December 17-én Kolozsváron a román kormány Kisebbségügyi Osztálya és az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpont szervezésében rendezvényt tartottak „Nemzeti kisebbségek napja Európa kapujában” címmel. A sajtóval ismertették a Multikulturális nevelés című tankönyvcsomagot. Monica Caluser programkoordinátor szerint a romániai köztudatban túlságosan kevés az információ az itt élő nemzetiségi kisebbségekről, ezért adták ki a tankönyvsorozatot, amelyet a tanfelügyelőség a jövő tanévtől engedélyezett fakultatív módon a 3. és 4. osztályok számára. Az 1800 példányban Erdély területén terjesztett sorozat gyakorlati füzetből, metodológiai útmutatóból és a tanítók számára készült kiadványból áll. A kiadvány 20 történelmi és 2 bevándorló (kínai, arab) nemzeti kisebbségről közölnek adatokat, mondákat, sajátos kifejezéseket. Gábor Ádám (igazgató, Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpont) a most megjelent tankönyvcsomagot kiindulópontnak tekinti a multikulturális nevelés terén. Kerekasztalt tartottak „Sokkultúrájú Kolozsvár” címmel, délután pedig Sebesi Karen Attila konferálásában Otthon Európában – etnomagazin gyűjtőnévvel népi együttesek mutatták be programjukat. /Ö. I. B.: Nemzeti Kisebbségek Napja Tankönyvek az etnokulturális diverzitás terjesztéséért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

December 16-án tartotta évzáró gálaestjét az Erdélyi Magyar Írók Ligája Kolozsváron, amelynek keretében kiosztották az idei irodalmi kitüntetéseket is. Az idei zetelaki írótáborban megalapított Pelenka-díj az erdélyi magyar írók szaporodását hivatott támogatni, az elsőt már a táborban átvehette Farkas Wellmann Éva, most pedig Karácsonyi Zsolt és Szántai János. Az Irodalmi Jelen szokás szerint három díjat osztott, a vers kategóriában idén Karácsonyi Zsoltot tüntette ki, a prózadíjat Kukorelly Endre kapta, a kritika-díjat pedig Kántor Lajos. Márkus Barbarossa János jelentette be az Avantgardrobe-díjat, amelynek célja, hogy alternatív, az irodalomhoz kötődő műfajokat díjazzon. Idén Bereményi Géza szövegíró kapta a díjat, illetve Csillag István grafikus, illusztrátor. A Méhes György-díj debütdíját idén Noszlopi Botond vihette haza Csendrapszódia című kötetéért, a Méhes György nagydíjat, az Év Könyve Díjat Szőcs Géza kapta Liberté 1956 című kötetéért. Sor került a szintén újonnan alapított Mátyás Király díj odaítélésére is. Olyanok kapják meg, akik generációkat fognak össze írásaikkal: az elismerésben Fodor Sándor részesült. Az évadzáró irodalmi hét keretében bemutatták Balázs Imre József Vidrakönyv című verseskötetét is, amely a Koinónia Kadó gondozásában az Éneklő borz sorozatban jelent meg. /Varga Melinda: Kiosztották az E-MIL díjakat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

December 15-én hatodik alkalommal rendezett közös adventi ünnepséget közel száz kicsiny számára Kolozsváron a Phoenix Könyvesház és a kolozsvári magyar főkonzulátus. A négy történelmi magyar egyház által kiválasztott gyermekeket és kísérőiket a könyvesboltban előbb Cseh Szilvia főkonzulfeleség köszöntötte, majd a gyermekek rövid művészi műsora után Magyari Eszter boltvezető valamennyiüknek egyenként átnyújtotta az ünnepi csomagokat. /Ö. I. B.: Adventi ünnepség a Phoenixben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

December 16-án Kolozsváron, az Apafi Kollégiumban az Életfa Családsegítő Egyesület első ízben szervezte meg adventi kirakodóvásárát. Szinte egész nap telt házzal zajlottak a különféle foglalkozások. A társszervező Ifjúsági Keresztyén Egyesület munkatársai a kisebbekkel barkácsoltak. Az AKSZA Utcagyerek Missziós Központ is sok szemet gyönyörködtető áruval érkezett. /Sándor Boglárka Ágnes: Családi karácsonyvárás az Életfával. Kirakodóvásár játékkal, mesével, jókedvvel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

