Tőkés-trösztben a Krónika
Újabb médiatermékkel bővült a Tőkés László EP-alelnökhöz, illetve a nemrégiben bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárthoz közel álló lapokból álló sajtótröszt. Négy helyi napilap és egy internetes portál felvásárlása után a budapesti Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítvány információink szerint ezúttal a Krónika többségi tulajdonjogát szerezte meg
Értesüléseinket a napilap kiadójának gazdasági igazgatója, Deák Attila nem cáfolta, de nem is erősítette meg.
Amint arról korábban beszámoltunk, a Budapesten 2010. decemberében bejegyzett Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány június 1-jén többségi tulajdont szerzett az Udvarhelyi Híradó Kft.-ben, amely a Csíki Hírlap, az Udvarhelyi Híradó, a Gyergyói Hírlap, a Vásárhelyi Hírlap című nyomtatott lapok, valamint az ezeket összefogó Szekelyhon.ro portál kiadásáért felel. A budapesti alapítvány a Szerencsejáték Rt.-től kapott 250 milllió forint adományt használta fel erre a célra.
Az Udvarhelyi Híradó ügyvezető igazgatója kérdésünkre korábban azt állította: az akvizíciónak egyetlen célja van, megerősíteni a cég vezető piaci pozícióját – ennek érdekében Háromszéken, Kolozsváron és Besztercén is terjeszkedni fog a kiadó.
Székely Róbert elismerte, a magyarországi alapítvány egyik „alapembere” Liszkay Gábor, a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. tulajdonosa, a kormányközeli Magyar Nemzet című budapesti napilap igazgató-főszerkesztője. A szintén jobboldali beállítottságú Erdélyi Napló tavaly júliusban kelt el, a hetilapot a Magyar Nemzet című újságot kiadó Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. vásárolta meg – a tranzakció mögött szintén Liszkay Gábor áll.
Médiaháttér az EMNP-nek?
A napilapok felvásárlása után Karácsony Gergely és Dorosz Dávid, a Lehet Más a Politika képviselői közleményben bírálták az Orbán-kormányt, amely „egy alapítvány mögé bújva épít politikai hátországot és sajtóbirodalmat Erdélyben”.
A két politikus szerint Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítvány minden valószínűség szerint törvénytelenül kapott 250 millió adóforintot a Szerencsejáték Zrt.-től, hogy azt a határon túli magyar sajtótevékenység ápolására és megsegítésére fordítsa. Kitérnek arra is, hogy „a Fidesz ráadásul egy olyan alapítványon keresztül vásárolja fel az erdélyi lapokat”, amely bejegyzése szerint csak egy nappal azután alakult, hogy megkapta a Szerencsejáték Zrt.-től a 250 millió forintos adományt a „határon túli magyar sajtótevékenység ápolására és megsegítésére”.
Az alapítványi forma, valamint a megnevezésbe foglalt „határok nélkül” egyébként arra enged következtetni, hogy a befektetők pályázati úton költségvetési pénzekre számíthatnak. Az Üllői útra bejegyzett alapítvány körül sok a kérdőjel. A hivatalos bírósági honlapról a név és címen kívül csak az derül ki, hogy képviselője Dr. Korda Éva Judit. Korda korábban a Hír TV-t működtető rt. vezérigazgatója volt, majd igazgatósági tagja.
A jobboldali médiabirodalom terjeszkedése azt sugallja, hogy a jövő ősszel sorra kerülő parlamenti választásokra Budapest erős médiahátteret kíván biztosítani a Tőkés László bábáskodása alatt megalakult Erdélyi Magyar Néppártnak.
Erre utal az is, hogy a sajtótröszt irányításában kiemelt szerepet kap Tőkés László irodavezetője is. Értesülésünk szerint Demeter Szilárd ezekben a hetekben személyesen felkereste az Udvarhelyi Kiadó lapjait, mivel azt a feladatot kapta, hogy összehangolja a szerkesztőségek munkáját.
F. I. Új Magyar Szó (Bukarest)

Az első székelyföldi Szent Gellért-emlékmű
A magyar haza védelmezőjének, Szent Gellért vértanú püspöknek állított méltó emlékművet Sepsiszentgyörgyön a Szent Gellért Lovagrend erdélyi Márton Áron Tartománya és a megyeszékhelyi Szent Gellért-plébánia közössége.
A szombati búcsús ünnepre Takács Dezső szentszéki tanácsos, plébános a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi püspökét, Bíró Lászlót hívta meg a Szent Gellért és Szent Imre szoborcsoport, illetve a nemrég elkészült templomtorony felszentelésére és megáldására. Bíró püspök az avatóünnepségen kihangsúlyozta, jövőt csak a múltat ismerve, belőle gyökerezve lehet építeni, fontos a szentek életének ismerete, és lényegesek a XXI. század hajnalán épülő templomtornyok, melyek az égre mutatnak. Idén a családok évében – és máskor is – az egyház tanítja a családokat, váljanak az evangélium követőivé.
Az egész alakos szobrot – mely Szent Gellért püspököt ábrázolja, amint átöleli Imre herceget – a dombóvári Varga Gábor szobrászművész és keramikus készítette, a talapzatot Zsók József öntötte, és a budapesti Majoros Lászlónak köszönhetően érkezett Székelyföldre. A búcsúra a Szent Korona Lovagrend képviselői elhozták a Szent Korona másolatát. Antal Árpád polgármester, Tamás Sándor megyeitanács-elnök mellett az ünnepségen részt vett Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, aki hangsúlyozta, az anyaország nagyon figyel Háromszékre, ugyanakkor az összmagyar nemzet ünnepének nevezte a szombati rendezvényt.
Józsa Zsuzsanna. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Százharmincöt éves Háromszék megye
Háromszék nevünk, annak ellenére, hogy tudatos nyelvi alkotás – A Magyar Nyelv Etimológiai Szótára 1571-ből adatolja harom zek alakban –, nyelvünkben olyan makacsul állta a sarat a hatalom- és rendszerváltások szélverésében is, mint egy históriai kapuláb.
Az is. A név a székelyföldi székek területi tagolódására utal, a hadi igazgatás és a törvénykezés földrajzi-közigazgatási kerületére, amely a székely székeknek vármegyéktől való különbözőségét is jelezte. Háromszék esetében arra is, hogy a három székely szék egyesülése révén alakult. Három szavunk önmagában is bűvös szám, erőt, hatalmat sugalló, és ennek is szerepe lehet abban, hogy Háromszék esetében akkor is ebben a nyelvi alakban használták és maradt fenn, amikor nem három, hanem négy székből állt, mert ilyen-olyan adminisztratív és területszervezési históriai manőverek során a Háromszéket alkotó Kézdi-, Sepsi- és Orbai-szék fiúszékekkel egészült ki: Kászon-szék, Miklósvár fiúszék. Háromszék szavunkat aztán az 1968-as megyésítés alkalmával próbálták a magyar nyelvhasználatból kiiktatni. Sikertelenül, mert a történelmünkbe kapaszkodó művekben és a napi szóhasználatban tovább élt és él. Egyébként eltüntetésének felszíni és felszínes "oka" az volt, hogy a Háromszék román szóalakja vulgáris – a Trei-Scaune "három székletet" is jelenthet –, s ezért kell megváltoztatni. A valós ok a szó históriai kötődésének, Háromszék adminisztratív-területi folytonosságának eltüntetési szándéka volt, a román nacionalizmusba ágyazott, "a múltat végképp eltöröljük" ideológia jegyében. Ekkor emelte ki a hatalmi erőszak a vidéki kisváros, Kovászna – eredete a szláv kvász = savanyú víz – nevét az új, tulajdonképpen a régi Háromszék megyével majdnem azonos adminisztratív területi egység megnevezésére. A név a magyar nyelvben a Háromszékhez közel félszáz év után is a rész az egészhezként viszonyul, mert – hogy példálózzunk is – egyet jelent a kovásznai és mást a háromszéki. A népdal Háromszéki piros páris, a Háromszéki kerek erdő kezdősora sem helyettesíthető a "kovásznai" szóval. A Háromszék megye elleni hadüzenet nemcsak erre a szókapcsolatra vonatkozott, hanem általában a Háromszék szóra. Lapunk az 1968-as megyésítés után Háromszék néven indult volna – de nem engedélyezték. Így lett Megyei Tükör, és 1989. december 23-án ezért írtuk ki elsőként a címoldalra az üldözött Háromszék nevet. A székely székekre utaló Háromszéket a Háromszék vármegye megnevezés 1876-ban váltotta fel. Előzőleg ezt a nevet 1784-ben, II. József reformpolitikája is bevezette, az akkori Háromszék vármegye a tulajdonképpeni Háromszékből, néhány Brassó vidéki településből és Felső-Fehér vármegye földrajzilag más megyékbe ékelődött településeiből állt. Rövid idő múlva, a kalapos király halála után azonban visszaállították a régi törvényhatóságokat. A székely székek rendszerére, azaz történelmi folytonosságunkra és az önkormányzatiságunkra utaló megnevezés minden bizonnyal az újabb régiósítási erőszakosságok csapásainak lesz kitéve. (A két világháború között Háromszék a Bukarest központú Bucegi körzethez került, de a Trei-Scaune névhez akkor sem nyúltak hozzá.) Háromszék vármegye létesítésének mostani évfordulós ünneplése ekképpen jelzésértékű, az önkormányzatiság igényének történelmi fogódzókba kapaszkodó kinyilvánítása, amelyek körül őrt állnak veretes históriai szavaink is.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hivatalos: pártlap lett a Krónika
A Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány tulajdonosai tegnap találkoztak a Krónika szerkesztőivel, miután megszerezték a kolozsvári napilap többségi tulajdonjogát – értesült a Transindex hírportál.
