Az idei mozgalmas évadról a Nagyvárad Táncegyüttes vezetője, Miklós János számolt be. A Nagyvárad Táncegyüttes legutóbbi előadása a Hajdú-Bihar megyei Bihar Táncegyüttessel közösen bemutatott Eltáncolt cipők című táncos mesejáték. Színpadra állításához – akárcsak A só útja, a Boszorkánytánc, a Városi komédia és a Rendes feltámadás esetében – pályázat útján szereztek pénzt. Az Eltáncolt cipők létrehozásához szükséges összeget eurorégiós pályázaton nyerték el, és ugyanennek a pályázatnak köszönhetően létrehoznak egy weboldalt, amely a határ két oldalán elterülő Biharország népművészeti adatbázisa lesz. Hat évvel ezelőtt, 2002 februárjában a Nagyváradi Állami Filharmónia keretében működő Crisana Népi Együttesnél négy állást hirdettek meg magyar táncosoknak. Ezzel kezdődött a Nagyvárad Táncegyüttes története. „A megyei tanács kezdeményezte, hogy magyar táncosoknak is hozzanak létre állásokat a román táncegyüttesnél. Jelenleg nyolc táncospáruk, hat zenészük és négy szólistájuk van. A Nagyvárad Táncegyüttes nevet 2005 eleje óta viselik, akkor lettek önállóak. Repertoárjukon kalotaszegi, szatmári, mezőségi, felcsíki, gyimesi, marosmenti és küküllőmenti táncok szerepelnek, a magyar néptáncok mellett román és cigány táncokat is megtanultak. Állandó koreográfusuk, László Csaba mellett Dimény Levente színművész segíti a munkájukat. Előadásaikkal szinte az egész Erdélyt bejárták már Nagykárolytól Segesvárig, Kolozsvártól Barótig, továbbá két budapesti föllépést is maguk mögött tudhatnak. /Fried Noémi Lujza: Biharország táncosai. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./

Elfelejtett magyar királyok arcképcsarnoka címmel nyitott tárlatot február 25-én a Kolozsvári Magyar Színház emeleti előcsarnokában a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesülete (KOMATE). Azokat a királyainkat szeretnék népszerűsíteni, akikről keveset lehet tudni a történelemkönyvekből. Zsigmond József KMDSZ-elnök szerint céljuk felkelteni a fiatalok érdeklődését, és lerakni az alapjait egy hosszú távú együttműködésnek a Mátyás-kultuszt ápoló Amaryllis Társasággal. Rüsz-Fogarasi Enikő egyetemi tanár is üdvözölte a KOMATE aktív szerepét, arra célozva, hogy az iskolákban egyre inkább háttérbe szorul a történelem oktatása. Bolyai Csaba KOMATE-elnök a 21 „elfelejtett király” portréit sorra véve röviden méltatta azok uralkodásának jelentőségét. /Ö. I. B. : Koronás fők a színházban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 26./

A kolozsvári származású, Alvincen élő festő és grafikus, Sipos László alkotásaiból nyílt kiállítás a marosvásárhelyi Bernády-házban. Egyéni tárlattal a művész harminc éve mutatkozott be utoljára Vásárhelyen. A kiállításon grafikák, olajfestmények, pasztellek és installációk tekinthetők meg. Józsa István esztéta, a Pallas Akadémia kiadó gondozásában megjelent Sipos-monográfia szerkesztője az alkotó munkásságának jellegzetesen magyar jegyeiről beszélt a tárlatnyitón. Sipos László leginkább szürrealistaként meghatározható művészete ősmagyar gyökerekből táplálkozik. /Antal Erika: Sipos László tárlata: ősmagyar gyökerek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./

Kolozsváron a városi tanács február 26-i ülésén parázs vitát váltott ki az új utcanevek odaítélése. Molnos Lajos városi tanácsos módosító javaslatát – amelyben öt-hat magyar személyiség neve szerepelt – ugyan elvetették, de szó nélkül megszavazták azt, hogy Kolozsváron egy Borháncs-negyedi villasor Kossuth Lajos nevét viselje. A tanácsosok rábólintottak a Hajnal negyedi Sigma Center harmincöt emeletes felhőkarcolójának tervére is, valamint egy további két felhőkarcolót magába foglaló, a Buna Ziua negyedbe tervezett ingatlanprojektre. /Nagy-Hintós Diana: Huszonnégy utcanévről döntött a Kolozsvári Városi Tanács. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

