Közlemény: Helyesbítés és kiegészítés
Az Európai Parlament néppárti frakciója szervezésében Brüsszelben sorra került múlt heti kisebbségvédelmi közmeghallgatásról szóló tudósítások szinte kivétel nélkül azt adják Tőkés László európai képviselő szájába, hogy: „szerinte Székelyföldön valóságos humánkatasztrófa fenyeget”.
Ezen félrehallással szemben a valóság az, hogy erdélyi képviselőnk az egész Kárpát-medencei, kiváltképpen pedig a külhoni magyar közösségek vonatkozásában tette ezt a drámai kijelentést, konkrét statisztikai adatokkal támasztva alá állítását. Ez április 23-i, Az Uniónak lépnie kell az őshonos nemzeti közösségek ügyében! című közleményükből is kiolvasható volt. Ezek szerint Kárpát-medencei magyarságunk lélekszáma az utóbbi negyed században több mint egymillióval csökkent, ami – békeidőben – meghaladja nemzetünk II. világháborús vérveszteségeit. Másik riasztó adat drasztikus erdélyi megfogyatkozásunk, ahol csupán az utóbbi 25 esztendőben több mint 400 ezres veszteséget könyvelhettünk el.
A Trianon óta eltelt közel száz év alatt az erdélyi magyarok és németek aránya az egykori 45%-ról mostanra 20% alá apadt, a románoké – ezzel szemben – az akkori 55 %-ról 80%-ra növekedett. Erdélyi nagyvárosaink magyar lakosságának meredek zuhanása hasonlóképpen vészjósló. Az 1989 után reánk köszöntött „eredeti román demokrácia” időszakában Marosvásárhelyen 50% alá, Szatmáron 40% alá, Nagyváradon 30% alá, Kolozsvárott pedig 20% alá esett lélekszámunk. A sokkoló adatok sorjázását kedvünkre folytathatnánk. A felsoroltakból is egyértelműen kitűnik azonban, hogy kongresszusi fennhéjázásra és üdvrivalgásra semmi okunk nincsen. Tőkés László meglátása szerint ama bizonyos kisebbségi humánkatasztrófa tehát a legkevésbé sem Székelyföldet, hanem egész erdélyi magyarságunkat fenyegeti. A neki tulajdonított megfogalmazással ellentétben pedig hiszi azt, hogy amennyiben saját kezébe veszi sorsát és kivívja önrendelkezését: a székely nép egész nemzetünk és erdélyi közösségünk megújulásának és felemelkedésének a kovásza és példája lehet.
Strasbourg, 2015. április 29.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
erdon.ro

Az RMDSZ-t nem hívták meg a külügyminisztérium kisebbségvédő konferenciájára
 a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), sem a romániai Kisebbségkutató Intézetet nem hívták meg arra a nemzetközi konferenciára, amelyet a román külügyminisztérium és a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) csütörtökön szervez Kolozsváron a húsz éve elfogadott kisebbségvédelmi keretegyezményről, és a kisebbségvédelem román modelljéről. 
"Az RMDSZ az MTI híréből értesült a konferenciáról. Sem a szövetségi elnök, sem a politikai alelnök - aki a nemrég tartott RMDSZ-kongresszusig a szövetség külügyeiért felelt -, sem a főtitkár, sem a Kolozs megyei szervezet nem kapott meghívót a kolozsvári konferenciára" – mondta szerdán az MTI-nek Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. 
Kovács szerint a konferencia, amelyre Kolozsvárra várják Gianni Buquicchiót, a Velencei Bizottság elnökét is, feltételezhetően csak a román külügyminisztérium "kirakatintézkedése".Elmondta, hogy ha nem hívták meg a őket, akkor, nem fognak a hátsó padba bekéredzkedni az eseményen. 
Az MTI-nek Horváth István, a Kolozsváron működő romániai Kisebbségkutató Intézet igazgatója elmondta, hogy ők sem kaptak meghívást a konferenciára, és tudomása szerint az intézmény egyetlen kutatója sem. 
Közleményben jelezte viszont szerdán az eseményen való részvételi szándékát a Musai – Muszáj civil kezdeményező csoport, mely hónapok óta hétről hétre szervez villámcsődületeket azért, hogy helyezzenek ki többnyelvű városnévtáblákat Kolozsvár határaiba. A csoport idézte a keretegyezmény cikkelyét, mely szerint az aláíró felek törekednek arra, hogy azokban a körzetekben, ahol jelentős számban laknak kisebbségiek, ha megfelelő igény van rá, a kisebbség nyelvén is kiírják a hagyományos helységneveket, utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelöléseket.  A Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport jelenléte »a megfelelő igényt« kívánja képviselni a konferencián” - írják a közleményen. 
Amint a román külügyminisztérium a múlt héten közölte a honlapján, a konferenciát abból az alkalomból tartják, hogy az Európa Tanács húsz évvel ezelőtt fogadta el a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt, amelyet Románia elsőként ratifikált. A tárca azt közölte, hogy a konferencián az akadémia, a kisebbségek képviselői és politikusok fognak előadást tartani a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a védelméről történelmi, jogi, szocio-kulturális szempontból, valamint a román modellről”. (mti)
Transindex.ro

Az RMDSZ-t kihagyják a kisebbségvédelem román modelljéről szóló konferenciából
Az RMDSZ főtitkára szerint a konferencia, amelyre Kolozsvárra várják Gianni Buquicchiót, a Velencei Bizottság elnökét is, feltételezhetően csak a román külügyminisztérium „kirakatintézkedése". Sem a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), sem a romániai Kisebbségkutató Intézetet nem hívták meg arra a nemzetközi konferenciára, amit a román külügyminisztérium és a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) csütörtökön szervez Kolozsváron a húsz éve elfogadott kisebbségvédelmi keretegyezményről, és a kisebbségvédelem román modelljéről.
„Az RMDSZ az MTI híréből értesült a konferenciáról. Sem a szövetségi elnök, sem a politikai alelnök – aki a nemrég tartott RMDSZ-kongresszusig a szövetség külügyeiért felelt -, sem a főtitkár, sem a Kolozs megyei szervezet nem kapott meghívót a kolozsvári konferenciára" – nyilatkozta szerdán az MTI-nek Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
A politikus hozzátette: a konferencia, amelyre Kolozsvárra várják Gianni Buquicchiót, a Velencei Bizottság elnökét is, feltételezhetően csak a román külügyminisztérium „kirakatintézkedése".
MTI
Erdély.ma

Egy embertelen korszak tanúja: Kelemen Csongor
Lelkésznek készült, fiatal teológus volt Kelemen Csongor, amikor az '56-os forradalom leverése utáni vészkorszakban szembesült a kommunista államhatalom megtorlásával. Megjárta a szekuritáté vallatószobáit, a börtönöket, kényszermunkatáborokat, utána is üldözték, megbélyegezték. Végül Csíkszeredában talált otthonra.
Kelemen Csongor a Volt Politikai Foglyok Szövetsége és az '56-os bajtársi közösségek által szervezett megemlékező ünnepségek rendszeres résztvevőjeként, felszólalójaként igyekszik emlékeztetni a jelenlévőket a kommunizmus sötét múltjára, bűneire. 1940 áprilisában született Homoródoklándon, édesapja, Kelemen Imre az oklándi unitárius egyházközség lelkésze volt. Az 1940-44 közötti „kis magyar világ” szerinte „egy csodás korszak volt, ahol az akkori fiatalság megkapta, amire vágyott”. Mint mondta, biztosították a haladást, bevezették a szövetkezeti rendszert, Oklándon törvényszék, járásbíróság, kórház is működött. „Igaz, hogy négy év múlva vége lett, és menekülni kellett, mert az apám úgy gondolta, inkább elmenekülünk, amíg rendeződnek a dolgok. Budapest bombázását a budai hegyekben értük, nekem valami csodálatos dolognak tűnt, leszállítottak a vonatról, be egy kukoricásba, a gyermekeket letakarták egy pokróccal, de én felemeltem a pokróc szélét, és néztem a bombázást” – emlékezett a történtekre.
Németország északi részébe, egy, az amerikaiak által létrehozott menekülttáborba került végül a család. „Lipcsében ért a szövetséges repülőszázadok bombázása. Három napig, mint az eső, hullt a bomba, mi egy pincében voltunk, talán annyi Miatyánkot soha nem mondtam el, mint akkor. Két hét múlva a férfiak kiásták a pince oldalát, kimentünk. Nem maradt Lipcsében épület épen, egyedül a Tamás-templom, ami egy olyan értéket képviselt, hogy még a szőnyegbombázások is kikerülték. A bombázás előtt még hallottam ott a gyermekkórust énekelni” – mesélte. A menekülttábort átadták az oroszoknak, a férfiaknak kellett orosz igazolvány, menlevél, az orosz parancsnoktól kaptak. Senki nem tudta, mi van benne, minden állomáson mutogatták a férfiak, az oroszok pedig továbbengedték. „Ezzel a papírral jöttünk haza, volt olyan, hogy napokat, heteket álltunk a vonattal étlen, víz nélkül. Édesapám egyik állomás környékén vasárnap délelőtt meglátott egy udvaron egy fazék moslékot, amit a gazda hátra akart vinni a disznókhoz. Látta, hogy a gazda bement a házba, belépett, elhozta a fazekat, s amikor lépett át a kerítésen, megszólalt a harang. Lelkész létére megkövült, hogy ő, a pap, vasárnap az istentiszteleten kellett volna legyen, és pont akkor lopott. Nem tudom, ki milyen érzelmekkel tudná ezeket túlélni, az apámnak egy életre vezekelni valója lett az Úrral kapcsolatban ezért a dologért. De elhozta, mindenki evett belőle” – elevenítette fel. Az orosz menlevélről később, 1947-ben, amikor egy orosz fogságból hazatért ismerős elolvasta, derült ki, hogy valójában azt írta: „megbízhatatlan, egyenesen Szibériába”.
Hazatérve a család az élet nehézségeivel szembesült. „Részt vettem a mezei munkákban, kezdve a szántástól a vetésig, a kaszálásig, betakarításig. Édesapám azt mondta, sose tudom, mikor lesz szükségem rá. A kenyeret ötödikes koromtól én sütöttem, édesanyám minden étel főzésére megtanított. Megtanultam varrni, és hogy nem haltam meg később a börtönben, azt is ennek köszönhetem: össze tudtam varrni a ruháimat, a pokrócból kihúzott szálakból kesztyűket, zoknikat, vesekötőket kötöttem ételért, s így valahogy átvészeltem azt az időt” – mondta. A fiatal Kelemen Csongor Brassóban, az akkori Sztálinvárosban kezdte a középiskolát, később visszakerült Székelyudvarhelyre, majd Kolozsváron a teológiára felvételizett. Sikerrel, de mivel még túl fiatal volt, azt tanácsolták, egy évig maradjon otthon, ahol az elhalálozott kántort helyettesítette. Az első év elvégzése után nyáron egyházi szolgálatot végzett a környező falvakban.
Édesapját közben letartóztatták, a hatóságok őt is próbálkoztak ellehetetleníteni. „1958-ban egy volt osztálytársam, Orbán Laci bekerült a szekuritátéra, ezt mi nem tudtuk. Miután kiengedték, elindult egy lévita útra, mindenkit beszerveztetett egy olyan szervezetbe, amelyre a végén rámondták, hogy a román állam és a társadalmi rend ellen alakult (EMISZ – Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége). Orbán Laci a titkárával, Lay Imrével érkezett hozzánk, egyedül voltam otthon, fogadtam őket, Mikor kikísértem, a kapuban beszélgettünk arról – ez van benne az én dossziémban –, hogy létezik egy szervezet, ő a főnöke és Lay a titkára, álljak be én is, és szervezzem meg a fiatalságot, ők majd küldenek egy levelet, hogy mikor és hogy” – emlékezett vissza. Visszatért a teológiára, következő év januárjában egy szekus tiszt kereste, hogy Marosvásárhelyen a szekuritátén jelenjen meg. Akkor még azt hitte, tanúnak hívják édesapja miatt, és jelentkezett. „A bátorságom akkor szűnt meg, amikor felszólt a kapus, hogy megérkezett Kolozsvárról a csomag. Várt egy olyan periódus, amit nem kívánok senkinek, volt úgy, hogy két napot is kellett üljek egy széken, mikor addig rúgták, ütötték a vesémet, hogy összecsináltam magam, vagy deszkalapot tettek a talpamra és vasrúddal ütötték, pofonok, tarkón csapások után olyan volt a fejem, hogy amikor visszavittek, a régi cellatársak nem ismertek rám. A társadalmi rend elleni bűntény volt a vád” – elevenítette fel a történteket.
Ő is, édesapja is 15 évet kapott. Júniusban belepréselték a rabokat egy furgonba, hogy vonattal elvigyék, de nem fértek fel, aztán októberben indították el őket egy zárt vagonban, ahol levegőt csak a vécélyukon kaptak. Azt hitték, Oroszországba viszik őket. Leszakítottak egy ingdarabot, valakinek a gallérjában került egy gombostű, azzal addig szurkálták a karjukat, amíg annyi vért gyűjtöttek össze, hogy rá tudták írtni a rongydarabra, lehet, hogy Oroszországba tartanak. „Ezt a rongyot a vécélyukon  kidobtuk, és a jó Isten segítségével ez még az édesanyám kezében is volt. Úgy tudták meg, hogy valahol a Gyimeseken át vittek” – mesélte. Végül a Brăila melletti Duna-szigetre, Salciára kerültek, a sziget gátját építették, sáncokat, árkokat ástak, hogy öntözőberendezéseket lehessen működtetni. „Éjjel nem tudtunk aludni az egerek, patkányok miatt, mert bebújtak a gatyánkba-ingünkbe, meg sem lehetett ütni ezeket, mert megharaptak. Nyáron, a tél folyamán a sáncokba felgyűlt fekáliánkat ittuk, mert más víz nem volt, és olyan hastífuszjárvány tört ki, hogy alig tudták megfékezni. Az állatoktól paratífuszt kaptunk” – emlékezett. A menekülés egyetlen lehetősége volt, ha betegnek tetette magát az ember, így aztán Kelemen Csongor is visszakerült Szamosújvárra. Itt érte a szabadulás híre öt és fél év fogság után, amikor a politikai foglyok amnesztiát kaptak.
Szabadulása után nem mehetett vissza a teológiára, ezt azzal indokolták, hogy az állam nem engedi. „Végül kiderült, hogy az egyház nem engedett vissza. Elmentem Bukarestbe, elvégeztem egy hároméves elektrotechnikai képzést, és azzal kerestem a kenyeremet, amitől a legjobban féltem, mivel tizenhárom évesen magasfeszültség rázott meg Fogarason, és senki nem hitte, hogy életben maradok” – elevenítette fel. Lupényban nősült meg, ott dolgozott a hőerőműnél, de elzavarták, amikor megtudták, hogy elítélt volt, „nehogy a bányászokat berekesszem villany nélkül, és megfulladjanak”. Menekülnie kellett ugyanígy Déváról is, amikor kiderült a múltja, ott attól féltek, nehogy az erőművet felrobbantsa. 24 óra alatt el kellett hagynia a várost, egy bőrönddel jöttek el. „A feleségem Déván az egyéves lányommal, terhesen, három napig ott volt a tömbház előtt a füvön, míg megtudtam, mi történt, és utánuk mentem. Itt Szeredában egy román mérnök fogadott, és azt mondta, ha nem problémázok, kiáll mellettem. Isten adjon békét neki, ő nyúlt a hónom alá, így 1970-től itt maradtam” – emlékezett.
Kovács Attila 
Székelyhon.ro

