Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2004. július 26.
Budapesti és kolozsvári építészhallgatók Kolozsváron felmérték a régi városrészben a műemléképületeket, majd programjukat torockói népi építészet szakdokumentálással zárták. Megismerkedtek a műemlékfelmérés elméletének és gyakorlatának alapjaival, az építészeti fényképészettel. A tanfolyam kezdeményezője és vezetője Sebestény Ferenc építész, budapesti műegyetemi oktató, valamint Maksay Ádám műemlékvédelmi szakmérnök, a kolozsvári Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság ügyvezető alelnöke volt. Irányításukkal a hallgatók elvégezték a Farkas utcai református esperesi hivatal épületének teljes felmérését és helyszíni feldolgozását, valamint több ceruzarajzot és fényképet készítettek kolozsvári műemlékekről, épület- és utcarészletekről. A program célja a kolozsvári műemlékek feltérképezése. /B. Á.: Közelebb hozni a műemlékeket az emberekhez. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./
2004. július 26.
Számos kolozsvári magyar civil szervezet projektje került veszélybe, mivel a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal nem tudja folyósítani a helyi tanács által áprilisban és májusban megszavazott, több milliárd lejre tehető támogatásokat. Boros János kolozsvári alpolgármester elmondta, a városháza komoly likviditási gondokkal küszködik, amit Gheorghe Funar egykori városvezető nagyvonalú költekezése idézett elő. Ígéretet kaptak Emil Boc polgármestertől, hogy ha nem is egyszerre, de hamarosan részletekben kezdik fizetni az egyelőre csak papíron létező támogatást. Egyebek között a Heltai Alapítvány, a Kriza János Néprajzi Társaság, a Civitas Alapítvány, a Transilvania Trust, az Apáczai Baráti Társaság, az erdélyi magyar történelmi egyházak, valamint a Brassai Sámuel és a Báthory István Elméleti Líceumok is részesültek a költségvetésből. Ez a támogatási határozat komoly áttörésnek számít a kincses városban, ahol a 12 éves Funar-adminisztráció alatt a magyar szervezeteknek nem kaptak támogatást, csak a román egyesületek. /Borbély Tamás: Veszélyben a civil szervezetek tervei. A városi tanács támogatása egyelőre csak papíron létezik. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./
2004. július 27.
Júl. 26-án az együttműködés eddigi eredményeit és a további teendőket tekintette át Bukarestben Markó Béla, az RMDSZ és Adrian Nastase, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke. Markó Béla elmondta: egyetértettek abban, hogy mindent meg kell tenni az e két szervezet között született együttműködési megállapodás teljesítéséért. A PSD és az RMDSZ márc. 9-én írta alá a 2004-es együttműködési megállapodást. Az idei egyezségben az általános elvi kitételek megegyeznek az előző éviben rögzített keretekkel, például ami a törvényjavaslatok kapcsán a parlamentben történő előzetes egyeztetést vagy a kormánypárttal való rendszeres találkozók tervezését illeti. Az újdonságot az jelenti, hogy jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a szociális kérdésekre. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen létrehozandó önálló magyar karok sorsa még mindig rendezetlen. /Átfogó elemzés készül. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./
2004. július 27.
Csíkszeredai és kolozsvári beruházásokról döntött a Sapientia Alapítvány kuratóriuma. Kató Béla kuratóriumi elnök közölte, a testület döntése alapján az Erdélyi Magyar Tudományegyetemen a csíkszeredai mérnöki kartól különválik a közgazdasági kar. A bővülő csíkszeredai egyetemnek több oktatásra alkalmas helyiségre van szüksége, ezért döntöttek a Csíki Magánjavak által az egyetem céljaira felajánlott csíksomlyói épület ügyében. A Csíki Magánjavak természetben visszakapta a sokáig kisegítő iskolának otthont adó ingatlant, és ötven évre bérmentve a Sapientia rendelkezésére bocsátotta. Az egyetem már az ősszel használatba vehet néhány termet. A beruházásokra fordítandó költségvetési összeg nem áll rendelkezésükre, ezért a működési költségekből kell félretenni, illetve adományokból előteremteni azt a pluszösszeget. A kuratórium a Kolozsváron működő szakok számára is tervez beruházásokat: a már meglévő, a Monostor negyedi Kálvária-templom mögött egyhektáros telek árából az egyetem belvárosi telket vásárolna, amelyen felépülhet a majdani három kolozsvári szaknak megfelelő székhely. Nincs lehetőségük az eredeti terveknek megfelelő nagy egyetemi campus megépítésére Kolozsváron, inkább megvásárolnak egy területet a belvárosban. Medgyessy Péter miniszterelnök nemrégiben az Erdélyi Magyar Tudományegyetem leendő marosvásárhelyi campusát látogatta meg, ahol elhárította Hollanda Dénes marosvásárhelyi dékánnak az egyetem infrastrukturális beruházásaira vonatkozó támogatási kérését. A 300 millió forintos igénnyel előálló Hollandát elutasító Medgyessy arra ösztönözte az erdélyi egyetem vezetőit, próbálkozzanak inkább uniós források felkutatásával. /Salamon Márton László: Elfogadták az adományt. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./
2004. július 27.