Szilágyi István, a kolozsvári Helikon főszerkesztője a kortárs irodalom helyzetén kívül a dilettantizmusról és a hajdani besúgókról is beszélt. Arra a kérdésre, hogy íróként hisz-e a politikai szerepvállalásban, kifejtette, mindig tagadta, hogy lenne egyáltalán ilyen kötelesség vagy kötelezettség. „Az író, ha tetszik, ha nem, jelen van. ” Úgy érzi, hogy Kolozsváron lennie kell irodalomnak és irodalmi fórumnak, mert ez kétszáz esztendeje evidencia. A régi szerkesztőségben volt néhány igen tehetséges ember, akiket valamilyen formában mestereinek tekintett, például Szabó Gyulát. „A rendszerváltás után indult, az első öt-tíz esztendőben jelentkezett pályatársakkal szemben lehet további elvárásokat megfogalmazni. Ígéretes generáció. A költők nagyobb számban vannak jelen, a prózaírók között ritka a nagy tehetség. Általában Erdélyben sokkal több a vérbeli tehetség, mint a jelentős mű. Nem hiszek a kisebbségi irodalomban: kortárs magyar irodalom van, és ha valami jó, akkor az a nagy testületen belül is megállja a helyét. A dilettantizmusra pedig nincs mentség. ” /Kovásznay Katalin: Az irodalom evidenciái és a besúgók. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

A Bölcsészkar volt Demény Péter kolozsvári költő, publicista és Halmosi Sándor budapesti költő, műfordító felolvasó erdélyi körútjának kolozsvári állomása. Szó esett a fordításról is, Halmosi Sándor inkább verseket, Demény inkább publicisztikát, bár verset is fordított. /Köllő Katalin: Költők párbeszéde a Bölcsészkaron. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./

A 140 éve született Veress Endre (1868–1953) történetkutató munkáinak állít emléket a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtárban szervezett emlékkiállítás. A Veress Endre a román-magyar múlt kutatásának szolgálatában című kiállítás érdekessége, hogy olyan személyiségről emlékezik meg, aki valamikor a könyvtár alkalmazottjaként tevékenykedett. Tamás Kinga tájékoztató könyvtáros felhívta a figyelmet: Veress Endre egyike azon történészeknek, akinek munkásságát egyformán értékelték és elismerték magyar és román kollégái. Veress Endre több kötetet is megjelentett Erdély, Havasalföld és Moldva történelméről, mindkét nyelven. Háromkötetes, román nyelven írt Román-magyar bibliográfiája ma is forrásanyag. /Veress Endre emlékkiállítás nyílt az Egyetemi Könyvtárban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

Megrovásban részesülhetnek azok a Kolozs megyei szociáldemokrata (PSD) helyi tanácsosok, akik támogatták a Kossuth Lajos utcanevet. Remus Lapusan, a PSD kolozsvári szervezetének elnöke szerint az alakulat felkéri a helyi tanácsot, változtassa meg ezen döntését. Lapusan szerint Kossuth soha nem ismerte el a román nemzetet, sőt az 1848-as forradalom idején bizonyos háborús bűnöket is elkövetett a románság ellen. A PSD felkérte Emil Boc polgármestert, hogy ne teljesítse a tanács döntését, amíg nem javasolnak egy másik utcanevet a leendő Kossuth Lajos utca helyett. /Szociáldemokrata hisztéria a Kossuth utca miatt. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 29./