Több mint 5000 ajándék gyűlt össze a Magyar Református Szeretetszolgálat és az Erdélyi Református Egyházkerület Cipősdoboznyi szeretet erdélyi gyerekeknek elnevezésű karácsonyi akciója során. A csomagokat árváknak, nehéz sorsú gyermekeknek adják, de felvették a kapcsolatot a nagycsaládosok országos szövetségével is, így célzottan – Csíkszeredában, Nyárádszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron – a nagycsaládosok között is szétosztanak 1000 csomagot. „Külön odafigyelünk a mezőségi szórványban élő magyarokra, és Csángóföldre is, oda is juttatunk a csomagokból” – mondta el a programfelelős. Pénzt is gyűjtöttek. A jótékonysági rendezvényeken befolyt összegből – a Nyilas Misi programhoz hasonló módon – egy évig pénzzel támogatnak néhány rászoruló gyereket. /Ketesdy Beáta: A református egyház is gyűjtött. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./

A bukaresti rádió hangversenytermében hétvégén felhangzott Terényi Ede Epitaph – in memoriam Henry Purcell című orgonakoncertje, melyet egyenes adásban közvetítettek. Orgonán közreműködött Molnár Tünde, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia népszerű orgonaművésznője. A Bartók- és Enescu-díjas kolozsvári zeneszerző, Terényi Ede a hagyományt újraértelmező művei közül való ez a darabja. Terényi művei Londontól Moszkváig Európa számos városában szólaltak meg, rádió- és tévéfelvételek rögzítették kompozícióit. /Lokodi Imre: Erdélyi zeneszerző és előadóművész Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

A szépirodalmi szakkuratórium idén a kolozsvári Szilágyi István írónak ítélte a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) szakmai nagydíját. Hetedik alkalommal ítélték oda az elismerést, mellyel egy-egy folyamatosan magas színvonalú alkotói tevékenységet folytató írót, zeneművészt, képzőművészt, iparművészt és fotóművészt ismer el a zsűri. /Díj Szilágyi Istvánnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

Nagy Koppány Zsolt Jozefát úr, avagy a regénykedés című, az aradi Irodalmi Jelen könyvek sorozatban megjelent regényét december 14-én mutatták Kolozsváron, az Irodalmi Fesztivál keretében, a Bulgakov Kávéházban. Nagy Koppány Zsolt neve az Irodalmi Jelen regénypályázatán elért második helyezést követően vált ismertté. Első prózakötete 2000-ben jelent meg Arról, hogy milyen nehéz /Erdélyi Híradó Könyvkiadó, Kolozsvár/ címmel, akkora sikerrel, hogy utánnyomását is kiadták. Az esten Szőcs Géza két eddig még nem publikált írását olvasta fel: a Dalok a sétatérről c., hét részből álló versét, illetve egy kisebb terjedelmű regényt. /F. I., V. M.: Jozefát úr, avagy a regénykedés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

Nincs szó a legreprezentatívabb magyar szervezetek közös listaállításáról az európai parlamenti választásokra kidolgozott jelöltállítási szabályzatban, amelyet az RMDSZ döntéshozó testületei fogadtak el december 16-án tartott marosvásárhelyi ülésükön. A közös jelöltlista-állítás ötletét az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Tőkés László vetette fel november elején a Markó Béla RMDSZ-elnökkel folytatott kolozsvári megbeszélésén. Markó akkor nem zárkózott el a lehetőségtől. A dokumentum szerint az a személy lehet a szövetség Európai Parlamenti képviselőjelöltje, „aki tagja az RMDSZ-nek, a szövetséggel társult szervezetnek, illetve a Magyar Ifjúsági Értekezlet tagszervezeteinek”. A jelöltnek nyilatkozatban kell vállalnia „tiszteletben tartja és végrehajtja a Kongresszus, az SZKT és a SZET együttes ülése, az SZKT, illetve a SZOT határozatait, és nem határolja el magát e testületeknek, valamint a szövetségi elnöknek e határozatok alapján tett állásfoglalásaitól.” Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke sajnálatosnak tartotta, hogy az RMDSZ-ben ezúttal is a pártlogika kerekedett felül. /Gazda Árpád: Nem lesz RMDSZ-EMNT közös jelöltlista. = Krónika (Kolozsvár), dec. 19./

