Dézsi emelt fővel távozik
Prefektusi tisztsége utolsó napján sajtóértekezleten búcsúzott el Hunyad megyétől és az újságíróktól Dézsi Attila. Az újságírónőknek virágot adott, a férfiakkal pedig koccintott.
A sajtó ugyanis jelentős segítséget jelentett számára, a sajtó hozta a lakosság és a kormány tudomására a megye fejlesztéséért és a magyarságért tett erőfeszítéseit, a sajtónak is köszönheti a tiszteletet, aminek a megyében örvend. Mert a megye fejlesztése, a törvényesség betartatása és a magyarság szolgálata mellett az emberi tiszteletet tekinti prefektusi tevékenysége legjelentősebb megvalósításának. Az éhségsztrájkoló bányászok, például, bíztak benne, noha más politikusok testi épségüket kockáztatták volna, ha közéjük merészkednek, a fináncok tavalyi sztrájkjánál az országban egyedüli prefektusként ment az emberek közé, akik füttykoncert helyett elismeréssel fogadták. Magyar prefektusként többször megjelent a nem kimondottan magyarbarátságáról elhíresült cebei móc ünnepségen, és ott sem füttyel, hanem elismerően fogadták az emberek, vonta meg a mérleget Dézsi Attila.
Péntektől, kormányfőtitkárként a törvényesség elkötelezettjeként eme tiszteletet szándékszik kivívni országos szinten is. Szemlélete, prioritásai nem változnak, csupán Hunyad megyéről országos szintre terjednek. Ezért magával visz Bukarestbe jó néhány embert a prefektúrai csapatból, akik munkájukkal sokat segítettek tevékenységében. Călin Pogăciaş kabinetfőnöke és Diana Fülöp sajtószóvivője munkáját a sajtó előtt is méltatta.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

2011 a szórványban
Idegen nyelvterületbe, elszórtan beékelődött, más nyelvű kisebb embercsoport. Egészen pontosan ezt jelenti a szórvány. A kifejezést egyre gyakrabban használjuk Erdély-szerte, hiszen nagyon sok településen élnek kisebbségben, elszórtan a magyarok. A 2011-es év kiemelkedő volt a hazai szórvány szempontjából. 
Iskolák, magyar házak és kulturális rendezvények talán ezekből kellene még több a Hunyad, Arad, Temes, Szilágy, Máramaros és Brassó megyékben élő szórvány közösségeknek. Szakemberek szerint legfontosabb megerősíteni ezeket a közösségeket. Ennek érdekében már tavaly is több kezdeményezés született Erdélyben. Az idei pedig, ahogy Hunyad megye prefektusa nevezte a huszadik század legsikeresebb éve volt a szórvány szempontjából. 
Dézsi Attila Hunyad megye prefektusa: „Bár elég sokat és rohamosan fogy Hunyad megyében a magyarság száma, viszont észrevehető és egy érdekes, talán egy érdekes folyamat, sokkal többet vártunk, hogy apadtunk, ezzel szemben nagyon sokan újra vállalják azt, hogy magyarok.”
Erdélyben lassan kétféle szórványról beszélünk. Egyike a földrajzi szórvány. Itt legtöbbször kicsi magyar közösségről, falvakról van szó, melyeket nagyobb román közösségek vesznek körül. Ugyanakkor szociológusok egyre gyakrabban hozzák szóba a „városi szórványt” is. 
Winkler Gyula EP képviselő: „Ez egy új fogalom. Itt ugye olyan településekről van szó, olyan nagyvárosokról mint akár Nagyvárad, akár Temesvár, akár Kolozsvár, akár Marosvásárhely. Amelynek megvannak a tömbház rengetegi szórványai, ha szabad így fogalmazni, megvannak ugye azok a magyar családok, azok a magyar személyek, akik az asszimilációnak vannak fokozottan kitéve, azáltal, hogy nem kapcsolódnak be a közösségi életbe, a magyar közösségi életbe.”
Idén ezért is jött létre egy megállapodás a hazai szórvány illetve tömbmagyarságban dolgozó RMDSZ szervezetek között. Cél egymással megismertetni a közösségeket. Ugyanakkor több szórvány településen mint például Hunyad megyében és Kolozsváron magyar napokat szerveztek.
Markó Attila a Kisebbségi Hivatal államtitkára: „Van egy fajta felerősödés, van egy fajta jelentősebb odafigyelés és én mindenképpen úgy látom, hogy a szórvány meg fog erősödni a jövőben. Annak ellenére, hogy minden trend azt mutatta az előző években, hogy egyre jobban fogy, hogy egyre nagyobb a fogyási arány a szórványban, én úgy látom, hogy ez most megállítható és intenzívebben odafigyelhetünk.” Ugyanakkor az Erdélyi Magyar Televízió céljai között is szerepel, bemutatni, megismertetni és segíteni a szórványban élő magyarokat. Idén például karácsonyi gyűjtést szerveztünk, mellyel a Fehér megyei, türi magyar ház felújítását segítettük. 
Pintye Amália
Erdély Tv
Erdély.ma

