Az Illyés Közalapítvány legutóbbi kuratóriumi ülésén, amelyen Szabó Vilmos magyar politikai államtitkár is részt vett. Az államtitkár többek között arra hivatkozott, hogy konzultált Markó Béla RMDSZ-, Bugár Béla MKP- és Kasza József VMSZ-elnökkel, akik egyetértettek abban, hogy az alapítvány kuratóriumát idő előtt meneszteni kell. A Szabadság Markó Bélát kérdezte erről. Az időszakonkénti átvilágítás a közalapítványok esetében teljesen természetes, jelentette ki Markó. Ezidáig minden kormányváltáskor lecserélték a kuratóriumokat is. A határon túli magyarságnak szánt támogatás összege jelentősen növekedett, viszont nem növekedett ezzel arányosan az alapítvány átláthatósága. Növekedett az összeg, de ezzel egyidejűleg növekedett a központi döntések jelentősége is. Markó szerint ahol ez lehetséges, bízzák rá a döntést a határon túli szakmára. /Papp Annamária: Természetes az időnkénti átvilágítás. Markó Béla üdvözli Pomogáts Béla jelölését. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Jún. 27-én Kovászna és Hargita megyében járt jún. 27-én Octav Cozmanca közigazgatási miniszter. Csíkszeredában keményen bírálta a két megye polgármestereit a birtoklevelek kiállításának késése miatt. Sepsiszentgyörgyön zárt ajtók mögött tárgyalt az RMDSZ és a PSD vezetőivel. A megyei konzultatív bizottság ülésén Demeter János tanácselnök megfogalmazta, hogy költségvetés-kiegészítésként 114 milliárdra van szüksége Háromszéknek, jövőre pedig az idei büdzsé 60 százalékos emelése lenne elegendő, illetve az útalapból 90 milliárdot kellene átutalni a szaktárcának a megkezdett munkálatok folytatására. Cozmanca tárgyalásokat ígért. A közvagyonleltár, a Lábas Ház, a sepsiszentgyörgyi atlétikapálya, a Keleti-Kárpátok Múzeumának székhelye, a baróti ipari parknak szánt területek, illetve az állami vállalatok ingatlanátadásáról szóló kormányhatározatok mielőbbi elfogadását a miniszter támogatja. Csíkszeredában az ülésen Zsombori Vilmos megemlítette, hogy az elmúlt harminc évben a megye egyetlen komoly beruházásban sem részesült. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere kitért arra, hogy több intézmény továbbra sem annak a településnek fizeti az alkalmazottak béradóját, ahol ezek dolgoznak. /Farkas Réka, Rédai Attila: Sárga lap az elöljáróknak. Székelyföldön járt Octav Cozmanca közigazgatási miniszter. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./

Megrongálták a kétnyelvű táblákat a Kolozs megyei Magyarpalatkán. Az ismeretlen tettesek lekaparták a táblákról a magyar nyelvű feliratokat. Elrendelték a két megrongált tábla azonnali kijavítását. Magyarpalatkán a magyar lakosság számaránya meghaladja a 30 százalékot. /Magyarpalatkán megrongálták a kétnyelvű táblákat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának Két könyv az Egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknek igaz és hamis ismeretéről című könyvét jún. 26-án mutatták be az olvasóközönségnek. A kötetbe foglalt szövegek a korai unitarizmus egyik legérdekesebb és legfontosabb fordításának tekinthetők. Ez a kötet a levéltár második kiadványa, alig fél éven belül követte az elsőt, dr. Gaál György Múzsák és erélyek jegyében című egyháztörténeti tanulmánygyűjteményét. /(Kónya): Könyv a 16. századi teológiai csatározásokról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

