Elhunyt Szabó Bokor Márta /Tusnádfürdő, 1938. okt. 28. – Kolozsvár 2006. okt. 29./ keramikus művész, a Barabás Miklós Céh ügyvezető elnöke, aki oroszlánrészt vállalt a Farkas utcai BMC-székház működtetésében, felszereltségének biztosításában. Nagy tervei voltak, kedvenc anyaga az agyag és kőcserép mellett kiegészítőként az üveget is be szerette volna építeni kerámiáiba. Életműve felbecsülhetetlen kincset jelent az erdélyi és az összmagyar kultúra számára, értékelte Németh Júlia műkritikus. /Németh Júlia: Aki másokért élt. Szabó Bokor Márta emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

– Ha a történelmi magyar egyházak által visszakövetelt kolozsvári ingatlanokat mind visszaszolgáltatják, megerősítik azt az elméletet, hogy a románság 400 éven keresztül nem épített itt semmit, hogy csupán egy megtűrt nép volt – hangoztatta Kolozsváron Aurelian Pavelescu Kereszténydemokrata Néppárti (KDNPP) képviselő. A politikus szerint az egész visszaszolgáltatási eljárás feudális gondolkodásra vall. Pavelescu, aki civilben jogász úgy véli: a templomokon kívül, valamennyi egyházi ingatlan visszaszolgáltatása elfogadhatatlan, törvénytelen és alkotmányellenes. A képviselő sajtóértekezletén valamennyi történelmi magyar egyházat hevesen támadta, de leginkább a Római Katolikus Státus ellen emelt kifogásokat. Kifejtette, hogy szerinte a gyulafehérvári érsekség nem tekinthető a Státus jogutódjának. A trianoni döntést követően – Pavelescu szerint – az ingatlanok a román korona tulajdonába kerültek, ennek jogutódja pedig a mai román állam, tehát az egyház keresetének nincs semmilyen jogi alapja. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, László Attila úgy vélekedett: Pavelescu politikai tőkét akar kovácsolni magának ennek kapcsán. A Római Katolikus Státus szóvivője, Hajdú Gábor kijelentette: Romániában minden visszaszolgáltatás, visszakövetelés esetében a referencia-dátum 1945. március 6. Aki igazolni tudja, hogy azon a napon valami a tulajdona volt, annak van jogalapja a visszaigénylésre. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Felül kell vizsgálni az ingatlan-visszaszolgáltalást? Pavelescu szerint Erdélyben feudális viszonyokat teremtenek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Előzetes letartóztatásba helyeztek ötöt abból a hat kolozsvári újságíróból, akiket azzal vádolnak, hogy két éven át politikusokat, közintézmények vezetőit, üzletembereket zsaroltak, jogtalan haszonra téve szert ily módon. A többek között a Buna Ziua, Ardeal napilapot és a Gazeta de Cluj hetilapot megjelentető Gazeta tröszt alkalmazottaira a Szervezett Bűnözés- és Terrorizmusellenes Bűncselekményeket Kivizsgáló Igazgatóság álarcosai csaptak le október 31-én. /(balázs): Letartóztatták a zsarolással vádolt újságírókat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Első ízben készült román nyelvű dokumentumfilm a magyarországi 1956-os forradalomról és romániai hatásáról, lecsapódásáról. „Szerintem a román közönség számára, román nyelven ilyen igazmondó, mítoszromboló film még nem készült. De a romániai magyarok is sokat tanulhatnak belőle, mert a történelmi igazságot reális alapokra helyezi” – fogalmazott az RTV csatornán november 4-én és 11-én vetítendő film egyik készítője, Vígh Emese, az RTV Kolozsvári Stúdiójának munkatársa. Az alapszándék az 1956-os forradalom bemutatása volt, „de a romániai események tükrében, hogy megértse a román közönség is, hogy 1956-ban Romániában sem a lakosság, sem a megtorló hatalom nem várta ölbe tett kézzel, hogy hogyan végződnek a budapesti harcok”. A dokumentumfilm két egyórás részből épül fel. A Bukott forradalmak (Revolutii esuate) az október 23. – november 4. közti időszakot mutatja be. A Nagy Imre-ügyről (Afacerea Imre Nagy) és a forradalom leverése után következő időszakról szól a második rész. „Hangsúlyozom, a film történetének nagy része Romániában zajlik: a nézők megtudhatják, hogyan reagáltak a román hatóságok a forradalom hírére, mi történt a román lakosság körében, hogyan játszotta ki a Szekuritáté a lakosság jóhiszeműségét, mondván, hogy a magyar forradalmárok Erdélyt akarják megszerezni, és ezáltal a románok nagy része elvetette a forradalom ötletét. Mítoszokat rombol le a film, és előítéletek nélkül feszegeti ezeket a kényes kérdéseket” – mondta Vígh Emese. A második rész Nagy Imre snagovi fogságának a történetét meséli el. Hogyan játszottak össze a szovjet, a román és a magyar titkosszolgálatok azért, hogy Nagy Imrét eltávolítsák Magyarországról. Az összeesküvésnek az egyik kulcsfigurája nem más, mint Walter Roman, Petre Roman volt miniszterelnök édesapja. A filmben Petre Roman elmondta, hogy az édesapja mit mesélt neki erről a történetről. A szupertitkos akció, az összeesküvés iratai fennmaradtak a SRI levéltárában, és Varga Andrea történész segítségével sikerült ezeket lefilmezni. „Hátborzongató azt látni, hogy mindent följegyeztek Nagy Imréről. Mennyit evett és mit, mikor mit mondott, mikor volt jókedvű, mikor volt kétségbeesett”. A film legfontosabb szereplői között van Vladimir Tismaneanu, Varga Andrea, Stefano Bottoni történész, Gheorghe Apostol, az RKP KB egykori tagja, Gheorghiu-Dej jobbkeze, Ileana Ioanid, aki a Nagy Imre történetét román nyelven megjelentette, továbbá Nagy Imre Budapesten élő unokái. /Debreczeni Hajnal: ’56-ról TVR-s filmpremier. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./

