Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2014. március 31.
Pofátlan magyarok
Mindig is tudtam én, hogy pofátlan nemzet a magyar. Nem elég, hogy minden, a felszámolását célzó intézkedés ellenére, provokatív módon még mindig milliós nagyságrendben van jelen Erdélyben, még képes különböző igényekkel is előállni.
Például saját tulajdonnal akar rendelkezni. Mi több, annyira szemtelen, hogy nem csupán új ingatlanokat épít – ami tényleg barátságtalan lépés, hiszen azt jelzi: továbbra sem akar innen elmenni –, hanem még a korábban a tulajdonában levő, a kommunisták által ellopott és a román állam, illetve hatóságok által jelenleg is használt ingatlanait is van képe visszakérni.
Most épp Kolozsvár kapcsán fogalmazta meg aggodalmait egy hazafiúi érzelmekkel csontig átitatott román publicista. Hiszen tényleg elképesztő, hogy a magyar egyházak, intézmények és magánszemélyek több száz ingatlan-visszaszolgáltatási kérelmet nyújtottak be, amelyek teljesítése esetén magyar kézbe kerülne a kincses város összes történelmi ingatlana.
A túlzottan engedékeny román hatóságokat ostorozó filippikában többek között azok a fő érvek, hogy sérül az egyház és az állam szétválasztásának elve, hiszen a magyar egyházak nem átallnak ma is magyar iskolákat működtetni a visszakapott iskolaépületekben. Persze csak azt követően, hogy menetrendszerűen kirakták a román osztályokat, erőszakosan különválasztva ezzel a magyar és a román diákokat, akik amúgy mennyei békében tanultak egymás mellett. Bizonyos szempontból érdekes a lelkes publicista gondolatmenete.
Elgondolkodtam, mi lenne, ha magamévá tenném a véleményét, és egy szép napon néhányad magammal becsengetnék az ő vagy a hozzá hasonló nézeteket valló román politikusok ajtaján. Majd amikor ajtót nyit, se szó, se beszéd, benyomulnánk, kirámolnánk a hűtőszekrényt, csutkára feltolnánk a DVD-lejátszó hangerejét, és másnap reggelig tartó, hatalmas bulit csapnánk.
Ha pedig ez ellen szót merne emelni, akkor közölném vele, hogy csak lassan a testtel, hiszen ha hűséges a saját gondolatmenetéhez, akkor egyetlen állampolgár sem jogosult a magántulajdonra, vagyis teljes joggal érzem jól magam abban az ingatlanban, amelyet volt olyan ostoba, hogy saját zsebből felépíttetett vagy megvásárolt.
Ha pedig esetleg a rendőrséghez vagy a bírósághoz fordulna, hogy eltávolíttassanak az ingatlanból, a lehető legmélyebb és legőszintébb felháborodásomnak adnék hangot. Hiszen hogy jön ahhoz bárki is ebben az országban, hogy igényt merjen tartani a saját tulajdonára?
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),
Mindig is tudtam én, hogy pofátlan nemzet a magyar. Nem elég, hogy minden, a felszámolását célzó intézkedés ellenére, provokatív módon még mindig milliós nagyságrendben van jelen Erdélyben, még képes különböző igényekkel is előállni.
Például saját tulajdonnal akar rendelkezni. Mi több, annyira szemtelen, hogy nem csupán új ingatlanokat épít – ami tényleg barátságtalan lépés, hiszen azt jelzi: továbbra sem akar innen elmenni –, hanem még a korábban a tulajdonában levő, a kommunisták által ellopott és a román állam, illetve hatóságok által jelenleg is használt ingatlanait is van képe visszakérni.
Most épp Kolozsvár kapcsán fogalmazta meg aggodalmait egy hazafiúi érzelmekkel csontig átitatott román publicista. Hiszen tényleg elképesztő, hogy a magyar egyházak, intézmények és magánszemélyek több száz ingatlan-visszaszolgáltatási kérelmet nyújtottak be, amelyek teljesítése esetén magyar kézbe kerülne a kincses város összes történelmi ingatlana.
A túlzottan engedékeny román hatóságokat ostorozó filippikában többek között azok a fő érvek, hogy sérül az egyház és az állam szétválasztásának elve, hiszen a magyar egyházak nem átallnak ma is magyar iskolákat működtetni a visszakapott iskolaépületekben. Persze csak azt követően, hogy menetrendszerűen kirakták a román osztályokat, erőszakosan különválasztva ezzel a magyar és a román diákokat, akik amúgy mennyei békében tanultak egymás mellett. Bizonyos szempontból érdekes a lelkes publicista gondolatmenete.
Elgondolkodtam, mi lenne, ha magamévá tenném a véleményét, és egy szép napon néhányad magammal becsengetnék az ő vagy a hozzá hasonló nézeteket valló román politikusok ajtaján. Majd amikor ajtót nyit, se szó, se beszéd, benyomulnánk, kirámolnánk a hűtőszekrényt, csutkára feltolnánk a DVD-lejátszó hangerejét, és másnap reggelig tartó, hatalmas bulit csapnánk.
Ha pedig ez ellen szót merne emelni, akkor közölném vele, hogy csak lassan a testtel, hiszen ha hűséges a saját gondolatmenetéhez, akkor egyetlen állampolgár sem jogosult a magántulajdonra, vagyis teljes joggal érzem jól magam abban az ingatlanban, amelyet volt olyan ostoba, hogy saját zsebből felépíttetett vagy megvásárolt.
Ha pedig esetleg a rendőrséghez vagy a bírósághoz fordulna, hogy eltávolíttassanak az ingatlanból, a lehető legmélyebb és legőszintébb felháborodásomnak adnék hangot. Hiszen hogy jön ahhoz bárki is ebben az országban, hogy igényt merjen tartani a saját tulajdonára?
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),
2014. március 31.
Dávid Gyula: Megnyílt az Idea Könyvtér. Erdélyi magyar könyvek egy térben
Új magyar könyvesbolt nyílik Kolozsváron?
Felkiáltójellel és kérdőjellel a végén egyformán elhangzik ez a mondat ma azok részéről, akik valamelyes közelségből követik a romániai magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem helyzetét, gondjait. És nem véletlenül.
A Gutenberg-galaxis körül újra meg újra előtérbe kerülő, s oly sokféle megközelítésben taglalt kérdések Kolozsvárt sem kerülik el. Nekünk is szembesülnünk kell azzal, hogy a könyv mennyire hátra szorult abban az információözönben, amely nem csak körülvesz bennünket, de agresszivitással ostromol. Nem a könyvek között nehéz válogatnia annak, aki megpróbálkozik ezzel, hanem a reklámok áradatában, amelyek mindegyike arról szól, hogy „engem szeressetek, én vagyok az igazi, én nyújtom neked a mezőnyben a legtökéletesebbet”. És ebben a fülsiketítő önreklámozásban a leendő vásárló – inkább azt mondhatnánk: „célszemély” – épp azt veszíti el, ami a legfontosabb volna: az értékítéletét, a minőségek közötti megkülönböztetés, a rangsorolás képességét.
Ennek a ma megnyíló könyvesboltnak – és létrehozóinak – a nagy kihívás éppen ezért nem csak az olvasói érdektelenséggel való szembeszállás, hanem ebben a reklámáradatban való helytállás lesz.
Az, hogy hitelesen – és a leendő könyvvásárló számára elhihetően – képviselje a valódi értéket, amit a mai romániai magyar könyvkiadás nyújt. Mert a cél, amiért született épp ez
Új magyar könyvesbolt nyílik a Tordai út elején?
Ez a mondat is elhangzik a mai nappal kapcsolatban felkiáltójellel vagy kérdőjellel a végén. Pedig épp ebben van az elgondolás újdonsága. Kitágítani a szellem kolozsvári körét, kihozni a könyvet a belvárosból. És áthozni egy olyan helyre, ahol néhány hónapja egy új szellemi központ ígérete: a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem épülete áll. Ahol naponta több száz diák megfordul – épp az a nemzedék, amely leginkább ki van téve a mai információ- és reklámözön ostromának, amelyet leginkább vonz az, ami az internet világában új: a készen kínált, könnyen elérhető információ.
Ezzel a vonzással sem lesz könnyű versenyre kelni.
Csakhogy ez a ma felavatandó létesítmény nem csupán könyvesbolt akar lenni, hanem több ennél: találkahely a könyvekbe – méghozzá egész Erdély magyar könyvtermésének javát nyújtó könyvekbe – foglalt szellemmel, eszmékkel és értékekkel. Mert azok elgondolásában, akik létrehozták, nem zárkózik be egy könyvespolcokkal zsúfolt bolt falai közé, hanem átlép az új épület konferenciatermébe, termékeny ismeretszerzésre, vitára hívja azokat, akik hozzá betérnek. Célközönsége pedig épp a fiatalság, amely a jövőnket tartja a kezében, amelytől függ, hogy tíz-húsz év múlva milyen is lesz ez a mi erdélyi magyar életünk.
Azok, akik ezt a ma megnyitásra kerülő létesítményt kigondolták, tető alá hozták, s mindazok, akik társaivá szegődtek megvalósításának, bíznak abban, hogy sikerül felülkerekedni mindazokon a provokációkon, amelyek a körülményekkel járnak.
Bíznak, és ez már egymagában is záloga a sikernek.
(Elhangzott február 19-én az
IDEA Könyvtér megnyitóján)
Művelődés (Kolozsvár),
Új magyar könyvesbolt nyílik Kolozsváron?
Felkiáltójellel és kérdőjellel a végén egyformán elhangzik ez a mondat ma azok részéről, akik valamelyes közelségből követik a romániai magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem helyzetét, gondjait. És nem véletlenül.
A Gutenberg-galaxis körül újra meg újra előtérbe kerülő, s oly sokféle megközelítésben taglalt kérdések Kolozsvárt sem kerülik el. Nekünk is szembesülnünk kell azzal, hogy a könyv mennyire hátra szorult abban az információözönben, amely nem csak körülvesz bennünket, de agresszivitással ostromol. Nem a könyvek között nehéz válogatnia annak, aki megpróbálkozik ezzel, hanem a reklámok áradatában, amelyek mindegyike arról szól, hogy „engem szeressetek, én vagyok az igazi, én nyújtom neked a mezőnyben a legtökéletesebbet”. És ebben a fülsiketítő önreklámozásban a leendő vásárló – inkább azt mondhatnánk: „célszemély” – épp azt veszíti el, ami a legfontosabb volna: az értékítéletét, a minőségek közötti megkülönböztetés, a rangsorolás képességét.
Ennek a ma megnyíló könyvesboltnak – és létrehozóinak – a nagy kihívás éppen ezért nem csak az olvasói érdektelenséggel való szembeszállás, hanem ebben a reklámáradatban való helytállás lesz.
Az, hogy hitelesen – és a leendő könyvvásárló számára elhihetően – képviselje a valódi értéket, amit a mai romániai magyar könyvkiadás nyújt. Mert a cél, amiért született épp ez
Új magyar könyvesbolt nyílik a Tordai út elején?
Ez a mondat is elhangzik a mai nappal kapcsolatban felkiáltójellel vagy kérdőjellel a végén. Pedig épp ebben van az elgondolás újdonsága. Kitágítani a szellem kolozsvári körét, kihozni a könyvet a belvárosból. És áthozni egy olyan helyre, ahol néhány hónapja egy új szellemi központ ígérete: a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem épülete áll. Ahol naponta több száz diák megfordul – épp az a nemzedék, amely leginkább ki van téve a mai információ- és reklámözön ostromának, amelyet leginkább vonz az, ami az internet világában új: a készen kínált, könnyen elérhető információ.
Ezzel a vonzással sem lesz könnyű versenyre kelni.
Csakhogy ez a ma felavatandó létesítmény nem csupán könyvesbolt akar lenni, hanem több ennél: találkahely a könyvekbe – méghozzá egész Erdély magyar könyvtermésének javát nyújtó könyvekbe – foglalt szellemmel, eszmékkel és értékekkel. Mert azok elgondolásában, akik létrehozták, nem zárkózik be egy könyvespolcokkal zsúfolt bolt falai közé, hanem átlép az új épület konferenciatermébe, termékeny ismeretszerzésre, vitára hívja azokat, akik hozzá betérnek. Célközönsége pedig épp a fiatalság, amely a jövőnket tartja a kezében, amelytől függ, hogy tíz-húsz év múlva milyen is lesz ez a mi erdélyi magyar életünk.
Azok, akik ezt a ma megnyitásra kerülő létesítményt kigondolták, tető alá hozták, s mindazok, akik társaivá szegődtek megvalósításának, bíznak abban, hogy sikerül felülkerekedni mindazokon a provokációkon, amelyek a körülményekkel járnak.
Bíznak, és ez már egymagában is záloga a sikernek.
(Elhangzott február 19-én az
IDEA Könyvtér megnyitóján)
Művelődés (Kolozsvár),
2014. április 2.
Műemlékvédelem Erdélyben
VI. konferencia a szovátai Teleki Oktatási Központban
Műemlékvédelem Erdélyben címmel rangos konferenciát szervezett a marosvásárhelyi Arcus Egyesület és a kolozsvári Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány. Az immár hatodik alkalommal megrendezett eseménynek a szovátai Teleki Oktatási Központ Bíró István-terme adott otthont.
A kétévente megszervezésre kerülő Műemlékvédelem Erdélyben című konferencia az elmúlt időszak erdélyi műemlék- helyreállítási programjai, az épített és ingó örökségünkhöz kötődő kutatások, valamint a különböző örökségvédelmi projektek bemutatására biztosított alkalmat. A háromnapos ülésszak március 28-án, pénteken vette kezdetét. Az ülésszakon a műemlékvédelemben szerepet kapó különböző szakterületek magyarországi és erdélyi képviselői, művészettörténészek, építészek, régészek és restaurátorok adtak elő. A konferencia első napján a résztvevők többnyire művészettörténeti előadásokat hallhattak, a második nap helyreállításokkal, régészeti kutatásokkal kapcsolatos bemutatókat hallgathattak meg, a rendezvény záró napján pedig a restaurátori munkák kerültek terítékre. Az ülésszak 50 előadása a műemlékvédelem több specializált szakterületének legújabb eredményeiről igyekezett átfogó képet adni.
A háromnapos rendezvényt Mihály Ferenc restaurátor nyitotta meg, akit a műemlékvédelem jelenéről kérdeztünk.
"Az elmúlt huszonvalahány évben a változások után a műemlékvédelemnek különböző hullámai voltak, jók, közepesek, gyengébbek. Az állapot, sajnos az nagyon rossz, tehát nagy műemlékállomány van nagyon elhanyagolt állapotban, természetesen kevés szakember, kevés forrással. Vannak biztató jelek is, igyekeztünk ezen a konferencián néhány ilyen példát bemutatni, mint például a gyulafehérvári székesegyház, az alvinci református templom, az égei református templom, a fületelki református templom, ahol aránylag kevés ráfordításból elég jó eredményeket lehetett elérni. De vannak nagyon szomorú példák is, mint a kisbúni kastély, vagy olyanok, amelyek az út mellett – bőven elég, ha innen utazunk Nagyvárad fele és Kerelőszentpálra, Radnótra, Aranyosgerendre vagy ezekre gondolunk – omlófélben levő épületekkel rendelkeznek. Tehát nagyon széles a paletta a műemlékek állapotát tekintve." A restaurátor a kolozsvári Szent Mihály templom hajdani faberendezéseiről, oltárairól tartott egyéni előadást, továbbá közös bemutatót tartott Kiss Loránddal a fületelki evangélikus templom állagmegóvásáról, illetve Mednyánszky Zsolttal és Nagy Benjáminnal bemutatták a szakrestaurátori szempontokat. A pénteki ülésszakot két könyvbemutatóval zárták a szervezők, elsőként A szórvány emlékei című kötet került bemutatásra Kollár Tibor által, ezt követően a Közös tér – Közös örökség című előadást Sebestyén József előadásában hallhatták az egybegyűltek.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a Műemlékvédelmi programok Hargita megyében címmel tartott előadást. "Hargita megyében hála istennek nagyon sok program fut párhuzamosan, hisz egyre inkább és egyre többen felismerik a lehetőséget, hogy a műemlékek nem csak problémát jelentenek és restrikciókat, különleges szabályozást, nehézséget, hanem lehetőséget. Itt elsősorban két dologra gondolunk, egyrészt az identitásunk megtartása tekintetében, az oda gyökerezésben, a helyi büszkeség kialakításában lehet megerősítő hatása. Azonkívül most már egyre inkább a vendéglátásban is az egyik célpont lehet egy-egy műemlék, lehet az akármilyen kicsi kapu, kopjafa, sírkő vagy akár egy Árpád-kori templom, és hát ilyen tekintetben nagyon sok programunk van. Tehát van külön műemlék-feljavítási programunk, van külön tanácsadási programunk, van a modern székház programunk, támogatjuk a faluképeknek a kialakítását. Van programunk az ásatásokra, a régészeti kutatásokra, hisz ez is hozzátartozik a múltunk feltárásához. Mindenre van nyertes pályázatunk, hogy bemutassuk interaktív, háromszázhatvan fokos honlap-rendszerekben. Ezenkívül foglalkozunk a fiatalokkal is, sőt mi több, most tankönyvet is készítünk számukra, hisz azt gondolom, hogy a fiataloknak, amikor eldöntik, hogy esetleg elhagyják ezt a térséget és elmennek külföldre, akkor azt is latba vetik, hogy mennyire kötődnek ehhez a térséghez, és hogy tudják a műemlékeinknek is a múltját, tudják a székely történelmet, akkor lehet, hogy nehezebb az elszakadás, az elmenés. Amellett persze rendhagyó történelemórákat szervezünk, sok pályázati kiírás, fotópályázat van. Próbáljuk felhívni a figyelmet a műemlékekre, speciális engedélyezési eljárásokban veszünk részt, és arra is odafigyeltünk, figyelünk, hogy azokhoz az eseményekhez, konferenciákhoz, programokhoz, amelyek a műemlékvédők tevékenységét segíthetik, járuljunk hozzá" – mondta Borboly Csaba.
Kovács Zsoltot, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem művészettörténész adjunktusát a művészettörténet székelyföldi oktatásáról kérdeztük. "Nagyon sokat változott és fejlődött ez az oktatás a ’89 előtti állapotokhoz képest számos területen, jóval változatosabbá vált az a kínálat, amely Erdély épített örökségéhez, Erdély művészeti örökségéhez kötődik. Lehetőség nyílt magyarországi helyszíneken elsajátítani egyes ehhez kötődő szakmáknak az alapjait. Természetesen főként a ’90-es évek végétől Kolozsváron is, vagy Erdély más helyszínein is beindultak ehhez kapcsolódó képzések. Azt mondhatom, hogy az elmúlt időszakban egy olyan fiatal generáció került ki az egyetem padjaiból, amely teljes mértékben felkészülve vághat neki ilyen feladatoknak." Kovács Zsolt művészettörténész Lupescu Raduval tartott közös előadást Egy késő középkori polgárház Kolozsváron. Az unitárius püspöki ház műemléki kutatása címmel. Az ülésszak utolsó napján is érdekes előadásokon vehettek részt az érdeklődök, többek közt hallhattak a Dési Református Egyházmegyéről, a nagykárolyi Károlyi- kastély egykori portrégyűjteményéről, a Gyulafehérvári Érseki és Főkáptalani Levéltár inventáriumairól, az erdélyi orgonaépítésről, a Zárkő restaurálásáról, a csíkkarcfalvi Nagyboldogasszony plébániatemplomban előkerült XV. századi faliképekről és az olaszteleki Dániel- kastély XVII. századi falképtöredékeinek restaurálásáról. Legközelebb két év múlva kerül megrendezésre a Műemlékvédelem Erdélyben című konferencia, amikor sor kerül az elkövetkező két év művészettörténeti, építészettörténeti és restaurátori munkáinak bemutatására.
Urbán Izabella. Népújság (Marosvásárhely)
VI. konferencia a szovátai Teleki Oktatási Központban
Műemlékvédelem Erdélyben címmel rangos konferenciát szervezett a marosvásárhelyi Arcus Egyesület és a kolozsvári Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány. Az immár hatodik alkalommal megrendezett eseménynek a szovátai Teleki Oktatási Központ Bíró István-terme adott otthont.
A kétévente megszervezésre kerülő Műemlékvédelem Erdélyben című konferencia az elmúlt időszak erdélyi műemlék- helyreállítási programjai, az épített és ingó örökségünkhöz kötődő kutatások, valamint a különböző örökségvédelmi projektek bemutatására biztosított alkalmat. A háromnapos ülésszak március 28-án, pénteken vette kezdetét. Az ülésszakon a műemlékvédelemben szerepet kapó különböző szakterületek magyarországi és erdélyi képviselői, művészettörténészek, építészek, régészek és restaurátorok adtak elő. A konferencia első napján a résztvevők többnyire művészettörténeti előadásokat hallhattak, a második nap helyreállításokkal, régészeti kutatásokkal kapcsolatos bemutatókat hallgathattak meg, a rendezvény záró napján pedig a restaurátori munkák kerültek terítékre. Az ülésszak 50 előadása a műemlékvédelem több specializált szakterületének legújabb eredményeiről igyekezett átfogó képet adni.
A háromnapos rendezvényt Mihály Ferenc restaurátor nyitotta meg, akit a műemlékvédelem jelenéről kérdeztünk.
"Az elmúlt huszonvalahány évben a változások után a műemlékvédelemnek különböző hullámai voltak, jók, közepesek, gyengébbek. Az állapot, sajnos az nagyon rossz, tehát nagy műemlékállomány van nagyon elhanyagolt állapotban, természetesen kevés szakember, kevés forrással. Vannak biztató jelek is, igyekeztünk ezen a konferencián néhány ilyen példát bemutatni, mint például a gyulafehérvári székesegyház, az alvinci református templom, az égei református templom, a fületelki református templom, ahol aránylag kevés ráfordításból elég jó eredményeket lehetett elérni. De vannak nagyon szomorú példák is, mint a kisbúni kastély, vagy olyanok, amelyek az út mellett – bőven elég, ha innen utazunk Nagyvárad fele és Kerelőszentpálra, Radnótra, Aranyosgerendre vagy ezekre gondolunk – omlófélben levő épületekkel rendelkeznek. Tehát nagyon széles a paletta a műemlékek állapotát tekintve." A restaurátor a kolozsvári Szent Mihály templom hajdani faberendezéseiről, oltárairól tartott egyéni előadást, továbbá közös bemutatót tartott Kiss Loránddal a fületelki evangélikus templom állagmegóvásáról, illetve Mednyánszky Zsolttal és Nagy Benjáminnal bemutatták a szakrestaurátori szempontokat. A pénteki ülésszakot két könyvbemutatóval zárták a szervezők, elsőként A szórvány emlékei című kötet került bemutatásra Kollár Tibor által, ezt követően a Közös tér – Közös örökség című előadást Sebestyén József előadásában hallhatták az egybegyűltek.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a Műemlékvédelmi programok Hargita megyében címmel tartott előadást. "Hargita megyében hála istennek nagyon sok program fut párhuzamosan, hisz egyre inkább és egyre többen felismerik a lehetőséget, hogy a műemlékek nem csak problémát jelentenek és restrikciókat, különleges szabályozást, nehézséget, hanem lehetőséget. Itt elsősorban két dologra gondolunk, egyrészt az identitásunk megtartása tekintetében, az oda gyökerezésben, a helyi büszkeség kialakításában lehet megerősítő hatása. Azonkívül most már egyre inkább a vendéglátásban is az egyik célpont lehet egy-egy műemlék, lehet az akármilyen kicsi kapu, kopjafa, sírkő vagy akár egy Árpád-kori templom, és hát ilyen tekintetben nagyon sok programunk van. Tehát van külön műemlék-feljavítási programunk, van külön tanácsadási programunk, van a modern székház programunk, támogatjuk a faluképeknek a kialakítását. Van programunk az ásatásokra, a régészeti kutatásokra, hisz ez is hozzátartozik a múltunk feltárásához. Mindenre van nyertes pályázatunk, hogy bemutassuk interaktív, háromszázhatvan fokos honlap-rendszerekben. Ezenkívül foglalkozunk a fiatalokkal is, sőt mi több, most tankönyvet is készítünk számukra, hisz azt gondolom, hogy a fiataloknak, amikor eldöntik, hogy esetleg elhagyják ezt a térséget és elmennek külföldre, akkor azt is latba vetik, hogy mennyire kötődnek ehhez a térséghez, és hogy tudják a műemlékeinknek is a múltját, tudják a székely történelmet, akkor lehet, hogy nehezebb az elszakadás, az elmenés. Amellett persze rendhagyó történelemórákat szervezünk, sok pályázati kiírás, fotópályázat van. Próbáljuk felhívni a figyelmet a műemlékekre, speciális engedélyezési eljárásokban veszünk részt, és arra is odafigyeltünk, figyelünk, hogy azokhoz az eseményekhez, konferenciákhoz, programokhoz, amelyek a műemlékvédők tevékenységét segíthetik, járuljunk hozzá" – mondta Borboly Csaba.
Kovács Zsoltot, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem művészettörténész adjunktusát a művészettörténet székelyföldi oktatásáról kérdeztük. "Nagyon sokat változott és fejlődött ez az oktatás a ’89 előtti állapotokhoz képest számos területen, jóval változatosabbá vált az a kínálat, amely Erdély épített örökségéhez, Erdély művészeti örökségéhez kötődik. Lehetőség nyílt magyarországi helyszíneken elsajátítani egyes ehhez kötődő szakmáknak az alapjait. Természetesen főként a ’90-es évek végétől Kolozsváron is, vagy Erdély más helyszínein is beindultak ehhez kapcsolódó képzések. Azt mondhatom, hogy az elmúlt időszakban egy olyan fiatal generáció került ki az egyetem padjaiból, amely teljes mértékben felkészülve vághat neki ilyen feladatoknak." Kovács Zsolt művészettörténész Lupescu Raduval tartott közös előadást Egy késő középkori polgárház Kolozsváron. Az unitárius püspöki ház műemléki kutatása címmel. Az ülésszak utolsó napján is érdekes előadásokon vehettek részt az érdeklődök, többek közt hallhattak a Dési Református Egyházmegyéről, a nagykárolyi Károlyi- kastély egykori portrégyűjteményéről, a Gyulafehérvári Érseki és Főkáptalani Levéltár inventáriumairól, az erdélyi orgonaépítésről, a Zárkő restaurálásáról, a csíkkarcfalvi Nagyboldogasszony plébániatemplomban előkerült XV. századi faliképekről és az olaszteleki Dániel- kastély XVII. századi falképtöredékeinek restaurálásáról. Legközelebb két év múlva kerül megrendezésre a Műemlékvédelem Erdélyben című konferencia, amikor sor kerül az elkövetkező két év művészettörténeti, építészettörténeti és restaurátori munkáinak bemutatására.
Urbán Izabella. Népújság (Marosvásárhely)
2014. április 3.
