Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Kolozsvár (ROU)
29557 tétel
2004. március 3.
Fennállt a veszély, hogy az oktatási tárca miatt kimaradnak az idei közbeszerzési versenytárgyalásról a magyar, illetve más kisebbségek nyelvén írt számtan- és természetismeret-könyvek, márc. 3-ra kiderült: a nem román kiadású munkákkal ugyanúgy lehet pályázni, mint a románokkal. Előzőleg a Krónika napilap nyomozást indított annak kiderítésére: ki akarja megakadályozni, hogy a magyar kiadók gondozásában megjelenő új elsős és másodikos matematika-, illetve természetismeret-tankönyvek részt vehessenek a közbeszerzési versenytárgyaláson. Szikszai Ildikó, az Ábel Könyvkiadó ügyvezető igazgatója nyilatkozta a Krónikának: a nemzeti kisebbségek csak románból fordított első és második osztályos új számtan- és természetismeret-tankönyveket használhatnak. Péntek János professzor, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke botrányosnak tartja ezt, „mintha érzékeltetni akarnák, hogy a romániai nemzeti kisebbségek még arra sem képesek, hogy elsős és másodikos tankönyveket írjanak saját nyelvükön” – mondta. Az RMPSZ keretében 1993-ban alakult Erdélyi Magyar Tankönyvtanács egyik alapítója, Székely Győző kolozsvári tanár szerint éppen a magyarság sajátos elvárásai, illetve a kényszerhelyzet vezetett a saját tankönyvkiadók létrehozásához. A bukaresti székhelyű állami tankönyvkiadó 1999-ben megszüntette magyar szerkesztőségét, azóta csak újra kiadott magyar könyvekkel látja el a diákokat. A magyar részleg megszüntetése óta csak az RMPSZ kiadója, az Ábel, valamint a sepsiszentgyörgyi T3 és a kolozsvári Stúdium kiadók adnak ki magyar tankönyveket. Murvai László, az oktatási tárca kisebbségekért felelős vezérigazgatója viszont leszögezte: az oktatási minisztériumban semmilyen tiltás nincs arra vonatkozóan, hogy magyar tankönyvkiadók könyveiből tanulhassanak a magyar gyermekek. Lapzártakor Kötő József jelezte: minden akadály elhárult az elől, hogy a magyar kiadók saját könyveikkel pályázhassanak az idei közbeszerzési liciten. Hozzátette: az új tankönyveket a tárcának is jóvá kell hagynia. /Benkő Levente: Játszanak a tankönyvkiadók idegeivel. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./
2004. március 3.
A Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) első alkalommal 2004. febr. 25–27-én szervezte meg kommunikációs tanfolyamát, amelyen magyarországi és határon túli könyvtárosok vettek részt. Erdélyből Mátyus Kinga és Szász Melinda a Kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárt képviselte, Kopacz Katalin és Salamon Erzsébet pedig a Hargita Megyei Könyvtártól érkezett. Az előadások és konzultációk mellett gyakorlat keretében, a média, a könyvtáros szakma legkiválóbb képviselői, valamint a társadalom különböző szintjén működő fenntartók, politikusok képezték a hallgatókat. /Mátyus Kinga, Szász Melinda: Továbbképzés könyvtárosoknak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2004. március 3.
A református templom az egyetlen olyan hely Vámfaluban, ahol a magyarság rendszeresen találkozik: egyéb fórum nincs az avasi településen a magyarok számára. Vámfalu azon ritka gyülekezetek közé tartozik, amelyet nem az elöregedés jellemez: a tagok mintegy 40 százaléka a fiatal korosztály képviselője. Lelkipásztoruk Müller Dezső költő is. Vámfalu református gyülekezete 871 lelket számlál. Tavaly a születések száma hárommal volt több az elhalálozásokénál, 11–8 volt az arány. A magyar ifjak nyugati – francia, olasz, portugál – vendégmunkából élnek. A 8 magyar osztályba 90 gyerek jár. Az IKE (Ifjúsági Keresztyén Egyesület) minden héten foglalkozást tart. Müller Dezső első verseskötetét, a "Törpe hold"–at a kolozsvári Alsand, másik két könyvét – "Eleven áldozat", "Rimánkodó szívverésben" – a Pallas Akadémia Kiadó jelentette meg. /Fodor István: Vámfalu: A templom a helyi magyarság egyetlen találkozóhelye. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 3./
2004. március 3.
Tavaly novemberben lett volna a Nagybányán élő Dudás Gyula festőművész első kolozsvári bemutatkozása, azonban a művészt az előző napon szívroham érte. A nagybányai magyar festők április első napjaiban terveznek egy megmérettetést. Más-más műfajban dolgozók, különböző generációk mutatkoznak majd be Kolozsváron. /S. Muzsnay Magda: Dudás Gyula ígérete. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./
2004. március 4.
Kötő József EMKE-elnök elmondta, hogy a szervezet egykori kolozsvári székházában ma a vasúti igazgatóság található. Lukács János, Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ országos elnöke közölte: a legtöbb menedékházat, amelyről a közvélemény úgy tudta, hogy az egyesület tulajdona, az EKE csak bérelte. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) az Erdélyi Gazdák Egyesülete jogutódjának tartja magát, három székházat is visszaigényel, tájékoztatott Farkas Zoltán elnök. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) számára az 1999-ben kibocsátott sürgősségi kormányrendelet már visszaadta Kolozsváron a főtéri Wass Ottilia házat. Funar polgármester megfellebbezte a döntést a közigazgatási bíróságon, ezért nem kaphatták vissza a házat. Az EMÉ-nek továbbra sem áll módjában visszaigényelni az egykori Ferenc József Tudományegyetem által bérelt (ma a BBTE tulajdonát képező) ásvány-, növény- és állattani gyűjteményeket, vagy az Egyetemi Könyvtárban fellelhető 300 ezer kötetét, régi nyomtatvány- és kézirattárát. /Székely Kriszta: Államosított közösségi ingatlanok nyomában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./
2004. március 4.
