A Néppárt sikertörténetről beszél
Ahhoz képest, hogy új – alig több mint fél éve a politikai porondra fellépő – szervezetként az Erdélyi Magyar Néppárt elsődleges célja az volt, megvessék lábukat, első választási „bevetésüket” sikerként élik meg Háromszéken: Nagyborosnyón máris polgármestert állíthatnak Szőcs Levente személyében.
Ami annál is nagyobb dolog, mert 2008-ban ellenzéki párt nem tudott falun nyerni – értékelte Nemes Előd, az EMNP háromszéki szervezetének elnöke a tegnapi önkormányzati választás első eredményeit. „Új szervezetként minden megszerzett önkormányzati képviselői hely sikertörténet számunkra” – emelte ki Nemes Előd, hangsúlyozva, fél év alatt a semmiből építettek pártot, s az első eredmények – tegnap este legalábbis úgy tűnt – igazolják elvárásaikat, megyeszinten 70–80 önkormányzati képviselőre számítanak. A hogyan továbbról egyelőre sokat nem közölhetett, ez volt első erőpróbájuk, „négy év kemény munka vár ránk, nem lehet csalódást okozni, mindent megteszünk, hogy bizonyítsunk” – mondta. Arról, hogy kivel lépnek koalícióra, szintén nem adhatott egységes választ, „az adott településtől függ, nincs egységes séma, a Néppárt az embert nézte, váltakozó a koalíció felállása” – jelentette ki. Lényegesnek tartja, hogy bár sok helyen nem nyerhettek, számos településen a mérleg nyelve lehetnek. Fontosnak tartotta megköszönni a Néppártba fektetett bizalmat, hiszen „ez igazából megelőlegezett bizalom, a másik két alakulatnak már volt esélye bizonyítani”, nekik nem, ez is a párt sikertörténetének bizonyítéka.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföldi örökbe fogadó családok találkoztak Háromszéken
A székelyföldi örökbe fogadó családok találkozóját szervezte meg szombaton a Benedek-mezőn a sepsiszentgyörgyi Pro Adopt Egyesület és a Kovászna Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság. Kovács István unitárius lelkész, a Pro Adopt Egyesület elnöke a Krónikának elmondta, már hetedik alkalommal szervezték meg a rendezvényt, azzal a céllal, hogy az örökbe fogadó szülők megismerkedjenek, barátkozzanak, megoszthassák örömeiket, gondjaikat.
Idén első alkalommal a Hargita és a Maros megyei örökbe fogadó családokat is meghívták, a másik két székely megyében nem tömörültek egyesületbe, Kovács István abban bízik, hogy a háromszéki példa őket is szervezkedésre ösztönzi. A szombati rendezvényen több száz gyerek és szülő vett részt, a jó hangulatú ünnepségen csapatépítő játékokban, vetélkedőkön vehettek részt a családtagok, a közös ebéd után egymás kezét fogva hatalmas körbe álltak, majd mindenki felengedett egy héliummal töltött léggömböt, és azzal együtt az ég felé küldött egy kívánságot is.
Kovács István elmondta, Romániában a többi európai országgal ellentétben még mindig sok az előítélet és a fenntartás az örökbe fogadással kapcsolatban, a gyerektelen házaspárok is félnek attól, hogy egy elhagyott kiskorút fogadjanak a családba. Kovács István maga is két örökbefogadott kisgyerek édesapja, a Pro Adopt Egyesület létrehozását 2006-ban kezdeményezte, hogy támogassák az örökbe fogadó szülőket a sajátos gondjaik orvoslásában, ugyanakkor bátorítsák az örökbefogadást, hogy minél több kisgyerek kapjon esélyt arra, hogy családban nevelkedjen.
Erdővidéki családok napja
Vargyason szervezték meg pénteken az erdővidéki Székely Családok Napját. A rendezvénynek a vargyasi Dániel-kastély műemlék épülete adott otthont. A családi nap a második ilyen jellegű esemény az idén, Kovászna Megye Tanácsa, a Europe Direct Központ, a szociális ellátási igazgatóság, valamint a Caritas munkatársai szervezték. A rendezvényen Ilkei András unitárius lelkész áldotta meg, majd a helyi lányok szelték fel az óriás házikenyeret, a szervezők minden résztvevőt megvendégeltek pityókatokánnyal. A programban családok számára szervezett vetélkedő, kézműves- foglalkozások, ismeretterjesztő játékok szerepeltek, majd az Orbán Feri és barátai zenekar koncertezett
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Tamás Sándor: a legfontosabb, hogy mind a négy magyar várost megnyertük
„A legfontosabb cél az volt, hogy mind a négy magyar várost megnyerjük Kovászna megyében” – kommentálta az eredményeket Tamás Sándor megyei tanácselnök. „A városok az illető régió motorjai kell legyenek, ez az elkövetkező időszakban erre gondot fordítunk. Meggyőződésem, hogy az RMDSZ Háromszéken és Székelyföldön több szavazatot fog kapni, mint 4 évvel ezelőtt, és több tisztségviselnk lesz, mint eddig.” Tamás Sándor a részeredmények szerint mindenhol vezet a megyei tanácselnökjelölti tisztségért vívott küzdelemben. Ez azt jelenti, az eddig beérkezett eredmények szerint 60-80%-os győzelemre számíthat a megye településein. „Megyei tanács-összetételünk várhatóan jobb lesz, mint 4 évvel ezelőtt, számban és arányban több tanácsosunk lesz. Több mint felét megszereztük a szavazatoknak, a kétharmad az nem fog kijönni, mert 23% románság is van a megyében, de jelenlegi eredmények alapján velem együtt van 16 tanácsos, minimum 18 lesz, de szerintem annál is több” – nyilatkozta Tamás Sándor. (tudósítónktól) Transindex.ro

Fölényesen nyert a Székelyföldön, veszített a Partiumban az RMDSZ tarolt, a Partiumban viszont sokat veszített az RMDSZ. Míg Kovászna és Hargita megyében megyei tanácselnöki tisztséget és fölényes többséget szerzett a képviselőtestületekben, a Maros megyében megméretkező Lokodi Edit Emőke elveszítette a megyei tanácselnöki tisztségért folytatott versenyt. Szatmár megyében és Szatmárnémetiben nemcsak a megyei tanácselnöki és polgármesteri tisztségeket veszítette el a szövetség, a tanácsban is kisebbségbe került. Akárcsak a Bihar megyei és nagyváradi önkormányzatban, ahol húsz év után ellenzékbe kerülhet az RMDSZ. Kolozs megyében ellenben a mérleg nyelveként megyei alelnöki és kolozsvári alpolgármesteri tisztséget kér a szövetség.
Egyedi eset. Mezei János polgármester és MPP-s csapata újrázni tudott Gyergyószentmiklóson
A RMDSZ-es Lokodi Edit Emőkének nem sikerült megőriznie a Maros megyei önkormányzat elnöki tisztségét, annak ellenére, hogy lényegesen több szavazatot kapott, mint a szövetség listája. Míg megyeszerte 96 324-en (a voksok 37,87 százaléka) szavaztak a szövetség jelöltjére, a magyarellenességgel tarkított, agresszív kampányt folytató balliberális kihívója, Ciprian Dobre 112 265 voksot (40,64) gyűjtött be. A vártnál lényegesen gyengébben szerepelt a Szövetség Marosért névre keresztelt PDL-s alakulat képviselője, Marius Paşcan prefektus, akinek a lakosság mindössze 20,43 százalékát sikerült meggyőznie. Az MPP színeiben induló Bíró Zsolt a szavazatok 4,05 százalékát szerezte meg, ami szám szerint 11 198 voksot jelentett.
„Az eredmények tükrében nem látom értelmét a nyilatkozatháborúnak, inkább a jövőbe tekintek és igyekszem folytatni a nyolc évvel ezelőtt megkezdett munkámat. A megyei tanácsnak folytatnia kell az útjavítást és -építést, a hulladéktároló kialakítását, a repülőtér fejlesztését, a motorversenypálya megépítését. Ugyanakkor folytatnunk kell az uniós pályázatok lehívását” – fogalmazta meg az elkövetkezendő négy évre szóló célokat Lokodi Edit Emőke.
Mondandójából érezhető volt, hogy a továbbiakban vállalja az alelnöki tisztséget, amit újságírói kérdésre meg is erősített. Mint hangsúlyozta, ezzel hozzájárulna az önkormányzati munka folytonosságához. A vereséget illetően Lokodi úgy vélekedett, ez elsősorban a románság lényegesen nagyobb szavazókedvének tudható be. Ennek okát pedig elsősorban Dobre nacionalista kampányában (Itt az esély, hogy 12 év után Maros megyét ne a magyarok vezessék! volt a liberális politikus leggyakrabban használt jelmondata) és a Fidesz-vezetők erdélyi jelenlétében látta.
„Bíró Zsolt semmire sem ment a 11 ezer szavazatával, de a fideszes vezetőkkel karöltve elérte, hogy megtévessze a választókat és urnák elé csalogassa a románokat. Ezen a magyar diplomáciának el kellene gondolkodnia” – üzente a hazai magyar ellenzéknek és a budapesti kormányerőknek az RMDSZ tisztségviselője. Kérdésünkre, hogy az MPP-vel ellentétben mennyire érezte az EMNP „hallgatólagos támogatását”, mint ahogy azt Portik Vilmos, az alakulat megyei elnöke megfogalmazta, Lokodi Edit Emőke kifejtette, hogy ő még nem hallott erről a fogalomról.
„Lehet, hogy nem támadtak, de én nem éreztem semmiféle támogatást a részükről. Sőt úgy tudom, inkább Bíró Zsolt megszavazására bíztatták az embereket” – nyilatkozta a Krónikának a leköszönő elnöknő. Kelemen Hunor szövetségi elnök kijelentésére reagálva, miszerint az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete gyengén dolgozott, Lokodi elmondta: ő teljesen másként látja a helyzetet, hisz megítélésében az elmúlt időszakban mindenki nagy erőbedobással dolgozott.
Az RMDSZ hivatalosságai közül – a Fideszen, az erdélyi versenypártokon, a magyarellenes kampányt folytató vetélytársakon és a vásárhelyi szervezeten kívül – egyesek a választópolgárokat is hibáztatják, mert nem járultak megfelelő arányban az urnák elé.
Benedek Imre: többé nem műtök
Hasonló álláspontot képvisel az MPP polgármesterjelöltje, Benedek Imre is, aki a tegnap délelőtti sajtóértekezletén kijelentette: mivel a választópolgárok megbüntették (a szavazatok alig 1,68 százalékát szerezte meg), többet nem hajlandó műteni. „Egyetemi előadótanár és klinikavezetőként fogok dolgozni tovább. Ha kell, műtök Moldvában, Arábiában vagy Magyarországon, de itthon, többé nem” – jelentette ki ingerülten az ismert szívspecialista.
A Maros megyei tanács legnagyobb, 13 tagú frakcióját az elkövetkezendő négy évben is az RMDSZ fogja alkotni. A szövetség egy tanácsost veszített 2008-hoz képest. A Szociálliberális Unió (USL) szintén 13 képviselővel kezdi az új szakaszt, a Szövetség Marosért hattal, míg a populista PPDD kettővel. A marosvásárhelyi önkormányzatban a visszaosztás után az RMDSZ megőrizte 10 tanácsosi mandátumát, a Szövetség Marosért 7-et az USL 6-ot kapott.
Hargita megye: fölényben az RMDSZ
Hargita megyében fölényes győzelmet aratott az RMDSZ: nem hivatalos adatok szerint a szövetség 51 településen állított polgármestert, míg a Magyar Polgári Párt (MPP) színeit képviselő jelölt 5 településen nyert.
A voksok alapján a következő négy évben is Borboly Csaba vezetheti a megyei önkormányzat képviselőtestületét – az elöljáró a szavazatok 69 százalékát gyűjtötte be –, melyben az RMDSZ a tanácsosi mandátumok kétharmadát kapta meg. A végleges eredmények szerint a szövetség 21, az MPP 4, az Erdély Magyar Néppárt (EMNP) és a Szociálliberális Unió (USL) pedig 3-3 képviselőt küld a megyei tanács döntéshozó testületébe. A 2008-as eredményekhez képest az RMDSZ kettővel többet, az MPP pedig hattal kevesebb mandátumot szerzett.
Csíkszeredában 13 RMDSZ-es, 2 MPP-s, 2 EMNP-s és 2 USL-s tanácsosból áll a helyi önkormányzat képviselőtestülete, melyet továbbra is Ráduly Róbert Kálmán (RMDSZ) polgármester vezet. Az elöljárót a szavazatok 64 százalékával választották újra a megyeszékhelyen.
A voksolás eredményét kommentálva Ráduly a Hargita Népe napilapnak úgy nyilatkozott, ebből nem szabad messzemenő konklúziókat levonni, mert a helyhatósági választások elsősorban helyi emberekről, helyi csapatokról szólnak. „Itt a választás nem pártszimpátiák, hanem személyek, csapatok mentén zajlott” – fogalmazott. Mint mondta, elsősorban nem a győzelem ízét, hanem a felelősség súlyát érzi, hiszen munkájuk elismerése mellett az elvárások is nőttek.
Székelyudvarhelyen a polgármesteri tisztség mellett az RMDSZ 11 tanácsosi mandátumot szerzett, míg az MPP-t 5, az néppártot pedig 3 tanácsos képviseli majd a Bunta Levente (RMDSZ) polgármester vezette testületben. Az MPP polgármesterjelöltje, Szász Jenő pártelnök (aki a szavazatok kevesebb, mint 30 százalékával elveszítette a megmérettetést) a néppárt sikeres megosztási kísérletének tulajdonítja a vereséget. A Hargita Népének adott interjújában úgy fogalmazott: a kampányban tudathasadásos állapot uralkodott.
„Az egyik színpadon kampányolt Szász Jenő Kövér Lászlóval, az országgyűlés elnökével, a másikon Tankó László, az EMNP helyi polgármesterjelöltje Németh Zsolttal, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkárával. Arról nem is beszélve, hogy Udvarhelyen a régi hálózatokat is mozgásba lendítették: bizonyíték erre, hogy a románok is az RMDSZ-re szavaztak, nem saját jelöltjeikre. A másik magyarázat, hogy Udvarhely lakossága alig 33 ezer főre csökkent, s főként a jobboldali szavazók vándoroltak külföldre” – magyarázta a napilapnak Szász Jenő.
Gyergyószentmiklóson viszont ismét jól szerepelt a Magyar Polgári Párt: újra polgármestert állított Mezei János személyében, s mivel 11 tanácsosa jutott mandátumhoz, kétharmados többséget tudhat magáénak az önkormányzati képviselőtestületben. A tanács munkájában 7 RMDSZ-es tanácsos is részt vesz.
„Egy dolgot biztosan megígérhetek: a politika nem fog felülkerekedni a város érdekein. Ahogy eddig is tettük, a képviselőtestülettel közösen a városért dolgozunk és nem politizálunk” – mondta el Mezei János.
„Tulipános” Háromszék is
A helyhatósági választások egyértelmű győztese az RMDSZ Kovászna megyében is, ahol 2008-hoz képest az MPP támogatottsága a felére csökkent. Az összesítések szerint az RMDSZ összesen 307 mandátumot szerzett a helyi tanácsokban és 18-at megyei önkormányzatban. A szövetség 35 településen állíthat polgármestert, míg a megyei önkormányzat élén Tamás Sándor újrázhatott.
Tischler Ferenc, a háromszéki RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, több mandátumot és több települést bíztak rájuk a választók, mint négy esztendővel ezelőtt: „Elveszítettük Maksát és Nagyborosnyót, ahol az EMNP jelöltje nyerte el a polgármesteri tisztséget, Gelencét és Nagybacont, ahol MPP-s elöljáró lesz, de visszaszereztük Kézdivásárhelyt, Barótot, Kőröspatakot és Előpatakot is.” Nem végleges adatok szerint az MPP-nek 62, az EMNP-nek 53 helyi tanácsosa lesz. Nemes Előd, a néppárt háromszéki elnöke a Krónikának elmondta, egy fiatal, mindössze féléves múlttal rendelkező párt a második politikai erő lett Sepsiszentgyörgyön és Háromszéken.
MPP: visszaestünk, fiatalítani kell
Bálint József, a polgári párt megyei elnöke jelentős visszaesésként értékelte az MPP szereplését: míg négy évvel ezelőtt 123 tanácsosuk volt, Kézdivásárhelyen polgármestert állíthattak, majd a választások után az addig független Nagy István baróti polgármester is belépett a pártba. „Építkezni kell a pártban, a fiatalítást már a választások előtt megkezdtük és tovább folytatjuk” – mondta Bálint József.
Sepsiszentgyörgyön Antal Árpád 79,01 százalékos támogatottsággal kezdheti második mandátumát, az önkormányzatba az RMDSZ 14 tanácstagot küld, az EMNP, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt két-két tanácsosi helyet kap, míg az MPP elveszítette többségét: kilenc helyett mindössze egy képviselőt juttatott be. Kézdivásárhelyen Bokor Tibor, az RMDSZ jelöltje a szavazatok 46,24 százalékával nyerte a választásokat, a tanácsban az RMDSZ kilenc, az MPP és az EMNP négy-négy tanácsi mandátumhoz jutott. Kovásznán Lőrincz Zsigmond több mint 80 százalékot hozott az RMDSZ-nek, és elnyerte a második mandátumát.
A tanácsban az RMDSZ-nek 11 képviselője van, rajtuk kívül öt USL-s képviselő és egy független jutott mandátumhoz. Az MPP és az EMNP nem jutott be a fürdővárosi testületbe, holott az elmúlt négy évben három MPP-s képviselő volt. Baróton Lázár Kiss Barna, az RMDSZ jelöltje győzött és a tanácsban is megvan az RMDSZ-es többség. Tamás Sándor 56,7 százalékkal nyerte el a háromszéki önkormányzat elnöki tisztségét. A 30 tagú megyei tanácstestületben 18 képviselője lesz az RMDSZ-nek, 4 tanácsosa az EMNP-nek, 3 az MPP-nek, ugyancsak 3 a PSD-nek és 2 a PNL-nek. Tamás Sándor úgy nyilatkozott, a következő időszakban elszámoltatják a leköszönő kézdivásárhelyi és baróti MPP-s polgármestereket.
A Szociálliberális Unió (USL) sepsiszentgyörgyi alpolgármesteri tisztséget és megyei alelnökséget követel. Horia Grama, a pártszövetség Kovászna megyei társelnöke hangsúlyozta, választópolgárok 15 százaléka szavazott a szövetségre, ez az eredmény feljogosítja arra, hogy megkapják ezeket a tisztségeket, hiszen így a román közösség is méltóképpen képviselve lenne ezekben a testületekben.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Tájkép csata után – Az önkormányzati választások tanulságai
Lejártak a választások, megszületett az eredmény, és minden párt (leszámítva talán a demokrata-liberálisokat) rendkívül elégedett. Nincs ez másképp a magyar politikai erők körében sem, győzött mindenki: leginkább az RMDSZ, de büszke eredményeire az Erdélyi Nagyar Néppárt, s próbál jó arcot vágni a szavazók akaratához a Magyar Polgári Párt is.
Pedig tulajdonképpen örömre, diadalra nincs sok okuk, szórványban, úgynevezett interetnikus környezetben jelentős teret veszített az erdélyi magyarság, elkezdődött Szatmár „marosvásárhelyizálódása”, s félő, a város- és megyevezetés beindult elrománosodását ott sem lehet már visszafordítani. De lássuk, ki miben hibázott? Melyik párt, mennyire felelős?
Polgári ballépések
Az MPP négy évvel ezelőtt – igaz, többszöri próbálkozás után, de közvetlenül a választások előtt – jött létre, s alig három hónapos pártként sikerült elég jelentős eredményt felmutatnia. Akkor azonban „rendszerváltó” hangulat uralkodott az erdélyi magyarság körében, főleg Székelyföldön. Mögöttünk volt a 2007-es népszavazás, amikor az RMDSZ-szel szembementek a székelyföldi megyék, és jelentős többségben Traian Băsescu felfüggesztése ellen szavaztak. Ugyanaz év őszén Tőkés László is az itteni voksok segítségével nyert függetlenként európai parlamenti képviselői mandátumot. Volt precedens, és volt sikerélmény, meg lehetett lovagolni az RMDSZ kevés eredményt hozó, örökös kompromisszumokra kész politikáját.
