Kolozsváron már néhány éve folyik Keszeg Vilmos vezetésével az írott populáris kultúra szövegeinek vizsgálata. A mostani kötet /Keszeg Vilmos: Egy Hir adás a’ Késő Maradékhoz. 17–20. századi erdélyi toronygombiratok, Mentor, Marosvásárhely, 2006/ szintén ebbe a kutatásba illeszkedik. A szerző az elmúlt 400 év protestáns toronygombiratait elemezte, illetve közzétette közel 500 oldalon. A szerző kutatást végzett a kolozsvári református és unitárius püspöki levéltárban, a nagyenyedi református gyűjtőlevéltárban, a kolozsvári akadémiai és Egyetemi Könyvtár, a marosvásárhelyi Teleki Téka unitárius és református kézirattárában, valamint számos parókia levéltárában. A kötet a kutatás során előkerült 59 toronygombirat betűhív átiratát közölte. /Vajda András: Keszeg Vilmos: Egy Hir adás a’ Késő Maradékhoz. 17–20. századi erdélyi toronygombiratok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

A jobboldali orientációjú Hír Tv-ben is érdekelt Inforg – Ingatlanforgalmazó és Gazdasági Tanácsadó – Rt. vásárolta fel a Krónika napilap kiadóját tulajdonló Hungarom Média Kft. 50%-át. A felvásárlás tényét július 12-én sajtótájékoztatón jelentette be Tóth István, az Inforg igazgatótanácsi tagja. A tájékoztató helyszíne az a kolozsvári irodaház volt, melynek első és második emeletén a Krónika napilap szerkesztősége működik két hete, Az 1999-ben kétmillió dollárral alapított erdélyi kiadóban a magyarországi tulajdonos cégnek 82%-a van. A napilap újbóli piacra dobása 600 ezer eurójába kerül a Nagy Elek-féle Vegyépszerhez köthető ingatlanpiaci befektetőnek. Tóth István azt is közölte, a Hungarom Kft. fennmaradó 50%-át a Rockefeller Ltd. nevű vállalat birtokolja, melynek képviselője továbbra is a régi tulajdonos, Nagy Szabolcs, magyarországi üzletember. A napilapot jelenleg 10 ezer példányban nyomják, ennek 60%-a a Székelyföldön kel el, és szintén 60%-os a vidéki olvasók aránya. Az Inforg Rt. az erdélyi származású mérnök, Nagy Elek Vegyépszer-tulajdonos érdekeltségi körébe tartozik. Nagy Elek – Méhes György kolozsvári regény- és drámaíró fia – nyolcmilliárd forintos vagyonával 2002-ben Magyarország hetedik leggazdagabb embere volt. /200 ezer eurós adósság – Hír TV tulajdonos cég vásárolta be magát a Krónikába. = Transindex.ro, júl. 12./

Szerették a váratlanul elhunyt Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét, ezt mutatják a meleg hangú emlékezések. „Bármikor láttam, örvendtem neki” – írta róla Wagner Csilla a Reggeli Újságban. Mindig a lapról, a munkáról beszélt. /Wagner Csilla: Hiány. = Reggeli Újság, július 12- átvette: Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ A Szilágyság /Zilah/ hetilap munkatársai is szeretettel emlékeznek Balló Áronra, aki napilapok közül elsőként ismerte fel a regionalitás jelentőségét, és neki köszönhető, hogy a Szabadság hasábjain a környező megyék mellett a Szilágyság is rendszeresen jelen van. A tudósítók, szerkesztők együttműködését soha nem rivalizálásként, inkább egymásnak nyújtott segítségként értékelte. /Szilágysági üzenet. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Horvát Éva Salzburgból írt, gyakran idézte műsoraiban a Szabadságot magas színvonala miatt. Balló Áronban a kolozsvári magyarság egy tartóoszlopát veszítette el. /Horvát Éva: Részvétlevél Salzburgból. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Nem feledjük, hogy a Balló Áron főszerkesztő és munkatársai által vezetett/szerkesztett kedves megyeközi közéleti napilap az évek során felvállalta a katolikus egyház működésével, hitéleti és szociális szolgálatával kapcsolatos tudósításokat, híreket is, ugyanakkor kiállt az egyházunkat és népünket érintő nehéz helyzetekben. Sajnos életében elmulasztotta mindezt megköszönni, ezért most, „post mortem” teszi meg, írta Fodor György. /Fodor György, a Romániai Szerzetesrendek és Kongregációk Legfőbb Elöljárói Konferenciájának titkára: Becsülettel és komoly munkával „építette” ezt a várost... = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./ Áron erejének teljében ment el közülünk, emlékezett Makkay József, több mint tíz évet dolgoztak együtt a kolozsvári Szabadság napilap szerkesztőségében, ebből legalább ötöt vezető beosztásban: ő főszerkesztőként, Makkay meg főszerkesztő-helyettesként. Szakmai, emberi és magánügyeiket is gyakorta egymással beszélték meg, jó kollégák és barátok voltak. Balló Áron kiváló újságíró és kiváló lapszerkesztő volt. Egyenes, igaz ember, aki a BBC-féle objektív, mértéktartó újságírás elkötelezettjeként egyengette a fiatal újságíró-kollégák szakmai előrehaladását. /Makkay József (Erdélyi Napló, július 11.): Búcsú Balló Árontól. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