Erdélyi kastélykönyv
Az első kiadás utolsó ötven példánya kelt el az "Isten segedelmével udvaromat megépítettem..." Történelmi családok kastélyai Erdélyben című kötetnek a minapi sepsiszentgyörgyi könyvbemutatón. A Gábor Áron Teremben megtartott, mintaszerűen megszervezett ismertetőn részt vettek a szerzők, Bicsok Zoltán és Orbán Zsolt fiatal csíki történészek, akik nyolcévi munkával alkották meg e fokos, átlagon felüli szakmai és nyomdai igényességgel született művet, melyet az Isten is ajándék könyvnek teremtett.
A különben több száz lejes önköltségi áron készült példányokat a mecénásoknak – köztük a Kovászna Megyei Tanácsnak – köszönhetően a Gutenberg Kiadó mindössze nyolcvan lejért tudta kereskedelmi forgalomba bocsátani.
Tamás Sándor megyeitanács-elnök hangsúlyozta ez alkalomból, hogy a főnemesi erdélyi családok udvarházainak huszadik századi viszontagságos története egy kicsit a régió magyarságának sorsát is jelképezi, ugyanis a 130-valahányból ma 41 romos állapotban van. A megyénkbeli 164 kúriából és kastélyból hasonlóképpen egyharmad vár felújításra. A szerkesztő, valamint Nagy Balázs néprajzos és a szerzők beszámolóiból kiviláglott, hogy a témakörben mozgó dilettáns munkákkal szemben a kötet egy olyan történelmi osztálynak is emléket állít, melyet a diktatúra eltüntetni kívánt a süllyesztőben (1949-ben egyetlen éjszaka internálták, deportálták őket, egy részük kényszermunkatáborba került), melyet ma méltányos elbírálásban részesíteni kötelesség. Ezt szolgálja eme egyszerre építészeti és családtörténeti leírás, a szerzők ugyanis levéltári kutatásokra alapozva a főnemesi családok sorsát és hálózatát is felvázolják a kastélyismertetésekhez csatolt dolgozataikban. A szakirodalmi forrásmunka kiemelkedő színvonalú képanyagával igazi útikalauza lehet ama turistáknak is, akik a régió kultúrtörténetében kívánnak eligazodni. A szerzők terepmunkájukról színes anekdotákban számoltak be. A nyolcvan százalékban románlakta vidékeken található magyar arisztokrata kastélyok tulajdonképpeni története elhalványulóban a helyi közösségek tudatában, ha nem veszett már teljesen ki onnan; jellemző egy Hunyad megyei eset, amikor is az épületet kereső szerzőket így igazította útba egy helybeli: "Á, a Gostat épületében lakó bárót keresik? Az itt és itt található." A történelmi családok utódainak egy kisebb része valóban megpróbál hazatérni, s ha az elhanyagolt vagy lelakott udvarházakhoz birtokait is visszakapná, akár maga is hozzájárulhatna a műemlékek megmentéséhez, mint erre a zabolai Mikesek példát nyújtanak. Az épületkincs tatarozása, megőrzése különben állami és mindenképpen nemzetiségi feladatunk marad.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erősíteni az összetartozást (Szórványprogram)
Az Összetartozunk programban rejlő lehetőségekre, más, román többségű megyékben élő magyarok iránti elkötelezettségre hívja fel a székelyföldiek figyelmét Demeter László szórványprogramért felelős megyei önkormányzati képviselő, hangsúlyozva, hogy a kínálkozó lehetőségek sora végtelen, mindannyiunkon múlik, hogy a szórványprogram tartalmasabbá váljék.
Mint év eleji levelében írja, Háromszék immár több mint két éve hivatalosan is követi a Hunyad, Fehér és Szeben megyében élő magyarok sorsát, próbálják erősíteni a közösségek közti köteléket. “Szomorúan szemléltük és szemléljük Dél-Erdélyben pusztuló épített örökségünket, elnéptelenedett magyar egyházközségek néma tanúit, de örömmel tapasztaljuk sok lelkes ember közösségépítő munkáját, kik olykor a romokon is új életet voltak képesek építeni az elmúlt húsz évben.” Hangsúlyozza, folytatják az elkezdett munkát, a már bejáratott közös programokat, ugyanakkor arra bátorítja az érdeklődőket, ötleteiket, javaslataikat osszák meg a szórványprogramban dolgozókkal. Háromszéken egyre többen tartják fontosnak a közös célt, többen vállalnának önkéntes munkát is, több egyházközség, ifjúsági szervezet között már élő a kapcsolat, de szeretnék, ha még több egyházközség, egyesület, intézmény, önkormányzat létesítene testvérkapcsolatot a négy megye magyar közösségeivel. Továbbra is fontosnak tartják az ifjúság, a diákok nevelését, identitásuk erősítését olyan programok által, amelyekben háromszéki és dél-erdélyi fiatalok közösen vesznek részt. Elképzeléseik szerint idéntől szerepet vállalnának a dél-erdélyi magyar épített örökség megőrzésében, a szóványprogramban dolgozó Kún Kocsárd Egyesület huszonöt évre bérbe venné a Hátszeg melletti Őraljaboldogfalva romosodó református parókiáját, ezt a XIII. századi műemlék templom melletti évszázados épületet felújítanák, közösségi térré, kulturális központtá alakítanák.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Rohamosan fogy a Hunyad megyei magyarság
Megállíthatatlan mélyrepülés
Minden bizonnyal lehangoló eredményeket hoz a tavaly őszi népszámlálás a Hunyad megyei magyarság számát illetően. A megye teljes népessége is közel 16%-kal csökkent 2002-höz és 25%-kal 1992-höz képest, a magyarság körében azonban a visszaesés jóval nagyobb méretű, akár a megyei átlag duplája.
Hány magyar él még Hunyad megyében?
Az 1992-es népszámlálás szerint olyan 32 000-ren voltunk, a 2002-es összeírás viszont már csak 25 000 körüli számot mutatott ki. A népszámlálás nem hivatalos előzetes adatai szerint 16-17 000-re csökkent, vagyis a húsz évvel ezelőtti szám felére, jócskán a korábban becsült 20 000-es szint alá.
A fogyás, sajnos, nem a statisztikai manipulációból adódik, a magyar egyházak adatai ugyanis évről évre megerősítik a drasztikus fogyatkozást. Míg az előző években itt-ott előfordult pozitív mérleg, 2011-ben valamennyi egyházközségben több volt a temetés, mint a keresztelő. Sőt, az sem ritkaság, hogy a keresztelők és az esküvők száma együttesen sem éri el a temetésekét. Különösképpen a városokban.
Központi problémák
Déván, Vajdahunyadon és a környékükön lévő településen, néhány magyar faluban él a Hunyad megyei magyarság legjelentősebb része. Mit mondanak az éves adatok, mire utalnak a puszta tények?
A dévai belvárosi római katolikus egyházközösségben 4 esküvő, 23 keresztelő, 36 temetés volt a nemrég lezárult évben, és 12 ifjú volt elsőáldozó.
A dévai csángótelepi római katolikus egyházközösségben 10 esküvőt, 15 keresztelőt és 27 temetést regisztráltak, s 11 fiatal volt elsőáldozó.
A dévai református gyülekezetben 3 pár kötött házasságot, keresztelő csupán 1 volt, temetés viszont 19! Tavaly 4 fiatal konfirmált.
A dévai unitárius egyházközségben 1 keresztelő és 1 temetés volt, esküvő és konfirmálás viszont egy se.
A megyeszékhelyen csökken a magyarság. Lehangoló, főleg ha figyelembe vesszük, hogy itt van a legmagasabb életszínvonal a megyében. A katolikusoknál a keresztelők és az esküvők száma még együttvéve sem éri el a temetésekét, a reformátusoknál pedig majdnem ötször kisebb! Roppant egyensúlytalan arány, ami jelentős apadásra utal.
Hasonló a helyzet a szomszédos kohászvárosban: a temetések száma ott is majdnem duplája volt a keresztelőkének.
A vajdahunyadi római katolikusok 14 keresztelőt, 8 esküvőt és 36 temetést tartanak nyilván 2011-ben, s 14 fiatal volt elsőáldozó.
A vajdahunyadi református egyházközösségben 15 keresztelőre, 2 esküvőre és 28 temetésre került sor tavaly. Ráadásul úgy, hogy konfirmálás nem is volt.
Sajnos, a megye központjában lévő kisebb településeken sem jobb a helyzet, a temetések száma itt is duplája a keresztelőkének.
A csernakeresztúri római katolikus egyházközségben 7 keresztelő, 3 esküvő és 114 temetés volt tavaly, 12 fiatal volt elsőáldozó. Az egyházközséghez tartozó Piskin 5 keresztelő, 2 esküvő és 10 temetés volt, elsőáldozó egy se.
A piskii református egyházközségben kivételesen aránylag kiegyensúlyozott a helyzet, hiszen 1 keresztelőre és 2 esküvőre csak 2 temetés jutott, konfirmálás pedig nem volt. Az idetartozó Haró faluban viszont 1 esküvőt és 3 temetést regisztráltak, keresztelő és konfirmáció viszont nem.
A rákosdi református egyházközségben is drámai a helyzet: 2 keresztelő, 1 esküvő és 9 temetés volt tavaly, konfirmálás viszont nem.
A szászvárosi református egyházközségben 1 esküvő, 1 keresztelő és 3 temetés volt tavaly, konfirmáló egy se.
Siralom völgye?
Menjünk tovább, talán az egykor még szapora Zsil-völgyében jobb a helyzet. Az adatok, sajnos, az ellenkezőjére utalnak.
A petrozsényi római katolikus egyházközösségben 16 keresztelőt, 11 esküvőt, és 46 (!) temetést regisztráltak a tavalyi év során. 32 fiatal volt elsőáldozó.
A petrozsényi reformátusoknál még rosszabb az arány: 3 esküvőre és 3 keresztelőre nem kevesebb, mint 20 temetés jut a tavalyi év során! 4 fiatal konfirmált.
A petrozsényi unitárius egyházközösségben talán a legtragikusabb az éves mérleg: keresztelő, esküvő és konfirmálás egyáltalán nem volt, temetés viszont 9!
A vulkáni reformátusoknál hasonló a helyzet: keresztelés nem volt, esküvő sem, viszont volt 6 temetés volt. 3 fiatal konfirmált.
A lupényi római katolikus egyházközösség is azon kevesek közé tartozik, ahol aránylag kiegyensúlyozott az éves mérleg, noha még mindig negatív: 30 keresztelő, 8 esküvő, és 36 temetés történt tavaly, illetve 12-en voltak elsőáldozók.
A lupényi református gyülekezetben viszont már lényegesen aggasztóbb az arány: 4 keresztelőre 16 temetés jutott. Esküvő egyáltalán nem volt, ami egyedi eset az egyházközség 100 éves létezésében! 5 fiatal konfirmált, ami viszont az utóbbi évek legnagyobb száma.
A lupényi unitárius egyházközségben 1 keresztelő, 1 esküvő, 1 konfirmálás és 2 temetés volt.
A petrillai református egyházközségben 4 keresztelőt, 2 esküvőt és 7 temetést jegyeztek be, s 2 fiatal konfirmált.
Összességben véve, a Zsil völgyében is rohamosan csökken a magyarság, habár nem olyan mértékben, mint másutt. Komoly csökkenésről van szó, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a házasságok jelentős hányada vegyes, sőt, az egyetemes jellegű római katolikus egyházban gyakori, hogy egyik fél sem magyar. A magyar nemzeti egyházaknak számító reformátusoknál és unitáriusoknál az ilyesmi még mindig ritkaság, viszont ott is jóval kevesebb a tiszta magyar házasság, mint a vegyes magyar–román egybekelés. Mivel évek óta tartó folyamatról van szó, aligha meglepő, hogy a megkeresztelt gyermekek nem mind magyarok. Ellenben az elhunytak – ritka kivételtől eltekintve – szinte mind magyarok, valamennyi felekezetnél.
Lehet még fokozni? Sajnos, lehet. A keresztelők és esküvők egy része ugyanis nem az állandó gyülekezetet erősítik, sok esetben olyan külföldön dolgozó párokról van szó, amelyek csak megesküdni, vagy gyermekük keresztelésére jönnek haza, de nem élnek Hunyad megyében. Ez különösen a Zsil-völgyére jellemző.
A megyei adatok nem engednek túl sok derűlátást a Hunyad megyei magyarság jövőjét illetően. Immár a falvakban sem kiegyensúlyozott a mérleg, a városokban pedig roppant egyoldalú. A temetések száma jócskán meghaladta a keresztelőkét, még kivételesen sincs olyan egyházközség, ahol fordítva lett volna! A népszámlálás minden bizonnyal megerősíti az egyházak évről évre romló adatait, s a Hunyad megyei szórványmagyarság további drasztikus fogyatkozását mutatja ki.
Aligha bánnánk, ha megtörténne a csoda, s 2012-ben a szórványban is jelentkezne az, amit a kolozsvári demográfusok jeleznek, s amelyet az előzetes népszámlálási adatok megerősíteni látszanak. De ennek, sajnos, kicsi a valószínűsége.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Beiskolázási kampányrajt Hunyad megye iskoláiban
Egész napos szakmai találkozóval indult a hétvégén Hunyad megyében az RMDSZ beiskolázási kampánya, amelynek során beiskolázási kampányfelelősöket jelöltek ki minden olyan településen, ahol magyar oktatás zajlik.
Amint arról lapunkban már beszámolunk, az RMDSZ „Minden magyar gyermek számít” szlogennel indított beiskolázási kampányának célja meggyőzni a magyar vagy etnikai szempontból vegyes családokat, hogy írassák magyar osztályba gyerekeiket.
Iskolatáska-program Háromszéken
Az ősszel iskolába induló diákok tanévkezdését segítő iskolatáska-program elindítására kérte fel az RMDSZ háromszéki vezető testülete Kovászna Megye Tanácsát. A program keretében az önkormányzat iskolatáskát és tanfelszerelést vásárolna a gyermekeknek, ezáltal segítve a háromszéki családokat. Az új tanévben összesen 5270 kisiskolás kezdi el az első évfolyamot, amelyből 2670 gyermek előkészítő osztályba, és 2600 gyermek első osztályba fog iratkozni.
A Hunyad megyei tájékoztatási kampány felelősei szombaton Déván, a Téglás Gábor iskolaközpontban találkoztak, hogy a konkrét feladatokat, a további teendőket meghatározzák. Máthé Márta Hunyad megyei főtanfelügyelő-helyettes az új oktatási törvény rendelkezéseit ismertette, majd Lengyel Izabella kisebbségi tanfelügyelő, a beiskolázási kampány megyei felelőse a magyar közösség összes intézményének, a magyar egyházak együttműködésének fontosságát hangsúlyozta.
Winkler Gyula Hunyad megyei RMDSZ-elnök a Romániai Magyar Pedagógusszövetséggel való szoros együttműködésről, illetve a dévai Téglás Gábor Oktatási és Nevelési Központ szerepéről beszélt. „Hunyad megyében a Téglás Gábor Oktatási és Nevelési Központ több, mint egy magyar iskola, megalakulása óta minden évben erősödött, ma már indokoltan mondhatjuk azt, hogy megyénk legfontosabb magyar intézménye. Jelenleg a magyar családok megszólítása a prioritás, el kell érnünk a vegyes családokat is, erre az elképzelésre épül beiskolázási kampányunk. Ki kell lépni a közösség elé, személyesen kell megkeresni a családokat, eljuttatni hozzájuk üzenetünket” – mondta el Winkler Gyula. Az RMDSZ Hunyad megyei elnöke beszámolt a jelenlevőknek arról, hogy az idén harmadik alkalommal megszervezésre kerülő Hunyad megyei magyar napok fő üzenete a Hunyad megyei magyar családokat szólítja meg  épül, ezáltal is erősítve a magyar iskola jövőjéről szóló beiskolázási kampányt.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kiss Tamás
ÚJ HÍVÓ SZÓ?
Kolozsvár, mint központ: lehetőség, vagy illúzió?
Kolozsvár esélyei arra, hogy az erdélyi magyarság központja legyen/maradjon, illetve a kolozsvári értelmiségnek, hogy az erdélyi magyar nemzeti mozgalom megújításában központi szerepet kapjon.
Írásomban megpróbálom röviden körbejárni, hogy milyen esélyei vannak Kolozsvárnak arra, hogy az erdélyi magyarság központja legyen/maradjon, illetve a kolozsvári értelmiségnek, hogy az erdélyi magyar nemzeti mozgalom megújításában központi (vagy legalább jelentős) szerepet kapjon. Kolozsvár hagyományosan Erdély centruma, a XIX.-XX. század fordulóján a magyar polgárosodás motorja, a két világháború között pedig a kisebbségi helyzetbe került közösség egyértelmű szellemi és politikai központja volt. A XX. század második felétől azonban egy sor olyan folyamat indult be, amelyek vezető szerepét gyengítették.
Új Hívó Szó
Központi tézisem, hogy a demográfiai, társadalomszerkezeti, majd az utóbbi két évtizedben a magyar közösségen belüli politikai folyamatok mára nagymértékben erodálták Kolozsvár (illetve a kolozsvári értelmiség) vezető szerepét a (tágan, nem pusztán pártpolitikai értelemben vett) erdélyi magyar nemzeti mozgalmon belül. Ezt az eróziót mi, a kolozsvári értelmiségiek jó ideje érezzük, de nyilvánosan nem vetettünk őszintén számot vele.
Írásom egyik apropója, hogy volt szerencsém részt venni a Kolozsvár Társaság 2012. január 27.-i megbeszélésén, ahol Kántor Lajos felolvasta a – később sajtóban is közzétett – Új Hívó Szót. Magát a tanácskozást, illetve a közlemény kibocsátását részben a központ-szerep eróziójának az érzete motiválta, amit a 2011-es népszámlálás Kolozsvárt érintő eredményeinek a nyilvánosságra kerülése fokozott. A közleményben és a tanácskozás során a magyar nemzeti mozgalom egysége feletti aggodalmak jutottak szóhoz. Magam úgy vélem, hogy ez a két dolog – vagyis Kolozsvár szerepe és a nemzeti mozgalom egysége – valóban összefügg. A józan gondolkodáshoz azonban túl kell lépnünk azokon a megközelítéseken, amelyek a kolozsvári értelmiség a priori vezető szerepéből indulnak ki. A következőkben azokat a tényezőket veszem sorra, amelyek Kolozsvár, illetve a kolozsvári értelmiségi perspektíva marginalizálódásához vezettek. Ezt követően azt próbálom vázlatosan végiggondolni, hogy – a vázolt folyamatokkal számot vetve – mi lehet egy új felállásban a kolozsvári értelmiség szerepe, megvillantva azt is, hogy a teljes marginalizálódással mit veszíthet a teljes erdélyi magyar nemzeti közösség.
Demográfiai háttér
A 2011-es népszámlálás nyilvánosságra szivárogtatott eredményei – miszerint az elmúlt kilenc évben Kolozsváron a magyarok száma 60 ezerről 49 ezerre, arányuk pedig 19 százalékról 16 százalékra csökkent – társadalomtörténetileg nem hoztak új fejleményt, hanem az évtizedes trendek folytatódását jelzik.
Részben új fejlemény viszont, hogy az erdélyi magyar népességfejlődésben az eddiginél sokkal élesebbé, kontrasztosabbá váltak a regionális különbségek. A Székelyföldön (Hargita és Kovászna megyét értve ez alatt) összességében nőtt a magyarok aránya, és igaz ez a regionális stratégia szempontjából kulcsfontosságú városok esetében is, mint Sepsiszentgyörgy, vagy Csíkszereda. Ez utóbbiak esetében ráadásul az előrejelzések nem voltak kedvezőek, hisz az 1980-as években betelepedett románság fiatal korszerkezete – masszív elvándorlás nélkül – aránycsökkenést vetített előre. Hasonlóan kedvezőek (az országos trendekhez, illetve az ottani románsághoz viszonyítva) a Nagyváradtól északra fekvő partiumi területek (Észak-Bihar, Szatmár, Szilágy) népesedési adatai. Az országosnál, vagy az erdélyinél ezeken a területeken is mérsékeltebb a népességfogyás és elképzelhető, hogy az adatok a magyar népesség arányának növekedését fogják mutatni. A kolozsvári fejlemények ezzel összevetve nagyon kontrasztosak, hisz míg 2002-ben a magyarok (aránybeli) térvesztése egyetemes volt, most a közösség népességfejlődését tekintve élesen kettéválik. A kolozsvári adatok pedig inkább a szórványterületek, mint a partiumi, vagy a székelyföldi tömb népesedési helyzetéhez állnak közelebb.
Ameddig az intézményes keretfeltételek (egyetemi tanszékek, egyéb állások stb.) adottak, a kolozsvári értelmiség képes arra, hogy – a Székelyföldről és Partiumból betelepülők által – bővítetten termelje magát újra. A probléma, hogy közben úgy tűnik, hogy az értelmiség alól elfogyóban a „nép”, ami által a kolozsvári értelmiség fokozatosan egy légüres térbe került. Ezzel a problémával a székelyföldi, vagy a partiumi értelmiségiek nem, vagy sokkal kisebb mértékben kell szembesüljenek. Eltérő társadalomszerkezet, eltérő tapasztalatok
A magyarok társadalmi státusa szintén erősen meghatározza Kolozsvár helyzetét. A két világháború között Kolozsvár (de hasonlóképpen Nagyvárad vagy Arad) magyarsága szociológiai értelemben nem volt kisebbségi helyzetben. A kisebbségi helyzetet ugyanis nem a számbeli csekélység, hanem az alávett pozíció hozza el. A két világháború között a románok adminisztráción és az állami intézményrendszeren belüli dominanciája ellenére a gazdasági/üzleti szférán belül megmaradt a magyarok (és tegyük hozzá, közöttük a magyar érzelmű és kultúrájú zsidók) dominanciája.
A tényleges kisebbségi helyzetet a második világháborút követő kommunista modernizáció hozta el a kolozsvári magyarok számára. Nem csupán azért, mert az erőltetett urbanizáció miatt számbeli fölénybe kerültek a románok, hanem mert az addigi etnikai rétegszerkezet is a visszájára fordult. Immár társadalmi értelemben is a románok kerültek felülre, ami megkönnyítette például a nyilvános nyelvhasználati normák átalakulását. A társadalmilag is alávetett magyarok nyelve a románok számára nem hordoz annyi presztízst, hogy (akár azok, akik vegyes házasságban élnek) megtanulják. A nyilvános nyelvhasználatban pedig mindenki számára természetes, hogy a román az alapértelmezett nyelv. Gyakran kapjuk magunkat azon, hogy egy ismeretlennel románul beszélünk, azt követően is, hogy kiderült: az illető magyar.
A székelyföldi, illetve a partiumi területeken az arányok mellett a nemzetiségek közötti társadalmi és gazdasági viszonyok is sokkal kiegyenlítettebbek. Szatmárnémetiben vagy Nagykárolyban a magyarok például nincsenek alulreprezentálva a magasabb státusú rétegeken belül, ami az erdélyitől eltérő nyelvhasználati normákban (kiegyenlítettebb kétnyelvűség), vagy a magyar politikai elit viszonylagos dominanciájában is megnyilvánul. Székelyföldön a román népesség elsősorban a városokban összpontosul és (a magyar elit önkormányzatokon belüli megerősödése ellenére) erősen kötődik az állami szférához (a dekoncentrált intézményekhez, illetve az igazságszolgáltatáshoz, rendőrséghez). Számbeli helyzetükből és a magyar elit erős pozícióiból fakadóan azonban a románok ebből a helyzetből sem tudják a mindennapokban megkérdőjelezni a magyar dominanciát.
A kiegyenlítettebb társadalmi-gazdasági viszonyok, a nyilvános nyelvhasználat, illetve a másként szerveződő etnikai viszonyok azt hozzák magukkal, hogy Székelyföldön, vagy akár a Partiumban mást jelent magyarnak lenni, mint Kolozsváron. Míg ott a kisebbségi helyzet sokkal inkább egy elvi besorolás, addig Kolozsvárott mindennapi tapasztalat.
Hangsúlyeltolódások az erdélyi magyar politikai és nemzeti mozgalmon belül
A fent vázolt demográfiai és társadalomszerkezeti háttér vezetett oda, hogy az erdélyi magyar társadalom-projekt Kolozsvár- és tegyük hozzá Marosvásárhely-centrikus víziója meghaladottá vált. A Kolozsvár Társaság tanácskozásán Eckstein-Kovács Péter nagyon helyesen állapította meg, hogy a jelenlegi helyzetben Kolozsvár természetes szövetségese Marosvásárhely. Időbeli eltolódással ugyanis Marosvásárhelyen is hasonló társadalomszerkezeti folyamatok játszódtak le, mint Kolozsváron. Ezek oda vezettek hogy (reálisan nézve) Vásárhely elvesztette az esélyét arra, hogy a Székelyföld központja legyen. A Kolozsvár-Marosvásárhely szövetség azonban az erdélyi magyar nemzeti mozgalmon belül feszülő látens és látható ellentétek feloldására már nem elégséges. Ez az érdekközösség és szövetség adta ugyanis az 1990-ben megszülető erdélyi magyar nemzeti mozgalom alaphangját és szabta meg a rendszerváltást követően kialakuló intézményes szerkezetet.
A Kisebbségi Társadalom koncepciója már a két világháború között kialakult. Lényege (például Sulyok Istvánnál) az volt, hogy a kisebbségi közösséget olymódon kell megszervezni, hogy a magyarok a lehető legtöbb élethelyzetet az etnikai közösségen belül tudjanak megélni, igényeiket lehetőleg ezen belül tudják kielégíteni. A kilencvenes években ugyanezt a koncepciót fogalmazták újra és változtatták több szempontból sikeresen intézményes gyakorlattá. Az újrafogalmazás nem jelentett mechanikus átvételt. Hamar beigazolódott például, hogy a gazdasági önállóság, ami a harmincas években fontos törekvés volt, az új körülmények között nem reális elképzelés. Más tekintetben azonban jelentős volt az előrelépés. Kiépült a magyar oktatási szerkezet, így a mai húszas, vagy harmincas generáción belül – a korábbiakhoz képest – többen vannak azok, akik a teljes oktatási vertikumot (illetve mobilitási pályájukat) egy magyar világon belül futották be. Hasonlóképpen a magyarok médiafogyasztási szokásai is fokozatosan a magyar-nyelvűség irányába tolódtak el, még ha nem is beszélhetünk egységes erdélyi magyar médiaszerkezetről. Az egyik legjelentősebb teljesítmény pedig talán az volt, hogy az erdélyi magyarokat politikai közösségként sikerült egyben tartani, egyetlen politikai pillérként betagolni a kialakuló román parlamentáris demokráciába. Az egységes politikai pilléren és a Kisebbségi Társadalom koncepcióján azonban repedések mutatkoznak, aminek oka nem is annyira az RMDSZ-szel konkurens politikai alakulatok megjelenése, hanem a kisebbségi lét teljesen eltérő tapasztalataiból adódó regionális szétfejlődés. Székelyföldnek és a Partiumnak jelenleg mások a természetes prioritásai mint Kolozsvárnak és Marosvásárhelynek (illetve a demográfiai értelemben olvadó szórványnak). (Megj: Ezen a ponton részben egyeznek az elképzeléseim Bakk Miklóssal, akinek így az írás sokat köszönhet.) A Partium, illetve a Székelyföld közösségen belüli politikai súlya pedig az eltérő népesedési pályák miatt elkerülhetetlenül növekedni fog.
A Székelyföld számára nem a Kisebbségi Társadalom (vagyis egy nagyobb/többségi társadalmon belüli etnikai intézményrendszer fenntartása, megerősítése) a kézenfekvő program. Itt a cél – ahogy ezt a székelyföldi magyar elit helyesen fel is ismerte – a régiószervezés: pontosabban a Székelyföld régió magyar dominancia alatti megszervezése. Ezen alap-elképzelés egy sokrétegű közpolitikai programon keresztül valósítható meg, aminek legfőbb pillére a gazdaságfejlesztés (hisz gazdasági értelemben leszakadó régióról van szó). E mellett hangsúlyos az egységes (széki ellentétek fölötti) regionális identitás megteremtése, de szerepet kell(ene) kapjon például a roma közösségek magyar intézményrendszeren keresztül történő integrációja is. Az autonómia valamilyen formája meglátásom szerint ezeknek a közpolitikáknak a jogi „megkoronázása” lehetne. A leírtak egyáltalán nem jelentenek újdonságot, hisz a székelyföldi elitek láthatóan ebbe az irányba mozdultak el.
A Partiumban az irányváltás az identitás-politikák, vagy explicit programok szintjén kevésbé látható, de egyfajta „külön-utasság” a politikai szerkezetet ismerők számára már jó ideje egyértelmű. Itt a helyi románsággal kötött többé-kevésbé paritásos alapú alkuknak lehet döntő szerepe abban, hogy egy, ha nem is magyar dominanciájú, de meghatározó magyar jelenléttel jellemezhető szerkezet kialakítható legyen. A fejlesztéspolitikában és a forrásszerzésben a határmentiségnek is kiemelt szerepe lehet.
Merre tovább kolozsvári értelmiség?
A demográfiai tények, illetve a magyar nemzeti mozgalmon (és itt elsősorban az RMDSZ-en belüli) csendes folyamatok olyan helyzetet teremtettek, amit a kolozsvári értelmiség (illetve a Kolozsvár-Marosvásárhely hátterű politikai elit) nem tud megkerülni. A Kolozsvár Istentől adott felsőbbségét és természetes központ-szerepét hangsúlyozó értelmiségi diskurzusok a nemzeti mozgalmon belüli fokozódó marginalizálódáshoz, majd intézményes leépüléshez fognak vezetni. Egy ilyen kimenetet azonban nem pusztán a kolozsvári értelmiségiek, hanem az erdélyi magyar nemzeti mozgalom szempontjából elkerülendőnek tartok. Kolozsvárnak továbbra is van legalább három olyan „aduja”, ami – ha nem is megkerülhetetlenné – felettébb hasznossá teheti a nemzeti mozgalom szempontjából. Az első a gazdasági centrum-szerepe. A Trianont követő demográfiai folyamatok sajnos a Temesvár-Arad-Nagyvárad-Kolozsvár-Marosvásárhely-Brassó félkörben voltak a legkedvezőtlenebbek a magyar közösség szempontjából, ami egyben a régió gazdasági fejlődésének a motorja volt. Az ezen kívül eső partiumi, illetve székelyföldi területsáv a periférikus régiók közé tartozik (a román többségű Máramarossal, Hunyaddal és Krassó-Szörénnyel, illetve Beszterce-Naszóddal együtt). A gazdasági különbségek a belső migráció irányát is megszabják, így Kolozsvár az a város, ahova mind Partiumból, mind Székelyföldről jelentős számban érkeznek magyar fiatalok. Ez a migrációs irány minden bizonnyal megmaradna akkor is, ha a kolozsvári magyar intézményrendszer leépülne. Emellett megerősödne Bukarest, Budapest, illetve a Kolozsvárnál románabb városok vonzereje. Így megszűnne annak a lehetősége, hogy a Székelyföldről és Partiumból elköltöző mobil fiatalok jelentős része egy magyar intézményi hálón belül éljen és nevelje fel a gyermekeit.
A második szempont ezzel összefügg. Összerdélyi, a Partiumot a Székelyfölddel összekapcsoló integráció nehezen képzelhető el máshonnan. Az egyetemisták és a mobilitási pályák találkozási pontjaként Kolozsvár az elmúlt húsz évben az erdélyi magyar identitások „melting pot”-jaként (olvasztótégelyeként) működött. Ha ilyenként kiesik, az a regionálisan továbbszerveződő nemzeti mozgalom teljes szétfejlődéséhez vezethet. De amennyiben nem egységes nemzeti mozgalomban, hanem a helyi szerveződések laza konföderációjában gondolkodunk (amire a román politikai rendszerben minimálisan szükség van), akkor is nehezen oldhatók meg máshonnan bizonyos logisztikai feladatok.
Végül Kolozsvár mégiscsak egy regionális és országos jelentőségű egyetemi központ. Ha nem számoljuk azt, hogy nincs olyan politikai szereplő, aki az egyetemi struktúrát uralná, vagy akár az önjáró fejlődési pályákat módosítani tudná, akkor sem tűnik jelentős veszteségek nélkül szétszervezhetőnek (mondjuk Szatmárra, Nagyváradra, Sepsiszentgyörgyre és Csíkszeredába) a magyar felsőoktatási rendszer. Ennek köszönhetően Kolozsváron továbbra is olyan mennyiségű szellemi tőke fog összpontosulni, amit a magyar nemzeti mozgalom nem hagyhat parlagon.
Ez alapján tehát a magyar nemzeti mozgalom számára létfontosságú egy Székelyföld-Kolozsvár (és Marosvásárhely)-Partium szövetség megkötése. Ebben a magam részéről nem tartom reálisnak azt, hogy a kolozsvári (és marosvásárhelyi) értelmiség 1990-hez hasonlóan „Belső-Erdély, Partium, Bánság mellett hangsúlyosan a Székelyföld magyarságát” (Új Hívó Szó 2012 január 27.) programadóként szólítsa meg. Sokkal reálisabbnak tartok egy újfajta szolgáltatói, illetve regionális közvetítői szerepet. A szolgáltatói szerep azt jelenthetné, hogy (amennyiben erre igény van) a kolozsvári értelmiségiek aktív részesei lehetnének a Székelyföld régió „kitalálásának”, az ezzel kapcsolatos közpolitikák megtervezésének és kivitelezésének. Hasonlóképpen a partiumiak számára is segítséget jelenthetnek a kolozsvári értelmiségiek (már ha mondjuk debreceni kollegáikkal fel tudják venni a versenyt). Ez a szerep éltethetné a kolozsvári magyar intézményrendszert azután is, hogy a helyi demográfiai alapja megcsappant, és annál is természetesebb lenne, mert a székelyföldi, vagy a partiumi régióba sokan nem idegenként érkeznek, hanem haza mennek. A közvetítői szerep pedig (bár nem hangzik olyan jól, mint az egységes program kidolgozása) mégiscsak segíthet fenntartani a nemzeti mozgalmon belüli egység szükséges minimumát.
Transindex.ro