Február 28-án hivatalosan is megnyitotta kapuit a Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) Kolozsváron. A parlament már 2001-ben elfogadta azt a törvényt, amely elrendeli az intézet létesítését, de csak tavaly utalták ki a működéséhez szükséges összegeket. Horváth István elnök kifejtette: a fő célkitűzés összefogni az eddig szétszórtan, és az esetleges finanszírozás függvényében tevékenykedő szakembereket, megteremteni a tevékenységükhöz szükséges intézményes hátteret. Az intézet munkatársainak tevékenysége nem szorítkozik a romániai magyarságra. Tervezik, hogy a közeljövőben a Bukarestben működő Interetnikus Kapcsolatok Ügyosztályához fordulnak a kettős önazonosság bevezetése érdekében. „Már a kilencvenes években elkezdődött a nemzeti kisebbségekkel, elsősorban a romániai magyarsággal, és az interetnikus kapcsolatokkal foglalkozó kutatás, ám ezek esetlegesek voltak. Az ezredfordulóra a figyelem a roma közösségek irányába fordult”, magyarázta Horváth István szociológus. Jelenleg 31 alkalmazottja van az intézetnek, és további hat szakembert fognak alkalmazni. Kutatásaik eredményeit jelentésekbe foglalják. Ingyenes dokumentációs központot kívánnak felállítani. Adatbázisuk és fényképarchívumuk is lesz. Kiss Tamás tudományos titkár, szociológus a magyarság demográfiai kilátásairól értekezett. „Most 1,4 milliós lélekszámú magyar közösségről beszélhetünk, ez a szám 2022-re 1,1 millióra, 2032-ben pedig egymillióra csökken. A csökkenés okai köztudottak: a termékenységi mutató 1,3 gyerek/nő a 2,1 helyett, magas a halandóság és a migráció aránya is. A romániai magyarság csökkenésével párhuzamosan a románság létszáma is apad: 2022-re alig 18 millió lesz a román nemzetiségűek száma. A népességcsökkenés egyik következménye a korfa romlása: a 65 éven felüli generáció aránya 16,2%-ról 23%-ra emelkedik 2032-ben, a 0–19 évesek körében ez a tendencia fordított lesz, 21,6%-ról 17,2%-ra csökken majd”, hangsúlyozta Kiss Tamás, majd kitért a vegyes házasságok kérdéskörére is. Az ilyen házastársi kapcsolatból származó gyerekeknek mindössze 33 százaléka vallja magát magyarnak, a többiek asszimilálódnak a többségi román nemzethez. „A román és a magyar politikai elit feladata, hogy megoldást találjon a népességcsökkenésre”, vélekedett a szociológus. Az intézet idei költségvetése 4,6 millió lej. Ebből nyolcvan százalékot biztosítanak a központi költségvetésből, húsz százalékot pedig az intézetnek kell biztosítania. /Nagy-Hintós Diana: Megnyitotta kapuit a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 29./

Udvarhelyszéki estet rendezett a Kriza János Néprajzi Társaság február 27-én Kolozsváron: megnyílt Róth András Lajos Illusztrált hónapok c. kiállítása, bemutatták a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont tevékenységét és kiadványait, valamint bemutatkozott a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum. Pozsony Ferenc elmondta: rendezvénysorozatról van szó, volt már bihari és háromszéki est is, a találkozók célja megismertetni különböző erdélyi térségek kulturális életét, egyesületeit és kiadványait a kolozsvári közönséggel, mert a kutatási programok eredményei, a különféle szakkiadványok gyakran el sem jutnak Kolozsvárra. Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója ismertette a múzeum történetét. A múzeum Erdély, sőt a Kárpát-medence egyik legrégebbi ilyen jellegű magyar intézménye, csak a nagyenyedi református kollégium gyűjteménye előzi meg. Az 1797-ből fennmaradt leltárkönyv pár darabja még ma is megtalálható a múzeum állományában. A gyűjtemények mellett közel 80 000 kötetes, számos könyvritkaságot őrző tudományos könyvtára van. A múzeum egyben tudományos műhely, az ott folyó kutatómunka eredményeit igyekeznek nyomtatásban is közreadni, évente megszervezik az erdélyi magyar restaurátorok továbbképző konferenciáját, az előadásanyag pedig az Erdélyi Magyar Restaurátor Füzetekben jelenik meg. A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpontról Hermann Gusztáv Mihály tájékoztatott, elmondta: alig több mint egy éve kezdte tevékenységét a megyei hatósugarú intézmény. Kéthetente tartanak előadásokat. Kiadványaik: az Örökségünk c. folyóirat, az Areopolisz tudományos évkönyv. Együttműködnek az Areopolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoporttal, illetve az Udvarhelyszék Kulturális Egyesülettel. /Farkas Imola: Udvarhelyszék művelődési élete közelről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 29./

Gaál András festőművész egyike volt azon kevés erdélyi magyar művészeknek, akinek az 1970-es években sikerült nemzetközi porondon is megméretkeznie. A Hajdúböszörményi művésztelepről két egymást követő évben díjjal tért haza. A következő évben hiába küldtek névre szóló meghívót részére, csak román művészeket engedtek ki az országból. A gyergyószárhegyi képzőművészeti alkotóközpont létrehozása Zöld Lajos érdeme. Teljesen romos állapotban volt a kolostor épülete, Zöld Lajos kezdte rendbe hozni, 1974-ben meghívtak harmincöt művészt, ez volt az első tábor. Amikor tízéves volt a tábor, akkor kérték, hogy adják át művészeti célokra a kicsi iskolát. Azt mondták nekik, ott van a romos Lázár-kastély, javíttassák ki, és hozzanak létre ott képtárat. Zöld Lajos szervezte meg akkor is munkákat. Egyedi a gyergyószárhegyi képzőművészeti gyűjtemény, hiszen nincs még egy olyan képzőművészeti tábor, aminek az első munkától az utolsóig minden egyes alkotása leltári számmal és értékbecsléssel lenne ellátva. Gaál András 2001 óta Magyarországon, Pannonhalmán él. Nem hagyta el szülőföldjét, mondta, mert ide tartozik, de ott is van műterme. Amit ott alkot, azt ott állítja ki, amit pedig idehaza fest, azt itt. Gaál András /sz. Gyergyóditró, 1936. márc. 9./ a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia festészet-pedagógia szakán végzett. 2004. június 19-én állandó kiállítása nyílt Gyergyóditróban. /Jánossy Alíz: Portré az elvtárs születésnapjára. = Krónika (Kolozsvár), febr. 29./