Látványosan sikerült a polgáriaknak meghódítaniuk több székelyföldi várost, községet, jó néhány polgármestert állítottak, és volt, ahol a helyi tanácsban is többséget szereztek (lásd Sepsiszentgyörgy vagy Kézdivásárhely példáját). Az elnyert hatalommal azonban nem tudtak élni. Kudarcukról gondoskodott a pénzeket osztó RMDSZ-es megyevezetés is, akadt olyan elöljárójuk, aki a korrupció gyanújába keveredett, de talán még ezeknél is többet rombolt megítélésükön, hogy kiéleződött az alakulaton belüli harc. Szász Jenő pártelnök nem volt hajlandó osztozni a hatalmon, és két év alatt mindenkit kiszorított, aki szembe mert vele szállni, így sorra eltűntek azok a közismert véleményformálók, akik korábban már a Reform Tömörülés színeiben elkezdték az ellenzéki politizálást. Maradtak a másodvonalbeliek, akik mindenben szót fogadtak a „nagyfőnöknek”, ám akik helyi szinten hétről hétre, hónapról hónapra játszották el a párt hitelét, így koptak a százalékok. Voltak demagóg megnyilvánulásaik, voltak jó szándékú, de végig nem vitt, hamvukba halt kezdeményezések, és bizony gyakorta követtek el hibákat. Ilyen volt például Tőkés László megtagadása második kongresszusukon (ilyen nyílt elítélő állásfoglalást még az RMDSZ-szel szemben sem fogadtak el), ezt a vétséget utóbb semmilyen bocsánatkérés nem tudta érvényteleníteni. Tulajdonképpen az új pártot, az EMNP-t az MPP-ből kiszorítottak, a Szász Jenővel nyíltan konfrontálódók hozták létre, s ez a sérelem elegendő volt, hogy most, a választások előtt már ne tudják összefoldozni mindazt, amit korábban személyes okok miatt szétszaggattak.
Mire eljött a jelöltállítás, az MPP azzal szembesült: elfogytak emberei, s akik maradtak, nem voltak sem elég hitelesek, sem elég meggyőzőek. Pénz és ötletek hiányában csak halovány kampányra futotta (kilógott a sorból a Nyirő-temetés, de szavazatokban mérhető hatása kétséges), néhány plakát, pár sajtónyilatkozat, egy-két fórum, ahol még saját jelöltjeik sem jelentek meg mind. Meglett az eredmény, olyan mértékben veszítettek teret (Sepsiszentgyörgyön a korábbi kilenc önkormányzati képviselő helyett egyetlenegy lesz, a megyei tanácsban szintén kilenc polgári tag helyett csak három marad), hogy ma már csupán távoli, édes emlék a 2008-as siker.
Néppárti melléfogások
Várakozáson alul alakított az Erdélyi Magyar Néppárt is. Lehet utólag szépíteni, hogy alig hat hónapja jegyezték be (négy évvel ezelőtt az MPP három hónaposan sokkal jobb eredményt mutatott fel), s azzal is dicsekedhetnek, hogy a második legerősebb romániai magyar politikai erővé váltak – az itt-ott bejutott egy-két önkormányzati képviselőjük labdába sem rúghat majd, jelentős eredményeket nem remélhetnek tőlük. Az EMNP létrehozatalának létjogosultságát sokan megkérdőjelezték, s bizony, ezt az eredmények is tükrözik.
Ám még nagyobb gondot jelentett, hogy nem voltak embereik. Többnyire ismeretlen, jó szándékú fiatalok álltak össze, és melléjük csapódott néhány idősebb, tapasztaltabb személyiség (esetükben is kérdés, több voksot hoztak-e, vagy vittek). Sok helyen máshonnan kiszorult, sértett polgárok kerültek a listára. Ehhez társult egy elhibázott kampány, amely központilag kitalált, sokszor félresikerült ötletekre épült (lásd EMNP-s óvszer, RMDSZ-t lejárató szórólapok), amely során éppen a jelöltekről tudhattunk meg a legkevesebbet.
A voksolás küszöbén bizony sokan álltak tanácstalanul: miként szavazzanak, amikor azt sem tudják, kik szerepelnek a listán? Háromszéken nem annyira, de másutt erőteljes negatív kampány folyt, s ennek lecsapódása itt sem volt pozitív, no meg kételyeket ébresztett az a tudathasadásos állapot is, hogy a jobboldal képviselőiként éppen a „másik” jobboldalon, az MPP-n verik a port (ez fordított irányban is ugyanígy működött). Nem tudták lemosni magukról a megosztó párt jelzőjét, több hónapos próbálkozás után sem sikerült kompromisszumot kötniük döntő fontosságú helyeken, noha ez nem feltétlenül az ő hibájuk, így már szinte nevetséges volt, amikor a sepsiszentgyörgyi összefogásról beszéltek, azaz megkötötték ott a megállapodást, ahol ennek tulajdonképpen nem is volt jelentősége.
Az EMNP és az MPP kölcsönösen gyengítette egymást a kampány során, s ez tükröződik az eredményekben is. Ha létrehozták volna az oly sokat emlegetett jobboldali alternatívát, nem egyszerűen összeadódtak volna megszerzett voksaik, százalékokkal lenne jobb eredmény. Nem sikerült valóra váltaniuk az induláskor tett nagy ígéretüket, miszerint a politikától távol maradókat, a húsz év során lemorzsolódott 400–600 ezer magyart hívják urnákhoz. Az EMNP-re 40 ezren voksoltak, ha ezek mind olyanok, akik egyébként nem mentek volna el szavazni, a szám akkor is legfeljebb tizede az ígértnek.
RMDSZ-es siker és kudarc
S lássuk a nagy győztest, az RMDSZ-t. „Megnyertük a választásokat” – jelentette be hétfőn Kelemen Hunor, s sorolta: 19-cel több polgármesterük van, és sikerült növelniük az önkormányzati képviselőik számát is, mindezt annak dacára érték el, hogy két versenypárttal kellett megmérkőzniük. S valóban, az RMDSZ-nek sikerült legyőznie magyar vetélytársait, „visszafoglalták” Barótot, Kézdivásárhelyt, de nem tudtak eredményesen megküzdeni a román ellenfelekkel, s nemcsak Marosvásárhelyt nem tudták visszaszerezni, de immár román polgármestere lesz Szatmárnémetinek, román elnöke Szatmár megyének. Hiába sorjázza Kelemen Hunor, hogy mennyivel kaptak több szavazatot, ha ez nem volt elegendő. Próbálják a felelősséget a konkurens magyar alakulatokra hárítani, állítják, az általuk lefölözött voksokkal eredményesek lehettek volna az RMDSZ-es jelöltek. Csakhogy a jelöltállítást megelőző tárgyalások során az RMDSZ-es arrogancia nem hagyott helyet a megállapodásnak ott sem, ahol erre égető szükség lett volna. Jól emlékszünk a marosvásárhelyi huzavonára, ahol mindent megtettek, hogy megakadályozzák a közös jelöltállítást.
A szövetség az elmúlt négy évben Székelyföldre összpontosított, vissza kívánta hódítani az itt elveszett voksokat, és kormányzati pozíciójuknak is köszönhetően jelentős összegeket irányítottak tájainkra. Majd minden településen elkészült bár egy ravatalozó, iskolavécé, s dupla áron ki tudja, meddig használható útszakasz. Nagyot kellett hibáznia annak a polgármesternek, aki nem nyerte el most újból a nép bizalmát. Ugyanakkor megújították, fiatalították az itteni szervezeteket (Háromszéken teljesen kicserélődött a megyei és a városi szervezetek vezetősége), imázsváltással igyekeztek eltakarni a korábbi hiteltelen politizálást. A székelyföldi régió, az autonómia ügyében fikarcnyi előrelépés ugyan nem történt, de a jelképek használata, a székely öntudatépítés fejlődött, voltak jól festő buborékok is (lásd pereskedés a népszavazás miatt) – ezek elfödték a valóságot. Minden bizonnyal a Partiumba, Közép-Erdélybe is irányítottak pénzeket, ott is voltak változások, ám az elmúlt hónapokban feléledt magyarellenesség éppen a szórványban élő magyarságot tette sérülékenyebbé – s erre nem készült fel a szövetség, nem volt forgatókönyvük a hatalomból kikerülés esetére, de a nacionalista indulatok megfékezésére sem.
Nehéz tehát megérteni az RMDSZ vezetőinek győzelmi mámorát, amikor egyre nyilvánvalóbbá válik: az erdélyi magyarság lassan visszaszorul Székelyföldre, más régiókban egyre inkább teret veszít, erőtlenné válik. És ezért bizony a huszonkét éve önmagát egyetlen hiteles magyar képviseletnek nevező RMDSZ nagymértékben okolható.
A többpártrendszer göröngyös útja
Viták zajlanak arról, hogy ártott vagy használt a versenyhelyzet, mozgósította vagy elriasztotta az erdélyi magyarokat, épített vagy rombolt a pluralizmus? Egyértelmű következtetést nem lehet levonni. Székelyföldön például verseny volt, mégis többen elmentek szavazni, mint négy éve, Temes megyében volt a legalacsonyabb részvétel, de ott csak az RMDSZ indult. Bizonyára csappant a szavazási kedv ott, ahol éles, mocskolódó kampány zajlott, ugyanakkor voltak olyanok is, akiket éppen a román támadások vettek rá a véleménynyilvánításra. A kép tehát rendkívül összetett. Huszonkét éves demokráciánk során második alkalommal került alternatíva az önkormányzati választásokon, a romániai magyarság éppen csak kóstolgatja a többpártrendszert, s egyelőre bizony sovány, nem éppen legjobb ízű falatok jutnak. Van egy egyeduralomhoz szokott, annak visszaállítását vágyó nagy párt, amely sok hibát halmozott fel az évek során, s amely tett kísérleteket a megújulásra, de érdemben nem járt sikerrel, nyíltan vagy a háttérből ugyanazok irányítják, akik belesodorták a rossz kompromisszumokkal terhes, sokszor egyéni és nem közösségi érdekeket követő, a valós célok felé alig araszolgató politizálásba. Van két, magát jobboldaliként meghatározó párt, ezek egyelőre önmaguk létjogosultságának bizonyítására törekednek, és sokkal elfoglaltabbak a másik legyúrásával, mint valós vetélytársukkal, az RMDSZ-szel. Majdnem egyforma eredményt értek el, így egyik sem remélheti a másik feloszlását, egyetlen esélyük a megmaradásra, ha kompromisszumot kötnek, lecserélik diktatórikus hajlamú vezetőiket, egyesülnek, és kialakítják az oly sokszor emlegetett jobboldali alternatívát. A mostani kétes siker talán elegendő a személyes sérelmeken való felülkerekedésre, ha nem ezt teszik, ha továbbra is elsősorban egymással csatáznak, lassan eltűnnek majd a süllyesztőben. Nagy kár lenne, mert ma már nyilvánvaló: egészséges társadalomnak demokráciára, szabad választásokra van szüksége. A magyar közösségnek ki kell alakítania a politikai berendezkedés azon módját, amely lehetővé teszi a belső alternatívát és a kifelé mutatott egységet. Választani enged, és megmaradásunkat szavatolja.
Legnagyobb traumája azonban az idei választásoknak mégiscsak az, hogy kisebb-nagyobb koncok osztogatása közben tovaillant – még szlogenek szintjén is –, sőt, a közakaratból is kimosódni látszik a legtávosabb közös követelés: a minél teljesebb körű önrendelkezés, az autonómia igénye. S ez bizony az RMDSZ vétke, igen nagy vétke.
Farkas Réka
3szek.ro. Erdély.ma

Önvizsgálatot tart az MPP
Választási szereplésüket, eredménytelenségüket elemezték tegnap a Magyar Polgári Párt háromszéki vezetői.
Kulcsár-Terza József megyei elnök elmondta: elindítják a tisztújítást, alulról felfelé újra építkezésbe kezdenek, és legkésőbb nyár végére kérik az országos kongresszus összehívását is, amely új elnököt választhat, vagy bizalmat szavazhat a réginek. Úgy értékelte, az MPP és az EMNP gyengítette egymást, a pártvezetőknek félre kell tenniük személyes nézetkülönbségeiket, össze kell fogniuk, mert másképpen esélyük sem lesz ősszel parlamenti helyet megszerezni.
Kulcsár-Terza József elmondta, pártja Háromszéken közel tízezer szavazatot kapott, 65 önkormányzati képviselője lesz, az EMNP-nek pedig 58. Ez a kettő együtt ugyanannyi, ahány helyet megszerzett az MPP négy évvel ezelőtt, akkor 124 tanácstagjuk volt, most összesen 123. „A mostani választás bebizonyította, hogy nincs szükség két nemzeti politikai pártra, tévedés volt külön indulni, egymástól vettük el a szavazatokat” – fejette ki az MPP-elnök. Úgy véli, nem érdemes azon vitázni, ki a második és ki a harmadik – ennyi tanácstaggal semmilyen eredményt nem lehet felmutatni. Az MPP elnöke kitért pártja gyenge eredményeinek okaira is, véleménye szerint jobban teljesíthettek volna, ha több támogatást kapnak a párt központi vezetésétől. Új építkezésre, tisztújításokra van szükség, és ezt meg is kezdik, alulról felfelé haladva, minden településen közgyűlést hívnak össze, amely dönt arról, kinek szavaznak bizalmat. Kulcsár-Terza József szerint legkésőbb szeptember elején össze kell hívni a párt kongresszusát, amelynek az országos vezetőség sorsáról is döntenie kell. Kifejtette: nem mond le, mert nem akar megfutamodni a munka elől. Kulcsár-Terza megújulást tart szükségesnek a párt élén, ám ez régi emberekkel is megvalósítható – mondotta. Az EMNP és az MPP vezetőinek le kell ülniük, és tárgyalniuk kell az összefogásról, el kell felejteniük az esetleges konfliktusokat, csak közösen van esélyük arra, hogy ősszel parlamenti képviselethez jussanak. „Ha a jobboldalnak nem lesz egyetlen képviselője sem a román parlamentben, ha ismét csak az RMDSZ-esek jutnak be, akkor mindhiába a Fidesz és a magyar kormány munkája” – hangsúlyozta Kulcsár-Terza József. Elismerte: a jobboldal tévedett, amikor külön-külön méretkezett meg a két párt, ha együtt indulnak, más eredmény született volna, és most talán az RMDSZ is leülne tárgyalni velük. Így azonban nem fog – vélekedett. Bálint József sepsiszentgyörgyi elnök elmondta, az itteni szervezet a jelöltekkel közösen már hétfő este elemezte az eredményeket, jobban mondva az eredménytelenséget. „A városi tanácsban minden városfejlesztési elképzelést támogattunk, ezért cserébe ellehetetlenítést és rosszindulatú vádaskodást kaptunk, jóhiszeműségünk, tapasztalatlanságunk megbosszulta magát” – magyarázta. Szerinte konstruktív ellenzékiségük jót hozott a városnak, de semmi hasznot a pártnak. Kudarcuk másik okaként jelölte meg, hogy szavazótáboruk egy része a néppárthoz pártolt, kisebbik fele az RMDSZ-hez, sokan pedig el sem mentek szavazni az esélytelenség láttán. Úgy értékelte, az RMDSZ sikeréhez hozzájárult a választások előtt felerősödött nacionalizmus, amelyet szerinte mesterségesen is fokoztak, sokan emiatt választották a nagyobb pártot, amely védelmet tud nyújtani. A sepsiszentgyörgyi MPP-ben a fiatalok vállalták, hogy részt vesznek a párt újjáépítésében, és előkészítik a közgyűlést, amelyre legkésőbb jövő hónap végéig sort kerítenek – ismertette terveiket Bálint József, aki a megyei elnökhöz hasonlóan nem mond le, várja, miképpen dönt sorsáról a tagság.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Győzött az RMDSZ, önkormányzati tényező a Néppárt
A Szociálliberális Unió (USL) országosan elsöprő győzelmét hozták a június 10-én megtartott önkormányzati választások. Magyarlakta vidékeken – főleg Székelyföldön – az RMDSZ aratott látványos győzelmet, interetnikus környezetben azonban helyenként jelentős veszteségeket könyvelhet el a magyarság. A Magyar Polgári Párt több polgármesteri széket és számos önkormányzati képviselői helyet veszített el, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig első választási megmérettetésén felkerült Erdély önkormányzati térképére.
A helyhatósági választások részlegesen feldolgozott, kedd délutáni eredményei szerint a Szociálliberális Unió (USL) Románia több mint harminc megyéjében és Bukarestben aratott elsöprő győzelmet. A balliberális szövetség szerezte meg a megyék többségének az elnöki székét, és közel 42 százaléknyi szavazatot söpört be a polgármesteri tisztségekért folyó küzdelemben. Jóval mögötte – 20 százalék alatti eredménnyel – szerepel a Demokrata Liberális Párt (PDL), 8 százalék körüli eredményt ért el a Dan Diaconescu-féle populista Néppárt, és ezt követi 5,5 százalék körüli eredményével az RMDSZ. A helyhatósági választások legnagyobb vesztese a volt kormánypárt, a PDL, amely szavazóbázisának több mint felét vesztette el. Románia legfontosabb 10 városából mindössze hármat tudott megtartani, azt is Erdélyben: Kolozsváron, Brassóban és Aradon maradt demokrata-liberális polgármester és jelentősebb önkormányzati képviselet. A kolozsvári polgármesteri székért folyó küzdelem országos eseménnyé vált: a választások napján készült, az USL győzelmét jósló exit-pollos eredmények ellenére Emil Boc kevesebb mint 1500 szavazat előnnyel nyert. Politológusok véleménye szerint a négy évvel ezelőtti szavazási részvételt meghaladó érdeklődés annak tulajdonítható, hogy a választók többsége büntetni akarta az elmúlt évek megszorító intézkedéseiért felelős Demokrata Liberális Pártot. Erre vezethető vissza az USL mindent elsöprő győzelme, ami előrevetíti az ősszel sorra kerülő parlamenti választások kimenetelét is.
A magát „túlnyerő” RMDSZ
A kisebbik kormánypártot, az RMDSZ-t elkerülte a magyar protesztszavazás, és valamivel jobb eredményt ért el, mint négy évvel ezelőtt. 95 százalékos feldolgozottság mellett a 410 ezer szavazatnak országosan 5,50 százalék az értéke: ez 2219 önkormányzati képviselőt, 57 megyei tanácsost és 199 polgármestert, valamint két megyei tanácselnököt jelent. A két székely megyében az RMDSZ többséget szerzett olyan településeken is, ahol négy évvel ezelőtt még az MPP-nek termett babér. A Hargita és Kovászna megyében elkönyvelt elsöprő sikere ellenére a Szövetséget jelentős veszteségek érték vegyes lakosságú településeken: immár nem csak Marosvásárhely polgármesteri széke veszett el harmadszorra, hanem a megyei tanácselnöki tisztség is elúszott. De elveszett Szatmárnémeti polgármesteri és a megye tanácselnöki széke is. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt eredményeihez viszonyítva az RMDSZ sikert aratott. Kelemen Hunor pártelnök szerint Székelyföldön az RMDSZ mindenhol javította önkormányzati pozícióit, ugyanakkor a vegyes lakosságú településeken – a magyar–magyar verseny miatt – helyeket is veszített. Az RMDSZ elnöke úgy fogalmazott, az EMNP nem mozgósította a választókat, és sok helyen kárt okozott a magyar közösségnek. Kelemen azt tanácsolta a két párt vezetőjének, hogy politizálás helyett keressenek maguknak más munkát.
