"A román nacionalisták rendszeresen írják arról, hogy a székelyek nem magyarok. A csángókról az egyik román lapban olvasható: "Bizonyítékaink vannak arra, hogy ezek román jobbágyok voltak, akik magyar nemesek birtokairól szöktek meg, s ideiglenesen a székelyek között húzták meg magukat" "Ideje már, hogy a Román Tudományos Akadémia egy bizottságot nevezzen ki a csángók történelmének tanulmányozása céljából, hogy véget vessenek annak a vitának, amely megzavarja ennek a lakosságnak a nyugalmát." /Adevarul in libertate, 1990. okt. 19./ Legutóbb dr. Bárányi Ferenc a parlamentben előterjesztette az RMDSZ álláspontját, emiatt többen felháborodtak és tiltakoztak, köztük a kolozsvári Nemzeti Megmentési Front. Bárányi az 1918-as gyulafehérvári határozatra hivatkozott, kifejtve, szeretnék, ha az erdélyi magyarság "politikai, gazdasági és jogi helyzetét az 1947-es állapotnak megfelelően" állítnák vissza. Szeretnék, ha megszüntetnék a vidékek, helységek etnikai összetételének megváltoztatását. A kolozsvári Nemzeti Megmentési Front nyilatkozatban fejtette ki álláspontját. Ebből egy-két idézet: "Három dolog döbbenti meg az olvasót: a hangvétel, a tartalom agresszivitása, és a hamisítás. Az egész anyag tiszteletlen, sértő és elítélendő vádaskodás a kormány és a román nép ellen." "A Bárány /sic!/ úr által kifejtett gondolatok cinikusak, gyűlölettel és megvetéssel telítettek. Az NMF közbotránynak tartja, és mint ilyet, elítéli". /Adevarul in libertate, 1990. okt. 17./ Hol van már az az idő, amikor a XVII. És XVIII. században még minden moldvai és havasalföldi krónikás "tara unguresca"-nak, vagyis "magyarok országának" nevezte Erdélyt. /Takács Ferenc: A Vasgárda szelleme él és virágzik. = Erdélyi Magyarság (Budapest), febr., 5. sz./"

Ion Iliescu elnök részvételével ünnepelték meg Iasiban Moldva és Havasalföld egyesülésének 143. évfordulóját. Az ünnepségen jelen volt a Moldovai Köztársaság küldöttsége Alexandru Mosanu parlamenti elnök vezetésével. A két politikus kezet fogott egymással, közben a tömeg az egyesülés szót skandálta. /Románia-Moldova: = Népszava, jan. 25./

Komán János újságíró gondolatokat közölt az RMDSZ által a kisebbségellenes megnyilvánulásokról összeállítandó Fehér könyvhöz. A két világháború között létrehozták a Románosító Bizottságot /Comisa de Romanizare/, amely még 1945 után is létezett, majd a belügyminisztérium kötelékében tevékenykedett. A románosítást szolgálta a két világháború között és 1945 után feltűnően sok területi-közigazgatási átszervezés volt. Egy-egy magyar többségű községhez több román falvat csatoltak. A Kárpátok vonalán pedig erdélyi falvakat csatoltak moldvai és havasalföldi megyékhez. A magyar határ mellett román telepes falvakat létesítettek. Érdemes megnézni, hogyan alakult Gyergyótölgyes magyar katolikusainak lélekszáma: 1976-ban 2300. 1985-ben 1200, 1992-ben 1080. /Gyergyói Szemle (Gyergyószentmiklós), 1992. aug. 14./ A Parasztpárt vezére, Ion Mihalache 1925-ben elítélte a kormány által kinevezett prefektusok gyakorlatát. Ezt az állásfoglalást nem tette magáévá a mai Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt. /Komán János: A románosítás faktorai (Szempontok a Fejér könyv megírásához). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

"Bogdan P. Nistor moldován politológus írásában /Hová, moldovánok?/ kifejti, hogy a román nemzet nem egységes, még nyelvében sem. A nyelvtudósok megkülönböztetik az északi, erdélyi és balkáni román nyelvjárásokat, értékelik és legközelebbinek ismerik el a macedo románokat, a megleno románokat, isuro románokat. Céltudatosan elhallgatták még létezésüket is, mert nem voltak beilleszthetők az "egységes román nemzet" képébe. A Romániában élő románok sem történelmi hagyományiak, sem vallási-lelki kultúrájuk, s nyelvük szempontjából sem annyira homogének, ahogy hivatalosan meghirdetik. A legkarakteresebb a moldován, államalkotói képességük is fejlettebb, mint a balkáni régióhoz közeli románoké. A déli /havasalföldi és olténiai/ románok a Balkánhoz hasonultak, ravaszabbak, a szó értéke jóval kisebb náluk. Az erdélyi románságot nyolcszáz éven át a magyar és szász közelség, kulturális hatások befolyásoltak. Kultúrájuk inkább nyugatos. A keményen központosított állam centruma a déliek kezén van. Nistor szerint Moldova veszített az egyesüléssel. Akarjuk Moldova egységét, szögezi le, de nem a jelenlegi hatalmi szerkezettel rendelkező Románia keretében, hanem a Moldovai Köztársaság és Moldva tartomány egyesülése révén. /Magyar Hírlap, ápr. 24./ "

"Tamás Gáspár Miklós sikeresnek mondta a kormány külpolitikáját és elítélte az ellenzéki erőket, amelyek szerinte azt akarják, hogy a magyar kisebbségek nehéz helyzete miatt a kormány hagyjon föl a közeledés politikájával. Tamás Gáspár Miklós üdvözölte és értékelte Iliescu megbékélési ajánlatát, szerinte ez radikális fordulat a román politikában. "A magyarországi és az erdélyi közélet felelősségtől áthatott vezető képviselőinek - szerintem - kötelességük üdvözölni az ajánlatot. Az a kifogás, amely szerint az erdélyi magyarok panaszai - az indokoltak és az indokolatlanok - egyre hangosabbak, nem helytelen, hanem értelmetlen. Éppen az Iliescu elnök által kezdeményezett kiengesztelődéstől lehet remélni sérelmeik orvoslását." /Tamás Gáspár Miklós: Ajánlat Havasalföldről. = Heti Világgazdaság (Budapest), szept. 30./ "

A Vocea Romaniei kormánylap nov. 28-i száma dagadó kebellel teljes terjedelmében közölte Tamás Gáspár Miklósnak a Heti Világgazdaságban közölt cikkét a román-magyar megbékélésről, önostorozó volta miatt. /Távirati stílusban rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./ Tamás Gáspár Miklós: Ajánlat Havasalföldről /Heti Világgazdaság, szept. 30./ című cikkében azt állította, hogy a magyar parlamenti ellenzék arra sarkallja a kormánykoalíciót, hogy hagyjon föl a közeledés politikájával. A cikkíró szerint a jelenlegi magyar politika sikeres. Tamás Gáspár Miklós örömmel üdvözölte Iliescu ajánlatát és szerinte erre válaszolni kell.