Júl. 25-én megünnepelték a Szeben megyei Vízaknán a helyi református férfidalkör fennállásának 115. évfordulóját. A rendezvényre a sorstárs dél-erdélyi kórusok is eljöttek, jelezve, hogy tisztában vannak azzal, mit jelent Dél-Erdélyben, a szórvány szórványában 115 évig folyamatosan létezni, énekelni. Eljött és fellépett Kőhalom vegyeskórusa és a nagyszebeni női dalkör. Szombatfalvi Török Ferenc, Nagyszeben és vidéke RMDSZ-elnöke rámutatott: Isten őrizzen attól, hogy ez a dalárda megszűnjön. Szabó Csaba újságíró a szórványkutatásról beszélt. Az emlékezést a Kolozsvári Televízió Vízaknán készült dokumentumfilmjének levetítése zárta. /Schneider Tamás: Ünnepelt Dél-Erdély legrégibb dalárdája. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./
2004. július 27.
A gyulafehérvári érsekség Balánbányára vezényelte Nagyenyed eddigi plébánosát, Bálint Emil atyát, aki öt éve szolgál a Fehér megyei településen. A hívek attól tartanak, hogy papjuk távozásával megszakad az a folyamat, amelynek eredményeként megteltek a nagyenyedi templom padsorai. A hívek büntetésnek érzik népszerű papjuk elhelyezését, ezt Jakubinyi György érseknek címzett nyílt levelükben is megfogalmazták. Öt évvel ezelőtt hasonlóan drámai periódust élt át a ma több mint háromszáz lelket számláló nagyenyedi katolikus hitközösség. Akkor Papp László plébános elmenetelét fájlalták, akit igazi építő embernek tartottak. Az ő idejében indult el a Mustármag mozgalom, az ő nevéhez fűződik a Történelmi Családok Castellum Alapítványa is, amelynek keretében rendszeresen működtek az időseknek, házasulandóknak és fiataloknak szánt lelkigyakorlatok. Amikor 1999-ben Papp Lászlót Marosvásárhelyre helyezték, ötszáz aláírással megerősített kérvényben folyamodtak az érsekhez, Papp László maradását kérve. Ilyen körülmények között érkezett Nagyenyedre a fiatal Bálint Emil, akit azután hamar megszerettek. Amíg Papp Lászlót templomépítőnek nevezték, Bálint Emilre közösségépítőként gondolnak az enyediek. A nagyenyediek küldöttséget menesztettek Gyulafehérvárra – eredménytelenül. Bálint Emil plébános fegyelmezetten vette tudomásul az érsekség döntését, de fájlalja, hogy el kell válnia híveitől. /Lukács János: Emil atya távozását fájlalja Nagyenyed. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./ „Túldramatizálják a helyzetet a nagyenyedi hívek” – nyilatkozta Potyó Ferenc általános érseki helynök. Bár az áthelyezésekről minden esetben Jakubinyi György érsek dönt, az ilyen értelmű javaslatokat Potyó Ferenc teszi meg. Indoklása szerint a döntést két szempont szerint hozták meg. Az egyik az volt, hogy idén szokatlanul sok, 17 újmisés végzett a teológián, akiket káplánként el kellett helyezni, másrészt pedig Szabó Dénes maga kérte, hogy szeretne szülőfalujához, a Nagyenyed melletti Türhöz közelebb kerülni. Potyó Ferenc emlékeztetett, öt évvel ezelőtt éppen Bálint Emil odahelyezése ellen ugyanígy tiltakoztak. /D. Balázs Ildikó: Potyó Ferenc: nem történt tragédia. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./
2004. július 27.
45 éve, hogy a nagyváradi titkosszolgálat elkezdte azoknak a magyar fiataloknak a letartóztatását, akik a magyarországi 56-os forradalom hatására megalakították a Szabadságra Vágyó Ifjak szervezetét. A szervezet főbb céljai a szovjet csapatok kivonultatása Románia területéről, illetve a kommunizmus felszámolása voltak. Az ügyet az akkori kolozsvári katonai vésztörvényszéknek adták át, ahol a csizmadiából lett törvényszéki elnök, Macskási Pál összesen 540 évet rótt ki 59 magyar fiatalra. Legtöbbjük letartóztatás alatt töltötte be a 18. életévét, így nagykorúként került a vádlottak padjára. A bebörtönzöttek az 1964-es amnesztiával hazatérhettek. Azóta az SZVI tagjainak majdnem fele visszaadta lelkét Teremtőjének. A még élő SZVI-sek aug. 7-én a nagyváradi bazilikában celebráltatnak szentmisét hazatért társaikért. Másnap a várad-olaszi református templomban tartandó istentiszteleten emlékeznek az elhunyt társakra. /Bikfalvy György: Emlékezzünk! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 27./
2004. július 28.