Veres Valér: RÉSZLEGES ERDÉLYI EREDMÉNYEK MEGYÉNKÉNT

Meghökkentő népszámlálási adatok
Szakértők szerint meghökkentőek ugyan, de nem váratlanok a romániai népszámlálás első hivatalos, részleges eredményei, hiszen az előrejelzések számoltak a magyarság fogyásával.
A statisztikai intézet szerint Románia lakossága 2,6 millióval csökkent az elmúlt tíz évben, a romániai magyarságé pedig csaknem 194 ezerrel, hiszen most mintegy 1 millió 238 ezer magyart rögzítettek. A magyarság számaránya 6,5 százalék a korábbi 6,6 százalékhoz képest.
Székely István politológus, aki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) népszámlálási szakértőcsoportját vezette, az MTI-nek pénteken elmondta: egy 2007-es számítás szerint 2011-ben 1 millió 288 ezer magyarnak kellett volna lennie Romániában, ehhez képest a népszámlálás 50 ezer magyarral kevesebbet rögzített. Ennek ellenére Székely szerint a népszámlálás lényegében visszaigazolta a 2007-es számítás eredményét, hiszen több olyan elem van, ami azt mutatja, hogy a romániai magyarok száma nem csökkent éppen 194 ezerrel.
Példaként említette, hogy a népszámlálás szerint 910 ezer személy tartózkodik külföldön, akiknek az etnikai hovatartozásáról semmit nem tudunk. Emellett a statisztikai adatok szerint csaknem 60 ezren nem nyilvánították ki etnikai hovatartozásukat. Székely szerint ezeknek jelentős része magyar lehet, hiszen például Kolozsváron csaknem 5 ezren nem nyilatkoztak nemzetiségükről. Ez utóbbiak az országos 60 ezernek mintegy 8 százalékát alkotják, ami azt jelenti, hogy Kolozsváron legalább ötször többen nem nyilatkoztak nemzetiségükről az országos átlaghoz képest.
Ezenkívül a tavalyi népszámláláson nem sikerült megszámolni körülbelül 700 ezer-1,2 millió főt, akiknek többsége valószínűleg külföldön tartózkodik. Székely szerint ezek között is vannak magyarok annak ellenére, hogy a románok körében magasabb arányú a külföldi migráció.
A statisztikai adatok azt mutatják – folytatta a politológus –, hogy országosan 12,17 százalékkal csökkent a lakosság száma, a magyarságé pedig 13,55 százalékkal. Mint mondta, beigazolódtak azok a feltételezések, miszerint a romániai magyarok fogyása lényegesen magasabb az úgynevezett etnikai peremmegyékben.
Megfigyelhető, hogy a magyarság fogyása annál nagyobb méretű, minél távolabb esik egy megye ettől a tömbvidéktől – mondta.
Székely szerint a romániai magyarság fogyásának belső szerkezetét vizsgálva három megyetípus különböztethető meg. Az egyikbe a dél-erdélyi megyék, valamint azok tartoznak, amelyek távol esnek az említett hét megyét magában foglaló etnikai sávtól. Ide tartozik Krassó-Szörény, ahol 43 százalékkal fogyott a magyarság, Szeben megyében 39 százalékkal, Hunyad megyében 36 százalékkal, Temes megyében pedig 30 százalékkal fogytak a magyarok. Ez többszöröse a magyar lakosság országos fogyási átlagának – mutatott rá a szakértő.
Ez után következnek azok a megyék, amelyek közelebb vannak az etnikai sávhoz, de ezekben is az országos átlag feletti a fogyás. Például Máramaros és Arad (24 százalék), Fehér (23 százalék), Brassó (22 százalék), Beszterce-Naszód (19 százalék) megyék.
A már említett hét megye alkotta úgynevezett tömbvidéken belül a legjobb eredmények Székelyföldön vannak, ott a fogyás mélyen az országos átlag alatti, hiszen Hargitában 6,3 százalékkal, Kovásznában 7,5 százalékkal, Maros megyében 11 százalékkal csökkent a magyarok száma. Ennél valamivel rosszabb, de egyértelműen az országos átlag alatti fogyást tapasztaltak a partiumi tömbben (Bihar megye 11 százalék, Szilágy megye 11,3 százalék, Szatmár megye 12 százalék). A partiumi és a székelyföldi tömb között helyezkedik el Kolozs megye, amely átmenetet képez a 15 százalékos fogyásával.
Székely szerint a magyarok szempontjából igen fontos lehet a belső migráció folyamatának részletes elemzése, hiszen kirajzolódik már most egy olyan irányú népességmozgási irány Erdélyben, ami azt mutatja, hogy a peremmegyékből az etnikai szempontból tömbvidéknek számító megyékbe költöznek a magyarok. Vélhetően ez a belső átcsoportosulás is hozzájárult a hét megye viszonylag jó eredményéhez.
Székely szerint a romániai magyarság fogyásának két legfőbb oka a kedvezőtlen korstruktúra, valamint a nagyarányú külföldi migráció
Népújság (Marosvásárhely)

Fogyatkozás
Erős fenntartással fogadhatjuk a tavaly őszi népszámlálás napokban közzétett ideiglenes adatait, mindenekelőtt a lakosság összlétszámára vonatkozó 19,04 milliót. 2,6 milliós csökkenés 2002-hez képest? Egészen biztos, hogy a lakosság egy részét – számukra vonatkozóan csak ellenőrizhetetlen becslések vannak –, nem számolták össze. (Egy neves bukaresti publicista szerint például őt sem.) Nagy bonyodalmakat okozott „az ideiglenesen külföldön tartózkodók” összeírása (noha a kritériumok ugyan bonyolultak, de elméletileg világosak voltak), szóval sok minden hozzájárult e döbbenetes végeredmény kialakulásához. A tendencia azonban egyértelmű, s csak megerősítette az előzetes számításokat: az ország lakossága fogyatkozik.
A nemzetiségekre ez különösen vonatkozik, egyetlen kivétellel: a népszámlálás szerint a romák száma és aránya 2002-höz viszonyítva nőtt – az összlakossághoz képest 1,05-ről 3,25 százalékra, 619 000 személyre –, ami azonban a népességkutatók, de az átlagos polgárok szerint is sokkal kevesebb a valóságosnál. Az ideiglenes népszámlálási adatok között talán csak egy igazán meglepő van: az, hogy 1930 óta most először nőtt (hivatalosan) Romániában a nemzetiségek aránya az összlakosságban, a 2002-es 10,52-ről 11,41 százalékra. (Vajon ez is a népszámlálás „bakijainak” tulajdoníthatóan?)
A magyarság számának és arányának csökkenése viszont, sajnos, teljesen egyértelmű: 1977-ben 1,713 millió, 1992-ben 1,625, 2002-ben 1,431, 2011-ben 1,238 millió magyart írtak össze (kissé kerekített számok), ami össznépességbeli arányuknak 7,95-ről 6,5 százalékra esését jelenti. Különösen a „végeken”, a szórványvidéken nagyon érzékeny a népességfogyás. Horváth István és Székely István szociológusok elemzése szerint az országos 12,17%-os népességfogyáshoz képest a magyar fogyás 13,5%-os – de általában a szórványban, és különösen szórványrégiónkban sokkal nagyobb: Krassó-Szörényben 43, Hunyadban 36, Temesben 30, Arad megyében 24, Fehér megyében 23 százalékos, ami természetesen az adott térségbeli arányuk (és ezáltal nyilván súlyúk) számottevő csökkenésével is jár. A megállapításon túl az okok elemzése is rendkívül fontos lenne – ha már ez van, legalább tudjuk, miért, s nem utolsósorban azt, hogy mit lehetne tenni ellenében.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Dezméri István Hunyad megye új prefektusa
Dezméri Istvánt nevezte ki szerdán a kormány Hunyad megye prefektusi tisztségébe. A tisztség december 23-án ürült meg, amikor Dézsi Attilát kormányfőtitkárrá nevezték ki.
Akárcsak elődje, az RMDSZ által jelölt Dezméri István is Zsil-völgyi eredetű, Petrilláról származik. 53 éves, 2005-ös nyugdíjazásáig bányamérnökként dolgozott a petrillai bányában, majd 2008-ig kutatóként a romániai merceológiai intézetnél. A petrillai RMDSZ-szervezet alapító tagja, 2000 és 2011 között annak elnöke volt. Tavaly óta a Hunyad megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke. 2004 és 2008 között helyi tanácsos volt Petrillán az RMDSZ színeiben. Nős, feleségével és 15 éves fiával tavaly óta Déván él, fia a Téglás Gábor iskola diákja.
Prefektussá való kinevezése nyomán kilépett az RMDSZ-ből, s megyei ügyvezető elnöki tisztségéről is lemondott, mivel a prefektusok és alprefektusok köztisztviselőknek számítanak, nem lehetnek párttagok. Hivatalos beiktatására hamarosan sor kerül, amikor a kormány valamelyik minisztere vagy miniszteri rangú tagja hivatalosan beiktatja a prefektusi tisztségbe. Lehet, hogy éppen elődje, Dézsi Attila iktatja be, aki a most alakuló Ungureanu-kormányban is megtartja kormányfőtitkári tisztségét. „Örülnék, ha Dézsi iktatna be, amúgy is sok megbeszélnivalónk lenne”, nyilatkozta a Nyugati Jelennek Hunyad megye új magyar prefektusa.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

