Tiltakoznak a kihallgatások ellen
A belügyminiszterhez küldött átiratban is tiltakozik az EMNP amiatt, hogy a rendőrség a párttagok csoportos kihallgatásához folyamodott. A visszaszolgáltatások ügyében is fellépnek.
Feltételezhetően az RMDSZ, nevezetesen Budai Richárd és Novák Levente áll a mögött a fővárosi feljelentés mögött, amely miatt több megyében a rendőrség és az ügyészség valósággal üldözőbe vette az EMNP-tagjait – mondta Szilágyi Zsolt szenátorjelölt a hétfői, nagyváradi sajtótájékoztatón. Tény, hogy ugyanazt a Drăghici nevű ügyvédet vonták be ezekbe az ügyekbe, akinek segítségével egy évvel ezelőtt megpróbálták lehetetlenné tenni az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyeztetését, mondta a szenátorjelölt. Míg például Bihar megyében nem lett semmilyen visszhangja a feljelentésnek, addig Szatmár, Hunyad, Beszterce-Naszód és Szeben megyében nagyon sok pártaktivistát rendeltek be kihallgatásra az ügyészségre, illetve a rendőrségre, annak kivizsgálása okán, hogy az aláírásgyűjtők lefizették-e az aláírókat. „Tudattuk, hogy szerintünk e mögött az RMDSZ áll és legalábbis sokatmondó, hogy bár egyértelmű állásfoglalást igényeltünk tőlük, mostanáig nem válaszoltak semmit” – mondta Szilágyi Zsolt.
Kérdések
Mindezek miatt Toró T. Tibor elnök átiratot küldött a napokban a belügyminiszternek, melyben több kérdést is felvet – például, hogy elemezték-e a feljelentés rágalmazó mivoltát, mielőtt nagyszabású eljáráshoz folyamodtak, elemezték-e az eljárás anyagi vonzatait, illetve azt, hogy a intézkedések arányosak-e a feltételezett szabálytalansággal, hogy minden párt esetében ellenőrzik-e a megalakuláshoz szükséges aláírásokat, vagy csak az EMNP-t vizsgálják, illetve hogy tudatában vannak-e akciójuk politikai hatásának, tekintettel arra, hogy a választási kampány alatt zajlik. „Egyúttal nyomatékosan kérjük, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket a párttagok, szimpatizánosk és önkéntesek megfélemlítésének és meghurcoltatásának leállításáért, hiszen tisztes polgárokról van szó, akiknek nincs más vétkük, mint az, hogy kifejezték politikai opciójukat, alkotmányos joguk szerint” – áll az átiratban.
A restitúcióért
„Kérjük, hogy a rendőrséget ne vonják be politikai akciókba, s ellenőrizzék az említett megyék rendőrfőnökeit, hogy nem-e jártak el túlbuzgóan” – mondta Szilágyi Zsolt, aki arról is beszámolt: az a két szatmári kollégája, akiket szerdán rendeltek be az ügyészségre, sajtótájékoztatót fog tartani mihelyt elhagyja az ügyészség épületét.
Csomortányi István partiumi szervezési igazgató a restitúcióért szervezett akcióikról számolt be: holnap (szerdán) 18 órától a Premontrei Főgimnázium előtt tartanak gyertyás, néma tüntetést (erről már olvashattak), pénteken a Fő utcai volt járványkórház épülete előtt tiltakoznak, s hasonló akciójuk lesz Borson, ahol a Zöld Arany Közbirtokossági Egyesület vissza nem szolgáltatott területeiért lépnek fel hasonló módon, továbbá Szentmártonban. Amint a szervezési igazgató hozzátette, Romániának másfél év állt rendelkezésére, hogy új visszaszolgáltatási törvényt dolgozzon ki, ám a határidő letelt és minden maradt a régiben…
Erdon.ro

Belügyminiszteri magyarázatot kér az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetősége nyílt levélben fordult Mircea Duşa belügyminiszterhez a párt jelöltjeit és támogatóit érintő rendőrségi és ügyészségi zaklatások tárgyában. A levélben tudatják a belügyminiszterrel, hogy a rendőrség tagjai „meghurcolják” és „megfélemlítik” a párt tagjait és támogatóit, akik aláírták az alakulat létrehozását célzó támogató listákat. „Az EMNP bejegyeztetése után több mint egy évvel, Erdély több megyéjében még a rendőrség tagjai zaklatják, kihallgatják és meghurcolják pártunk tagjait, megfélemlíteni akarva őket. Szatmár, Hunyad, Beszterce-Naszód és Szeben megyében az EMNP alapítását célzó támogató lista több száz aláíróját megkeresik a munkahelyen, az otthonukban vagy az utcán, behívják őket a rendőrőrsökre, ahol kihallgatáson esnek át, arról kérdezve őket, hogy milyen viszonyuk van az EMNP-vel. A rendőrség akciójának közvetlen következménye az, hogy az EMNP támogatóit megfélemlítik és összezavarják” – áll a Toró T. Tibor EMNP-elnök által Mircea Duşa miniszternek elküldött nyílt levélben.
Az EMNP elnöke azt kérdi a tárcavezetőtől: ellenőrizni fogják-e minden romániai párt megalakulásakor született támogató aláírások listáját, vagy csupán az EMNP érdekes a rendőrség számára, illetve, ha az RMDSZ befolyásolta-e „a választási megfélemlítések” folytatását, és ha a belügyminisztérium és a Román Rendőrség tudatában vannak-e annak, hogy a tevékenységnek „politikai kihatása van”.
„Kérjük, hozzon intézkedést annak kivizsgálására, hogy a rendfenntartó erők miért keverednek bele a politikai vitákba, amely jelenség nem vet jó fényt sem az ön ellenőrzése alá tartozó intézményre, sem a jogállamra. Felkérem, hozza meg a megfelelő intézkedéseket az EMNP tagjai és támogatói ellen irányuló meghurcoltatások beszüntetésére” – írja a nyílt levélben Toró T. Tibor.
Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke elmondta: szerinte a rendőrségi és ügyészségi zaklatások mögött egy előre eltervezett politikai játszma áll, és nem véletlenül folynak kampányidőszakban is a beidézések és kihallgatások.
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Emléktáblát avattak Áprily Lajos szülőházán
Emléktáblát avattak csütörtökön Áprily Lajos brassói szülőházán a költő születésének 125 évfordulója alkalmából, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által második alkalommal megszervezett Magyar Szórvány Napja nevű rendezvénysorozat keretében.
A magyar, román és német nyelvű márványtáblát Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke és a szövetség helyi vezetői leplezték le.
“Áprily Lajos humanista költő volt olyan időszakban, amikor Európa letévedt a humanizmus útjáról, és az Erdélyi Helikon egyik első szerkesztőjeként, intézményépítő tevékenységével Trianon után otthont teremtett az erdélyi magyar irodalom számára” – mutatott rá az emléktábla-avatáson az RMDSZ elnöke.
Szente László brassói önkormányzati képviselő az MTI-nek elmondta: jelenleg egy magyar és öt román család lakik a költő szülőházában, de mindegyikük szívesen hozzájárult ahhoz, hogy a házat emléktáblával jelöljék meg.
Az emléktáblát az RMDSZ-vezetőkön kívül az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) helyi képviselői is megkoszorúzták.
Áprily Lajos 1887. november 14-én született Brassóban, ahol utcát neveztek el róla, és a magyar tannyelvű főgimnázium is a nevét viseli.
Az RMDSZ 2011-ben döntött arról, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapján, november 15-én, évente megszervezi a Magyar Szórvány Napját Erdély olyan térségeiben, ahol a magyarság részaránya nem éri el a tíz százalékot. Az első rendezvénysorozat házigazdája 2011-ben Hunyad megye volt.
erdon.ro

MAGYAR SZÓRVÁNY NAPJA
Van jövője az erdélyi magyar szórványnak
Szórvány és tömb között nem csak vezetői szinten kell kapcsolatot teremteni, hanem emberek emberek között is – értettek egyet az előadók Brassóban.
Második alkalommal szervezték meg a Magyar Szórvány Napját november 15-én, ezúttal Brassóban. A megnyitón Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elmondta: az 1990-es évek elején kigondolt szórványstratégiát tavaly elkezdték újragondolni, és a 21. század hazai, társadalmi valóságához viszonyítani. Az idei legfontosabb program a szövetségi elnök szerint a szórványmenedzser szolgálat, amely 9 megyére terjed ki, de emellett meg kell említeni azt is, hogy a szövetség támogatáspolitikáját is újragondolták. Mert aki szórványt épít, az tömböt ment, és ha a szórvány meggyengül, akkor a tömb széle kezd majd elszórványosodni - fogalmazott Kelemen, aki szerint van erdélyi magyar jövő a szórványban.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke hangsúlyozta, hogy a Székely-szórvány program keretében Hunyad, Szeben és Fehér megyékkel működnek együtt. Bár minden megyében vannak sajátos problémák, a napi gondok ugyanazok. A 2011-es mérleg: 3 megye, 50 rendezvény, 8-10 ezer résztvevő, 60 együttműködő intézmény. A háromszéki gyerek, ha elmennek Budapestre megnézni a Szent Koronát, akkor közben megállnak a szórványvidéken is - magyarázta. A tanácselnök szerint a gyerekeknek is jó látni, tapasztalni, hogy a tömbmagyar vidékeken kívül hogyan élnek emberek, akiknél nem is olyan egyszerű a magyar kultúra, a magyar nyelv használata a mindennapokban, mint Székelyföldön. Tamás Sándor ugyanakkor Brassó megyével is erősíteni akarja a kapcsolatot, mind kulturális, mind infrastrukturális téren.
Székelyföld nyert a szórvánnyal való kapcsolatából - mondta Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke, aki szerint Erdélyben az egymás megismerését, közös értékeink felkutatását erősíteni kell. Felfokozott negatív folyamatok mentén a kiábrándultság, felélem erősödni fog, éppen azért most kell összefogni, a támadásokra együttes erővel válaszolni tud a magyarság. Borboly szerint ugyanakkor szórvány és tömb között nem csak vezetői szinten kell kapcsolat legyen, hanem emberek emberek között, családok családok között kell kapcsolatokat kiépítsenek. A székely ember kicsit elfelejtette, hogy hogyan is néz ki Erdély többi része, és ez nem helyes. Jobban kell tehát tematizálni, mások értékeit közbeszéd tárgyává kell tenni, és a szórványt bátorítani kell - fogalmazott. A politikus elmondta, hogy a szórványban élő tehetséges gyerekeknek ösztöndíj programot akarnak elindítani, a székely család programot is ki akarják terjeszteni, és a partner megyékben Hargita megye képviseleti irodát is nyitni fog.
Szegedi László református esperes, a kőhalmi szórvány diákotthon vezetője szerint nem lehet a szórványban minden magyart megmenteni. Nem lehet megmenteni azért, mert nem akarja, azért, mert az asszimilációnak az eredményeként nehéz megmagyarázni, és az embereknek megtanulni, hogy hol a helyük. A család, mint intézmény, a maga szerkezetében, minden ízében recseg-ropog, emiatt egyre több olyan gyerek kerül az intézményekbe, akiknek apa és anyahiányuk van. A szórványléthez nem csak anyagiak szükségeltetnek, hanem az, hogy a családot, mint intézményt a maga egészében helyre kell állítani, és ehhez szociális segítségre, a társadalomnak, az egyháznak, a civil intézményeknek a támogatására van szükség. A kollégiumoknak az egyik legfontosabb szerepe ezt pótolni – magyarázta.
Szabó Csaba, a Szórványtengely mozgalom vezetője szerint sok olyan újságíró van, akik sokat járnak szórványba, sok információ jut el hozzájuk, ami a politikumhoz nem. A média előnye ugyanakkor, hogy feltehet naiv kérdéseket is. Szabó Csaba hozzátette, a gagauzokban látja a szórvány és a székelység szövetségesét, így november végén a gagauz kormányzó el is látogat hozzájuk egy valós autonómia beszélgetésre.
Ambrus Attila, a Brassói lapok főszerkesztője szerint az erdélyi magyar önazonosság megtartása szempontjából a szórványközösségek számára létfontosságú az erdélyi magyar média. Minden erdélyi magyarnak biztosítani kell az erdélyi magyar nyelvű sajtóból való tájékozódást, és a hozzáférés jogát. Szükség van az egész napos magyar rádióra, országosan, és szórványban is terjesztett napilapra és hetilapra. Ezzel a szórványok közötti kommunikációt és információcserét valósítanák meg, illetve a tömb és a szórvány közti kapcsolatokat is elősegítené – vélekedett.
Székely István társadalomszervezésért felelős főtitkárhelyettes az idén létrehozott Kulturális Autonómia Tanácsról (KAT) beszélt. A tanácsban 60 olyan személy van, akik oktatási és kulturális intézmények vezetői. Továbbá 25 országos civil szervezet képviselteti magát, 9 történelmi egyház püspöksége delegált egy-egy személyt a tanácsba. Olyan testület, amelyben a politikai szemléletmód nem szerepel, ugyanakkor egy olyan kooperációs felület, ahol ez a három entitás - civil, közigazgatás, egyház - meg tudja beszélni a problémáikat. Székely a szórványt is meghatározta: szórványhelyzetben van az a közösség, amelyik a saját erőforrásaira alapozva nem tudja a saját identitását megőrizni és újratermelni, tehát támogatásra szorul. A KAT irányából olyan struktúrákat, olyan együttműködést és olyan programokat tudnak generálni, amire rákapcsolódva a szórvány a saját tevékenységét egy magasabb szinten tudja elvégezni.
Hegedüs Csilla főtitkárhelyettes a Szórvány Cselekvési Terv kapcsán elmondta, hogy ez abban különbözik az összes többi szórványstratégiától, hogy konkrét lépéseket és teendőket, feladatokat fogalmaz meg, de azt is tartalmazza, hogy hogyan kell ezeket megvalósítani, és ennek a tervnek a legelső pragmatikus, programorientált megvalósítása az Összetartozunk Szórványmenedzser szolgálat, amelyet az RMDSZ főtitkársága hívott életre. Hegedüs ismertette a szórványmenedzser program három fontos pillérét is. Az egyik a "Minden, ami magyar", amelynek keretében a szórvány kulturális hálózatát indították el, ami magába foglalja a szórvány kulturális értékeinek felmérését és hasznosítását, illetve célként fogalmazta meg a kulturális és médiakínálat bővítését. Az RMDSZ Főtitkársága által elindított szórványmenedzser szolgálat része a Fogadj örökbe egy műemléket program, amely Hegedüs szerint az RMDSZ egyik legcivilebb kezdeményezése. A program célja olyan magyarságszigetek kialakítása, ahol a közösség tagjai találkoznak, ünnepelnek, megőrzik épített örökségüket megerősítve az összetartozás érzését. A főtitkárhelyettes szerint ez egy virtuális térfoglalás.
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős főtitkárhelyettese arról beszélt, hogy helyről helyre felmérték az iskolaválasztás tipikus indokait. 5 csoportba sorolta azokat az indokokat, amelyek ott élnek a különböző családokban, amikor a gyerekeket iskolába íratják.
1. A racionális választás indoka. Ez esetben az emberek hideg fejjel, lehetőleg érzelemmentesen mérlegelnek, főleg a megéri-nem éri meg számítások alapján. Olyan családokban fordul elő, ahol vállalják a nemzeti identitásukat, az anyanyelv használatát, de amikor iskolát választanak, az anyanyelv kérdése nem elsődleges, vagy nincs jelen. Magyari szerint minél nagyobb a gyerek, annál inkább előkerül ez az érv.
2. A román környezetbe való beilleszkedés. Először azért érvelnek ezzel, mert azt mondják: ott megtanul románul a gyerek. Másodszor: amennyiben román iskolába jár a gyerek, szélesebb társadalmi hálózatban tud elhelyezkedni, több lehetősége lesz, amikor munkát keres. A harmadik alcsoportja, a későbbi diszkriminációtól való félelem.
3. Teher - A harmadik csoportja az indokoknak a terhekről szól Magyari szerint, olyankor csak azért választanak román iskolát, mert az egyszerűbb megoldásokat szeretik választani, ami nem jár plusz anyagi teherrel, vagy plusz utazással, időtöltéssel.
4. A negyedik csoportba tartoznak azok az érvek, amely szerint a részleges magyar nyelven tanulás elégséges. Ennek két változata van: tanult már magyarul, tehát kipipálható, a gyerek már tud románul, tehát egy felsőbb iskolában mehet román iskolába
5. Az ötödik kör a strukturális indokokat tartalmazza, ezek megváltoztathatóbbak, mint a gondolkodásmód, akkor, amikor azért választanak román iskolát, vagy osztályt, mert olyan típusú magyar osztály nincs.
Takács Aranka, az RMDSZ vajdahunyadi elnöke, képviselőjelölt szerint a szórvány-székely partnerség egyik legnagyobb eredménye a Hunyad Megyei Magyar Napok. Hozzátette: az elején sokan szkeptikusak voltak, de most már az emberek elhitték, hogy az Összetartozunk program egy olyan őszinte kezdeményezés, amely az emberekről szól, és az emberekhez szól. Kiss Csilla, a Kovászna megyei szórványprogramjának felelőse elmondta, azok a lehetőségek, amelyeket a székelyföldi gyerekek megkapnak, azok el kell jussanak a szórványbeli gyerekekhez is. Zonda Erika, a Hargita megyei tanács szórvány-munkacsoportjának vezetője kiemelte, hogy 2011-ben 22 udvarhelyszéki és temes megyei iskola kötött testvérkapcsolatot, de a magyarországi testvérmegyéket is bevonták ebbe a programba, a hármas kapcsolatnak nagyobb az eredménye.
Bodor László, a MIÉRT elnöke fontosnak tartotta, hogy a fiatalok nem érdektelenek a szórványgondokkal szemben, és tesznek is azért, hogy ezek a gondok megoldódjanak. A MIÉRT-ben megszületett ezelőtt 4 évvel egy elképzelés: tömbmagyarságban élő fiatalok olyan döntéseket hozzanak, amelyek pozitívan diszkriminálják a szórványban élő fiatalokat, és ez minden téren jelenjen meg, úgy forrásszerzés, mint közösségi programok terén – fogalmazott.
Transindex.ro

Az Európai Parlament novemberi strasbourgi ülésszakának - kezdőnapján Tőkés László erdélyi képviselő napirend előtti felszólalásában állt ki az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) tagjainak és támogatóinak védelmében, akik ellen hónapok óta valóságos megfélemlítési kampányt folytatnak a román hatóságok, több megyében. A Szatmár, Beszterce-Naszód, Hunyad, Szeben – sőt a Kárpátokon túli Vrancea – megyékből érkezett panaszok és tájékoztatások szerint, nevezett Adrian Drăghici, korrupcióval gyanúsított bukaresti nacionalista ügyvéd, valamint bizonyos „Buta Levente” marosvásárhelyi illetőségű személy feljelentésére hivatkozva, egyszerű, becsületes polgárok százaival szemben folyik kivizsgálás és eljárás, az EMNP bejegyeztetéséhez szükséges aláírásuk, illetve a támogató aláírások összegyűjtése ügyében. Hasonló zaklatásnak vannak kitéve egyes erdélyi demokrácia-központok tisztviselői, akik a határon túli magyarok honosítási ügyeit intézik.
A botrányos hatósági kampány részletei a napi sajtóból közismertek. Jelek szerint, nagy valószínűséggel az erdélyi magyarság kizárólagos politikai képviseletére törekvő RMDSZ-párt is részes a Néppártot támogató nemzettársaink meghurcoltatásában. A küszöbön álló országos választások közeledtén, feltételezhetően nemcsak a pártosan hatalombarát RMDSZ ellenséges magatartása keresendő a háttérben, hanem még inkább a Ponta–Antonescu-kormányzat bosszúja azok ellen, akik – az erdélyi magyarok nagy többsége – nem voltak hajlandók támogatni Traian Băsescu államelnök megbuktatására irányuló kísérletüket.
Tőkés László erdélyi EP-képviselő lelkiismereti kötelességének tartotta felemelni a szavát azok védelmében, akiket magyarságuk és politikai meggyőződésük miatt próbálnak megfélemlíteni a posztkommunista hatóságok – huszonhárom évvel (!) a magyarellenes Ceauşescu-diktatúra bukása után. Egészen nyilvánvaló, hogy a – régi időkre emlékeztető – megfélemlítési hadjárat nem csupán a nemzeti érzelmű választópolgárok visszatartására, hanem egyben a magyar állampolgárság felvételének a hátráltatására is irányul.
Erdélyi képviselőnk az Unió intézményeinek a közbelépését kérte a jogállamiság, a demokratikus pluralizmus, a választási szabadság és a kisebbségi jogok tiszteletben tartása érdekében, Romániában. Parlamenti felszólalását követően, rövidesen írásbeli megkereséssel fordul Viviane Reding európai igazságügyi biztoshoz.
Nagyvárad,
K Ö Z L E M É N Y

Tőkés László EP-képviselő hivatkozott felszólalása
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) támogatóinak hatósági zaklatása tárgyában
Huszonhárom éve a Ceauşescu-diktatúra bukásának. Annak előtte nem lehetett szó demokratikus többpártrendszerről, és az ellenzékieket üldözték, zaklatták Romániában.
Megdöbbentő, hogy huszonhárom év után az Erdélyi Magyar Néppártnak a tagjait, illetve támogatóit, akik aláírásukkal a pártot létrehozták, a román hatóságok zaklatják és megfélemlítik. A rendőrség és az ügyészség Szatmár, Beszterce-Naszód, Hunyad és Szeben megyékben – most, a december 9-i országos választások közeledtén – behívatja, otthonukban vagy munkahelyükön keresi meg őket, és folytat tendenciózus kivizsgálást velük szemben.
Az EMNP fő bűne talán az, hogy fellép a romániai korrupció ellen, és kiáll a föderalizmus, valamint a kisebbségi jogok és az autonómia mellett.
Kérem személy szerint Viviane Reding igazságügyi biztos asszonyt, továbbá a Parlamentet és a Bizottságot, hogy vizsgálják ki az EMNP zaklatásának ügyét, és járjanak közben a Ponta–Antonescu-kormánynál a választási szabadság és a demokratikus pluralizmus, a jogállamiság és a kisebbségi jogok tiszteletben tartása érdekében.
Strasbourg, 2012. november 19.
Tőkés László
EP-képviselő
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája
F E L S Z Ó L A L Á S

