Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1996. április 26.
Az Erdélyi Könyves Céhet huszonhárom kiadó alapította, nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Káli Király István, a Céh elnöke, közülük tizenegy lesz jelen a budapesti nemzetközi könyvfesztiválon: a marosvásárhelyi Mentor, a kolozsvári Polisz, Komp-Press, Tinivár és Nis, a bukaresti Kriterion, a csíkszerdai Pallas Akadémia, a Pro Print és Kájoni, a vajdahunyadi Corvin, a sepsiszentgyörgyi Bonami, valamint a nagyváradi Literátor. Egyedül a Kriterion és a Literátor mögött van állami tőke, a többi magánvállalkozás. Az erdélyi kiadók munkáját pénzhiány akadályozza. Csak azok a könyvek jelenhetnek meg, amelyek támogatást kapnak. Nincs esély arra, hogy a kiadók nyereségesek legyenek, mert kicsi a piac. A magyar kiadók az elkészült műveknek csak töredékét tudják megjelentetni. Az erdélyi kiadók munkájához nélkülözhetetlen a magyarországi támogatás, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium segítsége.A Magyarországon megjelent könyvek egyre nagyobb számban jutnak el Erdélybe, az anyaországi nagykereskedők viszont nem nagyon vesznek tudomást az erdélyi kiadók tevékenységéről. /Magyar Nemzet, ápr. 26./
1996. április 26.
Március közepéig 1708 magyar érdekeltségű vállalatot jegyeztek be Romániában, így a külföldi befektetők sorában 11. helyen szerepelnek a magyar vállalatok, közölte Farkas Mária, kolozsvári ECO-InFo vezetője. A befektetett tőke nagysága /20 millió dollár/ szempontjából Magyarország a huszadik. Az első helyen Dél-Korea áll 159 millió dollárral, második Németország 156 millió dollárral. 1995-ben a magyar export 80 %-os növekedést mutatott és elérte a 357 millió dollárt, a behozatal 130 millió dollár volt. /Népszabadság, ápr. 26./
1996. április 26.
Péntek János nyelvész, kolozsvári egyetemi tanár kifejtette: a kisebbségi nyelveket nem lehet hivatalos helyen használni, ennek következményeként a nyelvhasználat fontos területei beszűkültek, majd elsorvadtak. Két területet említ, az egyik a hivatali, az adminisztratív nyelv. Nem ismerik a magyar elnevezéseket, ezért használják a buletint stb-t. Ugyanez történt a szaknyelvekkel: a technikai szaknyelv eltűnt a kisebbségi nyelvhasználatból. Az asszimetrikus kétnyelvűség az anyanyelv rendszerének bomlását eredményezte. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./
1996. április 26.
Szilágy vármegye monográphiája című hatkötetes munkájával Petri Mór maradandó értéket hagyott az utókorra. Ezt az összefoglalót szeretnék a megye értelmiségei kipótolni egy újabb kötettel, a millecentenárium alkalmából. A szerzői közösségnek sikerült rangos kolozsvári történészeket és néprajzosokat is megnyerni, akik a Szilágyság /Zilah/ című lapban helytörténeti dolgozatokkal ismertté váltak: Kovács Kuruc János, Jokits Anna, Nagy Mihály, Hajdú Attila, Sipos László, Horváth József, ők magyarlakta falvak monográfiáit is megírták. A könyvet a zilahi Color-Print magánnyomdában adná ki a Szilágy Társaság, azonban nincs elegendő forrásuk, ezért előfizetési felhívást tettek közzé. /Fejér László: Szilágy megyei magyarság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./ Petri Mór monográfiájának kötetei 1901 és 1904 között jelentek meg.
1996. április 26-27.
"Demeter Béla személye szinte ismeretlen maradt az erdélyi magyarság múltja iránt érdeklődők előtt, ugyanis Demeter Jánosnak, Jancsó Elemérnek, Jancsó Bélának, Venczel Józsefnek vagy László Dezsőnek előbb-utóbb megjelentek visszaemlékezései, válogatott írásai, ezért munkásságuk jobban beépült a köztudatba, mint az övé. Demeter Béla /sz. Somkerék, 1910/ Bukarestben 1928-1931 között az Államtudományi /Közgazdasági/ Főiskolát végezte. Még főiskolás korában bátyjával, Jánossal közösen írt munkája 1930-ban jelent meg: Románia gazdasági válsága /Kolozsvár/. Testvére, Demeter János 1975-ben megjelent visszaemlékezésében /Századunk sodrában, Kriterion, Bukarest/ nem sok szót vesztegetett öccsére. János ugyanis marxista lett. 1933-ban az Erdélyi Fiatalok folyóirat kizárta soraiból az alapító tag Demeter Jánost és ezt a döntést öccse is támogatta. Demeter Béla teremtette meg a gyakorlati falukutatást, ő adta közre azt a kérdőívet, amely abban az időben a falukutatás fontos metodológiai kézikönyve volt. Részt vett faluszociológiai felmérésekben, így született meg Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok című könyve. 1932-től a Keleti Újságnak, 1936-tól az Erdélyi Gazdának a munkatársa, 1941-től a kolozsvári Esti Lap felelős szerkesztője. 