Jún. 27-én ért véget az idei első (február–június) parlamenti ülésszak. Az említett időszakban a szenátus 401 törvénytervezetet fogadott el. Eckstein Kovács Péter szenátort szerint ezt az időszakot az elfogadott törvénytervezetek sokasága, a megfeszített munka jellemezte. Eckstein szerint a parlamenti ülésszak talán legfontosabb jogszabálya az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény. Az RMDSZ-szenátor kifejtette: fontosnak tekinthető a közigazgatási törvénynek a kisebbségekre vonatkozó szakaszainak gyakorlati alkalmazása, az egészségügyi biztosítás kötelezettségének eltörlése Magyarország vonatkozásában. Az RMDSZ azt szerette volna, ha a február–júniusi időszakban a szenátus ratifikálja a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chartáját — jelentette ki Eckstein Kovács Péter. Kónya Hamar Sándor képviselő szerint az alsóház munkáját a sürgősségi kormányrendeleteknek törvényerőre emelése jelentette. A romániai magyarság vonatkozásában legfontosabb törvénynek Kónya azokat ítéli, amelyek az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szólnak. A gond viszont az, hogy legtöbb esetben ezeket nem tartják be. Kolozsváron kivételt képez a Brassai-líceum épülete, amely visszakerült az unitárius egyház tulajdonába. Továbbra is gondot jelent viszont a Bocskai téri ingatlan, amely a kormánypárt és az RMDSZ helyi szervezete közötti együttműködési egyezmény aláírásának elodázását eredményezte. Szerinte a 12 év tapasztalata kimutatta, hogy amit normatív értelemben sikerült rendezni, azt a mindennapi életben nem alkalmazzák. Kónya bírálta az RMDSZ vezetését, mondván: a Szociáldemokrata Párttal kötött egyezmény során nem egy esetben került olyan helyzetbe, hogy saját társadalma, választói tábora ellenérzését kiváltó érdekeket kellett képviselnie. /Kiss Olivér, Papp Annamária: Véget ért a parlamenti ülésszak. Az RMDSZ részéről jó és rossz kompromisszumok születtek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Távolítsák el Antonescu képmását Bukarestben a Viktória palotából, továbbá Calarasi-ból, Nagysármásból és a zsilavai börtön udvarából, kérik az amerikai biztonsági és európai együttműködési bizottság tagjai a román kormánytól. Amellett, hogy felszólították a kormányt egyéb, Antonescuhoz kötődő szimbólumok nyilvános helyről való eltávolítására, az amerikai kongresszusi képviselők azt is kérték, hogy ne akadályozzák többé a Holokauszt Múzeum tagjainak hozzáférését egész sor okirathoz. A bizottság úgy ítéli meg, hogy az Antonescuról továbbra is elnevezett utcák, a meglévő szobrok, valamint a róla készült festmény Viktória palotabeli elhelyezése ellentmond a kormányfő márciusi szónoklatának, amikor megígérte, hogy megszüntetik Románia kétértelmű viszonyulását a fasizmussal és szélsőségességgel szemben./ Távolítsák el Antonescu képmását. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai oktatási színhelyén kihelyezett ülést tartott a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága. A jún. 28-án befejeződött kétnapos ülés keretében felsőoktatás-politikai fórumot is tartottak. A Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságát azzal a céllal hozta létre az MTA, hogy integrálják a határon kívüli magyar tudományosságot a hazai tudományos életbe - hangsúlyozta Berényi Dénes akadémikus, a testület elnöke. - Eljött az ideje annak, hogy ne beszéljünk külön határon belüli és határon túli magyar tudományról, mivel egységes magyar tudományosság létezik - szögezte le Tonk Sándor professzor, a Sapientia Egyetem rektora. Felsőoktatási intézményrendszerünk a tudomány évezredében címmel fórumot rendeztek az erdélyi magyar felsőoktatás helyzetéről. Az érdeklődők első alkalommal az interneten élőben követhették a kétnapos konferencia munkáját. /MTA bizottsági ülés Csíkszeredában. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./ Tizenkét magyar akadémikus tartott előadást Csíkszeredában a tudomány különböző területeiről az MTA és a Sapientia közötti kapcsolatnak köszönhetően. Átadták az EMTE csíkszeredai épületének laboratóriumi szárnyát. Felsőoktatási stratégiát próbáltak felvázolni. Lányi Zsolt dékán szerint arra van szükség, hogy "közös képet lássunk arról, ami évek múltán a gyerekeinkre vár". Markó Béla RMDSZ-elnök leszögezte: "Itt az ideje, hogy a stratégiát szembesítsük a valósággal, hiszen egyetlen akkori egyetemi központunk mellé több város beépült. A valóság módosította elképzeléseinket, de a lényegen nem változtatott: szükség van a magyar oktatás teljes vertikumára és az oktatók döntésképességére". A tervek szerint a rendezvény egy záródokumentum elfogadásával ért véget, amelyet az aláírók széleskörű vitára kívánnak bocsátani a tökéletesítés céljából. /Rédai Attila: Felsőoktatási stratégiát vázoltak. Kétnapos tudományos konferenciát tartottak a csíkszeredai EMTE-n. = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./