Zaklatják a néppárt támogatóit (Az EP segítségét kéri Tőkés László)
Az Erdélyi Magyar Néppárt tagjainak és támogatóinak védelmében állt ki Tőkés László képviselő napirend előtti felszólalásában az Európai Parlament novemberi, strasbourgi ülésszakának kezdőnapján, mivel az érintettek ellen hónapok óta valóságos megfélemlítési kampányt folytatnak a román hatóságok több megyében.
A Szatmár, Beszterce-Naszód, Hunyad, Szeben – sőt, a Kárpátokon túli Vrancea – megyéből érkezett panaszok és tájékoztatások szerint egyszerű, becsületes polgárok százaival szemben folyik kivizsgálás és eljárás az EMNP bejegyeztetéséhez szükséges aláírásuk, illetve a támogató aláírások összegyűjtése ügyében. Hasonló zaklatásnak vannak kitéve egyes erdélyi demokrácia-központok tisztviselői, akik a határon túli magyarok honosítási ügyeit intézik. Az EP-képviselő szerint azért támadják az EMNP-t, mert fellép a romániai korrupció ellen, kiáll a föderalizmus, valamint a kisebbségi jogok és az autonómia mellett. Tőkés felszólalása végén kérést intézett Viviane Reding igazságügyi EU-biztoshoz és az EP-hez: „vizsgálják ki az EMNP zaklatásának ügyét, és járjanak közben a Ponta–Antonescu-kormánynál a választási szabadság és a demokratikus pluralizmus, a jogállamiság és a kisebbségi jogok tiszteletben tartása érdekében”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A bíróság megerősítette: szekus besúgó volt Mircea Moloţ
Pert nyert a Mircea Moloţ Hunyad megyei tanácselnököt szekus besúgónak nevező Marius Oprea történész. Oprea egy Déván tartott szakmai tanácskozáson „szólta el magát”, besúgónak titulálva Moloţot.
Utóbbi persze rögtön lereagálta a dolgot, s a felháborodásának hangot adó sajtónyilatkozatai mellett perbe adta az általa rágalmazónak minősített történészt, 100 ezer lejes kártérítést követelve. A dévai bíróságon úgy tűnt, Oprea javára dőlnek el a tárgyalások, így Moloţ gyorsan áthelyeztette a pert az Argeş megyei Câmpulung Muscel-i bíróságra, azzal indokolva kérését, hogy Déván nem elég pártatlan az igazságszolgáltatás. Az áthelyezés azonban nem hozta meg Moloţ számára a várt sikert. A câmpulungi bíróság hétfőn meghozta ítéletét, mely szerint Oprea jogosan nevezte besúgónak Hunyad megye tanácselnökét. Az első fokon meghozott bírósági határozat értelmében Moloţ 8900 lejes perköltséget kell megtérítsen Marius Opreának, az ítélethirdetéstől számított 15 napon belül azonban fellebbezhet a megyei törvényszéken.
Az ügy pikantériája, hogy mindkét fél PNL-tag. Oprea azonban úgy véli, Moloţ, mentalitását tekintve nem a liberális eszmék képviselője. – Tulajdonképpen egy pártfőtitkár módjára viselkedő kis emberke, aki nagynak hiszi magát – minősítette Hunyad megye tanácselnökét az immár pernyertes Oprea. Utóbbi úgy véli, Moloţ haragtartó és bosszúálló ember, aki nem volt hajlandó békét kötni, sőt mindent elkövetett, hogy Oprea a liberális körök kegyvesztettjeinek sorába kerüljön. – Nevetséges, hogy liberálisként, történészként és a szekuritátés dossziék tanulmányozójaként pereskednem kellett egy besúgóval, csak azért, mert nyilvánosan kimondtam az igazságot. Csak sajnálni tudom Moloţot, de még inkább Hunyad megyét és Dévát, azt a várost, amelynek díszpolgára vagyok – nyilatkozta a sajtónak Marius Oprea történész.
Nyugati Jelen (Arad)

Politikai elszórványosodás
Csökkent a magyarság politikai képviselete, az eddigi 31 helyett a következő 4 évben csak 27 RMDSZ-es honatya lesz, nevezetesen 18 képviselő és 9 szenátor.
Az általános erdélyi fejleményeken túl érdemes szemügyre venni a szórvány politikai képviseletét, vagy pontosabban a vegyes vidék és a szórvány határán lévő megyéket. Az előző ciklusban Arad, Brassó és Máramaros tartozott ezen kategóriába, a választások előtt várható volt, hogy itt lesz a legkeményebb a kihívás a magyarság számára. Kampánykörútja során Kelemen Hunor is megerősítette, hogy a „minden magyar számít” elv alapján a tömbvidék mozgósítása mindenekelőtt az aradi, brassói és máramarosi képviselői mandátumok megtartása szempontjából fontos. Feltételezése szerint a három közül éppen a máramarosi megtartása tűnt a legnehezebbnek, Arad és Brassó egy árnyalattal könnyebbnek nézett ki.
Nos, Arad és Brassó elvesztette politikai képviseletét, Máramaros viszont megtartotta. Sőt, a két hideg zuhany után kellemes meglepetésként Temes megyének is lesz magyar képviselője a parlamentben.
Vonalat húzva azonban, a mérleg nem kimondottan megnyugtató a szórvány határán. Bármennyire is örvendetes a Temes megyei siker, figyelembe kell venni, hogy jó nagy adag szerencsére épül. A megye 35 000-es magyarságától ugyanis nem egészen 6000 (pontosan 5943) szavazat gyűlt össze a képviselőjelöltekre és valamivel több, mint 7000 (7166, amiből 6728 az RMDSZ-re és 438 az EMNP-re) a szenátorjelöltekre. Az arányok nem valami fényesek, az echte szórvány Hunyad megyénél is gyengébb. Utóbbiban a 16 000 magyartól (kevesebb, mint fele Temes megyéhez képest) összesen 4678 szavazat gyűlt össze a képviselőjelöltekre és 5327 a szenátorjelöltekre (5140 az RMDSZ-re és 187 az EMNP-re). 1063 szavazattal Molnár Zsolt a legjobb eredményt érte el a Temes megyei képviselőjelöltek közül, mégis kevesebb szavazatot kapott, mint Takács Aranka Vajdahunyadon – 1243-t, illetve Burján Gergely Déván, 1181-et. Holott a két megye – illetve Temesvár és Vajdahunyad vagy Déva – magyarsága továbbra sem említhető egy napon. Temes feljutása nem annyira a „csapat” pályán mutatott erősségének köszönhető, mintsem a választási rulettnek. Hosszú távon aligha lehet ilyesmire alapozni, bármennyire is örvendetes – ezt hangsúlyozni kell – a bánsági siker.
A végeredmény mégis az, hogy 3 helyett csak 2 szórványbéli képviselő lesz az RMDSZ parlamenti frakciójában, s ezáltal a szórvány politikai súlya tovább gyengül az RMDSZ-en belül a székely tömbvidék és az észak-erdélyi vegyes vidék javára. Aligha a legjobb perspektíva, amikor nyilvánvaló, hogy elsősorban a végeket kell megerősíteni, nem az amúgy is erős belső magot.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Hírsaláta
ELHUNYT MAG PÉTER, a bukaresti televízió és rádió magyar műsorának közkedvelt újságírója. Századunk gyógyíthatatlan betegsége, a rák végzett vele is. Élt 82 esztendőt.
KELL A CIÁN, NEM KELL A CIÁN? Hét elején a fővárosban mintegy ezren tiltakoztak a ciántechnológiájú bányászat engedélyezése és az ellen, hogy a Gold Corporation aranybányát nyisson, Verespatak központjában ugyancsak körülbelül ezren kérték, indítsák be a kitermelést. A beruházás megkezdését kérő Fehér és Hunyad megyeiek azt mondják, a verespataki tervvel újra lesz munkahelyük. Közben a környezetvédelmi minisztérium tegnapi közleményében leszögezte: kizárólag az összes környezetvédelmi előírás betartásával nyithat bányát Verespatakon a Roşia Montana Gold Corporation. (Ziare.com)
NINCS HIÁNY ÖNBIZALOMBAN. A képviselőház jogi bizottságában szeretne tevékenykedni Gigi Becali, a Steaua labdarúgócsapat tulajdonosa. Következő célja, hogy a liberális párt elnöke legyen, míg Crin Antonescu lesz az ország államfője. Becali szerint, ha Antonescu Cotroceni-be megy, és a liberális alakulat Tăriceanu kezére kerül, felveti a por a pártot. „Célom – jelentette ki –, hogy Antonescu elnök legyen, én meg a Nemzeti Liberális Párt elnöke. 2014-ben én írok alá, én csinálom a kormányt. Ez a célom.” Különben az ambiciózus férfiú ipari líceumban érettségizett, pásztorkodásból élt, viselkedni soha nem tanult meg. Most egyebek közt azt is ígéri, hogy megtanul viselkedni. (Puterea)
7HATAR.RO – GAZDÁKNAK. A Csíkszépvízen bejegyzett Agrár Média Egyesület Luca napján indította el Erdély első gazdaportálját, amely a világhálón a 7hatar.ro címen érhető el. Az oldal szerkesztői azt szeretnék, ha az olvasó hozzájuthatna azokhoz az információkhoz, amelyeket az erdélyi gazda eddig nem talált meg magyar nyelven. A hírértékű tájékoztatások, riportok, szaktanácsok mellett a mezőgazdasági törvénykezés újdonságairól, a vita alatt álló tervezetekről is tájékoztat majd a 7határ. A laptulajdonosok szerint fontos szempont, hogy – szemben a nyomtatott magazinokkal, amelyek terjesztési akadályokba ütköznek – az oldal tartalma akár minden erdélyi aktív gazdához eljuthat ingyen.
VÁLASZTÁSI ADOMÁNYOK PÁRTOKNAK. Az Állandó Választási Hatóság szerint a december 9-i parlamenti választások kampányában az SZLSZ több mint 15,5 millió lej, míg a jobboldali pártszövetség 7,7 millió lej támogatást gyűjtött össze. Az RMDSZ összesen 682 235 lej adományt kapott, ebből 112 692 lej jogi, 569 543 lej természetes személyektől származik. A Dan Diaconescu Néppárt 4 162 727 lejt költhetett el a választási kampányban, ebből 124 345 lej jogi, 4 038 382 lej pedig természetes személyektől folyt be. Összesen 28 734 439 lejt adományoztak a politikai pártoknak, szövetségeknek, jelölteknek, ebből 3 258 194 lejt jogi, 25 476 245 lejt természetes személyek adták. (Mediafax)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jövőben is lesz szórványprogram
Jövőben is folytatnák a Székelyföld–Szórvány programot, melynek révén több tucat rendezvény valósult meg Hunyad, Fehér, Szeben és Kovászna megyékben.
Demeter László Kovászna megyei tanácsos, az Összetartozunk Székelyföld–Szorvány című program háromszéki felelőse összefoglalta az elmúlt év eseményeit, melyek során több program is megvalósult mind a szórványban, mind pedig Székelyföldön. A háromszékiek részt vettek a Hunyad Megyei Magyar Napokon, a Szeben Megyei Magyar Napokon, valamint az Ars Hungarica Fesztiválon, de közösen rendezték meg a Bod Péter születésének 300. évfordulója alkalmával szervezett emlékévet is.
„Sikernek könyveljük el, hogy a Bod Péter Emlékév alkalmával az összefogás eredményeképpen sikerült szobrot állítanunk a nagy tudós emlékére a magyarigeni református templom kertjében” – mondta Demeter László, aki a jövőre vonatkozóan hozzátette: a megkezdett és a jól bejártatott úton kívánnak továbbmenni. Erősíteni szeretnék a négy megye magyar közösségei között a szálakat, erősebbre kívánják fűzni a kötelékeket, továbbá szeretnék bevonni programukba a Brassó megyei magyar közösséget, és nem utolsósorban a magyarországi testvérmegyéket is.
Emiatt kihívás is a 2013-as esztendő, de kihívás amiatt is, mert a székely–szórvány program erősítése céljából létrehozott Kún Kocsárd Egyesület bérbe vette 25 évre az őraljaboldogfalvi romosodó református parókiát azzal a céllal, hogy felújítása után magyar közösségi házzá és turisztikai ponttá alakíthassák át. Ezáltal megmenekülhet az enyészettől a műemléképület a mellette található nagy értékű műemléktemplommal együtt, és hasznos funkciót adnak az épületnek is.
Bús Ildikó
Székelyhon.ro

Támogatott szórvány
A jövőben tovább erősítik a szórvány – Hunyad, Fehér és Szeben megye –, illetve Kovászna megye között a szálakat, sőt szeretnék bevonni a programba a Brassó megyei magyar közösséget és a magyarországi testvérmegyéket is – számolt be az elképzelésekről Demeter László Kovászna megyei tanácsos, az Összetartozunk Székelyföld–szórvány programjának háromszéki felelőse.
A program erősítésére létrehozott Kún Kocsárd Egyesület bérbe vette 25 évre az őraljaboldogfalvi romos református parókiát, hogy a műemlék épületet és a mellette levő nagy értékű műemlék templomot megmentsék az enyészettől.
A tervek szerint a felújítás után a parókiát magyar közösségi házzá és turisztikai ponttá alakítják. Demeter László szerint a jövő év kihívása, hogy erre előteremtsék a pénzt. A programfelelős beszámolója szerint az Összetartozunk program keretében idén több tucat közös kezdeményezés valósult meg. Többek között kivették a részüket a Hunyad, illetve Szeben Megyei Magyar Napok, az Ars Hungarica Fesztivál, a Bod Péter születésének 300. évfordulója alkalmával szervezett emlékév szervezéséből. A négy megyéből több ezren vettek részt a különböző rendezvényeken. A programfelelős sikerként könyveli el, hogy az emlékév alkalmából összefogással sikerült szobrot állítani Bod Péternek a magyarigeni református templom kertjében.
Demeter László a baróti Erdővidék Múzeuma igazgatójaként több ízben hangsúlyozta, hogy a Székelyföldnek egyfajta belső anyaországként kell hozzájárulnia a szórványmagyarság identitástudatának megőrzéséhez.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Beszélgetés Puskel Tünde Emesével az MTVA aradi stúdióvezetőjével
Az erdélyi magyar televíziózásról, a Duna TV elmúlt 20 évéről: A tájékoztatás a legfontosabb
Az összmagyarság műholdas televíziójának ötlete a Magyarok III. Világtalálkozóján fogalmazódott meg, 1992 augusztusában Budapesten.
Csoóri Sándor vezetésével megalakult a Hungária Televízió Alapítvány, és megkezdődtek egy új műholdas televíziós csatorna előkészületei. Kezdetben még Hungária Televízió néven említik. A mai név közvetlenül az indulás előtt született meg. A kísérleti adások november 1-jén kezdődtek napi három órában. A Duna Televízió műsora 1992. december 24-én 17-órakor indult egy közvetítő kocsiból, s mára öt kontinensen, tizenötmillió nézőhöz jut el, hidat teremtve az anyaország és a határon túli magyarok között.
Puskel Tünde Emese aradi tudósító már a kezdetektől részt vett a műsorkészítésben. 1990–94 között – az aradi helyi televízió magyar műsorának megalapítója és főszerkesztője, majd a Duna TV, a Magyar Televízió, a bukaresti RTV magyar adása számára készít híreket, riportokat, tudósításokat és dokumentumfilmeket.
Arról beszélgettünk, hogy az elmúlt 20 év milyen átalakulásokat hozott az erdélyi magyar televíziózásban, a Duna televízió munkájában, hogyan fejlődött gyerekcipőből nagykorúvá az erdélyi magyar televíziózás.
– Rögtön a forradalom után magyar adás csak Bukarestben volt, addig sehol senkinek nem volt lehetősége, alkalma arra, hogy megismerkedhessen ezzel a munkával. Aradon, a helyi televízióban a román adás már 1990 januárjában beindult, én február elején indítottam el a magyar adást. Mivel szórvány vidéken élünk, nagyon kevesen vannak, akik képzettek magyar televíziózásban, ezért azonnal kapott a lehetőségen a bukaresti televízió magyar adása, később a kolozsvári stúdió, a szegedi körzeti stúdió, a magyar televízió, hamar terjedt a hír, hogy mi itt Aradon már dolgozunk, és kérték az anyagokat. Nemigen tudtak mások is bekapcsolódni ebbe a különös munkába, mert kezdetben hazai magyar szakemberek hiányában nem indult médiaképzés. Mi még Budapesten tanultunk, ám az utóbbi évtizedben már Kolozsváron és Marosvásárhelyen is elindult az elektronikus médiaszakemberek oktatása. Jórészt innen kerülnek ki a mai televíziós stábok magyar munkatársai.
– Honnan indult a Duna televízió? Hogy kezdődött? Milyen szakemberekkel?
– A Magyarok Világszövetsége határozta el, hogy kellene egy olyan televíziót indítani, ami a világ magyarságához szól, főként a határon túli magyarokhoz, hiszen nekik nem volt semmi más lehetőségük megismerkedni a magyar közélettel, kultúrával. Azon kívül az anyaországiak egyre nyitottabbak lettek a határon túli magyarság felé, hiszen korábban politikai okokból ez tabu volt. A nyitást a Duna TV teremtette meg, óriási szenzáció volt például a csíksomlyói búcsú közvetítése, amely a mai napig egyesíti a világ magyarjait, így alakult ki szép lassan a nemzet televíziója.
Az 1990-es karácsonyi kísérleti adás még távolról sem jelentette a saját műsorok gyártását. Kezdetben a MAFILM Róna utcai telepéről „lőtték át” az Antenna Hungária műholdas állomására,akkoriban gyakran láthatták az akváriumi halakat éjszakai „műsorként”. Ez a műszaki lehetőségek felmérését szolgálta. 1994-től teljesedett ki az adás, miután megkeresték azokat a magyar szakembereket, akik már előtte itt-ott dolgoztak helyi televízióknál, és így jutottak el hozzánk Aradra is.
Nekem akkor már volt két év múltam a helyi tévénél, de természetesen itt csiszolódtam, itt tanultam meg a szakmát, együtt a többiekkel, egymást tanítva.
Budapestről jött egy szerkesztőségi csapat, kijelentették, hogy amennyiben hajlandók lennénk együttműködni velük, ők szívesen fogadnának anyagokat ebből a régióból is. Gyakorlatilag így indult az egész.
Eleinte elég kevés városból dolgoztunk be, Arad azonban úttörő volt. A mi munkánk nem csak Arad megyére terjedt ki, hanem Temes, Hunyad megyét is bekapcsoltuk, sőt eleinte mi jártunk át Szalontára is. Emlékszem, még kölcsönautóval forgattunk Kolozsváron abban az időben, de Németországban is filmeztünk.
A tudósítói munka felelősségteljes és nagyon szerteágazó: a sporttól kezdve, a politikán át a művészetekig mindenhez kell egy picit érteni, mindent meg kell tudni közelíteni. Egy kicsit a hályogkovács munkájára emlékeztet…
Kezdetben nagyon sok nehézségbe ütköztünk, mert az államvédelmi szervektől kezdve az intézményekig, mindenki gyanakodva nézte a munkánkat, árgus szemekkel figyelték anyagainkat, bizonyos helyekre be se engedtek forgatni.
Az évek hosszú során objektivitásunknak, komolyságunknak köszönhetően el tudtuk fogadtatni magunkat. Szívesen hívnak mindenhová, úgy érzem, mára dicsőség az, ha valaki bekerül a Duna TV-be.
Sára Sándor filmrendező 7 évig irányította ezt a „nagy stúdiót” – tulajdonképpen az volt a mi iskolánk. A sokszínű nyelvi és kulturális közegből jövő munkatársakkal együtt rengeteg képzésen vettünk részt. Buglya Sándor, a Mafilm és Movi rendező-opertőre vezetésével sokat törődtek azzal, hogy minél magasabb szakmai színvonalon tudjunk dolgozni, mert óriási egyenlőtlenségek voltak a földrajzilag is színes területeken.
Operatőr kollegám, Sándor István, akivel a kezdetektől fogva 2000-ig együtt dolgoztam, esküvői filmezéseken „csiszolódott”, ez ma már elképzelhetetlen.
Az erdélyi csapat szakmailag helyt állt, mondhatnám azt is, hogy mi mindig a legképzettebbek voltunk, ha összehasonlítom magunk pl. Kárpátaljával.
– Hogyan látja a fejlődést a kezdetektől napjainkig?
– Szakmailag óriásit fejlődött, ég és föld a kezdetekhez viszonyítva, hogy milyen színvonalra jutott a Kárpát-medencei tudósítói hálózat. Most már van egy minimum, ami alatt nem is lehet dolgozni. Az elején bármilyen sok amatőr megoldást elfogadtak, most már szigorú technikai paramétereket szabnak meg, amelyekhez az elméleti tudáson kívül a legmodernebb technika is kell. Amikor HD-re (High Definition – a felbontási specifikációkból adódó előnyösebb megjelenítési lehetőség) áttértek, akkor elég sokan kiestek a stábból, hiszen nem tudták megteremteni a megfelelő feltételeket. A nagy stúdiókat ellátták, felszerelték, a kisebb csapatok – mint például a miénk – pályázatok útján próbálják beszerezni maguknak a technikát. Ebben a kamera fontos szerepet játszik, de az utómunkálatoknak legalább akkora a szerepe, ezt pedig nem lehet alacsony műszaki színvonalon megoldani. A televíziózás méregdrága, nem lehet csak úgy egyik napról a másikra lecserélni a technológiát. Emiatt napjainkban nagyjából 50 külföldi stáb látja el a napi feladatokat az MTVA megbízásából.
– Aradon az önkormányzatnak és az RMDSZ-nek köszönhetően ma már van egy stúdió, ahol együtt dolgozhat a csapat. Nem volt ez mindig így.
– Nagyon hosszú ideig rengeteg embernek otthon volt a saját „stúdiója”, mi is otthonról dolgoztunk. Kazettákon küldtük Budapestre a kész anyagot, nem volt más lehetőség. Mindig kerestünk valakit, aki éppen utazott Pestre, így oldottuk meg. Volt olyan, hogy egy hétig tartott, amíg az anyag lement adásba. Most már sokkal könnyebb. Ma már délben, ha van egy esemény, az esti hírekben benne tud lenni.
Itt Aradon a legnagyobb ügy a Szabadság-szobor kérdése volt, aminek minden pillanatát nyomon követtük, és tulajdonképpen ez volt a legnagyobb szakmai kihívásunk.
A férjemnek (Puskel Péter újságíró-helytörténész – szerk. megj.) gazdag aradi fotógyűjteménye van, amelynek a segítségével bemutattuk az egész szoborügyet már a kilencvenes évek közepén. Ez óriási szenzáció volt, mert ellenzői azt hangoztatták, hogy a szobor Nagy-Magyarország jelképe. Mi pedig a Duna TV segítségével meg tudtuk mutatni, hogyan is néz ki a Szabadság-szobor, amit addig senki nem látott. 1999-ben a kihozatalát is filmeztük kora délután, ami este – már szinte egyenesben – lement a Duna TV-ben. Mivel ez fantasztikusan gyors és profi munka volt, meg is kaptuk abban az évben a MÚRE Nívó-díját. Egyébként az évek során külföldi tévéfesztiválokról is hazahoztunk néhány díjat.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad),