Az erdélyi magyar civil szféra politikumtól független érdekvédelme ügyében tanácskozott márc. 1-jén az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) 22 tagú Tanácsadó Testülete Kolozsváron. Megegyeztek abban, hogy létre kell hozni az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Szövetségét. A testület felkért öt személyt, Bodó Barnát, Egri Istvánt, Hajdó Csabát, Somai Józsefet és Szenkovics Dezsőt, hogy kezdeményező bizottságot alkotva készítsék elő a szept. 9-én, a VI. Civil Fórumon sorra kerülő közgyűlést, amely hivatott a szövetség megalakítására. A létrehozandó szövetség teljes belső működési szabadságot és függetlenséget biztosít a társuló szervezeteknek, intézményes háttérként szolgál a civil társadalmi kontroll szerepkör betöltésére, és képviseli a romániai magyar civil szféra érdekeit az illetékes hatalmi intézményeknél. A szövetség az alábbi feladatokat vállalná magára: esélyegyenlőség megteremtése az információhoz való hozzájutásban; anyagi javak közvetítése szervezetek, más jogi és magánszemélyek számára; képzések szervezése a nonprofit szféra menedzsmentje, pénzügyvitel, adományszervezés, pályázatírás témakörökben, valamint szakmai könyvtár létesítése; a civil szféra érdekképviselete és érdekvédelme a közéletben. /Köllő Katalin: Alakulóban a civil szervezetek szövetsége. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./
2004. március 4.
Több mint két hónap telt el azóta, hogy Gyimesközéplokon a Paradis diszkóban két részeg férfi úgy összeverte a lemezlovast, hogy az később belehalt sérüléseibe. Lehetséges, hogy kiszámított Hargita megyében a hatósági tétlenség. Azt hivatott igazolni: megalapozottan állította Ioan Rus belügyminiszter 2001 októberében, hogy a Székelyföldön meggyengült a román állam autoritása. /Gazda Árpád: Hivalkodó tétlenség. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./ Márc. 3-án sem jelent meg a hatóságok előtt a csíkszeredai ügyészségre beidézett Ioan Barsan tarhavaspataki vállalkozó /a környéken Suba Jánosnak nevezik/, akit Szentes Szilárnak, a gyimesközéploki Paradis diszkó lemezlovasának a meggyilkolásával gyanúsítanak. /Gazda Árpád: Betegeskedik Suba. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./
2004. március 5.
Mintegy 22 százalékkal csökkentették az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriumnak szánt idei költségvetési keretet, tekintettel arra, hogy a Draskovics Tibor magyar pénzügyminiszter indítványozta intézkedések értelmében több mint egymilliárd forinttal kevesebb összeget fordítottak a határon túli magyarság támogatására. Az alapítvány budapesti ülésén döntött úgy, hogy a romániai alkuratóriumnak eddig juttatott 232 millió forint helyett 51 millió forinttal kevesebbet adnak. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke elmondta: az összeg lefaragása problémát fog okozni minden szaktestületnek, az oktatástól a művelődésig, az ifjúságtól egészen az egyházig és a sajtóig. „Valószínűleg az alkuratórium egyelőre azt teheti, hogy arányosan csökkent mindenhonnan – mutatott rá a szövetségi elnök. Markó reménykedik abban, hátha év közben sikerül az elvett összeg legalább egy részét visszaszerezni. /P. A. M.: Huszonkét százalékkal kevesebb támogatás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./ Pomogáts Béla nem mond le az Illyés Közalapítvány elnöki tisztségéről. Az IKA esetében az erre az évre eredetileg előirányzott 1021,2 millió forint helyett 194,6 millióval kevesebből kell gazdálkodnia. /Balogh Levente: Erdély: ötvenhárommillió forintos megvonás. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./
2004. március 6.
Márc. 4-i sajtóértekezletén Markó Béla RMDSZ-elnök még arról szólt, hogy a kormánypárttal kötendő idei megállapodás függőben levő problémáit – az aradi Szabadság-szobor felállítását, valamint a kolozsvári tudományegyetemen létrehozandó két magyar kar beindítását – illetően a közeljövőben megtalálják a megoldást. A Nastase kabinet márc. 4-én határozatot hozott: a Szabadság-emlékművet várhatóan április elején felállítják. /Ferencz L. Imre: Csak ne lenne áprilisi tréfa! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./
2004. március 6.
Márc. 5-én Kolozsváron az RMDSZ ügyvezető elnöksége Demográfiai Munkacsoportjának szervezésében Demográfiai tendenciák a romániai magyarok körében címmel tartottak konferenciát. A Kárpát-medencében élő magyarság körében észlelhető tendenciák nem túl biztatóak – mutatott rá Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Közös nemzetstratégiára van szükség, zárta szavait Markó Béla. Veres Valér szociológus rámutatott, míg Románia 1970 és 2001 között az elhalálozások szempontjából kedvező mutatókkal rendelkezett, ma az európai országok között az utolsók között található. A termékenységi arány esetében a Kárpát-medence adatai a legrosszabbak Dél-Erdély, Bánság és Észak-Erdély, a legjobbak pedig Székelyföld esetében. A szórvány- és szigetmagyarságnál az adatregisztráció adatai torzítanak és a kivándorlás, valamint a vegyes házasságok aránya is nagyobb volt. Románia teljes lakosságához viszonyítva, a romániai magyarságot elöregedettebb népesség jellemzi, mely jelenség a legerőteljesebb a Partiumban, míg Kovászna megye ebből a szempontból a legfiatalabb. /Szakmai tanácskozás a romániai magyarok körében észlelhető demográfiai tendenciákról. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 6./ A kivándorlás, a vendégmunka vállalása, a vegyes házasságok, illetve a pozitív jövőkép hiánya – ezek az összetevői a romániai magyarság lélekszáma csökkenésének. Horváth István, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Szociológia Tanszéke adjunktusa szerint az elkövetkező időszakban – éves átlagban – körülbelül 20 ezer erdélyi magyar hagyja majd el az országot. Kiss Tamás, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének szakértője szerint a magyarságon belül nagyobb a halandóság, évente 10 ezer körüli a természetes fogyás. Ugyanakkor – hangsúlyozta Veres Valér, a BBTE Szociológia Tanszékének oktatója – az ideiglenesen külföldön (elsősorban Magyarországon) tartózkodók száma meghaladja a 200 ezret. A magyar fiatalok Hargita, Kovászna és Maros megyében vannak a legnagyobb számban, máshol viszont az idősebbek aránya kétszer nagyobb a huszonévesekénél. A Székelyföld az a magyar régió, amely biztosítja a megmaradáshoz szükséges emberanyagot Erdélyben. Horváth István szerint az 1987–1991-es időszakban 129–135 ezer romániai magyar hagyta el az országot. A becsült negatív népszaporulat okozta veszteség 39–45 ezer személyre tehető. Magyari Nándor szociológus, a BBTE adjunktusa szerint az erdélyi magyar családok 15 százalékát érinti a vendégmunkások jelensége. A külföldi munkát vállalók 77 százaléka férfi, kétharmaduk illegálisan dolgozik, és nyitottak arra, hogy végleg elhagyják szülőföldjüket. Gödri Irén, a magyarországi Központi Statisztikai Hivatal munkatársa köztudott tényt közölt: Magyarországra a legtöbben Hargita és Kovászna megyéből vándorolnak ki. Az okok: magyarként így látják biztosítva a jövőt (66 százalék), aggódnak gyermekük jövőjéért (54 százalék) és kilátástalan a romániai politikai helyzet (40 százalék). A Magyarországon történő letelepedés 74 százalékban végleges, 13 százalékban munkavállalás, 8,2 százalékban pedig tanulás miatt történt. Markó Béla szövetség elnök nem kívánta kommentálni, hogy a közösség intézményeit és ennek egyes vezetőit érintő különböző pénzügyi botrányok (például Communitas Alapítvány) milyen módon befolyásolják az erdélyi magyarság közérzetét, jövőképét és kivándorlási kedvét. /Kiss Olivér: Megmaradási esélyünk a Székelyföldön. Több gyermekre van szükség a szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./
2004. március 6.
