Második bécsi döntés és a magyar bűnök (Hetven éve)
Bárki bármit mondhat, az 1938 és 1941 közötti években Magyarország területi gyarapodása igazságos jellegűnek tekinthető, mind történelmi, mind etnikai szempontból. Ennek keretében megegyezéses alapon került sor arra a második bécsi döntésre is, amely az 1920-as trianoni diktátum által Romániához csatolt magyar területek 42 százalékát Magyarországnak ítélte.
A visszakerült terület Erdély szegényebb, de magyar többségű régiója volt, míg az altalajkincsekben és iparban gazdagabb Dél-Erdély Románia fennhatósága alatt maradt, mivel az a régió román többségű volt. A bécsi döntés egyértelműen tekintettel volt az etnikai összetételre, bár itt-ott, a határvonalon lehetett volna még magyar településeket — így például Kalotaszeg déli részét—Magyarországhoz kapcsolni. Mivel az új határ útvonalakat és vasútvonalakat is átvágott, így például Székelyföld és Kolozsvár között, ráfért volna némi módosítás, azonban erre nem volt lehetőség, mert e határvonalat egy német—olasz döntőbíróság húzta, és elfogadására, tiszteletben tartására mindkét ország kormánya kötelezettséget vállalt. E határrendezéssel kapcsolatban elfogadható Róna Andrásnak, Teleki Pál közeli munkatársának véleménye: ,,A döntés Erdély nemzetiségi, népsűrűségi, néprajzi, gazdasági és történelmi viszonyainak ismeretében, a »felező igazság« elvére épült.”
A döntés jellege
Ha az első világháborút lezáró békediktátum alkalmával az önrendelkezés szellemében jártak volna el, akkor bizonyára nem került volna sor a területi revíziókra. Ha valóban igazságos lett volna a trianoni diktátum (1920), akkor engedélyezte volna a népszavazást az elcsatolásra ítélt területeken. A trianoni igazságtalanságra a legjobb példa Székelyföld helyzete, amelynek népét nem kérdezték meg, hogy az önrendelkezési jog alapján akar-e román uralom alá kerülni. A több mint félmilliós székelymagyar népet, amelynek számaránya a történelmi Székelyföldön jóval nyolcvan százalék fölött volt, megillette volna a független államalapítás joga. Ha elfogultság nélkül mérlegeljük e kérdést, akkor azt is mondhatjuk, hogy ez számukra indokoltabb lett volna, mint az enyhe román többségű (53,8 százalékarányú) Erdélynek Romániához való csatolása.
Ha a nagyhatalmak a történelmi igazságosság szellemét követik, és arra (is) gondolnak, hogy az igazságtalan békediktátum újabb háború forrása lehet, az utódállamokat széles körű autonómiák biztosítására kellett volna kötelezniük az uralmuk alá hajtott népcsoportok egyenjogúságának garantálása végett. A területi önkormányzatok létrehozására lett volna lehetőség Erdélyben, mert itt is találunk túlnyomóan román és túlnyomóan magyar többségű régiókat. A románok lakta Alsó-Fehér, Fogaras és Hunyad megyéből román, a székely megyékből magyar autonóm tartományt lehetett volna szervezni, míg a vegyesen lakott területeken vegyes nyelvű közigazgatási régiókat. Románia azonban a becsületes nemzetiségpolitika helyett az erőszakos beolvasztás, románosítás politikáját alkalmazta, kikényszerítve a magyar kormányzatok területi revízió melletti elkötelezettségét.
Az első bécsi döntés alkalmával, 1938-ban visszakerült Magyarországhoz a 87 százalékban magyarlakta felvidéki határsáv, majd 1939-ben a többségében ruszin- és magyarlakta Kárpátalja, 1941 tavaszán Délvidék magyar többségű területei, a Duna-Tisza köze. Észak-Erdély magyar többségű területei, köztük Székelyföld, a történelmi Magyarország egyik legmagyarabb régiója a második bécsi döntés után, 1940. augusztus 30-án egyesült Magyarországgal. Mindezek ismeretében megállapíthatjuk, hogy 1938 és 1941 között Magyarország nem idegen területeket szállt meg, hanem saját ezeréves nemzeti területeiből kapott vissza magyar többségű régiókat, és ez enyhítette Trianon igazságtalanságát. E területek visszakövetelése jogos és igazságos jellegű volt.
Horthy Miklós
Nem szabad elítélni Magyarország politikai vezetését, valamint a hat nyelvet kitűnően beszélő Nagybányai Horthy Miklós kormányzót, amiért az igazságtalan trianoni békediktátum semmissé nyilvánítását, felülvizsgálatát követelte. Ennek lényege az volt, hogy békés úton állítsák helyre a történelmi magyar állam területi egységét, és ha ez nem lehetséges, akkor szerezzék vissza a túlnyomórészt magyarlakta területeket.
Horthy Miklós kormányzót a magyar többségű területek felszabadításáért illik még ma is lefasisztázni és ,,lovas tengerésznek” csúfolni. A kommunista csőcseléknek és az utódállamok politikai elitjének a kormányzót lejárató propagandája annyira sikeresnek tekinthető, hogy Szent István napján e sorok írója azzal szembesült, Horthy nevének hallatán még Székelyföldön is elhalkul a magyar emberek beszéde. Érdekes, hogy ez egy kirándulás szervezése idején történt, és szó sem volt politikáról, csak egy megjegyzésről, arról, hogy a Horthy-időben készült el a Sepsiszentgyörgyöt Erdővidékkel összekötő (Középajtán átvezető) megyei út, mivel az 1940-es új határ elvágta az Előpatak irányába haladó, Észak-Erdéllyel összekapcsoló útvonalat.
Megdöbbentő, hogy az átlag magyar ember alig hallott arról, Horthy az Osztrák―Magyar Monarchia győztes tengernagya volt. Kevesen tudják azt is, hogy Ferenc József osztrák császár és magyar király szárnysegédje, olyan régi vágású, konzervatív politikus volt, aki talpig becsületes úriemberként szolgálta hazáját és népét. Horthy kormányzó az 1918-as összeomlás utáni káoszban talán az egyetlen olyan magyar politikus és katona, aki meg tudta teremteni azokat a feltételeket, amelyek révén az erőforrásaitól és területének 71,5 százalékától megfosztott Csonka-Magyarország újjászervezhette gazdasági, társadalmi és kulturális életét. Tér hiányában csak egyetlen példát említek, éspedig azt, hogy a háború után néhány évvel a magyar pengő Kelet-Európa legstabilabb pénzévé vált.
Mivel vádolható Horthy Miklós, hogy nevének hallatára még ma is sokan megremegnek? Már említettem, a legfőbb bűne a magyar többségű régiók visszaszerzése volt, ezért illik a tudatlanságban nevelt magyar embereknek szidalmazni őt. A magyar területek visszaszerzését sokan azért tartják hibának, mert ezzel magyarázzák Magyarország háborúba sodródását, a zsidóság egy részének a kiirtását, a háborús magyar veszteségeket, a nemzetiségek elnyomását. Nos, az alábbiakban mindezekre igyekszünk választ adni.
Holokauszt
Amíg a magyar társadalom közgondolkodásában a holokauszt közismert, addig a román társadalom alig vesz tudomást róla, mivel a román népben nem alakították ki ,,a bűnös nemzet” érzését. Magyarországon a holokauszt kérdését legtöbbször az európai összefüggés-rendszerből kirángatva ismertették, azt sugallták, hogy a magyar népet nagyobb felelősség terheli, mint másokat. A magyar médiában ritkán mondták el, hogy a zsidóság kiirtása majdnem egész Európában kiterjedt. A magyar zsidóság szenvedésének ecsetelésekor nem hangsúlyozták kellőképp, hogy deportálásukra 1944. március 19-e után került sor, amikor a náci Németország megszállta Magyarországot, és azt a németek által ellenőrzött bábkormány vezette. Még mindig vannak olyanok, akik a zsidóság sorsáért Horthyt hibáztatják.
Amíg ,,a magyar bűnöket”, a zsidóság tekintélyes részének deportálását a magyarság fejére olvassák, addig Romániában a népesség jelentékeny része még ma is úgy tudja, hogy Ion Antonescu marsall, a román állam háború alatti diktátora nemzeti hős és a zsidók megmentője volt. Mindezt akkor, amikor a zsidók mészárlása Romániában, és nem Németországban kezdődött. Romániában a szuverén román állam hadserege senkitől nem kényszerítve, Antonescu marsall parancsára mészárolta le az észak-bukovinai és transznisztriai zsidók többségét, majd a szovjet hadi sikerek hatására megszervezték kitelepítésüket. Annak ellenére, hogy az 1946 és 1948 között Bukarestben megjelent, Matatias Carp által írt dokumentumkiadvány dátumhoz, településhez kötötten tárgyalja a román holokausztot, a román nép nem szembesült a történelmi tényekkel, mert e kiadványok már a megjelenés után hozzáférhetetlenné váltak. ,,Példányait megsemmisítették, a kommunista rezsim korifeusai még attól sem riadtak vissza ― írja Takács Ferenc ―, hogy ügynökeikkel ellopassák a könyvet a világ nagy könyvtáraiból.” Ennek ismeretében érthető, hogy a háborús bűnös Antonescu tiszteletére az 1990-es években miért avattak szobrokat, miért neveztek el utcákat, tereket, intézményeket.
Az utóbbi évtizedben ― nemzetközi nyomásra ― némileg változott a helyzet, a román politikai vezetés arra kényszerült, hogy mérsékelje az egyre erősödő Antonescu-kultuszt, és elfogadja a román holokauszt tényét. Románia végül 2003-ban kénytelen volt vizsgálóbizottságot felállítani a holokauszt körülményeinek feltárására. A Nobel-békedíjas Elie Wiesel vezetésével működő bizottság megállapította, hogy a háború alatt az akkori Románia területén 270 000 román és ukrán zsidó vesztette életét. Bár Bukarestben holokausztemlékművet is felállítottak 2009 októberében, mégis úgy tűnik, még mindig átszövi a közgondolkodást az, hogy a magyarok gyilkolták halomra a zsidókat, míg a románok megmentették őket.
E sorok írója is reméli, hogy soha többet nem fog megismétlődni népek, népcsoportok kiirtása, bántalmazása csak azért, mert más a kultúrájuk, vallásuk és nyelvük. A történelmi múltat el kell fogadni úgy, ahogy volt, és tudni kell: nincsen bűnös nemzet, de van bűnös állampolitika, és voltak bűnös személyek is. Horthy, akit a németek szintén deportáltak, sokáig védelmet biztosított a magyarországi zsidóságnak, és tulajdonképp nevéhez a zsidók százezreinek a megmentése fűződik.
(folytatjuk)
Kádár Gyula. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A dévai magyar iskola több mint tanintézmény
Déva – Régi álma valósult meg a Hunyad megyei magyar közösségnek, amikor öt évvel ezelőtt megnyitotta kapuit a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont.
„Az elmúlt öt év az intézményalapítás időszaka volt, nemcsak az épületet kellett befejezni, felszerelni, hanem közösséggé kellett kovácsolni a pedagógusokat és diákokat” – fogalmazott Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője az idei tanévnyitón. Mint mondta, szerinte a következő öt évben a Téglás Gábor Iskolaközpont, mint világítótorony kell, hogy kiemelkedjen a Hunyad megyei magyar szórványközösség életében. „Nemcsak jó iskolának kell lennie, hanem a Hunyad megyei magyar közösség oktatási-nevelési, kulturális központjaként kell működnie a Téglás Gábor iskolaközpontnak, mert nekünk többet jelent, mint egy tanintézmény” – hangsúlyozta Winkler Gyula.
Az RMDSZ Hunyad megyei elnöke rendhagyó módon a válságról is beszélt, kiemelve, hogy nem a pénzügyi, gazdasági, hanem a morális válság veszélyeire akarja felhívni a figyelmet. „A morális válság elhatalmasodott a romániai társadalomban, ezen belül a mi magyar közösségünkben is. Önzőek vagyunk, bizalmatlanok és rosszak. Sokszor fiataljainkra is érvényes ez, akik talán azt gondolják, hogy egy díjnak az elnyerése a vetélytárs ellenében történik, ellenségessé téve őket. Bizalmatlanok vagyunk az állami intézményekkel szemben, de sokszor mi, erdélyi magyarok a saját magunk által létrehozott intézményekben sem bízunk” – mutatott rá az EP-képviselő, aki szerint a kiutat a közösségi összetartozás jelentheti. „A jövő európai társadalma a tudás és az összetartozás társadalma. A Téglás Gábor Iskolaközpontnak egy ilyen európai jövő felépítésében kell élen járnia, mint a Hunyad megyei magyar közösség, és Szövetségünk, az RMDSZ által létrehozott intézmény” – tette hozza Winkler.
A tanévnyitón részt vett és ünnepi beszédet mondott Böjte Csaba, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője, ugyanis a Téglás Gábor Iskolaközpontban tanulnak az alapítvány által gondozott gyerekek. Jelen volt Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa és Széll Lőrincz ifjúsági államtitkár.
A Téglás Gábor Iskolaközpontban több mint 600 diák kezdi meg az új tanévet, ötven, túlnyomórészt szakképzett pedagógus irányításával. Idén két első osztály indul, 32 diákkal. Az öt éve működő iskola minőségi oktatást biztosít a Hunyad megyei magyar diákoknak, az idei érettségin a tanulók 97,5 százaléka vizsgázott sikeresen, szemben az országos 69,3 százalékos aránnyal. erdon.ro

Decentralizáció az ifjúsági- és sporttevékenységben
Október végéig a jelenlegi 202 fős személyzetből csak 167-en maradnak meg az Országos Ifjúsági és Sporthatóságnál, szemléltette a helyzetet Déván Széll Lőrincz, a hatóság államtitkári rangú vezetője. A nadrágszíj-meghúzás azonban nemcsak a bukaresti központra vonatkozik, hanem a megyékre is, ahol az ifjúsági-, illetve a sportigazgatóságok összevonása révén 12 fős személyzet maradhat. Hunyad megyében jelenleg 17-en vannak, s még az sem dőlt el, hogy a két igazgató közül melyik marad. A decentralizációt azonban feltétlenül folytatják. Ami sikerült Cseke Attila egészségügyi miniszternek, azt akarják megtenni a táborhelyekkel: átadni a helyi hatóságoknak. Országosan jelenleg 181 táborhely létezik, ezek közül 80 működő, 101 romokban hever. Ezeket átadják a helyi vagy megyei hatóságoknak, országosan először Arad, Kovászna és Dâmboviţa megyékben, illetve koncesszióba adják magáncégeknek, s az ebből befolyó összegekből a többi ifjúsági- és sporttevékenységet finanszírozzák. Sőt, a helyi hatóságok úgy kezelhetik a romokban heverő táborokat, ahogy jónak látják, nem kötelező megtartani azok rendeltetését, végül is a gyermeklétszám és a táborozás iránti igény is lényegesen csökkent az utóbbi években. Ezeket fordítsák hasznosabb célokra a helyi hatóságok, vélte Széll Lőrincz. Hunyad megyében például 9 táborhely létezik, közülük a Déva határában lévő Őzike (Căprioara) és a kosztesdi működőképesek, 6 használhatatlan, az algyógyiban pedig széles körű fejlesztés zajlik, mely révén az ország egyik legszínvonalasabb táborhelyévé válik. Október végéig a jelenlegi 202 fős személyzetből csak 167-en maradnak meg az Országos Ifjúsági és Sporthatóságnál, szemléltette a helyzetet Déván Széll Lőrincz, a hatóság államtitkári rangú vezetője. A nadrágszíj-meghúzás azonban nemcsak a bukaresti központra vonatkozik, hanem a megyékre is, ahol az ifjúsági-, illetve a sportigazgatóságok összevonása révén 12 fős személyzet maradhat. Hunyad megyében jelenleg 17-en vannak, s még az sem dőlt el, hogy a két igazgató közül melyik marad. A decentralizációt azonban feltétlenül folytatják. Ami sikerült Cseke Attila egészségügyi miniszternek, azt akarják megtenni a táborhelyekkel: átadni a helyi hatóságoknak. Országosan jelenleg 181 táborhely létezik, ezek közül 80 működő, 101 romokban hever. Ezeket átadják a helyi vagy megyei hatóságoknak, országosan először Arad, Kovászna és Dâmboviţa megyékben, illetve koncesszióba adják magáncégeknek, s az ebből befolyó összegekből a többi ifjúsági- és sporttevékenységet finanszírozzák. Sőt, a helyi hatóságok úgy kezelhetik a romokban heverő táborokat, ahogy jónak látják, nem kötelező megtartani azok rendeltetését, végül is a gyermeklétszám és a táborozás iránti igény is lényegesen csökkent az utóbbi években. Ezeket fordítsák hasznosabb célokra a helyi hatóságok, vélte Széll Lőrincz. Hunyad megyében például 9 táborhely létezik, közülük a Déva határában lévő Őzike (Căprioara) és a kosztesdi működőképesek, 6 használhatatlan, az algyógyiban pedig széles körű fejlesztés zajlik, mely révén az ország egyik legszínvonalasabb táborhelyévé válik.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)

A „legnehezebb” tanév
A pedagógusok szociális gondjai rányomták bélyegüket a tegnapi iskolakezdésre
A huszonöt százalékos fizetéscsökkenést tanúsító bérszelvényt is tüntetően kitűzte tegnap a mellére a tegnapi tanévnyitón több ezer pedagógus. A tanárok ezzel kívánták jelezni: az utóbbi két évtized egyik legnehezebb tanévének néznek elébe.
Fordítsanak hátat a politikusoknak! – szólította fel tagjait a Spiru Haret tanügyi szakszervezet a tanévnyitó alkalmával; az érdekvédők attól tartottak, az oktatási intézményekben zajló tegnapi ünnepségek politikai üzenetváltásra nyújtanak majd lehetőséget. A szakszervezet figyelmeztetése ellenére azonban országszerte nem csak részt vettek a politikai pártok képviselői, de fel is szólaltak az ünnepségeken.
Leszámolnak a fűnyíróval?
Daniel Funeriu tanügyminiszter az aradi Dimitrie Ţichindeal pedagógiai líceumban mondott rövid ünnepi beszédet, amelyben arra figyelmeztetett, égetően fontos a román tanügyi rendszer hitelének helyreállítása. A tárcavezető – aki a hétvégén arra kérte a pedagógusokat és iskolaigazgatókat, rövid és hatékony legyen a tanévkezdő ünnepség – megköszönte a tanároknak, hogy a szolidaritás jegyében elfogadták a megszorító intézkedéseket. A miniszteri felszólalással majdhogynem ellentétes tartalmú üzenetet juttatott el az RMDSZ a sajtóhoz.
Emil Boc kormányfő televíziós üzenetben szólt a hazai diákokhoz és szülőkhöz. A miniszterelnök azt ígérte, hogy a tavalyi nehéz év után „kisüt a nap” a hazai tanügyben, a következő időszak kulcsfontosságú lehet a minőség biztosítására.
Emil Boc szerint a pozitív tendenciák már most is tapasztalhatóak: a diákok több mint kilencven százaléka korszerű, engedélyezett tanintézményben kezdheti meg tanulmányait, a legutóbbi érettségi eredményei pedig azt mutatják, hogy a hazai oktatási rendszer a megszerzett tudás alapján értékel.
Markó Béla arra figyelmeztetett, hogy a „fűnyíró” politikának vége, az RMDSZ nem fogad el több megszorítást, és azon lesz, hogy december 31-e után a pedagógusok kedvezőbb bérezésben részesüljenek. Erre a szövetségi elnök szerint azért van lehetőség, mert bár a béralap nem nőhet számottevően a jövő évben, a költségcsökkentést előirányzó intézkedések és az idei leépítések lehetővé teszik, hogy a rendszerben dolgozóknak növekedjen a fizetése.
Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke pedagógusként és szülőként nyílt levélben fordult tegnap a hazai pedagógustársadalomhoz és a szülőkhöz. Az ellenzéki politikus az utóbbi két évtized legnehezebb tanévének nevezte a következő időszakot, amelyet szerinte a nélkülözés és az állami klientúraépítés jellemez.
Lészen törvény?
Az idei tanévkezdés egyik legfontosabb kérdése, hogy hosszas várakozás után életbe lép-e az oktatási reformot előirányzó törvénycsomag. Markó korábbi közlése szerint az RMDSZ megállapodott a Demokrata–Liberális Párttal: ha nem gyorsul fel az oktatási törvénytervezet vitája, a kabinet sürgősségi kormányrendelettel fogadtatja el a jogszabály decentralizációra vonatkozó részét, és ennek nyomán az iskolák átkerülhetnek az önkormányzatok hatáskörébe.
A kormányfő-helyettes emlékeztetett arra, hogy az oktatási intézmények decentralizációja, akárcsak a kórházi szerkezetváltás, hatalmas lehetőség az önkormányzatok számára. Ennek köszönhetően már nem Bukarest, hanem maguk a helyi közösségek dönthetnek az iskolákat érintő kérdésekben, ideértve az intézmények működtetését, az igazgatók kinevezését, illetve a tanintézményeket érintő fejlesztéseket is.
Mint arról korábban beszámoltunk, az új oktatási törvény lehetőséget teremt a differenciált románnyelv-oktatásra az érettségiig: ez azt jelenti, hogy a kisebbségi osztályok tanulói idegen nyelvként, külön tanterv szerint sajátíthatnák el ezt a tantárgyat a líceumban is. A decentralizáció szempontjából fontos kitétel, hogy a kisebbségi pedagógusok részarányos képviseletet kaphatnak az iskolaszékekben, a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok után pedig az iskolák emelt szorzóval juthatnak támogatáshoz.
Tanügyi drámák
Drámai hangú dokumentumot hozott nyilvánosságra a Tanügyi Szabad Szakszervezet (FSLI) az idei iskolai év nehézségeivel kapcsolatban. „A pedagógusok bére 25-50 százalékkal csökkent, az iskolák helyreállítása, korszerűsítése várat magára, nagyon sok tanügyi dolgozó vesztette el az utóbbi hetekben a munkahelyét” – áll a FSLI mérlegében.
Az érdekvédők arra figyelmeztetnek, csak azért halasztották el a tanévkezdő általános sztrájkot, hogy a szülők és a gyerekek számára ne okozzanak az első napokban áthidalhatatlan problémákat. Ugyanakkor a szakszervezeti tömörülés azt javasolta kétszázezer tagjának: a tanévnyitón a tiltakozás jeleként jól látható helyre tűzzék ki a fizetéscsökkenést tanúsító bérszelvényt.
A felhívással kapcsolatban a lapunk által megkeresett pedagógusok ellentmondásosan nyilatkoztak. „Megalázónak érzem a tiltakozásnak ezt a formáját, a megszorító intézkedések ugyanis nem csak minket, hanem a szülők többségét is érintik. Ha az ünnepi hangulatot ilyesmivel terheljük, úgy tűnhet, saját sérelmeinket túlbecsüljük” – nyilatkozta lapunknak Elena Crişan Bihar megyei pedagógus.
„Mindenképpen tiltakozni kell valahogy, mert a mostani bérviszonyok mellett lehetetlen nemcsak hogy jó munkát végezni, de teljes állásban megmaradni. Én az idei tanévben másodállást vállaltam, egy számítástechnikai cégnél, napi tizenhárom órát fogok dolgozni, fogalmam sincs, hogy lehet ezt bírni” – panaszkodott az ÚMSZ-nek Balog Loránd matematikatanár. A FSLI képviselői azt ígérik: a napokban összeáll a következő időszakra érvényes sztrájknaptár, és folytatódnak a júniusban abbamaradt tiltakozó akciók.
Sok a gyerek, kevés a fizetés
A válság jegyében kezdték a tanévet a szórványban élő és a székelyföldi magyar közösségek is. Déván az öt éve működő Téglás Gábor Iskolaközpontban Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselő figyelmeztetett a következő időszak nehézségeire, és arra, milyen lehetőségeket biztosíthat európai perspektívából a jól működő tanügyi rendszer.
„A jövő európai társadalma a tudás és az összetartozás társadalma. A Téglás Gábor Iskolaközpontnak egy ilyen európai jövő felépítésében kell élen járnia” – mondta a politikus. A Téglás Gábor Iskolaközpontban több mint 600 diák kezdi meg az új tanévet, ötven, túlnyomórészt szakképzett pedagógus irányításával. Idén két első osztály indul, 32 diákkal. Az öt éve működő iskola minőségi oktatást biztosít a Hunyad megyei magyar diákoknak, az idei érettségin a tanulók 97,5 százaléka vizsgázott sikeresen, szemben az országos 69,3 százalékos aránnyal.
Hargita megyében 39 ezer diák kezdte el tegnap az idei tanévet, 3700-an először ültek iskolapadban. A lapunknak nyilatkozó Ferencz S. Alpár főtanfelügyelő szerint bizakodásra adhat okot, hogy az idén többen iratkoztak be a napközibe és óvodába, mint tavaly: 13.500 kisgyerek élvezi ezt a típusú ellátást. A főtanfelügyelő figyelmeztetett: a pedagógusoknak rendkívül feszült helyzetben kell helytállniuk, elhivatottságuk és elkötelezettségük határozza meg ezt a tanévet. Új Magyar Szó (Bukarest)

