Harmadik alkalommal rendezték meg a Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozót. A december 2-i esemény sikeresnek bizonyult. A szamosújvári Sóvirág zenekar nótáira táncoltak az óvodások-kisiskolások. Kerekasztal-beszélgetés zajlott arról, hogy a népzenének és a néptáncnak hogyan lehetne nagyobb teret szorítani a tévében, rádióban vagy a sajtóban. A türei, szucsági, vistai, bálványoscsabai, feketelaki, ördöngösfüzesi, válaszúti, magyarpalatkai nóták és táncok voltak műsoron. A találkozó táncházzal ért véget. /(balázs): Internettel a hagyományok megőrzéséért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

A békéscsabai Bárka folyóirat arra törekszik, hogy ne vegyen figyelembe a magyar irodalom darabokra szaggatottságát. Igyekszik felülemelkedni sok mindenen, és a nevéhez illően begyűjteni az alkotásokat, határoktól függetlenül – határozta meg Elek Tibor főszerkesztő a folyóirat „ars poeticáját” a Kolozsvár Társaság székhelyén megtartott olvasótalálkozón. Az erdélyi irodalom berkeiben is meglévő ellentétekre sincs tekintettel a Bárka. – A folyóiratban megférnek egymás mellett Esterházy Péter és Csoóri Sándor, vagy Ferenczes István és a napokban elhunyt Határ Győző alkotásai. /Köllő Katalin: Darabokra szaggatott irodalom Bárka-szemmel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

Megjelent Tömöry Péter: Erdélyi Anekdotika /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyve. A szerző 1989–1990 között írt tárcasorozatában csokorba szedte erdélyi létezés eseményeit, Sepsiszentgyörgyön, Bukarestben, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron… Veszprémben – azokon a tájakon, ahol pályája során megfordult. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 4./

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) történt legutóbbi magyarellenes incidens kapcsán interpellálta a magyar külügyminisztert Balla Mihály fideszes képviselő a december 4-i parlamenti ülésen. „Románia pár hét múlva az Európai Unió teljes jogú tagja lesz, és a történelem külön pikantériája – mondta Balla -, hogy az Európai Bizottságban épp a többnyelvűségért felelős biztosi széket kapja majd. Egy európai államban azonban aligha lehet elképzelhető hasonló, a múltat idéző koncepciós eljárás a jogaiért küzdő, azokat gyakorló magyar értelmiségiek ellen. Kérdezem tehát, a Magyar Köztársaság kormánya képes-e és hajlandó-e élni a diplomácia adta lehetőségekkel annak érdekében, hogy Románia legalább a saját maga által propagált elvek iránt minimális tiszteletet tanúsítson?” Az interpellációra válaszoló Horváthné Fekszi Márta külügyi államtitkár kijelentette: a kormány azonnal nyilatkozatot bocsátott ki, a Külügyminisztérium ugyancsak határozottan állást foglalt. Megjegyezte, teljes mértékben egyetért a képviselővel abban, hogy az eset nem hagyható szó nélkül, és azzal is, hogy a történtek túlnőttek az egyetemi autonómia keretein. /G. M. I.: Interpelláció BBTE-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 5./

Két éve, 2004. december 5-én a határon túliak mikulási ajándékba kettős állampolgárságot várták, helyette elutasítást kaptak. Az önzés vezette az elutasítókat. Mi, határon túli magyarok „nem kellettünk”, „nem kellünk most sem”. Ezt mutatja, hogy az elmúlt két évben a határon túli magyarok számára létrehozott közintézmények szűntek meg, támogatások álltak le. És a magyar külpolitika semmit sem tett annak a kizárt ötmillió magyarnak az érdekében. Sokat nem értek el testvéreink a kettős állampolgárság megtagadásával, állapította meg Szondy Zoltán. Botrányok, hazugságok, csődök, vereségek – a negatív hírek országa lett Magyarország. Egyre több olyan anyaországbeli magyar bukkan fel Erdélyben, akinek december ötödikének sokkja kellett, hogy felfedezze a határon túli világot, akit az akkori NEM ébresztett rá arra, hogy létezik Kassa és Munkács és Kolozsvár, és ott ő magyarnak számít, hiába is mondaná, hogy én csak turista vagyok, kérem… A két évvel ezelőtti szégyen megalkotói jól élnek, hatalmon vannak. Néha alamizsnát is dobnak jól kiválasztott intézményeknek, személyeknek. Cserében hálát, köszönetet kapnak itthoni elvtársaiktól. /Szondy Zoltán: Apró emlékeztető. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 5./

A Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) lecsapott az RMDSZ-re. Igaz, a román sajtó évek óta cikkezik Verestóy Attila és néhány más magyar üzletember viselt dolgairól, ők azonban eddig megúszták a vizsgálatot. Most Nagy Zsoltnál, a távközlési miniszternél privatizációs szerződések ügyében eljárás indult. Néhány héttel ezelőtt korrupciógyanús postahirdetések felől kutakodott a román sajtó, és kiderítette, hogy a több millió euró értékű román postareklám zöme az RMDSZ klientúrájához vándorolt. Pontosabban a Verestóy Attila többségi tulajdonában levő Scripta Kiadó, annak is fő kiadványa, az alig ötezer példányban megjelenő Új Magyar Szó fölözte le a haszon java részét. A témával a romániai magyar sajtóban a Krónika foglalkozott: összeállításából kiderült, hogy a legjelentősebb ellenzéki lapok (Krónika, Háromszék, Erdélyi Napló) egyetlen bani reklámot sem kaptak. A legtöbbet az Új Magyar Szó vitte el, majd őt követték a megyei lapok. Néhány hónappal ezelőtt Nagy Zsolt miniszter irodavezetője kérte az Erdélyi Napló lapkiadójának adatait, reklámmegrendelések végett. Megrendelést azonban nem kaptak. Sajtóforrások szerint Verestóy Attila a Román Posta igazgatójával első körben egy 14 milliárd lejes reklámszerződést írt alá, amely az Új Magyar Szóban és az Erdélyi Riportban megjelenő reklámok ellenértéke lett volna. Minderről állítólag a miniszter, Nagy Zsolt nem tudott, sőt az aláírt szerződés igen kényelmetlen helyzetbe hozta. Ezt később szóvá is tette Markó Béla szövetségi elnöknek, aki azonban nem segített. Markó nem húzhatta át az RMDSZ fő üzletemberének, Verestóynak a személyes számításait. Az érintettek tagadták, hogy ekkora összegről lett volna szó, a helyzet súlyosságán ez azonban nem változtat. Közben a posta reklámpénzei elkezdtek a többi romániai magyar kiadvány felé is áramlani. A kifizetések nagyságát valamiféle RMDSZ-logika szerint irányították, attól függően, ki mennyire szolgált rá a burkolt állami támogatásra. Az uniós csatlakozás nyomására megindult az elszámoltatás. Könnyen megeshet, hogy Nagy Zsolt miniszternek rámegy a politikai karrierje erre. Ha föl kell áldozni, Markóék minden bizonnyal rábólintanak. Az ellenzékiséggel kacérkodó kolozsvári RMDSZ-ben is nagytakarítást tartottak: Kónya-Hamar Sándor volt megyei elnök helyébe Markóék egy sokkal megbízhatóbb polgárt, László Attila üzletembert ültették. /Makkay József: Új játékszabályok. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 5./

December 1-jén üvegkiállítás fogadta a Nyugati Jelen dévai szerkesztőségébe belépőket. Szalma Zsolt kolozsvári iparművész mutatta be munkáit. Néhány éve önálló vállalkozóként dolgozik. /(GBR): Kolozsvári iparművészek Déván. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 5./

Salamon Márton László a Transindex internetes portálon közölte „Anarchista-e?” címmel a Bolyai Kezdeményező Bizottság táblakifüggesztési partizánakcióját elítélő írását. Erre válaszolt Németországban élő valamikori osztálytársa, Tamás Péter. Salamon szerint nézőpontja a Nyugatra emigrált erdélyi magyarok sajátja. A múltban élnek, nem tudják elfogadni, hogy közben megváltoztak a dolgok. Tamás Pétert felháborította Salamon írása, és védelmébe vette Hantz Pétert, a BKB alelnökét, akinek akciójában nem talál semmi kivetnivalót, semmi törvénysértőt. Tamás Péter az RMDSZ-t is elítéli. Salamon Márton László válasza: Temesvárról Németországba kivándorolni, majd onnan okosakat mondani „az erdélyi magyar kisebbség megfosztott jogainak kétségbeesett hangjáról” – az igen. Az aztán a bátor cselekedet. Eine echte Ungarische Kunst. /Salamon Márton László: Ungarische Kunst. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./ Előzmény: Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke szembeszállt a karhatalmat képviselő egyetemi portásokkal, biztonsági emberekkel, hogy látványosan kinyilvánítson egy politikai véleményt, amelynek a lényege a következő: “Mi, erdélyi magyarok, igényt és jogot formálunk arra, hogy intézményeinken magyar nyelvű feliratok legyenek. Ha ezt az igényünket a román állam nem veszi tekintetbe, akkor készek vagyunk akár erőszakkal érvényt szerezni neki.” Nos, anarchista-e Hantz Péter? Kétségtelenül az, hiszen a meglévő rendet kérdőjelezi meg azzal, hogy tetteivel a törvényes hatóságok fölé helyezi magát. Békeaktivista-e? Nos, az már nem. Sokkal inkább a háború aktivistája, minthogy tette nemcsak törvény betűjét sérti, hanem a többségi románok érzékenységét és ezáltal hozzájárulhat az oly nehezen eltemetett csatabárd kiásásához. /Salamon Márton László, az Új Magyar Szó felelős szerkesztője: Anarchista-e? A háború aktivistája. = Transindex.ro, nov. 24./ Tamás Péter hozzászólt Salamon Márton László cikkéhez. Érdekes, sőt cinikus méreteket ölt, ahogyan Romániában egyesek a rend, a polgári biztonság és a jogiság miatt aggódnak. Tamás Péter egyetért abban, hogy Hantz Péter akciója főként látványkeltés volt, üzenete közérthető. Mi ebben a kivetnivaló, a törvénysértés? Hantz Péter a kétnyelvű táblákat akasztott ki egy olyan egyetemen, mely multikulturális nyitott európaiságáról beszélt. Salamon Márton László úgy véli, hogy Hantz Pétert el lehet ítélni és kijelenteni, hogy a kolozsvári tanár anarchista. Az RMDSZ politikája: csak lassan a testtel, kompromisszumokkal, hol előre, hol hátra. Van egy magyar miniszterelnök-helyettesünk, ez nagy eredmény. Hantz Péter üzenete politikai jellegű, jogosan tiltakozás, az erdélyi magyar kisebbség megfosztott jogának kétségbeesett hangja. /Tamás Péter, az Erdélyi Világszövetség elnöke, a Németországi Magyar Szervezetek alelnöke: Válasz Salamon Márton Lászlónak. = Transindex.ro, dec. 5./

