A Magyar Közszolgálati Televízió (MTV) műsorrácsának erdélyi tudósításokat érintő, őszi átalakulása felbolygatta az erdélyi régiókból tudósító stúdiókat. Az eddigi Kárpáti Krónika, Héthatár, Határátkelő, Palackposta, Átjáró, Aranyfüst és Földközelben műsorokat megszüntetik, de az össz-adásidő megközelítőleg azonos marad. „Stúdióvezetőként engem nem értesített senki a műsorrács változtatásáról” – nyilatkozta Marius Tabacu, a kolozsvári Videopontes Stúdió vezetője. Székelyudvarhelyen aggódnak a magyar televízió tudósítói, szerintük a beígért változások alacsonyabb nézettséget, kevesebb rendelést és így kevesebb pénzt jelentenek. Szabó Attila, az MTV állandó helyi tudósítója leginkább attól tart, hogy a tévécsatorna végképp fel akarja számolni a határon túliakról szóló műsorait. Szabó Attila a Héthatár című műsorba készített tavalyi riportjaiért elnyerte az MTV Magyar Ház díját. Berszán-Árus György, a gyergyószentmiklósi Rubin Stúdió vezetője jelezte, eddig folyamatosan munkát biztosítottak. 2004-ben a lakiteleki fesztivál három díját hozták el Az áldozat című filmükkel, tavaly pedig szintén három díjat nyertek a Kinda Lázár és a csíki traktor cíművel. Most meg az egészet összemossák, egy olyan kora reggeli időpontban, amit senki sem fog nézni. A lehetőségek szűkítése nagyon érzékenyen fogja érinteni a határon túli tudósítók mindegyikét, kivétel nélkül – fogalmazott a gyergyói Zsigmond Attila. „Évek óta minden szinten továbbképzéseken vettünk részt, kialakult egy tudósítói csapat. Sokan közülünk ebből élünk, ezt csináljuk. A tudósítók jó része saját pénzéből szerelte fel önmagát többmillió forintos befektetéssel, és ezt a technika folyamatosan felújításra is szorul.” – nyilatkozta Simon József, az MTV háromszéki tudósítóinak egyike. A Palackposta, Határátkelő és egyéb műsorok korábbi 330-360 perces időtartama helyett most a határon túliak egy blokkban kapják meg a politikai, kulturális, társadalmi információkat napi 25 percbe sűrítve. Az erdélyi tudósítók felvetéseire reagálva Dobos Menyhért, az MTV közéleti igazgatója elmondta: az MTV maga készíti el a műsorterveit, nem konzultált a tudósítói hálózattal. Szerinte a kora reggeli sugárzási idő „nem rossz sáv”. Kiemelte, román idő szerint 12-kor ismétlik e műsorokat az m2-esen. /Barabás Márti, Bögözi Attila, Debreczeni Hajnal, Domokos Péter, Gergely Edit, Tóth Adél: A magyar televízió újratárgyalja őszig szerződéseit az erdélyi tudósítókkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

Díszdoktorrá avatta nemrég a Miskolci Egyetem dr. Gyenge Csabát, a Kolozsvári Műszaki Egyetem professzorát, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökségi tagját. /Dr. Gyenge Csaba miskolci díszdoktor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./

Tőkés László királyhágómelléki református püspök július 5-én tartott sajtótájékoztatóján közölte, az egyházközségekben részleges presbiteri tisztújítást tartanak a választási szabályzatnak és az ütemtervnek megfelelően. A jelölő közgyűlés szeptember 10-én, a választó közgyűlés október 8-án lesz, az új presbitérium alakuló ülését és a gondnokválasztást október 23-25. között ejtik meg. Augusztus 12-22. között tartják az V. Magyar Református Világtalálkozót, mely Bocskai István szabadságharcának örökségéhez kapcsolódik. A világtalálkozó a Bocskai-évforduló jegyében augusztus 12-én a fejedelem szülővárosában, Kolozsvárott veszi kezdetét. A nyitóünnepséget szoros egymásutánban követik a királyhágómelléki rendezvények. A záróünnepség augusztus 22-én lesz Debrecenben. Tőkés püspök kifejtette: első ízben történik meg, hogy a magyar kormány egyetlen fillérrel sem támogatja a világtalálkozó megszervezését. Annak idején a Horn-kormány 70 millió forinttal járult hozzá az esemény megszervezéséhez, az Antall-kormány is jelentős összeget adott, az Orbán-kormány több mint 200 millióval támogatta a világtalálkozót, s most első alkalommal a Gyurcsány-kormány semmivel sem segít. A püspök beszámolt arról, hogy Gulyás Kálmán magyarországi vallásügyi államtitkár fölhívta, s közölte vele, hogy leköszön tisztségéről, ugyanis megszűnik a poszt, s a Miniszterelnöki Hivatal egyik alosztályaként fog működni a korábbi államtitkárság. Leértékelődik a határon túli magyarság és az egyházak ügye, kommentálta a történteket Tőkés László. /Tóth Hajnal: Leértékelődik a határon túli magyarság ügye. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 6./