Mary Collins, a 26. Csíkszeredai Régizene Fesztivál előkészítésének hónapjai alatt rendszeresen Romániába látogató brit koreográfus művészi alázatának jele, hogy nem saját maga köré épített fel egy előadást, hanem a Collegio Stravagante és a Passamezzo együttesek tagjait bevonva, mozgásművészeti szempontból alkalmassá és képzetté tette őket egy ilyen bonyolult előadásmód egységessé és színpadképessé tételére. Csíkszeredában Barta Tibor kolozsvári származású, jelenleg Magyarországon élő orgonista (idegsebész) vitaindítót tartott az orgonák sorsáról. Barta 1970-től kezdve folyamatosan járja a Székelyföldet, hogy megismerhesse az itt található, még működőképes orgonákat. Leszögezte: az utóbbi időben Erdély-szerte is megjelentek az orgonaépítők-restaurátorok, a szakma fellendülőben van, és növekvő népszerűségnek örvend az egyházzenészek és kántorok között is. /Orgonavésszel küzdő régizene. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./ Július 12-én a Régizene-fesztivál keretein belül fellépett a kolozsvári Passamezzo Historikus Együttes. A reneszánsz táncjátékot előadó Passamezzo Historikus Együttes kolozsvári táncosok és zenészek kezdeményezésével jött létre. /Szász Enikő: Reneszánsz táncjáték és régizene. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 13./

A Budapesten tervezett második román-magyar együttes kormányülésen a román kormány olyan együttműködési megállapodás aláírását reméli, amely az észak-erdélyi autópályának a magyarországi úthálózathoz való csatolásáról szól – jelentette be július 13-án Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. A kormányfő a Kolozsvár melletti Tordaszentlászlón tett rövid látogatást, megszemlélte az észak-erdélyi autópályát kivitelező amerikai Bechtel cég építőtelepét. A munkálatok folytatását nemrég kezdték el, így jelenleg az építőtelepen nincs sok változás Tariceanu elődje, Adrian Nastase 2004-es látogatásához képest. Tariceanu emlékeztetett: azért látogatott el a Bechtel építőtelepére, mert az általa vezetett kabinet az elsőbbséget élvező területek közé sorolta a romániai infrastruktúra fejlesztését. /B. T.: Kormányfői látogatás az észak-erdélyi autópályánál. Megállapodást akar Tariceanu Budapesttel. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Azon vesszük észre magunkat, hogy néhány év elteltével kiürülnek falvaink, bezárnak iskoláink, omladoznak a templomaink, és lassan az sincs, akinek köszönni az utcán: kicserélődött a környezetünk, idegenné vált, lakásnyira zsugorodott az otthonunk. Két-három emberöltőnyi időről van szó, írta Demeter J. Ildikó. A legfrissebb statisztika 1,4 millió magyarról tud. A kilencvenes évek elején 1,7 millió volt a hivatalos adat, aminél mindig kicsit többet kellett számítani a valós képhez. Az 1922-es hivatalos adatok szerint Románia lakosságának 26 százaléka tartozott valamilyen kisebbséghez – megbízható történészek szerint azonban ennél is nagyobb, mintegy egyharmados, azaz bő 30 százalékos arányban éltek itt magyar, német, zsidó, rutén, ukrán, orosz, bolgár, cigány és egyéb nemzetiségűek. És ekkor a már korábban idecsatolt Dobrudzsa román ajkú lakossága az 1880-as 28 százalékhoz képest 65-re nőtt! (Ma pedig meghaladja a 91 százalékot.) A magyarság arányát a húszas évek Romániájában – tehát az impériumváltás miatt elmenekültek több százezres érvágása után – még 10 százalék fölöttre becsülték: 85 év alatt ez 6,6-ra csökkent. A nagyobb erdélyi városokat már elveszítettük: Temesvár a harmincas, Brassó az ötvenes években volt nagyjából azonos mértékben (30–30 százalékban) magyarok, románok és német ajkúak által lakott (ma egyikben sem érik el a 10 százalékot). Kolozsváron a tízes évek 80 százalékáról mára 20 alá csökkent a magyarság aránya, Marosvásárhely vékony magyar többsége a legutóbbi helyhatósági választásokon bizonyult kevésnek. Hogy a valamikori színmagyar, ma negyedrészt román Sepsiszentgyörgyről most ne is beszéljünk. A harmincas években még közel 800 000 lelket számláló szász és sváb közösség (akkori hivatalos adatok szerint 4,6 százalék) mára hatvanezresre apadt, s 0,3 százalékot tesz ki; a 650 000-es rutén és ukrán (3,6%), az 520 000-es zsidóság (2,9%), a 450 000-es orosz (2,5%) és 365 000-es bolgár (2%) lakosság pedig mára összesen 1,1 százalékra olvadt. /Demeter J. Ildikó: A kisebbségek jobban fogynak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Nyolc helyszínen összesen harminckét tanfolyamot szervez idén a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége a Bolyai Nyári Akadémia keretében. Az első tanfolyamok – az óvónőké és a tanítóké, valamint a római katolikus vallástanároké már lezajlottak. Idén 1200 jelentkezőből kellett kiválasztani azt a 725 főt, akik részt vehetnek a tanfolyamokon. Vajdaságból 55, Felvidékről 69 pedagógus jelentkezését fogadták el. Kárpátaljáról a magas vízumköltségek miatt idén sem jöhetett senki. A szervezők 147 előadót várnak. Új helyszínt jelent Kolozsvár, ahol magyartanárok számára tartják az anyanyelvápolók tanfolyamát. A földrajztanárok idén Nagybányán találkoznak, a magyar nyelv fakultatív oktatását végzők számára pedig Temesváron szerveznek tanfolyamot. Szintén újdonság a népzene és néptánc tanfolyam, amelyet az RMPSZ a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttessel közösen szervez. A Bolyai Nyári Akadémia – a más szülőföldi továbbképzőktől eltérően – kapott támogatást Budapesttől, az Oktatási Minisztériumtól. A keret ismét szűkült: míg tavaly 18 millió forintból gazdálkodhattak, idén csak 15,3 millió jutott erre a célra. A hallgatókat az útiköltségen kívül 30 lejes hozzájárulás is terheli. kevés pénz miatt a rendezvényt fogadó iskolák, intézmények jövedelemre nem számíthatnak, önköltségi áron adnak szállást és kosztot a résztvevőknek. Az eddigi évekhez hasonlóan a román Kisebbségi Minisztérium Interetnikus Kapcsolatok Hivatala is támogatja a továbbképzőt, azonban a kért 500 millió lejből csak 200 milliót biztosítanak. Ez a tavalyelőtti összegnek felel meg. /Takács Éva: Bolyai Nyári Akadémia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 14./