Sátorvárossá válik a Palocsay-kert
Több mint 25 ezer személy befogadására alkalmas kempinggé alakul az Untold fesztivál idejére a Palocsay-kert – jelentették be tegnap a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa 2015 rendezvénysorozat legnagyobb méretű eseményének számító fesztivál szervezői.
A kemping 95 ezer négyzetméteren terül majd el, és mind a sátrakkal, mind pedig a hálókocsikkal érkező turistákat fogadja. A szervezők a nagy nemzetközi zenei fesztiválok „szabványainak” megfelelő körülményeket ígérnek, így zuhanyzók, vécék, őrző-védő szolgálat, értéktárgymegőrző, étkezőzóna, az elektronikus „kütyük” feltöltésére alkalmas állomások, elsősegélynyújtó pont egyaránt lesz a kemping területén. Ráadásképpen egy önkéntes csapat a sátrak felállításában fog segédkezni.
Szabadság (Kolozsvár)

Részt vállal az RMDSZ a fordításban
Miután a napokban kirobbant a botrány a Share Föderáció által létrehozott clujmulticultural.ro honlap miatt, amely teljesen mellőzte a kolozsvári magyar, német és zsidó kisebbséget, és Borzási Sarolta, a Share Föderáció magyar alelnöke a honlap magyarra való fordításának elhúzódását a fordítás nagy mennyiségével magyarázta, Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára felajánlotta: segítenek és részt vállalnak a város multikulturalitását hirdető oldal tartalmának fordításában.
Az RMDSZ főtitkára szerint Borzási Sarolta saját mulasztását igyekszik azzal palástolni, hogy a felelősséget áthárítja akkor, amikor úgy nyilatkozik: a magyar közösség nem veszi ki teljes mellszélességgel önkéntesként a részét a projektből.
Szabadság (Kolozsvár)

2015. május 4. – június 5. között lehet pályázni a Bolyai Nyári Akadémia továbbképzéseire
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége idén július 5–25. között szervezi meg a Bolyai Nyári Akadémiát. A 23. alkalommal sorra kerülő továbbképzés-sorozat átfogó témaköre A kommunikációs kompetenciák fejlesztése tanórán, mottója Kántor Zoltán: „A nyelv írja a szöveget, a beszéd szövi a szellemet”.
A Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Szováta, Válaszút, Kolozsvár, Nagyvárad, Gyergyószentmiklós, Déva, Szatmárnémetibe tervezett továbbképzések olyan pedagógusi kommunikációs kompetenciák fejlesztésére, módszerek, technikák és eljárások elsajátítására kívánják irányítani az oktatók figyelmét, amelyek hatékonyabbá tehetik a pedagógusok mindennapi oktató-nevelő munkáját, fejlesztve a problémamegoldó készségeiket. A csíkszeredai székhelyű Székelyföldi Oktatási és Módszertani Központ gondozásában tanítók; óvónők; osztályfőnökök; iskolai könyvtárosok; zene és hangszer-, valamint képzőművészet; testnevelés; kémia; tanintézményvezetők; valamint a római katolikus vallástanárok továbbképzései zajlanak. A kolozsvári székhelyű Gál Kelemen Oktatási és Módszertani Központ koordinálja a népzene, néptánc és kézművesség; biológia; földrajz; fizika és református vallástanárok szekcióit, míg a nagyváradi Partiumi Oktatási és Módszertani Központ óvónők, tanítók szekciói mellett a nyelv és kommunikáció szakterület képzéseit irányítja, mint magyar nyelv és irodalom; román nyelv és irodalom, valamint idegen nyelvek.
A tervezett továbbképzések 24 szekcióban, 10 településen és 13 helyszínen kerülnek megszervezésre, amennyiben a csoportonkénti meghirdetett hallgatói szám (20 fő) betelik. A 30 kontaktórás szakmai programokra az RMPSZ-tagsággal rendelkező pedagógusok, valamint a Kárpát-medencei pedagógusszövetségek tagjai pályázhatnak online módon. Az elektronikus pályázati adatlap elérhető a www.bnya.rmpsz.ro, illetve a www.rmpsz.ro oldalon. A szakképzés nélküli, helyettes pedagógusok pályázatát csak betöltetlen helyek esetében fogadják el. A hiánytalanul benyújtott pályázati dosszié, valamint a Bolyai Nyári Akadémia képzéseit záródolgozattal lezáró pedagógusok 10 kreditpontról szóló tanúsítványt kapnak. Az akkreditált képzés kreditpontjait a romániai magyar közoktatási rendszerben dolgozó pedagógusok igényelhetik. A meghirdetett képzésekre jelentkezni 2015. június 5-ig lehet.
A Bolyai Nyári Akadémia 2015-ös képzéseiről további információk ahttp://rmpsz.ro/bolyai-nyari-akademia és a www.bnya.rmpsz.ro oldalon találhatók.
erdon.ro

Kisebbségvédelmi konferencia magyarok nélkül
Nem sikerült a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport aktivistáinak feltenniük a kérdéseiket a külügyminisztérium és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem által szervezett kisebbségvédelmi nemzetközi konferencián, a felszólalók beszédei pedig sokak szerint nevetségesek voltak.
A konferencia tárgya a húsz éve elfogadott kisebbségvédelmi keretegyezmény, és a kisebbségvédelem román modellje volt, ennek ellenére nem hívták meg az RMDSZ-t vagy más magyar szervezetet, és még csak a kolozsvári Kisebbségkutató Intézetet sem. A résztevőket is szelektálták: újságírókat csak úgy engedtek be, ha sajtóigazolványukat jól látható helyre kitűzték, kisebb szóváltás után lapunk munkatársa is csak így léphetett be. A diákok sem hallgathatták meg a felszólalásokat, ha nem bizonyították, hogy egyetemisták.
Bár a kétnyelvűségért küzdő kolozsvári Musai-Muszáj csoport képviseltette magát a teremben, arra nem találtak alkalmat, hogy felszólaljanak. A rendezvény kiemelt vendége a Velencei Bizottság elnöke, Gianni Buquicchio volt, aki beszéde után elhagyta a termet, így nem szembesült a Musai-Muszáj kérdéseivel. A közönség soraiban egyébként látni lehetett Toró T. Tibort, az EMNP stratégiai aelnökét és Izsák Balázs SZNT-elnököt.
„Tulajdonképpen itt most azt ünnepelik, hogy Románia húsz éve nem tartja tiszteletben a Kisebbségi Keretegyezményt, a közigazgatási átszervezéssel ismét a megszegésére készül, és tulajdonképpen erre senki nem figyel oda” – fogalmazott Izsák Balázs, a Székely Nemzeti tanács elnöke újságírói kérdésre. Hozzátette: a felszólalók nyilvánvalóan tisztában vannak azzal, hogy mi a valóság, de megpróbálták elkerülni annak a lehetőségét is, hogy kritika hangozzon el.
Külügyminiszter: az autonómia szegregál
Megnyitóbeszédében Ioan-Aurel Pop, a BBTE rektora több nyelven, köztük magyarul is üdvözölte a meghívottakat és résztvevőket, majd az ország kisebbségi jogokhoz való hozzáállásáról, az elmúlt huszonöt évről beszélt.
Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság elnöke egyebek mellett arról beszélt, örömmel csatlakozik egy ilyen eseményhez, "ünneplendő az együttélés és egyetértés elmúlt húsz évét". Úgy fogalmazott, reméli, lesz alkalom megvitatni az ország előtt álló kihívásokat. Azt is mondta, Kolozsvár megannyi vallási, nyelvi, kulturális kisebbségnek ad otthont, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem pedig egyike a legsikeresebb példáknak, amelyeket felmutathat az ország a multikulturalitás felvállalásában.
A Velencei Bizottság pozitív és építő jellegű megközelítést tapasztal Románia részéről a kisebbségvédelemben – fogalmazott Gianni Buquicchio. Kijelentette, a Velencei Bizottságnak nem feladata, hogy monitorozza az országok kisebbségvédelmét, de azt tapasztalja, hogy a román hatóságok kiemelten figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására. Azt is megemlítette, hogy Románia kezdeményezően járult hozzá a Velencei Bizottság általános kisebbségvédelmi jelentéseinek az elkészítéséhez.  Bogdan Aurescu külügyminiszter többek között arról beszélt, hogy Románia nemzetállamból multikulturálissá vált, ugyanakkor szólt arról is, hogy az autonómia szegregációhoz vezet, a kisebbség izolációjához. "A magukat elszigetelő kultúrák nem képesek fejlődni, így az etnikai alapú területi autonómia sem lehet jó megoldás a kisebbségvédelemben" – jelentette ki.  Elmondta, hogy Románia kialakította saját kisebbségvédelmi modelljét, amelynek alapja a kisebbségek bevonása a politikai döntéshozatalba. A modell nem tökéletes, szükség van folyamatos fejlesztésére, de jobb megoldást nyújt a kisebbségi kérdésre, mint más modellek - közölte Bogdan Aurescu.
Kellemetlen kérdések
Bethlendi András, a Musai-Muszáj csoport aktivistája maszol.ro-nak elmondta, két kérdést szerettek volna feltenni a Velencei Bizottság elnökének. Első körben arra voltak kíváncsiak, nem tartja-e ironikusnak, hogy éppen Kolozsváron ünnepelik a keretegyezmény huszadik évfordulóját, miközben az egyezményen belüli harmadik paragrafust, a többnyelvű tábla kihelyezését figyelmen kívül hagyják. A másik kérdés az lett volna, tudtára fogja-e adni a helyi hatóságoknak, hogy ezek a vállalások nem opcionálisak, valójában egy nemzetközi szerződést sértenek meg az egyezmény ignorálásával.
Az aktivistát az elhangzott beszédekről is kérdeztük. „A keretegyezményről készült jelentések, amelyekből Gianni Buquicchio valószínűleg informálódik, nem feltétlenül állják meg a helyüket, sokkal pozitívabb képet adnak a romániai valóságról, mint amit a mindennapokban tapasztalhatunk. Romániában valóban sok törvény van, amit elfogadtak, de ezeket nem ültetik gyakorlatba” – fogalmazott.
Jó kérdések, rossz válaszok
Sajtótájékoztatóján Bogdan Aurescu külügyminiszter az RMDSZ hiányát firtató újságírói kérdésre úgy válaszolt, a magyar, a német, a török kisebbségnek számos képviselője megjelent, másokkal együtt. A kérdést többen megismételték, de a korábbinál bővebb választ végül nem kaptak – bár azt még hozzátette, a romániai kisebbségi modellt elismerik Európában.
A marosvásárhelyi utcanévtáblák ügye kapcsán azt mondta, minden egyes problémát külön kell megvizsgálni, és a húsz százalékos kisebbségi küszöbre hivatkozott, annak ellenére, hogy ez az említett város esetén nem releváns.
Kustán Magyari Attila 
maszol.ro