Erdővidéki Közművelődési Napok– Interjú Demeter László főszervezővel
Kedd óta zajlik a XVIII. Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvénysorozat tizenhét településen. Jelentőségéről a szervező Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnökét, Demeter László muzeológust kérdeztük.
- Mondhatni, idén nagykorúvá vált az Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvénysorozat. Kérem, vázolja ennek fejlődését!
- Kezdetben, a kilencvenes években csupán hétvégi rendezvény volt, s Barótra összpontosított, esetleg még egy-két települést bevontak, ám tíz esztendeje elkezdtük bővíteni a terepet és a kínálatot. Nem is tudom, van-e olyan erdővidéki település, ahol ne lett volna rendezvényünk... Azt tapasztaltam, hogy az emberek számon tartják, várják, szeretik a közművelődési napokat. Ennek sikere azon is múlik, hogy mindenhol partnerekre lelünk a szervezésben. A közreműködésnek közösségformáló szerepe is van, így tudomást szerzünk egymás tevékenységéről. Idén rekordnak számít, hogy tizenhét erdővidéki településen tartottunk valamilyen rendezvényt.
– Mitől igazán erdővidéki ez a rendezvény?
– Ha nem is ez a legnagyobb erdővidéki rendezvénysorozat, de mindenképpen az elsők között van. Pozitív a visszajelzés, mely a résztvevők számával is mérhető. Arra törekszünk, hogy minden korosztályhoz szóljunk, minden ízlésnek próbáljunk megfelelni kínálatunkkal: tudományos előadások, komolyzenei hangversenyek, de szórakoztató koncertek is, hagyományőrző rendezvények, gyerekprogramok, mint például a Kelekótya együttes koncertje, vagy szórakoztató jellegű a Hacacáré operettest. Fontosnak tartjuk, hogy a helyi értékeket mutassuk be. Ami nem kifejezetten erdővidéki, az is kötődik valamiképpen, a térséghez. Például a most fellépő nagyváradi Sotto Voce együttes vezetője, Benczédi Hunor olaszteleki.
– Mi a különlegessége az idei napoknak?
– A folyamatosságra törekszünk, és figyelünk arra, hogy olyan településre is eljussunk, mint Zalánpatak, mely Málnás község része, de a történelmi Erdővidékhez tartozik. Ott ez a rendezvény jelenti az évi kulturális eseményt. Másik, ami szívünk csücske, Ürmös, hiszen szórványosodó, Brassó megyei település. Most elvittük oda az Erdővidék nagyjai című kiállítást és az olaszteleki Harmónia női kart. Meg is hálálják, hogy figyelünk rájuk, hiszen a falu hagyományőrző csoportja és kézművesei bemutatót tartanak Baróton. Premiernek számít, hogy vajdahunyadi diákok bemutatták az október 6-i műsorukat Erdőfülében és Baróton. Alakulóban Háromszék és Hunyad megye között a partnerkapcsolat, melyhez mi is hozzájárulunk. Az eseménynek kulturális vonatkozásán túl célja, hogy a gyerekek ismeretséget, barátságot kössenek, hiszen Hunyad megyében igen nagy az asszimilációra való hajlam, s reméljük, ezzel fékezni tudjuk.
– Mit emelne ki a rendezvénysorozatból?
– Hat évvel ezelőtt a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület létrehozta az Erdővidék Kultúrájáért Díjat. Olyan személyiségeknek, művészeti csoportoknak ítéli oda a héttagú kuratórium, akik vagy amelyek munkásságuk révén hozzájárultak Erdővidék kultúrájának fejlődéséhez, illetve hírnevének öregbítéséhez. Ez a napok fénypontja. Idén Kászoni Zoltán halbiológust, tavaly Egyed Ákos történészt tüntettük ki. Ezzel azt is próbáljuk igazolni, hagy vannak, akik próféták lehetnek saját hazájukban, mert munkásságuk által sokunk elismerését és megbecsülését is kiváltják. Ez azt is igazolja, nem halt meg minden híresség, élnek köztünk jeles emberek.
Szekeres Attila, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

TestvérHáló épül a szórványban élő magyar közösségek kapcsolattartására
Támogatja a magyar kormány a külhoni szórványmagyarok egymás között kiépülő kapcsolatait erősítő, TestvérHáló elnevezésű kezdeményezést - közölte a nemzetpolitikai államtitkárság MTI-vel annak kapcsán, hogy a program első rendezvényeként pénteken a romániai Vajdahunyadon egy erdélyi és egy vajdasági református szórványgyülekezet létesített egymással testvérkapcsolatot.
Az államtitkárság pénteki közleménye szerint a kezdeményezésről Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára Vajdahunyadon, a Hunyadi Református Egyházmegye újraalakulásának huszadik évfordulója alkalmából szervezett ünnepi megemlékezésen beszélt.
A tájékoztatás szerint a helyettes államtitkár kiemelte: az alulról jövő kezdeményezés célja, hogy a külhoni magyarság szórványban élő közösségeit arra ösztönözze, ismerjék meg egymást, vegyék fel a kapcsolatot egymással, ezzel is erősítve magyar identitásukat. Ennek példája a vajdahunyadi találkozó, ahol egy erdélyi és egy vajdasági református szórványgyülekezet épített ki testvérkapcsolatokat - hívta fel a figyelmet.
A helyettes államtitkár beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nem tesz különbséget magyar és magyar ember között, hiszen mindenki egyformán fontos Magyarország számára.
Elmondta továbbá, hogy "valamennyiünk kötelessége és öröme is egyben", hogy felvállaljuk minden egyes magyar ember, magyar közösség együvé tartozását és boldogulását.
Répás Zsuzsanna külön örömét fejezte ki, hogy a régióban elindult egy kezdeményezés, amely céljául tűzte ki, hogy szórványban élő közösségek kapcsolatra lépjenek egymással, fogjanak össze és hozzanak létre élő és gyümölcsöző kapcsolatot. A kezdeményezést a dél-erdélyi Lupény és a délvidéki dél-bánsági Torontálvásárhely közösségei indították el. Hogy a közösségek további kapcsolattartását a magyar kormány is segítse, Répás Zsuzsanna informatikai eszközöket - webkamerákat és headseteket - ajándékozott a gyülekezeteknek.
A rendezvényen a tájékoztatás szerint a a bánsági szórványgyülekezetek képviselője, Gyenge Károly lelkipásztor is jelen volt, aki szintén köszöntötte a Hunyad megyei közösséget, hangsúlyozva, hogy fontosnak tartják, hogy részt vegyenek a hasonló körülmények között, szórványban élő testvérközösség életében.
A továbbiakban Ősz Sándor Előd lelkipásztor-levéltáros tartott előadást Húszéves az újraalakult Hunyadi Református Egyházmegye címmel, valamint Magyari Hunor és Szántó Tünde mutatta be A Hunyadi Református Egyházmegye templomai című albumot, amely a régió templomi örökségét kitűnő fényképekkel és történeti áttekintéssel dokumentálja, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Van magyar jövő Hunyad megyében
77 rendezvény, több mint 5000 résztvevő, 40 együttműködő intézmény és szervezet jelenti számokban az egyéves Székelyföld–Szórvány Partnerséget, amelyet a háromszéki és Hunyad megyei magyarok kötöttek 2009 decemberében. Az Összetartozunk együttműködési program kiértékelőjét szombaton tartották Vajdahunyadon a Magyar Házban, ahol emléklapot is átadtak azoknak, akik aktívan részt vettek a program működtetésében.
A kiértékelő konferencián részt vett Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Talabér Márta, Várpalota polgármestere, fideszes országgyűlési képviselő, valamint Szandhofer János, Dabas alpolgármestere. A rendezvény házigazdája Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke volt.
"Több mint ötezren vettek részt közvetlenül a programban egy év alatt. Lehet, hogy Székelyföldön ez nem nagy szám, viszont a 25 ezres Hunyad megyei magyar közösséghez viszonyítva igenis jelentős eredmény, és jelentős mértékben hozzájárul a nemzeti identitás megerősítésében. Mi hiszünk abban, hogy van magyar jövő Dél-Erdélyben" – jelentette ki Winkler Gyula. Ugyancsak a nemzeti identitás megerősítésének fontosságát hangsúlyozta Tamás Sándor, aki a közelgő népszámlálásra hívta fel a figyelmet. Illyés Gyula gondolatát parafrazálva elmondta, magyar az, aki annak ellenére is vállalja magyarságát, hogy naponta hátrányok érik magyarsága miatt, és ez a Hunyad megyei magyarokra hatványozottan érvényes. "Az elmúlt húsz évben jelentősen csökkent a Hunyad megyei magyar közösség lélekszáma, és ez részben a beolvadásnak is köszönhető. Ennek a programnak az is a feladata, hogy a magyar identitástudat megerősödjön, és a most következő népszámláláskor minél többen vállalják magyarságukat" – mondta Tamás Sándor. Ha egyetlen hunyadi magyar ennek a programnak az eredményeképpen vállalja, megőrzi magyarságát, akkor már megérte – egészítette ki Antal Árpád András.
A vajdahunyadi rendezvénnyel párhuzamosan kezdődött a Hátszegi-medencében található Őraljaboldog- falván a református templom kerítésének megépítése. A faanyagot Sepsiszentgyörgy önkormányzata biztosította, a Hunyad megyeiek pedig a munkálatok kivitelezését. A román stílusú, de késő gótikus elemeket is őrző, XIII. századi műemlék templom felújítása kiemelt célkitűzése a Székelyföld–Szórvány Partnerségnek. A szombati konferencián a további tervek között az is megfogalmazódott, hogy a Hunyad megyei magyar épített örökség megőrzésében, felújításában is szerepet kell vállalnia a programnak. Népújság (Marosvásárhely)

Székely támogatás Őraljaboldogfalván
A Szórvány-Székelyföld kapcsolat éves vajdahunyadi értékelője után a Hunyad megyei magyar politikusok és a kovásznai vendégek a Hátszegi-medencében lévő Őraljaboldogfalvára látogattak.
A XIII. századi román stílusú, de későbbi gótikus elemeket is őrző, műemléktemplom felújítása kiemelt célkitűzése a Székelyföld-Szórvány Partnerségnek. Első lépésben a református templom kerítésének újjáépítésére kerül sor, melyre a faanyagot Sepsiszentgyörgy önkormányzata biztosította, a Hunyad megyeiek, pedig a munkálatok kivitelezése hárul. A szombati évértékelő konferencián ugyanis a további tervek között az is megfogalmazódott, hogy a Hunyad megyei magyar épített örökség megőrzésében, felújításában is szerepet kell vállalnia a programnak.
Demeter László, Kovászna megyei tanácsos a Kún Kocsárd Egyesület megalapításáról számolt be, amelynek célja új források bevonása a program finanszírozására. A Háromszéken és Hunyad megyében egyaránt működni tervezett egyesület első konkrét feladata az őraljaboldogfalvi templom és parókia felújítása. Az egyesület elnevezése nem véletlen: a XIX. században gróf Kún Kocsárd volt a Hunyad megyei magyarság apostola, egész életét, tevékenységét és vagyonát a magyarság felemelésére fordította – különösen iskola révén. Ősei azonban a háromszéki Ozsdoláról származtak, s gróf Kún Kocsárd nem feledkezett meg erről: míg az általa vezetett szászvárosi református kollégium a helyi magyar gyerekek beiskolázását szolgálta, addig az Algyógyon szintén általa épített mezőgazdasági szakiskola főleg székely és moldvai csángó gyerekeknek szólt.
Chirmiciu András, Nyugati Jelen (Arad)

MIÉRT CSINÁLJUK EGYSZERŰEN, HA LEHET BONYOLULTAN IS?
Vélemény a székelyföldi és általában a regionális RMDSZ szervezetek létrehozásáról szóló alapszabály-módosító javaslatról.
Közeleg az RMDSZ X. Kongresszusa, forrong a Szövetség. Folynak a találgatások az elnökjelöltekről, ezzel kapcsolatban mindenkinek van beton-biztos belső információja. Nem csoda, hogy a belső nyilvánosságnak ez a fő témája, hiszen Markó Béla szövetségi elnök több alkalommal is elmondta, hogy még nem döntött egy újabb mandátum vállalásának kérdésében. Ahogy közeledünk december 11-hez, a Szövetségi Képviselők Tanácsának üléséhez, amelyen Markó Béla bejelenti szándékát, úgy nő a szervezeten belüli érdeklődés mértéke. Nem bánnám, ha inkább arról beszélnénk többet, hogy milyen RMDSZ-t akarunk.
Hiszen az elnök személye meghatározó lehet a Szövetség szempontjából, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy melyek azok az alapszabályzati keretek, működési struktúrák, döntéshozatali formák és viszonyok, amelyek között hatékonyabban tud dolgozni a szervezet.
Egy kezemen meg tudom számolni azon írások vagy nyilatkozatok számát, amelyek a Kongresszus utáni RMDSZ-ről szólnak. Ezek közül az egyik legérdekesebb, és talán legtöbb indulatot keltő javaslat a székelyföldi, vagy általában a regionális RMDSZ szervezetek létrehozása. Álláspontom szerint az ezzel kapcsolatos javaslatot a címben megfogalmazott kérdés jellemzi: miért csináljuk egyszerűen, ha lehet bonyolultan is?
Sorolom az érveimet, amelyek a regionális szervezés ellen szólnak.
1. A területi szervezetek léte is komolyan megkérdőjelezhető, miért van szükség még egy szintre? Az elmúlt években három megyében, Kovásznában, Hargitában és Máramarosban, RMDSZ-es területi szervezetek működtek. A párttörvény előírja, hogy kötelező minden megyében működtetni a megyei szintű struktúrát, úgyhogy az RMDSZ területi szervezetei létrehozták a megyei szervezetet is. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ilyen módon létrejött megyei szervezetek a területi szervezetek csataterei. Nagyon éles vonalat húznak a területi érdekek között, ami fölött nincs átjárás.
Kovászna megyében felismerték, hogy a két területi szervezetes rendszer (Alsó- és Felsőháromszék) nem hatékony, és létrehozták az egységes, egész megyei szintű Háromszéki szervezetet. Máramaros megyében a Nagybánya központú szervezet jelezte, hogy egyetért a területi szervezetek megszüntetésével, és amennyiben az SZKT elfogadja kérésüket, a Történelmi Máramarossal való egyesülés által itt is létrejön az egységes megyei szervezet. Hargita megyében Csíkszék, Gyergyószék és Udvarhelyszék még messze áll a megegyezéstől, de előbb-utóbb itt is egyesülniük kell a területeknek. A regionális szint által Hargita megyében ötszintű alárendelés létezne: helyi, területi, megyei, regionális, országos! Ember legyen a talpán, aki ebben a bürokratikus dzsungelben eligazodik! Ha elindult a strukturális egyszerűsítést, letisztulást célzó folyamat, miért van szükség egy újabb szint, a regionális szint létrehozására?
2. Ha már átszervezésről beszélünk, miért nem vesszük figyelembe a választókerületeket? Szervezési szempontból a magyarországi kétharmados párttól van mit tanulni. Sok minden összejátszott azért, hogy Európában egyedüliként sikerült kétharmados parlamenti többséget elnyerniük, amelyek közül a legmeghatározóbb a párt szervezettsége volt. Ők egyéni választókerületek szerint működnek, a hangsúly ezeken a struktúrákon és nem a megyei szervezeteken van.
Az RMDSZ strukturális, szervezési szempontból nem vette tudomásul a romániai választókerületek létét. Ez pl. Hargita megyében oda vezetett, hogy az egyéni választókerületek több területi szervezethez is tartoznak, ami a fentebb említett átjárás hiánya, a több helyen létrejött „senki földje” kialakulása miatt komoly gondokat okozott.
Ha figyelembe vesszük, hogy 2012-ben az eddigi legnehezebb választási kampányok elé nézünk, a regionális szervezetek létrehozása helyett miért nem mozdulunk el inkább a választókerületek irányába?
Az idő múlásával az RMDSZ mind többet és többet kellett dolgozzon a 6-7 százalék eléréséért. Míg a kilencvenes évek elején a kezdeti lelkesedés és az összetartozás érzése dominált, és ez elég felhajtó erőt jelentett a megfelelő választási szerepléshez, addig idővel az RMDSZ választási kampányának és kommunikációjának, illetve szervezési kapacitásának a fokozatos professzionalizálására volt szükség a parlamentbe jutáshoz.
A magyar versenypárt(ok) megjelenése még inkább erősíti ezt a versenyt, hiszen 2012-ben a tömb-magyar vidékeken már három magyar szervezet fog versengeni ugyanazokért a szavazatokért, arról nem is beszélve, hogy az utóbbi években a román pártok magyarokat célzó kampánya is erősödött.
Ez egy újabb érv abba az irányba, hogy ha a megyei szervezetek mellett más struktúrákat képzelünk el, akkor nem a nagyobb (regionális), hanem kisebb, hatékonyabb (választókerületi) rendszerben kellene gondolkoznunk.
3. Mivel foglalkozna a regionális szervezet, ha a megyék nem mondanak le hatáskörökről?
Minden politikai alakulatban, így az RMDSZ-ben is sarkalatos kérdés, hogy a különböző politikai döntések milyen szinten, milyen testületben, milyen széleskörű konzultációt követően, illetve milyen felülbírálati rendszerek működtetésével születnek. Az elmúlt években voltak törekvések arra, hogy ebben a vonatkozásban a különböző szintek között legyen átjárás, azonban a Kongresszus ezeket minden alkalommal elutasította. Éppen a fentebb említett politikai verseny következtében, úgy tűnik, hogy 2011-re a szervezet megérett egy ilyen jellegű nyitásra, változásra. A regionális szint ebből a szempontból is csak bonyolítaná a rendszer működését.
Ugyanakkor ha csak stratégiák megfogalmazására, fejlődési irányok meghatározására és összehangolására, nyilatkozatok, közlemények kibocsátására lenne jó, akkor mi változna a mostani helyzethez képest? Ez működött eddig is, miért kell ezért struktúrát is létrehozni? Végül is: miről döntene a regionális RMDSZ?
4. A regionális szerveződés a szórványt érinti a leghátrányosabban Elfogadott elv, hogy a szórványnak kiemelt figyelmet kell szentelnünk. Az oktatási törvénytervezet talán a leghangsúlyosabb példája annak, hogy az RMDSZ a törvénykezés szintjén olyan előírásokat próbál elfogadtatni, amelyek a szórványban élő magyaroknak kedveznek. Ugyanakkor az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány finanszírozási rendszerében a szórvány pozitív diszkriminációt élvez, legyen az anyanyelven oktató pedagógusok támogatása, civil és ifjúsági szervezetek programjai, anyanyelvű média működésének biztosítása, egyházi képviselők támogatása, vagy éppen a Magyar Házak rendszerének működtetése.
A Székelyföld és a Partium között éppen a szórvány és Közép-Erdély jutna a lakosságarány szempontjából méltánytalan képviselethez. A nagy földrajzi távolságok, illetve a helyi közösségi érdekek sokasága, sokszínűsége miatt Beszterce-Naszódtól Kolozs megyén keresztül Fehér megyéig, vagy Brassótól Hunyadon és Szebenen keresztül Arad és Temes megyéig nincs lehetőség egy egységes regionális szervezet létrehozására, amely egyenlő partnere lehetne a másik két régiónak. Pedig a romániai magyarok mintegy egyharmada ezekben a megyékben él!
Konkrét példát is mondhatunk. Kolozs megyében 120.000 magyar ember él, ebből Kolozsváron több, mint 60.000. Az értékteremtés szempontjából ez a közösség az egész erdélyi magyarság húzóereje tud lenni. Ezzel szemben a szomszédos Fehér megyében élő, alig több, mint 20.000 lelket számláló közösség számára az értékmegőrzés a meghatározó. Hogyan tovább? Merre tovább? Meggyőződésem, hogy a regionális szervezetek nem erősítenék az RMDSZ-t, hanem egy olyan szervezési szintet jelenítenének meg, amely bonyolítja a szervezet működését, legyen az döntés-előkészítés, döntéshozatal, vagy végrehajtás. Mindemellett egyetértek azzal, hogy oda kell figyelnünk a különböző régiók sajátos jellegzetességeire. Ehhez nem struktúrát kell változtatnunk, hanem az informális együttműködéseket, a kialakulóban lévő intézményeket kell elősegíteni.
Vannak erre vonatkozó jó példák, mint a mára már egyéves régiséggel rendelkező Székelyföld – szórvány partnerség, vagy a regionális önkormányzati együttműködések. Ezeknek a körét kell bővíteni. Nem az egész RMDSZ-t kell átszabni, hanem meg kell keresni azokat a társadalmi, szakmai, politikai rétegeket, amelyek együttműködése, közös munkája előre viszi a magyar közösség sorsát, erősíti a regionális érdekeket, jellegzetességeket.
Ebbe az irányba való elmozdulás mellett szóló legerősebb érv az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának (OÖT) tündöklése és hanyatlása. Jelenleg az OÖT nem ad választ a különböző régiókban megfogalmazódó szakmai igényekre, elvárásokra. Az OÖT formailag létezik, de mindenféle alapszabályzati előírás nélkül, úgymond „önkéntesen” és racionálisan átalakult regionális szinten működő informális tanácsokká. Ezt az igényt nem az RMDSZ alapszabályzata, hanem az önkormányzati partnerségek, együttműködések összességének igénye hozta a felszínre.
Hiba lenne nem észrevenni, hogy a továbblépési irány ezen regionális önkormányzati tanácsok intézményesítése, illetve beemelése kell legyen az RMDSZ országos döntéshozatali mechanizmusába. Meg kell erősíteni ezeket az alulról építkező szakmai csoportokat, műhelyeket, és helyet kell biztosítani számukra országos szinten is. Képviselőiknek ott kell legyen a helye a Szövetségi Állandó Tanácsban, vagy egy újonnan létrehozandó országos elnökségben.
A regionális szerveződéseknek akkor van értelme, ha természetes folyamatok megerősítéseként jönnek létre, ha valós, alulról jövő igényekre adnak választ, ezeket fűzik össze. Ebben a helyzetben olyan megoldást kell találnunk, amely nem jelent kényszerpályát, amely az RMDSZ-en belüli tradicionális struktúrák konszenzusának eredményeként születik meg. A konszenzust pedig nem az alapszabályzat megszavazásakor kell kialakítani. A regionális szervezetek létrehozásának kérdését a nyitottság jegyében kell kezelni, és lehetőséget kell biztosítani a hasonló környezetben működő területi szervezetek számára az erre vonatkozó döntések meghozatalára, úgy, ahogy évekkel ezelőtt a jelöltállítási szabályzás esetén is a megyéknek szabad keze volt...
Kovács Péter
a szerző az RMDSZ területi szervezetekért felelős ügyvezető alelnöke, Transindex.ro