A Sapientia EMTE Csíkszeredai Karainak épületében tiltakozik több olyan diák, aki bár elérte az átmenőjegyet, nem jutott be a kiválasztott szakra, mivel ezeken a tavalyhoz képest csökkentették a bejutó helyek számát. Az egyetem gazdasági dékán-helyettese szerint a helyek számának csökkentéséről még áprilisban döntöttek. A jelöltek nehezményezik, hogy 52 felvételiző helyhiány miatt nem jutott be az alkalmazott szociológia és társadalmi kommunikáció szakra. Az alkalmazott szociológia szakon az 50 helyet 25-re, a társadalmi kommunikáció szakon pedig a szintén 50 helyet 40-re csökkentették, a többi szakon pedig változatlanul megmaradt az 50 bejutó hely. A fiatalok júl. 28-án a Sapientia épületében gyűlnek össze, és mindaddig nem távoznak, amíg számukra megfelelő döntés nem születik. A tiltakozók újraértékelést kérnek, de azt is megoldásnak látják, hogy átcsoportosítanak helyeket azon szakokról, amelyek a felvételi után is üresen maradtak. Szabó Árpád, az egyetem gazdasági dékán-helyettese szerint elképzelhetetlen a helyek átcsoportosítása. Hozzátette, hogy sok a gyengén felkészült jelölt. – A pedagógusi állásokra hirdetett versenyvizsgán a pályázók fele sem ért el szabad helyválasztást biztosító 7-es osztályzatot. Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) országos elnöke szerint a vizsgáztatási rendszerrel van baj, azért magas az elbukók aránya. A versenyvizsgákon olyan kérdésekkel szembesülnek a pályázók, amilyeneket az egyetemeken vagy főiskolákon nem is tanultak. A vizsgán elbukók zöme igen jó oktató lehetne – állapította meg Lászlófy Pál. Nagy Gábor, a Tanügyi Szabad Szakszervezet Kovászna megyei elnöke hozzátette: felfoghatatlan, hogyan lehet a versenyvizsgán gyakorlati módszertanból vizsgáztatni azt a frissen végzett fiatalt, aki a néhány órányi egyetemi gyakorlatot leszámítva egyetlen órát sem tanított még. Miklós György kolozsvári római katolikus vallástanár szóvá tette, hogy hiányos bibliográfiát kaptak. Keresztély Irma, Kovászna megye főtanfelügyelője elismerte: a frissen végzettek pedagógusi gyakorlat nélkül fennakadhatnak az ilyen természetű kérdéseken. – Országos viszonylatban 46 158 tanár pályázott. A 7-esen felüli jeggyel sikeresen vizsgázó aránya 40 százalék volt. Az üresen maradt állások betöltésére, azok is jelentkezhetnek, akik nem kaptak átmenőjegyet. Háromszéken a legtöbb üres állás továbbra is román nyelv és irodalomból maradt. /D. Balázs Ildikó: Felkészületlenek vagy áldozatok? = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./
2004. július 28.
Kelemen Imre /sz. Szováta, 1937. máj. 17./ otthon, az erdőkitermelésben dolgozott, amikor kitört az 1956-os forradalom. Öt-hat társával elhatározták, átszöktek a határon, hogy segítsék a budapesti forradalmárokat. Elfogták őket, fegyveres összeesküvés vádjával a kolozsvári katonai törvényszék marosvásárhelyi kirendeltsége Kelemen Imrét hét év börtönbüntetésre ítélte. Büntetése egy részét a szamosújvári börtönben töltötte le, erről szól visszaemlékezése, amely a Bartis Ferenc által szerkesztett Igazunk ’56 című budapesti folyóiratban jelent meg. Kelemen Imre 1957 szeptemberében került Szamosújvárra. Közel 50-en voltak a cellában, az ország minden részéről. Reggel öt órakor volt ébresztő és este tíz óráig nem volt szabad lefeküdni. Napközben a padokon és az ágyszélen volt szabad ülni. Mindenért büntetés járt: hétnapi fogda. A hétnapi fogda alatt csupasz ágytakarón és szalmazsák nélkül aludtak. Két nap langyos sós vizet kaptak a büntetés alatt, a harmadik nap volt csak étel. 1958-ban az egyik zárka rabjai fellázadtak. Hallatszott a rettenetes ordítás, verték a rabokat, megszólaltak a géppuskák is. Egy hónapon keresztül mindennap folyamatosan verték a rabokat. Miután megbosszulták az egyes pavilon rabjainak lázadását, a többiek is sorra kerültek. – Egy másik alkalommal elvették az evőeszközöket. Minden két embernek hagytak egy sajkát és egy kanalat. Az egyik evett, a másik nézte. Egy óra múlva pedig fordítva. Mindenesetre az egyik legjobban bevált módszer volt a kínzásra. Mindnyájan nagyon legyengültek, sorra megbetegedtek. – Az első télen nyolcadik alkalommal volt egy kis melegítés, a második telet azonban fűtés nélkül kellett elviselniük. Nem volt sem ágy, sem priccs, sem szalmazsák, sem takaró, az ablakból hiányzott az üveg. – 1958 őszén, a lázadás után nagy volt a terror. Minden semmiségért jött a büntetés. Egy alkalommal már több ideje nem fürödtek és szóltak az őröknek, hogy szeretnének megfürödni. Kivitték őket, sorfalat álló rendőrök álltak, a kezükben seprűnyéllel. Az őrök ütöttek, kit hogy értek: kit fejbe, kit vállon, kit lábon. A fürdőben várták a meleg vizet. Megeredt a jéghideg víz. A hideg víz elől nem volt hová félreállni. Az őr az ajtót becsukta, a fürdőből nem lehetett kimenni. Álltak a jéghideg víz alatt, míg az őr el nem zárta a vizet. Visszafelé újból seprűnyéllel ütötték őket. – Egyszer zárkatársa, Bartis Ferenc rosszul lett, elvesztette eszméletét. Kelemen kizörgött, kérte, jöjjön orvos. Erre Kelemet kihívták az őrök és borzalmasan összeverték. /Kelemen Imre: A bölcsőtől a megsemmisítő börtönig. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 27., folyt.: júl. 28./
2004. július 29.