A moldovaiak múltjáról közölt adatokat Asztalos Lajos, bemutatva eltérő fejlődésüket. 1812-ben az oroszok legyőzték a törököket, a Kücsük-Kajnardzsi béke alapján a cári birodalom bekebelezte az addig török függőségben levő Moldovának a Dnyeszterig terjedő részét, a Prutig tolta ki határát. Az ottani moldovaiak elszakadtak az erősödő román nemzeti mozgalomtól, amely 1859-ben kivívta a török függőségben maradt Moldva és Havasalföld egyesülését és 1877-ben - orosz segítséggel - a Románia nevet felvett állam függetlenségét is. Az erősödő román öntudat egyik megnyilvánulása volt 1860-ban, hogy az addigi cirill betűs írás helyett bevezették magyarországi románság körében már hosszú évekkel azelőtt használt latin betűs írást. A Pruton túli Moldovában azonban továbbra is cirill betűkkel írtak. A különbséget növelte, hogy ebben az időben a román nyelvújítás során a szláv és török eredetű szavakat elsősorban francia szavakkal helyettesítették, a moldovaiak ebből is kimaradtak. Az első világháború végén Románia jelentős területekkel gyarapodott, köztük Besszarábiával, a Pruton túli Moldovával is. Szovjetunió azonban nem mondott le erről a területről, 1940-ben ultimátumot intéztek Romániához és újból elfoglalták Besszarábiát, visszatértek a cirill betűkhöz. 1941-ben a románok a németek oldalán elfoglalták ezt a területet, visszahozták a latin írást, 1944-ben a szovjet csapatok ismét visszaszerezték Besszarábiát, a moldovaiak visszatértek a cirill írásra. Romániát megdöbbentette, hogy az 1994-es népszavazáson Moldova lakosságának mindössze hét /!/ százaléka kívánta a Romániával való egyesülést. /Asztalos Lajos: Milyen is a moldovaiak románsága? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

"Beke György Magyar áfium /Püski, Budapest, 1995/ című könyvének témáját az alcíme jelzi: Trianon fogságában. A szerző Budapesten megismerte a román történelemre vonatkozó dokumentumokat. Ennek köszönhetően megváltoztatta azt az értékelést, hogy az osztrákok eszközként használták fel az erdélyi románságot a szabadságharc leverésére. "A dunai fejedelemségek románjai testvéreiket vak féltékenységgel lázították a magyarok ellen" - írta annak idején Teleki László. Moldva és Havasalföld értelmiségi körei az osztrákokkal egyeztetve alakították ki politikájukat a magyar szabadságharccal szemben. A románság szívós tudatossággal készült a Dnyeszter és a Tisza közti régiók megszerzésére, addig a magyar nemzetet készületlenül érte Trianon traumája. Beke a második Trianon előkészítésében a Magyar Népi Szövetség gyászos szerepét is feltárta /százas bizottság marosvásárhelyi ülése, 1945 novembere/. Beke dr. Takács Lajost és Bányai Lászlót nemzetgyalázó kollaboránsoknak minősítette. Egyetlen példa: Bányai ügyködése révén Észak-Erdélyben 481 "háborús bűnöst" ítéltek el, ebből 100 halálos ítélet, 16 életfogytiglan. Az elítéltek közül 372 magyar, 83 német és 26 román. Ez a szám - az ország lakosságát figyelembe véve - hússzorosa a dél-erdélyi, moldvai és havasalföldi elítélteknek. Dr. Petru Groza alakját is más színben tüntette fel: asszisztált Márton Áron elítélésénél, hagyta, hogy volt barátai /Kurkó Gyárfás, Balogh Edgár/ börtönbe kerüljenek. /Sylvester Lajos: Egy szókimondó könyv. Magyar áfium. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./ "

Az erdélyi magyar református, unitárius és evangélikus püspökök közös megbízólevelével - jún. 23-a és júl. 2-a között - a kolozsvári Protestáns Intézet 30 hallgatója nyári missziós munkán vett részt Havasalföldön. Giurgiutól Szörénytornyáig /Turnu Severinig/ mintegy tíz megyében családokat látogattak, házi istentiszteleteket tartottak, összeírást végeztek, valamint a gyermekekkel foglalkoztak. Az 1992-es népszámlálás szerint Havasalföldön 14 810-en vallották magukat római katolikusnak, 1884-en reformátusnak, 261-en evangélikusnak és 129-en unitáriusnak. Havasalföldön szinte teljesen feltérképezetlen a magyarság helyzete, az itt végzett munka lélekmentő misszió. A hajdani Ungro-Valachiát még nevében is őrizte a 80-as évekig a bukaresti ortodox érsekség, annak az időnek elfelejtett emlékeként, hogy amikor még magyar királyok vazallusi területe volt ez a vidék. A hallgatók telefonkönyveket, tömbházak lakóinak névsorát böngésztek, de az utcákon is érdeklődtek. Közel százötven családot sikerült így felfedezni. Román házastársak örömmel fogadták őket házaikba. Sokan megfogalmazták: későn jöttek, áttértünk. A havasalföldi misszió adatait feldolgozzák és részletes tervet készítenek a munka további megszervezésére. /Vetési László: Kolozsvári teológusok havasalföldi misszióban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./

"Egy éves előkészület után indult útnak harminc Kolozsváron tanuló református teológus, hogy felkeresse és számbavegye a havasalföldi szórvány magyarságot. A missziót az Erdélyi Református Egyházkerület Diaszpóra Alapítványa szervezte, gyakorlatilag Vetési László szórványügyi előadónak köszönhető az "expedíció". Ennek eredményéről számolt be Vetési László Brassóban, a lelkészi értekezleten. A teológusok Ramnicu Valceán, Targovistén, Giurgiuban, Ploiestiben, Orsován, stb. házról házra jártak, hogy felleljék a magyar családokat és közösen elmondjanak egy imát. Az ott élők elszigeteltségben élnek, magukra maradtak, nem kapnak nyelvi, kulturális utánpótlást. A vallási, nyelvi környezet hiánya miatt a gyermekek már ortodoxok, románul beszélnek. Ahol bizonyos számú magyar él, igyekeztek létrehozni magyar közösséget. Pozitív példa Ramnicu Valcea, ahol Lazar Rozália Zelma már elkezdte a szervezőmunkát, magyar közösséget teremtett. Jelenleg az EMKE segítségével 300 kötetes könyvtáruk van. Az RMDSZ még nem lépett a szórványkérdésben. Jelenleg sem a világi, sem az egyházi intézményeknek nincs főállású alkalmazottja /Vetési is csak félállású/. A püspökségek még nem gondoltak arra, hogy kiemelten foglalkozzanak a szórványkérdéssel. - Magyar származású fiataloknak magyarságélményt kellene nyújtani, magyar környezetbe vinni őket, állapították meg az értekezleten. /Brassói Lapok (Brassó), nov. 1./"