A Kutató Diákokért Országos Szövetség, az Erdélyi Unitárius Egyház és a János Zsigmond Unitárius Kollégium szervezésében 2007. november 30. és december 2. között került sor a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciájára (TUDEK) Kolozsváron. A rendezvény hatodik kiírására Erdély 20 gimnáziumából érkeztek középiskolás diákok. Nyolc szekcióban zajlott a konferencia, a 140 diák 88 dolgozatot mutatott be. Végül a díjkiosztó gálán elsőként a zsűri által kiemelt három mintadolgozatot mutatták be: a gyergyószentmiklósi Kolcsár Levente Péter a Salamon Ernő Gimnáziumból, a kézdivásárhelyi Ördög Ildikó Andrea és Borcsa Imola a Nagy Mózes Gimnáziumból, valamint a marosvásárhelyi Fekete Albert Zsombor a Bolyai Farkas Gimnáziumból. Cseke Péter egyetemi tanár, a Korunk szerkesztője bemutatta az általa szerkesztett folyóiratot, majd Szekeres Péter, a Kutató Diákok Országos Szövetségének alelnöke értékelte a rendezvényt. A díjazottak a konferencia történetében először a Románia Nevelésügyi, Kutatási és Ifjúsági Minisztériuma által kiállított hivatalos oklevelet kaptak, amely alapján remélhetőleg a közeljövőben a TUDEK-en elért eredményeket az egyetemek figyelembe veszik a felvételi kritériumrendszerében. /Vörös Alpár: Az erdélyi tudományosság jövője. = Művelődés (Kolozsvár), február/

Sok ember számára riasztó jelenség, amikor találkozik a Jézust szolgálók mellett egy másik képződménnyel, amelyik „a hatalmasság megtestesítője előtt hódoló alattvalók serege: azoké, akik inkább egymásból, mintsem egymásért élnek. ” Balogh Béla református lelkészként „az uniformizálási kísérletek elleni tiltakozás eszközeként” visszautasította a református vallásórák megtartását. /Balogh Béla: Nem csak gondolatok az egyházias iskolákról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./ Előzmény: Balogh Béla nem fogadta el az egyházkerületi határozatot, amely fegyelmivel áthelyezésre ítélte, és továbbra is Kolozsváron, a parókián lakik. Több alkalommal írt Tőkés László püspök ellen cikkeket. /Balogh Béla, Kolozsvár: Alsókar és Felsőkar. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2004. máj. 27./

A 80 éves Benkő Samu egy életen át végezte nemzeti kultúránk történéseinek feltárását. Műveiben közölt adatok a jövőbeli kutatók részére nélkülözhetetlen forrásanyagok lesznek. Benkő Samu /sz. Lőrincfalva, 1928. febr. 25./ 1953 óta volt a Román Akadémia kolozsvári Történettudományi Intézetének kutatója. Könyveiben és tanulmányaiban művelődéstörténeti kutatásainak eredményeit közölte. Ilyen könyvei: Bolyai János vallomásai (1968), Sorsformáló értelem (1971), a nyárádmenti szülőföldi barangolásai révén megírt Murokország (1972), A helyzettudat változásai (1977), Apa és fiú (1978), Haladás és megmaradás (1979), Őrszavak (1984). Németh László, aki 1960-ban a két Bolyairól drámát írt, később azt nyilatkozta, hogyha annak idején már ismerhette volna Benkő Samu 1968-ban megjelent Bolyai János vallomásai című munkáját is, akkor színművét másképpen írja meg. Benkő Samu szerkesztésében több kiemelkedő személyiség írása látott napvilágot. Ezek között van: Bölöni Farkas Sándor: Utazás Észak-Amerikában (1966), Kemény Zsigmond naplója (1966), Bolyai-levelek (1975), II. Rákóczi Ferenc: Fejezetek a Vallomásokból (1976), Bolyai János marosvásárhelyi kéziratai I. (2003). Mindemellett éveken át volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. /Weszely Tibor: Benkő Samu 80 éves. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./