Az Illyés Közalapítvány által megítélt valamennyi támogatásnak biztosított a fedezete - jelentette ki Veress László, a közalapítvány irodavezetője a vele készült interjúban. A közalapítvány kuratóriumi ülésén Szabó Vilmos államtitkár is részt vett. Feltették a kérdést, hogy felrúgják vagy megerősítik az évtizedes hagyományt, mely szerint az Illyés Közalapítvány kuratóriuma a mindenkori kormányváltástól függetlenül zavartalanul kitöltheti törvényes mandátumát. Az államtitkár megerősítette, hogy idő előtt meneszteni akarják a Kuratóriumot. Az Illyés Közalapítvány kuratóriumát nem mentették fel, de az államtitkár úr szerint mindent megtesznek, hogy ez mielőbb megtörténjen. Veres szerint a fő indok az, hogy a kuratóriumot az Orbán-kormány nevezte ki négy évvel ezelőtt. A többi indok nem felel meg a valóságnak: nincs nyolcvanszázalékos kiköltekezés (a valós szám körülbelül ötvenöt százalék); nem üres a kassza (1.4 milliárd forint van a számlákon készpénzben és értékpapírokban); és végül, állításaik szerint döntéseink nem átláthatóak. Az alapítvány nyilvánosságra hozta a tizenkét év összes döntését a honlapján. Veres kifejtette: a jelenlegi magyar kormány kísérletet tett arra, hogy felrúgjon egy tizenkét esztendős gyakorlatot, azt is kockáztatva, hogy megbénítja a közalapítvány működését. Azt is mondták, nincs bizalom a régi kuratórium iránt. Veres hangsúlyoztam az alapítvány esetében nincs helye a politikának. "Ezzel a kísérlettel a kormány példátlan módon beépíti a határon túliak támogatási rendszerébe a politikai leszámolás gyakorlatát." Szabó Vilmos úgy nyilatkozott, hogy a kuratórium menesztéséről – többek közt – konzultál Markó Bélával is, és az RMDSZ elnöke egyetértett a változásokkal, magyarul a kuratórium lefejezésével. Veres erre így reagált: "Örömmel tapasztaljuk, hogy az RMDSZ vezetésének kitűnő személyes és politikai kapcsolatai vannak a Medgyessy Péter vezette szocialista–szabaddemokrata kormánnyal. Bizonyára sikeres lesz az együttműködés, és ez a romániai magyar közösség érdekeit szolgálhatja, különösen akkor, ha ezt a közösség tagjai is érzékelni fogják. Azonban nem lenne szerencsés, ha a romániai magyar politikusok fölös energiáikat arra fordítanák, hogy miként kell lefejezni Budapesten egy kuratóriumot, miközben például Csíkkarcfalván fölszedik a kockaköveket, hogy ortodox kolostorba építsék." /Lukács Csaba, Budapest: A jogszerűség a fontos. Interjú Veress Lászlóval, az Illyés Közalapítvány irodavezetőjével. = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./