EMNP és MPP
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor kolozsvári sajtóértekezletén úgy vélte, elért eredményeik – a várható 250 helyi és megyei önkormányzati képviselői hely, valamint a néhány általuk támogatott polgármesteri tisztség – nem értékelhetőek kedvezőtlennek. Toró elismerte, hogy az RMDSZ a helyhatósági választások magyar győztese. Ez az eredmény a PDL büntetése mellett is bejött, az RMDSZ vezetőinek ugyanis sikerült a kormányzás felelősségét áthárítaniuk a koalíciós partnerre, fogalmazott a pártelnök. Toró számottevő megvalósításnak tartja, hogy az MPP-vel szemben a Néppártnak sikerült kitörnie Székelyföldről, és interetnikus környezetben is eredményeket elérnie. Néhány vegyes lakosságú községben – az EMNP kampányának köszönhetően – az eddiginél több magyar önkormányzati képviselő jutott be a helyi képviselő-testületbe. Toró a hiányosságok közt említette, hogy a vegyes lakosságú megyék és nagyvárosok önkormányzatába – Kolozsvár, Nagyvárad, Zilah, Szatmárnémeti és Marosvásárhely – nem sikerült képviselőt bejuttatni, amit az RMDSZ riogató kampánya is jelentősen befolyásolt. Az Erdélyi Napló kérdésére, hogy a Néppárt és az MPP szélesebb körű összefogása nem lett volna-e eredményesebb, Toró azt válaszolta: ez nem a Néppárton múlott. Az EMNP több helyen szorgalmazta az összefogást, ezt azonban Szász Jenő országos protokollumtól tette függővé. E mögött az állt, hogy a Néppárt Szászt támogassa a székelyudvarhelyi polgármesteri megmérettetésben, amit viszont az EMNP nem tudott vállalni. A kedd délutánig összesített adatok szerint az EMNP helyi tanácsosi listájára Erdélyben 36232-en voksoltak, ez 207 helyi önkormányzati képviselőt, négy megyei önkormányzati képviselőt és két polgármestert igazol vissza.
Szász Jenő szerint a Néppárt és az MPP együttvéve nem érik el az MPP 2008-as eredményeit. A pártelnök ezt a jobboldali összefogás elmaradásával magyarázza, amiért a Néppártot tette felelőssé. Szász továbbra is az MPP-t tartja az erdélyi magyar jobboldal vezető pártjának. Újságírói kérdésre úgy fogalmazott: „az EMNP részéről történt megosztás gyakorlatilag meggyilkolta a jobboldalt, megnehezítette a jobboldali szavazók helyzetét”.
A választási eredmények 95 százalékos feldogozottsága mellett az MPP helyi önkormányzati képviselői listájára 31 996 személy szavazott: ez 259 helyi önkormányzati képviselőt, 3 megyei képviselőt valamint 7 polgármesteri széket jelent.
Az MPP lényegesen gyengébb teljesítményt könyvelhet el, mint négy évvel korábban. Több polgármesteri széket veszített, és jelentős vereséget szenvedett számos székelyföldi város és a két tömbmagyar megye önkormányzati testületeiben is.
Az önkormányzati választások második helyét mindkét párt magáénak tulajdonítja, a Néppárt azért, mert Erdély viszonylatában több listát állított, mint az MPP. Tény, hogy a négy évvel ezelőtti, hozzávetőleg 80 ezres MPP-szavazótábor köszönt vissza 2012-ben, immár két pártra leadott voksok formájában.
Székelyföldi körkép
Háromszéken, Csíkban, Udvarhelyszéken, Gyergyóban és a marosszéki falvakban egyértelműen az RMDSZ tarolt. Nagy többséggel nyerte meg Hargita és Kovászna megye elnöki székét – Borboly Csaba és Tamás Sándor megyei tanácselnökök maradtak –, ugyanakkor mindkét megyei önkormányzatban többséget szerzett a Szövetség. A két megyében az MPP és az EMNP is szerzett mandátumokat a megyei közgyűlésben, illetve a székelyföldi városok többségében. Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád az EMNP támogatásának is köszönheti elsöprő győzelmét, a csíkszeredai, székelyudvarhelyi, baróti és kézdivásárhelyi hármas küzdelemben azonban magabiztosan nyert az RMDSZ jelöltje. Székelyudvarhelyen Bunta Levente a szavazatok 54 százalékát söpörte be, míg Szász Jenő pártelnök 27,6 százalékot. A Néppárt jelöltje, Tankó László ennek valamivel több mint felét érte el. Az MPP mind Udvarhelyen, mind Sepsiszentgyörgyön elveszítette önkormányzati mandátumainak többségét. A polgáriaknak három székelyföldi városa maradt: Gyergyószentmiklós, Tusnádfürdő és Szováta. Mezei János gyergyószentmiklósi polgármestert az EMNP is támogatta, noha az EMNP itt nem jutott be a városi önkormányzati testületbe.
A székelyföldi magyarságot legérzékenyebben Marosvásárhely polgármesteri székének és a megyei önkormányzat elnöki tisztségének az elvesztése érinti. Amint az várható volt, Dorin Florea PDL-s polgármester nyert 50 százalék fölötti eredménnyel, Frunda György – ettől messze elmaradva – 37,26 százalékot szerzett, míg az MPP jelöltjére, Benedek Imrére a szavazatok mindössze 1,68 százaléka jutott. Az EMNP által is támogatott Smaranda Enache 2,63 százaléknyi szavazatot kapott. A Maros megyei magyarság számarányánál kevesebb képviselői mandátumot ért el: 13 helyet a 31 tagú önkormányzatban. Hasonlóan rossz az arány a megyeszékhely városi közgyűlésében is. Az adatok ismeretében egyértelmű: Maros megyében 5 százalék fölötti hozama lett volna egy közös EMNP–MPP-listának. Kedd délelőtt derült ki az is, hogy Lokodi Emőke szintén elveszítette megyei testületi elnöki mandátumát, helyét a liberális Ciprian Dobre veszi át.
Jó kampány, apró veszteségek Közép-Erdélyben
Kolozs, Fehér és Beszterce-Naszód megyében az RMDSZ megőrizte polgármesteri székeit, a kemény néppárti kampánynak köszönhetően azonban több községben nőtt a magyar önkormányzati képviselők száma. A Néppárt több községben is önkormányzati mandátumhoz jutott. A Beszterce-Naszód megyei Árpástón hosszú idő óta most van először magyar polgármester, ami egyértelműen a két párt közötti verseny mozgósító hatásának köszönhető. Vegyes lakosságú környezetben Kolozsváron zajlott az egyik legjobban felépített RMDSZ- és EMNP-kampány, Eckstein-Kovács Péter és Gergely Balázs polgármesterjelöltek azonban számottevően nem tudták befolyásolni saját pártjaik önkormányzati listáit sem. Kolozsváron és a megyében a szokásosnál egy-két mandátummal kevesebb lesz, ami megkérdőjelezi a kolozsvári magyar alpolgármester, illetve a megyei magyar tanácselnök-helyettes kilátását is.
Etnikai szavazás a Partiumban
Marosvásárhely mellett Szatmárnémeti és Szatmár megye a magyarság legnagyobb „vérvesztesége”. Itt az RMDSZ elveszítette a megye mindkét vezető tisztségét: megbukott Illyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere, illetve a megyei önkormányzat eddigi magyar elnöke, Csehi Árpád is. Az MPP szatmárnémeti polgármesterjelöltje, Zazula Béla mindössze 467 voksot kapott, ami lényegesen nem befolyásolta az RMDSZ-es polgármester eredményét. A Néppárt szerint a szatmári vereség egyértelműen az RMDSZ-polgármester megosztó személyiségnek tudható be. Amint az várható volt, Nagyváradon fölényesen nyert Ilie Bolojan USL-s polgármester. A magyarság valós részaránya azonban itt sem mutatkozik meg az elnyert 6 önkormányzati mandátumban. A következő négy évben aligha lesz magyar alpolgármestere Nagyváradnak. Az RMDSZ szerint a szokatlanul magas részvétel okolható a gyengébb eredményekért, ugyanis jelöltjeik valamivel több szavazatot kaptak, mint négy évvel ezelőtt. A szilágysági magyarság 14 településen nyerte meg a polgármesteri széket. A három legjelentősebb partiumi megyében – az RMDSZ-dominancia mellett – a községekben főleg a Néppárt, szerzett mandátumokat, a városi, illetve megyei közgyűlések listáin azonban nem tudta átlépni az 5 százalékos küszöböt.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Összefogás a szórványban élőkért (Adományok a türi magyar házért)
Szórványban élő magyarok megmaradásáért szólt az ének és ima vasárnap este a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király római katolikus templomban. A Fehér megyei Tür fiatal plébánosa 230 km-es út megtétele után érkezett Háromszékre a dél-erdélyi település Magyar Házának megújulása érdekében szervezett adománygyűjtő körúton. Tettével ébresztőt fúj: nem elég ápolni, értékeinket meg is kell élni. A közép-dél-erdélyi, közigazgatással nem rendelkező Tür beolvadt Balázsfalvába, Kémenes Lóránt plébános (felvételünk) szerint utóbbi kisugárzása a mai napig érezteti hatását – az 1700 főnyi településen a magyarok száma alig háromszáz. Ezen belül az átlagéletkor, mint fogalmazott: jobbára „hetven és a sír között”, az általános iskolás korú, magyar fiatalok száma húsz. „Arra szeretném biztatni a türi magyarokat, hogy önmagukat keressék, mert itt már nem beolvasztásról, hanem önként vállalt beolvadásról van szó” – mondta a Háromszéknek Kémenes Lóránt. „Különösen az idős generáció érzi nagyon a mai napig, azt a sok megaláztatást, verést amit kapott, csak azért, mert magyar. És ez kihat” – fűzi hozzá. A türi Magyar Házat elsősorban kalákával, közmunkával kívánja helyreállítani a gyergyói származású plébános, a kezdeményezéshez Erdély-szerte többen társultak, Kovászna Megye Tanácsa például másfél éve indított szórványprogramja révén támogatja. Örömmel újságolja: múlt hét végén, egy székelyszenterzsébeti csoport segítségével megkezdődött annak a romos épületnek a helyreállítása, mely a türi magyarság szellemi-lelki otthona lesz a jövőben, a sepsiszentgyörgyiek vasárnap este saját adományukkal járultak hozzá a költségekhez. „Óriási nagy munka, de ez egy oázis lesz, a magyar szó bölcsője. A templomon kívül nincs olyan hely, ahol ezek az emberek megszólalhatnak magyarul. És nem is akarnak” – mondja Kémenes Lóránt. Kérdésünkre hozzáfűzi: a szentmise teljes menete magyar, egy olvasmány románul hangzik el, s a prédikációnak van egy román, rövidített változata is, a miatyánkot a magyar után románul is elmondják. Előbbiek kapcsán elhangzó példája önmagáért beszél: olyan társalgásban, amelyben egy román és húsz magyar ember vett részt, azt kérték, ne kínlódjon két nyelven, mondja csak románul, úgy is megértik. Végül pedig nyugtázták: azért olyan jó, hogy mégis két nyelven mondja. Mert: „magyarul meghallgatjuk, s románul megértjük”.
Demeter Virág Katalin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Frigyre lépni a szülőfölddel – Megtörni a székely kevélységgel keveredő magyar erőt...
Húshagyókedd éjszakáján vittek el minket is. Dr. Horváth Miklós orvos, későbbi marosvásárhelyi orvosprofesszor volt az államosítási bizottság elnöke. Tudta ő is, akárcsak Nagy Viktor főispán, hogy állapotos vagyok, hiszen nem első látogatásuk volt nálunk – mondta magnószalagra több mint egy évtizeddel ezelőtt Gál Máriának Temesváryné Gerlóczy Marietta, Gerlóczy Gábor tábornok leánya. „A szeszgyárat már előzőleg elvették. De ezeknek az embereknek semmi sem számított... Már elkezdődtek a szülési fájdalmaim, amikor megérkeztek. A későbbi professzor azzal kezdte az ügyködését egy vajúdó asszony mellett, hogy kitépte a fülbevalót a fülemből, majd lelkiismeret-furdalás nélkül felcsomagolt a teherautóra. Nagyon hideg volt azon a hajnalon, magamra akartam venni a kisbundámat, de ő nem engedte. Szabadulásom után, a Miskolczy Dezsőné temetésén felismertem a bundámat dr. Horváth feleségén. Azonnal odamentem és felszólítottam, hogy adja ide, különben szóvá teszem a ravatalozóban. Kijött és ellenvetés nélkül ideadta. Ott rögtön átadtam a temető gondnokának.
Az átélt izgalmak és a zötyögő teherautón való utazás következtében leállt a szülés.
Gyermekem meghalt, én vérmérgezést kaptam. Öt nap múlva kapartak ki.” Régi barátom, egykori sepsiszentgyörgyi színházi rendező, S.K.A. azért utazott Budapestről Háromszékre, hogy engem rávegyen arra, hogy dokumentum filmet kellene készíteni a legkisebb székelyföldi megyéből 1949-ben kiemelt és kényszerlakhelyre, kényszermunkára hurcolt nagyszámú földbirtokos másfél évtizedes dél-romániai (dobrudzsai) száműzetéséről. A témát, s a még élő személyek egy részét ismerem, érvelt S.K.A., s magyarországi áttelepedése előtt az „átkosban” több ízben is beszélgettünk a Háromszékről elhurcolt vagy sepsiszentgyörgyi kényszerlakhelyen fogott földbirtokosok tragédiájáról. És az elhárító gesztust mintegy megelőzve a téma fontosságának nyomatékául az asztalomra helyezte Gál Mária D.O. (KÉNYSZERLAKHELY) című könyvét, amely valamiképp a kiadás évében (Minerva Könyvek, Kolozsvár, 1996) elkerülte a figyelmemet.
Napok múltán, egyik álmatlan éjszakán, nem is gondolva a Kommunizmus Áldozatainak közelgő Emléknapjára, beleolvastam a Kényszerlakhelybe. Előbb az ismerősök visszaemlékezéseibe lapoztam bele. Annak idején egyetlen tanévben Dózsa szülőfalujában, Dálnokban is tanítottam, ezt megelőzően apám elbeszéléséből is hallottam a dálnoki „mintagazdákról”, Beczássy Istvánról, a háromszéki „lencsekirályról”, a Hadnagy-testvérekről, tudtam, hol voltak a földjeik, a Beczássy-tag, az Albis-völgyében a Hadnagy-tag, amely éppen szemben volt a mi albis-völgyi földjeinkkel.
Dálnokban megismertem azt a társadalmi- gazdasági környezetet is, amelyet a „kiemelt” földbirtokosok maguk körül és a maguk számára teremtettek, a Beczássy- és a Hadnagy-kúriákat, a „sztálinvásár” korszakában elpusztított dendrológiai parkot, s dálnoki tanárkodásom évében érzékelhettem azt az osztályharcos agresszivitást is, amelyet a magukat Dózsa örököseinek tartó elvtársak gyakoroltak.
Az ismerős dálnokiak visszaemlékezésének olvasása után tágítottam a kört, s Garlóczy Marietta sorsának alakulásánál egyrészt azért ragadtam le, mert vallomása életesen élményszerű, no meg azért is, mert a háromszéki földbirtokos-sorsba beágyazódik a Kárpát-medence magyarságára a háborút követő esztendőkben rázúdult szenvedésözön. Marietta Horthy Miklós közvetlen környezetéhez tartozó édesapját 1944. október 16-án a nyilasok tartóztatták le. December elején megszökött a Margit körúti börtönből, két napra rá a szovjetek törtek rá a családra, apját ismeretlen helyre hurcolták, őket internáló táborba szállították, ahol 1946 március 7-ig tartották fogva.
Marietta szabadulása után Temesváry János uzoni földbirtokoshoz ment feleségül, és hazaköltöznek Háromszékre. Még azt sem mondhatjuk, hogy szerencsétlenségükre, mert ha Magyarországon maradnak, ott is elkapja őket az osztályharcot meghirdetők és gyakorlók hevülete, s több mint bizonyos, hogy a Hortobágyon, vagy valami ehhez hasonló helyen kötnek ki, Hortobágyon, ahol még ma is élénken vöröslik a Kun Béla utca.
Mariettát 1949. szeptember 22-én férjével együtt dobrudzsai kényszermunkára hurcolják. Nem voltak tekintettel magyar állampolgár voltára sem. Sepsiszentgyörgyi kényszerlakhelyükön egy hivatalosan kiutalt fáskamrában laktak, a várostól nyolc kilométerre levő legelő takarításán dolgoztak. Egyedüli nő volt tizenegy férfi társaságában. A férfiak dolgoztak kőbányában, útépítésénél is, az asszonyok, ki hol tudott.
„Egyszer, amikor a szekun ablakpucolás után Beczássy Jucit és engem felküldtek a padlásra, hogy ott csináljunk rendet, találtunk ott egy iratcsomót. Feljelentések voltak, amelyek alapján a sepsiszentgyörgyi internáló táborba vittek nagyon sok embert, apósomat is. Ellene a falubeli kocsmáros tette a legsúlyosabb kijelentéseket. (…) A feljelentések nem számítottak. Pusztán a formaságok betartása végett íratták őket. Általában az abszentistákat zárták ide, azokat, akik az oroszok bejövetelekor elmenekültek, de később visszatértek. Apósomék akkor sem hagyták el Uzont, mégis internálták. Ellene azt hozták fel, hogy fia, vagyis a férjem aki akkor Budapesten tartózkodott, a németekkel ment el. Természetesen nem volt igaz, de ez nem számított. Apósom bele is halt 1947-ben a táborban szerzett tüdőbajba.”
Akkor sem volt semmi magyarázat, amikor Sepsiszentgyörgyről Dobrudzsába hurcolták őket. Természetesen senki sem tudta, hová viszik. A Duna-Fekete-tengeri csatornára gondoltak, voltak, akik Szibériát emlegették. Marietta szerint elhurcolásukat „...valószínű azért tették, mert meg akarták törni bennünk a székely keménységgel keveredő magyar erőt, azt a jellemességet, amellyel Háromszék ellenállt. A legnagyobb bűnnek azt tartottam, hogy mindezt sajátjaink tették. Dobrudzsa előtt mindenki, aki ellenünk vétkezett, magyar volt. (...)”
Mikor Marietta édesapja Budapesten megtudta, hogy magyar állampolgárságú lányát Romániában deportálták, megpróbálta felvenni a kapcsolatot a magyar követséggel. „De hát akkor Magyarországon is kommunizmus volt, sehol sem szenteltek figyelmet a kérdésnek. Máskülönben én úgy sem hagytam volna soha el a férjemet.”
A Temesváry-család 1960-ban kapta meg a hazatelepedési engedélyt Magyarországra – Marietta nevére állították ki -, férje két napra rá, barátai körében Kolozsvár főterén összeesett és meghalt. Dobrudzsában szerzett szívizomgyulladása volt. A kényszermunka a halálba vitte. A temetés miatt két napot késtek, de közben a hatóságok az engedélyt a családi tragédia ürügyén sem hosszabbították meg, s emiatt engedéllyel a kezében sem tudott Magyarországra visszatelepedni.
„Ugyanilyen tragikus hirtelenséggel hunyt el Teleki Mihály is. Ő Magyarországra kérte a kitelepedését, de a Kádár-rezsim nem adta meg, azt válaszolták, hogy Magyarországnak nincs szüksége Telekiekre. Németországi kérésére igennel válaszoltak, nyolc és félév után, 1969-ben. A család, Telekiné Bethlen Mária és két fia már fenn voltak a vonaton. Keresték Mihályt. A vonat indulásakor látták meg az ablakon keresztül, hogy óriási tömeg gyűlt össze a pályaudvar egyik részén. Teleki Mihály ott halt meg, 51 évesen. Ezt a stresszt már nem bírta ki. Máriáék az első állomásról visszamentek, és a temetést követően hagyták el véglegesen Romániát.
A marosvásárhelyi vártemplom lelkésze búcsúztatójában azt mondta: „Két embert nem engedett el Erdély földje, visszatartotta őket, Teleki Mihályt és Temesváry Jánost”.
A Telekiekre vonatkozó akkori szentencia a mai Magyarországon is érvényben van.
A dobrudzsai viszonyokról még annyit, hogy táplálkozásuk leírhatatlanul szörnyű volt, köleskása döglött svábbogárral, korpacibere. Ünnep volt, ha puliszkát ehettek.
Patkányokkal, rovarokkal, piócákkal küszködtek. Egyik társukat a patkány, a másikat a disznó harapta meg. A Duna vizét itták, abban mosakodtak, mostak, ebbe hugyoztak az állatok. Néhány napig lavórjuk is volt, de Mikes Éva grófnő nem ismerte ennek a használatát, beleállt és a lavór feneke lekerekedett.