Kolozsmonostor Kolozsvár határában 1894-ig különálló település volt. A kolozsmonostori apátság közel 950 éves. 1924-ben az Erdélyi Római Katolikus Státus 25 évre bérbe adta a templomot a kolozsmonostori román görög katolikus egyházközségnek. 1948-ban, amikor Romániában a pártállam egyik napról a másikra megszüntette a görög katolikus egyházat, a templomot az ortodoxok vették birtokba. Kádár István római katolikus pap emlékezett arra, hogyan került vissza a katolikus egyház tulajdonába a templom. 1985-ben, mikor idekerült, megszerezte a telekkönyvi kivonatokat, a bérleti szerződést. Tudtára adta az ortodoxoknak, hogy szükségük van erre a templomra, mert a hívek 90%-a itt lakik. 1988-ban Jakab Antal püspök küldött egy leiratot, hogy legalább vasárnaponként esti misét végezhessenek a templomban. Az ortodoxok ezt sem engedélyezték. Azután négy évig, 1991 és 1994 között közösen használták a templomot az ortodoxokkal. Adódtak feszültségek. Amikor a katolikus egyház újra visszaköltözhetett templomába, az ortodox hívők sorfalat álltak, megjegyzéseket tettek. Sok katolikus hívő félelemmel és rettegéssel jött ide. Húsvétkor tartott a szentmise, amikor egyszerre elsötétedett a templom. Bejöttek az ortodox papok a hívekkel együtt. A visszakapott templom nagyon rossz állapotban volt. A templom mennyezete, a szentély és hajórész közti boltív bármikor leomolhatott volna. A templom restaurálásáért 1998-ban Európa Nostra díjat kaptak. Mikor híre érkezett, hogy megkapták az Európa Nostra díjat, betörtek a templomba, nem vittek el semmit, csak a főajtót törték be. /D. Szentes Szidónia: Egy kolozsvári magyar templom kálváriája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 19./

December 16-án a Brassai Sámuel Líceumban a Kolozsvár Társaság Végtelennel játszó véges címmel szervezett emlékműsort Szilágyi Domokos halálának 30. évfordulóján. /Ferencz Zsolt: „Végtelennel játszó véges” = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

A Zenelíceum tanárnője, Tóth Flóra húsz éve vezeti a Carmina Dacica női kamarakórust. Ugyancsak vezeti a temesvári Gerhardinum Katolikus Líceum énekkarát, az énekkar Bécsben is fellépett, német, román, magyar és latin nyelven hirdette a szeretet mindent legyőző hatalmát. Tóth Flóra harmincnégy évvel ezelőtt zongora szakot és kórusvezetést végzett a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban (ma Zeneakadémia). /A zene nyelvén. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./

Könyvbemutatót tartottak december 15-én Kolozsvár az Unitárius Egyház Dávid Ferenc dísztermében. Heltai Gáspár Imádságos könyvét (1570–1571) és Balázs Mihály Felekezetiség és fikció (Tanulmányok a 16–17. századi irodalmunkról) című művét ismertették. Szabó Árpád unitárius püspök köszönetet mondott azoknak, akik segítségével létrejöhettek ezek a kiadványok, majd elmondta, hogy az eladott könyvek bevételét egy újabb unitárius egyháztörténeti kötet megjelentetésére fogják fordítani. /Dénes Emese: Régi művek új kötetben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Kolozsváron, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán mutatták be Ozsváth Judit Fények a fényből című interjúkötetét. Az egyes interjúk korábban a kolozsvári Keresztény Szó folyóirat hasábjain láttak napvilágot. /Fodor György: Rendhagyó könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Kolozsvári József vitatta Gaal György Iskolatörténeti évfordulók /Szabadság, jan. 4./ című írásának a kolozsvári Református Kollégium alapítására vonatkozó megállapítását: Gaal szerint 1608 táján létesült. Kolozsvári viszont több adattal állt ki az 1557-es esztendő mellett. /Kolozsvári József: Mit ünnepelhet a kolozsvári Református Kollégium 2007-ben? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20.