Folytatódik a szórványprogram
Az Összetartozunk Székelyföld – Szórvány-program részeként a megyei tanács több, Fehér, Hunyad és Szeben megyei magyar rendezvényt támogatott tavaly, idén folytatják a kezdeményezést, és bővíteni is szeretnék.
2012-ben a háromszékiek részt vettek többek között a Hunyad Megyei Magyar Napok, a Szeben Megyei Magyar Napok, a nagyszebeni Ars Hungarica kulturális fesztivál, a Bod Péter Emlékév rendezvénysorozatainak szervezésében. Sikernek könyvelik el Bod Péter mellszobrának felállítását a magyarigeni református templom kertjében. Demeter László, a szórványprogram háromszéki felelőse az idei tervekről elmondta, a megkezdett úton kívánnak haladni. Igyekeznek erősíteni az említett megyék magyar közösségei között a szálakat. A programba szeretnék bevonni a szomszédos Brassó megyei magyar közösséget és a magyarországi testvérmegyéket is. A közeljövő legnagyobb kihívásának az őraljaboldogfalvi tervet tekinti. A székely–szórvány-program erősítése céljából létrehozott Kún Kocsárd Egyesület a Hunyad megyei faluban 25 évre bérbe vette a romosodó református parókiát, ezt az épületet igyekeznek összefogással felújítani és magyar közösségi házzá alakítani. Ezáltal a szomszédos Árpád-kori templomot is igyekeznek megmenteni.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Kraszna
Díjátadó az ifjú hírhozóknak
A Hírhozó program rendhagyó évnyitóját tartja január 14-én Krasznán a Cserey-Goga Iskolacsoport a Harmónium Egyesület Aprólépés csapatával együttműködve. A projekt célja, hogy a tudatosságot hirdesse és igyekezzen rávilágítani a felelős döntés fontosságára, következményére: legyen szó identitáskeresésről, vásárlásról, vagy tanulásról.
Az esemény egyben a Hírhozó program Szilágy megyei nyitánya, valamint a www.aprolepes.hu ifjúsági zöldportál erdélyi bemutatkozása. Az együttműködés alapja, hogy az Aprólépés weblapon zajló víztakarékossági és energiatakarékossági versenyen a Cserey-Goga Iskolacsoport Biológiai Köre nagy sikerrel szerepelt. Első és második helyek és oklevelek sokasága kerül/került így Szilágy megyébe. Az együttműködés személyes találkozássá nőtte ki magát, és továbblépett a szórványmagyarság híreit megosztó közös gondolkozás irányába is – áll az eseményt meghirdető sajtóközleményben.
A program célja az élményszerű ismeretátadás, a már tanultak elmélyítése, gyakorlati megoldások elsajátítása ökofilmklub, mozgásos vetélkedők, kvízek és tárlatvezetés során.
A rendezvény programja a következőképpen alakul: a meghívottak reggel 8–9 óra között érkeznek, ismerkednek az iskolával és vezetőségével. 9–11 óra között hírnökképző tanfolyam, mozgásos vetélkedő, öko–filmklub, kvíz várja a résztvevőket. 12 órától a díszteremben rendhagyó tárlatvezetés (20–30 fő részére), majd az ünnepélyes díjátadó következik, benne a díjnyertes alkotások (versek, mesék) előadása a szerző tolmácsolásában, a Bokréta néptánccsoport fellépése, a Tinikomédiások fellépése, az Aprólépés kalendárium átadása az alkotóknak.
14 órától a nyerteseket megvendégelik öko-bio falatkákkal.
A Hírhozó projekt általános célja a szórványtelepüléseken élő magyar ajkú lakosság bevonásával egy hírnök-hálózat (valamint egy ezt támogató szórványmagyar közösségi weboldal) létrehozása, amely elősegíti a szórványtelepüléseken élők aktív közreműködését saját településük hiteles és naprakész megismertetésében, ezen keresztül az anyaországbeli és a határon túli magyarokkal való közvetlen kapcsolatépítésben. Célul tűzi ki továbbá a kulturális identitás megőrzése szempontjából kulcsfontosságú fiatal generáció megszólítását és mozgósítását, egy olyan rendszeres (napi vagy heti szintű) kapcsolattartásra épülő, a Kárpát-medence számos magyarlakta területére kiterjedő együttműködési hálózat kiépítését, amely közös civil, oktatási vagy kulturális projektek kidolgozását teszi lehetővé a jövőben, valamint a lakossági (személyes) kapcsolatok kiépítését.
A projekt célterülete elsősorban Hunyad, Temes, Arad, Bihar és Krassó-Szörény megye, ugyanakkor a projekt keretében kapcsolatfelvétel, illetve érték- és helyzetfeltárás céljából olyan új területekre is ellátogatnak (Szilágy megye, Felvidék), ahol az együttműködésnek még nincsenek előzményei. Cél a partnerségi hálózat folyamatosan bővítése, amíg az lefedi a teljes Kárpát-medencét.
A projekt számos olyan innovációs lehetőséget rejt magában, amelynek révén a határon átnyúló kapcsolatokat az élet különböző területeire kiterjeszthetik majd (pl. QR kódok kihelyezése a könnyebb tájékozódás érdekében, skype-os magyaroktatás, pályázati partnerközvetítés, közösségi játékok (memóriajáték magyar nevezetességekkel, kvízjáték stb.), így sikeres megvalósítás esetén a jövőben mintául szolgálhat a szórványmagyarság helyzetének javítását célzó projektek számára.
A projekt megvalósításában együttműködő partner az Algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központ Egyesület és a Cserey-Goga Iskolacsoport. Az Egyesület általános célja, hogy a romániai magyar diaszpóratelepülések lakosságát különböző állandó jellegű közösségi programok szervezésével (pl. nyári táborok, konferenciák, műhelyek stb.) összefogja, életben tartva ezzel a szórványtelepülések közötti formális és informális kapcsolatokat.
Ugyanakkor Krasznán az érdeklődők ízelítőt kaphatnak hírnökképzésből tanfolyamunkból. A képzést 3 napos turnusokban (egy csoport 12–15 fő) március 9–17 között tartják, ifjúsági és felnőtt kategóriában is. Az érdeklődők a hír- és eseményírás, a képkészítés, a webszerkesztés alapjaival ismerkedhetnek meg. Jelentkezni (az életkor megadásával) az info@harmonium.hu címen lehet. Tárgy: hírnökképzés. A képzés ingyenes, a szállást és az étkezést a szervezők biztosí
Szabadság (Kolozsvár),

Rohamos mélyrepülés – Tovább apad a Hunyad megyei magyarság
Megállítható-e egyáltalán a Hunyad megyei magyarság mélyrepülése? Kevesebb, mint húsz év alatt, az 1992-es és a 2011-es népszámlálások között a magyar közösség létszáma felére csökkent, 32 000-ről 16 000-re.
Az aggasztó apadás sajnos nem a statisztikai manipulációból adódik, a magyar egyházak adatai ugyanis évről évre megerősítik a drasztikus fogyatkozást. Míg az előző években itt-ott előfordult a pozitív mérleg, 2012-ben valamennyi egyházközségben több volt a temetés, mint a keresztelő. Sőt, az sem ritkaság, hogy a keresztelők és az esküvők száma együttvéve feleannyi, mint a temetéseké. Mindenekelőtt a református és unitárius egyházaknál, a római katolikusoknál a helyzet egy árnyalattal jobb.
Zuhan a központ
Déván, Vajdahunyadon, Szászvároson és általában a megye központi részén él a Hunyad megyei magyarság legjelentősebb része. Itt található a megye egyetlen magyar többségű települése, Csernakeresztúr is. Mit mondanak az éves adatok, mire utalnak a puszta tények?
A dévai belvárosi római katolikus egyházközösségben 4 esküvő, 10 keresztelő, 16 temetés volt a nemrég lezárult évben, és 6 fiatal volt elsőáldozó.
A dévai csángótelepi római katolikus egyházközösségben 16 keresztelőt, 6 esküvőt és 25 temetést regisztráltak, s 11 fiatal volt elsőáldozó.
A dévai unitárius egyházközségben semmilyen változás sem történt az előző évhez képest, nem volt sem keresztelő, sem esküvő, sem konfirmálás, de szerencsére temetés sem.
A vajdahunyadi református egyházközösségben 3 keresztelőre, 3 esküvőre és 3 konfirmálásra nem kevesebb, mint 27 temetés jutott a tavaly évben.
A vajdahunyadi római katolikus egyházközség viszont szerencsére jobb évet zárt, 22 keresztelőt, 12 esküvőt és 23 temetést regisztráltak, s 7 fiatal volt elsőáldozó.
A csernakeresztúri római katolikus egyházközségben 5 keresztelő és 10 temetés volt tavaly, esküvő és első áldozás viszont nem volt. Az egyházközséghez tartozó Piskin hasonló a helyzet: 2 keresztelőre 5 temetés jutott, esküvő és első áldozás ott sem volt.
A piski református egyházközségben (a hozzátartozó Haró faluval együtt) volt 2 esküvő, 1 keresztelő és 2 konfirmálás, a temetések száma viszont 7 volt.
A szászvárosi református egyházközségben esküvő és keresztelő nem volt, csupán 5 konfirmálás (3 Szászvároson és 2 Lozsádon) és 10 temetés (5 Szászvároson, 3 Tordoson és 2 Lozsádon) volt tavaly. Sajnos, a megye központi részein a helyzet drámai, a vajdahunyadi római katolikusok szerencsés kivételétől eltekintve a temetések száma mindenütt jóval nagyobb, mint a keresztelőké.
Bányavidéki apadás
Mi a helyzet az egykor még szapora Zsil völgyében? Az adatok itt sem valami fényesek.
A petrozsényi római katolikus egyházközösségben 26 keresztelőt, 20 esküvőt, és 44 temetést regisztráltak a tavalyi év során. 18 fiatal volt elsőáldozó.
A petrozsényi reformátusoknál valósággal elképesztő a mérleg, talán a legtragikusabb évet zárták: 1 keresztelő mellett nem kevesebb, mint 21 temetés volt a tavalyi év során, esküvő és konfirmálás viszont nem volt!
A petrozsényi unitárius egyházközösségben 1 keresztelő és 2 temetés volt esküvő és konfirmálás viszont egy sem.
A petrillai reformátusoknál sem jobb a helyzet: 4 keresztelés és 17 temetés volt, esküvő és konfirmálás viszont egy sem.
A lupényi római katolikus egyházközösségben valamivel jobb a helyzet, noha a mérleg itt is negatív: 15 keresztelőt, 8 esküvőt és 27 temetést regisztráltak tavaly, illetve 4-en voltak elsőáldozók. A lupényi református gyülekezetben viszont már lényegesen aggasztóbb az arány: 2 keresztelőre, 2 esküvőre és 3 konfirmálásra 24 temetés jutott!
A lupény-vulkáni unitárius egyházközség is fekete évet zárt: nem volt keresztelő, sem esküvő, csupán 1 konfirmálás (Lupényban) és 5 temetés (3 Vulkánban és 2 Lupényban).
A számok arra utalnak, hogy a Zsil völgyében is rohamosan csökken a magyarság. Ugyanúgy, mint a megye központi részén.
A magyarság, sajnos, mindenütt rohamosan apad, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a házasságok jelentős hányada vegyes, sőt, az egyetemes jellegű római katolikus egyházban az is előfordul, hogy egyik fél sem magyar. Amúgy a római katolikusoknál azért jobbak az adatok, mert román és olasz segítségre is számíthat. Hívei egy része ugyanis román, valamint az ide került olasz vállalkozók is a katolikus egyháznál házasodnak, többnyire ortodox román nőkkel, illetve ott keresztelik az ilyen kapcsolatból született gyerekeiket. Ellenben a magyar nemzeti egyházaknak számító reformátusoknál és unitáriusoknál ilyesmi még mindig fehér holló számba megy. Amennyiben a római katolikus egyházak magyar gyülekezeteit nézzük, a helyzet aligha jobb a protestánsokénál. Holott utóbbiaknál is jóval kevesebb a tiszta magyar házasság, mint a vegyes magyar–román egybekelés. Mivel évek óta tartó folyamatról van szó, aligha meglepő, hogy a megkeresztelt gyermekek nem mind magyarok. Ráadásul a keresztelők száma nem feltétlenül jelenti a gyülekezetek gyarapodását, olyan is előfordul – mindhárom felekezetnél –, hogy a Nyugaton munkát vállaló, egzisztenciát ott teremtő szülők itthon keresztelik meg gyermeküket hazalátogatásuk idején, s a gyerek kapcsolata a magyar egyházzal ennyi is marad. Ellenben a temetések – néhány kivételtől eltekintve – szinte mind magyarok, valamennyi felekezetnél.
A megyei adatok nem engednek túl sok derűlátást a Hunyad megyei magyarság jövőjét illetően. A temetések száma jócskán meghaladta a keresztelőkét, még kivételesen sincs olyan egyházközség, ahol a fordítva lett volna! A népszámlálás által kimutatott zuhanást sajnos megerősítik a magyar egyházak adatai. Immár kivétel nélkül.
Chirmiciu András
nyugatijelen.com
Erdély.ma,

Éledőben a dévai helytörténeti kör
Kedd délután, dévai szerkesztőségünkben újraindítottuk a több éve szünetelő helytörténeti kört, ezúttal a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság nevében szólítva meg azokat, akik úgy érzik, fontos számukra Erdélynek ez a csücske, szeretnének minél többet megtudni e vidékről, illetve másokkal is megosztani megszerzett tudásukat.
Lévén, a Magyar Kultúra Napja, Deák Piroska magyar szakos tanárnő Kölcseyt bemutató röpke, de kevésbé ismert életrajzi adatokkal fűszerezett, előadással lepte meg a kör tagjait.
A találkozó amúgy a viszontlátás örömével indult, és a talán többéves kimaradás során felgyűlt tenni akarás jegyében zajlott. A kör tagjai úgy vélték rendkívül fontos volna az egyre apadó közösségeink helytörténeti tudásának rögzítése, átadása a fiatalabb nemzedéknek. Ezért úgy döntöttek, megpróbálják folyóiratba szerkeszteni a sokak fiókjában lapuló helytörténeti írásokat, illetve papírra vetni mindazt a tudást, ami évek során felhalmozódott. Ugyanakkor történelmi örökségünk jelenlegi állapotának felmérését is célul tűzték ki. Ennek érdekében az első „helyszínelő” kirándulást március 3-ra tervezzük Marosnémetire, ahol a református templomot, illetve a Tholdy-birtokot készülünk meglátogatni.
Arról is döntés született, hogy havi rendszerességgel szervezzük meg a helytörténeti találkozókat a Nyugati Jelen dévai szerkesztőségében, minden hónap első kedd délutánját jelölve meg a találkozások időpontjául. A következő találkozóra tehát február 5-én kerül sor, délután 5 órakor. Ezúttal Barra Árpád nyugalmazott tanár fogja bemutatni a dévai református temetőről készült tanulmányát.
Az első idei találkozáson felvetődött a helytörténeti kör névadásának ötlete is. A kör tagjai úgy döntöttek, egyrészt a hely (Hunyad megye) szellemének hódolva, másrészt önmaguk bátorítására, megyénk nagy szülöttjét Bethlen Gábort választják névadóul, hiszen a fejedelem nyomdokain járva szeretnék tudásuk legjavát megmaradásunk szolgálatába állítani.
A továbbiakban örömmel látunk a helytörténeti kör találkozóin minden érdeklődőt, hajdani tagokat és újonnan csatlakozókat egyaránt. A tervben lévő kiadványba pedig köszönettel fogadunk minden helytörténeti jellegű írást: tanulmányt, emlékezést, fotót vagy bármi mást.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),

Markó Attila: Brassó nem marad parlamenti képviselet nélkül
A választások után tett ígéretéhez híven Brassó megye magyarságának képviseletét is el szeretné látni az elkövetkezendőkben – mondta Markó Attila, az RMDSZ Brassó megyei Képviselők Tanácsának (MKT) ülésén. Hozzátette: vállalását egyrészt parlamenti iroda működtetésével, fogadóórákkal, események, rendezvények támogatásával, valamint a megye magyar közösségével való közvetlen találkozással kívánja teljesíteni. A képviselő emlékeztetett arra, hogy a Magyar Szórvány Napján a tavaly Brassóban megszervezett konferencián Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke bejelentette, hogy Kovászna megye és Brassó megye között le kell bontani a magyar közösséget elválasztó szellemi határokat. Közösségi kulturális kapcsolatok, közös rendezvények és csereprogramok kell összefogják a két megye magyarságát. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ szórványprogramjának köszönhetően az elmúlt években élő kapcsolat alakult ki a székely megyék és több szórványmegye, köztük Hunyad, Szeben, Fehér és immár Brassó megye között is. „Sokkal könnyebb dolgom lett volna, ha velem együtt két képviselője lett volna a brassói magyarságnak, de bizakodó vagyok, és azon dolgozunk az elkövetkezendő időszakban, hogy ez csak egy rövid ideig tartó állapot legyen" - fogalmazott Markó Attila. (közlemény)
Transindex.ro,

Több oldalról támadják a régiósítást

Kisebbségvédelmi szolgálat indult
Hunyad megye
A dél-erdélyi szórványban a korrektség és a békés együttélés jellemző a közösségekre, de azért időnként itt is tapasztalhattuk, hogy a társadalom nem képes végleg levetkőzni a nacionalista, szélsőséges indulatokat – jelentette ki Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke a kisebbségvédelmi szolgálat Hunyad megyei elindításakor.
Az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöksége szerdai ülésén döntött a kisebbségvédelmi szolgálat elindításáról, napirenden szerepelt még a Minden gyerek számít beiskolázási kampány, az RMDSZ csíkszeredai kongresszusára való előkészület, a negyedik Hunyad Megyei Magyar Napok megszervezése, valamint egyéb szervezetépítési kérdések.
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő szerint a beinduló szolgálat támaszt és segítséget jelent azokban az esetekben is, amelyeken a magyarságukban sértett egyének mindeddig inkább túlléptek. – Félre kell tennünk a negatív beidegződést, és büszkén kell vállalnunk magyar identitásunkat, anyanyelvünket úgy, ahogyan például a Hunyad Megyei Magyar Napokon a nyilvánosság elé léptünk, és megmutattuk magyarságunkat. Tavaly a vajdahunyadi önkormányzati választásokon láthattuk: amint emelkedik a társadalmi tét, azonnal fellángol a magyarellenesség és a kirekesztés. Sajnos ilyenkor a legkönnyebb a kisebbségeket okolni, nekünk ez ellen fel kell lépnünk. Ennek egyik eszköze az új, Mikó Imre kisebbségvédelmi szolgálat – fogalmazott Winkler Gyula.
Hunyad megyében négy településen, Déván, Vajdahunyadon, Lupényban és Petrozsényban állnak a panaszosok rendelkezésére az RMDSZ önkormányzati képviselői vagy helyi elnökei, a szolgálat megyei felelőse Kofity Zoltán irodavezető. A RMDSZ Erdély-szerte létrehozta a Mikó Imre nevével fémjelzett szolgálatot. A Hunyad megyében is működő mozgalom célja, hogy eligazítást adjon és megoldást javasoljon magyar embereknek és magyar intézményeinknek, akiket magyarsága miatt ért hátrányos megkülönböztetés.
Szabadság (Kolozsvár),