Kolozsváron anyagi támogatás hiányában bezárták fogyatékos gyermekek fejlesztésével foglalkozó Bethánia Gyógyterápiás Napközi Otthont. Július elsején lett volna az otthon működésének 14. évfordulója. Ez az otthon főként mozgássérült gyermekek fejlesztésére jött létre, a holland PCK (Protestáns Keresztény Gyermekmisszió) anyagi támogatásával. A támogatást 5 évre ígérték, azzal a reménnyel, hogy az állam fokozatosan átvállalja majd a szociális intézmények fenntartását. Idővel a mozgássérült gyermekek mellé felvettek értelmi fogyatékos, beszédhibás, autisztikus, krónikus betegségekben szenvedő és hátrányos helyzetű családok gyermekeit is, mivel magyar anyanyelvű, óvodás korú gyermekek számára más intézmény nem volt, és ma sincs. Az évek folyamán az intézet munkatársai képzésben részesültek, a fejlesztés egyre szakszerűbb lett. 1996-ban megépült az intézet új székhelye, az épület 60 gyermek befogadására volt alkalmas. A szakemberek – orvos, orvosi asszisztens, gyógytornász, gyógypedagógus, logopédus, pszichológus, szociális munkás és óvónő – heti közös megbeszélések során együtt dolgozták ki valamennyi gyermek terápiás fejlesztési tervét. 1997-ben ünnepelte a Bethánia fennállásának és működésének 5 éves évfordulóját. Elindult és évi háromszori rendszerességgel jelent meg az óvoda lapja, a Rügyecske. Az anyagi támogatás idejét a holland intézmény, látva az itteni politikai és gazdasági helyzetet, meghosszabbította. 1998–2001 között az óvodai tevékenység kibővült egy korai fejlesztési programmal is. 2003-ban az intézet megkapta a tanügyi akkreditációt és kezdett jó kapcsolat kiépülni a különböző hivatalos szervekkel is. 2004–2005-től a városháza által kiírt és megnyert pályázatból származó pénzből az intézet fedezni tudta a gyermekek étkeztetését és szállítását. A holland alapítvány bejelentette, hogy anyagi támogatását beszünteti. A gyerekek szétszóródnak különböző intézményekbe. A szakemberek új munkahelyet keresnek. /Egy elmaradt évforduló emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

Sepsiillyefalván táborozik idén 13. alkalommal a Kolozsváron megjelenő Napsugár gyermeklap. Tizenhárom pedagógus gondoskodik arról, hogy a jutalomtáborba Erdély minden részéből összesereglett gyermekek jól érezzék magukat. Zsigmond Emese, a Napsugár és Szivárvány főszerkesztője szerint a táborozás körülményei, a tábor céljai alig változtak, folytatni kívánják azt a lapban megkezdett nevelőmunkát.   A Napsugár jelenleg is tizennyolc megyében 40 000-es példányszámban kerül a gyermekek kezébe. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségével közösen szervezik a tábort. A Zilahon megtartott Magyar Nyelv Napjainak győztesei vannak itt, valamint a Kőrösi Csoma Sándor-verseny három legjobbja, a Kutykurutty általános műveltségi vetélkedő csíkszentdomokosi győztes csoportja és a nagyváradi mesevetélkedő legjobbjai. És még hét csapat az ország különböző tájairól, a Napsugár bélyeggyűjtő versenyének 2200 résztvevője közül a kisorsolt szerencsések.  /(simó): Napsugár a bástyák között. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 15./

