélekszámú magyar kisebbség, amelynek vannak értékei és jövőt is szeretne ebben az országban. Ennyire érdekelte a kisebbségi lét átérzése akkor, ennyire volt magyarbarát is” – jelentette ki Korodi.
A miniszter fájónak nevezte Johanissnak azt a kijelentését is, miszerint „mindannyian románok vagyunk.” Ez azért fájó – magyarázta – , mert éppen egy – legalábbis papíron – kisebbségi származású politikus részéről hangzott el. „Az egész romániai társadalomnak, a közéleti érvrendszereknek egyik rákfenéje annak a folyamatos megfogalmazása, hogy ebben az országban vannak románok és idegenek. Nem természetes, hogy egy többnemzetiségű országban valakit idegenné tesz az, ha nem a többségi nemzethez tartozik, vagy nem görögkeleti a vallása” – fogalmazott.
Korodi szerint a kampányával, a kijelentéseivel Klaus Johannis bebizonyítja, hogy csak addig kisebbségi, amíg a német származása beindít egy nosztalgiát a román szavazóban, ami a rendre, a jólétre, a nyugat iránti pozitív érzelmekre alapoz. „Akkor, amikor a kisebbségi jogok és értékek mellett kellene kiállni, akkor ízig-vérig többségi politikussá válik, aki harsogva tagadja az autonómiához való jogot, mi több a történelmi tények tagadása, mint a szász autonómiáé, sem jelent akadályt neki ebben. Ez látszik a marosvásárhelyi kijelentésből is: átérezzük a kisebbségi létet, de azért főként románok vagyunk, igazából ez a fontosabb, a többi az nosztalgia” – mondta a miniszter.
Emlékeztetett arra, hogy a romániai magyaroknak elsődleges fontosságú a magyarságuk elismerése ebben az országban. „Annak elismerése, hogy a dolgainkban autonóm módon dönthetünk, és nem vagyunk semmivel sem kevesebbek a többségieknél. Klaus Johannis eddig nem mutatta jelét annak, hogy ezzel egyetértene, ennek érdekében kampányolna. Ezt csak a magyar jelölt fogja megtenni” – szögezte le Korodi, aki szerint Kelemen Hunor „az igazi kisebbségi jelölt, mondjon bárki bármit”.
„Johannis román jelölt”
A minisztert emlékeztettük arra, hogy akadnak olyan szakértők – például Kiss Tamás szociológus –, akik szerint igaz ugyan, hogy Johannis elnökké választása nem tenne jót a magyaroknak, ám az RMDSZ-nek választási szempontból jobb lenne, ha most kilépne a kormányból, és a nagyszebeni polgármester mellé állna.
„Ha azért kellene mellé állni, mert kisebbségi jelölt, akkor azt hiszem, hogy az előző válaszom egyértelművé tette: Klaus Johannis román jelölt, még ha szász etnikumú is. Az őt indító koalíció is elvárja tőle, hogy román jelölt legyen. Ha nyer, akkor sem fog ez változni, folyton kompenzálni fog, nehogy valaki azt mondhassa róla, hogy nem elég román hazafi elnökként. Ha azért kellene mellé állni, mert nyerésre esélyes, akkor erre azt mondom, hogy butaság” – reagált Korodi Attila.
Leszögezte: az RMDSZ nem párt és nem pártlogika szerint kell működnie. „A szövetség a romániai magyarok legitim képviselője, és mint ilyen helyet kell kapnia a kormányban, minden kormányban, hogy ennek a kisebbségnek az érdekeit képviselni tudja” – magyarázta. Mint mondta, természetesen az aktuálpolitikai helyzet is meghatározza, hogy milyen súlyt kap az RMDSZ a kormányban. „Ha ennek az elemzését végezzük el, akkor sem mutat semmi arra, hogy nekünk most ki kellene lépni a kormányból” – tette hozzá.
Korodi forgatókönyvei
Az RMDSZ politikusa szerint ha a szociáldemokrata jelölt nyer (és ez látszik egyelőre a legvalószínűbbnek), akkor új miniszterelnökkel, de ugyanez a koalíció folytathatja a kormányzást. „Ebben az esetben egy sarkalatos állásfoglalás nem föltétlenül tenne jót a politikai súlyunknak” – jegyezte meg.