Székelyekkel együtt ünnepeltek
10 éves a Hunyad Megyei Hírmondó
„Két dolgot tartottam nagyon fontosnak a Hunyad megyei szórvány-magyarság számára már rögtön a rendszerváltás után: az RMDSZ-t és a magyar sajtót. A szórványban nem lehet elválasztani a politikumot a civil szférától, ezek partnerként együtt kell dolgozzanak. Mindkettőt már 1990 januárjában létrehoztuk”, mondta Varga Károly, a Geszthy Ferenc Alapítvány elnöke, a Hunyad Megyei Hírmondó megalakulásának tizedik évfordulójára szervezett ünnepségen a dévai Téglás Gábor Iskolában.
Az újság Hunyad Megyei Hírlap címen jelent meg 40 hétig 1990-ben, hetilapként, majd anyagi megszorítások nyomán megszűnt. Később, a kilencvenes években időnként Hunyad Vármegye címmel jelent meg, havonta egyszer vagy ritkábban, az állandó anyagi gondok ugyanis nem kedveztek a lap rendszeres megjelenésének. A hanyatlás 2001 januárjában ért véget, amikor Winkler Gyula – akkor parlamenti képviselő – felélesztette a Hunyad megyei magyar sajtót, mely azóta Hunyad Megyei Hírmondó cím alatt jelenik meg, havi rendszerességgel. A Communitas Alapítvány támogatásának köszönhetően a lap megjelenése biztosított, sőt, ingyen osztják, noha szerkesztői semmilyen anyagi juttatásban nem részesülnek. Éppen ezért köszönet jár mindazoknak, akik az évek során a különböző címek alatt megjelent Hunyad megyei magyar lapért dolgoztak, hangsúlyozta Varga Károly. Mindenekelőtt Gáspár-Barra Rékának, aki hosszú évekig, minden nehézség ellenére szívügyének tekintette a lapot, s gyakran szinte egyedül készítette el. Objektív okok miatt azonban Réka kolleganőnk nem lehetett jelen a Hírmondó tízéves ünnepségén, noha a legtöbb elismerés alighanem neki jár.
Hasonló köszönetet mondott Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa, aki a kilencvenes években a lupényi MADISZ ifjú vezetőjeként, még írógéppel, fénymásolóval és személyes anyagi ráfordítással adott ki Széll Lőrincz barátjával közösen ifjúsági magyar újságot. Ugyanabból a célból: hogy a szórványmagyarság ne csak dicső múlttal rendelkezzen, hanem a jövő is magyar legyen. A Hírmondó ugyanis a Hunyad megyei magyarság tükre, a szórvány közös akaratának megtestesítője, mondta Kun-Gazda Gergely, a havilap jelenlegi főszerkesztője.
Winkler Gyula, a 10 évvel ezelőtti újjákezdés szellemi atya is köszönetet mondott mindazoknak, akik az idő során a lap mellett álltak, s a civil szféra és a politikum partneri együttműködésének fontosságát hangsúlyozta. A Hírmondó nemcsak komoly megvalósítás, hanem büszkeség is. Büszkeség, hogy kis létszáma ellenére a szórványmagyarság kitart értékei mellett és jövőt épít, ahogy az ünnepség házigazdája, a hasonló összefogás eredményeként létrejött Téglás Gábor Iskola is bizonyítja. Együtt, kéz a kézben kell építkeznünk a továbbiakban is, nem egymásnak feszülve. Eddig a szórványt elkerülte a magyar–magyar ellentét, remélhetőleg a jövőben is így lesz, noha a budapesti hátszéllel indult újabb erdélyi politikai megosztási próbálkozás veszélyt jelent. Ennek kivédése, s az összefogó együttműködés kiszélesítése a jövő egyik fontos kihívása, szögezte le az EP-képviselő, a Szórvány–Székelyföld kapcsolat megalkotója. A székely vendégek a hétfői ünnepségen is részt vettek. A székelyudvarhelyi Fazakas Szabolcs ugyanis éppen itt mutatta be először nyilvánosan a székelyföldi legendáriumot, azaz a Székelyföld történelmét, kultúráját, természeti adottságait és legendáit bemutató interaktív térképet. Elsősorban gyerekeknek szól, méghozzá roppant látványos módon. A térkép és a hozzá tartózó magyarázatfüzet révén a székelyföldi és az Erdély többi részén élő magyar diákok megismerkedhetnek a Székelyfölddel. Sőt, a térképet hamarosan Brüsszelben, az Európai Parlamentben is kiállítják, hogy egész Európa megismerhesse a Székelyföldet.
A diákok számára iskolai vetélkedőket terveznek a 140 székely legenda alapján, iskolai kirándulásokat a nevezetesebb helyekre. A legendárium ugyanis a turizmus fellendítését is szolgálja, hangsúlyozta Fazakas Szabolcs.
Chirmiciu András, Nyugati Jelen (Arad)

„Én nem vagyok Markó Béla”
Az elnökjelöltek programjával a kongresszusi küldötteknek is szembesülniük kell, de nem a kongresszuson, hanem jóval előtte. Az én elképzelésem szerint az elnök programja nem lehet más, mint az RMDSZ programja, ami a politikai célkütűzéseket illeti, és természetesen emellett kell egy nagyon karakteres rész arról, hogy – amennyiben megválasztanak – hogyan kívánom ellátni az elnöki teendőket.
Miniszter úr, a napokban azt nyilatkozta, 98 százalékos támogatottságot élvez RMDSZ-elnökjelöltként. Ezt hogyan számolta ki?
– Nem vagyok matematikus, és belátom, hogy nem volt szerencsés százalékarányokat emlegetnem. Igazából azt akartam mondani, hogy a szervezetek nagy többsége engem támogat, ami lehet, hogy 98, lehet, hogy 95, lehet, hogy 85 százalék, végül is teljesen mindegy.
Közelítsük meg másképp a kérdést. Mi a két százalék?
– Ugye azt tudjuk, hogy Kolozs megye Eckstein-Kovács Pétert támogatja. Ez várható volt, hiszen ő Kolozs megye szenátora volt, három mandátumon át. A Szabadelvű Kör, amely platformként szintén jelölhet, ugyancsak őt jelöli, és ez is érthető, hiszen ő a platform elnöke, alapítója. Másrészt a szervezetek támogatásától a küldöttek szavazatáig még van egy kis távolság, és ebben a pillanatban még azt sem tudjuk pontosan, kik a küldöttek.
Én a megyei szervezetek vezetőivel, tagjaival beszélgettem a napokban, és az ő visszajelzésükből, biztatásukból, illetve az általuk tett ígéretekből jutottam el arra a következtetésre, hogy a szervezetek nagy része támogatni fog. Szilágy megye, Hunyad megye már meghozta az ilyen irányú döntést, és januárban a többi szervezetnél is megtörténik ugyanez.
Mivel tudta meggyőzni őket, hogy támogassák?
– Amikor találkoztunk, elmondtam nekik, hogy én milyen RMDSZ-t képzelek el. Az RMDSZ helyéről, szerepéről, a magyar közösség jövőjéről beszélgettünk. Ezután jutottak el arra a következtetésre, hogy támogatni fognak. De meg kell várni a küldöttgyűléseket, én nem szeretnék előreszaladni, nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy itt előre lehet tudni mindent.
Gondolom, jelöltként van már RMDSZ-elnöki programja.
– Van, és hamarosan el fog készülni írott formában is. A megyei szervezeteknél közvitára bocsátjuk, elküldjük a közvélemény-formálóknak, azoknak, akik úgy gondolják, hogy véleményt akarnak mondani róla. Az elnökjelöltek programjával a kongresszusi küldötteknek is szembesülniük kell, de nem a kongresszuson, hanem jóval előtte. Az én elképzelésem szerint az elnök programja nem lehet más, mint az RMDSZ programja, ami a politikai célkütűzéseket illeti, és természetesen emellett kell egy nagyon karakteres rész arról, hogy – amennyiben megválasztanak – hogyan kívánom ellátni az elnöki teendőket.
Van néhány alapelv, ami számomra szentírás: csapatmunka, munkamegosztás, az RMDSZ függetlenségének megőrzése a román és a magyarországi politikától, és természetesen arról is kell beszélnünk, hogy hogyan valósítható meg az erdélyi magyarság politikai képviselete 2012-ig és 2012 után, amikor minden bizonnyal éles versenyhelyzet lesz, amennyiben Tőkés László kollégánk nem gondolja meg magát, és nem hagy fel pártalapítási szándékával. A tavalyi, 2009-es elnökválasztási kampányomból nagyon sok elemet átveszünk, például azt, hogy a politikus ne ígérjen olyasmit, amit nem tud betartani, és amiről előre tudja, hogy nem fogja tudni betartani.
Kelemen Hunort Markó Béla közeli munkatársának, követőjének tartják. Mi az az elem, az a személyes jegy, amiben RMDSZ-elnökként megkülönbözteti majd magát Markó Bélától?
– Én nem vagyok Markó Béla, mint ahogy Markó Béla sem volt annak idején Domokos Géza. Nem úgy fogok dolgozni, nem úgy fogok döntéseket hozni, mint Markó Béla. Ez nem jelenti azt, hogy a Markó Béla vezette RMDSZ-től bármilyen módon elhatárolódnék.
Markó Béla a Kárpát-medence legsikeresebb politikusa az elmúlt húsz esztendőben, össze tudta tartani a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget tizennyolc éven keresztül. Én nem szégyellem, hogy azzal az emberrel dolgoztam együtt, attól az embertől tanultam, akinek emberi habitusát, értékrendjét, politikusi arcát nagyon nagyra tartom. De, ismétlem, ez nem jelenti azt, hogy olyan vagyok, mint Markó Béla.
Mit csinálna másképp, mint ahogyan Markó Béla csinálta?
– Változtatni kell munkamegosztásban – és ilyen szempontból én a csapatmunka feltétlen híve vagyok –, változtatni kell a kommunikációban. Én nem fogok ugyanúgy kommunikálni, mint Markó Béla: jobb vagy rosszabb lesz a kommunikációm, erről majd sokat fognak vitázni az újságírók, de más kommunikációt folytatok, mint ő.
A döntéshozatalt kiszélesíteném bizonyos esetekben, a megyei területi szervezeteknek nagyobb autonómiát, hatáskört adnék, ami a politikai döntések meghozatalát illeti: a különböző jelöléséknél – megyei önkormányzati képviselőtől polgármesterig – a felelősség és a döntéshozatal a megyei szervezeteké kell, hogy legyen. Mint ahogyan, fennebb lépve, a parlamenti képviselőtől az európai parlamenti képviselőig az országos vezetőségé kell hogy legyen a felelősség.
Ilyen szempontból a felelősségek újragondolása, újra körülhatárolása, illetve a munkamegosztás lenne az, amin mindenképp változtatnék. De ez nem jelenti azt, hogy a szervezetet a feje tetejére állítjuk.
Ami a román és a magyarországi pártokkal való viszonyt illeti, folytatná a „Markó-vonalat ”?
– A román demokratikus parlamenti pártokkal szerintem a kiegyensúlyozott viszony megtartandó, nem kötelezzük el magunkat senki mellett, nem vagyunk senkinek a csatlósai. Nincsenek örök barátaink, nekünk érdekeink vannak, mint ahogyan az erdélyi magyarságnak is érdekei vannak. Ami a magyarországi politikát illeti, én a Fidesszel közelebbi, szorosabb viszonyra törekszem, mint amilyent Markó Béla az utóbbi években ki tudott alakítani, nem feltétlenül az ő hibájából.
Én azt gondolom, a Fidesszel szót lehet, szót kell érteni, megint csak azt az elvet követve, hogy a partnerség fontos. A partnerségnek pedig az a lényege, hogy egymásra oda kell figyelni, egymást meg kell érteni, de a döntéseket külön-külön hozzuk meg. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kormányzó párttal, pártokkal a viszonyunkat rendezzük, és ilyen szempontból megint csak változásra lehet számítani, amennyiben én leszek az RMDSZ elnöke.
Sok bírálat hangzott el az RMDSZ irányában egyrészt román részről, másrészt magyar ellenfelei részéről azzal kapcsolatban, hogy a mgyar érdekvédelmi szervezet mindig a mindenkori hatalom oldalán áll.
– Az RMDSZ-nek mint politikai szervezetnek arra kell törekednie, hogy a végrehajtó hatalomban is benne legyen. Legyen benne a végrehajtó hatalomban a megyékben, legyen benne a végrehajtó hatalomban központi szinten. Nem bármi áron, de erre kell törekednie. Ha erre törekszik egy magyarországi párt kétharmados parlamenti többséggel, nem látom, hogy miért rossz az, ha az RMDSZ arra törekszik, hogy az egységes képviseletet biztosítsa?
Én erre a vádra azt szoktam mondani, hogy az RMDSZ-nek egyetlen szövetségese a romániai magyarság, amellyel hosszú távú, felbonthatatlan szövetségre léptünk. A többi partner, a többi szövetséges csak eszköz a romániai magyarság céljainak megvalósításában.
Átalakítaná-e a szövetség külső és belső viszonyrendszerét?
– Szerintem szükséges egyfajta nyitás a civil szervezetek felé, illetve a magyar politikai szereplők felé: a Magyar Polgári Párt felé, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács felé, azt a fajta ernyőszervezet-jelleget erősítve, amely az RMDSZ-t mindig is jellemezte.
Bár az elmúlt években ezt a jelleget némi sérülés érte, és ezt korrigálni kell. Ami a politikai platformokat illeti, ők azok, akik a különböző ideológiai értékekeket meg tudják jeleníteni, és én úgy gondolom, hogy hasznos, ha a döntés-előkészítésben az eddiginél hangsúlyosabban részt vesznek. Ehhez egy olyan testületben kell jelen lenniük, mint a Szövetségi Állandó Tanács, mert erre az értékartikulációra szükség van.
Ön azt mondja, hogy a Fidesszel szorosabbra fűzné a viszonyt. Éppen ezt az „aduászt” villantgatja meg mostanában egyik lehetséges ellenjelöltje, Olosz Gergely. Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője aki bírálta a szövetség eddigi „egyenlő távolságtartás”-politikáját a magyarországi pártok felé, arra hivatkozva, hogy – nem idézem pontosan – a magyarországi jobboldal közelebb áll az erdélyi magyarság értékrendjéhez.
– A Fidesszel, mint mondtam, rendezni kell a viszonyt; a többi magyarországi párttal rendezett a viszonyunk, és ezt nem kell elrontani. Arról, hogy a romániai magyarságnak mekkora százaléka jobboldali, és hogy egyáltalán ebben a pillanatban mit értünk jobboldaliság alatt, sokat lehetne beszélni. Én nem gondolom azt, hogy az erdélyi magyarságot be lehet így skatulyázni, hogy jobboldali, mint ahogyan a Tőkés László által igen kedvelt skatulyába sem lehet bezárni az RMDSZ-t, hogy „posztkommunista”.
Ma egyébként a jobboldali pártok programjában rengeteg szociális, populista elemet lehet fölfedezni, ami a jobboldali pártokra korábban egyáltalán nem volt jellemző. Ezeket az ideológiai vitákat én Olosz Gergellyel vagy bárki mással szívesen lefolytatom, de én nem innen látom megközelítendőnek a problémát. A problémát onnan kell megközelíteni, hogy az erdélyi magyarságnak nem érdeke, hogy konfliktusban legyen a magyar kormánnyal, a magyar kormányzó pártokkal. Hogy most a magyar kormányzó pártok középjobboldali pártok, ez egy adott helyzet, így döntöttek a magyar választópolgárok. De nem lehet és nem is szabad az erdélyi magyarságnak megmondani, hogy akkor a jobboldalt kell szeretni, vagy a baloldalt kell szeretni.
Nem tartja taktikai hibának, hogy az RMDSZ bejuttatta Tőkés Lászlót az európai parlamentbe, hiszen ő most azokat a forrásokat és azt a legitimációt használva ellenpártot indít?
– Nem tartom hibának, de azt meg kell mondanom, hogy jobbra számítottam. A politikában meg kell tanulni, hogy jótett helyében ne várj jót. Mi azt gondoltuk, hogy egy ilyen megállapodással hosszú távú együttműködést alapozunk meg, bennünket a jó szándék vezérelt. Tőkés László tudta, hogy az ő püspöki, egyházi karrierje a végéhez közeledik, ő politikai karriert akart, és mi azt gondoltuk, hogy ha egy ilyen úton együtt indulunk el, az a hosszú távú együttműködést erősíti. Hát nem ez történt.
Mit jósol, meddig tart még ki a jelenlegi romániai kormánykoalíció?
– A román politikában nehéz jósolni. 2010 nehéz esztendő volt, a megszorító intézkedések miatt rengeteget veszítettünk, ennek ellenére azt gondolom, egy felelős politikus ilyen helyzetekben nem futamodik meg, hanem megpróbál megoldásokat találni, megpróbálja megmagyarázni, hogy a döntései mögött milyen ráció áll. Remélem, hogy 2011-ben a megszorító intézkedéseket nem kell folytatni, és azt is remélem, hogy a következő döntések – ha nem is a nagyon gyors, de – a kiszámítható javulást vetítik előre.
Az ellenzék soraiból egyre gyakrabban hallatszik a hívó szó az RMDSZ felé...
– A tapasztalat azt mutatja, hogy egy négyéves ciklus félidején túl az ellenzék már nemigen hajlandó kormányozni, főleg ilyen nehéz időszakban. A mostani ellenzék nem akar kormányozni, egyetlen célja van: ezt a kormányt megbuktatni. Ez kevés politikai programként, és a két ellenzéki pártot rengeteg minden el is választja egymástól.
Nem hiszem, hogy képesek szövetséget létrehozni anélkül, hogy valamelyikük identitása ne sérüljön. Csak egy példát mondok: az egységes adókulcs kérdése. Ennek feladása a liberálisok szempontjából a politikai halált jelentené. Ezért én azt gondolom, hogy ez a kormány, amely két európai néppárti tagpártból áll, képes erre a két esztendőre együtt maradni.
Utolsó kérdés önhöz, mint RMDSZ-elnökjelölthöz: mikor lesz autonómia?
– Nem az a fontos, hogy mikor, hanem az, hogy hogyan. Ha rajtunk múlna, akkor tegnaptól lenne autonómia. A hogyan sokkal fontosabb, és a hogyanra az a válaszom, hogy egy hat és fél százalékkal rendelkező kisebbségi szervezet csak a többségi társadalommal folytatott párbeszéddel, parlamenti eszközökkel és nemzetközi lobbival tudja elérni az autonómiát. Ehhez kell egyfajta akciótervet elkészíteni a következő jó néhány esztendőre.
A következő két évben két jogszabályt kell elfogadtatnunk: a kisebbségi törvényt, amely a kulturális autonómia kereteit biztosítja, és a régióátszervezési törvényt. Mindkettő a törvényhozásban vár sorsára, és valószínűleg jövő tavasszal tudunk újra elkezdeni ezekkel foglalkozni. Ehhez azonban nagyon erős szolidaritásra van szükség.
Salamon Márton László, Új Magyar Szó (Bukarest)