Georg Klaus Erdélyi krónika című munkája most jelent meg először magyarul. A szerző a 17. század legjelentősebb erdélyi szász történetírója, annak a szász nemzeti identitásnak a képviselője, amelyet az erdélyi fejedelemség iránti elkötelezettség jellemez. A terjedelmes munka nemcsak az 1608-1665 közötti Erdély történetét öleli fel, hanem a királyi Magyarország, a Habsburg-birodalom, a török Porta, Moldva, Havasalföld, Lengyelország, Csehország, Svédország történetéhez is gazdag anyaggal szolgál. A könyv /Siebenbürgische Chronik/ csak két évszázad múlva jelent meg nyomtatásban, 1864-ben. A román fordítás 1965-ben látott napvilágot, a német utánnyomás 1969-ben, Grácban. Jakó Zsigmond fogalmazta meg, hogy a művet hozzáférhetővé kell tenni magyarul. A fordító, Vogel Sándor történész, Apácán született, Brassóban érettségizett. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem első éves hallgatója volt 1959-ben, amikor felszámolták a magyar egyetemet. Vogel Sándor 1986-ban elkészült a fordítással, a Kriterion Kiadó tervbe vette a kiadását, azonban a cenzúra azt nem engedélyezte. Vogel Sándor 1989-ben Magyarországra települt, tovább dolgozott a kéziraton, elkészült a munka kritikai kiadása, végül a Magyar Tudományos Akadémia /MTA/ vállalta a könyv kiadását. /Boros Erika: Az erdélyi reneszánsz határvidékén. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 13./

"A Romániai Magyar Szó közli az MTI által Tokay Györggyel készített interjút. Az RMDSZ-es tárca nélküli miniszter elmondja, hogy a Nemzeti Kisebbségi Hivatal a kormány apparátusán belül működik, közvetlenül a miniszterelnöknek alárendelve. A miniszter megemlítette azt a vádat, miszerint 40 magyart akar felvenni hivatalába és elmondta, nincsenek ilyen szándékai, mert meggyőződése az, hogy jó, ha Románia 16 etnikai kisebbségi csoportjával olyan emberek foglalkoznak, akik tökéletesen ismerik ezek nyelvét, kultúráját. Ezért a hivatalban görög, ukrán, német, lengyel, roma, török és más nemzetiségű alkalmazottak is lesznek. A 46 tagú Hivatalnak a megbízott miniszteren kívül lesz egy államtitkára, mely várhatólag egy másik kisebbséghez tartozó személy lesz, s az intézmény területi munkával, közönségkapcsolatokkal, a nemzetközi és a nemkormányzati szervekkel kapcsolatot tartó, törvény-előkészítéssel és a végrehajtás figyelésével, valamint technikai és pénzügyi témákkal foglalkozó igazgatóságokkal rendelkezik, és külön hivatal munkálkodik a roma kisebbség társadalmi integrálásán. Az első igazgatóság keretében három területi kirendeltség működik majd Erdélyben, Moldovában és Dobrudzsában, Havasalföld és Olténia problémáit pedig Bukarestből próbálja majd figyelemmel követni a hivatal. Az erdélyi megbízott Kolozsváron működik. A hivatal "depolitizálni" akarja a kisebbségi tematikát abban az értelemben, hogy a nemzetiségekkel való bánásmód ne legyen függvénye annak, hogy milyen párt, milyen kormány van éppen hatalmon, hanem a törvények szabályozzák ezt. Tokay munkájában érvényesíteni kívánja azt az elvet, hogy a felmerülő kérdéseket lehetőleg a helyszínen oldják meg, vagyis a kormány, a hivatal akkor lépjen csak közbe, amikor a helyszínen nem sikerül rendezést találni. A külföldi politikusok látogatása az új intézményben nemcsak a miniszter, hanem a kormány egésze számára is jelezte, milyen fontos a kisebbségi kérdés rendezése, ezen belül a hivatal jövendő működése Románia külkapcsolatainak, biztonságának szempontjából a külvilág szemében, természetesen nem puszta léte, hanem az új kormány programjában megfogalmazott, a nemzetközi szerződésekben és egyezményekben vállalt kötelezettségek jóhiszemű betartása, emelte ki a miniszter. Tokay elmondta, ha ezeknek megfelelően jár el az új hatalom, akkor majd elmondhatjuk, hogy végre igazi változás történik a kisebbségek romániai helyzetében. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./"

"Botrányt próbáltak kavarni a nacionalista érzelmű lapok a RTV kolozsvári területi adójának április 30-i magyar adása miatt, amelyben Szőcs István megkérdőjelezte a dákoromán folytonosság elméletét.A Ziua szerint a "felháborító történelemhamisítás" az adófizetők pénzén történt. Ezt a kolozsvári magyar tévések az adás után kollégáiktól is megkapták. Ilyenkor hiábavaló érvelés, hogy a romániai magyarok is adóznak. - Román történészek négyszemközt már Ceausescu idején jósolgatták, hogy egyszer eljön az idő, amikor ki kell mozdulni a legendázásból, nem érdemes folyton leégni a nemzetközi történész-találkozókon, jegyezte meg Nits Árpád. Az egyéni kezdeményezés csak arra szorítkozott, hogy elfogadhatóbb magyarázatot kerestek arra az ellentmondásra, hogy miért élnek románok ott, ahol a rómaiak nem éltek. Erre készült az elmélet a népbölcsőről, ahonnan a románok áttelepültek a Kárpátokon túlra. Az erdélyi nyelvjárás viszont nem terjedt át Moldvába. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./ A Ziua, Mesagerul Transilvan és az Adevarul de Cluj szerint az Szőcs István román történelmet bemocskoló történelmi esszéje kapott helyet. Szőcs István az Ezredvég című műsorban kifejtette, hogy az "árpádi törzsek bejöveteléig Erdély senki-földje volt, mely jogi, kulturális és szellemi entitásként nem létező volt." A lapok kifogásolják, hogy Mihai Viteazulnak a románok egyesítésében betöltött szerepét csökkentette azzal, hogy őt "Rudolf, Magyarország királya, parancsnokának nevezte". Szőcs István elmondta továbbá, hogy a helynevek többsége a magyaroktól származik, és a magyar uralkodók hozták létre a románok számára is az első iskolákat. Boros János az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke egyetért azzal, hogy Erdélyben az első román iskolákat a magyarok alapították. A Ziua szerint Boros János kijelentette, hogy Mihai Viteazul nem nemzeti célokból egyesítette Erdélyt, Moldvát és Havasalföldöt, hanem kizárólag a területeken való uralkodás céljából. A Mesagerul Transilvan idézi Buchwald Pétert, aki kifogásolja, hogy olyan kérdésekre fektetik a legtöbb hangsúlyt, amelyek offsaid-ban hagyhatják a magyarokat. Kolozs megye prefektusa és Ioan Gavra RNEP-es képviselő bírálják a Szőcs István kijelentéseit. A lapok utalnak arra, hogy Szőcs István Szőcs Géza apja, aki szerintük romángyűlölő. /RMDSZ Sajtófigyelő (Kolozsvár), máj. 5., 81. sz./"