Amint arról lapunkban már beszámoltunk, a Krónika a felvásárlása a Tőkés László EP-alelnökhöz, illetve a nemrégiben bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárthoz közel álló lapokból álló sajtótrösztöt erősíti.
Mint ismeretes, a Budapesten bejegyzett alapítvány június 1-jén többségi tulajdont szerzett az Udvarhelyi Híradó Kft.-ben, amely a Csíki Hírlap, az Udvarhelyi Híradó, a Gyergyói Hírlap, a Vásárhelyi Hírlap című nyomtatott lapok, valamint az ezeket összefogó Szekelyhon.ro portál kiadásáért felel. Az alapítvány a Szerencsejáték Rt.-től kapott 250 milllió forint adományt használta fel erre a célra.
Székely Róbert, az Udvarhelyi Híradó ügyvezető igazgatója kérdésünkre korábban azt állította: az akvizíciónak egyetlen célja van, megerősíteni a cég vezető piaci pozícióját – ennek érdekében Háromszéken, Kolozsváron és Besztercén is terjeszkedni fog a kiadó. Elismerte, a magyarországi alapítvány egyik „alapembere” Liszkay Gábor, a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. tulajdonosa, a kormányközeli Magyar Nemzet című budapesti napilap igazgató-főszerkesztője.
A szintén jobboldali beállítottságú Erdélyi Napló tavaly júliusban kelt el, a hetilapot a Magyar Nemzet kiadója – a tranzakció mögött szintén Liszkay Gábor áll. A napilapok felvásárlása után Karácsony Gergely és Dorosz Dávid, a Lehet Más a Politika képviselői közleményben bírálták az Orbán-kormányt, amely „egy alapítvány mögé bújva épít politikai hátországot és sajtóbirodalmat Erdélyben”.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Belföldi hírek
Magyar Autonóm Tartomány újratöltve
A Demokrata-Liberális Párt (DLP) Románia újabb közigazgatási átszervezési térképét készül ajánlani az RMDSZ-nek – írja politikai forrásokra hivatkozva a Gândul napilap.
Az új térkép szerint Románia 12–14 régióba szerveződne, a kiindulási alapot az ország 1960-as, tizenhat megyét tartalmazó felosztása jelenti. Az új változat szerint több jelenlegi megye megszűnne, illetve kettéválna, Háromszéket és Szeben megyét például Brassó régióba olvasztanák bele. Visszaállítanák ugyanakkor a régi Bánság, Máramaros, Olténia és Székelyföld történelmi régiókat, az utóbbit Hargita megye és Maros megye nagy része alkotná. Az RMDSZ vétója esetén a demokrata-liberálisok Brassó polgármestere, a DLP alelnöke, George Scripcaru lobbierejében bíznak, aki a tavasz folyamán elfogadhatónak nevezte Székelyföld mint kulturális entitás elismerését.
Hatszáz lej felbujtásért
Hatszáz lejre bírságolta meg az Országos Diszkriminációellenes Tanács Florin Nahorniacot, a Ştefan cel Mare hetilap főszerkesztőjét, aki a román államvasutakon terjesztett lapban Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament alelnökének meggyilkolására buzdított. "Hát senki sincs ebben az országban, aki golyót eresztene ennek a hazaárulónak a fejébe?" – írta Nahorniac. A testület elnöke, Asztalos Csaba azzal magyarázta az enyhe büntetést, hogy csak az újságírót bírságolhatták meg, mivel a lapnak nincs hivatalosan bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkező kiadója, a vasúttársaság felelősségét pedig nem lehetett megállapítani. Az EP-alelnök ügyvédje, Kincses Előd sajnálatosnak tartja, hogy a bírság a minimálisan kiszabható összeg felé közelít, annál is inkább, mert az újságcikk nemcsak Tőkés Lászlót mint magánembert diszkriminálja, hanem az egész romániai magyarságot. "Nem gondolkodunk óváson, várjuk az ügyészség döntését a gyilkosságra való felbujtás ügyében" – nyilatkozta Kincses.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Életem, Háromszék
Megismerhető-e a múlt? Igen, ha vannak hiteles források, dokumentumok – hangsúlyozta Egyed Ákos történész-akadémikus tegnap a Székely Mikó Kollégiumban a szerzők jelenlétében tartott könyvbemutatón.
Demeter Lajos és Kisgyörgy Tamás Életem, Háromszék című honismereti sorozatának indítója, az 1848–49-es szabadságharc és az első világháború kezdete közötti boldog békeidőket bemutató kötete ezt a megismerést szolgálja, olyan információ- és fényképanyagot nyújtva át az olvasónak, amely Háromszék korabeli életének, vívódásainak, fejlődésének összefüggéseibe is betekintést enged. Ipar- és művelődéstörténet, a falu felkapaszkodásának krónikája, a nagy építkezések fotódokumentált lenyomata – nevezhetjük sokféleképpen, az Életem, Háromszék – Boldog békeidők könyv Egyed Ákos méltatásában "a szülőföld szeretetének hiteles forrása, és annak megbecsülését és megőrzését hivatott szolgálni
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szent István napja
Magyarország első királyának ünnepét 1824-ben tették hivatalossá. Az Erdélyi Gubernium 2576. számmal közli a fejedelemség minden székével és vallási felekezetével, hogy augusztus 20-án kötelező az ünnep megtartása. Dániel Elek 1824. augusztus 8-án levélben értesíti Miklósvárszék egyházi közösségeit a kötelező ünnepről:
"Az Ő Felsége kegyelmes határozata következéséül az első Magyar király Szent István napjának mint ülő ünnepnek megtartása minden valláson levőnek kötelességévé tétetik. Meghagyatik az uraknak, hogy folyó hónap 20-án reggel 8 órakor Baróton megjelenni és velem együtt az Isteni szolgálatra elmenni, annyival is inkább tartsák kötelességüknek, hogy az ily felséges érzést elő mozdítani főbb kötelességük, s egyébb aránt is ennek elmulasztását terhes felelés alá tudjanak vonattatni. A Tekintetes Királyi Fő Igazgató Tanács által kiadott kegyelmes rendelése szerint. Barót, 8 augusztus 1824, Dániel Elek"
A baróti templomban összegyűltek Miklósvárszék nemesemberei, földbirtokosai, és méltóságteljesen megemlékeztek Szent Istvánról. Mivel ünnepnapokon tiltott volt a munka, dullók jelentették, hogy Miklósvárszéken találtak olyan egyházi felekezeteket, amelyek nem tartották be az ünneppel járó kötelességeket, és a mezőn dolgozni látták a parasztok egy részét, akiknek a papjuk az ünnep betartását nem tette kötelezővé. Háromszéken – eltekintve egyes felekezetek önkényességétől – méltósággal és kegyelettel emlékeztek Szent Istvánra 1824-ben.