Kolozsvár büszkesége kellene, hogy legyen a Babes–Bolyai Egyetem. Multikulturálisnak mondott jellege miatt. A finnországi svéd tannyelvű egyetem és több, svéd-, vagy kétnyelvű főiskola közül egyik se nevezi magát „multikulturálisnak”. A BBE-en folynak magyar tannyelvű kurzusok is. Ezt az egyetemet a nemzeti „homogenizálás” szándéka hozta létre közel ötven éve. Az egyetem szenátusának alig húsz-huszonöt százalékát teszik ki a magyar oktatók. A másfél milliónyi romániai magyarság megérdemel önálló oktatási hálózatot az óvodától az egyetemig, iskolákkal-főiskolákkal, a magyar adófizetők pénzéből erre is telne. Mind a román, mind pedig a magyar fiatalok megérdemelnének egy önálló egyetemet Kolozsváron. /Fodor Sándor: Kolozsvár büszkesége. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

Mivel a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen a szenátus határozata ellenére a mai napig nincsenek magyar nyelvű feliratok, a vezetőség kizárja azokat, akik tenni kívánnak a multikulturalitásért, másrészt pedig a megfélemlítésre törekednek, az Erdélyi Magyar Ifjak tüntetést jelentett be november 7-re a kolozsvári Farkas utcai Szent György-szobornál. Ezzel egy időben Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön szimpátiatüntetéseket tartanak. A szervezők így kívánnak tiltakozni a BBTE-n jelentkező kirekesztő többségi nacionalizmus megnyilvánulásai ellen. A felhíváshoz már csatlakozott a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, a Magyar Ifjúsági Értekezlet, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Országos Magyar Diákszövetség, de az EMI várja a többi szervezet csatlakozását is irányultságától, célkitűzésektől és nemzetiségtől függetlenül. /Az Erdélyi Magyar Ifjak közleménye. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 6./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya azzal a szándékkal írt ki 2006 tavaszán debüt-díjat, hogy kiosztása évről évre alkalmat teremtsen arra, hogy a figyelem az új tudósgeneráció tagjaira irányuljon. A díjra négy kutató adta be pályázatát. Killyéni András-Péter /sz. 1979/ Kolozsvárt szerzett oklevelet a Műszaki Egyetemen. A MOL romániai adatbázis kezelő mérnöke, a Református Kollégium oktatója. Kutatási területe a kolozsvári sportélet története. A pályázatra A kolozsvári sportélet életrajzi gyűjteménye című összefoglaló munkáját nyújtotta be. Murádin János Kristóf /sz. 1980/ a BBTE történelem-filozófia karán szerzett oklevelet, jelenleg ugyanitt a doktori iskola hallgatója. A pályázatra Ercsey Gyula Farkasok árnyékában. Kolozsváriak a Gulágon című emlékiratát nyújtotta be, melyet sajtó alá rendezett, előszóval és jegyzetekkel látott el. Simon Zsolt /sz. 1975/ a BBTE történelem szakán szerzett egyetemi oklevelet, jelenleg az ELTE medievisztikai doktori programjának hallgatója, a marosvásárhelyi Gheorghe Sincai Társadalomtudományi Kutatóintézet munkatársa. Tanulmányokat, recenziókat publikált. A pályázatra a Századok című szakfolyóiratban 2006-ban megjelent, A baricsi és kölpényi harmincadok a 16. század elején tanulmányát nyújtotta be. Sófalvi András /sz. 1973/ az ELTE történelemtudományi karán végzett, jelenleg ugyanezen egyetem doktori programjának hallgatója, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársa. Sóvidék a középkorban. Fejezetek a székelység középkori történelméből című összegző munkája a Haáz Rezső Múzeum kiadásában jelent meg 2005-ben. Forrásfeltáró, feldolgozó, a tudományosság elvárásait következetesen érvényesítő munkájáért az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának Debüt-díját 2006-ban Simon Zsolt kapja. /Az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya: Az EME Debüt-díj első kiosztása. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

Az erdélyi örmények kulturális kapcsolatai a 17–18. században címmel tartott Kovács Bálint magyarországi történész előadást november 29-én Kolozsváron. /Murádin János Kristóf: Erdélyi örményekről kutatói elkötelezettséggel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

Entrée a címe annak a képzőművészeti tárlatnak, amelyet december 4-én temesvári és kolozsvári diákok alkotásaiból nyitottak meg Kolozsváron, a Reményik Galériában. /Ö. I. B.: Képzőművészek európai kapcsolatkeresése. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