Télen szörnyen szenvedtek az orosz puszták felől érkező széltől, a Kriváctól, egyetlen istálló-szerű barakkba zsúfolt nyolcvan ember vödörben tartotta az ivóvizet, egy másikat kübliként használtak. Éjjel nem tudtak a hófúvástól kimenni, tüzelőfa nem volt, kukoricacsutkával, napraforgó kóréval tüzeltek. A dálnoki Bene Zoltán mondta a riporternek: Emlékszem, egy kövér makedón cigányné volt a szakácsnőnk. Hát egyik este látom, hogy mossa a lábát abban az üstben és abban a vízben, amiben és amiből reggel nekünk majd a teát főzi. Egy hétre rá kimosta benne a ruháit. (…) A Duna vizét ittuk, iszapos volt, halízű...
Szóval Dálnok, Dózsa szülőfaluja. A '70-es években, amikor átmenetileg Romániában lazult a politikai szorítás – amíg a Kárpátok Géniusza a saját hatalmát konszolidálta – Dózsának két emlékművet is sikerült összehozni. Az egyik, bevallom, a hatalmat froclizó szélhámia magasiskolájában is példaértékű lehetne. Dózsa, a parasztkirály neve jó, politikai húzó név volt, amelyet az osztályharc ürügyén érvényesíteni lehetett. Háromszék kultúrmindeneseként felterjesztettem és jóváhagyattam egy emléktáblát. Bukarestben, a szakminisztériumban természetesen nem kérdezték meg, hogy mire helyezzük el, mert, bizonyára, úgy vélték, hogy Dózsa muskátlis ablakos háza épségben áll. Mivel az emléktáblát a levegőre nem lehet ráhelyezni, állítottunk mögéje egy hatalmas kőoszlopot. Hogy a csordába járó marhák ne dörzsöljék hozza a marjukat, építettünk egy kőoszlopos, ráfvasból kalapált lándzsából, pallosból, kiegyenesített kaszákból megalkotott kerítést. És hogy a ganédombra néző háttért esztétikailag feljavítsuk, göcsörtös gyertyánfából egy bojt erdőt ültettünk.
Az emléktáblából így lett emlékmű.
Aztán amire a tulajdonképpen Dózsa-szobor – Szobotka András munkája – elkészült, arra már engem is eltanácsoltak a szobrok mellől.
Benkő Samu írja a Gál Mária könyvének előszavában, hogy A vidéki földbirtokosság felszámolása és az azt követő kollektivizálás olyan méretű társadalmi szerkezetváltást eredményezett, amelyre az 1514-es Dózsa vezette parasztlázadás leverése óta nem került sor. A humánum azonban a XX. században nagyobb vereséget szenvedett, mint amilyenről hírt hagytak ránk a XVI. századi források. A D.O.-val megbélyegzett földbirtokosok jogilag rosszabbul jártak, mint az 1514-ben felkelt parasztok, mert ez utóbbiakat csak a szabad költözés jogától fosztotta meg a Werbőczy István Hármaskönyvében rögzített törvény, de a román jogszabály magát a mozgást, a szabad helyváltoztatást korlátozta, amikor előírta, hogy az intézkedés hatálya alá esők csak különleges esetekben hagyhatják el – rövid időre is – a kényszerhelyül kijelölt várost.”
(A D.O. A román Domicuilu Obligatoriu – kötelező lakhely, kényszerlakhely rövidítése. Ezt a betűkombinációt lila pecséttel ütötték be a személyazonossági igazolványokba.)
Csupán Dálnokból, amely egy néhány száz fős falu hat családból húsz embert hurcoltak el, Beczássy Imrét, feleségét, leányát és fiát, Beczássy Istvánt, feleségét, két leányát, Beczássy Arankát, Margitot és Ilonát, Bene Józsefet, feleségét és fiát, Hadnagy Gyulát és a feleségét, Hadnagy Istvánt, feleségét, leányát, fiát.
A számkivetettek halottaikat Dobrudzsa földjébe hantolták el – hosszú ideig semmiféle orvosi ellátás és gyógyszer nem volt -, és nemcsak a deportáltak pusztultak, vesztek, ment tönkre egészségük, hanem az itthon elrabolt vagyon is ebek harmincadjára jutott, a szó fizikai értelmében is tönkrement, s a mozdítható dolgokat pedig széthordták. Volt község, ahol a „sztálinvásár” önkiszolgáló vevői és hozzátartozóik évek múltán is a bútorszövetből, bársonyfüggönyből összefércelt szoknyában, köntösben feszítettek, s legendák, valós történetek keringtek arról, hogy a „kiemelt” földbirtokosok arany és ezüst holmija hova tűnt el.
A D.O. hatálya alá eső földbirtokosok és családtagjaik, akik élve megúszták, 14 év múltán 1963. augusztus 23-án hagyhatták el kényszerlakhelyüket. Háromszékről mintegy 80 személyt hurcoltak el, ezek közül 1995-ben már a fele sem élt. Országszerte 3500 családot telepítettek ki, s ez mindenek előtt a magyar arisztokráciát és a földbirtokos réteget érintette. 1949-ben, az 1946-os földosztás után meghagyott 50 hektáros birtok felszámolására került sor. Egy évre rá ezt követték a kulákosítások. 1949-ben országszerte mintegy 80 ezer földműves, gazdaember ellen foganatosítottak kényszerintézkedéseket. Háromszék különleges helyzetét illusztrálja, hogy az itteni földbirtokosok zömével különleges kegyetlenséggel jártak el, két provokációs kollektív elleni „lázadást” is mímelve tömegesen deportálták őket Dobrudzsa kietlen és kíméletlen idegenségébe.
És a folytatás?
Hogy mennyire kísérte végig életemet a D.O.? – ismétli meg a kérdést Apor Márta, Apor László kisebbik leánya. Bizonyára furcsának hangzik, de csak a kényszerlakhely évei alatt éreztem magamat szabadnak. Utána a zaklatás, megkülönböztetés időszaka következett. Az iskolával kezdődött mindez. Nagyon nehezen tudtam elvégezni, állandóan eltanácsoltak a Brassaiból. Minden negyedévben félrehívtak, megkérdezték, hogy miért nem tanulok magánúton? (…) Állami munkahelyet nem kaphattam. 1956-tól Kolozsvár zárt városnak számított, kolozsvári személyazonosságit tehát nem kaphattam, anélkül pedig, még ha származásomtól el is tekintettek volna, szó sem lehetett állami alkalmazásról.
Cselédként helyezkedtem el. (…)
Háromszéken még él néhány személy, Apor Csaba, Beczássy István, mások, úgy jóval 80 év fölött. Élnek olyan nyugdíjas korban lévők is, akik apró gyermekként kerültek szüleikkel Dobrudzsába, vagy akik éppenséggel ott születtek.
És húzzák még az élő emlékezet szálát valamennyi ideig.
Mi annyi nép és annyi ember gondját-baját, annyi üldözött, a nácizmus, a kommunizmus rémuralmának áldozatául esett népcsoport, társadalmi réteg szenvedéstörténetét ismerjük, csak a magunké, a mieinké felejtődött és olvadt bele az amnéziás semmibe. Ha Seprődi Kiss Attila dobrudzsai tényfeltáró dokumentum film-elképzelése nem valósulhat meg, akkor majd, illő akasztófahumorral azt tanácsolom neki, hogy válasszon ázsiai vagy afrikai témát, valami jó Che Guevara-kultuszba építhető történetet, s menten a megtekintésre ajánlott művek élére tornássza magát.
Még díjat is nyerhet.
2007. március 23.
Sylvester Lajos
Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel – Az összetartozás tudati rezdülései című könyvéből. Erdély.ma

Öt éve hunyt el Domokos Géza
Öt éve, 2007-ben hunyt el Domokos Géza erdélyi magyar író, politikus, műfordító. Szellemi hagyatékát a nevét viselő Domokos Géza Egyesület tevékenysége őrzi, melyet az író fia, Domokos Péter vezet.
2007-ben, öt éve hunyt el Domokos Géza erdélyi magyar író, politikus, műfordító. Nemrég az író, intézményalapító, politikus szellemi hagyatékát ápoló egyesület alakult Háromszéken. A neves közéleti személyiség fia, Domokos Péter által létrehozott egyesület célkitűzése a névadó szellemi hagyatékának, értékrendszerének és elveinek ismertetése, ápolása, a kulturális, humanista értékek ösztönzése, a nemzeti önazonosság megőrzése.
Domokos Péter a Székelyhon.ro-nak elmondta: az édesapja nevét viselő egyesület kiemelt szerepet tulajdonít a tehetséges fiataloknak, felkarolja őket érvényesülésükben a közjó érdekében, hiszen – mint minden korban – ez a korosztály igazságtalanul periférikus helyzetben találja magát életének, karrierjének küszöbén. Kiemelt helyszínhez jutnak hozzá a tehetséges fiatalok, az előadások, műhelygyakorlatok a kelet-háromszéki Papolc faluban található parasztház – Domokos Géza és felesége, D. Harasztosi Éva egykori vidéki nyaralója – vendégszeretetében. Inspiráló környezet ez, hiszen itt születtek meg az egyesület névadójának művelődési és politikai, életrajzi kötetei.
A névadótól jegyzett könyvek újrakiadása szintén szerepel a tervekben, ahogyan az életét, személyiségét, korabeli történelmi-kulturális-politikai mozgáslehetőségét kutató szakdolgozatok létrejötte is. A könyvkiadás része a Domokos Géza elhunytának ötödik évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozatnak. A sorozat első részét képezte az Ellenőrzött kiadók – Könyvvilág a hetvenes-nyolcvanas években Romániában és Magyarországon elnevezésű nyílt előadás. Ezt követik a csíkszeredai és zágoni megemlékezések július folyamán.
A megemelékező tevékenység augusztusban a papolci javításokkal folytatódik, a térségre egykor jellemző kalákarendszerben. Szeptemberben az egyesület folytatja a megemlékezések és könyvbemutatók megszervezését erdélyi városokban. Továbbá októberben fölveszi Domokos Géza nevét a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium új könyvtára. A novemberi budapesti megemlékezés és könyvbemutató záróakkordja kíván lenni a júniusban indult sorozatnak – tájékoztatott Domokos Péter, az egyesület vezetője.
„Domokos Gézát nem csupán a következetesség, elvszerűség, szakmai igényesség, tájékozottság jellemezte, hanem egyben a kísérletező kedv, kulturális rugalmasság és empátia, a nyitottság mindazzal szemben, ami új, szép, nemes és hasznos a közösségnek, egyénnek egyaránt” – méltatta édesapja életét Domokos Péter.
Bús Ildikó. Székelyhon.ro

Hároméves szünet után újraindul a szakiskolai képzés
Hároméves szünet után, az ősszel kezdődő tanévtől indítja újra a szakiskolai képzést Romániában a tanügyminisztérium. Bár a szakoktatás felélesztését a legtöbb tanfelügyelőség üdvözölte, az iratkozások első szakaszának mutatói alapján az erdélyi és partiumi megyékben egyelőre vegyes érdeklődés övezi a képzések újraindítását. A tanügyi szakemberek derűlátóak: szerintük az összkép az őszi beiratkozási időszak után pozítivan alakulhat. Noha általános iskolai tanulmányokat követő szakoktatást az elmúlt évek során is szerveztek, a szaktárca 2009 óta nem hagyta jóvá a beiskolázási számot a szakmunkásképzésre.
Kipattanó ötlet. Decemberben döntöttek a szakosztályok újraindításáról
A szakoktatás időtartama egyébként hat hónaptól két évig terjedő időszakig tart a választott szakmától függően. Szakosztályokat csak olyan iskolák indíthatnak, amelyek biztosítani tudják, hogy az oktatás jelentős részét gyakorlati órák tegyék ki, ezt pedig különböző cégekkel, vállalatokkal kötött szerződések segítik elő.
Hargita és Kovászna megyében igény szerint döntik el, hogy magyar vagy román tannyelvű szakiskolai osztályokat indítanak. A magyar tannyelvű szakiskolákban is új szakosztályok alakulnak az általános iskolát elvégző diákok számára. Azok a diákok, akik magyar tannyelvű osztályban végezték a kilencedik osztályt, ugyancsak magyarul folytathatják a szakiskolát. A tanfelügyelőségtől megtudtuk, minden diáknak próbálják szavatolni, hogy anyanyelvén folytassa tanulmányait: kétnyelvű osztályokat is indítanak, amennyiben legalább öt-hat gyerek kéri, hogy a többségében magyar osztályban románul tanulhasson, vagy fordítva.
Toborzás ösztöndíjjal
Míg Háromszéken szinte minden szakiskolai hely betelt, Hargita megyében a meghirdetett helyek felére jelentkeztek a diákok. Kovászna megyében 12 szakiskolai osztály megalakítását hagyta jóvá az oktatási minisztérium, a 336 helyre már 285 diák iratkozott be. A második forduló június 25-én lezárult, de még ősszel is lehet iratkozni. Megtudtuk: túljelentkezés esetén az iskolák a partnercégekkel közösen dolgozzák ki a felvételi kritériumokat. Kovászna megyében hét szakközépiskola kötött szerződést magáncégekkel, hogy a gyakorlati oktatást megszervezzék. A hét iskolában kőműveseket, asztalosokat, hegesztőket, szakácsokat, pincéreket, autóbádogosokat, mezőgazdasági gépészeket, textilipari szakmunkásokat képeznek.
Keresztély Irma főtanfelügyelő elmondta, Háromszéken az érdeklődés minden várakozást felülmúlt. A szakiskolába járó diákok az anyagi helyzetüktől és a tanulmányi eredményeiktől függetlenül havonta legkevesebb 180-200 lej ösztöndíjat kapnak, ez valószínűleg valóban ösztönzően hatott – szögezte le a főtanfelügyelő. Hozzátette, hogy az esélyegyenlőség továbbra is biztosított, hiszen a kétéves szakiskola elvégzése után a fiatalok különbözeti vizsgával beiratkozhatnak elméleti vagy szakgimnáziumba, és leérettségizhetnek. A kétéves szakiskola második évében az órák 75 százalékában gyakorlati oktatás zajlik a partnercégeknél, Keresztély Irma reméli, hogy nemcsak műhelyseprést és szemétkihordást bíznak a diákokra, bár az is a munkához tartozik.
Hargita megyében 23 szakiskolai osztályt hagyott jóvá a minisztérium 640 hellyel. Görbe Péter tanfelügyelő lapunknak elmondta, az első fordulóban, tehát májusban 293 fiatal iratkozott be, ennek alapján 11 osztály megalakulása biztos, azonban bíznak benne, hogy őszig még sokan jelentkeznek.
„Szerintem a fiatalok rájönnek, hogy 5-6-os jegyekkel nem túl biztató nekivágni az érettségi vizsgának, jobb, ha szakmát tanulnak, majd utána még mindig próbálkozhatnak az érettségivel” – fejtette ki Görbe Péter. Hargita megyében kőműveseket, ácsokat, víz- és gázszerelőket, vendéglátós szakembereket, asztalosokat, bányászokat, autóbádogosokat, fodrászokat és háztartásigép-javítókat képeznek az ősztől induló szakiskolai osztályokban.
Hiánypótló osztályok indulnak
Maros megyében egyelőre két tanintézetben – a marosvásárhelyi Avram Iancu Iskolaközpontban és a szovátai Domokos Kázmér Iskolaközpontban – indulhat újra a magyar nyelvű szakoktatás. Míg a megyeszékhelyen mechanika és textil szakon indítanának képzést az ősztől, a fürdővárosban fafeldolgozónak és szakácsnak lehetne tanulni.
„Nagyon nagy szükség van ezekre a szakiskolákra, ugyanis egyrészt nem mindenki képes az érettségire, másrészt hiányoznak a szakmunkások a piacról” – nyilatkozta Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő. Az egyelőre csak kísérleti jelleggel induló osztályokba azok a kilencediket végzett diákok is iratkozhatnak, akiknek szüleik is beleegyeznek az oktatási forma megváltoztatásába. Ugyanakkor olyan helyi vállalkozók bevonására is szükség van, akik lehetőséget nyújtanak a műhelymunkák végzésére. Míg Marosvásárhelyen a nagy múltú szakiskolában nem tartanak attól, hogy a helyek betöltetlenek maradnak, Szovátán már azzal is számolnak, hogy jobb megoldás híján egy úgynevezett biprofilos képzést indítsanak, azaz szakács–fafeldolgozó szakot.
Kolozs megyében ősztől bővül a magyar nyelvű szakoktatás eddigi kínálata: Bánffyhunyadon közélelmezési szakon tanulhatnak anyanyelvükön a környékbeli magyar középiskolások – közölte kérdésünkre Péter Tünde Kolozs megyei tanfelügyelő-helyettes. Hozzáfűzte: a kolozsvári Edmond Nicolae Szakközépiskolában idén másodszor indul a magyar nyelvű kép- és szövegszerkesztési szak, illetve megmaradtak a már hagyományosnak számító szakképzések is. A kerekdombi Technofrig szakközépiskola pincér-cukrász szakon indít magyar nyelvű osztályt. Ezenkívül a kolozsvári Közlekedés Technikai Szakközépiskola szintén régóta működő autószerelő osztályába is beiratkoznak a magyar nyelvű szakoktatást igénylő Kolozs megyei középiskolások.
Szatmár megyében a következő tanévben két egész és négy, félig magyar nyelvű szakiskolai osztály indul. Fél osztályt, azaz 14 helyet hirdettek meg hús- és halfeldolgozó szakon, pék és cukrász szakon, esztergályos szakon és kőműves-vakoló szakon. Egész osztály indul 28 hellyel autószerelő szakon, valamint kárpit-, paplan- és matrackészítő szakon.
Vizsgáznak a nyolcadikosok
Tegnap kezdődött, és szerdán fejeződik be a 8. osztályt elvégző diákok számára az országos értékelő vizsga – az itt elért eredmények alapján iratkozhatnak be a diákok a gimnáziumok 9. osztályába. Első próbatételként tegnap román nyelv és irodalomból bizonyítottak a vizsgázók. Liviu Pop ügyvivő oktatási miniszter elmondta, az érettségi vizsgákhoz hasonlóan az országos értékelő vizsga során is kamerákkal szerelték fel a tantermeket, a próbákra egyébként több mint 190 ezer diák iratkozott be országos szinten.
Az ügyvivő tárcavezető elmondása szerint tegnap reggel négy vizsgaközpontban kisebb problémák voltak az internetkapcsolattal, ezt azonban sikerült idejében megoldani, így a diákok zavartalanul kezdhették meg az első próbát az ország több mint 4500 vizsgaközpontjában. Az Országos Értékelő- és Vizsgahivatal (CNEE) tíz különböző tételsort dolgozott ki a nyolcadikosok számára, a választott tételsort két órán belül kell megoldaniuk, illetve kidolgozniuk a tanulóknak.
A kiértékelő vizsga ma a kisebbségek anyanyelvi és irodalmi próbájával folytatódik, holnap pedig matematikából kell vizsgázniuk a diákoknak. Az eredményeket pénteken függesztik ki, az óvásokat ezt követően délután 6 óráig lehet benyújtani, a végső pontszámokat pedig július 2-án, hétfőn hozzák nyilvánosságra. A gimnáziumi felvételi jegyet fele-fele arányban az értékelő vizsga eredményének átlaga, illetve a középiskolai négy év átlaga alapján számolják.
Babos Krisztina, Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

„Sok budapesti elkadt a kürtőskalácsnál”
„Nem kívánok semmiféle polémiát, konfliktust táplálni Magyarországgal, magyarországi pártokkal, a budapesti kormánnyal és a miniszterelnökkel. De nem tudunk szó nélkül eltekinteni Kövér Lászlónak a politikai értelemben felelőtlen erdélyi portyájától” – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az SZKT ülése után a maszol.ro-nak adott interjúban.
- Az SZKT-n tartott politikai beszámolójában kitért arra is, hogy ott, ahol a választási eredmények alulmúlták a várakozásokat, meg kell vizsgálni az okokat, ahol pedig szükséges, újra kell szervezni a szervezetet. Külön kihangsúlyozta Marosvásárhelyt és Maros megyét. Mi várható?