Röhejes kisebbségvédelem
Caragialéhoz méltóan röhejesre sikerült a tegnap Kolozsváron szervezett kisebbségvédelmi konferencia. Az Európa Tanács húsz évvel ezelőtt elfogadott Kisebbségvédelmi Keretegyezményét, annak romániai alkalmazását ünnepelték, a példaértékű román modellt méltatták úgy, hogy az érintettek – köztük a legszámosabb romániai magyarság – képviselői sem meghívót, sem szót nem kaptak a rendezvényen.
Bizarr volt a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorának lelkendezése a megvalósult multikulturalizmusról, miközben magyar vagy német felirat alig tükrözi intézményében e sokszínűséget, de a Velencei Bizottság elnökének, Gianni Buquicchiónak a lelkesedése is, akiben fel sem merült, hogy netán meghallgathatná az érintettek véleményét. Díszdoktori kitüntetéssel való „lekenyerezését” megelőzően ecsetelte, mily példaértékű a román modell, a román hatóságok mennyire figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más alkalmazható normák betartására.
Ha csak picit is tájékozódik, szembesülhetett volna azzal, hogy még látogatása helyszínén, Kolozsváron sincsenek kétnyelvű táblák, de csak pillantást kellett volna vetnie az elmúlt napok sajtójára, s látta volna, mily példaértékűen büntetik Marosvásárhelyen azokat, akik utcájuk nevét magyarul is ki merik írni. A hazugság-csúcs azonban Bogdan Aurescu külügyminiszter volt, aki egyenesen károsnak nevezte az autonómiát, amely szétválaszt és nem összeköt, pedig – mint fogalmazott – „a kisebbségeknek integrálódniuk kell abba a többségi társadalomba, amelyben élnek”. És jellemző módon a kisebbségvédelem eme jeles román ünnepén a nagy-nagy tolerancia jegyében nem volt kíváncsi senki sem a Musai-Muszály mozgalom képviselőjének, sem az SZNT elnökének mondandójára. Az RMDSZ pedig sértődötten távol maradt, meg sem kísérelve a magas rangú vendéget a valósággal szembesíteni. Nagy luxus ez az érzékenység egy magát magyar érdekvédelmi szövetségnek tartó szervezettől, nem?
Pár napja Klaus Johannis államelnök leveléből gyomlálták ki azt a passzust, mely arról szólt, lenne még bőven tennivalója Romániának a kisebbségvédelmet illetően, tegnap Kolozsváron dicsőítették azt a keretegyezményt, melynek előírásait – mint Izsák Balázs is megfogalmazta – szinte naponta megsértik. Mintha a kirakatpolitizálás, az öntömjénezés semmissé tehetné a nem többséghez tartozó nemzeti közösségek elégedetlenségét. Ismét bebizonyosodott, nem gyógyítanák, elfödik inkább a bajt, abban a reményben, eltűnünk, beolvadunk. E siralmasan röhejes konferencia is igazolja, tulajdonképpen ez a cél, ez lenne a példaértékű román kisebbségvédelem igazi sikere.
Agyonbürokratizált szervezeti életünkben tényleg nem lenne lehetőség arra, hogy hitelesen tájékoztassuk gondjainkról a világot? Mert hiába nevetünk az ilyen kirakatrendezvényeken, végül arcunkra fagyhat a mosoly.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyarok bekaphatják
Mintha Hannibal Lecter professzor tartana szemináriumot a vegán életmódról – ez az analógia jutott eszembe arról, hogy a román külügyminisztérium a Babeș-Bolyai Tudományegyetemmel közösen a kisebbségvédelemről tartott konferenciát Kolozsváron.
Nem is akármilyen témában: a kisebbségvédelem romániai modelljéről. Az alkalom: 20 éve fogadták el a kisebbségvédelmi keretegyezményt.
A konferenciának megadták a módját, még Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság elnöke is a meghívottak között volt, emelendő a nagyszerű rendezvény fényét. És legitimálandó mindazt, ami ott elhangzott. Ha mással nem, hát a jelenlétével.
És ha már a román külügy szervezte, akkor a román külügyminiszter meg is mondta, mi is az a kisebbségvédelem. Vagyis jött a román modell.
Nem akarok gonosz lenni, de azok alapján, amiket Bogdan Aurescu főkülügyér elmondott, ha a hús-vér román modellek is így néznének ki egy divatbemutató kifutóján, akkor még örülhetnének, ha csak kifütyülnék őket, és nem hívnák ki rájuk a sintéreket.
Ez a román modell ugyanis ordas módon ocsmányul néz ki
abban a formában, ahogy Aurescu tálalta. Megtudhattuk például, hogy a kisebbségi ügyek belügynek minősülnek. Most hagyjuk, hogy az Európai Bizottság is tagállami hatáskörnek tekinti őket, mert ez meglehetősen ellentmond annak, hogy a kisebbségi jogokat nemzetközi egyezmények szavatolják, amelyek elsőbbséget élveznek az egyes államok belső törvényeivel szemben. Arról nem is beszélve, hogy a világ diplomáciája a védhatalmi státus intézményét is elismeri, ami enyhén szólva sem abba az irányba mutat, hogy a kisebbségi ügyek kizárólag egy állam belügyének tekinthetők, és nem kérhető számon, hogyan bánnak a területükön élő őshonos nemzeti közösségekkel.
Aurescu kijelentése mindemellett főleg azért érdekes, mert – a román-moldáv testvériség romantikus terminológiájából vett panellel élve – virágból épített hídként ível a kisebbségek brutális elnyomásán alapuló ceaușescui soviniszta fasiszta kommunizmus és a jelenlegi román állam doktrínája között. Hiszen akkor volt divat azzal lepattintani a magyar iskolák megszüntetése és a magyar falvak lerombolása ellen tiltakozó nemzetközi közvéleményt, hogy
a Romániában élő magyar közösség ügye Románia belügye.
Aurescu aztán felmondta mindazokat a paneleket, amelyek ebbe a paradigmába illeszkednek, és első hallásra, pláne egy külföldi számára jól hangzanak.
A kisebbségeket integrálni kell, a szegregáció pedig csúnya rossz dolog – mondta.
Ami elvileg így van. Gyakorlatban azonban az illető kisebbséget sem árt megkérdezni, hogy hogyan és milyen mértékben óhajt integrálódni.
A romániai magyar közösség például meglehetősen nagymértékben integrálódott a romániai társadalomba. Tagjai dolgoznak, adót fizetnek a román államnak, szociális helyzetük nem rosszabb az országos átlagnál.
Persze az aurescui értelmezés szerint a kisebbségek integrációja ennél mélyebb kell hogy legyen. Bár igyekezett jófej lenni, és megjegyezte: az integráció nem egyenlő az asszimilációval, engedtessék meg ebben kételkednünk. Az elmúlt hetek, hónapok, sőt évek magyarellenes lépései alapján tartunk tőle, hogy valójában a román elvárás szerint a kisebbségek igazi integrációja
olyan mély, hogy gyakorlatilag fel is számolódnak,
hiszen a magyar (esetleg német vagy roma) iskolákban nem minden esetben a hivatalos doktrína szerint oktatnak, és ami a legnagyobb baj, nem az állam nyelvén.
Hát hogyan integrálódjon a társadalomba egy olyan polgár, aki nem az állam egyetlenként elismert, hivatalos nyelvén tanul?
Mi itt jegyezzük meg: köszönjük, tökéletesen. De a bukaresti megközelítés meglehetősen kirekesztő. Abban ugyanis az integráció egyetlen irányba mutat: az identitás feladása, a román nemzetbe való beolvadás felé. Minden egyéb – magyar iskola, magyar egyetem, magyar média, magyar könyvkiadás – a szegregáció fertője.
Ja, és ha már szegregáció: a kiváló diplomata természetesen szemrebbenés nélkül hazudik, amikor a mélyen tisztelt hallgatóság előtt egybemossa az autonómiát a szegregációval, valami olyasmiként állítva be az őshonos nemzeti közösség természetes önrendelkezési jogát, amihez kultúrember még bottal sem nyúl. Pedig ebben a témában baromi érdekes beszélgetéseket folytathatna az olasz vagy a svéd illetékesekkel például a dél-tiroli németek vagy a finnországi svédek helyzetéről. Hiszen tudomásunk szerint olyan, a klasszikus értelemben vett nyugat-európai országokról van szó, amelyeket Bukarest általában követendő példának és az európai civilizáció fáklyavivőjének tekint.
De hát ne legyünk naivak: Aurescu tisztában van azzal, hogy az önrendelkezés nem egyenértékű a szegregációval, csak hát Bukarestben még mindig az a doktrína, hogy
csak az asszimilálódott – vagy kivándorló – magyar a jó magyar.
Hiszen minél többen vannak, és minél több jogot élveznek a romániai magyar közösség tagjai, annál nagyobb a veszélye, hogy alkalomadtán, változó geopolitikai helyzetben Románia búcsút mondhat a Trianonban oly könnyen megszerzett Erdélynek.
Ez persze úgy marhaság, ahogy van, nagyon nem úgy néz ki, hogy a geopolitikai helyzet ilyen irányba változna. De hát Bukarestben úgy gondolják: jobb félni, mint megijedni.
Hogy mennyire kirakatkonferenciáról van szó, és hogy mennyire cinikusan viszonyul Bukarest az egész kisebbségvédelmi kérdéshez, az is illusztrálja, hogy előadóként a Román Filatéliai Társaság vezetőjét is meghívták, aki – mint kiderült – egyébként kiérdemesült szekus.
A hölgy azért utazott el Kolozsvárra, hogy elmondhassa: az elmúlt években több ízben is adtak ki kisebbségi témájú bélyegeket, tehát szó sincs róla, hogy Romániában diszkriminálnák a kisebbségeket. Ami olyan, mintha az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály főügyészét hívták volna meg, hogy elmondja: szó sincs arról, hogy hátrányos megkülönböztetésben részesülnek a magyarok, hiszen lám, magyar polgármestereket is őrizetbe vesznek korrupció gyanúja miatt.
A legszebb, hogy a híres román kisebbségvédelmi modellt épp akkor tartották fontosnak körbenyalni Erdély fővárosában, amikor több erdélyi, illetve partiumi település önkormányzata is hadjáratot indított a magyar jelképek, illetve a magyar nyelv ellen.
Úgyhogy ez a konferencia ebben a formában tök fölösleges volt, pláne ilyen válságos időkben. Nem kellett volna kidobni az ablakon egy taligányi pénzt a terembérlésre, meg a meghívottak elszállásolására, illetve etetésére és itatására. Elég lett volna, ha Aurescu egyszerűen kiad egy nyilatkozatot, miszerint
a magyarok bekaphatják.
Lehet, hogy nem lett volna elegáns, de legalább olcsóbb és őszintébb.
Hiszen lényegében a nagyszerű kolozsvári konferenciának is ez volt az egyetlen mondanivalója.
Balogh Lervente
foter.ro

Levélben fordult Kelemen Hunor a Velencei Bizottság elnökéhez
Kelemen Hunor szövetségi elnök levélben fordult Gianni Buquicchióhoz, a Velencei Bizottság elnökéhez, amelyben ismertette a romániai nemzeti kisebbségi jogok terén észlelt visszásságokat. Mint ismeretes, három nappal ezelőtt, április 30-án konferenciát szervezett Kolozsvárott a román külügyminisztérium és a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem abból az alkalomból, hogy húsz évvel ezelőtt Románia elsőként ratifikálta az Európa Tanács (ET) által kidolgozott Kisebbségvédelmi Keretegyezményt. A Velencei Bizottság elnökének írt levelében Kelemen Hunor elsősorban leszögezi: a romániai magyarok jelentik a legnagyobb nemzeti közösséget az országban, sőt az Európai Unióban is, ennek ellenére képviseletük nem kapott meghívást erre a fórumra. További fontos intézményeket elfelejtettek meghívni a szervezők, mint például a Romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet.
„Úgy véljük, ez a hozzáállás teljes mértékben sértő és antidemokratikus, és nagyon komolyan megkérdőjelezi a romániai kormányzat elkötelezettségét a nemzeti közösségekkel folytatott párbeszéd és együttműködés terén. Határozott álláspontunk, hogy nem az államnak kell eldöntenie, és elmondania azt, hogy Románia modellértékű kisebbségpolitikát folytat, hanem a kisebbségi szervezeteknek kell meghatározniuk a saját sorsukat érintő intézkedések milyenségét” – fogalmaz az RMDSZ elnöke levelében.
Kelemen Hunor kihangsúlyozza: fontosnak tartja azt, hogy az Európai Unió egyik legfontosabb intézménye ne csak kirakat-konferenciákon értesüljön a nemzeti kisebbségek helyzetéről, hanem a kisebbségi szervezetektől is kapjon tájékoztatást. Éppen ezért levelében 14 pontban foglalja össze a nemzeti kisebbségeket ért jogsértéseket, illetve a vonatkozó jogszabályok betartását mutató jelenlegi helyzetet.
MOGYE, kétnyelvűség, utcanévtáblák
Elsőként a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esetére hívja fel a figyelmet, ahol évek óta nem sikerül beindítani az önálló magyar nyelvű kart, bár egyértelműen fogalmaz az oktatási törvény vonatkozó paragrafusa, és ugyanezt a törvényt sikeresen alkalmazták a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen.
Bár a kommunizmus bukása után Romániában az egyik legjelentősebb kisebbségi jognak számított a nemzeti szimbólumok használatára vonatkozó törvény, a közelmúltban visszarendeződés történt: a Kovászna megyei prefektus magyar embereket büntetett a magyar himnusz nyilvános énekléséért, a Maros, Hargita és Kovászna megyei prefektusok pedig folyamatosan büntetik a polgármestereket a nemzeti szimbólumok használata miatt.
A törvényszéken és bíróságon a anyanyelvhasználat csupán a vonatkozó jogszabály szövegében létezik: gyakorlatilag az igazságszolgáltatás intézményei nem alkalmaznak fordítókat a peres ügyek lebonyolítására.
A helyi közigazgatásban is csak hozzávetőlegesen alkalmazzák a törvényt: az önkormányzatok egy része egyszerűen nem hajlandó kétnyelvű feliratokat, utcatáblákat kihelyezni. És bár a törvény kimondja, hogy azokon a településeken, ahol a kisebbségiek aránya meghaladja a 20 százalékot, kötelező biztosítani a kétnyelvűséget, az önkormányzatok nem biztosítják a törvény alkalmazásához szükséges erőforrásokat: nincsenek kétnyelvű űrlapok, vagy kellő számú, nyelvismerettel rendelkező alkalmazott.
A román állam folyamatosan figyelmen kívül hagyja az Európai Unió azon javaslatát, hogy a tagállamok tartsák szem előtt egy-egy régió történelmi és nyelvi sajátosságait, hagyományait. Minden alkalommal, amikor a régiók átszervezéséről zajlik a közvita, a kulturális, nyelvi és történelmi sajátosságokat nem veszik figyelembe.
Az autonómiatörekvés mint veszélyforrás?
A nemzeti közösségek autonómiatörekvéseit biztonságpolitikai veszélyforrásnak minősíti a belügyminisztérium legújabb biztonságpolitikai stratégiatervezetében. Ez egyszerűen elfogadhatatlan, és ellentmond számos Európa Tanácsi javaslatnak, így például a 2014-ben elfogadott, a nemzeti kisebbségek jogvédelmére vonatkozó Kalmár-jelentésnek.
A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája alkalmazására vonatkozó jelentést a román külügyminisztérium 2012 óta nem hajlandó elkészíteni, bár a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ezt folyamatosan kéri, és elkészítette a saját árnyékjelentését. Az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatása szinte teljesen leállt, annak ellenére, hogy jogszabály biztosítja a visszaszolgáltatás kereteit. 2014-ben egy bírósági döntés során megtörtént az első visszaállamosítás: a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium épületét elvették a Református Egyháztól, miután az törvényesen visszakapta. "Úgy véljük, a magyar nemzeti közösség és a román állam között az együttműködés keretei sérültek, ezért kérjük az Európa Tanács, valamint az Európai Unió kisebbségvédelmi intézményeit, kiemelt figyelemmel kövessék a kisebbségi jogok alkalmazását Romániában. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség 1990 óta a demokrácia eszközeit használva számos kisebbségi jogot vívott ki, jelentős eredményeink vannak, viszont úgy véljük, ez egy olyan folyamat, amelynek nem értünk a végére" - olvasható a levélben. "A nemzeti kisebbségek gazdagítják az ország kulturális sokszínűségét, a kisebbségi jogok pedig nem fosztják meg a többségi állampolgárokat semmitől. Úgy véljük, a román állam és a nemzeti kisebbségek közti kapcsolatot új alapokra kell helyeznünk. Az RMDSZ olyan kisebbségi jogszabályozást kér, amelyeket más, Európai Uniós államokban sikeresen alkalmaznak" - magyarázta a szövetségi elnök. Hozzáteszi: "A kiszélesített közösségi jogok nem veszélyeztetik a román állam egységét, az autonómia és a régiósítás nem bontja meg ezt. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség az európai kisebbségeket összefogó Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN) közösen kéri az Uniót, hogy alkosson egy, a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó, kötelező érvényű jogszabályt a tagállamok számára, amelynek alkalmazását egy aktív monitoring-rendszerrel tudná hatékonyan követni". Kelemen Hunor levele végén leszögezi, az állam és a nemzeti kisebbségek közti kapcsolatban a párbeszédnek, a jóhiszeműségnek és a bizalomnak kell érvényesülnie, nem úgy, mint a kolozsvári konferencián, ahol a román állam egyszerűen nemlétezőnek tüntette fel a romániai magyar kisebbséget.
maszo.ro