Józsa Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Folytatódó román betelepedés Sepsiszentgyörgyön?
A népszámlálás kapcsán szervezett tegnap sajtóértekezletet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sepsiszéki szervezete, érdekes kulisszatitkokra is rávilágítva. Nemes Előd széki ügyvezető igazgató Jakabos Janka elnök társaságában többek között egy, a magyar öntudatú székelyföldi romákkal kapcsolatos, aggodalomra okot adó jelenséget nevezett meg, illetve a Sepsiszentgyörgyre történő román betelepülés folytonosságáról beszélt.
Nemes Előd elmondása szerint a háromszéki roma vezetők egy ideje emberjogi kérdésekkel foglalkozó képzésekre járnak Bukarestbe, amelyek kizárólag román nyelven zajlanak. A cenzus tekintetében ez annyiban érdekes, hogy a jelek szerint az országos roma szervezetek nincsenek tekintettel az itteni cigány közösség magyar anyanyelvére és sajátos identitására, és ez az összeíráskor gondot okozhat.
Ráadásul a jelenség idővel oda vezethet, hogy bukaresti nyomásra a háromszéki romák is ellenségesen viszonyulhatnak a magyar közösséghez, ami eddig nem volt tapasztalható. A roma öntudat erősödésére utal ugyanakkor, hogy a rendszerváltás óta lezajlott két népszámlálás során több mint megduplázódott Háromszéken a magukat ehhez az etnikumhoz tartozónak vallók száma, 1992-ben 2641, 2002-ben 6022 volt a számuk.
Egy másik folyamat is aggodalomra adhat okot, éspedig, hogy az EMNT felmérése szerint Sepsiszentgyörgynek a Brassóból történő bevándorlás által leginkább érintett Állomás negyedében a románok aránya 40-ről 42 százalékra nőtt, ami 77 családot jelent. Ez városi szintre levetítve megközelítőleg ennek tízszeresét jelentheti, bár a valós szám ennél kevesebb, 500 család körüli, vagyis 1300-1400 személy.
A szervezet megkapta az engedélyt az összeírás monitorizálására, amit a helyi központokban végeznek majd. Emellett az EMNT országos szervezete felhívást is indított a Magyarországon élő erdélyiek számára, Otthonról haza címmel, amelyben arra kérik az időszakosan kint tartózkodókat, hogy juttassanak haza egy fénymásolatot a személyi igazolványukról, hogy őket is nyilvántartásba vehessék. Az űrlapokkal kapcsolatosan Nemes Előd ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy elírták a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház nevét, ezért az érintett magyarok jelezzék a biztosoknak, hogy a 16-os kódú felekezeti besorolásba tartoznak, különben a román evangélikus egyházhoz sorolják be őket.
Kit számolnak és kit nem?
A ma kezdődő népszámlálásról tartott sajtótájékoztatót Illés Andrea, a Kovászna megyei Statisztikai Hivatal vezetője is. Az intézményvezető elmondta: a cenzusnak van egy úgynevezett referencia-hete, ez az október 13-19. közötti időszakot fedi. Ha valakinek gyereke született október 19-én éjfélig, a csecsemőt nyilvántartásba veszik, ha viszont 20-án jött világra, akkor nem, még abban az esetben sem, ha a számlálóbiztos október 25-én látogatja meg a családot. Hasonló a helyzet az elhalálozásokkal is. Az a családtag, aki október 20-án vagy ez után hunyt el, élőként lesz nyilvántartva. Kovászna megyében 1070 számlálóbiztos végzi a terepmunkát, ugyanennyi körzetben október 20-31. között.
Nagy D. István, Székely Emőke
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Figyelem, evangélikusok!
Fokozottan kell figyelniük a népszámlálás során vallásuk bediktálásakor a magyar evangélikusoknak – számuk Háromszéken meghaladja az ezret –, mert az űrlapokon négyféle felekezet nevében szerepel az evangélikus kifejezés.
A magyar híveket a zsinat-presbiteri evangélikus-lutheránus egyház tömöríti (Evanghelică Sinodo-Prezbiteriană), ennek kódszáma 16. A 15-ös kódszám alatt az ágostai hitvallású evangélikusok (Evanghelică de confesiune augustană) szerepelnek, azaz a szászok. A román evangéliumi egyház (Biserica Evanghelică Română) kódszáma 24-es, a neoprotestáns evangéliumi keresztény gyülekezeté (Creştină după evanghelie) a 23-as. Nem elég tehát csupán evangélikus vallást megadni a számlálóbiztosnak, mert akkor a román egyház hívének írják be a válaszadót: a lutheránust is hangsúlyozni kell, és ellenőrizni, hogy a 16-os kódszámot írják be.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kezdődik a népszámlálás
Országszerte több mint 120 ezer számlálóbiztos veszi nyilvántartásba Románia lakosságát a ma kezdődő népszámláláson. Az összeírók október 31-éig a lakásukon keresik fel a polgárokat, és a nyilatkozatok alapján papír alapú kérdőíveket töltenek ki a cenzorok, kötelezően tollal, és nem ceruzával. Minden családban általában háromfajta űrlapon rögzítik az adatokat: egyiken a lakásra, épületre (LC – Locuinţă, clădire; kék színű), a másikon a háztartásra (G – Gospodărie; zöld színű), a harmadikon pedig a személyekre, a háztartás tagjaira (P – Persoane; piros színű) vonatkozókat.
Az LC jelzésű űrlapra a lakásra, házra, épületre vonatkozó adatok kerülnek, míg a G jelzésű űrlap az egyazon háztartásban élő személyek listáját tartalmazza majd. Ezen a jelenlevőket, illetve a 12 hónapnál rövidebb időre eltávozott személyeket tüntetik fel. Ezenkívül külön kérdőíveken gyűjtik majd az információkat a nem a háztartáshoz tartozó, de ideiglenesen a helyszínen lévő személyekről (TP – Persoane temporar prezente), illetve a huzamosabb időre külföldre távozott személyekről (PPI – Persoane plecate pentru o perioadă îndelungată). Utóbbi mellett még külön kiegészítő lapon gyűjtenek majd adatokat a 15 évnél idősebb, külföldön élő háztartástagokról (M – Persoane plecate în străinătate). A speciális kérdőíveket csak akkor kell kitöltetni, ha az említett csoportokba tartozó személy is a háztartáshoz tartozik. A www.nepszamlalas.ro honlapon szereplő adatok szerint például egy háromtagú háztartásban minimum öt kérdőívet töltenek majd ki: egy lakáskérdőívet, egy háztartási kérdőívet és három személyi kérdőívet.
Azok a személyek, akik nem tartózkodnak otthon október 20–31. között – és nincs senki, aki nyilatkozna helyettük –, hazatérés után a polgármesteri hivatalok népszámlálási bizottságainál kérhetnek útmutatást. Előfordulhat ugyanakkor, hogy egy személyt két helyszínen is nyilvántartásba vesznek. Ez semmiféle szankciót nem von maga után, sőt az a biztos, ha az otthonától ideiglenesen távol lévő személyt, mondjuk, állandó lakcímén családtagjai is bediktálják, illetve ő maga is kitölti a TP jelzésű kérdőívet ott, ahol éppen tartózkodik. Ebben az esetben az összesítéskor a személyi szám segítségével kiszűrik az egyezést.