Mircea Dinescu: Színes szekereken vonulnak a magyarok
Ha a magyarok egy évvel előttünk fordítják a fegyvert a németek ellen, az 1945-ös nagy hepaj idején Sztálin és Churchill nem restellte volna Erdéllyel megtörölni a száját, úgy dobva azt a Horthy asztalára akár egy szalvétát. Bár nem igazán köztudott, miután Hitlernél a fonákjára fordult, köszönve szépen, az admirális Salazar díszvendékeként 1957-ben az ágyacskájában halt meg, nem pedig a Jilava-i erődben karóhoz kötve.
Ilyen helyzetben ma mi a magyar hatóságok szigorú felügyelete alatt játszottunk volna Kolozsváron szabad dákosdit, és teljes belsőnkből fújtuk volna a havasi kürtöt, hogy Brüsszelben meghallják: a bozgorok nem engedik a nyakunk köré tekerni Avram Iancu trikolór-kendőjét, és beárultuk volna Bolyai professzort, hogy kollegáját, Babest szájba fejelte az egyetem előcsarnokában.
Bár a történelem mindkét világháborúban megcsonkolta a honvédek bajuszát, arra ítélve őket, hogy velünk éljenek egy „Titanicját" még kereső jéghegyen, a románok a bordáik közé beágyazott magyar fájdalommal maradtak. Nem sikerül nekik önfeledten örülni a kocka szerencsés fordultának. Mintha rágná őket a stratégiai implantátumok édes komplexusa, azokból az időkből, amikor Nicu bá' moldovaiakat oltott a nagy erdélyi kombinátok törzsére.
Egyfajta posztmodern robinsoncrusoizmusra vágyakozva a latin tengertől körülvett finnugor szigetükön, a székelyek sosem ölték magukat Budapestért, amely mindenkor lekezelte őket a besszarábiai hangsúlyúkért. Ők azt szeretnék, ha Verestóy Attila, román állampolgár – akinek a Snagov partján palotája van – nem borotválná többé az erdeiket, és Oprea generális a tábori pékségtől nem küldene az Ilfov mezőgazdasági szektor tenyészkertjéből különös gonddal kiválogatott őrsparancsnokokat a székely falvakba.
Akár egy madárinfluenza-járványt jelentve be a tévéadóinkon – ahol rég nem láttam ennyi részünkről csatárként előreküldött ostobát, hogy okos magyarokkal vitatkozzanak – a magyarok napja – amikoris a száz éves bánatot ünnepelték Kézdivásárhelyen – Burebistától errefelé a legszebb utcai operettnek bizonyult.
Nem lenne rossz, ha a mi nemzeti napjainkon megtartott girhes bóvlivásárok szervezői mihamarabb elcsennék a mintát, de akár a lovaikat is.
Forrás: catavencii.ro
Fordította: Román Győző. Erdély.ma
Ha a magyarok egy évvel előttünk fordítják a fegyvert a németek ellen, az 1945-ös nagy hepaj idején Sztálin és Churchill nem restellte volna Erdéllyel megtörölni a száját, úgy dobva azt a Horthy asztalára akár egy szalvétát. Bár nem igazán köztudott, miután Hitlernél a fonákjára fordult, köszönve szépen, az admirális Salazar díszvendékeként 1957-ben az ágyacskájában halt meg, nem pedig a Jilava-i erődben karóhoz kötve.
Ilyen helyzetben ma mi a magyar hatóságok szigorú felügyelete alatt játszottunk volna Kolozsváron szabad dákosdit, és teljes belsőnkből fújtuk volna a havasi kürtöt, hogy Brüsszelben meghallják: a bozgorok nem engedik a nyakunk köré tekerni Avram Iancu trikolór-kendőjét, és beárultuk volna Bolyai professzort, hogy kollegáját, Babest szájba fejelte az egyetem előcsarnokában.
Bár a történelem mindkét világháborúban megcsonkolta a honvédek bajuszát, arra ítélve őket, hogy velünk éljenek egy „Titanicját" még kereső jéghegyen, a románok a bordáik közé beágyazott magyar fájdalommal maradtak. Nem sikerül nekik önfeledten örülni a kocka szerencsés fordultának. Mintha rágná őket a stratégiai implantátumok édes komplexusa, azokból az időkből, amikor Nicu bá' moldovaiakat oltott a nagy erdélyi kombinátok törzsére.
Egyfajta posztmodern robinsoncrusoizmusra vágyakozva a latin tengertől körülvett finnugor szigetükön, a székelyek sosem ölték magukat Budapestért, amely mindenkor lekezelte őket a besszarábiai hangsúlyúkért. Ők azt szeretnék, ha Verestóy Attila, román állampolgár – akinek a Snagov partján palotája van – nem borotválná többé az erdeiket, és Oprea generális a tábori pékségtől nem küldene az Ilfov mezőgazdasági szektor tenyészkertjéből különös gonddal kiválogatott őrsparancsnokokat a székely falvakba.
Akár egy madárinfluenza-járványt jelentve be a tévéadóinkon – ahol rég nem láttam ennyi részünkről csatárként előreküldött ostobát, hogy okos magyarokkal vitatkozzanak – a magyarok napja – amikoris a száz éves bánatot ünnepelték Kézdivásárhelyen – Burebistától errefelé a legszebb utcai operettnek bizonyult.
Nem lenne rossz, ha a mi nemzeti napjainkon megtartott girhes bóvlivásárok szervezői mihamarabb elcsennék a mintát, de akár a lovaikat is.
Forrás: catavencii.ro
Fordította: Román Győző. Erdély.ma
2014. április 4.
A marosvásárhelyi sorok és glosszák őrzője: a Teleki-Bolyai Könyvtár
A Gecse Dániel utca 17. szám alatt található könyvtár Marosvásárhely óvárosának egyik legszebb épülete. A Téka az egykori Szent Miklós és Fazekas utcák keleti sarkán áll.
Bevezetésül erről a műemlékről tudni kell, hogy 1797-ben Ignatz Schlaff bécsi építész készítette Teleki Sámuel elképzelése szerint.
A Wesselényi-ház kibővítését 1799. április huszonnegyedikén kezdték meg, és 1802-ben fejezték be. Ez az épület lett az erdélyi empire stílusú csarnoképítkezés legszebb példája. Itt található a Teleki-hagyaték… Ezen a héten ezt a páratlan épületről írunk, ezt a műemléket mutatjuk be lapunk olvasóinak.
A könyvtár, ahol Kazinczy „összerázkodtaték az álmélkodástól”
Az épület megépítése egészen pontosan három mester nevéhez fűződik, akikhez fogható nem volt egész Erdélyországban. Egyikük időközben meghalt, a másikat elkergették, a harmadikra maradt tehát a munka befejezése. Ebben a marosvásárhelyi épületben nyílt meg 1802-ben Erdély első közkönyvtára.
Orbán János művészettörténész szerint olyan nagy városokat utasított ezzel maga mögé Vásárhely, mint Kolozsvár vagy Nagyszeben. Köszönhetően a grófnak, aki gondolkodásban jóval megelőzte korát. Németh László, 1943-ban A minőség forradalma című alkotásában így ír a könyvtárról:
„Ha valamiképp lehetségessé válna, hogy hátralévő életem Erdélyben töltsem, Marosvásárhelyt választanám ki székhelyül s a Teleki-Tékából csinálnék koporsót magamnak... Ez az a könyvtár, melyben Teleki Sámuel vendége Kazinczy, »összerázkodtaték az álmélkodástól«… Az alapító egy magyar Göttingát akart Vásárhelyből csinálni.”.
A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy Erdély első közkönyvtárát, a Teleki Tékát, Teleki Sámuel erdélyi kancellár alapította és építtette. A gróf már 1760-ban elkezdte a gyűjtőmunkát Nyugat-Európában, pontosabban Svájcban, Hollandiában és Franciaországban tett tanulmányi útja során.
Csaknem negyven évvel később, 1799-ben nekilátott annak az épületszárnynak a megépítéséhez, amelyben most a Téka található. Húsz-huszonöt évvel azelőtt egy nemesi palota épült azon a helyen. Tulajdonosa Wesselényi Kata volt, aki nem más, mint a gróf feleségének egyik nagynénje. Halála után a kastélyt a teleki család örökölte, és ehhez építette hozzá a gróf a könyvtárnak otthont adó szárnyat. A könyvfelvásárló erdélyi kancellár
A Marosvásárhelyi útikalauz című adatgyűjtés szerzői, Fodor Sándor (S.) és Balás Árpád tudni vélik, hogy Teleki Sámuel már fiatalon kezdte gyűjteni a könyveket. Megvásárolta a külföldi és hazai könyvpiacokon található klasszikus műveket és tudományos kiadványokat.
Tizenkét szekéren 1793. április tizennegyedikén indította útnak Bécsből bibliotékáját, és helyezte el az újonnan felépített Tékában.
Mintegy 40 ezer kötetet kitevő gyűjteményében hatvanhat ősnyomtatvány. Íme pár a könyvtár ritkaságaiból:
Kéziratok: - A könyvtár legrégebbi kéziratos könyve a Koncz-Kodex a tizennegyedik században pergamen lapokra másolt latin nyelvű Biblia. Ez a kódex tartalmazza a hatodik magyar nyelvemléket mely a Marosvásárhelyi sorok és glosszák néven ismert. A könyv néhány lapjának szélére a magyar szavakat és egy rövid összefüggő szöveget – a Biblia néhány sorának magyar megfelelőjét, összesen ötvenöt szót jegyeztek be a tizenötödik század első negyedében;
– A legkorábbi magyar nyelvű orvosi könyv, az Ars Medica tizenhatodik századi kézirat Lencsés György műve;
– Cserei Mihály, Szepsi Lackó Máté, Nagy Szabó Ferenc krónikaíró, Bod Péter művei, továbbá egy tizenhatodik századi csillagászati munkát, egy pergamenre írott, illusztrált tizennyolcadik századi tóra-tekercset, stb.
– Bolyai Farkas és fia Bolyai János húszezer oldalas eredeti kéziratos hagyatéka. Ősnyomtatványok (1500-ig kiadott könyvek):
– 66 nagy értékű ősnyomtatvány. Köztük a legrégebbi Galeotto Marzio Liber de Homine (Bologna, 1475); – Cicero, Horatius, Ovidius, Plinius, Temesvári Pelbárt, Savonarola művei.
Unikumok, ritkaságok:
– Apáczai Csere János: Magyar Logikátska (Gyulafehérvár, 1654), az első magyar nyelven írt logika tankönyv;
– Balassi Bálint: Istenes Énekeink (Bártfa, XVII. század);
– Benczédi Székely István: Chronica ez világnak yeles dolgairól (Krakkó, 1559); – jeles Biblia gyűjtemény, ezek közül kiemelkedik Szentírás (Bázel, 1519), Frobenius nyomda terméke, Rotterdami Erasmus gondozásában, Koberger-Biblia (London, 1657-1669) Hans Sprininkle illusztrációival, nyolc nyelvű párhuzamos szöveget tartalmaz (szamaritai, káldus, latin, etióp, görög, szír, arab, perzsa), Vizsolyi Biblia (1590)
– Janssonius Atlas major, Amsterdam, 1657-1682, kézzel színezett; De külön említést érdemelnek a ritka szépségű könyvkötések és az igen gazdag ex-librisek.
A második világháború után, 1955-ben a volt Református Kollégium gyűjteményéből ide került át 50 ezer könyv, valamint a két Bolyaitól levelek, kéziratok és más emlékek, amelyek ma a Bolyai Tudományos Könyvtár alapanyagát képezik.
A gyűjtemény amelyet a hatalom felszámol: a képeket pinceraktárakba száműzi…
A fent már említett könyvből még az is kiderül, hogy az idők folyamán, a volt Magyar Autonóm Tartomány területéről, Mikházáról, Székelykeresztúrról, Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából összeszedett könyvek, iratok is növelték az állományt. Így kerültek ide Orbán Balázsnak a Székelyföldről készített eredeti fényképei, melyeket Mészáros József könyvtáros fedezett fel és Erdélyi Lajos könyv alakban kiadott.
Itt volt kiállítva a kb. száz darabból álló Nagy Imre gyűjtemény is, amelyet a hatalom indokolatlanul a nyolcvanas években felszámolt, és a képeket a Művészeti Líceum pinceraktáraiba száműzte. A gyűjteményt a művész a városnak adományozta, és ezért a művészet pártolói joggal követelik a képek újrakiállítását.
Érdekes kultúrtörténeti eseménynek számít az a tény is, hogy az országban itt nyílt meg elsőként, 1952 októberében a magyar tannyelvű könyvtárosi technikum. Tiszavirág életű volt, de végzettjei akkor nagy hézagot pótoltak a könyvtárak működésében.
Az építkezés irányításának felelősei
Az épület történelme azonban megköveteli, hogy lépjünk még egy kicsit vissza az időben.
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnöktől kapott dokumentumokból az is kiderül, hogy Erdélyi kancellár lévén Teleki Sámuel Bécsben lakott, s így az osztrák-magyar birodalom fővárosának egyik ismert és elismert építészét, Ernest Kochot kérte fel a tervrajz elkészítésére. Az ő rajza alapján kezdték el a munkát 1799-ben az erdélyi építőmesterek.
Előbb egy marosvásárhelyi szakembert, Türk Antalt (nevét már többször említettük összeállításainkban) bízták meg a munkával. Az Erdély-szerte ismert Türk, aki egyébként német származású volt, a tizennyolcadik század hetedik évtizedének második felében érkezett Marosvásárhelyre. Elismerten a város legjobb építésze volt, de paradoxális módon nincsenek adataink arra nézve, hogy a város mely épületei fűződnek konkrétan az ő nevéhez.
A meglévő dokumentumokból azonban azt tudni, hogy ő építette a kolozsvári unitárius templomot, az építészeti szempontból különösen érdekes erzsébetvárosi mechitarista templomot, de dolgozott Besztercén, illetve Erdőcsinádon is, és a település református temploma is az ő munkája.
A könyvtár építési munkálatainak kezdetét azonban már nem érte meg. 1798-ban meghalt, helyét pedig egy szintén német származású építész, a már említett gyulafehérvári Ignatz Shlaff vette át.
Az ő vezetésével kezdődtek el a munkálatok, röviddel ezután azonban elkergették a mestert. Nem tudni pontosan, hogy miért, feltételezhetően a hozzáértését vagy a munkához való hozzáállását kifogásolták. Tény, hogy 1800-ban a tordai Kövecsi János vette át az építkezés irányítását, akinek a neve elsősorban az Aranyoson épített fahíd révén vált ismertté.
1802-ben megnyílnak a könyvtár kapui
A közben Bécsben tartózkodó Teleki gróf figyelemmel követte a munkálatok menetét. Abban az időszakban természetes volt, hogy a tulajdonos akarata elsőbbséget élvezett az építész tervrajzaival szemben. Sorina Botanak adatai vannak arról, hogy a terveken utólag végzett módosítások miatt az épület középső hajója szélesebb lett, mint az oldalhajók. Ugyancsak utólag toldották az épülethez a könyvtárterem előterét is. Az építkezés pontos menetéről három személy számolt be Telekinek: Kadácsi István prefektus, Herbert Mihály számtartó és Gyujtó Sándor ügyvéd.
Az épületet 1802-ben fejezték be teljesen, és néhány hónapra rá meg is nyitotta a kapuit a nagyközönség előtt.
Erdélyben egyébként ez az egyetlen olyan épület, amelyet eleve könyvtárnak szántak, a klasszikus barokk jegyeit viseli, és ez volt az első nyilvános könyvtár. A gróf azt akarta, hogy mindenkinek legyen hozzáférése a Téka anyagához, és ez így is történt. A tizenkilencedik század első feléből fennmaradt adatok szerint naponta öt-hat olvasója volt a könyvtárnak, ami az akkori viszonyokhoz képest soknak számított.
Nagy-Bodó Tibor
Központ. Erdély.ma
A Gecse Dániel utca 17. szám alatt található könyvtár Marosvásárhely óvárosának egyik legszebb épülete. A Téka az egykori Szent Miklós és Fazekas utcák keleti sarkán áll.
Bevezetésül erről a műemlékről tudni kell, hogy 1797-ben Ignatz Schlaff bécsi építész készítette Teleki Sámuel elképzelése szerint.
A Wesselényi-ház kibővítését 1799. április huszonnegyedikén kezdték meg, és 1802-ben fejezték be. Ez az épület lett az erdélyi empire stílusú csarnoképítkezés legszebb példája. Itt található a Teleki-hagyaték… Ezen a héten ezt a páratlan épületről írunk, ezt a műemléket mutatjuk be lapunk olvasóinak.
A könyvtár, ahol Kazinczy „összerázkodtaték az álmélkodástól”
Az épület megépítése egészen pontosan három mester nevéhez fűződik, akikhez fogható nem volt egész Erdélyországban. Egyikük időközben meghalt, a másikat elkergették, a harmadikra maradt tehát a munka befejezése. Ebben a marosvásárhelyi épületben nyílt meg 1802-ben Erdély első közkönyvtára.
Orbán János művészettörténész szerint olyan nagy városokat utasított ezzel maga mögé Vásárhely, mint Kolozsvár vagy Nagyszeben. Köszönhetően a grófnak, aki gondolkodásban jóval megelőzte korát. Németh László, 1943-ban A minőség forradalma című alkotásában így ír a könyvtárról:
„Ha valamiképp lehetségessé válna, hogy hátralévő életem Erdélyben töltsem, Marosvásárhelyt választanám ki székhelyül s a Teleki-Tékából csinálnék koporsót magamnak... Ez az a könyvtár, melyben Teleki Sámuel vendége Kazinczy, »összerázkodtaték az álmélkodástól«… Az alapító egy magyar Göttingát akart Vásárhelyből csinálni.”.
A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy Erdély első közkönyvtárát, a Teleki Tékát, Teleki Sámuel erdélyi kancellár alapította és építtette. A gróf már 1760-ban elkezdte a gyűjtőmunkát Nyugat-Európában, pontosabban Svájcban, Hollandiában és Franciaországban tett tanulmányi útja során.
Csaknem negyven évvel később, 1799-ben nekilátott annak az épületszárnynak a megépítéséhez, amelyben most a Téka található. Húsz-huszonöt évvel azelőtt egy nemesi palota épült azon a helyen. Tulajdonosa Wesselényi Kata volt, aki nem más, mint a gróf feleségének egyik nagynénje. Halála után a kastélyt a teleki család örökölte, és ehhez építette hozzá a gróf a könyvtárnak otthont adó szárnyat. A könyvfelvásárló erdélyi kancellár
A Marosvásárhelyi útikalauz című adatgyűjtés szerzői, Fodor Sándor (S.) és Balás Árpád tudni vélik, hogy Teleki Sámuel már fiatalon kezdte gyűjteni a könyveket. Megvásárolta a külföldi és hazai könyvpiacokon található klasszikus műveket és tudományos kiadványokat.
Tizenkét szekéren 1793. április tizennegyedikén indította útnak Bécsből bibliotékáját, és helyezte el az újonnan felépített Tékában.
Mintegy 40 ezer kötetet kitevő gyűjteményében hatvanhat ősnyomtatvány. Íme pár a könyvtár ritkaságaiból:
Kéziratok: - A könyvtár legrégebbi kéziratos könyve a Koncz-Kodex a tizennegyedik században pergamen lapokra másolt latin nyelvű Biblia. Ez a kódex tartalmazza a hatodik magyar nyelvemléket mely a Marosvásárhelyi sorok és glosszák néven ismert. A könyv néhány lapjának szélére a magyar szavakat és egy rövid összefüggő szöveget – a Biblia néhány sorának magyar megfelelőjét, összesen ötvenöt szót jegyeztek be a tizenötödik század első negyedében;
– A legkorábbi magyar nyelvű orvosi könyv, az Ars Medica tizenhatodik századi kézirat Lencsés György műve;
– Cserei Mihály, Szepsi Lackó Máté, Nagy Szabó Ferenc krónikaíró, Bod Péter művei, továbbá egy tizenhatodik századi csillagászati munkát, egy pergamenre írott, illusztrált tizennyolcadik századi tóra-tekercset, stb.
– Bolyai Farkas és fia Bolyai János húszezer oldalas eredeti kéziratos hagyatéka. Ősnyomtatványok (1500-ig kiadott könyvek):
– 66 nagy értékű ősnyomtatvány. Köztük a legrégebbi Galeotto Marzio Liber de Homine (Bologna, 1475); – Cicero, Horatius, Ovidius, Plinius, Temesvári Pelbárt, Savonarola művei.
Unikumok, ritkaságok:
– Apáczai Csere János: Magyar Logikátska (Gyulafehérvár, 1654), az első magyar nyelven írt logika tankönyv;
– Balassi Bálint: Istenes Énekeink (Bártfa, XVII. század);
– Benczédi Székely István: Chronica ez világnak yeles dolgairól (Krakkó, 1559); – jeles Biblia gyűjtemény, ezek közül kiemelkedik Szentírás (Bázel, 1519), Frobenius nyomda terméke, Rotterdami Erasmus gondozásában, Koberger-Biblia (London, 1657-1669) Hans Sprininkle illusztrációival, nyolc nyelvű párhuzamos szöveget tartalmaz (szamaritai, káldus, latin, etióp, görög, szír, arab, perzsa), Vizsolyi Biblia (1590)
– Janssonius Atlas major, Amsterdam, 1657-1682, kézzel színezett; De külön említést érdemelnek a ritka szépségű könyvkötések és az igen gazdag ex-librisek.
A második világháború után, 1955-ben a volt Református Kollégium gyűjteményéből ide került át 50 ezer könyv, valamint a két Bolyaitól levelek, kéziratok és más emlékek, amelyek ma a Bolyai Tudományos Könyvtár alapanyagát képezik.
A gyűjtemény amelyet a hatalom felszámol: a képeket pinceraktárakba száműzi…
A fent már említett könyvből még az is kiderül, hogy az idők folyamán, a volt Magyar Autonóm Tartomány területéről, Mikházáról, Székelykeresztúrról, Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából összeszedett könyvek, iratok is növelték az állományt. Így kerültek ide Orbán Balázsnak a Székelyföldről készített eredeti fényképei, melyeket Mészáros József könyvtáros fedezett fel és Erdélyi Lajos könyv alakban kiadott.
Itt volt kiállítva a kb. száz darabból álló Nagy Imre gyűjtemény is, amelyet a hatalom indokolatlanul a nyolcvanas években felszámolt, és a képeket a Művészeti Líceum pinceraktáraiba száműzte. A gyűjteményt a művész a városnak adományozta, és ezért a művészet pártolói joggal követelik a képek újrakiállítását.
Érdekes kultúrtörténeti eseménynek számít az a tény is, hogy az országban itt nyílt meg elsőként, 1952 októberében a magyar tannyelvű könyvtárosi technikum. Tiszavirág életű volt, de végzettjei akkor nagy hézagot pótoltak a könyvtárak működésében.
Az építkezés irányításának felelősei
Az épület történelme azonban megköveteli, hogy lépjünk még egy kicsit vissza az időben.
A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnöktől kapott dokumentumokból az is kiderül, hogy Erdélyi kancellár lévén Teleki Sámuel Bécsben lakott, s így az osztrák-magyar birodalom fővárosának egyik ismert és elismert építészét, Ernest Kochot kérte fel a tervrajz elkészítésére. Az ő rajza alapján kezdték el a munkát 1799-ben az erdélyi építőmesterek.
Előbb egy marosvásárhelyi szakembert, Türk Antalt (nevét már többször említettük összeállításainkban) bízták meg a munkával. Az Erdély-szerte ismert Türk, aki egyébként német származású volt, a tizennyolcadik század hetedik évtizedének második felében érkezett Marosvásárhelyre. Elismerten a város legjobb építésze volt, de paradoxális módon nincsenek adataink arra nézve, hogy a város mely épületei fűződnek konkrétan az ő nevéhez.
A meglévő dokumentumokból azonban azt tudni, hogy ő építette a kolozsvári unitárius templomot, az építészeti szempontból különösen érdekes erzsébetvárosi mechitarista templomot, de dolgozott Besztercén, illetve Erdőcsinádon is, és a település református temploma is az ő munkája.
A könyvtár építési munkálatainak kezdetét azonban már nem érte meg. 1798-ban meghalt, helyét pedig egy szintén német származású építész, a már említett gyulafehérvári Ignatz Shlaff vette át.
Az ő vezetésével kezdődtek el a munkálatok, röviddel ezután azonban elkergették a mestert. Nem tudni pontosan, hogy miért, feltételezhetően a hozzáértését vagy a munkához való hozzáállását kifogásolták. Tény, hogy 1800-ban a tordai Kövecsi János vette át az építkezés irányítását, akinek a neve elsősorban az Aranyoson épített fahíd révén vált ismertté.
1802-ben megnyílnak a könyvtár kapui
A közben Bécsben tartózkodó Teleki gróf figyelemmel követte a munkálatok menetét. Abban az időszakban természetes volt, hogy a tulajdonos akarata elsőbbséget élvezett az építész tervrajzaival szemben. Sorina Botanak adatai vannak arról, hogy a terveken utólag végzett módosítások miatt az épület középső hajója szélesebb lett, mint az oldalhajók. Ugyancsak utólag toldották az épülethez a könyvtárterem előterét is. Az építkezés pontos menetéről három személy számolt be Telekinek: Kadácsi István prefektus, Herbert Mihály számtartó és Gyujtó Sándor ügyvéd.
Az épületet 1802-ben fejezték be teljesen, és néhány hónapra rá meg is nyitotta a kapuit a nagyközönség előtt.
Erdélyben egyébként ez az egyetlen olyan épület, amelyet eleve könyvtárnak szántak, a klasszikus barokk jegyeit viseli, és ez volt az első nyilvános könyvtár. A gróf azt akarta, hogy mindenkinek legyen hozzáférése a Téka anyagához, és ez így is történt. A tizenkilencedik század első feléből fennmaradt adatok szerint naponta öt-hat olvasója volt a könyvtárnak, ami az akkori viszonyokhoz képest soknak számított.
Nagy-Bodó Tibor
Központ. Erdély.ma
2014. április 4.
A magyar modell és az Európai Unió
Provokatív kérdéssel indította dr. Bodó Barna egyetemi docens (Sapientia–EMTE – Erdélyi Magyar Tudományegyetem) szerda délután az aradi Jelen Házban – ezúttal a szerbiai Pancsova után másodízben megtartott – előadását: „Ha a 28 tagból álló nagy csapatban (Európai Unió – szerk. megj.) a vezetés rosszul teljesít, ha Brüsszel rossz tanácsot, utasítást ad, ki vonja felelősségre?”