- Az alapszabályzat szerint SZKT-döntésre volt szükség ehhez, de a további lépéseket, döntéseket itt fogják Maros megyében, a megyei képviselők tanácsában, a TKT-ban meghozni, és erre azt hiszem már hétfőn sor fog kerülni. Nem szabad a szőnyeg alá seperni a problémákat, amikor valahol gond van, ahol hibák történtek, vagy ott, ahol lehet javítani a szervezeteink működésén, javítani kell. Nem lehet az például, hogy Háromszéken, Udvarhelyszéken, Csíkban mindenhol jó eredményeket értünk el, míg Gyergyó vidékén, Gyergyószentmiklóson az eredményeink alulmaradnak a székelyföldi eredményekhez képest. Pedig Gyergyóban is székely emberek élnek, mint Csíkban, Udvarhelyen, vagy Háromszéken. Tehát ott is van probléma, vagy Koltón is, Máramaros megyében is, ahol most másodjára kapott ki az RMDSZ függetlentől, MPP-től vagy EMNP-től, teljesen mindegy, és még mindig nem volt képes a megyei, területi szervezet levonni a tanulságot ebből. Arra kértem Ludescher elnök urat is, hogy a koltói szervezetet újra kell szervezni, tisztújítást kell kiírni, mert most már második alkalommal veszítünk. Egyébként szinte az egyetlen olyan közösség Nagybánya vidékén, ahol meg lehet nyerni a választást, mert magyar településről beszélünk. Marosvásárhely csak egy példa, egy eset, de hálistennek nincs ilyen sok.
- A magyarországi politikusok erdélyi körútja mennyire befolyásolta a választási eredményeket?
- Ha döntően befolyásolta volna, akkor valószínűleg nem mi nyertünk volna. De a beleszólás megtörtént, megpróbálták ezt megtenni, a magyar emberek pedig bölcsen úgy döntöttek, hogy a járt utat a járatlanért nem cserélik föl, és ahogy eddig megbíztak, ezután is meg fognak bízni az RMDSZ-ben. Régen sokszor megtörtént, most is megtörténik az, hogy Bukarestből megpróbálnak beleszólni a mi dolgainkba. Az erdélyi magyar emberek azt is visszautasítják, ez jó, hogy így van. Ez így van évtizedek óta, és azt is mondtam, hogy évszázadok óta. Az erdélyi magyar társadalmat, az erdélyi magyar politikát sokan nem értik, bár sokat járnak Erdélybe, de valahol a kürtős kalács és korondi népművészeti termékeknél elakadnak. Ennél mélyebbre nem sikerül nekik elmélyülni 22 év után sem. Azt gondolom, hogy a tanulságokat mindenkinek le kell vonnia és meg kell értenie azt, hogy az RMDSZ 2012-ben és az azt követő esztendőkben sem megkerülhető. Akkor sem, amikor erdélyi, romániai magyar politikáról beszélünk, akkor sem, amikor kárpát-medencei politikáról beszélünk. RMDSZ nélkül ezt nem lehet fölépíteni, koherensen működtetni.
- Milyen a viszony az RMDSZ és a Fidesz közötti viszony a választások után?
- Nekünk konfliktusunk, ha lehet ilyet mondani, nem Orbán Viktorral van és nem a Fidesszel, mi nem polemizálunk és nem állunk semmiféle háborúban a magyar kormánnyal. Jómagam személyesen egy embert emeltem ki, és továbbra is csak őróla tudok beszélni, ez Kövér László, és a magyar házelnöknek az itteni portyázása. A Fidesszel a viszonyunk egyébként nem rossz. Nemrég találkoztam a külügyi államtitkárral, a miniszterelnök úrral is találkozni fogunk, ez már elő van készítve, és az elmúlt hónapokban, ebben az esztendőben is több alkalommal is beszélgettünk személyesen telefonon is. Nem kívánok semmiféle polémiát, konfliktust táplálni Magyarországgal, magyarországi pártokkal, a budapesti kormánnyal és a miniszterelnökkel. De nem tudunk szó nélkül eltekinteni Kövér Lászlónak a politikai értelemben felelőtlen erdélyi portyájától, mert ezt csak ennek tudom nevezni.
- Az őszi parlamenti választásokra készülve terveznek-e magyar-magyar szövetséget?
- Nagyon szoros szövetségre készülünk a magyar emberekkel. Ez lesz az a szövetség, amivel a választási kampányban indítunk, és amely az eredményt is meg fogja hozni. Koalícióra nem gondolunk, az RMDSZ identitása alatt mindenki, aki a közös képviseletet választja, beszállhat. Az ajtó nyitva van, várjuk, hogy a 86 százalékos támogatottságunkat is figyelembe véve csatlakozzon hozzánk, aki tenni akar.
Antal Erika
Maszol.ro/Új Magyar Szó (Bukarest)

A végleges eredmények sem jobbak
Román nyelv és irodalomból harminchárom, magyar nyelv és irodalomból hat, matematikából huszonkét dolgozatot óvtak meg a nyolcadikosok az országosan egységes felmérők előzetes eredményének kihirdetése után, de a sikerességi mutató nem változott. Matematikából maradt az 55,11 százalékos bukási arány, magyarból 6,18 és románból 42,50 százalék.
A megyei tanfelügyelőség által összesített véglegesített eredmények szerint Háromszéken 1009-en érték el az ötöst románból, 1183-an magyarból és 786-an matematikából. Olyan kimutatás nem született, hogy hány diák bukott meg egynél több tantárgyból, de az intézmény honlapján közzétett névsorból kitűnik, nem ritka, akinek a három dolgozat általánosa nem éri el a 3-ast. Az érvényben lévő szabályzat szerint akár elméleti középiskolába is bejuthat az ilyen teljesítményű diák, de szakközépiskolába mindenképpen, mivel a meghirdetett kilencedik osztályos helyek száma túlhaladja a jelenlegi nyolcadikosokét, az pedig nem kizáró jellegű, hogy mindenből – esetleg semmiből – nem írta meg az ötöst, a felvételi általánost így is, úgy is kiszámítják.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Teljesült Domokos Pál Péterék álma
Idén is hűen követték a hagyományokat az Ezer Székely Leány Napja szervezői, főleg az imára, a népviseletre, a népdalra, a néptáncra, illetve a népi mesterségekre helyezve a hangsúlyt. Szombaton több mint ezer népviseletes leány, asszony vett részt a Csíkszeredában és Csíksomlyón tartott egész napos rendezvényen.
A népünnepély ezúttal téravató is volt, az összegyűltek, székely ruhások szombaton délelőtt 9 órától közös tánccal vették használatba a felújított Szabadság teret. Szép gesztus volt ez a szervező városi és a megyei önkormányzatok részéről. Sokkal fennköltebb, mégis közvetlenebb volt a hangulat, mintha politikai beszédekkel, illetve szalagvágással került volna sor a tér birtokbavételére.
„Azt gondolom, hogy ennél nem is kell szebb látvány, mint ennyi székely ruhába öltözött leány, hogy a fiataljaink felveszik őseink viseletét. Ez nem is látvány, hanem csoda, amit évről évre a csíkszeredai önkormányzat, a Hargita együttes és az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány megszervez nekünk” – mondta a téren Borboly Csaba, a megyei önkormányzat képviselő-testületének elnöke. A Kovászna megyei önkormányzat képviselő-testületének alelnöke, Nagy József is üdvözölte a jelenlévőket, köztük a nagy számban részt vevő háromszékieket, és meghívott mindenkit a hamarosan sorra kerülő Székely Vágtára.
A közös tánc után a szekerek, lovasok és gyalogosok a csíksomlyói kegytemplomhoz vonultak, ahol a szentmisét Böjte Csaba atya celebrálta. A ferences szerzetes a gyermekvállalásra buzdította a fiatalokat. Amint megjegyezte, a szentcsaládnak is könnyebb lett volna Egyiptomban maradni, ahol József mesterségét nagyon megbecsülték. Mégis vállalták a nehézségeket, a gyermekáldást, sőt haza is tértek szülőföldjükre, Heródes országába, pedig ott csak üldöztetésben lehetett részük. Manapság nincs üldöztetés, mégis a karriert vadássza mindenki, általában külföldön és nem szülőföldjén, pedig a szónok szerint itthon is lehet boldogulni. Továbbá, ahogy kiemelte, az élet vállalásánál és gondozásánál nincs szebb és magasztosabb dolog ezen a világon.
A csíksomlyói Hármashalom-oltárnál beigazolódott: teljesült a több mint nyolcvan éve a rendezvényt útjára indító szervezők, a szociális testvérek, illetve Domokos Pál Péter álma. Most már biztosan kimondható, hogy kigyűlt az ezer székely leány, ugyanis a szervezők ezúttal nyilvántartásba vették azokat, akik jelentkeztek az iktatónál. Cserébe a népviseletet felöltők emlékkártyát vihettek haza, amely igazolta, hogy 2012-ben részt vettek a népünnepélyen. Rengetegen jelentkeztek az iktatónál, habár arról volt szó, hogy csak a délutáni órákban veszik nyilvántartásba a személyeket, még este is akadt munka. Ottjártunkkor, este hét óra tájt már 1200 népviseletes lányt, asszonyt és 481 fiút, férfit számoltak.
A települések közül ezúttal Csíkrákosból jöttek – az összlakossághoz viszonyítva – a legtöbben székely ruhában. Pontosan 7,28%-os volt ez az arány, ők vihették haza az esketőszékeket, és lapunk is közülük sorsolta ki az iktatócédulák alapján azt a nőt és férfit, akik egy-egy féléves előfizetést nyertek. Bálint Anitát és András Lászlót a hét folyamán várjuk a szerkesztőségünkbe, hogy iktatókártyájukkal nyereményüket átvegyék.
„Hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságot akarunk” – ezzel a jeligével indították útjára egykor a népünnepélyt. A megnyitón felszólaló csíkszeredai polgármester, Ráduly Róbert szerint nem elég csak a népviseletet és a népi kultúrát becsben tartani, hanem a népszámláláskor a székelységünket is vállalnunk kell. Az elöljáró szerint, ha nem valljuk magunkat székelyeknek, az autonómia útjába is akadályokat gördítünk.
Nemcsak a mennyiségi mutatók emelték a rendezvény színvonalát, évről évre nehezebb a dolga az eredeti népviseletet vizsgáló zsűrinek. Egyre több értékes népviselet kerül elő, idén lövétei, gyergyóalfalvi, csíkkozmási és szentdomokosi női székely ruhákat díjaztak, többen is elérték az eredeti szőttes anyag, a kézi varrás és az autentikus öltözeti kellékekért járó maximális pontszámot.
Másfelől, ezúttal egy nagyobb Székelyföldet is sikerült „megmozgatni”, a bukovinai székelyeket Kóka Rozália néprajzkutató, mesemondó, a diószénieket meg Petrás Mária képviselte. Ők voltak az idei tiszteletbeli meghívottak.
Kóka Rozália egy kiállításon keresztül tolmácsolta a bukovinai székelyeket ért tragédiát, 1941-ben ugyanis Bácskába telepítették őket. A fotók elindulásuk előtt készültek, a családok a kényszerből elhagyandó szülői ház előtt álltak a masina elé. Később a különböző állomásokon jól fogadták őket az anyaországiak, de vajdasági tartózkodásuk tragédiába fulladt. Az 1944 októberében visszaköltöző szerbek véres merényletekkel, pogrommal menekülésre kényszerítik őket. 1945 márciusában a Völgységben, egy kis, ezerlelkes, németek lakta faluban, Felsőnánán telepítik le őket. Kóka Rozália, aki ízes népi mesékkel is elkápráztatta a csíksomlyói nyeregben a hallgatóságot, honlapunknak elmondta, csíkzsögödi gyökerekkel is rendelkezik. Amúgy a történetek, illetve az általa hordott népviselet is igazolta, hogy a bukovinai székelyekkel közösek kulturális gyökereink.
Petrás Mária szintén a valamikor menekült, elcsángált székelyeket, a diószénieket képviselte. Egyfelől közszemlére tárta kerámiáit, amelyet a csángó szenteknek ajánlott, másfelől a gyönyörű népdalokkal adott ízelítőt ebből a kultúrából. „Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni” – vallja az alkotó.
Különben több népi mester termékét is láthattuk, mint az előző években, megcsodálhattuk a díszkovács, fafaragó, gyöngyfűző termékeit és a szőtteseket, beleértve a népviseleteket, ugyanakkor két népi hangszer készítője is kirakódott. Ezúttal furulyát, fidulát, gardont és kobzát is lehetett szemlélni, vásárolni.
Kitettek magukért a táncosok is, jóformán minden csíki településről érkezett csoport, ugyanakkor a Gyergyói-medence, illetve Udvarhelyszék és Háromszék is képviseltette magát. Eső is esett, de ezt is csak égi áldásként könyvelte el a résztvevők többsége. A műsor másfél órával tolódott ugyan, de a közönség nagy része megvárta a rendezvénysorozatot záró előadást, a Hargita együttes Ördöngösök Füzesen című folklórműsorát.
Különben az identitásőrző népünnepélyt jó példaként is felajánlották, a csíkszentkirályi önkormányzat ugyanis az Ezer Székely Leány Napjára időzítette a testvértelepülésekkel tartott találkozóját. „Immár a harmadik testvértelepülés-találkozót szerveztük meg Csíkszentkirályon. Ennek köszönhetően az anyaországból Berekfürdőről, Zalakomárból, Igarból, továbbá Szlovákiából Krasznahorkáról, illetve Kárpátaljáról Iszapéterfalváról fogadtunk vendégeket. A legutóbbiakkal pénteken írtuk alá a testvértelepülési szerződést. Emellett a martonvásári Villő tánccsoportot is vendégül láttuk, ők fel is léptek a népünnepélyen. Korábban mindig a csíksomlyói pünkösdi búcsúra hívtuk testvértelepüléseinket. Most arra gondoltunk, hogy ne csak az egyházi értékeinket ismerjék meg, hanem a kulturális identitásunkat őrző rendezvényeinkből is ízelítőt kapjanak, ezért a küldöttségeket hintókon kivittük a csíksomlyói nyeregbe. Reméljük, hogy ez a népünnepély példaértékű lesz számukra, és a hagyományőrzés őket is arra fogja ösztönözni, hogy otthon indítsanak el hasonló folyamatokat” ‒ mondta honlapunknak Gál Mária csíkszentkirályi kultúrigazgató.
Szőcs Lóránt
Székelyhon.ro

Elindult a Székely Vágta – 37 csapat mérte össze erejét
Lónyerítéstől, patadobogástól volt újra hangos a maksai Óriáspince-tető – a Székely Vágta 2012-es kiadásán a tét változatlan: az első három helyezett Székelyföldet képviselik majd Budapesten, a Nemzeti Vágtán.
A megnyitó napján, július 14-én, szombaton verőfényes napsütés fogadta a nézőket, versenyzőket – a lovasok szerint ideális körülmények közt indulhattak neki a megmérettetéseknek.
A vágtát szervező önkormányzatok részéről elsőként Antal Árpád András Sepsiszentgyörgy polgármestere szólalt fel: „Innen, az Óriáspince-tetőről, erről az ősrégi rituális dombról látni fél Háromszéket, Székelyföld egy részét, annak a földnek a részét, amiért élünk, dolgozunk, meghalunk. Jó itt lenni, jó a lovak patájának dobogását hallani, érezni a levegőben a versenyzők izgalmát. Ezt az érzést és ezt a hangulatot, nem veheti el senki sem tőlünk. Még azok sem, akiket zavar, hogy mi ilyen rendezvényeket szervezünk.”
Tamás SÁndor, Kovászna megye önkormányzatának elnöke a székelyek lovas hagyományaira összpontosított köszöntőjében: „A történelem azt igazolja, hogy lovas, katonanemzet vagyunk. Kassai Lajos lovászíjász világbajnok szavaival élve: »Ne őseinket kövessük, hanem azt, amit őseink követtek«. Az a legfontosabb, hogy azokat az értékeket kövessük, amit elődeink is követtek: hit, becsület, hazaszeretet. A Székely Vágta célkitűzéseit, üzenetét tekintve nem csupán lovasverseny, hanem hagyományőrző történelmi bemutató, Székelyföld önmagába vetett hitének, erejének, összetartozásának képviselője.”
Horváth László miniszterelnöki megbízott, a Nemzeti Lovas Stratégia koordinátora Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üdvözletét tolmácsolta. A megbízott beszédében hangsúlyozta: a környező nemzetekkel ellentétben a magyarok nem csupán lóhasználók, hanem lovasok. A kormány ennek érdekében olyan projektet indított, amely kiemelten foglalkozik a lovak, lovas sportok hagyományának ápolásával, ez a Kincsem Nemzeti Lovas Program.
A megmérettetések sorát díjugratással kezdték: a lovasok közt feltűnően sok volt a hölgy, ők talán még nagyobb lelkesedéssel hajtották paripáikat, mint férfitársaik. A látvány magért beszél: az akadályok fölött szárnyaló állatok nyomában kavargott a por, miközben a közönség a napernyők védelme alatt követte a történéseket.
A versenyszámok közti szünetek sem teltek unalmasan: a lacikonyhák mellett számos helyi és kézműves terméket lehetett a hagyományos vásárban találni, az érdeklődőkre kiállítás és játszóház is várt.
A versenyen két 3. díjazott is volt Márton Gréta, Orson nevű lován, valamint Imre Katalin, Katovice hátán. A dobogó második lépcsőjére a Darius nyergében ülő Tamás Anita került, az első díjat Keresztély Beáta és Herceg nevű lova szerezték meg.
Erdély.ma

Ha Csíkszeredában a Kossuth Lajos utcában járunk, a Temesvári út sarkához közeledve egy tömbház falán láthatjuk a város híres szülöttének, a neves társadalomkutató Venczel Józsefnek a domborműves emléktábláját. Az 1993-ban felavatott plakett alkotója nem más, mint a kézdivásárhelyi Vetró András szobrászművész, akinek évtizedek óta szívügye történelmi nagyjaink megmintázása. Vetró András munkásságának egyik fontos szeletét képezi az emlékszobrászat, melyre az 1989 után bekövetkezett társadalmi változások adtak lehetőséget. Kovács Árpád írása.
Vetró András történelmi nagyjai
Vetró András kézdivásárhelyi szobrász munkásságának egyik fontos szeletét képezi az emlékszobrászat, történelmi nagyjainknak a megmintázása, melyre az 1989 után bekövetkezett társadalmi változások adtak lehetőséget. A szabadság iránti vágy, a remény egy új kezdetre elő- ször az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemiségének, a szabadságharc meghatározó alakjainak tiszteletében fogalmazódott meg, elsősorban azoknak a megrendeléseknek köszönhetően, amelyeket a 90-es évek elejétől Vetró András Beregszásztól kezdve, Lendván, Komáromon át a székelyföldi városokig kapott. Vetró felszabadultan, felkészülten, nagy kedvvel, sőt elszántan látott hozzá a felgyülemlett adósság törlesztéséhez. Gróf Széchenyi István domborműves emléktábláját Beregszászon 1991. október 5-én avatták fel, két évre rá pedig Révkomáromban a városháza előtti téren. Az 1848-as Habsburg-ellenes harcnak Háromszéken is erős történeti hagyományai vannak. Vetró 1993-ban alkotja meg első nagyobb szabású helytörténeti emlékművét Kézdivásárhelyen – Gábor Áron segédjének – Turóczi Mózes öntőmester mellszobrát a róla elnevezett téren, majd ezt követi Kossuth Lajos, Bem József, Petőfi Sándor szobra. A köztéri művek meghatározó hányada regionális érvényességgel bír. Háromszék nagyjainak állít emléket a Tuzson János honvédőrnagyról, Nagy Mózesről, Bod Péterről, Mikes Kelemenről, Kőrösi Csoma Sándorról és Csereyné Zathureczky Emíliáról mintázott szobraival. Vetró a mintázás előtt szorgalmasan kutat, dokumentál, a fennmaradt leírásokból, történetekből, töredékekből kiindulva jut el a sajátos megfogalmazás egyszerre újszerű, ugyanakkor hiteles és expresszív kifejezéséig. Az arcvonásokat élesen, széles mozdulatokkal, de plasztikusan mintázza, a kiemelkedő részeket domborzatszerűen fűzi egybe – írja róla Banner Zoltán. Csereyné Zathureczky Emília domborműves emléktábláját először az imecsfalvi Csereykúria falán helyezték el, majd 2000-ben a Székely Mikó Kollégium falára került Vetró András második domborműve a múzeumalapítóról. A szobrász, Csereyné arcmásának elkészítésekor egyaránt figyelembe vette a fennmaradt fényképeket és a Gyárfás Jenő által megfestett portrét. Néhány esetben azonban nem állt rendelkezésére megfelelő képi dokumentum, ekkor sokkal szabadabban, még inkább egyéniesítve volt képes megalkotni a megrendelt portrét. Jó példa erre a Kovásznai Képtárban lévő Kőrösi Csoma Sándor gipsz dombormű, amelyen elszánt küldetéstudattal, erős elhatározással, aszkétikusan sovány testtel ül Csoma Sándor – Banner Zoltán szavaival „a tibeti cella ridegségében”. A kantai iskolaépítő Nagy Mózesről nem maradt fenn képi ábrázolás, Vetró benne a tenniakaró, közösségét biztató papot mintázta meg – olvashatjuk Sántha Imre Géza tollából, aki téglát vet „eszméiből, hogy falat emelhessen a tudatnak és a léleknek” – írja erről a szoborról Banner Zoltán. Azt gondolnánk, Petőfi Sándor senkivel össze nem téveszthető, emblematikus figura. Vetrót az ő portréjánál éppen az érdekli, hogyan lehet ezt a mindenki által ismert arcot úgy megmintázni, hogy másként, esetleg újszerűen hasson? A köztudatba bevésődött – hagyományossá vált – vonásokat nem másolni akarja, hanem a költőt igyekszik megismerni. Olvasva verseit egyre inkább egy kissé szomorkás, önmarcangoló Petőfi rajzolódik ki előtte.