Ungur és secui helyett maghiar
A magyar válaszadók helyzetét nehezíti, hogy a statisztikai szakkifejezésekkel teletűzdelt kérdőívek kizárólag román nyelven tölthetők ki. Azokon a településeken, ahol a magyarok aránya 20 százalék fölött volt a 2002-es népszámláláson, a számlálóbiztosoknál magyar nyelvű mintakérdőívek is lesznek, amelyeken követni lehet a kérdéseket. A cenzorok a legkülönbözőbb dolgokról érdeklődnek majd. Többek között arról, hogy pontosan mekkora a konyha, milyen anyagokból épült a ház, van-e benne csatornázás stb. Számos személyes kérdésre is válaszolni kell, az összeírók a nemzetiségi, felekezeti hovatartozás mellett például arra is kíváncsiak, hogy valaki kettős állampolgár-e. A válaszadás kötelező. A 2011-es romániai népszámláláson a nemzetiség, anyanyelv és a vallás vonatkozásában nem lesznek előre megadott kategóriák (magyar, román, székely stb.), amelyek közül választani kell. A számlálóbiztos csupán kérdéseket tesz fel: Mi az Ön nemzetisége?, Mi az Ön anyanyelve?, Milyen vallású Ön? A magyarok esetében a maghiar mellett az ungur és a secui is létezik külön kategóriaként, azonban arra nincs biztosíték, hogy az adatok öszszesítésekor azokat, akik az utóbbi kettőt nyilatkozták, a magyar nemzetiségűekhez sorolják majd, így nagyon fontos, hogy a magyarok maghiar-nak vallják magukat.
Korrigálták a hibát
Amint arról beszámoltunk, a módszertan kapcsán több, egymásnak ellentmondó utasítást is kaptak a biztosok az elmúlt napokban. Az Országos Statisztikai Hivatal emiatt figyelmeztette Bihar, Kolozs és Maros megye népszámlálási bizottságait arra, hogy a korábban mondottakkal ellentétben a háztartás más tagjai is nyilatkozhatnak az éppen távol lévő személy nemzetiségi és felekezeti hovatartozásáról, anyanyelvéről. Dr. Vergil Voineagu, az intézmény elnöke erről hivatalos levélben tájékoztatta Kelemen Hunort. Az RMDSZ elnöke azt követően fordult az Országos Statisztikai Hivatalhoz, hogy a három megyében a kérdezőbiztosok számára tartott felkészítőkön tévesen értelmezték az összeírás módszertanát, azt állítva, hogy a nemzetiségről, anyanyelvről és vallásról csak a kérdezéskor jelen lévő személyek adhatnak adatokat.
Az Országos Statisztikai Hivatal elnöke biztosította az RMDSZ elnökét, hogy a kérdezőbiztosok mindenhol írásban megkapják azokat a szükséges információkat, amelyek kizárják a metodológia téves értelmezését, és lehetővé teszik azt, hogy a népszámlálás eredményei a lehető legpontosabban tükrözzék a realitást. Az RMDSZ mindenesetre ingyenesen hívható zöld vonalat működtet a cenzus ideje alatt – akik bármilyen rendellenességet tapasztalnak, akadályba ütköznek a népszámlálás során, azonnal jelezhetik azt a 0800-802009-es telefonszámon, a szövetség helyi irodáiban vagy a www.nepszamlalas.ro honlapon.
(A magyar cigányokat féltik Háromszéken. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) sepsiszéki szervezete arra figyelmeztet, hogy a bukaresti roma szervezetek befolyása alá kerülhetnek a háromszéki roma vezetők. Nemes Előd, az EMNT sepsiszéki ügyvezető igazgatója elmondta, a háromszéki roma vezetők rendszeresen Bukarestbe járnak képzésekre, ahol emberjogi kérdésekkel foglalkoznak, az országos szervezetek pedig nincsenek tekintettel a székelyföldi romák magyar anyanyelvére és sajátos identitására. Fennáll a veszélye, hogy a magyar anyanyelvű székelyföldi cigányság, amelynek nincs magyar ellenségképe, és gyerekeit is magyar iskolába járatja, önállósodik. Nemes szerint elképzelhető, hogy a romák az autonómia ügyében is ellenségesen fognak majd megnyilvánulni, és Háromszéken 25-ről 35 százalékra nőhet az önrendelkezést ellenzők aránya.
A cigányok önállósodási tendenciájára utal, hogy Kovászna megyében az 1992-es népszámláláson a lakosság 1,1 százaléka vallotta magát romának, míg 2002-ben az arány 2,7 százalékra emelkedett. Nemes Előd arra is felhívta a figyelmet, hogy 2002-ben 114-en vallották magukat csángónak, és a csángók most is külön nemzetiségként szerepelnek. Az EMNT becslései szerint a brassóiak beköltözése módosíthatja a sepsiszentgyörgyi etnikai arányokat, hiszen az elmúlt tíz évben csak az Állomás negyedbe 77 család költözött be a közeli nagyvárosból, így 40-ről 42 százalékra nőtt a románság aránya. Az EMNT a népszámlálás teljes ideje alatt felügyeli az adatgyűjtést Háromszéken.)
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Az EMNT szerint a háromszéki romák eltávolodhatnak a magyarságtól
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szerint a romániai Kovászna megyében a magyar anyanyelvű roma közösség eltávolodhat a magyarságtól, mivel a helyi cigányság vezetői Bukarestbe járnak kiképzésekre - jelentette ki Nemes Előd, az EMNT sepsiszéki ügyvezető igazgatója.
Az ügyvezető igazgató a romániai népszámlálás kapcsán csütörtökön az MTI-nek elmondta, hogy a Kovászna megye nagy részét képező történelmi Háromszéken 16-17 százalék a roma közösség számaránya, akiknek körülbelül a fele magyar anyanyelvű, másik fele pedig román anyanyelvűnek vallja magát.
Az ügyvezető igazgató szerint a nemzeti identitást tekintve bonyolult a helyzet, hiszen faluról falura is változhat, hogy a helyi romák éppen minek vallják magukat. De azért eddig az volt a jellemző, hogy a magyar anyanyelvű cigányok többsége magyar nemzetiségűnek vallotta magát, míg a román anyanyelvűek inkább románként határozták meg nemzeti önazonosságukat - hívta fel a figyelmet.
Nemes Előd szerint a romák helyi vezetői egyre gyakrabban járnak Bukarestbe roma kisebbségi jogvédő szervezetek kiképzéseire, ahol nincsenek tekintettel arra, hogy a háromszéki romák egy része magyar anyanyelvű. Emiatt az ügyvezető igazgató szerint előfordulhat, hogy a helyi romák elidegenednek a magyarságtól, és akár az autonómia ellenségeivé is válhatnak, holott gyerekeiket magyar iskolába járatják, és nem él bennük a magyarokról semmilyen ellenségkép.
Az EMNT sepsiszéki szervezetének ügyvezető igazgatója szerint a székelyföldi politikai elitnek foglalkoznia kellene a romák helyi vezetőinek képzésével, és fel kellene világosítaniuk őket arról is, hogy melyek a székelyföldi magyarok gondjai, igényei. Rámutatott: ez a politikai elit eddig a romák valós gondjaira sem figyelt eléggé, így azok rendszerint csak választási kampányok idején kerültek napirendre.
Nemes Előd szerint az idei népszámláláson várhatóan folytatódik a romák nemzeti öntudatra való ébredése, hiszen 2002-ben is megkétszereződött már Háromszéken a magukat romának valló romák számaránya az 1992-es cenzushoz képest. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a Brassóból egyre nagyobb számban beköltöző románok is módosíthatják a jelenleg 75 százalékban magyarok által lakott Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy etnikai arányait. Mint mondta, tízéves jelenségről van szó, amelynek okai elsősorban gazdaságiak, hiszen főként azok jönnek Háromszékre, akiknek túl költséges az élet a gazdasági központnak számító Brassóban.
MTI

Háromszéki vendégek a Szeben Megyei Magyar Napokon
Háromszékiek is részt vettek hétvégén a Szeben Megyei Magyar Napokon. Az eseményekről Kiss Csilla, a Kovászna Megyei Tanács munkatársa számolt be.
Az október 14–23. között megrendezett Szeben Megyei Magyar Napok során Medgyesen, Nagyszebenben, Erzsébetvároson, Somogyomban, Vízaknán és még sok kis magyarlakta településen zajlottak különböző kulturális rendezvények a Szeben Megyei Magyar Napok égisze alatt. A rendezvények színesebbé tételéhez Kovászna Megye Tanácsának Szórványprogramja is hozzájárult, így színház, bábszínház, néptánc, kézműves foglalkozások és könyvvásár jutott el Háromszékről Szeben megyébe. A Cimbora bábszínház több településen bemutatta Szegény ember királysága című előadását, de ugyanígy végigjárta a magyarlakta településeket a Nagybaconi Néptánccsoport is, erdővidéki és háromszéki táncokkal szórakoztatva közönségét.