1944-ben Teleki Bélával részt vett az Erdélyi Pártnak az észak-erdélyi magyarság megmentését célzó szervezkedésében. Kolozsvár elfoglalása után a románok feljelentésére a szovjet katonák elhurcolták őt Teleki Bélával és Vita Sándorral együtt, mindhármukat Magyarországra vitték. Kiderült, hogy semmi bűnt nem követtek el, ezért szabadon engedték őket. Demeter Béla visszatért Erdélybe, az EMGE vezetőinek megbízásából bejárta szinte egész Észak-Erdélyt, a mezőgazdaság helyzetét vizsgálta. Részletes jelentése felbecsülhetetlen forrása az akkori, észak-erdélyi önkormányzati időszaknak. Visszatért Magyarországra, 1945. júniusában megalakult a Béke-előkészítő Osztály, ahol Románia-szakértőként működött. 1945. aug. 1-jén vetette papírra nézeteit /Hozzászólás a béke-előkészítő elgondolásokhoz/ az elkövetkezendő feladatokról. Ebben figyelmeztetett: "Magyarország önszántából játssza a bűnbak szerepét, minden bűnt magára vállal... Szomszédai örömmel látják ebben a szerepben és még jobban belelovalják". Törekeni kell arra, hogy a politikai és etnikai határok egybeessenek, vallotta. Az új határ mellett olyan kisebbségvédelmi rendszert, nemzetiségi törvényt tartott fontosnak, melyet nemzetközi biztosítékok garantálnak. 1945-ben többször járt Erdélyben, adatokat gyűjtött az erdélyi magyarság sérelmeiről, a magyarellenes törvényekről, a magyar kisebbség ellen elkövetett atrocitások jegyzőkönyvi ismertetését végezte. Õ készítette el Nagy Ferenc miniszterelnök 1946 tavaszán történt moszkvai útjára az Erdélyre vonatkozó határterveket, amikor pedig kiderült, hogy a határmódosítást nem támogatják a nagyhatalmak, akkor részt vett egy kisebbségvédelmi szerződéstervezet kidolgozásában, melyet a Romániával megkötendő békeszerződésbe akartak belefoglalni. 1946. aug. 29-én Gyöngyösi János a nagyhatalmak elé terjesztette a törvénytervezetet, de a szövetségesek ezt is elutasították. Demeter Béla részt vett egy székely autonómia-tervezet előkészítésében is, azonban ez nem került ki a béketárgyalásokra. Több nagy tanulmányban elemezte az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetét, rávilágítva arra, milyen nagy az eltérés a Groza-kormány sokat hangoztatott magyar-barát politikája és a gyakorlat között. Szinte egyedüliként figyelmeztetett: a békedelegációba be kell vonni az erdélyi magyar szakértőket is, mert az erdélyi magyarság következetes álláspontja, hogy róluk nélkülük ne döntsenek. Demeter Béla jelen volt Párizsban a béketárgyalásokon, az autentikus erdélyi magyar vezetőket próbálta képviselni, cáfolva a felszólaló Tatarescu külügyminisztert, aki szerint az erdélyi magyarság a határok megváltoztathatatlanságának híve. /Tatarescu éppen a hírhedett 1945. novemberi Magyar Népi Szövetség /MNSZ/-kiáltványra hivatkozott./ Demeter Bélának volt köszönhető, hogy a Márton Áron, Lakatos István, Vásárhelyi János, Korparich Ede által 1946. ápr. 29-én aláírt Memorandumot - melyben tiltakoznak az MNSZ-kiáltvány ellen, a párizsi béketárgyalásokon felhasználták.- A Kisgazdapárt szétverése, Nagy Ferenc 1947. májusi lemondása, Gyöngyösi János külügyminiszter bukása után Demeter Bélát is lefogták és kínzással a "reakciós körök" békeelőkészítő szerepére akartak belőle vallomást kicsikarni. Az AVH négyhónapos vallatással sem tudott kiverni belőle semmit. Végül szabadon engedték. Vidéken élt egészen addig, amíg 1951. márc. 15-én az ÁVH elhurcolta és ápr. 18-án kiadta a román hatóságoknak. Demeter Bélát az akkor már lefogott Márton Áron-Lakatos István-Korparich Ede-Venczel József-perben akarták felhasználni. Õ lett volna a koronatanúja annak a vádnak, hogy Venczelék "bizalmas" adatokat szolgáltattak ki Magyarországnak, azzal a céllal, hogy Erdélyt elszakítsák Romániától. Demeter Bélából azonban semmit sem tudtak kiszedni és 1952. dec. 24-én a kínzásokba belehalt. /Békési Gábor: Demeter Béla emlékezete /1910-1952/. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26-27./"
1996. április 29.
Ápr. 28-án Marosvásárhelyen, az RMDSZ elnöki irodájában tanácskozott Markó Béla szövetségi elnök a romániai magyar sajtó képviselőivel. A találkozón az RMDSZ vezetőin kívül részt vettek: Szilveszter Mária és Soltz Anna /Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), Fazekas István felelős szerkesztő /Besztercei Híradó (Beszterce)/, Szűcs László főszerkesztő /Bihari Napló (Nagyvárad), Gellérd Lajos igazgató (Brassói Lapok (Brassó), Sorbán Attila főszerkesztő-helyettes /Erdélyi Napló (Nagyvárad)/, Borbély László /Hargita Népe (Csíkszereda), Benkő Levente /Háromszék (Sepsiszentgyörgy)/, Makkai János főszerkesztő /Népújság (Marosvásárhely), Gyarmath János főszerkesztő /Romániai Magyar Szó (Bukarest)/, Tibori Szabó Zoltán /Szabadság (Kolozsvár)/, Veres István főszerkesztő /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), Mandics György /Heti Új Szó (Temesvár), Stanik István és Bércesi Tünde /Scripta Kiadó/, Jászberényi Emese /Marosvásárhelyi Rádió), Gáspár Sándor /MÚRE/. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 29., 769. sz./
1996. április 29.