A határon átívelő forradalom című emlékestet tartották meg október 30-án Temesváron a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban. A beszélgetést Koczka György temesvári szerkesztő, egykori politikai elítélt vezette. Lassan György személyében 1956 októberének budapesti résztvevője mesélte el a történteket, aki fegyverrel harcolt – húszévesen – a szabadságért, s akinek a forradalom leverése után menekülnie kellett. Az Egyesült Államokban talált menedéket, abban az országban, amely cserbenhagyta annak idején Magyarországot. A dévai, nagyenyedi és aradi találkozók után Temesváron is bemutatták Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész 1956 Erdélyben című, a perekről és az elítéltekről részleteket tartalmazó adattárát. A Szoboszlay-perről annak kutatója és kötetbe foglalója, az aradi Jámbor (Péterszabó) Ilona, az In Memoriam 1956 Egyesület elnöke beszélt. Romániában a becsült adatok szerint közel harmincezren szenvedték el a megtorlás valamilyen formáját, amiért szimpatizáltak az 1956-os magyar forradalommal. /(pataky): Feloldani a kollektív félelmet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 1./

Október 28-án műfordító-konferencia zajlott a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen Kolozsváron. Horváth Andor, a konferencia elnöke mondott beszédet. Az előadók között volt Vallasek Júlia és Székely Melinda. /Márton Imola: Nyelvtranszfer. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Varga Péter október 20–21. között tartott Kolozsvárott teltházas előadást. A találkozót az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) szervezte és moderálta. Varga Péter, aki Erdélyben már több mint harminc előadást tartott, villamos üzemmérnöki és mérnöki diplomát szerzett Budapesten, de elvégezte a teológia és könyvtár szakot is az ELTÉ-n. 1990 óta a Zászlónk katolikus diáklap főszerkesztője és a Regnum Marianum közösség oszlopos tagja. A spielhózni kifejezés az 1970-es évek elején született, amikor a kommunista érában nem lehetett nyíltan beszélni nagyobb közönség előtt. Varga Péter ekkor tartotta előadásait kisebb társaságban, a Regnum Marianum fiataljainak. Ezt a közösséget a magyar ifjúság katolikus szellemben való nevelésére alapították. Ez a kifejezés praktikusnak is bizonyult, mert telefonbeszélgetések alkalmával is lehetett használni, a hatalom emberei nem értették, mit fed pontosan. /Végh M. Balázs: Ismét spielhóztak Kolozsvárott. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

A legújabb kori erdélyi memoárirodalomban külön fejezetet alkotnak azok a visszaemlékezések, amelyekben az 1956-os magyar forradalom és a rá következő romániai megtorlások idéződnek fel. Az emlékezők, a hiteles tanúk sorába tartozik Gazda Ferenc, a kolozsvári Magyar Nyelvtudományi Intézet kutatója, a Bolyai Tudományegyetem tanársegéde, akinek egyik ,,bűne” az volt, hogy szűk baráti körben gondolkodni mert nemzete, népe sorsáról, jövőjéről, s elmulasztotta feljelenteni barátait, akik a közös gondolatokat papírra is vetették. A tíz – majd egy második perben még tizenöt – évből, amelyet kirótt reá a hadbíróság, hetet töltött embertelen körülmények, lelki és fizikai megaláztatások között. Gazda Ferenc szenvedéstörténetéről vallott visszafogottan, éppen ezért megrázó hitelességgel. Elrabolt esztendők című könyvében. /Dávid Gyula: Élő múlt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./

A román politikai osztály gondoskodik arról, hogy az ember szégyenkezzen. Itt van például Aurelian Pavelescu képviselő, aki szerint az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása megerősítené azt a tényt, hogy a románság Kolozsváron 400 év alatt nem épített semmit. Ez az ember a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője. A történelminek nevezhető Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt jó egy évtizeden át zászlaján hordozta a Restitutio in integrum elvét. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Prostitutio in integrum. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

1956. november 4-én indult be a temesvári rádió szerb és a német nyelvű rádióadása, mindkettő félórás terjedelemben. Magyar nyelvű rádióadása abban az időszakban csak a kolozsvári rádiónak volt. A temesvári rádió magyar szerkesztősége 1990-ben jött létre. /Pataki Zoltán: Éterjubileum. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