Demeter László megyei tanácsos és a Szórványprogram felelősei a hétvégén Szeben megye különböző településein tárgyaltak a helyi szervezőkkel az idei és jövő évi feladatokról, tervekről, ezek kivitelezésének lehetőségeiről. E látogatás során a Fehér megyei Abrudbányára is eljutottak, ahol a megmaradt maroknyi magyarság mindennapjaiba nyertek belátást, illetve a helyi kulturális szervezőkkel tárgyaltak arról, hogyan tudnának segíteni magyarságmentő szolgálatuk támogatásában.
A tizenharmadik alkalommal megrendezett Szeben Megyei Magyar Napok alatt az Összetartozunk program keretében kisebb településekre is eljutottak a magyar kultúra olyan előadásai, amelyek magyar értékkel gazdagítják a helyi kisközösségeket. A szórványprogram célja, hogy a székely megyék kulturálisan támogassák a kisebb számban magyarok által lakott megyéket, településeket. A háromszékiek révén a gyermekek a Csiporkázó Egyesület kézműves foglalkozásaival tehették próbára kézügyességüket, a rendezvény záróakkordjaként pedig a Háromszék Táncegyüttes lépett fel Nagyszebenben és Medgyesen.
Bús Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszék az első (Népszámlálás)
Háromszék a népszámlálás kezdete óta vezet az összesített arány szempontjából, a legutóbb, vasárnap este bekért adatok szerint országosan a polgárok 35,83 százalékát vették számba, megyénkben 41,82 százalék adatai kerültek jegyzékbe – tájékoztatott György Ervin prefektus. Kisebb gondok voltak, jelentős fennakadással mindeddig nem szembesültek.
A kiválasztott számlálóbiztosok egy része nálunk is visszalépett, de mindenkit sikerült pótlistáról helyettesíteni, egyetlen körzet sem maradt összeíró nélkül. Eddig a gondok többnyire félreértésből adódtak, arra vonatkozó panasz érkezett például, hogy a biztos nem töltötte ki egy családtag ívét, ám visszatért, kiderült, feledékenység és nem rosszindulat vezérelte. Egy másik számláló nem tudta, hogy a 15 éves gyermekek esetében is ki kell tölteni az ívet, számlálatlanul hagyott egy 11 hónapos kisbabát, de a szülők jelzése után ismét kiszállt a helyszínre, és beírta a gyermek adatait. Vannak félreértések, de eddig semmi olyan nem történt, ami nem orvosolható – hívta fel a figyelmet György Ervin. Azt is elmondta, jobb, ha az emberek településük polgármesteri hivatalában jelzik gondjukat, mert az ingyenes zöldszámon robot válaszol, és késhet a megoldás. A prefektus szerint a települési jegyzők jól tájékozottak, alapos segítséget tudnak nyújtani abban a három községben is – Bereckben, Lemhényben, illetve Kőröspatakon –, ahol ideiglenes jegyző látja el a feladatkört. A Kovászna megyei prefektúrán semmit sem tudnak arról, mikor utalja át a kormány a számlálóbiztosok fizetését, és az anyagiak hiányával már szembesülni kényszerültek. Bukarestből nem engedélyezik polcok készíttetését népszámlálási ívek tárolására, csak a bérlést hagyják jóvá egyéves időszakra, ám nincs vállalkozó, aki ilyen feltételek mellett legyártaná a több folyóméternyi polcot. Körülbelül 11 000–12 000 lejbe kerülne megvásárlásuk, ám a törvények nem teszik lehetővé, másrészt azonban követelik a szakszerű tárolást. Ha nem lesz polc, kénytelenek lesznek a raktárnak kinevezett szobákban a földön egymásra tenni az íveket tartalmazó dobozokat – derült ki a prefektus tájékoztatójából.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Halottaink az élőkért
Mindenszentek napján egyik riportalanyom keresett, aki közel két évtizede magyarhoni munkavállaló, s apránként családtagjait is rávette, hogy az anyaországba költözzenek, de vonzalmuk szülőföldjükhöz erős, itthon is lakást tartanak fenn.
Magas szakmai képzettségű barátom halottak napjára érkezett haza, hogy Háromszéken elhantolt felmenőinek emléke előtt tisztelettel adózzon. Eddig ebben semmi újdonság nincs, az évek hosszú során is ezt tette. Ami idei hazalátogatásában új elem, s amiről számot akart adni, az a népszámlálás. Azért is jött, hogy öttagú, a román állampolgárságát is őrző családi közösség itthon is megszámláltassék, hogy a magyarság túl nagy híjával ne találtasson.
Halottak napja körül nagy a népmozgás. A migráció világjelenség, ehhez magyar vonatkozásban társul az az immár száz éve felerősödött folyamat, amely a történelmi Magyarország nyolcfelé porciózása nyomán jött létre, s amely élőket és holtakat tömegesen választott el. Trianon és a párizsi békének titulált világégés lezárása nyomán nemcsak családokat, kisközösségeket, hanem falvakat, kisrégiókat is kettévágott. Nálunk Nagylak – Nădlac, a szlovák–ukrán határon Kisszelmenc és Nagyszelmenc, Komárom és Komarno esete nemcsak beszédes nevek, hanem ordító igazságtalanságokat is konzerválnak.
A kelet-európai volt kommunista államok számára az uniós csatlakozás ezért fájdalomcsillapító gyógyszer. Az államközi kapcsolatokat Magyarország – gyakran kompromisszumok árán is – azért erősíti, hogy próbálja ne csak csillapítani, hanem gyógyítani is az impériumváltások okozta rákos áttételeket, amelyek a nemzet testét támadják. Ebben a gyógyítási folyamatban a határok átjárhatósága mellett a visszahonosítás és a honosítás intézménye segít, a települési és intézményi, a civil és egyházi szervezetek közti kapcsolatok, az elszakított nemzetrészek oktatási és kulturális intézményeinek támogatása erősít.
Az új magyar nemzetpolitika kétségtelen eredménye, hogy mostanság már azok az ellenzékbe szorult pártok is szájukra veszik, illetve programjukba foglalják a nemzeti elkötelezettséget, a patriotizmus fogalmát, amelyek a legelvetemültebben akadályozták ezeknek az elveknek és főleg a gyakorlati kivitelezésük érvényesítését.
Lehet, hogy profánságnak tűnik, de a nemzetegyesítésnek azok is részesei, akik már az elíziumi mezőkről figyelik az élők sorsának alakulását, s azt, hogy a maga és közössége érdekében ki képes és ki nem arra, hogy ahhoz a nációhoz tartozóként tartassa magát számon, amelyből vétetett, sok esetben éppen akkor, amikor szerettei sírjára virágcsokrot helyez, és emlékükre gyertyát gyújt.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar szórvány napját ünnepelték Déván
Egymillió erdélyi magyar képviselője gyűlt össze szombaton Déván, a vármegyeháza szépséges dísztermébe az első alkalommal megünnepelt szórványnapra.
A körülbelül 80 vendég Erdély 13 megyéjéből érkezett, a dévai és Hunyad megyei magyarok pedig jóval nagyobb számban vettek részt az egésznapos ünnepségsorozaton.
Fokozott kihívások a „nemzet tartópilléreinél”
Ez volt a második rangos magyar esemény az Alpár Ignác által tervezett, Hunyad megyei magyar emberek és magyar egyházak adományaiból a tizenkilencedik század végén épült gyönyörűséges vármegyeházában. 1997-ben az RMDSZ már tartott itt országos SZKT-t, mondta házigazdaként üdvözlő beszédében Winkler Gyula EP-képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke.
Létfontosságú a szórvány megerősítése, hiszen itt jóval nagyobbak a kihívások, mint a Székelyföldön, vagy akár a partiumi és közép-erdélyi vegyes vidéken, ezért az RMDSZ különös figyelmet szentel a szórványban élő magyarokra. Emiatt döntöttek a februári kongresszuson, hogy november 15-hez, a Hunyad megyei eredetű Bethlen Gábor fejedelem születésnapjához legközelebbi szombaton tartják meg a szórvány napját. A minden magyar számít nemcsak a nemrég lezajlott népszámlálás szlogenje, hanem az RMDSZ politikai credoja, üzent az egybegyűlteknek Kelemen Hunor kulturális miniszter, az RMDSZ elnöke. A szövetség éppen ebből a megfontolásból indította el 2009-ben – nagymértékben Winkler Gyula és Dézsi Attila javaslatára – a Szórvány–Székelyföld programot. Mert meg kell ismerjük egymást, bíznunk kell egymásban, bizalom nélkül nem lehet közösségépítésről beszélni, sőt, közösség sincs.