"Jún. 21-én Kolozsváron az RMDSZ vezetői és kormányzati tisztségviselői megbeszélést tartottak, erről nyilatkozott Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Takács Csaba elmondta, hogy a találkozón három fontos kérdés merült fel, a politikai együttműködés és annak meghatározó jellege és kihatása az országos és helyi végrehajtó szintekre, szó esett szervezési kérdésekről, az összehangolt együttműködés fontosságáról, és végül a költségvetés kérdésköréről. A kormányzati tisztségviselők kifejtették, mekkora hátrányt jelent munkájuk végzése során a gazdaság minden területén tapasztalható pénzhiány. A költségvetéssel kapcsolatban lényeges pont volt a tanácskozáson annak megvitatása, hogyan tudnának a minisztériumi, valamint a megyei képviselők a létező erőforrások összehangolásával méltányosabb leosztási rendszert biztosítani. "Ugyanez a kérdés merült fel az egyházügyi titkárság esetén, mert köztudott, hogy hazánkban egyetlen egyház kap méltányos támogatást , a többi elenyészően keveset, vagy semmit" ? jelentette ki Takács Csaba. Alsóbb szinteken RMDSZ-esek még mindig nincsenek számarányuknak megfelelően kinevezve, ezt is meg kell gyorsítani. Településfejlesztésre, környezetvédelemre Erdélyben elenyésző összeg áll rendelkezésre, ugyanis az erre fordítható összeg 94 %-át Havasalföld és Moldva kapja. Talajjavításra a költségvetés 0,02 %-át kapja Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megye. Ezen kellene változtatni. A méltányosabb elosztással kapcsolatban az RMDSZ-es politikus megjegyezte, hogy a szövetség tisztségviselői jelen kell legyenek a közigazgatási intézményekben, meg kell találniuk a versenybe helyezés módját a piacgazdaság adottságai közepette, hogy a törvényességet, az esélyegyenlőség alapvető feltételét lehessen ellenőrizni is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./"

"A hetvenéves Beke György író nyilatkozott munkásságáról. 1950-től 1973-ig Bukarestben élt, különböző lapok munkatársa volt. Románia minden magyarlakta helységébe ellátogatott, református egyházközségek vannak Ploiesti-en, Galacon, Brailán, Bákóban is. Az író sokat járt a moldvai csángók között. Bukarestben megőrződött egy erős magyar közösség. Ennek anyagi jele a Petőfi Művelődési Ház, amelyet a román hatóságok most negyedszer adnak vissza. Először 1916-ban vették el a magyar közösségtől, majd visszakerült magyar kézbe. Azután Antonescu vette el, majd Petru Groza. 1969-ben visszaadták, de olyan magyar vezetőket tettek az élésre, akik éppen csak megtűrték a magyar szót. Újból elvették a Petőfi Művelődési Házat és most ismét vissza fogják adni. - Beke szorgalmasan tanulmányozta a bukaresti magyar közösség történetét, ennek eredménye volt több könyve. Érdekes, hogy Sükei Imre református lelkész 1815-ben hozta létre az első magyar iskolát Bukarestben, egy évvel hamarabb, mint az erdélyi származású Gheorghe Lazar az első bukaresti román nyelvű iskolát. Addig Havasalföldön az oktatás nyelve görög volt. Beke György a bukaresti emlékírókról monográfiát írt, két éve nyomdakész állapotban van, de nincs pénz a kinyomtatására. - Megcsappant az érdeklődés az irodalom iránt, állapította meg az író. A szépirodalmi művek példányszáma ezer között mozog. Emlékeztetőül megjegyezte, hogy Boltívek teherbírása című riportkönyve /1983-ban/ Romániában 30 000 példányban jelent meg és elfogyott, külön Magyarországra kiment 5000 példányt, az is elfogyott. /Németh Júlia: Beke György 70 éves. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./"

"Dan Hera a IX. osztályos A románok története 1821-ig című tankönyvet minősítette. A történelemkönyvek túlterheltek információval, kevesebb az óraszám, órákon csak felületesen tudják átvenni az anyagot. A románok története 1821-ig címet viselő tankönyvben a nemzeti mítoszok dominálnak, a tankönyvek szerint a románok /de már a dákok is/ a nemzeti egységért harcoltak. Ezzel szemben - jegyezte meg Dan Hera -, a modern kor előtt Havasalföld és Moldova lakói között fel sem merült a nemzeti öntudat kérdése. A tankönyv szerint a VII.-VIII. században "egységes, fejlett civilizáció létezett". A középkorban ugyancsak területi egyesítési tervekről ír a tankönyv, mert a románokat "öröktől fogva áthatotta az egyesülés és szabadság olthatatlan vágya, amely végigkíséri egész történelmüket." Mihai Viteazulban ugyancsak az egységesítőt látják a tankönyvek, annak ellenére, hogy a vajda közönyös volt az erdélyi románok iránt. Dan Hera a tankönyvekben található többi mítoszt is megemlítette. A tankönyv arról sem szól, hogy Erdély Magyarországhoz tartozott, elitje magyar volt. /Dan Hera: Történelemkönyvek. = A Hét (Bukarest), aug. 6., átvéve a bukaresti 22 című hetilap júl. 21-27-i számából/ "

"A Romániai Katolikus Püspökkari Konferencia márc. 8-i üléséről tájékoztatást adott ki a papok és a hívek részére. A Püspökkari Konferencia több ízben meghívta a pápát A román ortodox egyház elképzelése az, hogy csak Bukarestbe hívja meg a pápát. A márc. 8-i tájékoztatója pontatlan adatokat tartalmaz, például: "a Szentatya romániai látogatásának helyszínét január 15-én határozták meg". Valójában a megbeszélések még mindig nem zárultak le. A Romániai Katolikus Püspökkari Konferencia kéri, hogy ne korlátozzák térben és időben a pápalátogatását. Az ökumenikus légkör nem zárja ki, hogy a pápa Kolozsvárra is ellátogasson. A katolikus püspökök arra kérik híveiket, ha a pápa mégsem látogat el Erdélybe, akkor vegyenek részt a bukaresti együttléteken. Az ortodox egyházat pedig arra kérik, hogy tegyék lehetővé: az erdélyi, moldvai, havasalföldi katolikusok saját otthonukban fogadhassák a Szentatyát. /A Romániai Katolikus Püspökkari Konferencia sajtóközleménye. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 21. - átvette: Keresztény Élet (Budapest), márc. 21./ A Román Patriarchátus Sajtóirodája márc. 8-i közleménye szerint a pápa látogatásának helyszínét jan. 15-én állapították meg. Ezért érthetetlen, hogy "az eredeti megegyezéshez hű román ortodox egyházat igazságtalan és megalázó nyomás és szemrehányás éri azon indokkal, mintha korlátozni akarná a pápa romániai látogatásának helyszínét és időtartamát." "A látogatás esetleges sikertelenségéért azokat terheli a felelősség, akik ártanak a két egyház közötti ökumenikus és testvéri kapcsolatoknak." /A Román Patriarchátus Sajtóirodájának közleménye. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 21./"