Nemrég újabb oktatási központnak alkalmas házat vásárolt a Csángó Magyarok Szövetsége. A moldvai Csík (Ciucani) falu központjában immár három ingatlan áll rendelkezésre az iskolai tanórákon kívüli magyartanításra. Az 1200 négyzetméteres telket és a házakat az úgynevezett keresztszülő program révén vásárolták. A kezdeményezés lehetővé teszi, hogy bárki jelképesen keresztgyermekévé fogadjon csángó magyar gyermekeket, és ennek fejében anyagilag támogassa anyanyelvi oktatásukat. Sokan vélik úgy, hogy nincs esély a csángó identitás megtartására Moldvában. A helyzetet nem látja ilyen sötéten Diószegi László, a Teleki László Alapítvány ügyvezető elnöke, aki immár hosszú évek óta a helyszínen is tapasztalatokat szerez a csángó magyarok helyzetéről. Legutóbb június elején az alapítvány szervezésében Bákóban és Pusztinán tartottak csángókonferenciát. Diószegi László Pusztai János nyelvészprofesszor előadását idézte fel. A professzor emlékeztetett arra, hogy a világon beszélt mintegy öt-hatezer nyelvből ötezret beszélnek százezernél kevesebben és háromezret tízezernél kevesebben. Ma már az Európai Tanácsban is téma e veszélyeztetett népcsoportok megmentése, s erre a kutatók és politikusok látnak is esélyt. Diószegi szerint a Kárpát-medencei tizenhárommilliós magyarsághoz viszonyítva sem elhanyagolható a több mint hatvanezres magyarul beszélő csángó népcsoport létszáma. Hangsúlyozta, a csángóknál nincs demográfiai probléma, ma sem ritka a hét-nyolc gyermekes család. A nyári konferencián meglepetésszerűen hatott a fiatal csángó magyar értelmiségiek és a vélük társuló erdélyi, anyaországi fiatalok tudományos felkészültsége. Vladimir Peterca a kolozsvári Krónikának nyilatkozva elmondta, „lehet, hogy még éveknek kell eltelniük a magyar nyelvű misék ügyének megoldásáig, de egy-két hónapon belül is megtörténhet az áttörés”. Petru Gherghel iasi püspök álproblémának tartja az egész csángókérdést. /Pataky István: Esély a moldvai csángók megmaradására – Jók a demográfiai mutatók, kialakult egy fiatal értelmiségi réteg. = Magyar Nemzet, júl. 6./

Kovács András karnagy vezetésével a marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus kórusa vajdasági turnén járt. Az év elején Kasza József, Szabadka volt polgármestere Vásárhelyen járt. Részt vett a vártemplomi istentiszteleten, meghallgatta a kórust. Hazatérve konzultált a szabadkai reformátusokkal, s nemsokára érkezett is a meghívólevél Réti Kata aláírásával, aki erdélyi származású szabadkai lelkész. A kórus Szabadkára érkezett, délután egy távoli szórványgyülekezethez látogattak a Vajdaság peremén lévő faluba, Maradékra. A kis lélekszámú gyülekezet nagy szeretettel várta őket. A lelkészcsalád, Gyenge Károly és Tilda bemutatta a református közösséget, és elárulták, hogy a kolozsvári teológián ismerték meg egymást. Másnap az aracsi pusztatemplomhoz vitték el őket vendéglátók. A puszta közepén pompázik a romos állapotában is lenyűgöző, közel ezeréves Árpád-kori templom. A közeli Torontáltorda település iskolásai gyermekei mutattak műsort a műemlékről, Vajna János tanár előadását követően, akinek köszönhetően az utóbbi években megkezdték a romos templom konzerválását, őrzését. Voltak Magyarittabén, ott is felléptek. Palics volt a következő állomás, a Szabadka szomszédságában levő fürdőhely, ahol Ricz Péter történész szabadkai főmuzeológus kalauzolta őket. Innen Bácsfeketehegyre utaztak. A művelődési otthonban Pál Károly polgármester ismertette a helység történetét, majd Bordás Győző, az újvidéki Forum Kiadó igazgatója mutatta be Vajdaság irodalmi életét. A református templomban Csete-Szemesi István püspök köszöntötte őket. Bajsán az evangélikus templomban énekeltek, ahol Dolinszky Árpád szuperintendáns fogadta őket. /b.d.: Közös sors, közös hit…. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./

Multifunkcionális színpad épül a csíkszeredai Mikó vár udvarán a hét végi, 26. Régizene Fesztivál nyitányára. A megyeszékhely öt templomában július 9-én régizene-koncerteket tartanak. Székelyudvarhelyen a három koncertből kettő helyszíne templom. Zenetörténeti érdekesség, hogy a Csíkszentgyörgy községi bánkfalvi templomban rajtol a Kolozsvárról elszármazott, ma Budapesten élő Barta Tibor orgonahangverseny-sorozata, amelynek során a fesztivál nyolc napja alatt megszólaltatja a régió valamennyi, koncertre alkalmas hangszerét. /Színpadavató csíki régizene. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

Kolozsvári szereplése után volt vendége az Áprily-estek évadzáró rendezvényének Nagyenyeden Toldi Éva tanár, újságíró Veszprém megyéből. Toldi Éva kedvenc költőjével, Váci Mihállyal kezdte a műsort, majd Józsa Miklós ny. magyar tanár mondott bevezetőt. Toldi Éva a Veszprémi Napló munkatársa, szakterülete a pedagógia és a hitélet. Váci Mihály küldetést érzett a „szegénység, a szelídség és a szolgálat iránt”, s Toldi Éva 2004-ben megjelent munkájának, amely a biblikus költészetről szól, ugyancsak ezt a címet adta. Toldi Éva második bemutatott könyve a „Pár-beszéd” a bencés apátságban készített interjúit tárja az olvasó elé. A költő-tanárnő a könyvei eladásából a helyszínen befolyt összeget az enyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház javára ajánlotta fel. /Bakó Botond: „Szelíden, mint a szél” Évadzáró Áprily-est Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./

Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész most elsősorban grafikusként mutatkozik be Kolozsváron a Korunk Galériában. A művésznek harminc köztéri szobra van. /Vetró András-tárlat a Korunk Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem végzős diákjai kimagasló eredményeket értek el az államvizsgán – tájékoztatott dr. Szilágyi Pál, az intézmény rektora. A sikeres államvizsgák különösen fontosak az egyetem számára, mert jelenleg a Sapientia nem rendelkezik végleges működési engedéllyel. E dokumentum megszerzésének egyik feltétele, hogy az államvizsgára jelentkező diákok ötven százalék plusz egy diák arányban tegyék le az államvizsgát – mondta a rektor. Dr. Dávid László, az EMTE rektor-helyettese közölte, hogy a hallgatók messze túllépték a minimális küszöböt. Dr. Tonk Márton, az EMTE természettudományi és művészeti karának dékánja beszámolt arról, hogy idén az egyetem Kolozsváron indít Nemzetközi Kapcsolatok szakot is, mellyel az európai intézmények működtetéséhez szükséges hivatalnokok gyakorlati képzését célozzák. Ennek érdekében már fel is vették a kapcsolatot a Babes–Bolyai Tudományegyetem, a Debreceni Egyetem, valamint az Andrássy Gyula Egyetem professzoraival. Tonk még elmondta, hogy a Sapientia kolozsvári ingatlanállományát szintén bővíteni szándékoznak egy újabb épülettel. /P. J. A.: Bővül a Sapientia. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./

Közel négyszáz könyvet adtak át a Kolozsvári Rádió munkatársai a kalotaszentkirályi Ady Endre Általános Iskola könyvtárának. A könyvek a rádió által szervezett Gaudeamus könyvvásár „könyvkosár” akciója során gyűltek össze. A kalotaszentkirályi iskolakönyvtár könyvállománya több mint 10 ezer kötet, de Lakatos András igazgató szerint hiányoznak a szépirodalom klasszikusai és az ifjúsági könyvek. /D. I.: Gyarapodott az iskola könyvállománya. Könyvadomány Kalotaszentkirálynak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./

Veress István 96 éves agrármérnök, a gyümölcstermesztés, kertészet szerelmese tanítványai, barátai jelenlétében vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, melyet Cseh Áron főkonzul adott át Kolozsváron. Veress István önéletírásában /Fa a pusztában, Szatmárnémeti, 1997/ is a meghatározó gyerekkort emelte ki: az erdők, mezők közelsége már kisgyerekként beleoltotta a természet szeretetét. Tudományos írásai számos szakkiadványban napvilágot láttak, több mint negyven szakkötetet jegyez egyedül vagy társszerzőkkel, melyek közül jó néhány több kiadást is megélt, sőt román fordításban is megjelent. /-f-: Magyar állami kitüntetés Veress István agrármérnöknek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./ Az ünnepségen a főkonzul méltatta a Budapesti Kertészeti Egyetem arany-, gyémánt-, vas- és rubindiplomás végzettjének, érdemeit és gazdag munkásságát. Veress István 1935-ben dr. Szász Pál meghívására a Csombordi Téli Gazdasági és Szőlészeti Iskola alapító tanára igazgatóhelyettese lett. 15 évig dolgozott Csombordon. 1949-ben kinevezték a Kolozsvári Mezőgazdasági Intézet magyar nyelvű karára tanszékvezetőnek a zöldségtermesztési katedrára. Később a Gyümölcstermesztés és a Szőlészeti katedra vezetését is rábízták, de tanított, mint szenvedélyes vadász-halász, vadgazdálkodást is. Kolozsváron ő létesítette a didaktikai kertet, a fajtagyűjteményt, az intenzív gyümölcsöst. Ő kezdeményezte a biológiai kertészet bevezetését, ő a régi méltatlanul elhanyagolt almafajták megmentője. /Takács Ildikó: Magas kitüntetés Nagyenyed szülöttjének. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 8./

Jó eséllyel kérvényezheti romániai akkreditációját a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE), mivel diákjai elérik az országos színvonalat –jelentette ki Tonk Márton dékán, két év alatt átlagosan a diákok 80 százaléka végezte el sikeresen az egyetemet. Az EMTE csíkszeredai karának diákjai először tavaly államvizsgáztak más romániai állami egyetemek oktatói testülete előtt, az idén pedig a marosvásárhelyi és a kolozsvári szakok diákjainak kellett számot adniuk tudásukról a román vizsgabizottságok előtt. A román törvények szerint egy egyetem akkor kérheti az akkreditációt, ha addig az összes évfolyamról a diákok 51 százaléka végez sikeresen. Az akkreditációs előírás szerint az oktatók 20 százalékának egyetemi és előadótanári fokozattal kell rendelkezniük. Jelenleg még nem minden szakon felelnek meg ennek az elvárásnak az oktatók – ismerte el Tonk Márton. Jövőre azonban megvan a lehetőség arra, hogy ezt a hiányosságot pótolják. /Sikeresen államvizsgáztak a Sapientia diákjai. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 8./