Az előadás végére (de tulajdonképpen sokkal hamarabb) kiderült válasz szerint, mint a kedves olvasók döntő többsége bizonyára kérdés nélkül is tudja: senki. Az Unió valamely tagországának miniszterelnökét, regnáló pártját (pártjait) a szavazók a legközelebbi választáson jutalmazhatják vagy büntethetik (közeli példa Szlovákia, ahol néhány napja egy „no name” – névtelen, ismeretlen – független vállalkozó a köztársasági elnökválasztáson alaposan rávert a szintén induló jelenlegi miniszterelnökre). Az Unió vezető tisztségviselői, pillanatnyilag legalábbis, nem vonhatók felelősségre. És milyen demokratikus rendszer az – kérdezte, bár így, szó szerint ki nem mondva, az előadó –, amelyben a vezetők nem vonhatók felelősségre?
A téma, vallotta be, „régebben izgatja és idegesíti”, úgy a 2010–11-es évek tájékáról, amikor állandó, gyakori utazgatásai (állandó lakhelye Temesvár, munkahelye Kolozsvár – szerk. megj.) közben hallgatott hazai – viszonylag objektívnek ítélt – rádióadók egyikében olyan kommentárt hallott, amelyre reagálni kell.
A fő kérdés: az európai uniós országokban bevezetett válságkezelő megoldási javaslatok milyen eredményre vezettek, és ezekhez miként viszonyul a magyar válságrendezés? Arról a világgazdasági válságról van szó, amelynek kirobbantásához nekünk – Magyarországnak és Romániának – semmi közünk, az csak „begyűrűzött” hozzánk. Jelenleg úgy néz ki, hogy az Unió kilábal a válságból, az eurózónának egyszázalékos növekedést jósolnak – ebbe azonban beleszámít, például, a visszahúzó Görögország is, amelybe az Unió elképesztő, 230 milliárd eurós (!) segélyt invesztált, meg Spanyolország (100 milliárd), meg a kicsi Írország 85 milliárddal (ez utóbbinak legalább van látszata).
Ennek ellenére Európa sok országában a magyar példát bírálták, s bár Magyarország gazdasági eredményei az utóbbi időkben tagadhatatlanok, politikai értelemben emelnek EU-s szinten kifogásokat. Magyarország ugyanis szembeszállt az Unióval, és, noha 2010-ben csak hajszállal volt jobb helyzetben Görögországnál, ma sokkal jobban teljesít. Orbán miniszterelnök (és/vagy csapata) az „erős állam” jobboldali ideológia számára anakronisztikusnak tűnő megoldását választotta, mint az egyetlent, ami eredményesen szembe tud szállni a csak profitot szem előtt tartó a multinacionális vállalatokkal és bankokkal.
Bodó Barnától az (itt vázoltaknál sokkal árnyaltabb, sokkal több kérdésre rákérdező vagy fényt derítő) előadás végén megkérdeztem: miért nem Romániáról írt egy hasonló tanulmányt? A válasz: azért, mert Románia nem releváns példa. Románia „fegyelmezett diákja” az EU-nak, „kötelezettségeit zokszó nélkül teljesíti”.
Jámbor Gyula. Nyugati Jelen (Arad)
Provokatív kérdéssel indította dr. Bodó Barna egyetemi docens (Sapientia–EMTE – Erdélyi Magyar Tudományegyetem) szerda délután az aradi Jelen Házban – ezúttal a szerbiai Pancsova után másodízben megtartott – előadását: „Ha a 28 tagból álló nagy csapatban (Európai Unió – szerk. megj.) a vezetés rosszul teljesít, ha Brüsszel rossz tanácsot, utasítást ad, ki vonja felelősségre?”
Az előadás végére (de tulajdonképpen sokkal hamarabb) kiderült válasz szerint, mint a kedves olvasók döntő többsége bizonyára kérdés nélkül is tudja: senki. Az Unió valamely tagországának miniszterelnökét, regnáló pártját (pártjait) a szavazók a legközelebbi választáson jutalmazhatják vagy büntethetik (közeli példa Szlovákia, ahol néhány napja egy „no name” – névtelen, ismeretlen – független vállalkozó a köztársasági elnökválasztáson alaposan rávert a szintén induló jelenlegi miniszterelnökre). Az Unió vezető tisztségviselői, pillanatnyilag legalábbis, nem vonhatók felelősségre. És milyen demokratikus rendszer az – kérdezte, bár így, szó szerint ki nem mondva, az előadó –, amelyben a vezetők nem vonhatók felelősségre?
A téma, vallotta be, „régebben izgatja és idegesíti”, úgy a 2010–11-es évek tájékáról, amikor állandó, gyakori utazgatásai (állandó lakhelye Temesvár, munkahelye Kolozsvár – szerk. megj.) közben hallgatott hazai – viszonylag objektívnek ítélt – rádióadók egyikében olyan kommentárt hallott, amelyre reagálni kell.
A fő kérdés: az európai uniós országokban bevezetett válságkezelő megoldási javaslatok milyen eredményre vezettek, és ezekhez miként viszonyul a magyar válságrendezés? Arról a világgazdasági válságról van szó, amelynek kirobbantásához nekünk – Magyarországnak és Romániának – semmi közünk, az csak „begyűrűzött” hozzánk. Jelenleg úgy néz ki, hogy az Unió kilábal a válságból, az eurózónának egyszázalékos növekedést jósolnak – ebbe azonban beleszámít, például, a visszahúzó Görögország is, amelybe az Unió elképesztő, 230 milliárd eurós (!) segélyt invesztált, meg Spanyolország (100 milliárd), meg a kicsi Írország 85 milliárddal (ez utóbbinak legalább van látszata).
Ennek ellenére Európa sok országában a magyar példát bírálták, s bár Magyarország gazdasági eredményei az utóbbi időkben tagadhatatlanok, politikai értelemben emelnek EU-s szinten kifogásokat. Magyarország ugyanis szembeszállt az Unióval, és, noha 2010-ben csak hajszállal volt jobb helyzetben Görögországnál, ma sokkal jobban teljesít. Orbán miniszterelnök (és/vagy csapata) az „erős állam” jobboldali ideológia számára anakronisztikusnak tűnő megoldását választotta, mint az egyetlent, ami eredményesen szembe tud szállni a csak profitot szem előtt tartó a multinacionális vállalatokkal és bankokkal.
Bodó Barnától az (itt vázoltaknál sokkal árnyaltabb, sokkal több kérdésre rákérdező vagy fényt derítő) előadás végén megkérdeztem: miért nem Romániáról írt egy hasonló tanulmányt? A válasz: azért, mert Románia nem releváns példa. Románia „fegyelmezett diákja” az EU-nak, „kötelezettségeit zokszó nélkül teljesíti”.
Jámbor Gyula. Nyugati Jelen (Arad)
2014. április 4.
Művelődéstörténeti okiratok Vályi Gyula hagyatékában
Vályi Gyula marosvásárhelyi születésű, kolozsvári matematikaprofesszor emlékére immár a matematikát művelő közösség szobrot állított Marosvásárhelyen – Sebestyén Júlia tanárnő kitartó munkálkodása által –, és emléktáblát Kolozsváron – Kása Zoltán professzor kivitelezése által –, a Majális (Republicii) utca 20. szám alatt lévő volt Vályi Gábor-féle ház, jelenleg CFR Kórház falára. (Vályi Gyula eredetileg a Majális utca 2. szám alatt lakott, de aztán átköltözött a bátyjához, a Majális utca 20. szám alá.) Méltó elismerés mindkettő.
A Kolozsvári Állami Levéltárban őrzött Vályi-hagyatékban találtam olyan okiratokat, amelyek tanúsítják, hogy annak idején, amikor Kolozsváron, a Mátyás király szülőházán az emléktáblát leleplezték, akkor arra Vályi Gyulát is meghívták. Úgy gondolom, hogy érdekes helytörténeti adalék ennek a két okiratnak a tartalma:
OLÁH-GÁL RÓBERT. Szabadság (Kolozsvár)
Vályi Gyula marosvásárhelyi születésű, kolozsvári matematikaprofesszor emlékére immár a matematikát művelő közösség szobrot állított Marosvásárhelyen – Sebestyén Júlia tanárnő kitartó munkálkodása által –, és emléktáblát Kolozsváron – Kása Zoltán professzor kivitelezése által –, a Majális (Republicii) utca 20. szám alatt lévő volt Vályi Gábor-féle ház, jelenleg CFR Kórház falára. (Vályi Gyula eredetileg a Majális utca 2. szám alatt lakott, de aztán átköltözött a bátyjához, a Majális utca 20. szám alá.) Méltó elismerés mindkettő.
A Kolozsvári Állami Levéltárban őrzött Vályi-hagyatékban találtam olyan okiratokat, amelyek tanúsítják, hogy annak idején, amikor Kolozsváron, a Mátyás király szülőházán az emléktáblát leleplezték, akkor arra Vályi Gyulát is meghívták. Úgy gondolom, hogy érdekes helytörténeti adalék ennek a két okiratnak a tartalma:
OLÁH-GÁL RÓBERT. Szabadság (Kolozsvár)
2014. április 4.
Damokos Csaba: SZAKPOLITIKAI VITAINDÍTÓ. Vitaindító az erdélyi képzőművészet jelenlegi helyzetéről és jövőjéről
2014. április 4.
Nőileg: bemutatják az erdélyi nők világát
Megszületett az erdélyi nők magazinja, Nőileg néven. Az önerőből, elszántságból és szenvedélyből megalkotott lap tartalma olyan űrt tölt be, amelyet a magyarországi női magazinok variációi még nem tudtak érinteni, ugyanis a Nőileget erdélyi nők írják az erdélyi nőknek – így mutatta be a szerkesztőség az első évfolyam első számát csütörtök délután a székelyudvarhelyi Gondűző Szállodában.
A nő teremtésének legendájával buzdította eredményes munkára a Nőileg szerkesztőségét Fincziski Andrea, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művésze, aki átvette lapbemutató moderátori szerepét.
Sokkal több érzelem áll a Nőilegben – mondta el Sebestyén Kinga felelős kiadó, hozzátéve, a lap tartalma tükrözi azt, hogy miként látják az újságírók a körülöttük lévő világot. Hatalmas lelkesedéssel dolgozott a szerkesztőség összes tagja, szívüket-lelküket adták a minőségi tartalomba, emellett érzés kapcsolódik minden íráshoz, ugyanis mindegyik rovathoz hasonló felfogású újságírók csatlakoznak – magyarázta lelkesen a felelős kiadó.
Áttekinthető, ízléses köntösben, igényes fotókkal gazdagítva találkozhatnak Asztalos Ágnes, Barabás Blanka, Forró Gyöngyvér, Kovács Eszter, Lázár Emese, Lévai Barna, Magyari Tekla, Takáts D. Ágnes, Trella-Vásárhelyi Gyopár, Vetési Júlia és Visky Anna írásaival. A szerkesztőség tagjai egyenlő arányban képviselik Erdély régióit az ezentúl minden hónap első hétfőjén megjelenő hatvanoldalas magazinban, mely jelenleg tízezer példányban jelent meg.
Minél több téma bemutatása mellett céljuk volt, hogy közelebb kerüljenek az olvasókhoz, ezt a jövőben találkozókkal is fokoznák, valamint számos nyereménnyel – mondta el Jakab Ildikó értékesítési és marketingfelelős.
Az őket is érdeklő témákat ragadták meg, ezt több hónapos kialakítási folyamat előzte meg, hiszen fontos volt számukra az egyéni érdeklődés és a tartalom összehangolása, így a lapban nem találhatók átvett írások – részletezte Zörgő Noémi, a magazin főszerkesztője. A Farkas Boglárkával készített interjút ajánlotta az olvasók figyelmébe, emellett Dávid Botond székelyudvarhelyi fotográfussal, valamint a hónap pasijával, Bányai Kelemen Barna színművésszel készített interjút olvashatnak a lap hasábjain. A művészetek változatos világát mutatták be a lap Kultúrkoktél rovatában, és saját környezetük lelki oldalát érintették az Egyensúly rovatban. Nem csak a nőket érdekelheti a gasztronómia világa, a férfiak figyelmébe többek között a székelyudvarhelyi Pethő Étterem szeretett szakácsa, Manci néni által készített hagyományos húsvéti lakoma bemutatását ajánlotta a főszerkesztő.
Több oldalnyi színes ruhakölteménnyel kedveskedik a lap, a TrenDíva rovat külföldi, nyugati trendeket mutat be erdélyi fűszerezéssel, hazai divattervező gardróbjából meríthetnek ihletet az olvasók, de Kolozsvár utcáin sétáló hölgyek összeállításaival is megismerkedhetnek.
A mindennapi hősök bemutatására is törekednek: a Közelről rovat érzékeny és egyben nehéz témája a magazinnak, bizonyítva, hogy a nőiesség nemcsak könnyed hangulatú cikkekben összegezhető, hanem társadalmi kérdéseknek teret adva is, érintve a valós problémákat.
Hétfőtől az erdélyi nők felfedezhetik a Nőileg többi témáját is – hangzott el a bemutatón, kiegészítve: remélik, hogy az érzelem-teli, lelkes szerkesztőkhöz hasonló felfogású olvasóközönség csatlakozik.
Veres Réka. Székelyhon.ro
Megszületett az erdélyi nők magazinja, Nőileg néven. Az önerőből, elszántságból és szenvedélyből megalkotott lap tartalma olyan űrt tölt be, amelyet a magyarországi női magazinok variációi még nem tudtak érinteni, ugyanis a Nőileget erdélyi nők írják az erdélyi nőknek – így mutatta be a szerkesztőség az első évfolyam első számát csütörtök délután a székelyudvarhelyi Gondűző Szállodában.
A nő teremtésének legendájával buzdította eredményes munkára a Nőileg szerkesztőségét Fincziski Andrea, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művésze, aki átvette lapbemutató moderátori szerepét.
Sokkal több érzelem áll a Nőilegben – mondta el Sebestyén Kinga felelős kiadó, hozzátéve, a lap tartalma tükrözi azt, hogy miként látják az újságírók a körülöttük lévő világot. Hatalmas lelkesedéssel dolgozott a szerkesztőség összes tagja, szívüket-lelküket adták a minőségi tartalomba, emellett érzés kapcsolódik minden íráshoz, ugyanis mindegyik rovathoz hasonló felfogású újságírók csatlakoznak – magyarázta lelkesen a felelős kiadó.
Áttekinthető, ízléses köntösben, igényes fotókkal gazdagítva találkozhatnak Asztalos Ágnes, Barabás Blanka, Forró Gyöngyvér, Kovács Eszter, Lázár Emese, Lévai Barna, Magyari Tekla, Takáts D. Ágnes, Trella-Vásárhelyi Gyopár, Vetési Júlia és Visky Anna írásaival. A szerkesztőség tagjai egyenlő arányban képviselik Erdély régióit az ezentúl minden hónap első hétfőjén megjelenő hatvanoldalas magazinban, mely jelenleg tízezer példányban jelent meg.
Minél több téma bemutatása mellett céljuk volt, hogy közelebb kerüljenek az olvasókhoz, ezt a jövőben találkozókkal is fokoznák, valamint számos nyereménnyel – mondta el Jakab Ildikó értékesítési és marketingfelelős.
Az őket is érdeklő témákat ragadták meg, ezt több hónapos kialakítási folyamat előzte meg, hiszen fontos volt számukra az egyéni érdeklődés és a tartalom összehangolása, így a lapban nem találhatók átvett írások – részletezte Zörgő Noémi, a magazin főszerkesztője. A Farkas Boglárkával készített interjút ajánlotta az olvasók figyelmébe, emellett Dávid Botond székelyudvarhelyi fotográfussal, valamint a hónap pasijával, Bányai Kelemen Barna színművésszel készített interjút olvashatnak a lap hasábjain. A művészetek változatos világát mutatták be a lap Kultúrkoktél rovatában, és saját környezetük lelki oldalát érintették az Egyensúly rovatban. Nem csak a nőket érdekelheti a gasztronómia világa, a férfiak figyelmébe többek között a székelyudvarhelyi Pethő Étterem szeretett szakácsa, Manci néni által készített hagyományos húsvéti lakoma bemutatását ajánlotta a főszerkesztő.
Több oldalnyi színes ruhakölteménnyel kedveskedik a lap, a TrenDíva rovat külföldi, nyugati trendeket mutat be erdélyi fűszerezéssel, hazai divattervező gardróbjából meríthetnek ihletet az olvasók, de Kolozsvár utcáin sétáló hölgyek összeállításaival is megismerkedhetnek.
A mindennapi hősök bemutatására is törekednek: a Közelről rovat érzékeny és egyben nehéz témája a magazinnak, bizonyítva, hogy a nőiesség nemcsak könnyed hangulatú cikkekben összegezhető, hanem társadalmi kérdéseknek teret adva is, érintve a valós problémákat.
Hétfőtől az erdélyi nők felfedezhetik a Nőileg többi témáját is – hangzott el a bemutatón, kiegészítve: remélik, hogy az érzelem-teli, lelkes szerkesztőkhöz hasonló felfogású olvasóközönség csatlakozik.
Veres Réka. Székelyhon.ro
2014. április 5.
Templomfelújításra készül Kovács Sándor kolozsvári főesperes
A Magyar Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett kolozsvári főesperes, Kovács Sándor templom- és közösségépítő római katolikus papként vált ismertté az elmúlt negyven évben. Azt vallja: püspökei bárhova helyezték, a munkát mindig elvégezte.
Udvarhelyszéken három új egyházközséget alapított, két templomot, plébániát, ifjúsági házat, zárdát épített, Kolozsváron pedig befejezte az elődje által elkezdett, Donát úti Szent István-templom munkálatait. Erdély legnagyobb római katolikus templomának, a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplomnak a teljes felújítását is elindította.
A kolozsvári főesperesként szolgáló Kovács Sándor címzetes kanonok március 15-e alkalmából az Áder János magyar köztársasági elnök által adományozott Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. Az indoklás szerint a kitüntetést az erdélyi katolikus közösség lelki életének gondozásáért, valamint az erdélyi magyarok nemzettudatának ápolása érdekében végzett munkájáért kapta.
Udvarhely után Kolozsvár
Amikor a kolozsvári plébánián beszélgettünk, nem tett említést kitüntetéséről. A magyar főkonzulátus állófogadásán tudtam meg, hogy Kovács Sándor a Magyar Érdemrend kitüntetettje. Eddigi munkájának ismeretében sem az érdemrend, sem a szerénysége nem lepett meg. A hét éve Kolozsváron szolgáló római katolikus plébános keze jegyét jól látható módon minden településen ott hagyta, ahol 42 éves papsága alatt szolgált.
Hét évvel ezelőtti idejövetele kisebb vihart kavart Kolozsváron azok körében, akik elődjéhez, Czirják Árpád érseki helynökhöz ragaszkodtak. Kovács Sándor elismeri, hogy amikor a székelyudvarhelyi úrnapi búcsún Jakubinyi György érsek 2007. június 7-én megemlítette kolozsvári kihelyezését, meglepődött, de mint fogalmaz, természetesen elvállalta.
Az egyházmegye legnagyobb főesperesi kerületében, a székelyudvarhelyiben eltöltött 23 év után nem volt könnyű a váltás. „A papnak mindig ott kell jól éreznie magát, ahol szolgál. Ha gyülekezetében ez nem sikerül, akkor baj van. Számomra mindig egyértelmű volt: bárhova helyeztek püspökeim, el kellett végezzem a munkát" – fogalmazza meg élete ars poeticáját Kovács Sándor.
A 10 kolozsvári római katolikus gyülekezet közül a Szent Mihály-plébánia nem csupán impozáns temploma miatt a legnagyobb, hanem hívei számát tekintve is. A mintegy 22 ezer kolozsvári római katolikus fele van ide bejelentkezve, ide jár szentmisékre. A főtéri templom azonban a többi gyülekezet tagjai számára is különleges vonzerővel bír: a város egész területéről kötnek itt házasságot, illetve szívesen keresztelik a belvárosban gyereküket.
„Templomunk az összes gyülekezet számára tárva" – magyarázza a főesperes, aki szerint, ha valamelyik kolozsvári gyülekezet tagja kéri a jeles családi események egyházi szentesítésére, a helyi plébánosnak is mindig nyitott a Szent Mihály- templom. A plébánián szolgáló négy aktív és egy nyugdíjas papnak van tehát bőven munkája. A gyülekezet kezdeti zárkózottsága hamar feloldódott, és nagyon jó kapcsolat alakult ki az egyháztagokkal.
„Minél többet foglalkozunk híveinkkel, annál inkább öntudatos keresztények lesznek" – magyarázza a plébános, aki ezen a téren szerzett, és az évek során kamatoztatott tapasztalatait Márton Áron püspöknek tulajdonítja. Ő oktatta arra a gyulafehérvári teológián, miként kell egy papnak összegyűjtenie híveit, hogyan kell kezelni és lelkileg fölemelni őket.
Mindebben nagy szerepe van a hitoktatásnak, a gyerekkori egyházi foglalkozásoknak, illetve a felnőttkori oktatásnak, amelyre az eddiginél nagyobb hangsúlyt fektetne az egyház. Kovács Sándor szerint, ha a pap nem foglalkozik szívvel-lélekkel híveivel, előbb-utóbb el fogja őket veszíteni.
Emberfüggő egyházi vagyon
Erdély viszonylatában az egyik leggazdagabb gyülekezet hírében áll a belvárosi, hiszen számos ingatlana és immár száz hektár visszakapott gyümölcsöse van a Csillaghegyen. A gazdasági válság előtt komoly jövedelmet hozó, szállodát és több éttermet magában foglaló Agapé vendéglátó centrum komoly hullámvölgyön jutott át az elmúlt években: az induláshoz felvett hatalmas bankkölcsön havi 10 ezer eurót kitevő utolsó törlesztőrészleteit is sikerült a közelmúltban kifizetni. Kovács Sándor szerint az elején igen nehéz periódus fogadta Kolozsváron, az egyházi vállalkozás révén azonban ismét fellélegzett.
Az egyházi vagyonnal történő sáfárkodás mindig emberfüggő, jövedelmezőségét az befolyásolja, hogy a gyülekezetnek és a papnak milyen gazdasági érzéke van – állítja a plébános. Másrészt természetesen más értéke van egy székelyföldi vagy egy kolozsvári mezőgazdasági területnek. A vállalkozóknak bérbe adott kolozsvári termőföld a plébánia számára jó befektetésnek bizonyult, a szakmai bérlők új telepítésű, korszerű gyümölcsöst alakítottak ki.
A vendéglátó-ipari, az ingatlanpiaci és a mezőgazdasági háttér tette lehetővé a Szent Mihály-plébániatemplom teljes felújításának beindítását is. A mintegy 10 millió euróba kerülő munkálatok terveivel, teljes iratcsomójával idén készülnek el. A finanszírozáshoz szükséges pénzöszszeg nagyobb részét uniós forrásból várják. A tervek szerint 2018 végére elkészülő teljes felújítás után látogatható lesz az ötvenes években bezárt, a templom alatt található két kripta is.
Makkay József. Krónika (Kolozsvár)
A Magyar Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett kolozsvári főesperes, Kovács Sándor templom- és közösségépítő római katolikus papként vált ismertté az elmúlt negyven évben. Azt vallja: püspökei bárhova helyezték, a munkát mindig elvégezte.
Udvarhelyszéken három új egyházközséget alapított, két templomot, plébániát, ifjúsági házat, zárdát épített, Kolozsváron pedig befejezte az elődje által elkezdett, Donát úti Szent István-templom munkálatait. Erdély legnagyobb római katolikus templomának, a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplomnak a teljes felújítását is elindította.
A kolozsvári főesperesként szolgáló Kovács Sándor címzetes kanonok március 15-e alkalmából az Áder János magyar köztársasági elnök által adományozott Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. Az indoklás szerint a kitüntetést az erdélyi katolikus közösség lelki életének gondozásáért, valamint az erdélyi magyarok nemzettudatának ápolása érdekében végzett munkájáért kapta.
Udvarhely után Kolozsvár
Amikor a kolozsvári plébánián beszélgettünk, nem tett említést kitüntetéséről. A magyar főkonzulátus állófogadásán tudtam meg, hogy Kovács Sándor a Magyar Érdemrend kitüntetettje. Eddigi munkájának ismeretében sem az érdemrend, sem a szerénysége nem lepett meg. A hét éve Kolozsváron szolgáló római katolikus plébános keze jegyét jól látható módon minden településen ott hagyta, ahol 42 éves papsága alatt szolgált.
Hét évvel ezelőtti idejövetele kisebb vihart kavart Kolozsváron azok körében, akik elődjéhez, Czirják Árpád érseki helynökhöz ragaszkodtak. Kovács Sándor elismeri, hogy amikor a székelyudvarhelyi úrnapi búcsún Jakubinyi György érsek 2007. június 7-én megemlítette kolozsvári kihelyezését, meglepődött, de mint fogalmaz, természetesen elvállalta.
Az egyházmegye legnagyobb főesperesi kerületében, a székelyudvarhelyiben eltöltött 23 év után nem volt könnyű a váltás. „A papnak mindig ott kell jól éreznie magát, ahol szolgál. Ha gyülekezetében ez nem sikerül, akkor baj van. Számomra mindig egyértelmű volt: bárhova helyeztek püspökeim, el kellett végezzem a munkát" – fogalmazza meg élete ars poeticáját Kovács Sándor.
A 10 kolozsvári római katolikus gyülekezet közül a Szent Mihály-plébánia nem csupán impozáns temploma miatt a legnagyobb, hanem hívei számát tekintve is. A mintegy 22 ezer kolozsvári római katolikus fele van ide bejelentkezve, ide jár szentmisékre. A főtéri templom azonban a többi gyülekezet tagjai számára is különleges vonzerővel bír: a város egész területéről kötnek itt házasságot, illetve szívesen keresztelik a belvárosban gyereküket.
„Templomunk az összes gyülekezet számára tárva" – magyarázza a főesperes, aki szerint, ha valamelyik kolozsvári gyülekezet tagja kéri a jeles családi események egyházi szentesítésére, a helyi plébánosnak is mindig nyitott a Szent Mihály- templom. A plébánián szolgáló négy aktív és egy nyugdíjas papnak van tehát bőven munkája. A gyülekezet kezdeti zárkózottsága hamar feloldódott, és nagyon jó kapcsolat alakult ki az egyháztagokkal.
„Minél többet foglalkozunk híveinkkel, annál inkább öntudatos keresztények lesznek" – magyarázza a plébános, aki ezen a téren szerzett, és az évek során kamatoztatott tapasztalatait Márton Áron püspöknek tulajdonítja. Ő oktatta arra a gyulafehérvári teológián, miként kell egy papnak összegyűjtenie híveit, hogyan kell kezelni és lelkileg fölemelni őket.
Mindebben nagy szerepe van a hitoktatásnak, a gyerekkori egyházi foglalkozásoknak, illetve a felnőttkori oktatásnak, amelyre az eddiginél nagyobb hangsúlyt fektetne az egyház. Kovács Sándor szerint, ha a pap nem foglalkozik szívvel-lélekkel híveivel, előbb-utóbb el fogja őket veszíteni.