„Minden véleményre oda kell figyelni”
Az értékelés mellett a szükséges változtatásokról, szervezeti átalakításokról, az RMDSZ és a Fidesz viszonyáról is beszélt a Nyugati Jelennek KIRÁLY ANDRÁS, az Arad megyei szervezet elnöke, oktatási államtitkár.
– Úgy érzem, hogy a megyei szervezet és a vidéki szervezetek az elmúlt időszakban csak a kampányokból éltek, és ennek következménye, hogy miután ezek lecsengtek észrevettük, hogy azok a fortyogó hónapok nem hatottak pozitívan a szervezetekre, amelyeknek elsősorban a közösségi problémákkal kellene foglalkozniuk. Többször elmondtam már, annyi a megyei szervezet ereje, amennyi a helyi szervezeteké, vagyis ahány tanácsossal, polgármesterrel rendelkezünk, akikkel tehetünk a közösségekért.
– A legutóbbi választmányon ezért tolta le a szervezeteket?
– Nem toltam le őket, csak elmondtam az igazságot. Vannak dolgok, amiket én megyei elnökként másképp látok, ők helyben másként. De tízéves elnökség után már leszűrhetem a tapasztalataimat, és ezek közül az egyik legfontosabb, hogy rossz a kommunikációnk. Tudom, hol akadozik a gép: nem kifele, a sajtó irányába rossz, hanem a helyi közösségek felé. Képtelenek vagyunk úgy megnyerni a közösségeket, hogy azok magukénak érezzék a szervezetet. Az RMDSZ első nyolc-tíz éve azért más volt, a kezdeti hurráoptimizmust is beleértve, akkor éreztem az összefogást, hogy mutassuk meg, magyarok vagyunk. Most pedig nem az elért eredményeket értékeljük, hanem fanyalgunk, hogy több kellett volna. Sajnos, senki nem óhajt seperni a saját háza táján, elismerni, képtelen egymaga megoldani mindent.
– A legutóbbi tisztújító közgyűlések előtt ön azt mondta, csak azok maradhatnak, akik nem csak kampányidőben dolgoznak. Ezek szerint maradt minden a régiben?
– Ez a másik kérdés, hogy megszabhatod, kit válasszanak, csak a közgyűlésekre olyan személyek mennek, akiket vagy meghívtak, vagy kívülállóként csak érdekel a dolog. Én el szoktam menni közgyűlések előtt egyeztetni a helyi vezetőkkel, de a közgyűlés természetesen úgy zajlik, ahogy a helyiek akarják, abból választanak, akik ott vannak. Hiába kérdezem meg, hol vannak, akikkel beszéltünk előzőleg, épp nem értek rá eljönni magára a közgyűlésre. A közösség érezze át, hogy bármilyen kérdésben nekünk egymásra van szükségünk. Be kell lássuk, kötelességünk a jövőt építeni, s ha nem, akkor hozzon az illető közösség egy döntést, hogy eddig jó volt, a jövőben élünk, ahogy élünk, menjen mindenki, merre lát. De nem ezt örököltük. A mi feladatunk az örökség gyarapítása.
– Ön szerint miért ekkora a kiábrándultság az emberekben?
– Magyar polgármestereink nem mernek falugyűlést tartani. Pedig az emberek, ha tudják, hogy beszélhetnek, meghallgatják őket, akkor elmennek, elmondják véleményüket, ám ha tudják, hogy lehurrogják őket, akkor otthon maradnak. Pedig minden véleményre oda kell figyelni. Szerintem sokkal inkább megfogja az embert, ha kisebb csoportokban beszélnek vele, elmennek hozzá haza polgármester, alpolgármester, tanácsosok. A szervezett formák idejüket múlták, és vagy túlszervezetté válnak, vagy fesztivizmusba süllyednek. Úgy vélem, aki tisztséget vállal az RMDSZ-ben, érezze át annak súlyát, fontosságát. Számtalanszor elbeszélgettem Arad kerületi elnökeivel, és elmondtam, a mikelakai vagy belvárosi elnök túlhaladott működési forma. Szerintem fel kellene osztani a megyeszékhelyet sávokra, kisebb közösségekre, ott találni embereket, aki végigjárják a magyarokat, elbeszélgetnek velük. Amikor meg elmondtam, sértődöttséget éreztem, hogy most mi van, nem bízunk meg bennük?
– Akkor lesznek-e idén gyökeres reformok, vagy marad minden a régiben?
– Tény, hogy a tíz év elnökségemből az utolsó ötben sokat voltam Bukarestben, de van a megyei szervezetnek ügyvezető elnöksége, apparátusa, amely átveszi ezeket a feladatokat. Lépni kell, fel kell aprózni Aradot, de hasonlóan más megoldást kell keresnünk Pécskán is. Ha nem, a kommunikáció Aradon, hiába vagyunk 23 ezren, szétforgácsolódik. Azt szeretném, ha ezeket a kérdéseket a tisztújítás előtt végigbeszélnénk, lefektetnénk azt a szervezési, szervezeti formát, amellyel sokkal dinamikusabban nekivághatunk a 2012-es helyhatósági választásoknak. Változtatni kell, mert, például, a 2004-es szavazáson a Csiky önállósulása, a Szabadság-szobor felállítása voksokban nem hozta meg a várt eredményt. A 2008-as eredmények pedig lehangolóak voltak, holott szerintem 2004–2008 között ha nem is vagonszámra, de talicskával hoztunk pénzforrásokat az aradi közösségeknek, mindez nem konvertálódott szavazatokká.
– Lehet, mást akarnak a választók?
– Mást is akarnak. Az újraválasztott polgármestereink azért tudják, hogy az aszfalt és sportcsarnok mellé mi kell még egy választáson, de szeretném, hogy hangsúlyosabban kiderüljön, ezekben az eredményekben a megyei szervezet könyékig benne volt. Könnyű eljátszani, és el is kell játszani a jó polgármestert, de az egymásra utaltságot is ki kell emelni. Egyébként nem is a vidéki szavazatokkal voltak problémák, hanem a megyeszékhelyen. Sajnos egy eredményes négy év után az egyéni választókörzetes megoldás nekünk nem hozta meg a várt eredményeket. Borzasztó gyenge választásnak számított, hogy 2008-ban mindössze harminc szavazattal előztük meg a szociáldemokraták második bejutó emberét. És ez elgondolkoztató. A 2009-es tisztújításon 41 ellenszavazatot kaptam, rendben, elfogadom, de azt nem tartottam korrektnek, hogy az ellenszavazók miért nem álltak ki és mondták meg nyíltan véleményüket. Legyünk korrektek egymással szemben, merjünk kiállni a véleményünkkel.
– Hunyad, Krassó-Szörény bejelentette, Kelemen Hunort támogatják a februári kongresszuson. És Arad?
– Utoljára a csíkszeredai kongresszuson volt ellenjelöltje Kincses Előd személyében Markó Bélának, de akkor nem volt előzetes mozgósítás. Hogy ők ezt bejelentették, az ő dolguk, Aradon az Állandó Tanácson majd megbeszéljük, milyen politikát folytatunk a jelöltekkel szemben. Szerintem fel kell ajánlani a jelölteknek, jöjjenek el, mondják el programjukat, mit akarnak a szervezettel stb. Bármenyire is demokratikus egy szervezet, pártként kell működnie, az elnök személye pedig ráteszi bélyegét az RMDSZ-re. Nekem lehet, hogy Kelemen Hunor a szimpatikusabb, de RMDSZ-es jelöltekről van szó, meg kell adni a lehetőséget a bemutatkozásra. Nem akarunk jelölteket ütköztetni, egyszerűen mondják el célkitűzéseiket.
– Tehát Arad a kongresszus előtt eldönti, és egységesen szavaz?
– A választmány majd eldönti, megtörténhet, hogy egységesen szavazunk, hisz Csíkszeredában is így történt, ám ha valakinek más opciója lesz, szíve joga, a szavazás titkos. Az elnök viszont legyen kommunikatív, tartsa ő vagy az ügyvezető elnökség a kapcsolatot a szervezetekkel, legyen nagyobb beleszólása a megyei szervezeteknek a komolyabb döntésekbe. A Szövetségi Állandó Tanácsban a megyei vezetők kapjanak nagyobb erőt, ne az ügyvezető elnökség. Elmondtam az SZKT-n, szeretném, ha az RMDSZ a magyar kormánnyal, vagyis a Fidesz-szel szemben korrekt álláspontra helyezkedne, habár megjegyzem, jelenleg inkább a Fidesznek kellene korrektebb álláspontja legyen, de tartsuk meg azt a jó szokást, amit mi Aradon október 6-án alkalmazunk: mindig a magyar kormány képviselője beszél a megemlékezésen. A magyar kormánynak, tetszik vagy sem, de tudomásul kellene vennie, hogy a magyar közösségben elsősorban a döntéshozó szereppel rendelkező szervezettel tárgyaljon. Lehet a szomszéd lánya szebb, de nem az én feleségem, azért szerte a világban érdekek mentén politizálunk, pontosabban a közösségi érdekek mentén. Én így látom a romániai magyar–magyar együttműködést, viszonyt.
Irházi János, Nyugati Jelen (Arad)

Legyen november 15-e a Magyar Szórvány Napja!
A kezdeményezésről Demeter László, a Kún Kocsárd Egyesület elnöke a Paprika Rádiónak elmondta, hogy 2010 során Kovászna Megye Tanácsa kezdeményezésére az Egyesület a Hunyad megyei szórványmagyarsággal kulturális kapcsolatba lépett, ami gyerektáborok, különböző kulturális rendezvények, kiállítások, kölcsönös látogatásokban merült ki.
Ezeknek a látogatásoknak a során született meg az ötlet, hogy Bethlen Gábor születésnapját, november 15-ét a Magyar Szórvány Napjává kellene nyilvánítani. A kezdeményezés hosszútávú célja megerősíteni az összmagyar szolidaritást, enyhíteni a Szórvány helyzetét, megerősíteni a Szórványban élők identitását. A Magyar Szórvány Napja lenne az a nap, amikor előadások, híradások, rendezvények, konferenciák, közösségépítő programok révén a Szórványban élők jobban, kiemelten odafigyelhetnének egymásra.
Paprika Rádió. Erdély.ma

Aggasztóan fogy a Hunyad megyei magyarság
Jobban porlik, mint a szikla
Alighanem kellemetlen eredményeket hoz a tavaszra tervezett népszámlálás. A Hunyad megyei magyarság száma folyamatosan csökken, méghozzá aggasztó mértékben.
Hány magyar él még Hunyad megyében? Az 1992-es népszámlálás szerint olyan 35 ezren voltunk, a 2002-es összeírás viszont már csak 25 000 körüli számot mutatott ki. Most bizonyára kevesebben vagyunk, minden bizonnyal immár a húszezres szint alatt. A magyar egyházak tavalyi adatai megerősítik a drasztikus fogyatkozást. Míg az előző években itt-ott előfordult pozitív mérleg, 2010-ben valamennyi egyházközségben több volt a temetés, mint a keresztelő. Sőt, az sem ritkaság, hogy a keresztelők és az esküvők száma együttesen sem éri el a temetésekét. Különösképpen a városokban. Hosszú évek óta tartó folyamat, méretei azonban évről évre aggasztóbbá válnak.
Gyengülő bázis
Déván, Vajdahunyadon és a környékükön lévő településeken, néhány magyar faluban él a Hunyad megyei magyarság legjelentősebb része. Mit mondanak az éves adatok, mire utalnak a puszta tények?
A dévai belvárosi római katolikus egyházközségben 7 esküvő, 11 keresztelő, 27 temetés volt a nemrég lezárult évben, s 10 ifjú volt elsőáldozó.
A dévai csángótelepi római katolikus egyházközösségben 11 esküvőt, 21 keresztelőt és 44 temetést regisztráltak, 19 ifjú volt elsőáldozó.
A dévai református gyülekezetben 4 pár kötött házasságot, keresztelő csupán 3 volt, temetés viszont 23! Tavaly 5 fiatal konfirmált.
A dévai unitárius egyházközségben 1 esküvő és 2 temetés volt, keresztelő és konfirmálás viszont egy se.
A megyeszékhelyen csökken a magyarság. Lehangoló, főleg ha figyelembe vesszük, hogy itt van a legmagasabb az életszínvonal a megyében. A katolikusoknál a temetések száma több mint duplája a keresztelőkénél, a reformátusoknál majdnem nyolcszorosa! Roppant egyensúlytalan, jelentős apadásra utaló arány.
Hasonló a helyzet a szomszédos kohászvárosban. A temetések száma ott is legalább duplája volt a keresztelőkének, s meghaladja az esküvőkét és keresztelőkét együttvéve.
A vajdahunyadi római katolikusok 16 keresztelőt, 10 esküvőt és 38 temetést tartanak nyilván 2010-ben, s 8 fiatal volt elsőáldozó.
A vajdahunyadi református egyházközösségben 9 keresztelőre, 4 esküvőre és 22 temetésre került sor a tavalyi évben. Ráadásul úgy, hogy konfirmálás nem is volt.
Jobb a helyzet a városok mellett lévő magyar falvakban, ahol a statisztika aránylag kiegyensúlyozott. Sajnos a megyében csak ott.
A csernakeresztúri római katolikus egyházközségben 8 keresztelő, 5 esküvő és 10 temetés volt tavaly. Elsőáldozó 2010-ben nem volt, mivel az egyházközségben csak kétévente szerveznek ilyen ünnepséget. A hozzátartozó Piskin 2 keresztelő és 5 temetés volt.
A rákosdi református egyházközségben kiegyensúlyozottak az adatok: 5 keresztelő, 2 esküvő és 5 temetés. Tavaly 2 fiatal konfirmált.
A szászvárosi református egyházközséghez tartozó Lozsádon 1 esküvő, 1 temetés és 1 konfirmáló volt tavaly. Keresztelőt azonban nem tartottak. A szászvárosi anyaegyháznál ebből a szempontból eseménytelen év volt, keresztelő, esküvő, temetés, konfirmálás nélkül.
Itt sem túl bíztatóak az adatok, noha a városokhoz képest kétségtelenül jobbak.
Bizakodás völgye?
Menjünk tovább, talán az egykor még szapora Zsil völgyében jobb a helyzet. Az adatok, sajnos, éppen az ellenkezőjét bizonyítják.
A petrozsényi római katolikus egyházközségben 27 keresztelőt, 10 esküvőt, és 50 (!) temetést regisztráltak a tavalyi év során. 40 fiatal volt elsőáldozó.
A petrozsényi reformátusoknál még rosszabb a helyzet: 1 esküvő és 6 keresztelő mellett nem kevesebb, mint 21 embert temettek a tavalyi év során. Egyetlen fiatal sem konfirmált!
A petrozsényi unitárius egyházközösségben esküvő egyáltalán nem volt. Volt viszont 2 keresztelő és 9 temetés, és 3 fiatal konfirmált.
A vulkáni római katolikus egyházközösség aránylag kiegyensúlyozott évet zárt, hiszen a 22 keresztelőre 7 házasságkötés és 23 elhalálozás jutott, s 10-en voltak elsőáldozók.
A vulkáni reformátusoknál viszont már rosszabb a helyzet: keresztelés nem volt, se konfirmálás, esküvő csupán 1, viszont volt 4 temetés.
A lupényi római katolikus egyházközösség is azon kevesek közé tartozik, ahol aránylag kiegyensúlyozott az éves mérleg, noha még mindig negatív: 28 keresztelő, 9 esküvő és 32 temetés történt tavaly, illetve 16-an voltak elsőáldozók.
A lupényi református gyülekezetben viszont már lényegesen aggasztóbb az arány: 4 keresztelőt (ebből az egyik felnőtt), 3 esküvőt és 20 (!) temetést regisztráltak. 7 fiatal konfirmált.
A lupényi unitárius egyházközségben keresztelő és esküvő egyáltalán nem volt, csupán 1 konfirmálás és 2 temetés.
Összességben véve, a Zsil völgyében is csökken a magyarság, habár nem olyan mértékben, mint másutt. Mert igenis komoly csökkenésről van szó, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a házasságok jelentős hányada vegyes, sőt, az egyetemes jellegű római katolikus egyházban gyakori, hogy egyik fél sem magyar. A magyar nemzeti egyházaknak számító reformátusoknál és unitáriusoknál ilyesmi még mindig ritkaság, viszont ott is jóval kevesebb a tiszta magyar házasság, mint a vegyes magyar–román egybekelés. Mivel évek óta tartó folyamatról van szó, aligha meglepő, hogy a megkeresztelt gyermekek nem mind magyar, sőt, a katolikusoknál nagy többségük nem magyar. Az eltemetett viszont – ritka kivételtől eltekintve – szinte mind magyar, valamennyi felekezetnél.
Lehet még fokozni a rosszat? Sajnos lehet. A keresztelők és esküvők egy része ugyanis nem az állandó gyülekezetet erősíti, sok esetben olyan külföldön dolgozó párokról van szó, amelyek csak megesküdni, vagy gyermekük keresztelésére jönnek haza, de nem élnek Hunyad megyében. Ez különösen a Zsil völgyére jellemző.
A megyei adatok nem engednek túl sok derűlátást a Hunyad megyei magyarság jövőjét illetően. Csupán néhány faluban kiegyensúlyozott a mérleg, a városokban viszont roppant egyoldalú, s a temetések száma jócskán meghaladta a keresztelőkét! A népszámlálás minden bizonnyal megerősíti az egyházak évről évre romló adatait, s a Hunyad megyei szórványmagyarság további drasztikus fogyatkozását mutatja ki.
Aligha bánná valaki, ha másképp lenne, vagy ha megtörténne a csoda, s 2011-ben megfordulna a születések és elhalálozások aránya. De ennek, sajnos, kicsi a valószínűsége.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)

Csángóföldre is kiterjesztik a szórványprogramot
Háromszék és Sepsiszentgyörgy testvérmegyéinek, testvértelepüléseinek vezetői tartózkodnak a napokban a megyében, a képviselő-testületek elnökei, polgármesterek az eddigi együttműködés folytatásának, bővítésének lehetőségeiről tárgyalnak. A tegnap délelőtti első munkaülésen a bemutatkozáson és a segítőkészség kölcsönös kifejezésén túl néhány kivitelezésre váró ötlet is felmerült, melyhez a magyarországi elöljárók csatlakozását várják.
A magyarországi nemzetpolitikai változásokat Erdélyben is érezni, új lehetőségek látszanak kibontakozni, az eddig intézményesített testvérkapcsolatok bővítésének is elérkezett az ideje, illetve az utóbbi egy-két évben a Székelyföld belső anyaországi szerepéből kisarjadzott szórványstratégia fejlesztéséhez való partnerkeresés hívta életre a magyar—magyar találkozót, melyen Tamás Sándor megyeitanács-elnök és Antal Árpád András sepsiszentgyörgyi polgármester meghívására munkatársaikkal Békés, Veszprém megye közgyűlésének elnöke, a Heves megyei alelnök, valamint Veszprém, Cegléd polgármestere vesz részt. Bemutatták a Kovászna―Hunyad megyei szórványprogramot, emellett folyamatosan ötletekkel bombázták a meghívottakat. Többek között felmerült a székely fürdőprogram támogatásának szük­ségessége magyarországi nép­­szerűsítés által. Igen fontosnak tartották a résztvevők a magyar kormány által kezdeményezett osztálykirándulásos programot, Tamás Sándor ezzel kapcsolatban bejelentette, kiemelten támogatja a megyei önkormányzat azokat a háromszéki iskolákat, melyek diákjaikat ópusztaszeri kirándulásra viszik, kötelező vajdahunyadi, marosillyei megállóval.
Legtartalmasabbnak a szórványprogram ismertetése mutatkozott, a legtöbb ötlet is ezzel kapcsolatban merült fel. Demeter László megyei önkormányzati képviselő többek között felvetette, november 15-én, Bethlen Gábor fejedelem születésnapján lehetne, kellene megszervezni a Magyar Szórvány Napját, kiterjesztve azt a Kárpát-medencére; ugyancsak ő említette: a piski fogadó ― magyar történelmi emlékhely ― eladó, jó volna megvásárolni, egyfajta magyar központtá átalakítani. Miként a Retyezát tövében akár alaptáborként is működtethetőek lehetnének a hívek nélkül maradt egyházi ingatlanok, és általában Hunyad, Fehér megyének be kellene kerülnie a magyarországi turisztikai irodák által kínált útvonalakba, ebben a szórványbeliek köréből kiképezett idegenvezetők nyújthatnának hathatós segítséget. A szórványprogram indításáról egyébként Tamás Sándor megfogalmazta: lehet, az asszimilációt hosszú távon képtelenség megállítani, mégis megpróbálnak tenni ellene. A szórványprogrammal "aprópénzből fontos és jó ügyet indítottunk el", illetve bővíteni is szándékoznak, nem csupán más erdélyi megyékre, de a Csángóföldre is ki akarják terjeszteni, valamint ez évtől a Házsongárdi temető magyar emlékeinek mentési programjába is beszáll a megye és a megyeszékhely. Mindezek­hez jó lenne, ha a testvérmegyék, testvérvárosok segítséget nyújthatnának, például az Új Széchenyi-tervből eredő lehetőségek megvizsgálásával, de bármilyen más módon is ― hogy ki mit vállal fel, esetleg milyen újabb ötletekkel rukkol elő, az elkövetkezőkben derül ki, hiszen a házigazdák feltett szándéka: tervek, kézfogással biztosított ígéretek nélkül nem engedik haza meghívottjaikat. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tízéves terv a magyar nyelvű oktatás felszámolására
"Különleges fontosságot adtam Románia történelmének és földrajzának, ugyanúgy, mint a román nyelvnek, mivel ez az ország egységes ország kell legyen."
Dr. Constantin Angelescu, 1931
(Folytatás január 29-i lapszámunkból)
Szovátán 1923 szeptemberében nyílik meg az állami román tannyelvű iskola, először bérelt épületben, majd kötelezik a községet egy új iskola építésére. Az iskolaépítéshez minden szovátai családnak, felekezetre való tekintet nélkül, hozzá kellett járulnia. A költségek fedezésére 5 ha községi erdőt adnak el. 1926-ra készült el az Ileana hercegnőről elnevezett iskola (a mai 2-es számú iskola utca felőli épületrésze). Szakadáton az egykori Éltető faüzem épületében állami iskolát hoznak létre.
Az állami iskolákban román nyelvű volt az oktatás. A törvénynek volt ugyan egy olyan kitétele, mely szerint a nemzetiségek lakta falvakban állami iskolákat indítanak az illető nemzetiség nyelvén, de a magyar nyelvű állami oktatás ígérete is sötét kelepcének bizonyult színmagyar falvainkban. Miután sikerült államivá tenni az ingyenes oktatás ígéretével a felekezeti iskolát, hamarosan sort kerítettek ennek román nyelvűvé tételére.
Az Angelescu-féle oktatási törvény I. fejezetének nyolcadik pontjából világosan kiderül, hogy a törvény fő célja a nemzetiségek erőszakos beolvasztása volt: "Azok a román származású állampolgárok, akik elfelejtették anyanyelvüket, kötelesek gyereküket román állami vagy magániskolában taníttatni." A falvainkba kihelyezett román tanítók, miután ígéretekkel meg fenyegetéssel sikerült pár tanulóval beindítaniuk a román állami iskolát, megkezdték az általuk "elmagyarosított románoknak" tartott székelyek gyerekeinek erőszakos, gyakran csendőri segítséggel való átíratását a felekezeti iskolákból. Névelemzések alapján keresték az ősi román családneveket színmagyar falvainkban. Így lett Suciu a Szőcsből, Dumitru a Demeterből stb.
1924-ben Szovátán Passat Gheorghe iskolaigazgató, csendőr kíséretében járva a falut, íratott be az első osztályba 18 tanulót. A következő tanévben a visszarománosítás végett beiskolázottak között: Barabasi, Domocos, Szabo, Lorintz családneveket találunk.
A szovátaiak visszarománosításáért ügyködő kultúrzónás tanítók – a román tannyelvű osztályok beindítása után, utolsó lépésként – a magyar felekezeti iskolák bezáratását tűzték ki fő céljukként. Tanfelügyelői ellenőrzéseken oktatási célokra alkalmatlannak nyilvánították a magyar iskolák épületeit. Iskoláik megmentése szinte erőn felüli intézkedésekre késztette egyházainkat. A századvégen Marosszék egyik legmodernebb iskolájának számító katolikus iskolát új teremmel bővítették a működési engedély megadásáért. A reformátusok lemondanak több évtizedes templomépítési szándékukról és iskola–imaház építésébe kezdenek. 1921. augusztus 21-én szentelik fel az új iskolát és a paplakot. Az építkezések ellenére tovább folyik az iskolák működésének akadályoztatása, szülők, gyerekek zaklatása a kultúrzónás állami tanítók által.
Magyar iskoláink mellett a törvény legfőbb áldozata a magyar tanító volt. Az Angelescu-féle törvény VII. fejezetének 113. pontja szerint tanító csak románul tudó, román állampolgár lehet. Nagy tapasztalatú, kitűnő tanítóinkat megalázó vizsgálatoknak vetették alá. A "vissza-fogadott" magyar tanítók, miután iratokkal bizonyították végzettségüket, a tanfelügyelőségtől kellett román nyelvtudásukat igazoló iratot szerezzenek a kinevezésükhöz. A visszafogadott magyar tanítók, a román nemzetiségűek után, utolsókként kaphattak kinevezést az esetleg megmaradt helyekre. A román államnak tett hűségnyilatkozat, a román nyelvvizsga sem jelentett biztos állást a magyar tanítóknak. Bármikor kidobhatták őket állásukból, ha a tanfelügyelő hiányosságokat észlelt nyelvtudásukban. Védelemre sehonnan sem számíthattak, 1927-re egyetlen magyar tanfelügyelő sem maradt Romániában. Nyári vakáció helyett két hónapos nyelvtanfolyamon kellett részt venniük a nem román származású tanítóknak. A tanfolyam vizsgával zárult. Két sikertelen vizsgát elbocsátás követett. A harmincas évekre a román nyelvűvé tett iskolákban megtűrt pár magyar tanító csak románul szólhatott tanítványaihoz.
Párhuzamosan a magyar nemzetiségűek elbocsátásával, magyarul egy szót sem tudó tanítókat hoztak kiemelt fizetéssel magyar falvainkba. "Azok a tantestületi tagok… akik nem származnak az alábbi megyékből, de elmennek a következő megyékbe: Bihar, Szilágy, Szatmár, Máramaros, Udvarhely, Csík, Háromszék, Maros-Torda, Torda- Aranyos, Hunyad… és vállalják, hogy ténylegesen négy évet szolgálnak ezen megyék iskoláiban, mindaddig, míg ezekben az iskolákban tevékenykednek, 50%-os fizetésemelést kapnak; fokozatokat négyévenként szerezhetnek, az előléptetésre… megszabott időszak egy évvel csökken.
A kultúrzónába menő tanítóknak három hónapi fizetésükkel megegyező kihelyezési pénzt és ehhez járó juttatásokat adnak a házasok esetében, kétfizetésnyi összeget a nem házasoknak.
Az illető megyékben véglegesen letelepedő tanítók fokozatokat 3 évenként szerezhetnek és a rendelkezésre álló földterületekből 10 hektárnyi kolonizálási földet kapnak."
Dr. Constantin Angelescu igen optimista volt törvénye kidolgozásakor. Szerinte tíz év elegendő lett volna a Székelyföld elrománosítására: "A fent elsorolt összes intézkedést csak tíz évig alkalmazzák az elemi oktatásra vonatkozó törvény közzétételétől számítva". Népújság (Marosvásárhely)