Kézdivásárhelyen a Vigadóban búcsúzott az alma matertől a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett hároméves tanítóképző főiskolája ötödik évjáratának huszonegy végzőse. Eddig 242-en végezték el a főiskolát és kapták meg a felsőfokú képesítést. Bajcsi Ildikó, a főiskola tanulmányi igazgatója köszöntötte a ballagókat, jelezve, a következő tanévtől bővül a képzés skálája: a nappali tanító- és óvodapedagógus-képzés kiegészül a távoktatási formával.  /Iochom István: Elballagtak a tanítóképzős főiskolások. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 8./

Kulturális központként tartható számon a Kolozsvár Társaság új székhelye, amely néhány hónapja a Főtér 22. szám alatt található, és ahol immár négy állandó kiállítás is látható. Az a cél, hogy a Kolozsvár Társaság fontos szerepet töltsön be az itt élő magyarság társadalmi és kulturális életében, mondta el Kántor Lajos. Jó úton halad a Sétatéren felállítandó 56-os emlékmű engedélyeztetése, esély van rá, hogy a városi tanács, illetve a polgármesteri hivatal illetékesei ne emeljenek kifogást az emlékmű felállítása ellen. Az állandó kiállítások: Cs. Szabó László és Kolozsvár; Erdélyi Magyar Írók (Paulovics László sorozatának bemutatása); Cseh Gusztáv grafikái (Hatvan főember, Jeles házak) és Kalotaszeg a festészetben címmel. Ökumenikus lelkésztalálkozóra is sor került, Vetési László szervezésében. /Köllő Katalin: Pillanatkép a Kolozsvár Társaságról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./

Megjelent egy könyv: Kalotaszeg és környéke. A könyvben Martonossy Magda írása /Kalotaszeg néprajzilag jelentősebb települései/ nem említi Mérát. Varga György kiállt szülőfaluja, Méra mellett, adatgazdag összefoglalójában bemutatta Mérát, mint kalotaszegi falut, tiltakozva azért, mert könyv 42 felsorolt falu között nem szerepeltette Mérát. Népviselete, népzenéje, néptáncai, hagyományai miatt Méra tekinthető az első „igazi” nádasmenti falunak. 2005 augusztusában három mérai tánccsoport (házasok, legények-leányok, gyermekek) lépett fel. A néptánc és népdalok megőrzését, ismertetését már több mint 15 éve felvállalta a Mérai Hagyományőrzők Egyesülete. A 2005-ben alakult Mérai Kankalin Egyesület célkitűzései között hasonló feladatok is szerepelnek. A Hagyományőrzők Egyesülete már több alkalommal megrendezte a Kalotaszegi Gyermek Néptánctalálkozót, tánccsoportjai részt vesznek hazai és külföldi rendezvényeken. A Kankalin Egyesület november óta minden pénteken táncházat működtet. Sokan megcsodálták már a mérai faragott kapukat, utcaajtókat. Mérában is élnek még a hagyományos népszokások. Karácsonykor ötödszörre rendezték meg a Nádasmenti Református Kórustalálkozót a mérai templomban. A mérai jellegzetességek között van a bivalytenyésztés. Kolozsvár piacain még lehet találkozni tejterméket árusító mérai asszonyokkal. Látványosság a juhmérés, melyet minden év Szent György napjához (április 24.) legközelebb eső szombaton-vasárnap rendeznek meg. Méra Kolozsvártól 12 km-re fekszik, a falunak jelenleg 1450 lakosa van, az utolsó népszámlálás szerint az összlakosság 80%-a magyar, 20%-a cigány és román. A lakosság közel 90%-a református. Iskolája 1728 óta van Mérának. A Nádasmente egyetlen kizárólag magyar nyelvű I–VIII. osztályos iskolájában jelenleg 120 mérai és 3 türei gyermek tanul. A Jagamas János Művelődési Otthont a helyi református egyházközség gondozza. /Varga György: Amibe nem fér bele Méra. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./

Sorin Mitu történész, kolozsvári egyetemi tanár legújabb könyvében /Transilvania mea (Az én Erdélyem), Polirom Kiadó, Iasi/ részrehajlás nélkül, csak írott forrásokra támaszkodva, azt bizonyítja, hogy Erdély azoké, akik lakják, ahogy őseik is együtt éltek e tájakon. A Barátok és ellenségek című fejezet példákkal mutatja be, románok és magyarok hogyan vélekedtek egymásról a múltban. A román és magyar nemzetkép-kutatásnak hatalmas irodalma van, a szerző állításait Makkai László, Köpeczi Béla, Lucian Boia, Alina Mungiu, Mitu Melinda, Makó Mária, Miskolczy Ambrus, Magyari-Vincze Enikő és mások munkáira alapozza. Bemutatta, hogy a sovinizmus mérge nem erdélyi találmány, hanem jelen van egész Európa múltjában: török és görög, orosz és lengyel, német és francia, angol és ír épp úgy szapulta egymást az idők folyamán, mint román és magyar. A maga idején magyargyűlöletben senki sem múlta felül Alexandru Papiu-Ilariant (Marosvásárhelyen líceum viseli nevét). A mai Vatra Romaneasca egyesület ideológiája alighanem az ő munkáiból ihletődött, ugyanis ilyeneket írt le: igazi román hazafi csak magyarellenes lehet; a magyarok barbárságának az az oka, hogy jövevények Erdélyben, tehát nem európaiak, mint a románok, hanem mongol leszármazottak, míg a románokban tiszta római vér csörgedez. Az 1830-as években, tehát béke idején magyar szerzők műveiben a románok barbár jövevények voltak, akik juhaikkal a Balkán-félszigetről szivárogtak be Erdélybe, hogy itt a magyarok európai civilizációjának jótéteményeiben részesüljenek. Dóczy József 1830-ban egy bécsi tanulmányában megállapította, hogy a vlachok lusták, babonásak, műveletlenek. 1848 tavaszán, amikor a Habsburg-ház ellen szükség volna az erdélyi románok segítségére, Pálffy Albert a Márczius Tizenötödike hasábjain már így lelkesedett a románokért: „Csendes, békés, szelíd, hálás nép... Zöme a hegyekben él, a magyarság iránt semmifajta ellenséges érzelmeket nem táplál.” /Barabás István: Egymásra mutatva. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