"Ápr. 29-én Aradon ismeretlen tettes fekete festékkel próbálta eltüntetni az aradi magyarság szimbólumértékű nyomait az aradi vértanúk emlékművének márványtábláján, a Jelen napilap cégtábláján, a Tulipán könyvesbolt cégtábláján /amelynek ablakára az ismeretlen horogkeresztet is festett/, és az aradi általános iskola magyar feliratán. Az RMDSZ Arad megyei vezetősége tiltakozott és vizsgálatot kért. /Valakinek nem tetszik a jelen sem. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./ Korábban az RMDSZ megyei szervezetének bejáratára felírták: "Le az RMDSZ-szel". Hosszú Zoltán szenátor jelezte, hogy Arad román nyelvű, Adevarul című helyi lapjában a választási kampány kezdete óta számos uszító hangvételű írás jelent meg az RMDSZ és a magyarság ellen. /Provokáló kampánykezdés Aradon. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./"
1996. április 29.
"Kántor Lajos, a kolozsvári Korunk főszerkesztője ír a Népszabadságban arról, hogy 1989 után intézményes keretek teremtődtek Magyarországon a határon túli magyar kultúra támogatására, így a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/, a civil szférában a Magyarok Világszövetsége, az Anyanyelvi Konferencia, kiegészítő nevén a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, a Duna Televízió. Kántor szerint olyan intézmény szükséges, mint a British Council, amely "egységben akarja és képes látni az illető nyelvhez, egy nemzet szellemiségéhez kötött kultúrát. Nekünk nincs még ilyen intézményünk. Bár ha meggondolom, hogy létezik a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, akkor az Anyanyelvi Konferenciánkat akár az angol és a német intézetek testvérszervezetének tekinteném. Feltételes módban egyelőre, mert nem elég a vállalás, a szándék - anyagi eszközök hiányában marad minden a régiben." Érdemes vitát kezdeni a kérdésről. /Kántor Lajos: Hozzuk át Magyarországra a házsongárdi temetőt? = Népszabadság, ápr. 29./ Kántor Lajos tehát a Magyarok Világszövetségét MVSZ/ nem említi az erre alkalmas szervezetnek, sőt a másiknak, a Pomogáts vezette Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságnak igényel nagyobb összeget, miközben az MVSZ súlyos anyagi gondokkal küzd. Kántor Lajos már korábban is kifejezte, hogy ellenérzéssel van az MVSZ ellen, már 1995-ben aláírta az MVSZ-ellenes kollektív nyilatkozatot: Magyar Hírlap, 1995. márc. 8./ "
1996. április folyamán
Időnként megjelenik Kolozsváron /hely és kiadó feltüntetése nélkül/ a Szabadelvű Kör szellemiségét sugárzó humoros lap Új Szelek, Új Ezred néven, elsődleges célpontja az Erdélyi Magyar Kezdeményezés és vezetője, Katona Ádám. A kiadvány előszeretettel gúnyolódik az autonómián és a magyarság hangsúlyozásán. Néhány példa: Az autonóm közösség napiparancsa címmel: Aki nem faj, az fajtalan. - Az autonóm /faj/ talajgyökér hagyma... Aláírás: Auto Gnóm vezérezredes, a Nemzet Halál Kommandó főparancsnoka. A kiadvány a neptunosokat is kifigurázza, így Borbély Lászlót és Verestóy Attilát. A kiadvány szerkesztője Kós Anna, a szerkesztőbizottság tagjai között van: Szatmári Tibor és Birtók József. /Új Szelek, Új Ezred (Kolozsvár).
1996. április folyamán
"Demeter János Zsilava odúiban című, börtönéveire emlékező írását Demeter Zayzon Mária tette közzé. Az első rész az embertelen börtönkörülményeket írta le, a zárkában, Venczel Józseftől tudta meg, hogy testvére, Demeter Béla 1951. dec. 8-án a börtönben meghalt. Demeter Bélát a magyar kormány kiadta Romániának, hogy ott vizsgálják: Demeter Béla a párizsi magyar békedelegáció tagjaként kitől milyen adatot kapott Erdélyből. Demeter József Venczel Józsefnek a cellában köszönetet mondott korrekt viselkedéséért, ahogy a kihallgatásokon helytállt. A zsúfolt cellában többen a cementpadlón nyúltak el, alig lehetett mozogni. Néhányan az ágy alá feküdtek. A cellában voltak néhányan az ún. "tasnádi csoport"-hoz tartozók is. Perük fővádlottja egy Kónya nevű ifjú volt, akinek kezdeményezésére aláírtak egy nyilatkozatot: belépnek egy demokratikus nemzetközi ifjúsági szervezetbe. Tevékenységet nem fejtettek ki, mégis letartóztatták őket. Csőgör elmondta, egy ideig olyan cellában is volt, ahol 160-an voltak. A börtöncellában közölték velük az ítéletet, miután már negyedik éve voltak rabok: Jordáky Lajos 12 évi kényszermunka, Demeter János 10 év, Balogh Edgár 7 év, Csőgör Lajos 5 év. Balogh Edgár most már reálisabban látta a helyzetet. "Valószínűleg addig titokban remélte, hogy