Kolozsváron, a Pro Juventute Galériában megnyílt Starmüller Katalin festészeti tárlata. /Papp D. Tibor: Az üzenet hordozója. Starmüller Katalin kiállítása a Pro Juventute Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./
2004. március 8.
A Reggeli Újság új nagyváradi napilap közleményben jelentette be indulását: Hat évtized után ismét több magyar nyelvű napilap jelenik meg Nagyváradon. Március 8-tól, hétfőtől a Reggeli Újság című magyar nyelvű napilappal gazdagodik a bihari sajtó. Az Euro Media Kiadói és Sajtóház Rt. által kiadott lap alternatívát kíván nyújtani a magyar olvasóknak, amelyre hatvan esztendeje nem volt példa. Utoljára 1944-ben jelent meg több magyar nyelvű napilap – egyszerre három is – Nagyváradon. A Reggeli Újság politikailag el nem kötelezett közéleti napilapként, változatos tartalommal kívánja megszólítani olvasóit: a hírek, információk, a közéleti, kulturális, gazdasági, sport és más témájú, sőt szórakoztató és lektűr jellegű cikkek mellett véleményanyagok és hirdetések is megtalálhatók majd benne. A Reggeli Újság kezdetben 12 – ebből négy színes – oldalon jelenik meg. A főszerkesztő, Dénes László vezetésével egy fiatal újságírókból álló szerkesztőségi gárda állt össze, közülük többen a váradi, kolozsvári, temesvári magyar sajtóban próbálták ki eddig magukat, de kezdők is jelentkeznek majd írásaikkal a lapban. Hétfőtől a Reggeli Újság példányai megtalálhatók lesznek az újságárusoknál, a lapkihordóknál és a rikkancsoknál. Egy lapszám ára 5000 lej lesz. Az Euro Media Kiadói és Sajtóház Rt. más kiadványai a Realitatea Bihoreana című megyei, valamint a Realitatea Romanesca című országos napilapok. /Az Euro Media Kiadói és Sajtóház Rt. sajtóirodája, márc. 6. – rövidítve közölte: Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./
2004. március 8.
A hét közepén aláírhatják az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt vezetői a 2004-es évre szóló együttműködési megállapodást. Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ területi elnökei előtt márc. 6-án elmondta, az egyezségkötés útjából az aradi Szabadság-szobor felállításáról hozott múlt heti kormányhatározat hárította el az utolsó akadályt. Az együttműködési szerződésben továbbra is jelentős helyet kapnak a különböző oktatási és kulturális problémák, mint például a két kolozsvári egyetemi karnak, a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozatának, valamint a román televízió marosvásárhelyi stúdiójának a létrehozása. A Demokrata Párt (PD) ügyvezető elnöke. Emil Boc szerint előbb egy népszavazáson kellene kikérni a lakosság véleményét is a magyar Szabadság-szoborral kapcsolatban. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) kampányfőnöke, Gheorghe Flutur szenátor szerint „a kormánypárt bármire engedményre hajlandó, csakhogy újabb megállapodást kössön az RMDSZ-szel”. Bochoz hasonlóan Flutur is kifejtette: ki kell kérni az aradiak véleményét is az ügyben. „Közpénzekről van szó, ezért referendumot kellene hirdetni a szobor elhelyezéséről” – hangsúlyozta a liberális politikus. Markó Béla valószínűnek tartja, hogy újra el kell indítani az aradi Szabadság-szobor engedélyeztetési procedúráját. /Félreállt a szobor az együttműködés útjából. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./
2004. március 8.