1927-ben Kolozsváron a Főtér északkeleti részén földalatti illemhely építéséhez láttak. A munkálatok során négy középkori sírra bukkantak. A feltáráson dolgozó egyik régész szerint az egyikben talált S végű bronz hajpánt alapján XII. század végi, XIII. század eleji szász sírokról van szó. Valójában ezek XI. századi, XII. század eleji magyar sírok voltak /a szászokat V. István a tatárjárás után telepítette Kolozsvárra/. Az illemhely egykori földmunkái során sok régészeti emlék került napvilágra. Herepei János ezek egy részét, így az S-végű hajkarikákat is összegyűjtötte. Hitelesítő ásatásra csak 1943-ban került sor. Kezdeményezője László Gyula, a neves régész, megvalósítója Méri István volt. Ekkor 14 sírt tártak fel. Stefan Pascu szerint románok, beolvadófélben lévő szlávok sírjai, köztük talán magyarok is voltak. Véleményének szépséghibája, hogy háromban korhatározó S-végű hajkarikát, XI–XII. századi, jellegzetesen magyar női hajviselet-kelléket találtak – ezt a nemrég elhunyt régész, Petre Iambor is megerősítette. 1948-ban az ettől néhány m-rel nyugatra, 1969-ben néhány m-rel délre feltárt sírokból azonos leletek kerültek elő. A terület – az 1995-ben a Ferenc-rendi klastrommal szembeni ásatás leletei alapján is – az Óvárban akkor már létező Kolozsvár-csíra temetőjének része volt. A feltárás alapján a város e részén az első emberi település az újabb kőkorból való. Utána hiányzik a bronz- és a vaskor nyoma. A római réteg és a magyar temető között nem került elő közbeeső emlékanyag, bizonyítva, hogy a rómaiak kivonulása és a magyarság megjelenése között itt nem volt jelentősebb élet. A két réteg közti néhány tüzelésnyom az egykori római település romjai közti ideiglenes, népvándorlás kori meghúzódásra utal. Az Árpád-kori temető szintjétől fölfelé a rétegek töretlenül kimutatták a település, Kolozsvár folytonosságát. /Asztalos Lajos: Kora középkori sírok a Főtéren. Kolozsvár – közelről. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

Kolozsváron a BBTE keretében immár tizedik éve működik a katolikus teológiai kar, amely elsősorban vallástanárokat, de más szakos, hitük és egyházuk iránt elkötelezett tanárokat, értelmiségieket képez. Dr. Nóda Mózes, a teológiai kar tudományos titkára közölte, az egyetemi képzésben a bolognai rendszerre való áttérés változásokat hoz. A világi teológiai képzés eddig két szakos formában működött. A tavalyi évvel elkezdődött a bolognai rendszer szerinti képzés, ami három éves képzést jelent. Ehhez további két év tartozik: a magiszteri képzés, s ha valaki még tovább akar tanulni, három éves doktori képzésre van lehetősége. A négy teológiai kar továbbra is a kettős szakos képzési rendszert folytatja. Aki csak ezt a három évet végzi el, I–VIII. osztályban taníthat csupán. A magiszteri diplomát szerzettek taníthatnak felsőbb osztályokban. Idén a júliusi felvételire három szakpárosításra hirdetnek felvételt: teológia-történelem 10+5 hely, teológia-nyelvek (magyar, angol, német, francia) 13+10 hely, szociális teológia (teológia+szociális munkás) 20+10 hely. Van saját bentlakás, amelyben 26 lányt tudnak elhelyezni, s az egyetemi bentlakásokban a számukra fenntartott helyekkel együtt összesen ötven-hatvan diáknak tudnak bentlakást biztosítani. /Bodó Márta: Diákhívogató, avagy mi újság a római katolikus teológiai karon? = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 16./

Július 10–16-a között zajlott Kolozsváron a Nemzetközi Népzenei Tanács (International Council for Traditional Music – ICTM) Etnokoreológiai Szakosztályának konferenciája. A 24. alkalommal megszervezett tanácskozásra az ICTM és a Tranzit Alapítvány közös szervezésében került sor. Az egyhetes szimpózium alatt számos, a néptánckutatással kapcsolatos előadás hangzott el, sor került magyarfrátai, bonchidai és kidei kirándulásra, a konferencia végén pedig a szakosztály új elnököt választott. Könczei Csilla, a Tranzit Alapítvány vezetője, aki 1990 óta tagja a kutatócsoportunknak, munkatársaival együtt nagyszerűen megszervezte a konferenciát. Felföldi László néptánckutató, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese személyében mostantól új elnöke van az Etnokoreológiai Kutatócsoportnak. A négy évre szóló mandátum alatt tehát Budapestre vándorol a szakosztály „székhelye”. /Köllő Katalin: Néptánckutatók nemzetközi tanácskozása. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