Emberfüggő egyházi vagyon
Erdély viszonylatában az egyik leggazdagabb gyülekezet hírében áll a belvárosi, hiszen számos ingatlana és immár száz hektár visszakapott gyümölcsöse van a Csillaghegyen. A gazdasági válság előtt komoly jövedelmet hozó, szállodát és több éttermet magában foglaló Agapé vendéglátó centrum komoly hullámvölgyön jutott át az elmúlt években: az induláshoz felvett hatalmas bankkölcsön havi 10 ezer eurót kitevő utolsó törlesztőrészleteit is sikerült a közelmúltban kifizetni. Kovács Sándor szerint az elején igen nehéz periódus fogadta Kolozsváron, az egyházi vállalkozás révén azonban ismét fellélegzett.
Az egyházi vagyonnal történő sáfárkodás mindig emberfüggő, jövedelmezőségét az befolyásolja, hogy a gyülekezetnek és a papnak milyen gazdasági érzéke van – állítja a plébános. Másrészt természetesen más értéke van egy székelyföldi vagy egy kolozsvári mezőgazdasági területnek. A vállalkozóknak bérbe adott kolozsvári termőföld a plébánia számára jó befektetésnek bizonyult, a szakmai bérlők új telepítésű, korszerű gyümölcsöst alakítottak ki.
A vendéglátó-ipari, az ingatlanpiaci és a mezőgazdasági háttér tette lehetővé a Szent Mihály-plébániatemplom teljes felújításának beindítását is. A mintegy 10 millió euróba kerülő munkálatok terveivel, teljes iratcsomójával idén készülnek el. A finanszírozáshoz szükséges pénzöszszeg nagyobb részét uniós forrásból várják. A tervek szerint 2018 végére elkészülő teljes felújítás után látogatható lesz az ötvenes években bezárt, a templom alatt található két kripta is.
Makkay József. Krónika (Kolozsvár)
2014. április 5.
Így élnek szavazati jogukkal az erdélyi magyarok
Péntek délután még javában tartott a szavazás Erdélyben a magyarországi választásokra. Kolozsváron péntek délig több mint húszezren adták le a voksukat, Csíkszeredában még a nyílt utcán is szavaztak. A borítékokat az EMNT és az RMDSZ mellett az egyházak is begyűjtik.
A romániai magyar diplomáciai képviseleteken péntek estig vehették fel a szavazócsomagokat a választói jogukkal élni kívánó, regisztrált erdélyi magyar állampolgárok. Kolozsváron mostanáig több mint húszezren adták le a voksukat, a 3600-ból pedig, akik a helyi főkonzulátusra kérték a levélcsomagot, csütörtökig 2400-an éltek a lehetőséggel – tájékoztatta a maszol.ro-t Magdó János főkonzul.
A határon túli magyarok közül mintegy kétszázezren regisztráltatták magukat a választásra, Erdélyből közel százezren. Péntek délig Erdélyből érkezett a legtöbb, szám szerint 26 ezer 980 érvényes szavazat péntek a magyarországi országgyűlési választásokra. A Nemzeti Választási Iroda tájékoztatása szerint ugyanakkor a szavazatok mintegy húsz százaléka érvénytelennek bizonyul. A szavazólapoknak 24 órával a választások előtt meg kell érkezniük, így péntek éjjel már Magyarországra kell, hogy hozzák őket.
A diplomata elmondta, tudomásuk van arról, hogy elég sok az érvénytelen szavazat. Mint mondta, a választók elsősorban az ívek kitöltésénél hibázhattak, de a helytelen borítékolás is kizáró ok volt. A főkonzul kiemelte, ez a szám ugyan magas, „de ha a dolgok jó oldalát nézzük, akkor elmondhatjuk, a hangulat jó, az emberek örvendenek, hogy szavazhatnak”. Megfigyelései alapján az első napokban az idősebbek érkeztek többen, vélhetően azért, hogy mielőbb szavazhassanak, ahogy telt az idő, egyre fiatalodtak a voksolni akarók.
Erdély nagyobb városaiban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) demokrácia-központjai és több településen az RMDSZ is segít az embereknek az űrlapok kitöltésében. A két szervezet mellett az egyházak is vállalták, hogy eljuttatják a borítékokat a főkonzulátusokra.
Naponta 1300-an Marosvásárhelyen
A héten folyamatosan érkeztek a szavazatokkal a marosvásárhelyi demokrácia-központba, ahol tizennégy munkatárs segített kitölteni a formanyomtatványt, és hívta fel a figyelmet arra, ami elkerüli az emberek figyelmét.
„Kedves anyósának mi volt a lánykori neve? Biztos, hogy Margit és nem Margareta?” – kérdezte ottjártunkkor Kirsch Attila központigazgató az előtte ülő hölgytől. „Sokan szembesülnek azzal, hogy nem tudják anyjuk, apjuk születési időpontját, édesanyjuk lánykori nevét. Akkor telefonálni kell, érdeklődni, a pontos nevet leírni, mert nem mindegy, hogy Margareta hivatalosan is, vagy Margit, Ana, vagy Anna” – magyarázta a maszol.ro-nak.
Marosvásárhelyen reggel nyolctól este nyolcig tartottak nyitva, ebédszünet nem volt. Az emberek folyamatosan jöttek, volt olyan szaka a napnak, hogy várakozniuk is kellett egy kicsit a betérőknek, máskor marad idő a baráti hangulatú beszélgetésre is.
Ottjártunkkor fiatalok és idősek vegyesen érkeztek, volt, aki csak bemondta nevét és dobta is be az urnába a borítékot, más leült és segítséget kért a nyomtatvány kitöltéséhez. „Nagyon fontos számomra ez a lehetőség, hiszen én még magyar világban született, 1940-ben. Lelki megnyugvást jelent, hogy újból magyar állampolgár lehettem és ez egy plusz, hogy még szavazhatok is” – magyarázta érdeklődésünkre Czerán Erzsébet, aki egy nappal korábban a saját szavazatát hozta el, most pedig gyermekeiét, sőt még a 19 éves unokájáét is.
Egy másik szavazó történelmi lehetőségnek nevezte, hogy beleszólhat az anyaország politikájába. Mint mondta, nem mindegy, hogy Magyarország hogyan viszonyul a határon túli magyarokhoz, nem mindegy, hogy ki vezeti az országot, milyen külpolitikát folytat.
„Nem nagyon érdekel a politika, de most gondoltam, kihasználom ezt a lehetőséget” – válaszolta érdeklődésünkre egy fiatalember, aki saját szavazati lapját dobta be az urnába. Mint mondta, nem kellett meggyőznie senkinek, családtagjai is eljöttek, rábeszélés nélkül döntötte el ő is, hogy ő is szavazni fog.
A hibák, az érvénytelen szavazatok többsége onnan származik, hogy az emberek hibásan töltik ki a nyomtatványt, nem figyelnek az ékezetekre, a hosszú és rövid magán- és mássalhangzókra, a személynevek hivatalos formájára – tudtuk meg Kirsch Attilától. A demokrácia-központban a munkatársak mellett önkéntesek is segítenek a szavazati űrlapok átvételében.
Csíkban a nyílt utcán is szavaztak
A hvg.hu-hoz eljuttatott fotók tanúsága szerint Csíkszeredán a nyílt utcán, egy pavilonban is szavaztak. A fotón az is látszik, hogy az így kitöltött szavazólapokat akár más is láthatja, vagyis nem garantált a választás titkossága.
A csíkszeredai konzulátus munkatársai a hvg.hu megkeresésére csak annyit közöltek, hogy a pavilont nem ők állították, nincs hozzá közük, így nem is tudnak bővebb felvilágosítást adni. Információink szerint a pavilonban a Tőkés László vezette EMNT tagjai ülnek, és ők segítenek a szavazólapok kitöltésében.
Antal Erika, Kustán Magyari Attila. maszol.ro
Péntek délután még javában tartott a szavazás Erdélyben a magyarországi választásokra. Kolozsváron péntek délig több mint húszezren adták le a voksukat, Csíkszeredában még a nyílt utcán is szavaztak. A borítékokat az EMNT és az RMDSZ mellett az egyházak is begyűjtik.
A romániai magyar diplomáciai képviseleteken péntek estig vehették fel a szavazócsomagokat a választói jogukkal élni kívánó, regisztrált erdélyi magyar állampolgárok. Kolozsváron mostanáig több mint húszezren adták le a voksukat, a 3600-ból pedig, akik a helyi főkonzulátusra kérték a levélcsomagot, csütörtökig 2400-an éltek a lehetőséggel – tájékoztatta a maszol.ro-t Magdó János főkonzul.
A határon túli magyarok közül mintegy kétszázezren regisztráltatták magukat a választásra, Erdélyből közel százezren. Péntek délig Erdélyből érkezett a legtöbb, szám szerint 26 ezer 980 érvényes szavazat péntek a magyarországi országgyűlési választásokra. A Nemzeti Választási Iroda tájékoztatása szerint ugyanakkor a szavazatok mintegy húsz százaléka érvénytelennek bizonyul. A szavazólapoknak 24 órával a választások előtt meg kell érkezniük, így péntek éjjel már Magyarországra kell, hogy hozzák őket.
A diplomata elmondta, tudomásuk van arról, hogy elég sok az érvénytelen szavazat. Mint mondta, a választók elsősorban az ívek kitöltésénél hibázhattak, de a helytelen borítékolás is kizáró ok volt. A főkonzul kiemelte, ez a szám ugyan magas, „de ha a dolgok jó oldalát nézzük, akkor elmondhatjuk, a hangulat jó, az emberek örvendenek, hogy szavazhatnak”. Megfigyelései alapján az első napokban az idősebbek érkeztek többen, vélhetően azért, hogy mielőbb szavazhassanak, ahogy telt az idő, egyre fiatalodtak a voksolni akarók.
Erdély nagyobb városaiban az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) demokrácia-központjai és több településen az RMDSZ is segít az embereknek az űrlapok kitöltésében. A két szervezet mellett az egyházak is vállalták, hogy eljuttatják a borítékokat a főkonzulátusokra.
Naponta 1300-an Marosvásárhelyen
A héten folyamatosan érkeztek a szavazatokkal a marosvásárhelyi demokrácia-központba, ahol tizennégy munkatárs segített kitölteni a formanyomtatványt, és hívta fel a figyelmet arra, ami elkerüli az emberek figyelmét.
„Kedves anyósának mi volt a lánykori neve? Biztos, hogy Margit és nem Margareta?” – kérdezte ottjártunkkor Kirsch Attila központigazgató az előtte ülő hölgytől. „Sokan szembesülnek azzal, hogy nem tudják anyjuk, apjuk születési időpontját, édesanyjuk lánykori nevét. Akkor telefonálni kell, érdeklődni, a pontos nevet leírni, mert nem mindegy, hogy Margareta hivatalosan is, vagy Margit, Ana, vagy Anna” – magyarázta a maszol.ro-nak.
Marosvásárhelyen reggel nyolctól este nyolcig tartottak nyitva, ebédszünet nem volt. Az emberek folyamatosan jöttek, volt olyan szaka a napnak, hogy várakozniuk is kellett egy kicsit a betérőknek, máskor marad idő a baráti hangulatú beszélgetésre is.
Ottjártunkkor fiatalok és idősek vegyesen érkeztek, volt, aki csak bemondta nevét és dobta is be az urnába a borítékot, más leült és segítséget kért a nyomtatvány kitöltéséhez. „Nagyon fontos számomra ez a lehetőség, hiszen én még magyar világban született, 1940-ben. Lelki megnyugvást jelent, hogy újból magyar állampolgár lehettem és ez egy plusz, hogy még szavazhatok is” – magyarázta érdeklődésünkre Czerán Erzsébet, aki egy nappal korábban a saját szavazatát hozta el, most pedig gyermekeiét, sőt még a 19 éves unokájáét is.
Egy másik szavazó történelmi lehetőségnek nevezte, hogy beleszólhat az anyaország politikájába. Mint mondta, nem mindegy, hogy Magyarország hogyan viszonyul a határon túli magyarokhoz, nem mindegy, hogy ki vezeti az országot, milyen külpolitikát folytat.
„Nem nagyon érdekel a politika, de most gondoltam, kihasználom ezt a lehetőséget” – válaszolta érdeklődésünkre egy fiatalember, aki saját szavazati lapját dobta be az urnába. Mint mondta, nem kellett meggyőznie senkinek, családtagjai is eljöttek, rábeszélés nélkül döntötte el ő is, hogy ő is szavazni fog.
A hibák, az érvénytelen szavazatok többsége onnan származik, hogy az emberek hibásan töltik ki a nyomtatványt, nem figyelnek az ékezetekre, a hosszú és rövid magán- és mássalhangzókra, a személynevek hivatalos formájára – tudtuk meg Kirsch Attilától. A demokrácia-központban a munkatársak mellett önkéntesek is segítenek a szavazati űrlapok átvételében.
Csíkban a nyílt utcán is szavaztak
A hvg.hu-hoz eljuttatott fotók tanúsága szerint Csíkszeredán a nyílt utcán, egy pavilonban is szavaztak. A fotón az is látszik, hogy az így kitöltött szavazólapokat akár más is láthatja, vagyis nem garantált a választás titkossága.
A csíkszeredai konzulátus munkatársai a hvg.hu megkeresésére csak annyit közöltek, hogy a pavilont nem ők állították, nincs hozzá közük, így nem is tudnak bővebb felvilágosítást adni. Információink szerint a pavilonban a Tőkés László vezette EMNT tagjai ülnek, és ők segítenek a szavazólapok kitöltésében.
Antal Erika, Kustán Magyari Attila. maszol.ro
2014. április 7.
Magyarországi választás: ünnepet jelentett a külhoni magyaroknak
Magas, 81%-os részvétel a kolozsvári és csíkszeredai képviseleteken
Részvétel szempontjából Erdély nagyon jó eredménnyel „teljesített” a tegnapi magyarországi országgyűlési választáson – összegezték a külképviseleteken.
Rendellenességeket nem tapasztaltak, a szavazás rendben és nyugodtan zajlott, lapzártánkkor még tartott a levélszavazatok összeszámolása. Mind Kolozsváron, mind pedig Csíkszeredában 81%-ra becsülték a részvételi arányt, amely nagyon jó eredmény. A legtöbb külhoni voksot Csíkszeredában vették át, több mint 62 ezer levélszavazatot. A magyarországi részvétel alacsonyabb volt, mint négy évvel ezelőtt. Az urnazárást követően a Nézőpont Intézet exit poll felmérésének eredményeit hozták nyilvánosságra, amely szerint a vasárnapi országgyűlési képviselő-választáson a Fidesz-KDNP-re a résztvevők 48 százaléka szavazott, a „kormányváltó összefogásra” 27 százalék, a Jobbikra 18 százalék, az LMP-re pedig 6 százalék. A külföldi sajtó is nagy terjedelemben foglalkozik a magyar parlamenti választásokkal. Szabadság (Kolozsvár)
Magas, 81%-os részvétel a kolozsvári és csíkszeredai képviseleteken
Részvétel szempontjából Erdély nagyon jó eredménnyel „teljesített” a tegnapi magyarországi országgyűlési választáson – összegezték a külképviseleteken.
Rendellenességeket nem tapasztaltak, a szavazás rendben és nyugodtan zajlott, lapzártánkkor még tartott a levélszavazatok összeszámolása. Mind Kolozsváron, mind pedig Csíkszeredában 81%-ra becsülték a részvételi arányt, amely nagyon jó eredmény. A legtöbb külhoni voksot Csíkszeredában vették át, több mint 62 ezer levélszavazatot. A magyarországi részvétel alacsonyabb volt, mint négy évvel ezelőtt. Az urnazárást követően a Nézőpont Intézet exit poll felmérésének eredményeit hozták nyilvánosságra, amely szerint a vasárnapi országgyűlési képviselő-választáson a Fidesz-KDNP-re a résztvevők 48 százaléka szavazott, a „kormányváltó összefogásra” 27 százalék, a Jobbikra 18 százalék, az LMP-re pedig 6 százalék. A külföldi sajtó is nagy terjedelemben foglalkozik a magyar parlamenti választásokkal. Szabadság (Kolozsvár)
2014. április 7.
Nyolcvan százalék fölött a romániai részvétel
Fennakadás nélkül, békésén zajlott a voksolás az országyűlési választáson az MTI által megkérdezett romániai magyar külképviseleteken, ahol levélszavazatok is szép számmal érkeztek vasárnap.
A romániai külképviseleteken helyi idő szerint 19 órakor bezártak a szavazóhelyiségek: a részvétel mindenütt meghaladta a 80 százalékot.
A csíkszeredai főkonzulátuson 1002 magyarországi állandó lakhellyel rendelkező állampolgár kérte előzőleg a külképviseleti névjegyzékbe vételét: közülük 810-en adták le szavazatukat - közölte az MTI-vel Zsigmond Barna főkonzul. Négyen román nemzetiségi listára szavaztak, ezek a szavazólapok kétnyelvűek voltak.
Kolozsváron 459 szavazót vártak vasárnap a főkonzulátuson kialakított szavazóhelyiségbe, közülük 372-en voksoltak, ami 81 százalékos részvételt jelent - közölte Magdó János főkonzul. A bukaresti magyar nagykövetségen 110 magyarországi lakos vétette fel magát a külképviseleti névjegyzékbe, közülük 105-en adták le szavazatukat - tájékoztatta az MTI-t Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete.
Hozzátette: a Romániában leadott voksokat minden külképviseletről az ott dolgozó választási bizottság munkatársai viszik Magyarországra, a szavazatszámlálásra pedig Budapesten kerül sor.
A külképviseletek vezetői elmondták: mindenütt folyamatosan érkeztek még levélszavazatok is a külhoni magyar állampolgárok részéről. A csíkszeredai főkonzulátuson adták le a legtöbb választási levélcsomagot - összesen 62.669-et,- ezek közül több mint kétezret a szavazás napján hoztak be a külképviseletre.
Vasárnap viszont a kolozsvári főkonzulátusra hozták be a legtöbb levélszavazatot - mintegy ötezret - így összesen 27 ezer külhoni voksot juttatnak el az erdélyi városból a Nemzeti Választási Irodához (NVI).
A levélszavazatok diplomáciai futárpostával érkeznek az NVI-hez. Zsigmond Barna csíkszeredai főkonzul kiemelte: a román hatóságok példásan viszonyultak a külképviseleten zajló választáshoz, amiért köszönet illeti őket. Krónika (Kolozsvár)
Fennakadás nélkül, békésén zajlott a voksolás az országyűlési választáson az MTI által megkérdezett romániai magyar külképviseleteken, ahol levélszavazatok is szép számmal érkeztek vasárnap.
A romániai külképviseleteken helyi idő szerint 19 órakor bezártak a szavazóhelyiségek: a részvétel mindenütt meghaladta a 80 százalékot.
A csíkszeredai főkonzulátuson 1002 magyarországi állandó lakhellyel rendelkező állampolgár kérte előzőleg a külképviseleti névjegyzékbe vételét: közülük 810-en adták le szavazatukat - közölte az MTI-vel Zsigmond Barna főkonzul. Négyen román nemzetiségi listára szavaztak, ezek a szavazólapok kétnyelvűek voltak.
Kolozsváron 459 szavazót vártak vasárnap a főkonzulátuson kialakított szavazóhelyiségbe, közülük 372-en voksoltak, ami 81 százalékos részvételt jelent - közölte Magdó János főkonzul. A bukaresti magyar nagykövetségen 110 magyarországi lakos vétette fel magát a külképviseleti névjegyzékbe, közülük 105-en adták le szavazatukat - tájékoztatta az MTI-t Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete.
Hozzátette: a Romániában leadott voksokat minden külképviseletről az ott dolgozó választási bizottság munkatársai viszik Magyarországra, a szavazatszámlálásra pedig Budapesten kerül sor.
A külképviseletek vezetői elmondták: mindenütt folyamatosan érkeztek még levélszavazatok is a külhoni magyar állampolgárok részéről. A csíkszeredai főkonzulátuson adták le a legtöbb választási levélcsomagot - összesen 62.669-et,- ezek közül több mint kétezret a szavazás napján hoztak be a külképviseletre.
Vasárnap viszont a kolozsvári főkonzulátusra hozták be a legtöbb levélszavazatot - mintegy ötezret - így összesen 27 ezer külhoni voksot juttatnak el az erdélyi városból a Nemzeti Választási Irodához (NVI).
A levélszavazatok diplomáciai futárpostával érkeznek az NVI-hez. Zsigmond Barna csíkszeredai főkonzul kiemelte: a román hatóságok példásan viszonyultak a külképviseleten zajló választáshoz, amiért köszönet illeti őket. Krónika (Kolozsvár)
2014. április 9.
Bernády György emlékezete
1864. április 10-én született Bethlenben. Édesapja, Bernády Dániel 1878. november 13-án "felvétetett Marosvásárhely szabad királyi város polgárainak sorába". Az 1879. augusztus 18- án kötött szerződés értelmében – miután befizette a város majorsági pénztárába a kirótt illetményt, és patikavásárlási engedélyt kapott – megvásárolta özvegy Görög Józsefnétől az Aranyszarvas nevű főtéri gyógyszertárat. Hagyomány a családban Aeszkulapiosz szolgálata: a nagyapa fizikus-patikárius, kirurgus orvos, az apa, Bernády Dániel kitüntetéssel szerzi meg a gyógyszerészdiplomát.
Bernády György iskolai tanulmányait Besztercén kezdte el, majd 1878-tól a marosvásárhelyi Református Kollégium diákja volt, ahol 1882. június 30-án érettségizett. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. Előbb gyógyszerészi (1885), majd – katonai szolgálatának teljesítése után – gyógyszerészdoktori címet szerzett (1888), aztán állam- és jogtudományi oklevelet (1896). Közéleti szereplését 1896-ban kezdi, amikor szabadelvű programmal Marosvásárhelyen országgyűlési képviselőnek választják. 1900-ban rendőrfőkapitány, majd 1902. március 8-án "közfelkiáltással" polgármesternek választják. Polgármesterségének kezdetén a város lélekszáma 19.522, mely 1915-re 10.000 fővel gyarapodott. Már programbeszédében megígérte, hogy "egy új várost építek!" 1913-ban sok és nagyméretű épület használatba adása után nyilatkozta: "lelki szemeimmel hazafias gyönyörűségtől eltelten látom, hogy miként fog Marosvásárhely népe művészeink alkotásainak nyomán gondolkodásban, érzésben nemesbülni, tudásban, ismeretekben gazdagodni, anyagiakban fejlődni és erősbödni." Nevéhez fűződik Marosvásárhely modern városközpontjának kialakítása, villany- és vízvezetékkel való ellátása, a közigazgatás újjászervezése, intézményhálózat létrehozása, középületek, gyárak (gázfejlesztő üzem, közüzemek épületei, raktárépületek, téglagyárak növelése, korszerűsítése, közvágóhíd, vámházak, kertészet és üvegházak) építése. Polgármestersége alatt épült a mára már a város jelképévé vált Városházán és Közművelődési Palotán kívül többek között: öt elemi iskola, a polgári iskola (ma Petru Maior egyetem), a felsőkereskedelmi iskola (ma Petru Maior egyetem), a leánygimnázium (ma Papiu Ilarian líceum), a katonai alreál iskola (ma orvosi egyetem), a kereskedelmi és iparkamara, továbbá 117 új utca nyitása, 3000 telek kialakítása, a Maros szabályozása (a Lenarduzzi céggel köt erre szerződést), gátépítés, a műcsatorna és hidak építése, víztisztító üzem, víztározók, szennyvíztelep építése, gyermekmenhely (ma tbc-klinika), a Polgári Sportlövöde (ma vendéglő a Somostetőn) létrehozása is a nevéhez fűződik. Itt kell megemlíteni munkatársait, a város főépítészeit, akik művének megvalósításában segítségére voltak: Steibel Andor, Flesch Adolf és Radó Sándor. Nagyívű terveit az I. világháború törte kettébe. Tervei között szerepelt egy vármegyeháza, színház, képzőművészeti ház, iparművészeti iskola, kaszinó, süketnémák részére egy intézmény, tbc-szanatórium építése a Somostetőn (melynek kanalizálása is nevéhez fűződik). 1913-ban mint m. kir. udvari tanácsost saját kérésére felmentik főispánná kinevezése miatt. 1917-ig volt a város főispánja. A Nyílt Levél című kiadványban 1920-ban azt írta: "Egész életemen át egyetlen vágyam, egyetlen célom volt, hasznára lenni a köznek, hasznára lenni fajomnak." 1926–29 között ismét polgármester. 1926-tól Maros-Torda vármegye parlamenti képviselője. 1930-ban kivált az Országos Magyar Pártból és megalakította a Polgári és Demokratikus Blokkot. Gondnoksága idején számos alapítványt hoz létre (egyet 1936 áprilisában, korán elhalt és forrón szeretett leánya, Györgyike emlékére), és erre ösztönzi kollégáit is. Pontosságára jellemző, hogy a 15 évi polgármestersége alatt tartott mintegy 90 elöljárósági gyűlésről csupán hatszor hiányzott! 1934-ben a 70. születésnapjára festi meg képmását Bordi András (szintén a kollégium diákja volt). Gagyi László diák, későbbi tanító, író a következő sorokkal ünnepelte: "Több egy tett, mint száz csiszolt beszéd, a tanulságot húsában hordja már egy új jövőért küzdő nemzedék. Vajon mi húsunkba hordjuk-e a tanulságot?" A festmény az iskola államosításáig a kollégium dísztermének falán függött. Négy felesége volt. Madarász Erzsébettel (aki egyébként cigány származású volt) 24 évig élt együtt, 1913-ban elváltak. Következő hitvese egy dúsgazdag, nagy műveltségű, osztrák származású asszony, a volt budapesti főpolgármester, Heltai Ferenc özvegye. Házasságuk nagyon rövid, másfél évet tart. 1916-ban házasodik utoljára, negyedik felesége élete végéig társa marad. Második házasságában örökbe fogadtak egy kislányt, egy zsidó pék árván maradt csecsemőjét, aki később Drezdában tanult, Bernády Margit tanárnő lesz. Egyetlen édesgyermeke, Györgyike 1919-ben születik negyedik házasságában, akit viszont fiatalon, 17 évesen veszítenek el! Bernády kevéssel éli túl gyermekét, meghalt Marosvásárhelyen 1938. október 22-én. Mint a Református Kollégium főgondnokát (1923-tól), az iskola dísztermében ravatalozták fel, s koporsója mellett a kollégium diákjai álltak díszőrséget és kísérték utolsó útjára a református temetőkertbe. Lakóháza a Szentgyörgy utcában állott, irodájának bútorait, könyvtárát a református plébánián őrizték. Ma a Kultúrpalotában állandó kiállításon látogatható Bernády dolgozószobája. A történelem úgy hozta, hogy a város polgárságának csak 1994-ben nyílt lehetősége, hogy hálája jeléül, a róla elnevezett téren szobrot állítson (a szovátai Bocskay Vince alkotása) emlékének. Nevét viseli az 1992-ben létrehozott Közművelődési Alapítvány, az 1995-ben megnyílt kultúrközpont (Bernády Ház). Halálának 60. évfordulóján – a tiszteletére szervezett Bernády Napok keretén belül – 1998. október 16-án avatták fel mellszobrát (Hunyadi László alkotása) a Kultúrpalotában, a Tükörterem előtt. 2002 októberében, polgármesterré választásának 100. évfordulójára, Kolozsvári Puskás Sándor Bernády Györgyöt ábrázoló domborművét helyezték el a Maros Megyei Tanács épületében.