"Július 1-11. között kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet református és evangélikus hallgatói és vallástanárképzős főiskolásai szórványgondozó gyülekezeti misszióban vesznek részt Dél-Erdély helységeiben. A részletekről Orbán Lajos V. éves református teológiai hallgató elmondta, hogy idén már negyedik éve folyik szervezett szórványmisszió. Az erdélyi teológusok és egyetemisták által végzett szórványgondozás több évtizedes. 1993-tól ismét rendszeressé vált a nagyobb méretű misszió a szórványvidéken. A teológián 1998 őszén hivatalosan is megalakították a Babos Sándor Kört, mely akkor már maga mögött tudta az 1996-os havasalföldi, az 1997-es moldvai és dobrudzsai, valamint az 1998-as bánsági és Zsil-völgyi missziókat. Idén Dél-Erdély gyülekezeteibe látogatnak, a hajdani Királyföld egy részére, Szeben és Brassó megyék magyar szórványaiba. Ez a misszió minden felekezetű szórványmagyarra egyformán tekint. - Vetési László kérésére indították el a "lélektől lélekig" missziót. Ennek lényege a szórványok keresztyén közösségépítése, a vallási, nyelvi, etnikai rehabilitáció. - A mostani alkalommal 42 fiatal érkezik kilenc településre. A Küküllő mentére két csapat érkezik. Az egyik Balázstelkére, onnan látogatnak Báznára és Pócstelkére. A másik Küküllőalmásra, Somogyommal összekapcsolva. Ide tartozik még Erzsébetváros környékén Riomfalva és Ernye is. Szentágotán nemrég szerveződött református anyaegyházközség, és ahol sikerült egy emeletes épületet vásárolni a központban. A kisváros 400 magyarján kívül innen kell felkeresni Bürköst, valamint Hégen, Pusztacelina és Nagysink kisszámú magyarságát is. Mihályfalva és Bólya környékén is sok a munka, mert Nagyselyk és Hidegvíz mellett a Nagy-Küküllő mentén: Kiskapuson, Mikeszászán és Csicsóholdvilágon is várják őket. Az Olt mentén, Románújfaluban már alig negyven magyar él, de Viktóriavárossal együtt ők is nagyon vágynak arra, hogy meglátogassák őket. Az egyik csoport átjár majd Dombosra és Kőhalomra is, a másik pedig Sárkányba és Fogarasra. A vízaknaiak a gyermekevangelizáció mellett bejárják a Nagyszeben környéki népes román falvakat is, ahol magyarok élnek. Nagyszeben az egyedüli helység, ahol nincs kimondottan gyülekezeti tevékenység. Itt a lakónegyedek magyarságát mérik fel, és Oltszakadát támogatásával a szebeni magyar evangélikusok lelkigondozását is végzik. A szórványgondozó csoport nemcsak felkeresi az elveszőfélben levő magyarokat, hanem a lelkigondozás mellett kultúra- és magyarságmegőrző munkát is végez. - Három településen regionális ifjúsági találkozót szerveznek. Vízaknára a város és a környék magyar fiataljait gyűjtik össze. Somogyomba a Küküllő mentieket, Nagymohába pedig a Kőhalom és Fogaras környékén élőket. - Orbán Lajos hozzátette: Erdély egyik legnagyobb szórványgondja a nagyvárosi magyarságé. Kolozsváron tavasszal a Monostori negyedben elindítottak egy egyházi felmérést, és igény van a többi lakónegyedben is hasonló munkára. /Varga Zoltán: Szászföldi szórványmisszió. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./"

"A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"

"A Nyílt Társadalomért Alapítvány rendelte legfrissebb közvélemény-kutatás szerint ha a választásokat a jövő vasárnap tartanák, a pártok sorrendje a következő lenne: Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) 52%, Nagy-Románia Párt (NRP) 13%, Nemzeti Liberális Párt (NLP) 10%, Romániai Demokratikus Konvenció (RDK) 7%, Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 7%, Demokrata Párt (DP) 5%, Szövetség Romániáért (SZR) 5%, más 1%. Történelmi régiókra bontva: Moldvában - RTDP 64%, NRP 12%, NLP 9%, SZR 6%, DP 5%, RDK 3%, más 1%; Havasalföldön - RTDP 61%, NRP 14%, NLP 8%, RDK 5%, DP 4%, más 2%; Erdélyben - RTDP 36%, RMDSZ 23%, NRP 14%, NLP 12%, RDK 7%, SZR 4%, DP 4%. - Az államfői jelöltek sorrendje: Ion Iliescu 47%, C.V. Tudor 14%, Mugur Isarescu és Theodor Stolojan 13-13%, Frunda György 5%, Teodor Melescanu 4%, Petre Roman 3%, mások 1%. Erdélyben: 1. Iliescu 33%, 2. Frunda (17%), 3. Stolojan (16%), 4. C.V.Tudor (14%), 5. Isarescu (13%) stb., Moldvában: 1. Iliescu (55%), 2-3. C.V. Tudor és Isa¦rescu (13-13%), 4. Stolojan (12%), 5. Melescanu (5%) stb., Havasalföldön: 1. Iliescu (56%), 2. C.V. Tudor (16%), 3. Isarescu (11%), 4. Stolojan (10%), 5. Melescanu (4%) stb. /CURS: Továbbra is 10% alatt a konvenció. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./"

Az INSOMAR által végzett exit poll szerint az elnökválasztások második fordulójában a szavazati joggal rendelkező román állampolgárok 70,5 százaléka a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja jelöltjére, Ion Iliescura, 29,5 százaléka pedig a Nagy-Románia Párt elnökére, Corneliu Vadim Tudorra szavazott. A Központi Választási Bizottság adatai szerint Erdélyben és Havasalföldön kicsi volt a részvételi kedv, a Ion Iliescut támogató Moldovában viszont sokkal többen mentek el szavazni. Általános érdektelenség és nagyarányú távolmaradás jellemezte az elnökválasztás második fordulóját. A 21 órás adatok szerint az országos részvételi átlag 39 százalékos volt. Vagyis 6 százalékkal kisebb mint a november 26-án és 20 százalékkal kisebb mint az 1996-os elnökválasztás második fordulójában. Országos viszonylatban a falusi szavazópolgárok 43 %-a járult az urnák elé, míg városon csupán 36 %. A hagyományosan legfegyelmezettebb Hargita megyei szavazók ezúttal nem lettek országos listavezetők, hanem az erdélyi átlaghoz igazodtak. - Markó Béla, az RMDSZ elnöke kijelentette: arra szavazott, hogy Románia ne forduljon vissza azon az úton, amelyen elindult. Corneliu Vadim Tudor szerint a győzelmet csak csalással lehet elvenni tőle. /Győzött a ″kisebbik rossz″ Az INSOMAR szerint Ion Iliescu 70,5 százalékot ért el. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./

A 85 éves dr. Izsák Sámuel orvos- és gyógyszerészettörténész professzort köszöntötte Tibori Szabó Zoltán. Izsák Sámuelnek zsidó származása miatt egyetemi tanulmányait félbe kellett szakítania. Végül 1948-ban, Kolozsváron szerezte meg orvosi oklevelét. A kolozsvári Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen az orvostörténeti tanszék tanársegédje lett. Az erdélyi, bánsági, moldvai és havasalföldi felvilágosodás-kori orvostudomány, a kolozsvári orvosi könyvkiadás, az oktatás- és kórházügy, a magyar-román orvosi kapcsolatok története érdekelték, ezeket kutatta. Cikkeit és tanulmányait a legrangosabb magyar, román, francia és angol szaklapok közölték. Dr. Izsák Sámuelnek köszönhető a nagyszebeni Brukenthal Múzeum gyógyszerészeti gyűjteményének tudományos rendszerezése, és a kolozsvári Gyógyszerészet-történeti Gyűjtemény létrehozása. Izsák professzor házi szerzője a kilencvenes évek kolozsvári magyar napilapjának, a Szabadságnak, s két lábon járó enciklopédiája a szerkesztőségnek. /Tibori Szabó Zoltán: Dr. Izsák Sámuel orvos- és gyógyszerészettörténész professzor 85 éves házi lexikonunkat köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