A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) ügye volt napirenden december 19-én a magyar parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságában. A kormánypárt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) tagjai nem vettek részt az ülésen. Megjelent Hantz Péter adjunktus, aki a bizottság előtt úgy fogalmazott: „Politikai támogatás nélkül semmi nem fog történni, soha nem sikerül az egyetemen belül, egy erősen magyarellenes, nacionalista közegben engedményeket elérni.” Úgy vélekedett, bár Markó Béla RMDSZ-elnök oktatásért felelős miniszterelnök-helyettes Romániában, mégsem kap kellő figyelmet ez az ügy az RMDSZ részéről. „Sőt, Markó Béla finoman elhatárolódott ettől az akciótól” – tette hozzá. Hantz azt kérte a bizottságtól, tolmácsolják kérését a kormánynak, hogy a román-magyar vegyes bizottság következő ülésén vessék fel ezt a problémát. Ha ennek semmi hatása nincs, akkor fontolják meg, hogy a magyar kormány tiltakozó jegyzéket küldjön a román kormánynak – mondta. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem rektora és Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, akik szintén meghívottként voltak jelen az ülésen, arról beszéltek, hogy az erdélyi magyar tudományegyetemnek, mely a magyar költségvetésből származó támogatásból jött létre hat évvel ezelőtt, nincs meg az akkreditációhoz és az oktatáshoz szükséges anyagi háttere. Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke azt hangsúlyozta: a Fidesz az erdélyi magyarság legfontosabb célkitűzésének – az autonómia mellett – a magyar egyetemek kérdését tartja. Véleménye szerint a megoldás az önálló magyar egyetemek létrejöttében van. Kiemelte, a Fidesz elvárja a szociális-liberális kormánytól, hogy „ne fojtsa meg” a Sapientia Erdélyi Tudományegyetemet. /Napirenden a BBTE-ügy a magyar parlament külügyi bizottságában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./ Hantz Péter elmondta, Erdő Péter bíboros, mint a Babes-Bolyai Tudományegyetem díszdoktora nem írta alá azt a kérést, melyben a Bolyai Egyetem újraindítását fogalmazták meg. /A magyar külügyi bizottság az erdélyi magyar felsőoktatásról tárgyalt. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

Hantz Pétert és Kovács Lehelt nem zárták ki kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatói testületéből, mivel mindketten lemondtak – állapította meg az Oktatási Minisztérium, válaszolva a két tanársegéd beadványára. A Mihail Hardau vezette tárca december 20-i közleménye – a miniszter által kinevezett vizsgáló bizottság jelentése alapján – leszögezte: a két oktató ellen nem is foganatosíthattak szankciókat, mivel az egyetemen még nem fejeződött be az ellenük indított fegyelmi vizsgálat. A közlemény szerint az egyetem két magyar rektor-helyettese önszántából lemondott, illetve az „oktatási tevékenység a megszokott körülmények között zajlik”. A minisztériumnak nincs tudomása olyan döntésről, amely a szimbólumok használatát érinti; erről a közlemény szerint a Külügyminisztérium európai uniós főosztályától értesültek. A tárca kérte a BBTE vezetőségét, hogy minél sürgősebben tisztázza a kérdést. December 19-én Hantz és Kovács Budapesten, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottsága előtt kért fokozottabb politikai támogatást. Hantz szerint alapot kellene létrehozni 100 millió forintos költségvetéssel, ami a Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar karok létrejöttét támogatná. Egy másik alap segítené elő a magyar diákok továbbtanulását az általános iskola után. /Hantz és Kovács lemondott a tárca szerint. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./

Hanuka ünnepséget tartottak december 19-én Kolozsváron a Deportáltak Emléktemplomában. A résztvevők imádkoztak Romániáért és Izraelért, elénekelték a két állam himnuszát. Ugyanakkor imádkoztak a jelenleg kórházban levő kolozsvári zsidó hitközség elnöke, Goldner Gábor egészségéért. Kallós Miklós egyetemi tanár, alelnök közölte: az 1886-ban épült zsinagóga ma az egyedüli, amely még működik a városban. Gyémánt László, a Kolozsvári Judaisztikai Intézet igazgatója Mose Carmilly-Weinberger rabbi üzenetét tolmácsolta. Menahem Hacohen romániai főrabbi úgy vélte: a kolozsvári zsidó hitközségnek van jövője. /N.-H. D.: Hanuka ünnep – 5767. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Sikeres volt a december 16-án Marosszentkirályon megrendezett II. Kéve Ifjúsági Találkozó, mintegy 100 fiatal gyűlt össze, kistérség több református gyülekezetét képviselve. A szervezők a Megtalált karácsony címet adták a rendezvénynek. A Kéve egyházi lap szerkesztői a rendezvénnyel az emberek figyelmét Jézusra akarták terelni. A kolozsvári belvárosi ifi színjátszó csoport A tékozló fiú c. rockoperát vitte színre. A találkozót a kolozsvári Szikra együttes és barátai által színre vitt Pánóv bácsi karácsonya című zenés játék zárta. Veress László házigazda lelkész hangsúlyozta, hogy a rendezvénysorozat folytatódni fog. /Tüzet gyújtott a Szikra. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