A Bolyai Kezdeményező Bizottság /BKB/ szorgalmazására rendezik meg a hét végén a II. Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferenciát Kolozsváron, amelyet először tavaly májusban szerveztek, akkor még csupán virtuálisan, internetkapcsolaton keresztül. A mostani konferencián három nagy témáról tárgyalnak. A meghívott kisebbségek – például a makedóniai albánok, a moldvai gagauzok, az észtországi oroszok, a spanyolországi baszkok vagy katalánok – bemutatják saját felsőoktatási hálózatukat. Másrészt a résztvevők elfogadhatják az Európai Kisebbségi Charta tervezetét, amelyet már a virtuális konferencia nyomán összeállítottak. Harmadrészt azzal is foglalkoznak, milyen hatásai vannak a bolognai folyamatnak a kisebbségi felsőoktatásra. Kovács Lehel, a konferencia egyik alelnöke elmondta, minden meghívott modellértékű intézményt tud bemutatni, a paletta pedig széles, mert ezek a kisebbségek állami egyetemmel, magánintézményekkel, de kétnyelvű oktatási struktúrával is rendelkeznek. A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar vezetői közül nem hívtak meg senkit előadónak erre a konferenciára, Kovács Lehel szerint azért, „mert már jól ismert az egyetem hivatalos álláspontja ebben az ügyben”. A konferenciát a BKB, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Szakbizottsága, az Országos Magyar Diákszövetség, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és az Erdélyi Gondolat Egyesület közösen szervezi. /Debreczeni Hajnal: Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia, Babes-Bolyai nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

November 4–15. között tartják Bukarestben a XVI. Országos Színházi Fesztivált. A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata Visky András Tanítványok című Tompa Gábor rendezte előadással vesz részt a fesztiválon. A színházi seregszemle igazgatója és egyszemélyes válogatója Marina Constantinescu kritikus. „Visky András személyiségének, írásainak, belső világának, életfilozófiájának valódi ismerőjeként Tompa Gábor rendkívül egyszerűen követi a szöveg drámai feszültségét, anélkül, hogy nehézkes és fölösleges szimbolikával töltené meg, vagy engedne a folyamatos magyarázkodás kísértésének.” – írta Marina Constantinescu a Tanítványok kapcsán. /Tanítványok az Országos Színházi Fesztiválon. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

„1956” címmel vetít a magyar forradalomról készült kétrészes dokumentumfilmet a Román Televízió, első részét november 4-én, második részét pedig november 11-én. A dokumentumfilm készítője Alin Gelmarean, a Kolozsvári Televízió munkatársa, akit Vígh Emese, a televízió magyar adásának munkatársa segített munkájában. A film első része 1956: elbukott forradalmak. A Szekuritáté gyökereiben fojtotta el a kezdeményezést, több mint 10 ezer embert ítéltek el súlyos börtönévekre. Túlélők megrázó vallomásai hangzanak el. A második rész 1956: a Nagy Imre ügy. Nagy Imrét Romániába hozták, és Snagovon szobafogságban tartották. Mintegy 50 személlyel voltak itt 1957 áprilisáig. /Rendkívüli 1956-os műsor a Román Televízióban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Vofkori László Székelyudvarhelyen élő egyetemi előadótanár és szakíró munkássága a földrajztudományból kiindulva fedi le a kultúra és a honismeret számos vetületét. Vofkori László Bukarestben védte meg doktori értekezését, jelenleg, a csíkszeredai Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára. A többlépcsős művelődési modell híve, a természettudományos, a műszaki és a humán műveltség együttes átadása ma korigény. Vofkori könyvei közül sok a Székelyföldről szól. Nagyjából elkészült egy közel 900 oldalas kézirata: A nemzetközi turizmus földrajza, amely egyetemi jegyzet is lenne. Ezt követi az Általános településföldrajz című egyetemi jegyzetének befejezése. Ha minden jól megy, két-három éven belül elkészül egy tanulmánykötete „Az erdélyi magyarság kulturális földrajza” címmel: ez egy alkotásföldrajzi monográfia, és egy körülbelül 120 térképet tartalmazó munka, ezt „Az erdélyi magyarság művelődéstörténeti atlasza” fogja majd kiegészíteni. Régebbi tervei között van egy háromkötetes földrajzi szakmunka: „Székelyudvarhely. Városföldrajzi tanulmányok”. Tervei között szerepel továbbá az Emberkalauz munkacímet viselő, ezer szócikket magába foglaló emberismereti és szociográfiai gyűjtemény is. Ide kapcsolódik Tanulás, tudás, alkotás című tervezett esszékötete. Ugyancsak diákoknak, egyetemistáknak készítené el Tudományok kisenciklopédiája című, közel 2500 tudományágat és szaktárgyat magába foglaló munkáját. Vofkori László (sz. Brassó, 1944. márc. 3.) a kolozsvári Babes-Bolyai TE földrajz-biológia szakán diplomázott 1966-ban, több iskolában és főiskolán tanított, 2001-től a Sapientia EMTE Gazdaság- és Humántudományok Kara Gazdaságtudományi Tanszékének oktatója Csíkszeredában. A földrajztudomány doktora (1979, Bukarest), kutatási területe felöleli ennek számos ágazatát. Eddig húsz könyve jelent meg, legutóbbi munkája: Románia turizmusföldrajza (Csíkszereda, Pro-Print, 2006). Többek közt a Román és a Magyar Földrajzi Társaság, az EME és az MTA Köztestületének tagja. /Tóth Adél: Az „aprómunka” nagy szerepe. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