menekül s az ügye elválik a mienktől. Mintha az lett volna az érzése, hogy ő csak formailag szerepel a vádlottak padján és csupán a per sikere érdekében. Mihelyt elítélnek bennünket, az ő szerepe véget ér, s majd megtalálják a formát a hazaengedésére." - emlékezett Demeter János. A börtönben Jordáky Lajos elmesélte, hogy a letartóztatását megelőző hónapokban gyakran meglátogatta őt Bányai László és barátságosan elbeszélgetve bizalmasan érdeklődött különböző történetek és személyek felől. Közvetlenül letartóztatása előtt magához hívatta Csordás Sári, aki a pártközpont káderosztályán dolgozott és azt kérte, minden általa ismert aktivistáról írjon le minden rosszat, amit csak hallott az illetőről. Jordáky kb. 120 oldalt írt össze, ezután letartóztatták. Csőgör Lajost 1949 ősszén tartóztatták le fantasztikus vádakat tálaltak elé: Erdélyben nagy összeesküvést lepleztek le, és azt kérték, segítsen ennek felgöngyölítésében. A kihallgatók szerint minden szál Márton Áron püspökhöz vezetett, tőle ágaztak el a különböző összeesküvő vonalak: a Magyar Népi Szövetség, az EMGE, a Hangya Szövetkezet és a Bolyai Tudományegyetem. Õt az egyetemi vonal élére állították, ebben szerepelt Demeter János is. Csőgör elképesztőnek találta a vádat és ellenállt. De meddig lehetett ellenállni? Százharmincöt órán át tartották fönt egyfolytában, álmatlanul, éjjel, nappal. Az utolsó napokban összeroppant. Akkor végleg megtört, amikor megfenyegették, behozzák a feleségét. Ezután aláírt mindent, még egy olyan nyilatkozatot is, hogy pénzt fogadott el Magyarországtól az erdélyi reakció finanszírozására, s arra, hogy az egyetemet a reakció fellegvárává tegye. 1949-ben, Rajk László letartóztatása után Balogh Edgárt felhívatták Bukarestbe, a Magyar Népi Szövetség központjába, és közölték vele, a párt utasítására ki kell nyomozni a Rajk-ügy erdélyi szálait. Balog Edgár akkor Rávi Ilussal, Juhásszal és Bányai Lászlóval tárgyalt. Balogh Edgár ezért kérdőíveket osztott szét a magyar közélet kommunista vezetői között, saját tevékenységükről kérve beszámolót. Ezután őt is letartóztatták. /Demeter János: Zsilava odúiban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30-31., 2. folytatás: ápr. 6-7, mindkét alkalommal a lap Szabad szombat mellékletében/ A Romániai Magyar Szó nem jelezte, hogy az emlékirat-részletet a budapesti Honismeret folyóiratból vette át, ott közölte eredetileg Demeter János lánya, Demeter Zayzon Mária. A Honismeret rövid életrajzi összefoglalót is adott: Demeter János /Kerlés, 1908. júl. 6. - Budapest, 1988. júl. 6./ kolozsvári jogtudós a kolozsvári Ellenzék belső munkatársa volt, alapító tagja az Erdélyi Fiatalok folyóiratnak, majd 1932-ben elindította a Falvak Népét, amely betiltásáig, csak egy fél évig létezett. Testvérével, Demeter Bélával együtt szerepe volt abban, hogy Kolozsvár nem vált utcai harcok színterévé. Demeter János vezető szerepet játszott a Magyar Népi Szövetségben, emellett a Bolyai Tudományegyetem professzora volt. Hamis vádak alapján Demeter Jánost 1952. aug. 30-án bebörtönözték, 1955 májusában engedték ki a börtönből. Ezután Demeter János a kolozsvári egyetem professzoraként működött, az egyetem prorektora volt és országgyűlési képviselő. Önéletírása Századunk sodrában /Kriterion, 1975/ címen jelent meg. Jogtörténeti munkája feldolgozta az 1944-1948-as időszak forrásait: A nemzetiségek egyenjogúsításának útján /Joó Rudolf beszélgetése Demeter Jánossal, Kossuth Kiadó, Budapest, 1983./ - Kiadásra vár többszáz oldalas börtönnaplója és a nemzetiségek kollektív jogairól írt tanulmánya. A Honismeretben szerepelnek - lábjegyzetben - Venczel József és Demeter Béla életrajzi adatai is. Venczel József /Csíkszereda, 1913-Kolozsvár, 1972/ 1950. febr. 17-től 1961. jan. 11-éig volt börtönben. Szabadulása után kisegítő munkákat végzett, majd 1969-től újra visszakerülhetett az egyetemre. Demeter Béla /Somkerék, 1910- Vacaresti börtön, 1952/ 1930-1933 között az Erdélyi Fiatalok Faluszemináriumának elnöke, 1936-1944 között az Esti Lapok /Kolozsvár/ főszerkesztője. 1946-ban Tildy Zoltán köztársasági elnök erdélyi szakértőjeként részt vett a magyar kormány békeelőkészítő tevékenységében, a párizsi értekezleten a román és kisebbségi kérdés referenseként a magyar békedelegáció tagja. 1951-ben az ÁVH letartóztatta és kiadta a román hatóságoknak. /Zsilava odúiban. Részletek Demeter János börtönnaplójából. = Honismeret (Budapest), 1. sz./"
1996. május 1.