A nemzetpolitikai prioritások újragondolása
Az elmúlt hetek magyar nemzetpolitikai szempontból két fontos témát hoztak nyilvánosságra: a romániai népszámlálási adatok első etnikai bontását, illetve a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) és a magyar kormány illetékesei között kialakuló konfliktust. Jelen írásnak nem célja, hogy ezen utóbbi esemény körül kialakult politikai vitában állást foglaljon, inkább a diskurzus más irányokban való megnyitásának lehetőségeit keresi.
Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a szöveg geneziséhez és gondolati sémájának kikristályosodásához nem az egyik vagy másik kérdéskörhöz fűzött vélemények sora, hanem éppen a két esemény véletlenszerű együttmegjelenése szolgáltatott alapot. Más szóval, jelen írás nem a csángótámogatás körül kialakult jelenlegi pénzügyi problémákról, illetve a magyar kormány ez irányú lépéseiről fog szólni, hanem a kérdésből kiindulva a jelen támogatási és nemzetpolitikai célkitűzések népszámlálási adatok tükrében való átvizsgálását szeretné elérni.
A csángótámogatás helye a romániai magyar támogatáspolitikában
A támogatáspolitikával kapcsolatosan kevés adattal rendelkezünk, jelen írásban a kettő kapcsolatát a nyilvánosságra került 2010-es támogatási adatokból, illetve az általános trendekből próbálhatjuk meg rekonstruálni. A csángótámogatási rendszer szempontjából az ügy egyszerűbb, hiszen az MCSMSZ volt eddig a felelős a főbb kulturális rendezvények szervezéséért, illetve a moldvai csángó oktatási program menedzseléséért is. A szervezet honlapján megjelenő pénzügyi beszámoló alapján a 2010-es évben a szövetség körülbelül 150 millió forintból gazdálkodott, amelynek mintegy felét adta a magyar állam különböző forrásokból. Emellett fontos megemlíteni, hogy 2000-es létrejötte óta a támogatásra elkülönített keret folyamatosan növekedett, a magyar kormány „politikai színezetétől” függetlenül. Romániába a csángóprogramok támogatásán kívül a magyar állam kulturális és oktatási céllal több forrásból is juttat pénzt. Az egyik legfontosabb ezek közül az oktatás-nevelési támogatás, amely 2010-ben körülbelül 2,4 milliárd forintot jelentett, ami 121 ezer, magyar nyelven tanuló, 18 évnél fiatalabb diák évi 20 ezer forintos támogatását fedte.
Az oktatás-nevelési támogatás 2011-re elérte a 3 milliárd forintot, hiszen a jelenlegi magyar kormány az óvodai oktatásban részt vevő gyerekek számára is megnyitotta forrásait. Emellett normatív támogatásban részesül a Sapientia EMTE is, amelynek költségvetése 2010-ben 1,5 milliárd forint volt. Az egyetem 2001-es megalakulása óta hasonló, de emelkedő évi támogatásban részesült, 2011-ben elérve a 2 milliárd forintot. Ebből kivétel a 2006-os esztendő, amely a nagyobb infrastrukturális beruházások éve volt. A nyilvánosság számára is elérhető kulturális és oktatási támogatások a Szülőföld Alap Irodán keresztül kerültek kiosztásra. A Szülőföld Alap az Illyés Közalapítvány jogutódja, amely 2011-től az Apáczai Közalapítványhoz hasonlóan beolvadt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-be. Az intézmény 2010-es beszámolója alapján a Romániába érkező pályázati támogatások értéke 694,3 millió forint volt. Ezenfelül léteztek soron kívüli támogatások is, illetve az Apáczai Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Civil Alap is juttatott a határon túlra támogatást, azonban ezekről vagy nem rendelkezünk nyilvános adatokkal, vagy a támogatás az előzőkhöz képest elenyésző.
A csángóprogramok támogatása a Romániába érkező támogatások közötti helyének és súlyának megállapításához néhány pontosítás szükséges. Egyrészt érdemi módon a csángóprogramok támogatását kizárólag a Szülőföld Alap által nyújtott támogatásokkal lehet összehasonlítani, hiszen a szórványban működő szervezetek és intézmények rajta keresztül tudtak támogatáshoz jutni. Másrészt a Szülőföld Alap kuratóriumai rendelkeztek külön a szórványokat megcélzó programkiírásokkal (2010-ben ez körülbelül 59,4 millió forint volt). Harmadrészt fontos tisztázni, hogy mind az erdélyi szórványban működő szervezetek, intézmények, mind pedig a csángó szövetség részt vehetnek a Szülőföld Alap más kiírásaiban is, illetve 2010-től körvonalazódott egy külön szórványprogram beindításának lehetősége is. Negyedrészt világos, hogy a magyar állam által nyújtott csángótámogatás összege nagyobb, mint az erdélyi szórványvidékek számára elkülönített források összesen.
Népszámlálási adatok és a szórványkérdés
A népszámlálásról napvilágot látott előzetes adatok elemzésére több szerző is vállalkozott, ennek megismétlése értelmetlen lenne, azonban a szórványrégiók adatainak rövid ismertetése jelen írás szempontjából mindenképpen fontos, hiszen ezek egységesen katasztrofális eredményeket mutatnak. Hunyad és Temes megyében több mint 30, Arad, Fehér, Máramaros és Szeben megyében pedig több mint 20 százalékkal csökkent a magyarok száma. Ezzel szemben Bákó megyében körülbelül 1,3 százalékkal nőtt csak a magukat magyarnak vallók száma, a csángók számáról pedig még nincs adat. A fentiekből két következtetést vonhatunk le. Egyrészt az erdélyi szórványmegyék esetében a magyarok fogyása drasztikusabb, mint ahogy a demográfiai szakértők megjósolták, egyben előrevetítve nemcsak a szórványtámogatás szükségességét, hanem az eddigi célirányos támogatások hiányának visszafordíthatatlan következményeit is.
A MAGYARSÁG LÉTSZÁMÁNAK ALAKULÁSA A SZÓRVÁNYMEGYÉKBEN
FORRÁS: INS
Megye 2011-es népszámlálás összesen román magyar % összesen 2002-es népszámlálás román magyar % csökkenés %
Arad 409 072 343 163 37 067 9,06% 461 791 379 451 49 291 10,67% 12 224 24,80%
Bakó 583 588 561 034 4373 0,75% 706 623 688 719 4317 0,61% -56* -1,30%
Beszterce-Naszód 277 861 249 925 14 773 5,32% 311 657 281 273 18 349 5,89% 3576 19,49%
Fehér 327 224 294 335 15 870 4,85% 382 747 346 059 20 684 5,40% 4814 23,27%
Hunyad 396 253 369 782 16 219 4,09% 485 712 450 302 25 388 5,23% 9169 36,12%
Máramaros 461 290 360 018 34 781 7,54% 51 0110 418 405 46 300 9,08% 11 519 24,88%
Szeben 375 992 340 836 10 893 2,90% 421 724 382 061 15 344 3,64% 4451 29,01%
Temes 649 777 555 752 35 294 5,43% 677926 565 639 50 556 7,46% 15 262 30,19%
* Bakó megyében a magukat magyarnak vallók száma növekedett.
Másrészt a Bákó megyei számadatok talán elmaradnak a vártnál, megkérdőjelezve az elmúlt évek oktatási és programtámogatásainak befolyását. Ezzel semmi esetre sem az oktatási program minőségét kritizálom, sem az MCSMSZ hozzáértését vitatom, hanem azt a kérdést feszegetem, hogyan és miért kezeli a magyar kormány a csángókérdést a szórványkérdésből általánosan kiemelve.
Csángókérdés és szimbolikus nemzetpolitika
Habár nem vagyok a csángókérdés különösebb szakértője, elfogadom azt a szakirodalmában elterjedt állítást, mely szerint a csángók kimaradtak a modern magyar nemzetépítésből, hiszen a reformkor előtt vándoroltak a már akkor a magyar befolyáson kívülinek számító területekre. Ezt több adat is bizonyítja, de leginkább az, hogy a csángók által beszélt magyar nyelv nem teljesen azonos az általunk is beszélt, standard köznyelvvel. Az identitásuk szempontjából pedig a katolikusságuk legalább olyan fontos, mint maga az anyanyelv, hiszen az egyház kiemelten fontos szerepet játszik a közösségek életében. Ugyanakkor érdekes módon a csángókat sokáig a román állam nemzetiesítő politikája is elkerülte, inkább valamiféle prenacionális, sajátos vallási, nyelvi és etnikai identitás segítségével határozva meg magukat. Ez nem jelenti, hogy a csángók érintetlenül gyakorolhatják/gyakorolhatták nyelvüket és vallásukat az elmúlt évszázadokban, hiszen magyar nyelvű iskoláik nincsenek, egyházi szempontból pedig a iaşi-i/jászvásári katolikus püspökséghez tartoznak, amely eddig teljes mértékben elzárkózott a magyar nyelvű vallási szertartások felvállalásától.
A román asszimilációs politika ellenére a kilencvenes évek végén a magyarul tudó katolikusok száma a régióban kb. 60 ezerre tehető, azonban a 2002-es népszámláláson Bákó megyében mindössze pár ezren vallották magukat magyarnak vagy magyar anyanyelvűnek és csupán pár százan csángónak. A római katolikusok száma a megyében 100 ezer fölött volt. Nem véletlen tehát, hogy a csángó falvak, a csángó identitás az elmúlt 50 évben a magyar néprajztudomány és antropológia egyik fő érdeklődési körébe tartozott, de a Csángóföld fontos célpontot jelentett a magyar nyelvet oktatni vágyó és a magyar kultúra megtartásáért küzdő önkéntesek számára is. Az anyaország felől pedig – a Székelyföld megítéléséhez hasonlóan – a Csángóföld esetében létezik egy romantikus nemzetideál, mely szerint az egy olyan hely, ahol a magyar nyelv még tiszta, modern kori intézményesülés előtti formájában megtalálható, és olyan emberek lakják, akik az idegen elnyomás ellenére képesek voltak saját identitásukat megtartani, képesek voltak megmaradni. Továbbá sok esetben ezeket a közösségeket a magyar nemzet elveszett – „elcsángált” – bárányainak is tekintik, akiket vissza kell terelni a magyar nemzet keretei közé. A fentieket figyelembe véve nem meglepő az az elkötelezettség, amellyel a magyar kormány és az erre a célra létrejövő magyarországi és erdélyi civil szervezetek (pl. a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány) a kérdéshez viszonyulnak, morális és pénzügyi szempontból egyaránt.
A csángókérdésnek, mint nemzetpolitikai célkitűzésnek, van egy további vetülete, amely szimbolikus szempontból nagyobb fontossággal ruházza fel, mint bármelyik másik szórványvidéket. A magyar nyelvoktatás fellendítését célzó támogatások nacionalizmuselméleti szempontból mindenképpen a magyar nemzetépítés részét képezik, hiszen egy olyan csoport nemzetbe való integrálását igyekszik megvalósítani, amely nemcsak hogy kimaradt a modern magyar nemzet kikristályosodásának folyamatából, hanem egy másik, a konkurens román nemzetépítési próbálkozások célkeresztjében áll. Emellett nem mellékes szempont az sem, hogy a csángó közösségek nem a tradicionálisan magyarok által lakott területen élnek, hanem a magyar befolyás szempontjából „idegen” vidéken. Tehát a csángók két egymásnak feszülő nemzetépítési és nemzeterősítési projekt célcsoportját képezik, azonban nem ebben különböznek a Románia más területein élő magyaroktól, hanem abban, hogy ők nem az úgynevezett Nagy-Magyarországhoz tartozó területen élnek, és ennek következtében nem voltak soha részei még a kulturális értelemben vett magyar nemzetnek sem.
Továbbá a nemzetbe való sikeres integrálásuk szimbolikus szempontból is fontos lehet, hiszen ez a román asszimilációs politika ellenében valósulna meg. Vagyis: a magyar nemzetépítési projekt tehát egy olyan területen próbál felülkerekedni, amely soha nem tartozott magyar nemzetállami fennhatóság alá. Más szóval, a csángókérdés a magyar nemzeti presztízs és közép-kelet-európai szerep egyik szimbolikus terepe.
Programokat a szórványközösségeknek
Visszakanyarodva a népszámlálási adatokhoz és a nemzetpolitikához, két előzetes megjegyzés megtétele szükséges. Egyrészt nem kérdés, hogy a magyar nemzetpolitika jelentős szimbolikus vetülettel is rendelkezik. Ennek alapja az, hogy a magyar nemzethez tartozó személyek a magyar kultúra hordozóiként nemcsak Magyarország határain belül élnek, hanem azon kívül is, és a magyar állam mind a határain belül, mind pedig a határain kívül felelősséget vállal a bárhol élő magyarok identitásának szabad gyakorlásáért. Azonban amikor ehhez a felismeréshez stratégiákat, törvényeket és költségvetési tételeket rendelünk, akkor a kérdésről közpolitikai és pragmatikus keretek között is beszélhetünk. Másrészt a csángó magyar oktatási program része a magyar nemzetpolitikának, illetve a csángók magyar oktatáshoz való joga nem megkérdőjelezhető, ám ugyanakkor a nemzetpolitika pragmatikus keretek közötti tárgyalása szempontjából súlya legalábbis vitatható.
A népszámlálási adatok megmutatták, hogy az erdélyi magyar közösség fennmaradása több régióban kritikus, hiszen azokon a területeken, ahol a magyarság szórványnak számított, az elmúlt kilenc év alatt több mint egy negyedével csökkent a számuk, és ez a folyamat csak gyorsulni fog, sőt mi több, nem kizárt, hogy egyes területeken a csángókéhoz hasonló szituációba is kerülhetnek. Nemzetpolitikai szempontból a szórvány kérdése évek óta napirenden van, 2008 óta több ízben intézményesült, 2011 óta pedig külön stratégiával rendelkezik, viszont külön támogatási alapot számára még nem különítettek el. Habár a Szülőföld Alap kiírásaiban létezett a szórványvidékek számára külön keret, ez elmaradt a magyar kormány részéről a csángóknak juttatott támogatások nagyságától.
Ebből a szempontból a nemzetpolitikai prioritások felállításánál több dilemma is megfogalmazódik. Egyrészt kiemelten fontossá válik a szórványközösségeket megcélzó konkrét oktatási, kulturális és kutatási programok bevezetése. Másrészt elkerülhetetlen az elköltött határon túli támogatások eredményességének és hatásfokának vizsgálata és – ezzel párhuzamosan – a közösség szempontjából megfogalmazott prioritások lajstromozása. A kettő együtt alapul szolgálhat a rendelkezésre álló támogatási források nem csupán szimbolikus politikai prioritások mentén való elosztására és a romániai magyar közösség megmaradását jobban elősegítő, kiegyensúlyozott újratervezésére.
Toró Tibor
A szerző kolozsvári szociológus, politológus
(Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport)
Krónika (Kolozsvár)