Ismeretlen tettesek koszorúkat és virágcsokrokat loptak el Balló Áron, a Szabadság kolozsvári napilap július 14-én eltemetett néhai főszerkesztőjének sírjáról. A kolozsvári Házsongárdi temetőben gyakori a frissen hantolt sírok meggyalázása vagy a sírhantokról történő viráglopás. A tetteseket még soha nem sikerült kézre keríteni. /Debreczeni Hajnal: Meggyalázták Balló sírját. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./

Kolozsváron a Bulgakov Irodalmi Kávézóban megnyílt Bordy Margit festőművész kiállítása, aki most nemcsak képzőművészként, költőként is „vendégeskedett” a kávézóban. Katona Éva színművésznő tolmácsolta Bordy Margit verseit. /F. I.: Bordy Margit egyéni tárlata a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

Péter Miklós lelkész-professzor, a teológiai tudományok doktora, nagyváradi egyetemi tanár a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy gyermekkorát Sepsiszentgyörgyön töltötte, majd Nagyváradra költöztek. Otthon érzi magát Budapesten, ahol a lánya él, Nagyváradon, ahol most tanít és Kolozsváron, ahol állandó lakhelye van. Református lelkész lett, Kolozsváron végezte a teológiát. 1956-ban fekete szalagot tűzött ki, amiért 14 évi kényszermunkára ítélték. Szabadulása után, amikor jelentkezett a hátralévő, hatéves késéssel letett második lelkészképesítő vizsgára, egy tanára így fogadta: na, tekergett eleget, ezután ne tekeregjen! A börtönből szabadult lelkészeket az egyházban is gyanakvással fogadták. Papp László /Nagyvárad/ püspöksége alatt nem is lehetett másként. A börtön egy darab történelem is volt. A régi magyar arisztokrácia néhány képviselőjével ismerkedett meg. Elsősorban gróf Tisza Györggyel, aki kiváló ismerője volt a 20. század magyar történelmének, bel- és külpolitikájának. /Fábián Tibor: Egy darab történelem. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 18./

Dés főterén immár nyolc éve hónapról hónapra igen magas mércével mért képzőművészeti kiállítások helyszíne a Frézia Galéria. Most a Csapó Dup Réka – Darie Dup házaspár, a bukaresti művészeti akadémia tanárai állították ki munkáikat. Csapó Dup Réka kolozsvári születésű, Bukarestben a művészeti akadémián grafika szakon folytatta tanulmányait. Később a szobrászatra ment át. Számtalan ösztöndíj és díj nyertese Temesvártól Koppenhágáig. /Lukács Éva: Szobrászati kiállítás Désen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./

Két értékes hagyaték került a napokban a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tulajdonába. Fenichel Sámuel bukaresti útjának eredeti kézírásos naplóját, leveleket és más értékes dokumentumokat dr. Izsák Sámuel nyugalmazott orvosprofesszor adta át. Köztük volt: Magyar utazók a Duna-Tájon, Tanárky Gedeon és Fenichel Sámuel útleírásai, Lucidus Kiadó, Régi Kisebbségkutatás Könyvek sorozat. A szövegeket közölte, bevezette és jegyzetekkel ellátta Losoncy Tóth Árpád, Izsák Sámuel, Budapest 2006. Fuchs Herman, a Bolyai Egyetem egykori paleontológia tanárának Kolozsvár környékén gyűjtött kövületeit és szakkönyvtárának egy részét családja közösségi célokra ajánlotta fel. Fuchs Herman 1996-ban hunyt el. 1946-tól a Bolyai Egyetem tanársegéde, ahol rövid megszakítással, adjunktusként, majd előadó tanárként működött 1977-es nyugdíjba vonulásáig. Fő kutatási területe az őslénytan. 250 tanulmánya és írása jelent meg, több könyvnek társszerzője. /Bakó Botond: Régi és mai hagyatékok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Július 17-én Kolozsváron a Római Katolikus Szent Mihály Caritas szervezete összejövetelén Fábián Mária igazgató kérésére a résztvevők egy perces csenddel adóztak Balló Áron, a Szabadság fiatal, tragikus körülmények közt elhunyt főszerkesztője emlékének. Most Benkő Judit, a Kolozsvári Rádió magyar adása komolyzenei műsorainak szerkesztője, valamint Csomafáy Ferenc újságíró volt a vendégük. /Nagy-Hintós Diana: Zene hölgyeknek és uraknak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Július 16-án Kolozsváron a Farkas utcai református templomban megrendezett hangversenyen a marosvásárhelyi származású Verdes Zoltán – jelenleg a kolozsvári zeneakadémia hallgatója – lépett fel, akiről már pályakezdő fiatal művészként elmondható: kiváló előadói képességekkel rendelkezik. /N. H. D.: Egy figyelemre méltó Bartók-előadó. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Két és fél évi kitartó csapatmunka eredményeként tavaly megjelent Szívemhez nőtt falu címmel mind magyar, mind román nyelven Magyargyerőmonostor és Felsőmonostor monográfiája a kolozsvári Studia Könyvkiadó gondozásában, körülbelül ezer színes fényképpel. A Gicu Agenor Gansca mérnök, üzletember kezdeményezte könyv elkészítése érdekében alakított hatvanhat tagú csapatban szerzők, szerkesztők, dokumentátorok, levéltári kutatók, külső munkatársak voltak jelen. A kötet magyar változatában igen sok a helyesírási hiba, és tárgyi tévedések, fordítási melléfogások is előfordulnak. Az is zavaró, hogy több képaláírás román nyelvű maradt. Szükség lett volna alapos korrektori munkára. /Metz A. Márton: Egy „szívközeli” falumonográfia. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