November 3-án találkozott Kolozsváron Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetője. Két munkacsoport létrehozásában egyeztek meg. A jövő évi választáson való együttműködésről nem esett sok szó, de Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke és RMDSZ-képviselő azt javasolta, hogy a romániai magyarságot Markó és Tőkés képviselje az Európai Parlamentben. A két vezető azt követően ült tárgyalóasztalhoz, hogy az RMDSZ és az EMNT kölcsönös párbeszédet kezdeményezett egymással. A megbeszélés után Markó Béla és Tőkés László közösen nyilatkozott a sajtónak. Markó szerint az egyik munkacsoport feladata az, hogy kidolgozza az erdélyi magyar egyeztető „kerekasztalnak, fórumnak” a létrehozását, amelyben „az EMNT és más fontos erdélyi magyar civil szervezetek képviselői gondolkodhatnának együtt az RMDSZ-szel”. A másik munkacsoportot pedig azzal bízták meg, hogy kidolgozza az erdélyi magyarság nemzeti minimálprogramját. Ez utóbbi bizottság az RMDSZ elnöke szerint lehetőleg decemberig veti papírra az erdélyi magyarság alapvető politikai célkitűzéseit. Tőkés László úgy vélte, hogy „kényszeregység helyett közmegegyezésre kell törekedni a romániai magyarság és a közjó érdekében”. Az egyházi elöljáró szerint a nemzeti minimálprogramnak tartalmaznia kell az autonómia és az önálló állami magyar egyetem ügyét. /B. T.: A nemzeti minimumot keresi Markó és Tőkés. Két munkacsoport létrehozásában állapodtak meg Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

November 3-án kezdődött Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban a 2. Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia, amelyet a Bolyai Kezdeményező Bizottság szervezett, jelentős kül- és belföldi részvétellel. A rendezvényen megjelentek, és ismertették helyzetüket az Európa-szerte működő kisebbségi tannyelvű egyetemek képviselői. A konferencián megjelent többek között Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök, Románia miniszterelnök-helyettese, Cseh Áron magyar főkonzul, Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Toró T. Tibor parlamenti képviselő, az EMNT-alelnöke, Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár és Lisa Heilbronn, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének kolozsvári irodavezetője. Az ülésen Cseh Áron főkonzul átadta a Sólyom László köztársasági elnök üdvözletét. Többek között elhangzott: az Európai Unióban a kisebbségek képesek kell hogy legyenek ellenállni akár a természetes asszimilációs folyamatoknak is, ezért őket többletjogok illetik meg. Az anyanyelvi oktatáshoz való jog a széles körben elismertek közé tartozik: Európában minden hetedik ember kisebbségben van a saját országában, közülük több mint százezren saját anyanyelvükön végzik az egyetemet. Tőkés László az 1956-os forradalomra, és az azt követő megtorló intézkedésekre emlékeztetett, amelyek között lényeges helyet foglal el a Bolyai Egyetem megszüntetése, illetve beolvasztása a román intézménybe. Smaranda Enache, a Pro Demokrácia társelnöke elmondta: itt most nem csupán a magyar nyelvű felsőoktatás kérdése merül fel, hanem elsősorban az, miként szembesülünk mi, magyarok és románok a közös közelmúlttal. – Ha így folytatjuk, akkor 60–80 éven belül a magyar közösséget is elveszítjük, ugyanarra a sorsra jut, mint a szász vagy a zsidó közösség – figyelmeztetett a polgárjogi aktivista megjegyezve: a Bolyai Egyetem elkobzása fájó pont a közelmúlt történelmében. Markó Béla elmondta: az állami támogatású önálló magyar egyetem már 1989-ben a magyar közösség egyik lényeges célkitűzése volt. Romániában létrejött ugyan a törvényes lehetősége annak, hogy az anyanyelvi felsőoktatás megvalósuljon, de ez nem elég, döntésjogra van szükség, amelyet csak önálló intézmények által lehet biztosítani, a Babes–Bolyai Tudományegyetemen ugyanis nincs a magyar diákoknak és tanároknak döntésjoga – szögezte le Markó. A romániai magyarságot megilleti, hogy az általa befizetett adókból és illetékekből visszakapja a megfelelő részt, egyetem formájában – tette hozzá. A konferencia kiderült, hogy Galíciában (Spanyolország északnyugati csücskében) a galego nyelv hivatalos státusznak örvend, hogy a Santiago De Compostella városbeli galego egyetem létrehozása politikai konszenzus eredménye, amelynek még a nacionalistának számító Spanyol Konzervatív Párt is része volt. Ennek köszönhetően, a Franco-diktatúra tilalmai ellenére, ma már a lakosság jelentős része ismét beszéli és használja XIV. századból eredő anyanyelvét. Cardiffban, a walesi nyelvű intézmény megalapításakor az árral szemben kellett úszni, nagyon sokan úgy vélték: az angol nyelv tökéletesen elég mindenhez, nincs értelme őseik kihalófélben lévő nyelvével foglalkozni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Nem elég a lehetőség, döntésjog szükséges. Kisebbségi felsőoktatási konferencia Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