Első látásra úgy tűnhet, hogy a 2 éve beindított Szórvány–Székelyföld program keretében a székelység felkarolja a szórványt, hiszen Háromszék Hunyad, Fehér és Szeben megyékkel alakított ki testvérkapcsolatot, Hargita, pedig Temessel és Beszterce-Naszóddal. Ez érvényes ugyan az anyagi támogatásra, viszont a tömbvidékiek is sokat tanultak a szórványból, „én magam is”, hangsúlyozta Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke.
Jóllehet a tömbvidék magyarsága néha hajlamos saját érdekeire, célkitűzéseire összpontosítani, s megfeledkezik a szórványról, ismertette politikai tapasztalatát a kolozsvári Máté András Levente, az RMDSZ parlamenti frakcióvezetője. A helyzet természetesen különb, az érdekek összeegyeztetésére azonban különös figyelmet fordítanak.
A szórványmagyarság nemcsak dicső múltjával büszkélkedhet, hanem jelenével is. „Katonák vagyunk, mi védjük a végvárakat, iskoláinkat, egyházainkat, kultúránk intézményeit. Darabonként szerezzük vissza azt, ami a miénk, s amit elveszítettünk a huszadik század történelmi viharaiban, lépésről lépésre, a történelmi múltból erőt merítve építjük jövőnket”, mondta Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa. Eredményesen, a Téglás Gábor Iskolaközponthoz hasonló létesítmények Erdély más vidékein is épültek az utóbbi években, magyar prefektussal azonban Arad, Bihar, Kolozs vagy Maros megyék nem büszkélkedhetnek, a náluk sokkal mostohább helyzetű Hunyad viszont igen, jegyezték meg a szórványkonferencia 13 megyéből érkezett résztvevői.
Merni kell, nem kell félni, hogy köztéri eseményeink, merész céljaink sértik a románságot, mert a többség is elfogadja a magyarságot, emlékeztetett 20 éves tapasztalatára Böjte Csaba atya, a Szent Ferenc Alapítvány vezetője. A szórványban igenis élhető az élet, boldogulásunk rajtunk múlik, hangsúlyozta az Európa-szerte híres ferences atya. Aki szerint az anyanyelvű egyetem természetesen fontos az erdélyi magyarság számára, noha emiatt téves lenne megfeledkezni az alapokról, a magyar elemi iskolákról. Hiszen ezek a nemzet tartópillérei.
Elismerés a nagy elődnek
Ezután az egybegyűltek kimentek a vármegyeháza előtti térre, ahol már több száz dévai magyar gyülekezett gróf Barcsay Ákos emlékművének felavatására. Nagybarcsai Barcsay Ákos (1619–1661) erdélyi fejedelem, lugosi és karánsebesi bán, Hunyad vármegye főispánja, fejedelmi tanácsos, II. Rákóczi György idején Erdély politikai életének egyik meghatározó alakja. Az ünnepélyesen felavatott emlékművet eredetileg a XIX. században emelték, a nagybarcsai Barcsay birtok egykori parkjában. A parkot 1947 után felszámolták, mezőgazdasági területté alakították. Az emlékmű a közelmúltig egy kukoricás közepén porladt, Dézsi Attila, és néhány lelkes dévai és csernakeresztúri magyar kezdeményezésére és költségén restaurálták és a megyeháza előtt kapott méltó helyet. Mert a múlt tisztelete nélkül nem lehet jövőt építeni, mondta az emlékművet leleplező Kelemen Hunor. A köztéri magyar emlékmű töltse el büszkeséggel Déva valamennyi lakosát, nemzetiségtől függetlenül, mert a történelem ismerete közös érdek, mondta Dézsi Attila, a szórványünnepség házigazdájaként és egyik főszereplőjeként. Történelmi nagyjaink példája megerősít, újabb és újabb célkitűzések megvalósítására ösztönöz, hangsúlyozta Winkler Gyula. Történészként Marcel Morar, Déva alpolgármestere jelentős megvalósításnak nevezte az emlékmű felállítását, mivel a kutatások arra utalnak, hogy Charles (Károly) brit trónörökös Barcsay Ákos kilencedik nemzedéki leszármazottja. Amennyiben a történészek feltételezése bizonyítást nyer, Déva önkormányzata hivatalosan meghívja az Erdélyben gyakran járó brit trónörököst, hogy tekintse meg személyesen felmenője kétnyelvű emlékművét.
Gálaünnepség Délután a szórványkonferencia szakmai előadásokkal folytatódott. Lakatos András, a kalotaszentkirályi Ady Endre Általános Iskola igazgatója a szórványkollégiumiprogramot, valamint az idén elfogadott oktatási törvényben rejlő lehetőségeket ismertette, Horváth István kolozsvári szociológus az eddigieknél kedvezőbbnek ígérkező erdélyi magyar demográfiai tendenciákat ismertette, Schreiber István dévai tanár pedig a Hátszeg vidéki magyar nemesi családokról tartott előadást, majd az egybegyűltek zárónyilatkozatot fogadtak el a szórvány további megerősítéséről.
Az emlékműavatás mellett a nap másik fénypontja a városi színházban volt, ahol a kézdivásárhelyi színház előadta a Lila akácok című vígjáték-drámát. Ahogy várni lehetett, a teltházas előadáson a nagy érdeklődés miatt pótszékekre is szükség volt. A színdarab előtt Winkler Gyula és Dézsi Attila a színpadról ismertette a dévai és Hunyad megyei magyarság fontosabb megvalósításait – élen a Téglás iskolával –, illetve köszönetet mondtak az összefogásért és a 22 éves lelkes munkáért.
Chirmiciu András
nyugatijelen.com 
Erdély.ma

Élhető magyar élet, szórványban
Nem csak a kisebbségben, de a tömbben élő magyaroknak, így a székelyföldieknek is fontos, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a szórvány érdekvédelme – hangzott el a hétvégén Déván, az első alkalommal megrendezett Magyar Szórvány Napján.
Nem csak a kisebbségben, de a tömbben élő magyaroknak, így a székelyföldieknek is fontos, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a szórvány érdekvédelme – hangzott el a hétvégén Déván, az első alkalommal megrendezett Magyar Szórvány Napján. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: fordulatra van szükség a kisebbségi képviseletben.
„Itt kell megvetnünk a lábunkat annak érdekében, hogy a szórvány ne tűnjön el, hogy a tömb megerősödjön, és ne szórványosodjon el” – jelentette ki Kelemen Hunor szövetségi elnök szombaton Déván, a Magyar Szórvány Napjának megnyitóján. Az RMDSZ 10. kongresszusán november 15-ét, Bethlen Gábor születésnapját az összefogás jegyében a Magyar Szórvány Napjának nyilvánította az érdekképviselet: ennek megfelelően szerveztek hétvégén kétnapos rendezvénysorozatot Hunyad megyében.
„Új tervek kellenek”
„A többnemzetiségű környezetben élő magyar emberek sorsa továbbra is kiemelten fontos számunkra, ezért is fogadtuk el a nagyváradi kongresszuson a szórvány napjának megünneplésére vonatkozó javaslatot” – emlékeztetett Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke párhuzamba állította az 1989 óta eltelt 22 évet a két világháború közötti 22 évvel, amelyről Mikó Imre készített felmérést.
„A mi 22 évünk nagyon gyorsan eltelt, számvetésre, új tervekre, célkitűzésekre van szükségünk. Az erdélyi magyar közösségen belüli kapcsolatok megerősödtek, ilyen szempontból példamutató a székelyföldi és a szórványmegyék közötti együttműködés.