Irodalom:
• Magyar Életrajzi Lexikon – Magyar Elektronikus Könyvtár
• Bernády György képviselő életrajza – Magyar Országgyűlési Almanach 1897- 1901
• Bernády Napok eseményei – Népújság, 1999. november
• A Bernády Alapítvány Házának felújítása – RMDSZ- tájékoztató
• Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Dipfescar Kiadó, Mvhely, 2000
• Bernády György emlékezete, Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1999
• Marosi Barna: Megbolydult világ, Bukarest, 1974. Népújság (Marosvásárhely)
1864. április 10-én született Bethlenben. Édesapja, Bernády Dániel 1878. november 13-án "felvétetett Marosvásárhely szabad királyi város polgárainak sorába". Az 1879. augusztus 18- án kötött szerződés értelmében – miután befizette a város majorsági pénztárába a kirótt illetményt, és patikavásárlási engedélyt kapott – megvásárolta özvegy Görög Józsefnétől az Aranyszarvas nevű főtéri gyógyszertárat. Hagyomány a családban Aeszkulapiosz szolgálata: a nagyapa fizikus-patikárius, kirurgus orvos, az apa, Bernády Dániel kitüntetéssel szerzi meg a gyógyszerészdiplomát.
Bernády György iskolai tanulmányait Besztercén kezdte el, majd 1878-tól a marosvásárhelyi Református Kollégium diákja volt, ahol 1882. június 30-án érettségizett. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. Előbb gyógyszerészi (1885), majd – katonai szolgálatának teljesítése után – gyógyszerészdoktori címet szerzett (1888), aztán állam- és jogtudományi oklevelet (1896). Közéleti szereplését 1896-ban kezdi, amikor szabadelvű programmal Marosvásárhelyen országgyűlési képviselőnek választják. 1900-ban rendőrfőkapitány, majd 1902. március 8-án "közfelkiáltással" polgármesternek választják. Polgármesterségének kezdetén a város lélekszáma 19.522, mely 1915-re 10.000 fővel gyarapodott. Már programbeszédében megígérte, hogy "egy új várost építek!" 1913-ban sok és nagyméretű épület használatba adása után nyilatkozta: "lelki szemeimmel hazafias gyönyörűségtől eltelten látom, hogy miként fog Marosvásárhely népe művészeink alkotásainak nyomán gondolkodásban, érzésben nemesbülni, tudásban, ismeretekben gazdagodni, anyagiakban fejlődni és erősbödni." Nevéhez fűződik Marosvásárhely modern városközpontjának kialakítása, villany- és vízvezetékkel való ellátása, a közigazgatás újjászervezése, intézményhálózat létrehozása, középületek, gyárak (gázfejlesztő üzem, közüzemek épületei, raktárépületek, téglagyárak növelése, korszerűsítése, közvágóhíd, vámházak, kertészet és üvegházak) építése. Polgármestersége alatt épült a mára már a város jelképévé vált Városházán és Közművelődési Palotán kívül többek között: öt elemi iskola, a polgári iskola (ma Petru Maior egyetem), a felsőkereskedelmi iskola (ma Petru Maior egyetem), a leánygimnázium (ma Papiu Ilarian líceum), a katonai alreál iskola (ma orvosi egyetem), a kereskedelmi és iparkamara, továbbá 117 új utca nyitása, 3000 telek kialakítása, a Maros szabályozása (a Lenarduzzi céggel köt erre szerződést), gátépítés, a műcsatorna és hidak építése, víztisztító üzem, víztározók, szennyvíztelep építése, gyermekmenhely (ma tbc-klinika), a Polgári Sportlövöde (ma vendéglő a Somostetőn) létrehozása is a nevéhez fűződik. Itt kell megemlíteni munkatársait, a város főépítészeit, akik művének megvalósításában segítségére voltak: Steibel Andor, Flesch Adolf és Radó Sándor. Nagyívű terveit az I. világháború törte kettébe. Tervei között szerepelt egy vármegyeháza, színház, képzőművészeti ház, iparművészeti iskola, kaszinó, süketnémák részére egy intézmény, tbc-szanatórium építése a Somostetőn (melynek kanalizálása is nevéhez fűződik). 1913-ban mint m. kir. udvari tanácsost saját kérésére felmentik főispánná kinevezése miatt. 1917-ig volt a város főispánja. A Nyílt Levél című kiadványban 1920-ban azt írta: "Egész életemen át egyetlen vágyam, egyetlen célom volt, hasznára lenni a köznek, hasznára lenni fajomnak." 1926–29 között ismét polgármester. 1926-tól Maros-Torda vármegye parlamenti képviselője. 1930-ban kivált az Országos Magyar Pártból és megalakította a Polgári és Demokratikus Blokkot. Gondnoksága idején számos alapítványt hoz létre (egyet 1936 áprilisában, korán elhalt és forrón szeretett leánya, Györgyike emlékére), és erre ösztönzi kollégáit is. Pontosságára jellemző, hogy a 15 évi polgármestersége alatt tartott mintegy 90 elöljárósági gyűlésről csupán hatszor hiányzott! 1934-ben a 70. születésnapjára festi meg képmását Bordi András (szintén a kollégium diákja volt). Gagyi László diák, későbbi tanító, író a következő sorokkal ünnepelte: "Több egy tett, mint száz csiszolt beszéd, a tanulságot húsában hordja már egy új jövőért küzdő nemzedék. Vajon mi húsunkba hordjuk-e a tanulságot?" A festmény az iskola államosításáig a kollégium dísztermének falán függött. Négy felesége volt. Madarász Erzsébettel (aki egyébként cigány származású volt) 24 évig élt együtt, 1913-ban elváltak. Következő hitvese egy dúsgazdag, nagy műveltségű, osztrák származású asszony, a volt budapesti főpolgármester, Heltai Ferenc özvegye. Házasságuk nagyon rövid, másfél évet tart. 1916-ban házasodik utoljára, negyedik felesége élete végéig társa marad. Második házasságában örökbe fogadtak egy kislányt, egy zsidó pék árván maradt csecsemőjét, aki később Drezdában tanult, Bernády Margit tanárnő lesz. Egyetlen édesgyermeke, Györgyike 1919-ben születik negyedik házasságában, akit viszont fiatalon, 17 évesen veszítenek el! Bernády kevéssel éli túl gyermekét, meghalt Marosvásárhelyen 1938. október 22-én. Mint a Református Kollégium főgondnokát (1923-tól), az iskola dísztermében ravatalozták fel, s koporsója mellett a kollégium diákjai álltak díszőrséget és kísérték utolsó útjára a református temetőkertbe. Lakóháza a Szentgyörgy utcában állott, irodájának bútorait, könyvtárát a református plébánián őrizték. Ma a Kultúrpalotában állandó kiállításon látogatható Bernády dolgozószobája. A történelem úgy hozta, hogy a város polgárságának csak 1994-ben nyílt lehetősége, hogy hálája jeléül, a róla elnevezett téren szobrot állítson (a szovátai Bocskay Vince alkotása) emlékének. Nevét viseli az 1992-ben létrehozott Közművelődési Alapítvány, az 1995-ben megnyílt kultúrközpont (Bernády Ház). Halálának 60. évfordulóján – a tiszteletére szervezett Bernády Napok keretén belül – 1998. október 16-án avatták fel mellszobrát (Hunyadi László alkotása) a Kultúrpalotában, a Tükörterem előtt. 2002 októberében, polgármesterré választásának 100. évfordulójára, Kolozsvári Puskás Sándor Bernády Györgyöt ábrázoló domborművét helyezték el a Maros Megyei Tanács épületében.
Irodalom:
• Magyar Életrajzi Lexikon – Magyar Elektronikus Könyvtár
• Bernády György képviselő életrajza – Magyar Országgyűlési Almanach 1897- 1901
• Bernády Napok eseményei – Népújság, 1999. november
• A Bernády Alapítvány Házának felújítása – RMDSZ- tájékoztató
• Keresztes Gyula: Marosvásárhely szecessziós épületei, Dipfescar Kiadó, Mvhely, 2000
• Bernády György emlékezete, Impress Kiadó, Marosvásárhely, 1999
• Marosi Barna: Megbolydult világ, Bukarest, 1974. Népújság (Marosvásárhely)
2014. április 10.
Toró: az erdélyi magyarok is részesei a Fidesz-KDNP választási győzelmének
Az erdélyi magyarok is részesei voltak a Fidesz-KDNP elsöprő választási győzelmének, ezt mutatja a több mint 80 százalékos erdélyi részvétel a szavazáson, valamint az, hogy a szavazók több mint 95 százaléka a Fidesz-KDNP-re adta voksát, visszaigazolva ezzel az Orbán-kormány nemzetpolitikáját – jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke kedden sajtótájékoztatón, amelyet Soós Sándorral, a Néppárt Kolozs megyei szervezetének elnökével tartott Kolozsváron.
A 2011-ben kezdődött kedvezményes honosítás sikertörténetnek bizonyult, a világszinten benyújtott mintegy 610 ezer honosítási kérelem közül megközelítőleg 400 ezer Erdélyből érkezett, ebből pedig 370 ezren tették le eddig a magyar állampolgársági esküt – mondta Toró. Az országgyűlési választásokra regisztrált 195 ezer külhoni magyar állampolgár közül 135 ezren erdélyiek, az összesen mintegy 160 ezer levélben voksoló külhoni szavazópolgár közül pedig mintegy 110 ezer erdélyi – részletezte a Néppárt elnöke.
Toró elmondta: a Néppárt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 190 ezer embernek segített a honosításban, 85-90 ezer személynek pedig a választási regisztrációban.
„Közel 1200 önkéntesünk dolgozott azon az elmúlt hetekben, hogy mintegy 65 ezer erdélyi levélszavazatot begyűjtsön és eljuttasson a magyar külképviseletekre” – jelentette ki Toró, aki „a fegyelmezett és megfeszített munkáért” köszönetet mondott a Néppárt, és ifjúsági szervezete, a Minta önkénteseinek, az EMNT Demokráciaközpontjainak. Azt is méltatta, hogy a magyar történelmi egyházak is jelentős mértékben hozzájárultak a szavazási folyamat sikeréhez és a mozgósításhoz.
Az európai parlamenti választások kapcsán Toró T. Tibor úgy fogalmazott: egyik szeme sír, a másik meg nevet, mivel egyrészt nem sikerült teljes erdélyi magyar összefogást létrehozni. „A Néppárt három befutó EP-jelöltben gondolkodott, és ez valószínűleg be is jött volna, az RMDSZ azonban mereven elutasította a koalíció gondolatát, és eleve csak két lehetséges befutó jelölttel számol” – fejtette ki a Néppárt elnöke. Toró szerint azzal, hogy az RMDSZ elutasította a koalíciót, lemondott a Néppárt 60 ezer szavazójáról és csak saját törzsszavazóira számít. Örömre ad okot viszont az, hogy Tőkés László révén biztosan lesz brüsszeli képviselete az erdélyi magyarságnak, Orbán Viktor ugyanis felkérte Tőkést, hogy a Fidesz listáján induljon az EP-választáson. „Ez egy valódi összmagyar lista lesz, hiszen Tőkés László a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács elnökeként képviselni fogja a Magyarországon kívül élő magyar közösségek autonómiatörekvéseit” – tette hozzá Toró.
Soós Sándor ismertette a Néppárt szerepét közép-erdélyi és partiumi szavazatbegyűjtésben. Magyarország kolozsvári főkonzulátusára több mint 27 ezer levélszavazat érkezett, ebből mintegy 20 ezret a Néppárt és az EMNT gyűjtött be.
Soós arról is beszélt, hogy a Néppárt részt vett a választási kampányban, csapatai az elmúlt hét utolsó napjaiban Pécsen, Dabason, Szolnokon és Szigetszentmiklóson segítették a Fidesz-KDNP jelöltjeinek kampányát. „Pécsen talán a mi segítségünk is hozzájárult Hoppál Péter és Csizi Péter győzelméhez, mivel a verseny szoros volt” – mondta.
„Pécs különösen fontos, mivel az idén lesz 25 éve annak, hogy testvérvárosi kapcsolat jött létre Pécs és Kolozsvár között, most pedig ezt a kapcsolatot próbáljuk aktívabbá tenni” – mondta Soós, aki szerint a magyarországi város átadja majd hasznos tapasztalatait Kolozsvárnak, miután 2010-ben Európa kulturális fővárosa volt. Páva Zsolt polgármester megígérte, hogy a idei Kolozsvári Magyar Napok idején ellátogat Kolozsvárra, és hivatalos találkozók keretében is segíteni próbál majd a kulturális főváros címére pályázó Szamos-parti városnak.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája. Nyugati Jelen (Arad)
Az erdélyi magyarok is részesei voltak a Fidesz-KDNP elsöprő választási győzelmének, ezt mutatja a több mint 80 százalékos erdélyi részvétel a szavazáson, valamint az, hogy a szavazók több mint 95 százaléka a Fidesz-KDNP-re adta voksát, visszaigazolva ezzel az Orbán-kormány nemzetpolitikáját – jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke kedden sajtótájékoztatón, amelyet Soós Sándorral, a Néppárt Kolozs megyei szervezetének elnökével tartott Kolozsváron.
A 2011-ben kezdődött kedvezményes honosítás sikertörténetnek bizonyult, a világszinten benyújtott mintegy 610 ezer honosítási kérelem közül megközelítőleg 400 ezer Erdélyből érkezett, ebből pedig 370 ezren tették le eddig a magyar állampolgársági esküt – mondta Toró. Az országgyűlési választásokra regisztrált 195 ezer külhoni magyar állampolgár közül 135 ezren erdélyiek, az összesen mintegy 160 ezer levélben voksoló külhoni szavazópolgár közül pedig mintegy 110 ezer erdélyi – részletezte a Néppárt elnöke.
Toró elmondta: a Néppárt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 190 ezer embernek segített a honosításban, 85-90 ezer személynek pedig a választási regisztrációban.
„Közel 1200 önkéntesünk dolgozott azon az elmúlt hetekben, hogy mintegy 65 ezer erdélyi levélszavazatot begyűjtsön és eljuttasson a magyar külképviseletekre” – jelentette ki Toró, aki „a fegyelmezett és megfeszített munkáért” köszönetet mondott a Néppárt, és ifjúsági szervezete, a Minta önkénteseinek, az EMNT Demokráciaközpontjainak. Azt is méltatta, hogy a magyar történelmi egyházak is jelentős mértékben hozzájárultak a szavazási folyamat sikeréhez és a mozgósításhoz.
Az európai parlamenti választások kapcsán Toró T. Tibor úgy fogalmazott: egyik szeme sír, a másik meg nevet, mivel egyrészt nem sikerült teljes erdélyi magyar összefogást létrehozni. „A Néppárt három befutó EP-jelöltben gondolkodott, és ez valószínűleg be is jött volna, az RMDSZ azonban mereven elutasította a koalíció gondolatát, és eleve csak két lehetséges befutó jelölttel számol” – fejtette ki a Néppárt elnöke. Toró szerint azzal, hogy az RMDSZ elutasította a koalíciót, lemondott a Néppárt 60 ezer szavazójáról és csak saját törzsszavazóira számít. Örömre ad okot viszont az, hogy Tőkés László révén biztosan lesz brüsszeli képviselete az erdélyi magyarságnak, Orbán Viktor ugyanis felkérte Tőkést, hogy a Fidesz listáján induljon az EP-választáson. „Ez egy valódi összmagyar lista lesz, hiszen Tőkés László a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács elnökeként képviselni fogja a Magyarországon kívül élő magyar közösségek autonómiatörekvéseit” – tette hozzá Toró.
Soós Sándor ismertette a Néppárt szerepét közép-erdélyi és partiumi szavazatbegyűjtésben. Magyarország kolozsvári főkonzulátusára több mint 27 ezer levélszavazat érkezett, ebből mintegy 20 ezret a Néppárt és az EMNT gyűjtött be.
Soós arról is beszélt, hogy a Néppárt részt vett a választási kampányban, csapatai az elmúlt hét utolsó napjaiban Pécsen, Dabason, Szolnokon és Szigetszentmiklóson segítették a Fidesz-KDNP jelöltjeinek kampányát. „Pécsen talán a mi segítségünk is hozzájárult Hoppál Péter és Csizi Péter győzelméhez, mivel a verseny szoros volt” – mondta.
„Pécs különösen fontos, mivel az idén lesz 25 éve annak, hogy testvérvárosi kapcsolat jött létre Pécs és Kolozsvár között, most pedig ezt a kapcsolatot próbáljuk aktívabbá tenni” – mondta Soós, aki szerint a magyarországi város átadja majd hasznos tapasztalatait Kolozsvárnak, miután 2010-ben Európa kulturális fővárosa volt. Páva Zsolt polgármester megígérte, hogy a idei Kolozsvári Magyar Napok idején ellátogat Kolozsvárra, és hivatalos találkozók keretében is segíteni próbál majd a kulturális főváros címére pályázó Szamos-parti városnak.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája. Nyugati Jelen (Arad)
2014. április 10.
EMNP: „Győzött a nemzetpolitika”
A vasárnap lezajlott magyarországi parlamenti választásokat értékelte ki tegnap Kolozsváron a sajtónak Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke.
Toró szerint a kormánykoalíció megérdemelt győzelmet aratott, mivel sikerült olyan költségvetési fegyelmet kiviteleznie, amelynek nem a lakosság, hanem az ultik és a bankok látták kárát, de a sikerhez a bölcs nemzetpolitikai döntések is hozzájárultak. Külön köszönet jár azért, hogy az új választási törvény révén a romániai magyarság is részese lehetett a közös győzelemnek. Becslések alapján sorainkból 95 százalék szavazott a Fidesz–KDNP-re, kb. 2 százalék a Jobbikra és a maradék a többi pártokra.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)
A vasárnap lezajlott magyarországi parlamenti választásokat értékelte ki tegnap Kolozsváron a sajtónak Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke.
Toró szerint a kormánykoalíció megérdemelt győzelmet aratott, mivel sikerült olyan költségvetési fegyelmet kiviteleznie, amelynek nem a lakosság, hanem az ultik és a bankok látták kárát, de a sikerhez a bölcs nemzetpolitikai döntések is hozzájárultak. Külön köszönet jár azért, hogy az új választási törvény révén a romániai magyarság is részese lehetett a közös győzelemnek. Becslések alapján sorainkból 95 százalék szavazott a Fidesz–KDNP-re, kb. 2 százalék a Jobbikra és a maradék a többi pártokra.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)
2014. április 10.
C. V. Tudor indulhat az EP-választáson
Helyt adott szerdán a Bukaresti Táblabíróság Corneliu Vadim Tudor óvásának és úgy döntött, hogy a Nagy-Románia Párt (PRM) volt elnöke indulhat a május 25-i európai parlamenti választáson.
Az ítélet jogerős. A központi választási iroda (BEC) korábban elutasította a nacionalista és magyarellenes alakulatnak az EP-megmérettetésre benyújtott jelöltlistáit, miután a párt nevében két külön listát is iktattak.
Az egyiket Gheorghe Funar, Kolozsvár expolgármestere nyújtotta be, a másikat C. V. Tudor, a PRM volt elnöke és jelenlegi EP-képviselője; a két szélsőséges politikus hónapok óta vitázik, hogy melyikük képviseli törvényesen a bukaresti parlamentből 2008-ban kiesett pártot.
Vadim Tudor esetében a BEC arra hivatkozott, hogy az általa beterjesztett lista nem teljesítette az elfogadáshoz szükséges valamennyi feltételt. Krónika (Kolozsvár)
Helyt adott szerdán a Bukaresti Táblabíróság Corneliu Vadim Tudor óvásának és úgy döntött, hogy a Nagy-Románia Párt (PRM) volt elnöke indulhat a május 25-i európai parlamenti választáson.
Az ítélet jogerős. A központi választási iroda (BEC) korábban elutasította a nacionalista és magyarellenes alakulatnak az EP-megmérettetésre benyújtott jelöltlistáit, miután a párt nevében két külön listát is iktattak.
Az egyiket Gheorghe Funar, Kolozsvár expolgármestere nyújtotta be, a másikat C. V. Tudor, a PRM volt elnöke és jelenlegi EP-képviselője; a két szélsőséges politikus hónapok óta vitázik, hogy melyikük képviseli törvényesen a bukaresti parlamentből 2008-ban kiesett pártot.
Vadim Tudor esetében a BEC arra hivatkozott, hogy az általa beterjesztett lista nem teljesítette az elfogadáshoz szükséges valamennyi feltételt. Krónika (Kolozsvár)
2014. április 10.
Szombaton adják át az EMKE-díjakat Kolozsváron
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Éves közgyűlése keretében szombaton adja át Kolozsváron az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) 2014-es díjait az erdélyi magyar művelődési életben kiemelkedő munkát végző személyiségeknek.
Az elismerésben részesülők listáját honlapján tette közzé az EMKE.
Az erdélyi táncház-mozgalomban nyújtott tevékenységéért és a kalotaszegi magyar népdalkincs megőrzéséért, hű tolmácsolásáért Lengyel László népdalénekesnek adományoz Kacsó András-díjat az egyesület.
A munkáskultúra kutatásában elért eredményeiért és szerkesztői tevékenységéért Ilyés Sándor kolozsvári néprajzkutatót részesíti Bányai János-díjban.
A szórvány és a belső anyaország szerepét betöltő Székelyföld identitásőrző kulturális kapcsolatának intézményesített megteremtéséért Tamás Sándornak a Kovászna megyei önkormányzat elnökének adományozza a Kun Kocsárd-díjat.
Az erdélyi magyar zenei életben kifejtett több évtizedes művészi, ismeretterjesztői és oktatói munkásságáért Benkő Judit Emese a kolozsvári rádió szerkesztője kaphatja a Nagy István-díjat.
A közművelődés terjesztésének és a korszerű színházi formanyelv kimunkálásának szolgálatában szerzett érdemeikért, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos nagyváradi színművészeknek adományozza a Bánffy Miklós-díjat a Kiss Stúdió Színház megalakítása huszadik évfordulóján.
Sokoldalú, minőségteremtő, a régió színházi kultúráját kiteljesítő alkotó munkájáért Barabás Árpád a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művésze veheti át a Kovács György-díjat.
A korszerű színházi formanyelv kimunkálásában vállalt szerepéért, alakításainak műfaji változatosságáért Varga Csillát, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészét részesíti az egyesület Poór Lili-díjban.
A képzőművészeknek szánt Szolnay Sándor-díjat több évtizedes művészi munkássága elismeréseképpen Nagy Enikőnek, a zománcművészet nemzetközi hírű kolozsvári mesterének, a rekeszzománc első erdélyi művelőjének adományozza az szervezet.
Az EMKE a könyvtári és helytörténeti kutatás terén végzett eredményes munkásságáért, az 1848-49-es háromszéki vonatkozások feltárásában elért kiemelkedő teljesítményéért Demeter Lajost, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter könyvtár könyvtárosát jutalmazza Monoki István-díjjal.
A hitelességre és pontosságra törekvő történész-levéltárosi szakmai munkásságáért, önzetlen népművelői tevékenységéért, a Bányavidék múltjának megismertetéséért és népszerűsítéséért Balogh Béla nagybányai helytörténész veheti át a Kőváry László-díjat.
Az ernyőszervezet a közvéleményt pozitívan alakító, a hagyományokat tisztelő és az újra érzékeny riportjaiért, interjúiért Ferencz Zsoltot, a kolozsvári Szabadság napilap riporterét tünteti ki Spectator-díjjal.
A Mikó Imre-díjat Vita László kolozsvári vállalkozó kapja a gazdasági téren nyújtott kimagasló eredményeiért, és a közösséget segítő kitartó munkásságáért.
A szombati ünnepségen az EMKE díszoklevelét kapja a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, melyet a muravidéki magyarság szellemi életének fellendítéséért, az összmagyarság vérkeringésébe való újbóli bekapcsolásért, a hagyományok visszahonosításáért tart erre érdemesnek az erdélyi művelődés ernyőszervezete.
Úgyszintén díszoklevéllel ismeri el az egyesület az idén hatvanéves Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségét a közösség hiteles tájékoztatásáért, a magyar kulturális, művészeti, társadalmi életének és törekvéseinek a szolgálatáért. MTI
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Éves közgyűlése keretében szombaton adja át Kolozsváron az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) 2014-es díjait az erdélyi magyar művelődési életben kiemelkedő munkát végző személyiségeknek.
Az elismerésben részesülők listáját honlapján tette közzé az EMKE.
Az erdélyi táncház-mozgalomban nyújtott tevékenységéért és a kalotaszegi magyar népdalkincs megőrzéséért, hű tolmácsolásáért Lengyel László népdalénekesnek adományoz Kacsó András-díjat az egyesület.
A munkáskultúra kutatásában elért eredményeiért és szerkesztői tevékenységéért Ilyés Sándor kolozsvári néprajzkutatót részesíti Bányai János-díjban.
A szórvány és a belső anyaország szerepét betöltő Székelyföld identitásőrző kulturális kapcsolatának intézményesített megteremtéséért Tamás Sándornak a Kovászna megyei önkormányzat elnökének adományozza a Kun Kocsárd-díjat.
Az erdélyi magyar zenei életben kifejtett több évtizedes művészi, ismeretterjesztői és oktatói munkásságáért Benkő Judit Emese a kolozsvári rádió szerkesztője kaphatja a Nagy István-díjat.
A közművelődés terjesztésének és a korszerű színházi formanyelv kimunkálásának szolgálatában szerzett érdemeikért, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos nagyváradi színművészeknek adományozza a Bánffy Miklós-díjat a Kiss Stúdió Színház megalakítása huszadik évfordulóján.
Sokoldalú, minőségteremtő, a régió színházi kultúráját kiteljesítő alkotó munkájáért Barabás Árpád a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művésze veheti át a Kovács György-díjat.
A korszerű színházi formanyelv kimunkálásában vállalt szerepéért, alakításainak műfaji változatosságáért Varga Csillát, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészét részesíti az egyesület Poór Lili-díjban.
A képzőművészeknek szánt Szolnay Sándor-díjat több évtizedes művészi munkássága elismeréseképpen Nagy Enikőnek, a zománcművészet nemzetközi hírű kolozsvári mesterének, a rekeszzománc első erdélyi művelőjének adományozza az szervezet.
Az EMKE a könyvtári és helytörténeti kutatás terén végzett eredményes munkásságáért, az 1848-49-es háromszéki vonatkozások feltárásában elért kiemelkedő teljesítményéért Demeter Lajost, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter könyvtár könyvtárosát jutalmazza Monoki István-díjjal.