November 3-án Kolozsváron tanácskoztak a magyar történelmi egyházfők. A felekezeti oktatás helyzete, valamint a felsőoktatási törvénytervezete volt – többek között – a téma. A megbeszélésen Pásztor Gabriella oktatási államtitkár és Lakatos András, az RMDSZ oktatási alelnöke is jelen volt. A megbeszélésről Pásztor Gabriella kisebbségi oktatási ügyekkel megbízott államtitkár elmondta: ez a megbeszélés egy több szakaszos párbeszéd első lépcsőfoka. /Nagy-Hintós Diana: Oktatási kérdésekről kezdeményeztek tanácskozást a magyar történelmi egyházfők. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

November 3-án Budapesten átadták a Bethlen Gábor Alapítvány idei kitüntetéseit. A Háromszék napilap szerkesztőségét a Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki ,,a Székelyföld hagyományainak, értékeinek népszerűsítéséért, ápolásáért, illetve népünk szellemi gyarapodása, hiteles tájékoztatása érdekében végzett kiemelkedő szerkesztői és közéleti munkásságáért”. Méltatásában Kovács István költő kijelentette: ,,El lehet mondani, hogy a Háromszék a legfüggetlenebb magyar újság. Ez azt jelenti például, hogy tiszteletre méltóan távolságtartó, legyen szó akár a magyar államról, akár az RMDSZ-ről. Nemcsak megvesztegethetetlennek látszik, hanem valóban az is. (...) Ennek szellemében nem lehet mást kívánni, mint hogy a most kitüntetett lap és munkatársai, valamint olvasói folyton-folyvást tudjanak mind az igazsággal, mind önmagukkal egyezni.” A lap főmunkatársát, Sylvester Lajost Teleki Pál-érdeméremmel tüntette ki a Bethlen Gábor Alapítvány. A Bethlen Gábor Alapítványt 1979 karácsonyán hozták létre jeles magyarországi művészek, közéleti személyiségek, az akkori rendszer miatt a testület formálisan csak 1985-ben alakulhatott meg. Életre hívását – nemzetféltő szándékkal – hatvanöt elismert személyiség támogatta. Az alapítók között volt Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Huszárik Zoltán, Jékely Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Páskándi Géza és Szécsi Margit. Az alapítvány eddigi tevékenysége során az induláskor megfogalmazott célt követte: ,,Azokat a vállalkozásokat kívánjuk ösztönözni és támogatni határainkon belül és túl, melyek a magyarság történelme során felhalmozott értékeit tudatosítják, hitelesen értelmezik, őrzik és gyarapítják, s amelyek e térség népeinek megbékélését elősegítik.- A Bethlen-alapítvány idei díjátadó ünnepségére a budai várban, a Magyar Kultúra Alapítvány dísztermében került sor, és ez alkalommal emlékeztek az 1956-os forradalomra is. Bakos István köszöntőjében megemlékezett a nemrég elhunyt Sütő Andrásról, beszédet mondott Csoóri Sándor, az alapítók képviselője. A Háromszék szerkesztőségének átnyújtott Bethlen Gábor-díjat Farkas Árpád főszerkesztő vette át, laudációt Kovács István költő, történész mondott. Márton Áron-emlékéremmel tüntették ki Sisa István, Egyesült Államokban élő közírót, Tamási Áron-díjat kapott Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője. A magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából jeles személyiségek, intézmények kaptak Teleki Pál-érdemérmet, olyanok, akik a magyarság szolgálatában, illetve a tudós-államférfi nemzetépítő örökségének ápolásában kiemelkedő munkát végeztek. Köztük Sylvester Lajos író, szerkesztő, Szabó Zsolt, a kolozsvári Művelődés lap főszerkesztője, illetve Tőkés István református teológus. A Teleki Pál-érdemérem díjazottai: Csapó Endre, az ausztráliai Magyar Élet főszerkesztője (Sydney), Czettler Antal történész (Svájc), Dömötör Gábor cserkészvezető KMCSSZ (USA), Dulka Andor tanár (Ürményháza, Szerbia), FÓRUM Kisebbségkutató Intézet (So­morja, Szlovákia), Gábor Róbert politikus (USA), de Gerando Teleki Judit (Franciaország), id. Kle­ment Kornél mérnök, öregcserkész (Németország), Kormos László, a HUNSOR honlap gazdája (Svédország), Kunckelné Fényes Ildikó öreg-cserkész, a LAMOSZ elnöke (Venezuela), Ludányi András egyetemi tanár, kisebbségkutató (USA), Nagy Zoltán Mihály író, az Együtt főszerkesztője (Kárpátalja). /Bethlen Gábor-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