Antoine de Saint Exupéry Kis hercegét tárta a kolozsvári közönség elé a Horváth Béla Stúdiószínpad kicsiny csapata december 17-én, vasárnap, a Heltai Alapítvány konferenciatermében, Albert Júlia rendezésében. A műkedvelő csoport vastapsot aratott. A stúdiósok korábban elsősorban vidám zenés előadásokkal léptek fel, ez az első próbálkozásuk, amely eltér a korábban művelt műfajtól, jelezte a csapat vezetője, Fenyák Magdolna. /Csáki Jutka: Kis herceg a stúdiószínpadtól. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában megnyílt Cs. Erdős Tibor kolozsvári festőművész és Megyeri Barna 40 éve elhunyt nagyváradi szobrászművész kiállítása. Megjelent a 92 éves Cs. Erdős Tibor is. A tanítványok közül Starmüller Géza köszöntötte az idős mestert. /Ferencz Zsolt: Harmónia és zeneiség. Cs. Erdős Tibor és Megyeri Barna tárlata. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Először ismeri egy hivatalos dokumentum Romániában az 1989 előtti rezsim kisebbség- és magyarellenes politikáját. „Noha a kommunizmus áldatlan hatásai egyazon módon érintették Románia valamennyi polgárát nemzetiségre való tekintet nélkül, néhány területen a kommunista hatóságok politikája különösképpen hátrányosan hatott a magyar kisebbség tagjaira veszélyeztetve közösségi létét, illetve hagyományai, nyelvi és kulturális identitása megőrzését” – áll a Tismaneanu- jelentésben. A kommunista hatóságok tervszerűen törekedtek, illetve léptek fel a magyarság gazdasági erejének megtörése érdekében. A jelentés megjegyzi, hogy a magyarság – amely 1945-ben Románia lakosságának mintegy 7,5 százalékát tette ki – erőforrásainak nagy részét kiterjedt gazdasági és hitelszövetkezeti rendszerbe összpontosította: „...összetett intézményi rendszerrel bírt: gyárakkal és feldolgozó üzemekkel, raktárakkal, a saját előállítású termékeket értékesíteni hivatatott üzletláncokkal stb. 1945 szeptemberében a két szövetkezet 1002 tagot számlált. Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesülete a mezőgazdasági termelők érdekeit képviselte és a falvakon gépparkokat tartott fenn. 1945-ben a szövetség 1100 fiókszervezete 80 ezer bejegyzett tagot számlált. A székely hagyományok szerint szerveződött közbirtokosságok kezelték a legelő- és az erdővagyont. 1946-ben a Románia területén található erdők mintegy 11 százaléka (651 ezer hektár) a közbirtokosságok kezében volt.” A vagyon elkobzására a kommunista hatóságok többféleképpen léptek fel: az úgynevezett ellenséges javak felügyelete /CASBI-törvény/, az 1945-ben végrehajtott „földreform”, az 1948-ban kezdődött államosítás, valamint a szövetkezetek beolvasztása révén. „Noha ezek az intézkedések nem közvetlenül a kisebbségeket vették célba, az alkalmazási kritériumok és szabályok megfogalmazása, illetve gyakorlatba ültetése révén a kisebbségi közösségek tagjait a többségi lakosságnál jóval súlyosabb gazdasági veszteségek érték” – áll a jelentésben. „A Mezőgazdasági Minisztérium 1946-os kimutatásából kiderül, hogy Kolozs megyében a kisajátított összterület 87 százaléka magyar nemzetiségűek tulajdonában volt, miközben a földhöz juttatottak között mindössze 35% volt magyar. Hasonló volt a helyzet Maros megyében (72, illetve 36 %).” 1944 őszén a magyar oktatási rendszer nagy részét az egyházi iskolák alkották. 