Ha a jobboldali jelölt nyer, akkor meg kell bontania a szociáldemokraták körül kialakult koalíciót, ami azt jelentené, hogy az RMDSZ-re mindenképpen szüksége lesz, ha új parlamenti többséget szeretne. „Ebben az esetben sem látom, hogy a helyzetünk gyengülne, és kevésbé hatékonyan tudnánk képviselni a magyar érdekeket” – vélekedett.
„A közéletben kultivált tévedés”
Kiss Tamás szociológus egyik érve szerint szinte lehetetlen rábírni a székelyföldieket arra, hogy a baloldal jelöltjére, Victor Pontára szavazzanak. Korodi ezzel szemben úgy véli: „a közéletben gondosan kultivált tévedés” az, hogy az elnökválasztáson az RMDSZ nem tudta maga mellé állítani a szavazókat. Felidézte, hogy a legutóbbi elnökválasztáson a szövetség állásfoglalása nyomán a szavazók fele-fele arányban támogatták a jelölteket annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások szerint a magyarok a jobboldali jelölttel szimpatizáltak.
„Ugyanakkor nem lehet csak úgy támogatni egy jelöltet, hogy közben nem is nyújt semmit ennek a közösségnek. Ha Johannis olyan jelöltnek bizonyulna, amelyik a magyarok felé gesztusokat hajlandó tenni, akkor biztosan támogatjuk. Ellenkező esetben semmi értelme nincs, hogy mellé álljunk valami megmagyarázhatatlan felhevüléstől fűtve” – fogalmazott Korodi.
Cs. P. T. , maszol.ro

Megörökítik őseink hagyatékát
A Kincsásó Egyesület szervezésében tizenegyedik alkalommal tartanak alkotótábort Mezőbergenyében. Idén 13 művész érkezett a csendes, de látnivalókban gazdag mezőségi településre alkotni és pihenni. A táborban nincs kötött téma, mindenki a maga kedvére dolgozhat, szabadon szárnyalhat a képzelet.
A déli órákban érkezünk meglátogatni az alkotótábort, amelynek idén is a helyi református egyházközség diakóniai központja adott helyett. Az előtérben csend fogad, aztán a nyitott ajtón át megpillantjuk a tágas és világos műteremben tevékenykedő vendégművészeket. Ősz P. Zoltán nyugalmazott tanárt, helyi festőművészt, a tábor megálmodóját és egyik főszervezőjét keressük, aki éppen Marosvásárhelyre „szaladt be” személygépkocsijával, hogy néhány festészeti kelléket vásároljon. Zoli bácsira várva, egy másik pedagógussal, Gálfi Gizellával beszélgetünk, aki az alkotótábort szervező Kincsásó Egyesület oszlopos tagja. Tőle azt is megtudtuk, hogy korábban Domahidi Béla tiszteletes úr és a református egyház vállaltak oroszlánrészt a szervezésben.
Megörökítik az ősök hagyatékát
Megtudtuk, hogy a kulturális egyesület 2010-ben alakult, elsősorban hagyományőrző céllal, felvállalva Mezőbergenye kulturális és sportrendezvényeinek szervezését, de a környezetvédelemmel is foglalkozva. „Örülünk, hogy szervezői lehetünk az alkotótábornak, s alakulásunk óta minden évben igyekszünk festői környezetünkben egy hétig térítésmentes ellátást biztosítani az idelátogató művészeknek. Úgy gondoljuk, az itt található feltételek minden igényt kielégítenek, ami részben holland barátainknak köszönhető, hiszen ők támogatták egyházunkat a diakóniai központ létrehozásában” – fejtette ki Gálfi Gizella. Közben megérkezett Ősz Zoltán is, aki bekapcsolódva a beszélgetésbe elmondta, hogy a tábor elsődleges célja átmenteni, megörökíteni őseink ránk hagyott hagyatékából azt, amit a mezőbergenyei falusi környezet felkínál. A festőművész szerint a táborban mindenki hamar megtalálja a számára megfelelő témát, bebarangolva a falut, bemenve a portákra, szóba állva az emberekkel. Látogatásunk idején két vendégművész éppen a közelben lakó, 95 éves Zsuzsika néni udvarán dolgozott. „Az évek során szem előtt tartottuk azt a feladatot, hogy mentsük meg, ami még menthető. Itt a múlt értékeire gondolok, amit ránk hagytak elődeink: régi házakra, épületekre, székelykapukra” – mondta Ősz P. Zoltán.