Kelemen levélben világosítja fel Buquicchiót
Nem az államnak, hanem a nemzeti közösségeknek kell elismerően nyilatkozniuk a kisebbségi jogokról – hívja fel a figyelmet Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Gianni Buquicchióhoz, a Velencei Bizottság elnökéhez írt levelében.
A szövetségi elnök ebben a romániai nemzeti kisebbségi jogok terén észlelt visszásságokat ismertette, a csütörtökön a román külügyminisztérium és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem által szervezett konferencián elhangzottakra reagálva.
A kolozsvári rendezvényt abból az alkalomból szervezték, hogy húsz évvel ezelőtt Románia elsőként ratifikálta az Európa Tanács (ET) által kidolgozott Kisebbségvédelmi Keretegyezményt.
A Velencei Bizottság elnökének írt levelében Kelemen Hunor leszögezi: a romániai magyarok jelentik a legnagyobb nemzeti közösséget az országban, sőt az Európai Unióban is, ennek ellenére képviseletük nem kapott meghívást a fórumra, ahogy a Romániai Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet is elfelejtették meginvitálni.
„Úgy véljük, ez a hozzáállás teljes mértékben sértő és antidemokratikus, és nagyon komolyan megkérdőjelezi a romániai kormányzat elkötelezettségét a nemzeti közösségekkel folytatott párbeszéd és együttműködés terén. Határozott álláspontunk az, hogy nem az államnak kell eldöntenie, és elmondania azt, hogy Románia modellértékű kisebbségpolitikát folytat, hanem a kisebbségi szervezeteknek kell meghatározniuk a saját sorsukat érintő intézkedések milyenségét" – fogalmaz levelében az RMDSZ elnöke.
Hangsúlyozza: fontosnak tartja, hogy az Európai Unió egyik legfontosabb intézménye ne csak kirakatkonferenciákon értesüljön a nemzeti kisebbségek helyzetéről, hanem a kisebbségi szervezetektől is tájékoztatást kapjon. Éppen ezért levelében 14 pontban foglalja össze a nemzeti kisebbségeket ért jogsértéseket, és az illető jogszabályok betartására vonatkozó jelenlegi helyzetet.
Többek között megemlíti a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyét, ahol évek óta nem sikerül beindítani az önálló magyar kart, a nemzeti szimbólumok használata miatti bírságokat, a kétnyelvűség hiányát, az autonómiatörekvések ellehetetlenítését, az egyházi és közösségi ingatlanok restitúciójának akadályoztatását, a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását.
„Úgy véljük, a magyar nemzeti közösség és a román állam között az együttműködés keretei sérültek, ezért kérjük az Európa Tanács, valamint az Európai Unió kisebbségvédelmi intézményeit, kiemelt figyelemmel kövessék a kisebbségi jogok alkalmazását Romániában” – fogalmaz Kelemen Hunor.
Rámutat, az RMDSZ olyan kisebbségi jogszabályozást kér, amelyet más, uniós államokban sikeresen alkalmaznak. Kifejti, a szövetség az európai kisebbségeket összefogó Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójával (FUEN) közösen kéri az Uniót, alkosson egy, a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó, kötelező érvényű jogszabályt a tagállamok számára, amelynek alkalmazását egy aktív monitoringrendszerrel követi.
Az állam és a kisebbségek közötti kapcsolatban a párbeszédnek, a jóhiszeműségnek és a bizalomnak kell érvényesülnie, nem úgy, mint a kolozsvári konferencián, ahol a román állam egyszerűen nem létezőnek tüntette fel a magyar kisebbséget, zárja levelét az RMDSZ elnöke.
A kolozsvári konferencián Gianni Buquicchio egyébként arról beszélt, hogy a Velencei Bizottság pozitív és építő jellegű megközelítést tapasztal Románia részéről a kisebbségvédelemben. Az ET konzultatív szervét vezető jogász, akit az egyetem díszdoktorává avattak, előadásában kijelentette: a Velencei Bizottságnak nem feladata, hogy monitorozza az országok kisebbségvédelmét, de azt tapasztalja, hogy a román hatóságok kiemelten figyelnek a kisebbségvédelmi keretegyezmény és más normák betartására.
Azt is megemlítette, hogy Románia kezdeményezően járult hozzá a Velencei Bizottság általános kisebbségvédelmi jelentéseinek az elkészítéséhez, és 2005-ben véleményeztette kisebbségi törvénytervezetét a bizottsággal, amely kiegészítéseket javasolt. A Tăriceanu-kormány által beterjesztett tervezet nyolc éve várja elfogadását a parlamentben.
Kiss Előd-Gergely, Pap Melinda |
Székelyhon.ro

Románia esete a kisebbségvédelemmel: „a jó kezdetet nem követte állhatatos alkalmazás”
Interjú Vincze Loránttal, az RMDSZ külügyi titkárával, a FUEN alelnökével
– Kissé groteszkre sikeredett a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény Románia általi ratifikálásának húszéves ünnepsége: a román külügy és a szervezésben partner kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem is felülmúlta önmagát, ami a magyar közösség semmibevételét illeti. Túl a sértő gesztusokon: mennyire adós Románia a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény aláírásakor vállalt kötelezettségek tiszteletben tartását illetően?
– Románia kormánya diadalmenetként állította be az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének alkalmazását. Amíg a kormány számára a kisebbségi jogok európai kerete csupán ünnepi alkalmakra kerül elő, mi a mindennapokból tudjuk, hány sebből vérzik például a közigazgatási törvény anyanyelvhasználatra vonatkozó részeinek alkalmazása, a valós kétnyelvűség érvényesülése, és miért mulasztás a kisebbségi törvény elfogadásának parlamenti elodázása. A kolozsvári konferencia esetében a leginkább felháborító, hogy az érintettek részvétele nélkül tartották meg. Ezt olyan színházi darabhoz hasonlítanám, amelyben a direktor egy Shakespeare-drámát monológra írt át, az eredmény nem a valóságot tükrözi és nem is hiteles. Erre a helyzetre mutatott rá Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Velencei Bizottság elnökének, Gianni Buquicchiónak írt tiltakozó levelében, tájékoztatva őt a szövetség álláspontjáról, amely szerint a kisebbségi jogok helyzetéről nem a kormányt, hanem az érintett kisebbségi közösségeket kell megkérdezni.
Sz. K.
Szabadság (Kolozsvár)

Közösségformáló örökség Kolozsváron
Hétfő este hálaadó ünnepség keretében adták át a felújított Reményik Sándor Galériát Kolozsváron. Az evangélikus-lutheránus püspökség galériája immár tíz éve fogad be művészeti, kulturális eseményeket. Az ünnepségen megnyitották Tiry Péter festőművész Színdaráló című kiállítását is.
Hálaadó ünnepség keretében avatták fel a kolozsvári evangélikus-lutheránus püspökség felújított Reményik Sándor Galériáját hétfőn este. Fehér Attila, az egyházkerület főtanácsosa beszédében emlékeztetett, a belvárosi pincehelyiséget Adorjáni Dezső Zoltán püspök javaslatára és megbízásából első ízben tíz évvel ezelőtt újították fel, ezt követően működött galériaként.
Az elmúlt évtizedben a galéria számtalan kiállításnak, könyvbemutatónak, és egyéb kulturális rendezvénynek adott otthont. Tavaly Guttmann Szabolcs építész javasolta az újbóli felújítást, amire megbízást is kapott a püspökségtől, többek között megerősítették a falakat, rendbe hozták a padlót és az egyéb szükséges munkálat végén korszerű hangosítást szereltek be. Az ünnepségen Adorjáni Dezső Zoltán püspök mondott áldást az épületre.
A rendezvényre Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is ellátogatott, aki beszédében az épület múltját és remélt jövőjét állította párhuzamba. „A felújítással arra is gondolunk, hogy az újabb nemzedékek is megőrzik a falakat, azt a múltat, amelyet mi is örökségül kaptunk, és örökségül hagyunk” – fogalmazott.
A politikus szerint az evangélikus egyház egy olyan közösségi teret hozott létre, amely az elmúlt évek eseményei által egy meghatározó helyszín lett a kolozsvári magyarság életében. „Fontos, hogy az itt élő emberek érezzék, hogy a néhány évtizede még elrejtett terek, most ismét idevonzzák a közösséget” – jelentette ki Kelemen Hunor, hozzátéve, hogy az emberek nemcsak a családi fészket, de tágabb környezetüket is szeretnék otthonossá tenni, ami a Reményik Galéria esetében sikerült.
Wetzel Tamás, a magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára kiemelte, hogy a galéria egy olyan szál, amely összetartja a közösséget. A politikus kiemelte, hogy Kolozsvár az erdélyi kultúra és művészet fővárosa, másként nem is jöhetnének létre ilyen galériák. A beszédeket követően a megújult pincegalériában Tiry Péter festőművész Színdaráló című kiállítását nyitották meg. Az eseményen Hatházi András színművész szavalt, Horváth Zoltán és Oláh Orsolya pedig zenei betétekkel színesítette az eseményt.
Krónika (Kolozsvár)

