Feszültséggel teli román ünnep Szentgyörgyön
A román nemzeti lobogó állítólagos eltűnése és székely zászlóra való kicserélése, illetve az Új Jobboldal szélsőséges szervezet felvonulása tette feszültté a román nemzeti ünnepet Sepsiszentgyörgyön.
Kedden a megszokottnál nagyobb számban vonultak fel a románok a város utcáin, becslések szerint két-háromezren gyűltek össze a Mihai Viteazul-szoborcsoport előtt.
Az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) idén párttá alakult szélsőséges szervezet mintegy félszáz tagja érkezett idén is a háromszéki megyeszékhelyre a már jól ismert molinójukkal, miszerint Románia egységes nemzetállam. A hungarófób rigmusok azonban idén elmaradtak, csak a Székelyföld létét tagadó jelszavak hangzottak el.
Kovászna, Hargita, Maros megye román föld! Itthon vagyunk! Románia egységes! Erdély román föld! Szent György ortodox szent! – skandálták a román felvonulók. A Krisztus király római katolikus templom előtt elhaladva pedig azt kiáltozták, hogy Románia ortodox ország.
A rendezvényen különben nagy számban voltak jelen a rendfenntartók is, de nem történt rendbontás. A város magyar lakossága ezúttal is távol maradt a rendezvénytől, ellenben annál nagyobb számban sorakoztattak fel harckocsikat, tankokat a katonai felvonuláson.
Antal Árpád polgármester korábban arra kérte az állami szerveket, hogy idén nagyobb szigorral lépjenek fel a rendbontókkal, a társadalmi és interetnikus békét veszélyeztetőkkel szemben. A városháza a „helyi románság iránti tiszteletből" engedélyezte a december elsejei felvonulást, azzal a feltétellel, hogy ha rendbontás történik, a szervezőknek azonnal meg kell szakítaniuk a rendezvényt, amíg a rendbontókat eltávolítják.
Az elöljáró kifejtette: minden évben meghívják a rendezvényre, ám eddig egyetlen eseményen sem vett részt, mivel a román állam nem teljesíti a gyulafehérvári nyilatkozatban ígérteket. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy többször javasolták, legyen például az 1989-es forradalom kitörésének napja Románia nemzeti ünnepe.
Zászlóeltüntetés mint provokáció?
Eközben Ioan Popa Kovászna megyei rendőrparancsnok arra hívta fel a figyelmet, hogy hétfőn reggelre eltűnt a sepsiszentgyörgyi román katona emlékműve mellőli trikolór, és ismeretlen tettesek székely zászlót húztak fel a rúdra. A prefektúra közleményében azonban már nem szerepel, hogy a román zászló helyett a székely lobogott a rúdon, és egyetlen szemtanút sem találtunk, aki megerősítette volna ezt.
Neve elhallgatását kérő szakértő szerint túl hosszú folyamat lett volna a zászlócsere, nehéz lett volna észrevétlenül az egyiket le- a másikat pedig felvonni. A rendőrség nem közöl további részleteket az ügyről, arra hivatkozva, hogy a nyomozás folyamatban van. Ioan Popa rendőrparancsnok szerint a zászlócsere a járőrváltáskor, 6.30 és 7 óra között történhetett.
A román nemzeti lobogó eltűnését az Agerpres hírügynökség szerint Ioachim Grigorescu tartalékos ezredes jelentette a hatóságoknak, aki egyébként szeptemberben a városháza tornyára akarta kitűzni a trikolórt annak emlékére, hogy 71 éve a román csapatok bevonultak Sepsiszentgyörgyre. Az ezredes az Agerpresnek elmondta, hogy Sebastian Cucu Kovászna megyei prefektus személyesen sietett a helyszínre egy új román zászlóval, amit hamarosan újra felvontak.
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester szerint provokáció volt a román zászló eltávolítása az emlékmű mellől. Az elöljáró közleményben foglalt állást, kifejtetve: elítéli a lobogó eltávolítását, ám szerinte az ismeretlen tettesek célja a provokáció lehetett. Reméli, hogy a hatóságok mielőbb azonosítják és felelősségre vonják az elkövetőket, tette hozzá. A polgármestere sajtóbeszélgetésen úgy fogalmazott, még nem lehet tudni, hogy melyik oldal provokált.
Eközben Sebastian Cucu prefektus ismét előállt korábbi javaslatával, miszerint minősüljön újra bűncselekménynek a román nemzeti szimbólumok megsértése. Meglátása szerint amióta ezt a cikkelyt törölték a büntető törvénykönyvből, megnőtt a román nemzeti szimbólumokat sértő cselekmények száma.
Hangsúlyozta, nincs jogszabály ami alapján bűnvádi eljárást kezdeményezhetnének a zászlót eltüntetők ellen, ezért azt javasolta az igazságügyi minisztériumnak: minősüljön újra bűncselekménynek a nemzeti szimbólumok megsértése, amit korábban 6 hónaptól 3 évig terjedő börtönnel sújtottak. Az új Btk. szerint ellenben csak kihágásnak minősül, és pénzbírsággal büntethető.
Cucu arra is emlékeztetett, hogy szeptemberben a szentgyörgyi önkormányzat nem tűzte ki a városháza tornyára a román zászlót, míg tavaly december elsején Kézdivásárhelyen gyászlobogókat tűztek ki a román nemzeti ünnepen.
Dâncu: sajnálatos a szentgyörgyi incidens
Vasile Dâncu miniszterelnök-helyettes kedden Gyulafehérváron sajnálatos incidensnek nevezte a sepsiszentgyörgyi zászlóügyet. A közigazgatási és regionális fejlesztési miniszter az Agerpres szerint azt mondta, hogy a magyar többségű településeken tetten érhető néha a konfliktusgerjesztési szándék a román nemzeti jelképek megsértése révén, de ez nem általános jelenség. Úgy vélte, hogy nem a zászlós incidens határozza meg a románok és a magyar kisebbség viszonyát.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Magyarellenesség a román nemzeti ünnepen
A Bukarestben regnáló mindenkori hatalom velünk, erdélyi magyarokkal kapcsolatos valós szándékait már az is világossá teszi, hogy egy olyan évfordulót választottak Románia nemzeti ünnepének, melynek következményei az elmúlt 97 esztendőben nekünk csak bút és bánatot okoztak. Ha pedig valakinek kétségei támadnának e megállapítással kapcsolatban, akkor jussanak eszébe a földönfutóvá tett magyar családok tízezrei, emlékezzen a nyelvi, politikai és kulturális jogaink megvonására, idézze fel a Maniu-gárda vérengzéseit, de ne feledkezzen meg elkobzott vagyonunkról és elorzott iskoláinkról sem. Jelenleg pedig gazdaságilag fojtogatnak, magyarként megaláznak és megfélemlítenek, másodrendű állampolgárnak tekintenek, valamint lehetséges veszélyforrásként kezelnek minket. Ugyanakkor nemzeti ünnepük egy újabb lehetősége annak, hogy ismételten belénk rúghassanak.
Így válhatott szokássá, hogy a magát Új Jobboldalnak nevező, néhány hete párttá nyilvánított fasiszta szervezet december 1-jén, Sepsiszentgyörgy utcáin a csendőrség védőgyűrűjében masírozzon magyarokat gyalázó jelszavakat üvöltve. A már négy alkalommal elkövetett nyilvános gyalázkodásaikat kísérő általános felháborodás hatására a ténykedéseiket eddig nemcsak eltűrő, hanem nyíltan segítő román hatalmi gépezet azonban az idén taktikát változtatott. Hagyták ugyanis felvonulni őket, ám ez sokkal kevesebb garral zajlott, mint a megelőző esztendőkben, mert ezúttal „csak” a „Kovászna, Hargita román föld” jelmondatot lehetett a szájukból hallani. A szobor előtti téren viszont megrökönyödve tapasztaltam, hogy a fasiszta párt szerepének egy részét ezúttal a román kormány helyi képviselete vállalta át, hiszen a prefektúra által elhelyezett hangszórókból perceken át harsogó „mi románok, e föld örökös urai vagyunk” refrénű induló nekünk szóló üzenete félreérthetetlen.
Az pedig még ennél is felháborítóbb, hogy az állomáson nagy valószínűséggel a szél által letépett román lobogó árbocról való eltűnését a mi székely nyakunkba akarják varrni, miközben Kézdiszéken három nemzeti érzelmű ártatlan honfitársunk házában nagy erőfitogtatás kíséretében házkutatást tartanak.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Él az amatőr színjátszás
Csalóka szivárvány Kovásznán
Új darabbal rukkolt elő a kovásznai Pokolsár Egyesület amatőr színjátszó csoportja, amely ezúttal Tamási Áron Csalóka szivárvány című, háromfelvonásos drámájával örvendezteti meg a közönséget, Gazda József nyugalmazott tanár rendezésében.
Mint azt már az előző Tamási-darabbal, a Vitéz lélekkel bebizonyították, van igény falvakon az amatőr színjátszásra, az emberek szívesen elmennek egy kis kikapcsolódás erejéig a művelődési házakba. Berecki Árpád, a Pokolsár Egyesület elnöke ennek kapcsán elmondta, a 12 előadást megért darabot nemcsak a kovásznai és csomakőrösi, hanem a szörcsei, ozsdolai, rétyi, berecki, sepsiszentgyörgyi, tamásfalvi és kászonjakabfalvi közönségnek is bemutatták, összesen mintegy 1100 néző előtt.
Az új Tamási-művet, a Csalóka szivárványt szintén Gazda József rendezte, akárcsak az 1979–80-as években, az akkori Diákszínpad számára.
– Csalóka-e a szivárvány? – teszi fel gyönyörű művével nagy írónk, Tamási Áron a kérdést. S válasza az: igen, csalóka! Mert ugyan ki nem lenne elégedetlen a sorsával? Nemzetünk, népünk gyötrelmesen nehéz sorsával, melynek szükségszerűen része az egyén, a mindenkori egyén sorsa is. A te sorsod, az én sorsom! Valamennyiünké, akik itt, Erdély földjén élünk, s e megtöretett nép, a magyarság sorsának részesei vagyunk. S így joggal érezzük: bizony, jó lenne átbújni a szivárvány alatt. De el tudunk-e bujdosni? Van-e mód arra: megszökni a sorsunk elől? Kilépni belőle? Tamási csupa szépség, csupa költészet műve azt súgja, mondja, majd ordítja, kiáltja: nincs, nincs! Hogy nem menekülhetsz! Nem menekülhet senki! Sorsunkat, melybe beleszülettünk, vállalnunk kell. Harcolhatunk, küzdhetünk, sőt küzdenünk kell a jobbért, de azon belül: a lelkedet nem cserélheted ki! Mert csak így lehetsz hűséges magadhoz s az egyenes úthoz – fogalmaz Gazda József az új darabról.
A Csalóka szivárvány szereplői: Ferencz Botond, Tyiák Zoltán, Szász Attila, Tökbandi Rita, Fejér Előd, Tökbandi Barna, Ferencz Kinga, Ferencz István, Berecki Árpád, Fejér Enikő, Tyiák Erika, Kovács Zsolt, Kertész Péter, Ferencz István, Madarasi Rita, Szántó István, Fejér Előd. Súgó Diacon Mónika, ügyelő Benedek Aladár, a technikára pedig Ambarus Gábor vigyáz.
A darabot eddig Cófalván és Pákéban mutatták be. Vasárnap 19 órakor a csomakőrösi művelődési házban láthatja a közönség, míg a kovásznai premier december 12-én 18 órakor lesz a művelődési központban. Berecki Árpád hozzátette: jövőben több településen is fellépnének az előadással.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Életművük a tanítás
Több évtizedes odaadó munkát jutalmazott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének háromszéki szervezete tegnap Sepsiszentgyörgyön: összesen húsz nevelő személyiséget tüntettek ki életműdíjjal egy kisebb, barátságos hangulatú ünnepségen. A Kós Károly-szakközépiskola dísztermében megtartott rendezvényen a kitüntetettek mellett sok pályatársuk is megjelent, akik így akarták köszönteni nyugdíj előtt álló vagy már nyugdíjas kollégáikat.
A Szózat eléneklése után a jelenlevőket házigazdaként Szőke Annamária igazgatónő köszöntötte, megnyitóbeszédet Péter Sándor mondott. A pedagógusszövetség megyei elnöke méltatta az erőt és a kitartást, amelyet e ritkán ünnepelt hivatás művelői tanúsítottak, és arról is beszélt, hogy a gyermekek szeretete mellett a pedagógusok tisztelete is fontos, mert iránymutató tanítók és nevelők nélkül nincs jövő. A pedagógus bátran küzd az értékek továbbadásáért, időnként csatát nyer, máskor csatát veszít – mondotta –, de azok sem adják fel, akiknek munkaviszonya lejárt, többnyire örömmel látják őket régi iskolájukban, óvodájukban.
A díjkiosztás két különdíjjal kezdődött: a kovásznai Molnár János tanár közösségépítő munkáját Kórodi Hajnalka-emlékdíjjal ismerték el, a templom és az iskola közötti távolság csökkentéséért pedig a baróti, idén nyugalmazott Nagy Károly református esperest tüntették ki. Életműdíjat kapott Antal Éva óvónő (Kovászna), Bakk-Dávid Enikő tanár (Kézdivásárhely), Barabás Margit óvónő (Kézdivásárhely), Bedőházi Erzsébet óvónő (Uzon), Berekméri Judit tanítónő (Sepsiszentgyörgy), Cserkész Béla tanár (Sepsiszentgyörgy), Fejér Ella óvó- és tanítónő (Sepsiszentgyörgy), Gyulai-György Éva tanár (Barót), a nemrég váratlanul elhunyt Kádár Gyula (Sepsiszentgyörgy), Keresztes Enikő tanár (Uzon), Keserű Katalin mérnök-tanár (Sepsiszentgyörgy), Mikó Ágnes tanár (Sepsiszentgyörgy), Pénzes Klára tanítónő (Uzon), Rozsnyai Árpád tanár (Kézdivásárhely), Süketes János tanár (Barót), Szász-Fejér Gyöngyi tanár (Sepsiszentgyörgy), Tompa Klára Enikő tanár (Kovászna) és Zaláni Mária tanítónő (Sepsiszentgyörgy).