Másodhegedűs sors várományosai? (I.) – Regionalizálás politikus szemmel
Románia lakosságát manapság élénken foglalkoztatja az EU-pénzek lehívásának állítólagos hatékonyságát előmozdító régióknak a kialakítása, amit ebben az évben végre is hajtanának.
A régiók határvonalaival kapcsolatban több elképzelés is született, azok megújuló viták témáját képezhetik, de a tényleges kivitelezés komoly feszültségeket is előrevetít. Annak érdekében, hogy az átlagember is kialakíthasson magának egy képet a jelzett fejlesztési régiók céljairól, a működéséről, a hatásköreiről Arad, Hunyad és Temes megyei politikusokat, polgármestereket kérdeztünk a régiók megrajzolásával és kompetenciáival kapcsolatos elképzeléseikről, lobbiról, előnyökről, hátrányokról.
Ne a magyarság mellőzésével döntsenek!
Bognár Levente RMDSZ megyei elnök, aradi alpolgármester érdeklődésünkre elmondta: jelenleg létezik egy olyan, örökölt régiós struktúra, amelyiknek a létrehozásakor nem kérték ki a polgárok véleményét, összekapcsolták Arad, Temes, Hunyad és Karssó-Szörény megyéket egy fejlesztési régióba. Ennek a működése egyelőre a pénzek leosztására szorítkozik, nem dolgoztak ki egy régiófejlesztési stratégiát, ami a hasonlóságokon alapult volna. A létrehozandó régiónak a megyék sajátosságain kellene alapulniuk, mert Arad megye országhatár övezetben, a Bánság és a Partium találkozási területén található, de Erdély és Magyarország határán is fekszik. Arad megye hovatartozását a történelemben inkább a Partium jelentette, ezért nyugati modell szerint, referendumon kellene megkérdezni a lakosság véleményét a bánsági vagy a partiumi régióhoz való tartozást illetően. Annál is inkább, mert a kommunizmus alatt Arad megyét felosztották a két szomszédos tartomány között. Ha eldől, hova tartozik, meg kell választani a regiós döntéshozó testületet, létrehozni a döntések végrehajtó szerveit, de tisztázni kell a helyi vagy a megyei adminisztrációk kompetenciáit is. Szerinte a megyei tanácsoknak részben, de a prefektúráknak teljesen meg kell szűnniük.
A fejlesztési régiók működésére használható nyugati modellek léteznek, amelyeket azonban a helyi valósághoz kellene alkalmazni. Maga mindenképp fontosnak tartja a jelenlegi megyei tanácsok és a prefektúrák működése közötti párhuzamosságoknak a kiiktatását. Mert egyértelmű, hogy a lakosságot leginkább érintő ügyintézéseknek hozzájuk a legközelebb kell lenniük, míg a régiós fejlesztési feladatokat az e célra létrehozandó, működőképes intézményeknek kell felvállalniuk. E régiók létrehozásakor a történelmi előzményeket is figyelembe kell venni, mert nekünk, Arad megyeieknek nem mindegy, hogy olyan régióhoz tartozunk-e, amelyikben még inkább kisebbséggé válunk, vagy olyanhoz, ahol nagyobb számú magyarság él. Az RMDSZ által kidolgozott felosztás a földrajzi, történelmi, gazdasági és mentalitási alapokon nyugvó, összetartozó régiók működőképességét szolgálja. Az érdekvédelmi szövetség azt szeretné elérni, hogy e fontos kérdésekben ne döntsenek a magyarság képviselőinek a mellőzésével. Amennyiben nem így történik, határozottan hallatni kívánják a hangjukat.
Arad megye csak másodhegedűs lehet
Király András oktatási államtitkár szerint az a nagy kérdés, hogy a régiókat működőképesekké akarják-e tenni vagy csak a változtatás kedvéért hozzák-e létre őket. Mert létezik egy olyan EU-elképzelés, ami a régiók Európáját akarja létrehozni, ezért a tagországokat is a regionális szerveződésre ösztönzik. A romániai magyarság nagy gondja viszont, hogy mi történik a mi tradicionális területeinkkel? Parlamenti képviselő korában nagyon sok vita alakult ki a szűkebb hazánk, Arad megye régiós hovatartozása kapcsán. Mert hiába alakult ki egy olyan vélemény, hogy Arad inkább a Bihar, Szatmár, Szilágy megyéket tömörítő régióban tudna jobban fejlődni, akkor sem volt meg, most sem létezik az a politikai akarat, amelyik megvédené egy olyan régióba való kényszerítéstől, amelyikkel semmilyen gazdasági viszonyban nem volt. Ennek egyedüli oka az a tudat, hogy valamikor volt egy Bánság tartomány, amelyiknek akaratlanul is része volt. Ugyanígy az erdélyi, illetve a romániai magyarság szempontjából is tradicionális forma lenne a legmegfelelőbb formája a régióknak, ha azokon belül a kis területek is megtalálhatják önmagukat és a fejlődési lehetőségeket.
Király András reméli, hogy a folyamatban lévő tárgyalásokon sikerül egy megfelelőbb felosztási tervet elfogadtatni, aminek a 8 régiós változatban nincs esélye. A 8 régió országos szinten kevés, egyelőre nem lehet tudni, hogy régión belül, hol áll meg az adminisztrációs felosztása az országnak. Király András szerint, egy 12-16 régiós megoldás sokkal működőképesebb lenne, figyelembe lehetne venni gazdasági, történelmi és tradicionális kapcsolatokat is. Ha létrehozzák a régiókat, biztosítékokat kellene szerezni a megyei kompetenciák megmaradására. Ellenkező estben visszajuthatunk az 1968. előtti időszakba, amikor a rajonok elhanyagolható intézményei voltak a tartományoknak. Mindenképp el kell kerülni, hogy Arad megyét esetleg újra kettéosszák.
Király András egyelőre nem ismer olyan régió-felosztási tervet, ami Arad megyének jó lenne, noha a leváltott kormánynak voltak olyan elképzelései, amelyek szerint a régió minden megyéje egy-két fontos kompetenciát kapott volna. Nem minden Temesvárra összpontosult volna, hanem a minisztériumok területi intézményeit elosztották volna a megyéknek. Manapság, ilyesmiről senki nem beszél, hanem olyan régiós parlamentet terveznek, amelyiknek a tagjait a megyék megválasztott polgármesterei adnák. Ez a változat sem jó, mert a döntéshozatalt a végrehajtástól külön kell választani. Amíg a hatalom nem dönt határozottan a decentralizáció végrehajtása mellett, illetve a döntéshozatalhoz, valamint a végrehajtáshoz szükséges pénzalapokat nem biztosítja, a régiós elképzelés nem más, mint fából vaskarika. Lényeg, hogy Arad megye számára nincs jó megoldás, bármelyik régióba is csatolják, mindenhol másodhegedűs szerep jut neki, mert Arad megyét a tradicionális kapcsolatai Csongrád, illetve Békés megyékhez kötötték.
Mindent meg kell tenni a megfelelő megoldásokért
Faragó Péter volt parlamenti képviselő, választmányi elnök elmondta: mindnyájan tudjuk, hogy szükség van egy új régiós felosztásra, amely során azonban a helyi érdekeket feltétlenül figyelembe kell venni. Szerinte, Arad megyének nem válik hasznára, ha Termes megyével kerül egy régióba, aminek a központja Temesvár lesz. Ebben az esetben a régióközpont minden forrást elvonhat, Arad megye hátrányára. Ugyanakkor a megye magyarságának sem lehet érdeke egy olyan régióba tartozni, ahol a magyarok aránya 5% alatt van, ezért soha nem lesz esélyünk egyetlen régióvezetési struktúrába se bekerülni. Éppen ezért, az Arad megyei magyarságnak egy tradicionális régióban kellene gondolkoznia, olyanért kellene harcolnia, amelyik a Körösök-völgye által, Nagyvárad központtal a legmegfelelőbb megoldás lenne számunkra. Sajnos, egyelőre papírformában is megjelent lehetőségek nincsenek az efelé történő törekvések számára, de az RMDSZ-nek azért kell lobbiznia, hogy az erdélyi magyarság számára a legmegfelelőbb régiók alakulhassanak meg. Abban a tudatban kell tenni, hogy a kétharmados többséggel rendelkező jelenlegi hatalom, a parlamentben bármit keresztül tud vinni. Ezzel együtt, el kell mondanunk a sérelmeinket, ismertetnünk kell a lehetőségeinket. Magunk között is újra át kell beszélni, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy egy ilyen fontos kérdésben, mint a fejlesztési régiók kialakítása, térségenként is megfelelő megoldások szülessenek az erélyi magyarság számára.
A megtermelt pénz 70-80%-ának itt kell maradnia
Sipos György megyei tanácsos szerint, a fejlesztési régiók kialakítása nem arról szólhat, hogy egyik megye hozzátartozik a másikhoz, hanem a közös fejlődést szolgáló pályázatok sikeréért történő közös fellépésről, az EU-támogatásoknak a lehívásában kell gyümölcsöznie. Ehhez azonban elengedhetetlenül fontos, hogy nagyjából azonos fejlettségű megyéket kapcsoljanak össze, egyébként a fejlett megyék továbbfejlődését visszahúzzák a kevésbé fejlettek. Valószínűleg minden társult megye azt szeretné, ha a régióközpontnak maga adhatna otthont. Mivel az állam amúgy is túl nagy közalkalmazott gárdával rendelkezik, nagyon fontos a jelenlegi megyei, illetve a kialakítandó régiós kompetenciáknak, jogosultságoknak az elosztása. Ha ugyanis felszámolják a megyei adminisztrációkat, nem biztos, hogy megfelelő válságkezelő lépésnek fog bizonyulni, de annak sem látja értelmét, hogy a megyei tanácsi adminisztrációk fölé még egy régióst is létrehozzanak. Legfontosabb, hogy a régiók nagy önállósággal rendelkezzenek, bizonyos tekintetben átvegyék a törvényhozás jogköreit is, ott döntsenek a helyben megtermelt pénznek az elosztásáról. Szerinte a régiókban megtermelt pénzek 70-80%-ának helyben kellene maradniuk. Ha továbbra is a jelenlegi gyakorlat folytatódik, miszerint Bukarestből a pénzt nem annak osztják vissza, aki megtermeli, hanem annak, aki közelebb áll a kormányhoz, nem nagy értelme lesz a régiós felosztásnak.
Régiós ügyben kikérik a magyarság véleményét
Cziszter Kálmán aradi tanácsos, az RMDSZ megyei szervezetének politikai alelnöke szerint, az érdekvédelmi szövetség országos szervezete által létrehozott szakértői bizottság a régiós koncepció több változatán is dolgozik, amit elő kívánnak terjeszteni. Olyan változat is van, amelyik 12-13, de olyan is, amelyik 16 fejlesztési régióval számol. Lényeg, hogy a régiók történelmileg kialakult, gazdasági, társadalmi kapcsolatok fenntartásán, a meglévő összeköttetések továbbfejlesztésén alapuljanak. Ebben elsősorban a gazdasági, de a magyarság etnikai érdekei is érvényesülnének. A régiókban nagyjából egyforma gazdasági fejlettséggel rendelkező megyéket kellene csoportosítani. Példának okáért, Hargita és Kovászna megyét semmiképpen nem lenne szabad Barassó vagy Szeben megyékhez csatolni, mert utóbbiak jóval magasabb fejlettségi színvonallal rendelkeznek. Inkább Maros, valamint Beszterece-Naszód megyékkel kellene összekapcsolni. Másik példa szerint, Bihar megyét nem lenne szabad Fehér megyével összekapcsolni, mivel Biharnak van egy történelmi, illetve gazdasági szempontból is alátámasztott egysége, amibe Szatmár, Szilágy, sőt Máramaros is bekapcsolható. Ami Arad megyét illeti, Temes megyével sok gazdasági kapcsolata van, amit csak elősegít az autópálya, de Krassó-Szörény megye is beleillene a régióba, miközben Hunyad, inkább Fehér megyével illik össze. A régiók működtetésekor azonban fontos lenne, hogy a meglévő adminisztrációt felhasználva történjen, ne növeljék a közalkalmazottak számát. Az egész régiós elképzelés azonban zátonyra futhat, ha a működéshez Bukarestből nem osztják le a szükséges jogosítványokat. E kérdéseknek a megvitatására, az RMDSZ megyei szervezete lakossági fórumon is meg kívánja hallgatni a magyarság véleményét.
Egyetlen működőképes tervezet, az RMDSZ-é
Bölöni György megyei tanácsos elmondta: az RMDSZ rendelkezik a fejlesztési régiók létrehozására, működtetésére kidolgozott törvénytervezettel, amelyik maximálisan figyelembe veszi a romániai magyarság érdekeit, beleágyazva az országos szempontokba. A tervezet két és fél éve a parlament asztalán, esetleg valamelyik fiókjában hever, az egyik ház már jóvá is hagyta, miközben a második még nem is tárgyalta. Bölöni véleménye szerint, e tervezetet el kell fogadni, mert működési szempontokat is taglal. Végeredményben nem az a fontos, hány régió jön létre, hanem azoknak a működőképessége. Maga nem érzi szükségét, de talán akarat sincs a megyék megszüntetésére. Ha a fejlesztési régiók létrehozására egységes politikai akarat van, a gyors, hatékony megvalósításra más esélyt nem lát, mint elfogadni az RMDSZ törvénytervezetét, aminél jobb amúgy sem létezik.
Visszaköszönő tartományi emlékek
Almási Vince kisiratosi polgármester az RMDSZ által benyújtott régiós felosztási módot támogatná. Szíve szerint azonban, a kis települések nevében attól tart, hogy a régiós felosztás központosításként nyilvánul meg. Ez viszont azzal járhat, hogy a kis települések elveszítik az önállóságukat, nagyobb körzeti központokhoz csatolják őket. A kisiratosiak viszont 36 évi, felettük történt bábáskodás után ezt nem támogathatják, mert szerintük minél nagyobb régiókat hoznak létre, a bennük lévő kis települések annál nagyobb mértékben veszítik el az önállóságukat. A régiók működéséről egyelőre semmi kézzelfoghatót nem lehet tudni, ezért attól tart, ha a központosítás miatt a települések ügyeit a régiós központokban kell majd intézni, a „sok bába közt elveszhet a gyermek”. Maga attól tart, hogy a folytonosan szajkózott bürokrácia-csökkentés helyett, a létrehozandó régiós adminisztrációval azt inkább növelni fogják. Mindent egybevetve, maga kissé tartózkodással viszonyul a régiós elképzelésekhez, mivel az idősebb generáció emlékiben még élénken élnek azok az idők, amikor Bánság tartományhoz tartoztak. Akkor mindent csak Temesváron lehetett elintézni, minden mozijegy mellé csatoltak egy lej értékű szelvényt, aminek az árával a tartomány minden tagja hozzájárult a temesvári Május 1 Stadionnak az építkezési költségeihez. Előnyökkel is járhat
Erdős Bálint szintyei polgármester szerint, az RMDSZ által benyújtott, a fejlesztési régiók kialakítására vonatkozó törvénytervezet képviseli a magyarság érdekeit, ráadásul az működőképes elképzeléseket is tartalmaz a különféle intézmények közötti kompetenciákra, jogosultságokra vonatkozóan. Szerinte, ha a jelzett régiók a mostani megyékhez viszonyítva nagyobb szerepet kapnának a döntéshozatalban, amelyeknek a többsége nem Bukarestben, hanem itt történne meg, előnyösebb lenne a mostani helyzetnél.
Jó lenne a belga modell
Haász Tibor tőzmiskei polgármester Belgiumban tapasztalhatta meg a fejlesztési régióknak a működését, ahol viszont egy szövetségi állam kereteire szabták. Azzal együtt, hogy kis államról van szó, három föderatív régióra oszlik: a francia származású vallonok, a holland származású flamandok, illetve a Luxemburg térségében élő németek közössége. Mindnyájan rendelkeznek egy-egy tartományi parlamenttel, amelyek maguk döntenek a náluk megtermelt pénzeknek az elosztásáról. Brüsszelnek csupán az állami adminisztráció működtetéséhez szükséges pénzeket utalják át. Szerinte, a belga modell nekünk is jó lenne. Ha a román kormány elképzelései szerint alakulnak meg a fejlesztési régiók, Arad megye Temes, Hunyad és Krassó-Szörény megyékkel kerül egy csoportba. Maga azonban kételkedik abban, hogy az Arad a nála jóval népesebb Temes és Hunyad megyékkel szemben érvényesíteni tudja az érdekeit.
Legjobb megoldás, a szövetségi rendszer
Dr. Burián Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt Arad megyei elnöke elmondta: a Néppárt a szeptemberi választási kampányban is kifejtette nézetét a fejlesztési régiókkal kapcsolatban. A különböző történelmi hagyományokkal, különböző gazdasági fejlettséggel, különböző etnikai összetétellel rendelkező államok csak akkor tudnak igazán fejlődni, ha szövetségi formában működnek. Éppen ezért javasolták a szövetségi formát, noha tudták, hogy ez egy hosszú folyamat, léteznek a régióalakítási törekvések. Ezekkel kapcsolatban a történelmi határ betartását javasolták, mivel ennek megvannak a hagyományai. A bemutatott fejlesztési régiótervezetek egyenetlenek, furcsák, a határaiknak a meghúzásakor a történelmi hagyományokat tiszteletben kellene tartani. Ugyanakkor az is tudott, hogy egy régiós határ nem tart az örökkévalóságig. Tehát, ha azokat valaki helytelenül húzta meg, azt később más ki fogja javítani, hiszen Romániát az utóbbi 100 évben többször is átalakították, több adminisztratív átszervezés történt. A mostani átalakítás alkalmával a Néppárt nagyon szeretné, ha meghallgatnák az ott lakó román állampolgároknak is a véleményét, a kívánságát. Tehát egy referendumon kellene eldönteni, ki, hova szeretne tartozni. A 8 fejlesztési régiós elképzelés a Ponta-kormányt kiszolgáló pártkatonák érdekeit szolgálja, az ország szempontjából viszont nem más egy fölösleges bürokrácianövelésnél. El kell dönteniük: régiók vagy megyék lesznek-e. Mert a kettősség egy gazdag állam esetében sem fenntartható állapot. Noha a fejlesztési régióknak a lényege az lenne, hogy az itt megtermelt értékek többsége helyben maradjon, ebbe Bukarest valószínűleg nem fog belemenni, noha éppen ez lenne a fejlesztési régiók működésének a lényege. Ezen túlmenően az is fontos lenne, hogy ne Temesváron vagy Nagyváradon döntsék el, mi történjen egy Arad megyei faluban. Dr. Burián szerint a fejlesztési régiókat a kormány elképzelései szerint fogják létrehozni, a régiókat adminisztratív jogokkal is felruházzák, ami fölösleges költekezés. Ha az erdélyi magyarság szempontjából hátrányosan vonják meg a régiós határokat, a Néppárt törekvése nem változik, mert a nagy régiókon belül autonómia státust szeretnének szerezni az olyan magyarlakta vidékeknek, mint a Székelyföld vagy az Érmellék. Európában is az a példa, hogy a kisebbségeknek autonómiát biztosítanak a nagyobb adminisztratív egység keretében.
Referendumon megtudni a polgárok véleményét
Antal Péter pécskai polgármester szerint Pécska példaként szolgálhat az egész ország számára a különböző nemzetiségek és vallások közötti békés együttélésben. Azzal is, hogy a román többségű városban a polgármester magyar, az alpolgármester pedig szerb. Minden az emberek felfogásától és hozzáállásától függ. Személyes véleménye szerint, a következő régiókat lehetne kialakítani a legegyszerűbben: Bihar, Arad, Temes, Krassó-Szörény és Hunyad megyét együtt, Arad központtal. További régió „fővárosa” lehetne Kolozsvár, ahova tartozna Kolozs, Fehér, Szeben, Szatmár, Szilágy, Beszterce-Naszód, Máramaros, Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megye; ugyancsak régióközpont lehetne Bukarest, Konstanca vagy Galac, illetve Jászvásár. Ha a legkézenfekvőbb és történelmi alapokra helyezhető megoldást szeretnénk, akkor még könnyebb az elosztás. Három nagy régió: Erdély központja Kolozsvár, Havasalföld központja Bukarest, illetve Moldva központja lehetne Jászvásár.
Természetesen a mostani megyéknek meg kell maradniuk intézményeikkel együtt, a régiók viszont maguk rendelkezzenek a területükön begyűjtött pénzekkel. Ezáltal mindegyiknek érdeke lesz egyre jobban fejlődni és senki sem vár majd alamizsnát a közös kasszából, Bukarestből.
Akármilyen variáns is születik, feltétlenül ki kell kérni a polgárok véleményét referendum szervezése által.
Nem a legjobb megoldás
Simándi Sándor nagyzerindi polgármester kételkedik a jelenlegi hatalom azon kijelentésében, miszerint fejlesztési régiók nélkül nem lehet lehívni az EU-s pénzalapokat. Ha ez valóban így van, hogyan nyílik mód a nálunk 4-5 évvel előbb járó Magyarország számára, nálunk jóval több pénzt lehívni, miközben nincsenek fejlesztési régiói. Szerinte, az ország területi újrafelosztása csak egy hatalmas káoszt fog előidézni, ráadásul a régiós tanács vagy kisparlamentek létrehozásával csak növelik az eddig is túltengő bürokráciát. Arra sem lát komoly esélyt, hogy a régiókban megtermelt anyagi javak nagyobbik részének a felhasználásáról helyben döntsenek. Tulajdonképpen az EU-stratégia sem arról szól, hogy az egyes országokban megtermelt, az általuk befizetett pénzek ugyanoda kerüljenek vissza, hanem arról, hogy a legtöbbet az elmaradott térségeknek a felzárkóztatására költsék. Simándi Sándor nem hiszi, hogy az EU-s pénzek lehívásának a hatékonyabbá tételére a fejlesztési régiók kialakítása a legjobb megoldás.
Fogódzó? Amint az elhangzott véleményekből is látszik, a megkérdezettek borúlátón tekintenek a fejlesztési régiók kialakításának erdélyi, illetve Arad megyei kilátásai elé. Nem is számítottunk részükről hurráoptimizmusra, a szándékunk elsősorban az volt, hogy az elhangzott vélemények alapján az átlagolvasó is kialakíthasson magának egy elképzelést a rá váró adminisztratív felosztásról.
„Temesvárral nagy gazdasági pólust alkothatnánk”
Gheorghe Falcă aradi polgármester a régiósításról:
– Polgármester úr, mi a véleménye a régiósításról általában? – Pillanatnyilag nincs egy érvényes program a regionalizálásra. Mint tudja, én a brüsszeli Régiók Bizottságának tagja vagyok, 2003-ban Pisában az európai közigazgatási és törvénykezési rendszerekben specializálódtam. Szükség van Romániában régiósításra, mert nagyon nagy a Bukarest központú centralizáció, a regionalizálás pedig bizonyos kormányzati feladatok decentralizációját jelenti, a központi hatalom, a kormányzat feladatainak a tartományok felé, a megyei feladatok régiók felé történő átadását jelenti. A régiók tevékenységének nyolcvan százaléka a kormányzattól, húsz százaléka a helyi szintről származik.
– És milyen kellene legyen ez a regionalizálás? – Vannak modellek Olaszországban, Németországban, Franciaországban. Én azt hiszem, a régiók léte dinamizálni fogja a gazdasági tevékenységet, a megyei tanácsok, a megyék a közigazgatás feladatait látják el, a fejlesztéssel pedig a gazdasági pólusok foglalkoznak, amilyen Arad is, valamint a régiók.
– Egy régiós rendszerben, akármilyen is legyen is az, hogyan látná a ma megyeközpont Arad helyzetét, amely nem kis-, de nem is igazán nagyváros? – Gazdasági pólus vagyunk, és Temesvárral együtt egy igazi nagy gazdasági pólust alkothatnánk a Nyugat régióban, amely Bukarest után a második legerősebb lenne Romániában. Remélem, ennek vonzó neve lesz, egy brandet hozhatnánk létre. Sorin Frunzăverde úr egy olyan tervet tett közzé, ami nagyon jól hangzik, de egy személyes, vagy mondjuk így: a Nyugati Régió kezdeményezése.
Balta János
nyugatijelen.com
Erdély.ma,