Az összefogás újabb ékes bizonyítéka ez a kapcsolat, amellyel ismét megmutattuk, hogy képesek vagyunk legyőzni a kishitűséget. Nemzeti értékeink mellett közösségünk számára a legfontosabb a bizalom” – fogalmazott Kelemen Hunor, aki hangsúlyozta: a népszámlálási kampány jelszava, a „Minden magyar számít” továbbra is érvényben marad, és ennek a szemléletnek különösen a szórványban nagy jelentősége van.
„Pozitív diszkriminációt!”
Winkler Gyula európai parlamenti képviselő, a Hunyad megyei RMDSZ elnöke azt hangsúlyozta, hogy a szövetség tisztségviselői számára az egyik legnagyobb kihívás a szórványban élő magyar emberek sorsának, jövőjének mindenki által elfogadott rendezése.
Winkler házigazdaként vett részt a rendezvénysorozat megnyitóján, ahol Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke is köszöntötte a résztvevőket. Dézsi Attila Hunyad megyei prefektus végvári katonáknak nevezte a Hunyad megyei magyarokat.
Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök figyelmeztetett arra, hogy a szórvány „pozitív diszkriminációt” érdemel, a székelyföldi pályázóknak a jövőben le kell mondaniuk a Communitas Alapítvány támogatásáról az ezeken a vidékeken élők javára.
„Nem kell kongatni a vészharangot”
Böjte Csaba ferences szerzetes felszólalásában elmondta: húsz éve él Déván, és megtapasztalhatta, hogy a nehézségekkel együtt is élhető itt az élet. „Összesen 2300 gyereket nevelünk itt, Dél-Erdélyben, és soha nem ért sem engem, sem a gyerekeket bántódás amiatt, hogy magyarok vagyunk.
Ezek tények, amelyek biztonságot adnak. Nem a vészharangokat kell kongatni, hiszen élhető itt az élet magyarként. Közös célokon és ezek megvalósításán kell gondolkodnunk, partnerségben a helyi hatóságokkal” – osztotta meg gondolatait Csaba atya.
A múlt kötelez
A dévai prefektúra épülete előtt a résztvevők felavatták Barcsay Ákos erdélyi fejedelem emlékoszlopát – ez Hunyad megye első köztéri magyar emlékműve. „Sokszor vádolnak minket, erdélyi magyarokat azzal, hogy a múlt felé fordulunk. Ám ahhoz, hogy tudjuk, mire építjük jövőnket, ismernünk és vigyáznunk kell múltunk értékeire” – mondta Kelemen Hunor az RMDSZ és Communitas Alapítvány által támogatott eseményen.
Háromszék is felvállalja a szórványt
Együttműködési szerződést írt alá a hét végén a nagyenyedi vártemplomban Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök a nagyenyedi Dr. Szász Pál Egyesület és a magyarigeni református Bod Péter Alapítvány vezetőivel a szórványmagyarok kulturális értékeinek támogatásáról.
„Belső egységünk erősítésére, pozitív jövőkép kialakítására kell törekednünk, ezért Hargita megyéhez hasonlóan, Kovászna megye is kiveszi részét e belső építkezésből” – mondta beszédében Tamás Sándor. Az ünnepségen felszólalt Krecsák Sz. Adalbert, Nagyenyed alpolgármestere, illetve Demeter László, a Kovászna Megyei Tanács kulturális bizottságának vezetője. (Tamás András)
Új Magyar Szó (Bukarest)

Van magyar jövő
Százéves népesedési trend fordult meg Székelyföldön: ma már gyorsabban fogynak a románok, mint a magyarok – jelentette be tegnap Székely István, az RMDSZ népszámlálási bizottságának vezetője.
A romák számaránya tíz év alatt több mint egyharmaddal nőtt a Székelyföldön. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere közölte: "Hargita és Kovászna megyében kisebb mértékű volt a lakosságcsökkenés, mint az ország más megyéiben, és a magyarság számaránya is kisebb mértékben csökkent, mint a románok aránya". Hargita megyében 1956–1966 között a románság növekedése 21,7, a magyarságé 1,46 százalékos volt; 1966–1977 között a románság 43,24 százalékkal nőtt, a magyarság 11,53-mal. Háromszéken a növekedés 1977–1992 között volt jellemző: 40,15 százalékkal gyarapodott a románság, a magyarság pedig 12,41-gyel. Az októberi népszámlálás adatai szerint tíz év alatt 12,4 százalékot apadt a megyénkbeli románok száma, a magyaroké pedig 10,6-ot. Hargita megyében a magyar népesség csökkenése 6,8 százalékos, a románé 14,2 százalékos volt. A roma lakosság Háromszéken 38,4 százalékban, míg Hargita megyében 33,26 százalékban növekedett. Háromszéken a 45 381 románból 18 358 olyan településen él, ahol a polgármestertől a tanácstagig mindenki román. A Kovászna megyei románok 26 százaléka Sepsiszentgyörgyön él, 17,95 százalék arányos képviselettel rendelkezik a helyi önkormányzatokban, 6,9 százaléknak nincs politikai képviselete.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Népszámlálás: van magyar jövő
A népszámlálás székelyföldi adatait ismertették tegnap az RMDSZ főtitkárságán
Hargita és Kovászna megyében kisebb arányban csökkent a magyarok száma, mint a románoké – derül ki az idei népszámlálás székelyföldi eredményeiből, melyeket tegnap Kolozsváron ismertetett Kovács Péter RMDSZ-főtitkár, Székely István főtitkárhelyettes és Antal Árpád sepsziszentgyörgyi polgármester.
Megfordult a népesedési trend Székelyföldön: gyorsabban „fogy” a román lakosság, mint a magyar – derült ki tegnap azon a kolozsvári sajtótájékoztatón, amelyen Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, Székely István, a szövetség népszámlálási munkacsoportjának vezetője és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester értékelte a népszámlálás már ismert eredményeit.
A beszámoló a Hargita és Kovászna megyei adatokra korlátozódott, mert a két megyében – néhány települést leszámítva – már ismertek a népességre vonatkozó számok. Az erdélyi magyarságra vonatkozó részletes adatsorra még várni kell.
Antal: nincs erőszakos elmagyarosítás
Antal Árpád a székelyföldi mérésekkel kapcsolatban elmondta: 2002-ben a magyarság korstruktúrája sokkal kedvezőtlenebbnek bizonyult a románságénál, ez a régió az ezredfordulón elöregedett. Egy évtized alatt azonban változtak a folyamatok.
„A két székelyföldi megyében kisebb arányban csökkent a magyarok aránya, mint a románoké. Háromszéken a románok 12,4 százalékkal, a magyar közösség 7,6 százalékkal fogyatkozott. Hargita megyében a magyarok 6,4 százalékkal, a románok 14,7 százalékkal vannak kevesebben” – hangsúlyozta a szociológus végzettségű polgármester.
Antal úgy véli, fontos eredmény, hogy sikerült megfordítani azt a trendet, ami 1910-től 2002-ig jellemezte a román–magyar arányt ebben a két megyében: az a tendencia, hogy a románok aránya folyamatosan nőtt egyik népszámlálástól a másikig, most változott. Hargita megyében 1956–1966 között jelentős növekedett a román közösség. 1966–1977 között a románok aránya 43,24 százalékkal nőtt, a magyaroké mindössze 11,53 százalékkal. Kovászna megyében a növekedés 1977–1992 között volt kiemelkedő: 40,15 százalékos növekedés volt mérhető a románok körében, míg a magyarok csupán 12,41 százalékkal gyarapodtak.
A polgármester hangsúlyozta azt is, hogy Háromszéken 45 381 románból 18 358 (több mint 40 százalék) olyan településen él, ahol nincsenek magyarok. „A polgármestertől a tanácsosokig mindenki román, nem lehet arról beszélni, hogy a magyar önkormányzatok valamilyen formában elnyomnák őket. A románok 26 százaléka Sepsiszentgyörgyön él, arányos képviselettel rendelkeznek, 10,95 százalékuk olyan településen, ahol arányos képviselet van, és csupán 6,9 százalékuk él olyan településen, ahol nem rendelkeznek képviselettel” – tette hozzá Antal Árpád.
Székely: a romák megbocsátanak
Székely István a roma–magyar viszony kapcsolatában vizsgálta a rövid távú trendeket. A főtitkárhelyettes emlékeztetett, hogy a népszámlálás előkészítésekor fontos kérdésnek számított, hogy az a 90 ezer személy, akit a környezete romának tart, és aki 2002-ben magyarnak vallotta magát, mit mond majd 2011-ben.