Hunyad megye és a magyar közösség szolgálatában
Beiktatták a megye új prefektusát, Dezméri Istvánt
Ünnepélyes körülmények között iktatták be szombaton Dezméri Istvánt, Hunyad megye új prefektusát.
A megyeháza díszterme zsúfolásig megtelt az ünnepségre, eljött a legtöbb polgármester, megyei igazgatóságok vezetői, parlamenti képviselők, Mircea Moloţ megyei tanácselnök, Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei magyarság számos képviselője, valamint egyszerű Zsil-völgyi emberek, tiszteletüknek adva hangot, hogy újabb kiemelkedő bányavidéki személyiség került a prefektusi tisztségbe.
A beiktatási ceremóniát Dézsi Attila kormányfőtitkár végezte a kormány részéről, aki Dezméri elődje volt a tisztségben. „A prefektusi eskü kötelez, a megye, a lakosság szolgálatára, illetve az intézményekkel való együttműködésre”, üzente utódjának a kormányfőtitkár. A Zsil-völgyi, közelebbről petrillai származású Dezméri prefektusi kinevezése kettős üzenetet hordoz, azt, hogy a kormány prioritásként kezeli a bányavidéket, másrészt, hogy a maréknyi Hunyad megyei szórványmagyarság fontos tényező marad, hangsúlyozta Dézsi Attila. Aki szerint utódja helytáll, kiegyensúlyozott, tapasztalt, kitartó ember lévén, aki figyelembe veszi mások véleményét is.
Mircea Moloţ teljes együttműködési készségéről biztosította az új magyar prefektust, mindenekelőtt a megye gazdasági fejlesztése és a szociális béke megtartása céljából. Remélhetőleg Dezméri István elődje, Dézsi Attila nyomdokain halad, s minél több kormánytámogatást – beleértve az EU-s projekteket – eszközöl ki a megye számára. Ugyanakkor ne feledkezzen meg gyökereitől, a bányavidék súlyos problémáit tartsa szem előtt, üzente a liberális megyei tanácselnök.
Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke a nyitottságot és együttműködési készséget tartja fontosnak az új prefektus számára. A kompetenciával nincs gond, hiszen az RMDSZ országos és megyei szinten többszörösen bebizonyította 15 év alatt, hogy szakszerű, jól képzett embereket jelölt, akik mindig helytálltak a vezető tisztségekben. „Fájó szívvel írtam alá lemondását az RMDSZ-ből és annak megyei ügyvezető elnöki tisztségéből, értékes embert veszítettünk”, mondta Winkler. Aki a megyei tanácselnökhöz hasonlóan azt javasolta Dezmérinek, hogy Dézsi Attila nyomdokain járjon, s igyekezzen hozzájárulni a megye és a magyarság fejlődéséhez, noha a beruházások vonzása például nem a prefektus feladata. Hunyad megye lakosságának drámai csökkenése jelentősen visszaveti a megye súlyát a kormány- és EU-s finanszírozások elosztásánál, a problémák viszont maradnak.
„Megtisztelő a belém vetett bizalom. Prioritásaim a lakosság szolgálata, az átláthatóság, az intézményekkel való együttműködés lesz, vezérelvem pedig a törvényesség betartása” szögezte le az új prefektus. Természetesen a megye fejlesztése is kiemelt célkitűzés marad, Dezméri folytatni kívánja az elődje által beindított programokat, elsősorban a megye infrastruktúrájának korszerűsítését. A Zsil-völgye és a bányászat problémái azonban összetettek, nem oldódnak meg egyik napról a másikra, megfontoltan kell kezelni ezeket, hangsúlyozta az új prefektus, aki 20 éves petrillai bányamérnöki tapasztalatból közelről ismeri a Zsil-völgye problémáit. Családja támogatásában, a törvényesség tiszteletében és mélységes hitében azonban erőt talál az előtte álló kihívások megoldására, mert „a problémákat nem kerülgetni kell, hanem meg kell oldani”.
Sok sikert kívánunk Dezméri Istvánnak, hogy Dézsi méltó utódja legyen, s a megye és a magyarság büszke lehessen rá.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Borboly a szórványnak adna minden támogatást
Vitairatot tett közzé Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, amelyben azt javasolja, a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány is a szórványmagyarságnak juttassa teljes támogatási keretét.
A Mindent a szórványnak című vitairatát a Transindex portálon hozta nyilvánosságra csütörtökön Borboly Csaba, Hargita megye önkormányzatának elnöke. Borboly szerint nem szerencsés, hogy az erdélyi magyar közösségnek szánt magyarországi és romániai költségvetési támogatások jelentős hányada a Székelyföldre vagy a partiumi tömbmagyarság által lakott vidékekre irányul.
Borboly arra világít rá, hogy a témában nem tájékozott polgár azt gondolhatná, az erdélyi magyar kultúra a Bethlen Gábor Alap által folyósított magyarországi, illetve a Communitas Alapítvány által folyósított romániai költségvetési támogatásoktól függ. Az RMDSZ politikusa úgy véli, ez csak a látszat. Állítása szerint az említett forrásokból származó összegek eltörpülnek azokhoz képest, amelyeket a helyi és megyei önkormányzatok, valamint a közbirtokosságok, vállalkozók, magánszemélyek biztosítanak a magyar kultúra céljaira.
Ezért a vitairat szerzője helytelennek tartja, hogy a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány támogatásainak haszonélvezői is azok a területek legyenek, amelyek önerőből is képesek finanszírozni a magyar kulturális programokat. „A mentőakciókra, támogatáspolitikára nem Székelyföldön van szükség, hanem a szórványban” – állítja a székelyföldi önkormányzati vezető. Álláspontja szerint a támogatás azokat a vidékeket illetné meg, amelyek önkormányzataiban nincs vagy alig van jelen a magyar közösség képviselője, ezért alig jutnak önkormányzati források a közösség céljaira.
„A másfél milliós erdélyi magyar közösségre vetítve néhány eurómillió nem tud érzékelhető hatást kifejteni, de ha Hunyad, Temes, Beszterce-Naszód, Fehér, Arad, Máramaros, Szeben megye magyar oktatására fordítják ezeket az összegeket, akkor látványos eredmények érhetők el”. Borboly Csaba azt kezdeményezte, hogy a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány vezetői üljenek le, és határozzák meg a területet, ahol együtt vagy külön-külön fejtik ki támogatási tevékenységüket.
Szabadság (Kolozsvár)

Lapszemle
Hunyad Megyei Hírmondó – 2012. február, 139. szám
A közéleti havilap legfrissebb számának első oldalán a főszerkesztő arról ír az új oktatási törvény kapcsán, hogy a szórványban különösen számítanak minden gyermekre. Ugyancsak az első oldal mutatja be Dezméri Istvánt, Hunyad megye új prefektusát. Deák Levente jogász rovatában ezúttal az ajándékoknak az örökségbe történő beszámításáról ír. Csatlós Erzsébet az oktatás aktuális kérdéseivel foglalkozik, de olvashatunk Winkler Gyula európai uniós képviselő sajtóirodájának beszámolóiból a közelgő választások előkészületeiről, valamint az új prefektus feladatairól. Benedekfi Dávid arról számol be, hogy Lupényban jártak a magyarországi testvérváros, Kecel képviselői. Csatlós Erzsébet ugyanakkor arról is tudósít, hogy Lupénynak nemcsak külföldi, hanem hazai testvértelepülési kapcsolata is van a szilágysági Sarmasággal. Az ötödik oldalon Kun Kriza Ilona gondolatait olvashatjuk arról, hogy kisgyermekeinket óvodába vagy iskolába írassuk-e. Ezen az oldalon László Anna és Csatlós Erzsébet különböző iskolai olimpiákról is beszámol. Takács Piroska Nagyasszonyaink sorozatában Cserei Helénát mutatja be, aki báró Wesselényi Miklós felesége és ifjabb báró Wesselényi Miklós édesanyja volt. Bemutatjuk templomainkat sorozatában Kun Árpád a sztrigyszentgyörgyi római katolikus templomról ír, másik cikkében pedig a népszámlálás ideiglenes adatai alapján térképezi fel azon Hunyad megyei településeket, ahol magyarok élnek. A hetedik oldalon még olvashatunk a sztrigyszentgyörgyi és a dévai Téglás Gábor iskolában lezajlott farsangi mulatságokról. Az utolsó oldal fényképes beszámolót közöl a dévai kisiskolások farsangi mulatságáról. Végül tudomást szerezhetünk arról, hogy március 15-én megyénk nagyobb városaiban hol és mely időpontban tartják a megemlékezéseket. A lapot Csatlós Erzsébet szerkesztette.
K. Á.
Szabadság (Kolozsvár)

Szép Hunyad megyénk
Megismertetni a régi világot a maiaknak
Szép Hunyad megyénk címen háromnyelvű képes albumot mutattak be szerdán a dévai művészeti galériában. Amint a címből is következtetni lehet, a kötet tizenkilencedik század végi, huszadik század eleji képeslapokból áll, amolyan kordokumentum Hunyad vármegyéről a Trianon előtti békebeli időkből.
A kötet két soproni szenvedélyes képeslapgyűjtő kollekciója alapján készült. A bemutatón jelenlévő Göncz József és Bognár Béla évek óta gyűjtik a régi képeslapokat, gyűjteményeiket földrajzi alapon állították össze, majd eldöntötték, kiadják gyűjteményüket. A sorozatban 24-ik kötet, a Szép Hunyad megyének így született.
Miért háromnyelvű az album, hiszen a képeslapok magyarázata magyarul, románul és angolul jelenik meg? Azért, hogy a többségi nemzet is tudomást szerezhessen az 1918 előtt időkről, saját szemével győzködjön meg, milyen volt az akkori világ. Erről ugyanis a románság keveset tud, a magyar időkről általában rosszat mondtak, vagy semmit, egész nemzedékeket neveltek így.
A képeslapok amolyan kordokumentumok, az akkor is multikulturális vidéket mutatják be a fényképezőlencse által, hangsúlyozta Elekes Botond Áron, Szőcs Géza magyarországi kulturális miniszter kabinetfőnöke.
Nem akarjuk bemutatni Önöknek saját hazájukat, hanem azt, hogyan látták anno a képeslapkészítők, hangsúlyozta Göncz József. Aki szerint a kötet azért készült el, mert szeretik Erdélyt. Amúgy ez a kilencedik Erdélyről szóló kötet, a Hunyad megyei mellett pedig Bihar, Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékről szólók is készültek. A sorozat további kötetei a Trianon után is magyar fennhatóság alatt maradt területekről, a Felvidékről, Délvidékről és Burgenlandról szólnak.
Dezméri István, Hunyad megye prefektusa magyarul és románul köszöntötte a művészeti galériába gyűlt érdeklődőket, illetve köszönetet mondott a szerzőknek, hogy igényes munkájuk révén közelebb hozták a Hunyad megyei szórványmagyarságot saját múltjuk és hazájuk megismeréséhez.
Nyugati Jelen (Arad)

Szórványtengely-mozgalom
Szilágysági közösségépítő lett a lupényi magyarok első díszpolgára. Szilágy megyei és Zsil-völgyi magyarlakta települések közötti testvérvárosi kapcsolatok kiépítése a célja annak a sarmasági küldöttségnek, amely a Szórványtengelyek-mozgalom keretében a hétvégén járt Hunyad megyében.
A sarmasági ifjúsági küldöttség és a helybéliek úgy döntöttek, hogy Sarmaság mellett a szilágysági Debrent és Varsolcot is felkérik majd, hogy támogassa a Zsil-völgyi magyarlakta bányásztelepüléseket oktatási gondjaik megoldásában. Szó esett a Lupényi Szórványközpont tervéről, amely többnyelvű kulturális és szociális központot is magába foglalna és az olasz, valamint a spanyol nyelv oktatása is szerepelne programjában. A Zsil völgyi magyaroknak eltökélt szándéka a Magyar-Zsil, azaz Nyugati Zsil völgye oktatási gondjait úgy rendezni, hogy a Lupényi Elméleti Líceumban, valamint a Vulkányi Általános Iskolában jelenleg működő magyar tagozatok egymást támogatva fejlődjenek. A Lupényi Szakszervezeti Házban a sarmasági küldöttség jelenlétében a sarmasági Bándy Csilla mozgássérült közösségépítőnek, az Ezüst Nyilak Kulturális Egyesület vezetőjének átadták a lupényi magyarok díszpolgára címet.
Forrás: kolozsvariradio.ro
Erdély.ma

Közös nevező: a halál
Vándorkiállítás a kommunizmus áldozatairól
Különleges tárlat nyílik március 27-én, kedden 13 órai kezdettel az Arad Megyei Múzeum Klió termében (Horea u. 10.) Közös nevező: a halál címmel a kommunizmus áldozatainak az exhumálásán készült kutatási anyagokról.
A vándorkiállítást a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Központ és az Erdélyi Történelmi Nemzeti Múzeum szervezi a Konrad Adenauer Alapítvány, valamint az aradi Helyi Polgári Tanács (CLC) civilszervezet támogatásával, illetve a tordai és a nagyenyedi múzeum közreműködésével.
A tárlaton többek között a Szekuritáté által kivégzett áldozatok 2007 és 2010 között Beszterce-Naszód, Hunyad, Krassó-Szörény, Kolozs, Fehér és Szatmár megye területén végzett exhumálásain készült fényképeket, az áldozatoknál talált tárgyakat, dokumentumokat, illetve a hozzátartozókkal készült interjúkat tárják a nagyközönség elé.
Sólya R. Emília
Nyugati Jelen (Arad)

Végleg eltűnhet a magyarság a nagyvárosokból
Egyre nagyobb bajban van a romániai szórványban élő magyarság, mivel az ő esetükben áll fönn leginkább az asszimiláció és a nyelvváltás – mondták el szakértők annak kapcsán, hogy a Székelyföldet leszámítva jelentős veszteségeket szenvedett el az erdélyi magyarság a legfrissebb népszámlálási adatok szerint. Úgy látják, vannak pozitív példák a folyamatok megfordítására, de ezek száma sajnos elenyésző.
194 ezerrel csökkent a 2002-es népszámláláshoz képest a magyarok száma Romániában: 2002-ben még 1 millió 432 ezer, 2011-ben 1 millió 238 ezer magyar élt keleti szomszédunknál. Így a jelenleg mintegy 19 milliós Romániában a magyar nemzetiségűek aránya 6,5 százalék, ez minimális csökkenést jelent a 2002-es 6,6 százalékhoz viszonyítva.
Sajnos a magyarok aránya a „széleken” fogyott, ami azt jelenti, hogy van olyan megye (régió), ahol a fogyás az elmúlt húsz évben megfelezte a magyarság számát (Krassó-Szörény, Hunyad, Szeben és Bukarest). A másik legfőbb tendencia, hogy az erdélyi magyarság egyre inkább elszékelyesedik.
Vannak pozitív példák is
A szórvány fogalom sem a román, sem a szlovák, sem a szerb, sem az ukrán nyelvben nem létezik, ez a kifejezés mindenképpen „hungarikum” – mondta el Bodó Barna egyetemi oktató. Románia mindig területalapú politikát folytatott, de a Szerbiában élő vlach szórvány esetében a közösség elvét követték, hasonlóan a magyar nemzetpolitikához – tette hozzá. „Szórványban a magyar elit román vicceket mond, ami már egyfajta átlépést jelent, megkettőződik a személyiség.”
A szakértő pozitív példaként emelte ki a dévai központot és a válaszúti iskolát, mivel ezekben valamilyen mértékben sikerült megfordítani az asszimilációs folyamatot. Temesvárról az utóbbi időben egyre többen költöznek Székelyföldre, így biztosítják azt, hogy magyarként maradhassanak fenn – mutatott rá Bodó.
A lakótelepek a legveszélyeztetettebbek
A magyarság fogyása sajnos a nagyvárosokban is megfigyelhető, amely a Székelyföldtől távolodva drasztikus méreteket ölt. Míg Sepsiszentgyörgyön 2002-ben 74,92, addig most 76,9 százalék volt a magyarok aránya, de ezen kívül csak Nagykároly, Nagyszalonta és Kézdivásárhely esetében látható arányjavulás a javunkra. Kolozsváron és Nagyváradon három-, Marosvásárhelyen kétszázalékos csökkenés figyelhető meg, de a többi nagyvárosban sem kedvezőbb a helyzet.
Az asszimiláció szempontjából a legnagyobb problémák az erdélyi nagyvárosokban és azok lakótelepein figyelhetők meg, mivel a magyarok ott vannak legjobban kitéve a nyelvváltás veszélyének – mutatott rá Székely István. Az RMDSZ munkatársa példaként hozta föl a kolozsvári monostori lakótelepet, ahol bár 10 ezer magyar él, de nincs komolyabb integráló intézmény.
Kovács András
MNO

Kevés pénz jön vissza a behajtott adókból a Székelyföldre
Hargita és Kovászna megyének a kormány a befizetett összeg mintegy 80 százalékát utalta ki, Fehér, Hunyad és Beszterce-Naszód megyében ez az arány meghaladta a 90 százalékot. Vaslui megyében a hatóságok az elmúlt évben több mint 66 millió euróval járultak hozzá az államkasszához, a kormány által fizetett összeg pedig meghaladta a 104 millió eurót.
Jelentős mértékben meghaladta az államkasszából a megyéknek kiutalt pénzösszeget az államnak befizetett adók és illetékek összege 2011-ben – derült ki a pénzügyminisztérium által a Gândul.info hírportálnak eljuttatott adatokból. A kormány az elmúlt évben összesen több mint 25,5 milliárd eurót kapott a megyéktől, illetve a fővárostól, míg a jövedelemadóból, valamint az általános forgalmi adóból a megyéknek visszaszolgáltatott alap mindössze 6,5 milliárd euró volt.
Az összesített adatok szerint így országos szinten minden, az állam által beszedett 100 euró után a kormány 25 eurót fizetett vissza 15 megyében – többek között Máramaros, Krassó-Szörény, Teleorman, Călăraşi, Vrancea és Suceava megyében – ezzel szemben a helyi költségvetésbe utalt összeg meghaladta az államnak fizetett adók és illetékek értékét. A legnagyobb különbséget egyébként Vaslui megyében jegyezték, ahol a hatóságok az elmúlt évben több mint 66 millió euróval járultak hozzá az államkasszához, a kormány által fizetett összeg pedig meghaladta a 104 millió eurót.
Vasile Mihalachi Vaslui megyei tanácselnök a hírportálnak elmondta, az állam által kiutalt összeg sem bizonyult elégségesnek a költségek fedezésére, a hatóságok így kénytelenek voltak 35 millió eurós kölcsönt igényelni az elmúlt években lehívott európai uniós alapok által finanszírozott projektek kvótájának kiegyenlítésére. A különböző megyék által befizetett alap egyébként egyenesen arányos a lakosok, illetve az alkalmazottak számával és az illető megye üzleti környezetének nagyságával.
Kolozs megye a befizetett összegnek kevesebb mint felét kapta vissza az államkasszából 2011-ben, így minden 100 euróra 44 eurót utalt ki az állam. Alin Tişe megyei tanácselnök ezzel kapcsolatban a hírportálnak úgy nyilatkozott, természetesnek tartja a jelenséget, egy egységes államban ugyanis így működik a pénzügyi közigazgatás. „A megyei tanácsoknak elsősorban a pénzöszszegek bevonzására kellene összpontosítaniuk alternatív finanszírozási megoldások keresésével, ahelyett, hogy kitárt karokkal várják az állami támogatást” – vélekedett Tişe.
Hargita és Kovászna megyének a kormány a befizetett összeg mintegy 80 százalékát utalta ki, Fehér, Hunyad és Beszterce-Naszód megyében ez az arány meghaladta a 90 százalékot. A Szatmár és Bihar megyei tanácsok a befizetett alapnak valamivel több mint 60 százalékát kapták meg, míg Maros megyében az állam az adók és illetékek 70 százalékát utalta ki az elmúlt évben. A legkisebb értéket egyébként a fővárosban jegyezték, a hivatalos adatok szerint Bukarest a befizetett összegnek mindössze 11 százalékát kapta vissza a kormánytól.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