A hét végén tartották a fiatal néprajzkutatók III. szemináriumát Zabolán, a Csángó Csűrben. A fiatal néprajzosok elsősorban a moldvai csángómagyarok életvitelének tanulmányozására figyelnek, különös tekintettel a csángók tárgyi és szellemi néprajzára. A rendezvényen bemutatták dr. Zakariás Erzsébet Csángó hétköznapok /Koinónia Könyvkiadó, Kolozsvár/ című könyvét. A csángó kutatási vonulatot erősítette a moldvai tanulmányút, valamint az, hogy a kutatók – doktoranduszok, egyetemi hallgatók – egy része hosszabb ideig Moldvában marad. A dr. Pozsony Ferenc szervezésében lebonyolított rendezvény programjában több székelyföldi néprajzi téma is szerepelt. A népviselet néprajzi kutatásának problémáiról Szőcs Levente, a háromszéki csempekészítő központokról Szőcsné Gazda Enikő, Folklorizmus­jelenségek a modern háztartásban egy korondi példán címmel Miklós Zoltán, ,,Székely” falukapuk Háromszéken címmel Kinda István értekezett. /(sylvester): Fiatal néprajzosok a Csángó Csűrben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 10./

Közlekedési balesetben váratlanul elhunyt Balló Áron /Kolozsvár, 1967. nov. 23. – Kolozsvár, 2006. júl. 7./, a Szabadság 38 éves főszerkesztője. Balló Áron a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar és angol irodalom szakán szerzett diplomát 1993-ban. Újságíróként már 1987-től dolgozott, az Echinox című kolozsvári diáklap magyar oldalainak szerkesztőjeként. 1990 tavaszán került a Szabadsághoz, ahol előbb riporteri, majd szerkesztői állást töltött be. 1990 és 1995 között a Kolozsvári Rádió magyar adása Diákperiszkóp című műsorát szerkesztette. 1995–1998 között a Szabadság főszerkesztő-helyettese, azóta a napilap főszerkesztője volt. Ugyancsak 1998 óta a lapot kiadó kereskedelmi társaság tulajdonosának, a Minerva Művelődési Egyesületnek az elnöke volt, s az utóbbi két esztendőben a Romániai Magyar Lapkiadók Egyesületét is elnöki minőségben vezette. A lap folyamatos korszerűsítésére törekedett, s arra, hogy az újság híven tükrözze az erdélyi magyarság életének fontos történéseit. Felkarolta a fiatal újságírókat, s ezáltal jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a szerkesztőség átlagos életkora 30 év alá csökkent. Egyik fő tevékenysége az olvasókkal való állandó kapcsolattartás és párbeszéd volt. Külföldi tanulmányutakat tett az Egyesült Államoktól Nagy-Britanniáig. /Balló Áron 1967–2006. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

A tordai csatában, valamint a kolozsbósi alagútnál 1944-ben életüket vesztett, és Kolozs határában eltemetett magyar katonák emlékét őrzi a július 8-án Kolozson leleplezett emlékmű. Az unitárius egyház templomkertjében elhelyezett emlékművet a helyi unitárius közösség és a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) állította a hősi halált halt honvédek tiszteletére. „Nem ünnepelni jöttünk ide, hanem kegyelettételre, adósságot törleszteni azokkal szemben, akik a magyar történelem vérzivataraiban kötelességnek tekintették katonai esküjüket, és a hon érdekében a legtöbbet, az életüket adták” – jelentette ki Pataky József, a THHB elnöke ünnepi beszédében. Hangsúlyozta: hatvankét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megadassék a végtisztesség annak a negyvenhat honvédnak, akinek a nevét a leleplezett emlékmű márványtáblája őriz. Pataky József emlékeztetett arra, hogy az általa vezetett bizottságnak nyolc év alatt negyvennél több helységben több mint ezerötszáz magyar hősi halott eltemetési helyét, illetve nevét sikerült azonosítania. Számos településen emlékhelyet, emlékoszlopot, kopjafát, sírkertet alakítottak ki, ám mindez valójában csak ott volt lehetséges, ahol lelkes, áldozatkész és a múltat tisztelő támogatókra találtak. Tavaly Torockószentgyörgyön, Magyarszováton, valamint Alsó- és Felsőszentmihályon avattak a kolozsihoz hasonló emlékművet. A következő állomás Nagyenyed lesz, ahol a tervek szerint október 29-én állítanak emléket az ottani volt lágerben elhunyt magyar hadifoglyoknak. A bizottság elnöke arra kérte az eseményen jelenlévő dr. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzult, és a kérdésben illetékes hivatalosságokat: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy mielőbb létrejöjjön Románia és Magyarország között az államközi egyezmény a hadisírok gondozásáról. Farkas Dénes kolozsi unitárius esperes-lelkész saját kezével ásta meg az emlékmű alapját, és vállalta annak megtervezését és kivitelezését. Az ünnepségen külön köszönetet mondott Szabó Klári és Kun Zsuzsi néninek azért, hogy évtizedeken keresztül ápolták és gondozták a Kolozson elhantolt katonák sírját. Az eseményen jelen lévő Szabó Árpád unitárius püspök mondotta, az ünnepségnek akkor van értelme, ha a honvédek halálának üzenete eljut a szívekbe, és tenni fogunk valamit azért az életért, amelyért ők meghaltak. /P. A. M.: Második világháborús emlékművet avattak Kolozson. Hatvankét év után megadatott végtisztesség. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