Nem egy szépfiú. Vetró portrészobrairól Banner Zoltán találóan jegyzi meg, hogy „[...] karakterhűek, a meglévő-megszerezhető forrásokhoz mérten hitelesek, kelletüknél nem klasszicizálóbbak, sőt mintázásukban [...] modern egyszerűsítésre törekszik, ami nem a történelmi, hanem a jelen idő illúziójában részesíti a szemlélőt. Ugyanakkor abban sem tagadja meg önmagát, ahogyan bizonyos részletek (haj, bajusz, szakáll, viseleti elemek stb.) megformálásában ízesen, élvezettel, kedvesen eljátszik az anyagszerűség érzékeltetésével.” Történelmünk nagyjait tehát Vetró András nemcsak monumentális térszobrokkal, hanem a kisplasztika műfajában is szemléletesen képes felsorakoztatni. Egyik utolsó bronz plakettsorozatát az aradi vértanúk tiszteletére készítette, melyet 2009. október 6-án a tizenhárom honvédtiszt kivégzésének 160. évfordulója alkalmával mutattak be a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban. A történelmi személyiségek különböző műfajokban megmintázott portréi mellett Vetró András 1995-ben elkészítette a magyar jakobinusok emléktábláját, amelyet a Sepsiszentgyörgy központjában lévő Beör-palota északi falán helyeztek el. Eredményesen kivette részét az emlékművek elkészítésében is. Dóczy András csíkszeredai szobrásszal a Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szervezete, az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság és Kézdivásárhely önkormányzata felkérésére 2009-ben alkotta meg az 1956-os emlékművet, amelyet a forradalom és szabadságharc felső- háromszéki mártírjai, a meghurcoltak tiszteletére állítottak fel a kézdivásárhelyi Függetlenség úton – írja Sántha Imre Géza. A Magyarországon lévő 1956-os emlékművek között számosat ismerünk, amelyek a hagyományos formanyelvet követik, van amelyen a szabadságot megtestesítő női alak lendületesen vezeti előre híveit, láthatunk elesett hősöket, lyukas zászlókat, kopjafákat, nonfiguratív kompozíciókat, de vannak egészen puritánnak ható, lényegre törő, egyszerű alkotások is, például Szigetszentmiklóson, ahol egy földhalomra helyezett bronz utazóbőrönd szimbolizálja a forradalmat követő megtorlást. Vetró András alkotását szemlélve elsősorban az expresszivitás, az erős kifejezőerő jut eszünkbe, az az érzésünk, hogy ez a szobor nem illeszkedik a már ismert emlékművek formanyelvéhez, de a magas posztamensre helyezett fiatal leány hasított feje láttán érezzük azt a szimbolikus töltetet, ami a forradalom áldozatainak sorsában közös. Életrajzi adatok Vetró András 1948. október 14-én született Temesváron; 1973-ban végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakán. Tanárai: Löwith Egon szobrászművész, Bretter György filozófus, Földes László esztéta és édesapja, Vetró Artúr, akitől tehetségét és szobrászati alapismereteit kapta. A főiskola elvégzése után a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceumba kérte kinevezését, ahol azóta mintázást, rajzot és művészettörténetet tanít. 1973-tól a Romániai Képzőművészek Szövetsége sepsiszentgyörgyi fiókjának tagjaként rendszeresen vesz részt minden évben a megyei tárlaton. 1974-ben vette feleségül Vetró Bodoni Zsuzsa grafikus- és festőművészt. Kisebbik fia, Vetró Bodoni Barnabás kortárs művészettel foglalkozik Sepsiszentgyörgyön, nagyobbik fia, Vetró Bodoni Sebestyén András Brassóban rajzot és művészettörténetet tanít. Pedagógiai és alkotói munkássága mellett szerepet vállalt Kézdivásárhely és Felső-Háromszék közéletében is: a Nagy Mózes Közművelődési Egyesület elnöke, a Múzeumbarátok Egyesületének alelnöke, a 15. (Második) Székely Határőr Gyalogezred századosa. Tagja az 1994-ben újraalakult Barabás Miklós Céhnek, valamint a Romániai Magyar Rajzpedagógusok Egyesületének. Több ízben volt egyéni kiállítása Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Brassóban, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen, Kolozsváron. Emellett Kovásznán, Bukarestben, Magyarországon, valamint Franciaországban és Svájcban is szerepeltek munkái önálló tárlat keretében. Összesen több mint száz csoportos kiállításon vett részt szobraival itthon és külföldön.
Felhasznált irodalom:
Szücs György: Vargha Mihály. Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda, 2010, Székely Nemzeti Múzeum–Pallas-Akadémia Könyvkiadó.
Banner Zoltán: Vetró András. Csíkszereda, 2007, Pallas Akadémia Könyvkiadó.
Sántha Imre Géza: Nagy Mózes. In: http://www.szoborlap. hu/13819_nagy_mozes_kezdivasarhely_vetro_andras_2010. html
Uő: 1956-os emlékmű. In: http://szoborlap.hu/13892_1956_ os_emlekmu_kezdivasarhely_vetro_andras_2009.html
Uő: Venczel József emléktábla. In: http://szoborlap.hu/15938_ venczel_jozsef_emlektabla_csikszereda_vetro_andras_1993.html
Hargita Népe (Csíkszereda)

Közepesen szerepeltek a tanárok
Kilencvenkilenc fiatal pedagógus iratkozott be véglegesítő vizsgára Háromszéken, és közülük 57-en írták meg az átmenő 7-es jegyet – tudtuk meg Farkas István tanfelügyelőtől. Véglegesítőre csak legalább két éve tanító, szakképzettséggel rendelkezők jelentkezhetnek, és idén először szervezték megyei szinten a vizsgáztatást.
Az első eredmények rosszabbak voltak, a 46 alulmaradt pályázóból 24-en fellebbezést nyújtottak be, és elbírálás után még négyen jutottak túl az érvényességi küszöbön. A sikeresen vizsgázók aránya (57,7) elmarad az országos átlagtól, ami valamivel 65 százalék fölötti. Ecaterina Andronescu tanügyminiszter szerint az eredmény elfogadható más évekhez képest. A következő években azonban megemelné a mércét. „A sikerrel vett véglegesítői vizsga nyomán a pedagógus véglegesen bejut az oktatási rendszerbe. Az jó dolog volt, hogy a vizsgán az átmenő jegyet hatosról hetesre emelték. Fontos, hogy megfelelő felkészültséggel rendelkező embereink legyenek. A tanárok felé szeretnénk orientálódni, szakmai továbbképzésekben akarjuk őket részesíteni, hogy megnövelhessük a tanítás minőségét” – jelentette ki. A következő szűrő a kinevezési versenyvizsga lesz, erre augusztusban kerül sor, itt is szigorítani kívánja a feltételeket a tárcavezető.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új iskolát avattak Kézdialmáson
A hét végén megszervezett kézdialmási falunapok legkiemelkedőbb mozzanata a tegnapi iskolaavatási ünnepség volt. A rendezvényre eljött Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, valamint a két testvértelepülés, Szihalom és Püspökszilágy küldöttsége is.
Az új római katolikus plébános, Kopácsi Ferenc által megtartott ünnepi szentmisét követően a házigazdák vendégeikkel, a környékbeli polgármesterekkel és a hazalátogató kézdialmásiakkal a községházával szemben lévő új iskolaépülethez vonultak, de a szűnni nem akaró zápor miatt csak a szalagvágást tekinthették meg, az ünnepséget az új tanintézmény legnagyobb termében, a majdani étkezdében tartották meg. Az avatószalagot Kelemen Hunor és Tamás SÁndor, a megyei önkormányzat elnöke vágta el.
A kézdialmási oktatás rövid történetét két tanuló ismertette, eszerint az első iskola 1826-ban alakult egyházi iskolaként Demeter György kántortanító irányítása alatt. 1886 és 1889 között épült fel a két tantermes iskola, amelyet öt évvel ezelőtt bontottak le. 1948-ban államosították a tanintézményt, de az alsó épület, a mai napig is iskolaként működő egykori iskolakápolna a rendszerváltás után visszakerült az egyház tulajdonába, ezért szükségessé vált egy iskola építése. Az intézmény 1994-ben, páter Kelemen Didák halálának kétszázötvenedik évfordulóján felvette a tudós pap nevét. Házigazdaként Molnár István polgármester köszöntötte falusfeleit és a vendégeket, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az öt évvel ezelőtti álom valósággá váljék. Külön kiemelte dr. Pál Andor vállalkozó nevét, aki meghitelezte a munkálatokat, nélküle nem kerülhetett volna sor az avatóünnepségre.
A polgármester azt is közölte, a háromszintes épületben kilenc tanterem, iskolaműhely, étkezde, konyha található. Kelemen Hunor örömét fejezte ki, hogy újabb iskolát adtak át itt, a Székelyföldön, ahol a nehéz időkben is lehetett építkezni a közösség javára. Sógor Csaba a befektetett tudás hatalmára hívta fel a hallgatóság figyelmét.
A megyei tanfelügyelőség részéről Keresztély Irma főtanfelügyelő szólalt fel és nevezte az iskolaavatást rendkívüli eseménynek nemcsak a község, hanem egész Háromszék életében. Azt sem rejtette véka alá, hogy a két-három évesre tervezett beruházás a pénzügyi nehézségek miatt öt esztendő alatt készült el. Ígérte, hogy a kivitelező cég felé igyekeznek a legrövidebb időn belül törleszteni a felgyűlt tartozást.
A püspökszilágyi küldöttség, önkormányzat és egyházközség nevében Tordai Sándor polgármester, Szihalom delegációjának nevében pedig Bóta József Sándor polgármester mondott ünnepi beszédet, majd átadták jelképes ajándékaikat Tamás Károly iskolaigazgatónak. Az ünnepi beszédek után Kopácsi Ferenc plébános megszentelte és megáldotta az új tanintézményt. Az iskolaavatás a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget. Közreműködött a kézdivásárhelyi Tanulók Klubjának fúvószenekara. Az ünnepség végén az érdeklődők megtekintették az új iskolát.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szent István tisztelete Háromszéken
Szent István király és az államalapítás kerül az érdeklődés előterébe megyénkben a hét végén és az ünnep napján, hétfőn. Szentmisék, templombúcsúk és körmenetek, szentbeszédek és protestáns szószéki szolgálatok elevenítik fel az ünnep üzenetét, amit közel fél évszázadon át sem minálunk, sem az anyaországban nem lehetett nyilvánosan és szabadon megélni. István király napja egybefonódik az államalapítással, amit az alkotmányban szentesítettek.
Az erdélyi magyarnak két ország alkotmánya történetét és két alaptörvényt kell tiszteletben tartania. Az egyik a román alkotmány, azé az országé, ahol élünk, a másik a magyar, melynek kialakulását az államalapításig vezetik vissza. Különösképpen kötődik a magyar alkotmányhoz az az erdélyi magyar, aki ennek értelmében és előírásai alapján újabban magáénak mondhatja a magyar állampolgárságot. A hét végének három napján a megye különböző tájain egyszerre öt helyen gyúlnak meg az emlékidézés gyertyalángjai az oltárokon, százak és ezrek emlékeznek a Szentföldön, a Kézdiszentlélek feletti hegytetőn, Isten szabad ege alatt a Perkőhegy oltáránál, Kovásznán, Mikóújfaluban, Sepsiszentkirályban és Árkoson. Műemlék templomokban, kápolnákban István királyról zeng a hálaének, ezek egyházai-filiái Szent Istvánt választották védőszentjüknek.
Búcsú a Perkőn
Augusztus 20. tiszteletére megújult-megszépült a szent hegy, a Perkő, Jézus Krisztus szenvedésének emlékezetére stációsorral gazdagodott. Mondhatnánk Felső-Háromszék oltárának is a búcsújárók találkozóhelyét. A középkorinak tartott, négykaréjos Szent István-kápolna falfestményén megjelenített alakok közül Szent Istvánt, Szent Lászlót, Szent Imre herceget és Szent Gellért püspököt ismerték fel a szakemberek. Szent László alakja érdekes módon közelebb állt a székelységhez, és a személyéhez kapcsolódó mondakört megörökítő háromszéki freskókon kívül, miként az erdővidéki Bibarcfalva régi templomának falán, arcmását külön ikonban is megörökítették. A perkői búcsút augusztus 20-án, hétfőn 12 órakor tartják – tájékoztatott Csibi József kézdiszentléleki plébános. A búcsús körmenet fél tizenegykor indul a kézdiszentléleki Szent István-szobortól. Az ünnepi szentmise főcelebránsa ft. Vargha Béla főesperes-plébános lesz, a szentbeszédet Erik testvér, csíksomlyói ferences barát fogja elmondani. A háromszéki magyarságnak ez az egyik legnagyobb ünnepe. Mise után mindig valóságos népünnepély bontakozik ki, bárki megvásárolhatja szeretteinek a búcsúfiát, s meglátogathatja a közeli Kiskászonban a Búcsújárók emlékházát, széles e táj egyetlen ilyen jellegű szakrális témájú gyűjteményét is. Itt őrzik a búcsújáró nyujtódi lobogót, amely Szent László egyik csodáját örökíti meg, itt látható néhány egyedi Szent István-ábrázolás, többek között, amelyen felajánlja a koronát Máriának. Kézdiszentlélek önkormányzata és katolikus egyháza újra falunapra és a perkői búcsúra hívja szeretteit és ismerőseit – olvassuk a meghívóban –, hogy innen indulva együtt imádkozzunk a Mindenhatóhoz: erősítsen meg minket hitünkben, gyökereinkben, mert ezek nélkül gyengék és esendők vagyunk, de az Istent imádó és az őseit tisztelő közösségként a hegyek mozdíthatók meg. Ima a fürdővárosban Orbaiszék 1922-ben Szent Istvánra felszentelt templomában Kovásznán szintén kigyúlnak a gyertyák az ünnepibe öltöztetett oltárokon. A Szent király szobra is a főoltáron, Szent Margit és Árpád-házi Szent Erzsébet társaságában. A templom előtere valóságos emlékhely, itt láthatjuk Márton Áron vértanú püspök egész alakos szobrát. Mert a hívek hétfőn a perkői búcsúra készülnek, vasárnap emlékeznek szentmisével Szent Istvánra: 10 órától az időseké, 12 órától kezdetét veszi a búcsús szentmise. A szentbeszéd elmondására ft. Hajdú János sepsi-barcasági főesperest kérte fel ft. Kovács Gábor helybeli plébános.
Névadójára emlékezik Sepsiszentkirály
Háromszék egyetlen települése, melynek neve Szent Istvánhoz kapcsolódik. Egykori ősi temploma a hegyen álló mai unitárius templom volt, amelynek nemrég fejezték be restaurálás előtti régészeti feltárását. Mondhatnánk, hogy ebben az évben itt is kettős ünnepet ülnek: amellett, hogy a kis római katolikus kápolna templombúcsú helyszíne, a kis lélekszámú unitárius közösség harangavató ünnepségre készül. Szombaton 11 órakor a település bejáratánál fogadják ft. Bálint Benczédi Ferencet, a Magyar Unitárius Egyház püspökét. Ezt követően az unitárius műemlék templomban a település három lelkészének részvételével ökumenikus istentiszteletet tartanak, amelyen részt vesz az ünnepségre érkező halászteleki küldöttség, Sepsiszentkirály magyarországi testvértelepülésének képviselete. Az unitárius templom a falu legrégebbi temploma, amely Szent István idejében egy itt már álló plébániatemplomra épült rá – derítették ki az ásatások. A XV. században gótikus arculatot kapott. Sekrestyeajtaját és szentségtartó fülkéjét is feltárták. Az éppen 170 évvel ezelőtt, 1842-ben öntött kis harangját megviselte az idő, és megrepedt. Sepsiszentgyörgyön készült a Kiss harangöntő dinasztia műhelyében, ahol Gábor Áron első ágyúcsövei is, ezért mint műkincs értékű harangot megőrizték, s helyette mást öntettek.
A Szent István-napi ünnepség alkalmával elhelyezik az emlékezés koszorúit a református templom előterében álló Szent István-szobornál. Az ünnepi szentmise 12.30 órakor kezdődik a római katolikus Szent István-kápolnában. Sepsiszentkirály az illyefalvi katolikus anyaegyház filiája, ahonnan zarándokcsoport érkezik a szentmisére. A szentbeszédet Kacsóh Sándor illyefalvi plébános mondja, aki mint ezüstmisés pap ez alkalommal tartja papi szolgálatának negyedszázados évfordulóját.
Kettős ünnep Mikóújfaluban
Az Oltfej e zömében katolikus falujában a legrégebbi időkre nyúlik vissza az István-napi hagyományos templombúcsú, ősidők óta ez a nép legnagyobb ünnepe. A rendszerváltozás után, amióta népünnepélyeket is szerveznek, a búcsúhoz igazodik a falunap is. Ebben az évben amellett, hogy Újfalu templomának titulusa Szent István, itt is kettős ünnepet ülnek a hívek. A templombúcsú mellett az „újfalusi kalákát” ünneplik, mert újólag bebizonyította a faluközösség, hogy összefogással sokra mehet. Jeles kőfaragó vállalkozók irányításával mutatós kőkerítést építettek a római katolikus plébánia és templomkert bejáratához. A kerítés erre a célra kialakított mélyedésében helyezték el a kultúrotthon udvarán álló millenniumi emlékművet. Szinte minden helybeli kőfaragó részt vállalt a munkában. 120 négyzetméter új követ adományoztak a kőfaragók, és kalákában építették meg a kerítést. Ezzel sikerült feltámasztani újra Mikóújfaluban a közösséget megtartó-összeványoló székely kalákát. Ettől kettős a hétfői ünnep Mikóújfaluban. A Szent István-napi templombúcsút augusztus 20-án tartják – amit ez alkalommal megelőz a mikóújfalusi falunap. A búcsús szentmise 17 órakor kezdődik. A kerület papságának jelenlétében mondja el szentbeszédét a szomszédos Sepsibükszád plébánosa, Bakó Ferenc. A templom, amelynek Szent István a védőszentje, Mikóújfalu második temploma. A keresztény királyt ábrázoló oltárképe 1875-ből való. A XVII. században alakuló hitközség első kápolnája Gerebencz falurészen volt, emlékét a Csonka templom helynév őrzi. Valószínű, innen került a mai templom tornyába az a kicsi régi harang, amelyen az 1750-es évszám olvasható, s amely egyik legbeszédesebb bizonyítéka, hogy az Oltfejben, ellentétben a szakirodalomban itt-ott megjelenő adatokkal, már a XVIII. század derekán javában folyt az üveggyártás, ugyanis harangot már csak egy olyan hitközség öntet, amelynek van temploma és valamennyi anyagi ereje is.