Amikor a tanult lecke elkopik, megmarad a tanár, aki nevelt és irányt mutatott – többek között ez áll Antal Árpád polgármester és Sztakics Éva alpolgármester közös üdvözlőlevelében, amelyet Nagy Zoltán olvasott fel. A megyeszékhely elöljárói köszönetüket fejezték ki a példamutató nevelőknek, akiket a pedagógusszövetség az oklevél és a méltatásokat tartalmazó kiadvány mellett verssel és énekkel is megajándékozott, végül pedig egy pohár borral koccintottak.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bevonulás Háromszékre (Dokumentumkötet fotókkal)
Nagy érdeklődés mellett mutatták be József Álmos Bevonulás Háromszékre, 1940 című, újonnan megjelent könyvét tegnap este a Székely Nemzeti Múzeumban. A szerző a kiadvány fényképeiből is vetített, azokról a pillanatokról, amikor a helybeliek virágesővel fogadják a térség településeire érkező magyar katonákat.
Köszöntve a szerzőt, a résztvevőket, Demeter László megjegyezte, örül, hogy a Tortoma Kiadó lehet a gazdája ennek a kötetnek, mert a 20. században az erdélyi magyarság legeuforikusabb pillanata, amikor a felszabadulást ünnepelhette. József Álmos településről településre követi, fényképekkel dokumentálja az 1940 szeptemberében történteket.
A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) előzményeit Rab Sándor történelemtanár idézte fel, majd József Álmos beszélt könyvéről. Nem történész, ezért nagy segítségére volt Babus Zoltán magyarországi hadtörténész, ugyanakkor a szóban forgó eseményekkel kapcsolatos hivatalos források nagyon hiányosak, kevés már a visszaemlékező, így hasznos volt számára a dr. Rétyi Nagy Lajos által rendelkezésére bocsátott dr. Szemere Endre-napló. Kötete mintegy háromszáz fotót tartalmaz, azok a székelyföldi, háromszéki bevonulás pillanatait idézik. 1940 szeptemberében valójában kettős bevonulás történt, előbb szeptember 12–13-án, majd 20–21-én, előbb két gépkocsizó dandár érkezett (parancsnoka dálnoki Miklós Béla, illetve Heszlényi József), őket helyőrségi csapat követte (a gyalogezredeket szotyori Nagy Gyula és Domaniczky Ödön irányította). Barót, Sepsiszentgyörgy, Kovászna (az itteni történésekről dr. Szőts Dániel mesélt a szerzőnek), Kézdivásárhely ünneplő lakossága jelent meg a fotókon, mindenütt díszkapukat építettek, a bevonulókat virágesővel, kürtőskaláccsal fogadták, de a képeken uzoni, zágoni, csernátoni, zabolai, sósmezői történések is felbukkantak. A települések „visszatértek”, a szeptember 13-án érkezett postai küldeményeket már „Sepsiszentgyörgy visszatért” alkalmi bélyegzővel is pecsételték.
Az emberek még ma is félnek előszedni ezeket a képeket – jegyezte meg József Álmos.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pavel sohasem szólal meg magyarul (Mérlegkészítő beszélgetés Gazda József kovásznai közíróval)
Nyolcvanadik életévéhez közeledve korántsem elégedett munkája hatékonyságával a Kárpát-medence-szerte ismert Gazda József kovásznai közíró. Beszélgetésünk során igyekeztünk kideríteni: kinek a készülékében lehet a hiba?
– A kánonoktól eltérően ön nem Trianontól eredezteti a magyarság legújabb kori történelmét, hanem a 20. század kezdetétől – legalábbis a legutóbbi, Vezényelt történelem című regényének tanúsága szerint. Miért?
– Sok minden közrejátszott ebben a választásban. Például az ütköztetés szinte drámai módon fokozható jellege. A századfordulón hihetetlen fejlődésben lévő Magyarország ugyanúgy ontotta a szellemi óriásokat, akár a reformkor: Madách, Arany, Petőfi után Ady, Babits, Kosztolányi, Bartók, Kodály. Budapest volt a világ közepe, sokak szerint ott kezdődött a 20. század. És ezt a felívelő országot beletaszítják a megsemmisítési szándék spiráljába. Egy másik ok, hogy a századfordulón létezik még a hagyományos élet, ami mellett egyszerre csak rohanni kezd az idő, naponta új és új csodák jönnek. A múlt század elején a szélekre taszított emberek e csodákat még tátott szájjal bámulták, miközben ők még élni szerették volna hagyományos életüket, amelyben évszázados erkölcsi értékek és irányelvek uralkodtak.
– Mennyire érvényesült ez a hagyományos élethez való ragaszkodás például Kovásznán, ahová 1964-ben fiatal tanárként érkezett?
– Csendes, falusi jellegű, a hagyományokat őrző kis településre érkeztem, amelynek csendes vizű társadalma drámai módon hatott a gondolkodásom alakulására. Felfedeztem például, hogy micsoda érték a közösségi szellem, amit gyerekként Sepsiszentgyörgyön nem nagyon tapasztalhattam meg. Az apósomék-anyósomék családja révén szembesülhettem azzal, hogy az egyén a közösség tagja, s a gondokat is közösen viselik. Ez a felismerés – no meg a kommunizmus, amelynek azt „köszönhetem”, hogy tudatosodott bennem: meg kell próbálnom megmenteni a szétverésre ítélt világ emlékeit – indított el magnóval járni Erdély földjét is. Ezt adta nekem Kovászna.
– És mit gondol, ön mit adott Kovásznának az elmúlt ötven esztendőben?
– Kezdjük talán onnan, hogy az egyetemi éveim vége felé a társadalom a tanári hivatásnál általánosabb kulturális pályára akart állítani. A Korunk című folyóirathoz hívtak dolgozni, de tíz napon belül kiderült, hogy az enyémhez hasonló „ellenséges” nézeteket valló embert nem szabad foglalkoztatni. Sütő András is hívott a frissen indult Művelődéshez, de oda sem alkalmazhattak. Ezek után a Jóisten ajándékának tartottam, hogy a tanügyben dolgozhattam, mert ma is vallom: szebb pályát, mint magyartanárnak lenni Romániában, diákoknak Arany Jánosról, Balassi Bálintról prédikálni, elképzelni sem lehet. Én ugyanis amolyan prédikáló tanár voltam, s amikor három évnyi tanítást követően eljöttem Nagyenyedről, levelek áradata jelezte, hogy mennyire szerették a diákjaim, amit csináltam. Sajnos, Kovászna abban az értelemben cáfolja ezt a „bizonyítványt”, hogy nagyon kevés igazi kultúraszerető tanítványom maradt itt.
– Kinek a készülékében lehetett a hiba?
– Minden bizonnyal az enyémben, mert ugyan tátott szájjal hallgatták az iskolai előadásaimat, de bizonyára túl nagy teher volt azt visszaadni. Holott én mindig azt hangoztattam, hogy nem saját mondandómra vagyok kíváncsi, hanem arra, a diák hogyan tudja újraalkotni a meghallgatott anyagot. Az adott oktatási környezet, elvárásrendszer viszont épp az ellenkezőjét kéri számon rajta, így be kellett látnom: képtelen voltam magasabb szintre emelni őket, a többség megmaradt a középszerű gondolkodás és szintetizálás szintjén. Rá kellett jönnöm, hogy a „prédikálásommal” talán megszerettettem a magyar irodalom nagy alakjait, de képtelen voltam mozgósítani ezt a szeretetet. E negatív tapasztalat nyomán igyekeztem is egyszerűsíteni az előadásaimat, jobban alárendelni a tárgyi ismeretek átadásának.
– Hogy érzi, Kovászna milyen mértékben „honorálta” az Ön és néhai felesége, a textilművész Olosz Ella által képviselt, a kisváros mércéjét jóval meghaladó szellemi szintet?
– Amikor Kovásznára érkeztünk, apósom felvilágosított a konvencionális illemkódex felől: érkezőként kötelességünk meglátogatni valamennyi kollégát, az ő kötelességük pedig viszonozni a látogatást. Ha valakivel további kapcsolatot kívánunk ápolni, ahhoz visszamegyünk. Mi senkihez nem mentünk vissza, de emögött az a családi diskurzus is húzódott, miszerint nekünk dolgunk van, aminek végzését akadályozza, ha vendégségbe járunk, illetve vendégfogadásra készülünk. Ella órák ezreit töltötte az emeleti műteremben, sokszor hajnali négykor is hallottam, amint veri a szövőszéket, pedig reggel iskolába kellett mennie. Jómagam szinte hasonlóképpen éltem, Zoltán fiam szerint attól lett rossz alvó, hogy éjfélkor még a feje mellett vertem az írógépet. Volt olyan, a kapunk előtt elmenő, sízni induló kolléga azzal hárította a melegedésre szóló meghívásomat: nagyon szívesen bejönne, de nem engedi meg magának, hogy rabolja az értékes időnket. A többség azonban – és ennek tudatában voltunk – úgy ítélt meg bennünket, hogy fenn hordjuk az orrunkat. Összességében nem voltunk a társadalom szokványos értelemben vett szereplői, gyakorlatilag kirekesztettük magunkat, aminek elég sok negatív visszacsengése is volt. Bizonyos gyanakvás és visszatetszés övezte az általam vezetett iskolai színjátszást is, hiszen úgymond épeszű ember önzetlenül ennyit nem dolgozik. Még a takarítónőtől is megkaptam, hogy nem tudja rendbe tenni a termet a próbáink miatt.
– Megfogalmazható a tanár-közíró férj és a tanár-képzőművész feleség egymásra gyakorolt hatása?
– Nagyon sokat köszönhetünk egymásnak. Ellát annak idején „elcsábította” Szentimrei Judit néni, aki szövészetet tanított az egyetemen, sokszor vitte magával néprajzi gyűjtőutakra, hajszálon múlott, hogy nem nyergelt át a néprajzra. Neki köszönhetem azt a képességet, hogy a nemzetben megláttam a népi értékek megtestesítőjét. A megismerkedésünk is a művészet iránti érdeklődésemre vezethető vissza. Már kezdtem művészetről írni, ám még félszegnek éreztem magam, s abban a korban meglehetősen szokatlan kéréssel jöttem elő: hadd vehessek részt a képzőművészeti egyetem művészettörténeti óráin. Ott ismertem meg azt a copfos lányt, aki az egyik órán a tarkójával látta meg, hogy kitört a ceruzám hegye, s felajánlotta, hogy meghegyezi. Meggyőződésem, hogy nélkülem nem vált volna azzá, akivé lett. Előzetesen Gyárfás Jenő életével foglalkozva tudatosult bennem, milyen mértékben húzta le a festőt a provincia a zenitről a középszerbe, és én a Gyárfás-tragédiától, az elsekélyesedéstől igyekeztem megóvni a kivételesen tehetséges Ellát. A hatvanas években némi szerencsével három éven át útlevélhez jutottunk, így voltunk Párizsban is, ami messzire nyúló hatást gyakorolt Ella művészetére. – Mintha hirtelen a rendszer kegyeltjeivé váltak volna…
– Pedig épp ellenkezőleg, az útlevelek mögött talán a hatóságoknak az a reménye is meghúzódott, hogy hátha kint maradunk. Mert nem voltunk mi kedvelt emberek, sőt, én még a likvidálandók listáján is szerepeltem. Valószínűleg beoltottak sárgasággal, mert háromszor is megbetegedtem, egy autóbaleset után pedig egy cigány ember leütött, miután egy fekete Daciában ülő két ember előzetesen felmérte a terepet – ezt a falubeliek is tanúsították. Amikor pedig a cigány tettét is jegyzőkönyvbe akartam vetetni, a rendőr azzal hárított, hogy beszámíthatatlan ember. Kovásznán el is terjedt, hogy a Secu ki akarta nyírni Gazdát.
– A csángókérdés szociográfiai jellegű, nemzetféltési szempontból való megközelítésével bizonyos mértékben megelőzte korát. Honnan támadt az érdeklődés, az empátia?
– Ezt is Ellának – és részben a véletlennek – köszönhetem. A békási vízi erőmű építésekor úgynevezett üzemi gyakorlatra került az építőtelepre, ahol összebarátkozott a lészpedi ácsokkal. Elmentünk a lészpedi búcsúra, ahol kivételes képanyagot sikerült készítenem. Egy másik alkalommal három hétig barangoltunk a csángók között, ő öltésmintákat gyűjtött, én az emberekkel beszélgettem, felfedeztem a csángó lelkületet. Kezdetben nagyon zárkózottak voltak, de amikor készültünk hazaindulni, az egyik ember letérdelt és úgy imádkozott: édes Istenem, adj egy nagy homályt, hogy ne tudjanak elmenni!
– Akkori benyomásai alapján számított-e a csángó világ ilyen mértékű elsodródására?
– Sajnos, semmiféle meglepetés nem ért. Elsősorban azért, mert ötven évvel ezelőtt is felmérhettem, hogy ez megállíthatatlan folyamat. Még Petrás Incze Jánosnak a 19. században született jelentéseiben olvastam, hogy háromféle csángó falu létezik: az egyik, ahol mindenki magyarul beszél, a másik, ahol csak egy bizonyos kor fölöttiek tudnak magyarul, a harmadik pedig, ahol az öregek még értenek, de már senki sem beszéli a nyelvet. Ezt a folyamatot éreztem a csángóföldi falvakban járva, voltam tanúja annak, amikor a négyéves Pavelhez románul szólt az apa, míg a nyolcéves Janikához magyarul. És Pavel már soha nem szólal meg magyarul.
– Néhány hónappal a nyolcvanadik életévének betöltése előtt mi nyom nagyobbat a képzeletbeli mérlegen? – Sajnos, a munka, amelyet el kívántam végezni, úgy érzem, egyfajta holt tőkét termelt. Többnek kellene lennie a tudatokban, mint amennyi lecsapódott. A szociográfiáimnak kordokumentumoknak kellene lenniük – de nem azok. Ez a sorsregénynek nevezett, Vezényelt történelem című könyvem is azért jelent meg, mert elégedetlen vagyok azzal, ahogyan hatni és adni tudnék kortársaimnak, a közösségnek. Aggódom a jövőért, úgy tartom, látni kellene, mi van mögöttünk, és felhasználni azt a tudást. Az életművem nyolcvan százalékát leminősítette az olvasókban mért nyilvánosság, hiába próbáltam megtenni a magamét, hogy átmentsem a lelkekben őrzött értékeket.