Az RMDSZ a júniusi helyhatósági választásokra Románia 16 megyéjében 254 polgármester-jelöltet, 257 alpolgármester-jelöltet, 6412 helyi tanácsos-jelöltet és 594 megyei tanácsos-jelöltet indít, közölték az RMDSZ vezetőinek bukaresti sajtóértekezletükön. Az RMDSZ az 1992. évi helyzettől eltérően, amikor a Demokratikus Konvenció pártjaival szövetségben indult a helyhatósági választásokon, idén nem tagja semmilyen országos szövetségnek, de helyi szervezetei továbbra is nyitottak elsősorban a demokratikus ellenzék pártjaival való együttműködésre. Csak a három magyarellenes programot hirdető szélsőséges párttal utasítja el eleve az RMDSZ a helyi összefogás lehetőségét. Az RMDSZ az eddigi polgármestert jelölte Sepsiszentgyörgyön Albert Álmos, Székelyudvarhelyen Ferenczy Ferenc, Gyergyószentmiklóson Dézsi Zoltán személyében, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen viszont új jelöltje Buzás László, illetve Fodor Imre. Saját jelöltje indul továbbá Szatmáron Riedl Rudolf, Besztercén Bot Katalin, Brassóban Török Ernő, valamint Nagyváradon Csapó József és Aradon Hosszú Zoltán szenátorok személyében. /Az RMDSZ helyhatósági kampánya. Bukaresti sajtóértekezlet. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 1./
1996. május 1.
Egy évvel ezelőtt jelent meg a nagy sikert arató Maturandusok /Tinivár Kiadó, Kolozsvár, 1995/, ez volt az erdélyi magyar érettségizők első évkönyve. Most egy újabb, az érettségizők mintegy hétezres seregét átfogó kötet jelent meg. A mostani Maturandusok az érdekelt tizenöt megye érettségizőin kívül hozza a bukaresti Ady Endre Gimnázium végzőseinek névsorát is. Szerepel benne a kolozsvári Maramathe Adventista Szemináriumi Líceum tanulói is, összesen mintegy 120 magyar iskola, illetve tagozat. Egy év tapasztalatai alapján a szerkesztők - dr. Bartha Zoltán, Szabó Csaba és dr. Tibád Levente utána jártak, mi lett a tavalyi ballagókkal, kik voltak a kedvenc szerzőik. Murvai László a z 1990-1995 közötti romániai magyar nyelvű oktatás összefoglalóját adja a kötetben, ebből megismerhető a 15 református gimnázium, a 9 római katolikus és a 2 unitárius gimnázium. A kötet előszavát Tőkés László püspök írta, de az egyházi vezetők is szólnak a könyvben a tanulókhoz. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 1./
1996. május 3.
"A bukaresti Adevarul szerint a Kolozsváron élő mintegy 60 ezer roma Funar polgármesterre fog szavazni a júniusi helyhatósági választásokon, mert Funar "cigánybazár" felépítését ígérte meg. Ez a hír furcsa, mert korábban többször is elmarasztalták Funart. /Új Magyarország, máj. 3./"
1996. május 3.
Máj. 3-án és 4-én ülésezett Kolozsváron és Marosvásárhelyen az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriuma. Az ülésen részt vettek: Markó Béla, az alkuratórium elnöke, Takács Csaba és Dézsi Zoltán alkuratóriumi tagok, valamint Somai József, az alkuratórium titkára. Ápr. 25-én bejegyezték az Iskola Alapítványt Kolozsváron. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 6., 773. sz./
1996. május 4.
Javier Solana NATO-főtitkár hatórás látogatást tett Bukarestben, 12 fővárost érintő kelet-közép-európai körútjának utolsó állomásán, találkozott a román vezetőkkel, tárgyalt Iliescu elnökkel is. Solana az Otopeni repülőtéren tartott sajtóértekezletén elmondta, hogy a NATO-felvétel sorrendjéről még nincs döntés. Gheorghe Tinca védelmi miniszterrel a fegyveres erők reformjáról folytatott eszmecserét. Vacaroiu miniszterelnök aláhúzta, hogy Románia folytatja a gazdasági és politikai reformot. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./ A román vezetők egybehangzóan hangoztatták, hogy Románia ott akar lenni a felvehető országok első sorában. Bukarest nem ért egyet a lépcsőzetes bővítéssel. /Magyar Hírlap, Népszabadság, máj. 4./
1996. május 4.
Ápr. 29-én a parlament elvetette a bankprivatizációs törvényt. A volt keleti tömb országai közül egyedül Romániának nincs bankprivatizációs törvénye, állapította meg a bukaresti sajtó. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./
1996. május 4.
A református egyház kezdeményezésére mintegy ötvenen gyűltek össze az első református értelmiségi találkozón, április 27-én Nagyváradon, a püspöki palotában. Az értelmiség múltbeli és jelenkori helyzetéről tartott vitaindító előadást Sipos Gábor kolozsvári történész, az Erdélyi Református Egyházkerület főlevéltárosa, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) főtitkára. A kapott talentumaival a közösség szolgálatát, a fokozott egyházi szerepvállalást és az új nemzedék nevelését jelölte meg a keresztény értelmiség feladataként. Hangsúlyozták, hogy hiányzik egy olyan értelmiségi kör, mely a keresztény értékeken alapján véleménynyilvánítást biztosítana. Az összejövetel résztvevői elhatározták egy protestáns közművelődési kör létrehozását, melynek nevesítését a következő összejövetelükre halasztották. /Veres Kovács Attila: Mit cselekedjünk, atyámfiai? Református értelmiségi találkozó Nagyváradon. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./
1996. május 4.