A Szentkereszty család öröksége
Árkos katolikus közössége rohamosan fejlődött, lélekszámában növekedett. Kápolnáját a buzgó katolikus báró Szentkereszty család, a mindenkori patrónus építtette 1824–25-ben Szent István tiszteletére, akinek képe a kápolnában látható. Az árkosi filia a sepsikőröspataki anyaegyházhoz tartozik, ennek irányításával tartanak búcsús szentmisét minden évben. T. Fekete József, a mater plébánosa tájékoztatott: az ez évi búcsú augusztus 26-án, vasárnap 16 órakor lesz. Az ünnepi szentbeszéd elmondására Nagy László Örs szentivánlaborfalvi katolikus lelkészt kérte fel.
*
A megye más katolikus templomaiban is, melyeknek nem Szent István a titulusa, alkalmat keresnek a lelkészek, hogy szentmisén emlékezzenek az államalapítóra, Szent István alakjára. Protestáns templomaink többségében a vasárnap délelőtti istentiszteleten emlékeznek a lelkészek augusztus 20. ünnepére, közvetítik annak messziről érkező, de egyre időszerűbb üzenetét.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Keresztállítással ünnepeltek Perkőn (Szent István napja Háromszéken)
Tegnap a Szent István-búcsú 10 órakor Kézdiszentlélek központjában, a három évvel ezelőtt felavatott egész alakos Szent István-szobor előtti téren kezdődött, ahol több száz felső-háromszéki, erdélyi és határon túlról érkezett zarándok volt jelen. A szent király kőszobránál Balogh Tibor polgármester, Tamás SÁndor, a megyei tanács elnöke és Olosz Gergely képviselő mondott ünnepi beszédet. Szélyes Margit szoprán, a Kovászna Megyei Művelődési Központ zenei szakelőadója két Szent István-éneket adott elő. Az eseményen a kőkereszteket állító egyházközségek egyházi és világi képviselői, Kézdiszentlélek testvértelepüléseinek – Budapest XI. kerülete, Fony, Szentgál és Nyéklábháza – küldöttei is jelen voltak, továbbá dr. Csige Sándor Zoltán csíkszeredai magyar konzul, a Szent Gellért Lovagrend Márton Áronról elnevezett erdélyi rendtartománya, valamint a brassói Máltai Szeretetszolgálat képviselői és Bajorországból is érkeztek zarándokok. Bartalus Zoltán volt zabolai, jelenlegi madéfalvi plébános hetven zarándokkal érkezett Kézdiszentlélekre. A koszorúzás után a több száz fős tömeg egyházi énekeket énekelve és templomi zászlókkal az élen elindult a szent hegy felé. A kerített műemlék templomnál várakozók is csatlakoztak hozzájuk. Torja lovas huszárokkal és szekerekkel vonult fel Hatos Mihály római katolikus plébánossal, tábori lelkésszel az élen. A keresztállító egyházközségek hívei mind a tizennégy stációnál megálltak, ahol az illető település plébánosai áldást mondtak, a kézdiszentléleki egyházi kórus pedig az alkalomhoz illő énekeket adott elő. Az eddigi szokásoktól eltérően a perkői kápolna kis harangja nem délben, hanem kissé megkésve, negyven perccel később szólalt meg. A hagyományokhoz híven előző nap Kiskászon ifjúsága feldíszítette a Szent István-kápolnát és a szabadtéri oltárt. Több száz fős tömeg gyűlt össze meghallgatni az ünnepi szentmisét, hitet tenni, Szent István királyunkra emlékezni. A Dávid Emil kézdiszentléleki kántor által vezényelt egyházi énekkar István királyunk emlékét idéző énekeket adott elő. Az ünnepi szentmise főcelebránsa ft. Vargha Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes volt. A ma megáldott keresztút örökké figyelmeztesse utódainkat, csak úgy maradhatunk meg, ha összetartunk, és ragaszkodunk keresztény hitünkhöz – hangsúlyozta a főesperes. Az ünnepi szentbeszédet Urbán János, azaz Erik ferences szerzetes, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója mondotta el. Szent István egész életében azt akarta, hogy a magyar összetartó nép legyen, házát és hazáját sziklára építse. Építenünk kell hazát és házat – mondotta a ferences atya. A búcsús szentmise végén Vargha Béla főesperes és Csiby József kézdiszentléleki plébános házigazdaként mondott köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak a szentmise megszervezéséhez és lebonyolításához, valamint a Golgota keresztjeinek megépítéséhez. A Kálvária kőkeresztjeit a sepsiszentgyörgyi Balázs István építész tervezte, a kereszteket Bartalis Béla és családja készítette el, a támfalak Ráduly Barna és Vargyasi Szilveszter, valamint csoportjaik munkáját dicsérik. Az áldás és elbocsátás után az ünnepi szentmise a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével ért véget. A Mária Rádió élőben közvetítette a perkői búcsút.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Románul szól a hivatal (Kétnyelvűség Háromszéken)
Előbb a román, majd a magyar nyelv – alapvetően ez a sorrend jellemző azon háromszéki, állami közintézményekre, amelyeknél azt vizsgálta több- hetes felmérése során a Civilek Háromszékért Szövetség: milyen mértékben, és egyáltalán betartják-e az anyanyelv-használati jogok érvényesítését. Kilenc szempont alapján például azt is követték: mennyire gyakorlat a magyar nyelv használata a hivatalos ügyintézésben, valamint a tájékoztatásban. A szervezet összesítése szerint a vizsgált nyolc intézménynél – tanfelügyelőség, prefektúra, pénzügyi hivatal, fogyasztóvédelmi hatóság, mezőgazdasági kifizetési ügynökség, útlevélkibocsátó hivatal, állat-egészségügyi igazgatóság, kataszteri hivatal – a kétnyelvűség többnyire a hirdetőtáblákon, valamint az épületek feliratán, azok névtábláján valósul meg, gyakorlati síkon viszont annál kevésbé. A honlapokon az esetek kilencven százalékában csak román nyelven tájékoztatnak, s csupán egyetlen vizsgált intézményben alkalmazzák a kétnyelvű kommunikációt a hivatalos közlésekben, egyébként kizárólag román vagy alkalmanként magyar nyelven folyik a tájékoztatás – ismertette közleményében a Civilek Háromszékért Szövetség. A szervezet által lehangolónak minősített eredmények szerint a használatban lévő hivatalos dokumentumok kizárólag román nyelvűek, a vizsgált közintézmények alkalmazottjainak magyar- nyelv-tudása pedig legtöbb esetben hiányos. Az értékelés alapján a legjobb minősítést a Kovászna Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség kapta a szervezet részéről (itt kilenc szempontból öt esetben jó vagy kielégítő volt a válasz), majd a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hatóság, illetve a Kovászna Megyei Közpénzügyi Hivatal következik.
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nulladik osztályok: akad szépséghiba
Gőzerővel készül a legtöbb érintett erdélyi és partiumi tanintézet a szeptemberi iskolakezdésre az előkészítő osztályok tekintetében. Mint megtudtuk, a legtöbb helyszínen rendeződtek a teremgondok, a bútorzat és az eszköztár beszerzésével kapcsolatban azonban több helyszínen is problémák merültek fel. A megkérdezett tanfelügyelőségi képviselők szerint várhatóan pedagógushiánnyal sem kell szembenézni az új tanévben, felkészítésük továbbra is folytatódik.
A tavaly februárban életbe lépett új oktatási törvény szerint szeptembertől az elemi oktatás részeként fognak működni a kötelező előkészítő (nevezik nulladiknak is) osztályok, amelyek speciálisan berendezett tantermekben kapnak helyet az iskolákban. A tanterv szerint ezekben az osztályokban az előkészítő osztályos gyerekek játszva tanulhatnak, tevékenységüket pedig nem osztályozzák. A nulladik osztály egy éve alatt a pedagógusok a betűkkel és számokkal való ismerkedésre, a gyerekek kommunikációs készségeinek, a környezettel való kapcsolatuk és a társas kapcsolatok fejlesztésére, csoporttevékenységekre és a kiegyensúlyozott testi fejlődést segítő gyakorlatokra fektetik a hangsúlyt.
Hargita megye: akadnak tisztázandó részletkérdések
Hargita megyében már elkészült az előkészítő osztályok tantermeinek a bútorzata, a székek és padok már megérkeztek az iskolákba. A megyében 175 előkészítő osztály indul a jövő hónapban kezdődő új tanévben, a tantermeket az oktatási minisztérium által kiutalt 579 406 lejből rendezték be, azaz diákonként mintegy 200 lejbe kerültek a szabványbútorok. A legtöbb iskolában már be is rendezték az előkészítő osztályok tantermeit az új bútorzattal – mondta el Bartolf Hedvig, Hargita megyei főtanfelügyelő.
A nulladik osztályok indulásával kapcsolatban azonban még van néhány tisztázásra váró kérdés. Az iskolakezdésre készülődve a szülők már érdeklődnek, hogy milyen tanszereket kellene vásároljanak az előkészítő osztályba induló gyerekeik számára, ezt a kérdést azonban még a tanintézetekben sem tudják megválaszolni. Ebben a témakörben egyelőre valóban csak az általános tudnivalókkal rendelkeznek még a megyei tanfelügyelőség illetékesei is, de a felmerülő kérdések már nem sokáig maradnak tisztázatlanok, ugyanis a megyei tanfelügyelőség általános iskolai oktatásért felelős két tanfelügyelője jelenleg Bukarestben van, egyhetes felkészítőn, ahol minden szükséges információt megkapnak az előkészítő osztályokkal kapcsolatban – tájékoztatott a főtanfelügyelő. Amint a szaktanfelügyelők hazaérnek, két csoportban megkezdik a nulladik osztályokban oktató Hargita megyei pedagógusok többnapos képzését, hogy minden tanító alaposan felkészült legyen a szeptember 10-ikei iskolakezdésre – fűzte hozzá Bartolf Hedvig. A nulladik osztályt kezdő gyerekek tanszereivel kapcsolatban még elmondta, a tanszer-támogatási csomag tartalma alapján nagyjából már lehet tudni, hogy milyen taneszközökre lesz szüksége a kisdiákoknak, de a minimális tanfelszerelésre vonatkozón csak a szaktanfelügyelők bukaresti felkészítője után lesz pontos információjuk.
A szerény anyagi körülmények között élő családok gyermekeinek nyújtott tanszer-támogatási csomagok már megérkeztek Hargita megyébe, az előkészítő osztályos gyerekeknek azonban csak szeptember második felében tudják ezeket kiosztani, ugyanis az iskoláktól még be kell gyűjtsék a szülők által leadott tanszer-támogatási igényléseket – közölte a főtanfelügyelő. A tanfelügyelőség adatai szerint a 2856 előkészítő osztályba induló Hargita megyei gyerek közül 1352 kap majd tanszercsomagot. A csomag rajz- és vonalas füzetet, ceruzákat, vízfestéket, kis tolltartót, az előkészítő osztályos gyerekekre méretezett iskolatáskát, valamint egy modern palatáblát tartalmaz, vagyis egy olyan A4-es méretű fehér műanyag táblát, amelyre többféle írószerrel is lehet írni – tájékoztatott Bartolf Hedvig
Kutatómunkát végez a tanfelügyelőség
Felkutatja a beiskolázatlan hatéveseket a Kovászna megyei tanfelügyelőség. Keresztély Irma főtanfelügyelő elmondta, összesen 1871 gyereket írattak be a szeptemberben induló előkészítő osztályokba, ám a nyilvántartásuk szerint hatvan kisdiák kimaradt. Őket név szerint azonosították, az iskolák képviselői megkeresik a szülőket, és rábeszélik, hogy írassák be az iskolákba a gyerekeket. A főtanfelügyelő valószínűnek tartja, hogy ezek a családok jelenleg külföldön dolgoznak, ezért lehetőséget biztosítanak arra, hogy a tanévkezdés után is beiskolázhassák szeptember–októberben hazaérkező kisdiákokat. Kovászna megyében 113 előkészítő osztály indul, ezek közül 26 lesz összevont, tehát az előkészítős legkisebbek az elsős, másodikos vagy harmadikos diákokkal fognak együtt tanulni, mert az adott iskolában nincsenek annyian, hogy különálló osztályt alakíthassanak számukra. Háromszéken 95 tanítót kellett alkalmazni, hogy elindíthassák az előkészítő osztályokat, az oktatási minisztérium körlevele szerint, ezek a pedagógusok nem lehettek pályakezdők, ugyanakkor szeptember elején továbbképző tanfolyamon kell részt venniük. Keresztély Irma elmondta, a jóváhagyott 4137 állás mellett még hatvanat kért a minisztériumtól, mert a gyakorlatban nem úgy történt, hogy az óvodai előkészítő csoportok megszüntetésével az óvónői állásokat csak át kellett csoportosítani az iskolákba. Az óvodákban általában nem volt létszámcsökkentés, hiszen a háromévesnél kisebb vagy a várólistán levő gyerekeket is felvették, viszont az iskolákba tanítókat kellett alkalmazni. A főtanfelügyelő tájékoztatott, hogy a háromszéki iskolák megkapták a pénzt a bútorzat megvásárlására, a felmérések szerint ebből az öszszegből egy diákra 200 lejt költenek átlagban. Első körben úgy tűnt, ez a pénz nem lesz elég a szabványok szerint elkészítendő asztalok és székek beszerzésére, de a piac hamar alkalmazkodott, a nagycégek 198 lejes áfás áron vállalták a munkát, és jó minőségű, praktikus bútorokat készítettek – közölte továbbá Keresztély Irma.
Kolozs és Bihar megye készen áll
Az előkészítő osztályok beindításához nélkülözhetetlen iskolai bútorok már minden iskolához eljutottak Kolozs megyében is, és az is biztos már, hogy a megfelelő tanerő biztosításával sem lesz gond – közölte érdeklődésünkre Péter Tünde Kolozs megyei helyettes főtanfelügyelő. Hozzáfűzte, jelenleg zajlik Bukarestben azoknak a kádereknek a képzése, akik majd helyi szinten tovább képzik az iskolai tanítókat. A kurzusok Kolozs megyében augusztus 27-én kezdődnek.
Mintegy 3600 gyereket írattak be állami iskolák előkészítő osztályába, 69 gyerek pedig magán tanintézetekben fog tanulni Bihar megyében – tájékoztatta a Krónikát Kéry Hajnal megyei helyettes főtanfelügyelő. Mint elmondta, nagyjából mindenütt sikerült kijelölni az osztálytermeket, bár vidéken van, ahol még gondok vannak, de remélhetőleg szeptember elejére azok is megoldódnak. A termek előkészítése már elkezdődött, már csak a bútoroknak kell megérkezniük – erre valószínűleg szeptember ötödikéig sor kerül. Pedagógusból sincs hiány: az elmúlt két helyosztón már sok állást betöltöttek az előkészítő osztályokban is, és még hátravan a hónap végén a helyettesítő tanári állások elosztása. Temes megyében a bútorzat alig 30 százalékát sikerült beszerezni, mivel kevés cég vállalta, hogy a tanfelügyelőség által kínált összegért elkészíti a kért mennyiséget – jelezte Cornel Petroman főtanfelügyelő. A megyében egyébként 3776 gyerek számára kell asztalt és széket készíttetni, ők 145 különböző tanintézetben kezdik el az úgynevezett nulladik évet.
Amint arról beszámoltunk, az előkészítő osztályok beindításának nem sokan örültek, s amint az várható volt, hatalmas bizonytalanságot szült a szülők és a pedagógusok körében az elmúlt időszakban. Victor Ponta miniszterelnök korábban úgy nyilatkozott, jobb lett volna ezt az intézkedést meg sem hozni.
Ponta elmondása szerint a következő tanévre mindössze azért tartották fenn a nulladik osztályokat, mivel hatalomra kerülésükkor már javában zajlottak a beiratkozások, így nagyobb kárt okoztak volna „a rendszer megszüntetésével, mint annak megtartásával”. A kormányfő ugyanakkor azzal vádolta meg elődeit, hogy csak azért hozták létre az előkészítő osztályokat, hogy elkölthessenek az állami költségvetésből 50 millió lejt. Az előkészítő osztályok beindítását Ecaterina Andronescu oktatási miniszter is bizarrnak, erőltetettnek tartja, és úgy véli, az intézkedést komoly hatástanulmánynak kellett volna megelőznie. Ezért a következő tanév első féléve után felmérik a helyzetet, s hogy lesz-e folytatás, az valószínűleg az ősszel esedékes parlamenti választások után derül ki.
Krónika (Kolozsvár)

Veszélyesen nő a tüdőbetegek száma
Folyamatosan növekszik a tüdőbetegek száma országos szinten, és ezen belül a Székelyföldön is. A szakemberek szerint egyértelműen kimutatható az összefüggés a megbetegedések és a tömeges dohányzás között.
Gabriela Jimborean, a marosvásárhelyi tüdőgyógyászat vezető főorvosa a napokban arra hívta fel a figyelmet, hogy havonta ötven új tüdőrákos beteget diagnosztizálnak. Elmondta, az elmúlt húsz évben 160 százalékkal növekedett a dohányzás által okozott súlyos tüdő- és légúti megbetegedések gyakorisága.
„A tüdőrák előfordulása vészesen növekszik, nem tudom mire számíthatunk a jövőben, de az biztos, hogy a jelenlegi helyzet a 10–20–30 évvel ezelőtti dohányzási szokások következménye. Annál, aki fiatalkorában cigarettázott, tíz év után megnövekszik a súlyos tüdőbetegségek kockázata” – jelentette ki a főorvos. Gabriela Jimboreanu hangsúlyozta, Romániában a daganatos megbetegedések között a tüdőrák áll az első helyen a férfiaknál, míg a nők esetében a harmadik a mell- és a méhrák után. A nőknél is nagy eséllyel második helyre kerülhet a tüdő megbetegedése, mert a rosszul értelmezett emancipációval a szebbik nem körében is elterjedt a dohányzás, magyarázta. A súlyos tüdőbetegségek száma növekszik, míg például a szívbetegségek előfordulása és mortalitása csökken vagy stagnál, mutatott rá a szakember.
Kimutatható negatív hatás
Hasonló adatokról számolt be Ráduly Enikő sepsiszentgyörgyi tüdőgyógyász, tabakológus is, aki a Krónikának elmondta, míg 2010-ben 80 beteget diagnosztizáltak tüdődaganattal, 2011-ben már 96 beteget támadott meg a kór. 2010-ben ugyanakkor 112 esetben merült fel a tüdőrák gyanúja, tavaly 108 esetet vizsgáltak az orvosok. Elmondta, a 35 és 60 év közötti férfiak esetében a tüdőrák a leggyakoribb daganatos megbetegedés, a nőknél pedig a mellrák után következik. Az orvos arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a melldaganat esetében jók a kilátások a gyógyulásra, a tüdődaganatos betegek esetében öt év után tíz betegből már csak egy él. A dohányzás negatív hatása egyértelműen kimutatható, mondta Ráduly Enikő, hiszen a férfi tüdőbetegek 92 százaléka, míg a nőbetegek 80 százaléka dohányos.
A megelőzés a megoldás
A sepsiszentgyörgyi szakorvos szerint a magas elhalálozási ráta azzal is magyarázható, hogy a betegek többsége túl későn fordul orvoshoz. „Elhanyagolják a tüneteket, azt mondják, a dohányosnál természetes a reggeli köhögés, majd az egyre gyakoribb köhögés. Amire eljutnak az orvoshoz, sok esetben annyira előrehaladott állapotban van a betegség, hogy már műteni sem lehet” – magyarázta Ráduly Enikő. A szakember szerint a lehangoló statisztikák és kilátások mellett a betegség a társadalmat is sújtja, hiszen leterheli az egészségügyi rendszert, a sebészeti beavatkozás, a citosztatikumos kezelés is rengeteg pénzforrást felemészt. Ebből kiindulva a legjobb és a leghatékonyabb megoldás a megelőzés lehet. Azokban az országokban, ahol már évtizedekkel ezelőtt felismerték a közvetlen összefüggést a dohányzás és a tüdőbetegségek között, és kitartó dohányellenes politikát folytattak, most érték el, hogy nem növekszik a tüdőbetegek száma, számolt be a tüdőgyógyász. Romániában és ezen belül Háromszéken azonban ez még mindig növekvő tendenciát mutat.