GAZDA JÓZSEF
Művészeti író, szociográfus, tankönyvíró. Kézdivásárhelyen született 1936. április 8-án. A Székely Mikó Kollégium elvégzése után 1958-ban a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet. Székelykocsárdon, majd a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, 1964-től 1998-ig a kovásznai líceumban tanított. Első írása az Utunkban jelent meg (1956), a Korunk, Igaz Szó, A Hét, Utunk, Művelődés és több napilap munkatársa volt. Művészettörténeti és műkritikai írásai mellett diákokból álló művészegyüttesével 1975-től számos Tamási-darabot bemutatva, elsősorban falvakat látogató körutakon az iskolai színjátszás kibontakozását szolgálta. A líceumi ciklus számára írt, több kiadást is megért első rendszeresen használt romániai magyar irodalmi tankönyv szerzője. Legfontosabb kötetei: Gyárfás Jenő (1969); Nagy Imre (kismonográfia, 1972); Tegnapi kövek, mai utak (egy nyugati utazás naplója, 1977); Így tudom, így mondom. A régi falu emlékezete (1980); Nagy Albert (kismonográfia, 1982); Hát én hogyne siratnám: csángók a sodró időben. (1993); Gazdáné Olosz Ella (1994); Az Istennel még magyarul beszélgetünk, magyar szórványok a Kárpát-medencében (2002); A harmadik ág: magyarok a szétszórattatásban (2013); Vezényelt történelem (2014). Díjak, elismerések: Bethlen Gábor-díj (1994), A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2011), Tamási Áron-díj (2013), Háromszék megye kultúrájáért-díj (2013), Magyar Örökség-díj (2014). A 2006-os magyar kormánytól nem fogadta el a neki ítélt kitüntetést.
Csinta Samu
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tiltakozzunk a székelyföldi városok terein!
Aljas módon megtámadtak minket, és napok óta folyamatosan a becsületünkbe gázolnak az országos televízióadók segítségével! Megalázták, elhurcolták, majd hamis vádak alapján vizsgálati fogságba helyezték nemzeti közösségünk egyik tagját! És ne feledjétek, hogy ma rajta, de holnap már rajtad lehet a sor, mert a zsarnokság nem ismer korlátokat.
A zsarnokság emberi nemtörődömségből, széthúzásból és félelemkeltésből táplálkozik. Éppen ezért, nem tűrhetjük, hogy ártatlanul bárkit is bántsanak közülünk, hiszen ezzel népünk egészét csapják arcul! Különben is, az a közösség, amelyik a saját tagjait nem tudja megvédeni, óhatatlanul elvész a történelem viharában.
A kézdivásárhelyiek ezt megértették, és már december 2-n, 16 órakor több száz ember verődött össze a város főterén, majd vonult a polgármesteri Hivatal, Városi Rendőrség, Bíróság és Ügyészség elé, hogy az ártatlanul Bukarestbe hurcolt Beke István Attila letartóztatása ellen tiltakozzon.
Fiatalok, középkorúak, idősek, nők és férfiak együtt követelték, hogy a román hatalom illetékes szervei vessenek véget az ellenünk irányuló és a megfélemlítésünket célzó intézkedéseiknek, valamint cselekedeteiknek.
Hogy szolgáltassanak igazságot Beke Istvánnak és azonnal bocsássák őt szabadon. Hogy a román média ne terjesszen továbbra is hamis híreket és hazugságokat rólunk. A tüntetéssorozat pedig azóta is folytatódik.
Honfitársaink, Székelyek!
Kézdivásárhelyt nem hagyhatjuk magára, hiszen mindannyian székelyek vagyunk és igazságot, valamint szabadságot akarunk! Halljuk hát meg a vér szavát! Halljuk hát meg a tüntetők összefogásra és egységre buzdító kiáltását: Székelyföld csatlakozz! Annak érdekében pedig, hogy ez megtörténhessék, arra kérjük a nemzetük jövője iránt felelősséget érző és vállaló székely – magyarokat, szerte a szülőföldön és nem csak, hogy december 8-án vagyis kedden 16 órakor gyülekezzenek Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Barót, Kovászna, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Nyárádszereda és a többi, székelyek által is lakott város főterén! És ettől kezdve tegyék ezt meg naponta mindaddig, amíg Beke István Attilát szabadon nem engedik! Amíg szükség van rá, hogy együtt hallassuk a hangunk és arra is, hogy megmutassuk, mi nem félünk!
Sepsiszentgyörgyön, a Szabadság Téren felállított színpad előtt találkozunk.
Sepsiszentgyörgy 2015. 12. 06.
A Szövetség A Magyarság Megmaradásáért Mozgalom nevében
Bedő Zoltán közíró
Erdély.ma

Jó lenne átbújni a szivárvány alatt (Pokolsár Társulat)
A Pokolsár Egyesület égisze alatt működik Kovásznán a Pokolsár Társulat. Az egyesületet 2012 decemberében hozta létre Berecki Árpád, Ambarus Gábor, Benedek Aladár, Antal Ernő, Tökbandi Barna. Az alapító okirat szerint a kultúra, sport, turizmus, gazdaságfejlesztés, népművészet, tömegtájékoztatás, a fiatal nemzedék felkarolása és még sok egyéb szerepel célkitűzéseik között.
A színjátszó társulat 2013 januárjában alakult, a rendezői munkára Gazda József nyugdíjas tanárt kérték fel. A színészek közül sokan a Diákszínpad tagjaként már vállaltak szerepeket. Első előadásuk Sütő András Vidám sirató egy bolyongó porszemért című darabja volt. „Merész lépésre szánták el magukat a régi diákszínjátszók. A Pokolsár Egyesület támogatásával határozták el, hogy összeállnak és megpróbálják újra eljátszani azt a darabot, amelyet a kovásznai diákszínjátszás létezése óta a legtöbbször adtak elő. Ezt legelőször Gazda József tanár úr tanította be a diákoknak, 1984–1986 között” – vallanak a kezdetekről az egyesület honlapján (pokolsar.org). Tavaly Tamási Áron: Vitéz lélek című drámája következett. Az elmúlt hétvégén mutatták be Kovásznán legújabb előadásukat. Újabb Tamási-darabbal, a Csalóka szivárvánnyal léptek fel. Gazda József rendező így nyilatkozik: „Csalóka-e a szivárvány? – teszi fel gyönyörű művével nagy írónk, Tamási Áron a kérdést. S válasza: igen, csalóka! Mert ugyan ki nem lenne elégedetlen a sorsával? Nemzetünk, népünk gyötrelmesen nehéz sorsával, melynek szükségszerűen része az egyén, a mindenkori egyén sorsa is. A te sorsod, az én sorsom! Valamennyiünké, akik itt, Erdély földjén élünk, s e megtöretett nép, a magyarság sorsának részesei vagyunk. S így joggal érezzük: Bizony, jó lenne átbújni a szivárvány alatt”.
(Bokor)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összeforrott a csapat (Pódium csoport)
A kovásznai diákszínjátszás immár 43 éves múltra tekint vissza. 2012 tavaszán zajlott a 40 éves megemlékező találkozó, az alkalomra dokumentumértékű könyvet is kiadtak. Ezen a találkozón esett szó a színjátszó tevékenység felnőtt szintű folytatásáról. A Pódium színjátszó csoport 18 éve alakult, tagjai nagyjából a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum volt diákszínjátszói.
A csoportot Molnár János tanár szervezte, ugyancsak ő rendezte az előadásokat. Néhány év után tevékenysége leállt, végül 2013 februárjában nekifogtunk újból a szervezésnek, aztán a tréningnek. Keresni kezdtük azt a műfajt és stílust, azt a szerzőt, aki a többségnek megfelel. Rejtő Jenő mellett döntöttünk. Így került sor az év végén az Élőhalott és a Cseberből vederbe című vígjáték kovásznai bemutatójára. Követte a Rézrúd és a Háremőr című darab.
A csoport tagjai közül páran már távoztak, helyettük újak csatlakoztak. Jelenlegi aktív tagjaink: Kiss Gábor, Csorja Zoltán László, Csorja Tímea, Veres István, Dali Loránd, Nagy Hunor Lajos, Mátyás Imola, Dóczi Linda Zsuzsanna, Ördög Attila, Kovács Nóra, Sinka Norbert, Pál Lajos. A távozók között említjük Péter Hajnalt, Kádár Katát, Debreczi Kingát, Szabó Barnát és Pál Szilviát. Életkor szerint 16 és 54 év közötti, különböző foglalkozású, végzettségű emberek tagjai a társulatnak. Rendezőnk, Molnár János két esztendő szép és eredményes munka után lemondott – sajnos. Mostani rendezőnk Lázár-Prezsmer Endre a sepsiszentgyörgyi Kónya Adám Művelődési Háztól. Előadásokat tartottunk a közeli falvakban. Részt vettünk színjátszó találkozókon és fesztiválokon. A tervek szerint december 22-én Szászrégenben lépünk fel.
Mostani darabunk ugyancsak Rejtő-jelenet, a Tehén. Ezt követi a hónap folyamán Apósom, a vezér, illetve a Szeánsz a fegyházban. Ezekből szeretnénk kabaréelőadást összeállítani az év végére. Molnár tanár úrral az idén nekifogtunk egy nagyon szép Wass Albert-színmű betanulásának. Címe: A lélek útja. Ezt szeretnénk jövőben befejezni.
Munkánkban nagy segítséget nyújt Czilli Balázs, a Kovásznai Művelődési Ház igazgatója. Nemcsak a színpadon ügyeskedünk, hanem részt vettünk a Kovásznán rendezett bográcsfőzőversenyen, ott III. díjat kaptunk. A városunkba rendezett Aquarius 2015 rendezvény hígpalacsintasütő-versenyének II. díját nyertük el. Rangos esemény volt számunkra a sepsiszentgyörgyi töltöttkáposzta-főzőverseny, az ott nyert díj a békéscsabai kolbászfesztiválon való részvétel és az ottani elismerés.
Nagyon fontos és összetartó tevékenység a próbák utáni vita a Kráma vendéglőben. Mindezek által összeforrott csapatnak érezzük magunkat. Célunk a kovásznai közönség megnevettetése, megpróbáljuk néhány percre elfeledtetni a hétköznapok búját-baját, az élet nehézségeit.
Pál Lajos csoportvezető
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ingyenes érettségi felkészítőket szervez az NSKI
Ingyenes érettségi felkészítőket indítanak román nyelv és irodalomból, valamint matematikából a székelyudvarhelyi MÜTF Oktatási Központban. A kurzusokra, melyeket a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) finanszíroz, még lehet jelentkezni.
Noha a matematika tantárgy oktatási tervében nem történtek nagyobb változtatások, román nyelv és irodalomból idéntől nagyobb hangsúlyt fognak fektetni a tananyag nehezebb fejezeteire, valamint a tanulásmódszertani órák számát is növelik – nyilatkozta az Udvarhelyi Híradónak Ilyés Ferenc, a MÜTF Oktatási Központ igazgatója, hozzátéve, hogy a kurzusok a korábbiaknál interaktívabbak lesznek. A felkészítőkre ezen a héten péntekig, illetve január 4. és 8. között bárki jelentkezhet, aki jövőre érettségizne. Ez még nem jelent felvételt a képzésre: mivel a helyek száma korlátozott, januárban szintfelmérőt tartanak.
Tavalyhoz képest két új településen indítják el az ingyenes képzéseket: a Bihar megyei Nagyszalontán, valamint a Maros megyei Szovátán – tudtuk meg Göthér Orsolya projektfelelőstől, aki hozzátette, utóbbi kisvárosban csak románból szerveznek tanfolyamot. A képzésekről érdeklődni Udvarhely, Szentegyháza, Székelykeresztúr és Szováta esetében a 0266-219760-as, Csíkszeredában a 0266-312111-es, Gyergyóalfaluban, Gyergyószentmiklóson a 0741-081604-es, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Baróton, Kovásznán a 0267-351959-es, Nagyszalontán pedig a 0745-624519-es telefonszámon lehet.
Az említett településeken összesen hétszáz diák nyerhet felvételt a programba. Kiss Mária, a nagyszalontai Pro Lyceum Alapítvány vezetője lapunknak elmondta, különösen örültek, hogy bevonták őket az ingyenes felkészítők megszervezésébe, hiszen náluk is hatalmas gondokat jelent például a román érettségire való felkészülés.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Mindent a gyermekekért (Csaba testvér Kézdivásárhelyen)
Böjte Csaba ferences szerzetes és háromszéki gyermekei karácsonyváró műsorukkal immár harmadik alkalommal léptek fel telt ház előtt szombat este a kézdivásárhelyi Vigadó színháztermében.
A több mint kétórás rendezvényen felléptek a kovásznai Apor Vilmos Gyermekotthon HANGfoglalás együttesének tagjai, valamint a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett felső-háromszéki – torjai, kézdialmási, esztelneki, lemhényi és kézdiszentléleki – napközi otthonok gondozottjai, akik karácsonyi műsort, székely táncot, kis karácsonyfás jelenetet, Márton Áron püspök emlékét idéző előadást mutattak be.
Csaba testvér elmondta: arra kérte a jó Istent, hogy minden egyes magyar család karácsonyfája alatt legyen egy-egy aranyos kisbaba, gyermek, amelyik lehet édes- vagy befogadott gyermek, unoka, keresztgyermek, unokahúgocska – mindegy, a lényeg az, hogy kacagó, vidám, jókedvű gyermek legyen. A 21. század egyik legnagyobb problémája nemcsak Székelyföldön, a Kárpát-medencében, hanem egész Európában az, hogy kevés gyermek születik. Kevesen tudják, hogy Európában évente egymillió emberrel több megy nyugdíjba, mint aki munkát vállal. Iskoláinkat, óvodáinkat nem valami idegen hatalom zárja be, hanem mi magunk, ha nincs elég gyermek, akkor ezeknek vége – hangsúlyozta a ferences szerzetes.