Székely írás vagy rovásírás?
Kezdetben a tábor résztvevői a környékről érkeztek. Aztán az évek múlásával határon túli vendégek is jöttek megtapasztalni a hagyományos erdélyi vendégszeretetet, és megismerni a hely jellegzetességeit. Ősz P. Zoltán szerint a művészek rendszerint elégedetten távoznak, s a tábor vonzereje miatt nagyon sok a visszatérő vendég. Ugyanakkor a művésztábor a helyi közösség életében is fontos esemény. „A tizenegy éves múlt azt bizonyítja, sikerült kialakítani azt az igényt, hogy a falusi ember is ráérezzen a művészet kifejező erejére és tudja értékelni munkánkat, valamint az alkotót, betekintést nyerve az alkotás titkaiba. Erre beszédes példa, hogy éveken át voltak olyan művészkollégák, akik kézműves foglalkozások keretében, az ifjú nemzedéket is megismertették az alkotás szépségeivel. Jelenleg a székely rovásírás titkaiba nyernek betekintést a budapesti Dudás László Sándor festőművész segítségével.”
Itt említjük meg, hogy néhány perccel később, a műterembe látogatva, Dudás művész úr kategorikusan kijavít, amikor a székely rovásírásról kérdezzük. „Székely rovásírás nem létezik, csak székely írás. Egyesek nincsenek tisztában bizonyos fogalmakkal, megnevezésekkel. A római korból fennmaradt régi épületeken olvasható írást sem nevezzük római rovásírásnak, egyszerűen római írásnak mondjuk” – hangsúlyozta a budapesti vendég.
Mindenki a maga kedvére alkothat
A mezőbergenyei alkotótáborban elsősorban tájképek születnek. A falusi táj mellett régi házak, utcasorok, jellegzetes épületek kerülnek fel a vászonra. A gyönyörűen felújított műterem hűvösében szénnel, akvarellel, olajjal, akrill technikával, vízfestékkel készülnek a jobbnál jobb alkotások. Egy korábbi megállapodás értelmében, a vendéglátásért cserébe a művészek két-két alkotást hagynak a településen. Ősz Zoltán elmondta, hogy a képek diverzitása többféle ábrázolásban jut kifejezésre. „A festői táj mellett az alkotásokban néha megjelenik az ember is, sőt absztrakt művek is készülnek. Mindenki a maga kedvére dolgozhat, nincsenek kötelezettségek.” Miután fotókat készítettünk a helyszínen, megtekintettük az elkészült munkákat és a készülő alkotásokat, elköszöntünk a tábor lakóitól. Az önkéntes alapon főző helyi asszonyok már éppen az ebédhez terítettek. Az ebédre való meghívást nem fogadtuk el, azt viszont nem mulaszthattuk el, hogy a diakóniai központ előtt felállított, népi motívumokkal díszített, gyönyörű székelykaput ne örökítsük meg. Ez a fából készült alkotás is hozzátartozik nemzeti kincseinkhez, népi értékeinkhez, amelyekből még bőven lehet találni Mezőbergenyében. Ezért is jönnek szívesen a vendégművészek az itt szervezett alkotótáborba.
A Bergenyében született műalkotásokból összeállított tárlat megnyitójára és az ünnepélyes táborzárásra augusztus 24-én, vasárnap kerül sor. Az alkotótábor működéséhez szükséges anyagiakat a mezőpaniti önkormányzat biztosította.
Berekméri Edmond, Székelyhon.ro

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (2.)