A Kárpát-medence legjobb matekosai Váradon
A nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum adott otthont az elmúlt hétvégén a II. Nemzetközi magyar nyelvű matematika versenynek, mely a Kárpát-medence V–VIII. osztályos magyar diákjai közül a legjobb matekosokat volt hivatott megszólítani, nemcsak versenyre hívni, de egy háromnapos tartalmas együttlétre, ismeretségek, barátságok és szakmai kapcsolatok kötésére is összefogni.
Még 1990-ben elindult Bencze Mihály professzor kezdeményezése nyomán egy, a szétszabdalt Kárpát-medencében a magyar-magyar egységes szakmai dialógust megteremteni szándékozó matematikaverseny, az általános iskolások számára azonban a mostani volt a második ilyen méretű megmérettetés, és természetesen mind a Szent László iskola, mind Nagyvárad, illetve Bihar megye tanfelügyelősége egyaránt büszke rá, hogy ez nálunk történhetett meg.
Kárpátalja, Felvidék, Vajdaság, Magyarország és Románia számtalan szegletéből 162 diák érkezett a hétvégi megmérettetésre Nagyváradra. A verseny ünnepélyes megnyitójára a színházban került sor csütörtök délután, ahol számos felszólaló mellett a verseny elnöke, Kovács Lehel, a Sapientia egyetem tanára nyitotta meg hivatalosan is a megmérettetést.
A verseny ravasz feladatsoraival megbirkózók közül a következő diákok értek el első helyezést korosztályukban: Kun Édua Boróka (V. osztály, Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium), Györffi Ádám György (VI. o., Szikszó, Magyarország), Roth Apor (VII. o., Sepsiszentgyörgy), Fazakas Borbála (VIII. o., Kolozsvár).
Tóth Gábor
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Első napján összeomlott az egészségügyi kártyás rendszer
Felháborodást váltott ki az orvosok körében, hogy rögtön az első napon, hétfőn összeomlott a május elsejétől kötelezővé vált egészségügyi kártyás rendszer. Mivel május elseje szabadnap volt, a rendszert hétfőn kezdték el igénybe venni az orvosok, kórházak. A kártya aktiválása nélkül a biztosító már nem számolja el a szolgáltatásokat. „Nálunk egyáltalán nem működik a rendszer. Egy gyógyszerforgalmazó is megfordult a rendelőben, és elmondta, a legtöbb kabinetben nem lehet hozzáférni a rendszerhez. Ahol pedig be lehetett lépni, nagyon lassan működött. A biztosítót hívtam fix számon, mobilon, de nem válaszolt senki” - számolt be a maszol.ro-nak Alămureanu Ildikó kolozsvári családorvos. Az Agerpres hírügynökség arról számolt be, hogy az egészségbiztosító Hunyad megyei szervere húszpercnyi működés után elérhetetlenné vált, és így a kedvezményes gyógyszerekért jelentkező krónikus betegek egy részének nem sikerült kiállítani a receptet, mert nem lehetett aktiválni a kártyájukat.
A Digi 24 hírtelevízió szerint az orvosi rendelőkben országszerte torlódás alakult ki, mivel nagyon lassan vagy egyáltalán nem sikerül aktiválni a páciensek egészségügyi kártyáját. A Romania TV hírcsatorna arról tudósított, hogy sokan nem tudják, hogyan kell használni az egészségügyi kártyát. Állítólag több bank is jelezte, hogy készpénzkiadó automatáiban elnyelt egészségügyi kártyákat talált.
Fennakadásokat nem csak az okozott hétfőn, hogy sok orvos nem tudott rácsatlakozni a rendszerre, így nem tudta aktiválni a kártyákat, hanem az is, hogy sorok alakultak ki a biztosítási pénztáraknál, legalább félmillióan ugyanis még nem kapták kézbe az azonosítót.
A zavar miatt a Kolozs, Hargita, Kovászna megyei biztosítási pénztárakat telefonon próbáltuk elérni, sikertelenül.
Sok háziorvos így is rendelt
Alămureanu Ildikó hétfőn a káosz ellenére nem küldte el a betegeket rendelőjéből. „Elvégeztem a vizsgálatokat, kiadtam a recepteket. Nem tudom, hogy el tudjuk-e számoltatni a szolgáltatásokat, de ha egy hónapig ingyen dolgozom, akkor sem dobhatom ki a betegeket, mert nem lehetnek áldozatai egy nagyon rossz rendszernek. Gondoljunk bele, ezek az emberek fizetnek biztosítást, teljesen jogos elvárás, hogy hozzájussanak a gyógyszereikhez” - magyarázta.
A háziorvos szerint az sem normális, hogy sokan még nem kapták meg az elektronikus azonosítót. „És akkor nem is említettem azt, hogy sokan nem is kapták meg a kártyát. A biztosító úgy tájékoztatott, hogy ebben az esetben az érintettek fognak kapni egy papírt, egy igazolást, amely bizonyítja, hogy biztosítottak. De kíváncsi vagyok, hogy a kártyaolvasó mit kezd ezzel a papírral? Nem tudjuk még, hogyan fog működni a papíros rendszer, mert erre nincs program, nincs pontos tájékoztatás” - magyarázta a háziorvos.
Arra a kérdésre, hogy szerinte a visszaélések megakadályozásáért bevezetett kártyával ki lehet-e szűrni az el nem végzett szolgáltatások elszámoltatását, elmondta, a kérdés másként is feltehető, hiszen sok szolgáltatást a háziorvosok hosszú ideje önkéntes munkaként biztosítanak. A legnagyobb gond az, hogy a biztosító havonta csak bizonyos számú konzultációt engedélyez, a betegek viszont ennél jóval többen vannak.
„A múlt hónapra 420 konzultációt engedélyeztek, tehát csupán ennyit számol el a biztosító, de 580-an igényeltek konzultációt nálam. Nem mondhatom az embereknek, hogy menjenek haza. Ilyen esetekben nem regisztráltam a konzultációt, hogy a beteg ne fizessen érte, és elküldtem szakorvoshoz, ha szüksége volt rá. Ha a kártya miatt még szakorvosi konzultációra sem küldhetjük a betegeket szükség esetén, hát igen, kiszűrjük a visszaéléseket, ami megint törvénytelen” - vázolta a dilemmákat a háziorvos.
Mit mond a biztosító?
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) szóvivője, Mihaela Tănase a Mediafaxnak elmondta, hétfő reggel több mint 70 panasz érkezett hozzájuk a rendszer működésével kapcsolatban, néhányat sikerült orvosolni, mások kiküszöbölése folyamatban van. Felkérte az orvosokat, kórházakat, biztosítottakat, jelezzék a hibákat, hogy minél optimálisabbá tehessék a rendszert.
A CNAS azt állítja, hogy a szerverei működnek, és nem tagadják meg az ingyenes orvosi ellátást azoktól sem, akiknek még nem sikerült hozzájutniuk a kártyájukhoz, ha a számítógépes adatbázisból kiderül, hogy kiállították már számukra az okmányt. Médiabeszámolók szerint viszont több orvosi rendelőtől és kórháztól elküldték a kártya nélkül érkező pácienseket.
A Hotnews hírportál videója szerint a rendszer már április 29-én is akadozott.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár napokban kiadott közleménye szerint körülbelül félmillió személy nem kapta meg az egészségügyi kártyát. Az érintettek esetében a következőképpen járnak el: a szolgáltatók ellenőrzik, hogy fizet-e egészségügyi hozzájárulást az illető, a nyújtott szolgáltatásokat pedig külön monitorizálja a biztosító. Duda Tihamér, a Hargita megyei egészségbiztosító pénztár igazgatója az M1 reggeli műsorában elmondta: a rendszer egy több éves folyamat végpontjaként mostanra készen áll, sőt, az orvosi szolgáltatók három hónapig tesztelhették is a kártyákat. Ha a rendszer akadozik vagy nem használható, a szolgáltatónak lehetősége van 72 órán belül elszámolni a szolgáltatást – tette hozzá Duda Tihamér.
maszol.ro

Akadozik a restitúció Romániában a Mikó-perben született ítélet után
A közalkalmazottak már akkor is félnek visszaszolgáltatni az ingatlanokat, ha az minden jogászi érv szerint törvényes lenne, vélik a szakemberek.
A lozsváron ügyvédek részvételével megszervezett restitúció kerekasztal-beszélgetés legfontosabb következtetései: - a Mikó-ügyben hozott ítélet után a tulajdonjogok visszaállítása akadozik: a közalkalmazottak nem merik adminisztratív úton visszaadni az ingatlanokat - ugyanakkor a bíróságok a restitúciós ügyeket gyakran mondvacsinált kifogásokkal utasítják el - a rendszerváltás utáni időszak jogalkotási ellentmondásai miatt 2,5 millió per folyik Romániában restitúciós ügyek miatt - a 2013-as restitúciós törvényben megfogalmazott szoros határidőket az intézmények nem fogják tudni tartani - a visszaszolgáltatott ingatlanokat megkapó intézmények, szervezetek, egyházak és magánszemélyeknek rendszerint tájékozatlanok azok menedzselését illetően
Sztranyicki: 2,5 millió per van jelenleg folyamatban restitúciós ügyekben
Restitúció tegnap - és holnap? címmel kerekasztal-beszélgetésre kerül sor az ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatos romániai jogszabályi háttérről és joggyakorlatról. A beszélgetés résztvevői: Bányai József ügyvéd (Kolozsvár), Somai László József ügyvéd (Kolozsvár), Bonyhai Eleonóra ügyvéd (Nagybánya), illetve Dr. Sztranyiczki Szilárd, ügyvéd, egyetemi adjunktus. Moderátor: Dr. Kokoly Zsolt, a Sapientia EMTE Jogtudományi Főtanszékének oktatója. A rendezvényre a Sapientia EMTE Erdélyi Magyar Tudományegyetem Magánjogi és Összehasonlító Jogi Intézete, az EME Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztálya, illetve a Erdélyi Magyar Jogászok Társasága (EMJT) közös szervezésében kerül sor.
Sztranyicki Szilárd ügyvéd, a Sapientia egyetemi adjunktusa a földterületek visszaszolgáltatása kapcsán elmondta, hogy Romániában nagyon nehézkes, és messze van a folyamat vége.
Sztranyicki a beszélgetés során kiemelte, hogy a restitúciós folyamatban használt megoldások sem voltak a legszerencsésebbek, mint ahogy az első földtörvény is mutatta. Az ugyanis értékelése szerint egy teljesen hibás koncepción alapult, mert lehetőséget adott arra, hogy ne a régi tulajdonosok földterületét mérjék vissza, hanem akár valaki másnak a birtokát is, ami rengeteg pert eredményezett. Sztranyicki úgy véli, hogy leginkább a jogalkotó bizonytalanságaiban kell keresni ennek az okát.
A forradalom után hozott első földterületekre vonatkozó restitúciós törvény ugyanakkor azt is lehetővé tette, hogy olyanok is kapjanak földet, akiknek sohasem volt (pl. akik a kollektívben dolgoztak, mérnökök, a polgármesteri hivatalok dolgozói), és ezeknek az egykori tulajdonosok birtokrészeiből osztogattak. Ráadásul a visszaadható területet 10 hektár mezőgazdasági területben és 1 hektár erdőben maximalizálták.
Sztranyicki az 1996-os kormányváltást emelte ki, mint fordulópontot: ekkor a 160/1997-es törvénnyel amellett, hogy a fent megállapított maximalizált értékeket megnövelték (mezőgazdasági területek esetében 50, erdők esetében 30 hektárra), lehetőséget adtak arra is, hogy a jogi személyek is – így a közbirtokosságok – kérjék a területeik visszaszolgáltatását.
2000-ben újabb visszaszolgáltatási törvényt fogadtak el, ahol tételesen kimondják azt, hogy teljes visszaszolgáltatásra van szükség, azonban az addig megvalósult visszaszolgáltatások már változatlanul megmaradtak.
A 2013-as törvényben (165/2013) kimondják a természetbeni visszaszolgáltatás elsőbbségét, amelynek értelmében minden közigazgatási egység el kell készítse a saját nyilvántartását, amellyel azonosítja a vissza nem adott területeket. Ez azért volt visszás, mert ahány község, annyiféle módszer alakult ki.
Sztranyicki felhívta a figyelmet arra a tényre, ami sokszor elhangzott az előadás során: a Mikó-ügyben hozott ítélet után a tulajdonjogok visszaállítása akadozik. Ez azért veszélyes, mert – annak ellenére, hogy mindenki tudta, hogy történhettek visszaélések is -, ez a teljes restitúciós folyamatra hatással van: láthatóan lelassult.
Ebben nagy szerepe van annak is, hogy a közalkalmazottak már akkor is félnek visszaszolgáltatni az ingatlanokat, ha az minden jogászi észérv szerint törvényes lenne, mert attól félnek, hogy emiatt börtönbe kerülhetnek - így adminisztratív úton akadályozott a visszaszolgáltatás.
Sztranyicki szerint az is problémás, hogy szerinte a visszaszolgáltatott tulajdonra vonatkozó jogcímeket a bíróságok mondvacsinált okokra hivatkozva semmisítették meg, és negatív hozzáállást tanúsítanak ezekkel az ügyekkel szemben.
Sztranyicki kiemelte, hogy ez a jelenség – helyi szinten hangsúlyosabban -, befolyásolja a restitúciós folyamatot. Ezzel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy mindenkinek a saját szintjén kell megvívnia a harcot, hogy folytatódhasson a restitúciós folyamat.
Somai László József kolozsvári ügyvéd szerint a restitúcióra vonatkozó döntések Romániában nem a belpolitikai akarat nyomán születtek, hanem külföldi nyomásra. Éppen ezért születtek olyan jogszabályok, amelyek az ingatlanok esetében lehetővé tették, hogy eladják azokat az állami fenntartók. Somai kiemelte, hogy sokkal nagyobb esély van olyan nagy és összefüggő tulajdonok visszaigénylésének a sikerére – amiket rendszerint egyházak vagy arisztokrata családok birtokoltak -, mint a kisebb parcellák visszaadására, mert rendszerint ezeket a vagyonokat nem darabolták fel, nem adták el.
Somai elmondta, hogy az ingatlanok visszaszolgáltatása 2001 után indult meg, azonban kezdetben csak azok kapták vissza a tulajdonukat, akik bérlőként éltek saját egykori tulajdonukban, és csak azt a helyiséget kapták vissza, ahol éltek.
Szerinte a 2013-as restitúciós törvényben megfogalmazott szoros határidőket az állami intézmények nem fogják tudni tartani, ezért az a legvalószínűbb, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően sürgősségi kormányrendelettel meg fogják hosszabbítani a kiszabott határidőt.
Somai szerint a visszaszolgálási bizottság érezhetően az egyházak ellen dolgozik, néha olyan jellegű kifogásokat fogalmaznak meg, amelyeket hihetetlennek értékelt. Erre példaként azt hozta fel, hogy egyik perében nem akarták elismerni, hogy az Erdélyi Unitárius Egyház azonos az egykori Magyarországi Unitárius Egyházzal.
Bányai József kolozsvári ügyvéd is arra panaszkodott, hogy a restitúciós ügyek kapcsán ügyvédként sokszor tapasztalt a tárgyalótermekben negatív hozzáállást a bíróság részéről, valamint arra is, hogy gyakran születnek ellentmondó bírósági döntések is, amikre szerinte maga a jogalkotó is sok lehetőséget adott.
Korábban bányai álláspontjáról itt írtunk: Bányai József: akár le is állíthatják a romániai restitúciós folyamatot? Bonyhai: a gyergyószárhegyi és a marosvécsi kastélyok visszaadása szerencsés eset
Bonyhai Eleonóra nagyváradi ügyvéd az egykori erdélyi arisztokrácia tulajdonának a visszaszolgáltatása kapcsán úgy értékelte, hogy a 2006 és 2009 közötti időszak volt a legeredményesebb. Két sikeres ügyet emelt ki előadásában: a gyergyószárhegyi és a marosvécsi kastélyok visszaadását az egykori tulajdonosainak.
Elmondta, hogy ezek az esetek annak ellenére szerencsésnek számítanak, hogy az ingatlanok visszaadáskor siralmas állapotban voltak - mert legalább létező ingatlanokról volt szó, amelyek tető alatt voltak.
Bonyhai elmondta, hogy az így visszaszolgáltatott ingatlanok nagy része műemléknek számít, ami körülményessé teszi a felújításukat, és a legtöbb családnak nincs is pénze arra, hogy magánvagyonából finanszírozza. Bonyhai elmondta, hogy a műemlékekre vonatkozó rendelkezések szerint azok eladása esetén az államnak elővásárlási joga van, és a tulajdonosokat karbantartási, állagmegőrzési, konszolidálási, restaurálási és értékmegőrzési kötelezettségeik vannak.
A gyergyószárhegyi kastélynak a tulajdonosok közötti vita miatti bezárása kapcsán Bonyhai felvetette a kérdést, hogy egy A kategóriájú, regionálisan kulturális, turisztikai stb. jelentőséggel bíró ingatlan bezárása mennyire problémás, tekintve, hogy emiatt a környék turisztikai vonzereje is csökkenhet. Azonban Bonyhai azt is kiemelte, hogy azokban az államokban, ahol van nyitvatartási kötelezettség, ott az állam megfelelő mértékben támogatja a tulajdonosokat, és lehetőséget biztosít nekik a működtetésre. Bonyhai kiemelte, hogy a legújabb rendelkezések szerint Romániában is van lehetőség támogatást kérni az ilyen jellegű felújításokra.
Bonyhai egy másik problémáról is beszélt: az ingatlanokat megkapó intézményeknek, szervezeteknek, egyházaknak és magánszemélyeknek a tájékozatlanságát arra vonatkozólag, hogy hogyan kellene ezeket menedzselniük. Itt elmesélte, hogy a teológia tanszéken például javasolták már, hogy készítsék fel erre a hallgatókat, és 2015 októberéig meg fog indulni a megfelelő képzés.
F. J.
Transindex.ro