Július 8-án Kolozsváron, a Barabás Miklós Céh (BMC) Farkas utcai székhelyén Németh Júlia műkritikus, a BMC alelnöke ismerősök és barátok jelenlétében születésnapja alkalmából köszöntötte Soó Zöld Margit festő- és grafikusművészt. A falakon a közelmúltban született alkotásai sorakoztak. Szabó Márta, a céh ügyvezető elnöke nyújtotta át a születésnapi csokrot a művésznőnek, majd Egyed Emese felolvasta a helyszínen született alkalmi köszöntő versét. /Köllő Katalin: Milyen tájakra vinnél, mondd? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

Cs. Gyimesi Éva emlékeztetett, a Babes–Bolyain 5500 magyar hallgatót tartanak számon. Egy 1993-as adathoz képest (800 fő volt a magyarul tanulók száma) a létszám közel meghétszereződött, s ha az egykori Bolyain évente tanulók számával (1200–1500) összevetjük, akkor ez a mai létszám annak több mint háromszorosa. A napokban megjelent felvételi tájékoztató szerint a 103 szakosodási lehetőségen belül 58 magyar nyelvű tanulmányi ágazat van meghirdetve, de nem közlik, milyen mértékben biztosított a magyar tanszékrészlegeken a diszciplínák megfelelő szakemberekkel történő lefedése. A jelenleg magyarul tanuló diákok létszáma, ha a Babes–Bolyain kívül a Partiumi Keresztény Egyetemet, a Sapientiát, a teológiai karokat, a színész- és orvosképzést és a bukaresti hungarológia szakot stb. is egybevesszük, huszonháromezer, tehát nagy tömegű értelmiségi utánpótlás létezik. Azonban a nyilvánosságban ez a magyar diákság nem látszik eléggé. Ehhez képest a két világháború közötti fiatal egyetemista értelmiség sokkal artikuláltabban jelenítette meg érdekeit (Venczel József és mások). A problémákra rákérdező diákot (Száfta Szendét) a Szabadságban rögtön valamely beszervezés, manipuláció, rosszindulatú politikai szándék eszközének tekintik. A diákok esélyegyenlőségének feltétele a jó könyvtárak, laboratóriumok, egyetemi jegyzetek, internet-hozzáférés kellő mennyiségének biztosítása (lenne), különösen ma, a tömegoktatás korszakában. A mai romániai egyetemekre – és ezen belül a magyar tagozatokra is – az eltömegesedés jellemző. A nagy csoportlétszám, a megfelelő infrastruktúra és az egyetemi jegyzetek hiánya miatt kinek-kinek személyesen kell megtalálnia a módját, hogy a minőséget ne sodorja el teljesen a mennyiség uralma. A bukaresti román sajtóban, különösen a 22 címűben, hónapok óta a felsőoktatás eltömegesedése és a minőségbiztosítás (akkreditáció) az egyik legfőbb téma. A romániai akkreditációról a magyar oktatói testület körében sem igen folyik párbeszéd. A kolozsvári egyetem magyar oktatóinak egyik utolsó fórumán Cs. Gyimesi Éva két megfontolandó szempontra hívta föl a figyelmet. Az egyik szerint a viták helyett vegyék a közös célt vegyék figyelembe: a hallgatók szakmailag hatékony képzését. A másik: vonják be azokat az egyetemi tanárokat is, akik az egykori Bolyai diákjai, majd tanárai voltak, és van néhány évtizednyi tapasztalatuk a tanszékszervezésben. Ezekről javaslatairól azt írta az Erdélyi Naplóban egy váradi újságíró, hogy Cs. Gyimesi Éva „ezúttal két értelmetlen mondatra ragadtatta magát”. A budapesti Felsőoktatási Kutatóintézet munkacsoportja, élén Kozma Tamással, a tavalyi kézikönyv után (Kisebbségi oktatás Közép-Európában. Új Mandátum Könyvkiadó, 2005.), amely a romániai magyar felsőoktatás intézményei közül csupán a Partiumi Keresztény Egyetem képzési struktúráját tárgyalta alaposan, belehelyezve a romániai kisebbségi oktatás szerkezetébe (Szűcs István tanulmánya), idén kiadtak egy másik könyvet: Felsőoktatási akkreditáció Közép-Európában, Kozma Tamás és Rébay Magdolna szerkesztésében (Új Mandátum Könyvkiadó, 2006.). Megállapítható, hogy Romániában tekintélyelvű, bezárkózó, a diákok véleményszabadságát kizáró oktatási struktúra dominál. /Cs. Gyimesi Éva: Mértékbiztosító. Az egyetemi akkreditációról. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), júl. 11./