Törzsökfalvától Bretelinig
1920 nyarán, amikor a Kolozsvárra beköltözött Román Statisztikai Hivatal, elrendelte Erdély és a Bánság helyneveinek összeírását és „rendszerezését” (azaz a román kontinuitás elméletéhez való igazításukat), Hunyad megyében már kevés dolga akadt e „nemes” feladatra felkért bizottságnak.
A testület 1921 októberében kiadott helységnévtárának előszavában hangsúlyozza: „célunk a volt adminisztráció (Osztrák-Magyar Monarchia) által fejetlenül elkeresztelt helységek régi román nevének visszaállítása” (szerk. ford.). E cél érdekében aztán Erdély-szerte addig csavarták-tekerték a régi magyar helyneveket, míg a tordai Aranyosmohácsból Măhaciu lett, vagy Küküllőmagyarosból Măgheruş, Gyulakutából Gialacuta és százával sorolhatnánk a hasonló lelket és fület sértő „hangtani helyreigazításokat”. Néhol azért tudományosabb hozzáállással a helységnév románra fordítását is megkísérelték, így lett a pár esztendővel később napvilágot látó Sütő András kedves szülőfalujából (Pusztakamarás) „Cămăraşul deşert”… E szakszerű tanulmány és helységnévtár szolgált aztán alapjául az 1925 júliusában megszületett Román Közigazgatási Törvénynek, amelyet még az év októberében kiadott 2645-ös királyi rendelet egészít ki. Utóbbi a legfelső közigazgatási tanács által is jóváhagyott településnevek bevezetését szorgalmazza.
Hunyad megyében azonban már az 1910-es népszámlálás idején a lakosságnak 78,8%-a vallotta magát románnak, így aztán a régi magyar helységnevek jelentős része „önként megadta magát”. E vidék még a Magyar Királyság utolsó perceiben (1898–1912 között) lebonyolított helynévrendezéséből is kimaradt, Fogarassal egyetemben. Az új hatalomnak pedig nem kellett különösebben kínlódnia azon, hogy Bánpatakból Banpotocot vagy Felsőszálláspatakból Sălaşul de sust kovácsoljon, hiszen ekkor már mindkét településen, akárcsak a megye jelentős részén, alig 1 százalékot tett ki a magyarság. Nem csoda hát, hogy a településnevek főleg hangtanilag, de néhol jelentésükben is elrománosodtak.
Így is, úgy is rekettye
Hunyad megye – részben ma is élő – helynevei, akárcsak a Kárpát-medence más vidékén, többnyire a IX–XI század között, azaz a magyar honfoglalás, államalapítás idején alakultak ki. A IX. században e tájakra érkező magyarok lakatlan, illetve avarok, szlávok által gyéren lakott területre telepedtek. Így alakult ki jó néhány szláv eredetű, régi magyar településnév. Jó példa erre a Hunyad megyei Rekettyefalva, amely a kecskefűz szlávos megnevezése nyomán született. A rekettye szó azonban az évszázadok folyamán szervesen beépült a magyar nyelvbe. A falu nevét viszont a XVIII. században már a színromán lakosság a maga nyelvéhez igazítva Rekitova-ként ejti. Később Răchitova alakot ölt a helységnév, ami szláv gyökérből eredve románul is rekettyét jelent.
Vagy ott van a Szelistye, amely szintén szláv gyökérből eredve a középkori román, magyar német változatban egyaránt faluközpontot, faluhelyet jelent.
Fűből, fából helységnév
Az ősmagyar helységnevek között amúgy jelentős mértékben szerepelnek a növényekre, főleg fákra, cserjékre utaló elnevezések: Nyírmező (Mermezău Văleni), Alsó-, Felső-Szárazalmás, Almásszelistye, Alsó-, Felsőnyíresfalva (Lunca Cernii de Jos), Alsónádasd (Nădăşdia), Füzesd (Fizeş), Alsó- és Felsőszilvás, Burjánfalva (Păuliş) stb.
Az állatnevek előfordulása viszont a Hunyad megyei településnevekben meglepően gyér. A feltehetően régi magyar településnek számító Kecskedága mellett csupán a ma már jelentéktelen kis falu, az Ulászló egyik adománylevelében szereplő Farkaspataka (Valea Lupului) neve kapcsolható állatnévhez. E településről úgy tartják: innen származtak el azok a román pásztor családok, amelyek a Zsil-völgyi Lupény területén telepedtek le valamikor a XVII. században. A mai bányászváros azonban jóval később, a XIX. században alakult igazi településsé, amikor a Hoffmannok és Maderspachok elindították a szénkitermelést a vidéken, főleg német, lengyel és magyar mesterembereket telepítve ide. Talán még ide, állatneves helynévhez sorolható a Dévával ma már szinte összenőtt Marossolymos, melynek első írásos említése 1278-ból való és feltehetően az itt tanyázó uradalmi solymászokról kapta a nevét.
Személyek és szentek
Nem volt ritka az ősmagyar településnevek sorában a nemzetségektől vagy akár tisztségektől, személyektől való névátvétel sem. Ilyen például a Marosillye, melyet az Illés névnek megfelelő Illye személynévből származtatnak – első említései: Helya (1260), Elya (1266), Illye (1353); Nagybarcsa, melynek a földrajzi nevek etimológiai szótárát közre adó Kiss Lajos szerint a Barcs név szolgálhat alapjául. Sőt Hátszeget is a német eredetű Hazeko személynévhez köti. Véleménye szerint a hát és szeg összetételeként ható mai településnév minden bizonnyal népetimológiai hatásra alakult ki. Történeti névalakjai: Harszoc (1247), Haczag (1510), Hátszeg (1808).
A feltevések szerint Alsófarkadin is a Farkad névből származik, Pusztakalán neve pedig a Bár-Kalán nemzetséggel áll kapcsolatban. Habár itt némelyek szerint a kaláni római fürdő kanál alakja is névadóként szolgálhatott. De az ómagyar Turdos személynévből származtatják a régészeti lelőhelyeiről híres Tordost is, melyről 1333-ban Tordas, 1750-ben Tardos, 1808-ban Thordás alakban történik említés.
A helynévkutatók szerint a puszta személynévből való településnevek Közép-Európában főleg magyar sajátosságnak számítanak, bár a XIII. századtól betelepülő szászok szintén alkalmazták. A magyarságnál az effajta név valószínűleg a nomád időkből való, amikor a szálláshely nem volt állandó, és egy-egy jeles személy tartózkodási helyét nem valamely földrajzi pont, hanem a jeles személy neve iránt érdeklődve lehetett megtalálni.
Az államalapítástól, azaz a XI. századtól kezdődően már a települések (templomok) védőszentjei is előfordulnak a helynevekben, így például Hunyad megyében Sztrígyszentgyörgy, Szentpéterfalva, Szentandrás, Csernakeresztúr, Szentkirály stb.
Külön kategóriát képeznek a felszíni formákhoz, illetve vizekhez kötődő nevek, melyek néha -falva, -hely utótagokkal kiegészítve alakultak helynevekké: Fehérvíz, Sebestorok (Brazi), Erdőfalva (Ardeu), Erdőhát (Dumbrava), Alsó-, Felsőszálláspatak, Stejvaspatak (Ştei), vagy Berekszó (a „liget” jelentésű berek és az „időszakos vízfolyás” jelentésű aszó szavak összetétele, először 1440-ben, Berekzow alakban említették – ma Bârsău).
Néhány ómagyar szóból származó településnév is túlélte az elmúlt évezredet Hunyad megyében. Ilyen például Haró, amely Kiss Lajos szerint a „szakács” jelentésű ómagyarhoró szóból ered. Először 1360-ban Harow, majd 1389-ben Haro, 1517-ben pedig Hara alakban írták. Egy másik példa Al- illetve Felpestes, melyet a „kemence” jelentésű pest szóból eredeztetnek (1302-ben Pestus, 1325-ben Inferior Pestus, 1330-ben Pestus marios és Pesthes, 1381-ben Olpestus, 1389-ben Alsopestes, 1407-ben Alpestes).
Jófőből Dobra
Számos ősmagyar helynév azonban már a középkorban elrománosodott, mint például a Maros menti Ölyves és Kőves, melyeket az 1640-es összeírás még e néven említ, egy századdal később azonban már Ulics és Kujes néven szerepelnek. Hasonló, sőt jóval drasztikusabb jelenség tapasztalható a Sztrígy mentén is, ahol az Ulászló által Hunyadinak adományozott Havaspathaka már a XVII. században Valea Dilsi-re alakul, a Puj közeli Füzespatak, Dióspatak, Szamárospatak, Balogvíz, Fejérkőhegy, Nyíresvára, Szilfahatár pedig teljesen elenyésznek. De törlődött a köztudatból például Brettyelin régi magyar neve is, amely „Hunyadi János idejében Törzsökfalva vala s Törzsök Tivadar a rigómezei csatában látva, hogy Hunyadi lovát ellőtték, saját lova átengedésével és élete feláldozásával menté meg a vezért. Ivadékai Hunyaditól Törzsökfalvát és Kálmánföldet nyerték; de a Törzsök család neve időközben a máig létező, de eloláhosodott Ankosra, a helység pedig Brettyelinre változott” (Pallas Nagylexikon).
Hasonló változáson ment át a mai Dobra megnevezése is. Téglás Gábor leírása szerint 1387-ben még Jófő néven szerepelt a település. A XVIII. században azonban szláv „tükörfordítás” nyomán Dobra lett. Az innen származó Jófői család pedig Herbayra változtatta nevét.
Az Erdély más vidékeihez képest fokozottabb elrománosodás okát elsősorban Hunyad megye földrajzi fekvésével magyarázhatjuk, hiszen Havasalföldről folyamatosan szivárogtak át a románok. Letelepítésüket viszont maguk a magyar birtokosok szorgalmazták, hiszen népes és olcsó munkaerőt jelentettek. A tatár, később török pusztítás pedig a XIII. századtól jócskán felgyorsította ezt a folyamatot. Az első betelepítési hullám természetesen a határhoz közel eső Hátszeg vidékét érintette leginkább, ezért is tekintik mai napig ezt ősi román vidéknek. Az így „honfoglaló” románok többnyire saját kiejtésükhöz igazították a magyar helyneveket, ezek értelmi fordításával nem is próbálkoztak. Az viszont igaz, hogy számos Sztrígy menti jobbágyfalu neve például eleve román nyelven született – Nuksora, Coroieşd, Culmea, Bărbat, Peştera, Ponorics, Dumbrăviţa –, de a magyar uradalmak nevei – Pestény, Brezova, Alsó- és Felsőszálláspatak, illetve Farkadin, Füzesd vagy akár Őraljaboldogfalva – is őrzi a magyarság nyomát. Utóbbi helynév például egészen érdekesen alakult: 1315-ben Sancta Marie, 1447-ben pedig Bodogazzonfalva néven említették. Román nevének utótagja a középkori magyar Váralja alakból fejlődhetett ki, amely Hátszeg várára utalt. Ezt az elemet a 18. században a magyar névhez is hozzáadták, majd később népetimológia útján a mai Őralja- alakban értelmezték. 1769-ban Orliá Bóldogfalva Szt. Maria, 1861-ban Oralja-Boldogfalva, 1880-ban Öralja-Boldogfalva. Ma Sântămaria Orlea.
„Să cărăm!”
Érdekesen alakultak a szintén Hátszeg környéki falvak zselléreinek vándorlásával kialakult Zsil-völgyi telepek nevei is. A már említett Farkaspataka mellett, a közeli Petrosz faluból elszármazottak „alapították” Petrozsényt, az Urik (Ewrewkfalva) pásztornépei pedig Urikányt. Petrilla „alapkövét” szintén a Kendeffyek jobbágyfalvaiból ideszármazott családok tették le, az iparosítás idején pedig e telephez csatolták a Lónyay Menyhért miniszterelnökről elnevezett Lónyabányát is.
A folyamatos török-tatár pusztításokkal a XVI–XVII. századra már annyira meggyérül a magyarság, hogy az uradalmi birtokokra megyeszerte egyre több román családot kényszerültek betelepíteni. Ekkor már a Maros, illetve Körös menti települések lakossága is vegyessé vált és elindult a betelepülők egyfajta „felzárkózása” a magyarsághoz. A jövevények az eredeti településneveket is igyekeznek saját nyelvükön értelmezni. Így egyes források szerint a Bethlen Gábor által 1610-ben Fenyeofalvának emlegetett település már 1585-ben Brad néven is szerepel egy okiratban. Ez idő tájt az is előfordul, hogy a románság saját maga talál a magyar eredetitől teljesen eltérő megnevezést. Nagyágról például 1465-ben Naghag néven történik említés. Másfél századdal később már a Săcărâmb név is előfordul a település kapcsán. A Nicu Jianu helytörténész által lejegyzett, máig élő legenda szerint e név úgy született, hogy a közeli dombokon legeltető pásztornép Nagyág környékén rátalált néhány aranyércre, s egymást biztatták, hogy „să cărăm, să cărăm”, azaz „vigyük, vigyük”. Így született a település román neve.
Amúgy hasonló „szájhagyomány útján” lett román neve az 1276-ban már írásban említett Piski (Pyspuki)-nek is. A legenda szerint egy hajdani, Szűz Mária tiszteletére épített templomhoz jöttek a románok is imádkozni, és saját nyelvük hangtanához igazítva mondták, hogy mennek „Szűzmáriához”. Így született a Simeria megnevezés.
Szászok a határon
Érintőlegesen bár, de szót kell ejtenünk térségünk számos településének német megnevezéséről is. Akárcsak Erdély más részein, a nagyobb városoknak itt is megvolt a német neve, mely hangzásában, értelmében sokszor eltért a magyartól. Hunyad megye keleti csücske érintőlegesen találkozott az Andreanum által kijelölt Szászfölddel. A XII. század második felében előbb Romoszban (Rams személynévből származtatják, Ramos 1206) telepednek meg a Rajna vidékéről érkező német családok, majd a közeli kipusztult Warasban, amelyet II. András a Királyföld nyugati csücskeként jelölt meg, s amely hamarosan felveszi a Szász előnevet (Szászváros). A németek a maguk nyelvén Broosnak nevezik el új lakóhelyüket, amely eredhet személynévből is, de akár egy németalföldi település emlékét is őrizheti. A következő századokban a szászok minden jelentősebb erdélyi, így Hunyad megyei településnek is találnak megfelelő német nevet. Az 1265-ben Hungnod, néven szereplő Vajdahunyadot (1575) például rendkívül gyakorlatiasan Eisenmarktnak (Vaspiacnak) nevezik. Dévának három nevet is találtak az évszázadok folyamán Diemrich, Schlossberg, Denburg. Valamennyi figyelmen kívül hagyja a „latin Sargetia” megnevezését is a városnak, illetve a dák néveredeztetést.
Kontinuitás, egyesülés és egyéb rémségek
Az 1980-as években tetőfokára hágott dák-román kontinuitás elmélet nyomására Dévát egyre inkább a dák vár jelentésű Dava szóból eredeztették. Ekkor kényszerült az eredetileg feltehetően német telepesek által alapított (1330-ban Nempty, 1389-ben Nymiti, 1425-ben Nemethy) Marosnémeti is hivatalosan felvenni a Micia nevet, a hajdan határában állomásozó római légió emlékére. Úgyszintén Algyógyból is Germisara lett, a területén feltárt római kori fürdő kapcsán. A Hátszeg közeli Várhely (1925-ben még Grădişte) már jóval korábban megkapta a Sarmizegetusa Ulpia Traiana nevet. Ezzel kívánta az akkori hatalom igazolni a dák-román kontinuitást. Figyelmen kívül hagyva azt az apró tényt, hogy e római, esetenként dák nevek közel kétezer éve homályba vesztek és csupán a XIX. században, épp magyar, illetve német tudósok elevenítették fel ismét azokat. A dák-római alapú névváltoztatásoknál már csupán Alsófarkadin szenvedett furcsábbat az elmúlt században. A Trianon utáni „keresztelő bizottság” ugyan Fărcădinul de Jos néven hagyta a települést, ám 1923-ban fel kellett vennie a román hadsereget győzelemre vivő Berthelot francia tábornok nevét, majd 1964-ben hirtelen Unirea-ra keresztelték Nopcsák hajdani birtokát. 2001-től helyi népszavazás nyomán ismét General Berhelot nevét viseli a falu. E furcsa esettől eltekintve azonban a XX. században nem sok változás történt Hunyad megye helynevei terén. Legalábbis látszólag. A gyakorlat viszont mást mutat. Hiszen Piskinek például valóban az 1900-as évek elején is létezett már a román megfelelője, de az itt élő, illetve környékbeli magyar embernek eszébe nem jutott volna, hogy Simeriaként emlegesse a vasúti csomóponttá nőtt Piskitelepet. És Marosnémeti sem hagyta el Mintiaként egyetlen magyar ember ajkát sem. Ma viszont, ha a hőerőmű magyar alkalmazottjának gyermekét kérdeznénk, hogy hol dolgozik édesapád, Marosnémetin? Gyakran hallani olyanfajta választ, hogy: Nem. Mintián! És ez nem véletlen. Hiszen az 1925-ös közigazgatási törvényt még számtalan hasonló rendelkezés követte. Egyre több olyan, amely korlátozta a magyar nyelv használatát, elsősorban a helynevekét. Előbb 1936-ban tiltották be a magyar helynevek hivatalos használatát, aztán ’45-ben erősítették meg újra, majd 1971-ben, illetve a 80-as évek derekán mind szigorúbb rendelkezésekkel szorították a hurkot a magyarság nyakán. Az 1944 augusztusáig megjelenő Hunyad megyei magyar sajtótermékeket lapozva pontosan nyomon követhető a magyar nyelvhasználat korlátozása. A Déva és Vidéke 1926 áprilisában kiadott számában például már az utcanevek is románul szerepelnek. Igaz, zárójelben még ott lehet magyar megfelelőjük is. A többi lapban is előbb csupán a fejlécben szereplő helységnév, majd a hirdetések szövegei, a harmincas évek derekán pedig az újságcikkekben szereplő helynevek is románul vannak feltüntetve. 1935-ben a Hunyad megyei élet hasábjain is, az Erdélyi Naplóban is kizárólag román helységnevek szerepelnek. Két-három évvel később némileg enyhül a helyzet: a lapoknak csupán fejlécét nyomtatják románul. A második világháborút követően viszont fejlécestül, mindenestül egy szálig megszűnnek a Hunyad megyei magyar lapok. A magyar helységnevek többsége pedig folyamatosan feledésbe merül.
Új magyar helységnévtáblák
A 2001-ben megjelent legújabb román közigazgatási törvény, mely a legalább 20%-ban magyarlakta településeken engedélyezi a hivatalos magyar helységnévtábla kitűzését, Hunyad megyében csak egészen kis mértékben állíthatta helyre a rendet. Az utóbbi népszámlás alkalmával ugyanis összesen hat Hunyad megyei faluban (Csernakeresztúr, Alpestes, Hósdát, Lozsád, Rákosd, Sztrígyszentgyörgy) találtatott még legalább 20 százaléknyi magyarság. Az utóbbi években viszont részben kereskedelmi fogásból, részben RMDSZ-nyomásra Szászváros (2005), majd Vajdahunyad (2010) bejáratához is felkerült a magyar (és német) helységnévtábla. Ez pedig, ha csepp is a tengerbe, a múlt század eseményeinek tükrében mégiscsak biztató jelenség.
Gáspár-Barra Réka, Nyugati Jelen (Arad)