Csaba testvér arról is beszélt, miként lett ő szerzetes. 1983-ban, huszonöt évesen, amikor még bányában dolgozott, bejelentette az édesanyjának, hogy pap akar lenni. Édesanyja aggodalommal fogadta tervét, hiszen férjét versei miatt börtönbe zárták, és nem akarta, hogy szókimondó fiára is ez a sors várjon. Csaba testvér megírta levelét az érsek atyának, amelyet átadott édesanyjának, hogy olvassa el, aludjon egyet rá, és ha úgy gondolja, tépje össze, ha nem, akkor adja vissza. Másnap az édesanyja kezébe adta a sorsát, és áldását adta fiára. 1993-ban édesanyja Dévára költözött, és fia első számú munkatársa lett, sok száz gyermek nagymamája, Jucika nénije. Csaba testvér elmondta: egy gyógyíthatatlan betegséggel való nyolchetes viaskodás után szeretett édesanyja elhunyt, és éppen előző nap, pénteken temették. „Nem hiszem, hogy a világon lenne egy olyan dolog, amiért én eljöttem volna ma ide – mondotta –, de a gyermekekért igen. Még a síromból is felkelnék, hogy a gyermekeket szolgáljam, megérdemlik.” Az előadás bevételét a Csaba testvér alapítványa által működtetett gyermekotthonok fenntartására fordítják.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megérte kirakodni
Töltött káposzta és kürtőskalács illata lengi be hatodik napja Sepsiszentgyörgy új főterét, és miközben őstermelők, kézművesek kínálják portékáikat, gyermekek veszik birtokukba a rögtönzött korcsolyapályát és karácsonyi dalokra róják a köröket.
Fekete Réka » Megérte eljönni, majdnem mindent eladtunk, még pótolni is kellett, jövőre is itt leszünk – mondták a sajt- és húskészítmények, házi szappanok, szörpök, lekvárok, pékáruk vásárosai. Bálint Margit Firtosváraljáról érkezett száz üveg szörppel és százötven lekvárral, két nap után haza kellett mennie feltölteni a készletet. Büszke arra, hogy kizárólag üvegedényben forgalmazza termékeiket, számára a minőség, és nem a mennyiség a fontos. A szörpöket főként fia készíti, ő a lekvárok mestere, a menye a címkékkel, a csomagolással foglalkozik. Saját feketeribizli-ültetvényük van, néhány bokor piros ribizli is, a málnát vegyesen főzik, kertit és vadon termőt, gyűjtenek kökényt, fenyőrügyet és -tobozt, bodzavirágot, gyermekláncfüvet, akácot, hecsedlit, készítenek szörpöt kék iringóból, ecetet vadalmából. A lekvárok is sokfélék, van cseresznyés, kétféle bodzabogyós, citromos és fahéjas, körtés, a hagymalekvár és a csípős két különlegesség, mindkettő hamar fogy. Zakuszka, torma, murok-, cékla- és almalé is van a polcokon, „ez csak természetes”. Elmondta: „Nagy a befektetés, hisz sokféle követelménynek kell megfelelni, a feldolgozónál minden egészségügyi szabványt be kell tartani, kell emésztő, kétféle öltöző, mosdó, zuhanyozó, kézi raktár, helyiségek a gyümölcs bevitelének, kihozatalának. De megéri, járunk vásárokba Bukarestbe, Székelyudvarhelyre, Medgyesre, Nagyszebenbe, Szinajára, Kolozsvárra, Brassóba, Csíkszeredába, Kézdivásárhelyre, Kovásznára, Sepsiszentgyörgyre, ahová, reméljük, jövőben is visszajövünk.” Ugyanígy vélekedik Fábián Mihály korondi sajtkészítő is. Nála is minden termék kelendő, nagyon jónak tartja a szentgyörgyi vásárt, száz-százötven kilogramm áruval jött, a forgalom láttán biztos abban, semmit nem kell hazavinnie. Ők is sokfelé vásároznak, Magyarországról is van megrendelésük. A Fábián család igazi sajtdinasztia, apáról fiúra szállt a mesterség, ami termékeiken is látszik, sokfélék és ízletesek. Saját állatállományukban háromszázötven anyajuhot és huszonhét tehenet nevelnek, így kéznél van a nyersanyag, „csak csinálni kell” – mondja a sajtmester, aki beleszületett a sajtkészítésbe. A köménymagos túró, mozzarella, telemea, vaj, füstölt parenyicák – fokhagymás, paprikás, lila hagymás és csilis – sátránál szinte állandóan van vásárló, jól jár, aki kinyitja pénztárcáját.
Az illatok nem csak a vásári főzőcskésektől terjednek, a házi szappanok, testápolók közelében is kellemes a visszafogott illat, mert itt is minden természetes, nem dúsítják adalékokkal. A csíkszeredai Pál Andrea, bár a termékeket nem ő készíti, jól ismeri azokat, kedvesen kínálja a levendulás, kamillás, csokis-mentás, kecsketejes, mézes, kókuszos, parajdi sós, banános-csokis, kénes, sörös és még ki tudja, hányféle szappant, valamint a sheavajas, szőlőmagos, kakaóvajas testápolókat. Elégedett az eladással, holnapig még marad, azt mondja, megéri.
A rövid vásármustra csupán ízelítő a város karácsonyi hangulatából, a templomokban, előadótermekben még a napokban folytatódik az ünnepi együttlét, a vásár ellenben holnap délben bezár.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Salvatore Egyesület angyala
A Buna Hunor által vezetett sepsiszentgyörgyi Salvatore Egyesület önkéntesei a karácsonyt megelőzően a Merkúr üzletlánc egységeiben élelmiszer- és édességadományt gyűjtöttek, az ebből összeállított százhetven csomagot december 22-én és 23-án adták át szegény családoknak.
Az 350 kilónyi Mikulás-csomagokkal együtt a Salvatore Egyesület önkéntesei 1200 kilogramm alapélelmiszert adományoztak rászorulóknak. 22-én Sepsiszentgyörgyre, Bodokra, Zalánba, Oltszemre, Mikóújfaluba, Sepsibükszádra, Barótra és környékére, valamint Köpecre és Felsőrákosra, tegnap pedig Kézdivásárhelyre, Nyujtódra, Ozsdolára és Kovásznára vittek szeretetcsomagot. Sepsibükszádi a legnagyobb család, ahová ajándékkal érkeztek, itt az édesanya egyedül neveli hét gyermekét. Kézdivásárhelyen kilenc családot látogattak meg, köztók azt a nagymamát, aki egyedül neveli két lányunokáját.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéki siker (Istennel a hazáért és a szabadságért)
Tizenhat magyarországi, felvidéki és erdélyi (köztük öt háromszéki) csapat vett részt a Gyöngyök és gyémántok – Istennel a hazáért és a szabadságért műveltségi vetélkedő szegedi döntőjén december 12-én.
Ez a rangos vetélkedősorozat, mely 14. állomásához érkezett, az európai történelem megismerését, nemzeti hagyományaink ápolását, kulturális örökségünk megőrzését és továbbadását tűzte ki céljául, vallja Fodorné Dóda Katalin, a szegedi Rókusi Általános Iskola tanárnője, a verseny megálmodója és főszervezője. Ebben a tanévben, II. Rákóczi Ferenc halálának 280. évfordulója kapcsán, az általa vezetett szabadságharc szolgáltatta a történelmi keretet. A VII–VIII. osztályos tanulókból álló négyfős csapatok elméleti és gyakorlati feladatok során bizonyíthatták felkészültségüket a kuruc kor történelméből, irodalmából, képzőművészetéből. Ezek mellett ügyességi próbákon is összemérték tudásukat (tánc, botforgatás, karikás ostor csergetése, papírszínházi előadás, sziluettportré készítése). Az egész napos vetélkedést a székelytamásfalvi Thury Gergely Általános Iskola Háromszéki íródeákok csapata nyerte meg, harmadik helyen végzett a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum csapata, a Szabadság vándorai. A kézdivásárhelyi Petőfi Sándor Általános Iskola két csapatot is indított: a Székölykek hetedik, a Petőfisek tizenharmadik helyezést ért el. A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum Pokolsár nevű csapata nyolcadik lett. A háromszéki diákok példamutató helytállása jogosan vívta ki a szervezők elismerését.
Varga Csilla
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Még kevésbé bíznak Bukarestben a magyarok
Erősödött 2015-ben az erdélyi magyarok bizalmatlansága a román állammal szemben.
Az év során a közösség képviselőinek a meglévő jogok biztosítására, védelmére kellett összpontosítaniuk. A hatóságoknak nem sikerült meggyőzniük az erdélyi magyar közvéleményt arról, hogy a DNA okkal csapott le egyes székelyföldi önkormányzati vezetőkre, és a DIICOT tényleges merényletkísérletet hiúsított meg Kézdivásárhelyen. A közhangulaton nem segített a zászlóügy alakulása és az sem, hogy a MOGYE magyar tagozata szemernyit sem haladt a törvény biztosította önállóság felé. Kovásznán ugyan felfüggesztették a magyar himnusz elénekléséért kirótt bírságot, és azok a civilek is felmentést nyertek, akiket Marosvásárhelyen büntettek meg kétnyelvű utcanévtáblák elhelyezéséért, ám perek egész sorában folyik a küzdelem a magyar közösség jogainak érvényesítéséért: Kolozsvár 2015-öt is magyar helységnévtábla nélkül zárta. Szabadság (Kolozsvár)

Székelyföld a turisták számára sem létezik?
Mivel a Székelyföld hivatalosan nem létezik, ennek megfelelően turisztikai úti célként sem lehet népszerűsíteni – ez az egyik indok, amellyel a Hargita megyei törvényszék elutasította a régió idegenforgalmi népszerűsítése érdekében létrehozott szövetség bejegyzését.
A Pro Turismo Terrae Siculorum szövetség létrehozását 14 Hargita, Kovászna és Maros megyei turisztikai és vidékfejlesztési egyesület kezdeményezte tavaly novemberben azzal a céllal, hogy székelyföldi turisztikai célpontokat népszerűsítsen itthon és külföldön. A szövetséget a Hargita megyei törvényszéken szerették volna hivatalosan is bejegyeztetni az egyesületek képviselői.
A törvényszék a bejegyzési kérvény iktatása nyomán nem a szövetség tevékenységét, hanem az alapszabályzatban szereplő Székelyföld kifejezést kifogásolta, és ennek megváltoztatását kérte. Az ítélet idézi az alkotmányt és több más törvényt, amelyek szerint közigazgatási szempontból Romániát községek, városok és megyék alkotják. „Mivel a régió hivatalosan nem létezik, a terület turisztikai népszerűsítése sem elfogadható, ezért a törvényszék elutasítja a szövetség bejegyzését” – olvasható a tárgyaláson elnöklő Szikszai Enikő csíkszeredai bíró által aláírt, a Székelyföld mint turisztikai célpont meghatározás kapcsán született törvényszéki ítéletben.
Hiába érveltek a kezdeményezők
„Turisztikai menedzsmenttel foglalkozó szövetséget akarunk létrehozni, amely a meglévő civil szervezeteket fogná össze. Célja szakmai szervezetként a turisztikai érdekképviselet, és hogy hatékony népszerűsítést végezzünk, és segítsük az önkormányzatokat ebben a munkában – számolt be az előzményekről Nagy Benedek, a szövetség alelnöke. – A tárgyaláson azt mondta a minket képviselő jogásznak az ügyész, hogy ezt nem lehet, mert benne van a Székelyföld szó, és ez alkotmányellenes. A jogászunk azt kérdezte: mivel turisztikai célpontokkal nem foglalkozik az alaptörvény, mi az, ami kifogásolható a kezdeményezésben. A bírónő meglepő módon azt mondta, ha vállaljuk, hogy kivesszük ezt a szót a statútumból, akkor ad még egy kis haladékot”.
A jogász végül időt kért, és a kezdeményezők úgy döntöttek, hogy marad a kifogásolt megnevezés, de a könnyebb értelmezés céljából odaírták, hogy Székelyföld turisztikai célpont. „A turisztikai célpont fogalmát a szenátus által már elfogadott idegenforgalmi törvény pontosítja, hogy ez bármilyen régióra, településre vonatkozik, ahová turisták érkeznek” – mondta Nagy Benedek. Kérésüket ismét benyújtották, és felhívták a figyelmet arra, hogy ehhez hasonló egyesületek már léteznek Romániában, és azt is megemlítették, hogy Székelyföld mint turistacélpont a román piacon is létezik. „Hivatkoztunk a nyelvi jogok chartájára is, amelyet törvényerőre emelt a parlament, és amely kimondja, támogatni kell a helynevek, hagyományos nevek használatát” – magyarázta az alelnök.
Politikai döntés?
„Úgy tűnik, itt kettős mérce áll fenn, mert más, hagyományos régiók neveit – például Barcaság, Bukovina, Mócvidék esetében – szabad használni, de a Székelyföldet nem. Úgy tűnik, ma Romániában nem lehet elvonatkoztatni az igazságszolgáltatásban sem az aktuális politikai kérdésektől, és nem a törvények kormányozzák ezt az országot, hanem a politikai trendek és a divathullámok” – vélekedett Nagy Benedek.
Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be a marosvásárhelyi ítélőtáblához, de arról egyelőre nem állapodtak meg, hogy mit fognak lépni, ha esetleg másodfokon is elutasítják érveiket, és a törvényszéki döntés jogerőre emelkedik. Mint mondta, szeretnék, ha jogvédő szervezetek is segítséget nyújtanának a fellebbezés során.
Érdekes módon a világhálón pár kattintással számos olyan román nyelvű turisztikai honlapot, blogot találunk, amelyek a Hargita megyei törvényszék döntése ellenére a többek között „Erdély gyöngyszemének” nevezett, különleges szépségű Székelyföldre hívják fel a figyelmet. De a Székelyföldet népszerűsíti évek óta a Hargita és Kovászna Megyei Tanács is a Bukarestben megszervezett turisztikai kiállításokon és vásárokon.
Kovács Attila. Krónika (Kolozsvár)

Az erdélyi magyarság megkapta kábító csokját
Erősítheti a határon túli magyarok el-, azaz Magyarországra vándorlását a családi otthonteremtési kedvezmény (csok), amelyet külhoniak is igényelhetnek. Az erdélyi ifjúságkutatások szerint a magyar fiatalok körében két erős trend figyelhető meg: a kivándorlási és a gyerekvállalási kedv növekedése.
„Mibe fog ez nekünk, erdélyi magyaroknak kerülni?" – fogalmazta meg aggodalmát Horváth István szociológus az akár tízmillió forintos vissza nem térítendő támogatást biztosító családok otthonteremtési kedvezményével kapcsolatban (csok) a Facebookon. A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője azt vetette fel, hogy a magyarországi szociálpolitikai intézkedés nem idéz-e elő újabb kivándorlást a magyarlakta területeken.