"Iliescu elnök máj. 2-án Kolozsvárra látogatott, két nagyvállalatot megnézett. Funar polgármester felszólalásában kifejezte mélységes sérelmét, amelyet "mint román" érzett amiatt, hogy Románia elnöke nem vette fel vele a kapcsolatot, pedig a városban megforduló személyiségek eddig ezt nem mulasztották el. Funar az elnök elõtt ismertette tervét: Budapesten az Országház épületén helyezzenek el egy háromnyelvû emléktáblát, amely magyarul, románul és angolul hirdetné az 1919. aug. 4-e és nov. 16-a között Budapestet a kommunisták uralma alól felszabadító román katonák dicsõségét. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./ Kolozsváron az elnököt kifütyülõ csoportot durván bántalmazták, ezért Romulus Zamfir, a Polgári Szövetség Pártja polgármester-jelöltje nyilatkozatában Iliescu testõreit tette felelõssé. A nyilatkozat felrótta az elnöknek, hogy mosolyogva nézte a jelenetet. A Liberális Párt'93 is nyilatkozatban fejezte ki felháborodását. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./ "
1996. május 4.
"Az április 26-28. között Bukarestben lezajlott Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés fórumának munkálatain az RMDSZ-t Neményi József Nándor és Mátis Jenő képviselte. A fórum Nemzeti kisebbségek és gazdaságpolitika Romániában nevű munkacsoportjában Mátis Jenő "A magyar kisebbség részvétele a gazdasági egységek vezetésében" címmel tartott előadást. Rámutatott a romániai magyar közösséget érintő gazdasági diszkrimináció konkrét megnyilatkozási formáira, nevezetesen arra, hogy az ÁVA (FPS) által a részvényesek közgyűlésébe, illetve az igazgatótanácsokba kinevezett vezetők között az egyes megyék összlakosságában betöltött számarányukhoz viszonyítva sokkal kevesebb magyar nemzetiségű van. A Hargita megyei 85%-os magyar lakossághoz viszonyítva mindössze 44%, Kovászna 76%-os magyar lakosságához viszonyítva 41%, Maros megye 43%-os magyar lakosságához képest csupán 3% (!), Kolozs megyében a 20%-os részarányhoz viszonyítva mindössze 2%-os a képviselet, Brassó megyében a 12%-hoz viszonyítva csak 1%, és Biharban is csak 8%-os a képviselet a 28%-os magyar lakossághoz képest. /Aránytalan a kisebbség részvétele a gazdasági egységek vezetésében. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./ "
1996. május 6.
Máj. 4-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézetben tartotta meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ közgyűlését. Benkő Samu elnök méltatta a hat évvel ezelőtt ugyanebben a teremben újraindított egyesület tevékenységét. A közgyűlésen tartotta meg ünnepi millecentenáriumi előadását dr. Jakó Zsigmond történész, az MTA és az EME tiszteletbeli tagja. Emlékeztetett arra, hogy száz éve a milleniumot csak Magyarországon ünnepelték, ma viszont az egész világ visszhangzik az 1100-as évfordulótól: olyan magyarok révén, akik fölött országhatárok léptek át, vagy akiket a történelem szétszórt a szélrózsa minden irányába. Nemzetünk egyharmada él olyan ellenséges, beolvasztásra vagy elűzésre berendezkedett környezetben, amellyel szemben csak egy új nemzettudat kialakításával állhatunk helyt, hangsúlyozta. A tét ugyanaz, mint Géza fejedelem idején: magmaradásunk. Sok félrevezetett népben él velünk kapcsolatban a hunokról, avarokról vagy más ázsiai lovas népekről kialakított negatív séma. Azonban Magyarország teljesítményét elfogulatlanul csupán a kárpát-medencei valósággal lehet mérni. A különféle autonómiákban élő népcsoportok is hozzájárultak a történelmi építő munkához, a fő mozgató erőt vitathatatlanul a magyar államiság léte és a római egyházhoz való kapcsolódás jelentette. Felekezeti iskolarendszerünk egy évezreden keresztül fejtette ki áldásos tevékenységét, nem csoda, ha kitartóan ragaszkodunk hozzá. A magyar állam katonai ellenállásának köszönhető, hogy a XIV. század végén a román fejedelemségek még nem kerültek török fennhatóság alá. Jó lenne azokkal közösen ünnepelni, akikkel közösen éltük át ezt az időszakot, erre azonban jelenleg nincs remény. A mi mostani feladatunk főként lelki önbecsülésünk és büszkeségek feltámasztása, mert ez a bennünket ért legrombolóbb válság, melynek köszönhetően Európa legpesszimistább nemzetévé váltunk. Ismét egy megváltozott Európába kell, megváltozott szellemben, bekerülnünk, fogalmazott Jakó professzor. - Az előadást követően megvitatták az EME jelentéseit, elfogadták költségvetését. A választmány lejárt megbízatású tagjai helyébe újakat választottak. Ezek: Péntek János, Kovács András, Balla Árpád, Bocskay István, Brassai Zoltán, Bors József és Gyenge Csaba. Végül új tiszteletbeli tagokat választottak Csűrös István, Nagy Jenő és Jeney Dezső személyében. Jelen volt Szőcs Ferenc, bukaresti magyar nagykövet is. /Ördög I. Béla: Megtartotta ünnepi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./
1996. május 6.
Az 1989-es fordulat óta hagyománnyá vált, hogy a kalotaszegi Riszeg-tetőn a gyermekek népdalversenyt rendeznek. Idén máj. 4-én tartották a népünnepélyt. A környező falvakból sokan eljöttek. Az összejövetelen átadták a jelképes értékű Pro Kalotaszeg-díjakat. Azokat az alapítványokat tüntették ki, amelyek erkölcsileg és anyagilag támogatták a vidék helységeit: a Boros Péter volt miniszterelnök vezette budapesti Országépítő Alapítványt, a németországi Kinderverein Bethesda gyermekszövetséget, egyes külföldi gyülekezeteket, a budapesti Mocsáry Lajos Alapítvány díját Lakner Zoltán volt államtitkár vette át. A díjátadást Vasas Samu néprajzi író végezte. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./
1996. május 7.