Hogy is van ez az elrománosítás?
Házasság, vallás, válás
Európai viszonylatban a házasodási kedv (ezer lakosra jutó házasságkötések száma) értéke magasabb a muzulmán népességgel rendelkező országokban. Törökországban 7,2, Bosznia-Hercegovinában 6,3 ezrelék, a válási arányszám ellenben nagyon alacsony, pontosabban 0,5 ezrelék. Ez azt jelenti, hogy például Törökországban a házasságkötések mindössze hét százaléka végződik válással.
Romániában – akárcsak máshol Közép-, Dél- és Kelet-Európában – a házasságkötések arányszáma a legtöbb esetben 5 ezrelék fölött van, a válások arányszáma pedig még viszonylag alacsony, 1,5 ezrelék körüli vagy az alatti. Világviszonylatban az sem elhanyagolható tény, hogy a házasságon belüli termékenység magasabb, mint az azon kívüli születések száma. Európában az elmúlt egy-két évtizedben a házasságon kívüli születések száma egyes országokban elérte az 50 százalékot, más országokban 30-40 százalék körüli. Romániában például a 30 százalékhoz közelít, Magyarországon már túl is lépte ezt az értéket. A számok azért is megdöbbentőek, mert Európa-szerte nagyon alacsony a gyermekvállalási kedv, ez alól csak a muzulmán kultúrájú országok képeznek kivételt.
Veres Valér szerint a vallás nem mindenhol érvényesíti olyan nagy mértékben a társadalomszervező szerepét, mint az előbb említett országokban.
Dél-Európában például, ahol a katolikus vallásnak nagy tradíciója van, a válások arányszáma nem növekedett jelentős mértékben, mint ahogy a házasságon kívüli születések sem. Ezzel együtt a születések száma átlagosan alacsonyabb, mint máshol, gyorsabban öregednek el a dél-európaik, mint az északi, főleg a skandináv népek, ahol a tartós, házasságon kívüli együttéléseknek például sokkal nagyobb a tradíciója, mint délen.
Romániában 2008-ban 24 válás jutott száz házasságkötésre, 1990-ben még csak 17. Lényegesebb mértékben az országos átlagot Brăila (44), Hunyad (42), Bákó (38,3) Tulcea (35,6), Neamţ (34,8) és Călăraşi (34,2) megye adatai haladják meg, vagyis az Ó-Romániai megyék, Erdélyben nem különösen magas. Mindez új fejlemény az eddigiekhez képest, hiszen korábban a bánsági megyék voltak az élvonalban. „A nagy arányú, külföldön munkát vállaló román lakossággal magyarázható, hogy a szegényebb megyékben megugrott a válások száma”, magyarázta Valér.
Ki hova költözött az országban
A szociológus az országon belüli vándorlási trendekre is kitért, főleg a kommunizmus időszakát és a rendszerváltást követő éveket vizsgálva. Elmondta, 1968 óta Romániában a belső vagyis megyeközi vándorlás átlagrátája ezer főre a következőképpen változott: 1973-ig lassú növekedés volt jellemző (14,6-tól 18 ezrelékig). 1975-ben 14,1-re csökkent és viszonylag konstans maradt 1982-ig, ezután csökkenni kezdett, és 1984-ben körülbelül 9 ezreléknél stabilizálódott.
Az igazán nagy kiugrást a '89-es események jelentették, ugyanis 1990-ben a belső bevándorlás arányszáma 33,9 ezrelékre ugrott, a következő években újra visszaesett 10-15 ezrelék közé.
1977-1992 között a vándorlási fluxusok három fő centrum köré szerveződtek. Bukarest után Brassó és Temesvár volt az a két másik centrum, ami messze kiemelkedett az összes többi közül amiatt, hogy a legtávolabbról vonzotta a bevándorlókat. Kolozsvár is óriásit növekedett, vagy Iaşi, de esetükben a mozgások legnagyobb része a megyén belül vagy a szomszéd megyéből történt.
Mint kiderült, Temesvárra és Brassóba főleg Ó-Romániai bevándorlók érkeztek. Brassó megyében 1992-ben a közel 700 ezer lakosból közel százezer Ó-Romániában született. Temes megyében ez a szám 150 ezer, vagyis Temesvár 1992-es lakosainak egyharmada ó-romániai származású volt.
Vándorlási rendszerek
Szintén a '92-es népszámlálási adatokra támaszkodva a következő vándorlási rendszereket vázolt fel a szociológus:
1. Galac-Konstanca rendszer, ahova főleg Brăila, Vaslui, Vrancea és Tulcea megyéből érkeztek; 2. Bukarest-Argeş rendszer, ahova főként Dâmboviţa, Prahova, Ialomiţa, Giurgiu, Buzău megyeiek költöztek; 3. Temes és Hunyad megyébe elsősorban Bihar, Arad, Dorj, Szatmár, Botoşani megyékből érkeztek; 4. Brassó és Bákó megye Kovászna, Szeben, Neamţ, Iaşi, Vâlcea (vagyis rengeteg ó-romániai) megye lakosainak célállomása volt;
5. Kolozsvár és Maros megye elsősorban Szilágy, Beszterce-Naszód és Hargita megyeiket vonzott. Ebben rendszerben nem jelennek meg ó-romániai megyék, Hargita megye pedig kis arányban vett részt. Veres Valér azt vizsgálva, hogy a belső bevándorlásnak milyen hatása volt, van a magyarság életterületére, két megjegyzéssel élt. Bizonyos településeken jelentősen megváltozott a nemzetiségi összetétel 1989 előtt, a romániai és a magyarországi közvélemény pedig úgy tudja, hogy a bevándorlók az ó-romániai megyékből jöttek.
A szociológus demográfiai adatokra támaszkodva feltérképezte, hogy azokban a megyékben, ahol a magyarság száma magas, a bevándorlási mutató nem haladja meg az országos átlagot.
1992-ben Fehér megyében a bevándorlók aránya (olyan személyek, akiknek a születési helye más megyében van) 15,7 százalékos volt, Arad megyében 29, Brassó megyében 34,2 Kolozs megyében 25,6, Kovászna megyében 15,7, Hargita megyében 10,6. Szeben megyében 23, Temes megyében 35,5, Bukarestben 41 százalék. Az országos átlag 17 százalék.
Akkor hogy is van ez az elrománosítás?
Részletesen kitért azokra a térségekre, ahol a magyarság nagy többségben él, és megvizsgálta, hogy a bevándorlók honnan származtak. Eszerint Hargita megyében a bevándorlók 30 százaléka Maros, 13 százaléka Bákó, 10 százaléka Kovászna, 8 százaléka Neamţ és hat százaléka Brassó megyében született. Kovászna megyében 23 százalék Hargita, 22 százalék Brassó, 11 százalék Maros, 10 százalék Bákó és három százalék Kolozs megyéből származott.
Maros megyében 43 százalék Hargita, 20 százalék Fehér, 19 százalék Kolozs, 18 százalék Beszterce-Naszód, 16 százalék Szeben megyéből.
Kolozs megyében 20 százalék Szilágy, 15 százalék Maros, 14 százalék Fehér, 11 százalék Beszterce-Naszód, 4 százalék Máramaros megyéből.
Bihar megyében 19 százalék Szilágy, 12 százalék Szatmár, 10 százalék Kolozs, 8 százalék Arad és öt százalék Fehér megyéből.
Szilágy megyében 21 százalék Kolozs, 14 százalék Szatmár, 11 százalék Máramaros, 10 százalék Bihar és 9 százalék Hunyad megyéből.
Szatmár megyében pedig 30 százalék Máramaros, 14 Szilágy, 13 Bihar, 7 százalék Kolozs és 3 százalék Hunyad megyéből.
Az adatokból kiderül, hogy Hargita és Kovászna az a két térség, ahol moldvai megyék is megjelennek a jelentősebb számú bevándorlók között. A felsorolt megyékben azonban igazán jelentős mértékű ó-romániai bevándorlás nem történt 1945 után.
Veres Valér azt is megvizsgálta, hogy 1930 és 2002 között a magyar nemzetiségű lakosság aránya hogyan változott a főbb magyarlakta megyeszékhelyeken. Az adatokból kitűnik, hogy a két székely megyeszékhely kivételével a közel többség kisebbséggé változott.
Székelyföldön bár az arány csökkent, főleg ha az '56-os arányokhoz viszonyítjuk, de túlnyomó magyar többségét megtartotta. A 2002-es adatok szerint Csíkszeredában 81,8 százalékos, Sepsiszentgyörgyön 74,9, Marosvásárhelyen 46,7, Szatmárnémetiben 39,3 százalékos volt a magyar lakosság számaránya. A drámaibb csökkenés Kolozsváron (1930-ban 47 százalékos volt, 2002-ben már csak 19), Nagyváradon (51-ről 27,6 százalékra csökkent) és Zilahon (55-ről 17,5 százalékra) következett be.
Veres Valér azzal zárta az előadását, hogy az valóban elmondható, hogy Székelyföldön a románság száma 1945 óta jelentősebb lett, és azoknak is jelentős része ó-romániai, de a magyarság számának csökkenésében több tényezőt, a népszaporulat és a migráció mellett például a holokausztot is érdemes figyelembe venni.
Manna.ro

Szekus besúgó volt-e Firczák György képviselő?
Hunyad megyében volt országosan a legtöbb szekus besúgó a lakosság számához viszonyítva, főleg az 1977-es nagy Zsil-völgyi bányászsztrájk után, mondta Marius Oprea, a kommunizmus bűntetteit vizsgáló országos intézet vezetője. 
A vajdahunyadi kohászat, a mócföldi aranybányák és a Zsil-völgyi zavargások miatt a kommunista rémuralom vaskeze, a Securitate fokozottan figyelte a megyét.
Kutatásai alapján a tekintélyes bukaresti történész azt állítja, hogy Mircea Moloţ, a megyei tanács liberális elnöke, vagy Cornel Resmeriţă, Lupény PSD-s polgármestere nem az egyetlen szekus besúgó, aki magas pozíciót tölt be 21 évvel a rendszerváltás után. Oprea szerint Firczák György történész, a rutén kisebbség parlamenti képviselője is szekus besúgó volt 1989 előtt. Oprea arra gyanakszik, hogy a Securitate éppen Firczák jelentései alapján tartoztatta le őt 1988-ban. Akkoriban Firczák is ugyanazon a várhelyi (Sarmisegetuza) dák leletnél volt régész, ahol Oprea is régészeti ásatásokat végzett, amíg a kommunista rendszer börtöneibe nem került.
Firczák György, az egyik Hunyad megyei forradalmár-egyesület elnöke, a kilencvenes években az RMDSZ-szel szembenálló alternatív magyar törpepárt színeiben tündökölt, majd amikor abbéli számítása nem jött be, rövid PSD-s kitérő után felfedezte rutén gyökereit, s 2000 óta eme kisebbséget képviseli a bukaresti parlamentben. Neve 2006-ban vetődött fel szekus besúgóként az országos sajtóban.
Akárcsak Moloţ, Firczák is tagadja Oprea vádjait és ugyanúgy a CNSAS-től kapott bizonylatra hivatkozik, mely megállapítja, hogy nem volt a Securitate besúgója.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Lakossági fórum Déván – A szórvénymagyarság nem szakadhat ketté
Nehéz év vár a dévai magyarságra, de ettől függ a jövője, legalábbis az elkövetkező 4 évben, hangsúlyozta házigazdaként Pogocsán Ferdinánd, a dévai RMDSZ elnöke, a magyar házban megtartott pénteki lakossági fórumon.
Az utóbbi idők decentralizációja révén a helyi szinten lévő képviselet ugyanis jelentősen befolyásolja a dévai magyar közösség sorsát, hiszen az önkormányzatoknak komoly beleszólásuk lesz az iskolákban, nem mindegy, hogy a Téglás iskola igazgatótanácsában RMDSZ-sek, vagy román pártok képviselői kerülnek.
Emiatt a dévai RMDSZ-szervezet roppant ambiciózus célt tűzött ki a jövő évi helyhatósági választásra: nem két, hanem három tanácsosi mandátum megszerzése a jelenlegi egy helyett, mondta Pogocsán Ferdinánd. A gondolat nyilván merész, hiszen 2000-ben 2400-an szavaztak a tulipánra Déván, 2004-ben 2000-en, 2008-ban, pedig csak 1600-an, összefogással azonban lényegesen jobb eredmény érhető el, hiszen a megyeszékhelyen legalább 4000 – de akár 6000 – magyar él.
Csakhogy az egység veszélyben van, az EMNT fizetett emberei Hunyad megyében is aláírásokat gyűjtenek az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez. „Mi sok mindenre költöttünk pénzt, például nyugdíjasklubra, könyvvásárlásra az iskolának, diákok nyári magyarországi táborozására, magyar ház korszerűsítésére, de támogató aláírásokra vagy szavazatokra sose”, szögezte le a házigazda.
Ami EMNP megjelenése veszély a szórvány számára, hiszen legutóbb Déván 33 szavazat hiányzott a második tanácsosi mandátumhoz, Lupényban pedig 28 a tanácsba való bejutáshoz. A megosztottság csak kudarchoz vezet, szögezte le Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ-szervezet elnöke.
A magyarság felemelkedése munkával, építkezéssel érhető el, nem kinyilatkozással, vagy követeléssel, ahogy az RMDSZ ellenfelei teszik. Akárcsak egy háznál, ahol az alapok lerakása hónapokig tart, s ezután azokra heteken belül felhúzzák a falakat, az autonómia is hosszas politikai egyeztetéseket, alapos építőmunkát feltételez, e nélkül nem több, mint kártyavár.
1990 óta az RMDSZ a parlamenti politikát választotta, a tárgyalásos problémamegoldást, noha a marosvásárhelyi pogrom után Erdély sokkal közelebb volt a Koszovó féle fejleményhez, mint a cseh-szlovák békés szétváláshoz. 21 év megfontolt parlamenti politizálással ezt sikerült elkerülni, sőt, jelentős eredményeket elérni. De ha az RMDSZ nem jut be a parlamentbe, s az erdélyi magyarság politikai képviselet nélkül marad, vajon az oly hangos ellenfelek a parlamenten kívülről jobban érvényre juttatják az autonómia-törekvéseket? Ha képviselőink nincsenek a döntéshozó intézményekbe, akkor hogyan lehet érdekeinket érvényesíteni, tette fel a retorikus kérdést az EP-képviselő. Ott van a rákosdi példa, ahol a kilencvenes években, szülői kezdeményezésre a Hunyad megyei tanfelügyelőség belegyezett magyar óvoda létesítésében. Csakhogy egy román óvónőt nevezett ki, aki egy árva szót sem tudott magyarul. Akkoriban nem volt sem főtanfelügyelő-helyettes, sem kisebbségi tanfelügyelő, s olyan körülmények között a magyar óvodából nyilván nem lett semmi. Az EMNP megalakulásával járó megosztottság hasonló sorsba taszíthatja a Hunyad megyei magyarságot. Mert a frusztráltakat nem érdekli a közösség sorsa, ha ők nem kapják meg a 2%-t, akkor vesszen a közösség 98% is. Emiatt Winkler nyilvánosan hívta fel az egybegyűltek figyelmét, ne veszélyeztessék a dévai és Hunyad megyei szórványmagyarság eddig elért eredményeit és jövőjét az EMNP csábításának engedve.
Mert eredmények bizony vannak. Helyi szinten és országosan is, hangsúlyozta Dézsi Attila prefektus. Hunyad megyében a magyar egyházak visszakapták a kommunizmus idején elkobzott földjeik 99%-t, s a megye földterületének 24%-a magyar tulajdonba került vissza, noha a magyarság aránya nem éri el az 5%-t! 2005-ös megalakulása óta a dévai Téglás Gábor iskola 3,4 millió lejt kapott a román államtól, Csaba atya alapítványát sem zaklatják többé ilyen-olyan ellenőrzéssel és szőrszálhasogatással, az évi 7-800 millió lejes állami támogatást is rendszeresen megkapja.
A tavalyi megszorítások ugyan keserű szájízzel töltötték el a magyarságot (is), de elkerülhetetlenek voltak. Nélkülük tavaly augusztusban az állam csődbe került volt, vagyis leállt volna a nyugdíjak és közalkalmazotti bérek folyósítása. Az RMDSZ közbenjárására végül nem került sor a nyugdíjak megadózására, s az elbocsátások sem öltöttek nagy méretet. A kormányellenes sajtóból bizonyára sok rosszat lehetett hallani, az igazságot viszont nem, szögezte le a prefektus.
Akihez irányult a legtöbb kérdés. Melyek a földek visszaszolgáltatását érintették. Egyesek elégedetlenek, hogy nem a régi helyen kapták vissza földjeiket, mások azért, mert természetbeli visszaszolgáltatás helyett kártérítést kaptak a tulajdonalap (fondul proprietatea) részvényei által, noha ők inkább pénzt akartak volna. Holott a tulajdonalap részvényei eladhatók a tőzsdén, a kilencvenes évek elején történt fölöttébb kaotikus földosztás pedig már megtörtént.
Mert annak ellenére, hogy a szervezők a közösségi kérdések megvitatására fektették a hangsúlyt, a lakossági hozzászólások inkább a magán ügyeket helyezték előtérbe.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Lupényi magyarok Sepsiszentgyörgyön
A Hunyad megyével hivatalosan is létező testvérkapcsolatot sikerült személyessé, emberibbé tenni a hét végén: a Szent György-napok vendégseregében negyvenfős lupényi magyar küldöttség is szerepelt.
Könnyű itt magyarnak lenni, annál nehezebb a szórványban, nálunk nehéz megtartani azt, ami a miénk – mondják, s ha kérdezik őket, hosszasan mesélnek Zsil-völgyi életükről, az ottani morzsolódó magyarságról. “Otthon akkor fordulok meg az utcán, amikor magyar szót hallok, itt meg akkor, ha mellettem románul beszélnek” – mondja egy bányában dolgozó férfi. A mostani látogatás a lupény-vulkáni és a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség közötti kapcsolatnak köszönhető, a Zsil-völgyi vendégek szentgyörgyi családoknál szálltak meg, ezt baráti kézfogásnak tekintik. Számunkra elsődleges cél a testvérkapcsolat, másodlagos a Szent György-napokon való részvétel – magyarázza Koppándi Zoltán lupényi unitárius lelkész, hozzáfűzve, hogy a mintegy harmincezres bányászvárosban 3000–3500 magyar él. Azért is jöttünk, fürödjünk meg egy kicsit az itteni magyar közösségben, mert fontosnak érezzük, hogy mélyüljön az emberek közötti barátság – tette hozzá.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az alakuló Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári sajtótájékoztatója
Összefogás, együttműködés, munkamegosztás – ezek az Erdélyi Magyar Néppárt jelszavai, mi ebben gondolkodunk. Nem váltópártot alapítunk, hanem a lemorzsolódott erdélyi magyar politikai közösséget akarjuk újraépíteni” – ezt Toró T. Tibor az alakuló Erdélyi Magyar Néppárt ideiglenes öttagú vezetőtestületének elnöke fogalmazta meg szerdán, május 11-én a párt ideiglenes elnöksége Közép-Erdélyért felelős koordinátora, Gergely Balázzsal, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei elnöke, Csigi Leventével tartott kolozsvári sajtótájékoztatóján. Toró T. Tibor bejelentette, az Erdélyi Magyar Néppárt jogi bejegyzéséről május 26-án, csütörtökön lesz az első tárgyalás a Bukaresti Törvényszéken. A kezdeményezők május 5-én adták át a Bukaresti Törvényszéken a pártbejegyzéshez szükséges közel 30 ezer támogató aláírást.
Toró T. Tibor visszautasította azokat vádakat, miszerint az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozása történelmi tévedés volna, s hogy az alakuló párt külföldi közpénzekből jönne létre. „Az RMDSZ politikai alelnöke feljelentés-ízű nyilatkozatában ugyanazokat a vádakat fogalmazta meg velünk szemben, amelyeket az elmúlt húsz évben a Szövetségről állították a román nacionalista pártok képviselői” – mondta az Erdélyi Magyar Néppárt ideiglenes elnöke, majd így folytatta: „az RMDSZ vezetőinek be kell látniuk, hogy az eddigi hegemonisztikus politizálás nem tartható és az Erdélyi Magyar Néppárt nem ellenfél, hanem társ.”
Toró T. Tibor emlékeztetett: „az RMDSZ-ben nem jött létre a politikai pluralizmus, e történelmi mulasztás következménye, hogy ma a romániai magyar politikában több szereplő is jelen van” – tette hozzá Toró T. Tibor.
Toró T. Tibor közölte: az Erdélyi Magyar Néppárt támogatja Tőkés László elképzelését az önkormányzati választások előtti belső választások megtartásáról. „A közösség, vagyis a nép döntse el az arányokat, és akkor ilyen felállásban mehetünk jogérvényesítésért Bukarestbe, Budapestre vagy Brüsszelbe” – mondta Toró T. Tibor. Toró T. Tibor reményét fejezte ki, hogy „többen vannak, akik így gondolják, és kevesebben, akik továbbra is a hegemonisztikus politikában gondolkodnak”.
Gergely Balázs bejelentette: mivel az Erdélyi Magyar Néppárt ideiglenes elnökségében vállalt feladatkörét összeférhetetlennek tartja a Demokrácia Központok országos igazgatói megbízatásával, utóbbiról szerdán lemondott. Hozzátette: Kolozs megyében a 2000. évi közel 70 ezerről 2008-ban 35 ezerre csökkent a magyar szavazatok száma, ennek okai pedig nem az elvándorlásban, hanem Tőkés Lászlónak az RMDSZ 2003. februári, szatmárnémeti kongresszusán történt félreállítása által okozott törésben, a funári korszak s az ezzel járó spontán mozgósító hatás megszűnésében, valamint a megyei érdekképviselet tehetetlenségében keresendők. „A valamikori közel egymillióról 350-400 ezerre apadt a romániai magyar szavazók száma, mi a lemorzsolódott 600 ezer szavazót akarjuk megszólítani és visszahozni a politikai életbe. Ez a fő feladatunk és felelősségünk” – tette hozzá Gergely Balázs.
Csigi Levente elmondta: Kolozs megyében Kolozsvár mellett Széken, Körösfőn, Tordaszentlászlón, Mérában, Várfalván és Magyarvistában sikerült jelentős számú támogató aláírást gyűjteni. Kolozs és Fehér megyében nagyjából zökkenőmentesen zajlott az aláírásgyűjtés, Hunyad megyében azonban az RMDSZ helyi vezetői burkoltan megfenyegették az aláírásgyűjtőket.
Erdély.ma