Cigarettastop
A megelőzés mellett a hatóságok a dohányzásról való leszokást is egyre jobban támogatják. Az egészségügyi minisztérium Cigarettastop (Stop fumat) elnevezésű programja a cigarettáról való leszokásban próbál segíteni. Míg világszinten 22 százalék a cigarettáról lemondók aránya, Romániában ez a mutató 40 százalék, hívta fel a figyelmet Gabriela Jimborean. A program keretében Marosvásárhelyen országos szinten az elsők között alakult meg a leszokást segítő központ, ahol jelenleg is négy orvos dolgozik. Az első három hónapban heti ellenőrzésen kell részt venniük a dohányosoknak, majd hat hónap és egy év után kell újabb vizsgálatra jelentkezniük.
Sepsiszentgyörgyön Ráduly Enikő segíti a dohányosokat megszabadulni a veszélyes függőségtől. Jövő hónaptól újra bevezetik, hogy ingyen adják a leszokást segítő gyógyszereket, mondta a szakember. A dohányosnak a vizsgálatot kell kifizetnie, a kéthavi, összesen 600 lej értékű gyógyszeres kezelést ingyen megkapja. A gyógyszer enyhíti az elvonási tüneteket, ugyanakkor – ha a kezelés során a beteg megérti, hogyan működik a függősége, könnyebben megtalálja az eszközöket, melyekkel küzdeni tud ellene. A dohányzás krónikus betegség, gyakoriak a visszaesések, ezért a hosszú távú eredményhez kitartó munkára van szükség, hívta fel a figyelmet Ráduly Enikő. Kifejtette, 15 évnek kell eltelnie a cigarettáról való leszokás után, hogy a súlyos tüdőbetegségek kialakulásának kockázata ugyanakkora legyen, mint a nem dohányzók esetében.
Nem szégyellik a dohányzást
Sepsiszentgyörgyön a szemarjai református egyházközség a Bonus Pastor Alapítvány segítségével három évvel ezelőtt hozta létre a szenvedélybetegek támogató csoportját. Kozma Ferenc, a csoport vezetője lapunknak elmondta, a dohányosok ritkán fordulnak hozzájuk segítségért. A cigarettázás ugyanis nem olyan szenvedélybetegség, amit szégyellnek, ezért kevesen próbálkoznak a leszokással. Az elmúlt években egy-két dohányos fordult a támogató csoporthoz, ám nem értek el hosszú távon eredményt, egy idő után visszaestek. „Mi szívesen segítünk, ám az első lépést nekik kell megtenni, ugyanakkor nagyon kell akarniuk, hogy megszabaduljanak a függőségtől” – szögezte le Kozma Ferenc.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Elhunyt Matekovics János
A betegséggel küzdő 73 éves újságíró, műfordító, szerkesztő vasárnap este hunyt el.
Matekovics János Nagyváradon érettségizett, majd a Babeş-Bolyai Egyetemen magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett. Pályáját az Ifjúmunkás munkatársaként kezdte, riporter, szerkesztő, majd a nevelési osztály vezetője volt. 1972-től sepsiszentgyörgyi tudósítóként dolgozott, majd a Kovászna Megyei Mozivállalat szervezőjeként 30:30:30 címmel film-versenyfüzetet szerkesztett két nyelven. Rendezvényeinek betiltása miatt lemondott, és különböző gyárakban esztergályos munkát vállalt, majd munkanélküli, cikkdíjas újságíróként tevékenykedett. Az 1989-es fordulat után a Háromszék belső munkatársa. Gazdasági lapot szerkesztett, majd az STV helyi televízió munkatársa volt. Évek óta vezette a sepsiszentgyörgyi Holló Ernő Sajtópincét. Temetése kedden délután 5 órakor lesz katolikus szertartás szerint a közös temető ravatalozóházától.
Bús Ildikó
Matekovics János /Simonyifalva, 1939. szept. 3. – Sepsiszentgyörgy, 2012. augusztus 26./
Székelyhon.ro

A Mikó-ügy áttekintése – A mutyizós, kompromisszumos politika ideje lejárt
Nyolcadik hete, hogy naponta, délután öt és hét óra között emberek tucatjai vonulnak a Székely Mikó Kollégium épülete elé. A sepsiszentgyörgyiek, de más településből érkezők is Sánta Imre református lelkipásztort támogatják, aki több mint egy hónapja egymaga kezdett el tiltakozni az ellen, hogy a másfél évszázados oktatási intézményt ismét államosítani akarják.
A Székely Mikó Kollégium mai épületét 1876-ban építették, gróf Mikó Imre jelentős anyagi támogatásával. A telket Sepsiszentgyörgy városa adta, az építőanyag nagy részét Háromszék lakói hordták össze, szekerekkel.
A román államosítás után, 1990-ben a közösség visszakövetelte az iskolát, ám az egyház tulajdonjogát az épület fölött csak 2002-ben állították vissza.
2006-ban két – egyébként magyar nemzetiségű – család beperelte a visszaszolgáltatási bizottság tagjait, hamisítás vádjával. Érvelésük szerint az egyház soha nem volt tulajdonosa az épületegyüttesnek, mert az ingatlan mindvégig a Székely Mikó Kollégium tulajdonát képezte.
– Az iskola viszont az egyházé – állítja Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője. – Számunkra egyértelműen fontos, és ezt ki kell mondanunk, hogy ezek az ingatlanok, amelyeket évszázadokon keresztül birtokoltunk, és az egyházunk, a mi népünk épített fel, ma is az egyház tulajdonát képezik, és mi nem loptunk el senkitől, nem csalással kértünk vissza valamit, hanem a jogos tulajdonunkat szeretnénk visszakapni. Ha nem az egyház építette, hanem közadakozásból épült, akkor nem is az egyháznak, hanem a helyi tanácsnak kell visszaszolgáltatni – vélik a felperesek. A város polgármestere szerint ez nem jó megoldás. – Az erdélyi magyar közösségi vagyon a legbiztonságosabb helyen az egyházak tulajdonában van, hiszen úgy, ahogy megjelent egyszer egy törvény, és azt mondta ki, hogy ezek az ingatlanok – az iskolák épületei – az önkormányzatok vagyonát képezik, holnapután ugyanúgy jöhet egy olyan döntés, amivel ezeket az államnak adja – fejti ki Antal Árpád. A pert Sepsiszentgyörgyről Buzăuba helyezték át, mert, úgymond: Háromszéken a bíróság a nép haragjának a nyomása alatt áll. Buzăuban a visszaszolgáltató bizottság tagjait a közérdek ellen elkövetett hatalommal való, minősített visszaélés vádpont alatt bűnösnek találták. Abban az országban, ahol az, aki holtrészegen elgázol és gyakorlatilag kiirt egy egész családot, két év felfüggesztettet kap, a bizottság két magyar tagját három év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
– Amikor a hírről értesültem, úgy éreztem, mintha engem ítéltek volna el három év börtönre, és meggyőződésem, hogy minden erdélyi magyar, de talán a tizenötmillió magyar kellene úgy érezze most magát, hogy három év börtönt kapott most azért, mert végezte a munkáját – mondja Antal Árpád. – Nem csaltak, nem loptak, hanem a közösség érdekében, tisztességesen a törvényeket betartva, végezték a munkájukat – teszi hozzá a megyeszékhelyi polgármester.
A kiegyensúlyozott, objektív és független román bíróság nagyobb dicsőségére, a bizottság egyetlen román tagja felfüggesztett büntetést kapott, mert – fogalmaz az indoklás – idős, és krónikus betegségekben szenved.
Markó Attila államtitkár, a visszaszolgáltató bizottság tagja érthetetlennek nevezte a döntést. – Egy ilyen testület esetében, mint amilyen a miénk volt, a felelősség teljes mértékben egyforma. Tehát kortól, nemtől függetlenül a felelősség ugyanaz kellene hogy legyen. Én nem kétlem, és nem próbálom „eltüntetni” a román kolléga betegségét és életkorát, viszont a felelősség megállapításánál nem lehetnek ilyen különbségtételek – nyilatkozta Markó.
Ezek után döntött úgy Sánta Imre bikfalvi református lelkipásztor, hogy egyszemélyes tiltakozásba kezd, és július 6-án egy székely zászlóval kiállt a kollégium elé.
– Nem az volt a célja a tiltakozásomnak, hogy tömegeket mozgassak meg, hanem inkább az, hogy felkeltsem a figyelmet, és ország-világ elé tárjuk azt a gyalázatot, ami itt rajtunk megesett – nyilatkozta Sánta Imre.
Attól a naptól kezdve minden nap csatlakoztak hozzá olyanok, akik igazságtalannak tartják a Mikó-perben hozott ítéletet.
A rendszeresen jelen lévő Bagoly György röviden fogalmazza meg véleményét: „Azért jövök ide, mert azt szeretném, hogy az iskola kerüljön vissza az egyházhoz, és ne az államé legyen.”
A zászlóval őrt álló Korodi János úgy véli: ezt az épületet nem a dákok, nem a románok, hanem a magyarok építették, és a református egyház tulajdona, így hát annak is kell maradnia.
A bikfalvi lelkészt édesapja, idősebb Sánta Imre is támogatja. – Ez az épület soha nem volt még a magyar államé sem, akkor hogy engedjük meg azt, hogy a román állam birtokába kerüljön. Ha minden közadakozásból épült ingatlan az államé, akkor az összes templomunkat elvehetik – véli idős Sánta Imre.
A tüntetéshez magyarországiak is csatlakoztak. „A jogbiztonság ilyen hiánya megengedhetetlen az Európai Unióban” – mondja Morocza Árpád Alsóörsről.
A helyszínen tiltakozó ívek aláírására is adott a lehetőség. Akárcsak a Mikó-per bírósági aktacsomójára utaló számmal elindult a 13020.ro honlapon, ahol egyébként fellelhető a kollégium visszaállamosítási kísérletéről és a bizottsági tagokat érintő döntésről szóló valamennyi információ, illetve a Mikó-ügy teljes története.
Sánta Imre azt mondja: a klérusnak, a politikumnak és a civil társadalomnak már rég radikálisabban kellett volna fellépnie a nyilvánvaló jogfosztás ellen.
– A mutyizós, kompromisszumos politika ideje lejárt, és arra van szükség, hogy megmutassuk, akár a polgári engedetlenség bizonyos eszközeivel élve, hogy nem lehet velünk azt tenni, amit éppen akarnak – állítja a bikfalvi lelkész.
Erre annál is inkább szükség van, mert a román igazságszolgáltatástól nem sok jó várható. – A bírósági indoklás egész részeket vett át az ügyész érveléséből, és azt próbálta alátámasztani – avat be Markó Attila. – Például olyan egyezményről beszél az egyház és a kollégium között, amelyben különböző javak használatáról egymás javára lemondanak, de ez nem érinti a tulajdon kérdését. Az indoklás önmagának ellentmondva próbálja feloldani azt a körülményt, hogy korábban már megállapítást nyert: az iskola az egyház tulajdona.
Természetesen fellebbeztünk, és minden olyan érvet elő fogunk venni, amit eddig még nem tettünk meg. Például a marosvásárhelyi Bolyai Kollégium ügyét, ahol hasonló per volt, és végleges döntés született arról, hogy az egyház tulajdonát képezi az iskola. Ezzel együtt nincs garancia arra – ismerve az alapfokú döntést –, hogy a fellebbviteli szinten egyértelműen és kétséget kizáróan előjön az igazság. Viszont bízom abban, hogy a közösség ereje – az igazság oldalán – nagyobb lesz, mint a bíróság ereje.
A református egyház szeptember elsejére szervezi az Igazság Napját. Déli tizenkét órára Sepsiszentgyörgyre várnak mindenkit, aki tiltakozni akar a Székely Mikó Kollégium újraállamosítása ellen.
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma

A vizsgázók négyötöde megbukott a pótérettségin
A megóvott dolgozatok újrajavítása előtti megyei összesítés szerint a háromszéki vizsgázók alig 16,91 százalékának sikerült a pótérettségije, az 1043 beiratkozottból 215-en hiányoztak, 687-en megbuktak, egy diákot puskázás miatt kizártak.
A legjobb eredményt a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban jegyezték, ahol a huszonnégy pótérettségizőből tizenöten (62,50 százalék) vizsgáztak sikeresen, leggyengébben a kézdivásárhelyi Apor Péter Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai szerepeltek, itt kilencvenkilencből csupán ketten (2,02 százalék) kaphatnak érettségi oklevelet. A középmezőnybe tartozik a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum (47,22), a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium (40 százalékos átjutási aránnyal), a Plugor Sándor Művészeti Líceum (38,7), a kézdivásárhelyi Református Kollégium (32,435), a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont (30,23), a baróti Baróti Szabó Dávid Líceum (20,5 százalék). Az elméleti középiskolák közül a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium (16,33 százalék) és a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző (16,13) diákjai teljesítettek a leggyengébben. A Nicolae Bălcescu, a Berde Áron, a Puskás Tivadar és Constantin Brâncuşi Szakközépiskolában 6–8,70 százalék között volt az átjutás, a Kós Károly-, Gábor Áron- és Apor Péter-iskolában 2,02–4,35 százalék közötti eredményt jegyeztek. A végleges eredményeket szerdán hirdetik ki.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bűnözőkként bántak fiatalokkal (Rendőri túlkapás az Igazság napján)
Túlkapásnak minősítette a szombati Igazság napjára érkezett hat fiatal igazoltatását az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) háromszéki szervezete. Az öt csíkszeredaiból és egy sepsiszentgyörgyiből álló csoportot – valamennyien EMI-tagok – az állomásról a központ felé menet az utcán állították meg, az őrszobára kísérték és közel öt órán át ott tartották őket.
Az eljárást mindkét szervezet közleményben kifogásolja: a fiatalokat egy magánautóból kiszállva igazoltatták (reggel nyolc óra után valamivel), majd erősítést hívtak, és ott az utcán megmotozták őket. Arra hivatkoztak, hogy a zászlórúd fegyvernek is használható, egyiküktől (egy rockrajongótól) pedig ugyanezzel az indoklással elkoboztak egy díszként viselt nadrágláncot. Ezek után szirénázó rendőrkocsival vitték be őket az őrszobára, ahol – kizárólag román nyelven – kikérdezték őket: honnan jöttek, mióta ismerik egymást, mit csináltak az elmúlt időben, ki kényszerítette őket a tüntetésen való részvételre, illetve mit terveznek az elkövetkezőkben. Egyiküktől megkérdezték, hogy fél-e, a nem-re pedig ordítozás és gumibottal való hadonászás volt a válasz, amit megfélemlítésnek fogtak fel.
Nyilatkozatot írattak alá velük (ezt a rendőrök fogalmazták), lefényképezték őket, és ujjlenyomataikat is levették. Telefonálniuk sem volt szabad, noha a csoport több tagja kiskorú, és a gyermekjogvédelmi hivatalt képviselő személy csak négy óra elteltével érkezett meg. A fiatalok úgy érezték magukat, mintha bűncselekményt követtek volna el – hangsúlyozza az EMI közleménye, amely azonban leszögezi: „nem félünk”. Az EMNP a hatóság durva jogsértéseit emeli ki (a polgárok szabad mozgásának és véleménynyilvánításának megakadályozása, tolmács nélküli kihallgatás, megfélemlítő bánásmód), és bocsánatkérést, illetve belső fegyelmi eljárást vár a rendőrségtől, ennek elmaradása esetén pedig perelni is kész.
A rendőrség tegnap nem közölte álláspontját, mára ígérték a tájékoztatást.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Parlamenti pályázók Háromszéken – Képviselő lehet Markó Attila
Az RMDSZ háromszéki szervezetéhez ma 14 óráig tehetik le pályázataikat mindazok, akik képviselő- és szenátorjelöltekként szeretnének megméretkezni a december 9-i parlamenti választáson. A kézdivásárhelyi szervezet már eldöntötte, kinek az indulását támogatja.
Az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének pénteki választmányi ülésén döntés született arról, hogy Olosz Gergely jelenlegi parlamenti képviselőt a szenátori, Fejér László Ödön megyei tanácsost pedig a képviselői tisztség megszerzésében támogatják.
Információink szerint ezzel a párosítással a péntek reggelre Kézdialmásba összehívott felsőháromszéki polgármesterek is egyetértenek. Korábban Hegedűs Ferenc neve is felmerült mint képviselőjelölt, de ő végül úgy döntött, helyi szintű tervei megvalósításán dolgozik.
Tamás SÁndor megyei elnök kizárta annak lehetőségét, hogy az RMDSZ bárkivel is választási szövetségre lépne, és esélyt lát mind a hat (négy képviselői, két szenátori) háromszéki mandátum elnyerésére. Az eddigi jelentkezőkről nem kívánt nyilatkozni, a kérdésben a végső szó a szeptemberi 25-re időzített széki küldöttgyűléseket illeti meg, akkor áll össze az RMDSZ megyei jelöltlistája.
Mi úgy tudjuk, az orbaiszékiek Thiesz János kovásznai alpolgármestert látnák szívesen a képviselőházban, Márton Árpád minden bizonnyal újabb mandátumra pályázik, míg a megyei kereskedelmi és iparkamara elnöki székét nemrég elfoglaló Édler András jelenlegi parlamenti képviselő „helyére” Markó Attila, a Mikó-ügyben börtönbüntetésre ítélt korábbi államtitkár indulhat. A másik szenátori hely sorsa feltehetőleg Albert Álmos jelenlegi szenátor és Demeter János, a megyei tanács alelnöke között dől el.
Székely Hírmondó

Iskolák engedély nélkül (Gond az ivóvíz hiánya)
Nem zárnak be egyetlen óvodát, illetve iskolát sem amiatt, mert nem biztosított az ivóvízellátás, ellenben a megyei tanfelügyelőség javasolja, ahol erre lehetőség van, a helyi önkormányzat szereltessen víztisztító berendezést az iskolai vezetékre.
A nyolcvannégy pénzügyi központhoz tartozó 327 háromszéki tanintézmény közül tizenhét alegységnek nincs meg az egészségügyi engedélye, az ugyanabban az épületben működő óvodák és iskolák külön-külön kerülnek a vonatkozó nyilvántartásba. Zabolán jövő héten adják át a több mint egy éve tatarozás alatt álló iskolát, Gelencén és Martonfalván, ahol befejezték a tanoda teljes felújítását, szintén átadás után lehet elindítani az engedély megszerzését. Miklósváron egyházi ingatlanban működik az óvoda és az iskola, ebbe az állam nem fektet be, Szacsván a gyermekek továbbra is a kultúrházban tanulnak, a Szentkatolnához tartozó egységekben a minőségi vízellátást kell megoldani.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéken a Fekete Madonna
Több mint tízezer kilométeres zarándokútjának Háromszéket is érintő szakaszán tegnap reggel Sepsiszentgyörgyre érkezett a chestochowai Fekete Madonna hiteles másolata – a belvárosi Szent József-plébániatemplomban imával, énekkel várták a kegyképet a hívek. Az ikon Európa egyik legismertebb Szűz Mária-ábrázolása, mely a hagyomány szerint Jeruzsálemből Konstantinápolyon keresztül került a Jasna Góra-i kolostorba 1382 augusztusában.
Az élet védelmét hirdető Fekete Madonna zarándokútja – szeptember 8. és 16. között tíz erdélyi települést, a megyeszékhely mellett tegnap Kézdivásárhelyt is érintve – Vlagyivosztokból indulva Magyarországon át Fatimába tart. A Jasna Góra-i pálos kolostorban őrzött eredetije előtt évszázadok óta imádkozik Európa legvallásosabb népe, a lengyelek fennkölt lélekkel hirdetik a mi magyar népünkhöz hasonlóan, hogy Mária soha nem hagyta magára azokat, akik oltalmazó segítségét kérték – mondta beszédében Szabó Lajos kanonok. A kánai menyegző történetét felidézve arra figyelmeztetett: a szeretet bora nélkül pokol az ember élete a családban és a társadalomban egyaránt. Megjegyezte: nem a képet tiszteljük, imádjuk, hanem azt, akit ábrázol, s őseink imádságával arra kérjük: vigyázzon, figyeljen ránk, mert fogyni kezdett életünkben a szeretet, s a társadalom legkisebb sejtje indult romlásnak: a család és annak gyümölcse, a gyermek. A Tengertől tengerig címmel indított zarándoklat célja felrázni az egész világot, s különösen Európát, hogy szeressük az életet, és védjük azt, az anyaméhtől kezdve a koporsóig. Szabó Lajos ünnepi beszédében arra kérte Lengyelország nagyasszonyát: fogadja a magyarokat is pártfogásába, imádkozzon velünk és értünk, hogy életünk legyen.
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)