A kolozsvári Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium fölelevenítette a katolikus eredethez való kötődését, az immár hagyománnyá vált nyakkendő-átadási ünnepség keretében. Ezúttal az iskola legújabb tagjai átvehették a piarista jelvénnyel díszített, a történelmi scholát fémjelző iskolanyakkendőt. Változatos műsor keretében mutatkozott be az iskola. Elsőként az iskola kórusa lépett fel Majó Julianna karnagy vezetésével, ezt szavalat követte. Schuller Hajnal igazgatónő beszédében kiemelte a jezsuita, majd piarista eszmény fontosságát. /Puskás Annamária, XII. osztály: Ünnepélyes nyakkendőátadás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

Megnyílt az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) Székely Géza rendezte tárlata Szárnyalás címmel Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában. /Németh Júlia: Szárnyalás síkban és térben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

December 1-jén Kolozsváron zajlott a színháztörvény közvitájának újabb fordulója. Demeter András államtitkár elmondta, a fizetésekre vonatkozó alkalmazás pontosításra szorul. „Az előadások, próbák számából és a szerepek kategóriájából adódó számsorok sem könnyítik meg egy zenei intézmény – egy operaház vagy egy filharmónia – vezetőjének dolgát, de úgy érzem: a művészek, zenészek minősítésében még nagyon sok körülmény közrejátszik” – vetette fel Marius Tabacu, a kolozsvári Filharmónia igazgatója. Demeter kifejtette: lehetetlen lenne minden helyzetre azonnali megoldást találni, de többek közt ez a célja a közvita-sorozatnak. Az államtitkára javasolta, hogy a „kultúrmunkások” kft. -kbe szerveződve szolgáltatási szerződéses viszonyt alakítsanak ki az őket foglalkoztató intézményekkel, azonban a kulturális intézmények jogtanácsosai kifogást emeltek ez ellen. A színészek ugyanis legtöbbször olyan egyéni munkaszerződéssel vannak az intézményhez kötve, amely kiköti, hogy az alkalmazottak csakis a szerződést kötő intézményhez tartoznak. /Darvas Beáta: „Kultúrmunkások” kft. -ben? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Fennállásnak ötödik évfordulóját ünnepelte az Agnus Rádió március 1-jén Kolozsváron. Oláh József esperes beszéde után igényes produkciókban lehetett gyönyörködni. A legkisebbek örömére Demeter Ferenc és Vincze László adott elő bábjátékot. Több iskolai csoport és kórus is fellépett. Adorjáni László, a rádió igazgatója elárulta: több éves kívánságnak tesznek eleget hamarosan, sikerült elérni, hogy átvehessék a Kossuth Rádió bizonyos műsorait. /S. B. Á. : Ötéves az Agnus Rádió. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./ Az Agnus Rádió a református egyház tulajdonában van, különböző felekezeti műsorokat is sugároz.

Második, bővített kiadását élte meg gróf Degenfeld-Schonburg Sándor A vadászszenvedélyről /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár/ című kötet. Szerzője 1964-ben Kolozsvárról vándorolt ki Németországba, gyermekkorában ismerkedett meg a vadászattal. Könyvében olvashatunk a vadászszenvedély eredetéről, etikájáról, a vadakról, a növényekről és természetesen az emberről. A szerző mások vadászélményeiből is tallózott. /Ö. I. B. : Közép-európai vadászkaleidoszkóp. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

K. [Keszi] Kovács László a magyar tárgyi kultúra, a népi gazdálkodás elkötelezett, módszeres kutatója. Kutatási eredményei a földművelést, a juh- és a lótartást, a népi közlekedési technikákat illetően maradandóak. 1941-ben részt vett a Venczel József által Bálványosváralján megszervezett falukutató programban. Az 1942–1943-as egyetemi évben néprajzot oktatott a kolozsvári tudományegyetemen. A kolozsvári Erdélyi Tudományos Intézet munkatársaként néprajzi kutatásokat végzett Kolozsvár környékén. 1944-ben jelent meg a szokáskutatásban ma is modell értékűnek tekinthető könyve, A kolozsvári hóstátiak temetkezése. A könyvet a L’Harmattan Könyvkiadó 60 évvel később, 2004-ben újra hozzáférhetővé tette az olvasók számára. Az 1950-es években úttörő szerepe volt a népi hagyományok dokumentumfilmben való megörökítésének. Századik születésnapján a tudóst a Magyar Néprajzi Társaság, a Néprajzi Múzeum, az MTA Néprajzi Kutatóintézete, az Európai Folklór Intézet köszönti, 2008. március 4-én. /Keszeg Vilmos: Köszöntjük a százéves K. [Keszi] Kovács Lászlót! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Megjelent P. Benedek Fidél: Ferences kolostorok és templomok. II. kötet Csíksomlyó, Kaplony, Szászváros és az erdélyi Szent Jakab-kápolnák /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ Sajtó alá rendezte és az előszót írta Sas Péter. P. Benedek Fidél /1907-1979/ történetírói kutatómunkája során megírta az egykori ferences kolostorok történetét, amely gazdag kézirathagyatékában maradt, és amelynek első kötete Ferences kolostorok címen 2005-ben jelent meg kiadónál. A második kötet magában foglalja a csíksomlyói ferences kolostorról szóló tanulmányát, hatalmas jegyzetanyaggal, az ugyancsak csíksomlyói Szent Mihály-kápolna leírását, ezenkívül eddig ismeretlen adatokkal bővíti a kaplonyi és a szászvárosi ferences templom, valamint a kolozsvári, a mai főtéren egykor létezett Szent Jakab-kápolna alapításának, illetve építésének történetét. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 4./