Kolozsváron tanácskoztak július 18-án az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) további sorsáról – tájékoztatta a sajtót július 19-én Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. A megbeszélésre a régi-új magyar kormány egyes tervezett intézkedései adtak okot. Tőkés László utalt a budapesti Miniszterelnöki Hivatal határon túli ügyekkel megbízott szakállamtitkárának, Gémesi Ferencnek a nyilatkozatára, amely szerint a romániai magán-felsőoktatást továbbra is támogatják, de átvilágítják a Sapientia gazdálkodását, és csak a versenyképes szakok fejlesztését tartják kívánatosnak, ahol nem „diplomás munkanélkülieket” képeznek. Az egyházfők közös levélben fordultak a Sapientia kuratóriumához, ebben az eddigi támogatás fenntartását szorgalmazták. Tőkés püspök emlékeztetett rá, hogy a nagyváradi PKE volt 1989 után az első magyar egyházi magánegyetem, eddig 700 diplomást adott, küszöbön áll a szakmai testület által már két éve jóváhagyott három szak (vallástanári, szociális munkás és német nyelv) törvény általi akkreditálása, amelyet az intézmény akkreditálása követ. Itt mindig kínos pontossággal elszámoltak a kapott összegekkel, mindezek alapján kiérdemlik a további támogatást – fejtette ki a püspök. /(M. Zs.): A PKE megérdemli a további támogatást. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 20./ Nem tudjuk, mit takarhatnak azok a magyar kormánykörökből fölröppent, homályos megfogalmazások, amelyek a romániai magyar magánegyetemek további sorsával kapcsolatosak – szögezte le Tőkés László püspök július 19-én Nagyváradon. A történelmi egyházak püspökei levelet küldtek a Sapientia kuratóriumának, amely az Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem támogatását is felügyeli, amelyben felkérték, támogassa továbbra is a két felsőoktatási intézményt, emellett elismerésüket fejezték ki az eddig elért eredményekért. A püspök rámutatott, a Partiumi Egyetemnek sikerült lefednie egy hiányszakmát, itt indult be először a szociálismunkás-képzés. Emellett jelentős a hozzájárulásuk a tanító- és a zenetanárképzéshez is. Tőkés László reméli, hogy a magyar kormány nem lehetetleníti el az első romániai magyar magánegyetemet. A PKE akkreditációjának helyzetéről elmondta, ősszel várhatóan a parlament is megszavazza az akkreditációs tanács által már jóváhagyott három szak elismerését, és hamarosan várható a zenepedagógia és a menedzsment szak véglegesítése is. Az egyetemen idén összesen 150 hallgató végzett, közülük 87-en jelentkeztek vizsgára, ebből 86-an sikeresen államvizsgáztak. /Balogh Levente: Tőkés: a Partiumi Keresztény Egyetem nem termel munkanélkülieket. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