Másodhegedűs sors várományosai? (II.) – Regionalizálás politikus szemmel
Románia lakosságát manapság élénken foglalkoztatja az EU-pénzek lehívásának állítólagos hatékonyságát előmozdító régióknak a kialakítása, amit ebben az évben végre is hajtanának.
A régiók határvonalaival kapcsolatban több elképzelés is született, azok megújuló viták témáját képezhetik, de a tényleges kivitelezés komoly feszültségeket is előrevetít. Annak érdekében, hogy az átlagember is kialakíthasson magának egy képet a jelzett fejlesztési régiók céljairól, a működéséről, a hatásköreiről Arad, Hunyad és Temes megyei politikusokat, polgármestereket kérdeztünk a régiók megrajzolásával és kompetenciáival kapcsolatos elképzeléseikről, lobbiról, előnyökről, hátrányokról.
Csak ne Olténiával!
Egyelőre nagyon kevés szivárgott ki a kormány régiós reform-tervezetével kapcsolatosan, ezért kevés a konkrétum. Annál több viszont a spekuláció és a különböző híresztelések. Mégis hogyan képzelik el Hunyad megye jövőjét? Erről több elöljárót kérdeztünk.
Előny a gazdagokkal való társulás
Noha Hunyad megye Erdélyhez tartozik, a legjobb mégis az lenne, ha továbbra is Temes, Arad és Krassó-Szörény megyékkel maradna együtt a jelenlegi fejlesztési régióban, hangsúlyozza Tiberiu Balint (PNL), a megyei tanács alelnöke. „A magyarázat egyszerű: Arad és Temes gazdag megyék, Arad és Temesvár jelentős fejlődési pólusok, a szegényebb Hunyad és Krassó-Szörény bizonyára jól járna a velük való társulással, mivel előbbiek jelentősen hozzájárulnának a régiós költségvetéshez. Szegényebb megyékkel való társulás esetén viszont csak a szegénységet osztanánk el egymás között”.
Balint szerint a Fehér megyével való összekapcsolás nem járna előnyökkel Hunyad számára, noha történelmi kötődése egyértelműen e mellett szól. „Gazdaságilag Fehér megye nagyjából ugyanazon a fejlettségi szinten áll, mint mi, a Gorj megyével való esetleges társulás viszont katasztrofális lenne”, véli az alelnök. Ugyanis olyan hírek is felröppentek, hogy Ponta kormányfő a Hunyaddal való összekapcsolással szándékszik kiváltságot biztosítani hatalmi bázisának, az olténiai Gorj megyének, s a régiós főváros Târgu Jiu lenne.
A jelenlegi régiós felállásban Dévának nyilván semmi esélye a régiós fővárosi cím megszerzésére a sokkal jelentősebb Araddal és főleg Temesvárral szembe, de az esetleges Fehér megyével való társulás esetén sem lenne jobb a helyzet. „Gyulafehérvár (58 000 lakos) és Déva (56 000) körülbelül egy szinten áll, előbbi mellett szól viszont a történelem, amivel Déva egyszerűen nem tud versenybe szállni”. Minden érv tehát a bánsági régió mellett szól. Sőt, még a részrehajlás veszélye sem áll fenn Balint szerint, mivel „Arad és Temesvár között akkora a rivalitás, hogy árgus szemekkel figyelik egymást bármilyen elosztásnál. A kicsik, vagyis Hunyad és Krassó-Szörény tehát bármikor találnak partnert érdekeik érvényesítéséhez, a központ tehát aligha veheti le magának a tejfölt”.
Ami a liberális megyei tanácsi alelnök számára is fontos lenne, az a régiós intézmények arányos elosztása a jelentősebb városok között. „Fenn áll a veszély, hogy a jó román centralizációs hagyományoknak megfelelően mindent a régiós központba helyeznek” Ennek elkerülésére Hunyad – és nyilván Arad és Krassó-Szörény – parlamenti képviselőire számít, általuk igyekeznek érvényesíteni Bukarestben a megye érdekeit. „Ha már decentralizációról van szó, akkor legyen igazi decentralizáció, ne egy újabb központosított bürokratikus szint létrehozása”.
Tudományos alaposságú régiósítás
„Eddig semmilyen információkat sem kapunk pártvonalon Bukarestből, közvitán sem vettünk részt, még meghívást sem kaptunk ilyesmire”, ismertette a helyzetet Petru Mărginean (PC), Déva polgármestere. Aki szerint a széleskörű társadalmi közvita elengedhetetlen, a régiók átszervezése és közigazgatási hatáskörökkel való felruházása csakis ilyen alapon történhet. „Nemcsak politikusokat, hanem néprajz-tudósokat, történészeket, közgazdászokat, földrajzosokat, szociológusokat kellene bevonni a döntésbe. Tudomásom szerint a kolozsvári egyetemen már néhány éve megalakult egy ilyen szakértői csoport, amely a régiós felosztás tanulmányozzák. Vajon figyelembe veszik őket?”
– Mit jelentene a régiók létrehozása Déva számára? Hiszen ellentétben a nehézipari jellegű, munkás szellemiségű Vajdahunyaddal és Petrozsénnyal, Déva mindig is adminisztratív jellegű volt. A megyei intézmények megszűnése jelentős érvágás lenne, hiszen Dévának semmi esélye a régiós fővárosi címre. – Ez kétségtelenül nagy veszteség lenne Déva számára, amit beruházásokkal és munkahelyteremtéssel kellene pótolni. Amúgy engem nem zavarna, ha Déva nem lenne többé municípium, hanem egyszerű város, de cserében több beruházás jönne, több munkahely lenne. A lényeg az, hogy az új régióban ne összpontosuljon minden a fővárosban, hogy ne Temesvárnak jusson minden.
– Apropó, Araddal, Temessel és Krassó-Szörénnyel lenne jobb, vagy Fehérrel, Szebennel esetleg Kolozzsal? – Egyik változat sem zavarna, a történelmi kötődések egyértelműen az utóbbi mellett szólnak, de semmi gond, ha a jelenlegi Temesvár-orientált felállás maradna. De mindezt alapos tanulmányokra, szakértők véleményére kellene alapozni, azért hangsúlyozom, hogy nem szabad felülről önkényesen dönteni és Hunyadot, például Gorj megyével összevonni, mert úgy akarja X vagy Y.
– Hogyan történne a régiós intézmények elosztása a jelentősebb városok között? – Semmilyen információ sincs erről, a lényeg, hogy a régiók a decentralizációt szolgálják, nem a régiós központosítást és hogy erősödjön a közigazgatási autonómia. A bukaresti kormány ne szóljon bele a helyi adminisztráció dolgaiba, ne kötelezzen adóemelésre, ne Bukarest szabja meg, hogy például a dévai önkormányzat hány emberrel működhet, mennyit költhet a bérezésre és hasonlók. Ha a régiós reform révén a kormány átengedi ezen hatásköröket a helyi önkormányzatoknak, akkor előrelépésről beszélhetünk. Ugyanakkor a községek átszervezése is szükséges, számos olyan kis népességű község létezik, amelyek képtelenek önálló gazdasági működésre, csupán a bürokráciát növelik. A lényeg a decentralizáció
„Másodlagos, hogy Hunyad megyét Temeshez és Aradhoz, vagy Fehérhez és Szebenhez csatolják-e, egyik változat sem lenne rossz. Déva egyik változatban sem lehetne régiós főváros, sem Temesvárral, sem Nagyszebennel nem versenyképes. Az USL pártérdekei alapján felvetett Gorj megyével való kombináció azonban káros lenne”, hangsúlyozza Mircia Muntean(PDL) parlamenti képviselő, Déva 1996 és 2012 közötti polgármestere.
Ami a régiós intézmények központosítását vagy városok közötti elosztását illeti, a volt polgármester szerint nyilván utóbbi lenne a jobb, de ez a helyiek ügyességétől is függ. „Annak idején Gyulafehérvár úgy szerezte meg a Hunyad, Fehér és Szeben megyékre illetékes táblabíróságot, hogy a helyi tanács gyorsan mozgott és épületet bocsátott rendelkezésre. A dévai tanács nem volt hajlandó erre, pedig esélye lett volna. Most is hasonló a helyzet, egyes régiós intézményeket Hunyad megye megtarthat. Például az erdészeti igazgatóságot, hiszen a megyénkben sokkal több az erdő, mint Arad és Temes megyékben együttvéve. A közegészségügyi igazgatóság viszont alighanem Temesvárt illeti, tekintettel egyetemi klinikáira.”
Muntean szerint azonban a lényeg nem is annyira a régiók megrajzolása, hanem a hatáskörök elosztása. „Temes megye például a jelenlegi központosított rendszer egyik fő károsultja, hiszen jóval többet fizet be a központi kasszába, mint amennyit onnan visszakap. Kolozs és Szeben megyéknél hasonló a helyzet, Hunyadnál valamivel jobb, de még mindig többet fizet, mint amennyit visszakap. A kormány pedig Dragnea Teleormanjának, és egyéb (Vrancea, Giurgiu, Olt, Vaslui stb.) regáti megyéknek irányítja a pénzt. A régiók lényege az lenne, hogy az itt előteremtett pénz itt is maradjon, vagy legalábbis annak legnagyobb része.” A pénzügyi decentralizációra viszont kevés esélyt lát a jelenlegi politikai fennállásban, tekintettel arra, hogy éppen a kiváltságos regáti megyék képezik az USL választási erődjeit.
Hiba lenne politikai alapon dönteni
Rengeteg a zaj, a javaslatok azonban nem foglalkoznak a gazdasági, történelmi vagy szociális-identitás kérdésekkel, hangsúlyozza Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke.
– Az RMDSZ ellenzi a jelenlegi 8 régiós rendszert.
– Mert bizonyítottan rossz. A régiókon belül a megyék fejlettségi szintje közötti különbség növekedett, ahelyett, hogy csökkent volna, noha ez utóbbi volt a régiók létrehozásának célja. 2006-ban az előcsatlakozási EU-s pénzalapok (Phare, Ispa, Samtid stb.) felhasználásáról az RMDSZ készített egy tanulmányt, amelyből kiderült, hogy a jelenlegi régiók nem kedveztek a fejlődésnek, s Románia siralmas teljesítménye az EU-s pénzalapok lehívása terén többek között a rossz régiós szerkezetnek tudható be. Jelenleg ugyanolyan tanulmányt készítünk az uniós pénzalapok felhasználásáról 2007 és 2011 között. A tavalyi adatok még nincsenek meg. A mostani rossz rendszert nem kell további – adminisztratív – hatáskörökkel felruházni.
– A székely régió létrehozásán kívül a jelenlegi fennállás máshol is feszültségeket okoz. – Közismert az Arad és Temesvár közötti versengés, de Kolozsvár és Nagyvárad között is hasonló a súrlódás az észak-erdélyi régióban. A központiban pedig a periférikus elhelyezkedésű, kis város Gyulafehérváron működik a fejlesztési ügynökség! A moldvai régióban is viszályok vannak, hol legyen a főváros, s más példák is vannak. A jelenlegi régiókat politikai szempontok szerint hozták létre 1998-ban, ami egyértelműen hibásnak bizonyult. Most nem szabad megismételni az akkori hibát és ismét politikai szempontok szerint dönteni. Alapos hatástanulmányok szükségesek és ezek alapján közvita. Amint említettem az RMDSZ ilyen tanulmányon dolgozik, s közvitát szervezünk az erdélyi magyarság körében.
– Milyen régiókat képzelnek el? – Olyanokat, amelyek történelmi, gazdasági, földrajzi adottságokra épülnek és erős identitással rendelkeznek. A dél-erdélyi Hunyad megye például sokkal inkább kötődik Fehér megyéhez, vagy Kolozshoz is, de még az autonóm Királyföld (szászföld) központját képező Szebenhez is, mint a Bánsághoz. Olyan régiók szükségesek, amelyekkel a bennük élők azonosulni tudnak, amelyre büszkék. Például a marosvásárhelyi magyarok nem vallják magukat székelynek, noha évszázadokon keresztül Marosvásárhely Székelyföld volt! Úgy kell kialakítani a régiókat, hogy jó legyen székelynek lenni, a vásárhelyiek is büszkék legyenek erre. Példák vannak már erre, Erdélyben a románok is büszkén vállalják fel a szász örökséget. Ráadásul a régióknak a hosszú távú fejlesztést kell előmozdítaniuk, nem a pártpolitikai klientúrák kielégítését célozniuk.
– A jelenlegi rendszer nyilvánvaló hiányosságai ellenére a kormány mégis ezt erőlteti. Ellenzékből milyen beleszólási eszközökkel rendelkezik az RMDSZ, amikor az USL-nek kétharmados többsége van a parlamentben?
– Legfontosabb eszközünk a párbeszéd. Komoly érvekkel. Amennyiben a párbeszéd esélyeit ellehetetlenítik Bukarestből vagy Budapestről, akkor esélyeink is csökkennek. Minden áron a párbeszéd hívei vagyunk, a társadalmi támogatás nélküli politikai döntés roppant hátrányos lenne, s egy kisebbség sorsa nem válhat parlamenti algoritmus tárgyává.
Chirmiciu András
nyugatijelen.com
Erdély.ma,

Másodhegedűs sors várományosai? (III.) – Regionalizálás politikusszemmel
Románia lakosságát manapság élénken foglalkoztatja az EU-pénzek lehívásának állítólagos hatékonyságát előmozdító régióknak a kialakítása, amit ebben az évben végre is hajtanának.
A régiók határvonalaival kapcsolatban több elképzelés is született, azok megújuló viták témáját képezhetik, de a tényleges kivitelezés komoly feszültségeket is előrevetít. Annak érdekében, hogy az átlagember is kialakíthasson magának egy képet a jelzett fejlesztési régiók céljairól, a működéséről, a hatásköreiről Arad, Hunyad és Temes megyei politikusokat, polgármestereket kérdeztünk a régiók megrajzolásával és kompetenciáival kapcsolatos elképzeléseikről, lobbiról, előnyökről, hátrányokról.
Kisebb és hatékonyabb régiókat, a történelmi határok mentén
A temesvári Molnár Zsolt, az RMDSZ legfiatalabb parlamenti képviselője a történelmi régiók helyreállításában, a kisebb, de hatékonyabb régióknak az európai elvek szerinti működtetésében látja Románia régiós átalakításának jövőjét.
– Milyen lenne Románia jövendőbeli regionális felosztása az Ön elképzelése szerint? – kérdeztük Molnár Zsolttól, a Nyugati Fejlesztési Régió négy megyéjének egyetlen RMDSZ-es képviselőjétől. – A régióátszervezés első sorban hatékonysági kritériumokat kellene hogy szem előtt tartson. Kétségtelen, hogy a mostani 8 óriásrégiós rendszer csődöt mondott. Erről legjobban az EU-s források lehívásának alacsony százaléka tanúskodik. Ezzel szemben az uniós régiósítási szempontok szerint rendkívül fontos a kialakítandó régiók belső kohéziója. Ez több elemből áll: gazdasági és ugyanakkor társadalmi, szociális, valamint történelmi szempontokat is figyelembe kell venni. Több európai példa is igazolja, hogy nem elegendő kizárólag gazdasági mutatók mentén gondolkodni. Ezért én a történelmi régiók határai mentén kialakított, kisebb, de hatékonyabb egységeket tartalmazó regionális felépítést tudnám támogatni.
– Hogyan fest az RMDSZ elképzelése Románia regionális felosztásáról? Ez mennyire tér el az Ön elképzelésétől? – Az óriásrégiók kudarca már jó ideje látszik a statisztikai mutatók tükrében. Az RMDSZ e paraméterek mentén dolgozta ki saját regionalizációs tervét, amely már tartalmazza az első öt év uniós tagság tapasztalatait, valamint a következő uniós költségvetési ciklus várható változásait is. Mint ismeretes, mi 12-14 régiót tudunk elképzelni, melyek a fent említett európai hatékonysági kritériumnak felelnek meg.
– Lobbizik-e Ön a saját elképzelése megvalósulásáért, van-e lehetősége arra, hogy akaratát érvényre juttassa? – Az RMDSZ mindig is egységes, közös álláspontot képviselt e kérdésben. Az álláspontot pedig a kollégákkal közösen, egyeztetések által alakítjuk ki. Úgyhogy „házon belül” nincs szükség különösebb lobbira. De kifelé meg kell ragadni minden alkalmat, hogy elmondjuk érveinket, és megpróbáljuk jobb belátásra téríteni a többséget. Személyes kapcsolatokon keresztül, nyilvános eseményeken és a sajtóban folyamatosan kommunikáljuk, hogy a jelenlegi rendszer nem vált be, és egy jobb rendszert csakis a hatékonyság elve mentén tudunk építeni.
- Hogyan kellene működnie a régióknak ahhoz, hogy azok egész területén egyenletes legyen a források elosztása, ne részesüljön előnyben az a megye, amelyben a régió székhelye található? – Első sorban komolyan kellene venni az európai elveket. A régiók Európája arról szól, hogy a kohéziós és regionális politika alkalmazása által a régiókon belül kiegyenlítődnek a különbségek, és ezáltal fejlődik maga a régió is. Ezzel párhuzamosan pedig csökkennének a régiók közötti különbségek is. Tudni kellene közép- és hosszú távon tervezni, nem csak egy vagy két mandátumra. Legfőképp a bürokrácia csökkentése által egyszerűsíteni és gyorsítani kellene a források felhasználásának folyamatát.
– Épp az a gond, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók még ezt a feladatot se tudják ellátni. Kétségtelen, hogy bizonyos szintű adminisztratív szerepkörökkel fel kell ruházni a régiókat, másképp nem állják meg a helyük az uniós versenyben. Ha nem sikerül elérni azt, hogy a régiók európai jogi értelemben direkt kapcsolatot létesíthessenek Brüsszellel, ha továbbra is Bukarestbe kell majd jönni egy-egy pecsétért, akkor valójában nem oldottunk meg semmit. E tekintetben rendkívül fontos, hogy végre valós decentralizációra kerüljön sor a szubszidiaritás elve alapján. Ez magában hordozza ugyanakkor azt a lehetőséget, hogy a régió bizonyos kérdésekben saját maga hozzon meg bizonyos döntéseket saját választott testülete által, ami nem egy ismeretlen dolog Európában. Az viszont a jövő titka, hogy mennyire sikerül leépíteni a központosított nemzetállam rossz értelembe vett önvédelmi reflexeit, és mennyire sikerül egy modern, európai úton haladó belső rendszert felépíteni.
– Ha sor kerül a regionális felosztás parlamenti vitájára, Ön hogyan fogja képviselni a Nyugati Régió valamennyi magyarjának álláspontját?
– Rendkívül fontos, hogy ebben a kérdésben széleskörű konzultációt folytassunk, hogy beszéljük végig mindazt, amiből a közös álláspontunk összeáll. Az eddigi tapasztalatok és elemzések alapján azonban azt látjuk, hogy a nyugati országrész magyar lakosságának számos problémája szorosan kötődik az ország általános, életszínvonalbeli problémáihoz és a régió sajátos kérdéseihez. Itt mindannyiunknak közös az érdekünk: egy jól működő, hatékony, gazdag régióban szeretnénk élni. A határ menti régiók magyarságának ugyanakkor rendkívül fontosak a határon átívelő együttműködési lehetőségek, ezért ezt a kérdést mindenképp szóvá teszem majd minden lehetséges fórumon. Ezenkívül gondoskodnunk kell arról is, hogy az itt élő magyar közösségeknek esélyük legyen képviseltetni magukat a regionális vezető testületekben.
„A regionalizáció, mint folyamat, nem uniós követelmény!”
Marossy Zoltán hisz a Bánsági régió és az Arad–Temesvár agglomeráció jövőjében.
Marossy Zoltán kormányfelügyelő, volt Temes megyei alprefektus az 1990-es években tagja volt annak a tárgyalóbizottságnak, amely kidolgozta a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió alapszabályzatát. Marossy Zoltán hisz a kétpólusú Arad–Temesvár agglomeráció és az Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékből álló Bánsági régió jövőjében.
- Akár Európától függetlenül, 1989 után bebizonyosodott, hogy a regionális együttérzés, a regionális együttműködési kényszer, de az együttműködési készség is létezik – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Marossy Zoltán. – Itt nálunk, a volt Bánságban, amelynek kétharmada Románia, egyharmada Szerbia része, egy kis töredéke pedig Magyarországhoz tartozik, ez a regionális szolidaritás sokkal erősebb, mint pl. Észak-Moldvában. Ez természetes, mert más a történelmünk, más a kultúránk. Ez az egyik olyan tényező, amely arra készteti az itt lakókat, hogy együttműködjenek. A Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió nem légből kapott intézmény, ennek a szükségletnek akart megfelelni. Ez ugyanígy működik Nyugat-Európában is, mert amikor 1920-ban a határokkal összevissza szabdalták Közép-Európát, Nyugaton is ugyanaz történt, és ők is választ kerestek erre a kérdésre.
- Először is hangsúlyozni szeretném, hogy a regionalizáció, mint folyamat, nem uniós követelmény! Most rengeteget beszélnek a regionalizációról és nem kevesen állítják be úgy, hogy ezt most ripsz-ropsz meg kell csinálni, mert uniós követelmény. Ez nem igaz! Az EU arra jött rá 1975-ben, hogy nem lehet államokat segíteni úgy, hogy egyforma fejlettségi fokot érjenek el. Miért? Mert egyes államok nagyon nagyok, mások nagyon kicsik, illetve az államokon belül vannak szegényebb vidékek és gazdagabb vidékek. Ezért vitte le az EU a három alaptámogatás egyikét, a kohéziós pénzeket a régiók szintjére. Ahhoz, hogy a támogatási rendszer működjön, kell az állam, mert az fog elszámolni vagy visszafizetni pénzeket, ha visszaéltek az uniós forrásokkal és kell a régió, mert az fel kell mérje, hogy melyik a szegény és melyik a gazdagabb vidék. 2014–2020 között a Közép-Magyarországi fejlesztési régió már nem lesz a szegények között, ez a régió már nem kapja meg a legszegényebbeknek járó támogatást. Itt jön a válasz arra a kérdésre, hogy miért nem mindegy, hogyan rajzoljuk meg a régiókat. Kell a hármas intézményrendszer, amely a kohéziós pénzek elosztását lehetővé teszi. Kell legyen az a szint, amelyik a pénzzel elszámol, egy elszámoló hatóság, amelyik általában, így Romániában is a pénzügyminisztériumban van és Brüsszellel közvetlenül együtt dolgozik. A Kohéziós rendszerben projekt-csomagok vannak és minden projekt-csomagnak meg kell legyen a menedzsmentje. Ez a menedzsment Romániában a minisztériumoknak volt leosztva. Volt olyan minisztérium, ahol két ilyen menedzsment osztály is volt. Ezek írják ki a versenytárgyalásra és hagyják jóvá a projekteket. Itt történtek a visszaélések. Az Európai Unió feltételként szabta, hogy tessék rendet csinálni, ezeket a menedzsment-egységeket kellene levinni a régiókba! Ez az uniós követelmény, nem az, hogy a régiókat létre kell hozni! A harmadik szint az, ahol a pályázatokat kihirdetik, összegyűjtik és első fokon elbírálásra javasolják, illetve ha nem teljes a pályázat, akkor nem javasolják őket. Ezek a területi egységek, amelyek régiós szinten működtek, ezeket vitték be a nyolc fejlesztési régióba. Itt sarkítanak azok, akik azt mondják, hogy uniós követelmény a régiók létrehozása, másrészt muszáj azokat a nyolc fejlesztési régióra alapozni, mert ott vannak a szakemberek. Ez durva sarkítás és innen kezdődhet a vita arról, hogy legyen régiósítás Romániában, vagy ne legyen, és ha legyen, akkor hogyan legyen. – Marossy úr, Ön hogyan rajzolná meg a Bánsági régió térképét? – A Nyugati Fejlesztési Régióban jelenleg négy megye van: Arad, Hunyad, Krassó-Szörény és Temes. Amikor ezt létrehozták, velem együtt többen kritizáltuk azt, hogy ide csapták az erdélyi Hunyad megyét, annak ellenére, hogy nekünk a hunyadiakkal semmi bajunk sincs, mert ők barátaink. A mi elképzelésünk viszont az volt, hogy a megszokott történelmi viszonyok közötti együttmunkálkodást kell bátorítani, ebbe kell behozni az európai pénzeket, és ez majd felemeli az illető régiót. Tudtuk, hogy ez egyenlőtlenségeket fog szülni, a Bánság az egyik leggazdagabb régió lesz, de országon belül létre lehet hozni egy kohéziós alapot, és abból majd segítjük a szegényeket. Volt egy másik elképzelés, amelyik azt mondta, hogy mindegyik fejlesztési régióban legyenek gazdagok és szegények. Majd a gazdagok felhúzzák a szegényeket és majd a régió kiegyenlítődik. 1998-ban az utóbbi elmélet hívei győztek, ennek alapján csatolták Hunyadot – ahol akkor szűnt meg a bányászat – Temeshez és Aradhoz, Krassó-Szörény megye már akkor is szegény volt. Azóta már világos, hogy ez nem volt egy jó elgondolás. Az RMDSZ által benyújtott törvénytervezetben a Bánsági régióhoz csak Arad, Krassó-Szörény és Temes megye tartozik. Ezek a megyék mindenképpen együtt meg tudnak élni és meg tudnak gazdagodni. Ezt az elképzelést egyedül Arad megyéből kritizálták. Miért legyen együtt Arad, Temes és Krassó-Szörény? A fő érvem az, hogy hiszek abban: a jövő létrehozza a Temesvár–Arad agglomerációt, mert ennek gazdasági és földrajzi adottságai megvannak. Arad polgármestere, Falcă is hisz benne, bár tudom, hogy a temesváriaknak ez nem túl szimpatikus elképzelés. Nézzük meg Észak-Olaszországot, Padánia fejlődését és akkor nyilvánvaló, hogy mit lehetne itt elérni. Ehhez viszont az szükségeltetik, hogy Arad megye ebben a régióban legyen. Ha pedig a történelmi Bánságra gondolunk, akkor ne felejtsük el, hogy Majláthfalvát, Vingát, Temeshidegkutat nem lehet csak úgy elveszíteni. – Hogyan működtetné Ön a Bánsági régiót úgy, hogy Temesvárhoz képest Arad és Resicabánya ne húzza a rövidebbet? – Az egész európai regionalizációs folyamat abból indul ki, hogy feltalálták a számítógépet, összekötötték őket és nincs szükség egy központra, ahol minden információt összegyűjtenek. Ugyanannyi információval egy kis településen pont úgy tudok dolgozni, mint a régió fővárosában. A leendő régiónak kell, hogy legyen egy székvárosa, mert kell tudja a külföldi vendég, hogy hol keresse az elöljárókat. De a régió irodái, szakemberei nem fontos, hogy egy házban legyenek. El tudom képzelni, hogy a vízügy például Aradon legyen, a turisztika Resicabányán, nem kötelező, hogy minden Temesváron legyen, hála az informatikai fejlődésnek, ezt meg lehet oldani. Másrészt Budapest és Bukarest között vagy Belgrád lesz a nagy település, vagy az Arad–Temesvár konglomeráció. Abban a pillanatban, amikor Arad és Temesvár összenőtt a mostani gyorsút mentén (a nagy forgalom átkerül az autópályára), akkor már nem is lehet megmondani, hol van a központ, az agglomeráció egyik végén vagy a másik végén. – Hogyan lehet az elérni, hogy az uniós pénzek elosztása területén se szenvedjenek hátrányt azok a részek, amelyek nincsenek a régióközpont közelében? – Ez jogos félelem annak alapján, ami az ún. Közép Régióban történt. Ott van a fejlett Brassó és Szeben megye, a majdnem fejlett Maros megye és a szegény Fehér, Kovászna és Hargita megyék. Mivel Gyulafehérvárra tették a központot, főleg politikai megfontolások alapján, Fehér megye egyike azoknak a romániai megyéknek, amelyik látványosan fejlődött, annak ellenére, hogy szegény megyeként indult. A többi szegény megye viszont még jobban lemaradt a gazdagokhoz képest. A krassóiak is haragudhatnak ránk, mert a különbség Krassó-Szörény megye és Temes megye között tovább nőtt ez alatt az idő alatt. Ez a kérdés megoldható, de csak úgy, hogy az előtárgyalásokon figyelembe kell venni, hogy a pályázatoknak a kihirdetése tengelyenként történik. A tengelyek a régió fejlesztési tervében már szerepelnek, ezt az unió jóvá kell hagyja 2014 előtt. Ha odafigyelnek a krassóiak és az aradiak, hogy nekik nagyon fontos a tengelyek közé bevenni például a turisztikai települések fejlesztését, ami Temesre nem jellemző, de Aradra és főleg Krassóra jellemző lehet. Ha erre odafigyelnek, akkor lesz egy külön tengely és a másik két megyéből sokkal több pályázat fog nyerni, mint Temesből, mert olyanok az adottságok. Ameddig Bukarestben dolgozzák ki az országos fejlesztési tervet, mint eddig, akkor sem Arad, sem Krassó-Szörény, de még Temes se tud ebbe beleszólni. – Milyen kompetenciákkal kell rendelkezzen Ön szerint egy régió ahhoz, hogy jól működjön? – Kétfajta régió típus van Európában, amelyik nálunk meghonosítható: vannak olyan régiók, amelyeknek jogalkotási kompetenciájuk nincsen és olyanok, mint az olasz és a spanyol régiók, ahol a helyi kérdésekben jogalkotási joga is van az illető régiónak. Én a teljes adórendszert átadnám a régióknak, a helyi rendfenntartást, a teljes helyi ipari és mezőgazdasági fejlesztést, valamint a tanügyet, egészségügyet, szociális biztosítást, ezeket a területeket mind leadnám a régióknak Bukarestből. – Hogyan lobbizik Ön azért, hogy a régiós felosztással kapcsolatos elképzelése megvalósuljon? – Az RMDSZ-nek a Szenátuson átment a törvénytervezete, igaz, hallgatólagos beleegyezéssel, de nem hallottam egyetlen honatyáról sem, aki ezt a tervezetet elolvasta volna, az RMDSZ-esek kivételével. Sajnos nem látom annak esélyét, hogy érdemi vita legyen, már pedig ha nem lesz szakmai vita, akkor megint a többség–kisebbség típusú döntés fog születni. Lobbizni úgy lehet Romániában, hogy vagy megzsarolod azt, aki hatalmon van, de ehhez most túl gyengék vagyunk, a hatalom 70%-os túlerőben van, vagy a kapcsolatrendszereden keresztül próbálsz enyhíteni azon, ami neked nagyon rossz lenne. A régióból két RMDSZ-es képviselőnk van a fővárosban, Molnár Zsolt és Király András, akik elsősorban abban kellene egyetértsenek, hogy Arad és Temes között ne legyen semmiféle ferde pillantás. Amúgy a mi szakembereink által előterjesztett elképzelés megfelel a bánságiaknak. Van egyébként a liberálisoknak egy 10 régióban gondolkodó elképzelése, amely szerint Hunyad és Szeben megyék egy másik erdélyi régióhoz kerülnének, az már elfogadható lehetne a számunkra is. Akkor van értelme, ha Bukarest átad kompetenciákat a régióknak
Nicolae Robu temesvári polgármester úgy véli, hogy az ország régiós átszervezésének akkor van értelme, ha a központi kompetenciák egy részét átadják a régióknak, és nem fordítva, a helyhatóságok és a megyék adnának át kompetenciájukból a régióknak.
„Először is azt kellene megnézni, hogy mi a jó a jelenlegi területi-adminisztratív felosztásban, és mi az, ami nem felel meg az állampolgárok igényeinek, milyen többletet hozna a régiós átszervezés és melyek lennének a hátrányai, mert a világon mindennek vannak előnyei és hátrányai „ – nyilatkozta Robu. „Véleményem szerint a régiók elnökének közvetlen szavazással történő megválasztása nem jó ötlet. Nem akarunk enklávékat létrehozni Romániában. Azt hiszem, hogy a régiósításnak negatív hatása lenne, ha csak a helyi hatóságok és a megyei közigazgatás adna át a hatalmából a régiónak, míg Bukarest nem adna át a központi kompetenciáiból.” Robu úgy véli, hogy a régiósítás egy újabb központosítást hozhatna, ha nem elég átgondoltan hajtják végre, csak az lenne a különbség, hogy az új központ nem Bukarestben, hanem a régió fővárosában lenne.
Nem az európai források lehívása a régiós átszervezés egyedüli célja
Titu Bojin PSD-s politikus, a Temes Megyei Tanács elnöke egyetért az ország adminisztratív régiókra való felosztásával, de úgy véli, erre nem csak azért van szükség, hogy megkönnyítse az európai források lehívását.
„A személyes véleményem mindig az volt, hogy a régiósítás előnyös lenne az ország nyugati régiója számára – nyilatkozta a temesvári sajtónak Titu Bojin. – Hiszek a régiós átszervezés szükségességében és szerintem, Victor Ponta kormányfő az idei év végéig ezt meg is valósítja. Azt el kell ismernünk, hogy a nyugati régiót eddig nem kényeztették el a bukarestiek az anyagi források elosztásakor. Mostanában kerültünk csak abba a helyzetbe, amit gazdasági szempontból megérdemlünk. Úgy vélem, hogy a régiók létrehozása előnyös a számunkra a gazdasági együttműködések szempontjából, mert előnyös a földrajzi fekvésünk is.” Titu Bojin azt is elmondta, hogy az ország régiósítása a Megyei Tanácsok országos tanácskozása napirendjén lesz a következő napokban. „A régiósítás híve vagyok, de tisztázni kell, hogy ez milyen jogokat és milyen kötelezettségeket jelent a régiók számára. Nem hiszem, hogy az európai források lehívása a régiós átszervezés egyedüli célja” – nyilatkozta Bojin, aki arra a kérdésre, hogy jelöltetné-e magát az új régió kormányzói tisztségére, kitérő választ adott. „Egyelőre megyei elnök vagyok. Nem tudom, hogyan fogják megválasztani a régiók kormányzóját. Lehet, hogy kinevezik egy bizonyos időre, de az is lehet, hogy választásokat rendeznek. Korai lenne arról beszélni, hogy indulnék-e vagy sem egy ilyen tisztségért.”
Pataki Zoltán
nyugatijelen.com
Erdély.ma,