"Az önállósult Provincia január-februári összevont számában öt román és öt magyar történész válaszol arra, hogy kívánatosnak tartja-e egy olyan Erdély-történet megírását, amely valamennyi ott élő közösség múltját képes egységbe foglalni és hogyan lehetne ezt megvalósítani. A hogyanra Jakó Zsigmond professzor tér ki a legrészletesebben. A kolozsvári egyetemi tanár véleménye szerint a forrásanyagok hozzáférhetősége, alapos és szakszerű hasznosítása és értelmezése jelentheti a közös munka során a legnagyobb gondot. A nyelvi nehézség érzékeltetése végett Jakó a maga, valamint Ioachim Craciun, Damian P. Bogdan és Radu Manolescu felmérései, illetve becslései alapján érdekes adatokat közöl az ismert történelmi kútfők területi megoszlására, nyelvére és mennyiségére vonatkozóan. - A Románia történelmére vonatkozó XV-XVIII. századi, úgynevezett belső elbeszélő források (krónikák, útleírások, naplók stb.) száma 465. Ezekből erdélyi 368 (79,1%), moldvai 54 (11,6%), havasalföldi 43 (9,3%). Az erdélyi forrásanyagokból 159 (43,2%) magyarul, 107 (29%) németül, 92 (25%) latinul íródott. A román nyelvűek száma 69 (19%), a görög nyelvűeké 23 (6,2%). A többi 11 szláv és egyéb nyelvű munka. Ami az írásbeliség elterjedtségének mértékét is jelző oklevél-kibocsátási gyakorlatot illeti, a román államiság első 500 évéből körülbelül 7000 ószláv nyelvű, cirill írású oklevelet búvárolhatnak a kutatók. A Szent István korától Erdély függetlenné válásáig eltelt bő félezer esztendő időszakából legalább 30-35.000, Erdély múltjára vonatkozó latin nyelvű oklevélről tudunk. Mindennek többszöröse a független Erdélyi fejedelemség másfél évszázada, majd az osztrák uralom idején keletkezett és fennmaradt oklevélözön. Ehhez jön még a budapesti, bécsi, vatikáni, török stb. levéltárakban fellelhető anyag. - Azoknak a kutatóknak, akik meg akarják írni Erdély történelmét, meg kell tanulniuk magyarul, latinul, németül, törökül, valamint a cirill és a gót betűs szövegek olvasását. /Szilágyi Aladár: Írjuk meg közös történelmünket. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 21./"

"A parasztpárt szervezésében ápr. 8-án, vasárnap nagyszabású tüntetésre került sor Bukarestben az egész országból érkezett föld- és erdőtulajdonosok részvételével. A parasztpárti politikusok mellett Garda Dezső RMDSZ-képviselő is felszólalt, aki a földtörvény alkalmazása során felmerülő törvénytelenségeket tette szóvá. A kormánypárt, az RTDP elképzelése szerint a közbirtokossági erdőket magánerdőkként adnák vissza, személyenként 10 hektáros felső határig. Az erdélyi magyarságot ez a törvénymódosítás több tízezer hektár erdővel kurtítaná meg, ami Garda szerint az RMDSZ-vezetés számára is elfogadhatatlan. A képviselő az RTDP korlátozásait magyarellenes lépésnek tartja, aminek érdekében a kormánypárt inkább feláldozza a moldvai és a havasalföldi közbirtokosságokat is. Garda hangsúlyozta: elfogadhatatlan a visszatáncolás, a lemondás, mert ha ebbe belenyugszanak, következnek más, hasonló lépések. Ragaszkodi kell a 2000/1-es földtörvény eredeti formában történő alkalmazásához, ezzel a székelyföldi gazdák több mint 250 ezer hektár közbirtokossági erdőt kapnának vissza . Garda Dezső elmondta: az erdők visszajuttatása terén nagyon sok törvénytelenséget észlel. Az erdészeti igazgatóságok nem hajlandók a közbirtokossági egyesületek tulajdonba helyezésére. /Makkay József: Az RMDSZ a földtörvény alkalmazását követeli. Garda Dezső magyarellenes lépésnek tekinti a törvénymódosítást. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 10./"

"A honfoglaló magyarság Kárpát-medencei letelepedésével nem értek véget keleti katonai, stratégiai és gazdasági érdekei. A településterületet széles határsáv övezte, az úgynevezett gyepű, ahol őrhelyeket állítottak fel. A nyugati gyepű már a X. század elejétől magába foglalta a Bécsi-medencét és Morvaország jelentős részét. A délkeleti gyepű vonala lenyúlt egészen az Al-Duna vidékéig. A romániai Orsováról kerültek elő nagyon korai honfoglalás kori leletek. Vitatott dolog, hogy Moldva és Havasalföld is hozzátartoznak-e a magyar szállásterülethez. Északkeleten pedig, a gyepű áthúzódott Lengyelország délnyugati részére. A mai Lengyelország területén az első honfoglalás kori sírt 1935-ben Jan Paster lembergi régész fedezte fel a Dnyeszter jobb partja közelében, Krylosz falu határában. Később a Visnya mellett, Szudova Visnya nevű falucska határában gazdag női temetkezést mentettek meg az ukrán régészek. A legfontosabb leletegyüttest a premysli temető képezi. Jelentősége e temetőnek óriási, hiszen ez az egyetlen feltárt honfoglalás kori magyar temető a Kárpát-medencén kívül, amelyet leletanyaga alapján a X. századra, annak is a második felére datálhatunk. 992 után (Bátor Boleszló trónra jutása) megszűnt a magyar fennhatóság a Kárpátoktól északra fekvő területsáv fölött. - Majdnem lehetetlen besorolni időrendi szempontból a grozesti-i, probotai (Iasi megye), frumusicai (Moldva Köztársaság) sírokat. Valószínűleg a X. századi temetkezési emlékek közé szükséges sorolnunk a Bucuresti-Tei tó melletti sírt is. Az utóbbit a leletet közlő román kutatók X. századi magyar harcosként határozták meg. /Gáll Ervin: IX-X. századi magyar jellegű sírok a Kárpátoktól keletre. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 17./"

Márc. 15-én Szőkefalván a római katolikus templomkertben Mária-jelenésen vett részt több ezer hívő keresztény. Egy helybéli, látását veszített 39 éves nőnek, Marián Rózsikának - miként állítja - időről időre megjelenik a Szűzanya. A szőkefalvi Mária-kultusznak jó ideje híre ment a világba, Moldovából, Moldvából, Havasalföldről, Magyarországról, Erdélyből jöttek megszámlálhatatlan autószámra római katolikus, görög katolikus, ortodox és protestáns zarándokok, valamint nagyszámú papság, apácák és rendi nővérek. A keresztúton, stációról stációra mondtak engesztelő imádságot románok és magyarok ezrei. Voltak, akik látni vélték a Szűzanyát egy átvonuló felhő képében. Marián Rózsika román és magyar nyelvű rózsafüzér-imádsága után bejelentette, hogy megjelent előtte a Szűzanya, akivel román nyelvű beszélgetést folytatott. A hívőknek szánt üzeneteit a látnok asszony tolmácsolta. Mindenekelőtt békére és szeretetre intette a világot. /(lokodi): Újabb Mária-jelenés Szőkefalván. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./