A hitelességre és pontosságra törekvő történész-levéltárosi szakmai munkásságáért, önzetlen népművelői tevékenységéért, a Bányavidék múltjának megismertetéséért és népszerűsítéséért Balogh Béla nagybányai helytörténész veheti át a Kőváry László-díjat.
Az ernyőszervezet a közvéleményt pozitívan alakító, a hagyományokat tisztelő és az újra érzékeny riportjaiért, interjúiért Ferencz Zsoltot, a kolozsvári Szabadság napilap riporterét tünteti ki Spectator-díjjal.
A Mikó Imre-díjat Vita László kolozsvári vállalkozó kapja a gazdasági téren nyújtott kimagasló eredményeiért, és a közösséget segítő kitartó munkásságáért.
A szombati ünnepségen az EMKE díszoklevelét kapja a lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, melyet a muravidéki magyarság szellemi életének fellendítéséért, az összmagyarság vérkeringésébe való újbóli bekapcsolásért, a hagyományok visszahonosításáért tart erre érdemesnek az erdélyi művelődés ernyőszervezete.
Úgyszintén díszoklevéllel ismeri el az egyesület az idén hatvanéves Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségét a közösség hiteles tájékoztatásáért, a magyar kulturális, művészeti, társadalmi életének és törekvéseinek a szolgálatáért. MTI
2014. április 11.
Együttműködésről állapodtak meg a magyarországi és az erdélyi magyar polgármesterek
Együttműködési megállapodást írtak alá Kolozsváron a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Országos Önkormányzati Tanácsának (OÖT) a képviselői.
Az eseményt követő sajtótájékoztatón Kelemen Hunor RMDSZ-elnök elmondta, a megállapodással sikerült intézményesíteni azt a kapcsolatot, amelyet az RMDSZ önkormányzati tanácsa régóta ápol a magyarországi önkormányzatok szövetségével. A megállapodás a két oldalon felgyűlt tapasztalatok kicserélését teszi lehetővé.
Gémesi György MÖSZ-elnök elmondta, a magyar polgármesterek tízedik világtalálkozóját előkészíteni jött Erdélybe. E találkozó azt tűzi ki célul, hogy tegyék hatékonyabbá az önkormányzatok munkáját.
Borboly Csaba, az RMDSZ önkormányzati tanácsának elnöke elmondta, a megállapodásban elsősorban a tapasztalatcserére fektetik a hangsúlyt. Együttműködnének ugyanakkor az olyan európai uniós pályázatok benyújtásában, amelyekhez több ország partnerségére van szükség. Borboly tájékoztatása szerint a megállapodás az önkormányzatok, civil szervezetek és egyházak együttműködésére, a szakoktatás erősítésére, és a testvértelepülési kapcsolatok elmélyítésére is kiterjed.
A sajtótájékoztatón Kelemen Hunor újságírói kérdésre nem kívánta kommentálni Pelczné Gál Ildikó kijelentését, hogy a Fidesz az RMDSZ képviselőivel is egyeztetett Tőkés László európai parlamenti képviselőjelöltségéről. Kijelentette, Tőkés László önmagát fogja képviselni a Fidesz listáján, az erdélyi magyarság brüsszeli képviseletét az RMDSZ látja majd el. MTI
Együttműködési megállapodást írtak alá Kolozsváron a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Országos Önkormányzati Tanácsának (OÖT) a képviselői.
Az eseményt követő sajtótájékoztatón Kelemen Hunor RMDSZ-elnök elmondta, a megállapodással sikerült intézményesíteni azt a kapcsolatot, amelyet az RMDSZ önkormányzati tanácsa régóta ápol a magyarországi önkormányzatok szövetségével. A megállapodás a két oldalon felgyűlt tapasztalatok kicserélését teszi lehetővé.
Gémesi György MÖSZ-elnök elmondta, a magyar polgármesterek tízedik világtalálkozóját előkészíteni jött Erdélybe. E találkozó azt tűzi ki célul, hogy tegyék hatékonyabbá az önkormányzatok munkáját.
Borboly Csaba, az RMDSZ önkormányzati tanácsának elnöke elmondta, a megállapodásban elsősorban a tapasztalatcserére fektetik a hangsúlyt. Együttműködnének ugyanakkor az olyan európai uniós pályázatok benyújtásában, amelyekhez több ország partnerségére van szükség. Borboly tájékoztatása szerint a megállapodás az önkormányzatok, civil szervezetek és egyházak együttműködésére, a szakoktatás erősítésére, és a testvértelepülési kapcsolatok elmélyítésére is kiterjed.
A sajtótájékoztatón Kelemen Hunor újságírói kérdésre nem kívánta kommentálni Pelczné Gál Ildikó kijelentését, hogy a Fidesz az RMDSZ képviselőivel is egyeztetett Tőkés László európai parlamenti képviselőjelöltségéről. Kijelentette, Tőkés László önmagát fogja képviselni a Fidesz listáján, az erdélyi magyarság brüsszeli képviseletét az RMDSZ látja majd el. MTI
2014. április 12.
A marosvásárhelyi sorok és glosszák őrzője: a Teleki-Bolyai Könyvtár (2.)
A tizenhatodik-tizenhetedik században könyvtárak csak az iskolák mellett létesültek. A tizennyolcadik században lángra lobbant a könyvgyűjtés szenvedélye. Akkor létesült többek között a gyulafehérvári Batthyáneum – 1792-ben Batthyány Ignác létesítette –, és a nagyszebeni Brukenthal-múzeum is, melyet Brukenthal Sándor alapított.
Tekintettel arra, hogy van még közölnivalónk, bezárólag még visszatérünk a Teleki-Bolyai Könyvtárra. A barokk építészeti műemlékek rajongója
Amint azt már említettük, gróf Teleki Sámuel ifjúkorától gyűjtötte a könyveket, itthon és a külföldön megjelenteket, klasszikusokat és a tudományos műveket.
Teleki gróf a felvilágosodás híveként és a klasszicizáló barokk építészeti műemlékek rajongójaként új könyvesház építését tervezte egy bécsi építész és saját rajzai alapján, a kivitelezést a már említett Schlaff építőmester végezte.
Keresztes Gyula, a Marosvásárhely régi épületei című könyvében leírja, hogy a műemlék alapkövét 1799-ben tették le.
A könyvesházat a meglévő L alakú Wesselényi épülethez építették úgy, hogy azok együttesen egységes épületet eredményezzenek. Az udvari könyvtári szárnyban van az emeletre vezető impozáns lépcsőház és a bejárat ajtaja, mely fölött kőtábla az alapító nevével:
Musis Patriis Gratisque Posteris D.D.Samuel S.R.T. Comes Teleki
A könyvtárterem nagy méretei, klasszicizáló építészeti kialakítása, a falak és a pillérek körül beépített könyvszekrények ünnepélyes hangulatot adnak a helyiségnek.
A háromajtós nagy belmagasságú termet két sor pillérre és a kerítőfalakra támaszkodó kerengő két szintre osztja, a szabadon maradt középső részén csehsüveg-boltozatos mennyezet. A nagyterembe belépő látogató szembetalálja magát Teleki Sámuel kancellár nagy méretű, füzérkoszorúval díszített és aranyozott rámába helyezett képével –Tusch János festette –, melyet az emelet magasságában helyeztek el.
A könyvszekrényeken elhelyezett görög bölcsek és szépírók szobrai díszítik az egyszerű, de finom ízlésű profilokkal díszített termet.
Az éveken át Bécsből hazaküldött könyveket Teleki utasítása szerint helyezték el a dróthálós szekrényekbe. Az épületben levő lakások átalakításával az Akadémia helyi fiókjának könyvtárát és olvasótermeit is idetelepítették.
A régi Wesselényi-ház földszinti belső ajtókerete fölött ma is látható a kőbe faragott családi címer és a család kezdőbetűi. Teleki Sámuel létesítménye a város legfőbb nevezetessége, könyvtárterme a magyarlakta területek legszebb empire stílusú csarnokterme, és szekrényeiben az európai művelődés leggazdagabb hagyatékát őrzik.
Az épület földszinti termében helyezték el a Bolyai Farkas és János Emlékmúzeum kiállítási anyagát. Az egykori Rhédey-Wesselényi szárny arculata
Ami a műemlék építészeti leírását illeti, arról az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtárban, az Adatbankban kaptunk lírást.
Egyemeletes, U alaprajzú épület, tizenkét tengelyes főhomlokzattal, amelyet függőlegesen 6 egyszerű lizéna oszt egy négytengelyes központi, valamint két-két, egyenként kéttengelyes szélső mezőre. A négytengelyes központi rész alsó szintjén a két szélső tengelyben valamikor két félköríves bejárat nyílt, mára a jobboldalit befalazták. Az alsó szint ablakait keskeny, vakolt szalagkeret övezi, a felsőt ugyanilyen egyszerű, könyöklőpárkányokra leszaladó vakolt füleskeretek díszítik. Az emeletet övpárkány választja el a földszinttől, a lizénák vonalában enyhe golyvázással.
Az udvari homlokzatok összképére az építési fázisok különbségei alapvetően rányomják bélyegüket. Az egykori Rhédey-Wesselényi szárny arculatát a kétszintes udvari árkádsor határozza meg, míg az újonnan épült könyvtárszárny a főhomlokzat egyszerű kialakítását idézi.
A régi szárny utca felőli udvari homlokzatát eredetileg nem díszítették árkádok, ez csak a könyvtárépítés bővítései során került oda, amint ez a fennmaradt tervrajzokból és az árkádok régi szárnyhoz való illeszkedéséből kitűnik.
Az eredeti barokk belsőépítészi részek őrzője
Fontosnak tartjuk azonban, hogy pár mondat erejéig még rávilágítsunk pár nagyon fontos dologra, ami természetesen az épületet illeti.
A műemléknek kettős szerepe volt, egyrészt megvolt benne a korabeli városi palota összes tartozéka – főúri lakosztály, reprezentatív nagyterem, női lakosztály, személyzeti és háztartási helyiségek a földszinten, gazdasági egységek a hátsó udvarban -, másrészt pedig az alapterület csaknem fele könyvtárként szolgált.
A földszinten, a könyvtár nagyterme mellett kapott helyet az olvasóterem, és ugyanazon a szinten volt a könyvtáros külön lakrésze is. A nemesi palota lakóhelyiségei, a kancellár lakosztályával együtt, az emeleten volt.
Marosvásárhelyen egyébként ebben az épületben maradt fenn a legtöbb eredeti barokk belsőépítészi részlet: padlók, ajtók, ablakok, kályhák, falfestés, stukkókeretek. Ugyanakkor néhány helyiségben még vannak darabok az eredeti bútorzatból is.
A könyvtáralapítás mint divat
A Könyvtárban található képgalériáról A város meséi című könyv szerzője is megemlékezik.
1822-ben, Teleki gróf halála után berendeztek a könyvtárban egy galériát a kor és Erdély történelmének neves személyiségeiről készült portrékból.
Köztük volt Bethlen Gábor fejedelem, Mátyás király, Samuel von Brukenthal, aki a tizennyolcadik század második felében Erdély kormányzója volt, Széchényi Ferenc, aki 1802-ben maga is közkönyvtárat nyitott Pesten, és nem utolsó sorban Savoyai Jenő, aki szintén könyvtártulajdonos volt. Ezek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy akkoriban nagy divatja volt a könyvtáralapításnak.
Dokumentumok állítják: 1780-ban merül fel a könyvtár alapításának ötlete!
Bota adatgyűjtéséből kiderül az is, hogy Teleki a kezdetektől tudatában volt az általa alapított könyvtár jelentőségének. A nyilvános könyvtárakról egyébként az 1780-as évekből származó dokumentumokban olvashatunk először, és ugyanebben az évben merült fel a marosvásárhelyi könyvtár alapításának ötlete is.
A Téka rendkívül fontos volt a város számára, tekintetbe véve, hogy Kolozsvár vagy Nagyszeben sokkal nagyobb és jelentősebb kulturális központnak számítottak. Mondhatni szerencsénk volt…
A kérdés az, hogy miért épp Marosvásárhelyre esett Teleki választása? Erre szintén A város meséi című könyv szerzője találta meg a választ. Bota úgy tudja, hogy mindez azért történt így, mert itt székelt a Királyi Tábla, és olyan tanintézmények voltak a városban, mint a Református Kollégium, vagy a katolikus iskolák, tele potenciális olvasókkal. És valóban, a könyvtárba betérők többsége a Királyi Tábla és a Református Kollégium diákjai közül kerültek ki.
Teleki fia nem vesz új könyveket. Így a Téka „könyvmúzeummá” alakul…
A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból még kiderül, hogy magánkönyvtárról lévén szó, a könyveket saját pénzén vásárolta Teleki.
Mivel azonban halála után a fia nemigen szerzett be új kiadványokat, a tizenkilencedik század második felére a könyvtár egyfajta „könyvmúzeummá” alakult, amelyben sok régi kiadványt megtalálhatott az érdeklődő, újdonságok azonban nem voltak. Így ment ez a két világháború közötti időszakig. A harmincas évek végén a könyvtári élet fellendítése érdekében létrehoztak egy alapítványt, amely megpróbálta kivonni a Tékát a család tulajdonából.
Telt az idő, változtak a korok, az állam is elkezdett nyilvános könyvtárakat létesíteni, és a magántulajdonban lévő könyvtár eszméje lassacskán túlhaladottá vált.
A Teleki Téka művelődési szempontból mérföldkő marad, de olyan kisugárzása, mint alapítója, gróf Teleki Sámuel idején, sosem lesz már.
Sajnos. Nagy-Bodó Tibor
Központ. Erdély.ma
A tizenhatodik-tizenhetedik században könyvtárak csak az iskolák mellett létesültek. A tizennyolcadik században lángra lobbant a könyvgyűjtés szenvedélye. Akkor létesült többek között a gyulafehérvári Batthyáneum – 1792-ben Batthyány Ignác létesítette –, és a nagyszebeni Brukenthal-múzeum is, melyet Brukenthal Sándor alapított.
Tekintettel arra, hogy van még közölnivalónk, bezárólag még visszatérünk a Teleki-Bolyai Könyvtárra. A barokk építészeti műemlékek rajongója
Amint azt már említettük, gróf Teleki Sámuel ifjúkorától gyűjtötte a könyveket, itthon és a külföldön megjelenteket, klasszikusokat és a tudományos műveket.
Teleki gróf a felvilágosodás híveként és a klasszicizáló barokk építészeti műemlékek rajongójaként új könyvesház építését tervezte egy bécsi építész és saját rajzai alapján, a kivitelezést a már említett Schlaff építőmester végezte.
Keresztes Gyula, a Marosvásárhely régi épületei című könyvében leírja, hogy a műemlék alapkövét 1799-ben tették le.
A könyvesházat a meglévő L alakú Wesselényi épülethez építették úgy, hogy azok együttesen egységes épületet eredményezzenek. Az udvari könyvtári szárnyban van az emeletre vezető impozáns lépcsőház és a bejárat ajtaja, mely fölött kőtábla az alapító nevével:
Musis Patriis Gratisque Posteris D.D.Samuel S.R.T. Comes Teleki
A könyvtárterem nagy méretei, klasszicizáló építészeti kialakítása, a falak és a pillérek körül beépített könyvszekrények ünnepélyes hangulatot adnak a helyiségnek.
A háromajtós nagy belmagasságú termet két sor pillérre és a kerítőfalakra támaszkodó kerengő két szintre osztja, a szabadon maradt középső részén csehsüveg-boltozatos mennyezet. A nagyterembe belépő látogató szembetalálja magát Teleki Sámuel kancellár nagy méretű, füzérkoszorúval díszített és aranyozott rámába helyezett képével –Tusch János festette –, melyet az emelet magasságában helyeztek el.
A könyvszekrényeken elhelyezett görög bölcsek és szépírók szobrai díszítik az egyszerű, de finom ízlésű profilokkal díszített termet.
Az éveken át Bécsből hazaküldött könyveket Teleki utasítása szerint helyezték el a dróthálós szekrényekbe. Az épületben levő lakások átalakításával az Akadémia helyi fiókjának könyvtárát és olvasótermeit is idetelepítették.
A régi Wesselényi-ház földszinti belső ajtókerete fölött ma is látható a kőbe faragott családi címer és a család kezdőbetűi. Teleki Sámuel létesítménye a város legfőbb nevezetessége, könyvtárterme a magyarlakta területek legszebb empire stílusú csarnokterme, és szekrényeiben az európai művelődés leggazdagabb hagyatékát őrzik.
Az épület földszinti termében helyezték el a Bolyai Farkas és János Emlékmúzeum kiállítási anyagát. Az egykori Rhédey-Wesselényi szárny arculata
Ami a műemlék építészeti leírását illeti, arról az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtárban, az Adatbankban kaptunk lírást.
Egyemeletes, U alaprajzú épület, tizenkét tengelyes főhomlokzattal, amelyet függőlegesen 6 egyszerű lizéna oszt egy négytengelyes központi, valamint két-két, egyenként kéttengelyes szélső mezőre. A négytengelyes központi rész alsó szintjén a két szélső tengelyben valamikor két félköríves bejárat nyílt, mára a jobboldalit befalazták. Az alsó szint ablakait keskeny, vakolt szalagkeret övezi, a felsőt ugyanilyen egyszerű, könyöklőpárkányokra leszaladó vakolt füleskeretek díszítik. Az emeletet övpárkány választja el a földszinttől, a lizénák vonalában enyhe golyvázással.
Az udvari homlokzatok összképére az építési fázisok különbségei alapvetően rányomják bélyegüket. Az egykori Rhédey-Wesselényi szárny arculatát a kétszintes udvari árkádsor határozza meg, míg az újonnan épült könyvtárszárny a főhomlokzat egyszerű kialakítását idézi.
A régi szárny utca felőli udvari homlokzatát eredetileg nem díszítették árkádok, ez csak a könyvtárépítés bővítései során került oda, amint ez a fennmaradt tervrajzokból és az árkádok régi szárnyhoz való illeszkedéséből kitűnik.
Az eredeti barokk belsőépítészi részek őrzője
Fontosnak tartjuk azonban, hogy pár mondat erejéig még rávilágítsunk pár nagyon fontos dologra, ami természetesen az épületet illeti.
A műemléknek kettős szerepe volt, egyrészt megvolt benne a korabeli városi palota összes tartozéka – főúri lakosztály, reprezentatív nagyterem, női lakosztály, személyzeti és háztartási helyiségek a földszinten, gazdasági egységek a hátsó udvarban -, másrészt pedig az alapterület csaknem fele könyvtárként szolgált.
A földszinten, a könyvtár nagyterme mellett kapott helyet az olvasóterem, és ugyanazon a szinten volt a könyvtáros külön lakrésze is. A nemesi palota lakóhelyiségei, a kancellár lakosztályával együtt, az emeleten volt.
Marosvásárhelyen egyébként ebben az épületben maradt fenn a legtöbb eredeti barokk belsőépítészi részlet: padlók, ajtók, ablakok, kályhák, falfestés, stukkókeretek. Ugyanakkor néhány helyiségben még vannak darabok az eredeti bútorzatból is.
A könyvtáralapítás mint divat
A Könyvtárban található képgalériáról A város meséi című könyv szerzője is megemlékezik.
1822-ben, Teleki gróf halála után berendeztek a könyvtárban egy galériát a kor és Erdély történelmének neves személyiségeiről készült portrékból.
Köztük volt Bethlen Gábor fejedelem, Mátyás király, Samuel von Brukenthal, aki a tizennyolcadik század második felében Erdély kormányzója volt, Széchényi Ferenc, aki 1802-ben maga is közkönyvtárat nyitott Pesten, és nem utolsó sorban Savoyai Jenő, aki szintén könyvtártulajdonos volt. Ezek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy akkoriban nagy divatja volt a könyvtáralapításnak.
Dokumentumok állítják: 1780-ban merül fel a könyvtár alapításának ötlete!
Bota adatgyűjtéséből kiderül az is, hogy Teleki a kezdetektől tudatában volt az általa alapított könyvtár jelentőségének. A nyilvános könyvtárakról egyébként az 1780-as évekből származó dokumentumokban olvashatunk először, és ugyanebben az évben merült fel a marosvásárhelyi könyvtár alapításának ötlete is.
A Téka rendkívül fontos volt a város számára, tekintetbe véve, hogy Kolozsvár vagy Nagyszeben sokkal nagyobb és jelentősebb kulturális központnak számítottak. Mondhatni szerencsénk volt…
A kérdés az, hogy miért épp Marosvásárhelyre esett Teleki választása? Erre szintén A város meséi című könyv szerzője találta meg a választ. Bota úgy tudja, hogy mindez azért történt így, mert itt székelt a Királyi Tábla, és olyan tanintézmények voltak a városban, mint a Református Kollégium, vagy a katolikus iskolák, tele potenciális olvasókkal. És valóban, a könyvtárba betérők többsége a Királyi Tábla és a Református Kollégium diákjai közül kerültek ki.
Teleki fia nem vesz új könyveket. Így a Téka „könyvmúzeummá” alakul…
A rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokból még kiderül, hogy magánkönyvtárról lévén szó, a könyveket saját pénzén vásárolta Teleki.
Mivel azonban halála után a fia nemigen szerzett be új kiadványokat, a tizenkilencedik század második felére a könyvtár egyfajta „könyvmúzeummá” alakult, amelyben sok régi kiadványt megtalálhatott az érdeklődő, újdonságok azonban nem voltak. Így ment ez a két világháború közötti időszakig. A harmincas évek végén a könyvtári élet fellendítése érdekében létrehoztak egy alapítványt, amely megpróbálta kivonni a Tékát a család tulajdonából.
Telt az idő, változtak a korok, az állam is elkezdett nyilvános könyvtárakat létesíteni, és a magántulajdonban lévő könyvtár eszméje lassacskán túlhaladottá vált.
A Teleki Téka művelődési szempontból mérföldkő marad, de olyan kisugárzása, mint alapítója, gróf Teleki Sámuel idején, sosem lesz már.
Sajnos. Nagy-Bodó Tibor
Központ. Erdély.ma
2014. április 12.
Kelemen Hunor: nem érdekel Tőkés László karrierje és politikai sorsa
Az RMDSZ-t nem érdekli Tőkés László karrierje és politikai sorsa – jelentette ki Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnökét arról kérdezték újságírók, miként vélekedik arról, hogy Tőkés László a Fidesz jelöltlistájának harmadik helyéről pályázik újabb európai parlamenti képviselői mandátumra.
Kelemen leszögezte: a döntés Tőkésre tartozik, ő pedig nem akarja idejét vesztegetni azzal, hogy ehhez a témához kommentárt fűzzön. „Semmiféleképpen nem zavar meg minket, nem Romániában indul” – fűzte hozzá, hangsúlyozva: az európai választásokon a magyarországi pártok listáira Romániában nem lehet szavazni, nem lehet tehát sem a Fideszre, sem más pártra, sem Tőkésre voksolni. Az MTI szerint a sajtótájékoztatón Kelemen Hunor nem kívánta kommentálni Pelczné Gál Ildikó kijelentését, hogy a Fidesz az RMDSZ képviselőivel is egyeztetett Tőkés László európai parlamenti képviselőjelöltségéről. Kijelentette: Tőkés László önmagát fogja képviselni a Fidesz listáján, az erdélyi magyarság brüsszeli képviseletét az RMDSZ látja majd el.
„A fontos az lesz, mennyire tudjuk majd mozgósítani választóinkat, és sikerül-e átlépnünk a választási küszöböt. Nem foglalkozunk Tőkéssel, politikai karrierjével, politikai sorsával, nem érdekel ez most minket. A romániai kampányunkra alapozunk, és meggyőződésem, hogy jó eredményt érünk el” – fejtette ki Kelemen.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az RMDSZ-t nem érdekli Tőkés László karrierje és politikai sorsa – jelentette ki Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnökét arról kérdezték újságírók, miként vélekedik arról, hogy Tőkés László a Fidesz jelöltlistájának harmadik helyéről pályázik újabb európai parlamenti képviselői mandátumra.
Kelemen leszögezte: a döntés Tőkésre tartozik, ő pedig nem akarja idejét vesztegetni azzal, hogy ehhez a témához kommentárt fűzzön. „Semmiféleképpen nem zavar meg minket, nem Romániában indul” – fűzte hozzá, hangsúlyozva: az európai választásokon a magyarországi pártok listáira Romániában nem lehet szavazni, nem lehet tehát sem a Fideszre, sem más pártra, sem Tőkésre voksolni. Az MTI szerint a sajtótájékoztatón Kelemen Hunor nem kívánta kommentálni Pelczné Gál Ildikó kijelentését, hogy a Fidesz az RMDSZ képviselőivel is egyeztetett Tőkés László európai parlamenti képviselőjelöltségéről. Kijelentette: Tőkés László önmagát fogja képviselni a Fidesz listáján, az erdélyi magyarság brüsszeli képviseletét az RMDSZ látja majd el.
„A fontos az lesz, mennyire tudjuk majd mozgósítani választóinkat, és sikerül-e átlépnünk a választási küszöböt. Nem foglalkozunk Tőkéssel, politikai karrierjével, politikai sorsával, nem érdekel ez most minket. A romániai kampányunkra alapozunk, és meggyőződésem, hogy jó eredményt érünk el” – fejtette ki Kelemen.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. április 12.
Magyar-magyar önkormányzati együttműködés
Együttműködési megállapodást írtak alá Kolozsváron az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának (ÖOT) és a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) képviselői. A találkozón a magyarországi és a határon túli magyar önkormányzatok kapcsolatáról, a magyar-magyar együttműködésről esett szó.
A megbeszélés után Kelemen Hunor RMDSZ elnök elmondta, a találkozó apropója az volt, hogy dr. Gémesi György polgármester, a MÖSZ elnöke készíti elő a Magyar Polgármesterek Világtalálkozójának tizedik kiadását. A Szövetség Országos Önkormányzati Tanácsa régi kapcsolatot ápol a magyarországi féllel, egy együttműködési megállapodással ezt sikerült ma intézményesíteniük, hangzott el, amely segítségével a két oldalon felgyűlt tapasztalatokat cserélhetik majd ki.
A Magyar Önkormányzatok Szövetségének első találkozóját 1996-ban szervezték meg első ízben, amikor sem Magyarország, sem Románia nem volt EU-tagállam, mondta dr. Gémesi György hozzátéve, ma már ő maga és Borboly Csaba is az önkormányzatokat érintő kérdéseken dolgoznak az Európai Unióban. Kifejtette, a tízedik találkozó célja hatékonyabbá és erőteljesebbé tenni – szakmai és gazdasági szempontból – az önkormányzatok munkáját.
Borboly Csaba, az RMDSZ tanácsának elnöke azokról a pontokról beszélt, amelyeket a két fél közti megállapodás tartalmaz. Elsősorban a tapasztalatcserére fektetik a hangsúlyt, a felzárkóztatást szolgáló tevékenységeket erősítendő, ugyanakkor a közös Európai Uniós pályázatokra, amelyekhez három-négy ország partnerségére van szükség.