A nagybányai művésztelep megalapításának századik évfordulójára emlékeztek Kolozsváron máj 4-én és 5-én, az EMKE rendezésében. Dávid Gyula, az EMKE elnöke, Máj. 5-én a Bánffy-palotában tekinthette meg a közönség a nagybányai alkotók műveit, majd Murádin Jenő művészettörténész nyitotta meg a Györkös Mányi Albert Emlékházban a kolozsvári magángyűjtők tulajdonában levő, a nagybányai festőiskolát képviselő alkotók műveinek kiállítását. Ezután került sor a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöknek, Balogh Ferencnek a vezetésével a tudományos ülésszakra. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 7., 774. sz./ 1896. jún. 6-án alakult meg a Nagybányai Művésztelep, és most jún. 4-én és 5-én szervezte meg az EMKE azt a nemzetközi részvétellel zajló rendezvénysorozatot, amely kezdetét jelenti a további megemlékező ünnepségeknek. A jún. 4-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében megtartott ünnepélyes megnyitón részt vett Szűcs Ferenc bukaresti magyar nagykövet, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője, valamint a házigazdák részéről dr. Csiha Kálmán püspök. Dr. Csorba Géza, a Nemzeti Galéria címzetes főigazgató-helyettese taglalta a Nagybánya-koncepció alakulását a Nagybánya-kép 100 éve című előadásában. Abodi Nagy Béla, a Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnöke a Nagybányai Művésztelep jelentőségéről szólt. Jún. 5-én tárlatlátogatást tartottak a Bánffy-palotában. Délután a Györkös-Mányi Albert Emlékházban a nagybányai alkotók munkáiból nyílt kiállítás, a festményeket Murádin Jenő művészettörténész mutatott be. /Németh Júlia: Nagybánya-centenárium Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./
1996. május 7.
Incidensekkel indult a választási kampány. A moldovai Sascuton a kormánypárt által felbujtott emberek megdobálták a korteskörúton levő demokrata párti elnök kocsiját. Kolozsvárott, Iliescu elnök látogatásakor, az elnök hívei a füttykoncertező ellenzéki tüntetőkre támadtak. /Magyar Hírlap, máj. 7./
1996. május 7.
Gyulafehérváron van a székesegyház, mellette a hatalmas ortodox bazilika, ez jelzi, hogy a várost mindkét nép szimbólumának tekinti. A különbség csak annyi, hogy a székesegyház alapjainak lerakása Szent István király nevéhez fűződik, a bazilikáé pedig ehhez az évszázadhoz. Gyulafehérvár Fehér megye központja, a megye magyarságának szellemi központjának mégis Nagyenyedet tekintik, vallja az RMDSZ gyulafehérvári elnöke, Tóth Csaba. A nyolcvanezer lelkes megyeközpontban 2830 magyar él. Az utóbbi időszakban nem apadt nagyobb mértékben a magyarság, inkább a város román lakossága nőtt meg, a hatvanas évek elején húszezer lakosú volt a város, 3200 magyarral.- Az RMDSZ-nek sikerült összefogni Gyulafehérvár magyarságát. felvették a kapcsolatot a magyar színházakkal. 1993-ban sikerült beindítani a magyar óvodát, ahol tizennyolcan vannak. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./
1996. május 7.
A Klézsén született, Csíkszeredában élő történelemtanár, Csicsó Antal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke kétnyelvű ábécéskönyvet szerkesztett a moldvai csángók részére, ebből több faluba eljuttattak több száz példányt. Nagyon kevés helyen sikerült megszervezni, hogy magyarul jól tudó ember oktassa őket. Sokan félnek, mert elbocsáthatják munkahelyükről. Sok moldvai tájszólásban használt szóalakot belevett a könyvbe. Szeretne a lokálpatriotizmusra és egy újfajta öntudatra építeni. nem mindegyik csángó tud azonosulni az erdélyi magyarság értékrendjével, amely tőlük eléggé távol áll. A csángóknak nem márc. 15-e a nagy ünnep, hanem aug. 20-a, Szent István ünnepe. - Néptánc- és népdalmozgalmat akar elindítani a falvakban .- Táborozások szükségesek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./ Csicsó Antal: Apró ábécé - Abecedar marunt /Kolozsvár, 1995/ Alcíme: Magyar nyelvi alapismeretek moldvai csángó-magyar gyermekek részére. - A szerkesztésben közreműködött: Györffy Enikő, lektorálta: Borbáth Erzsébet és Sándor Klára - Készült az Erdélyi Tankönyvtanács ajándékaként 500 példányban
1996. május 8.
Máj. 3-án ért véget Genfben az ENSZ Kisebbségvédelmi Albizottsága által szervezett Kisebbségi Munkacsoport második ülésszaka. Niculescu Antal, az RMDSZ képviselője is felszólalt. Beszédében több nemzetközi nem kormányzati szervezet, többek között a Kisebbségjogi Csoport (Minority Rights Group), az ENSZ-ben Nem Képviselt Nemzetek és Népek Szervezete (UNPO), illetve az ENSZ Munkaügyi Bizottsága (International Labour Organization) által benyújtott tervezetet támogatta, amelyben azt tanácsolják a Kisebbségi Munkacsoportnak, hogy a különböző kisebbségek, a kormányok és az emberjogi szakértők által benyújtott információk alapján dolgozzon ki konkrét mechanizmusokat az ENSZ 1992. évi Kisebbségi Nyilatkozatában megfogalmazott jogok életbe léptetésére. Az ENSZ 50 éves történetében először szólalhattak fel közvetlenül a nemzeti kisebbségek képviselői. /Először szólalhattak fel a nemzeti kisebbségek képviselői. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./
1996. május 8.