Az Európa Háza (Casa Europei – House of Europe) elnevezésű kolozsvári civil szervezet fennállásának tizedik évfordulója alkalmából tartott ünnepségen a szervezet kitüntetett több kolozsvári üzletembert, politikust, sajtóintézményt, köszönetet mondva ezáltal az európai szellem népszerűsítéséért. A sajtónak járó díjak átadása előtt a résztvevők egy perc néma csenddel áldoztak Balló Áron, a Szabadság tragikus körülmények között elhunyt főszerkesztője emlékére. A sajtóintézmények közül Az európai tömegtájékoztatás csillaga díjat kapott az Adevarul de Cluj, a Városházi Közlöny, a Kolozsvári Rádió, a Szabadság és a Kolozsvári Televízió szerkesztősége. /(-s. -r.): Európai kitüntetés a Szabadságnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Az 1956-os magyar szabadságharc ötvenedik évfordulójának alkalmából mutatták be Kolozsváron Mészáros Márta A temetetlen halott című filmjét. A Kolozsvár Társaság és a kolozsvári magyar főkonzulátus által közösen szervezett rendezvény keretében Mészáros Márta filmjén kívül még két hasonló témájú produkció kerül műsorra: Gothár Péter Megáll az idő, illetve Vidnyánszky Attila Liberté című alkotása. /Kiss Bence: ’56 Nagy Imre szemszögéből. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Kolozsváron kettős kiállítás színhelye volt a Fehér Galéria. Gy. Szabó Béla metszeteit és Andor Gabriella kerámiáit állították ki. A Gy. Szabó Béla-hagyaték gondozója, Ferenczy Miklós lelkész újabb tematikus tárlattal lepte meg a művészetkedvelőket: most jobbára a kortársakról, barátokról és nagy elődökről készített portrékat mutatta be. A kortárs kerámia legújabb vonulatát képviselő, Nagyváradról Spanyolországba áttelepült Andor Gabriella műalkotásai, a hagyaték egy része is látható volt, férje, Szabó Géza gondoskodása folytán. /Németh Júlia: Korrajzok grafikában és kerámiában. Gy. Szabó Béla és Andor Gabriella munkái a Fehér Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Marosvásárhelyen a Bernády Házban nyílt jubileumi kiállításon tizenhárom képzőművész tisztelgett az 1956-os forradalom emléke előtt. Beszédes tény, hogy az 56-os erdélyi megmozdulások első résztvevői, majd a terrorakciók megszenvedői elsők között éppen a kolozsvári képzőművészeti egyetem diákjai voltak, Balázs Imre, Tirnován Vid és Szécsi András. Festmények, grafikák, szobrok, domborművek, emlékműtervek kerültek most a közönség elé. A Korondon élő Páll Lajos, akit 1956 után bebörtönöztek, festői kompozícióba emelte megkínzott társai szenvedését, a keresztre feszítettek áldozatvállalását. Kusztos Endre szénrajzát hozta el, Haller József grafikáit, Kákonyi Csilla olajképeit, Márton Árpád és Fekete Zsolt festményét. A brassói grafikus, Csutak Levente mellett Hunyadi László szobrászművész a legendás szabadságharcos Pongrátz Gergely megörökítésére vállalkozott. Művét Kiskunmajsán felavatták. Ugyancsak dombormű Kiss Leventéé, aki ezzel az egyik legkegyetlenebbül megkínzott erdélyi áldozat, a végül önkéntes tűzhalált választott Moyses Márton emléke előtt tisztelgett. Bocskay Vince monumentális emlékművének kicsinyített változatát mutatta be, másik szovátai kollégája, Kuti Dénes pedig festményét. Gyarmathy János bronz kisplasztikája mellett a csíkszeredai Xantus Géza is jelentkezett munkájával. /N.M.K.: Művészeink 56-ról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