A kormány a feltételek ismertetésekor a külhoni magyarok ügyére külön kitért. Tuzson Bence, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára a köztévének adott interjújában hangsúlyozta, hogy
a határon túli magyarok is igénybe vehetik a támogatást, ha Magyarországra költöznek. Az intézkedés elviekben a külhoni fiatalok jelentős körét érintheti.
A határon túli magyar politikusok és a kisebbségi közösségekkel foglalkozó kutatók okkal félnek attól, hogy felgyorsul a magyarság fogyása a szomszédos országokban. A népszámlálási adatok egyébként is azt mutatják, hogy az utóbbi húsz évben jelentős volt a lélekszámcsökkenés:
Romániában 1992 és 2011 között a 25 százalékot is elérte. Vajdasági szociológusok 2012-ben még azt is kiszámolták, hogy Szerbiában naponta 11 magyarral van kevesebb. Ennek az elvándorlás a fő oka, de szerepet játszik az elöregedés, a csökkenő születésszám is.
A Népszabadság által megkeresett szakemberek szerint egyelőre
még Magyarországon is nehéz megbecsülni a csok hatását, nemhogy a határon túl. Ám azt többen is biztosra veszik, hogy lesz elszívó ereje.
Ráadásul tovább erősítheti azt a tendenciát, ami a kettős állampolgárság 2011-es bevezetése óta megmutatkozik a statisztikákban.
A KSH Népességtudományi Kutatóintézet által kiadott 2015-ös Demográfiai portré szerint az utóbbi években ismét növekedett abból a négy szomszédos országból – Romániából, Ukrajnából, Vajdaságból, Szlovákiából – a bevándorlás, ahol nagyobb magyar közösség él. A tanulmány szerint nem zárható ki, hogy az egyszerűsített honosítás bevezetése váltotta ki ezt a hatást: azaz az állampolgárság megszerzése után már csak egy lépés az anyaországi lakcímkártya beszerzése.
A nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos, Wetzel Tamás arról tájékoztatta lapunkat, hogy eddig 740 ezren tették le az állampolgári esküt, a kérelmek 97 százaléka pedig a Kárpát-medencéből érkezett, döntően Romániából, Szerbiából és Ukrajnából. Közülük 80 ezren rendelkeznek hivatalosan magyarországi lakcímmel: 50 ezren már eleve itt laktak, 2011 óta pedig 30 ezren jelentkeztek be magyarországi lakcímre. Egy 2014-es adat a trend erősödésére utal: két éve 17 ezer külföldi születésű, de magyar állampolgárságú bevándorló jelent meg a statisztikákban. (Igaz, ebben benne vannak a külföldre vándorolt magyarországiak gyerekei is, nem mindenki határon túli magyar.)
A trendforduló azért is figyelemre méltó, mert
a külhoniak körében az utóbbi időben már nem volt olyan vonzó Magyarország, mint az 1980–1990-es évek fordulóján vagy a 2000-es években.
Míg a rendszerváltást megelőző évek alatt, majd egy ideig azt követően is az erdélyiek nagy számban menekültek a Ceausescu-diktatúra, majd a magyarellenes atrocitások elől, később a konjunktúra szívta fel a külhoni munkaerő egy részét: a Moszkva teret megtöltötték a határon túli feketemunkások. Ám Szlovákia, majd Románia uniós csatlakozása után számukra is megnyíltak Nyugat-Európa kapui, ráadásul a gazdasági válság miatt a magyarországi bérek már nem voltak vonzók. Viszont ha lassan, de már nálunk is megindult az átlagbér növekedése,
ráadásul a csok és a lakásépítések áfájának csökkentése miatt beinduló építőiparnak ismét szüksége lesz a munkaerőre.
Mindez újra munkaerőt szívhat el például a székely megyékből, melyek az átlagbér és vásárlóerő tekintetében a román statisztikai hivatal szerint az ottani lista végén kullognak. Összehasonlításképp: míg 2015 harmadik negyedévében Budapesten 204 ezer volt az átlagos nettó fizetés (az országos átlag pedig 160 ezer), Kovásznában lejről átszámolva 91 ezer, Hargitában 84 ezer forint.
Ha a statisztikák mögé nézünk, árnyaltabb a kép. A 2013-ban bemutatott erdélyi ifjúságkutatás szerint a 18–35 éves romániai magyarok körében nőttön-nő a kivándorlási kedv is,
ám egyre kevesebben jönnének Magyarországra.
Messze nem biztos tehát, hogy az anyaországi lakcímkártya egyenlő a letelepedéssel. Sokan egy magyar jogosítványért jelentkeznek be, mások egy műtét miatt. Fedinec Csilla kisebbségkutató szerint az idősebb ukrajnai „kettős állampolgárok” stratégiája, hogy a magyar nyugdíjjogosultság megszerzése érdekében bejelentkeznek Magyarországon, de továbbra is Kárpátalján élnek.
A magyar útlevél sok vajdasági és kárpátaljai számára csak eszköz ahhoz, hogy az unióban vállalhassanak munkát.
Ugyanakkor az erdélyi ifjúságkutatás szerint nőtt a gyerekvállalási kedv, sőt a három vagy több gyereket kívánók aránya 17-ről 21 százalékra emelkedett. Körükben is vonzó lehet a csok. Azt Horváth István is elismerte lapunknak válaszolva, hogy tömeges elvándorlást nem fog előidézni, de elvezethet a „gyöngyhalászathoz”. Azaz növelheti a fiatal diplomások kivándorlási kedvét, gyengítve ezzel a határon túli elöregedő közösségeket.
M. László Ferenc. Népszabadság

Évértékelő a művelődési háznál
Minden igényt igyekeztek kielégíteni 
Tavaly gazdag kulturális kínálat állt a fürdővárosiak rendelkezésére, és amint azt Czilli Balázs művelődési igazgató hangsúlyozta, idén sem adnák alább.
Tavaly Kovászán több mind száz kulturális rendezvényt tartottak. A helyi színjátszók – a Pokolsár Egyesület színjátszó csoportja, valamint a Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad – mellett vendégtársulatok is felléptek, a programban egyaránt megtalálhatóak voltak humoros előadások, komolyabb darabok és bábszínház-előadások.
– Annak ellenére, hogy Kovászna kisváros, rengeteg tehetséggel rendelkezik. Itt nemcsak a színjátszókra gondolok, hanem az Akusztik és Hangfoglalás zenekarokra is, továbbá a helyi kórusokra (Pastorala, Tiszta Szív, Magnificat, Hozsánna, Schola Patrona Hungarorum), amelyek több ízben sikeres koncertet adtak a nagyközönségnek. Mindezek mellett a képzőművészeti kiállítások, valamint könyvbemutatók is gyarapították a rendezvények sorát – részletezte a művelődési igazgató.
Czilli a városi művelődési házban zajló állandó programokról is szólt, kiemelve ezek közül a szülőknek és kisgyerekeiknek tevékenységet nyújtó Bütykkört, továbbá a különböző művészeti köröket és a kézműves foglalkozásokat is. Az idei tervekkel kapcsolatban elmondta, szeretnék tovább színesíteni a felhozatalt, és hangsúlyozta, a sajtóban és a világhálón naprakészen tájékoztatják a kulturális események iránt érdeklődőket a tervezett előadásokról. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

RMDSZ-jelöltállítás: sok még a kérdőjel Székelyföldön
Mint a Hargita, Kovászna és Maros megyei összeállításunkból kiderül, a magyar többségű települések zömében márciusban és április elején zajlik le a jelöltek kiválasztása az RMDSZ-ben, jelenleg ennek módozatáról döntenek a helyi és a területi szervezetek. Marosvásárhelyen már ismert a jelölt neve, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában még kérdéses Antal Árpád, illetve Ráduly Róbert indulása. A jelöltállítások végső határideje április 17. 
Csíkszeredában Ráduly Róbert indulása még kérdéses
Hargita megyében talán Csíkszeredában előzik meg a legnagyobb várakozások az RMDSZ jelöltállítását az önkormányzati választásokra. Becsületbeli lemondása után Ráduly Róbert eddigi polgármester még népszerűbb lett a városban, de az ellene zajló bűnvádi per miatt kérdéses, hogy próbálkozik-e újabb mandátummal. Ráduly az RMDSZ felső vezetésének támogatását is élvezi, döntését azonban még nem jelentette be.
A csíkszeredai RMDSZ Városi Küldöttek Tanácsa csütörtökön úgy határozott, hogy egyfordulós, állóurnás előválasztást tartanak április 10-én. Füleki Zoltán, a városi RMDSZ elnöke lapunknak elmondta, az ártatlanság vélelme alapján természetesen Ráduly Róbert is indulhat az előválasztáson. A jelentkezőket a szervezet a jelöltállítás módszertanának elfogadása után várja.
Mint korábban írtunk róla, Székelyudvarhelyen a városi szervezet szintén előválasztáson döntene az RMDSZ jelöltjéről valamikor március folyamán. A pontos időpontot január 20-án rögzíti az udvarhelyszéki szervezet. A területi RMDSZ ekkor dönt arról is, hogy nem RMDSZ-tagok részt vehetnek-e majd az előválasztáson. Ez Arros Orsolya jelöltaspiráns kérése volt, és a jelek szerint támogatja Bunta Levente polgármester is. Az már most borítékolható, hogy az Arros-Bunta párharc győztese lesz majd az RMDSZ polgármesterjelöltje.
Székelykeresztúron a helyi szervezet választmánya dönt a polgármesterjelöltről és a tanácsosjelöltekről. A jelöltlistát utólag jóvá kell hagynia az udvarhelyszéki szervezetnek is. Dátumokról még nem határoztak – tudtuk meg Rafai Emil polgármestertől, helyi RMDSZ-elnöktől. Az elöljáró elmondta, „nagy valószínűséggel vállalja” az újabb mandátumot. Mint megtudtuk, egyelőre ellenjelöltje még nincs a szervezetben, de ha lesz, akkor is a választmány dönti el, kit jelöl közülük.
A gyergyószentmiklósi városi RMDSZ-szervezet január végéig dönt még a jelölés módjáról. „Egyelőre annyi kezd nyilvánvaló lenni, hogy az előválasztást a többség nem tartja megfelelő formának” – fogalmazott megkeresésünkre Bajkó László városik alelnök. Közlése szerint a városi szervezetnek határozott szándéka polgármesterjelöltet állítani, és „konkrét elképzelése is van a nevesítést illetően”, de nem árult el részleteket.
Mint ismeretes, Gyergyószentmiklóson 2008-ban és 2014-ben az MPP nyerte a választásokat, 2015 januárjától azonban az ellene zajló bűnvádi eljárás miatt nem gyakorolhatja hatáskörét Mezei János polgármester. Az elöljáró még nem jelentette be, hogy vállalna-e újabb mandátumát, de élvezi pártja támogatását.
Sepsiszentgyörgyön Antal Árpád döntésére várnak
Az RMDSZ háromszéki szervezete március végéig véglegesíti jelöltjeinek listáját, tájékoztatta lapunkat Tamás Sándor. A szervezet elnöke szerint a megyében már az ősszel elkezdték az egyeztetéseket, és legtöbb helyen már tudni lehet ki a jelölt.
A polgármesterjelöltekről a helyi választmányok javaslata alapján a Kovászna megyei szervezet Állandó Tanácsa, a tanácsosi listáról a helyi RMDSZ-szervezetek döntenek. Tamás Sándor közölte: neveket és pontos számokat egyelőre nem tud mondani, de a jelenlegi polgármesterek 50-80 százaléka várhatóan újra indul az idei önkormányzati választásokon.
Tamás Sándor elmondta, Kovászna megye négy városában, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton olyan polgármesterjelölteket indítanak, akik a szövetség felmérései szerint esélyesek a tisztségre, és a lakosság is pozitívan viszonyul hozzájuk. Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy „az egyik város élén váltás körvonalazódik”, mondta Tamás Sándor, de nem árult el erről részleteket.
Az RMDSZ háromszéki elnöke arra is rámutatott, hogy a megyében vannak polgármesterek, akik 1990-óta tisztségben vannak és támogatottságuk továbbra is nagyon erős, ezért a bodoki és csernátoni elöljárók idén 26 év után ismét újrázhatnak.
Megtudtuk, ahol szükséges és lehetséges, ott helyi koalíciókat kötnek, elsősorban az MPP-vel, mivel az EMNP országos és megyei szinten is elutasította a felkérést, hogy tegyék félre a sértődöttséget és lépjenek fel együtt „a nemzeti ügy” mellett.  Tamás azonban rámutatott, hogy Zabolán hármas – RMDSZ-MPP-EMNP – együttműködés körvonalazódik, így az RMDSZ többségű tanács az év végén egy MPP-s tanácsost választott alpolgármesternek, és őt fogják polgármesterjelöltként támogatni. 
Emellett Gelencén a helyi RMDSZ a jelenlegi MPP-s polgármestert támogatja és a helyi RMDSZ-elnököt szeretnék alpolgármesternek, a tanácsos listát is az MPP-vel közösen állítják össze.
Ismert, hogy Sepsiszentgyörgy jelenlegi polgármestere könnyedén új mandátumot szerezne, ha indulna a választásokon, de Antal Árpád egyelőre visszavonulását fontolgatja.
Szászrégenben Nagy András újra esélyes
Maros megyében több településen is állóurnás előválasztást szerveznek, míg máshol közgyűlés keretében döntenek a jelöltekről, tájékoztatott Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök. „Én tulajdonképpen a helyi opciókat támogatom, ha bevált, hagyománya van egy állítási módszernek, úgy gondolom, nem kell felülírni, a lényeg az, hogy a közösségnek az akarata tükröződjön a listákon” – fogalmazott a politikus.
Azt már tudni lehet, hogy nem indul Backamadarason Turbák Zoltán, vagy Mezőpanitban Bartha Mihály, aki már több választást megnyert, és Ádámos községben Sipos József sem akar indulni.
Szászrégenben Nagy Andrást támogatja az RMDSZ, akinek Brassai szerint jók a lehetőségei, és van remény is visszanyerni a polgármesteri széket. „Reméljük, nem fogja semmilyen ügy akadályozni Nagy Andrást abban, hogy induljon és abban is bízom, hogy a szászrégeni EMNP lesz olyan bölcs és nem fog ellene jelöltet állítani” – tette hozzá a megyei RMDSZ-elnök. maszol.ro

Ismét terjeszkedik az ortodox egyház Háromszéken
Ismét terjeszkedik az ortodox egyház Háromszéken, ezúttal kolostort és szerzetesi központot (üdülőházat) építenének Kovászna és Kommandó közigazgatási területén, a Kovászna és Hargita Megyei Ortodox Püspökség kezdeményezésére.