A megállapodás harmadik pontja az önkormányzatok, a civil szervezetek és az egyházak együttműködését tartalmazza, a negyedik a szakoktatás erősítését, az ötödik pedig a testvértelepülési kapcsolatok elmélyítését, fejtette ki Borboly.
Kustán Magyari Attila. maszol.ro
Együttműködési megállapodást írtak alá Kolozsváron az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának (ÖOT) és a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) képviselői. A találkozón a magyarországi és a határon túli magyar önkormányzatok kapcsolatáról, a magyar-magyar együttműködésről esett szó.
A megbeszélés után Kelemen Hunor RMDSZ elnök elmondta, a találkozó apropója az volt, hogy dr. Gémesi György polgármester, a MÖSZ elnöke készíti elő a Magyar Polgármesterek Világtalálkozójának tizedik kiadását. A Szövetség Országos Önkormányzati Tanácsa régi kapcsolatot ápol a magyarországi féllel, egy együttműködési megállapodással ezt sikerült ma intézményesíteniük, hangzott el, amely segítségével a két oldalon felgyűlt tapasztalatokat cserélhetik majd ki.
A Magyar Önkormányzatok Szövetségének első találkozóját 1996-ban szervezték meg első ízben, amikor sem Magyarország, sem Románia nem volt EU-tagállam, mondta dr. Gémesi György hozzátéve, ma már ő maga és Borboly Csaba is az önkormányzatokat érintő kérdéseken dolgoznak az Európai Unióban. Kifejtette, a tízedik találkozó célja hatékonyabbá és erőteljesebbé tenni – szakmai és gazdasági szempontból – az önkormányzatok munkáját.
Borboly Csaba, az RMDSZ tanácsának elnöke azokról a pontokról beszélt, amelyeket a két fél közti megállapodás tartalmaz. Elsősorban a tapasztalatcserére fektetik a hangsúlyt, a felzárkóztatást szolgáló tevékenységeket erősítendő, ugyanakkor a közös Európai Uniós pályázatokra, amelyekhez három-négy ország partnerségére van szükség.
A megállapodás harmadik pontja az önkormányzatok, a civil szervezetek és az egyházak együttműködését tartalmazza, a negyedik a szakoktatás erősítését, az ötödik pedig a testvértelepülési kapcsolatok elmélyítését, fejtette ki Borboly.
Kustán Magyari Attila. maszol.ro
2014. április 14.
Az egykor Székelyudvarhely: Baróti Szabó Dávid emlékezete
Pontosan 275 éve született – habár nálunk csak középiskolai tanulmányait végezte, ma utca és szobor őrzi a nevét. Baróti Szabó Dávid, a pap-költő.
Szegény nemesi családból származó, egyszerű székely legénykeként indult – Szabó Dávid az erdővidéki Baróton született 1739 április 10-én, középiskolába viszont már az udvarhelyi katolikus gimnáziumba járt. A jezsuita gimnázium akkori épülete az 1660-as évek végén épült fel a Szent Miklós-hegyi plébániától északra – emeletes épület volt, nyolc tantermet és pedellusi lakást foglalt magába. A gimnázium mellett volt egy convictus (közös szállás, bentlakás), ami az adatok szerint 1740-ben már hatvan tanulónak tudott helyet biztosítani.
Szabó Dávid 1759-ben belépett a jezsuita rendbe, Udvarhely után Trencsénben és Szakolcán tanult tovább, gyakorlatilag innentől kezdve a mostani Felvidék lett az otthona. 1760-ban Székesfehérvárra nevezték ki tanárnak, de a következő években tovább tanult, 1761-1763-ban Nagyszombatban a jezsuiták egyetemén bölcsészetet (filozófiát) hallgatott.
Tanári pályafutását Kolozsváron folytatta (1763-64-ben a gimnázium második osztályában tanított és a papnevelő intézet – szeminárium – felügyelője volt), majd Egerben tanított költészetet. Kassán végezte a teológiai tanulmányait 1765 és 1770 között, majd Nagyváradon szintén költészetet és szónoklattant oktatott, aztán újból visszatért Észak-Magyarországra, Besztercebányán tanított.
Nagyon fontos momentum volt az életében, amikor Kassán megismerkedett Batsányi Jánossal és Kazinczy Ferenccel, akikkel együtt megalapította a Magyar Múzeumot (1787-ben indították, ez volt az első önálló magyar folyóirat), illetve a magyar nyelvújításban velük együtt nagy szerepe lett.
Székely József szobrászművész Baróti Szabó Dávid mellszobrát készíti 2005-ben
Baróti Szabó Dávid 1799-ben vonult nyugalomba – idős korában inkább verseket írt, a klasszikus versformák nagy szakértője volt, illetve Vergiliust is fordította. Költeményeiből itt lehet olvasni egy csokorra valót.
Élete végén (irodalmi törekvéseinek jutalmaképpen) 600 forintnyi nyugdíjat kapott a királytól. Egyik egykori tanítványánál Pyber Benedek birtokán, Virten töltötte élete utolsó éveit. Ott is van eltemetve, 1819. november 22-én hunyt el.
Habár mindössze négy évet volt Székelyudvarhelyen, a városban utca (korábban Budai Nagy Antal utca volt a mostani Baróti Szabó Dávid utca) őrzi a nevét, illetve 2006-ban szobrot is emeltek az egykori jezsuita tanár-költőnek – a szobor Székely József szobrászművész munkája.
Katona Zoltán. Erdély.ma
Pontosan 275 éve született – habár nálunk csak középiskolai tanulmányait végezte, ma utca és szobor őrzi a nevét. Baróti Szabó Dávid, a pap-költő.
Szegény nemesi családból származó, egyszerű székely legénykeként indult – Szabó Dávid az erdővidéki Baróton született 1739 április 10-én, középiskolába viszont már az udvarhelyi katolikus gimnáziumba járt. A jezsuita gimnázium akkori épülete az 1660-as évek végén épült fel a Szent Miklós-hegyi plébániától északra – emeletes épület volt, nyolc tantermet és pedellusi lakást foglalt magába. A gimnázium mellett volt egy convictus (közös szállás, bentlakás), ami az adatok szerint 1740-ben már hatvan tanulónak tudott helyet biztosítani.
Szabó Dávid 1759-ben belépett a jezsuita rendbe, Udvarhely után Trencsénben és Szakolcán tanult tovább, gyakorlatilag innentől kezdve a mostani Felvidék lett az otthona. 1760-ban Székesfehérvárra nevezték ki tanárnak, de a következő években tovább tanult, 1761-1763-ban Nagyszombatban a jezsuiták egyetemén bölcsészetet (filozófiát) hallgatott.
Tanári pályafutását Kolozsváron folytatta (1763-64-ben a gimnázium második osztályában tanított és a papnevelő intézet – szeminárium – felügyelője volt), majd Egerben tanított költészetet. Kassán végezte a teológiai tanulmányait 1765 és 1770 között, majd Nagyváradon szintén költészetet és szónoklattant oktatott, aztán újból visszatért Észak-Magyarországra, Besztercebányán tanított.
Nagyon fontos momentum volt az életében, amikor Kassán megismerkedett Batsányi Jánossal és Kazinczy Ferenccel, akikkel együtt megalapította a Magyar Múzeumot (1787-ben indították, ez volt az első önálló magyar folyóirat), illetve a magyar nyelvújításban velük együtt nagy szerepe lett.
Székely József szobrászművész Baróti Szabó Dávid mellszobrát készíti 2005-ben
Baróti Szabó Dávid 1799-ben vonult nyugalomba – idős korában inkább verseket írt, a klasszikus versformák nagy szakértője volt, illetve Vergiliust is fordította. Költeményeiből itt lehet olvasni egy csokorra valót.
Élete végén (irodalmi törekvéseinek jutalmaképpen) 600 forintnyi nyugdíjat kapott a királytól. Egyik egykori tanítványánál Pyber Benedek birtokán, Virten töltötte élete utolsó éveit. Ott is van eltemetve, 1819. november 22-én hunyt el.
Habár mindössze négy évet volt Székelyudvarhelyen, a városban utca (korábban Budai Nagy Antal utca volt a mostani Baróti Szabó Dávid utca) őrzi a nevét, illetve 2006-ban szobrot is emeltek az egykori jezsuita tanár-költőnek – a szobor Székely József szobrászművész munkája.
Katona Zoltán. Erdély.ma
2014. április 14.
New York lesz Kolozsvár zsidó negyedéből?
Húszemeletes épületeket engedélyez az egykor zsidó negyedként emlegetett városrészre még 2008-ban elfogadott körzeti városrendezési terv. Azóta igazán látványos változás nem történt ebben a városrészben, de mára már több 10-12 emeletesre magasodó építkezés is zajlik, és most újabb engedélyezésért folyamodott a Kolozs Megyei Tanács egykori elnöke.
Felhőkarcolók városrészévé válik előbb-utóbb a több évszázaddal ezelőtt még hóstátiak lakta, később zsidó negyedként emlegetett városrész, amelyet a Széchenyi téri piac mögötti utcák határoznak meg. A keskeny, kétsávosnak sem túl tágas Dézsma/Someşului, Eötvös/Constanta, Hosszú/Ploieşti és Major/Mikes Kelemen/Croitorilor utcákban akár húszemeletes ingatlanokat is emelhetnek a telektulajdonosok. A ma még többnyire szerény, inkább csak földszintes házsorokat csak néhol bontja meg egy-egy magasabb épület, ám egyre gyakoribb a szabad telek, a kezdődő magas építkezések látványa.
Most Alin Tişe szenátor, egykori megyei tanácsi elnök háborog amiatt, hogy a városrendészeti bizottság „kekeckedik” 12 emeletes építkezési engedélye fölött, műemlékvédelmi bizottsági véleményeket rebesgetve. Holott – zúgolódik a legnagyobb közösségi portálon a honatya – a Hosszú utca 9. szám alá igényelt 12 emeletes ingatlan-építési engedély teljesen jogszerű, hiszen 2008-ban (még mielőtt a szenátor megvásárolta volna az adott telket) a városrendészeti bizottság kidolgozta, a tanács pedig jóváhagyta a körzeti városrendezési tervet, amely akár 20 emeletes ingatlanok építését is engedélyezi.
Alin Tişe telkének a szomszédságában már épül a másik 12 emeletes ingatlan, kicsit odébb az utcasarkon pedig egy újabb, ha a közelben már álló parkolóház és kereskedelmi komplexum épületét nem is számoljuk. A szenátor viszont nem hagyja magát: bár egyelőre nem tudja, milyen pénzből építkezne a tavaly ingatlanépítkezési tevékenységre létrehozott Central Business Plaza kft (amelynek tulajdonosa a felesége és testvére), ha az engedély kiszolgáltatását elutasítják, pert indít a már zajló építkezések ügyében.
A környéken alighanem idővel elfogynak a szerény lakóházak, ezen nem csodálkozhatunk, hiszen a belvárosi telek ára Kolozsváron négyzetméterenként 800 euró vagy akár ennél magasabb is lehet. Az egyszeri kolozsvárinak pedig nem marad más hátra, mint búcsút venni a kisvárosi hangulatot árasztó utcácskáktól, elfogadni a XXI. századdal járó változásokat, és titkon abban reménykedni, ha az nem is érdekelt senkit, hogy a kis utcák két oldalán idővel felemelkedő hatalmas építményekbe soha nem fog besütni a nap, azzal legalább törődnek, hogy a majdani utcakép átgondolt, ízlésben és stílusban nem elrejteni- és szégyellnivaló legyen.
K. E. Szabadság (Kolozsvár)
Húszemeletes épületeket engedélyez az egykor zsidó negyedként emlegetett városrészre még 2008-ban elfogadott körzeti városrendezési terv. Azóta igazán látványos változás nem történt ebben a városrészben, de mára már több 10-12 emeletesre magasodó építkezés is zajlik, és most újabb engedélyezésért folyamodott a Kolozs Megyei Tanács egykori elnöke.
Felhőkarcolók városrészévé válik előbb-utóbb a több évszázaddal ezelőtt még hóstátiak lakta, később zsidó negyedként emlegetett városrész, amelyet a Széchenyi téri piac mögötti utcák határoznak meg. A keskeny, kétsávosnak sem túl tágas Dézsma/Someşului, Eötvös/Constanta, Hosszú/Ploieşti és Major/Mikes Kelemen/Croitorilor utcákban akár húszemeletes ingatlanokat is emelhetnek a telektulajdonosok. A ma még többnyire szerény, inkább csak földszintes házsorokat csak néhol bontja meg egy-egy magasabb épület, ám egyre gyakoribb a szabad telek, a kezdődő magas építkezések látványa.
Most Alin Tişe szenátor, egykori megyei tanácsi elnök háborog amiatt, hogy a városrendészeti bizottság „kekeckedik” 12 emeletes építkezési engedélye fölött, műemlékvédelmi bizottsági véleményeket rebesgetve. Holott – zúgolódik a legnagyobb közösségi portálon a honatya – a Hosszú utca 9. szám alá igényelt 12 emeletes ingatlan-építési engedély teljesen jogszerű, hiszen 2008-ban (még mielőtt a szenátor megvásárolta volna az adott telket) a városrendészeti bizottság kidolgozta, a tanács pedig jóváhagyta a körzeti városrendezési tervet, amely akár 20 emeletes ingatlanok építését is engedélyezi.
Alin Tişe telkének a szomszédságában már épül a másik 12 emeletes ingatlan, kicsit odébb az utcasarkon pedig egy újabb, ha a közelben már álló parkolóház és kereskedelmi komplexum épületét nem is számoljuk. A szenátor viszont nem hagyja magát: bár egyelőre nem tudja, milyen pénzből építkezne a tavaly ingatlanépítkezési tevékenységre létrehozott Central Business Plaza kft (amelynek tulajdonosa a felesége és testvére), ha az engedély kiszolgáltatását elutasítják, pert indít a már zajló építkezések ügyében.
A környéken alighanem idővel elfogynak a szerény lakóházak, ezen nem csodálkozhatunk, hiszen a belvárosi telek ára Kolozsváron négyzetméterenként 800 euró vagy akár ennél magasabb is lehet. Az egyszeri kolozsvárinak pedig nem marad más hátra, mint búcsút venni a kisvárosi hangulatot árasztó utcácskáktól, elfogadni a XXI. századdal járó változásokat, és titkon abban reménykedni, ha az nem is érdekelt senkit, hogy a kis utcák két oldalán idővel felemelkedő hatalmas építményekbe soha nem fog besütni a nap, azzal legalább törődnek, hogy a majdani utcakép átgondolt, ízlésben és stílusban nem elrejteni- és szégyellnivaló legyen.
K. E. Szabadság (Kolozsvár)
2014. április 15.
Kell még a törvényen javítani
Maros megyei iskolák igazgatóival, aligazgatóival, pedagógusaival találkozott április 3-án Markó Béla szenátor és Király András, az oktatási minisztérium államtitkára. A többórás ülésen a megyei oktatásügy legfontosabb kérdéseit vitatták meg, s ennek kapcsán kérdeztem Markó Béla szenátort, a felsőház oktatási bizottságának tagját.
– Bár a Pedagógusok Szövetsége szervezésében nemrégen lebonyolított találkozón szembesülhettünk az iskolaigazgatók gondjaival, ezúttal a sajtó nem lehetett jelen a rendezvényen, s az RMDSZ által kiadott közleményből csak felsorolásszerűen értesülhettünk a vitatott kérdésekről. Megkérem, tájékoztasson bővebben néhány fontosabb problémáról.
– Király Andrásnak, az oktatási minisztérium államtitkárának és kollégáinak az volt a célja, hogy a magyar iskolaigazgatók, aligazgatók elmondják az oktatással, az iskolák működésével kapcsolatos gondjaikat. Én is részt vettem, s bár kevésbé tartoznak rám a mindennapi intézményvezetési problémák, ezek sok esetben nem választhatók el az oktatási törvénytől. A szenátus oktatási bizottságában dolgozom, s ezt a mandátumot elsősorban azért vállaltam, mert azt reméltem, hogy ebben az időszakban számos kérdés tisztázódik az oktatási törvény alkalmazásával kapcsolatosan. A mostani kormánytöbbség módosítani akarja az oktatási törvényt, és nem mindegy, hogy bele tudunk-e szólni vagy sem.
A találkozón számos problémát vetettek föl nagyon célratörően, a tankönyvektől kezdve egészen az iskolai vezetőtanácsok működéséig. A színvonalas beszélgetésből kiderült, hogy az oktatási törvény jó néhány rendelkezését nem mindenütt alkalmazzák. Az iskolai vezetőtanácsok összetételét újra kellene gondolni. Hasonlóképpen a finanszírozási kérdést is, mivel sok az elégedetlenség a fejpénzzel kapcsolatosan. A diáklétszám szerint kapott összegből kell a pedagógusok fizetését fedezni. Az egyik képtelenség, ami ennek következtében előáll: az iskola abban válik érdekeltté, hogy kisebb fizetésű, alacsonyabb képesítésű pedagógusok tanítsanak, mert akkor a rendelkezésre álló fejpénzből könnyebben ki tudja fizetni a béreket. Ha túl magas képesítésű tanárai vannak, akkor előfordul, hogy nem elég az iskola működtetésére kapott összeg. Ezt mindenképpen újra kell gondolni az eddigi tapasztalatok alapján. Sok olyan problémát is följegyeztem, ami esetleg törvénymódosítást is igényelne. Állandóan küszködünk az osztályok számának a problémájával is. Ha nem vagyunk képesek összefogottan tervezni, akkor előállhatnak olyan helyzetek, mint például Szászrégenben, ahol négy iskolának van magyar tagozata, s az ősztől valószínűleg csak kettőben indul előkészítő osztály, holott legalább háromban kellene, bár szerintem egyről sem szabad egykönnyen lemondani. Jelenlegi helyzetünkben megengedhetetlen, hogy mindenki a maga iskolája számára próbáljon gyermekeket verbuválni, ahelyett hogy összeülnének, s a pillanatnyi érdekeket félretéve, világosan eldöntenék, hogy melyik legyen az a három iskola, ahol meg kell tartani a magyar tagozatot. Ha nem így járunk el, ha nem vesszük figyelembe a távolságokat, a kisgyermekek közül néhányan lemorzsolódnak. Erről kellene a szülőket is meggyőzni.
– Említette a törvénymódosítás szükségességét. Ez az iskolaalapítást illetően is fontos lenne, hogy a megye két városában, Dicsőszentmártonban és Segesváron is megvalósulhasson pedagógusok, szülők és diákok régi vágya.
– Rég tudjuk, hogy ebben a tekintetben ellentmondás van a helyi autonómia és a kisebbségi jogok érvényesítése között. Az iskolalétesítés kérdésében – látszólag nagyon helyesen – az önkormányzatra van bízva a döntés. De amikor egy magyar iskolát akarunk létrehozni, nem biztos, hogy egy román többségű önkormányzat megszavazza azt. A kisebbségi jogok érvényesítését nem mindig lehet a helyi akaratra bízni. Ezért számba kell venni, hogy a törvényen mit lehet változtatni, de ettől függően az érvényben levő törvény alapján is meg kell próbálni megtalálni a megoldást. Tapasztalataim szerint is, az önálló magyar iskolák – különösen a szórványvidéken – nagyon sokat segítenek az identitás megőrzésében, hisz nemcsak oktatási intézményként, hanem értelmiségi központként is működnek. Ezt megtapasztaltam Dévától Máramarosszigetig, s indokolt Dicsőszentmártonban és Segesváron is.
– Beindulhat-e a minden évfolyamot átfogó marosvásárhelyi katolikus oktatás?
– Ez is szóba került, s a jogi lehetősége adott, nincsen akadálya. Nem tudom megmondani, hogy őszire sikerül-e, de van esély rá. A vásárhelyi magyar oktatás szempontjából hasznos lenne egy magyar állami iskola, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum mellett egy kisebb, de jól működő református kollégium, amely már létezik, és egy katolikus gimnázium is, amelyet ezután kellene létrehozni.
– Említette, hogy a román nyelv és irodalom tankönyvek is szóba kerültek.
– Ezen a téren egy nagyon fontos eredményt tudunk felmutatni, a Románia történelmének és földrajzának magyar nyelven történő oktatását, illetve, hogy ebben az esetben már megvannak a magyarra fordított tankönyvek. Ez sem ment könnyen és gyorsan. Ami a román nyelv tanítását illeti, ebből a szempontból mi ugyan előreszaladtunk, de a minisztérium lekésett. Amikor a kormányban voltunk, Murvai László vezetésével létrehoztunk egy bizottságot, kidolgoztuk a tanterveket és a tankönyveket, miközben az általános román tanterv még nem készült el. Annak egy részét kell bevárni, miközben az előkészítő és az első osztályban már az új tanterv szerint folyik az oktatás.
– Az oktatás kapcsán nem hagyhatjuk szó nélkül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyét sem, ahol a felsőoktatásért felelős miniszter látogatására várnak, hogy érvénybe léphessen a hétpontos egyezség utolsó pontja is.
– Köztudott, hogy három egyetemet nyilvánított multikulturálisnak, tehát többnyelvűnek az oktatási törvény: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemet, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet valamint a MOGYE-t. Ebből kettőben, az oktatási törvénynek megfelelően, sikerült létrehozni a főtanszékeket, intézeteket. Kolozsváron ugyanazon a karon belül van román és magyar döntéshozatal, a Művészeti Egyetemen, amely kisebb, de számunkra fontos intézmény, ennél is radikálisabb megoldás működik ebben a pillanatban, mert van egy magyar és egy román nyelvű kar. Amennyire én ismerem, a Babes–Bolyain belül is nagyon sokat jelentett a magyar intézetek létrejötte, számos kérdésben önállóan dönthetnek a magyar oktatók, programokról, tantervekről például. Hogy a költségvetés szempontjából mennyire lehetnek önállóak, erről érdemes beszélni, mert ahogy én látom, igazság szerint maguk a karok sem élveznek túlságosan nagy önállóságot. Az lenne a természetes, ha gyakorlatilag a karok is egészen szabadon bánhatnának a számukra évről évre biztosított pénzalapokkal, attól függetlenül, hogy román vagy magyar nyelven folyik az oktatás.
A MOGYE-n az igazán jó megoldás az lett volna, amelyet az RMDSZ még az előző kormányban elért, hogy jöjjön létre egy külön magyar kar, és azon belül működjenek az intézetek. Ez a radikális, de véleményem szerint jó megoldás, ami sajnos hozzájárult ahhoz, hogy megbukott az Ungureanu-kormány. Attól kezdve nem volt eszközünk arra, hogy egy ilyen megoldást alkalmazzunk. Amire lehetőség kínálkozott, hogy lassan megpróbáljunk előre haladni, és a legalább az önálló főtanszékek, intézetek megalakításáig eljutni. A magyar oktatók valóban haladtak ezen az úton, mert elkezdődött a magyar oktatás külön akkreditálása, ami kulcskérdés, és úgy néz ki, hogy ez a folyamat már az ősszel befejeződhet.
– De hát a magyar tagozat megkapta az akkreditációt!
– Csakhogy van egy végső ellenőrzési időpont, amelyet őszre tűztek ki. A Babes–Bolyai egyetemen is óriási konfliktusok voltak, de ott külön- külön akkreditáltatták a magyar oktatást, s a kedvező pillanatban ezért lehetett létrehozni a külön intézeteket.
– A vásárhelyi egyetem esetében úgy tűnik, hogy időhúzásról van szó. A magyar tagozat oktatóinak a közössége eldöntötte, hogy kivonul az egyetem minden vezető testületéből, ha nem oldódik meg az önálló intézetek létrehozása, amit a törvény biztosít. Eljön-e a miniszter, és számíthatunk- e kedvező lépésre ezen a téren?
– Tudtommal el fog jönni a miniszter, és megpróbál egyeztetni a magyar és román oktatók között. Én mindenképpen a végleges akkreditációban látom az első jelentős változást, ennek mielőbb be kell fejeződnie. Megmondom azt is őszintén, hogy a testületekből való kivonulást nem tartom jó megoldásnak, értem az elkeseredést, de ez nem vezet sehova szerintem, a magyar oktatók még információt sem fognak kapni arról, hogy mi történik. Félig tréfásan, félig komolyan azt szoktam mondani, hogy én nem kivonulás-, hanem bevonuláspárti vagyok. Ez most keserves türelemjáték, végig kellene vinni.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)
Maros megyei iskolák igazgatóival, aligazgatóival, pedagógusaival találkozott április 3-án Markó Béla szenátor és Király András, az oktatási minisztérium államtitkára. A többórás ülésen a megyei oktatásügy legfontosabb kérdéseit vitatták meg, s ennek kapcsán kérdeztem Markó Béla szenátort, a felsőház oktatási bizottságának tagját.
– Bár a Pedagógusok Szövetsége szervezésében nemrégen lebonyolított találkozón szembesülhettünk az iskolaigazgatók gondjaival, ezúttal a sajtó nem lehetett jelen a rendezvényen, s az RMDSZ által kiadott közleményből csak felsorolásszerűen értesülhettünk a vitatott kérdésekről. Megkérem, tájékoztasson bővebben néhány fontosabb problémáról.
– Király Andrásnak, az oktatási minisztérium államtitkárának és kollégáinak az volt a célja, hogy a magyar iskolaigazgatók, aligazgatók elmondják az oktatással, az iskolák működésével kapcsolatos gondjaikat. Én is részt vettem, s bár kevésbé tartoznak rám a mindennapi intézményvezetési problémák, ezek sok esetben nem választhatók el az oktatási törvénytől. A szenátus oktatási bizottságában dolgozom, s ezt a mandátumot elsősorban azért vállaltam, mert azt reméltem, hogy ebben az időszakban számos kérdés tisztázódik az oktatási törvény alkalmazásával kapcsolatosan. A mostani kormánytöbbség módosítani akarja az oktatási törvényt, és nem mindegy, hogy bele tudunk-e szólni vagy sem.
A találkozón számos problémát vetettek föl nagyon célratörően, a tankönyvektől kezdve egészen az iskolai vezetőtanácsok működéséig. A színvonalas beszélgetésből kiderült, hogy az oktatási törvény jó néhány rendelkezését nem mindenütt alkalmazzák. Az iskolai vezetőtanácsok összetételét újra kellene gondolni. Hasonlóképpen a finanszírozási kérdést is, mivel sok az elégedetlenség a fejpénzzel kapcsolatosan. A diáklétszám szerint kapott összegből kell a pedagógusok fizetését fedezni. Az egyik képtelenség, ami ennek következtében előáll: az iskola abban válik érdekeltté, hogy kisebb fizetésű, alacsonyabb képesítésű pedagógusok tanítsanak, mert akkor a rendelkezésre álló fejpénzből könnyebben ki tudja fizetni a béreket. Ha túl magas képesítésű tanárai vannak, akkor előfordul, hogy nem elég az iskola működtetésére kapott összeg. Ezt mindenképpen újra kell gondolni az eddigi tapasztalatok alapján. Sok olyan problémát is följegyeztem, ami esetleg törvénymódosítást is igényelne. Állandóan küszködünk az osztályok számának a problémájával is. Ha nem vagyunk képesek összefogottan tervezni, akkor előállhatnak olyan helyzetek, mint például Szászrégenben, ahol négy iskolának van magyar tagozata, s az ősztől valószínűleg csak kettőben indul előkészítő osztály, holott legalább háromban kellene, bár szerintem egyről sem szabad egykönnyen lemondani. Jelenlegi helyzetünkben megengedhetetlen, hogy mindenki a maga iskolája számára próbáljon gyermekeket verbuválni, ahelyett hogy összeülnének, s a pillanatnyi érdekeket félretéve, világosan eldöntenék, hogy melyik legyen az a három iskola, ahol meg kell tartani a magyar tagozatot. Ha nem így járunk el, ha nem vesszük figyelembe a távolságokat, a kisgyermekek közül néhányan lemorzsolódnak. Erről kellene a szülőket is meggyőzni.