Veres Valér: Nincsenek varázsszerű megoldások

Antal Árpád: Erdélyi kormányt és Székelyföld autonóm fejlesztési régiót
Erdélyi regionális kormány, és Székelyföld, autonóm státusú fejlesztési régió megalakítását tartaná ideálisnak a háromszéki RMDSZ. Antal Árpád, sepsiszentgyörgyi polgármester és Klárik László szenátor által bemutatott, statisztikai adatokra támaszkodó tanulmány arra mutat rá, hogy az ország regionális átszervezésekor a jelenleginél jóval kisebb – 800.000 – 1.500.000 lakosú – és gazdaságilag homogén régiókat kellene kialakítani.
Antal Árpád rámutatott, hogy 2006-ban a parlament elfogadta azt a kerettörvényt, amely megteremti a jogi keretet az ország decentralizálásához, így a dekoncentrált intézményeket át kellene adni a megyei önkormányzatoknak, a prefektúra hatásköreit drasztikusan meg kellene nyirbálni, és a jelenleginél kisebb régiókat kell létrehozni, és a fuldokló túlközpontosított államigazgatás hatásköreit pedig regionális kormányoknak kellene leosztani.
Antal Árpád szerint ez lenne az ideális változat, arra törekednek, hogy ehhez minél közelebb kerüljenek, ám a szakmai viták lehetőségét nehezíti, hogy az RMDSZ-en kívül még egyetlen romániai párt és a kormány sem készített tanulmányt arról, hogy mire alapozzák az ország regionális átszervezés szükségességét.
A szövetség szakemberei által készített elemzések pedig arra mutatnak rá, hogy a jelenlegi régiós felosztásból az ország veszített. Klárik László szerint a jelenlegi nyolc fejlesztési régió létrehozásával, valójában szőnyeg alá seperték a problémákat, azáltal, hogy gazdag és szegény megyéket egy régióba soroltak, valójában elrejtették a fejlődési különbségeket, így egy statisztikai manőverrel Románia homogénnek mutatkozott. Eközben azonban a gazdag megyék fejlődtek, a szegényebbek pedig lemaradtak. Arról kellene meggyőzni a román politikusokat, hogy az RMDSZ régióátszervezési javaslata nem jelent semmiféle veszélyt, az valójában Románia érdekét szolgálja, mondta Klárik László.
Antal Árpád elmondta, hogy sikerült statisztikai adatokat gyűjteniük, amelyek Székelyföld életképességét és gazdasági erejét mutatják. Ez szerint tavaly a megyei pénzügyi igazgatóságok által begyűjtött és a központi költségvetésbe befizetett egy főre eső összegek alapján az ország 29 megyéje az országos átlag alatt teljesít, és 12 megye teljesít a romániai átlag felett. A jól teljesítő megyék közül kilenc erdélyi, és közöttük vannak a székelyföldi megyék is, mutatott rá Antal Árpád. Hozzátette: Kovászna megye 4,4 százalékkal, Hargita megye 10,1 százalékkal és Maros megye 13,4 százalékkal teljesít az országos átlag felett.
A közkasszába való befizetések tekintetében a legrosszabbul teljesítő tíz megye között nincs egy erdélyi sem, ebből világosan kitűnik, hogy Erdély viszi a hátán az országot, és a székely megyék azok közé tartoznak amelyek előre húzzák az országot és nem fékezik azt. „Semmi okunk nincs arra, hogy kisebbségi komplexusunk legyen”, mondta Antal Árpád, aki szerint a statisztika úgy van felépítve, hogy a központosítást erősítse, hiszen a nagyvállalkozások befizetései nem jelennek meg a megyéknél, azok külön statisztikában szerepelnek, és az energetikai, távközlési, pénzügyi ágazat összes befizetése Bukarestbe csapódik le. Ez is hamis képet mutat, ezért tudják azt mondani, hogy Bukarest tartja el Erdélyt is.
A háromszéki RMDSZ által elkészített tanulmány szerint 1995 óta, romlott a helyzet a megyék fejlettsége közti különbségek tekintetében. Például az ugyanabba a fejlesztési régióba tartozó Vrancea és Konstanca megyék bruttó nemzeti terméke (GDP) között 26 százalékról 72 százalékra nőtt a különbség. Temes és Hunyad megyék között pedig 36 százalékról 63 százalékra emelkedett a különbség. A régiók között, és a régiókon belüli megyék között is látszanak különbségek, hogy a gazdagok fejlődtek, a szegényebbek pedig lemaradtak. Antal Árpád szerint az is gondot jelent, hogy a fejlesztési pólusoknak számító városok verseny nélkül kapják meg a felzárkózásra szánt pénzek nagyobbik részét. Például a Központi Fejlesztési Régióban az integrált városfejlesztési programban Szeben, Brassó és Marosvásárhely verseny nélkül megkapta a rendelkezésre álló pénzalap 80 százalékát, és a maradék 20 százalékért versenyeztek a többi városok.
Klárik László, háromszéki RMDSZ szenátor arra is rámutatott, hogy tavaly Románia GDP-jel 134 milliárd euró volt, és a Regionális Fejlesztési Alapból lehívható EU-s támogatások ennek alig 0,6 százalékát jelentették, és csak 0,2 százalékot sikerült lehívnia az országnak. Klárik László szerint több pénzbe fog kerülni a regionális átszervezés mintha száz százalékkal növelnék az uniós pénzek lehívásának hatékonyságát.
Klárik László szerint a jelenlegi régióknak nincs regionális identitásuk, hiszen Párizsban senki nem úgy mutatkozik be, hogy „a 7-es számú központi régióból származok, hanem azt mondja, hogy erdélyi vagy székelyföldi”.
Ugyanakkor sok hamis információ terjed arról is, hogy milyen elvárásai vannak az Európai Uniónak a régiókkal kapcsolatosan, hiszen a régiók közigazgatási hatáskörrel való felruházása nem uniós kötelezettség. Az viszont uniós ajánlás és a régiók kialakításának szabályzatában szerepel, hogy földrajzi és gazdasági kritériumok mellett érvényesülnie kell a történelmi és kulturális kritériumoknak is.
Antal Árpád leszögezte: a gazdasági teljesítőképességről szóló statisztikai adatoktól függetlenül, a mindenkori román kormány figyelembe kell vegye azt is, hogy az országban van hét olyan megye, ahol jelentős számú magyar közösség él, amelynek akaratát nem szabad figyelmen kívül hagyni.
„Az idei év Székelyföld számára meghatározó”, mondta Antal Árpád, aki arra kéri a szórványban, vagy számbeli kisebbségben élő magyar közösségeket, hogy ezúttal legyenek szolidárisak a székelyekkel, mert ez az átszervezés elsősorban róluk szól. Például a besztercei, vagy máramarosi magyar közösség életét nem befolyásolja olyan mértékben, mint a székelységét, hogyha közigazgatási hatáskörök kerülnek olyan régiókhoz, ahol nincsenek számbeli többségben a magyarok. Emiatt ugyanis Székelyföldön nemzetpolitikai szempontból fontos intézmények jövője foroghat kockán. Például a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumról már nem a Kovászna megyei tanács, hanem egy régiós tanács dönt. „Sok évig szolidárisak voltunk a szórványban, számbeli kisebbségben élő magyarokkal szemben, idén azt kérjük, legyenek szolidárisak velünk, a regionális átszervezés a mi jövőnkről szól”, mondta Antal Árpád.
Az elkövetkező időszakban a kevesebb megyét magába foglaló fejlesztési régiókra van szükség – mondta Tamás Sándor csütörtökön Szebenben, a Központi Fejlesztési Régió soros ülésén. A régiótanács-elnök szerint csak így lehet eredményesebben lehívni a fejlesztésre fordítható EU-s pénzforrásokat. „A legideálisabb megoldás az lenne, ha minden megye a szabad társulás elve alapján maga dönthetne, hogy kivel akar egy régióba tartozni, mert természetellenes, hogy például Vrancea megye Konstancával van egy régióban. Ugyanígy működésképtelen, hogy Kovászna mások mellett Fehér megyével alkosson egy egységet, hiszen a két megye között semmi közös kapcsolódási pont nincsen" – fogalmazott.
A Központi Fejlesztési Régió Tanácsának csütörtöki legfontosabb döntése révén a Régió Fejlesztési Ügynökség átveszi a gazdasági minisztériumtól azt a több mint 750 pályázatot, amelyeket kis- és középvállalkozók Európai Uniós pályázatokra nyújtottak be és évek óta feldolgozatlanul állnak Bukarestben. „Ezzel a döntéssel több ezer munkahely létesítése elől gördültek el az akadályok, hiszen a pályázatokat hamarabb fel tudjuk dolgozni regionális szinten, mint a fővárosban" – mondta Tamás Sándor.
Kovács Zsolt
www.slagerradio.ro
Erdély.ma,

Székelyföld, az autonóm fejlesztési régió?
Erdélyi regionális kormány, illetve Székelyföld autonóm státusú fejlesztési régió megalakítását tartaná ideálisnak a háromszéki RMDSZ. Az Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Klárik László szenátor által csütörtökön bemutatott, statisztikai adatokra támaszkodó tanulmány arra mutat rá, hogy az ország regionális átszervezésekor a jelenleginél jóval kisebb – 800 000 – 1 500 000 lakosú – és gazdaságilag homogén régiókat kellene kialakítani.
Antal Árpád emlékeztetett arra, hogy 2006-ban a parlament elfogadta azt a kerettörvényt, amely megteremti a jogi keretet az ország decentralizálásához, így a dekoncentrált intézményeket át kellene adni a megyei önkormányzatoknak, a prefektúra hatásköreit drasztikusan meg kellene nyirbálni, a jelenleginél kisebb régiókat kell létrehozni, és a fuldokló túlközpontosított államigazgatás hatásköreit pedig regionális kormányoknak kellene leosztani. A politikus szerint ez lenne az ideális változat, és arra törekednek, hogy ehhez minél közelebb kerüljenek, ám a szakmai viták lehetőségét nehezíti, hogy az RMDSZ-en kívül még egyetlen romániai párt és a kormány sem készített tanulmányt az ország regionális átszervezésének szükségességéről.
Székelyföld életképes
A szövetség szakemberei által készített elemzések pedig azt mutatják, hogy a jelenlegi régiós felosztásból az ország veszített. Klárik László szerint a jelenlegi nyolc fejlesztési régió létrehozásával valójában szőnyeg alá seperték a problémákat, azáltal, hogy gazdag és szegény megyéket egy régióba soroltak, valójában elrejtették a fejlődési különbségeket, így egy statisztikai manőverrel Románia homogénnek mutatkozott. Eközben azonban a gazdag megyék fejlődtek, a szegényebbek pedig lemaradtak. „Arról kellene meggyőzni a román politikusokat, hogy az RMDSZ régióátszervezési javaslata nem jelent semmiféle veszélyt, hanem valójában Románia érdekét szolgálja” – mondta Klárik László.
Antal Árpád elmondta, sikerült statisztikai adatokat gyűjteniük, amelyek Székelyföld életképességét és gazdasági erejét mutatják. Ezek szerint tavaly a megyei pénzügyi igazgatóságok által begyűjtött és a központi költségvetésbe befizetett egy főre eső összegek alapján az ország 29 megyéje az országos átlag alatt teljesít, és 12 megye teljesít a romániai átlag felett. A jól teljesítő megyék közül kilenc erdélyi, és közöttük vannak a székelyföldi megyék is – mutatott rá Antal Árpád. Hozzátette: Kovászna megye 4,4 százalékkal, Hargita megye 10,1 százalékkal és Maros megye 13,4 százalékkal teljesít az országos átlag felett.
A közkasszába való befizetések tekintetében a legrosszabbul teljesítő tíz megye között nincs egy erdélyi sem, ebből világosan kitűnik, hogy Erdély viszi a hátán az országot, és a székely megyék azok közé tartoznak, amelyek előre húzzák és nem fékezik Romániát. „Semmi okunk nincs arra. hogy kisebbségi komplexusunk legyen” – mondta Antal Árpád, aki szerint a statisztika úgy van felépítve, hogy a központosítást erősítse, hiszen a nagyvállalkozások befizetései nem jelennek meg a megyéknél, hanem külön statisztikában szerepelnek, és az energetikai, távközlési, pénzügyi ágazat összes befizetése Bukarestbe csapódik le. „Ez is hamis képet mutat, ezért tudják azt mondani, hogy Bukarest tartja el Erdélyt is” – jelentette ki.
A háromszéki RMDSZ által elkészített tanulmány szerint 1995 óta romlott a helyzet a megyék fejlettsége közti különbségek tekintetében. Például az ugyanabba a fejlesztési régióba tartozó Vrancea és Konstanca megyék bruttó nemzeti terméke (GDP) között 26 százalékról 72 százalékra nőtt a különbség. Temes és Hunyad megyék között pedig 36 százalékról 63 százalékra emelkedett az eltérés. A régiók között és a régiókon belüli megyék között is látszanak különbségek, hogy a gazdagok fejlődtek, a szegényebbek pedig lemaradtak.
Sok a hamis információ
Antal Árpád szerint az is gondot jelent, hogy a fejlesztési pólusoknak számító városok verseny nélkül kapják meg a felzárkózásra szánt pénzek nagyobbik részét. Például a Központi Fejlesztési Régióban az integrált városfejlesztési programban Szeben, Brassó és Marosvásárhely verseny nélkül megkapta a rendelkezésre álló pénzalap 80 százalékát, és a maradék 20 százalékért versenyeztek a többi városok.
Klárik László arra is rámutatott, hogy tavaly Románia GDP-je 134 milliárd euró volt, és a Regionális Fejlesztési Alapból lehívható EU-s támogatások ennek alig 0,6 százalékát jelentették, csak 0,2 százalékot sikerült lehívnia az országnak. A szenátor szerint több pénzbe fog kerülni a regionális átszervezés mintha száz százalékkal növelnék az uniós pénzek lehívásának hatékonyságát. „A jelenlegi régióknak nincs regionális identitásuk, hiszen Párizsban senki nem úgy mutatkozik be, hogya 7-es számú központi régióból származok, hanem azt mondja, hogy erdélyi vagy székelyföldi” – mondta Klárik.
Ugyanakkor sok hamis információ terjed arról is, hogy milyen elvárásai vannak az Európai Uniónak a régiókkal kapcsolatosan, hiszen a régiók közigazgatási hatáskörrel való felruházása nem uniós kötelezettség. Az viszont uniós ajánlás és a régiók kialakításának szabályzatában szerepel, hogy földrajzi és gazdasági kritériumok mellett érvényesülnie kell a történelmi és kulturális kritériumoknak is – hangsúlyozta a politikus.
Antal Árpád leszögezte: a gazdasági teljesítőképességről szóló statisztikai adatoktól függetlenül a mindenkori román kormány figyelembe kell hogy vegye azt is, hogy az országban van hét olyan megye, ahol jelentős számú magyar közösség él, amelynek akaratát nem szabad figyelmen kívül hagyni. „Az idei év Székelyföld számára meghatározó” – mondta a polgármester, aki arra kéri a szórványban vagy számbeli kisebbségben élő magyar közösségeket, hogy ezúttal legyenek szolidárisak a székelyekkel, mert ez az átszervezés elsősorban róluk szól.
Maszol.ro,