Egy olyan, a Kommandóról az Ölyves felé haladó út mentén található, 50 áras területről van szó, amit az ortodox egyháznak adományozott egy kovásznai cég, és aminek az egyik fele Kommandó, a másik Kovászna város közigazgatási területéhez tartozik. A kommandói részen a szerzetesi központ, míg a kovásznain a kolostor épülne. Kocsis Béla polgármester elmondta: a kommandói önkormányzathoz még nem tettek le papírt az építkezési szándékról.
Kovásznán azonban már folyamatban van az engedélyek beszerzése. Rákosi Árontól, a polgármesteri hivatal urbanisztikai osztályának vezetőjétől megtudtuk: alig egy hónapja tette le a kolostorra vonatkozó építkezési dokumentációt a püspökség, azonban a jelenlegi területrendezési terv ezt nem teszi lehetővé, így a püspökség ennek megváltoztatását kérte, és a környezetvédelemtől erre már zöld utat is kapott. Rákosi elmondása szerint már csak a megyei önkormányzat technikai bizottságának kell rábólintania a módosításkérésre, és ha a kovásznai testület is áldását adja a tervezetre, épülhet a kolostor.
Próbáltuk kideríteni, hogy a testület RMDSZ-es frakciója jelenleg mennyit tud az építkezési szándékról, ám Kádár Gyula frakcióvezető és egyben a városrendészeti bizottság tagja szűkszavúan annyit nyilatkozott: amíg nem beszéltek róla, addig nincs, amit mondania. 
N. Sz. A.
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Csökkent az állami támogatás
Az elesetteken csattan az ostor
Ellehetetleníti a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil és egyházi szervezetek működését a Szociális és Munkaügyi Minisztérium azáltal, hogy évről évre csökkenti a központi költségvetési támogatást. A Gyulafehérvári Caritas például idén a 2013-as támogatásnak az egyharmadát kapta, tehát ismét azokon csattan az ostor, akik felkarolják a rászorulókat, s azt a réteget, akikről valójában az állam kellene gondoskodjon.
Dr. Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója lapunkhoz eljuttatott közleményében aggodalmának adott hangot amiatt, hogy folytatódik a szervezet szociális szolgáltatásainak a fenntartására jóváhagyott állami támogatás visszaszorítása, miközben egyre növekszik az igény ezen szolgáltatások iránt.
– A forráskiesés egyre súlyosabban érinti programjainkat. Idén az otthoni beteggondozó szolgálat is jelentős hiánnyal kezdi az évet. Tíz otthoni beteggondozó központunknak kértünk támogatást, de csupán a fele kapott részleges finanszírozást. Teljes mértékben elestek a támogatástól a Marosvásárhely, Csíkszereda, Székelykeresztúr környéki, valamint a Kovászna és Fehér megyei központok. Ugyanez a helyzet a búzásbesenyői Gondviselés Háza idősotthonunkkal, a diódi gyermekotthonnal, a hátrányos helyzetű gyermekeket, fiatalokat felkaroló sepsiszentgyörgyi és erdőszentgyörgyi programjainkkal, a fogyatékkal élő fiatalokat foglalkoztató csíkszeredai Szent Ágoston Nappali Foglalkoztató- központtal.
A 2016-os év elején a szükségletekhez képest gyakorlatilag 1.972.024 lejes forráskieséssel kell számolnunk, amely kétségessé teszi több mint 2.800 gondozottunk ellátását. Míg 2013-ban 3.650 személy ellátását támogatta a szaktárca, az idén csak 809 gondozott ellátását finanszírozza.
A rendszerváltás óta eltelt 25 esztendőben – számos más civil és egyházi kezdeményezéssel együtt – az embertől emberig történő intézményes segítség kiépítésének, hozzáférhetővé tételének úttörői voltunk. Úgy tűnik, ebben az erőfeszítésben továbbra is és egyre inkább csak a helyi közösségekre, önkormányzatokra számíthatunk. Velük tanácskozva, egyeztetve kell eldöntenünk stratégiai magatartásunkat az elkövetkező évekre: mi az, ami vállalható abból a sok mindenből, amire szükség van – fogalmazott dr. Márton András, aki szerint a munkatársak és partnerek hozzáállásának köszönhetően sikerült átvészelniük az elmúlt két év drasztikus visszavágásait anélkül, hogy ez az ellátottaikat hátrányosan érintette volna.
A 2013. évi összeg egyharmadából kell idén gazdálkodniuk
Megkeresésünkre Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának a vezetője kifejtette, 2013-hoz viszonyítva, amikor 3,7 millió lejes állami támogatással gazdálkodhatott a szervezet, tavaly és tavalyelőtt már kevesebbet, 2,3 milliót, idén pedig alig több mint egymillió lejt kaptak, tehát a 2013-as évben kiutalt összeg alig egyharmadát. Az állami támogatás megvonása több, a szervezet által évek óta sikeresen működtetett programot érint. A korai nevelő és fejlesztő programra, amelynek keretében heti rendszerességgel több száz gyereknek tartanak fejlesztő foglalkozásokat, idénre már nem is pályáztak, olyan megszorításokkal kellett számolni, és a szaktárca már 2014-ben világossá tette, hogy nem prioritás számukra a korai nevelés. – Emiatt kénytelenek voltunk növelni a résztvevőkre háruló hozzájárulást, emellett a megyei tanács is besegít, illetve sikerült több céget találni, amelyek profitadójukat felajánlották erre a célra. Mindezeknek, valamint a kollégák lelkiismeretes munkájának köszönhetően sikerült továbbvinni ezt a programot – fogalmazott az igazgató. Az idősek körében oly népszerű Teréz Anya Központban zajló tevékenységekre részfinanszírozást kaptak, ami körülbelül fele a kért összegnek. Ez esetben is kénytelenek voltak növelni a hozzájárulást, viszont ez mindenképpen jövedelem függvénye, hogy a szerényebb anyagi körülmények között élők is férjenek hozzá a tevékenységekhez. A marosszentgyörgyi roma program szintén részfinanszírozást nyert, a búzásbesenyői idősotthon, valamint az Erdőszentgyörgyön zajló és hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását célzó projekt állami támogatását is elutasította a minisztérium, de remélhetőleg a helyi önkormányzatok anyagi hozzájárulásával, valamint más pályázati lehetőségek kiaknázásával sikerül továbbvinni ezeket a programokat.
"A betegekért vagyunk"
Koszta Piroska, a Caritas otthoni beteggondozásért felelős illetékese elmondta, az általa koordinált, úgynevezett Maros csapat tizenkét településen van jelen: Marosvásárhelyen, Marosszentgyörgyön, Szászrégenben, Nyárádszeredában, Székelyberében, Nyárádmagyaróson, Csíkfalván, Hodoson, Nyárádremetén, Mezősámsondon, Nyárádgálfalván és Szentpálon. Ezeken a településeken havonta 850 idős, beteg embert lát el a szervezet 33 munkatársa, segítenek rajtuk, hogy ne szoruljanak intézményes ellátásra. Marosvásárhelyt kivéve a helyi önkormányzatok mindenik településen részben hozzájárulnak a szolgáltatás költségeinek a fedezéséhez.
– Hatvan év fölötti, zömében ágyhoz, illetve házhoz kötött betegek az ellátottaink, van, akit naponta egy-kétszer pelenkázunk, fekélyes, felfekvési sebeket kötözünk, ha kell, ágyneműt cserélünk, gyógyszereket váltunk ki, tartjuk a kapcsolatot a családorvosokkal – sorolta a szakápolói végzettséggel rendelkező munkatársaik napi teendőit Koszta Piroska. Az otthoni beteggondozói szolgáltatást több forrásból fedezik, egyik pillére volt az állami támogatás, amit idén teljes egészében megvontak. Ebből fedezték többek között az üzemanyagot – hiszen az ápolók folyamatosan járták a falvakat –, illetve a fogyóeszközöket. Kérdésünkre, hogy miként pótolják a kieső állami támogatást, az illetékes elmondta, a betegekért vannak, továbbra is el kell őket látni, tehát fogódzóként marad az ellátottak hozzájárulása – amit az egy főre eső jövedelem alapján számolnak ki –, a Maros Megyei Tanács támogatása, emellett további szponzorokat keresnek. Néhány önkormányzat már jelezte, hogy inkább más területekről vesznek el, de kiszorítanak valahogy egy nagyobb összeget az otthoni betegápolásra, ugyanis nagy szükség van – főként az elöregedő vidéki településeken – erre a szolgáltatásra.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)

Gazdag év volt
Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület 
Egy éve, 2015. január 20-án a 4-es számú bejegyzési bizonylattal igazolta a Sepsiszentgyörgyi Bíróság, hogy az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesületet január 16-án bejegyezték a társadalmi szervezetek lajstromába. Az elmúlt év tevékenységeiről készült beszámolójukból szemelgettünk.
Az egyesület két saját rendezvényt szervezett, partnerségben az otthont adó Székely Nemzeti Múzeummal, júniusban és novemberben, emellett a szervezet elnöke, dr. Szekeres Attila István heraldikus számos hazai és külföldi helyszínen tartott előadásokat, bemutatókat.
A marosvécsi református templom címereiről beszélt a Műemlék – hagyomány és jövő (Monumentul – tradiție și viitor) című műemlékvédelmi konferencia keretében, három helyszínen: Jászvásáron, Kisinyovban és Csernaviciben.
Dr. Szekeres Attila további előadásainak helyszínei: Fogarason a komlódi Wesselényi–Teleki kastély címereiről, a szovátai Teleki Oktatási és Módszertani Központban címerekről történelemtanároknak, Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetemen Erdély címereiről, székely jelképekről, Kovásznán A nap és a holdsarló Erdély címerében címmel.
Az egyesület több könyvbemutatón és könyvismertetőn vett részt, Budapesten, Brassóban és Székelyudvarhelyen.
Címeradományokról is szól a beszámoló, a bukaresti magyar oktatás 200. évfordulója alkalmából bemutatták az Ady Endre Elméleti Líceum címeres zászlaját, melyet az egyesület elnöke a szervezet nevében adományként tervezett. A Kovászna-belvárosi Református Egyházközség számára adományként tervezett címeres zászlót a templom felszentelésének kétszázadik évfordulója alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten mutatták be.
Elkészítették még Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy zászlótervét. A beszámoló még számos, saját publikációra is kitér. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Érettségi felkészítő 
Hétfőn kezdődik a júniusig tartó érettségi felkészítő a sepsiszentgyörgyi Amőba Alapítvány és a székelyudvarhelyi MÜTF (Modern Üzleti Tudományok Főiskolája) Egyesület szervezésében. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet támogatásával megvalósuló felkészítőre Háromszéken kétszázhatvan diák jelentkezett, a tevékenységeket Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton tartják tizenegy csoportban, hét csoportban román nyelv és irodalomból, négyben pedig matematikából. A tavalyi hasonló felkészítőt a szervezők sikeresnek ítélték, a résztvevők 93 százaléka szerezte meg az érettségi oklevelet, míg a megyei átlag alig 63,9 százalék volt. (fekete) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elfogadták Kovászna fejlesztési stratégiáját
Elfogadta a város fejlesztési stratégiáját Kovászna helyi tanácsa. A 2015–2020 közötti időszakra vonatkozó dokumentum már többször terítékre került, a viták során számos kifogást emeltek, hiányosságokat észleltek a városatyák. A román közösség képviselői például azért voltak elégedetlenek, mert úgy látták, a stratégiában nem fektettek kellő hangsúlyt a román értékekre – többek között nem szerepel benne az őt megillető hangsúllyal a dák vár, nem említik épített örökségük egyes elemeit, neves személyiségeik névsora is hiányos.
Számos módosító javaslatot fűztek a stratégia tervezetéhez, ezeket most mind belefoglalták a dokumentumba, így mindenkinek megfelel – mondta a tegnapi tanácsülésen Thiesz János polgármester. A stratégiát egyhangúlag fogadta el a tanács.
Az ülésen jelen volt ifj. Bíró Zoltán, a stratégiát elkészítő csíkszeredai Kommunikációs és Antropológiai Kutatási Központ kutatója is, aki röviden ismertette a dokumentáció főbb ismérveit. Minden település esetében fontos az írott és jóváhagyott fejlesztési stratégia, ez adja az előrelépés alapját. Kovászna esetében a fejlődés a turizmusra alapozható. Ez nagyon változó ágazat, a mai turista nem csupán szállást igényel, érdekes helyekre kíván eljutni, kalandot keres, olyan környezetet, ahová később szívesen visszatér. Ilyen szempontból az idegenforgalom nemcsak lehetőség, hanem kihívás is Kovászna számára. Az utóbbi időszakban elért infrastrukturális fejlesztések jó alapot képeznek az ilyen irányú fejlődésnek – hangsúlyozta. 
Egy stratégia esetében az elvi fontosság mellett a tartalom is rendkívül lényeges. Kovászna fejlesztési stratégiájában ez megfelelően valósult meg, figyelembe veszi a város jellegét, irányt mutat a fejlődésnek – értékelte Gyerő József tanácsag. Kádár Gyula azt hangsúlyozta, fontos, hogy mindenki felvállalja a stratégiát, szükség van arra is, hogy a lakosság körében is minél ismertebb legyen. Követni kell a megvalósítását – hívta fel a figyelmet. A tegnap elfogadott tanácsi határozat értelmében a polgármesteri hivatal és a helyi tanács szakbizottságai évente, minden decemberben tanácsülésen számolnak be majd a stratégia megvalósítása érdekében lezajlott programokról.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ha folyóvíz volnék (Források vallatója)
Beszélgetés  Olosz Katalin  folklórkutatóval, irodalomtörténésszel
– Hogyan, mikor ébredt fel érdeklődése a népköltészet iránt?
– A néprajz irányában már korábban is tájékozódtam testvérem, Gazdáné Olosz Ella népi textíliák iránti érdeklődése folytán, a népköltészettel azonban csak harmadéves egyetemi hallgató koromban kerültem közelebbi kapcsolatba, amikor Antal Árpád, a 19. századi magyar irodalomtörténet professzora irodalomtörténeti szeminárium keretében azt a feladatot osztotta ki, hogy a székely népballada-kutatás történetéről írjak dolgozatot.