A csíkszeredai Julianus Alapítvány és a Székelyföld Társaság szervezésében a hét végén Tordaszentlászlón sorra kerülő Lármafa-találkozó megnyitójaként jún. 28-án a tordaszentlászlói református templomban Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője, volt igazságügyi miniszter tartott előadást. A Lármafa-találkozó eddigi helyszínei után (Körös-Sepsikilyén, Sepsiszentgyörgy, Tordai-hasadék, Szent László-forrás és Torda) ma Tordaszentlászlóra is ellátogat több mint negyven település elöljárója és neves közéleti meghívottak, közöttük több magyarországi vendég. /(m. j.): Dávid Ibolya a tordaszentlászlói falunapokon. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Jelentősebb esemény volt októberben az Erkel-gálaműsor, ezt követte a Bátori Mária kolozsvári bemutatója, a székelyföldi turné, amely anyaországi támogatással valósult meg. Decemberben tartotta szerzői estjét Demény Attila, és ugyanekkor volt két kamaraoperájának — a Parafarmnak és a Bevégezetlen ragozásnak — a bemutatója. Januárban felújították a Marica grófnőt, márciusban újra műsorra tűztük Hary Béla: Hófehérke és a hét törpe című balettjét, összegezte Simon Gábor igazgató a kolozsvári Magyar Opera befejeződő évadát. Nem csak a kolozsvári Magyar Opera van rettenetesen nehéz helyzetben, hanem minden művészeti intézmény szerte az országban. Anyaországi sikeres pályázatok segítik munkájukat. A rendelkezésükre álló költségvetési keret rendkívül csekély. Az anyaországi támogatás egy-egy bemutatóra, valamint magyarországi és erdélyi vendégjátékokra vonatkozik, az intézmény létezésünket nem tudja biztosítani. Újabb kivándorlási tendenciának lehetünk tanúi, jegyezte meg az igazgató. - Kolozsváron nincs szakavatott zenekritikus, aki részletesen és folyamatosan tudósítana. A Magyar Opera 30 évvel ezelőtt 350 tagot számlált, ma hozzávetőlegesen 230-an vannak, nem biztos, hogy jövőre ugyanennyien lesznek. /Hintós Diana: Évadzárás a kolozsvári Magyar Operában. Beszélgetés Simon Gábor igazgatóval. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Jún. 28-án tartotta második kiskonferenciáját Kolozsváron az Aranka-kutatócsoport, amelynek kezdeményezője Egyed Emese tanszékvezető professzor. Ismertették és értékelték Aranka Györgynek, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság fő titoknokjának székelyföldi útleírásairól készített államvizsgadolgozatot, Fekete Magdolna Beáta munkáját. Az előadás végén Egyed Emese ünnepélyesen bejelentette az Aranka-kutatócsoport megalakulását, ami a sikeres pályázatok révén intézményesített működést nyert. /B. T.: Aranka-kutatócsoport. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Szabó Csaba Előttünk az özönvíz című publicisztikájára /Szabadság, jún. 11./, amelyben ecsetelte, hogy megkezdődött Kolozsvár leépülése, illetve kisvárosiasodása, tucatnyi egyetértő levél érkezett a szerkesztőségbe. Szabó Csaba hozzáfűzte: fölösleges azon vívódni nekünk, "kisembereknek", hogy mit lehetne tenni a leépülés megállításának érdekében — ugyanis a folyamat megállíthatatlan és visszafordíthatatlan és nincs már olyan fórum Kolozsváron, amely tehetne valamit. Mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti. 50-60 milliós fizetéssel bíró "hivatásos magyarok" kérdik őt, a 2 millióból vergődőt, hogy tenni kellene valamit. De hát ki gátolja meg őket, hogy havi egymillióval segítse azt az öt kisgyermekes magyar családot, akinek érdekében már évek óta kilincsel az újságíró? Nincs már kihez fordulni. A társadalom azon rétege, amely felelősnek érezte magát valamelyest szűkebb pátriája sorsa iránt, szinte teljesen eltűnt. Aki nem tűnt el, az megkeseredett, és minden mondanivalóját arra hegyezi ki, hogy ki mennyit csípett le az alapítványi pénzekből. /Szabó Csaba: Hajóépítés vízözön után. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Együtt Európában a gyermekbarát társadalomért! mottóval Sepsiszentgyörgyön rendezik meg az I. Nemzetközi Gyermekbarát Fesztivált június 29. és július 7. között. A 12-16 év közötti osztrák, magyar és román gyermekek részvételével zajló egyhetes fesztiválon közös nyilatkozatot fogadnak el, amelyben a három állam kormányainak tesznek javaslatot arra: az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye alapján mely területek szorulnak fejlesztésre az egyes országokban. Bálint-Pataki József, a rendezvényt támogató Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke hozzátette: előreláthatólag a nyilatkozatot Bársony András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára veszi át a gyermekektől és azt másnap át is adja Medgyessy Péternek és Adrian Nastasenak a két miniszterelnök kolozsvári találkozóján. A HTMH elnöke elmondta azt is: a fesztiválra 15 osztrák, 30 magyar és 20 román gyermeket várnak, de a rendezvénynek lesz egy szlovák résztvevője is. /I. Nemzetközi Gyermekbarát Fesztivál. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 29./