Hosszantartó betegség után marosvásárhelyi otthonában elhunyt Illyés Kinga Széchenyi-díjas előadóművész /Bereck, 1940. dec. 10. – Marosvásárhely, 2004. júl. 28./, Marosvásárhely díszpolgára. Pályafutása meghatározó részében a marosvásárhelyi színházhoz kötődött, később tanított a Színművészeti Egyetemen is. Önálló estjeivel évtizedek óta járta Erdélyt, az anyaországot és a világ magyarságát. Számosan emlékeznek például Fagyöngy című önálló lemezére, Saint Exupery Kis hercegének előadására vagy az egy-két hónapja több helyütt bemutatott Márai San Gennaro vére vagy a Szent Erzsébet legendája estjeire. Néhány éve Kecskeméten jelent meg az erdélyi magyar költészet gyöngyszemeiből válogatott Útravaló című dupla CD-je és kazettája. Az egyetemes magyar előadóművészet egyik legnagyobb alakja volt, aki egész életét a magyar nyelv és kultúra ápolásának szentelte. Temetéséről később intézkednek. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./ Csaknem hatvannégy éves korában Marosvásárhelyen elhunyt Illyés Kinga színművésznő. Páratlan lelkierővel küzdött hosszú éveken át a kegyetlen betegséggel, mely végül legyőzte őt. Gazdag embernek tekinthetik magukat azok, akik rendelkeznek a szavalatait tartalmazó hanglemezekkel. /Máthé Éva: Csillag volt a színjátszás egén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./
2004. július 30.
Emil Boc kolozsvári polgármesternek rengeteg dolga akadt, a rosszemlékű Gheorghe Funar számtalan megoldatlan kérdést hagyott hátra. A sürgős, megoldásra váró kérdésekben viszont túl óvatos és körültekintő. A megyeszékhely belvárosából például mihamarabb el kell tűnniük a román dominanciát jelképező trikolóroknak. Miért nem lehetett azonnal eltávolítani például azokat a többnyire a belvárosban elhelyezett pannókat, amelyekre a román alkotmánynak a hivatalos nyelvre és ennek használatára vonatkozó cikkelyeit írták ki? Boc nem merészel határozott lépéseket tenni a funári közigazgatási diktatúra magyarságot sértő következményeinek megszüntetésére. Tonut Tene személyében Emil Boc közvetlen munkatársai közé tartozik a kolozsvári vasgárdisták egyik képviselője is. /Kiss Olivér: Szakítani a funári örökséggel. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
2004. július 30.
Sikeresek voltak a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem a tanári állásokra meghirdetett versenyvizsgái, folytatják az infrastrukturális beruházásokat, egyes szakokon háromszoros túljelentkezést tapasztaltak, máshol azonban aggasztóan alacsony volt az érdeklődők száma. A csíkszeredai karon működő környezetgazdaságtan szakon meghirdetett 50 helyre alig 15-en jelentkeztek, az agrár- és élelmiszeripari gazdaság szakon pedig az 50 helyre csupán 11-en. A mezőgazdasági szakokat elsősorban a székelyföldi alapfoglalkozás támogatása céljából indították Csíkszeredában. Kolozsváron a fotóművészet-média szakon 20 helyre 64-en, Marosvásárhelyen a társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok szak 40 helyére 169-en jelentkeztek. A következő tanévben több mint 2000 fiatal tanul majd a Sapientián. Az egyetemen 49 sikeres tanári versenyvizsga zajlott. Az oktatók fele már az egyetem keretén belül tevékenykedett. Egyesek magasabb fokozatba léptek, mások pedig új oktatói az intézménynek. Csíkszeredában a tanév kezdetéig a volt csíksomolyói árvaház épületének egyik szárnyát már a tanév kezdetétől használatba veheti az egyetem, Marosvásárhelyen november folyamán tervezik átadni az új campus épületét, Kolozsváron pedig három szak működtetéséhez szükséges kari székhelyt építenek fel. Ebben az évben a Sapientiának 1 milliárd 450 millió forintból kell gazdálkodnia. Korábban 1,8-2 milliárd forint állt az erdélyi magyar felsőfokú oktatási intézmény rendelkezésére. /Kiss Olivér: Infrastrukturális beruházások a Sapientián. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
2004. július 30.
A kolozsvári Korunk folyóirat 2001-ben ünnepelte indulásának 75. évfordulóját. Az évforduló alkalmával a folyóirat szerkesztősége elkészítette a 20. század tíz legszebb magyar versének a listáját, amelyet 104 irodalomkritikus, író, költő, szerkesztő közlése alapján állítottak össze. A 104 irodalmár listáját összesítve, a sorrend a következő: József Attila (103), Ady Endre (73), Kosztolányi Dezső (73), Babits Mihály (68), Weöres Sándor (66), Pilinszky János (64), Szabó Lőrinc (41), Radnóti Miklós (36), Nagy László (28), Dsida Jenő (28). Ez az ankét a legszebb versekkel, illusztrációkkal, az irodalmárok érvelésével és listájával könyv alakban is megjelent A teremtmények arca /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár/ címmel. /Ferencz Imre: Egy könyv, mely megrengette a költészetet. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 30./
2004. július 31.
Nemrég tért haza sikeres külföldi turnéjáról Kolozsvár egyik legismertebb néptánccsoportja, a Szarkaláb, és további nyári programok is várnak még rájuk. Pillich Balázs, az együttes vezetője mondta el, hogy a májusi franciaországi turné és több kisebb kül- és belföldi fellépés után meghívták őket a Balatonhoz, Marcaliba, a júl. 22–25. között zajló a II. Eurofolk Néptánctalálkozóra, ami egyben a 14. Nemzetek Találkozója is volt párhuzamos rendezvényként. A nyolc rangos külföldi együttes egyikeként léptek fel. Kilencévi munkájuk eredménye, hogy már nem nekik kell bejelentkeznünk egy-egy rendezvényre, hanem a szervezők, fesztiválirodák keresik meg őket. Balatoni fellépésükön a zenét a kolozsvári Tarisznyás Együttes szolgáltatta. /Az összmagyarságot képviselte Lyonban a Szarkaláb Néptáncegyüttes. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./
2004. július 31.