Ennek a dolgozatnak az elkészítése során jöttem rá, hogy szívesen foglalkoznék a későbbiekben is népköltészettel, különösen a népballadával, annak dacára, hogy akkoriban nem volt néprajzos képzés az egyetemen. Mire ötödéves lettem, már célirányosan a népköltészet felé orientálódtam, államvizsga-dolgozatot is e tárgykörben írtam. Mindezek ellenére intézményes keretek között csupán néhány évig foglalkozhattam népköltészettel, akkor, amikor átkerültem az akadémiai kutatóintézetbe s folkloristaként dolgoztam az első években. Ekkor egészítettem ki és készítettem elő kiadásra a magyargyerőmonostori gyűjtésemet, mely eredetileg államvizsga-dolgozatnak készült, ekkor írtam meg az erdélyi magyar népköltészet gyűjtésének dualizmus kori történetét (kiadására nem került sor). A hetvenes évek közepe táján aztán már nem fogadták el, hogy különutasként foglalatoskodjak, valamelyik munkacsoporthoz kellett csatlakoznom, ennek következtében sajtótörténettel, irodalomtörténettel foglalkoztam, s román nyelven írtam az éves penzumot. A népköltészet tovább már csak „úri passzió”-ként kapott helyet az életemben. Azonban annyit még hozzá kell tennem, hogy lehet, éppen ez volt a jó: nem kötöttek előírások és határidők, szabadon foglalkozhattam azzal, ami érdekelt, csináltam úgy, ahogy jónak láttam, s annyi ideig, amíg megnyugtató módon lezártnak tekinthettem a kutatást. 
– Mi volt első írása, amire, úgy érzi, felfigyelt a szakma?
– 1963-ban jelent meg első írásom, egy apró közlemény a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben, egy akkoriban gyűjtött Kádár Kata-ballada élő változatát közöltem Zágonból. A szakma igazából hat évvel később figyelt fel rám, a Magyargyerőmonostori népköltészet (1969) című kötet megjelenésekor, melynek visszhangja támadt mind Romániában, mind pedig Magyarországon.
– Hogyan alakult pályája a Magyargyerőmonostori népköltészet megjelenése után?
– A gyerőmonostori kötet, elismerő fogadtatása ellenére sem jelenthetett számomra követhető utat. Hangrögzítő eszköz és zenei ismeretek hiányában dallam nélküli szövegeket gyűjtöttem, ami a 20. század második felében már alig-alig volt elfogadható. A kötethez ugyan a szerkesztés utolsó pillanatában még sikerült csatolni függelékként Almási István gyerőmonostori dallamgyűjtésének darabjait, de a dalok  túlnyomó többsége kotta nélkül jelent meg. Családi és munkahelyi kötöttségeim nem tették lehetővé a terepen folytatott gyűjtőmunkát, olyan szakterületet kellett tehát keresnem, mely összeegyeztethető az intézeti feladatok végzésével, s nem igényel zenei ismereteket. Érdeklődésem a népköltészet történeti forrásainak kutatása, a történeti folklorisztika felé fordult. Kriza János fiatalabb kortársának, Szabó Sámuelnek a tevékenysége kezdett foglalkoztatni, annál is inkább, mert a marosvásárhelyi református kollégium diákjainak folklórgyűjtő munkáját szervezte és irányította az 1860-as években. Ezzel párhuzamosan gyűjteni kezdtem az anyagot a romániai magyar népballada-katalógushoz. E munka során bukkantam egy ismeretlen kéziratos mesegyűjteményre a Teleki–Bolyai Könyvtár kéziratai között, melyet valaki név nélkül, jeligével küldött be 1898-ban a Kemény Zsigmond Társaság mesepályázatára. 
– Sikerült azonosítania a gyűjtőt?
– Igen, Kolumbán Istvánnak hívják. Így került kiadásra mesegyűjteménye A kecskés ember. Udvarhelyszéki népmesék címen 1972-ben. Megjelenése után számolnom kellett azzal, hogy ismeretlen kéziratos népköltési gyűjtemények előkerülése nem mindennapos történet, többnyire a véletlen műve. Kialakult és állandósult az a munkamódszerem, hogy bármilyen forráskiadvány vagy kézirat került a kezembe, nemcsak a kutatott téma szempontjából tanulmányoztam, hanem kijegyeztem magamnak minden olyan adatot belőle, ami számomra érdekes vagy hasznos lehet egyszer. Eljárásom jelentősen lassította ugyan az adatgyűjtés menetét, évek múltával azonban hatalmas adatanyag gyűlt össze, melynek birtokában újabb kutatási témák körvonalazódtak. Így került a látókörömbe több 19. századi folklórgyűjtő tevékenysége, így bukkantam Zajzoni Rab Istvánnak, a fiatalon elhunyt 19. századi barcasági költőnek az útinaplójára és korai verspróbálkozásainak kéziratára, s így sikerült összeraknom és rekonstruálnom Szabó Sámuel szétszóródott folklorisztikai-néprajzi hagyatékát, melyről a szaktudomány jóformán semmit sem tudott, s mely negyven évvel a kutatás megkezdése után, 2009-ben jelent meg Erdélyi néphagyományok. 1863–1884 címen, kritikai kiadásban. Levéltári-könyvtári kutatásaim során ismeretlen részletek bukkantak elő viszonylag jól feltárt életművek esetében is, de olyan is előfordult, hogy más jelentést kaptak korábbi megállapítások. A források vallatása révén lehetőségem nyílt több téves folklorisztikai állítás cáfolatára, bizonyos problémák új szempontú megvilágítására. Időközben rájöttem arra is, hogy a magyar népköltészet kutatásának történetében rögzült egy sor olyan megállapítás, melyet valamikor papírra vetett a tudományág valamelyik szaktekintélye, s azt fenntartás nélkül veszik át az egymást követő nemzedékek kutatói anélkül, hogy utánanéznének valóságtartalmának. A források vallatása révén fogalmazódott meg bennem a következtetés: a jóhiszemű kételkedésnek fontos szerepe van a kutatásban, nem föltétlenül kell látatlanban mindent elfogadni, még ha a szakma kiválóságai mondják is.  – 1982-ben jelent meg az ön szerkesztésében a Ha folyóvíz volnék című antológia, mely a magyar népi lírából hozott válogatást.
– Tanárismerőseimtől tudtam, hogy nem áll rendelkezésükre népdal-antológia, azt is tudtam, hogy az iskolákban tilos volt a magyarországi kiadványok használata. Ezért határoztam el, hogy a Tanulók Könyvtára sorozat számára összeállítok egy válogatást a magyar népi líra darabjaiból. Természetesen a magyar nyelvterület egészéről gyűjtött népdalanyagból válogattam, nem szorítkoztam pusztán erdélyi anyagra. Emiatt csaknem zátonyra futott a kötet megjelenése. Szemet szúrt a szerkesztőnek, hogy Gyimest következetlenül hol Gyimesnek, hol Ghymesnek írtam. Jobbnak láttam, ha nem tisztázom, hogy a kétféle írásmód két külön helységnek a nevét rögzíti. Inkább arra hivatkoztam, hogy ahol Ghymes szerepel, Kodály Zoltán írta így, s én tiszteletben tartottam Kodály írásmódját. Ez igaz is volt, éppen csak azt hallgattam el, hogy Kodály a szlovákiai Ghymesben gyűjtötte azokat a dalokat. Szerencsémre ennyiben maradt a dolog, ha rájön a cenzor, hogy hol van Ghymes, és hol számos más helység, ahonnan a dalokat gyűjtötték, aligha jelent volna meg az antológia.
– Néprajzi munkásságát illetően új szakasz kezdődik 1990 elején, amikor Kolozsváron megalakul a Kriza János Néprajzi Társaság. Milyen vele a kapcsolata jelenleg?
– Az 1989-es fordulatig – a három említett kötetet leszámítva – keveset publikáltam. Ennek oka nemcsak az egyre szigorodó cenzúrában keresendő, hanem abban is, hogy a forráskutatás minduntalan megtorpant, ahogy határainkon kívül eső kézirattárak, levéltárak, könyvtárak dokumentációjára lett volna szükség. De még a hazai levéltárak állományának tanulmányozása is akadályokba ütközött. Emellett hiányzott az a társadalmi-kulturális-tudományos közeg, mely írásra, publikálásra serkentett volna. A kilencvenes években megjelent dolgozataim csaknem kivétel nélkül annak köszönhetik születésüket, hogy újraéledt az Erdélyi Múzeum-Egyesület, hogy határon túli könyvtárakban és kézirattárakban kutathattam, hogy magyarországi tudományos intézmények – a Magyar Néprajzi Társaság, a Nemzetközi Hungarológiai Társaság – munkájába kapcsolódhattam be. Hogy azokban a napokban, melyeket a történelem Marosvásárhely fekete márciusaként tart számon, Kolozsváron megalakult egy új tudományos műhely, a Kriza János Néprajzi Társaság, szintén nagyon sok írásom megszületését köszönhetem. Tematikus vándorgyűlései nemcsak egy adott téma tudományos vizsgálatának, sok szempontú körüljárásának fórumául szolgáltak, de ismerkedéseknek, eszmecseréknek, új szempontok, új elgondolások megvitatásának is. Évkönyveiben kezdettől fogva megjelenési lehetőséget biztosított a konferenciákon elhangzott előadásoknak és más dolgozatoknak. Ehhez hozzáteszem, hogy négy kötetem (Egy kiállítás emlékképei, 2003, Ne mondd, anyám, főd átkának, 2009, Fejezetek az erdélyi népballadagyűjtés múltjából, 2011, Kriza János: Vadrózsák, II. kötet, 2013) kiadásának gondját-baját vállalta magára  a Kriza-társaság. 
– Külön foglalkozott Kriza János néprajzi gyűjtő tevékenységével és életével. 
– Én csupán törlesztettem a magyar folklórtudomány százötven éves mulasztásából egy keveset azzal, hogy Kriza János szétszóródott hagyatékából összegyűjtöttem és sajtó alá rendeztem a Vadrózsák második kötetét. Mára már szinte feledésbe merült, hogy 1863-ban a Vadrózsáknak csak az első kötete jelent meg, és hogy Krizának nem sikerült napvilágra segítenie a tervezett második és egy esetleges harmadik kötetet, s az utókor sem váltotta valóra Kriza eredeti elgondolását.  A törlesztés azonban most sem teljes, a második kötet nem tartalmazza a meséket és mondákat.  – Több kötete jelent meg az elmúlt ötven év során, kérem, sorolja fel ezeket. – Köteteim többségéről már esett szó, ez 2003-ban jelent meg válogatott tanulmányaim gyűjteménye Víz mentére elindultam. Tudománytörténeti, népismereti írások címen. Ezt követte 2005-ben Kovács Ágnes ketesdi népmesegyűjteményének újrakiadása (A rókaszemű menyecske) és 2006-ban a Régi erdélyi népballadák című válogatás, melyet eredetileg Faragó József készített sajtó alá egy trilógia harmadik részeként, de halála miatt rám maradt a szöveggondozás munkája. A folklórkiadványokon kívül van egy irodalomtörténeti munkám is: 2004-ben Brassóban a Fulgur Kiadónál jelent meg Zajzoni Rab István megtalált kézirata, de nem önálló kötetben, hanem a Bencze Mihály által szerkesztett Zajzoni Rab István: Összegyűjtött írások című kiadvány második kötetében Naplójegyzetek. Fiatalkori zsengék címen – nevem feltüntetése nélkül. 
– Min dolgozik jelenleg?
– Átcsúszott 2016-ra Kanyaró Ferenc 19. század végi, 20. század eleji – négyszáz darabot meghaladó – ballada- és epikus énekgyűjteménye, melynek kéziratai ismeretlenül lappangtak egy évszázadon át három különböző kézirat- és levéltárban. Nem leszek „munkanélküli” a Kanyaró-kötet megjelenése után sem: abban reménykedve, hogy adatik még nekem néhány aktív esztendő, szeretném tető alá hozni a romániai magyar népballada-katalógust.
Székely  Ferenc
 Olosz Katalin Kovásznán született 1940 decemberében. Iskoláit szülővárosában kezdte, Sepsiszentgyörgyön folytatta, majd 1963-ban Kolozsváron a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett. Ugyanettől az évtől a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola alkalmazta gyakornokként. 1967-től a Román Akadémia marosvásárhelyi Társadalomtudományi Központjában dolgozott kutatóként, onnan vonult nyugalomba. Tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, a Kriza János Néprajzi Társaságnak, a Kemény Zsigmond Társaságnak, a Magyar Néprajzi Társaságnak és a Nemzetközi Hungarológiai Társaságnak. Folklorisztikai munkásságáért 2010-ben a budapesti Európai Folklór Intézet Európai Folklór emlékéremmel és oklevéllel tüntette ki, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület pedig ugyanabban az évben Bányai János-díjjal. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Támogatást kérnek az állampolgárság mellé
A Kovászna megyei magyar városok felnőtt lakosságának 42 százaléka kapta meg eddig a magyar állampolgárságot, és további 12 százalék egy éven belül igényli azt – számolt be kedden Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke a szövetség által az elmúlt év végén elvégzett konzultáció eredményeiről.
Elmondta, a szövetség Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton több mint tízezer polgárt kérdezett meg a könnyített honosításról és a települések problémáiról.
Barna Gergő szociológus felhívta a figyelmet, hogy nem reprezentatív mintát használtak, de a nagy számok miatt az eredmények mégis tükrözik a valóságot, tehát a következő évben a négy város lakóinak több mint fele magyar állampolgár lesz. Elsősorban a fiatalok és a magasan képzettek igénylik a honosítást, mutatott rá a szakember, aki szerint a legtöbben az etnikai identitással, a magyarságukkal indokolták, hogy kérik a magyar állampolgárságot. Rögtön ezután következnek azok az érvek, miszerint az megkönnyíti számukra  a külföldi utazást, munkavállalást, egészségügyi kezelést vagy tanulást, tehát tőkeként tudják hasznosítani a magyar állampolgárságot, mondta.
„Támogatjuk a könnyített honosítást, de ha a magyar kormány nem rendel mellé komoly szülőföldön maradást segítő programokat, előfordulhat, hogy a Székelyföld, a határon túli területek veszítenek emiatt” – mondta, a konzultáció eredményeit kommentálva Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy szociológus végzettségű polgármestere, az RMDSZ helyi elnöke kifejtette, ebben a kérdésben nem történt akkora előrelépés, mint amekkorára számítottak.