Kolozsváron a Római Katolikus Szent Mihály Caritas vendége dr. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul volt. Arról vallott, mit jelent számára főkonzulnak lenni szülővárosában. Cseh Áron tudatosan készült választott pályájára, Konstancára járt nyári egyetemre. Kolozsvár, mint első Romániában működő főkonzulátus, kiemelt helyen szerepel, a külszolgálat teljesítése nem volt mindig akadálymentes, hiszen az itt töltött kilenc évből 6–7 év a Funar-korszakra esett. /-f-: Tudatosan felépített életpálya. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

Újabb táblaakció hiúsult meg december 6-án Kolozsváron, miután a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Bölcsészkarának dékánja nem engedélyezte, hogy a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) magyar nyelvű feliratokat helyezzen el az általa vezetett karon. Mircea Muthu, a bölcsészkar dékánja azzal indokolta elzárkózását, hogy a táblák kihelyezését nem engedélyezte a BBTE vezetősége. Hozzátette ugyanakkor, hogy a dékánátus valamennyi tanszéken angol nyelvű táblácskák elhelyezését tervezi. „Azért angol, mert az egy nemzetközi forgalmú nyelv” – indokolta Muthu. A BKB két héttel ezelőtti táblaakciója miatt elbocsátott magyar oktatók, majd a többek között emiatt lemondott két magyar rektor-helyettes megüresedett székéről december 6-án tárgyalt az a testület, amely kijelölheti Salat Levente és Nagy László utódját. A magyar európai parlamenti képviselők állást foglaltak, a BBTE-rektor döntését bírálva, melynek következtében Hantz Péter és Kovács Lehel egyetemi oktatókkal megszüntette az egyetem a munkaviszonyát. December 6-án az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága fogadta el egyhangúan a fideszes kezdeményezésre született állásfoglalást, amelyben szolidaritásukat fejezik ki a Babes-Bolyai Egyetemről elbocsátott két magyar oktatóval és mindenkivel, aki kiáll a magyar nyelvű állami oktatásért. /Mihály László: Budapesti fejcsóválás BBTE-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

Erdélyi, felvidéki, délvidéki és anyaországi művészeket tüntettek ki december 5-én Budapesten. A Magyar Művészetért díjakat és Bartók Béla-emlékdíjakat a Károlyi-palotában tartott ünnepségen adtak át. A huszadik alkalommal tartott rendezvényen Magyar Művészetért díjjal tizenhárom alkotót jutalmaztak, öten pedig posztumusz részesültek elismerésben. A kitüntetésben részesültek között volt Szőcs Géza kolozsvári költő, Gál Sándor költő (Felvidék), Tari István költő-festő (Délvidék) és Tímár Viktor gyimesi hagyományőrző népzenész. Az idén alapított Bartók Béla-emlékdíjjal tüntették ki többek között a bánffyhunyadi református templomot, a Petőfi Irodalmi Múzeumot, a Duna Televízió Szerelmes földrajz, Vannak vidékek és Világunk című műsorát. /Erdélyi kitüntetettek Budapesten. Magyar Művészetért Díjakat és Bartók Béla-emlékdíjakat adtak át a Károlyi-palotában. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