Az RMDSZ-szel közösen összeállított listán kíván részt venni a Romániában 2007 májusában rendezendő európai parlamenti választásokon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – derült ki a Tőkés László EMNT-, valamint Markó Béla RMDSZ-elnök kolozsvári tanácskozásán. Markó Béla elmondta, a megbeszélésen kiderült, hogy az RMDSZ és az EMNT alapvető céljai közösek, ezek megvalósítása érdekében az eddiginél intenzívebb párbeszédet folytatnak a jövőben. „Nem feltétlenül arról a szlogenről van szó, hogy szeressük egymást, gyerekek, viszont közmegegyezésre kell törekedni, amelynek eszköze a párbeszéd” – jellemezte a találkozó jelentőségét Tőkés László református püspök. Tőkés László leszögezte, a nemzeti minimálprogramnak tartalmaznia kell az autonómia és az önálló magyar egyetem ügyével kapcsolatos közös álláspontot. „Jó lenne, ha a politikai, a civil és az akadémiai szféra összefogna a nemzeti érdekek ügyében” – jelentette ki az EMNT elnöke. A közelgő európai parlamenti választások kapcsán a megbeszélésen az EMNT képviselői megfogalmazták igényüket, hogy jelöltjüket szerepeltetni kívánják az RMDSZ-szel esetleg közösen kialakítandó választási listán. Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő, az EMNT alelnöke úgy vélekedett: az EP választási listán Markó Bélának és Tőkés Lászlónak egyaránt szerepelnie kellene. /Kelemen Tamás: Egyeztető kerekasztalt alapít Markó Béla és Tőkés László. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Egy százezer fős nemzeti kisebbség is igényt tarthat önálló egyetem fenntartására, hiszen erre van már példa az európai gyakorlatban – javasolták a Kolozsváron zajló II. Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia résztvevői. A rendezvényt szervező Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke, Bodó Barna egyetemi tanár elmondta: ezt a kitételt foglalták bele a kisebbségi nyelvű felsőoktatás európai chartájának tervezetébe. A dokumentum preambuluma olyan elvi megállapításokat tartalmaz, amelyek megfogalmazzák, hogy Európában miért van szükség a kisebbségek nyelvén oktatást biztosító egyetemekre. A chartatervezet azt is megállapítja, hogy az egyetemi oktatásban a kisebbségeknek vétó jogot kell élvezniük az őket megillető kérdésekben. A résztvevők az új nemzetközi kontextusra hivatkozva is szorgalmazzák az anyanyelvű felsőoktatáshoz való jog kiszélesítését. Bodó hangsúlyozta, hogy ez a charta egyelőre csak tervezet. A konferencián részt vevő tizenkét európai felsőoktatási intézmény képviselőinek két hét áll a rendelkezésükre, hogy konzultáljanak saját egyetemük vezetőségével, ezalatt pedig újabb módosító javaslatokat fogalmazhatnak meg. Ezek alapján várhatóan december 15-ig véglegesítik a szövegtervezetet, amit majd aláírnak. A BKB elnöke szerint a cél az: az érintett egyetemek mellett minél több civil szervezet is támogassa a chartatervezetet, hogy azt felterjeszthessék az illetékes európai szervekhez. /B. T.: Megvitatták a kisebbségi nyelvű felsőoktatás európai chartáját. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./ A megnyitón felszólaló Markó Béla RMDSZ-elnök hangsúlyozta: 1989 óta a romániai magyarság egyik legfontosabb célkitűzése az önálló állami magyar egyetem létrehozása. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszédében megállapította, Romániában súlyosan diszkriminálják a magyar kisebbséget a felsőoktatásban is, emiatt a romániai magyar fiatalok nem férhetnek hozzá teljes mértékben az anyanyelvű oktatáshoz. A rendezvényt Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke is üdvözölte, aki üzenetében úgy fogalmazott: a kisebbségek megmaradása érdekében minden államnak meg kell adnia a területén élő más nemzeti közösségeket megillető többletjogokat. /Önálló egyetemet a százezres kisebbségnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

A Kolozsvár Társaság és a kolozsvári magyar főkonzulátus közös szervezésében az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján filmvetítéssel is emlékeztek a magyar történelem egyik legfontosabb eseményére. A Győzelem (Victoria) moziban Mészáros Márta Temetetlen halott című alkotását, Gothár Péter Megáll az idő c. filmjét, illetve Vidnyánszky Attila Liberté című új filmjét vetítették. A Megáll az időt 1981-ben mutatták be Magyarországon. Akkor nagy port kavart, mivel a szereplők gyakran bírálták a rendszert. /Kiss Bence: Gothár klasszikusa Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

Érdekes vállalkozásnak, „figyelemreméltó alkotásnak” nevezte Kántor Lajos irodalomkritikus Szőcs Géza Liberté ’56 című filmjét, amelyet az elmúlt hét végén mutattak be Kolozsváron. Az alkotás kerettörténete Magyarországon kívül játszódik: egy angliai ifjúsági klub megszokott életét éli, a fiatalok zenélnek, tréfálkoznak, isznak, biliárdoznak. Egyikük azzal a hírrel érkezik, hogy kivégezték Nagy Imrét és társait. Néhányan elhatározzák, hogy zenés formában összefoglalják és előadják azt, mi történt 1956 őszén Magyarországon. A műfajilag nehezen meghatározható, eredetileg könyv formában megjelent mű szerzője, Szőcs Géza szerint mindez nem véletlen. „Az elképzelt olvasó Magyarországon kívüli érdeklődő volt, ez a kettő összefügg. Sem mirólunk nem tudnak, sem mi magunk nem tudunk eleget ’56-ról. Az elhatározás és felismerés összefonódott, egymást kiegészítve vezették a történetet” – mondta az ÚMSZ-nek az író, hozzátéve, hogy „1956-nak nincs meg a maga Egri csillagokja, Kőszívű ember fiaija, olyan regények, amelyek ellátják a gyerekeket történelmi ismeretekkel. Ez a mű sem pótolni akarja ezt a hiányt, csupán egy vékony hozzájárulás. Komplex folyamatokat akar egyéni sorsokon keresztül bemutatni, ezért kellett Magyarországon kívülre helyezni a történetet. Mind a mai napig homályos mozzanatok vannak ’56-ról, és naiv módon magyarázza meg mindazt, amit az angol diákok tudhattak róla.” /Mihály László, Vincze Judit: Kolozsváron a Liberté ’56. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Cserei Mihály történetíró pályájáról, műveiről értekeztek a szakemberek a hét végén Marosvásárhelyen. A Teleki–Bolyai Könyvtár szervezte emlékülésre Bányai-Kovács Réka könyvtáros, a rendezvény szervezője főként fiatal, doktori vizsgájukra készülő kolozsvári kutatókat hívott meg, de jelen volt Balázs Mihály, a szegedi egyetem Kolozsváron tanító vendégtanára, a régi magyar irodalom, az erdélyi unitárius szellemi mozgalmak kiváló ismerője is. Az 1668–1756 között élt Cserei Mihály korának egyik legkiválóbb elbeszélője volt, bár életében nem jelentek meg nyomtatásban művei. Históriája, amely a 17. század hetvenes éveitől a Rákóczi Ferenc vezette felkelésig követi nyomon Erdély történetét, csak 1852 óta olvasható nyomtatásban. /Antal Erika: Cserei Mihály történetíróról értekeztek Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./