Kultúra, történelem és szórakozás a Festum Varadinumon
A Nagyváradon már harmadik napja zajló Festum Varadinum ünnepségsorozatban számos olyan rendezvény kapott helyet, amely a legszélesebb érdeklődési körűek igényeihez is igazodik. A nagyváradi kulturális fesztivál szerda–péntek közötti időszakában hangsúlyosan megjelenik kultúránk, művészetünk és történelmünk is, ugyanakkor több különleges szórakoztató programra lehet készülni. Alább a fesztivál május 6–8. közötti rendezvényeit foglaltuk össze.
Kristófi János emlékkiállítás
Május 6-án, szerdán 14 órakor Kristófi János világhírű nagyváradi festőművész (1925–2014) munkáiból nyílik kiállítás a nagyváradi városháza dísztermében.
Kristófi János (Monospetri, 1925. december 15. – Nagyvárad, 2014. január 5.) világszinten elismert festőművész. Középiskoláit Kolozsváron végezte, a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett rajztanári oklevelet (1954). A Népi Művészeti Iskola tanára Nagyváradon nyugalomba vonulásáig (1955-88). Feleségével, Hoványi Judit szobrász-keramikus művésznővel rendezett első közös kiállítása (1958) óta tevékeny részt vett a város művészeti életében. Tájképein Nagyváradot örökítette meg. Elkészítette Bartók Béla, a nagyváradi Bihari Sándor zeneszerző s a közművelődés mecénásaként ismert Nicolae Jiga arcképét. Feleségével közös „családi kiállítása” volt Bécsben és Leidenben (1988), Miskolcon (1990), Győrben , Budapesten (1991) és Szolnokon (1995).
Kristófi János világszerte ismert festőművész 1954 óta élt Nagyváradon, ahol harminc éven át a Városi, majd a Művészeti Népiskolában nemzedékeket oktatott. Tíz gyermeke született. Mindegyiküket a katolikus hit szerint nevelte az életre, van köztük festő, énekes, fotós, orgonista, jogász, mérnök és orvos is. „Igazi nagyváradi festő lett, a klasszikus váradi festők (Baráth Móric, Balogh István, Tibor Ernő, Leon Alex, Mottl Román, Miklóssy Gábor, Tompa Mihály stb.) utóda és kortársa, a város hűséges polgára és krónikása egy személyben” – írta róla Banner Zoltán Békéscsabán élő művészettörténész. 2011-ben Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
Kiállítások, könyvbemutatók, istentisztelet
16.30-kor Wagner Péter képzőművész egyéni kiállítását nyitják meg a Kanonok sori Tibor Ernő Galériában, 17.00 órától emlékműsor Mécs László premontrei kanonok, költő, lapszerkesztő, előadó születésének 120 évfordulója alkalmából a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum dísztermében. 17.45-kor Szilágyi Aladár: Mit akartak ezek a magyarok?- Beszélgetések kortárs történészekkel Holnap /Kulturális Egyesület, Nagyvárad, 2015/ – könyvbemutató az Ady Endre Líceum dísztermében, Szilágyi Aladár beszélgetései a Szacsvay Akadémia történelmi előadássorozatának 2014-es előadóival, bemutatja Szűcs László, a kötet szerkesztője és az Erdélyi Riport, valamint a Várad művelődési folyóirat főszerkesztője.
18.00 órától ünnepi istentisztelet a nagyváradi evangélikus templomban, igét hirdet Szabó Szilárd dombóvári evangélikus lelkész, előadást tart Balczó András evangélikus olimpikon; közreműködnek az evangélikus óvoda gyermekei, valamint Lucian Malița hegedűművész és Thurzó Sándor József brácsaművész. Az Ady Endre-gimnázium dísztermében 18.30-kor kezdődik a Szacsvay Akadémia történelmi előadása A török kiűzése Magyarországról (1683-1718) és az ország jövőjének tervezésecímmel, előadó: Gebei Sándor egyetemi tanár (Eger), az MTA doktora.
19.00 órától Operett express – Bozsó József és Teremi Trixi budapesti színészek előadása. Elhangzanak világhírű operett melódiák Kálmán, Eisemann, Huszka, Fényes, Szenes, Lehár operettjeiből. Helyszín: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházának díszterme (Partium Keresztény Egyetem)
Történelmi konferencia: „Várad, Erdély kapuja...”
Május 7-én, csütörtökön 10 órakor „Várad, Erdély kapuja...” Nagyvárad történelmi szerepe a fejedelemség korában címmel történelmi konferencia kezdődik nagyváradi városháza dísztermében.
A Festum Varadinum tavalyi rendezvénysorozatába beillesztett történelmi konferencia nagy sikert aratott, hiszen olyan, nemzetközileg is elismert szakemberek jöttek el előadni, akik kétségtelenül a történész szakma elitjéhez tartoznak. Nincs ez másképp idén sem, értékes és várhatóan rendkívül tartalmas értekezések hangzanak el, melyeknek középpontjában Nagyvárad, illetve a város középkori szerepének fontossága áll.
A konferencia részvevői és előadásaik címei: Oborni Teréz tud. főmunkatárs, kora újkori témacsoport vezető, MTA BTK, Történettudományi Intézet: Szapolyai János és a váradi béke; Gálfi Emőke tud. kutató (EME Kolozsvár): Izabella királyné várospolitikája: Gyulafehérvár és Várad; Bogdándi Zsolt tud. kutató (EME Kolozsvár): A váradi hiteleshelyek 16. század második felében; Mátyás-Rausch Petra tud. munkatárs, MTA BTK Történettudományi Intézet: A belényesi rézbányászat helye az Erdélyi Fejedelemség ércbányászatában 1571 és 1613 között; Emődi Tamás műemlékvédelmi szakmérnök, Nagyvárad: Az erdélyi fejedelmek nagyváradi palotája; Jeney-Tóth Annamária egyetemi docens, Debreceni Egyetem: Ifj. Rákóczi György váradi udvartartásának kezdetei (1638-1640-1642), Sudár Balázs tud. főmunkatárs, MTA BTK Történettudományi Intézet: A váradi török tartomány első évei (1660–1665).
Szent László öröksége
Ugyancsak 10 órakor kezdődik az a program, melynek keretében Bihar megye magyar szociális intézményeiben nevelkedő gyermekek ismerkednek Nagyváraddal és Szent László királlyal a római katolikus székesegyházban, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban és a nagyváradi várban. 11 órától Nyitott kapuk – iskolanap a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban, 13 órakor Varadinum Junior: „Sötét és semmi voltak...” – világosság és sötétség ellentéte a művészetben – irodalmi műhely a Mihai Eminescu Főgimnázium dísztermében, ugyanitt 14 órától: „Aki fényt hagyott maga után...” – magyarok a fény történetében. 17 órakor Ólomkatona címmel díjkiosztóval egybekötött kiállítás nyílik a Gyermekpalotában. 18 órától ünnepi istentisztelet nagyváradi unitárius templomban, igét hirdet Nt. Gyerő Dávid lelkész, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője, fellép a nagyváradi Kántorok Kórusa, majd szeretetvendégség következik.
19 órakor kezdődik Koncz Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, színházi rendező, érdemes művész Gyorsvonat című önálló estje a a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban.
A Kossuth-díjas színész-rendező kedvenc költőitől, íróitól válogat verseket, novellákat, részleteket életszemlélete bemutatására. Hitet tesz az igaz emberség, a humánus együttélés és a munka, a teljesítmény elismerése mellett. Persze mindezt remek írások tükrében, a rá jellemző őszinteséggel, vonzó férfiassággal teszi.
Történelem és irodalom
Május 8-án, pénteken 16 órakor tartják meg a Varadinum történelmi verseny megnyitóját. Az Ady Endre Elméleti Líceum dísztermében zajló vetélkedő címe: Nemzetközi kapcsolatok a XIX. század végén a XX. század elején. Az első világháború. A megmérettetés 9-én, szombaton 9 órakor folytatódik ugyanott.
18 órakor Dukrét Géza helytörténész, a Partiumi Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke új kötetét, mely az Adalékok Siter történetéhez címet kapta. Helyszín: a Lorántffy Zsuzsanna Egyházi központ múzeumterme. 19 órától Szabó T. Anna költő, műfordító szerzői estjére kerül sor teleki (ma Primăriei) utcai Illyés Gyula Könyvesboltban.
A Lotus Centerben 19.30-kor kezdődik a közismert magyarországi együttes, a HoneyBeast koncertje.
A Honeybeast egy magyar, elektronikus pop-rock zenét játszó együttes, mely ezen a néven 2011-től működik, bár történetét – némileg eltérő formációban és néven – 2005-ig vezeti vissza. Első nagy sikereit az együttes 2010-ben érte el, majd a 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi válogatójának szereplőiként szereztek országos ismertséget.
Metropol koncert pénteken
A Festum Varadinum egyik kiemelt programja a Nagyváradi Állami Filharmóniában 20.30 órakor kezdődő Metropol koncert.
A nagyváradi rockegyüttes 1968-ban alakult és legendás karriert futott be. Mind a váradiak, mind az erdélyi rockkedvelők kellemes nosztalgiával gondolnak vissza a Metropol koncertjeire, ezért a mai napig nagy népszerűségnek örvendő csapat fellépései garantált felüdülésnek, felhőtlen szórakozásnak számítanak.
maszol.ro