December 7-én Kolozsvár a Farkas utcán az úttest egyik oldalát megtöltötte a tüntető tömeg, amely kifejezte szolidaritását a Babes-Bolyai Tudományegyetemről kizárt két oktatóval és az önálló magyar felsőoktatási intézményekért folyó harccal. A résztvevők „Ma őket – holnap minket”, „Bolyai Egyetemet” és hasonló feliratú transzparenseket mutattak fel. Felszólaltak a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) vezetői, felolvasták a különböző támogató nyilatkozatokat. Ez nem románok és magyarok közötti konfliktus, ellenkezőleg, olyan ügy, amelyben – talán 1989 óta először – a két nemzet tagjai közösen harcolnak a kriptokommunista, diktatórikus egyetemvezetés ellen – fejtette ki Hantz Péter. Az egyetemről menesztett oktató leszögezte, az intézmény oktatói és vezetői számára nincs más út: vagy felismerik a pillanatot, vagy ellehetetlenülnek. Hantz említést tett azokról a tanárokról is, akik nyíltan vállalták, hogy elveik nincsenek, csak érdekeik. A BKB másik alelnöke, Kovács Lehel azoknak is válaszolt, akik – a munkahelyvesztés küszöbén – saját két gyereke iránti felelősségére figyelmeztették. Kijelentette: éppen ez a felelősség sarkallta tettekre, mert nem mindegy, hogy gyerekei és a többi magyar gyermek milyen világban nő fel. Felolvasták Máté András Levente és Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselők üzenetét, az Országgyűlésben egyhangúlag megszavazott ötpárti nyilatkozatot és a magyar EP-képviselők közleményeit. Szőcs Judit, a SZET Oktatási Bizottságának elnöke a testület által elfogadott nyilatkozatot ismertette. Nagy ovációt váltott ki a Történelem és Filozófia Kar román oktatójának, Aurel Codoban professzornak az üzenete, amelyben az ellenvéleményeket és a kritikát kegyetlenül megtorló egyetemi vezetőket bírálta. A felszólalók sorát a BKB elnöke, Bodó Barna zárta, aki arra a felelősségre utalt, amely ma az ügy minden résztvevőjét terheli. Elmondta: az egyetemen ma is a félelem uralkodik, sok kollégáját ez gátolja meg abban, hogy állást foglaljon. Megnevezte azt a négy magyar oktatót, akik Hantz és Kovács menesztését megszavazták: Szamosközi István, Buzogány Dezső, Marton József és János Réka. A Becali-féle Új Generáció Pártjának négy tagja próbált zavart kelteni, üvöltve éltették a BBTE-t. A rendfenntartók utánuk eredtek. Az egyetem román tagozatának néhány vezetője közleményben biztosította támogatásáról a rektort. Érdekes módon, az aláírókat leszámítva, a nyilatkozat szóról szóra azonos volt a múlt heti rektori közleménnyel. December 8-án nem csak Kolozsváron, de Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson is tüntettek a BKB ügyével szimpatizálók. Ülésezett a BBTE magyar tagozatvezetőinek tanácsa. A testület szóvivője, Magyari Tivadar szerint a bizottság tagjai a rektori hivatallal folytatott megbeszélésen napirendre tűzték a kétnyelvű feliratozás problémáját, az elbocsátott adjunktusok ügyét, a tagozat alapszabályzatának elfogadását. Az ülésen többen bírálták a BKB nyomásgyakorló tevékenységét. Eckstein-Kovács Péter szenátor üzenetében leszögezte: állampolgárként, jogászként és politikusként kötelessége, hogy felemelje szavát, amikor a BBTE rektora nem tartja tiszteletben a törvény betűjét és szellemét. Az egyetemi szenátus döntése ellentétes a hatályos jogszabályokkal, a szabad véleménynyilvánítás alapvető emberi jogával. Levelet juttatott el a szerkesztőségbe Kása Zoltán egyetemi tanár is. Ebben kifejtette: Nicolae Bocsan rektor legutóbbi közleménye „tele van hazugságokkal”. A volt rektor-helyettes rákérdezett a rektor állításaira: Mikor ellenezték magyar képviselői a német tagozat fejlesztését? Mikor nem akartak judaisztikai szakot? És kik? /Ercsey Ravasz Ferenc: Több mint ezren tüntettek a magyar egyetemért. Becali-pártiak zavarkeltéssel próbálkoztak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Több százan vonultak utcára december 7-én Erdély négy városában, követelve a Babes–Bolyai Tudományegyetemről kizárt Hantz Péter és Kovács Lehel visszafogadását, valamint az önálló Bolyai Egyetem újjáalapítását. Kisebb incidens csupán a kincses városban történt, a sepsiszentgyörgyi, gyergyószentmiklósi és csíkszeredai megmozdulások békésen zajlottak. Megszervezésükben az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) mellett a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), az Országos magyar Diákszövetség (OMDSZ), illetve más civil szervezetek is részt vállaltak. Kolozsváron, a Farkas utcában, a tüntetésen Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) alelnöke szégyenletesnek nevezte azt a diktatórikus vezetést, amely a BBTE-n sem a román, sem a magyar ellenvéleményeket nem tűri. A gyűlésen felolvasták romániai, magyarországi és európai politikusok – köztük Gál Kinga, Szentiványi István, Tabajdi Csaba, Ignasi Guardans Cambo, Michl Ebner –, valamint az öt magyar parlamenti párt közös állásfoglalását, amelyekben teljes támogatásukról biztosítják a két tanársegédet és az önálló magyar felsőoktatás ügyét. Sepsiszentgyörgyön mintegy 200, többnyire idősebb résztvevője volt a prefektúra épülete előtt megszervezett tüntetésnek. Nemes Előd, az EMI helyi elnöke felolvasott egy nyilatkozatot, amelyben a két adjunktus menesztésére vonatkozó határozat visszavonását, illetve magyar és német nyelvű táblák elhelyezését követelték. A sepsiszentgyörgyi tüntetéssel egy időben zajlott Szövetség a Székelyföldért Egyesület alakuló ülésén Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke újságírói kérdésre válaszolva elmondta: a BBTE-n kirobbant táblaügy kapcsán alkalmazott módszerek vitathatók, de ma már Erdélyben a kétnyelvűség nem terv, hanem megvalósult megoldás, amelynek vannak törvényes alapjai. „Aki tagadja vagy halogatja ennek érvényesítését, azt kénytelen vagyok intoleranciával vádolni” – szögezte le Markó. Gyergyószentmiklóson száznál alig többen vettek részt a tüntetésen, amelyről hiányoztak a BBTE földrajz karának Gyergyószentmiklósra kihelyezett idegenforgalmi szakának képviselői. Dombay István, az oktatási intézet igazgatója elmondta, az általa vezetett intézményben 1997 óta magyar és román nyelvű feliratok vannak. „Célunk szolidarizálni a Babes–Bolyai Tudományegyetemről törvénytelenül elbocsátott két magyar oktatóval, illetve a parlamenti beszédében megakadályozott Garda Dezső képviselővel” – hangoztatta Magyari Levente, az EMI és a Gyergyói Fiatal Fórum képviselője. Csíkszeredán a transzparensek között egy székely rovásírással teleírt tábla is látható volt. Ez utóbbira az „Ébredj székely!” felszólítást írták a szervezők A Szabadság téren közel 300 résztvevő fejezte ki szolidaritását a BBTE-ről kizárt két magyar oktatóval, illetve követelte az önálló Bolyai Egyetem visszaállítását. A diákok és tanárok mellett a római katolikus egyház képviselői és idős csíkszeredai polgárok is részt vettek a demonstráción. /Elítélték a nyelvháborút. Négy erdélyi városban tartottak a BBTE-ről eltávolított oktatókkal szolidarizáló utcai demonstrációt. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./