Kolozsvár, Brassó és Kovászna után Sepsiszentgyörgy evangélikus templomában is felcsendült Kovács László Attila kolozsvári lelkész új opera-oratóriuma, a Kő-kantáta. Az operaszerzőként is ismert Kovács László Attila az oratóriumot választotta mondanivalója keretéül. A Kő-kantáta egy többtételes, szóló énekhangokra, kórusra és zenekarra komponált nagyszabású zenemű. /Kisgyörgy Réka: A Kő-kantáta Sepsiszentgyörgyön. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Gedeon Zoltán kolozsvári festő- és grafikusművész alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten. /Gedeon Zoltán-tárlat Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

„Ahol csend van, ott nem mozdul semmi” – foglalta össze a kolozsvári Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) idei akciótervének lényegét Bodó Barna egyetemi docens, a bizottság elnöke a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezetének rendezésében megtartott sepsiszentgyörgyi lakossági fórumon. Bodó eredménynek könyvelte el Markó Béla RMDSZ-elnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kézjegyének szereplését a BKB márciusi nyilatkozata végén. Hantz Lám Péter egyetemi adjunktus, a bizottság alelnöke elmondta, hogy a területi autonómia, a magyar nyelvű egyetem, valamint a kulturális autonómia elérése érdekében októberben tüntetéssorozatot szerveznek Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Csíkszeredában, „esetleg Székelyudvarhelyen”. Hantz szerint azért van szükség a tömegmegmozdulásokra, mert Brüsszelnek érdeke, hogy csend honoljon Romániában, Erdélyben. Egy hónappal később kisebbségügyi felsőoktatási konferenciát szervez a BKB több európai nemzeti kisebbség képviselőinek részvételével, és folytatja a nemzetközi figyelemfelkeltő akcióit vezető tudósoknak és a Babes-Bolyai Tudományegyetem egykori diplomásainak címzett levelek révén. Kártérítést követelve készül perbe hívni a BKB az Élet és Irodalom magyarországi hetilapot, mert azzal vádolta őket a lapban Cs. Gyimesi Éva, hogy a bizottság korifeusai „szakmailag inkompetens ágensek” lennének. A sepsiszéki MPSZ Wass Albert-díjjal jutalmazta Bodó Barnát, Hantz Lám Pétert, valamint a BKB másik alelnökét, Kovács Lehelt a Bolyai egyetem visszaállítása érdekében végzett tevékenységükért. /Domokos Péter: Tüntetésekre készül a BKB. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) már hat éve foglalkoznak magiszteri képzés szintjén a nemek tanulmányozásával, azaz a nők és a férfiak közti kapcsolatok alakulásával, a társadalomnak e témakörhöz való viszonyulásával. Eddig egyéves volt a képzés, de a tervek szerint 2007 őszétől négy féléves magiszteri képzéssé bővülhet. A Kolozsvárott július 11-én lezajlott nemzetközi konferencia keretében angliai, közép-európai és hazai egyetemek képviselői nyilatkoztak e témakörben. A konferencia főszervezője, Magyari-Vincze Enikő, a BBTE Európai Tanulmányok Karának egyetemi tanára elmondta: az eddig meghirdetett hét tandíjmentes helyre mindig óriási volt az érdeklődés. Az oktatás angol és román nyelven folyt, de a továbbiakban igyekeznek rátérni a teljes angol nyelvű oktatásra. Barát Erzsébet, a Közép-Európai Egyetem budapesti tanára előadásában kitért arra, hogy a rendszerváltást követően Magyarországon a szólásszabadság jogán a médiákban különböző pejoratív jelentést tulajdonítottak a feminizmusnak, szerinte ez is a gyűlöletbeszéd egyik megnyilvánulási formája. /Nagy-Hintós Diana: Konferencia a nemek közti különbségekről, egyenlőtlenségekről. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem vezetősége tiltakozik a tanügyi tárca egyik döntése miatt, amellyel – szerintük szakmailag indokolatlan módon – neveztek ki személyeket az előadótanári és professzori címeket adományozó bizottságba. A szenátus közleménye szerint 1989 óta először történik meg az, hogy politikailag befolyásolnak egy szakmai testületet, megengedhetetlen módon megkerülik a valódi szaktekintélyeket. /Tiltakozik a BBTE szenátusa. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

21,6 millió volt Románia lakosságának lélekszáma 2006. január elsején, ezen belül a magyarok aránya 6,6 százalék – derült ki az Országos Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozott adataiból.  A 2002-es népszámlálás adatait felidézve közlik, hogy a románok 19,4 milliót tesznek ki, azaz az összlakosság 89,5 százalékát. A nemzeti kisebbségek aránya 10,5 százalék, összlétszámuk 2,3 millió. A legnépesebb nemzeti kisebbségi közösséget Romániában a magyarság alkotja 6,6 százalékkal, létszáma 1 431 800. Második helyen a romák állnak 2,5 százalékkal (535 100). Őket követik a német ajkú­ak, 0,3 százalékot alkotva (59 800). Az összes többi nemzeti kisebbség az or­szág lakosságának 1,1 szá­zalékát teszi ki. Vallási megoszlás szempontjából a romániai lakosság több mint 80 százaléka ortodox, utánuk következnek a római katolikusok és a reformátusok. A lakosságnak több mint fele (55,2 százalék) városon él. Bukarestben 1 930 390 ember él. Bukarest után a legnépesebb városok: Konstanca (306 200), Iasi (306 000), Temesvár (303 200), Craiova (299 200) és Kolozsvár (297 600).  /Másfél millió alatt a magyarság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