„Nagyobb erőfeszítésre van szükség a magyar kormány részéről, hogy a külhoni magyar állampolgárok a szülőföldjükön maradjanak. Számunkra is fontos Magyarország érdeke, de elsősorban az, hogy a magyar állampolgárságot megszerzők itthon boldoguljanak” – szögezte le a politikus. Hozzátette, már több javaslatot is megfogalmaztak a témában, melyeket Budapesten pozitívan fogadtak, ám előrelépés nem történt az ügyben.
Többek között kérték, hogy a magyar kormány terjessze ki a határon túli cégekre is a Magyarországon sikeres növekedési hitelprogramot, rámutatva, hogy ez ösztönözné a munkahelyteremtést, támogatná a kis- és közepes vállalkozókat, akik a kedvezményes kamatú kölcsönnel beruházásokat eszközölhetnének, vagy kiváltanának más hiteleket. Hozzátette, hogy a családi otthonteremtési kedvezményről (csok) is tárgyaltak, de ennek kiterjesztésére nincs még kivitelezhető javaslat.
Bíró Blanka. Székelyhon.ro

Iskolázott magyarságunk
Az emberek pozitív változást érzékelnek 
Kovászna megye négy magyar többségű városa felnőtt lakóinak abszolút többsége szerint településük pozitív irányba változott az elmúlt három esztendőben – jelentette be Tamás Sándor. A megyei tanács elnöke Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel és szakemberekkel együtt ismertette a múlt év végén végzett konzultáció eredményeit.
 A konzultáció két fő témája a magyar állampolgárság és a települések helyzete volt. A Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton végzett felmérésben mintegy 10 ezer kérdőívet töltöttek ki, ezzel gyakorlatilag a családok egyharmadát érték el – mondta el Barna Gergő. A kolozsvári szociológus véleménye szerint, jóllehet nem lehet felmérésről beszélni (nem reprezentatív mintát használtak), a magas mintavételi arány miatt az eredmény „jól megközelítheti a valóságot”.
A városok felnőtt lakosságának 42 százaléka igényelte, és meg is kapta a magyar állampolgárságot, és további 12 százaléknak áll szándékában igényelni ezt 2016-ban, tehát elmondható, hogy egy éven belül a háromszéki városok lakosainak több mint fele magyar állampolgár (is) lesz – elemezte az eredményeket Barna Gergő. Hozzátette: a fiatalabb és magasan iskolázott polgárok közül igényelték legtöbben, az idősebb, alacsonyabban iskolázottak közül a legkevesebben a magyar állampolgárságot. 
Az okok között a legtöbben a „magyarságom” lehetőséget „pipálták ki” (88%), ezt a külföldi (nem magyarországi) utazások megkönnyítése követi (30% – nem csak egy választ lehetett megjelölni), majd több mobilitás és külföldi munkahelyhez kötődő válasz következik.
– Ezért fontos, hogy a magyar kormány az állampolgárság könnyített megadása mellett olyan programokban is gondolkodjék, amelyek szülőföldjükön tartják a magyarságot, és ez irányban – el kell mondani – nem történt annyi, amennyit elvártunk volna – „szúrta közbe” Antal Árpád.  
A második kérdéskörre adott válaszokból az derül ki, hogy az emberek döntő többsége (átlagosan 78 százaléka) elégedett azzal amerre településük fejlődött. Sepsiszentgyörgyön a jó irányt „ikszelők” aránya elérte a 88 százalékot, Kovásznán 81, Kézdivásárhelyen 60, Baróton 59 százalék. Elégedetlenséget szül a munkalehetőségek hiánya (legnagyobb Barót, 93 – legkisebb Sepsiszentgyörgy, 74 százalék) az egészségügyi szolgáltatások szintje (Sepsiszentgyörgy 66% – Barót 54%), a befektetések mértéke (Barót 72% – Sepsiszentgyörgy 34%), a közszolgáltatások színvonala (Barót 62% – Sepsiszentgyörgy 20%). A polgármesterek közül a sepsiszentgyörgyivel a legelégedettebbek (84%), a kézdivásárhelyivel a legkevésbé (60%).
Az emberek elsősorban munkahelyteremtést (53%), az egészségügyi ellátás javítását (35%) és a nyugdíjak, fizetések emelését (34%) várják az RMDSZ-től, az autonómia kivívását a megkérdezettek 13 százaléka tartja prioritásnak, a magyar összefogás megvalósítása, a nyelvi jogok bővítése, az egyenjogúság kiharcolása hét százalék alá „szorult”.
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bejegyzés előtt a kórházegyesületek
Kézdivásárhely Hosszas vajúdás után a közeljövőben bejegyzik a Háromszék az Egészségért Egyesületet, amelyet tizenegy kézdiszéki önkormányzat hoz létre a kézdivásárhelyi városi kórház támogatása érdekében.
Az egyesület alapítása immár három éve húzódik, két évvel ezelőtt a kormányhivatal támadta meg az erre vonatkozó tanácsi határozatokat, arra hivatkozva, hogy a megyei önkormányzat nem lehet az egyesület tagja. Ezért tavaly újra el kellett fogadtatni a helyi testületekkel az alapító iratot, Csernáton önkormányzata utolsóként szavazta meg a határozattervezetet. 
Most, amikor úgy tűnt, már semmi akadálya az egyesület bejegyzésének, kiderült, még mindig hátravan egy formai eljárás, a soron következő tanácsülésen minden alapító önkormányzatnak külön-külön el kell fogadni a cenzor személyére vonatkozó határozatát, csak utána mehetnek a bíróságra.  A tizenegy alapító önkormányzat a lakosság számaránya szerint fizeti majd a tagsági díjat, egy lakos után havi 50 banit, azaz évi hat lejt. 
Dr. Kelemen András főigazgató számításai szerint a kézdivásárhelyi önkormányzat és a környező községek évi 360 ezer lejjel járulnak majd hozzá a kórház működési költségeinek fedezéséhez, ami nagy segítséget jelent az egészségügyi intézménynek. Azt is tudni kell, hogy a Kézdivásárhelyen működő vállalkozások, elsősorban a német tőkéjű nadrággyárak évek óta segítik az intézményt, a New Fashion és a Zarah Moden évente mintegy 100 ezer eurót utal a kórház számlájára, ezt a pénzt fejlesztésre, illetve korszerű műszerek vásárlására fordítják. (iochom) Kovászna Hivatalosan is bejegyezték a Pro Holland Kórház Egyesületet. A szervezetet az orbaiszéki önkormányzatok alapították, célja a Holland-kórház néven ismert, a Dr. Benedek Géza Szívkórház külső egységeként működő kovásznai városi kórház anyagi támogatása. A községek közül Nagyborosnyó nem tagja az egyesületnek, a település vezetősége szerint ugyanis a lakosság nagy része a sepsiszentgyörgyi egészségügyi intézmények szolgáltatását veszi inkább igénybe, így nem indokolt a szervezetbe való belépésük.
Az egyesületet alapító települések – Kovászna, Zágon, Barátos, Kommandó, Zabola – lakosonként 50 bani tagsági díjat fizetnek évente (hozzávetőlegesen 24 ezer személy után). Kivétel Zabola, ahol csak a lakosság fele után törlesztik a tagsági díjat, ugyanis a község a kézdivásárhelyi kórház támogatásában is részt kíván venni. 
Az egyesület elnökének Thiesz János kovásznai polgármestert, alelnöknek Kis József zágoni elöljárót választották meg. Thiesz a napokban összehívja az egyesület közgyűlését, ahol többek között az idei költségvetésről is döntenek, és tárgyalnak a tagsági díjakon kívüli más finanszírozási lehetőségekről. (bokor) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyerő indul Kovásznán (Polgármester-választás)
Gyerő József ügyvéd lesz a kovásznai RMDSZ-szervezet polgármester-jelöltje a júniusi helyhatósági választásokon. Gyerő egyedüliként jelentkezett a megmérettetésre, a szervezet választmánya tegnapi ülésén egyhangúlag támogatta. Jelölését az RMDSZ megyei állandó bizottságának is el kell fogadnia.
A városi művelődési házban megtartott gyűlésen részt vett Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke, a 32 fős választmányból 26-an jelentek meg. Bodó Lajos, a szövetség városi szervezetének elnöke köszöntötte az jelenlevőket, ismertette az összejövetel napirendi pontjait is: a polgármesterjelölt személyének elfogadása, valamint a városi és megyei tanácsba való jelentkezés módozata. Tamás Sándor röviden ismertette az RMDSZ által nemrég lebonyolított közvélemény-kutatás eredményeit. Kovásznán 867 magyar személyt kérdeztek meg. 81 százalékuk vélte úgy, hogy jó irányba halad a város fejlődése, a helyi RMDSZ-szervezet tevékenységével 54 százalék volt elégedett. A helyi politikusok megítélésében Gyerő József áll az élen, 89 százalékos kedvező véleménnyel, őt követi Thiesz János jelenlegi polgármester 81 százalékkal. A megkérdezettek döntő többsége úgy vélte, hogy a munkanélküliség kezelése prioritás kell hogy legyen a városban.  A választmányból elsőként Csikós Tibor alpolgármester szólalt fel. A városban sok mindent mondanak, nem kell elsietni a jelölést, ahogy a tanácstagok esetében sem, be kell tartani a demokrácia elveit. Sokan úgy vélik, Sepsiszentgyörgyről, a szervezet orbaiszéki elnöksége részéről diktálnak – vetette fel. Bodó Lajos röviden válaszolt: mindenkinek megvolt a lehetősége, hogy jelöltesse magát, akár most is bárki megteheti. Tamás Sándor kijelentette: nem dúskálnak minőségi jelöltekben, nem lehet sokáig gondolkodni. Gyerő esetében találkozott a helyi, orbaiszéki és megyei RMDSZ-szervezet elképzelése. A magyarok, de a románok egy része szerint is jó a választás – hangsúlyozta. Gyerő kifejtette: nem szeretné, ha a statútum „megerőszakolásával” lenne jelölt, a választmány döntsön a kérdésben. Röviden vázolta elképzeléseit is. Több hónapos gondolkodás után döntött úgy, hogy vállalja a jelöltséget, nagyobb szerepet vállal a közigazgatásban és a politikában. Ezzel a vállalással – ha támogatják jelölését – a közállapotok változtatásán kíván dolgozni. Céljai közt a 2015–2020-as időszakra érvényes városfejlesztési stratégiában foglaltak megvalósítását említette, hangsúlyt fektetve a vendégforgalomra. Ösztönözni kívánja a fiatalok itthon maradását is – hangoztatta. Együtt kíván dolgozni és állandó kapcsolatot, párbeszédet tartani a város polgáraival, a választmánnyal, a városháza alkalmazottaival, a tanáccsal, a szövetség széki, megyei vezetőségével, a parlamenti képviselettel. Azt szeretné, ha hivatali ügyekben minden ajtó nyitva állna számára – jegyezte meg. Ha polgármesterként szembesül a pillanattal, amikor úgy látja, munkája elégtelen, elveszti támogatottságát, azonnal visszaadja megbízását – ígérte a jelenlevőknek. A gyűlésen elhangzott, a polgármesterjelöltnek vétójoga lesz a tanácstagok listájának összeállításánál, az alpolgármester személyének kijelölésében is. Gyerő kétharmados RMDSZ-többséget kíván a majdani tanácsban, a jelentkezők közül konzultáció során választják majd ki a jelölteket, akiket ott lát a közös munkában. A tagoknak a közösség támogatását kell élvezniük, pluszértéket kell teremteniük – hangsúlyozta. Tamás Sándor köszönetet mondott Thiesz János polgármester eddigi és az elkövetkező hónapokban folytatott munkájáért (az elöljáró nem volt jelen, külföldön tartózkodik). Nehéz időszakban került a város élére, de elvégezte feladatát – mondta Tamás. A megyei szövetség elnöke azt is megígérte: ha szükség lesz rá, a kampány idején akár Kovásznára is költözik ideiglenesen. Ez így volt az előző kampányban is, amikor naponta Kovásznán volt, minden támogatását megadja a magyar érdek érvényesüléséért – fűzte hozzá.
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kovászna via Kolozsvár
Nagyban folyik a „betakarítás”, készülünk a minervás BMC-tárlatra, a kolozsváriakéra. Mindenki hozza művészi termését, örülünk a találkozásnak, az előbukkanó kincseknek, a nem ritka telitalálatoknak, meglepetéseknek. Hogy egyszer csak betoppanjon Vetró András, s eszembe juttassa a Végek dicséretét.
A székely kincses városét – Balassival szabadon szólva, mi lehet szebb dolog a végeknél? – , amely a kolozsvári művészt kézdivásárhelyivé, s onnan európaivá varázsolta (hírnév, elismertség, stb). Szorongat valamit a hóna alatt, tudom, hogy szobrászi habitusával csak a grafikusi veheti fel a versenyt, kérem, hadd mutatná meg, s rááll. A Szent Györgyöt (ceruzarajz) nem nekünk hozta ugyan, de szívesen itt hagyja arra a három hétre, amíg a kiállítás tart. De a Csoma-tárlatról írtam-e? – szögezi nekem a kérdést – már készülnek is az újabbra, a kétezer tizenhatosra. Ha tudnék még pirulni megtenném, így viszont csak megköszönöm a nekem szánt katalógust. Még ígérni sem ígérek semmit. De amikor a fekete eleganciájába foglalt ízléses borító mögül elővillannak az arcok – a kiállítás címe: Arc...arcok –, már tudom, hogy az eseményt nem lehet szó, mármint írott szó nélkül hagyni. Merthogy nem csak a részvétel volt parádés – külön meghívott, Ábrahám Jakab – , hanem a beharangozója is. Vécsi Nagy Zoltán, a Jakobovits Miklós-díj legújabb kitüntetettje – gratulálunk – előszavazza imigyen a katalógust: „A Gazda József által 24 éve kitartó következetességgel megrendezett Csoma-tárlatok valóságos Kárpát-medencei zarándokünnepnek számítanak ebben a kommunista diktatúra építette betonkolosszusok árnyékában meghúzódó falusi ház méretű és felszereltségű Kovásznai Képtárban, a képzőművészek e szolid küllemű zarándokhelyén.
NÉMETH JÚLIA. Szabadság (Kolozsvár)