A kommunizmus exhumált áldozatairól nyílt kiállítás Aradon
Közös nevező a halál – ezzel a címmel nyílt kiállítás a romániai kommunizmus exhumált áldozatairól Aradon. A gyűjtemény a kommunista rendszerben kivégzett emberek fényképeit és a velük együtt jelöletlen sírokba temetett személyes tárgyait tárja a közönség elé.
A tárlatot korábban már bemutatták tizenhárom romániai városban, valamint Prágában is.
A vándorkiállításon bemutatott tárgyi emlékeket és dokumentumokat az 50-60 évvel ezelőtt bírói ítélet nélkül kivégzett áldozatok felkutatása és kihantolása során gyűjtötték össze. az ásatásokat a romániai kommunizmus bűneit vizsgáló központ irányítja.
A történészekből és régészekből álló csapat 2006 óta foglalkozik a kommunizmus éveiben elkövetett máig büntetlen gyilkosságok feltárásával. A kommunista diktatúra titkosszolgálata az egykori Securitate archívumai alapján az áldozatok családtagjainak kérésére keresik a holttesteket.
A szervezők azt reméli, hogy a gyűjtemény minél több fiatal megnézi majd, akiknek ez jó történelemlecke lehet.
Ezúttal 21 agyonlőtt áldozat esetét tárják a nyilvánosság elé, akiket Beszterce-Naszód, Hunyad, Krassó-Szörény, Kolozs, Fehér, Szilágy és Szatmár megye területén exhumáltak. A törvénytelenül kivégzettek száma viszont ennek több százszorosa.
Szoboszlai Aladár katolikus papot és társait 1958 szeptemberében végezték ki, a Securitate temesvári börtönében. Bűnük az volt, hogy résztvettek 1956-os magyarországi forradalommal szolidarizáló erdélyi megmozdulásokban. MA sem tudni, hol kaparták el az áldozatok holttestét.
A tervek szerint hamarosan Arad megyében is megkezdik a jeltelen sírok azonosítását és feltárását, hogy a családok méltó módon újratemethessék a kihantolt áldozatokat.
DunaTv
Erdély.ma

Lapszemle – Hunyad megye
Hunyad Megyei Hírmondó
A márciusi lapszám nagy terjedelemben foglalkozik a megyében zajlott ünnepi eseményekkel. A címlapon láthatjuk a piski katolikus templom kertjében elhelyezett emlékművet, amelynél a kisváros lakosai minden esztendőben megemlékező ünnepséget tartanak. A 7. és 8. oldal is a március 15-ével kapcsolatos ünnepségekről szól. Schreibert István történész az 1848-ban Hunyad megyében történt eseményeket eleveníti fel. Móra Attila a dévai református templomban tartott rövid ünnepségről tudósít. Szerkesztőségi cikk számol be a további megyei eseményekről: ünnepség volt Piskin, Déván, Vajdahunyadon, Lupényban, Petrozsényban, Fülöp Júlia szászvárosi gyógyszerész pedig a március 18-án a református templomban tartott ünnepségről ír, Baráth Árpád pedig arról számol be, miként ünnepelt a maroknyi brádi magyarság.
A címlapon Kun Kriza Ilona Tavaszi gondolatok című írásában arról elmélkedik, hogyan lehetnénk boldogok, ha a napsugár fénye felé fordítanánk arcunkat. Deák Levente jogász ezúttal a gondnokságról ír az új polgári törvénykönyv szabályozásait magyarázva. László Anna magyartanár Könyvespolc című írásából kiderül, hogy régi képeslapok alapján egy soproni kiadó Szép Hunyad megye címmel adott ki albumot. Nevezett szerző másik cikkében a nagyböjti lelkigyakorlatról ír, amelyet Déván tartottak. Kun Árpád az algyógyi körkápolnát és a református templomot mutatja be. Ugyancsak nevezett szerző Virágvasárnaptól húsvétig című írásában az ünnephez kapcsolódó szokásokról szól.
Az 5. oldalon különböző iskolai versenyekről olvashatunk. Csatlós Erzsébet a Déván megtartott Zrínyi Ilona matematikai versenyről ír. A kisiskolások különböző szavalóversenyeken vettek részt, Kun Kriza Ilona egy vajdahunyadi versmondó vetélkedőről számol be. Takács Piroska Nagyasszonyaink sorozatában ezúttal Cserei Helénát (1754–1831) mutatja be.
K. Á. Szabadság (Kolozsvár)

Lendületben az élni akaró szórvány
Április 28-tól III. Hunyad Megyei Magyar Napok
Április 28., szombat
Déva: 7 óra, megyei horgászverseny a Bencenci tónál
Vajdahunyad: 17 óra, Fejadag – Könczey Elemér grafikus karikatúra kiállítása és könyvbemutatója, 18.30-tól pedig Családi portrék a magyar napokon – megyei fotóverseny a Művészeti Galériában. 20 óra, Olvasómaraton a Magyar Ház könyvtárában.
Petrozsény: 17 óra, Ifjúsági szórakozó, művelődési és nevelési délután a 3d Aqua szórakozóhelyen.
Lupény: 17 óra, Wass Albert: Mustármag – Kulcsár Székely Attila színész előadása a római katolikus templomban.
Április 29., vasárnap
Déva: 11.45, Wass Albert: Mustármag – Kulcsár Székely Attila színész előadása a református templomban.
Vajdahunyad: 11 óra, A magyar Szent Korona replikái – kiállítás a római katolikus templomban. 11.30-tól festménykiállítás Fazakas Tibor és Balázs Tibor munkáiból a Magyar Házban. 15 órától Családok vasárnapja – egész napos szabadtéri programok és zsibvásár a Hunyadi Vár külső udvarán (főzőverseny, kézműves foglalkozások kicsiknek és nagyoknak, lampionkészítés a családi agresszió áldozataiért, pszichológiai tanácsadás, ügyességi játékok családoknak és csoportoknak, Slágerdélután Szabó Zolival), 19 órától reneszánsz táncelőadás a dévai reneszánsz tánccsoport és a 6-os sz. általános iskola diákjai közreműködésével. 19.15-től néptánc és táncház, fellép a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport. 20.45-kor a Hunyad Megyei Magyar Napok hivatalos megnyitója, 21 órakor Republic-koncert, 22.30-kor lampionos eregetés a családi agresszió áldozataiért, majd szabadtéri dínomdánom.
Szászváros: 11 óra, Torma Zsófia élete és munkássága – emléktábla avatás, előadás a régésznő 180 éves születési évfordulója alkalmából a református templom tanácstermében és Torma Zsófia egykori házánál.
Petrozsény: 10 órától Nagycsaládos piknik – bográcsozás és vetélkedők a 3d Aqua szórakozóhelyen.
Petrilla-Lónya: 9 órától honismereti kirándulás Vajdahunyadra, indulás a kultúrház elől.
Április 30., hétfő
Déva: 17 órától EMKE Kisenciklopédia és Szabadegyetem: találkozás Czakó Gábor íróval: Bevezetés a magyar észjárásba, helyszín: a Téglás Gábor Iskolaközpont.
Csernakeresztúr: 16 órától, májusfaavatás. Fellép a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport és a segesvári Miklós Pál Egylet Népdalköre, a tájház udvarán.
Vajdahunyad: 10 órától Gyereknap – kézműves foglalkozások óvodásoknak és kisiskolásoknak. Műhelyvezető a Kun Társaság (Én és a családom – rajzverseny papíron és aszfalton Fazakas Tibor festővel, valamint nagyszülők és unokák portrékészítése a Magyar Ház udvarán).
Petrozsény: 18 óra, Magyar család a szórványban, gazdasági, szociális helyzet – tematikus beszélgetés a Szent Ferenc Alapítvány épületében.
Május 1., kedd
Déva:12 óra, Családi majális (családi főzőverseny, focibajnokság, táncok és népdalok, fellép a Domokos Band, a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport, a segesvári Miklós Pál Egylet Népdalköre a Magyar Ház udvarán).
Vajdahunyad: 16 óra, Családi majális (magyar ízek – hagyományos ételek, palacsintasütés, ínyencségek, Ki mit tud? Verseny). 18 órától a Budapesti Utcaszínház előadása (A lónak vélt menyasszony), 19 órától népdalest és táncház a Magyar Házban.
Piski: 12 óra: A Budapesti Utcaszínház előadása (Ludas Matyi), aztán szeretetvendégség a római katolikus templom udvarán.
Petrozsény: 10 órától Családi majális – újjászületett hagyomány a 3d Aqua szórakozóhelyen.
Május 2., szerda
Déva: 17 óra, könyvbemutató: Găină Constantin: Vajdahunyad-Hunedoara-Eisenmarkt. 19 órától magyar filmek estje a Magyar Házban.
Haró: 17 óra, a Budapesti Utcaszínház előadása (Ludas Matyi) a polgármesteri hivatal előtti téren.
Vajdahunyad: 10 órától Sportnap – minifoci, asztalitenisz, röplabda, darts, ügyességi játékok a Magyar Házban. 18 óra: A természet csodái – Tripa Andrea és Júlia fotókiállítása.
Lupény-Urikány: 13 óra, Olvasómaraton családi körben, (24 órás) a lupényi református templomban.
Petrozsény: 18 óra, magyar hagyományos receptek bemutatása a 3d Aqua szórakozóhelyen.
Petrilla-Lónya: 18 óra, Moldován Kálmán szobrász-festőművész kiállításának megnyitója, 18.30-tól néptáncelőadás, fellép: a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport a Nyugdíjas Ház nagytermében.
Május 3., csütörtök
Déva: 9 órától Téglás Nap a Téglás Gábor Iskolaközpontban, a Hauer Erich Diáktanács és az 55. sz. Kőműves Kelemen Cserkészcsapat szervezésében. Benne: játékos vetélkedők, portyázás, sporttevékenységek, karaoke. 12 órától előadás, kerekasztal-beszélgetés: Szabó Árpád egyetemi tanár: Fekete hattyúk, válságok és egyéni pénzügyi boldogulás. 13.30-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportjának fellépése. 19 órakor Tamás Gábor koncertje (belépő: 25 lej) a Drăgan Muntean Művelődési Házban.
Brád: 16 óra, Magyar zeneszerzőink. Kálmán Imre Marica grófnő c. operettjének vetítése a római katolikus plébánián.
Vajdahunyad: 17 óra, könyvbemutató, Markó Béla: Visszabontás és Miénk itt a tér, a Művészeti Galériában.
Rákosd: 18 óra, néptánc, vers, népdal: fellép a Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportja, Sepsiszentgyörgyről, 19 órától: Magyar klasszikusok – filmvetítés a kultúrotthonban.
Pestes: 17 óra, a Budapesti Utcaszínház előadása (A lónak vélt menyasszony).
Petrozsény: 20 óra, örökzöld magyar zene a 3d Stage klubban.
Május 4., péntek
Déva: 11 órától játszóház és kézműves foglalkozások. Műhelyvezető a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány és Játszóház, helyszín a Téglás Gábor Iskolaközpont. 16 órától Ki mit tud? családi vetélkedő, 17 órától reneszánsz táncok a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság reneszánsz tánccsoportja előadásában.
Brád: 15 óra, sakk és asztalitenisz verseny a római katolikus plébánián.
Vajdahunyad: 16 óra, EMKE-konferencia, a Sipos Pál Emléknapok megnyitója, erdélyi és sárospataki szakemberek előadásával, a Magyar Házban.
Bácsi: 17 óra, néptánc, vers, népdal, fellép a Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportja a kultúrotthonban.
Kalán-Sztrigyszentgyörgy: 16 óra, játszóház és kézműves foglalkozások a Guzsalyas Alapítvány és Játszóház vezetésével a kultúrotthon udvarán. 18 órakor a Budapesti Utcaszínház előadása (Ludas Matyi). 19 óra, néptáncelőadás, fellép a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport és a Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportja, utána utcabál és nótaest Szabó Zolival.
Petrozsény: 22 óra, Dancs Annamari koncertje a 3d Stage klubban.
Petrilla-Lónya: 18 óra, magyar díszpolgárok kitüntetése, 18.30-tól kulturális est a kultúrház Schmidt László termében.
Vulkán: 17 óra, Két bohóc nem fér meg egy erdőben – szülők előadása gyerekeknek. Ügyes kezek – kézműves foglalkozások a Szakszervezetek Klubjának kistermében.
Május 5., szombat
Déva: 19 óra, az érmihályfalvi Móka Színjátszócsoport amatőr kabaréelőadása a Magyar Házban.
Brád: 9 óra, honismereti kirándulás: Brád – Abrudbánya – Verespatak. Indulás a római katolikus plébánia elől.
Vajdahunyad: 12 óra, Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Nap (HUMMIT) a Hunyadi Várban: lehetőségek fiataloknak – tematikus beszélgetés Széll Lőrincz ifjúsági államtitkárral, kincskereső – csapatos vetélkedő a várban, Én és a családom fotóverseny kiértékelése, díjazás, Bajnokok sátra – csocsó-, póker-, sakk-, dartsbajnokság, karaoke party és karkötős buli Szabó Zolival, tábortűz.
Petrozsény: 10 óra, turisztikai és hegymászó-bemutató a Taia-szorosban.
Lupény: 10 óra, A családi hétvége megnyitója – köszöntők, a Budapesti Utcaszínház fellépése (Ludas Matyi), kézműves foglalkozás és játszóház kicsiknek és nagyoknak a Guzsalyas Alapítvány és Játszóház vezetésével, az Udvarhelyszéki Népművészeti Egyesület kézműves kiállítása és népművészeti ismertetője, a sepsiszentgyörgyi Százlábú Néptáncegyüttes táncháza gyerekeknek és felnőtteknek, majd fellép a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egylet Néptánccsoportja és a Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportja. 17 órától Bunyós Pityu koncertje és szabadtéri mulatozás a Cinci Sud vendéglő körüli téren.
Vulkán: 19 óra, néptánc, vers, népdal a Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportja, majd a Tranylvania Saxophone Qartet koncertje a Szakszervezetek Klubjának nagytermében.
Május 6., vasárnap
Déva: 12 óra, Családi vasárnap a dévai vár lábánál: magyar ízek kavalkádja – családi sütés-főzés a szabadban, kézműves foglalkozások a Kun Társaság és a Téglás Gábor Iskolaközpont tanítóinak szervezésében, Budapesti Utcaszínház (A lónak vélt menyasszony), táncház gyerekeknek és felnőtteknek a Százlábú Néptáncegyüttessel, néptáncelőadások (Csernakeresztúri Hagyományőrző Egylet Néptánccsoportja, Százlábú Néptáncegyüttes, a Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportja). 20 órától Zanzibár-koncert, majd lampionos záró ünnepség, utcabál élő zenével, fellép Szabó Zoli.
Brád: 12 óra, Magyar költők istenes versei és festménykiállítás – zenés verses összeállítás a római katolikus plébánián.
Barcsa: 12 óra, a Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportjának fellépése a templomkertben.
Vajdahunyad: 10 óra, ünnepi szentmise és istentisztelet az anyákért és családokért a református templomban és a római katolikus templomban. 11 óra, anyák napi ünnepség a református templomban.
Kalán-Sztrigyszentgyörgy: 10.30-kor kopjafaavatás a bukovinai székelyek emlékére a kultúrház udvarán, 11 órakor anyák napi műsor, 12 órától családi vetélkedők, zsákbanfutás, 13 órától gulyásfőzés, vásár, gyerekfoglalkozás.
Lózsád: 19 óra, a Budapesti utcaszínház fellépése (A lónak vélt menyasszony) a kultúrotthonban.
Petrozsény: 11 óra, Magyar családi élet a szórványban – tematikus beszélgetés: oktatás, nevelés, hit a megmaradásért, helyszín a református parókia. Szabadság (Kolozsvár)