Az utóbbi időben egyre többen szorgalmazzák annak a törvénynek az elfogadását, amely sajátosan szabályozná a görög katolikus egyháztól elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását. Ez az ortodoxia államvallásként való megtartását szolgálná. A törvény tervezete már elkészült, két konzervatív párti szenátor – Nicolae Popa és Dan Voiculescu – nyújtotta be a szenátusba márciusban. A szenátus ezt nagy többséggel elutasította, végső döntést azonban a képviselőház hoz. A konzervatív párti tervezet abból indul ki, hogy az ortodox egyház óriási igazságtalanság áldozata. A görög katolikus egyház ugyanis a rendszerváltás után nem kevesebb mint százötven templomot szerzett vissza. A kommunista rezsim 1948-ban elkobozta, majd az ortodox egyháznak adta a görög katolikus egyház vagyonát. Ha a tavaly elfogadott restitúciós jogszabályt maradéktalanul alkalmazzák, az ortodox egyház körülbelül kétezer (!) templomot veszíthet el, ezekkel együtt pedig a parókiákat, valamint a föld- és erdőterületeket is. Az ortodox egyház ezért igyekszik meggátolni a visszaszolgáltatást. A benyújtott tervezet bevezette az „arányosság elvének” fogalmát: a templomokat és a hozzájuk tartozó ingatlanokat a hívek számának függvényében osztanák el a két felekezet között. A görög katolikus egyház ezt ellenzi. Egyrészt nem tartják mérvadónak a népszámlálás adatait, amelyek szerint 190 ezerre tehető a görög katolikus hívek száma. Másrészt arra hivatkoznak, hogy az alkotmány szerint a törvény előtt mindenki egyenlő és a tulajdonjog szent. Az ortodox egyház szerint 1948-ban az állam nem követett el igazságtalanságot a görög katolikusokkal szemben, ellenkezőleg: igazságot szolgáltatott. A többségi tudat szerint ugyanis a tizennyolcadik század elején az ortodoxok egy része a Habsburg Monarchia nyomására ismerte el a pápa fennhatóságát, és a születő egyházba úgymond magukkal vitték az ortodox egyház vagyonát is. Az ortodox egyház nemcsak nem jogbitorló, hanem kárpótlásra tarthat igényt. Bartolomeu Anania kolozsvári ortodox érsek javaslatára az erdélyi püspökök zsinata határozatot fogadott el, amely nyíltan megfenyegette a pártokat: ha a törvény elbukik, az ortodox egyház újragondolja politikai függetlenségét. /Szőcs Levente: Harc az ortodox hegemóniáért. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Immár ötödik éve rendezi meg Miskolc városa a Bartók Béla nevével fémjelzett Nyári Nemzetközi Operafesztivált. Fellépett kolozsvári Magyar Opera is Kodály Zoltán Székely fonójával. A karigazgató Kulcsár Szabolcs, díszlet-jelmeztervező Witlinger Margit, koreográfus Juhász Anikó volt, karmester Hary Béla, a rendezés Demény Attila munkája. Az előadást a társulat megismételte Sátoraljaújhelyen. /Laskay Adrienne: „Bartók + Verismo 2006” Miskolci Nemzetközi Operafesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Új folyóirat jelent meg ME.dok címen, Média – Történet – Kommunikáció alcímen Kolozsváron. Első, júniusi számában Cseke Péter főszerkesztő Beköszöntő című írásában jelezte, médiatudományi szakfolyóiratot indítanak. „Az önálló Médiatudományi Tanszék kiépítésének reménységével. Egy majdani Sajtótudományi Kutatóközpont megteremtésének igényével.” A kiadvány egyik szerkesztője, Botházi Mária elmondta: A ME.dok című médiatudományi folyóiratot a BBTE újságíró szakának doktorandusai hozták létre a kutatómunkát irányító Cseke Péter professzor segítségével. A szakon működő Medea Egyesület szakkollégiumának kiadványa várhatóan egy tanévben kétszer jelenik majd meg. Céljuk a jelenkori romániai magyar újságírás helyzetének feltérképezése, a sajtótörténeti kutatások bemutatása. Az Aula rovat egy elismert professzor, médiaszemélyiség aktuális jelenségeket magyarázó előadásának szövegét hozza, a Szóközök a kommunikáció problémáira reflektál, a ME.diárium sajtótörténeti írásokat közöl, a Kamera a vizuális világot vizsgálja, a ME.teória a médiaelméleté, a Hátlap a legújabb, sajtóval, kommunikációval, médiával kapcsolatos kiadványokat recenzálja. A ME.dok szerkesztőbizottsága: Bernáth László (Budapest), Bodor Pál (Budapest), Marian Petcu (Bukarest), Reinhold Stipsits (Bécs), Szabó Zsolt (Kolozsvár), Tudor Vlad (USA). Főszerkesztő: Cseke Péter. Szerkesztő: Botházi Mária, Győrffy Gábor. Olvasószerkesztő: Buzogány Klára. Borítóterv, tipográfia: Könczey Elemér. /Köllő Katalin: ME.dok – új sajtókiadvány a piacon. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./