Krizsovánszkyné Nagy Olga néprajzkutató, író 85 éves korában visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése november 6-án lesz a sepsiszentgyörgyi új ravatalozóban. Nagy Olga folklorista, író /Nagyernye, 1921. jan. 2.- Sepsiszentgyörgy, 2002. nov. 2./ a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen magyar–néprajz szakon szerzett oklevelet 1950-ben. Tanító volt Kisiklódon 1940-től, majd Széken 1945-től. Később tanár volt Széken, 1952-től szerkesztőként dolgozott, majd a Kolozsvári Folklór Intézet tudományos munkatársaként (1958–1974). Szűkebb szakterülete a népmesekutatás volt, e témakörből cikkei jelentek meg a szakfolyóiratokban. Szépírói munkásságot is folytatott. Számos népmesegyűjteményt jelentetett meg. /Elhunyt Nagy Olga. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./ Legfontosabb kötetei: Lüdércsógor. Erdélyi magyar népmesék; Széki népmesék; Hősök, csalókák, ördögök. Esszé a népmeséről; A táltos törvénye. Népmese és esztétikum; Táltos és pegazus; Asszonyok könyve. Népi elbeszélések; A törvény szorításában. Paraszti értékrend és magatartásformák.

A Szatmár Megyei Múzeum november és december folyamán több, érdekfeszítő művelődéstörténeti rendezvényt kínál. A rendezvények szervezője, Kereskényi Sándor ezek között említette: A történelem értelmezésének kisebbségi nézőpontja. Előadó: Veress Károly, a BBTE tanszékvezető filozófia–professzora (nov. 16.). Az európai szabadság–eszme átváltozásai a 20. században. Előadó: Egyed Péter, jelenleg Rómában tevékenykedő kolozsvári filozófus (nov. 24.). Gellért Sándor tudományos emlékülés. (dec. 2.). Pusztai János irodalmi est. Előadó: Balázs Imre József irodalomtörténész, BTTE, Kolozsvár (dec. 8.). /Izgalmas év végi rendezvények a múzeumban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 6./

Beszterce-Naszód megyében, Csicsókeresztúron, a Szent Anna gyermekotthonban rendezte meg a Világhírnév internetes névsorolvasó és a Nagyszebeni Magyar Polgári Művelődési Egyesület a 9. Szórványtengely-műhelyt. A Csillagotthonok című, november 4-i rendezvényre Vicéről, a Szent István Otthonból és Csíksomlyóról, a Borbély-házból érkeztek vendégek.  Itt adják át a mozgalom Szórványhűség-oklevelét is, idén Mayla Júlia, a Máltai Szeretetszolgálat Beszterce-Naszód megyei vezetőjének. A kolozsvári Keljfeljancsi Kompánia bábelőadása után a kicsik origamizni tanulnak. Lőrinczi Károly plébános az általa vezetett csicsókeresztúri és vicei árvaház mindennapjairól számolt be. „Az itt élő gyermekek ugyanazt élik meg, mint egy szökőár vagy földrengés után: a halál állandó közelségét és félelmét. Van köztük olyan, aki látta a testvérét éhen halni, vagy földgázmérgezés miatt megfulladni” – magyarázta. A nevelők egyik legnagyobb feladata az, hogy segítsenek a gyermekeknek feldolgozni a traumákat, és beilleszkedni a társadalomba. A hat éve működő otthonok legnagyobb gondját az állami támogatás teljes hiánya jelenti. Eddig magyarországi és helyi támogatók fedezték az árvaházak minden működési költségét. Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója, a rendezvény szervezője javaslatára a jelenlevők levélben kérték Szilágyi János Beszterce-Naszód megyei prefektus segítségét. Jobb helyzetben vannak a csíksomlyói otthon lakói és nevelői: a nevelők főállású fizetést, a gyermekek havi 100 lejes támogatást kapnak. /Fülöp Noémi: Erdélyi magyar kisárvaházak lakói találkoztak Csicsókeresztúron. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./