A Németországban élő Hajdú-Farkas Zoltán az elmúlt években írásaival hazatért, rendszeresen jelen van tanulmányaival a folyóiratokban, több sikeres könyve is megjelent: Csíki kaláka (Pro Print, 1993); Telepes népség. Erdélyi szász olvasókönyv (Pro Print, 1994); ,,Erdély a legkülönb nő volt…” (Komp-Press, 1998); Székelyek és szászok (Mentor, 2001); Alkaiosz lakomája (Pallas-Akadémia, 2001). A címek is meghatározzák Hajdú-Farkas fő érdeklődési területét, s ez a szászok története és kultúrája. Új kötete, a Szászok – egy árulás /Koinonia Kiadó, Kolozsvár, 2004/ azoknak is meglepetés, akik eddig is érdeklődéssel követték a heidelbergi szerző esszéit, tanulmányait. A könyvben két neves szász értelmiségi portréja rajzolódik ki. Az egyik, hosszú évtizedek óta Németországba emigrált írót meghurcolták az ötvenes években. Barátja, a másik, jelenleg is itthon élő író (és lelkész) vallott ellene (!). Végül az író kiszabadult több mint egyesztendős embertelen lelki kínzásokkal terhelt vizsgálati fogságából. Barátja (akit a vizsgálati fogság hónapjai a vallatóknak sikerült megtörniük) kiszabadulása után elvégezte a teológiát, pap lett, és ma a szórványban hirdeti az igét néhány megmaradt hívének. /Bogdán László: Egy árulás helyzetrajza. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./
2004. augusztus 2.
Nem indul bűnvádi eljárás a februárban megtartott Wass Albert-felolvasómaraton szervezői és résztvevői ellen – döntött a Legfelsőbb Semmítőszéki Ügyészség. A főügyészi indoklás szerint Wass Albertet sem emberiségellenes bűncselekmények, sem pedig háborús bűnök elkövetésével nem ítélték el. Adrian Moisoiu Maros megyei PRM-képviselő és Gheorghe Funar akkori kolozsvári polgármester ugyanis bűnvádi feljelentést tett a felolvasómaraton két védnöke, Vekov Károly és Makkai Gergely képviselő, valamint a rendezvény szervezői ellen. A nagy-romániások érvelése szerint a maratonban aktív szerepet vállalók a háborús bűnösként elítélt Wass Albert kultuszát ápolták, ezt pedig tiltják a hatályos törvények. Wass Albert rehabilitációjának, illetve perújrafelvételének ügye továbbra is napirenden levő kérdés marad. Az Erdélyi Magyar Ifjak és a Kárpátok Népe Egyesület azért szervezte meg idén februárban a 24 órás felolvasómaratont, hogy ezzel is népszerűsítse Wass Albert munkásságát, elősegítse a rehabilitálás folyamatát, és elérje a Wass-műveknek a tantervbe való felvételét. /Lukács János: Vétlen maratonszervezők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./
2004. augusztus 3.
A kormánypárt vereségként élte meg a helyhatósági választások eredményét, a liberális és demokrata szövetség pedig győzelemként. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint valójában annyi történt, hogy módosultak az erőviszonyok, nyíltabbá vált az őszi választási küzdelem. Az RMDSZ kiváló eredmény ért el, ez meglepte az RMDSZ ellenfeleit. Markó hangsúlyozta, hogy a mostani választási eredmények ellenére a kormánypárttal hosszú távon is folytatódhat az együttműködés, de el tud képzelni együttműködést a liberális-demokrata koalícióval is. Makkai János, a Népújság főszerkesztője elítélte Orbán Viktor megállapításait. Markó jelezte, nem kíván polémiába keveredni a Fidesszel, de kijelentette: a Fidesz ellenzékben másfajta retorikát próbál használni. Markó nem ért egyet azzal, hogy valaki kormányon másképpen beszéljen ezekről a kérdésekről, mint ellenzékben. Markó szerint a Fidesz rá fog jönni, hogy nem hoz hasznot számukra, ha megkérdőjelezik az RMDSZ politikáját. Tusnádon elhangzott, hogy az elkövetkező három évben ki kell vívni az autonómiát, és Romániát rá kell kényszeríteni arra, hogy ezt megadja. Markó szerint viszont az integráció fontos, az autonómiát „saját politikai bölcsességünkkel és erőnkkel kell kivívnunk.” Markó Béla úgy gondolja, „a Fidesz fölösen koncepciózus a szóban forgó kérdésekben, a kormányoldal pedig fölösen koncepciótlan. Tehát a Fidesznek van koncepciója, amely időnként valóban egyik vagy másik elemében változik, másrészt sokszor reánk akarják erőltetni a felfogásukat anélkül, hogy megkérdeznének minket.” Az újságíró hozzátette: „szívesen vezetnének bennünket pórázon”, továbbá idézte Csapody Miklóst /Magyar Demokrata Fórum/ az Erdélyi Riport hetilapból: "Hogy van az, hogy egy politikai erő Magyarországon a természetellenes politikai egybetömbösítés élharcosa, Erdélyben pedig a természetes, nemcsak politikai, hanem érdekképviseleti, szervezeti, közületi egység mesterséges szétdarabolója." Makai hozzátette: ebben egy platformon találja magát az RMDSZ és az MDF. Markó Béla helyeselt: „A Magyar Demokrata Fórumhoz érzelmi szálak is fűznek, amelyek még 1989 előttről származnak. Nehéz időkben járták Erdélyt, megkerestek minket, segítettek. Szellemi, lelki támaszt jelentettek sokunk számára. Csapody Miklós például ilyen ember…” Makai idézett Kövér Lászlónak a Krónikának adott interjújából: "Én büszke vagyok arra, hogy Szász Jenő a barátom és nem Verestóy Attila. Markó Béla pedig bizonyára arra büszke, hogy neki újabban Kovács László és Medgyessy Péter a barátja, nem pedig Orbán Viktor." Markó Béla erre megjegyezte: „A barátaimat nem politikai értékválasztás szerint válogatom. Vannak velem sokban egyet nem értő, meg velem egyetértő barátaim egyaránt. A barátságunk alapja az erkölcs.” /Makkai János: Beszélgetés Markó Bélával. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./ Ezt a beszélgetést, ismertették az RMDSZ Tájékoztatóban /RMDSZ Tájékoztató, aug. 3., 2783. sz./, továbbá a következő lapokban: Markó: Autonómia és integráció nem helyezhető szembe egymással. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4., „Ha sokáig lesz közöttünk határ, veszedelmesen megfogyatkozunk”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./, Markó Béla szerint Románia esetében nem állítható szembe egymással. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 5./
2004. augusztus 4.
Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) által évente megrendezett civil szervezetek seregszemléje, a Civil Fórum 2002-es rendezvényének kötetbe foglalt anyagát mutatták be aug. 2-án Kolozsváron, a Gaudeamus Könyvesboltban. A civil társadalom és az önépítkező intézményfejlesztés című, kötetet a székelyudvarhelyi Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke és Somai József, az ERMACISZA volt elnöke, jelenleg kuratóriumi tagja mutatta be. A kötet az erdélyi magyar civil szféra tükörképét nyújtja, ugyanakkor pedig egyfajta jövőképet is felvillant. A 90-es évek elején jelentős szervezetek alakultak, amelyek a mai napig is sokat tevékenykednek ezen a téren, ilyenek például az EMKE, EKE, EME és az RMKT. Az ERMACISZA adatbankjában 2300 szervezetet tartanak számon, a valós létszám azonban ennél jóval nagyobb, a felmérések szerint évente mintegy 200 új egyesület vagy alapítvány alakul. /Sándor Boglárka Ágnes: Optimista helyzetkép a civil társadalom jövőjéről. Bemutatták a IV. Civil Fórum konferenciakötetet. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./
2004. augusztus 4.
Letépték a zászlót a szegedi román főkonzulátus épületéről, Csongrád megye főkapitánya 100 ezer forint nyomravezetői díjat tűzött ki /Ellopták a szegedi román főkonzulátus zászlóját. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./ Emlékeztető: Évekkel ezelőtt a kolozsvári magyar lobogót letépőnek Funar polgármester jutalmat adott.
2004. augusztus 5.
Aug. 8-án, vasárnap Egri református templomában Kereskényi Sándor mutatja be Kiss Kálmán kismonográfiáját Egri községről. A Partiumi füzetek 31. kiadványa a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a nagyváradi római katolikus püspökség közös kiadásában jelent meg. Kiss Kálmán maga is egri születésű, 1977–ben Egri helyneveiből államvizsgázott Kolozsváron. Harminchárom éve tanít a túrterebesi iskolában, jelenleg az iskola igazgatója. /E. Gy.: Új könyv. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), 2004. aug. 5./
2004. augusztus 7.
Idén ünnepli 40 éves fennállását a Gyulai Várszínház. A nyaranta megrendezett Várjátékok állandó vendége a kolozsvári Magyar Opera, mely ez alkalommal a nyolcadik (egyben utolsó) Erkel-opera, a Dózsa György bemutatójával emelte az ünnepi hangulatot. 1991 óta majd minden nyári évadban, a Magyar Opera társulata a Gyulai Várszínházzal együttműködve sorozatban mutatta be Erkel operáit – a nyolc operából hatot. Az Erkel-művek mellett mindig színre vitt egy-egy operát, operettet vagy táncjátékot is. A bemutató közönsége lelkesen ünnepelte a kolozsvári társulat produkcióját. Magi István, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának művészeti főosztályvezetője dr. Hiller István miniszter nevében a nyolc Erkel-opera bemutatásáért díszoklevelet nyújtott át a társulatot képviselő Simon Gábor igazgatónak, mellyel a kolozsvári Magyar Opera társulatát miniszteri elismerésben részesíti a magyar zene, elsősorban Erkel Ferenc operáinak évről évre repertoáron tartó magas művészi fokon előadott sorozatáért. Ezen kívül dr. Hiller István miniszter Pro Cultura Hungarica kitüntetést adományozott Hary Béla karmesternek, a Magyar Opera örökös tagjának a hosszú évtizedeken átnyúló kimagasló művészi munkásságáért, a nyolc Erkel-opera színpadra állításáért és zenei vezetéséért. Dr. Perjési Klára polgármester díszoklevéllel jutalmazta Valkay Ferenc koreográfust, az Erkel-operák koreográfiájának megálmodóját. – A Gyulai Várszínház rendezésében tudományos ülés keretében emlékeztek meg Erkel Ferencről. /Laskay Adrienne: A kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka Gyulán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
2004. augusztus 7.