1041 ilyen működött Erdély-szerte. 1948-ban valamennyit államosították, az ötvenes évek második felétől pedig elkezdődött a magyar oktatás szisztematikus leépítése. Fokozatosan megszűnt a magyar nyelvű szak- és művészeti oktatás előbb középiskolai, majd egyetemi szinten. A jelentés kiemeli a magyar egyetem „elkobzását”, amely „ma is erősen érzékelhető hatással van a kollektív köztudatra”. A jelentés egyértelműen megállapítja, hogy a Babes, illetve a Bolyai Egyetem összevonása „a magyar közösség asszimilációját célzó stratégia” része volt. Ez utóbbi vetületeként említi a dokumentum, hogy „általános gyakorlattá vált, hogy a magyar nemzetiségűeket egyetemi tanulmányaik elvégzése után nem helyezhették ki erdélyi megyékbe. „1988-ben például a 951 végzős közül 689 a Kárpátokon túli megyékbe kapott kihelyezést. Ugyanakkor az egyetemi – közvetve pedig az egyetem előtti – oktatást veszélyeztette a tanári gárda fokozatos leépítése. A nyolcvanas évektől kezdődően nem hirdettek versenyvizsgát a nyugdíjba vonult egyetemi oktatók helyének elfoglalására, a már hivatalban lévő tanároknak pedig nem volt lehetőségük az előlépésre.” Erdély legtöbb városát többségében magyarok lakták. A kommunista hatóságok homogenizáló politikájának köszönhetően az arányok gyökeresen megváltoztak. A jelentés hosszú lajstromot közöl arról, hogy miként módosult a fontosabb erdélyi nagyvárosokban – Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Nagyváradon – a magyarok arányszáma rövid másfél évtized alatt. A magyarok beolvasztását célozta a jelentés szerint az ország területi felosztása, illetve a területi egységek finanszírozása. „1951–1959-ben a Maros Autonóm Tartomány, noha Románia lakosságának 4,5 százalékát összesítette, a központi költségvetésből mindössze 2,4 százalékos részesedést kapott, ami előidézte a lakosság elvándorlását más, jobban iparosított régiók felé”. A dokumentum említést tett a „mintegy hatvanezer magyar ajkú csángó nyelvi identitásának elvesztéséről” is, amihez az egyház is messzemenően hozzájárult. A dokumentum részletesen taglalja a magyar ellenállást is, külön megemlítve a Molnár Gusztáv által elindított Limes Kört. /Sz. L.: Tismaneanu-jelentés: elégtétel a magyaroknak is. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa december 20-i ülésén megszavazta a fegyelmi bizottság jelentését, amelyben Hantz Péter és Kovács Lehel egyetemi oktatók elbocsátását kérték. Hantz Péter és Kovács Lehel elbocsátása mellett 71-en szavaztak, 5-en voksoltak ellene és 9-en tartózkodtak. Az egyetem rektorátusa által kiadott közlemény megállapítja, hogy a leadott szavazatokból világosan látszik, hogy ez nem etnikai jellegű volt. Magyari Tivadar, a magyar tagozat vezető tanácsának képviselője elmondta: a szenátusi ülésen felolvasták az egyetem fegyelmi bizottságának határozatát, amely a két oktatót azzal vádolja, hogy a BBTE szétzúzására, destabilizálására törekedtek, megrongálták az intézmény javait, a sajtón keresztül uszítottak, becsmérelték a BBTE-t, sértegették az egyetem vezetőségét, és kétségbe vonták azt, hogy az egyetemen létezik magyar nyelvű oktatás. Ezek alapján a fegyelmi bizottság a két adjunktus elbocsátását javasolta. Ezután vita alakult ki, amelynek során többnyire