Bodó Barna írásbeli figyelmeztetését, Hantz Péter megrovását, illetve Kovács Lehel ellen az eljárás megszüntetését javasolta a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) etikai bizottsága. Az önálló Bolyai-egyetem visszaállítását szorgalmazó három magyar oktatót félretájékoztatással és a BBTE hírnevének rontása miatt vonták kérdőre. „Egyértelmű, hogy ki akartak rúgni bennünket állásunkból. Dacára annak, hogy csak aránylag enyhe büntetést róttak ki ránk, fellebbezni fogunk” -reagált Hantz Péter egyetemi lektor, a Bolyai Kezdeményező Bizottság keretében kifejtett munkájukat pedig folytatják. Az etikai bizottság elnöke, Liviu Pop jogi egyetemi tanár a Ziua című napilap szerint azt mondta, hogy a javaslat csak akkor emelkedik jogerőre, ha azt az egyetem szenátusa is elfogadja. Bodó Barna viszont jelezte: már kézhez kapták a BBTE rektora, Nicolae Bocsan által aláírt rendelkezést az ellenük hozott adminisztratív intézkedésekről. A rektor szerint a Bolyai Tudományegyetem visszaállítását követelő három magyar oktató félretájékoztatta a közvéleményt, ugyanakkor rontotta a BBTE hitelét. A rektora felrótta a három magyar oktatónak, hogy akadályozták a felsőfokú oktatási intézmény működését azzal, hogy az egyetem szenátusának magyar tagjait a testületből való kilépésre szólították fel. A rektor szerint a három magyar oktató igazolatlanul hiányzott, amikor külföldre utazott, Hantz pedig valótlanságot állít, amikor arról beszél, hogy a BBTE jogi karán egyetlen magyar oktató van állásban. A BBTE etikai bizottsága magyar tagjainak a távollétében július 4-én hallgatta meg a BKB három vezetőségi tagját. A magyar oktatók cáfolták azt az állítást, miszerint azt hirdették: a BKB-ben kifejtett munkájuk miatt nem haladhatnak előre az oktatói ranglétrán. Azt is tisztázták, hogy külföldi útjaikra minden esetben szabadidejükben utaztak. Hantz Péter az egyetem egyik kiadványával bizonyította, hogy a jogi karon valóban csak egy magyar oktató van. – Ez az egész arra irányult, hogy a Bolyai Egyetem visszaállításáért folytatott munkánkban az óvakodva ugyan, de mellettünk álló kollégákat megfélemlítsék. Nem adjuk fel – szögezte le Hantz Péter. Bodó Barna szerint a BBTE etikai bizottsága úgy járt el, mint a kommunizmus idején a koncepciós pereket tárgyaló bíróság: a meghallgatáson általa elmondottakból ugyanis kiragadtak részeket, és így az eredetitől egészen eltérő értelmet adtak az elmondottaknak. /A BKB vezetői nem hátrálnak meg. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

Jelenleg az ország negyedik legnagyobb magyar városa Sep­siszentgyörgy – Marosvásárhely, Kolozsvár és Nagyvárad után, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely és Csíkszereda előtt. A 70 000-es és 34 000-es lélekszámot felölelő skálán a maga 46 000 magyarjával számottevő koncentrációt képvisel a város. Vajon tudatában vagyunk-e a ténynek, s képesek voltunk-e azt összefogássá és hatalommá, erővé és befolyássá, kultúrává és pénzzé, munkahellyé és életlehetőséggé változtatni? – kérdezte a lap munkatársa, B. Kovács András. /(b. kovács): Negyedik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 20./

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány és annak vezetője, Böjte Csaba ferences szerzetes felvállalta a hátrányos helyzetű gyermekek pártfogását. Az 1992-es első lépések óta mára több mint 30 napközi otthonban 700-nál több gyermek kap meleg ételt, gondoskodást, szeretetet. – Alapítványunk fő célja az ép, egészséges nagycsaládok támogatása. Szeretnénk megelőzni azokat a problémákat, amelyekkel a családvédelemnek kell foglalkoznia – mondta Böjte Csaba. Dévától Szárhegyig, Petrozsénytől Nagyszalontáig 12 otthonuk van, ide kell számítani a kolozsvári egyetemista-otthont, illetve az árkosi anyaotthont is. Az amerikai magyarok adományaiból sikerült Tusnádfürdőn egy szállodát vásárolniuk, ahol a szükséges átalakítás után 9 szociális családnak tudnak otthont biztosítani. Minden megyében próbálnak legalább egy otthont kialakítani, hogy a magyar származású árva és nehéz sorsú gyerekek anyanyelvű gyerekvédelmi központokban tanulhassanak. /Takács Éva: Böjte Csaba jövőt épít, melegítő tüzet rak. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 21./

Kelemen Attila állatorvosi szakon, majd filozófián diplomázott, szerkesztett, vers- és prózakötete jelent meg, hat éve képviselő, háznagy. Kelemen B. Kiss Botonddal együtt szerkesztette a nyolcvanas évek végén a Napoca Universitara magyar oldalait, amelyekben irodalmi írások is megjelentek. 1989 után Kelemen Attila a kolozsvári Jelenlét társalapítója is volt. Úgy indították a Jelenlétet, hogy nem kaptak senkitől egy vasat sem. Az erős baráti szál, ami B. Kiss Botondhoz fűzte, a Jelenlét időszakában megszakadt, és Kelemen otthagyta a lapot. /Cseke Péter Tamás: Mínuszévek és zárójelek. Beszélgetés a lapalapító Kelemen Hunor képviselővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

Kolozsváron, a Kerekdombon levő Jézus Szíve templomban Jakab Gábor plébános közel négy évtizede szolgál ebben a kis gyülekezetben, számon tartja a szórványként besorolt egyházközség összes tagját, háromszáznegyven embert. A kerekdombi katolikusok vállalták az ifjúsági ház régen elkezdett építésének folytatását. Június 24-én az egyházközség megrendezte az Első Kerekdombi Katolikus Találkozót. Az ünnepség ajándéka a kerekdombiak életéről szóló DVD-n megörökített film volt, amelynek felvételeit Treznay Jenő készítette, a bemutató szöveg és a zenei válogatás pedig Dankó János műve. /Cs. Gyimesi Éva: Emberavató. Csak az égbolt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./