A világon egyedülálló vállalkozást valósított meg a kolozsvári Magyar Opera és a Gyulai Várszínház: az összes Erkel-opera bemutatását. A sorozat 1991-ben kezdődött, és az idén, 2004-ben ért véget. A Hunyadi László bemutatását követte 1992-ben a Bánk bán, majd 1993-ban a Brankovics György. Kétévi szünet után következett az István király színrevitele, 1998-ban a Névtelen hősök, 2000-ben a Bátori Mária, 2002-ben a Sarolta került műsorra, most pedig a Dózsa György. A tudományos ülésszak témája: Erkel Ferenc operái. Előadást tartott többek között a Erkel-operákat Kolozsváron színpadra segítők közül Laskay Adrienne karmester, karigazgató, a nyolc opera előkészítéséről Simon Gábor igazgató értekezett, a dramaturgiai feladatokról Hary Béla karmester beszélt. Kiállítás nyílt Gyulán "Nyolc Erkel opera Gyulán" címmel. – Tallián Tibor volt lett a kezdeményezője az összes Erkel-opera megjelentetésének. /S. Muzsnay Magda: A kolozsvári Magyar Opera háromnapos jelenléte Gyulán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
2004. augusztus 7.
Jó ideje, ha valaki Budapesten vagy Kolozsváron Kalotaszentkirály–Zentelkét emlegeti, sokan a néptánctáborról kezdenek mesélni. Több mint tíz évvel ezelőtt az első tábor 30–40 személyből állott. Most már a világ minden országából jöttek táncosok. Ilyen módon alakult ki a faluturizmus Kalotaszentkirály–Zentelkén. Idén augusztus első hetében volt a tábor hangszeroktatással, néptánctanulással, illetve énekórákkal. Idén a táborba 250–280 személy érkezett és 150 kalotaszentkirályi, illetve környékbeli fiatal naponta járt be. A táborlakók mintegy fele erdélyi, míg a másik felét a magyarországiak és a nyugatiak teszik ki. /Kismihály Hajnalka: Néptánc- és népzenetábor Kalotaszentkirály–Zentelkén. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
2004. augusztus 7.
Aug. 6-án Kolozsváron megnyílt az a kiállítás, amely Kocsis Rudolf, Kolozsi Tibor, Sánta Csaba és Varga Mihály szobrait mutatja be közönségének. /Ö. I. B.: Négy szobrász huszonnyolc alkotása. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
2004. augusztus 7.
Novák Ildikó textilművész kolozsvári egyéni kiállításán a műfaj klasszikus változatától a lehető legkorszerűbbekig, a francia gobelintől a nem konvencionális anyagokból készített kompozíciókig a különböző megjelenítési formák rendkívül gazdag skálájával lehet találkozni. Novák Ildikónak sikeresek voltak magyarországi, angliai, olasz-, spanyol- és svédországi, ausztriai, szlovénai és ukrajnai bemutatkozásait is. /Németh Júlia: A jövő múltja. Novák Ildikó egyéni kiállítása Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./
2004. augusztus 8.
Befejeződött Marosfőn az a gregorián tábor, amelynek fő védnöke a helyi plébános, Fejér Mátyás volt. A kolozsvári Schola Gregoriana Monostorinensis vezetője két társa adtak ízelítőt nyújtanak a gregorián zene világából. A 30 gyermek részvételével, zajlott. Az énektanítás mellett a program változatos volt, barkácsolás, népdalgyűjtés, rajzolás, vers- és meseírás, mécseskészítés. /Péter Piroska: Marosfői gregorián tábor. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 8./
2004. augusztus 9.
Kolozsvár központjában van a magyar főkonzulátus. A konzul bemutatta alapvető tevékenységeiket. A főkonzulátus mint intézmény egyenrangú a nagykövetséggel, tehát nincs alárendeltségi viszonyban vele, mint például a bukaresti konzulátus. Nemcsak magyar nemzetiségűek, hanem egyre nagyobb számban magyarul nem tudó román nemzetiségűek is fordulnak hozzájuk vízumért. Magyarország és Románia között olyan vízumegyezmény van érvényben, hogy bármely román állampolgár félévenként 90 napig, egyben vagy szakaszokban, minden kötöttség, vízumkényszer nélkül, Magyarországon tartózkodhat, és ez érvényes a magyar állampolgárok részére is, itt Romániában. Magyarország nem írja elő a kötelező mennyiségű pénz meglétét. Romániában, viszont előírnak egy minimális összeget, amely nemcsak Magyarországra, hanem az egész Európai Uniós övezetbe való belépéshez kötelező. Ez öt napra 500 euró, amennyiben az úti okmányokból (repülő-, vonat- vagy buszjegy) kiderül, hogy huzamosabb ideig akar kint tartózkodni valaki, akkor ennél több összeget is megkövetelhetnek a vámosok. Sajnos ezzel az előírt valutaösszeggel gyakran a szegényebb erdélyiek Magyarországon lakó családtagjainak, barátaiknak a meglátogatását akadályozzák meg. Amennyiben valaki több mint 90 napot akar, illetve kényszerül Magyarországon tölteni, az új kormányrendelet által megengedett 180 napi kereten belül, akkor igényelni kell a D-típusú vízumokat. Van még két fizetési kötelezettsége a Magyarországra utazónak. Az egyik a társadalombiztosítási illeték. Ez, ma már mindenki számára kötelező, a világon bárhol, ha egy másik országba utazik. A Romániából kiutazóknak is ilyen biztosítással kell rendelkezniük. A másik, amely szintén a romániai polgárokat sújtja: a gépjárműbiztosítás. Létezik egy Nemzetközi Biztosító Szövetség, Magyarország ennek tagja, Románia pedig nem, illetve a román biztosítók nem tagjai, és így a Romániában kötött kötelező járműbiztosítás sehol Európában, így Magyarországon sem érvényesíthető, ezért ajánlatos megkötni azt a bizonyos második biztosítást, a CASCO-t. /Farkas E. Zoltán: Fizetési kötelezettségek a román-magyar határ átlépésekor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./
2004. augusztus 9.