Nagy László és Salat Levente rektor-helyettes lemondását követően új vezetőket kell jelölnie a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatvezetőinek. A testület ülésén azonban úgy döntöttek: egyelőre nem jelölnek új rektor-helyetteseket. Ezt a döntést azután hozzák meg, miután a magyar nyelvű feliratozás helyzete kimozdul a holtpontról, az intézmény vezetősége szavatolja, hogy napirendre tűzi a magyar tagozat működési alapszabályzatának megvitatását – ebben a magyar nyelvű karok helyzetét rögzítenék –, illetve tisztázzák a Hantz Péter és Kovács Lehel egyetemi adjunktusok helyzetét. Ezt az álláspontot ismertette közleményében a testület, amelynek tagjai közül többen bírálták a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) nyomásgyakorló tevékenységét. A BBTE magyar kari és tanszéki szintű tagozatvezetői tanácsa szerint rendezni kell az utóbbi időben felmerült kérdéseket. „Például azt, hogy az egyetem szenátusának határozata egyértelműen a Hantz Péter és a Kovács Lehel elbocsátását jelenti-e, vagy esetleg valamilyen más, fegyelmi eljárás beindításáról van szó” – nyilatkozta Magyari Tivadar, a BBTE szociológia és szociálismunkás-képző karának dékán-helyettese, a magyar tagozat vezetője. Magyari közölte, hiába kérték, nem bocsátották rendelkezésükre a két magyar oktató eltávolításáról szóló határozatot is tartalmazó szenátusi jegyzőkönyvet. Hantz Péter és Kovács Lehel továbbra is bejár az egyetemre, óráikat, előadásaikat megtartják. „A szenátus álláspontja világos: Hantz Péter és Kovács Lehel elbocsátását szavazta meg” – szögezte le Cristina Nistor, a BBTE szóvivője. A rektori hivatal tehát a két magyar tanár eltávolítását célzó eljárást indította el. Nistor szerint néhány hét múlva felbontják a két adjunktus munkaszerződését. A BBTE-n két magyar rektor-helyettesi és öt szenátusi mandátum vár gazdára. Nagy László és Salat Levente rektor-helyetteseken kívül a magyarfelirat-háború miatt távozott az egyetemi szenátusból Egyed Emese, a bölcsészkar magyar irodalomtudományi tanszékének vezetője, Sárkány-Kiss Endre docens, a biológia kar dékán-helyettese, Kása Zoltán – korábbi rektor-helyettes –, a matematika kar professzora, Buzogány Dezső, a protestáns teológia tanára és Gábor Csilla, a bölcsészkar dékán-helyettese. /Benkő Levente: Miért titkos a jegyzőkönyv? = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke úgy véli, az RMDSZ kormányzati tisztségviselői ellen indított akciók politikai indíttatásúak, s azok a romániai magyar érdekképviselet ellen irányuló folyamatba illeszkednek. Első alkalommal történik meg Romániában, hogy hivatalban lévő minisztert hazaárulással vádolnak, és az „történetesen” éppen magyar nemzetiségű. Takács Csaba emlékeztetett: eddig Romániában sem hazaárulásért, sem az ország biztonságát veszélyeztető más cselekedetekért soha nem indult eljárás tisztségben lévő miniszter ellen. Azt a személyt, aki Kolozsvár főterén embereket agyonlövetett, nem büntették meg, hanem előreléptették. Ha lett volna magyar tiszt, aki lőtt, az biztosan börtönbe került volna. Amikor konfliktus adódott, mindig a magyarok fizettek. Markó Bélát azért támadják, mert erdélyi magyar magánkiadónak, piaci feltételek mellett, öt évre eladta a verseit. Két héttel ezelőtt Kolozsvárról a marosvásárhelyi lakásáig követték Markó Bélát. Az illetőt a kormányőrség tagjai – a szövetségi elnök követelésére – elkapták, de azóta sem lehet tudni semmit a kilétéről. Amikor Markó Béla kiállt a területi autonómia mellett, a parlamentben csak azt nem kérték, hogy életfogytiglanig zárják azonnal börtönbe. /Tibori Szabó Zoltán: Magyar minisztert vádolnak elsőként hazaárulással Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