Műemlékvédelem Erdélyben címen Szovátán háromnapos tanácskozást tartottak a hét végén, közel száz, a műemlékvédelemben érdekelt erdélyi és magyarországi szakember részvételével. „Az utóbbi években Erdélyben is megsokszorozódtak a kutatások és helyreállítások, és most ezeket a munkálatokat mutattuk be” – vázolta a rendezvény célját Mihály Ferenc szovátai restaurátor. A résztvevők több mint felét fiatal, többnyire Kolozsváron vagy Budapesten végzett, de hazatért műemlékvédő alkotta. A konferencián ötven, többnyire vetítéssel egybekötött előadást mutattak be az erdélyi műemlék jellegű, főleg egyházi épületek restaurálásáról. „Sokszor a jó szándékkal társuló hozzá nem értés több kárt, mint hasznot okoz” – mondta Péterffy Zsuzsa, aki két szilágysági, a magyarkeceli és magyarrécsei templom állagát mutatta be. /Szucher Ervin: Tapasztalatok és kifogások. Az erdélyi műemlékvédelemről szerveztek konferenciát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./
2004. március 9
1949 márc. 2-án éjjel majdnem minden erdélyi közép- és főnemesi udvarháznál, kúriánál, kastélynál teherautók álltak meg, az alvókra törték az ajtót, majd rájuk parancsoltak, hogy szedjenek össze huszonöt kilónyi holmit, csak ruhaneműt, ékszert, pénzt, órát semmiképp, felrakták a családot a teherautóra, és elhurcolták őket. Kit kényszerlakhelyre, kit kényszermunkára. Erről a szomorú éjszakáról és következményeiről tartott megemlékezést márc. 5-én a Castellum Alapítvány Marosvásárhelyen, a Vártemplomban. Beszédet mondott Ötvös József református esperes, Csató Béla római katolikus főesperes, Nagy László unitárius lelkész és Benkőné Zonda Tímea evangélikus lelkész. Nagy Mihály Zoltán történész-kutató Az erdélyi magyar nemesség jogfosztottságának beteljesedése – 1949 címmel tartott előadást. Gál Mária D.O. (kényszerlakhely), /Kolozsvár, 1996/ című könyvéből olvastak fel részleteket. /Nagy Botond: Ötvenöt éve történt. A sorsforduló (fegyveres) éjszakája. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./ Csávossy György író, nyugalmazott egyetemi tanár, Castellum-tag előadásában a történelmi családok lelkialkatát vizsgálta Ellentétben a kommunista propagandával, ez a történelmi réteg az ország és nemzet szolgálatát tekintette legfontosabb feladatának. Az egyszerű emberek tiszteletére, közcélú adakozásra, hagyománytiszteletre, lovagiasságra, keresztény erkölcsre, összetartásra, nagylelkűségre nevelték őket. A meghívottként jelen lévő Sütő András író elismeréssel beszélt a pusztakamarási Kemény és a New Jerseyben élő Hámos családról. Méltatta Hámosné Sándor Margit nemrég megjelent könyvét, amely figyelmet érdemlő erkölcsi örökség tanúbizonysága. Sütő András javasolta, hogy a Castellum indítson könyvsorozatot tagjainak visszaemlékezéseiről, és az alapítvány éljen a jogszerzés eszközével az elkobzott vagyonok visszaszerzésére vagy kártalanítására. /K. Gy.: A sorsforduló éjszakája. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 9/
2004. március 9.
Az illetékes szaktárcák megállapodtak a kötelező katonai szolgálat 2007-ig történő fokozatos eltörléséről, a sorkötelezettség "kiváltásáért" pedig nem kell fizetni, jelentette be Ioan Mircea Pascu védelmi miniszter. Pascu elmondta, 2007 lesz az utolsó év, amikor alkalmazzák a sorkötelezettségre vonatkozó előírásokat. /Fokozatosan megszűnik 2007-ig a sorkötelezettség. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./ A miniszter tájékoztatása szerint 2000-ben a szárazföldi alakulatoknál 110 ezer katonát szerződtettek, 2003-ban ezek száma 76 ezer volt, 2010-re pedig 48 500 lesz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./
2004. március 9.
Márc. 6-án Kolozsváron tartotta rendes évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Ismertették a 2003-as évi tevékenység eredményeit, megvitatták az idei munkatervet és az erdélyi magyar tudományos társadalom legfőbb intézménye megreformálásának lehetőségeit, az alapszabályzat értelmében megújították a választmány egyharmadát, és tiszteleti tagokat választottak. Elnöki megnyitójában dr. Egyed Ákos az EME sürgős feladatai között említette, hogy meg kell találniuk helyüket az európai integrációs folyamat sodrásában. A magyarországi pályázati rendszerben megmutatkozott hiányosságokat más anyagi források felkutatásával kell pótolni. Az 1859-ben alapított EME jelenleg testületként működjön tovább. Megfontolandó az intézmény elnevezésének megváltoztatása is. Fontos, hogy jobban az EMÉ-hez tudják kötni a kutatómunkát végezni kívánó fiatalságot. Sipos Gábor főtitkári jelentése szerint taglétszám 3581. Ebből 100 alapítótag, 1699 rendes tag, 95 pártoló tag, 1687 egyetemi hallgató. 2003 jeles rendezvényei közül kiemelkedett a Magyar Tudomány Napja című konferencia és a Varadinum tudományos ülésszak. Az EME öt szakosztálya gazdag programot tud felmutatni. Befejeződött a Rhédey-házbeli székház lépcsőházának javítása, de a visszaigényelt főtéri Wass Ottília-ház ügyében nem történt előrelépés. Idén kezdődik az EME 2009-ben megtartandó 150. évfordulója megünneplésének előkészítése, együttműködés indul a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem könyvtárával, a szakosztályok folytatják a tudományos ülésszakok megrendezését. Nagy vitát váltott ki az Erdélyi Múzeum-Egyesület tervezett névcseréje. Gaal György az Erdélyi Magyar Tudományos Akadémia elnevezést javasolta. Egyéb elhangzott javaslatok: alakuljon Matematika és Fizika Szakosztály; szükség van erdélyi kutatóintézetre stb. A közgyűlés a mandátumukat befejezett tagok helyébe a következőket választotta: 1. szakosztály – Pozsony Ferenc; 3. szakosztály – Kiss Szidónia, Hening Kinga, Kékedy-Nagy László; 5. szakosztály – Kerekes László, Jodál Endre. A laudációk elhangzása után EME-tiszteleti tag lett Faragó József, Péntek János, Tövissi József, Feszt György, Maros Dezső, Pálfalvi Attila, Kerekes László, Talpas János és Sándor László. /Ördög I. Béla: Évi közgyűlését tartotta az EME. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./ Az Erdélyi Múzeum-Egyesületben többször válsághelyzetről kellett tanácskozni, mert a magyarországi pályáztató rendszer működésképtelené vált. Egyed Ákos elnök szerint a következő években az EMÉ-nek meg kell találnia helyét a romániai magyar tudományos intézmények hálózatában, meg kell szerezni a Román Akadémiától a kiadványaik akkreditációját, és tisztázni kell integrálódásának formáit a magyarországi tudományossághoz, elsőként a Magyar Tudomány Akadémiához. Ezt az EME már több beadványban kérte, válasz azonban nem érkezett. Sípos Gábor főtitkár bejelentette, újraindult az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára című sorozat. Kovács Dezső orvosprofesszor az orvosi- gyógyszerészeti központi könyvtár megnyitásáról értekezett. Elmondta: Marosvásárhelyen komoly tevékenységet fejtenek ki annak érdekében, hogy az orvosi tárgyú szakkönyvek megjelenjenek. Egy- egy kötet 7-800 oldalas. A közgyűlésen elhangzott, tisztázni kell az EME viszonyát a felsőoktatási intézményekhez, illetve a magyar tudós társadalomhoz. /(Csomafáy Ferenc): Reform szükségessége. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./
2004. március 9.