Lészai Bordy Margit mindig hangsúlyozza, hogy szülőfaluja, a Maros megyei Unoka Erdély talán legkisebb települése. A csöppnyi Unoka szimbolikus jelentőségűvé vált számára, ezt mutatja a szülőfalut megörökítő számtalan rajza, pasztellje. Mostani kiállításán Kolozsváron, a Reményik Sándor Galériában az erdélyiség, a szülőföld szeretete nem annyira a konkrét, külső jegyekben, mint inkább a lényegben, a munkák szellemiségében nyilvánul meg. Lészai Bordy Margit pasztellben dolgozik, alkatához talán ez a technika tűnik a legalkalmasabbnak. /Németh Júlia: Lészai Bordy Margit formaritmusai. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Bustya Endre /Marosvásárhely, 1927. jún. 29. - Kolozsvár, 1996. dec. 24./ már a Bolyai Egyetemen elkötelezte magát Ady Endre mellett. Bejelentette, hogy összegyűjti és kötetben kiadja Ady novelláit. Ady-kutatásainak elismeréséül 1979-ben megkapta a Dénes Zsófia által Ady emlékére alapított díjat. Itthon a marxisták mindenünnen kirúgták. Bebörtönözték az Ady-kutató Bustya Endrét, aki szabadulása után szénbányában dolgozott, majd mint kistisztviselő tengette életét, mígcsak Gáll Ernő maga mellé nem vette a Korunkhoz. Sokat szerepelt a Szabadság előlapjában, az Igazságban, az Utunkban, a Kolozsvári Rádióban. Az Igazságban 1975-ben Robotos Imre Csinszka-revíziójának cáfolatát adta közre a lap szeptemberi–decemberi számaiban, nagy sikerrel. Konokul és kitartóan dolgozott szabadulása után is Marosvásárhelyen, majd később Kolozsváron. Vásárhelyen a Teleki Téka bibliográfusaként minden lapot átnézett, és értékes anyagokat publikált, írt Kosztolányi Dezső vásárhelyi útjáról, Móra Ferenc marosvásárhelyi látogatásáról, és közölte Babits Mihály levélváltását Sényi Lászlóval. Bustya Endre több el nem végzett munkát maga után hagyva, elhunyt. Még élhetne, csak most lenne 75 esztendős. /Kovács Ferenc: Bustya Endre emlékezete. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Méliusz József utolsó éveiben Cédulák címmel készítette - könyvvé kerekedő - napi jegyzeteit. Egy cédulán csak ennyi: "Jordáky levele Anna könyve anyagában". A története: Harag Györgyöt 1952-ben tanulmánya folytatására a moszkvai színművészeti főiskolára küldték volna az illetékes művészeti hatóságok. Már megvolt az útlevele, amikor behívták a KP kolozsvári főtéri épületébe, a művelődési osztályra, és közölték vele: moszkvai tanulmányi kiküldetését visszavonták. Magyarázattal, indoklással nem szolgáltak. Sok év múlva Harag György egy régi ismerőse, különben magyar nemzetiségű állambiztonsági tiszt, immár nyugdíjban, azzal lepte meg a sikeres rendezőt, hogy átadta neki a róla, Harag Györgyről szóló feljelentést. Emiatt történt a moszkvai tanulmányútra jelölés visszavonása. Az állambiztonsági tiszt közölte, hogy Jordákyval állandó kapcsolatban volt. A feljelentés szövegét Méliusz József fordította magyarra. Harag hiányossága gyenge jelleme, ami nem méltó egy kommunistához. Az utóbbi években általában nem vett részt a fontos problémák megoldásában, legtöbbször hallgatott, amikor színészekkel, a színház rendezőivel ideológiai vita támadt. Magatartását megalkuvásnak lehet nevezni. Erre Jordáky példákat hozott. 1949 januárjában a színházat megtisztították a reakciós elemektől, Harag viszont megmentette Lohinszky Lorándot, aki a legreakciósabb volt a fiatal színészek között. 1949-ben a színház ideiglenes igazgatóságában minden politikai és művészeti kérdésben Méliusz Józseféivel azonos nézeteket vallott. Ezért Méliusz József letartóztatása után bírálatban részesült. Harag a Marosi Péter kezdeményezte opportunista politikának híve, a színházban felkarolta a burzsoá gondolkodású egyéneket. Mindez szerepel Méliusz József: Cédulák. Egyszemélyes kávéház. Szávai Géza előszavával. /Pont Kiadó, Budapest, 2002/ című könyvben. /B. D.: Feljelentés Harag György ellen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./

Festménykiállítás nyílt jún. 27-én a kolozsvári Állami Magyar Színház előcsarnokában. A képek alkotója, Derner Miklós kereskedelmi üzletvezetőből lett tizenkét évvel ezelőtt színházi díszlettervező és -festő. /Kónya Klára: Közel vinni a festészetet a lélekhez... = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Könczey Elemér karikatúrakiállítása nyílt meg jún. 28-án a Korunk Galériában és ugyanekkor került sor a művész Szöveg nélkül című, az Erdélyi Híradó gondozásában megjelent kötetének bemutatására is. Könczey Elemér karikatúráival a kolozsvári újságolvasók már évekkel ezelőtt, a Szabadságból megismerkedtek. Most megjelent albumában összegyűjtött alkotásai a másik kolozsvári napilapban, a Krónikában naponta megjelenő karikatúráinak legjava, a Korunk Galériában kiállított anyag pedig ennek az albumnak a párlata. /Tibori Szabó Zoltán: Csalafinta görbe tükör. Könczey Elemér karikatúrái a Korunk Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Jakab Gábor, a Keresztény Szó és a Vasárnap főszerkesztője elemző kötetet írt Mindannyiunk Tízparancsolata címen (Glória Kiadó, Kolozsvár, 2001). A könyv alcíme: Alapvető kötelességeink és jogaink alapokmánya. /Kudelász Ildikó: Rendhagyó könyv a Tízparancsolatról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 29./

Június 8-án ballagtak a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Líceum hetedik végzős évfolyamának diákjai. Kacsó Márta és Bálint Csilla osztályfőnökök vezetésével a teológia-filológia és a biológia-kémia osztály 45 végzős diákja ballagott. Farkas Ibolya igazgatónő mondott beszédet, majd Jakubinyi György érsek köszöntötte a végzős diákokat. A hagyományokhoz híven az ünnepség résztvevői megkoszorúzták az iskolaépíttető Majláth Gusztáv Károly püspök és Márton Áron püspök szobrát. /Csúcs Mária: Mária segítségével. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 30./

Bélfenyéren háromnapos tanácskozást tartottak. A faluban a nemrég visszakapott ingatlanban az egész váradi egyházmegyére kiterjedő oktatási, nevelési intézmény-rendszert tervez Kiss Márton a plébános. Felújították a szinte romos állapotban visszakapott ingatlanok közül a nagyobbat, melynek falai között immár több érmelléki hátrányos helyzetű gyermek lelt második otthonra. /Tüzes Bálint: Gyermekfalu Bélfenyéren. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 30./