Egyeduralkodás helyett együttműködést ajánl az EMNP
A kezdeményezők célja a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséről, az aláírásgyűjtési folyamat lezajlásáról, a leendő új politikai alakulat főbb célkitűzéseiről, a magyar választópolgárok lemorzsolódásának okairól tartott tegnap sajtótájékoztatót Kolozsváron Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, Gergely Balázs, az EMNT Közép-Erdélyi régiójának vezetője és Csigi Levente, az EMNT Kolozs megyei elnöke. Toró T. Tibor közölte, hogy a párt bejegyzéséhez szükséges első tárgyalásra május 26-án kerül sor. Az EMNT ügyvezető elnöke elmondta: céljuk a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése. Úgy vélte, az RMDSZ-nek át kell állnia a hegemonisztikus, egyeduralkodó politikáról az együttműködés politikájára. Ezért Toró tárgyalásokat kezdeményezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében a három erdélyi politikai csoportosulás – RMDSZ, MPP és EMNP – képviselői között.
Az EMNT tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján Csigi Levente elmondta: Kolozs megyén kívül Fehér és Hunyad megyében is segédkeztek az aláírások összegyűjtésében. Az EMNT Kolozs megyei elnöke közölte, Hunyad megyét kivéve, ahol Winkler Gyulának, az RMDSZ helyi elnökének az emberei burkoltan megfenyegették az aláírásgyűjtőket, többnyire mindenhol zökkenőmentesen zajlott az akció. Kolozs megyében, Kolozsvár mellett nagyon sok aláírást gyűjtöttek Széken, Körösfőn, Tordaszentlászlón, Magyarvistán és Várfalván. A legtöbbet, körülbelül ezret Kolozs megyében sikerült összegyűjteniük, a többi helyszínen ezek száma 850 körül tehető.
Nem az elvándorlás a fő ok
Gergely Balázs nem feltétlenül ért egyet a sajtóban napvilágot látott azon véleményekkel, amelyek szerint a magyar szavazók arányának csökkenése elsősorban a kivándorlással és a demográfiai visszaeséssel hozható kapcsolatba.
Az EMNT Közép-Erdélyi régiójának elnöke úgy véli: Kolozs megye esete jól példázza azt a folyamatot, amely egyébként országosan is megfigyelhető. Gergely emlékeztettet arra, hogy 1990-ben Kolozs megyében 90 ezer magyar szavazó járult az urnákhoz, ez majdnem 80 százaléka volt a teljes magyar választókorú lakosságnak. 2000-ben a szavazatok száma viszont 70 ezerre, 2004-ben 55 ezerre és 2008-ban 35 ezerre csökkent. Következésképpen nyolc év, azaz 2000 és 2008 között felére esett vissza a Kolozs megyei magyar voksok száma.
„Tekintettel arra, hogy a kilencvenes évek folyamán az elvándorlási hullám lejárt, a 2000-es éveknek nem ez a fő jellemzője. A lemorzsolódás okát tehát elsősorban abban látom, hogy 2003-ban Tőkés Lászlót megfosztották a tiszteletbeli elnöki tisztségtől, és ennek nyomán bekövetkezett egy törés a korábban többé-kevésbé egységes magyar érdekképviseletben” – mondta az EMNT politikusa.
Gheorghe Funar mozgósító ereje
Gergely Balázs hangsúlyozta: Kolozs megye esetében fontos mérföldkövet jelent a Funar-korszak lejárta, hiszen paradox módon ő volt az a polgármester, aki mozgósító hatást gyakorolt a magyar szavazóbázisra, „gyakorlatilag összetartotta és elkényelmesítette a nyájat”.
„Nem kellett az embereket különösebb módon mobilizálni, hanem maguktól járultak az urnákhoz” – fogalmazott a politikus, hozzáfűzve: ez a korszak a 2000-es évek első harmadának a végén lezárult, ezt követően pedig a megyei politikai elit nem találta meg azokat a válaszokat és eszközöket, amelyekkel a szavazóbázist egyben tudná tartani.
„Ezt a drasztikus csökkenést megállítani csak akkor lehet, ha komolyan megpróbáljuk megkeresni azokat az eszközöket, hívó szavakat és módszereket, amelyekkel újra mozgósítani tudjuk a magyar közösséget. Ezek a választók nem tűntek el, nem vándoroltak el, hanem itt vannak közöttünk. Az új magyar párt feladatát tehát abban látom, hogy minél nagyobb arányban tudja megszólítani az elmaradt szavazókat” – szögezte le Gergely Balázs.
A politikus kiemelte, hogy Kolozsvárnak mint Erdély fővárosának fontos helyet szánnak a párt programjában. Gergely Balázs közölte: szakértői csapatot alakítottak ki annak érdekében, hogy egy ütőképes, komoly, huszonegyedik századi főváros-projekt szülessen meg. Ugyanakkor bejelentette, hogy a leendő pártban betöltendő szerepéből adódó összeférhetetlenségi okok miatt lemond a Demokrácia Központok igazgatói tisztségéről.
Toró együttműködő politikát ajánl
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke elmondta: az új párt célkitűzése a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése. Közölte, hogy az EMNP bejegyzéséhez szükséges első tárgyalásra május 26-án kerül sor. Elmondása szerint heteken keresztül ellenőrizték a begyűlt aláírásokat, de egy párt bejegyzése nem kizárólag csak technikai és jogi ügy, hanem „kőkemény politikai kérdés”.
„Nagyrészt érthető, hogy az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) tisztségviselői nem örülnek az új pártnak” – fejtette ki, hozzátéve: az RMDSZ-nek szép lassan át kell állnia a hegemonisztikus politikáról az együttműködő politikára, ha továbbra is képviselni akarja a magyar érdekeket.
„Mi nem egy váltópártot akarunk építeni, amely a másikat félre akarja tenni, hanem olyan politikai eszközt akarunk a magyarság kezébe adni, amellyel új lehetőségek nyílnak az érdekérvényesítés terén” – mondta Toró T. Tibor. Rámutatott: a kulcsszó az összefogás, az együttműködés és a munkamegosztás.
Az EMNT ügyvezető elnöke kitért Tőkés László EMNT-elnök javaslatára, amely szerint a jövő évi önkormányzati választások előtt szervezzenek előválasztást, és készítsék el az erdélyi magyarokat magába foglaló, választási névjegyzékként is működő nemzeti katasztert. Toró T. Tibor emlékeztetett arra, hogy a kataszter kérdése és a belső választások megszervezése hosszú éveken keresztül vita tárgyát képezte az RMDSZ-ben. Szép lassan azonban elfáradtak a szereplők, s kiszorították azokat, akik ezeket az elképzeléseket képviselték, a belső választásokat pedig egyfajta belső tisztújítássá degradálták – mutatott rá.
„Az a tény, hogy nem sikerült összeállítani a nemzeti katasztert és érvényesíteni a belső választásokat, az egyik fő oka annak, hogy 2003 után megjelentek az RMDSZ-en kívüli szerveződések, hiszen nem sikerült érvényesíteni a politikai pluralizmust a szövetségen belül” – mondta Toró T. Tibor.
A politikus közölte: levelet intézett Kelemen Hunorhoz, az RMDSZ elnökéhez és a szövetség elnökségi tagjaihoz, amelyben Tőkés László javaslatának megfontolását szorgalmazza. Ugyanakkor javasolja, hogy a három politikai csoportosulás képviselői az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében beszéljék meg az esetleges együttműködés konkrét vonatkozásait.
„Remélem, hogy mindhárom csoportosulásban többen vannak olyanok, akik igazából ebben a modellben gondolkodnak, és kisebbségben találhatók a hegemonisztikus szemléletmódot előnyben részesítők” – jelentette ki Toró T. Tibor.
Vitán felüli kérdések
Hangsúlyozta: a feleknek meg kell beszélniük azokat a kérdéseket, amelyeket a pártpolitikai csatározások alól ki kell venni. Ilyen például a népszámlálás, a csángó- vagy a szórványkérdés stb., ezeket – szerinte – nem szabad átpolitizálni. Toró T. Tibor úgy vélte, az autonómiának is vitán felüli kérdésnek kell lennie.
A leendő párt anyagi hátterére vonatkozó kérdésre Toró elmondta: mint minden párt az EMNP is saját forrásokból – a tagság hozzájárulásából, a támogatóktól származó összegekből – gazdálkodik majd.
Az EMNT ügyvezető elnöke leszögezte: az EMNP nem Tőkés Lászlónak a pártja. Ez olyan értelemben Tőkés-párt, hogy a politikus által képviselt értékrendet akarja felvállalni.
„Tőkés László pártunk védnöke, nagyon szoros kapcsolatban vagyunk vele, és arra törekszünk, hogy ez így is maradjon, hiszen az ő elképzeléseit viszi tovább intézményesen a pártpolitika eszközeivel” – mondta.
• Az oktatási-nevelési támogatásokról szólva az EMNT ügyvezető elnöke, Toró T. Tibor úgy vélte: pozitívnak tartja a támogatáspolitika reformját. Toró szerint jó jel, hogy az oktatási-nevelési támogatások lebonyolítását visszaadták a szakmai szervezetnek, azaz a Románia Magyar Pedagógusszövetségnek (RMPSZ), hiszen ez áll a legközelebb a gyermekekhez és a szülőkhöz.
Papp Annamária
Szabadság (Kolozsvár)

Körvonalazódik az EMNP-program: Tusványoson mutatják be a vitairatát
Toró szerint az RMDSZ-nek át kell állnia a hegemonisztikus politikáról a konszociatív politikára, ha továbbra is képviselni szeretné a magyar érdekeket.
„Május 26-án lesz az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése kapcsán az első tárgyalás a Bukaresti Törvényszéken” - jelentette be Toró T. Tibor, a párt ideiglenes vezetőtestületének vezetője, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke mai, kolozsvári sajtótájékoztatóján. Emlékeztetett, a pártbejegyzési folyamat kihirdetésétől számítva 15 naptári nap áll azoknak a rendelkezésére, akik kifogásokat emelnének a párt bejegyzése ellen. Elmondta, a kellemetlenségek elkerülése végett a kezdeményezők fokozottan figyeltek a törvényes feltételek teljesítésére: a hibákat elkerülendő, heteken keresztül ellenőrizték a begyűjtött aláírásokat. 
”Természetesen nemcsak jogi vonatkozásai vannak egy pártbejegyzésnek, hanem egy kőkemény politikai kérdés is. Minden új párt megjelenése felborzolja a kedélyeket, a reakciók ebben az esetben sem maradtak el. Az, hogy az RMDSZ vagy az MPP tisztségviselői nem örülnek, érthető. Az RMDSZ-nek lassan át kell állnia a hegemonisztikus politikáról az együttműködő, konszociatív politikára, ha továbbra is képviselni szeretné a magyar érdekeket. Mi nem egy, a többi párt félreállítását célzó váltópártot akarunk építeni, hanem egy olyan politikai eszközt akarunk a magyar közösség kezébe adni, amellyel új lehetőségek nyílnak az érdekérvényesítésre” - így Toró. Elmondta, az RMDSZ-re és az MPP-re egyelőre partnerként tekintenek, azonban ezek a politikai alakulatok egyelőre váltópártban gondolkodnak, tehát úgy állnak a kérdéshez, hogy vagy ők érvényesülnek a politikai porondon, vagy pedig versenytársaik. Toró szerint egy kisebbségi társadalomban ez a típusú szemlélet nem működik. “Mi számbeli kisebbségben élünk, egy kisebbségi társadalmat akarunk építeni, ahol a céljainkat a román nemzetállami logika ellenében akarjuk érvényesíteni. Az EMNP az összefogás, az együttműködés és a munkamegosztás kulcsszavakat tűzi zászlajára, és így indul csatába az érdekérvényesítésért” - jelentette ki Toró. Szerinte az, hogy Kelemen Hunor történelmi tévedésnek nevezi az új párt bejegyzésének elindítását, az érthető, hiszen neki kell szembesülnie azzal, amivel az elmúlt 20 évben elődei nem kívántak foglalkozni. Toró nehezményezte, és egyúttal visszautasította Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke vádjait, melyek szerint az új párt kezdeményezői magyarországi támogatásból finanszírozzák az EMNP megalakítását. Ugyanakkor azt sem veszi jó néven, hogy Borbély “ötleteket ad a különböző hatóságoknak”, hogy ezek vizsgálódni kezdjenek, miközben elfelejti, hogy neki is ugyanilyen jellegű vádakkal kellett szembesülnie, amikor a magyar civil társadalomnak juttatott, különböző legitim identitáserősítő támogatásokat politikai támogatásnak titulálta a szélsőséges vagy kevésbé szélsőséges román közvélemény. Toró T. Tibor történelmi mulasztásnak nevezte az erdélyi magyarok nemzeti katasztere összeállításának elmaradását, amelyet már az RMDSZ indulását követően szorgalmazott a tiszteletbeli elnöki tisztséget betöltő Tőkés László. Elmondta, több határozat született arra vonatkozóan, hogy össze kell állítani ezt a választói névjegyzékként is működő összmagyar katasztert, amelynek alapján általános, titkos és közvetlen belső választásokat lehetett volna tartani. Szerinte akkoriban az RMDSZ-en belüli viszonyok eldöntésére szolgált volna egy ilyen választás, azonban ezt nem sikerült érvényesíteni, az ellenzéki hangot megütők kiszorultak a szövetségből.
”Azt hiszem, hogy ez a fő oka annak, hogy 2003 után megjelentek az RMDSZ-en kívüli szerveződések, hiszen nem sikerült a politikai pluralizmust megjeleníteni, amelynek eszköze a belső választás lehetett volna. Így született meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség – amelyből később kinőtt a Magyar Polgári Párt -, illetve a Székely Nemzeti Tanács” - vázolta. 
Gergely Balázs, az új párt ideiglenes vezetőségének tagja szerint az Erdélyi Magyar Néppártnak az lesz a nem kis kihívást jelentő feladata, hogy megszólítsa azokat az embereket, akik kiábrándultság miatt az utóbbi szavazásokkor nem járultak urnákhoz. Gergely emlékeztetett a Toró által a múlt héten, a párt bejegyzésének elindítása apropóján tartott sajtótájékoztatón elmondottakra, miszerint az elmúlt két évtizedben 1 millió magyar szavazóról 350-400 ezerre “sikerült letornázni” a választók számát. Gergely szerint nem feltétlenül igazak azok az állítások, melyek szerint a demográfiai csökkenések, a kivándorlás, lemorzsolódás, hanem inkább a mindenkori magyar politikai elit, azaz az RMDSZ a felelős ezért.
Kijelentése indoklásául Kolozs megyére vonatkozó adatokat ismertetett: 1990-ben Kolozs megyében 90 ezer magyar szavazó járult az urnákhoz, amely az akkori választási joggal bíró lakosságnak majdnem 80%-át tette ki. 2000-ben 90 ezerről 70 ezerre csökkent Kolozs megyében a magyar szavazók száma. 2004-ben ez a szám 55 ezerre, majd 2008-ban 35 ezerre csökkent. Nyolc év leforgása alatt felére csökkent a Kolozs megyei szavazóbázis, és ez szerinte nem magyarázható az elvándorlással, mert ez a tendencia a 2000-es években már lezárult. Gergely szerint ehhez a töréshez az is hozzájárult, hogy 2003-ban az RMDSZ megszüntette a Tőkés László által betöltött tiszteletbeli elnöki tisztséget. Ami ennél is fontosabb, hogy ugyanekkor múlt el a Funar-korszak fenyegetése, amely egyébként mobilizáló hatással bírt a magyar szavazókra.
Szerinte a csökkenést a hívószavak, válaszok, eszközök megtalálásával lehet megállítani. Bejelentette, ehhez gyakorlatilag az EMNP programalkotása folyamatában Kolozsvárnak külön programot szán az új párt. Elmondta, ennek elkészítése elkezdődött, a munkát személyesen koordinálja. “Egy szakértői csapatot alakítottunk ki annak érdekében, hogy egy ütőképes, komoly, modern, 21. századi erdélyi főváros projektet megírjunk” - jelentette ki.
Toró az EMNP országos programjáról beszélve elmondta, két oldalról közelítik meg a kérdést. “Egyrészt léteznek szakmai műhelyeink, amelyek az általános elveket tartalmazó keretprogramot dolgozzák ki. A keretprogramot három régióra bontanánk le: Közép-Erdélyre, a Székelyföldre és a Partiumra, továbbá az ágazati programokra is lebontanánk”. Ennek a keretprogramnak a vitairatát július harmadik hetében megszervezett Bálványosi Nyári Egyetem és Diáktáborban mutatják be. Másrészt konzultációt is terveznek, amely során a közösségekkel, az emberekkel kommunikálnak, feltérképezik ezek problémáit. “Ez már a EMNP megszervezési folyamata, amikor is létrehozzuk a regionális, települési szervezeteket. Ezzel párhuzamosan a hegynek a túloldalán fúrjuk szakmai munkával az alagutat, és reméljük, hogy ez a két alagút találkozik, és fény is lesz benne, és ezt a fényt az EMNP fogja meggyújtani” - fogalmazott.
Toró elmondta, ugyanakkor léteznek olyan kérdések, amelyeknek ki kell kerülniük a pártpolitikai csatározások alól.
Ilyen témák a csángókérdés, a szórvány problémája, illetve a népszámlálás ügye. A Transindex kérdésére Toró elmondta, az autonómia kérdése is egy olyan ügy, amelynek felül kellene kerekednie a politikai vitán. “Jelenleg még nem tartunk ott, hogy depolitizáljuk az autonómia kérdését” ‒ mondta, hozzátéve, hogy ez a téma nemcsak arra való, hogy bekerüljön a választási kampányok során a programba, el kell jutni a munka leosztásához, ellenkező esetben nehéz lesz kiemelni a pártközi csatározások alól.
Toró reménykedik abban, hogy év végéig megszervezik a párt első országos gyűlését, amelyen megválasztják a párt legitim döntéshozó testületeit.
A Transindex érdeklődésére Toró elmondta, a párt finanszírozásához szükséges keretet tagságdíjból, szponzoroktól érkező támogatásokból gyűjtik össze. Elmondta, amennyiben az EMNP parlamenti szerephez jut, az állami támogatások is szóba jöhetnek majd.
Még elmondta, amint az anyagiak megengedik, konzultációt indítanak, amelyből kiderülhet, hogy melyek azok a célkitűzések, amelyeket az új pártnak érdemes felvállalni a magyar közösség elvárásainak megfelelően. Beszámolt arról, hogy a népszámlálás kérdésében mind az RMDSZ, mind az EMNT létrehozott egy munkacsoportot, ez a két csoport pedig elkezdett közeledni egymáshoz.
Toró üdvözölte azt a tényt, hogy az oktatási-nevelési támogatások lebonyolítása átkerült a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséghez. Úgy véli, ez egy jelentő lépés a támogatások depolitizálása felé, amellyel elindult a támogatáspolitika reformja is. 
Csigi Levente, az EMNT Kolozs megyei elnöke beszámolt a Kolozs, Beszterce és Hunyad megyei aláírásgyűjtésről. Elmondta, az EMNT Kolozs megyei szervezete nemcsak Kolozs megyében, hanem Fehér és Hunyad megyében is segédkezett az Erdélyi Magyar Néppárt megalakításához szükséges aláírásgyűjtésekben. Csigi elmondta, az aláírásgyűjtés nagyjából zökkenőmentesen zajlott Kolozs és Fehér megyében, ám Hunyad megyében „Winkler Gyula emberei” burkoltan megfenyegették az aláírásgyűjtéssel foglalkozókat, ezért oda személyesen is kiszállt a Kolozs megyei csapat, hogy az aláírásgyűjtésben segítsen.
Kertész Melinda
Transindex.ro

Magyar állandó konferencia és lakossági fórum
A Téglás Gábor Iskola aulájában ülésezett a Hunyad megyei magyar állandó konferencia, melynek célja az RMDSZ és az egyházak, iskolák és civilszervezetek, egyenlő partnerek közötti együttműködés, amely állandó jellegű kell legyen, szögezte le Winkler Gyula, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke az egész megyéből összegyűlt magyaroknak.
Az RMDSZ hamarosan széleskörű konzultációt indít Hunyad megyében is, melynek célja 4000 magyar felkeresése, véleményének kikérése kérdőívek révén. A közvélemény-kutatás aktuális másfél év nehéz kormányzati szerep után, egy évvel a következő választások előtt. Ezért fontos megtudni, mit is akar tulajdonképpen a magyarság, milyen célkitűzéseit kell képviselnie a politikumnak, hangsúlyozta Dezméri István, a megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. Őszinte válaszokra kíváncsiak, ezért a konzultáció során a kérdezőbiztosoknak tilos befolyásolni a válaszokat.
Az együttműködés elmélyítése céljából a megyei küldöttek tanácsába az egyházak részéről Gáll Sándor lupényi lelkipásztort, a református egyházmegye esperesét, valamint Marthy Attila lupényi plébánost választották be a Dézsi Attila prefektus által levezetett gyűlésen. A pedagógusok részéről pedig Kocsis Attilát, a dévai Téglás Gábor iskola igazgatóját. Babos Aranka, a vajdahunyadi RMDSZ elnöke a Hunyad megyei magyar napok hamarosan kezdődő rendezvénysorozat gazdag programját ismertette, Máté Márta megyei főtanfelügyelő-helyettes pedig az új oktatási törvény kisebbségekre vonatkozó kitételeit ismertette.
Vajdahunyadi kettős paradoxon
Még be se fejeződött a dévai konzultáció, amikor az egybegyűltek egy része a szomszédos Vajdahunyadra vonult, ahol a helyi magyar házban lakossági fórumra került sor. Melyen nem egészen 30 ember vett részt, viszont sokkal tartalmasabb, színvonalasabb volt, mint a két héttel korábbi hasonló dévai rendezvény. Míg Déván az egyéni problémák kerültek előtérbe, Vajdahunyadon valóban közösségi problémákról esett szó.
Pontosabban a csángótelepiek az RMDSZ torkának estek. Jogosan, ismerte el Winkler Gyula, hiszen 21 éve megoldatlan a probléma. Amint a Nyugati Jelen többször is beszámolt róla, a kohászváros nagyrészt magyarlakta negyedében több ócskavasgyűjtő központ, illetve használtpapír- gyűjtőközpont működik, noha elvileg lakónegyedről van szó. A nehéz kamionok állandó forgalma, a por és a zaj elviselhetetlenné teszi a szerencsétlen magyarok életét immár évek óta. Hol vannak az emberi jogok, kérdezte emelt hangon Illés Erzsébet csángótelepi lakos. A helyi RMDSZ és a prefektus tavaly márciusban megoldást ígértek, több mint egy év alatt azonban a helyzet nem javult, szögezte le Lovász János, a csángótelepiek ügyvivője. 21 éve szinte minden intézménynél kopogtattak, számtalanszor voltak a polgármesternél, a helyi tanács ülésein, megoldás mégsem született. Mire való az RMDSZ, mert hiába van környezetvédelmi miniszterünk, EP-képviselőnk, prefektusunk, helyi tanácsosaink, sokáig országos RMDSZ ügyvezető elnökünk, ha a súlyos probléma nem oldódik meg. Hogyan fordulhatnak ezután a csángótelepiek bizalmáért, akik eddig mindig a tulipánosok mellett álltak, kérdezte Bíró Margit helyi lakos.
A vajdahunyadi Csángótelep tarthatatlan helyzete nemcsak a kohászváros magyarságának, hanem az egész Hunyad megyei magyarság legsúlyosabb problémája. Vérző seb, mely megfertőzheti a magyarság összetartását és bizalmát.
Mert a Csángótelep problémája paradoxon, méghozzá kettős. Egyrészt két helyi tanácsossal az RMDSZ Vajdahunyadon legerősebb a megyében. Déván csak egy tanácsosa van, a többi településen pedig egy sem. Mégis a kohászváros magyarságának élete a legkeserűbb. A másik paradoxon az, hogy a csángótelepiek türelme éppen akkor fogyott el, amikor a dolgok megmozdultak.
Dézsi Attila szorgalmazására tavaly márciusban a következő megoldás körvonalazódott: az ominózus cégek, melyek korábban nemcsak a csángótelepiekkel, hanem a hatóságokkal is lekezelően bántak, saját költségükön építik meg a kerülőutat, mely mentesíti a Csángótelepet a teherforgalomtól. A földterület azonban, melyen a kerülőút kellene épüljön, nem a vajdahunyadi önkormányzaté, hanem a vasúté. Előbbi feladata lett volna a CFR-rel való egyeztetés, azonban a városvezetés nem tette meg. A prefektúra közbenjárására a CFR beleegyezett az út építésébe, sőt, a telekkönyvi bejegyzést is elvégezte, ami 2800 lejbe került, s amit szintén a vajdahunyadi önkormányzatnak kellett volna kifizetnie. Nem fizette ki, s Dézsi Attila nyomására végül a topográfiai felmérés költségét az ócskavas cégek fizették. A Temesvári Regionális Vasúti Központ elkészítette a szükséges okmányokat, a vajdahunyadi önkormányzat képviselői azonban csak Babos Aranka helyi RMDSZ elnök és Dézsi Attila többszöri szorgalmazására vették át, hosszas késéssel. Jelenleg a kerülőút építési engedélyét kell kiadni, tanácsi határozatot elfogadni, illetve a beiktatni az utat a városrendészeti tervbe. Ezt sem tették meg, szögezte le Dézsi Attila és Babos Aranka a felbőszült csángótelepieknek. Györfi Jenő helyi tanácsos viszont hallgatott, holott az ügy sürgetése éppenséggel a helyi tanácsosok feladata lenne. Csakhogy amikor a tanácsnál kilincseltek, Györfi nem is készült fel az ügyről, hangsúlyozták a felbőszült csángótelepiek. Az ügy elmozdult, Dézsi és Babos kimozdították a holtpontról, sőt ennek során a vajdahunyadi önkormányzat munkáját is elvégezték. Ez még nem bizonyult elegendőnek, a városvezetés és az RMDSZ-es tanácsosok hozzájárulása is szükséges.
Jóllehet a csángótelepiek célkeresztjébe éppen az a Babos Aranka és főleg Dézsi Attila került, akik kimozdították az ügyet a holtpontról, Winkler Gyula kénytelen volt elismerni, hogy vonalat húzva, az RMDSZ nem volt képes megoldani az ügyet. Számos más eredményt ért el – az iskolai magyar tagozat fellendítése, finanszírozása, a magyar ház kibővítése, a magyar nyelvű helységnévtábla – amelyek veszélybe kerülhetnek, ha a magyarság elpártol az RMDSZ-től, ahogy a csángótelepiek kilátásba helyezték. Összefogás nélkül a kilencvenes évek elejére jellemző nehézségek bármikor visszatérhetnek, helyettünk senki sem vállalja fel a magyarság ügyét, dolgainkat egyszerűen nem bízhatjuk másokra. Illúzió lenne azt remélni, hogy bármely román párt szívén viselné a vajdahunyadi és általában Hunyad megyei magyarság gondjait, megoldást keresne rájuk. Éppen ellenkezőleg, válság esetén mindig a magyarok lennének az első számú áldozatok, akár állami leépítéseknél is, s az oktatás helyzete aligha javulna.
A hamarosan beinduló konzultáció célja ugyanis éppen a szórványmagyarság gondjainak feltérképezése és közös megoldás kidolgozása.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Megalakult a MIÉRT Szórvány Egyeztető Fórum
Hétvégén, május 20. és 22. között, a Brassó Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács (BIT – MIÉRT tagszervezet) szervezésében került sor a MIÉRT Szórványkonferenciájára Brassó Pojánán. 
A rendezvény hivatalos megnyitója, a péntek esti előkészítő beszélgetések után szombaton délelőtt kapott helyet, mely alkalmával Kovács Attila, a Brassó megyei RMDSZ elnöke, Bodor László MIÉRT elnök és Molnár Gábor BIT elnök köszöntötte a résztvevőket. 
„A fiatalok ereje, kitörési lehetősége abban rejlik, hogy tudnak dolgozni, van energiájuk és lelkesedésük, mely lendületre nagy szükség van az RMDSZ néhol archaikusan elrendezkedő struktúráiban is.” – fejtette ki beszédében Bodor László. 
A MIÉRT Szórványkonferencia Zárónyilatkozata egyebek között megfogalmazza: a közös törekvések és érdekek egy folyamatos, célirányos együttműködést, összehangolt cselekvéstervet és feladatbehatárolást tesznek szükségessé. A 2011-es MIÉRT Szórványkonferencián résztvevő szórvány ifjúsági vezetők felismerve ezt, továbbá az Európai Unió régiósodásának pozitív eredményeit figyelembe véve, a MIÉRT Arad, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Kolozs, Krassó-Szörény, Hunyad, Máramaros és Szeben megyei tagszervezetei megalakítják a Szórvány Egyeztető Fórumot. A régiós fórum célja a szórványban jelentkező ifjúsági problémák megvitatása, közös megoldások keresése és a szórvány érdekek egységes képviselete.
Nyugati Jelen (Arad)