A kolozsvári magyar diákok részmegvalósításnak, a tervezett állami magyar felsőoktatási intézmény felé tett első lépésnek látják a két különálló magyar kar létesítésének gondolatát. Mások szerint csökkenőben van a magyar hallgatók száma, így hosszabb távon létszámgondokkal küszködne a különálló egyetem. /Borsos Lehel: Diákszemmel a magyar karok ügyéről= Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./
2004. március 9.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek (EMTE) immár két perben kell küzdenie a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal ellen. A küzdelem kétnyelvű táblákért folyik. A kolozsvári polgármester bejelentette: kedvező ítélet született számukra abban a perben, ami az egyetem nevét tartalmazó kétnyelvű tábla ügyében indult. Boros János kolozsvári alpolgármester elmondta: az EMTE tavaly kérvényezte az építkezési engedélyt a hivataltól, hiszen a törvény szerint minden felirat esetében ezért a bizonylatért kell folyamodni. A polgármesteri hivatal mindkét tábla ügyében elutasító választ adott, és csak a román nyelvű feliratot engedélyezte. Boros úgy vélte: a Funar által irányított városháza ezúttal is rosszindulatról tett tanúbizonyságot. – Funar a közigazgatási törvényre hivatkozva tagadta meg az engedély kibocsátását. A jogszabály kimondja, hogy kétnyelvű feliratokat csak azokon a településeken használhatnak, ahol a lakosság számaránya meghaladja a 20 százalékot. Az EMTE kétnyelvű táblái azonban nem e jogszabály hatáskörébe tartoznak. Itt egy magyar nyelvű oktatási intézményről van szó, és a legtermészetesebb lenne, hogy magyarul is szerepeljen az intézmény neve – mondta. Zsigmond Erika, az EMTE jogtanácsosa elmondta: a közigazgatási bíróságon azért indítottak két pert, mivel két engedély szükséges a táblákhoz. Az oktatási intézmény azt szeretné, ha az egyiken Fundatia Sapientia Alapítvány, míg a másikon Fundatia Sapientia – Universitatea Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem állna. Az alapítvány feliratának esetében január végén első fokon pert nyert az EMTE. A kolozsvári közigazgatási bíróság január 22-i ítélete azonban elutasította a felsőoktatási intézmény arra vonatkozó kérését, hogy az egyetem nevét magyarul is írják fel a Bocskai-ház homlokzatára. Mindkét per folytatódik. /(borbély): Két tábla, két per az EMTE ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
2004. március 9.
Február végén sikeres előadást szervezett a Kolozsváron megalakult Rákóczi Kultúrkör. Solymosi Zsolt unitárius lelkész, a háromtagú elnökség egyik tagja elmondta, hogy tavaly év végén az anyaországi Rákóczi Szövetség vezetői, Halzl József elnök és kollégái jártak a városban azzal a céllal, hogy megalakítsák a kolozsvári tagszervezetet. Ekkor alakult meg a Rákóczi Kultúrkör. Céljuk, hogy Rákóczi fejedelem emlékét ápolják és megismertessék a Kolozsváron élő ifjúsággal. Havonta lesznek előadások, amelyre középiskolásokat, egyetemistákat hívnak meg. Az első ilyen alkalom február 29-én volt, Beder Tibor Törökország-kutató, Rodostó, Rákóczi és Mikes emlékét ápoló tanár jött előadást tartani. Április elején az Atlantisz harangoz országos versmondó verseny védnöki tisztét vállalja a Rákóczi Szövetség. A Rákóczi emlékév kapcsán az anyaországi Szövetség nyári programjaiba kapcsolódnak majd be. Jövőre szeretnének Kolozsvár Hetet szervezni. /Sándor Boglárka Ágnes: Rákóczi fejedelem szellemiségében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./
2004. március 9.
Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a vele készített interjúban emlékeztetett, hogy a 2000. decemberi egyházkerületi közgyűlésen történt megválasztása előtt munkatársaival, az egyházkerületi főjegyzővel és a missziói előadóval együtt, akik lelkipásztorok, úgy vállalták a jelölést, hogy csapatban fognak dolgozni, megosztva az egyházi vezetés különböző területeiért való felelősséget. Ez azóta így történik. Tapasztalniuk kellett, hogy több területen alábbhagyott az egyházi fegyelem. Romániában a kommunista rendszerben sem alakult ki olyan szekularizáció, mely aláásta volna az értékrendet. Pap Géza abban látja a veszélyt, hogy a Nyugat felől beáramló vallásos mozgalmak és tanítások bomlasztóan lépnek fel. A két romániai református egyházkerület, az erdélyi és a királyhágómelléki közös törvényhozó testülettel /Zsinattal/ működik, de igazgatásában önálló és egyik sem avatkozik be a másik sajátos ügyeibe. A zsinati elnökséget évenként váltakozva tölti be a két egyházkerület vezetősége. A két kerület viszonya jó, jobb mint bármikor volt az elmúlt évtizedek folyamán.. A lelkészképzés terén legnagyobb gond a Teológiai Intézet anyagi fenntartása. A lelkész-utánpótlás területén semmilyen gondjuk sincs. Az erdélyi egyházkerületben a 90-es években gyakran öt-hatszoros volt a felvételre jelentkezők száma a szükség szerint megállapított helyekhez képest. A rendszerváltás után az akkor még bőven áramló külföldi támogatással építési hullám indult. Új templomok, gyülekezeti központok, házak és termek, parókiák és más épületek gomba módra jelentek meg. Az erdélyi egyházkerületben több mint harminc templom épült. Jelenleg is folyamatban van néhány templom építése. A 90-es évek elején az erdélyi egyházkerületben hat református gimnázium nyílt meg hosszas utánajárás eredményeként: Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen. Ezek az intézmények állami iskolák, részben a volt református kollégiumok épületeiben működtek és működnek ma is. Eddig csupán a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium és a kolozsvári régi Református Kollégium épülete került újra egyházi birtokba. Kolozsváron és Marosvásárhelyen egészségügyi posztliceális iskola, ugyancsak Marosvásárhelyen kántor-tanítóképző főiskola nyílt. Az egyházkerülethez tartozik még egy általános iskolai tagozat Sepsiszentgyörgyön, valamint két óvoda Sepsiszentgyörgyön, illetve Kolozsváron. Ezeken kívül működik még négy egyházközségi óvoda, valamint 16 diákotthon, szórványiskolai bentlakás egyházkerületi, egyházközségi és alapítványi kezelésben. Egyetemi szinten a Teológiai Intézeten kívül a Babes–Bolyai Tudományegyetem keretében református Tanárképző Kar működik. Eddig elenyésző számú iskolaépület került vissza egyházi tulajdonba, de csak a két említett kollégium működik régi helyén. Az igazgatótanács nem tiltja ugyan, hogy a lelkipásztorok politikai vagy érdekvédelmi szervezet tagjai legyenek, de megtiltja, hogy helyi, megyei vagy országos szervezetben választott tisztségviselőként vagy fizetett tisztviselőként feladatot végezzenek. /Takács Éva: A közélet minden területe Isten Igéjének ítélete alatt áll. Interjú Pap Gézával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./
2004. március 9.