Lőrincz György, az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány elnökének felkérésére Szilágyi István író, a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője székelyföldi körútja során a múlt hét végén találkozott a székelykeresztúri olvasókkal is. A találkozón Szilágyi István beszélt Zilahról, ahol gyermekkorát töltötte. 1966-ban érettségizett, géplakatos lett. A Babes–Bolyai Tudományegyetem jogi szakán csak 1968-ban kezdte el tanulmányait. Az egyetem elvégzése után a kolozsvári Utunk munkatársa, majd főszerkesztő-helyettese lett, s 1990-től pedig az Utunk helyébe lépő Helikon főszerkesztője. Megemlítette, hogy Kolozsváron már 200 éve létezik irodalmi folyóirat, amely kisebb megszakításokkal, de megjelent. Szilágyi István Kő hull apadó kútba – regény (1975), Agancsbozót – regény (1990) a Kriterionnál, míg a Hollóidő című regénye 2001-ben Budapesten a Magvető Kiadónál jelent meg. /László Miklós: Író – olvasó találkozó. Szilágyi István Székelykeresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 5./

Aranyos-vidék az Aranyos folyó mentén elterülő tájegység. Aranyos-vidék konferenciát tartottak 2005 júniusában az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya szervezésében. Az előadások összegzéseképpen Keszeg Vilmos és Szabó Zsolt szerkesztésében, 2006-ban megszületett az Aranyos-vidék magyarsága. Aranyosszék, Torda és vidéke a változó időkben /Kriterion Kiadó, Kolozsvár/ c. tanulmánykötet. A rendezvényt az ösztönözte, hogy Aranyos-vidék szakirodalmának nincs összefoglalója, nem jellemző a kutatás Az utóbbi másfél évszázad alatt többen foglalkoztak Aranyosszék kutatásával, jellegzetességeivel, így például Orbán Balázs, Jankó János, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (Tordán tartotta 1938-ban vándorgyűlését), a Művelődés folyóirat egy külön számot szentelt a vidéknek (1971), továbbá Kósa László és Filep Antal, a tordai születésű Kőváry László és Keszeg Vilmos. /Vetési Júlia: Aranyos-vidék magyarsága. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./

A kultúrák közötti párbeszéd európai éve – 2008 (EYID) az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala számára nem jelent különlegesebb évet, hiszen több mint tíz éve a romániai kultúrák, etnikumok közti párbeszéd kialakításán dolgozunk” – fogalmazott Markó Attila, a hivatal államtitkára. Hivatalosan bejelentették, hogy Románia is csatlakozott az EYID-projekthez, bemutatva az erre vonatkozó országos stratégiát, a Puzzle projektet. A projekt tíz városban zajlik, köztük Temesváron, Nagyszebenben, Medgyesen, Segesváron és Kolozsváron. Tánc, zene, képzőművészet, színház, pantomim, gasztronómiai előadások, kiállítások sokasága várja az érdeklődőket, az interetnikai konferenciák, kerekasztal-beszélgetések mellett. /Oborocea Mónika: Puzzle az etnikumközi kulturális párbeszédért. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

Március 1-jén tartották a budapesti Természet Világa tudománynépszerűsítő folyóirat által meghirdetett XVII. Természet-Tudomány Diákpályázat díjkiosztó ünnepségét, amelyre idén is meghívtak nagyenyedi diákokat. A Bethlen Gábor Kollégiumban működő Fenichel Sámuel Önképzőkör az elmúlt iskolaévben négy dolgozattal készült a pályázatra, ebből kettőt díjaztak. A kolozsvári, marosvásárhelyi, gyergyószentmiklósi diákok mellett ott volt a temesvári Bartók Béla Líceum diákja is. /Dvorácsek Ágoston: Nagyenyedi diákokat díjaztak a Magyar Tudományos Akadémián. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./