Kiosztották az EMKE-díjakat
Szombaton osztották ki az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) idei díjait. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE újraválasztott elnöke elmondta: idén tizenhárom díj, egy életműdíj és két tiszteletbeli tagságot igazoló oklevél kiosztásáról döntött a vezetőség. A Poór Lili-díjat Alber Júlia kolozsvári színésznő kapta.
Az erdélyi magyar közművelődés napja apropóján szombaton osztották ki az EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) idei díjait a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Dáné Tibor Kálmán, akit a díjátadót megelőző közgyűlésen ismét az EMKE országos elnökévé választottak, elmondta: idén tizenhárom díj, egy életműdíj és két tiszteletbeli tagságot igazoló oklevél kiosztásáról döntött a vezetőség.
Az életműdíjat Marosi Ildikó irodalomtörténész kapta idén, akinek munkásságát Horváth Andor méltatta. Mint elmondta, Marosi Ildikó évtizedeken át gyűjtötte, rendszerezte a közelmúlt erdélyi magyar irodalmának termékeit, majd az utóbbi 22 évben szinte folyamatosan jelentek meg az irodalomtörténeti munkák az ő gondozásában.
Lapunk vezető szerkesztője, Cseke Péter Tamás Spectator díjban részesült az erdélyi magyarság jövőjét szolgáló publicisztikai tevékenységéért. Kántor Lajos laudációját Kós Katalin, az EMKE szakreferense tolmácsolta. „Cseke Péter Tamás publicisztikáját a kiegyensúlyozottság, körültekintés, higgadtság jellemzi. Elemzései mértéktartóak, meghatározó szempontjai összehangzóak a romániai magyarság érdekeivel, egy reális jövő megépítésével” – írta méltatásában a Korunk szerkesztője.
Kolozsvár talán legismertebb néptáncos házaspárja, Both Zsuzsa és Both József Kacsó András-díjat vett át az erdélyi magyar néptáncművészet minőségi műveléséért és a népművészet értékeinek széles körű megismertetéséért. „Amikor ők ketten táncra összekapaszkodnak, abban nemcsak szépség van, hanem a tánc iránti mélységes tisztelet és alázat is” – mondta a néptáncoktatással, néptánctalálkozók szervezésével foglalkozó Both házaspárról Dáné Tibor Kálmán.
A Bányai János-díjjal kitüntetett Vajda András Sáromberkén élő néprajzkutató rendszeres terepkutatásaiért, módszeres forrásfeltáró és múzeumi intézményszervező munkásságáért kapta az elismerést. Winkler Gyula videoüzenetet küldött Brüsszelből, hogy a Kun Kocsárd-díjjal kitüntetett Fülöp Júlia közösségszervezői tevékenységét méltassa. A szászvárosi RMDSZ-elnök a Hunyad megyei szórványmagyar közösség felemeléséért végzett áldozatos munkájával érdemelte ki az EP-képviselő elismerő szavait. Három évtizedes kitartó szervező, irányító, hagyományápoló és kulturális értékmentő munkásságáért vehetett át Nagy István-díjat a sepsiszentgyörgyi Dulányi B. Aladár. Dukász Péter színész-rendező, aki a méltatás szerint „mindig megújulásra törekvő színészetével több mint három évtizede szolgálja a temesvári magyar színjátszást”, Bánffy Miklós-díjban részesült.
Vastapsot kapott a Poór Lili-díjjal kitüntetett Albert Júlia. A kolozsvári színművészt Köllő Katalin, a Szabadság napilap szerkesztője méltatta. „Ő ugyanis tudja, hogy ha játszótársai felé nem fordul teljes lelkével, ha a színpad iránt nem érez lelki alázatot (is), akkor az általa megformált figura sem tud úgy megszületni, hogy aztán a közönség azt érezze: hiteles volt, amit látott” – mondta Köllő Katalin Albert Júliáról, aki gazdag színészi, előadóművészi és tanári munkásságáért kapta a díjat.
Kovács György-díjat vett át a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház ígéretes fiatal tehetsége, Bányai Kelemen Barna színművész, Uray Péter rendezőt pedig a mozgásszínház erdélyi meghonosításáért, az M Studio társulatának megalapításáért Tompa Miklós-díjjal tüntették ki. A hagyományt a legkorszerűbb törekvésekkel ötvöző művészi tevékenységéért, egyedi művészi világának megteremtéséért Szolnay Sándor-díjban részesült a marosvásárhelyi képzőművésznő, Köllő Margit. A Hargita Megyei Könyvtár munkatársa, Kosz Orsolya több évtizedes szakmai tevékenységét Monoki István-díjjal jutalmazta az EMKE. A Kolozsváros. Milyen város? műemlék-pedagógiai sorozat szerkesztőbizottsága, élén Zsigmond Ilkával, Kőváry László-díjat érdemelt ki, a kincses város történelmi értékeinek újszerű ismertetéséért, a kolozsvári Bartha Bálint pedig Gróf Mikó Imre-díjban részesült, egyházi és kulturális értékmentő, valamint szociális intézményeket támogató tevékenységéért. Az EMKE tiszteletbeli tagjai közé emelte Hajnal Jenőt, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatóját és Kelemen Péter koncerttechnikust.
Az EMKE-díjként átadott szobrocskák Venczel Árpád szobrászművész, restaurátor Parasztmadonna című alkotásának kisebbített másolatai, a díszes okleveleket pedig Venczel Attila képzőművész készítette.
Tofán Koós Imola. Új Magyar Szó (Bukarest)

Hunyad megye
Kis közösség – nagy család a Magyar Napokon és utána is
Ritkaság, hogy szórványvidéken élő kis közösségnek legyen ereje és lelkesedése ahhoz, hogy napokon át színvonalas programok sokaságával ünnepeljen. Hunyad megye élen jár a jó példával: idén már harmadik alkalommal szervezik meg a Magyar Napokat, egyre bővülő helyszínekkel, egyre változatosabb, szórakoztatóbb és vonzóbb lehetőségekkel. Sztárvendégek, magyarországi és helyi művészek, önkéntes fiatalok és hálás látogatók fémjelzik a rendezvénysorozatot, amelyről Babos Aranka főszervező számolt be.
– Milyen múltra tekint vissza a HMMN?
– 2010-ben szerveztük meg először a Magyar Napokat, a rendezvény szükségessége azonban már néhány évvel azelőtt megfogalmazódott. Az évközben szervezett magyar kulturális eseményeken való nagy részvétel bizonyította, hogy a Hunyad megyei magyarok többre vágynak. A körülmények úgy alakultak, hogy 2010-ben összeállt egy fiatalokból és középkorúakból álló lendületes, bizakodó önkéntes csapat, amely nemcsak elvben fogalmazta meg a Magyar Napok igényét, hanem munkához is látott. Mindannyian nagyon tapasztalatlanok voltunk, és bíztunk abban, hogy sokan mellénk állnak a közös siker érdekében. Már az I. Hunyad Megyei Magyar Napok kiemelkedő eseménysorozatot jelentett a magyar közösség életében. Akkor, 2010-ben a bukovinai székelyek megtelepedésének 100. évfordulóját ünnepeltük. Mondhatom, hogy az első Magyar Napok volt a kedvencem, mert minden nagyon bensőséges és szívvel-lélekkel teli volt. Egy sikeres rendezvényt tudva magunk mögött, 2011-ben mertünk nagyobbat álmodni, és kiterjesztettük rendezvényeinket 11-ről 23 településre. Számos kültéri rendezvényt szerveztünk, ahol a közösségek egymásra találását, a szolidaritás gondolatát helyeztük középpontba. Nagy sikernek örvendett a Bikini koncert, amely 1990 óta az első magyar utcai élőzene-koncertet jelentette. Idén, 2012-ben a hangsúlyt a családra fektetjük. Április 28–május 6. között harmadik alkalommal rendezzük meg azt a fesztivált, amely országos szinten még mindig egyedülálló.
– Milyen visszajelzéseket kaptak a szervezők a Hunyad megyei magyarok részéről?
– Mindenképpen lelkesedéssel fogadták az emberek a Magyar Napokat, ez még nagyobb lendületet adott a munka folytatására. Az évről évre több ezerrel növekedő résztvevők száma önmagáért beszél. Egy dolgot említek: tavaly kaptam egy e-mailt, amelyben egy számomra ismeretlen személy leírta, nem hitte volna, hogy tényleg lesz Bikini-koncert Déván. Elsétált a térre a családjával, mert éppen ideje volt, de nem hitte, hogy tényleg az lesz, ami a programban szerepelt. Azt is egy rendkívül pozitív visszajelzésnek vélem, hogy egyre több személy vesz részt a szervezésben, vagy aktívan, a részvételben különféle versenyeken és kiállításokon való szereplés által. Az a feltevés, hogy a Hunyad megyei magyarok igénylik a „kis magyar világot”, még ha egy hétig is tart, igaz, hiszen minden tény ezt bizonyítja.
– Miben más az idei rendezvénysorozat, mint az eddigiek?
– Legfőképp az idei rendezvény fő témája, a család gondolata teszi mássá a Magyar Napokat. A család az a közeg, amely biztonságot, védelmet és gondoskodást ad, a magyarként való megmaradás és az itthon maradás biztonságát nyújtja. Nemcsak a magyar családok számára szervezünk foglalkozásokat, hanem kiemelten figyelünk a vegyes családokra is. A rendezvények között szerepelni fog a Családok Vasárnapja, Családi Majális, Nagyszülők és Unokák program, Családi ízek szabadtéri főzőverseny, Anya-lánya szépségverseny, stb.
Mondhatom, hogy most már jobban fel tudjuk mérni közösségeink igényeit, mi, szervezők is tapasztaltabbak vagyunk, ezért az idei rendezvény biztosan még jobb és színvonalasabb lesz. Nagy vívmánya az idei évnek, hogy olyan együtteseket sikerült meghívni, mint a Republic és a Zanzibár, akik mindenekelőtt megértették, hogy a Hunyad megyei magyarság kis létszáma ellenére egy küzdő, erős magyar identitással rendelkező közösség, aki megérdemli, hogy ilyen eseményekben legyen része. Hogy mindenki zenei ízlésének eleget tegyünk, eljön Bunyós Pityu, Dancs Annamari és Tamás Gábor is. Jelen lesz továbbá Könczey Elemér grafikus, a Budapesti Utcaszínház és sok más művész, akik vonzóvá és tartalmassá teszik programjainkat. Számos helyi művésznek is teret és lehetőséget adunk munkásságuk bemutatására, mint például Fazakas Tibor festőnek, Balázs Tibor szobrász-festőművésznek, Moldován Kálmán festőművésznek, Tripa Andrea és Julianna fotóművészeknek, és még sorolhatnám. Díszmagyar katonák kíséretében a magyar szent korona másolatát is megtekinthetik az érdeklődők. Neves írók, költők, irodalmárok is ellátogatnak megyénkbe, az érdeklődök Markó Béla könyvbemutatóján, Czakó Gábor előadásán is részt vehetnek. A megmaradás bizonyítékaként idén is lesz emlékműleplezés és kopjafaavatás, valamint az országos EMKE-konferenciára is nálunk kerül sor. Az ifjúság fontos szerepet fog betölteni a Magyar Napokon, hiszen nemcsak önkéntesként fognak tevékenykedni, hanem teljes programokat és műsorokat fognak végigszervezni és lebonyolítani. Ezzel az a célunk, hogy a fiatalok gyakorlati tapasztalatban részesüljenek, és legyen számukra hasznos lecke a Magyar Nap. Az említett programok mellett nem maradhatnak el a néptáncelőadások, hagyományőrző játékok, kiállítások, kulturális rendezvények és tanácskozások, filmvetítések és sporttevékenységek sem.
– Miért érdemes részt venni a programokon?
– Úgy gondolom, mindenki megérdemel néhány kellemesen töltött órát. Mert nem minden nap adódik alkalmunk, hogy ilyen koncerteken és rendezvényeken vehessünk részt váro-sainkban, nálunk otthon. Nem utolsó sorban: mert szeretném, ha a Hunyad megyei magyarság valóban egy család lenne.
Csatlós Zsófia. Szabadság (Kolozsvár)

Szórvány együttműködés oktatási téren
Az RMDSZ Brassó és Hunyad megyei szervezeteinek kezdeményezésére, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) együttműködésével szombaton délelőtt Brassóban került sor a két megye szórványpartnerségének rendezvényeire.
A magyar történelmi egyházak képviselőinek részvételével ökumenikus istentiszteletet tartottak a Keresztelő Szent János ferences templomban, ezt követően az Áprily Lajos Főgimnázium dísztermében oktatási fórumra került sor, amelyen vajdahunyadi, petrozsényi és dévai pedagógusok vettek részt Brassó megyei pedagógusokkal és oktatási döntéshozókkal együtt.
A brassói és hunyadi szórványközösségek együttműködésének központi intézményei a dévai Téglás Gábor Iskola és a brassói Áprily Lajos Főgimnázium, hiszen partnerségünk gerincét a magyar oktatás megerősítése jelenti – mondta az oktatási fórumon Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke. „A Téglás új iskola, alig pár éves múltra tekint vissza. Mi nem voltunk olyan szerencsések, hogy visszaszerezhessük a több évtizeddel korábban magyar intézményként működő dévai magyar líceum épületét, ezért új iskolát építettünk, amelynek egy nagy múltú iskola tapasztalataira, hagyományainak megismerésére van szüksége. Ezt veheti át a Téglás Gábor Iskolaközpont a 175 éves múltú Áprily Lajos Főgimnáziumtól”, mondta Winkler Gyula.
Kovács Attila, az RMDSZ Brassó megyei szervezetének elnöke szerint a két közösség számára rendkívül hasznos a magyar pedagógusok együttműködése és tapasztalatcseréje. A hagyományőrzés és az identitástudat megerősítése lehetetlen az erős anyanyelvű oktatás hiányában.
Winkler Gyula a rendezvényen ismertette a néhány erdélyi iskolában több éve futó európai uniós diákvetélkedők programját. A programban az évek során részt vettek Kolozs, Bihar és Hunyad megyei, valamint bukaresti magyar iskolák. Az európai parlamenti képviselő felajánlotta, hogy az Áprily Lajos Főgimnáziumban ősszel szervezzenek hasonló versenyt, a nyertesek tíztagú csapata pedig az európai parlamenti képviselő meghívására brüsszeli tanulmányúton vehet részt.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)