Nem lehet gyümölcsöző üzleti kapcsolatokat teremteni egy globális világban, ha etnikai konfliktusok terhelnek egy bizonyos várost vagy régiót – jelentette ki aug. 6-án Kolozsváron Jack Dyer Crouch II, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete. /Az amerikai nagykövet a nemzetiségek helyzetéről tájékozódik. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./
2004. augusztus 10.
A határon túli románok jogállásáról készül törvénytervezetet benyújtani a román kormány a parlamentnek. A Cotidianul című független napilap hírt adott arról, hogy a törvény számos intézkedést helyezne kilátásba a "román kulturális önazonosság" megőrzése érdekében. Ennek szellemében számos joggal ruháznák fel a külföldi országokban élő románokat mind kulturális, mind oktatási téren, elősegítendő, hogy megőrizzék etnikai, nyelvi és vallási identitásukat. Így joguk lesz majd Romániában tanulni, az oktatás minden szintjén kedvezményekben részesülhetnek, romániai ösztöndíjakat kaphatnak, ingyenesen férhetnek hozzá a romániai állami kulturális intézmények szolgáltatásaihoz. A Cotidianul felidézte az Orbán Viktor miniszterelnöksége idején megalkotott magyarországi státustörvényt, amelyet utóbb módosítottak. "Nastase azt csinálja, amit Orbán Viktor esetében bírált" – írta tudósítása címében a lap. /Törvény készül a határon túli románok jogállására. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./ A tervezet szerint a parlament védnöksége alatt évente egyszer ülésezik külföldön vagy az országban a Románok Világkongresszusa. A kongresszus megválasztja az állandó jelleggel tevékenykedő, jogi személyiséggel rendelkező Románok Világtanácsát. E testület feladata lesz tanácsot adni, és segítséget nyújtani a kormány szakintézményeinek, és lehetővé teszi a határon túli románok számára, hogy közvetlenül beleszólhassanak az őket érintő bukaresti döntésekbe. A törvény alkalmazásával megbízott illetékes romániai hatóság a Határon Túli Románok Hivatala, az intézmény azonban együttműködik a Külügyminisztériummal, valamint az oktatási és a kulturális tárcával is. Az a terve, hogy a külföldön élő románok is állíthassanak saját jelölteket a parlamenti választásokon, Doru Novacovicitól, a Szabad Románok Világszövetsége elnökétől származik. /Bukarest „eurokonform” támogatást nyújt a határon túli románságnak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 10./
2004. augusztus 10.
Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármestert perbe fogták, miután a Hargita megyei prefektúra kérte a nemrégiben kialakított szoborpark építkezési engedélyének semmissé nyilvánítását annak feltételezett törvénytelensége miatt. A tizenhárom magyar történelmi személyiség mellszobrának helyet adó park egy műemlékvédelmi övezetben van, így az építkezési engedély és a városrendezési dokumentum kibocsátása nem a polgármester, hanem a megyei tanács elnökének hatáskörébe tartozik. /Per Szász Jenő ellen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./ A máj. 22-i szoborpark avatást követően Borbáth István, a városi tanács RMDSZ-es frakcióvezetője fordult beadvánnyal a Hargita megyei prefektúrához, amelyben jelezte: szerinte nem teljesültek a műalkotások felállításához szükséges törvényes feltételek. Akkor Farkas Domokos, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal városrendészeti osztályának vezetője a Krónikának úgy nyilatkozott: a hivatal már a munkálatok megkezdése előtt valamennyi szükséges engedély birtokában volt. Komoróczy Zsolt, a polgármesteri hivatal szóvivője elmondta, tudomása szerint május végén a prefektúra elvetette a Borbáth-féle beadványt, és meglepődve vette tudomásul, hogy mégis per indul a polgármesteri hivatal ellen. Komoróczy politikai indíttatásúnak vélte a szoborpark kialakításának törvényességét firtató beadványt. „Nem véletlen, hogy az RMDSZ-es frakcióvezető, Borbáth István személyesen jelentette fel a városházát. Az RMDSZ ezzel maga alatt vágja el a fát, hiszen magyar történelmi személyiségeket ábrázoló emlékművekről van szó” – sommázott a szóvivő. Mircea Dusa Hargita megyei prefektus cáfolta, hogy a prefektúra korábban elutasította volna a szoborpark építkezési engedélyének törvényességét kétségbe vonó beadványt. Dusa elmondta, a beadványt a városi tanács nevében terjesztették be, Borbáth István RMDSZ-es frakcióelnök aláírásával. Ismeretes, a korábbi mandátum során a székelyudvarhelyi tanácsot RMDSZ-es képviselők alkották, miután az MPSZ-jogelőd Udvarhelyért Polgári Egyesület színeiben mandátumhoz jutott tanácsosokat bírósági határozattal kizárták az önkormányzati testületből. – Meg nem erősített információk szerint a teljes létesítmény összesen nyolcmillió forintnak megfelelő összegbe került. /Salamon Márton László: Csaba királyfi a vádlottak padján. = Krónika (Kolozsvár), aug. 10./