"Világom a Székelyföld"
Sz. Kovács Géza tárlatáról
Új tárlat látogatható a marosvásárhelyi Bernády Ház földszinti galériáiban: ezúttal Sz. Kovács Géza segesvári képzőművész festményekben és grafikákban gazdag kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők, amely szépszámú közönség jelenlétében nyílt meg a múlt héten, csütörtök délután.
A tárlatnyitó első momentumaként Ritziu Ilka-Krisztina énekelt magyar népdalokat, ezt követően Nagy Miklós Kund, a kiállítás méltatója szólt az egybegyűltekhez.
– Erdélyország itt van körülöttünk, és ez Sz. Kovács Gézának is köszönhető. Ötven évvel ezelőtt végezte el Kolozsváron a képzőművészeti főiskolát – amit most itt elénk tár, abban több mint fél évszázados munkássága benne foglaltatik. Stafétaszerűen "adják át" egymásnak a Bernády Ház földszinti galériájának termét a nagy erdélyi festőművészek: nemrég zárult a Bordi András-emlékkiállítás, Sz. Kovács Géza pedig Bordi András tanítványa volt. Noha a marosvásárhelyi festőiskola jelentős képviselője, már több évtizede Segesváron él. Ő A segesvári festőművész. Jelen tárlatán két arcát mutatja meg: az egyik teremben az Erdélyország természeti szépségeit megörökítő, az évszakok változásait idevarázsoló színpompás pasztellek láthatók, a másikban grafikusi énjének alkotásait tekinthetjük meg. Felbontott világot tár a közönség elé, alkotóelemei között a népi építészet és a vidéki élet különböző kellékeit, mindennapi eszközeit is megtalálhatjuk. Ugyanakkor az a modernség, amelyet a képek sugallnak, úgy, hogy közben a mély gyökerekhez, a hagyományokhoz való ragaszkodást is hirdetik, egyedülálló és újdonságot sugalló. Nagyon erősek a Segesvár magyar művészeti életében mindmáig igen aktív, jelentős szerepet vállaló festőművésznek az Erdély pusztuló falvait megragadó alkotásai.
Ritziu Ilka-Krisztina rövid műsorát követően, a tárlatnyitó ünnepség záróakkordjaként az alkotó szólt a közönséghez. – Világom a Székelyföld, művészetem belőle áll és táplálkozik. Lehet, sokaknak korszerűtlennek tűnik a festői világom, de ami igaz, az mindig korszerű marad, ami valóban érték, az mindörökké aktuális. Ezek a festmények a falak között élő ember közelébe hozzák a természetet, a grafikáimban pedig az elődeink által használt, számukra szinte szakrális jelentéstartalommal bíró eszközök inspiráltak. Mindenki az ősi, a természethez közeli élet sugallatát keresi, és ameddig ez ihlet minket, addig boldogok lehetünk – mondta Sz. Kovács Géza Marosvásárhelyen.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Képzőművészet és irodalom Jánosi Andreával
Gyakran szóba kerül mostanság Jánosi Andrea neve különböző kiadványok kapcsán: az ő illusztrációi díszítik a Kincses Képeskönyv sorozat köteteit (Marosvásárhely, Kolozsvár, Visegrád stb.), a Kányádi Sándor fordításában megjelent Volt egyszer egy kis zsidó című jiddis népköltészeti válogatást, Markó Béla Hasra esett a Maros, valamint Szőcs Géza Ha polip szuszog Kolozsvárott című művét is. Ezekben az esetekben kétségtelenül a szövegek voltak előbb, azokat gondolta tovább az illusztrátor-grafikus, és álmodott izgalmas világokat köréjük, melléjük.
Az Irodalmi Jelen íróműhelye keretében kicsit más helyzet állt elő: a részt vevő fiatalok egyik alkalommal azt kapták feladatként Varga Melindától, hogy Jánosi Andrea festményei alapján írjanak verseket vagy novellákat – kedvükre választhattak a művész álmai ihlette alkotások közül, amelyeket korábban a Korunk Stúdiógalériában és a Kaja Tanyában tárt az érdeklődők elé. A tizenöt-húsz fős csapatból öten olvasták fel hosszabb-rövidebb terjedelmű szövegeiket hétfőn este a Bulgakov kávéház emeletén, a nyolcadik íróműhely keretében – Varga Sándor-György, Sárkány Tímea, Gábos Dezső, Gotha Róbert Milán és Gere Dóra –, sajátos példáját adva annak, miként hathat a képzőművészet az irodalomra.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Kötélidegek és tojástánc
Minden összejött! – szoktuk mondani elkeseredett lelkiállapotunkban, és bizonyára így sóhajtunk fel Kolozsvár utcáit szelve. Nem is olyan rég, amikor még a hepehupás, több évtizedes aszfaltot koptattuk, vágyakozva gondoltunk a tőlünk néhány országhatárral nyugatabbra levő, Kolozsvárhoz hasonló települések bőrsima útjaira, rendezett arculatára, zökkenőmentes közlekedésére. Aztán Kolozsvárnak is felvirágzott a napja, itt is elkezdték végre javítgatni az utcákat, városi tanácsi határozat született a különböző kábelek föld alá való helyezéséről, illetve a belvárosban levő (műemlék) épületek felújításáról.
Nagyon nehezen indultak be ezek a munkálatok, és meglehetősen kaotikusan zajlottak. A Horea úton például a villamossínek cseréje miatt két-három évvel ezelőtt felásták az utcát teljes hosszában. A síncsere lezajlott, tavaly pedig az illető EU-s projektnek eleget téve útburkolat-javítás címen gyorsan megint felásták az utca egyik felét. A tavalyi több hónapon át tartó munkálatok után a gödröket betömték, de aszfaltburkolat csak imitt-amott készült el. Idén felásták az utca másik felét is, tovább lehetetlenítve el az amúgy is zsúfolt közlekedést. A Király (I. C. Brătianu) utca javítása tavaly október elején kezdődött el, amikor tudnivaló, hogy Kolozsváron elég csapadékos az ősz, és hamar beáll a hideg. Az önkormányzat akkor azt ígérte: hat-nyolc hét alatt teljesen felújítják az utat.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsváron a legjobb „magyarosok”
Első ízben ad otthont Kolozsvár az Apáczai Csere János magyar nyelv, irodalom és kultúra nemzetközi tantárgyversenynek.
A nyolcadik kiadásához érkezett, a tanügyminisztérium égisze alatt – és a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség szervezésében – zajló rangos megmérettetésen Szerbia, Szlovákia, Ukrajna, Magyarország és Románia 12–18 fős küldöttsége vesz részt: 7–12. osztályos tanulók, az országos magyar nyelv- és irodalomversenyek legjobbjai. A zsűritagok – egyetemista és iskolai tanárok, színészek – szintén több országból érkeznek.
Szabadság (Kolozsvár)

Gyújtópontban – Alverna: egykor rendház és zarándokhely, ma romhalmaz
Mi is az Alverna? – teszik fel sokan a kérdést ma is, kolozsváriak is.
A név ismerős, kiderül, hogy egy utca Kolozsvár déli részén, a Györgyfalvi negyedben. Csak ennyi lenne? Régi kolozsváriak számára szinte fogalom: emlékekhez kapcsolódik, egy egész területet is megjelöl, amely valamikor kirándulóhely volt, jóval korábban pedig zarándokhely. Ugyanakkor épület, nem akármilyen: 1929-ben egy ferencrendi házfőnök hatalmas kertet vásárolt itt, majd rendházat és templomot építtetett, hogy legyen ahol megpihenniük a nyomdában ólommal dolgozó szerzeteseknek. Majd az egész területet kisajátította az állam, az épület a növényvédelmi kutatóállomás birtokába jutott. Az évek során több intézmény vált úgynevezett adminisztrátorrá, ami megnehezíti a visszaszolgáltatási eljárást, amelyet közel két évtizede elindított a tulajdonos ferences rend.
Az Alverna szinte fogalommá vált a régi kolozsváriak számára, és sok mindent jelentett, sok mindennel társították az érdekes, idegen hangzású, mondhatni érthetetlen megnevezést. A jártasabbaknak, vagy a környéken lakóknak a város déli, délkeleti szélét jelentette, azon túl már megnyílt a kilátás a Békásra, el lehetett tekinteni a feleki tévétorony irányába, vagy kicsit arrébb Györgyfalva erdőire, de még előtte a borháncsi domboldalra is. A környék tiszta volt és csendes, friss levegőjű, a felfele kanyargó kis utcán takaros házak nagy kertekkel, tavasszal bőségesen termő eperültetvényekkel. És ez mind az Alverna volt – a kertváros jellegű terület a város „kijáratánál”. Voltak továbbá, akiknek az Alverna a régi épületet jelentette a kis utca legtetején, a növényvédelmi kutatóállomást, ahonnan jó fajtájú növénymagvakat lehetett vásárolni: régi ház az Alverna utca egy szám alatt. Ma pedig sokan kíváncsian rákérdeznek a névre, ha hallják, hogy mi is az Alverna? A név mögött múlt van, megismerésre érdemes történet és történelem, amelyből kiviláglik: Kolozsvár említett területén egy ferences testvér jókora kertet vásárolt 1929-ben, ahová rendházat és templomot építtetett, hogy legyen hol megpihenniük a szerzeteseknek. A valamikor szép, kényelmes ház mára romhalmazzá vált, és a visszaigénylés évtizedekbe nyúló, ma is tartó procedúrája csak tovább omlasztja az épületet.
Közel laktunk az Alvernához gyerekkoromban, talán ezért is jelent többet, hangzik ismerősebben a név, a pontos jelentés helyett azonban szintén emlékképeket idéz. Azon a környéken csak házak voltak, a tömblakóknak előkelő, irigylésre méltó vidék. Mert volt udvar nagy diófával, vendégfogadó kutyával, és a ház(ak) mögött messzire nyúló kertben lehetett gazdálkodni, kertészkedni. Piacon szerzett ismeretség révén is ide jöttünk ki egy családi házhoz igazi helyi epret vásárolni, amolyan szedd-magad akcióban: segítettünk a néninek, szedtük, töltögettük a kosarakat és vedreket friss érett eperrel, az Alvernán. Pontosabban az Alverna utcában, amelynek ma is ugyanez a neve, csak a környéke változott, alakult át: a terjedelmes kertek beépültek, a kis házak kibővültek, a forgalom zsúfolt, jellemző a városra, amely egyre terjeszkedett és túlnőtt az Alvernán.
Az új épületek sokaságában az Alverna utca egy szám alatti nagyobb épületegyüttes is mintha még roskadozóbb lenne, hangsúlyosabb és egyben szomorúbb látvány az omladozó vakolat, egyre nagyobb helyeken „kilátszó” téglafal, kopott és repedezett ablakkeretek, már szinte veszélyesnek tűnő teraszok a tulipánmintás kovácsoltvassal. Mert úgymond terepszemlére mentünk a szerkesztőségből az Alvernára, az utca legtetején álló egykori ferences rendházhoz, hogy felmérjük, mivé lett az épület és a hely, amely a vidék nevét adta. Útközben kiderült, Laci bácsi ide járt vetőmagokat vásárolni, egyik kolozsvári útitársunk pedig, aki fotózni kísért el, nem ismerte a vidéket meg az épületet, elnevezését és jelentését sem. Mai állapotában az épület nem árulja el, hogy valamikor itt templomot szenteltek, amely a ferencesek számára épített rendházzal együtt, búcsújáró hely volt a híveknek meg az erre kiránduló kolozsváriaknak is. Az épület mai leromlott állapota ellenben rengeteget elmesél arról, hogy milyen zaklatottan, hányatottan telhettek az elmúlt évek, évtizedek.
ÚJVÁRI ILDIKÓ
Szabadság (Kolozsvár)

Katolikus Nőszövetségek találkozója Kolozsváron
2015. április 20-22 között került sor Kolozsváron az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesülete lelkigyakorlatos napjaira, melyen 31 nőszövetség közel 130 tagja, illetve 21 lelkipásztor vett részt. A találkozón szép számban vettek részt a nagyváradi római katolikus egyházmegyéből a zilahi Árpádházi Szent Erzsébet Nőszövetség tagjai, Ft. Sövér István plébános vezetésével, Nagyváradról, a várad-olaszi Szent Rita, valamint a várad-velencei Lisieux-i Kis Szent Teréz Nőszövetség tagjai Ft. Kiss Albert várad-olaszi plébános, kanonok vezetésével.
A találkozó mottója: Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szeretlek benneteket (Jn 15,12)
A lelkigyakorlat a rendező, kolozsvári Szent Mihály Nőszövetség dísztermében zajlott le. Az egybegyűlteket Fábián Mária az E.R.K.N.E. elnöke köszöntötte, aki tolmácsolta Exc. Jakubinyi György érsek úr üdvözletét, majd, felolvasta Ft. Tamás József segédpüspök illetve Ft. Pék Sándor esperes leveleit, melyben köszöntötték a lelkigyakorlat résztvevőit. Ft. Kovács Sándor fő esperes a Fórum lelki vezetője köszöntő beszédében kiemelte a nők szerepét korunk társadalmában, a családban, mint ahogy Márton Áron püspök is kihangsúlyozta: a család az amelyből az élet fakad, itt sűrűsödik össze az emberiség összes öröme és bánata, a család biztosítja, hogy erős, alkotóképességű emberek nevelkedjenek. A család felbomlása a társadalom hanyatlásához vezet, ilyen körülmények között a nőknek különösen nagy felelősségük van. Az ő tevékenységük befolyással van azonban nemcsak a családra, hanem az egyházra és egész közösségünkre. Ferenc pápa is beszédeiben kihangsúlyozza a nők szerepét mondván, hogy a nők mindennapi munkája befogadóvá teszi társadalmunkat, steril az a világ melyből a nőket kirekesztik.
A Báthori István Líceum diákjai Vincze Csilla tanárnő vezetésével, nagy sikert aratva, válogatást mutattak be Petőfi Sándor családdal kapcsolatos verseiből.
A lelkigyakorlaton a résztvevők Ft. Nagy József csíkcsicsói plébános értekezését hallgatták meg melyben az összejövetel mottójából kiindulv szeressétek egymást , amint én szeretlek benneteket Jn. 15,12- a család mai szerepéről értekezett, a családról melyre a szeretet fénye kell ragyogjon, a családról mely melegség, szeretet, közös asztal és valaki ,aki vár ha hazatérünk. Saját tapasztalatait elevenítette fel édesapja, édesanyja gondos szeretete védte Őt egész eddigi élete alatt. Bemutatta a házas hétvége mozgalmat mely Spanyolországból indult ki és terjedt el egész Európában, Magyarországon 2001-től tartanak ilyen rendezvényeket Erdélyből mintegy 500 házaspár a tagja, egyházközségükben Csíkszépvizen tartottak házas hétvégét legutóbb, melyen 16 házaspár vett részt, melynek célja volt tudatosítani a szeretetet mely a család fundamentuma, a család az első hely ahol megtanulunk beszélni, kommunikálni, imádkozni a hely ahol szeretetben neveljük gyermekeinket. Homa Ildikó szociális testvér Kötetlenül elköteleződve című előadásában a családos találkozókról értekezett a Szent Mihály plébánián. Ft. Illyés Csaba Nagykárolyi plébános „Nagyobb boldogság adni, mint kapni”( Ap.Cs 20,35) címmel értekezett rámutatva, hogy korunkban elhatalmasodott az önzés a pillanatnyi élvezetek hajhászása, a kapzsiság, a földi gyarapodás elsődlegessége, eltévelyedés a hittől, sokszor fordulunk el a segítséget kérőktől. A hívő ember Krisztus nyomában kell járjon, mert az Ő szeretete nélkül nem tudjuk gyakorolni az irgalmasságot mely Krisztus közelségéből fakad.
A Fórum résztvevői közösen imádkoztak Isten szolgája Márton Áron boldoggá avatásáért. A Szent Mihály templomban nagysikerű koncertet tartott a Szent Cecília kórus és zenekar dr. Potyó István vezényletével. A lelkipásztorok tanácsainak meghallgatása után a záró szentmisén vettek részt melyen szentbeszédet Ft. Kiss Albert várad-olaszi plébános mondott. A következő találkozó, lelkigyakorlat színhelye 2015 szeptemberében Nagyvárad lesz, ahol a nőszövetségek elnökei és lelki vezetőik vesznek részt.
Fleisz Judit, a nagyvárad-velencei Lisieux-i Kis Szent Terez Nőszövetség elnöke
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Hazaszeretet haza nélkül
Lőrincz György Székelyudvarhelyen élő író, szociográfus, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány kuratóriumának elnöke volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya kedd esti, kolozsvári rendezvényének vendége.
Az író elmondta: nem a bonyolultságra törekszik, hanem olyan történeteket igyekszik írni, „amelyeket megértenek, akik kicsit is tudnak olvasni”. Az alkotó legújabb írásaiból olvasott fel a kolozsvári irodalomkedvelőknek, a közönség soraiból érkező kérdésekre pedig rendre egy-egy írás felolvasásával válaszolt.
A beszélgetést moderáló Egyed Emese kolozsvári költő, egyetemi tanár úgy értékelt, Lőrincz György szövegeinek állandó jellemzője a példázatosság. Hozzáfűzte: Flaubert, Móricz és Tamási Áron jutott eszébe ezekről az írásokról, ugyanakkor tetten érhető a tanítvány szabadsága, újításra való hajlama is. Lőrincz György ugyanakkor elárulta, egyik visszatérő témája a hazaszeretet, majd felolvasta azt az írását, amelyben arra reflektál, hogy – mint az erdélyi magyaroknak általában – az állam, amelyben él nem a hazája, a hazája, amelyet szeret pedig nem az országa.
Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány vezetője ugyanakkor sikerként számolt be az alapítvány tevékenységéről, amely az erdélyi irodalom legjelentősebb alkotóinak köszöntése, az életműdíjak kiosztása mellett az ígéretes pályakezdőket és az erdélyi irodalom népszerűsítését elősegítő magyarországi szakembereket is évről évre díjazza. Mint részletezte: az alapítvány egyik sikere, hogy Székelyudvarhelyen felállították a Sütő András-szobrot.
Arra a kérdésre, hogy milyen a viszonya a szülőfalujával, egy újabb írását olvasta fel, amelyben elhangozott, régen a szülőfalujában az adott szónak nagyobb becsülete volt, mint a földnek. Az író ugyanakkor a jelenkori társadalmat is bírálta.
„Az emberek alig várják, hogy egymásról rosszat mondjanak, lehet valakinek bármennyire tiszteletre méltó élete, elég, ha ellop egy körömvágót: meg lesz bélyegezve” – magyarázta. Ugyanakkor kifejtette aggodalmát a székelyföldi falvak elnéptelenedése miatt. „Nagyon nagy gondok lesznek, kiürültek a falvak, nincsenek emberek, nincs fiatalság. Ijesztőek a perspektívák, az otthon maradt fiatalok zöme minimálbéren él, nem lesz majd nyugdíjuk sem” – mutatott rá Lőrincz György.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Pereskedésre szólítja a kolozsváriakat a Muszáj
A többnyelvű kolozsvári helységnévtáblákért indított perbe való belépésre szólítja fel a kincses város lakosait a Musai-Muszáj kezdeményező csoport.
Amint arról írtunk, a civilek februárban indították útjára az 1000 per tavasza nevű akciósorozatot, amiből egy hónap van hátra. Ezalatt a kezdeményezők azt szeretnék elérni, hogy Kolozsvár minél több lakosa csatlakozzon hozzájuk.
Az eljárást a Kolozsváron bejegyzett Minority Rights jogvédő egyesület kezdeményezte azt követően, hogy a táblabíróság elutasította az Európai Magyar Emberjogi Alapítvány korábbi keresetét azzal az indokkal, hogy a Hollandiában bejegyzett alapítványnak nincs joga Romániában pereskedni.
Szőcs Izabella, az alapítvány jogi képviselője kiemelte, a felperesként való csatlakozás nem kerül pénzbe, és jogi következményei sincsenek az aláíróra nézve. „Ugyanakkor ez most a leghatékonyabb módja annak, hogy bárki hozzájáruljon a többnyelvű városnévtáblák kihelyezéséhez. Az ügyhöz történő felperesként való csatlakozás azért kiemelten fontos, mert így a bíróság meggyőződhet az ügy példátlan mértékű közösségi támogatottságáról” – írják.
Krónika (Kolozsvár)