Volt egyszer egy Makk-féle összeesküvés, és mártírokká lettek hőseink
Az erdélyi magyarság nem csak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjainak emlékét őrzi kegyelettel. Mikor a nemzet porba hullt, reményt vesztett, székely hősökben lobogott fel újult erővel, hatványozottan a szabadságvágy. A ’49-es kegyetlen megtorlások dacára volt merszük, bátorságuk szervezkedésbe, harcba kezdeni. Ők a Makk- féle összeesküvők. Székely vértanúkként eddig hármukat ismerte jobban a világ. A Marosvásárhelyi Rádió szorgalmazására újabb nevek, történetek kerülnek be a köztudatba. Az ott elhangzott műsor szerkesztett változatát most olvasóink is kézbe vehetik. A szerzők: Bakó Zoltán, Gáspár Sándor, Kádár Gyula, Ötvös József és Vajda György.
Bágy leghíresebb szülötte
Pár évvel ezelőtt Papp Vilmos, Budapest-Kőbánya református lelkipásztora könyvet írt a nevezetes magyar református presbiterekről Őrállók címen. Akkor keresett meg engem is, hogy esetleg valamilyen festményt, rajzot, esetleg kőlenyomatot ismerünk-e Török Jánosról, a székely vértanúról, marosvásárhelyi presbiterről. Könyvekben és a Teleki Tékában való utánajárás nyomán szomorúan állapítottuk meg: nem maradt róla semmilyen rajz, de személye és emléke mégsem ment feledésbe.
A marosvásárhelyi Postaréten álló emlékmű felirata utal székelyföldi származására. Bágy a Homoród mente székely unitárius falvai között ma is élő református közösség. A közel kétszázan ott élő bágyiak ma sem felejtették el falujuk leghíresebb szülöttjét, az iskola előtt egy kopjafa emlékeztet: itt született 1806-ban Török János.
Korának jól bevált gyakorlata szerint a szorgalmas székely fiút tízévesen beíratták a székelyudvarhelyi református kollégiumba, ahol előbb szolgadiákként, később pedig magántanítványok oktatójaként végezte tanulmányait. Tizenhat évig volt a kollégium tanulója, majd az erdélyi négy református kollégiumban tett sikeres vizsgája nyomán külföldi tanulmányútra mehetett. Berlini peregrinációja után hívják meg a marosvásárhelyi református kollégiumba történelemtanárnak, majd a teológia professzora lesz itt haláláig.
Az 1848-as magyar szabadságharc megosztotta a kollégium tanárait. A császárhű tanárok – köztük Bolyai Farkas – ellenezték a fiatalok hadba vonulását. Török János harcra, szabadságharcra buzdította tanítványait. 1848 őszén Gedeon tábornok könnyen bevette Marosvásárhelyt, és Török János professzort több társával együtt túszként Nagyszebenbe záratta, ahonnan csak féléves rabság után Bem József tábornok honvédjei szabadították ki.
Világos nem ölte meg a szabadságvágyat
A levert forradalom után a nép egy részében még ott égett a szabadság vágya. A Makk József ezredes által szervezett mozgalom egyik erdélyi összekötője és irányítója lett bágyi Török János. A Makk-féle összeesküvés leleplezése után, 1852-ben Gálffy Mihály sógorával és Horváth Károly nevű tanítványával együtt letartóztatják, újból Nagyszebenbe zárják, ahol a haditörvényszék 1853. október 11-én kötél általi halálra ítéli őket.
1854 márciusában hozzák vissza Marosvásárhelyre, és március 10-én a Postaréten kivégzik. Halálával megszűnik Marosvásárhelyen a teológiai oktatás, azaz a lelkészképzés. Bágyi Török János nemcsak azért volt a marosvásárhelyi református kollégium egyik híres és nevezetes tanára, mert 48 évesen vértanúhalált halt a magyar szabadságért, hanem az ötödfél évszázadnál is öregebb székelyföldi kollégium jól képzett nevelője volt. Nyomtatásban megjelent tankönyvei mellett 33 műve maradt kéziratban. Egykori tanítványa, Deák Farkas így emlékszik vissza rá: "Mindenkivel tudott a maga nyelvén beszélni. Sok szegény székely fiú megkönnyezte, meggyászolta, kiknek ő atyja volt. Nem egy özvegy nő kereste fel és öntözte könnyeivel sírját, kiknek gyermekeit atyai gyámsága alá vette és embert csinált belőlük".
Visszacseng a múlt
Magyar és szűkebb hazánk, Erdély történelmében is vannak, akik megérdemlik, hogy nemzeti panteonba kerüljenek, és ne csak ünnepekkor, megemlékezésekkor említsék a nevüket. Ezt érdemeli a firtosmartonosi Gálffy Mihály is, akinek élete, tragédiája példaértékű a mai és a jövőbeli fiatal generációknak is. Elemi iskoláit szülőfalujában, Firtosmartonosban, a gimnáziumot Székelykeresztúron, jogi tanulmányait Kolozsvárt végezte. 1843-ban az alma materében rendezett nagyszabású vívóversenyen mindenkit, még két vívómestert is maga mögé utasítva győzedelmeskedett. Előbb Székelykeresztúr szolgabírája lett, majd 1848-ban ügyvédi irodát nyitott Marosvásárhelyen. Itthon alapozta meg tudását és indult el a fényes karrier útján. Igazságérzete ösztönözte arra, hogy részt vegyen az 1848-as szabadságharcban. Mi sem lehet nemesebb eszme, mint az idegen elnyomás és hatalom ellen küzdeni, olyan egyetemes polgári értékek mellé szegődni, mint a szabadság, egyenlőség, testvériség, a prosperitás, amelyet egy új világrend megteremtése jelentett volna. De mint oly sokszor, a történelem most is megismételte önmagát. A nagyhatalmak összefogtak, hogy az "ősi rendet" megvédjék: katonai túlerővel, cselszövéssel, árulással, az együtt élő nemzetek összeugrasztásával. Visszacseng a múlt most is, amikor azon vitatkozunk, hogy ki a létjogosultabb a Kárpátok ölében, kinek a szimbólumai erősebbek, s azokat kiáltják ki hősöknek, akik a nagyhatalmak játékában arra kényszerültek, hogy békésen együtt élő nációk húsába harapjanak.
Mi lett volna, ha sikerül?
A marosvásárhelyi Postaréten felállított obeliszk felkiáltójel. Üzenet a múltból a jelennek, s iránymutató a jövőnek. A Makk-féle összeesküvésben résztvevők hittek abban, hogy meg tudják fordítani a történelem kerekét, hogy mindenek fölött győz az eszme, amely tiszta, őszinte s haladó, hittek Kossuth Duna menti köztársaságában, s abban, hogy az emigrációba menekült politikus visszatérte elég lesz ahhoz, hogy a kioltott forradalmi láng újra, lobbanjon. Gálffy Mihály nem kevesebbet vállalt magára, mint azt, hogy a száműzetésből hazatérő Kossuth Lajost erdélyi hatalomra juttassa. El lehet játszadozni a gondolattal: mi lett volna, ha sikerül? Milyen gazdasági fejlődés indulhatott volna be a szabad és független Erdélyben, ha Kossuth, Széchenyi és a kor haladó magyarjainak eszméi megvalósulnak? De a nagyhatalmi érdekek nem ezt akarták. A franciák, akiktől az összesküvők segítséget kértek, elárulták őket. 1918-ban, 1956-ban is hiába várta e kis ország(rész), hogy melléálljanak. Az árulást követően kémek hálózatával ásták alá azt a szervezkedést, amely nemcsak egy szűk körű csoport érdekeit szolgálta volna. S került Júdás elég, pl. a kisgörgényi Bíró Mihály földbirtokos, aki az összeesküvőket kiszolgáltatta az akkori hatóságoknak. Sorsuk megpecsételődött, és azt hiszem, büszkén vállalták a kihallgatás, a nehéz börtön kálváriáját, a halálos ítéletet.
Amikor 1854. március 10-én a székely vértanúkat Marosvásárhelyen keresztül állig felfegyverzett katonák a postaréti vesztőhelyre kísérték, a lakosok tiltakozásul fehér szalagot tűztek ki ablakaikba. A béke szimbólumát egy olyan városban, amely, ha nem esik az árulás áldozatául, talán az új forradalom központjaként eltörölhette volna Világos szégyenét. Ezt a gesztust sem szabadna felednünk, s most is eszünkbe juthatna, amikor javában dúl a "zászlóháború". Jó lenne, ha 159 évvel a szomorú esemény után úgy emlékeznénk Marosvásárhelyen a mártírokra, hogy fehér szalagokat fonunk együtt: magyarok, románok, szászok és zsidók, azoknak a leszármazottai, akiket évszázadokon keresztül a nagyhatalmak átvertek. Gálffy Mihály és a névtelen hősök áldozata csak akkor nem volt hiábavaló, ha tanulunk végre sorsukból.
Gálffy Mihály drágán megfizetett az eszméért. Feleségét, Rozáliát is halálra ítélték, végül a kufsteini várbörtön hűvös falai között végezte. Két árvát hagytak maguk után. Nem világra szóló történet, de tanulságos. Tanulságos?
Hol zsarnokság van...
Jó száz évvel a székely vértanúk kivégzése után fogalmazta meg az önkény, a zsarnokság lényegét Illyés Gyula. Mert a Habsburg ugyanolyan kegyetlen és öntörvényű volt, mint a későbbi kommunista. Olykor még ismétlődtek is a történések. Mert hol zsarnokság van, ott zsarnokság van.
Horváth Károly fiatal földbirtokos teleki házába vezetett Rózsafi útja, amikor a Makk- féle összeesküvés szálait kezdték bogozgatni. És hová máshová mehetett volna nagyobb biztonsággal, mint az alig huszonhárom éves székely birtokoshoz, akinek zsenge kora ellenére már komoly forradalmi tapasztalat állt a háta mögött. Ahhoz a Horváthhoz ment, aki a forradalom kitörésekor azonnal nemzetőr tisztnek jelentkezett, s amikor az oroszok betörtek, a Kossuth-huszárokkal vágta a rendet az ellenség soraiban. S aki Kazinczy tábornok oldalán állt akkor is, amikor Zsibónál le kellett tenni a fegyvert. Ahhoz a fiatal földbirtokoshoz ment, aki nem menekült sem török, sem olasz földre, de a külföld felé igyekvő menekvőket segítette, hogy átjussanak a határokon. Tudta-e, hogy rá itt még szükség lesz, sejtette-e, hogy még egyszer el kell mennie iskolái városába, arra az utolsó, vissza nem forduló útra?
Ma már talán senki nem tudja, hol van az a szőlős Balavásáron, a Horváth Károly szőlőse, ahol a bukás elindult. Vagy folytatódott? De azt tudjuk, hogy hol volt Nagyszebenben a székely vértanúk fogdája, tudjuk, hogy hol volt Vásárhelyen az utolsó éjszakájuk, mint ahogyan tudjuk azt is, hogy mit mondott Horváth az őt szólásra bírni akaró Tapfernernek. Azt mondta: "Hiszem, hogy találtak önök most is árulót, de azért apportírozni ezt a becsületes székely népet a német nem fogja megtanítani soha."
Huszonöt éves volt Horváth Károly, amikor a vásárhelyi Postaréten kivégezték. Elfogatásakor az osztrák törvények értelmében még kiskorúnak számított, hisz nem töltötte be a 23. életévét. Kijárt volna neki a kiskorúakat illető mentesség. De nem járt ki. Mint ahogyan valamivel több mint száz évvel később nem járt ki Mansfeld Péternek sem. Mert hol zsarnokság van, ott zsarnokság van.
Várady József és társai…
A Makk-féle összeesküvés külön fejezete volt a Várady József vezette mozgalom. Várady akkor vállalja a fegyveres ellenállás szervezését, amikor a Marosvásárhely központú székely összeesküvés már elbukott. Ekkor vakmerőségre, bátorságra, makacsságra, nagy elszántságra és önbizalomra volt szükség. Várady épp ilyen adottságokkal rendelkezik. Az alig 26 éves bánpataki, Hunyad megyei ügyvéd, negyvennyolcas huszár a legalkalmasabb személy egy székely szabadcsapat szervezésére.
Várady 1852. július közepe táján érkezik Háromszékre. Kezdetben a Sepsiszentgyörgy környéki falvakból szervezi a mozgalmat, majd az erdővidéki Bibarcfalván. A később vértanúságot szenvedő bibarcfalvi Bartalis Ferenc mint levélhordó kétszer jár Makk ezredesnél Bukarestben, írásbeli és szóbeli utasításokat közvetít. A titkos mozgalom Háromszéken eredményesebben működik, mint más régiókban. Így például a mátisfalvi Benő Miklós egymaga félszáz fős szabadcsapatot fegyverez fel. Várady kapcsolatot létesít a csíki vezetőkkel is. 1853. október 2-án Bibarcfalváról – ötvenfős csapata élén – Csíkba indul. Terve az, hogy a csíkszentkirályi erdőkben bevárja a háromszéki és a csíki szabadcsapatokat, majd egyesült erővel megtámadja a csíkszeredai és a sepsiszentgyörgyi adóhivatalokat. A pénztárakban talált pénzzel tovább növeli és erősíti az önkéntes alapon szerveződő székely haderőt, majd egyesül a külföldről érkező, a Makk ezredes vezette sereggel. Mivel a táborozók összeütközésbe kerülnek a helyi lakossággal, mert azok nem ismerik a szabadcsapat céljait, a csíkszeredai katonai kerület parancsnoksága hamar tudomást szerez róluk, és 1853. október 6-án nagyszámú katonaságot küld ellenük. A hadsereg meglepetésszerű támadása miatt a szabadcsapat felbomlik.
Várady és társai fölött a marosvásárhelyi haditörvényszék 1854. április 6-án mondja ki a döntést, a 16 fővádlottból tizenkét személyt halálra, négyet pedig sáncmunkára ítél.
Akik nélkül nem teljes a kép
Bertalan Lászlóról és Benedek Dánielről ritkán szólunk, pedig nélkülük nem teljes a kép, áldozatuk éppoly nemes és éppoly mérhetetlen, miként Török János, Gálffy Mihály és Horváth Károly áldozata. Közkatonái voltak a szabadságharcnak, közkatonái az összeesküvésnek, mártírjai a szabadság iránti küzdelemnek.
Életükről, halálukról alig tudunk valamit, pedig fordulatos sorsukról, jelkép értékű életükről még ma is filmet forgathatnánk.
Május 27-én Marosvásárhelyen végezték ki őket, csaknem egy hónappal katonai parancsnokuk, Várady József kivégzése után.
Bertalan László katona volt, szökött katona. A Coronini gyalogezredből szökött meg 1853 március 4- én, és Várady József alig jelent meg Erdővidéken, Bertalan Lászlót máris ott találjuk a csapatában, amely arra készült, hogy kirobbantsa a fegyveres felkelést, de legalábbis kiszabadítsa az összeesküvés fogságba került vezetőit.
Bertalan László Bibarcfalván született 1830-ban, nőtlen, református vallású – ennyit sikerül néhány könyvből és internetes publikációból megtudni róla.
Vajon hogyan került a Coronini gyalogezredbe, amelynek egyik százada Szentágotán állomásozott?
Büntetésből besorozott honvéd lett volna, ahogyan még sok százan a szabadságharc leverése után évekig a császár katonái lettek? Életkora alapján Bertalan Lászlóról leginkább erre gondolhatunk. Hiszen a forradalom lendülete sok fiatal legényt vitt a szabadságharc zászlói alá.
Ráadásul Erdővidéken, Bodvajon öntötték Gábor Áron több ágyúját is, az erdővidékiek ugyancsak szép számban voltak jelen a szabadságharc egységeiben. Tán legnagyobb Bibarcfalván volt a szabadságvágy. Várady szabadcsapatában a legtöbben bibarcfalviak voltak. Úgy tűnik, ebben az erdővidéki faluban sokkal nagyobb volt a változás iránti vágy, hiszen szinte önálló egységet lehetett volna szervezni a bibarcfalviakból, akik bekapcsolódtak a szabadságharc újraindításáért megkezdett szervezkedésbe.
A Coronini gyalogezredet különféle helyszíneken említik a hadtörténeti utalások, szegény Bertalan László összejárhatta a Habsburg birodalom több országát-tartományát, amíg fátuma Szentágotára nem vezérelte. Innen már megszökött. Két nap gyaloglás árán is hazajuthatott az erdővidéki medencébe.
Szökött katonának bujkálnia kell, de Bertalan nyugodtan meghúzódhatott volna a havason, pásztorként, amíg lecsendesedik a világ. De Bertalan László mindjárt az elején belép a szabadcsapatba, sőt felelős megbízatásokat is vállal – élelmet rekvirál a bajtársainak.
Bár a székelység is forrongott, a krími háborúban az oroszok és törökök szembekerülése azzal a lehetőséggel kecsegtette a szabadságharc híveit, hogy itt az alkalom újrakezdeni a harcot, de a szerveződő csapat mégsem kapott tömegtámogatást. Néhány hét után már nehéz volt adományokból élelmezni is a kis sereget, nemhogy tovább fejleszteni. Így az osztrák katonai helyőrség hamar tudomást szerzett az erdővidéki falvakban formálódó kis seregről, körülvették és rövid ellenállás után legtöbbjüket el is fogták. 12 embert ítéltek el, valamennyit halálra, de nyolcnak végül is megkegyelmeztek, 8-10-12 év fogságot kaptak "ke-gyelemből". Az ítéleteket április 6- án hirdették ki, de a négy halálos ítélet közül áprilisban csak kettőt tudtak végrehajtani, mert a két bibarcfalvi legény megszökött börtönéből. Ennek a bravúrnak a részleteiről hallgatnak a krónikák. Egy hónapig is üldözték a szökevényeket, amíg sikerült újra elfogni őket és végrehajtani rajtuk az ítéletet.
Bertalan László is Marosvásárhelyen halt meg, 1854. május 27-én, 159 évvel ezelőtt.
Halálos ítéletét kétszeresen is példastatuálásnak tekinthetjük, hiszen fegyveres fellépése neki sem volt súlyosabb, mint társainak. De ő szökött katona volt – valószínű, hogy erőszakkal sorozták be, de ez nem lehetett mentsége a hadbíróságon. Az erőszakos vagy csalárd toborzás megszokott módszer volt abban az időben a világ legtöbb abszolutista hadseregében. Ugyanakkor fegyverrel rekvirált élelmiszert – egy ökröt – a csapatnak, tehát az állami hatóságok hatáskörét sértette. Ezt pedig nem tűrték.
24 évesen akasztották föl.
Alig fél esztendeig tartott a vitézi élete
A székely vértanúk közül Benedek Dánielről tudunk a legkevesebbet. 26 éves volt, amikor meghalt. Petőfi 26 évesen egész életművet hagyott maga után, Benedek Dániel talán ezután mutathatta volna meg, mire képes.
Bibarcfalvi legény, a szökött katona, Bertalan László kenyeres pajtása. Miután Bertalan hazaszökött az osztrák seregből, együtt állnak be Váradyhoz. Benedek Dániel fiatal feleségét és pici gyermekét is otthon hagyta.
Számára alig fél esztendőt tartott a vitézi élet – hacsak nem volt ő is azelőtt a nemzetőrségnek vagy a honvédségnek katonája. De erről nem szólnak a források.
Csak arról, hogy a halálos ítélet végrehajtása elől megszöktek, és csak alig egy hónap után tudták csak elfogni őket.
Hogy sikerült megszökniük? Sokatmondó az a csend is, amely ezt a történetet övezi.
Legényes dac, vagy a remény tartotta őket a környéken? Nem tudni már, pedig a hegyeken át a két legény átjuthatott volna Moldovába, s ahogyan sok ezren, a száműzetés éveit ők is átvészelhették volna.
De maradtak.
Benedek Dánielt is utolérte a végzete, április 20-án megszökött ugyan, de május 19-én újra elfogták, láncra verve, szigorú őrizet alatt Mrosvásárhelyre hurcolták, és május 27- én már pergett is a dob, a hóhér végezte feladatát.
Máig rejtély, hogy miért hiányzik nevük is az obeliszkről, hiszen áldozatuk ugyanakkora – életükkel fizettek a szabadság álmáért. Katonának szegődtek – de odaadásuk, helyzetfelismerő képességük mutatta, hogy tehetséges, többre hivatott emberek voltak – ám sorsuk másként fordult.
Árulóvá, esküszegővé viszont nem váltak soha.
Bibarcfalva három vértanút is adott a magyar szabadságnak. Mindhárman Székelyföldön nyugszanak – ketten Marosvásárhelyen, Bartalis Ferenc Sepsiszentgyörgyön.
És mennyi mindent nem tudunk meg
Az elítéltek között sok volt a mai Maros megye területéről származó. Íme, néhányuk: Bereczky Sándor torboszlói (12 év), Albert János sáromberki, Musnay Pál szentistváni, Gál Antal szentgericei (10-10 év), Kenderessy Elekné Boér Anna mikefalvi (ő az egyetlen női halálraítélt, aki április 12-én szintén kegyelmet kapott), Bitai Mihály mezőcsávási, Dózsa Sándor makfalvi (10-10 év), Demjén (Dimény?) Lajos marosvásárhelyi, Nagy Dániel mezőbándi, Horváth Gáspár vajai, Deák Farkas marosvásárhelyi (5-5 év), Hajnal Róza marosvásárhelyi (Hajnal József marosvásárhelyi városi hivatalnok leánya), neki 12 évre csökkentették az ítéletét 15- ről, Albert Márton vajai, Sófalvi József nyomáti (6 év), Szentkirályi Zsigmondné Berzenczey Erzsébet marosvásárhelyi (8 év), s a désfalvi Boncza Imre, Ady Endréné Boncza Berta nagybátyja, akit 10 évre ítélték.
Emlékük legyen áldott!
Népújság (Marosvásárhely),