A romániai törvényalkalmazás tipikus példája az a belső használatra szóló szakminisztériumi körlevél, amelyet a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter küldött szét az országba az erdészeti igazgatóságok vezetőinek. Ebben arra hívja fel a figyelmüket, hogy a 2000/1-es törvényt alkalmazni kell, lehetőleg minél hamarabb. Aki továbbra is hátráltatja az erdők tulajdonba helyezését, az komoly büntetésre számíthat. A 2000/1-es földtörvény ellenére az erdészeti vezetők támogatásával kampányba kezdett az erdők visszaadása ellen. A környezetvédelmi miniszter és más kormánypárti politikusok sem lelkesednek a törvény alkalmazásáért. A mai kormánypárt, az akkori ellenzék a földtörvény legvehemensebb ellenségének bizonyult, amelynek képviselői hazaárulással, az ország végkiárusításával is megvádolták a kormánykoalíciót. Adrian Nastase miniszterelnök bejelentette ország-világ előtt, hogy 2002 végéig kiosztják a birtoklevelek 90 százalékát, és nagyjából befejeződik a tulajdonba helyezés, ennek ellenére minden megállt, és a földtörvényt az illetékesek továbbra sem alkalmazták. A székelyföldi erdőkből éjszakánként változatlanul robogtak Moldva és Havasalföld fele a lopott fával megpakolt rönkszállító kamionok. Az állami erdészet azt akarta, hogy a magán- és a közbirtokossági erdőkben is ő legyen az úr, saját erdészei döntsenek mindenben, lehetőleg a gazdák megkérdezése nélkül. Országszerte elkezdődtek a tüntetések, a tulajdonosok fenyegetőzései, az RMDSZ részéről pedig Garda Dezső gyergyói képviselő számtalan parlamenti interpellációban figyelmeztetett: ha nem lép a rendőrség, az igazságszolgáltatás, az erdők tulajdonba helyezéséig teljesen letarolják Románia legdrágább kincsét, a zöld aranyat. Gardát többször megfenyegették, meg is verték, a küzdelemnek azonban mégis lett eredménye, mert Hargita megye jelenleg első helyen áll az erdők visszaadása terén. /Makkay József: Állam az államban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

"Négy halálos áldozatot követeltek és hatalmas anyagi károkat okoztak a múlt héten a nagy esőzések nyomán keletkezett áradások. A heves nyári zivatarokat követő árvizek az ország területének felét kitevő 19 megyében - Olténiában, Havasalföldön, Moldvában és Dobrudzsában - különösen súlyos károkat okoztak. Az országban hatvan falu és város, hatalmas kiterjedésű termőföld került víz alá. Tetemes károkat okozott az időjárás Erdélyben is, különösen Hargita, Maros, Kolozs és Fehér megye területén. A hét végén az erdélyi területeken négyzetméterenként átlagosan 25-30 liter csapadék esett. A belügyminisztérium szombati jelentése szerint Csucsa mellett két megyei utat rongált meg az árvíz, három hektár termőföld pedig víz alá került. A hét végi esőzések nyomán több ház fél méternél magasabb vízben állt a Fehér megyei Metesden. Aranyosbányán a felhőszakadások következtében földcsuszamlás fenyegeti az egyik hidat. /Víz alatt a fél ország. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./"