Ettől a számtól kezdve Nagyvárad helyett Kolozsváron lesz a szerkesztősége, de a már megszokott stílusban készül az Erdélyi Napló, jelentette be az új főszerkesztő, Makkay József. A munkatársak többsége a régi maradt. Az új főszerkesztő folytonosságot ígért, szókimondó, ellenzéki újság marad az Erdélyi Napló. Továbbra is arról szeretne hitelesen tájékoztatni, hogy ki miként szolgálja (avagy nem szolgálja) a nemzeti közösség érdekeit. /Makkay József: Kedves Olvasóink! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 9./
2004. március 9.
A Wass Albert-felolvasónap egyik szervezője az EMI volt. A megnevezés két ifjúsági szervezetet takar. Az Egyesült Magyar Ifjúság a tavaly decemberben alakult Budapesten. Az alapító tagok jelentős része korábban a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom keretein belül tevékenykedett, azonban a mozgalom jövőképére vonatkozó eltérő elképzeléseik, a HVIM elnökének kifogásolható vezetési stílusa és rendezetlen pénzügyeik miatt 2003. októberében kiváltak. Új mozgalmat hoztak létre. Strahl Zoltán, az EMI alelnöke elmondta, a HVIM-mel testvérszervezeti viszonyra törekednek. A válasz erre a gesztusra a HVIM új elnöksége részéről korántsem volt barátságos: első ülésükön kizárták a mozgalom tagjai sorából az EMI szervezőit, akik korábban a HVIM-ben vezető tisztségeket töltöttek be. Az Egyesült Magyar Ifjúság összmagyar mozgalom, de a trianoni határokon túl nem törekszik mindenáron közvetlen tagtoborzásra, sokkal inkább ernyőszervezetként kíván működni, az elcsatolt területeken önállóan tevékenykedő testvérszervezeteivel összefogva. Erdélyben ilyen testvérszervezet az Erdélyi Magyar Ifjak (rövidítése ugyancsak EMI), Délvidéken pedig a Délvidéki Ifjak Szövetsége (DISZ), de Felvidéken és Kárpátalján is folyamatosan bővül az EMI-s kapcsolatrendszer. Az EMI iskolacsere-programot szervez. Ennek első állomásaként tavaly novemberben szatmárnémeti diákok vendégeskedtek budapesti iskolásoknál, viszonozva azok tavaszi látogatását. A bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Ifjak /EMI/ már a HVIM körüli viszályok előtt megalakult; a két EMI-t alapelveik és elképzeléseik rendkívüli hasonlósága hozta közel egymáshoz. Az erdélyi EMI célja az egészséges nemzeti öntudat kialakítása, amit főleg kulturális rendezvények, előadásokkal összekötött történelmi megemlékezések szervezésével próbálnak elérni. Az Erdélyi Magyar Ifjak múlt hétvégén tartotta soros műhelytáborát a Kolozsvár melletti Szind nevű falucskában, melyen képviseltette magát minden eddig alakult tagszervezete: a besztercei, a gyergyói, a margittai, a marosvásárhelyi, a szatmári, a temesvári és a szervező kolozsvári EMI. /Bagoly Zsolt: Amit az EMI-ről tudni kell. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 9./
2004. március 10.
Nagy román nemzetgyűlés szervezését jelentette be március 14-re Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere, a Nagy-Románia Párt főtitkára. Az Aradra tervezett gyűlés célja a 13 aradi vértanúnak emléket állító Szabadság-szobor eredeti helyére való visszahelyezésének megakadályozása. /Funar a szobor ellen. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9/ Az aradi Szabadság-emlékmű felállításáról szóló kormányrendelet visszavonását kérte Gheorghe Funar Adrian Nastase miniszterelnökhöz intézett levelében. Funar a kormány által 2002-ben kiadott rendeletre hivatkozott, amely szerint a béke- és emberiségellenes tetteket elkövetők emlékének ápolásáért, valamint a fasiszta, rasszista és idegengyűlölő ideológiák terjesztéséért hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetés szabható ki. Erre a rendelkezésre hivatkozva Funar kérte Nastasétől, hogy forduljon Románia főügyészéhez: indítson büntető eljárást a tábornokok kultuszát ápoló személyek ellen. A kormányfőhöz intézett levél mellett a polgármester a bírósághoz is keresetet nyújtott be, amelyben azt kérte, hogy az emlékmű újraállítását támogató aradi tanácsosok ellen induljon kivizsgálás. /Funar megakadályozná az aradi Szabadság-emlékmű felállítását. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 10./
2004. március 10.