A román ortodox patriarkátus öt metropoliát foglal magába 10 érsekkel és 13 püspökkel, továbbá 148 esperességet, 12 663 parókiát és filiát, amelyekben 11 909 pap és diakónus szolgál. A román patriarkátus joghatósága alatt működik Románia határain túl és a diaszpórában 3 metropolia (Besszarábiában, Németország és Közép-Európa valamint Nyugat-Európa területén), egy érsekség (az Amerikai Egyesült Államok és Kanada területén), két püspökség (Magyarországon és Jugoszláviában). A több mint 500 hazai ortodox kolostorban 2810 szerzetes és 4795 szerzetesnő él. Az istentiszteletek tartására 12 509 templom szolgál – ezekből 136-ot a tavaly szenteltek fel. 2001-ben további 162 templom alap-kövét helyezték el, folytatták 867 templom építését és 144 templom festését. Kápolna van 120 kórházban, 61 katonai egységben, 38 börtönben, 20 iskolában, 17 aggmenházban és árvaházban, 3 javítóintézetben. Tizenöt egyetemi központban működik ortodox teológiai fakultás. A hallgatók száma 12 244, közülük 6614 készül pasztorációra. A román patriarkátus ösztöndíjasaként tanul 113 moldovai, 21 ukrajnai, 6 jugoszláviai, 3–3 ausztriai és USA-beli, 2–2 macedóniai, németországi és olaszországi, egy-egy albániai, franciaországi és kanadai fiatal. Öt központi és 53 helyi újságot adnak ki a román patriarkátus területén. A felsorolt adatokat a Szent Szinódus március 12-13-i ülésén hozták nyilvánosságra. /Az ortodox egyház felépítése. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 30./

"Tájékozatlansággal vádolta Razvan Theodorescu miniszter az amerikai Helsinki Bizottságot, miután a testület levélben ítélte el a román kormánynak az Antonescu-kultusz megfékezése terén tapasztalt következetlenségét. A Hillary Clinton szenátor kézjegyével ellátott levél a nagysármási, calarasi-i, jilavai és bukaresti Antonescu- szobrok, illetve portrék eltávolítását kérte a román kormánytól. Theodorescu szerint az emlékműveket már leszerelték kivételt képez a bukaresti Antonescu-szobor, amelyet a hatóságok "eltakartak". A miniszter hangsúlyozta: a marsall sármási szobra helyett egy helyi személyiség mellszobra került a talapzatra, Calarasi-ban az emlékmű készítőjének házába vitték a szobrot, Jilaván pedig már csak egy emléktábla maradt, amelyen többek között a marsall neve is szerepel. A háborús bűnösként halálra ítélt és kivégzett marsallnak a kormány épületében levő arcképéről a miniszter úgy vélte, a festmény nem tekinthető közszemlére kitett kultusztárgynak. Nagysármáson a helyi pópa az általa falumúzeumnak kinevezett ortodox fatemplom tornácán állította ki az Antonescu-szobrot, alig ötven méterrel az eredeti talapzat mögé. Eckstein-Kovács Péter a Krónikának azt nyilatkozta: szó sincs az amerikai Helsinki Bizottság tájékozatlanságáról. "A Helsinki Bizottság joggal tiltakozott: Antonescu Victoria-palotabeli arcképét - ha már annyira szükséges volt - úgy kellett volna ábrázolni, hogy abból kiderüljön: ezzel a történelmi szereplővel szemben a társadalomnak fenntartásai vannak" - tette hozzá Eckstein. /Salamon Márton László: Antonescu, mars el! = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./"

"Közbirtokossági tanácskozást tartottak Markó Béla részvételével a hétvégén Csíkszeredában. Dr. Garda Dezső A közbirtokosságok helye és szerepe a megye fejlődésében címmel a hétvégén Csíkszeredában megtartott konferencián, bemutatta legújabb A székely közbirtokosság című könyvét. Garda elítélte azokat, akik akadályozzák az erdők visszaadását és a magánerdészetek működését, majd kijelentette, egyes esetekben ezek az emberek éppen RMDSZ-es tisztségviselők. Garda kijelentette, egy kitartó csapatnak köszönhetően Hargita megyében a 107 ezer hektár erdőből 80 ezret óriási erőfeszítéssel ugyan, de sikerült visszaadni a közbirtokosságoknak. A tanácskozást vezető Rafain Zoltán megyei tanácsos szerint jó lenne létrehozni a Hargita, Kovászna és Maros megyei közbirtokosságok szövetségét. Markó szerint az ellenállás egy részét sikerült legyőzni, de nem hárult el minden akadály. /Kiss Edit: Erőt jelent a Székelyföldön. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./"