Székelyföld életképes (A háromszéki RMDSZ régiósítási javaslata)
Napirenden Románia regionális és közigazgatási átszervezése, napról napra hallani újabb ötleteket, elképzeléseket arról, mily módon kellene átalakítani az ország államigazgatását. Hivatalos kormányzati álláspont még nem látott napvilágot, de a bukaresti ötletelések egyáltalán nem kedvezőek az erdélyi, a székelyföldi magyarság számára.
Szakmai érveket eddig csak az RMDSZ sorakoztatott fel, és egyre több elképzelést ismertetnek a szövetség színeiben megválasztott politikusok. Mostanáig elsősorban a kompromisszumos lehetőségeket vázolták, tegnapelőtt azonban a háromszékiek egy újszerű és ésszerű tervet ismertettek, számokra, törvényekre, statisztikákra alapozva. Erdélyi történelmi régiót regionális kormánnyal és autonóm státust Székelyföldnek – ezt javasolta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi RMDSZ-elnök és Klárik László szenátor.
Székelyföld az átlag felett
Az elmúlt években nem juthattak hozzá olyan adatokhoz, amelyekkel konkrétan bemutathatták volna, mennyivel járulnak hozzá a magyar megyék a központi költségvetéshez – kezdte a bemutatót Antal Árpád, aki szerint csak szakmai érvekkel érdemes vitatkozni azokkal, akik úgy próbálták autonómiatörekvéseink lendületét letörni, hogy azt állították: megyéink a legszegényebbek közé tartoznak, és gazdasági értelemben nem életképes Székelyföld. Antal Árpád egy sokatmondó táblázatot mutatott be, melyből kiderült, 2012-ben a megyei pénzügyi igazgatóságok által begyűjtött és Bukarestnek továbbított, egy főre eső összegek rangsorolásában Kovászna megye a 13. helyen, az átlag fölött helyezkedik el, tizenegyedik Hargita megye, tizedik Maros. Hozzátette: Kovászna megye 4,4 százalékkal, Hargita megye 10,1 százalékkal és Maros megye 13,4 százalékkal teljesít jobban, mint az országos átlag. Érdekes az is, hogy az első tizenhárom megyéből kilenc erdélyi, az utolsó tíz között pedig csak Kárpátokon túliak vannak. Sokatmondó lehet, hogy a sereghajtó éppen Tulcea, a regionálizációt fújó Liviu Dragnea megyéje, amelynek szenátora Crin Antonescu, rögtön előtte található Olt, melyet Victor Ponta terepének tartanak. „Azt mondják nekünk, hogy Székelyföld nem életképes, pedig a számok egyértelműen azt igazolják, hogy az itteni megyék az országos átlag fölött teljesítenek. Világosan el lehet mondani, hogy Erdély viszi ezt az országot a hátán, és ezen belül a székelyföldiek is a húzómegyék közé tartoznak” – fejtette ki Antal Árpád, aki szerint magunknak is fontos ezt újra és újra igazolnunk, hogy ne legyen kisebbrendűségi komplexusunk, végre higgyük el, hogy Bukarest pénzei nélkül sem halnánk éhen.
Mi a régiók célja?
Klárik László az európai régiósítás feltételrendszereit és a romániai valóságot ismertette. „Elindult egy lavina a közigazgatási átszervezéssel, Románia regionális politikájának újragondolásával kapcsolatosan, és nagyon sok hamis, torz információ terjed, s ezek egy részét pont a kormány hangoztatja” – mondta el felvezetőjében.
Az EU-ban a régiókat és a NUTS-rendszert a 2003/1059-es rendelet szabályozza, melynek értelmében minden tagállamnak létre kellett hoznia egy háromszintű statisztikai felosztást, a NUTS I-es, NUTS II-es és NUTS III-as méretű régiókat, ennek a célja az volt elsősorban, hogy nagyjából azonos méretű területekről szolgáltassanak statisztikai adatokat. Romániában most a vita a NUTS II-es régiókról folyik, ezek lakossága 800 ezer és 3 millió között lehet, és az EU szabályozása szerint ezek a régiók elláthatnak bizonyos alapkezelő feladatokat is, de csak azok, amelyekben az egy főre eső GDP kisebb, mint az uniós átlag 75 százaléka. Bukarest kivételével Romániában ez a helyzet, az összes régióban lehívhatóak a Regionális Fejlesztési Alap pénzei – mondta el Klárik László. A nyugat-európai országokban, ahol magasabb a GDP, csak az adatgyűjtési, -továbbítási feladat hárul e régiókra, néhány esetben – Belgium, Olaszország, Spanyolország, illetve Franciaország és Lengyelország – közigazgatási hatáskörökkel is felruházták e térségeket, ami azonban egyáltalán nem kötelező, minden állam szuverén joga – szögezte le. Utalt arra is, hogy a már említett, 2003/1059-es rendelet előírása szerint NUTS II-es régiót kell létrehozni azokban az államokban, amelyekben nincs ilyen méretű közigazgatási egység, az új régiók kialakításánál azonban úgy kell kisebb közigazgatási egységeket csoportosítani, hogy figyelembe veszik a földrajzi, társadalmi-szociális, történelmi, kulturális és környezeti adottságokat.
Kudarcos regionális politika
Románia 1998-ban megalakította a fejlesztési régiókat, eltelt tizenöt év, s ezalatt végrehajtották a rájuk bízott feladatot: előbb a Phare-alapokat kezelték, majd a Regionális Fejlesztési Alapokat. „Nyugodtan állíthatjuk, a nyolc régió kialakításával gyakorlatilag szőnyeg alá söpörtük a problémáinkat. Románia úgy alakította ki önmagáról az aránylag egységesen fejlett ország képét, hogy egy régióba sorolt gazdaságilag nagyon fejlett és kevésbé fejlett megyéket. Így elrejtették a nagy különbségeket” – magyarázta Klárik. Tizenöt év elteltével az tapasztalható, hogy a régiók makrogazdasági mutatói nemhogy közeledtek volna egymáshoz, még jobban eltávolodtak. 1995-ben a legszegényebb és a leggazdagabb régió közötti különbség 20 százalék volt. Az európai uniós átlagot alapul véve, akkor a legfejlettebb Bukarest 53 százalékkal állt ez alatt, a legszegényebb Északkeleti Régió pedig 73 százalékkal. Ma Bukarest 11 százalékkal az EU-s átlag fölötti, a leggyengébb pedig 75 százalékkal alatta, a különbség 82 százalékra növekedett – derül ki az adatokból. Nem sokkal jobb a helyzet a régiókon belül. 1995-ben az Északkeleti Régióban Iaşi megye 14 százalékkal állt az átlag fölött, Vaslui pedig 22 százalékkal az átlag alatt, mára ez a 36 százalékos különbség 60 százalékra nőtt, Iaşi 36 százalékkal áll az átlag fölött, Vaslui 29-cel az átlag alatt. Minden régióban tetten érhető ez. Vrancea és Konstanca megye között például 26 százalékról 72 százalékra nőtt a különbség. Temes és Hunyad megye között pedig 36 százalékról 63 százalékra emelkedett. Antal Árpád szerint egyértelmű: megbukott az az elv, amely szerint felzárkóztatáshoz vezet, ha gazdagabb megyéket szegényebbekkel csoportosítanak. Rontották így a szegények esélyeit, mert az uniós támogatásokat az egy főre eső GDP szerint osztják, azaz akinek nagyobb az egy főre eső jövedelme, az kevesebbet kap, akinek kisebb, az többet, s tovább gyengítette helyzetüket a régión belüli politika, amely erős gazdasági pólusok kialakítására törekedve a fejlettebb megyéknek, megyeközpontoknak sokkal több pénzt juttatott, mint az elmaradottabbaknak. A Kovászna megyét is befogadó Közép-Régióban például Brassó, Szeben és Marosvásárhely osztozott az integrált városfejlesztési tervekre szánt pénzek 80 százalékán, ezt pályázat nélkül megkapták, míg a másik négy megyeközpont a maradék 20 százalékra pályázhatott.
Tévhitek és félrevezetés
Klárik László adatokkal cáfolt az utóbbi időben gyakorta hangoztatott másik kormányzati álláspontot is, azaz hogy Románia gazdasági gondjainak oka az uniós pénzek kis arányú lehívása, és ez jelentős mértékben növelhető lenne a régiók működésének serkentésével. Az ország GDP-jének alig 2,85 százalékát teszik ki az EU-s alapok, a régiók ezek közül csak a Regionális Fejlesztési Alapokat kezelik, ezek értéke nem több, mint a GDP 0,6 százaléka. „Ilyen körülmények között, erre hivatkozva gyökeresen átszervezni egy ország közigazgatását nem megfelelő lépés, többe fog kerülni egy negyedik szintű adminisztráció kialakítása, mint amit esetleg nyerhetnek az átszervezéssel” – magyarázta Klárik László, aki szerint az uniós pénzek lehívása okán fölösleges közigazgatási hatásköröket adni a régióknak, ugyanakkor nagy kérdés az is, miért működne jobban a román államigazgatás, ha közigazgatási feladatokat bíz olyan régiókra, amelyek az elmúlt 15 évben jóval egyszerűbb feladatokat is képtelenek voltak ellátni. Ez akár államcsődhöz vezethet. Ugyanakkor az sem igaz, hogy a decentralizáció miatt kell közigazgatási hatásköröket átadni ezeknek, hiszen a központosítás felszámolása másképp is megoldható, van rá törvényes keret, csak politikai akarat kell, ez bebizonyosodott például az egészségügyben a kórházak önkormányzatoknak történő átadásával – fejtette ki Antal Árpád, és újra ismertette álláspontjukat: a jelenlegi dekoncentrált intézmények ellenőrző része maradjon a prefektúráknál, minden egyéb kerüljön a megyei önkormányzatokhoz.
Klárik szerint egyébként az uniós pénzek kis arányú lehívása csak kisebb probléma, a regionális fejlettségbeli különbségek elsősorban abból adódnak, hogy nincs regionális identitásuk, nem létezik a területi kohézió, az alkotó megyék nem tudnak együttműködni. Egyrészt azért, mert a romániai viszonyokhoz képest túl nagyok a régiók, a rossz infrastruktúra miatt nehéz a közlekedés. Az unió pont a fejlettségbeli különbségek miatt adott meg ilyen tág határt (800 000 és 3 000 000 fő között), és a romániai régiók mégis a felső határhoz közelítenek, a franciához és spanyolhoz hasonlóan, de jóval nagyobbak, mint a német vagy az olasz régiók. „Sokkal ésszerűbb lenne 800 000–1 000 000 fős régiókat kialakítani, akkor elérhető távolságba kerülnének a régióközpontok” – véli Klárik László.
A háromszéki javaslat
Mivel jelen pillanatban a bukaresti agyonközpontosított közigazgatás fuldoklik a rábízott feladatok alatt, szükség lenne ezek megosztására. Ha valóban államigazgatási reformot akarnak, akkor a fő cél az lenne, hogy átadják a hatáskörök egy részét, azaz decentralizáljanak. Az állam szuverenitását biztosító hatáskörökön (külügy, hadügy, titkosszolgálatok, egységes törvénykezés stb.) kívül mindent át kellene ruházni a megfelelő szintre. S ha már mindenképpen szeretnének egy negyedik közigazgatási szintet behozni, akkor megtehetnék ezt a NUTS I-es szintű, azaz a történelmi régióknál. Létrehozhatnának tehát közigazgatási régiókat Erdély, Havasalföld, Moldva szintjén, ezek el tudnák látni a közszolgáltatásokat – felsőoktatást, egészségügyet stb. –, a szállítási infrastruktúra fejlesztéseit – ekkora területen lehet autópályákban, utakban, repülőtérben gondolkodni –, megvan a kellő méretük, át tudnak venni az államigazgatástól hatásköröket, ugyanakkor közelebb viszik a döntéseket a lakossághoz, hatékonyabban működhetnek. A fejlesztési politikák szempontjából sokkal előnyösebb lenne kisebb régiók kialakítása olyan térségekben, ahol területi, gazdasági kohézió van, akár regionális identitás is, mint Székelyföld esetében, ezek lehetnének a NUTS II-es régiók, közigazgatási hatáskörök nélkül. Tehát: Erdély legyen közigazgatási hatáskörökkel, regionális kormánnyal rendelkező régió, ezen belül Székelyföld váljék autonóm státuszú fejlesztési régióvá – hangsúlyozta Klárik László.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Nem marad „árva” műemlék a szórványban
Tíz műemléket fogadtak örökbe a szórványban tanuló magyar iskolások Brassó, Temes és Hunyad megyéből azóta, hogy tavaly ősszel az RMDSZ elindította az Örökségünk őrei: Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű programját.
Műemlékek száza vár az örökbefogadásra
Hegedüs Csilla, az RMDSZ kulturális főtitkár-helyettese lapunknak elmondta, a tavaly indított programban a Magyar Szórvány napján már három műemlék őrére talált, ezt követte további hét. A tervek szerint egy év alatt száz, vagy annál több műemléket szeretnének örökbe adni, és hamarosan kiterjesztenék a kezdeményezést a tömbmagyar vidékekre is, ugyanis nagyon sok helyről érdeklődnek az emberek.
„Egy olyan tér létrehozásáról szól a program, ahol a közösségépítés, identitásmegőrzés és összetartozás erősödik a szórvány közösségekben” – magyarázta a szakértő. Ezek a magyarságszigetek első körben a szórványban működő iskolaközpontokban tanuló magyar gyermekeket célozzák meg, általuk a közösség felnőtt tagjait is bevonva a tevékenységekbe.
Az a közösség, amelyik örökbe fogad egy műemléket, honismereti kutatást végez, játékos és médiaeszközökkel népszerűsíti az épületet, kulturális műsorokat szervez és közmunkával biztosítja a hely karbantartását.
Ám a program ennél sokkal változatosabb lehetőségeket rejt magában, ezt tanúsítja a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum iskolásainak rendkívül leleményes hozzáállása, aminek Hegedüs a hivatali munkáján túl, személyesen is nagyon örül.
Pezsgő diákélet a Téglásban
Január óta lázban ég a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum diáksága, mióta örökbe fogadtak több műemléket is. „Történt ugyanis, hogy az év első hónapjában megkezdődött a Fogadj örökbe egy műemléket! elnevezésű verseny” – írta lapunknak Szabó Rita nyolcadikos diák, akinek beszámolójából megtudtuk, az örökbefogadási program telitalálatnak bizonyult: a dévai magyar iskola diákjai nagy örömmel és tenniakarással feszültek neki a nem könnyű feladatnak.
„Kicsit megijedtünk, amikor kiderült, hogy a IX-XII. osztályos diákokkal is meg kell mérkőznünk, de a jó mondással sikerült megvigasztaltuk magunkat, miszerint >>Kicsi a bors, de erős!<< A választható neves helyek közül a 2004-ben összeállított Történelmi Műemlékek jegyzékben 451-453 sorszámmal nyilvántartott Fáy Béla-kastélyra és arborétumra esett a választásunk. A feladat szerint a mi dolgunk a műemlékegyüttes népszerűsítése, múltjának és jelenének minél szélesebb körben való ismertetése.”
A dévai iskola nyolcadikosai sajátosan közelítettek a feladathoz: egy Facebook-oldal és egy blog létrehozásával kezdték a népszerűsítést. A tartalmi rész összeállításához Schreiber István nyugalmazott tanár segítségét kérték, akitől megtudták a kastély és arborétum történetét. A Dévától 10 kilométerre fekvő, mintegy 70 hektáron elterülő dendrológiai parkot gróf Gyulay Ferenc, Várad alkapitánya, I. Rákóczi György fejedelem híres generálisa alapította. A park további tulajdonosai között voltak a Kuun, a Fáy- és az Ocskay-családok. A birtok külön érdekessége, hogy csak leányágon öröklődött tovább. Kazinczy Ferenc is megfordult a parkban 1816-ban, látogatását műemlék jelzi.
1949-ben, az államosításkor az arborétum a piskitelepi Erdőkerületi Hatóság tulajdonába került, 1952-ben nyilvánították Kísérleti Erdőterületté. Két év elteltével létrehozták a piskitelepi Kutatási és Kísérleti Állomást, és ez vette át a dendrológiai park egész bázisát. A természeti Emlékvédelmi Bizottság javaslatára az arborétumot jelenleg törvény védi, dendrológiai természetvédelmi műemlékké nyilvánították. Az Ocskay-család napjainkban visszaigényli az arborétumot, Románia egyik legértékesebb egzotikus fa- és cserjegyűjteményét.
„Járványként terjed” a tenniakarás
Miután a kastély történetét megismerték a diákok, játékos népszerűsítő tevékenységbe fogtak: rajzpályázatot hirdettek az I-IV. osztályos tanulók számára, a nyertes osztályt pedig egy parkban tett jutalomlátogatással lepik meg, amint kitavaszodik. Ezzel párhuzamosan irodalmi pályázatot is meghirdettek a nyolcadikosok, amit valamennyi testvériskolának elküldtek a Kovászna megyei Málnástól a magyarországi Kaposvárig. A nyertes pályaművek helyet kapnak a Corvin Kiadónál megjelenő Fürkésző és Szemfüles gyermek, illetve ifjúsági lapokban.
„Kutakodásaink során rátaláltunk egy régi receptgyűjteményre, ugyanis néhány osztálytársunk üknagyanyja szakácsnő volt az egykori Ocskay-kúrián. Ez kiváló lehetőség volt arra, hogy az Erdélyi Konyha című gasztromagazin szerkesztőjét, Csatlós Erzsébet Zsófiát meggyőzzük, tartsunk történelmi főzőleckét, készítsük el az egyik korabeli előételt és tortát. Konyhai vitézkedésünkről a magazinban olvashatnak az érdeklődők” – áll Szabó Rita beszámolójában.
Beszámol arról is, hogy többnyelvű népszerűsítő könyvjelzővel kedveskednek a kastély látogatóinak, továbbá mintegy 250, világszerte működő dendrológiai parkkal is felvették a kapcsolatot. Tevékenységükről a helyi sajtó is rendszeresen beszámol.
Ahogy az idő engedi, nagytakarítási akciót szerveznek a tanárok, szülők és diáktársak bevonásával. „Annak örülünk, hogy szüleink is bekapcsolódtak a munkába és szívvel, lélekkel segítenek” – összegez Rita, és hozzáteszi: osztálytársaival együtt tizenkettedik osztályos korukig szeretnének foglalkozni azzal, amit idén elkezdtek. Az örökbefogadásnak versenyszerű tétje is van, a programban szereplő örökbefogadók egyik csoportja fődíjként ellátogathat Brüsszelbe, ezt Winkler Gyula európai parlamenti képviselő ajánlotta fel a résztvevőknek.
Maszol.ro,

Hírnökképző tábor Algyógyon
Fiatalokat próbál bevonni a Kárpát-medencei településeket bemutató interaktív honlap szerkesztésébe a budapesti Harmónium Egyesület. Ennek érdekében háromnapos képzést tartott az Algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központban.
– A honlap ötlete tulajdonképpen évekkel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk, hiszen az elcsatolt területeken túrázva azt tapasztaltuk, hogy a szórványvidékekről nagyon kevés információ áll a turisták rendelkezésére. Talán ezért van az is, hogy a Magyarországon egyre divatosabbá váló erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy épp délvidéki turizmus során elsősorban a tömbmagyarság által lakott területeket látogatják. Holott kultúránk, történelmünk emlékhelyeinek zöme épp a figyelmen kívül hagyott szórványvidéken található. Ezért gondolkodtunk el azon, hogy honlapot létesítsünk e vidékek ismertetésére. Ilyen kezdeményezés már több is volt, hivatalos intézmények részéről is, de sajnos, egyik sem bizonyult életképesnek. Éppen emiatt mi interaktív módon képzeltük el és valósítottuk is meg a honlapunkat, úgy, hogy az illető vidéken, kistelepülésen élő emberek maguk tölthessék fel a helyi tudnivalókat, a település történetét, eseményeit, akár szálláshelyeit – magyarázza a www.határtalan.net honlap történetét Tóth János, a budapesti Harmónium Egyesület képviselője.
Munkájukba elsősorban a kistelepülések képviselőit: lelkészeket, RMDSZ- és civilszervezeti vezetőket, helytörténészeket, szállásadó vállalkozókat igyekeznek bevonni. Tekintettel azonban a program jellegére, az egyesület különös figyelmet fordít a fiatalok bevonására is. Elsősorban azért, mert a honlap kezelési technikája közelebb áll e korosztályhoz, másrészt, mert a hosszú távra tervezett és évek múltán gyümölcsöt hozó program haszonélvezői a mostani fiatalok lesznek. – Ezért hirdettünk meg egy pályázatot számukra „Az én kis falum, és városom” címmel, amelyre a saját településüket bemutató alkotással (rajz, írás, videó stb.) nevezhettek be. Több mint 80 pályamunka érkezett az egész Kárpát-medence területéről. Ezekből válogattuk ki azt a 15-öt, melynek alkotói részt vehettek az algyógyi hírnökképző táborban. Ez tulajdonképpen egy gyorstalpaló újságíró tanfolyam volt, ismerkedési játékokkal és a Hunyad megye nevezetességeinek megismerését szolgáló kirándulásokkal fűszerezve. Úgy érzem, résztvevőknek és szervezőknek egyaránt maradandó élményt nyújtott ez a pár együtt töltött nap, hiszen Délvidék és Erdély különböző településeiről érkező fiatalok ismerkedhettek egymással. Ez külön célkitűzés számunkra, hogy erősítsük a magyar–magyar kapcsolatokat, akár a személyes találkozások révén is – fogalmazott a Harmónium egyesület képviselője. Mint mondta, a hírnökképzőnek második felvonása is lesz, Budapesten, a felvidéki fiatalok számára. A résztvevőknek hazatérve az lesz a feladatuk, hogy minél rendszeresebben tudósítsanak településük történéseiről. A szervezők reményei szerint így néhány éven belül a most épülgető honlap átfogó képet nyújt majd a Kárpát-medence kevésbé ismert vidékeiről is.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),