Márc. 9-én újabb együttműködési megállapodást írt alá Bukarestben Markó Béla, az RMDSZ elnöke, valamint Adrian Nastase miniszterelnök, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PDS) elnöke. Az előző három évben is kötöttek protokollumot. Két fontos kérdésben húzódott el sokáig a vita az RMDSZ és a PSD között. Az egyik az aradi Szabadság-emlékmű megoldatlan helyzete, a másik pedig a kolozsvári Babes-Bolyai Végül a kormány határozatot hozott arról, hogy Aradon április elején köztérre helyezik az aradi vértanúknak emléket állító szoborcsoportot. A dokumentumba csak annyi, hogy a felek megindítják a magyar karok létrehozásának folyamatát. A 2004-re szóló együttműködési megállapodásban az általános elvi kitételek megegyeznek az előző éviben rögzített elvi keretekkel (például, ami a törvényjavaslatok kapcsán a parlamentben történő előzetes egyeztetést, vagy a kormánypárttal való rendszeres találkozók tervezését illeti.). Az idei protokollumban jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a szociális kérdésekre. /Az RMDSZ aláírta az újabb együttműködési megállapodást a kormánypárttal. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 10./ A két párt továbbra is hetente fog egyeztetni a parlamentben előterjesztett törvénytervezetekről. A jövő tanévben ugyanakkora lesz a beiskolázási szám az egyházi középiskolákban, mint amekkora a 2003–2004-es tanévben volt. Az egyezmény a kisebbségi szakemberek részvételét is biztosítja az oktatás reformfolyamatában, továbbá anyagi támogatást a kisebbségek anyanyelvén megjelenő tankönyvek kinyomtatásához. Az egyezmény ismét előírja a marosvásárhelyi tévéstúdió létrehozását. Bővíteni fogják a marosvásárhelyi és a kolozsvári magyar nyelvű adások idejét. Megfelelő szakembert biztosítanak a magyar nyelvű rádió és tévé szerkesztőségeknek. A Belügyminisztérium programot dolgoz majd ki, amely szerint a kisebbségek által is lakott településeken biztosítják a kisebbségek nyelvét ismerő rendőrök jelenlétét is. /B.T. – Sz.K.: Aláírták az RMDSZ–SZDP együttműködést. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./
2004. március 10.
Három héttel ezelőtt az RMDSZ az idei együttműködési szerződés aláírási feltételének tekintette a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar karainak létrehozását, azután márc. 9-én olyan megállapodást írtak alá, melyben a felek csupán a két magyar kar létrehozási procedúrájának a beindításáról egyeztek meg. Ez visszalépés a 2003-as megállapodáshoz képest. A jelenlegiben nem vállalkoznak arra, hogy megvizsgálják a magyar csoportok indításának lehetőségét a kolozsvári Agronómiai Egyetemen, a Gheorghe Dima Zeneakadémián, valamint a marosvásárhelyi Petru Maior Műszaki Egyetemen. A megállapodás több olyan kitételt tartalmaz, amelyről immár harmadszor állapodnak meg. Első alkalommal vállalkoznak viszont arra, hogy szabályba iktatják a restitúciós törvény hatálya alá eső egyházi ingatlanok eladási tilalmát. A kisebbségi fejezetben az RMDSZ fokozott odafigyelést vállal a magyar többségű megyék román kisebbségének problémáira, biztosítván az állampolgárok esélyegyenlőségét nemzetiségükre való tekintet nélkül. Cserében a kormánypárt azt vállalja, hogy azokban a megyékben, ahol jelentős a magyar kisebbség részaránya, a kormánynak alárendelt intézményekben a magyar szakértők jelenlétét is biztosítják. A két párt vezetői immár harmadszor foglalják bele a megállapodásukba a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájának ratifikálását, ugyanúgy a kisebbségkutató intézet létrehozását. /Gazda Árpád, Szőcs Levente: Magyar oktatás helyett nyugdíjemelés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./
2004. március 10.
Márc. 9-én ülésezett először a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem újonnan létrehozott vezetőtestülete, az Akadémiai Tanács. A testület magyar alelnökét, Szamosközi Istvánt – aki 1997 óta a Pszichológia és Neveléstudományi Kar dékán-helyettese – az egyetem új rektora, Nicolae Bocsan úgy mutatta be, mint a magyar tagozat fejlesztésében a leglátványosabb növekedést elért vezetőt: a Pszichológia Kar magyar diákjainak száma bő évtized alatt 4-ről 1800-ra ugrott. Szamosközi István elmondta, hogy 1990-ben négy magyar lány jutott be az akkor még csak román tagozattal induló pszichológia szakra. 1995-ben már mintegy harmincan voltak a magyar diákok, és néhány tantárgyat – lélektant, pszichológiatörténetet, kísérleti lélektant, egészségpszichológiát – tanultak magyarul. 1997 májusától, a Pszichológia és Neveléstudományok Kar létrehozásával lett erőteljesebb a fejlődés. Akkor már hatszázan tanultak a magyar tagozaton, most pedig már szinte kizárólag magyarul folyik az oktatás: a hallgatók csupán a felnőtt- és gyermekpszichiátriát, valamint egy választható tantárgyat tanulnak románul. Szamosközi István vezeti a Babes–Bolyai távoktatási központját is. A távoktatási központ nagyon sok erdélyi magyar fiatalnak ad lehetőséget a továbbtanulásra, de figyelembe kell venni a hat főiskolai szintű tanítóképzőt is, hiszen a Pszichológia és Neveléstudományok Kar magyar tagozatának 1800-as diáklétszámához ezek a kihelyezett erdélyi főiskolák jelentősen hozzájárulnak. Az újságíró felvetésére, hogy a magyar tagozat egyes oktatói még megválasztása előtt hevesen bírálták őt, Kása Zoltán volt rektor-helyettes alkalmatlannak nevezte az alelnöki tisztségre, Szamosközi nem kívánt reagálni. /Salamon Márton László: Két mozdony húzza a BBTE-t. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./
2004. március 11.