Kolozsváron a Bretter Kör találkozóján Láng Orsolya verseit mutatták be. Bréda Ferenc ígéretes tehetségnek nevezte a szerzőt, véleménye szerint nagy irodalmi karrier áll előtte. /Varga Melinda: Ígéretes tehetség a Bretter körön. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

„Mi nem pereskedést, nem kártérítést akarunk, hanem azt a diplomát kérjük, amelyre szerződtünk az egyetemmel” – fakadt ki egy diáklány annak a tisztázó szándékú március 6-i beszélgetésnek a végén, amelyre a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem néprajz szakos hallgatói és tanárai hívták Magyari Tivadar rektor-helyettest. Többen bemutatták az év elején kötött szerződést, melyből kiderült, az egyetem azt vállalta, hogy néprajz–magyar diplomát ad a diákoknak, ha átmenőjegyet szereznek a két szakon tanított tárgyak vizsgáin, és tanulmányaik végén sikeresen államvizsgáznak. Az elmúlt hetekben kiderült, hogy a néprajz–magyar szak már 2002 óta nem szerepel a meghirdethető egyetemi szakok jegyzékén, és a BBTE egy nem létező szakra hirdetett évről évre felvételit. Mintegy száz olyan diák, és volt diák került most kilátástalan helyzetbe, akik ezen a nem létező szakon tanultak. A szakok körüli zűrzavart az egységes európai felsőoktatási rendszerre való áttérés okozta. A bolognai rendszer szerint ugyanis – melynek elemeit Romániában is törvénybe iktatták – a néprajz szak csak a szociológiával, a magyar nyelv és irodalom szak pedig csakis más nyelv szakokkal párosítható. Magyari Tivadar, a magyar oktatási vonalért felelős rektor elfogadtatta a diákokkal, hogy a beszélgetés a sajtó kizárásával folyjék. Azonban a tanácskozás utáni beszélgetés – amelyre immár a Krónika újságírói is bebocsáttatást nyertek – sem volt kevésbé indulatos, mint maga a tanácskozás. Nem egy rektor-helyettesi kijelentésre kórusban szisszentek fel a diákok cinizmust emlegetve. Számon kérő kérdéseiket a tanáraik is helyeselték. Könczei Csilla antropológus megjegyezte, örvend, hogy egy olyan generáció került ki az egyetem padsoraiból, amelyik nem hagyja annyiban, amelyik fellép érdekei érvényesítéséért. Keszeg Vilmos, a néprajz tanszék vezetője pedig azt hozta szóba, hogy nagyobb megértést tanúsítottak a diákok helyzete iránt a minisztériumi illetékesek, mint a BBTE rektorátusa, és arra kérte a rektor-helyettest, hogy hatékonyabban lépjenek fel az ügy megoldásáért. Magyari Tivadar a rektorral folytatott egyeztetések alapján csak azt tudta ajánlani, hogy kapjanak csak néprajz diplomát a diákok, és egy másik papíron az egyetem tanúsítsa számukra, hogy a magyar szakot is elvégezték. „Tudja-e biztosítani az egyetem, hogy ezt a papírt elfogadják a különböző intézményekben magyar diploma helyett?” – hangzott a kérdés a diákok oldaláról. A válasz nemleges volt. /Gazda Árpád: Egyetemi szerződésszegés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