1945 elején Kolozsváron felvetődik két – román és magyar nyelvű – tudományegyetem igénye kolozsvári székhellyel. Számos román és magyar értelmiségi támogatja ennek megvalósítását. 1945. június elsejei hatállyal alakul meg a magyar tannyelvű kolozsvári tudományegyetem. Az egyetem mind a négy karának működése egyazon városban nehezen volt biztosítható, az orvosi kar működtetésére két magyarlakta nagyvárosban – Nagyváradon és Marosvásárhelyen – voltak ekkor reális korházi lehetőségek. A földrajzi és demográfiai érvek végül az utóbbi javára döntöttek.
Emlékeztető: az indulás…
Az események gyors ütemben követik egymást: 1945. július tizenhatodikán zajlik le az orvosi kar tanárainak helyszíni szemléje Marosvásárhelyen, majd egy rendelet jelenik meg, miszerint a Hadügyminisztérium az egyetem céljaira átadja a marosvásárhelyi hadapródiskola épületét, megoldva ezzel a preklinikai diszciplínák elhelyezését.
Így indult meg 1945 október végén háromszáz hallgatóval egyetemünk, előbb mint a Bolyai Egyetem fakultása.
Az első felvételi vizsgát a magyar egyetem orvosi karán 1945. november negyedikén tartották meg. Ekkor háromszázan jelentkeznek az első évre, a törvény biztosította százötven helyre.
1947-ben már kétszázötven elsőéves diák iratkozik be. 1948-ban hétszázötvenegy hallgatója van az egyetemnek, az oktatók között tizenhat professzor és hat előadótanár. 1946. február tizennegyedikén zajlik le az első tudományos gyűlés.
Amit még tudni kell a költöztetésről: a kolozsvári rektor tiltakozása hiábavaló…
A magyar egyetem rektora Csőgör Lajos tiltakozott, mondván, hogy a kolozsvári magyar lakosság és a teljes magyar közvélemény ellenzi a kormány eme döntését. A professzor tehát, aki néhány évig párhuzamosan a marosvásárhelyi orvosi kar dékánja is volt, azt kérte, hogy maradjon Kolozsváron a magyar orvosi intézet.
A végső döntés azonban Petru Groza kezében volt, s ő nem sokat habozott. Dokumentumok tanúsága szerint a következőket válaszolta:
„…a kolozsvári járóbeteg-rendelőkben és kórházakban bárki igényelheti az orvosi ellátást. Nem akarom elhinni, hogy még mindig fontos valakinek, hogy román, avagy magyar kórházba megy. A kolozsvári magyar lakosság ugyanúgy igénybe veheti a kolozsvári román klinikák szolgáltatásait, mint ahogy a marosvásárhelyi románság az ottani magyar klinikákét…”.
Az intézet költöztetése
Az orvosi kart tehát negyvenöt nyarán helyezték Marosvásárhelyre. Sorina Bota úgy tudja, hogy előbb a bútorokat szállították ide, mielőtt azonban nekiálltak volna a költöztetésnek, Csőgör Lajos rektor a városba küldött két tanárt, hogy mérjék fel a terepet, s nézzék meg, hol fog zajlani a képzés.
A leírtak szerint a küldöttség tagjait igencsak fellelkesítették a látottak, és mint már az előző lapszámunkban is említettük, a cambridge-i egyetem kampuszához hasonlították a létesítményt.
Az épületegyüttes valóban a város szélén állt, akárcsak az angliai egyetem, akkor ugyanis ott ért véget a település. Ez az elszigeteltség, illetve a más képzést nyújtó karok hiánya sokaknak nem volt ínyére. Miskolczy Dezső professzor – aki a kolozsvári egyetem rektora is volt – azt hangoztatta például, hogy e költözés révén a diákokat megfosztják az egyetemi városokra jellemző kulturális légkörtől, a kolozsvári könyvtárak és más művelődési intézmények látogatásának lehetőségétől, és ezzel együtt az igazi egyetemi élettől.