A Csíkszeredában megjelenő Jurnalul de Transilvania hetilap márc. 8-15-i száma súlyos vádat fogalmazott meg a magyarországi politika, az erdélyi magyar média egy része és néhány „elvakult" székely címére: Székelyföld etnikai megtisztítását készítik elő évek óta és minden áron! A lap szerint ez helyet kapott a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ 2001. novemberi, parlamentnek benyújtott jelentésében is, de a kormánypárt és az RMDSZ közötti „vadházasság" miatt úgymond keresztülnéztek rajta. Mára a helyzet tűrhetetlenné vált – állítja a Jurnalul szerzője, Adrian Cinpoieru, aki szerint a cél tulajdonképpen a székelység Budapest általi gyarmatosítása. „Gazdaságilag mindez sikerült is. A magyarországi befektetők magukhoz ragadták a vidék gazdaságának nagy részét. Dollármilliók százait mozgatták meg, főként közvetítők révén. E közvetítők pedig most politikai játékba fogtak. Hargita, Maros és Kovászna három gazdag megye. Statisztikai adatok szerint, az életszínvonalat tekintve mindhárom Románia első tíz megyéje között helyezkedik el. Nyersanyagkincsekben ugyancsak bővelkednek. Van itt fa, ásványvíz, kő és mindenek fölött, sok-sok szorgalmas ember. Akiket Budapest rabszolgastátusba emelne..." – indította „leleplezését" a lap. Megnevezte azokat a médiacsatornákat, melyek a székelyföldi románság elűzésén fáradoznak: a Fidesz-hű budapesti Magyar Nemzet, a csíkszeredai Hargita Népe és a kolozsvári Krónika. A magyar „radikálisok" szövetségeseket is találtak, mint a bukaresti Adevarul helyi tudósítóját. A Jurnalul szerint az a lap, amely pár éve még nyíltan leleplezte, milyen manőverekkel hozta létre a magyar kormány a Sapientia Egyetemet, illetve milyen törvényellenesen történt Szovátafürdő privatizálása, most „köpönyeget cserélt” és támogatja annak a csíki újságírónak románellenes terveit, aki „a Székely Nemzeti Tanács egyik vezetője, mely tanács a Hargita, Kovászna és Maros megyék etnikai megtisztítását tűzte ki célul” . Két eseményre hivatkozott a Jurnalul de Transilvania: (1.) a Bayer Zsolt kitiltásával kapcsolatos állásfoglalásokra, melyekben úgymond a Krónika járt elől, elhallgatva a magyarországi újságíró románellenes kirohanásait, illetve (2.) a csíki hokicsapat szurkolótáborának „kedvelt" és nem véletlenül gyakran hangoztatott harci jelszavára, mely a románok kiűzését szorgalmazza. A csíki hetilap megnevezte azt a néhány személyt, akiket a fenti manőverek mozgatóinak tart: Szondy Zoltán újságíró mellett György Attila író, Szász Jenő udvarhelyi polgármester, Gergely István és Boros Károly papok, Ráduly Róbert képviselő, Szabó Soós Klára és Benkő Sándor helyi tanácsosok. /A Jurnalul de Transilvania szerint: Budapest a székelyföldi románok elűzésén fáradozik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./
2004. március 11.
Az erdélyi magyar nyelvű ének-zeneoktatás válságban van. Megyei szinten a 91 ének- és zenetanári helyből 57-et tölt be címzetes pedagógus, s közöttük sokan a kis óraszám miatt két, sőt három iskola illetve település között ingáznak. Nagy hiányt jelent, hogy a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola megszűntével az országban nem képeznek magyar nyelven zenetanárokat (egyetemi, főiskolai szinten). A kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián, bár a hallgatók közel fele magyar, a mai napig sem sikerült elérni, hogy magyar tagozatot indítsanak, ahol elsősorban sajátos zenekultúránkat és zenepedagógiánkat sajátíthatnák el a fiatalok. A magyar hallgatók román tannyelvű gyakorló iskolában oktatnak, a diplomadolgozatot ezen a nyelven kell elkészíteniük, és később ének- és zenetanárként is román nyelven kell első fokozati és doktorátusi dolgozatot írni. A kényszerűségből még használt általános iskolai ének-zene tankönyvek már régen elavultak, de sajátos kerettanterv sem készül a magyar tagozatok számára, így a zenetanár felkészültségén és lelkiismeretességén múlik, hogyan sikerül a magyar zenei anyanyelv megalapozása. A 91. évében járó Kiss Ferenc a zene, a kórusmozgalom fontosságát szerette volna bizonyítani azzal a több mint ezeroldalas, nyomtatásra előkészített kötettel (Bekecs alatt zeng az ének), amelyben a Nyárád mente 54 kórusának történetét, énekoktatók, karvezetők, tanítók, zenetanárok tevékenységét gyűjtötte össze. Hajdó Károly negyven évvel ezelőtt kezdte zenetanári pályafutását Marosszentgyörgyön. Feleségével, Hajdó Mária-Magdolnával sikerült elérniük, hogy a zenei nevelésnek rangja legyen. Munkájuknak köszönhetően ma öt kórus és több zenekar is tevékenykedik Marosszentgyörgyön. Balásné Mezei Erzsébetnek nagy szerepe van abban, hogy a mezőpaniti iskolában szeretnek énekelni, hiszen 38 éven át tanította az ének-zenét. Aszalós Enikő, a marosvásárhelyi Romulus Guga Általános Iskola zenetanárnője vezeti a szaktanárok módszertani körét. Az óvodai és elemi iskolai oktatás fontosságáról Trózner Erzsébet, a marosvásárhelyi Tanítóképző Főiskola aligazgatónője beszélt. A szaktanárképzés hiányát részben a református Kántor-Tanítóképző Főiskola próbálta pótolni, s Nagyváradról is várják az első végzős évfolyamot. A tankönyvhiány kapcsán elmondta, hogy az I-IV. osztály számára a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium ének-zene szakos tanárai egy jó tanítói kézikönyvet és tankönyvet is készítettek. /Bodolai Gyöngyi: "Nyelvében él, zenéjében érez a nemzet". Zenei írástudatlanság. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./
2004. március 12.
Ha önök nem oldják meg azokat a reformokat, amelyeket az Európai Unió (EU) elvár önöktől, akkor nem lehetséges a 2007-es csatlakozás, foglalta össze mondanivalóját röviden Jonathan Scheele, az Európai Bizottság bukaresti küldöttségének vezetője márc. 11-én, a Kolozsváron megrendezett európai tájékoztatásban résztvevők regionális találkozóján, a Networking Europe elnevezésű program keretén belül. A márc. 11-én kezdődött kétnapos konferencián Scheele mondott megnyitóbeszédet. Az örökbefogadást, a nemzetközi adoptálást korrupt gyakorlatokra alapozták, ennek megfelelően gyermek-kereskedelemnek tulajdonítható. Jonathan Scheele felvetette a SAPARD-programok körüli botrányokat, amelyek az ország különböző megyéiben pattantak ki. A felelősség elsősorban a kormányt terheli, emiatt ráhárul a helytelenül felhasznált összegek visszaszerzése is. /Köllő Katalin: A csatlakozás időpontja Románián múlik. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./