"Egynapos megszakítás után dec. 1-jén folytatta budapesti látogatását a román kormányfő. Adrian Nastase árvízvédelmi konferencián vett részt, majd ellátogatott a román nagykövetségen a román nemzeti ünnep tiszteletére rendezett fogadásra, amelyre Medgyessy Péter is meghívást kapott. A nemzetközi árvízvédelmi konferencián részt vett az Európai Unió képviselői mellett osztrák, cseh, dán, finn, szlovák, német meghívottak is felszólaltak. Nastase nyilatkozatában elmondta: a napokban folytatott kétoldalú tárgyalások új kezdetet jelentenek a két szomszédos ország viszonyában. Az árvízvédelmi konferencián elmondott beszédében a román kormányfő közös, regionális és európai szintű árvízvédelmi stratégia kidolgozásának szükségességét hangoztatta. A román kormányfő részt vett a budapesti román nagykövetségen a nemzeti ünnep alkalmából rendezett fogadáson. Az egyik polgári kör tiltakozó tüntetést tartott amiatt, hogy Medgyessy Péter és Adrian Nastase a Kempinski Szállóban közösen ünnepelt a román nemzeti ünnepen. A szálloda előtt mintegy öt-hatszáz, nemzeti színű zászlókkal érkező tiltakozó gyülekezett. Az MTI szerint mindössze 120 tiltakozó volt, ám a rendőrök kiszorították őket az épület előtti játszótérről, és egy embert kiemeltek a tömegből. /B. L.: Nastase: európai identitást. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2/ Adrian Nastase miniszterelnök dec. 1-jén délelőtt Kolozsváron részt vett a román nemzeti ünnep alkalmából rendezett ünnepségek megnyitásán, majd Budapestre utazott. Nastase kijelentette: az a tény, hogy a román nemzeti ünnep egy részét Magyarországon, de román területen - a budapesti román nagykövetségen - tölti, azzal az üzenettel hasonlítható össze, amelyet a kolozsvári ünnepségen való részvétele jelent. Az elődök emléke előtti tisztelgés mellett Románia jelét adja felelősségének, komolyságának és annak az akaratának, hogy mostani partnereivel, a NATO tagállamaival együttműködésre törekszik. A kormányfő külön hangsúlyozta: az a tény, hogy a magyar miniszterelnök és a magyar ellenzék képviselői jelen lesznek a budapesti román nagykövetség fogadásán, azt jelenti, hogy "túllépnek azon a múlton, amely Románia számára az 1918-ban történt újraegyesülés örömét, de Magyarország számára mást jelenthet". "Szilárd meggyőződésem az, hogy a múlthoz való eltérő kötődésünk mellett közös érdekeink vannak, amelyek a jövőben rendkívüli lehetőséget adnak a közös építkezésre" - fogalmazott Adrian Nastase. /Nastase Budapesten ünnepelt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 2./ A szálloda előtt a tüntetőket a rendőrök kiszorították a szálloda előtti térről, és három embert kiemeltek a tömegből. Előre nem bejelentett demonstráció zajlott a szálloda előtt. A résztvevők azért tiltakoztak, mert elfogadhatatlannak tartották, hogy magyar kormánypárti politikusok egy olyan ünnepi fogadáson vesznek részt, amelyen arról emlékeznek meg, hogy 1918. dec. 1-jén a gyulafehérvári gyűlésen kikiáltották Erdély, Havasalföld és Moldva egyesülését. A demonstrálók egy "Tégy a magyargyűlölet ellen!" feliratú táblát vittek. Kórusban kiabálták egyebek között, hogy "Vesszen Trianon!", "Vesszen Medgyessy!". A tömegben látható volt többek között Bayer Zsolt újságíró, Siklósi Beatrix televíziós szerkesztő, Grespik László, a fővárosi közigazgatási hivatal korábbi vezetője, illetve Budaházy György, a Magyar Revíziós Mozgalom elnöke, akit az Erzsébet híd július 4-én történt jogszerűtlen lezárása után rendzavarás szabálysértése miatt pénzbüntetésre ítélt a Pesti Központi Kerületi Bíróság. A téren egybegyűltek előtt Bayer Zsolt azt hangoztatta, hogy ezen a napon fölényes győzelmet aratott a román diplomácia a magyar diplomácia felett és csak a maroknyi demonstráló képviseli Magyarország becsületét. A Nemzetközi Erdély Bizottság nevében Eva Maria Barki eljuttatta az MTI-hez a szervezet Adrian Nastase miniszterelnöknek címzett levelét, amelyben úgy fogalmaznak: Adrian Nastaseből hiányzik a kellő szenzibilitás, amikor Budapestre jön dec. 1-jét megünnepelni. A Lelkiismeret 88 csoport nevében Kocsis Imre, a szervezet elnöke juttatott el az MTI-hez közleményt, amelyben tiltakozott amiatt, hogy Medgyessy Péter Budapesten fogadja Adrian Nastasét. A dokumentum szerint a Lelkiismeret 88 csoport egyetért azokkal, akik a Kempinski Szálloda előtt tiltakoznak a "szégyenteljes ünnepség" ellen. /Demonstráció a Kempinski Hotel előtt. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 3./ Dr. Eva Maria Barki nemzetközi jogász levelében ez állt: "Ön Budapestre jött december elsejét megünnepelni. Csodálkozunk azon, mennyire hiányzik Önből a kellő szenzibilitás. Nyilvánvalóan a román emlékezetből kitörölték azt a tényt, hogy a gyulafehérvári ígéreteket mind a mai napig nem tartották be. Ez a nap az erdélyi magyarságnak 84 év elnyomást, megaláztatást és az önrendelkezés megtagadását jelenti. Provokációk nem segítik elő a népek egyetértését és a problémák megoldását. Ezért kötelezettségeinek teljesítésére szólítjuk fel az Ön kormányát és az erdélyi magyarságtól 84 éven át megvont önrendelkezés biztosítására." A levelet a közismert bécsi jogászasszony a Nemzetközi Erdélyi Bizottság nevében jegyzi, a felszólítást támogatják a következő szervezetek is: Trianon Társaság, Magyar Revíziós Mozgalom, Hegyvidéki Lokálpatrióta Egylet, Bocskai Szövetség, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Honfoglalás 2000 Egyesület, Magyar Földvédő Mozgalom, Horthy Miklós Társaság, Szent Korona Szövetség, Nemzeti Társas Kör, Százak Tanácsa, Magyarok Világszövetsége Kárpát-medencei Régiója, Összefogás a Fennmaradásért Szövetség, Jobbik Ifjúsági Közösség. /Nyílt levél a román miniszterelnöknek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 10./ Adrian Nastase román miniszterelnök azért sietett vissza Budapestre, hogy a magyar kormányt is bevonja Erdély elvesztésének ünneplésébe. Az egyiknek ünnep, a másiknak gyász. A meghívást Medgyessy Péter elfogadta, amit a kormányszóvivő így magyarázott: a magyar kormány politikája nem a múlt sérelmeire, hanem a jövő lehetőségeire épül. Az állásfoglalás magyarázatként elfogadható lenne, ha pár órával korábban Adrian Nastase nem fejtette volna ki a rácsok mögé zárt aradi Szabadság-szoborról, hogy az Nagy-Magyarországot jelképezi, és azért nem találják ildomosnak visszaállítani a város bármely közterére. Tehát a Nagy-Magyarország szimbólumát nem tudja elviselni a román kormányfő, de a Nagy-Románia december elsejei ünnepét Magyarországon is megüli, ahová meghívja vigadni a vesztes félt is. Annak a pár tiltakozónak volt igaza, aki tüntetett a Kempinski Szálloda előtt e közös ünneplés ellen, szögezte le Bágyi Bencze Jakab. Medgyessy Péter említette-e az erdélyi magyarok véleményét a december elsejei ünnepről? /Bágyi Bencze Jakab: Szimbólum és valóság. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 3./ Dec. elseje 1989 óta nemzeti ünnep Romániában. 1918-ban ezen a napon a gyulafehérvári román nemzetgyűlés kimondta Erdély csatlakozását Romániához. Adrian Nastase Kolozsváron kínosan ügyelt arra, hogy másképp fogalmazzon: szerinte Erdély újraegyesült Moldvával és Havasalfölddel, nem csatlakozott. 1990-ben, a gyulafehérvári központi ünnepségen Szőcs Géza beszédekor az akkori miniszterelnök, Petre Roman vezényelte a magyar szónokot kifütyülő tömeget, a hazafiak "kifelé a magyarokkal az országból" és "halál reájuk" szlogenekkel emelték a rendezvény fényét. Tavaly az állami ünnepségek egy részét az "ősi román városba", Csíkszeredába tervezték, hatóságilag rendelve ki az állami alkalmazottakat és a diákokat. A székelyeknek sikerült megsérteniük a toleráns román többséget azzal, hogy közleményben kérték: mivel ez nem az ő ünnepük, aki csak teheti, az maradjon otthon. Akinek pedig muszáj részt vennie, az viseljen fekete szalagot. Az esetről hetekig cikkezett felháborodva a román sajtó. A mostani közös ünnep beláthatatlan távlatokat nyit a román-magyar kapcsolatokban. Könnyen lehet, hogy a közeljövőben Gheorghe Funar polgármester nyitja meg a Horthy 1940-es bevonulására emlékező nagyszabású kolozsvári rendezvénysorozatot. Ide jutottunk kétezerkettőre: a huszonhárommillió román munkavállaló helyett a bukaresti miniszterelnök érkezett Budapestre Erdély elcsatolását ünnepelni. Ezt akartuk? /Lukács Csaba: Ünnepeltek... (Magyar Nemzet, dec. 2.). Átvette: Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 10./"

"Dec. 28-án ismeretlen személyek Erdély függetlenségét követelő szórólapokat osztogattak a város központjában. "Mi erdélyi románok és magyarok önálló, független Erdély akarunk. Bukarest éljen meg nélkülünk. Nekünk nincs szükségünk sem Bukarestre, sem Moldvára, sem Havasalföldre. Az erdélyi vegyes lakosság meg tud élni egymás között békében. A szegénységet Bukarestnek köszönhetjük, mert elviszik minden pénzünket, amit mi keserves munkával keresünk." - áll többek között a szórólapon. A szerzők azt szeretnék elérni, hogy dec. 31-én a fentiekkel egyetérők menjenek ki az utcára és kiáltsák: Erdélyt akarjuk! Teodor Pop-Puscas városi rendőr-főfelügyelő beszámolt arról, hogy a Román Hírszerző Szolgálattal (SRI) karöltve információt gyűjtenek az akció szervezőinek azonosítására. Sabin Gherman, az Erdély-Bánság Liga elnöke elhatárolódott az akciótól. /K. O.: Kolozsvári provokáció a független Erdélyért. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./"