Hunyad sokszínű magyar napjai
Javában zajlik a hétvégén elkezdődött III. Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozata, amely főzőversennyel, sportvetélkedőkkel, kiállításokkal, koncertekkel, könyvbemutatókkal és gyerekprogramokkal várta-várja a megye magyarságát.
„Ezt a földet választottam, ezt a napot úgy akartam!” – az ismert Republic dal idézett sorai még vasárnap hangzottak el a vajdahunyadi vár külső udvarán a III. Hunyad Megyei Napok megnyitóünnepségén több mint 3000 ember előtt: a szórványban élő magyarok újra bizonyították élni akarásukat, felmutatva az összefogás erejét. Babos Aranka főszervező elmondta: a rendezvény sikerének elengedhetetlen feltétele a lelkes csapat, amely fáradtságot nem ismerve mindent megtesz a rendezvény sikere érdekében.
Bende Barna független polgármesterjelölt egy, a Magyar Napok keretében tartott délutáni beszélgetés alkalmával elmondta, a program a kulturális sokszínűség jegyében zajlik, és ez azért jó, mert az egymás mellett élő nemzeteknek alkalmuk van megismerkedni és esetleg el is sajátítani egymás szokásait.
A szeretet a legfontosabb fűszer – ez volt május 1-jén a Pogocsán–Sáfár–Dezméri főzőcsapat mottója a dévai Magyar Háznál a Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmából szervezett családi majálison, amelyre népes tömeg gyűlt össze. A rendezvény első óráiban az egybegyűltek a benevezett hat csapat egyikének drukkolhattak a focibajnokságon. A díjátadó ünnepségen minden csapat oklevélben részesült – egyébként az Old Boys csapat nyerte a bajnokságot, második lett a Kolostor csapat, harmadik a Téglás – mondta Pogocsán Ferdinánd, a majális szervezője.
Amíg a férfiak a bőrt rúgták, addig a főzőversenyre benevezett négy csapat finom ételekkel lepte meg az egybegyűlteket. A Szent Ferenc Alapítvány családja kapros nokedlivel készült pörkölttel nyerte el az első helyezést, őket követte a Gáspár–Barra család babgulyása, a Pogocsán–Sáfár–Dezméri jókais babgulyása, illetve a Lengyel – Máté család csángógulyása. Az ízletes ételek titkát a csapatok nem árulták el, viszont egyikük annyit elmondott: az ételek elkészítésében „a szeretet a legfontosabb fűszer”.
Aki a népdalt és a néptáncot szerette, az a Magyar Ház hűvös termében megnézhette a dévai Segesvári Miklós Pál Egylet Népdalkörének, illetve a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport előadását.
A családi majális palacsinta kiállítással kezdődött, amit az Összhang nőegylet tagjai készítettek. A hagyományos lekváros és túrós palacsinták mellett sonkás, tojásos, gombás rakott palacsintát, valamint csörögét és aranygaluskát is kóstolhattak a jelenlevők. Miközben a gulyás és krumplipaprikás főtt, Szabó Zoli slágerekkel teremtette meg a jó hangulatot. Ezt követte a népi táncház és a hagyományos bál.
Minden magyarra szükség van
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a megnyitóünnepségen elmondta: válságos időkben minden magyar emberre szükség van, mint ahogyan az összefogásra és közösségépítésre is. – A III. Hunyad Megyei Magyar Napok bizonyítéka annak, hogy itt, a szórványban nem fog lemorzsolódni ez a nagy család, hanem megerősödve építkezik egy jobb, szebb jövő reményében. Mircea Moloţ, a Hunyad Megyei Tanács elnöke is köszöntötte a népes tömeget, és kijelentette: a magyarság az elkövetkezőkben is partnerre fog találni személyében.
A rendezvénysorozat során központi szerepet kap a család, ezért vasárnap is számos családi programmal vártak szülőket, gyermekeket. A vajdahunyadi vár külső udvarán felállított sátrakban pszichológiai tanácsadáson, kézműves foglalkozásokon és a Családi ízek elnevezésű főzőversenyen vehettek részt az érdeklődők. Délután fellépett még a dévai Renaissance tánccsoport és a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport, eközben pedig szombathelyi kézművesek foglalkozásai lefoglalták a kisebbeket.
Több település is bekapcsolódott
A központi rendezvénnyel párhuzamosan a megye más településein, illetve Vajdahunyad más helyszínein is zajlott a kulturális élet. Déván Kulcsár Székely Attila színművész tolmácsolásában került sor Wass Albert Mustármag című előadására. Vajdahunyadon nagy sikernek örvendett a Szent Koronáról szóló előadás, amelyet a római katolikus templomban tartottak, de különleges élményben lehetett része mindazoknak is, akik ellátogattak Fazakas Tibor festőművész kiállítására a vajdahunyadi Magyar Házba. A Szászvárosba érkezők Szakács Gábor és Friedrich Klára előadását hallgathatták meg, akik a rovásírásról és Torma Zsófia régészről tartottak színvonalas és érdekes előadást.
Vasárnap este a vajdahunyadi vár udvarán többezer ember hallgathatta és dúdolhatta az együttessel közösen a Republic zenekar közismert dalait. A koncertre nemcsak a megyéből, de az ország számos településéről érkeztek lelkes rajongók.
Idén is volt májusfa
A hétfői programok a néphagyományokra összpontosítottak. Csernakeresztúron – Hunyad megye egyetlen magyar többségű településén – a májusfaállítás hagyományát ápolták ez alkalommal is. A tavasz ősi jelképét, a fiatal lombos fát a legények május első napjának hajnalán lopják be a lányok udvarába. A hajadonoknak ki kell találniuk, kitől kapták a fát, s ha megsejtik, és kedvükre való az illető legény, akkor színes szalagokkal díszítik fel azt, és kitűzik a kapuba. Minél több fát kap egy lány, annál büszkébb lehet, hiszen azt jelenti, sok legény választaná szívesen párjául. Ma már krepp-papírból készülnek a szalagok, régen viszont a lányoknak hosszú színes szalagjuk volt, azt kötözték a májusfára, s minden színnek megvolt a maga jelentése – tudtuk meg Szabó Juliannától a csernakeresztúri néptánccsoport vezetőjétől. A májusfaavatás után az iskola előtti téren színvonalas előadással lépett fel a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport és a Segesvári Miklós Pál Egylet Népdalköre. A rendezvényen jelen volt Czakó Gábor író, aki örömmel és megelégedéssel szemlélte a ma is élő népszokást.
A Téglás Gábor Iskolaközpontban került sor az EMKE Kisenciklopédia és Szabadegyetem keretében Czakó Gábor Kossuth-díjasíró, publicista, képzőművész Beavatás a magyar észjárásba című előadására. Az író rámutatott a magyar nyelv, észjárás és gondolkodás különleges mivoltára, nyelvünk különös sajátosságait számtalan példával támasztotta alá.
A vajdahunyadi hétfői gyerekprogramot péntekre halasztották a május 1-je alkalmából esedékes munkaszüneti nap miatt, ezért a szervezők péntek délelőtt várják a játszani, rajzolni szerető óvodásokat és iskolásokat a vajdahunyadi Magyar Ház udvarára.
Kun-Gazda Kinga-Viola. Szabadság (Kolozsvár)

Tizenötezer ­magyar jelölt
A három magyar párt mintegy 15 ezer jelöltet állított a június 10-i önkormányzati választásokra. A pártok tegnap összesítették a kedd éjfélig benyújtott jelöléseiket.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára által közölt végleges adatok szerint a szövetség részéről 319 polgármesterjelölt, 8854 helyi és 789 megyeitanácstag-jelölt indul a megmérettetésen, Erdély 15 megyéje közül csak Hunyad és Szeben megyében nem állít megyeitanácselnök-jelöltet a szövetség, versenybe száll viszont megyeitanács-elnökjelöltje a csángók által is lakott moldvai Bákó megyében is. Kelemen Hunor, a szövetség elnöke korábban azt nyilatkozta, a 2008-ashoz hasonló eredményre számít. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 80 polgármesterjelölttel, 2043 helyi és 281 megyei tanácstagjelölttel vág neki első megmérettetésének, öt megyé­ben állítva megyeitanácselnök-jelöltet. Kolozs, Szatmár, Szilágy és Kovászna megye bizonyos településein az EMNP az MPP-vel társulva indul a választásokon, közösen három polgármesterjelöltet, 80 helyi tanácstagot, 45 megyei tanácstagot, és egy megyei tanácselnököt indítanak. Az MPP 110 településen állított polgármesterjelöltet, és jelöltjei hat megyében pályázzák meg a megyei tanácselnöki tisztséget. Az MPP 192 jelöltje küzd a megyei önkormányzati képviselői helyekért, és a 149 tele­pülésen bejegyzett önkormányzati képviselői listán a párt becslése szerint körülbelül 2300 jelölt szerepel. Szász Jenő ismertette, a párt célja, hogy megőrizze a 2008-ban megszerzett polgármesteri tisztségeket, és növelje önkormányzati képviselői számát. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szomorú precedenst teremt az új kormány: 22 év után első ízben korlátozzák a kisebbségi jogokat
Noha a végső döntést további tárgyalások után az RMDSZ parlamenti frakciója hozza meg jövő hétfőn, „nehéz lesz megszavazni azt a kormányt, melynek elsődleges prioritása a magyarság jogainak visszaszorítása”, válaszolt a Nyugati Jelen kérdésére csütörtökön Déván Markó Béla, leköszönő miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ volt elnöke a magyar napok alkalmával érkezett Hunyad megyébe, a dévai sajtóértekezletről Vajdahunyadra utazott, ahol verses-, illetve publicisztikaköteteit mutatta be.
„Veszélyes etnikai viszályokat szítani politikai célokból”, hangsúlyozta Markó, aki azt üzente a leendő kormánynak, hogy vizsgálja felül a MOGYE-val kapcsolatos álláspontját. Különben szomorú precedenst teremtene: 22 év alatt, kisebb vagy nagyobb lépésekkel, az erdélyi magyarság jogai folyamatosan bővültek. Ez lenne az első alkalom, amikor korlátoznák a kisebbségi jogokat, ráadásul törvénybe foglaltakat! „Elszomorító, hogy a kisebbségi jogok tiszteletben tartása helyett mekkora vehemenciával utasítják el azokat. A kisebbségi jogok szavatolása és a törvény betartása a kormány feladata”, fogalmazott Markó Béla. Aki szerint éppen a napokban zajló Hunyad megyei magyar napok, illetve a 2005-ben elindított dévai Téglás iskola a legjobb példa az etnikai párbeszédre és a kisebbség tiszteletére.
Amúgy a magyar napok sikeres megszervezésével a Hunyad megyei RMDSZ-szervezet ismét bebizonyította, hogy nemcsak számarányát jóval felülmúló ügyes politikusokat képes kitermelni, hanem a magyarságot is össze tudja fogni és megerősíteni. A harmadik alkalommal megrendezett rendezvénysorozat eddig nagy sikernek örvendett. Nemcsak a magyarok vettek részt nagy számban, családostól, hanem máshonnan érkezett vendégek is, illetve helyi románok is, hangsúlyozta Babos Aranka fő szervező. Sőt, példát is mutattak, a vajdahunyadi kastély vezetősége és a városvezetés elismerését fejezte ki, hogy a vasárnapi Republic koncert után milyen rend és tisztaság maradt, noha több mint 3000 ember vett részt rajta, miközben hasonló román rendezvények után tengernyi szemetet és hulladékot kell eltakarítani.
Remélhetően politikai téren is ugyanilyen sikeres lesz az RMDSZ a júniusi helyhatósági választásokon, fejezte ki reményét Markó. A legjelentősebb célkitűzések: visszakerülni minél több Zsil-völgyi város önkormányzatába, illetve elnyerni Vajdahunyad polgármesteri tisztségét, a legnehezebb, pedig visszajutni a megyei tanácsba, hangsúlyozta Winkler Gyula, a megyei RMDSZ elnöke.
Ami az államkasza 5 milliárd eurós tartalékát illeti, Markó Béla szerint megvan a pénz a közbéreknek a 2010-es szintre való visszaállítására. Noha óvakodott pontos számot említeni, pénzügyminiszter kollégájától, illetve a leköszönő kormány tagjaitól kapott információi szerint a pénz igenis létezik az államkasszában.
Chirmiciu András
nyugatijelen.com. Erdély.ma

RMDSZ-es népvándorlás a hatalomból
RMDSZ-es tisztviselők „népvándorlása” vette kezdetét Bukarestből Erdélybe annak nyomán, hogy a parlamentben megbukott Ungureanu-kormányt váltó balliberális hatalom nekilátott a kádercserének az állami és a kormányapparátusban. A kisebb megszakítással 1996 óta folyamatosan hatalmon lévő magyar alakulat számára jelentős érvágást jelent, hogy ellenzékbe került, hiszen miniszterelnök-helyettesi, három miniszteri és több mint tíz államtitkári poszttal rendelkezett a menesztett kormányban, ezenkívül politikusai több mint 40 kormányzati intézményben és számos prefektúrán töltöttek be vezető tisztségeket, és tanácsosok, irodavezetők, szakértők százainak adtak munkát.
Mennek. Ungureanuval együtt az RMDSZ is távozik a Victoria palotából (fotó: www.gov.ro)A jelenlegihez hasonló leváltási hullámban legutóbb 2009-ben, a Tăriceanu-kormány bukásakor volt része az RMDSZ-nek, amikor szintén ellenzékbe került a demokrata-liberálisok és a szociáldemokraták alkotta nagykoalíció nyomán. Akkoriban tüntetésekre is sor került az állami intézmények területi kirendeltségei élén álló magyar tisztviselők eltávolítása miatt.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára tegnap lapunknak elmondta, mintegy 200 magyar tisztségviselőt érint közvetlenül a mostani kormányváltás, ennyien dolgoztak többek között tárcavezetőként, államtitkárként, helyettes államtitkárként vagy más beosztásban a leköszönő Ungureanu-kormány hivatalaiban. Kovács kérdésünkre hozzátette, erdélyi viszonylatban ugyanakkor több ezer közalkalmazottról van szó, az érintettek többsége esetében a leváltás kérdése a hatályos törvények miatt nem egyszerű.
„A miniszterek, államtitkárok és azok helyetteseinek, illetve a különböző kabinetek szakértőinek kinevezése miniszterelnöki aláírástól függ, vagyis politikai vonalon tisztségbe kerülő vezetőkről van szó. Léteznek viszont – Erdély mellett a fővárosban is – hivatalukat versenyvizsgával elnyert tisztségviselők, akiknek a helyzete törvényileg nem egyszerű.
A Victor Ponta kormányfő által nemrég kifejtett, véleményem szerint meglehetősen populista kijelentés szerint a decentralizált megyei intézmények vezetőinek leváltása szakmai alapon történik majd. Ezzel kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy reményeink szerint nem fog végbemenni etnikai tisztogatás az állami hivatalokban” – fogalmazott a szövetség főtitkára, aki a három évvel ezelőtti személyzeti cserének maga is „szenvedő alanya” volt, hiszen elvesztette az Országos Ifjúsági Hatóság elnöki posztját.
Az alprefektusokat is leváltják
Kovács Péter főtitkár közölte, a prefektusokon kívül a magyar alprefektusokat is leváltják, az érintetteket a kormány várhatóan kormányfelügyelői tisztségekbe nevezi ki. „A prefektusok és helyetteseik nem lehetnek tagjai egyetlen pártnak sem, ők úgynevezett főköztisztviselők, ebből a testületből pedig nem lehet őket letávolítani. Az új kormány minden bizonynyal kinevezi majd a leváltott magyar prefektusokat és alprefektusokat valamilyen tisztségbe, ez azonban semmilyen valós hatáskörrel nem jár majd, nem lesz semmiféle súlya a magyarság érdekeinek képviselete terén” – magyarázta a főtitkár.
A prefektusok leváltásáról szóló elvi döntés egyébként a Victor Ponta vezette kormány első, keddi ülésén megszületett. Az ország 41 megyéje közül Arad, Brassó, Hargita, Hunyad, Kovászna, Máramaros, Maros, Szatmár, Szilágy, Temes és Vaslui megyék élén áll az RMDSZ által javasolt prefektus vagy alprefektus. Ladányi László-Zsolt Hargita megyei prefektus az MTI-nek tegnap szintén úgy nyilatkozott, a leváltott hivatalnokokat minden bizonnyal kormányellenőri tisztségbe nevezik ki. „Azt, hogy ki milyen megyébe kerül majd, nem lehet tudni, a kormányellenőrök ugyanis már nem a belügyminisztériumhoz, hanem a kormányfőtitkársághoz tartoznak, ott döntik el, hogy ki milyen feladatkört kap majd” – magyarázta Ladányi.
Több száz leváltott közalkalmazott
A kormányváltás miatt a tárcavezetők, államtitkárok és államtitkár-helyettesek mellett minden bizonnyal a különböző államtanácsosokat, kabinetvezetőket is meneszti majd az új balliberális kormány. A kulturális minisztériumban például Kelemen Hunor volt tárcavezető, az RMDSZ elnöke mellett négy magyar tanácsos, két sajtótanácsos és egy kabinetigazgató dolgozott, míg a környezetvédelmi tárcánál Korodi Attila exminiszter mellett hét magyar tanácsos, egy jogtanácsos, egy kabinetigazgató és egy főtitkár-helyettes tevékenykedett.
Az egészségügyi minisztériumban négy tanácsos és egy főtitkár segítette Ritli László volt tárcavezető munkáját, Markó Béla leköszönő miniszterelnök-helyettest pedig öt tanácsos, három államtanácsos, illetve egy államtitkár. Markó munkatársai közül egyébként tegnap Nagy Zoltánt, Tudor Veronkát, Pásztor Gabriellát és Péter Zsuzsannát menesztették, ugyanakkor leváltották Dézsi Attila kormányfőtitkárt is, akit egyúttal a Hunyad megyei közigazgatásért felelős kormányellenőrnek neveztek ki.
Mindemellett meneszthetik a több tucat kormányzati intézménynél vezető beosztást betöltő RMDSZ-es tisztségviselőt is, például az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság alelnökét, az Országos Sport- és Ifjúsági Hatóság alelnökét, illetve kabinetigazgatóját, az Országos Környezetvédelmi Ügynökség elnökét és további három alkalmazottját, vagy az Országos Építkezési Felügyelőség főfelügyelőjét. Ugyanakkor leválthatják az Országos Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság alelnökét, az Országos Statisztikai Intézet alelnökét, a Közbeszerzéseket Szabályozó és Felügyelő Országos Hatóság alelnökét, illetve a Kórházak Akkreditációjáért Felelős Országos Tanács elnökét, az említettek személyek ugyanis kivétel nélkül az RMDSZ javaslatára tölthetik be funkciójukat.
Különben a Bukarestben dolgozó magyar kormányzati tisztségviselők várható menesztése kapcsán Kelemen Hunor a napokban úgy nyilatkozott: ez a politikában így szokott történni, egyik nap kormányon vagy, másik nap nem, erre föl kell készülni minden politikai szervezetnek. „A kormányon kívül is van élet, politikai munkánk ezzel nem ért véget. Rengeteg kormányzati tisztségviselőt fog ez érinteni, rengeteg szakpolitikusunk dolgozott a minisztériumokban, a különböző kormányzati intézményekben, és gondolom, egy új kormány, amennyiben az RMDSZ nincs kormányon, ezeket az embereket váltani fogja” – mondta az MTI-nek a szövetségi elnök.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)