Tőzsér József, a Pallas–Akadémia Könyvkiadó igazgatója elmondta, édesapja Gyergyóalfaluban nyitott egy könyvesboltot. Gyermekkora könyvek között telt el. Elvégezte a kolozsvári Pedagógiai Főiskola látogatás nélküli, földrajz–történelem szakát, majd tanított, emellett könyvterjesztéssel is kezdett foglalkozni. 1969-ben ment át a könyvkereskedési részlegre, 1970-ben átvette a részleg vezetését, és 1976-ig Hargita megye falusi könyvterjesztéséért felelt. Minden faluban könyvesboltot nyitottak. Sajnos 1989 után felszámolták a mintegy 49 könyvesboltot. Író-olvasó találkozókat szerveztek. Tőzsér elindította a „Könyvet postán” szolgálatot. 1975-ig jól működött mindezt, majd 1975 decemberében – azzal az ürüggyel, hogy illegálisan műanyag hajcsatokat árulnak a könyvesboltokban – letartóztatták Tőzsér Józsefet. Domokos Géza közbenjárt, így szabadlábra helyezték. 1976-ban Tőzsér átment a Hargita Megyei Könyvterjesztő Vállalathoz, amelynek kereskedelmi részlegét 2003-ig vezette. Itt újraindította a könyvpostát, több író-olvasó találkozót szervezett. Tőzsér 1993-ban Zöld Ferenccel, az Akadémiai Kiadó akkori igazgatójával elhatározták, hogy fele-fele arányban vegyes vállalatot alapítanak Pallas–Akadémia Könyvkiadó néven. 1993 április elsején Csíkszeredában bejegyezték a céget, 1993–94-ben már saját könyvesboltokat hoztak létre Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Nagyszalontán, majd a kolozsvári Egyetemi Könyvesboltban, illetve Szatmárnémetiben. Akkoriban főleg az Akadémiai Könyvkiadó lexikonjait, kézikönyveit terjesztették, és évente négy-öt könyvet adtak ki. Az első Pallas–Akadémia könyv Kozma Mária Sárkányfogvetés című regénye, a második Sütő András Az élet és halál kapuiban című esszékötete volt. Sajnos 1995-ben – alighanem a világon egyedülálló esetként – az Akadémiai Kiadót eladták egy holland cégnek, amely öt év alatt majdnem teljesen felszámolta azt, Zöld Ferencet elbocsátották. A Pallas–Akadémia Erdély egyik legnagyobb magyar kiadójává és könyvterjesztőjévé nőtte ki magát. Már induláskor megfogalmazták, hogy az erdélyi tudományosságot szolgálják, továbbá kortárs szerzők szépirodalmi, történelmi, néprajzi, helytörténeti, turisztikai jellegű munkáit adják ki. Sorozatokat indítottak, ilyen például a Bibliotheca Transsylvanica, a Műterem, a Nagyapó mesefája, a Barangolás a Székelyföldön vagy az Utak, tájak, emberek sorozat. A legnagyobb példányszámú verseskötet 1989 előtt Kányádi Sándor Fától fáig című könyve volt, 40 ezer példányban jelent meg, és két év alatt elfogyott. Ma egy Kányádi-kötet ezer példányban jelenik meg, és szintén két év alatt fogy el. Kortárs prózakötetek átlag 500 példányban jelennek meg, és három év alatt kelnek el. A kiadót a turisztikai könyvek, valamint a történelmi jellegű könyvek teszik jövedelmezővé, amelyeknek példányszáma esetenként eléri a 10 ezret. A legsikeresebb könyvük Egyed Ákos A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig című munkája volt. Eddig közel 5000 példányban jelent meg, és kéthavonta utánnyomást készítenek 500 példányban. Tőzsér József /sz. Gyergyóalfalu, 1945. jan. 19./ a Pallas–Akadémia Könyvkiadó igazgató-tulajdonosa. /Benkő Levente: Könyvek közt született, könyvekkel él. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

A Kolozsvárott született, de már három évtizede Magyarországon élő Józsa Márta Amíg a nagymami megkerül című regénye annyi törmeléktörténet után sem fárasztó vagy unalmas. A nyelv meglepetései építik fel, a szerző számára is váratlanul, Kolozsvárt, Erdélyt, Romániát és a gyermekkort. /Demény Péter: Valami előtt, valami után. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

15 éves a Mentor Kiadó, az évfordulót március 6-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) dísztermében történész-meghívottakkal és könyvbemutatóval összekötött A történelem forrásai, történelemírás és könyvkiadás című vitaesttel ünnepelték meg. A marosvásárhelyi kiadó vezetője, Káli Király István emlékeztetett eddigi kiadványaik három csoportjára: a néprajzi, a történelemtudományi és a szépirodalmi könyvekre. Egyed Ákos EME-elnök kiemelte: a történelemre mai globalizált világunkban is szükségünk van. A Mentor Kiadó eddig 50 történeti címet jelentetett meg. Pál-Antal Sándor negyvenkét évnyi levéltárosi tapasztalatából idézett fel olyan részleteket, amelyek a forráskötetekhez kapcsolódnak. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója, a történész felelősségét hangsúlyozta. Szerinte egyre inkább megnő a szerepük a digitális adatbázisoknak, és fontossá vált angol nyelven is hozzáférhetővé tenni a magyar kulturális örökséget. Szabó Miklós kutató a helytörténetírás sajátosságait vázolta. Sipos Gábor EME-alelnök intézménye történelemtudományi kiadómunkáját ismertette. A találkozón bemutatták a kiadó legújabb műveit: Székely Székek a 18. században – Marosszék 1701-1722 között (sajtó alá rendezte Pál-Antal Sándor) és Erdélyi Testamentumok III – Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei 1600-1660 (sajtó alá rendezte Tüdős S. Kinga). /Ö. I. B. : 15 éves a Mentor Kiadó. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./