román dékánok szóltak hozzá az ügyhöz. Magyari szerint rendkívül szenvedélyesen fejtették ki, hogy a két adjunktus az önálló állami egyetemért és a BBTE-n különálló magyar karok létrehozásáért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) égisze alatt kifejtett tevékenységükkel „sokat ártanak az egyetem arculatának”. Hozzátette: olyan román oktatók is a menesztésüket szorgalmazták, akik „a magyar tagozat őszinte barátai”. Veress Károly, a filozófiai tanszék magyar tagozatának vezetője azt kifogásolta, hogy a magyar oktatók ellen megfogalmazott vádak nem eléggé pontosak, mire Nicolae Bocsan válasza az volt, hogy a tettek ismertek. A magyar tagozat vezető tanácsának nevében Magyari Tivadar azt kérte, amennyiben mégis a két tanár fegyelmezése mellett döntenek, akkor enyhítsenek a kirótt büntetésen, mert a két oktató munkájára szükség van a matematika és fizika kar magyar tagozatán. Magyari szerint a szenátus elég hiányosan jelen lévő magyar tagjainak a többsége tartózkodott. Ezt azzal magyarázta, hogy a két adjunktus nem egyszer a magyar tagozat vezetőit is erőteljesen bírálta, ezért az ellenük indított fegyelmi eljárás kapcsán a magyar oktatók is megosztottak. A magyar tagozat vezetőtanácsának szóvivője közölte: szóvá tették, hogy beadványaikra mindmáig nem kaptak semmilyen választ a rektorátus részéről, a megadott határidő 2007. január 8-a. Az eddigi jelek szerint a BBTE vezetősége nem veszi figyelembe kéréseiket, azokat nem tekinti tárgyalási alapnak. Emlékeztetett: eddig már kétszer is eljutatták írásban javaslataikat, de konkrét választ nem kaptak. A történtekre reagálva Kovács Lehel közölte: a sajtóból értesültek arról, hogy a BBTE szenátusa ismét megszavazta az elbocsátásukról szóló határozatát. Úgy értékelte, hogy az intézmény vezetősége döntésével nem hazudtolta meg önmagát, a saját hibáiból nem tanulva tovább folytatta törvénytelenségeit. A szenátus ülésén jelentést tevő fegyelmi bizottság nem hallgatta meg őket, tehát esélyt sem biztosított a védekezésre. Kovács Lehel hangsúlyozta: a döntés meghozatalánál nem konzultáltak a magyar vonallal, súlyosan megsértették a munkaügyi és az oktatók statútumáról szóló törvényt. Szerinte ezt az elfogadhatatlan állapotot csak az egyetem rektorának lemondatásával lehet megszüntetni, ezért az Egyetemi Charta alapján elkezdik a visszavonási eljárást. A két oktató a Nép Ügyvédjéhez fordult, mivel szerintük a BBTE vezetősége megsértette alapvető alkotmányos jogaikat, a szabad véleménynyilvánításhoz és a védekezéshez való jogot. /Elbocsátották Hantz Pétert és Kovács Lehelt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Az Erdélyi Riport hetilapban Szabó Géza ironikusan írt a Bolyai Kezdeményező Bizottság tevékenységéről: jött „a csinnadrattás táblázkodás. A világraszóló cirkusz. És újabban: a lanyha kíváncsiság. Hogy mi lesz ebből. Kolozsvár, anno domini szivilizácijó. Kulturált hangnem helyett: kultizás.” A lap szerint „a kívülről jövő BKB-impulzus belső erjedést indított el, és szinte példátlan egységbe kovácsolta a hazai magyar elitet”, Már-már félelmetes egység. „Ejsze immár nem magyarok volnánk? A széthúzás nagymesterei…?” /Szabó Géza: Minimultikulti. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), dec. 21./