Vajon a boldogulási nehézségeken kívül még mi idézhette elő a romániai magyarok lélekszámának csökkenését? A véleményformáló értelmiség egy része 1989 után, az érzelmi-erkölcsi megerősödésünkhöz kívánatos értéktudatosítás helyett azonnal a sérelmi politizálás és az ebből adódó sorozatos konfrontálódás eszközeihez nyúlt. Olykor még a templomokban sem az engesztelődés igéi szólaltak meg, hanem a panasz, a lázongás. A média nagy része önsorsrontó szövegekkel bombázott. Még azok a fiatalok is pakolni kezdtek, akik egyébként rövid időn belül itthon is megtalálták volna a helyüket. Az igazi hit azonban bámulatosan képes ellensúlyozni a számbeli fogyatkozást. A kolozsvári Kerekdomb katolikus gyülekezete, amelynek létszáma 1968 óta 1200-ról 340-re csökkent, élénk vallási és közéletet él. Egyre vidámabbak a hívek, szombatonként is gyakran együtt vannak. Ez példa arra, hogyan lehet hittel feltartóztatni a jövőbe vetett reménység csökkenését. „Szállj dalom, szállj, gyönge kis madár! / Kolozsváron túl, a Hargitáig szállj!” – énekelték a fiatalok, és Cs. Gyimesi Éva tovább küldi a kerekdombiak megerősítő üzenetét: „Bátorítsd a csüggedőt, vigasztald a szenvedőt, / Jézus soha el nem hagyja őt...” /Cs. Gyimesi Éva: A Hargitáig szállj. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

Meghalt 94 éves korában Raoul Sorban, az egyik legnagyobb erdélyi magyargyűlölő. Az általa életében előszeretettel hangoztatott hazugságok holtában is elkísérték. A rádió egyik híre szerint „több ezer észak-erdélyi zsidó megmentője volt”. Szintén a rádió közölte a Nagy-Románia Párt részvétnyilvánítását, amely szerint Sorban „15 ezer zsidót mentett meg a haláltól”. Ez azonban nem igaz, egyetlen zsidó sem köszönhette neki a megmenekülését. Élete utolsó éveiben derült ki, hogy Dragomir fedőnévvel több részletes besúgást írt a Szekuritáténak Tudor Bugnariuról, aki barátjának hitte, s aki a második világháború után a börtönből is segítette. Miután 1940–1944 között a kolozsvári egyetemen Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész professzor tanársegédje volt, a kommunizmus idején, majd 1990 után is, Sorban egymás után ontotta magából a „magyar irredentizmust leleplező” könyveit. Annyira elfogulttá tette a gyűlölet, hogy az általa összeállított „irredenták” között Kányádi Sándor is szerepelt, méghozzá a máramarosi jiddis költészet magyarra fordításáért. 1990 után előbb a kommunista párttal kacsingatott, majd Funar jóbarátja lett, és végül belépett a Nagy-Románia Pártba. Életében nem sikerült visszavonatni a jeruzsálemi Jad Vashem intézettel azt az Igaz Ember címet, amelyet 1978-ban szintén hazugságokra alapozva adtak neki. /Tibori Szabó Zoltán: Egy besúgó halálára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 21./

Július 22-én a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári Természettudományi és Művészeti Kara nyílt napot rendezett, amelyen az érdeklődők, az előző évekhez hasonlóan, betekinthettek az intézmény életébe. Filmeket vetítettek, filmművészeti és média szakos hallgatók munkáit. Az előcsarnokban látható volt a Buglya Sándor tanár által vezetett hét diák fotótárlata. /Ö. I. B.: Nyílt Nap a Sapientián. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./

Csőgör Lajos /Nagysármás, 1904. márc. 18.- Budapest, 2003. júl. 8./ a középiskolát Nagyenyeden végezte. Szegeden megszerezte a fogorvosi diplomát. Nagysármásra került általános orvosnak, majd a nagyenyedi kollégium fogorvosa lett. 1940-ben tanársegédnek nevezték ki a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre. 1944-ben egyike azoknak a bátor férfiaknak, akik célul tűzték ki Magyarország háborúból való kiugrását. Csőgör Lajos a Békepárt javaslatára 1944 októberétől 1945 őszéig Kolozs vármegye alispánja lett, s közben 1944 telén őt bízták meg a magyar tannyelvű Bolyai Egyetem megszervezésével. 1945. június 1-jén bölcsész-, jogi, természettudományi és orvosi karral beindult az oktatás. Az orvosi kar kolozsvári elhelyezése gondot okozott, s így Marosvásárhelyre költöztették át, ahol Csőgör Lajos rektorként vezette az intézetet. Koncepciós perben bebörtönözték, 1949 őszétől 1954 tavaszáig raboskodott, majd a rehabilitálása után a fogászati karon lett tanszékvezető. A magyar egyetemet 1962-ben román tagozattal bővítették. 1964–1967 között újra megválasztották az egyetem rektorának. 1969-től az Orvostudományi Akadémia alelnöke. A professzor Budapestre települt. /Fodor Sándor (S.): Járom az utat… A MOGYE első rektora. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./