Való igaz, hogy Kolozsvár sokkal több lehetőséget nyújtott akkor, és nyújt most is a diákoknak, mint a jóval kisebb Marosvásárhely. Manapság azonban azt tapasztalhatjuk, hogy az egyetemek egy része megpróbálja minél elszigeteltebb helyre építeni kampuszát, hogy megfelelő csendet tudjon biztosítani a diákoknak a tanuláshoz.
A Hadügyminisztérium átengedi az épületegyüttest a Közegészségügyi Minisztérium hatáskörébe
Két vonattal költöztették az egyetem javait és orvosi felszereléseit. Csőgör Lajos rektor Victor Groza kormánybiztoshoz és Antalfi alpolgármesterhez fordult, kérve őket, hogy segítsenek pénzt gyűjteni a víz- és áramszolgáltatással, illetve a bentlakás fűtésével járó költségek fedezéséhez.
Ekkor az épületegyüttes átkerült a Hadügyminisztériumtól a Közegészségügyi Minisztérium hatáskörébe. A marosvásárhelyi magyar orvosi kar első diákjai közé tartozott László János professzor is. A város meséi című könyv szerzője tőle tudja, hogy a negyvenhatos első évfolyam háromszázhatvan különféle nemzetiségű diákot számlát, akiknek azonban csak a fele diplomázott le.
A volt rektor sok mindenre emlékszik…
László János professzor, aki aztán az intézmény rektora lett, emellett pedig nagy hírnévre tett szert az A, B és C hepatitszvírus kutatása terén, arra is emlékszik, hogy összesen négyszáznégy helyiségből állt az épületegyüttes, amelynek még úszómedencéje is volt.
Ezt még akkor építették, amikor a katonai iskola székelt itt, és a hetvenes évekig szolgált úszómedenceként, utána pedig változtattak a rendeltetésén. Azt viszont most nem írjuk le, hogy mire használják az úszómedencét azok a diákok, akiknek anatómiaórán a boncoláshoz hullákra van szükségük. Az orvosi oktatás ragaszkodik a hagyományokhoz. A latin nyelv ismerete kötelező
Az adatgyűjtésekből az is kiderül, hogy az évek során számos neves személyiség látogatta meg az intézményt, többek között Petru Groza is.
Mondhatni köztudott, hogy a hatvanas években magyar nyelven folyt a tanítás, de mivel az orvosi oktatás ragaszkodott a hagyományokhoz, a latin nyelv ismerete is kötelező volt. Ennek értelmében a kolozsvári egyetem tanárai tanítottak itt, néhányan közülük ideköltöztek, mások pedig ingáztak a Szamos-parti városból.
A magyar jelleg megváltoztatása…
A magyar nyelvű orvosi és gyógyszerészképzés történetében újabb állomás az 1948-az tanügyi reform. Ennek keretében a Bolyai Egyetem Orvosi karát kizárólag magyar tannyelvű Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetté alakították.
Az egyetem történetében 1962-től kezdve egyik legsúlyosabb problémává válik az intézet magyar jellegének megváltoztatása. Pártutasításra a minisztérium elrendelte a kétnyelvű, magyar és román nyelvű oktatást.
A magyar nyelvű oktatásban is két tantárgyat, a törvényszéki orvostant és az egészségügyi szervezést román nyelven kellett előadni. A gyakorlati oktatást is román nyelven kellett vezetni.
A professzorok nagytöbbsége vállalta hogy román nyelven is megtartja előadásait. Ezt egy évig a minisztériumban elfogadták, majd kijelentették, hogy román nyelven csak a román nemzetiségű oktatók adhatnak elő.
Ezzel szükségleten felül felduzzasztották az oktatószemélyzet létszámát, megváltoztatva annak nemzetiségi összetételét.
A nyílt nemzetiségellenes pártpolitika jelei az egyetemen csak a nyolcvanas években jelentkeztek. Az adott politikai és gazdasági viszonyok hatására az 1980-as évektől kezdődően számos oktató választotta megoldásként az ország elhagyását. Ez a folyamat elsősorban a magyar nyelvű oktatási bázist apasztotta.