II. Hunyad Megyei Magyar Napok 
Szombaton kezdődik a II. Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozat, amely szórványvidéken a legnagyobb ilyen jellegű, egész megyét átfogó megmozdulás. A május 28-a és június 5-e között sorra kerülő eseménysorozat 23, magyarok lakta településen zajlik.
„Míg tavaly a bukovinai székelyek megtelepedésének századik évfordulóját ünnepeltük, idén szeretnénk, ha a közösség tagjainak egymásra találása és a szolidaritás megerősödése kerülne középpontba. Tavaly népviseletben vonultunk fel és megmutattuk, hogy VAGYUNK, és elegen ahhoz, hogy egy hét erejéig egy kis magyar világot teremtsünk ott, ahol ezt sokan lehetetlennek tartották, idén minden nagyobb városban egy teljes napot fogunk a főtereken vagy köztereken tölteni. Hunyad megyében is MIÉNK ITT A TÉR” – fogalmazta meg a rendezvénysorozat célját Babos Aranka főszervező.
Az egyhetes rendezvénysorozat műsorai mindenkihez szólnak, gyermekhez és felnőtthöz, fiatalhoz és időshöz, magyarhoz és nem magyarhoz, mindenkihez, aki szereti a magyar hagyományokat, a kultúrát, a jókedvet és a zenét. A kínálat Bikini koncerttől, klasszikus és könnyűzenei valamint színházi előadáson, gyerekprogramokon át ifjúsági és nyugdíjas programokig, humorparádétól tudományos szimpóziumon és fotókiállításon át filmvetítésig terjed, de lesz emlékműavatás, gulyásfőzés, néptánc, hagyományos foglalkozás, vásár, vallási rendezvény, kirándulás, sportrendezvény és vetélkedő is.
A Hunyad Megyei Magyar Napok szombaton 14 órakor a dévai Téglás Gábor Iskolaközpontban kezdődik a második alkalommal megszervezett Összetartozunk szórványkonferenciával. A megnyitón részt vesz Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa és Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke. A rendezvényen jelen lesznek az Összetartozunk programban résztvevő közösségek (Háromszék, Hargita, Hunyad, Temes, Beszterce, Fehér, Szeben megye és Torda), valamint magyarországi testvérvárosok, testvérmegyék küldöttei. 17 órától oktatási és ifjúsági együttműködések címszó alatt zajlik a tanácskozás, amelyen részt vesz Király András, az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára, Széll Lőrincz, az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság alelnöke, Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke és Bodor László MIÉRT elnök.
Szombaton este a veszprémi Honvéd Bakony Néptánccsoport lép fel a Téglás Gábor Iskolaközpontban, míg Petrozsényban a Jézus Szíve Kollégiumban a magyar értelmiség szerepvállalásáról szerveznek beszélgetést, Lupényban pedig a Római Katolikus Iskolában látják vendégül az erdőfülei néptánccsoportot. 
Főszervező: az RMDSZ Hunyad megyei szervezetei és a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács
Erdély.ma

Uniós szintű kisebbségvédelmet (RMDSZ-kezdeményezés)
Nemzetközi és erdélyi szintű összefogást kezdeményez az RMDSZ: határozattervezetet terjeszt az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának június 3-án Eisenstadban ülésező kongresszusa elé, amelyben javasolja, hogy a mintegy nyolcvanhat tagszervezetet számláló testület hasznosítsa az Európai Unió által létrehozott állampolgári kezdeményezés eszközét, az európai uniós politikában való részvétel új formáját.
Mint ismeretes, a Szövetségi Képviselők Tanácsa április 2-i ülésén Európai szintű politika a nemzeti közösségek védelme érdekében címmel határozatot fogadott el. A dokumentum leszögezi: a szövetség célja egy olyan európai uniós kisebbségi keretszabályozás elfogadtatása, amely az őshonos nemzeti kisebbségekhez tartozó egyének és közösségek széles körű jogait tartalmazza az önrendelkezéstől – beleértve az Európai Unióban meghonosodott autonómiaformák alkalmazhatóságát – a nyelvhasználati, oktatási és kulturális jogokig. A szövetség széles körű konzultációt kezdeményez e témában a Kárpát-medencei és erdélyi magyar érdek-képviseleti és civil szervezetekkel, egyházakkal, valamint az Európai Unióban élő őshonos nemzeti kisebbségek szervezeteivel. A konzultáció eredményeként összeállított cselekvési terv egyik fontos eleme, hogy a szövetség a Lisszaboni Szerződés által teremtett állampolgári kezdeményezés jogintézményére is támaszkodni kíván, amelynek értelmében legalább egymillió – legkevesebb hét tagállamból származó – polgár közvetlenül kérheti az Európai Bizottságot, hogy az EU hatáskörébe tartozó területen új kezdeményezést tegyen. A 2012. április 1-jén életbe lépő állampolgári kezdeményezés lehetőséget ad arra, hogy a romániai magyarság – és tágabb értelemben az Európai Unióban élő őshonos nemzeti kisebbségek – jogkövetelő törekvéseit új keretben érvényesítsék. Az RMDSZ bízik abban, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója és tagszervezetei támogatásával széles körben tudatosítható, hogy az állampolgári kezdeményezés valós eszközt jelent a kisebbségi jogérvényesítésben.
Belső-erdélyi Önkormányzati Tanács alakul
Az RMDSZ Kolozs, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Szeben és Krassó-Szörény megyei küldötteinek részvételével holnap megalakul a Belső-erdélyi Önkormányzati Tanács. A regionális önkormányzati tanácsok létrehozását a szövetség tizedik kongresszusán határozták el, ennek értelmében született meg május 20-án Marosvásárhelyen a Székelyföldi Önkormányzati Tanács is. A szórványvidékeken élő magyarokat képviselő új testület alakuló ülését Kolozsvárra hívták össze, és a tervek szerint kész működési szabályzattal és megválaszott vezetőséggel zárul a zárt ajtók mögötti összejövetel. A Belső-erdélyi Önkormányzati Tanács megalakulását követően a Szövetség Területi Elnökeinek Konzultatív Tanácsa is ülésezni fog.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szórványkonferencia Déván
Hármas együttműködés a magyar jövőért
Magyarországi együttműködéssel egészül ki a Szórvány–Székelyföld partnerség – a kétéves Összetartozunkprogram kiértékelése mellett erről szólt a Hunyad Megyei Magyar Napok nyitórendezvényeként szombaton Déván megszervezett szórványkonferencia.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke gratulált a Szórvány–Székelyföld partnerség kezdeményezőinek, Borboly Csaba és Tamás Sándor székelyföldi tanácselnököknek és Winkler Gyulának, az RMDSZ Hunyad megyei elnökének. Ez olyan kezdeményezés, amelyre évek óta szükség volt, és amely megteremtette a közeledés útját. Az elmúlt húsz évben a politikusok gyakran találkoztak, a szórványközösségek azonban gyanakvással tekintettek a Székelyföldre, utóbbi pedig gyakran nem értette meg a szórványban élők gondjait. A magyar–magyar együttműködés kulcskérdése a bizalom, amit egymás megismerésével lehet megerősíteni, mert a kihívások egységes választ követelnek, mert a székelyföld brüsszeli képviselete nyomán ismét bebizonyosodott, hogy az utóbbi évek fejlődése ellenére a románság még mindig nem érett meg az etnikai sokszínűség és a történelmi tények elfogadására, fogalmazott az RMDSZ elnöke, kiemelve, hogy az együttműködés akkor teljes, ha a magyarországi közösségek is bekapcsolódnak.
Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke felidézte az együttműködés kezdeteit, amikor a temesvári Marosy Zoltán Hargita megyébe került rövid időszakra. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke szerint itt az ideje felszámolni a szétszórtságban élő magyarok bezárkózását, eljött az ideje a nyílt építkezésnek. Az együttműködés kölcsönösen előnyös, hiszen amióta megismerték, hogy a végeken milyen erőfeszítéseket tesznek a magyar múlt, a magyar hagyományok megőrzésére, a székelyek is jobban odafigyelnek sajátjaikra. Januárban a magyarországi testvérmegyéket is bevették a közösségépítő munkába, melynek a Hunyad–Kovászna ága nemrég Fehér és Szeben megyével bővült ki. A másik ágon Hargita Temes és Beszterce-Naszód megyékkel, valamint a Torda körüli aranyosszéki vidékkel épített ki hasonló partnerséget. A háromszéki tanácselnök kiemelte a lelkes emberek fontosságát, akik a kapcsolatokat működtetik, mint amilyen Babos Aranka Hunyad és Demeter László Kovászna megyében.
Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke emlékeztette az egybegyűlteket, hogy az RMDSZ éppen Déván fogalmazta meg 20 évvel ezelőtt szórványstratégiájának alapjait, melynek folyamatosan új tartalommal kell bővülnie. Az őszre tervezett népszámlálás újabb politikai célt fogalmaz meg, a 20%-os küszöb csökkentését az anyanyelvi jogok alkalmazásához. A szórványstratégia kiemelkedő eleme a kétéves Szórvány–Székelyföld program, melyet magyarországi partnerekkel kell háromszögesíteni, fogalmazott az EP-képviselő. A Téglás Gábor iskolában megszervezett szórványkonferencián ugyanis nemcsak az erdélyi Beszterce-Naszód, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Szeben és Temes megye magyarságának képviselői vettek részt, hanem a magyarországi Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Zala megye küldöttségei is, valamint Szombathely város vezetői és Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja. Az erdélyiek az eddigi együttműködés eredményeiről és jövőbeli terveikről számoltak be, kiemelve a személyes és intézményes kapcsolatrendszer kibővítését.
Magyar Anna, a Csongrád megyei tanács elnöke, valamint Nyitrai András, Kónya István és Laki Tamás, a Bács-Kiskun, Békés illetve Zala megyei tanácsok alelnökei az anyaországiak feltétlen anyagi, erkölcsi és politikai támogatásáról biztosították lelkesen az erdélyieket. A közös célokat zárónyilatkozatba foglalták. Többek között a magyarországi települési, iskolai vagy kisközösségi szintű testvérkapcsolatok kiterjesztése a székely–szórvány együttműködésre, különösen az erdélyi magyarság megmaradása szempontjából legnehezebb helyzetben lévő szórvány megerősítésére. A nemzeti felemelkedés záloga az egymásra figyelés, amint azt a székely–szórvány együttműködés eddigi tapasztalatai jelzik.
Nyugati Jelen (Arad)

Nem egyezik a román és a magyar elképzelés a régiók átszervezéséről
Romániának legkevesebb nyolc, legtöbb tizenkét régiója lesz – jelentette ki tegnap a Radio France Internationale-nak (RFI) Sulfina Barbu demokrata-liberális képviselő, aki szerint az átszervezés nyomán nyolc régió bőven elég lenne. A régiótérkép átrajzolásának kérdése azt követően lett ismét a közbeszéd témája, hogy a PDL állandó bizottsága hétfőn felhatalmazta az alakulat vezetőségét, hogy a kormánykoalícióban dolgozzák ki az ország közigazgatási-területi átszervezésére vonatkozó törvénytervezetet. PDL-s források szerint az alakulat vezetősége azt szeretné, ha ez a jogszabályjavaslat már a héten elkészülne.
Gândul információi szerint Traian Băsescu államfő vasárnap este magához hívatta Emil Boc kormányfőt, és a régióátszervezés témájában egyeztettek. A hírportál újságírója úgy tudja, úgymond „szupermegyék” jönnének létre. Közlése szerint ezek kialakítására két munkaverzió létezik. Az egyik a lengyel vajdaságokat venné példának, amelyekben egyenként 3–4 millió lakos élne, s amelynek közvetlen fennhatósága alá tartoznának a megyei jogú városok, városok, községek. A másik verzió szerint a leendő régiók keretében megmaradnának a jelenlegi megyék, a régiókat a prefektus vezetné, s ezen a felső szinten születnének a nagyobb döntések.
Sulfina Barbu tegnap annyit árult el, hogy a tervezet megalkotásában jó kiindulópontot jelent a jelenlegi régiós felosztás. A legnagyobb kormánypárt képviselője azonban leszögezte, kihívás lesz a koalícióban elfogadtatni ezt az elképzelést.
Kelemen: ez nem járható út
„A koalíciós partnerek hivatalosan nem mutattak be semmilyen, Románia regionális átszervezésére vonatkozó tervet. Ez a téma fel sem merült a hétfői koalíciós egyeztetésen” – szögezte le a Krónika megkeresésére Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke elmondta, a sajtóba kiszivárogtatott „fél vagy negyed tervezetről” nehéz véleményt nyilvánítani, ezt szerinte csak akkor lehet érdemben megtenni, ha a koalíciós partnereik hivatalos tervezettel rukkolnak elő. „Romániában szükség van a közigazgatási reformra, ezt mindenki elismeri, és ez lehet a tárgyalásokhoz a kiindulási alap. Az RMDSZ benyújtotta saját közigazgatási átszervezésre vonatkozó tervezetét, amely a régiók történelmi-kulturális-társadalmi-szociális sajátosságait figyelembe véve javasolja az újrafelosztást. Ez a tervezet szenvedhet árnyalatnyi módosításokat, de például a romániai közéletben nem folytattak még nyilvános vitát a megyék megszüntetéséről vagy egy harmadik közigazgatási szint beiktatásáról” – részletezte Kelemen Hunor.
Szerinte ezeket a módosításokat alaposan meg kell fontolni, és erről még nem voltak egyeztetések. A szövetségi elnök szerint azonban a kiszivárgott felosztástervezet az RMDSZ számára nem járható út. „Az RMDSZ számára nagyon fontos, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye egy régióba, vagy Dél-Tirolhoz hasonlóan egy alrégióba tartozzon, és a Partium is egy entitás legyen. A magyar közösség érdekeit a helyi közigazgatásban kell érvényesíteni, ám ha a helyi közigazgatásban megszűnik a magyar többség, ellehetetlenül az érdekérvényesítés” – fogalmazta meg Kelemen. A szövetségi elnök elmondta, a koalíciós megállapodás szerint a régióátszervezésnek legkésőbb a jövő év tavaszi ülésszaka alatt kell napirendre kerülnie. „Ez egy tartható határidő, de fel is gyorsítható” – összegzett a szövetség elnöke.
Mint ismeretes, Csutak István, az RMDSZ regionális politikai szakértője a szövetség felkérésére készítette el a szövetség régióátszervezési törvénytervezetét. Ennek alapján az országot fejlesztési és makrorégiókra osztanák fel. Így a jelenlegi nyolc helyett 16 fejlesztési régió jönne létre, valamint öt makrorégió. Hargita, Kovászna és Maros megye egy fejlesztési régiót alkotna, és Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Máramaros, illetve Beszterce-Naszód megyével együtt alkotnák az ötös számú makrorégiót. A felosztás tervezete az Európai Unió által kidolgozott NUTS-rendszeren alapszik (Nomenclature of Territorial Units for Statistics – Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája).
Ez makro- (NUTS 1), közepes (NUTS 2) és kisrégiókra (ezek nálunk a megyék – NUTS 3) osztja fel az Unió országainak területét. Az RMDSZ által javasolt új regionális felosztás a NUTS 2, a makrorégiók pedig a NUTS 1 felosztást tükrözik. Az RMDSZ szerint mindez azért szükséges, mert a jelenlegi régiós felosztás nem tartja tiszteletben a hagyományos, tájegységekkel is azonosítható, térségi hasonlóságokat és ellentéteket. A régiókat alkotó megyék gazdasági, környezeti, méretbeli és nem utolsósorban kulturális különbözősége anynyira heterogén régiókat eredményezett, hogy lehetetlen a területi és tematikus koncentráció elvét követő, összefüggő, következetes fejlesztési elképzeléseket kidolgozni. Csutak István, a hatástanulmány egyik kidolgozója szerint a régiók jelenlegi, 2004-ben elfogadott felosztása épp ellenkező hatást váltott ki, mint ami a célja lett volna, a gyengébben fejlett megyék felzárkóztatása a gazdaságilag erős megyék mellé nem sikerült. Infrastruktúra, beruházások, pályázati hatékonyság szempontjából ezek nemhogy erősödtek volna, de gyengültek.
Az MPP aggódik
A történelmi régiók visszaállítását szorgalmazza a Magyar Polgári Párt is. Kiss István országos alelnök szerint a Székelyföldet sem megosztani, sem máshova csatolni nem szabad. Mint tegnapi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján elmondta, Hargita és Kovászna megye összevonásával, négy Brassó és 26 Maros megyei település hozzácsatolásával kellene újjárajzolni a régiótérképet. Az MPP-s politikus azt is fontosnak tartja, hogy a leendő régió fővárosa – akárcsak az 1968-ban megszüntetett Magyar Autonóm Tartományé – Marosvásárhely legyen. „A régiókat politikai egyeztetéssel, népszavazások útján történő konzultációval, a létező történelmi, kulturális és kisebbségi identitások tiszteletben tartásával és az Európai Unió regionalizmusának, valamint regionális politikáinak figyelembevételével kell kialakítani. Az MPP a következő régiókat tartja elfogadhatónak: Észak-Moldva–Bukovina, Dél-Moldva, Munténia, Olténia, Dobrudzsa, Bánság, Partium (Körösvidék), Észak-Erdély, Máramaros, Dél-Erdély, Bukarest és Székelyföld” – áll a párt tegnap kiadott közleményében.
A székelyföldi régió megalakulásával Lokodi Edit Emőke, a Maros megyei önkormányzat RMDSZ-es elnöke is egyetért. A polgáriak mégis attól tartanak, hogy a Kelemen Hunor által vezetett szövetség nem áll ki a székelység akarata mellett. Éppen ezért az MPP a tegnap felszólította az RMDSZ-t mint a kormánykoalíció tagját és a parlamenti többséget biztosító pártot, hogy ne járuljon hozzá egy, az erdélyi magyarság és főként a székelység számára elfogadhatatlannak bizonyuló átszervezéshez. Egy ilyen lépésnek katasztrofális következményei lehetnek az erdélyi magyarság jövőjét illetően, vélik a polgáriak. „Ne tetézzék eddigi nemzetsorvasztó, megalkuvó politikai tevékenységüket, és az utolsó utáni órában próbáljanak meg felülemelkedni szűk csoport- és pártérdekeiken” – hívják fel a nagyobbik erdélyi magyar párt vezetőségének figyelmét. Az MPP vezetői úgy tudják, hogy PDL tervei szerint a három székelyföldi megye további hét erdélyi megyével együtt alkotná az úgynevezett Erdély régiót, amely az etnikai arányok teljes felborulásához vezetne.
Kérdésünkre, hogy a Demokrata-Liberális Párt országos alelnökeként mi a véleménye arról, hogy amennyiben mégis a magyarság akarata érvényesül, rövid időn belül a régió fővárosának, Marosvásárhelynek a polgármestere lehet, a város elöljárója, Dorin Florea nem adott választ. Kifejtette: előbb pártbeli kollégáival tanakodik, s csak azután hozza nyilvánosságra álláspontját. Ezzel szemben Cornel Brişcaru, a Szociáldemokrata Párt Maros megyei ügyvezetője kijelentette, hogy a Székelyföld esetleges egységesítése ezer évvel vetné vissza a régiót. Szerinte Maros megyének Kolozzsal és Beszterce-Naszóddal kellene társulnia.
Arad prefektusa is változtatna
Nem ért egyet a jelenlegi régiókon alapuló újratervezéssel Călin Bibarţ, Arad megye prefektusa sem. Szerinte jobb lenne, ha Arad Temes és Bihar megyével kerülne egy területi egységbe, amelynek neve Bánság–Körösvidék lehetne, fővárosa pedig „valahol a régió közepén” lenne – kijelentésével Bibarţ Aradra utalt. A kormánymegbízott szerint azonban valószínűsíthető, hogy az új régiótérkép a jelenlegiből indul majd ki, így Arad Temes, Krassó-Szörény és Hunyad megyével fog egy egységbe tartozni.
Az ellenzékre várni kell
Az ellenzéki szociáldemokraták, nemzeti liberálisok és konzervatív pártiak alkotta Szociálliberális Unió (USL) szombaton a három alakulat önkormányzati képviselőinek találkozóján mutatja be elképzelését a régiók átszervezéséről – válaszolta tegnap újságírói kérdésre Victor Ponta PSD- és Crin Antonescu PNL-elnök, akik egyelőre nem kívántak részleteket elárulni. (Az RMDSZ által javasolt felosztás: Maros–Hargita–Kovászna, Szeben–Brassó, Kolozs–Beszterce-Naszód–Máramaros, Szatmár–Szilágy–Bihar, Fehér–Hunyad, Arad–Temes–Krassó-Szörény, Gorj–Vâlcea, Mehedinţi–Olt–Dolj, Argeş–Dâmboviţa–Prahova, Teleorman–Giurgiu, Ilfov–Bukarest, Ialomiţa–Călăraşi, Tulcea–Konstanca, Buzău–Brăila–Vrancea–Galac, Bákó–Vaslui–Iaşi–Neamţ, Suceava–Botoşani. Makrorégiók: I. makrorégió: Botoşani–Suceava, Bákó–Iaşi–Neamţ–Vaslui, Brăila–Buzău–Galac–Vrancea; II. makrorégió: Konstanca–Tulcea, Bukarest, Călăraşi–Ialomiţa–Ilfov, Giurgiu–Teleorman, Dolj–Mehedinţi–Olt; III. makrorégió: Gorj–Vâlcea, Argeş–Dâmboviţa–Prahova; IV. makrorégió: Arad–Krassó-Szörény–Temes–Fehér–Hunyad, Szeben–Brassó; V. makrorégió: Kovászna–Hargita–Maros, Beszterce-Naszód–Kolozs–Máramaros–Bihar–Szilágy–Szatmár.)
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Szucher Ervin Bálint Eszter, Bíró Blanka, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)