"Ápr. 25-én Kolozsváron a római katolikus, református, unitárius és evangélikus egyházak képviselői ökumenikus konferenciára gyűltek össze, elemezték a felekezeti oktatás helyzetét és perspektíváit a "Pontosítás az egyetem előtti teológiai oktatás megszervezéséről és működéséről" című szabályzat életbe lépése utáni körülményekben. A konferencián az egyházak közös állásfoglalást adtak ki. Az egyházak nem mondanak le a saját, minden fokon kiépített és a jogállamtól anyagilag támogatott felekezeti iskolahálózat megszervezéséről. A pontosításokat tartalmazó dokumentumot a Tanügyminisztérium /1996. 03. 04/27121. sz./ és a Vallásügyi Államtitkárság /1996. 02. 14/2144. sz./ bocsátotta ki, ezzel kapcsolatban az egyházak állásfoglalásukban hangsúlyozták: az országos konzultatív vallásoktatási tanács - amelynek tagjai az egyházak képviselői is - 1996. jan. 19-i ülésén azt ígérték, hogy figyelembe veszik az egyházak javaslatait és a pontosítások kiadása előtt még egy ülést tartanak. Ennek ellenére közzétették a pontosításokat, az egyházak javaslatait figyelmen kívül hagyva. Az egyházak tiltakoznak ez ellen és kifejtik nézeteiket: az egyházak kapcsolata az állammal ne a tanfelügyelőségeken, hanem a Vallásügyi Államtitkárságon keresztül történjen, kérik az oktatáshoz szükséges helyiségek sürgős biztosítását, a teológiai oktatásban foglalkoztatott nevelőket csak az egyház jóváhagyásával lehet kinevezni. Mindezek alapján kérik az egyházak a pontosítások módosítását. Ezt az állásfoglalást megküldték a Vallásügyi Államtitkárságnak, a kormánynak, a parlamentnek, valamint Iliesu elnöknek. /Az ígérettel ellentétben ismét megkerülték egyházainkat. Tiltakozás a vallásoktatással kapcsolatos "Pontosítások" ellen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./ A romániai magyar történelmi egyházak vezetői elkészítették a vallásügyi törvény tervezetét, amelyet mielőbb a parlament elé kellene vinni. A tervezetben az 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés határozatára, a teljeskörű vallási és oktatási szabadságra, másrészt az ET 176/1993-as számú ajánlására alapoztak, melynek értelmében Romániát felkérik, hogy szolgáltassa vissza az elvett anyagi javakat, és biztosítsa a felekezeti oktatás anyanyelven folyó feltételeit. Az egyházi vezetők kérik, hogy a felekezeti iskolák legyenek egyenrangúak az államival, továbbá adják vissza az elvett egyházi javakat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./ Előzmény: A magyar történelmi egyházak már 1990-ben elkészítették a vallásügyi törvénytervezetet /!/ és bejelentették, hogy azt megküldik a többi egyháznak is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. szept. 19./ Azóta többször sürgették a tervezet tárgyalását, például: Az erdélyi magyar egyházi vezetők közös levélben fordultak Iliescu elnökhöz. Ebben többek között kifejtették, hogy sürgős lenne a vallásügyi törvény tervezetének parlamenti tárgyalása. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1991. máj. 8./"
1996. május 9.
Huszonkettőre emelkedetett Kolozsváron a polgármester-jelöltek száma. Az RMDSZ nem indít a városban önálló jelöltet, viszont vár annak bejelentésével, hogy melyik jelöltet támogatja. Az ilyen megosztottság éppen Funarnak kedvez. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./
1996. május 9.
Megtartotta közgyűlését a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete Kolozsváron. Szembeötlő volt, hogy a kétkezi dolgozók kisebb számban voltak jelen, mint régebben, holott az egyesület tagságának többsége munkás. Az egyesület vállalt feladataiból - székház és pénzügyi alapok hiánya miatt - keveset teljesített. Mintegy 30 munkanélkülinek sikerült állást keresni. Az emberek egyre passzívabbak lesznek. A dolgozók, munkanélküliek, nyugdíjasok helyzetének rendezésébe sokkal erélyesebben kell bekapcsolódnia az RMDSZ-nek. Javasolják, hogy az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége hozzon létre munkaügyi főosztályt. Az erdélyi magyarságnak legalább 50 %-a alkalmazott, ezért kellene egy főosztály, amely felmérné a városi lakosság foglalkoztatottságát, bérviszonyait, a munkanélküliek átképzési lehetőségeit. A Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete az RMDSZ társszervezete, de eddig támogatást csak az RMDSZ szociáldemokrata platformjától kaptak, olvasható a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete elnökségének közleményében. /Figyelni a munka világára. Közgyűlés tanulságokkal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./
1996. május 10.
Máj. 9-én Kolozsváron, a román állam függetlenségének napján újabb szobrot avattak, a román katona szobrát, az Avram Iancu téren. Az avatáson megjelent Gheorghe Tinca védelmi miniszter, Dorin Gheorghiu, a IV. erdélyi hadsereg parancsnoka, George Gutiu görög katolikus érsek és mások. Bartolomeu Anania ortodox érsek nem vett részt az avatáson, tiltakozásul, mert figyelmeztette Funar polgármestert, hogy a katedrális előtt, az Avram Iancu téren ne rendezzenek diszkó koncertet. /A görögkeleti érsek nem vett részt az ünnepségen. Újabb szobrot avattak Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./