– Említette a törvénymódosítás szükségességét. Ez az iskolaalapítást illetően is fontos lenne, hogy a megye két városában, Dicsőszentmártonban és Segesváron is megvalósulhasson pedagógusok, szülők és diákok régi vágya.
– Rég tudjuk, hogy ebben a tekintetben ellentmondás van a helyi autonómia és a kisebbségi jogok érvényesítése között. Az iskolalétesítés kérdésében – látszólag nagyon helyesen – az önkormányzatra van bízva a döntés. De amikor egy magyar iskolát akarunk létrehozni, nem biztos, hogy egy román többségű önkormányzat megszavazza azt. A kisebbségi jogok érvényesítését nem mindig lehet a helyi akaratra bízni. Ezért számba kell venni, hogy a törvényen mit lehet változtatni, de ettől függően az érvényben levő törvény alapján is meg kell próbálni megtalálni a megoldást. Tapasztalataim szerint is, az önálló magyar iskolák – különösen a szórványvidéken – nagyon sokat segítenek az identitás megőrzésében, hisz nemcsak oktatási intézményként, hanem értelmiségi központként is működnek. Ezt megtapasztaltam Dévától Máramarosszigetig, s indokolt Dicsőszentmártonban és Segesváron is.
– Beindulhat-e a minden évfolyamot átfogó marosvásárhelyi katolikus oktatás?
– Ez is szóba került, s a jogi lehetősége adott, nincsen akadálya. Nem tudom megmondani, hogy őszire sikerül-e, de van esély rá. A vásárhelyi magyar oktatás szempontjából hasznos lenne egy magyar állami iskola, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum mellett egy kisebb, de jól működő református kollégium, amely már létezik, és egy katolikus gimnázium is, amelyet ezután kellene létrehozni.
– Említette, hogy a román nyelv és irodalom tankönyvek is szóba kerültek.
– Ezen a téren egy nagyon fontos eredményt tudunk felmutatni, a Románia történelmének és földrajzának magyar nyelven történő oktatását, illetve, hogy ebben az esetben már megvannak a magyarra fordított tankönyvek. Ez sem ment könnyen és gyorsan. Ami a román nyelv tanítását illeti, ebből a szempontból mi ugyan előreszaladtunk, de a minisztérium lekésett. Amikor a kormányban voltunk, Murvai László vezetésével létrehoztunk egy bizottságot, kidolgoztuk a tanterveket és a tankönyveket, miközben az általános román tanterv még nem készült el. Annak egy részét kell bevárni, miközben az előkészítő és az első osztályban már az új tanterv szerint folyik az oktatás.
– Az oktatás kapcsán nem hagyhatjuk szó nélkül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyét sem, ahol a felsőoktatásért felelős miniszter látogatására várnak, hogy érvénybe léphessen a hétpontos egyezség utolsó pontja is.
– Köztudott, hogy három egyetemet nyilvánított multikulturálisnak, tehát többnyelvűnek az oktatási törvény: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemet, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet valamint a MOGYE-t. Ebből kettőben, az oktatási törvénynek megfelelően, sikerült létrehozni a főtanszékeket, intézeteket. Kolozsváron ugyanazon a karon belül van román és magyar döntéshozatal, a Művészeti Egyetemen, amely kisebb, de számunkra fontos intézmény, ennél is radikálisabb megoldás működik ebben a pillanatban, mert van egy magyar és egy román nyelvű kar. Amennyire én ismerem, a Babes–Bolyain belül is nagyon sokat jelentett a magyar intézetek létrejötte, számos kérdésben önállóan dönthetnek a magyar oktatók, programokról, tantervekről például. Hogy a költségvetés szempontjából mennyire lehetnek önállóak, erről érdemes beszélni, mert ahogy én látom, igazság szerint maguk a karok sem élveznek túlságosan nagy önállóságot. Az lenne a természetes, ha gyakorlatilag a karok is egészen szabadon bánhatnának a számukra évről évre biztosított pénzalapokkal, attól függetlenül, hogy román vagy magyar nyelven folyik az oktatás.
A MOGYE-n az igazán jó megoldás az lett volna, amelyet az RMDSZ még az előző kormányban elért, hogy jöjjön létre egy külön magyar kar, és azon belül működjenek az intézetek. Ez a radikális, de véleményem szerint jó megoldás, ami sajnos hozzájárult ahhoz, hogy megbukott az Ungureanu-kormány. Attól kezdve nem volt eszközünk arra, hogy egy ilyen megoldást alkalmazzunk. Amire lehetőség kínálkozott, hogy lassan megpróbáljunk előre haladni, és a legalább az önálló főtanszékek, intézetek megalakításáig eljutni. A magyar oktatók valóban haladtak ezen az úton, mert elkezdődött a magyar oktatás külön akkreditálása, ami kulcskérdés, és úgy néz ki, hogy ez a folyamat már az ősszel befejeződhet.
– De hát a magyar tagozat megkapta az akkreditációt!
– Csakhogy van egy végső ellenőrzési időpont, amelyet őszre tűztek ki. A Babes–Bolyai egyetemen is óriási konfliktusok voltak, de ott külön- külön akkreditáltatták a magyar oktatást, s a kedvező pillanatban ezért lehetett létrehozni a külön intézeteket.
– A vásárhelyi egyetem esetében úgy tűnik, hogy időhúzásról van szó. A magyar tagozat oktatóinak a közössége eldöntötte, hogy kivonul az egyetem minden vezető testületéből, ha nem oldódik meg az önálló intézetek létrehozása, amit a törvény biztosít. Eljön-e a miniszter, és számíthatunk- e kedvező lépésre ezen a téren?
– Tudtommal el fog jönni a miniszter, és megpróbál egyeztetni a magyar és román oktatók között. Én mindenképpen a végleges akkreditációban látom az első jelentős változást, ennek mielőbb be kell fejeződnie. Megmondom azt is őszintén, hogy a testületekből való kivonulást nem tartom jó megoldásnak, értem az elkeseredést, de ez nem vezet sehova szerintem, a magyar oktatók még információt sem fognak kapni arról, hogy mi történik. Félig tréfásan, félig komolyan azt szoktam mondani, hogy én nem kivonulás-, hanem bevonuláspárti vagyok. Ez most keserves türelemjáték, végig kellene vinni.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)
2014. április 15.
Körtefa és diákszínpad Magyarlapádon
Szórványszínjátszó diáktalálkozó Magyarlapádon
Több évszázadra visszanyúló Fehér megyei hagyományt élesztgetnek a magyarlapádiak: már az 1600-as évekről felmaradt feljegyzések is emlegetik a színjátszást.
Aztán az 1990-es évek legvégén játékos kedvű tanulócsoportok vették birtokba a nagyenyedi kollégium színpadát, megteremtve egy évtizedes virágzó szokás alapjait. A mozgalom szorosan kötődött Demény Piroska nevéhez és személyiségéhez, így amikor a magyartanárnő Kolozsvárra költözött, a hagyomány magszakadt. Ezt a fonalat vették most fel a magyarlapádiak: hétvégén az iskolában nyolc diákcsoport mutatta be bolondos-komoly előadását. Azt remélik, a folytatás sem marad el. És hogy jön ide a körtefa?
Hét helységből nyolc általános iskolás csoport gyűlt össze Magyarlapádon, a diákszínjátszás mozgalmának újraindítása alkalmával. A helybelieken kívül Bethlenszentmiklósról Gyulafehérvárról, Magyarpéterfalváról, Nagyenyedről, Székelykocsárdról, Torockószentgyörgyről jöttek színjátszó diákok. Előadásán kívül Zorkóczy Zenóbia színművésznő ajándékot is hozott: egy körtefát.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)
Szórványszínjátszó diáktalálkozó Magyarlapádon
Több évszázadra visszanyúló Fehér megyei hagyományt élesztgetnek a magyarlapádiak: már az 1600-as évekről felmaradt feljegyzések is emlegetik a színjátszást.
Aztán az 1990-es évek legvégén játékos kedvű tanulócsoportok vették birtokba a nagyenyedi kollégium színpadát, megteremtve egy évtizedes virágzó szokás alapjait. A mozgalom szorosan kötődött Demény Piroska nevéhez és személyiségéhez, így amikor a magyartanárnő Kolozsvárra költözött, a hagyomány magszakadt. Ezt a fonalat vették most fel a magyarlapádiak: hétvégén az iskolában nyolc diákcsoport mutatta be bolondos-komoly előadását. Azt remélik, a folytatás sem marad el. És hogy jön ide a körtefa?
Hét helységből nyolc általános iskolás csoport gyűlt össze Magyarlapádon, a diákszínjátszás mozgalmának újraindítása alkalmával. A helybelieken kívül Bethlenszentmiklósról Gyulafehérvárról, Magyarpéterfalváról, Nagyenyedről, Székelykocsárdról, Torockószentgyörgyről jöttek színjátszó diákok. Előadásán kívül Zorkóczy Zenóbia színművésznő ajándékot is hozott: egy körtefát.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)
2014. április 15.
Összegző kiadvány a kolozsvári magyar felsőoktatásról
A kolozsvári magyar nyelvű egyetemi oktatás történetét mutatja be 18 tanulmány keretében az a kiadvány, melyet hétfő délután mutattak be Kolozsváron, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Színház utcai klubtermében.
A 140 éves kolozsvári magyar nyelvű egyetemi oktatás című kötet főszerkesztője, Nagy László, a BBTE rektorhelyettese elmondta, a kétnyelvű kiadvány a két évvel ezelőtt, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem alapításának 140 évfordulóján megrendezett konferencián elhangozott tudományos előadásokat tartalmazza.
Ion Aurel Pop, a BBTE rektora kifejtette: az általa vezetett intézményt háromszor is megalapították, a felsőoktatási intézmény ugyanis az 1581-ben létrehozott Jezsuita Kollégium, az 1872-ben megnyíló Ferenc József Tudományegyetem és az 1919-ben alapított I. Ferdinánd Egyetem jogutódjának tartja magát, mindhárom örökségét magáénak tudja.
Kiemelte, a Ferenc József Tudományegyetem már modern egyetemnek számított megalakulásakor, és gyakorlatilag a kezdetektől a kulturális sokszínűség jellemezte. Molnár Kovács Zsolt egyetemi adjunktus felszólalásában hangsúlyozta: a gondosan megszerkesztett, színes kiadvány a kolozsvári felsőoktatás történelme egyik rendkívül fontos dokumentumának számít.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)
A kolozsvári magyar nyelvű egyetemi oktatás történetét mutatja be 18 tanulmány keretében az a kiadvány, melyet hétfő délután mutattak be Kolozsváron, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Színház utcai klubtermében.
A 140 éves kolozsvári magyar nyelvű egyetemi oktatás című kötet főszerkesztője, Nagy László, a BBTE rektorhelyettese elmondta, a kétnyelvű kiadvány a két évvel ezelőtt, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem alapításának 140 évfordulóján megrendezett konferencián elhangozott tudományos előadásokat tartalmazza.
Ion Aurel Pop, a BBTE rektora kifejtette: az általa vezetett intézményt háromszor is megalapították, a felsőoktatási intézmény ugyanis az 1581-ben létrehozott Jezsuita Kollégium, az 1872-ben megnyíló Ferenc József Tudományegyetem és az 1919-ben alapított I. Ferdinánd Egyetem jogutódjának tartja magát, mindhárom örökségét magáénak tudja.
Kiemelte, a Ferenc József Tudományegyetem már modern egyetemnek számított megalakulásakor, és gyakorlatilag a kezdetektől a kulturális sokszínűség jellemezte. Molnár Kovács Zsolt egyetemi adjunktus felszólalásában hangsúlyozta: a gondosan megszerkesztett, színes kiadvány a kolozsvári felsőoktatás történelme egyik rendkívül fontos dokumentumának számít.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)
2014. április 16.
Kedvezményes bérlakás egyetemi oktatóknak az Iskola Alapítványnál
Az Iskola Alapítvány pályázatot hirdet kolozsvári székhelyű vagy kirendeltségű felsőoktatási intézményben magyar nyelven oktató tanárok számára, 10 egyszobás és 7 kétszobás kedvezményes bérlakás igénylésére.
A pályázók célcsoportja: egyetemi oktatók, akik főállásban kolozsvári székhelyű vagy kirendeltségű felsőoktatási intézményben magyar nyelven tanítanak.
Pályázási feltételek:
- 45 év alatti életkor;
- pályázatának sikeressége esetén állandó kolozsvári tartózkodás;
- nincs saját (vagy amennyiben házas, a házastársa) tulajdonában kolozsvári lakás.
A pályázathoz szükséges iratok:
- a pályázó személyazonossági igazolványának fénymásolata;
- a pályázó főállású oktatói státusát, az oktatás nyelvét, az oktatott órák számát igazoló, az egyetem által kibocsátott eredeti bizonylat;
- a pályázó főállású oktató jövedelmét igazoló, az egyetem által kibocsátott eredeti bizonylat;
- 2013-es évre kiállított jövedelmi bizonylat (210-es formanyomtatvány);
- közjegyző előtt tett nyilatkozat a pályázó jelenlegi lakásügyi helyzetéről;
- kitöltött Pályázati adatlap;
- a pályázó tudományos tevékenységét összegző Melléklet;
- szakmai önéletrajz és publikációs lista;
- amennyiben a pályázó házas és/vagy a háztartásában gyereke(ke)t nevel:
- a házastárs személyazonossági igazolványának fénymásolata;
- a házasságlevél fénymásolata;
- a házastárs közjegyző előtt tett nyilatkozata lakásügyi helyzetéről;
- a háztartásban élő gyerek(ek) születési bizonyítványának fénymásolata.
A Pályázati adatlap és Kitöltési útmutató elektronikus formában letölthető az Iskola Alapítvány honlapjáról, kérésre e-mailben is továbbítjuk. A pályázati csomag az alapítvány székhelyén is igényelhető.
A pályázatokat 2014. április 15. és május 23. között lehet az Iskola Alapítvány székhelyén benyújtani vagy ajánlott küldeményként postázni a 400486 Kolozsvár, Şoimului utca 24/A címre. A pályázatok leadási határideje 2014. május 23. (a postai bélyegző dátuma).
Sikeres pályázás esetén a lakás bérlésének időtartama 3 év, egyszeri, nem több mint 2 évre történő meghosszabbítás lehetőségével. A beérkezett pályázatokat az Iskola Alapítvány kuratóriuma június elején bírálja el. A pályáztató fél az általa előre meghatározott, az oktatói státusra, szociális háttérre, tudományos tevékenységre vonatkozó pontszámot és az életkort figyelembe véve dönt. A pontrendszerről bővebben a Kitöltési útmutatóból tájékozódhat. A pályázókat az elbírálás eredményéről írásban értesítjük. A sikeres pályázó a lakást a bérleti szerződés megkötését követően, 2014 október elsején foglalhatja el.
További tájékoztatás igényelhető az office@iskolaalapitvany.ro e-mail címen, munkanapokon 900–1700 óra között az Iskola Alapítvány székhelyén, illetve a 0264-449919, 0264-592668 telefonszámokon. maszol/közlemény
Az Iskola Alapítvány pályázatot hirdet kolozsvári székhelyű vagy kirendeltségű felsőoktatási intézményben magyar nyelven oktató tanárok számára, 10 egyszobás és 7 kétszobás kedvezményes bérlakás igénylésére.
A pályázók célcsoportja: egyetemi oktatók, akik főállásban kolozsvári székhelyű vagy kirendeltségű felsőoktatási intézményben magyar nyelven tanítanak.
Pályázási feltételek:
- 45 év alatti életkor;
- pályázatának sikeressége esetén állandó kolozsvári tartózkodás;
- nincs saját (vagy amennyiben házas, a házastársa) tulajdonában kolozsvári lakás.
A pályázathoz szükséges iratok:
- a pályázó személyazonossági igazolványának fénymásolata;
- a pályázó főállású oktatói státusát, az oktatás nyelvét, az oktatott órák számát igazoló, az egyetem által kibocsátott eredeti bizonylat;
- a pályázó főállású oktató jövedelmét igazoló, az egyetem által kibocsátott eredeti bizonylat;
- 2013-es évre kiállított jövedelmi bizonylat (210-es formanyomtatvány);
- közjegyző előtt tett nyilatkozat a pályázó jelenlegi lakásügyi helyzetéről;
- kitöltött Pályázati adatlap;
- a pályázó tudományos tevékenységét összegző Melléklet;
- szakmai önéletrajz és publikációs lista;
- amennyiben a pályázó házas és/vagy a háztartásában gyereke(ke)t nevel:
- a házastárs személyazonossági igazolványának fénymásolata;
- a házasságlevél fénymásolata;
- a házastárs közjegyző előtt tett nyilatkozata lakásügyi helyzetéről;
- a háztartásban élő gyerek(ek) születési bizonyítványának fénymásolata.
A Pályázati adatlap és Kitöltési útmutató elektronikus formában letölthető az Iskola Alapítvány honlapjáról, kérésre e-mailben is továbbítjuk. A pályázati csomag az alapítvány székhelyén is igényelhető.
A pályázatokat 2014. április 15. és május 23. között lehet az Iskola Alapítvány székhelyén benyújtani vagy ajánlott küldeményként postázni a 400486 Kolozsvár, Şoimului utca 24/A címre. A pályázatok leadási határideje 2014. május 23. (a postai bélyegző dátuma).
Sikeres pályázás esetén a lakás bérlésének időtartama 3 év, egyszeri, nem több mint 2 évre történő meghosszabbítás lehetőségével. A beérkezett pályázatokat az Iskola Alapítvány kuratóriuma június elején bírálja el. A pályáztató fél az általa előre meghatározott, az oktatói státusra, szociális háttérre, tudományos tevékenységre vonatkozó pontszámot és az életkort figyelembe véve dönt. A pontrendszerről bővebben a Kitöltési útmutatóból tájékozódhat. A pályázókat az elbírálás eredményéről írásban értesítjük. A sikeres pályázó a lakást a bérleti szerződés megkötését követően, 2014 október elsején foglalhatja el.
További tájékoztatás igényelhető az office@iskolaalapitvany.ro e-mail címen, munkanapokon 900–1700 óra között az Iskola Alapítvány székhelyén, illetve a 0264-449919, 0264-592668 telefonszámokon. maszol/közlemény
2014. április 17.
„Menteni a menthetőt, védeni a védhetőt”
Lényegre törőnek, céltudatosnak és rendkívül kitartónak nevezte Horváth Annát, Kolozsvár alpolgármesterét Macalik Arnold kedden délután, a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Díjak ünnepélyes átadásán a ferences kolostor refektóriumában; mint mondta, a párbeszéd és a cselekvés embere, aki folyamatosan dolgozik, s nem hátrál mindaddig, amíg megoldást nem talál a felmerülő problémákra.
Meghallgatja a körülötte lévők véleményét, panaszát anélkül, hogy személyválogató lenne, ha pedig tanácsot kér, akkor is mindig fülel és figyel. – Ez a tiszteleti díj egyrészt felelősséget ró Horváth Annára, ugyanis rengeteg még a feladat, amelyekkel az elkövetkező időszakban szembesülnie kell, de egyúttal a szakmára is felelősség hárul, a hatóságokkal való párbeszéd építésének tekintetében – hangsúlyozta a méltató. Szabadság (Kolozsvár)
Lényegre törőnek, céltudatosnak és rendkívül kitartónak nevezte Horváth Annát, Kolozsvár alpolgármesterét Macalik Arnold kedden délután, a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Díjak ünnepélyes átadásán a ferences kolostor refektóriumában; mint mondta, a párbeszéd és a cselekvés embere, aki folyamatosan dolgozik, s nem hátrál mindaddig, amíg megoldást nem talál a felmerülő problémákra.
Meghallgatja a körülötte lévők véleményét, panaszát anélkül, hogy személyválogató lenne, ha pedig tanácsot kér, akkor is mindig fülel és figyel. – Ez a tiszteleti díj egyrészt felelősséget ró Horváth Annára, ugyanis rengeteg még a feladat, amelyekkel az elkövetkező időszakban szembesülnie kell, de egyúttal a szakmára is felelősség hárul, a hatóságokkal való párbeszéd építésének tekintetében – hangsúlyozta a méltató. Szabadság (Kolozsvár)
2014. április 17.
Kolozsvár-értelmezések gyűjteménye
Kolozsvár-számát mutatta be a Szépirodalmi Figyelő című budapesti irodalmi, kritikai és szemléző folyóirat a kincses városban, majd átadták a lap díjait is.
A 2012-es évben két kolozsvári költőt, Király Lászlót és László Noémit díjazta a lap által felkért kuratórium, és mivel időközben kiderült, hogy elkészül a Kolozsvár-szám, a díjátadóval megvárták ennek bemutatóját.
A 19. században egyébként Arany János indított irodalmi lapot ezzel a címmel, a jelenlegi folyóirat 2002-ben indult, és csak a névrokonság köti össze Arany lapjával.
Felépítését tekintve a kéthavonta megjelenő Szépirodalmi Figyelő a valamennyi magyar irodalmi lapban megjelenő alkotások közül válogat, szemlejellegét azonban kiegészítik a könyvkritikák és az esszék, illetve minden lapszámban megjelenik egy interjú, így – amint a főszerkesztő, Pápay György fogalmazott – „nagy része originális gyártmány”.
Emellett a lap az utóbbi években már nemcsak kimondottan szépirodalmi témákat dolgoz fel, hanem általánosabb kultúrtörténeti írásokkal is jelentkezik. Pápay és a lap másik szerkesztője, Vass Norbert korábban a Balassi Intézetnek dolgoztak egy Kolozsvárhoz kapcsolódó projekten, a város kulturális életét, lehetőségeit igyekeztek feltérképezni, ekkor döntöttek úgy, hogy a lapban is külön számot szentelnek a kincses városnak.
„Izgalmas, összetett kulturális élete van a városnak, és ezt sok perspektívából lehet vizsgálni. Vehetjük külön a magyar szerzőket, külön a románokat, azt, hogy miként működnek együtt román és magyar alkotók. Számtalan Erdély- és Kolozsvár-kép van Magyarországon, mi nem egy statikus képet akartunk rögzíteni a városról, hanem változásában akartuk megragadni” – fogalmazott Pápay.
Mint mondta, nem is kimondottan csak szépirodalmi szemszögből közelítették meg a várost, hanem a színháznak és az egyre híresebb kolozsvári képzőművészetnek is nagy figyelmet szenteltek. Interjút Tompa Gáborral, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatójával közölnek.
Vincze Ferenc, a kritikai rovat szerkesztője elmondta: hat kritikát közöltek, többek között a Kántor Lajos és Rigán Loránd által szerkesztett Kolozsvári beugróról, illetve György Péter Állatkert Kolozsváron – Képzelt Erdély című kötetéről, amelyek a szerkesztők szerint vitaindító jellegű írások, csak „vitapozíciót” érdemes felvenni velük szemben.
A lapszámismertetés után a főszerkesztő átadta az elismeréseket Király Lászlónak és László Noéminek, akik néhány verset olvastak fel az Erdélyi Múzeum-Egyesület dísztermében egybegyűlt érdeklődőknek.
Varga László. Krónika (Kolozsvár)
Kolozsvár-számát mutatta be a Szépirodalmi Figyelő című budapesti irodalmi, kritikai és szemléző folyóirat a kincses városban, majd átadták a lap díjait is.
A 2012-es évben két kolozsvári költőt, Király Lászlót és László Noémit díjazta a lap által felkért kuratórium, és mivel időközben kiderült, hogy elkészül a Kolozsvár-szám, a díjátadóval megvárták ennek bemutatóját.
A 19. században egyébként Arany János indított irodalmi lapot ezzel a címmel, a jelenlegi folyóirat 2002-ben indult, és csak a névrokonság köti össze Arany lapjával.
Felépítését tekintve a kéthavonta megjelenő Szépirodalmi Figyelő a valamennyi magyar irodalmi lapban megjelenő alkotások közül válogat, szemlejellegét azonban kiegészítik a könyvkritikák és az esszék, illetve minden lapszámban megjelenik egy interjú, így – amint a főszerkesztő, Pápay György fogalmazott – „nagy része originális gyártmány”.
Emellett a lap az utóbbi években már nemcsak kimondottan szépirodalmi témákat dolgoz fel, hanem általánosabb kultúrtörténeti írásokkal is jelentkezik. Pápay és a lap másik szerkesztője, Vass Norbert korábban a Balassi Intézetnek dolgoztak egy Kolozsvárhoz kapcsolódó projekten, a város kulturális életét, lehetőségeit igyekeztek feltérképezni, ekkor döntöttek úgy, hogy a lapban is külön számot szentelnek a kincses városnak.
„Izgalmas, összetett kulturális élete van a városnak, és ezt sok perspektívából lehet vizsgálni. Vehetjük külön a magyar szerzőket, külön a románokat, azt, hogy miként működnek együtt román és magyar alkotók. Számtalan Erdély- és Kolozsvár-kép van Magyarországon, mi nem egy statikus képet akartunk rögzíteni a városról, hanem változásában akartuk megragadni” – fogalmazott Pápay.
Mint mondta, nem is kimondottan csak szépirodalmi szemszögből közelítették meg a várost, hanem a színháznak és az egyre híresebb kolozsvári képzőművészetnek is nagy figyelmet szenteltek. Interjút Tompa Gáborral, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatójával közölnek.
Vincze Ferenc, a kritikai rovat szerkesztője elmondta: hat kritikát közöltek, többek között a Kántor Lajos és Rigán Loránd által szerkesztett Kolozsvári beugróról, illetve György Péter Állatkert Kolozsváron – Képzelt Erdély című kötetéről, amelyek a szerkesztők szerint vitaindító jellegű írások, csak „vitapozíciót” érdemes felvenni velük szemben.
A lapszámismertetés után a főszerkesztő átadta az elismeréseket Király Lászlónak és László Noéminek, akik néhány verset olvastak fel az Erdélyi Múzeum-Egyesület dísztermében egybegyűlt érdeklődőknek.
Varga László. Krónika (Kolozsvár)