Az 1990-ig alkalmazott felvételi rendszer nem biztosította az anyanyelven tanulók esélyegyenlőségét, azt eredményezte, hogy a magyar nemzetiségű orvostanhallgatók aránya országosan alatta maradt a demográfiai adatok alapján elvárhatóknál.
Az 1989. decemberi eseményeket követően a felvételi rendszer korrekté vált, javult ugyan valamelyest a magyar hallgatók aránya, de nem a kívánt mértékben…
Nagy-Bodó Szilárd
Nagy-Bodó Tibor
Központ
Erdély.ma

Édes-keserű kenyérhéj
A Szent István-i intelmekbe csomagolt, megszentelt újkenyér szétosztása az elárvult ferences rendi torony árnyékában gerincegyengető élmény volt. A mindig kesergő, saját tehetetlenségüket vádló gyűlöletté formázó sorstársaink megtapasztalhatták, hogy a székelyföldi román enklávévá züllesztett Marosvásárhely központjában is lehet a nyílt téren magyar nemzeti ünnepet tartani. Ez annak az eredménye, hogy negyedszázada erős, tárgyalóképes képviselete van az erdélyi magyarságnak. Jogérvényesítési elvárásainkat sok téren gúzsba köti a többségi nemzet uralkodói meg nem értése. De ebből fakadó keserűségünket balgaság öncélú megkövezésekben levezetni. Amint tette a fenti rendezvény főszervezője ünnepi beszédében, piros lapot mutatva politikai ellenfeleinek, megalkuvó, áruló magyar vezetőknek nevezve őket. A jobbító szándékú bírálat minden esetben helyénvaló, de közös cselekvésre utaltságunkban nemcsak értelmetlen, hanem káros is ez a gáncsoskodó ellenségkeresés sorainkban. Mert hosszú, vargabetűs volt az út a gyertyás tüntetéstől e Szent István-i ünneplésig. És még sok van, amíg az általunk óhajtott autonómiát kivívjuk. Az oly sokat emlegetett nyugati példák bizonyítják, hogy emberöltőnyi mércével kell számolnunk. És számos eszköz bevetésével érhetünk csak célba. De nem szabad arra számítani, hogy rövid távon látványos eredményeket érünk el. Türelmetlenségünkben könnyen lerombolhatjuk, amit addig sikerült felépíteni – mondta a napokban egy budapesti, kisebbségi kérdésekkel foglalkozó kutatóintézet vezetője. Partnereket kell keresni a többségi, román politikai elitben, civil társadalomban, és meg kell győzni a román lakosságot. Ezért értelmetlen a két magyar államelnökjelöltnek állított Izsák Balázs-i kelepce. Természetesen mindkét jelölt felvállalja az autonómia ügyét. Egyik még azzal is dicsekedhet, hogy az általa képviselt szervezet nemcsak beszélt, hanem eredményeket is elért. És itt nem a néppárti jelöltre gondolunk. Sőt, az ez utóbbit támogató csapatnak az is felróható, hogy képtelen volt a tusványosi lehetőségeket kihasználva megnyerni ügyünknek a román demokratikus gondolkodókat. Az utóbbi években azt tapasztaltuk, hogy elmaradt a nyitás a román pártok és civil szervezetek felé. Ennek az lett a következménye, hogy az autonómiát támogató magyarországi megnyilatkozások heves tiltakozásokat váltottak ki a bukaresti hatalomból. Pedig így nem szolgálják a mi ügyünket budapesti "barátaink". Ezért is veszélyes játék magyar-magyar bizonyítási verseny szintjére süllyeszteni az autonómiakérdést. A jelen államelnökjelölt-állítás tétje végső soron az, hogy a magyar közösség megerősödve, a gazdasági, társadalmi jövőjében bizakodva kerüljön ki belőle. Nemzeti közösségünk akkor érzi jól magát, ha a megélhetési és a kulturális reprodukció feltételei adva vannak. Ez állíthatja meg az elvándorlást és az anyaországi vérelszívást. Hogy legyen újkenyerünk jövőre is.
Karácsonyi Zsigmond, Népújság (Marosvásárhely)