A Székely Nemzeti Tanács bardoc-miklósvárszéki szervezetének vezetősége és néhány tagja november utolsó napjaiban Kolozsváron meglátogatta Pap Géza református és Szabó Árpád unitárius püspököt, majd Gyulafehérváron Jakubinyi György érseket, hogy köszönetet mondjanak az erdélyi magyarság autonómiáját támogató nyilatkozatukért. A szervezet alelnöke, Krizbai Imre református lelkész beszámolója szerint a héttagú erdővidéki küldöttséget kellemesen meglepte az egyházi vezetők közvetlensége. ,,Látszott, hogy mennyire aggódnak nemzetünk jelenét és jövőjét illetően, s bízom benne, hogy ameddig hatáskörük megengedi, továbbra is kiállnak mellettünk” – mondotta Krizba Imre. Az erdővidékiek hasonló célból nemsokára meglátogatják Tőkés László református, Tempfli József nagyváradi római katolikus és Adorjáni Dezső Zoltán lutheránus püspököt is. /(hecser): Látogatóban egyházvezetőknél. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./

A kolozsvári csendőrség székhelyén kérdőre vonták a december 7-i tüntetést megzavaró négy fiatalembert. Az Új Generáció Pártja (PNG) képviseletében hangoskodó Ionut Tene és három társa elmondták: nem akarták megzavarni a tüntetést, csupán békés párbeszédet kezdeményeztek a jelenlevőkkel. A csendőrök figyelmeztetésben részesítették, majd útjukra bocsátották őket. Ennek dacára az Erdélyi Magyar Ifjak azt fontolgatja, hogy bűnügyi feljelentést tesz ellenük. A Bolyai Kezdeményező Bizottsággal (BKB) szolidarizáló nyilatkozatot tett közzé a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ). Ebben elítélte a BKB két alelnökének, Hantz Péternek és Kovács Lehelnek a tanári állásából való menesztését. A MISZSZ az Európai Népcsoportok Ifjúsága (Youth of European Nationalities – YEN) teljes jogú tagjaként az egyik legbefolyásosabb európai ifjúsági ernyőszervezethez fordul, hogy az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN) szintjén is megjelenítse a két kizárt magyar oktató ügyét. /E.-R. F.: Figyelmeztették a BKB-tüntetés rendbontóit. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Kolozsváron a Korunk Galéria ezúttal házigazdájának, Heim Andrásnak biztosít teret a bizonyításra, művészi ars poeticájának grafikai illusztrálására. Az alkotásaiból megnyílt tárlatot Kántor Lajos és Németh Júlia méltatta. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Marosvásárhelyen 1945. március 10-én megnyitotta kapuit a Székely Színház. Létrehozásában jelentős szerepe volt Tompa Miklós, Kemény János és mások közbenjárásának. Az igazgatói teendőkkel Tompa Miklóst bízták meg, aki Kemény Jánossal hozzákezdett a színház megszervezéséhez. Tompa Miklós (1910–1996) Székelyudvarhelyen született, színházi pályáját Németh Antal mellett kezdte Budapesten, a Nemzeti Színházban, majd a ’40-es évek elején Kolozsváron volt rendező. Színészeket hívtak meg és szerződtettek az újonnan alakuló Székely Színházhoz. Az első előadást a Kultúrpalotában tartották Lehár Ferenc: A mosoly országa c. nagyoperett bemutatásával. Tompa Miklós 1966-ig maradt a színház igazgatója, közben az intézmény Állami Színházzá alakult át az 1962-ben létrehozott román tagozattal. Tompának sikerült mindkét tagozatot országosan, sőt az országhatárokon túl ismert és nagyra becsült társulatokká tennie. 1948-tól a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetnek, később a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolának volt a tanára, majd 1976-tól 1981-ig rektora. Megérdemelné, hogy a színház előcsarnokában emléktábla hirdesse, ő volt az egyik létrehozója és szervezője ennek a nagy múltú intézménynek. /Fodor Sándor (S.): Járom az utat… A színházalapító Tompa Miklós. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Idén lenne hetvenesztendős Szabó Csaba zeneszerző, zenetudós, népzenekutató /1936 – 2003/, a Marosvásárhely melletti Ákosfalva szülötte, aki a kolozsvári G. Dima Zeneakadémián szerezte meg zeneszerzői diplomáját. Pályáját 1957-ben a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes karmestereként és zeneszerzőjeként kezdte, majd 1963-1987 között a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola adjunktusa, itt zeneelméletet, zenetörténetet és beszédtechnikát tanított. Tagja volt a Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Szövetségének. 1987 után áttelepült Magyarországra, ahol 1988-tól haláláig, 2003-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola tanára volt. A kommunista időszakban alantas szakmai támadássorozat indult ellene, a mellette való kiállást meggátolták. A nyilvánosság előtt ezután kerülte a találkozást. Nem magát féltette. A magyar zenei művelődés szolgálatára szegődött, egy egységes nemzettudat hitével volt európai rangú zeneszerző, zenetudós és tanár. A zenetanítás módszertani kérdései éppúgy foglalkoztatták, mint a magyar népzene ügye, kutatása, tanítása vagy a zenei prozódia kérdései. Az erdélyi kórusmozgalom alakulása legbensőbb szívügye volt. 1999-ben nyerte el a Magyar Művészeti Akadémia Aranydíját az Erdélyi magyar harmóniás énekek a XVIII. századból című tudományos munkájáért. Sokrétű zeneszerzői munkásságából ad ízelítőt december 12-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában a Szabó Csaba emlékére elhangzó hangszeres- és kórusest, melyen fellép a zeneszerző fia, Szabó Péter és Lénárt Ágota zongoraművésznő is. /Csíky Csaba: Szabó Csaba-emlékhangverseny. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Kolozsváron az új székhelyére (Szentegyház/I. Maniu u. 5. szám, alagsor) költözött Phoenix Könyvesház december 7-én megtartotta első, rögtön kettősre sikerült könyvbemutatóját: Lászlóffy Csaba A maszk mögötti ájulat (versek) és A cáranyuska álma (három bagatell) című kötetei kerültek reflektorfénybe. /Ö. I. B.: A maszk mögötti ájulat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Julianus-díjban részesültek a hét végén Csíkszeredában a kolozsvári egyetem elbocsátott oktatói, Hantz Péter és Kovács Lehel, akárcsak Bodó Barna, aki a két másik díjazottal együtt a Bolyai Kezdeményező Bizottságot (BKB) vezeti. A Julianus-díjat a csíkszeredai Julianus Alapítvány kuratóriuma ítélte oda. Ezt az elismerést első ízben 1993-ban osztotta ki Azoknak a munkáját díjazzák, akik a szórványmagyarság felkutatása, identitásának megőrzése érdekében cselekedtek. Az előző években díjazottak között volt Orbán Viktor volt magyar kormányfő, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Beke György író, Csoóri Sándor költő, Kallós Zoltán néprajzkutató, Dobos László felvidéki író, Tőkés László református püspök, a vajdasági Kasza József, illetve a kárpátaljai Kovács Miklós. Idén Eva Maria Barki bécsi jogász, Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) leköszönt elnöke, a sepsiszentgyörgyi Dan Manolachescu médiamenedzser, valamint a szombathelyi Kovács Jenő és munkatársai részesültek elismerésben „a magyarság érdekében hivatástudattal végzett munkásságukért”. Eva Maria Barki ügyvédként a rendszerváltást megelőző években magyar és erdélyi magyar menekültek ügyét vállalta fel, a kilencvenes évektől a határon túli magyarság autonómiatörekvéseit támogatta. Emiatt Romániában két ízben is nem kívánatos személynek minősítették a hatóságok. Csapó József, az SZNT leköszönt elnöke a Székelyföld autonómia-statútumának tervezetét dolgozta ki. A sepsiszentgyörgyi Dan Manolachescu román médiavállalkozó végigjárta Európa autonóm területeit, ott szerzett tapasztalatait igyekszik megosztani román és magyar honfitársaival. Kovács Jenő szombathelyi útépítő mérnök és csapata az erdélyi szórványvidékeken számos magyar vonatkozású műemléképület, emlékmű megmentésében vett részt. /Julianus-díjat kaptak a kolozsvári egyetem elbocsátott oktatói. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 11./