A Nemzetpolitikai Kutatóintézet gyakorlatilag azt mondja, hogy a Velencei Bizottság elnöke elbaltázta
Aeurópai kisebbségvédelmi ellenőrző mechanizmusok működtetését és hatékonyságát gyengítik a Velencei Bizottság elnökének a kolozsvári kisebbségvédelmi konferencián tett megállapításai – állítja elemzésében a magyarországi Nemzetpolitikai Kutatóintézet. Az elemzés annak kapcsán született, hogy április 30-án, Kolozsváron a Külügyminisztérium (MAE) és a Babes-Bolyai Tudományegyetem szervezésébe kisebbségi konferenciát tartottak, amelyen részt vett Gianni Buquicchio, az Európa Tanács Velencei Bizottságának elnöke is, aki igencsak elismerően beszélt a romániai kisebbségvédelemről, modellértékűnek nevezve azt. A konferenciát abból az alkalomból tartották, hogy Románia húsz évvel ezelőtt ratifikálta az Európa Tanács keretében kidogozott és elfogadott Keretegyezményt a Nemzeti Kisebbségek Védelméről.
A kutatóintézet megállapításai szerint a többség-kisebbség közötti rendszeres és mindennapos konfliktusoktól terhelt román kisebbségvédelmi „modell” a legkevésbé sem nevezhető mintaértékűnek, a kolozsvárihoz hasonló konferenciák a valóság palástolásával csak csökkentik a megoldás esélyeit.
“Meglátásunk szerint a konferencia megszervezésének körülményei, valamint az ott elhangzottak meglehetősen jól illusztrálják Románia kisebbségpolitikáját: miközben a román külügyminiszter modellértékűnek nevezte az ország kisebbségekkel kapcsolatos politikáját és hangsúlyozta, hogy annak lényege az érdekeltek bevonása a döntéshozatalba, a konferenciára meg sem hívták az ország legnagyobb nemzeti kisebbségének érdekvédelmi szervezetét, az RMDSZ-t. Hasonlóképpen nem küldtek meghívót a román állam kisebbségkutatással foglalkozó tudományos kutatóintézetének, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézetnek sem. A konferencián felszólalt Gianni Buquicchio, az Európa Tanács (ET) független alkotmányjogászokból álló tanácsadó testületének, az ún. Velencei Bizottságnak az elnöke, aki – mielőtt a BBTE díszdoktorává avatták – kifejtette: bár az általa vezetett intézménynek nem feladata az egyes országok kisebbségvédelmi rendszerének monitorizálása, úgy tapasztalta, hogy Románia kiemelten figyel a Keretegyezménynek és más nemzetközi dokumentumoknak a betartására” - írják az elemzésben.
A kutatóintézet szerint Gianni Buquicchio helyesen állapította meg, hogy a Velencei Bizottság tevékenységének homlokterében nem a kisebbségvédelem áll, ugyanakkor komoly kérdéseket vet fel az a megállapítása, hogy Románia példaértékűen figyel a vállalt nemzetközi kötelezettségei betartására. Az Európa Tanács keretében két, a kisebbségek védelmével foglalkozó egyezmény is született, a Keretegyezmény mellett a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartáját is ratifikálta Románia. Ezek betartását külön erre a célra felállított bizottságok ellenőrzik, ezért szokatlan diplomáciai megoldásnak számít, hogy a Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága előadói minőségben nem képviseltette magát az általa ellenőrizendő egyezményről szóló konferencián, a Velencei Bizottság elnöke pedig – mintegy átvéve a Tanácsadó Bizottság szerepét –, sarkos véleményt fogalmazott meg az egyébként szűkebb szakterületén kívül eső kérdésben.
“Amennyiben a Tanácsadó Bizottság képviselői is jelen lettek volna a kolozsvári eseményen, valószínűleg nem hagyhatták volna figyelmen kívül, hogy Románia már több mint egy éve késlekedik a Kertegyezmény végrehajtásáról szóló jelentésének leadásával és a legutóbbi monitoring során megfogalmazott számos ajánlást is figyelmen kívül hagyta. A Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Kartájának alkalmazása terén a helyzet még ennél is súlyosabb: az ország már több mint három éve késik a jelentés leadásával, miközben az ezzel kapcsolatos monitoring is háromévente lenne esedékes. Sajnos meg kell állapítanunk, hogy a Velencei Bizottság elnöke az ország kisebbségpolitikáját illető elismerő szavakkal – különösen azzal a megállapítással, hogy a román hatóságokat ténylegesen foglalkoztatja a Keretegyezmény és az alkalmazandó sztenderdek tiszteletben tartása – gyengíti az Európa Tanácsnak a két kisebbségvédelmi egyezmény monitoringjával kapcsolatos tevékenységét, ezáltal megkérdőjelezi a Tanácsadó Bizottság munkáját. Gianni Buquicchio figyelmen kívül hagyja továbbá az ET egyéb szerveinek a román kisebbségvédelemmel kapcsolatos megállapításait is. A Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottság (ECRI) tavaly publikált jelentése a nemzeti szimbólumok kapcsán rámutatott a román hatóságok következetlen gyakorlatára, a vagyon-visszaszolgáltatással kapcsolatos problémákra és a strasbourgi emberi jogi bíróság elmarasztaló ítéletei végrehajtásával kapcsolatban is egyre szembetűnőbb elutasító magatartásra Románia részéről” - áll az elemzésben.
Kiemelik, a város vezetősége még a kétnyelvű településtáblát sem hajlandó kihelyezni a város bejárataihoz, ennek érdekében még a bírósági eljárástól sem riadt vissza. Felidézik, Bogdan Aurescu arról is beszélt, hogy az etnikai alapú területi autonómia nem lehet jó megoldás a kisebbségvédelemben. “A politikus ezzel a román közbeszédben meglehetősen gyakran alkalmazott szókapcsolattal azt a látszatot keltette, hogy a Romániában élő magyarok etnikai alapon kérnének területi autonómiát, miközben a területi autonómia értelemszerűen nem lehet „etnikai”, hiszen egy területre vonatkozik, nem pedig egy etnikai csoportra” -fogalmaznak az elemzésben.
Transindex.ro

Felmérték, bemutatjuk – kolozsvári fiatalok és a kultúra
Vezetnek a fesztiválok és a mozik, sor végén a könyvtárak, a galériák
A fesztiválok mellett a mozikat és a kulturális események helyszíneit (Kaszinó, színházak stb.) kedvelik leginkább a kolozsvári fiatalok, eközben a kulturális központoknak, múzeumoknak, könyvtáraknak, művészeti galériáknak van még pótolnivalójuk, hogy meghódítsák őket – ez a végkövetkeztetése annak a felmérésnek, amelyet a Kolozsvári Vállalkozó Nők Egyesülete végzett áprilisban.
Nekünk, újságíróknak, mivel igyekszünk a lehető legmegfelelőbben becentizni az időnket és az energiáinkat, hogy részt vegyünk a fontos eseményeken – majd olvasóinknak is beszámoljunk róluk –, izgalmas tapasztalatot jelent egy-egy ilyen vizsgálat eredményeinek böngészése; nem mellesleg pedig hasznos olyan tekintetben is, hogy megtudjuk: egy adott közösség, amely összetételében meglehetősen heterogén, miként viszonyul jelenleg a kulturális paletta gazdag kínálatához. A felmérés eredményeiből nyújtunk át ezúttal olvasóinknak is egy csokorra valót.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)

Kisebbségvédelem vagy államvédelem?
Az európai kisebbségvédelmi ellenőrző mechanizmusok működtetését és hatékonyságát gyengítik a Velencei Bizottság elnökének a kolozsvári kisebbségvédelmi konferencián tett megállapításai. A többség–kisebbség közötti rendszeres és mindennapos konfliktusoktól terhelt román kisebbségvédelmi „modell” a legkevésbé sem nevezhető mintaértékűnek, a kolozsvárihoz hasonló konferenciák a valóság palástolásával csak csökkentik a megoldás esélyeit.
Románia Külügyminisztériuma, valamint a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) 2015. április 30-án konferenciát szervezett abból az alkalomból, hogy Románia húsz évvel ezelőtt ratifikálta az Európa Tanács keretében kidogozott és elfogadott Keretegyezményt a Nemzeti Kisebbségek Védelméről. Meglátásunk szerint a konferencia megszervezésének körülményei, valamint az ott elhangzottak meglehetősen jól illusztrálják Románia kisebbségpolitikáját: miközben a román külügyminiszter modellértékűnek nevezte az ország kisebbségekkel kapcsolatos politikáját és hangsúlyozta, hogy annak lényege az érdekeltek bevonása a döntéshozatalba, a konferenciára meg sem hívták az ország legnagyobb nemzeti kisebbségének érdekvédelmi szervezetét, az RMDSZ-t. Hasonlóképpen nem küldtek meghívót a román állam kisebbségkutatással foglalkozó tudományos kutatóintézetének, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézetnek sem.
A konferencián felszólalt Gianni Buquicchio, az Európa Tanács (ET) független alkotmányjogászokból álló tanácsadó testületének, az ún. Velencei Bizottságnak az elnöke, aki – mielőtt a BBTE díszdoktorává avatták – kifejtette: bár az általa vezetett intézménynek nem feladata az egyes országok kisebbségvédelmi rendszerének monitorizálása, úgy tapasztalta, hogy Románia kiemelten figyel a Keretegyezménynek és más nemzetközi dokumentumoknak a betartására.
(Forrás: Nemzetpolitikai Kutatóintézet)
Szabadság (Kolozsvár)

A Főtérről a Törökvágásra – startolt a 22. KMDSZ Diáknapok
Nagy hangerővel, rengeteg jókedvvel és színes pólóval rajtolt a 22. KMDSZ Diáknapok tegnap délben Kolozsvár főterén.
– Kedves diákok, akik Kolozsvárt választottátok egyetemi tanulmányaitok helyszínéül! Ti most a lehető legjobb pillanatban kerültetek a legjobb helyre! Használjátok ki, és hasznosítsátok ezt a soha vissza nem térő lehetőséget, amikor nemcsak megélhetitek, hanem gazdagíthatjátok is a 2015-ös Európa Ifjúsági Főváros programjait – hangsúlyozta Horváth Anna alpolgármester. Hozzáfűzte: „mivel azt mondják, hogy »nem lehet öreg és bölcs, aki nem volt fiatal és őrült«, azt kívánom, hogy a 22. KMDSZ Diáknapok legyen jó alkalom arra, hogy gyűjtsetek egy csokorra való élményt, amin majd 50 év múlva együtt nevethettek unokáitokkal!”.
BEREKMÉRI GABRIELLA
Szabadság (Kolozsvár)