November 23-án csendült fel első ízben a Paprika Rádió, az első kolozsvári, huszonnégy órán át magyar nyelven sugárzó kereskedelmi adó. Irsay Miklós projektvezető elmondta, megható volt az a melegség és szeretet, amellyel a kolozsvári hallgatóság fogadta őket, özönlöttek a hívások és az sms-ek, de az elektronikus levelek is. – A Paprikát máris mintegy 30 ezren hallgatják, de a hallgatók száma növekszik. /(balázs): Tízezrek hallgatják a Paprika Rádiót. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

A kolozsvári Napsugár gyermeklap megjelenésének 50. évfordulója megünneplése alkalmából országszerte öt Napsugár-bot és emlékfüzet járja be a magyar III–IV. osztályokat. Zsigmond Emese, a lap főszerkesztője elmondta, hogy ötven éve, 1957 januárjától minden hónapban megjelent a Napsugár. Az elmúlt időben rengeteg szöveges és rajzos köszöntőt kapott a lap. Országszerte 18 megye mintegy 2000 tanintézményébe jut el a Napsugár, jelenleg közel 20 000 előfizetője van. /N.-H. D.: Ötvenedik születésnapját ünnepli a Napsugár. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

December 19-én két néprajzi vonatkozású kötetet mutattak be Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában: a társaság 14. Évkönyvét, melyet a 85. születésnapját ünneplő Szentimrei Judit, az erdélyi és az összmagyar néprajztudomány nagyasszonya iránti tisztelgés jegyében szerkesztettek, emellett Gazda László sepsiszentgyörgyi kutató Codex című helytörténeti munkáját. Az évkönyv kapcsán Gazda Klára, a kötet egyik szerkesztője meleg szavakkal méltatta Szentimrei Judit néprajztudós emberi és kutatói magatartását, aki a népi textília kutatójaként tanítványait is gyakran magával vitte útjaira, amelyek során 12 könyvnyi terjedelmű tudományos mű (monográfia, tanulmány stb.) született. Mindezek mellett különböző lapok szerkesztője volt és pályázatokat irányított. Gazda László könyve 35 magyar vonatkozású moldvai csángó település leírását tartalmazza. A méltató felhívta a figyelmet arra, hogy a helytörténetírás csak látszólag szerény műfaj, valójában azonban nagyon alapos, minden apró részletre kiterjedő kutatómunkát igényel. Gazda László már a diktatúra évei alatt szervezett kutatóutakat diákjaival a csángó falvakba. /Sándor Boglárka Ágnes: Ünnepi könyvbemutató a Krizánál. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

K. Tolna Éva Iskoláról iskolára /T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ című önéletrajzi ihletésű könyvét mutatták be Kolozsváron, Tranzit Házban. Tolna Éva 26 erdélyi iskolában tanított helyettes tanárként. A szerző élete „meseszerű igaz történet”, a szöveget végig átszövi a humor. /-f-: A szelídség forradalma. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

Az Országgyűlés külügyi bizottsága felháborodva értesült arról, hogy a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa immár másodszor is elbocsátotta azt a két oktatót, akik nem tettek mást, minthogy érvényt akartak szerezni az egyetem saját határozatának a kétnyelvűséggel kapcsolatban – jelentette ki Németh Zsolt fideszes képviselő. Hozzátette: ezzel a döntésével az egyetem mintegy lábbal tiporja a saját maga multikulturalitásáról fennhangon hirdetett terveket. Közölte: a külügyi bizottság támogatásáról biztosítja a két oktatót a fellebbezésükben. – Elvárjuk a román szervektől, hogy a jogállamiság elveivel összhangban ez a rehabilitációs, illetve fellebbezési folyamat akadálytalanul mehessen végbe – tette hozzá, majd így folytatta – Elvárjuk a magyar kormánytól, hogy egyértelműen és határozottan támogassa a két oktató rehabilitációját. Kozma József, a külügyi bizottság MSZP-s alelnöke úgy fogalmazott: leghatározottabban elítélik az oktatók eltávolítását az egyetemről. Véleménye szerint ez sérti a magyar kisebbség anyanyelvhasználati jogait, emellett ez az ügy árt a magyar-román viszonynak és az európai uniós csatlakozás küszöbén álló Románia hírnevének is. Szabó Vilmos, a bizottság másik szocialista alelnöke emlékeztetett arra, hogy mind az öt parlamenti párt kiállt az oktatók mellett. /Lábbal tiporják a multikulturalizmust. Politikusok a két oktató elbocsátásáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Évről évre egyre kevesebben vesznek részt az 1989-es decemberi események áldozatai tiszteletére rendezett megemlékező ünnepségeken. Kolozsváron a résztvevők koszorúkat helyeztek el a főtéri emlékműnél. Kolozsváron a megtorlásnak huszonhat halálos áldozata volt /közülük hatan magyarok: Tamás Burgya József, Borbély István, Ballai Csaba Zoltán, Szabó Attila, Szabó István, Egyedi Imre/ és hatvanöten megsebesültek. Az 1989-ben a tüntetőkre tüzet vezénylő gyilkosoknak az Iliescu-rezsim következetesen falazott, a bűnösöket előléptették, egyesek közülük magas politikai karriert futottak be, például a tűzparancsot adó Florian Caba egykori ezredes, „érdemei elismeréseként” tábornoki rangot kapott. A város díszpolgára címmel fogják kitüntetni post mortem az 1989-es forradalom kolozsvári áldozatait. /Ö. I. B.: Megemlékezés a forradalom áldozataira. A gyilkosságok számonkérése 17 éve várat magára. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./