"A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem 30%-os jutalékot kér azokért a tanárokért, akiknek oktatói munkáját más intézmények is igénylik. Ezenkívül a BBTE a 2002-2003-as tanévre alkalmazott tanáraival egy hűségnyilatkozatot is aláírat. A BBTE magyar tanári közösségének nagy része elkötelezett a magyar egyetemi hálózat bővítéséért, és a Partiumi illetve a Sapientia Egyetemeken vállaltak óraadást. Kérdéses, hogy honnan fogják ezek az államilag nem támogatott intézmények előteremteni a tanári kar fizetésén felül a plusz 30%-os jutalékot? /L. I.: Sorvasztják a magánegyetemeket. A BBTE tanárokkal akar kereskedni. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 1./"

"Az Újvidéki Színház Pác című darabja bizonyult a legjobbnak a tizennegyedik alkalommal megrendezett Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján, Kisvárdán. A színházi seregszemle június 29-én ért véget a díjkiosztással. A seregszemle délelőttönként zajló és szakmai fórumain elhangzott, az erdélyi színházaknál egyértelműen érzékelhető valamilyen belső válság: ezek a társulatok nem állandóak, a színészek egy része vándorol egyik társulattól a másikhoz. Erre a belső válságra utal az a tény is, hogy a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház el sem ment a találkozóra, arra hivatkozva, hogy gondokkal küszködik. A marosvásárhelyi színészképzést klasszikus színészképzésnek nevezték. A HTMH díja: Gyilkosok éjszakája, újvidéki harmadéves színésznövendékek előadása. Közönségdíj: a kolozsvári végzős színésznövendékek a Kék, kék, kék című előadása. /G. Zs.: Válságban az erdélyi színház? Véget ért a Határon Túli Magyar Színházak XIV. Fesztiválja. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./"

"Nagyenyeden jövőre ünneplik a klasszikus tanítóképzés beindulásának 150. évfordulóját, de ezt az ünnepet lényegesen beárnyékolja az a tény, hogy ősszel már nem indul első év a főiskolai oktatási vonalon. A Bethlen Gábor Kollégium 1999-től ad otthont a Babes-Bolyai Tudományegyetem Lélektan és Neveléstudományi Kara tanítóképzőjének, azóta egyetemi kisváros Nagyenyed. Három évig párhuzamosan folyt a középiskolai és az egyetemi szintű oktatás a kollégiumban. Eddig minden évben volt annyi jelentkező, hogy beinduljon az első év. A minisztérium, illetve a BBTE úgy döntött, nem indít első évet a 2002-2003-as tanévben Nagyenyeden. Simon János, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója úgy tudja, a 2003-2004-es tanévben újra indul Nagyenyeden a főiskolai szintű tanítóképző, de mellékszak nélkül. Kása Zoltán, a BBTE rektor-helyettese elmondta: azért szűnt meg ideiglenesen Nagyenyeden a főiskolai szintű tanítóképzés, mert a jelentkezési arány nagyon alacsony volt. A másik ok a tanári kar képzettségi szintje, ugyanis a kollégium az utóbbi időben nem alkalmazott kellő számban olyan tanárokat, akiknek joguk lenne egyetemi szinten is oktatni. /Szabó Csaba: Zátonyra futott tanítóképző-stratégia. Ősztől már nem egyetemi kisváros Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./"

"Jún. 28-án érkezett Tordaszentlászlóra a Lármafa mozgalom zarándokcsoportja. A mozgalom Csíkszeredában született, három évvel ezelőtt. Célja: minden évben átzarándokolni azokon a helységeken, amelyek valamiféleképpen Szent László király nevéhez fűződnek, és föllármázni, figyelmeztetni az embereket: vigyázzanak közösségükre, hagyományaikra. A mozgalom elindítója Beder Tibor, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke. Tordaszentlászlóról a Beszterce megyei Cegőtelkére mentek, a cserhalmi csata színhelyére. Ugyancsak jún. 28-án érkezett Dávid Ibolya, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője, volt igazságügyminiszter. A politikusasszony Az anyaország és a kisebbségek viszonyának múltjáról, jelenéről és jövőjéről címmel tartott előadást. Jún. 29-ét az immár tizenharmadik alkalommal megszervezett kórustalálkozónak szentelték. A kórustalálkozóra harminckét csoport érkezett, nagyrészt Erdélyből. Boldizsár Zeyk Imre, a helyi RMDSZ elnöke Tordaszentlászló történetét ismertette. /Valkai Krisztina: Hármas ünnepség Tordaszentlászlón. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./"