A közösségi cél érdekében önként vállaltak munkát közéleti személyiségek december 9-én Magyarvistán az építőtelepen. Ludányi Horváth Attila, kolozsvári magyar konzulja patakmedret takarított, László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök gerendákat cipelt, magyarországi és erdélyi vállalkozók és újságírók segítkeztek, Makovecz Imre erdélyi tanítványa, Müller Csaba műépítész, tervező pedig méréseket végzett. Felházi Klára református lelkész a faluban szolgáló férjével, Felházi Zoltánnal és a gyülekezettel augusztusban kezdte el a Kalotavár Kulturális Központ építését. /Benkő Levente: Kolozs megye: politikusok, vállalkozók és újságírók az építőtelepen. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./

Visky András Hosszú péntek című darabjának ősbemutatója volt december 8-án a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Kertész Imre Kaddis A meg nem született gyermekért című regényének színpadi változatát Tompa Gábor rendezésében láthatta a közönség. December 9-én került sor a társulati díjak kiosztására. A 2005/2006-os évad leginkább méltányolt előadásai a Tanítványok, Az elveszett levél és az Oidipusz király. Díjat nyertek azok a főiskolások, akik Az elveszett levél c. előadásban részt vettek. Többen kaptak díjat, a társulat díját Kali Andrea nyerte el. A legtöbb szavazatot Hatházi András kapta. Kali Andrea részesült Bánffy Miklós Vándordíjban. /Irodalmi titkárság: Ősbemutató és társulati díjak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./

A Koinónia Kiadó hétvégi, kolozsvári rendezvényén az Éneklő Borz „hangos szépirodalmi folyóirat” szerzői olvastak fel műveikből a magyar színház előcsarnokában. A kiadó Kié Erdély? című kötetében prózában és versben érkezett válasz a feltett kérdésre, ebből válogatott Láng Zsolt, Selyem Zsuzsa és Salat Levente. Kovács András Ferenc az Überallesbadeni dalnokversenyek című kötetéből olvasott fel. Balázs Imre József frissen megjelent verseskötetéből /Vidrakönyv/, Demény Péter pedig Visszaforgatás című regényéből olvasott fel egy részletet. Megnyílt Fekete Zsolt Tanger című kiállítása is, azokból a fotókból, amelyek a Visky Andrással közösen megjelentetett könyvben láthatók. Visky András és Fekete Zsolt kötete amolyan „könyv a könyvben” alkotás, ezt a kettős cím érzékelteti: Tirami-sú – Tanger. /Rostás-Péter Emese: Válaszok (nem) eldöntendő kérdésre. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./