"Orbán Péter csíkszeredai lakost államellenes fegyveres szervezkedés miatt 25 év börtönbüntetésre ítélték. Még ma sem tudja, hogy hová temették édesapját, Orbán Istvánt, akit halálra ítéltek, és valószínűleg az aradi szekuritáté pincéjében lőtték főbe 1958. szeptember elsején. Mindkettőjüket a Szoboszlay-ügyben ítélték el. Szoboszlay Aladár katolikus plébános volt Aradon, és ő ott kezdte szervezni az összeesküvést, amely a kommunista rendszer ellen irányult. A szervezkedés 1955-ben elkezdődött, Szoboszlay beszervezett több személyt Temesváron, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, majd Kovászna megyében is úgy, hogy ez a szervezkedés átfogta majdnem az egész országot. Belekerültek brassói, bukaresti személyek is, továbbá Draganita Constantin egy tankos ezred parancsnoka. A szervezkedés célja az volt, hogy 1956. augusztus 23-án a bukaresti nagy felvonulás alkalmával zűrzavart keltsenek, s ezzel lázadásra, forradalom kirobbantására ösztönözzék a tömeget. Szoboszlay 1956 tavaszán eljött Csíkszeredára, s Orbánék házában, Csíktaplocán tartottak titkos megbeszéléseket. A tervek szerint augusztus 22-én kellett volna indulniuk Bukarestbe, a Csíkszeredán át Bukarestbe tartó gyorsvonattal. A megadott jelzés szerint minden vagon lépcsőjén, miután megállt a szerelvény, egy-egy cigarettára gyújtó férfinak kellett volna megjelennie, ezzel igazolva, hogy minden rendben van. Azonban nem jelentkezett senki, így Orbánék héttagú csoportja nem szállt fel a vonatra. Néhányuknál fegyver is volt. Nem tudták, mi történhetett, később tudták meg, hogy akkor már Szoboszlayt és néhány társát letartóztatták. 1957-ben Orbánékat is őrizetbe vették. A Securitate kezébe került a teljes Szoboszlay-féle lista, amely az összes szervezkedő nevét tartalmazta. A vallatás ellenére nem árulták el, kik tudnak még a szervezkedésről, így elkerülhetővé vált, hogy Csíkszeredából még 10 vagy 15 személyt letartóztassanak. Csíkiak végül heten kerültünk a bíróság elé. A Szoboszlay-ügyben több mint kétszáz személyt vettek őrizetbe, közülük 57-et ítéltek el, Orbánék családjából apját, őt és nővérét. Tíz személyt Szoboszlay Aladárral az élen, köztük az akkor 58 éves Orbán Istvánt halálra ítélték, majd kivégezték. A tárgyalás egy temesvári munkásklubban zajlott, amelyen többségében pártfunkcionáriusok vettek részt, valamint meghívottként a vádlottak családjából egy-egy személy. A bíróság elnöke magyar nemzetiségű volt, Macskási Pál, aki halálos ítéleteket kért, amit az ügyészek megalapozottnak minősítettek. A tíz halálos ítéleten kívül négy vádlottat életfogytiglan, négyet 25 évi, a többieket ennél kevesebbre, de minimum öt év börtönbüntetésre ítéltek. A tárgyalás után két hónapig a halálraítéltek, a 25 évre és az életfogytiglanra ítéltek, köztük Orbán Péter is vasra verve szenvedtek, egy napon megszabadították őket láncaiktól. Ebből következtettek arra, hogy a halálos ítéleteket végrehajtották 1958. szeptember elsején. A halálos ítéleteket az aradi Securitate pincéjében hajtották végre, ahol főbe lőtték a foglyokat. A mai napig nem tudják, hová temették el a kivégzetteket. Orbán Péter a 25 évi börtönbüntetésből hetet letöltött különböző helyeken, Aradon, Zsiláván, Galacon és Szamosújváron, majd a nyugati nyomásra hozott közkegyelmi határozat értelmében szabadult. A rendszerváltás után kérte az RMDSZ-es parlamenti képviselők segítségét, közbenjárását a Szoboszlay-ügy tisztázásához, sikertelenül. Erdélyben a politikai elit tagjai jóformán nem is tudnak róla és a hasonló sorsú emberekről. /Fülöp D. Dénes: Tíz embert végeztek ki a Szoboszlay-ügy miatt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 1./"

"A zsibói Wesselényi Társaság és a zsibói Református Egyházközség, valamint az Erdélyi Múzeum-Egyesület Zilah és Vidéke fiókjának március 20-án tartott közös gyűlésén elhatározta, hogy szobrot állíttat ifj. Wesselényi Miklós emlékének. A szobrot Zsibón, a nagy Wesselényi szülőföldjén, a református templom kertjében, a főbejárat mellett állítanák föl. Alkotója Sepsi József zilahi szobrászművész. Támogatást kérnek a szobor felállításának költségeihez. A szobor felavatására 2002. október 13-án kerül sor. /Wesselényi-szobor Zsibón. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./"