„A magyar és roma közösségek között kialakult konfliktusok, amelyek főleg Hargita megyében nagy sajtónyilvánosságot kaptak, nem hatottak ki az identitás vállalására, nem befolyásolták azt. Ezek a magyar közösségen belüli konfliktusok voltak, ezt bizonyítják, hogy ezeken a településeken nem nőtt számottevően a magukat romának valló személyek száma” – állapította meg a népszámlálási munkacsoport vezetője.
Székely elmondta, a kampány kidolgozásakor kiemelt kérdésnek számított az ideiglenesen külföldön tartózkodók összeírása. „Jó arányban sikerült összeírni azokat a személyeket, akik külföldön tartózkodnak. Ez azt is jelenti, hogy az itthon maradt család hangsúlyosan odafigyel a külföldön élőkre, és ez azért fontos, mert folyamatosan azt kell üzennünk nekik, hogy visszavárjuk őket” – mutatott rá a szakértő.
Kovács: a mérleg már pozitív
Bár a teljes adatsor feldolgozására még két évet várni kell, a népszámlálás mérlege politikai szempontból már most pozitívan értékelhető – érvelt az eredményekre utalva Kovács Péter.
A főtitkár úgy vélte, hogy érezhető a bizalom az RMDSZ iránt. „Az idei népszámlálás azt mutatja, hogy igenis erős a közösségi összefogás, ezt bizonyítja, hogy a magyar közösségek felelősséggel viszonyultak tájékoztató, tudatosító kampányunkhoz” – emlékeztetett a politikus. Kovács szerint a népszámlálás eddigi eredményei azt bizonyítják, van jövője a magyar közösségnek Erdélyben.
Kiss Tamás korainak tartja az előrejelzéseket
Kis Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa lapunk megkeresésére a tegnap nyilvánosságot látott következtetésekkel kapcsolatban elmondta: korainak tartja a népszámlálási adatokra vonatkozó előrejelzéseket, és bizonyos értelemben károsnak is.
„Semmit nem tudunk például a szórványban élőkről. Érhetnek még kellemetlen meglepetések, ha a székelyföldi adatok alapján próbálunk meg találgatásokba bocsátkozni” – összegezte álláspontját a társadalomkutató.
Sipos M. Zoltán
Új Magyar Szó (Bukarest)

Sylvester Lajos: Az anyaország ernyője alatt
Hódmezővásárhelyi állampolgári eskütételünk napjára virradóan egész éjszaka szakadt az eső. A várostól tíz kilométerre, ahol szálláshelyünk volt, a mártélyi üdülőfalu vendégházának nádfedele suttogóra fogta és elnyelte a másutt dobhártyát szaggató műanyag fedél vagy bádogtető pattogását.
A Tisza holtágának martjára – nem véletlenül Mártély a falu neve –, hatalmas nyárfák védőszárnya alá bújtatott ártéri üdülőtelepet egyébként is a Csend Birodalmaként aposztrofálják. Ezt a jól árnyékolt csöndet kereste Makovecz Imre is, amikor nyaralóját majdnem az árvízvédelmi töltés belső lábához telepítette, s a másik magyar építészhírességen, Csete Györgyön sem csodálkozhatunk, hogy hétvégi háza révén ő is itt keresett nyugalmat. Makovecz nyaralóépülete a Mesterre vallóan építőanyagával, formájával is a tájba kapaszkodó, úgy simul bele a mártélyi csend nyugalmába, hogy mégis észreveteti magát. A hullámosra formált nádfedél a vizet, a vízpartot, az alföldi tanyabokrok építkezését harmonikusan hozza együvé, az épületen alig találni egyetlen egyenes vonalat, még a holt Tisza partja felé futó lépcső is köríves, s oldalfalai bumfordian hullámosak, akárcsak egy ódon tanyasi ház fehérre meszelt paticsfalai. Mártélyon egyébként még a víz sem locsog, nem fecseg, halkan fodrozódik, és édesgetve csókolgatja a ladikok kátránnyal impregnált deszkafalát. Csak egy-egy, a kopoltyúját öblítő termetes hal csobbant nagyokat loccsantva, miközben visszahuppan a folyóba. Ezek a mutatványok cáfolják a "holtágnak" nevezett egykori folyószakaszt, s az élő folyóág képzetkeltésébe besegítenek a ködös hajnalon is horgászcuccaikkal bíbelődő, lomhán mozgó horgászok is.
Nemzetrészek színezete
Szóval, október, eső, állampolgári eskütétel. Mi, hogy a következő napon Hódmezővásárhelyen a Nagy Imre sétányon az esővel paskoltassuk magunkat, hatszáz és egynéhány kilométert kocsikáztunk Háromszékről földrajzilag az egyik legnagyobb kiterjedésű városba. Ilyenkor én azzal szoktam az út fáradalmait arrébb hessegetni, hogy valaha eleink szekérrel vagy lóháton, az elesettebbje gyalogosan tett meg ennél nagyobb távolságokat. És képes volt a Kárpát-medence egészét belakni. Ott szolgálni, ahová szólította őket a kötelesség. Ennek a belső migrációnak a következménye, hogy igencsak nehéz próbálkozás lenne felmenői révén szétválogatni, ki melyik nemzetrész fia-lánya. Magyarok vagyunk, s ezen belül különülnek el táji, földrajzi tagoltság szerint az egymástól csak árnyalatokban különböző, egységes nemzeti közösség tagjai, a mártélyi galériaerdő őszi színekben tobzódó palettájához hasonlatosan. Akik valamelyik tájegység közösségébe bekerülnek, akár már életük során is, de utódaikban mindenképp az ott illőkhöz hasonulnak. Arcuk karaktere, szemük állása, étkezési és viselkedési szokásaik, esetleg nevük utal származásukra. Ily módon tagolódunk székelyekre, csángókra, palócokra, jászokra, kunokra és így tovább. De mindannyian magyarok vagyunk. Sőt, sokszor kedves túlzással, mint ahogyan ezt a székelység körében szokás hangoztatni, magyarabbak vagyunk a magyaroknál.
Mindez hazulról hozott fonnivalóként azért foglalkoztat még a Tisza partján is, mert a hazai – azaz romániai – népszámlálás zsivajából érkezem, ahol s amikor nemcsak a bennünket életterünkből kiszorítani szándékozó politikai erők akarnak megosztani, magyarra és székelyre bontani, hanem mi magunk is.
Feleségem s a bennünket erre az útra elkísérő Anna lányunk elővigyázó gondosságának köszönhetően erre jövet több ízben is hallottam, mekkora szerencse, hogy esernyővel felfegyverkezve érkeztünk. Aztán a csendes októberi eső azt is eszembe juttatja, hogy 1848. március 15-én Budapesten zuhogott a tavaszi eső, amikor Petőfi és társai kiléptek a Pilvax kávéházból, s ítéletidőben loholtak, hogy kiszabadítsák az elítélt Táncsics Mihályt budai börtönéből. Ehhez képest ez a mártélyi meleg eső simogatóan kellemes, az előző napok erdélyi fagyosságát is engeszteli. És az asszonynép jóvoltából vannak ernyőink. Ez juttatja eszembe: mostani hódmezővásárhelyi családi utunk is "úgy jött össze", hogy bár mindannyian be fogunk állni az alá az ernyő alá, amelyet a könnyített visszahonosítással az újra anyaországunkká visszaváltozott Magyarország fölénk tart, az eskütétel helyszínéül csak én és feleségem választottuk az alföldi várost, családunk többi tagja otthon, a csíkszeredai konzulátuson esküszik. A család többi tagja kísérőnk, gardírozónk csupán, de most ebben az esős időben esik le nekem a tantusz, hogy jó ez így, mert egyrészt a vejem a hosszú úton az úrvezető, másrészt a családunk ily módon generációs és földrajzi bontásban is részese lesz magyar állampolgári ernyő alá állásunknak. Én és feleségem – korunknál fogva – voltunk már magyar állampolgárok, otthoni anyatársunk is ebbe a kategóriába tartozik, lányunk, vejünk és negyedik elemista unokánk, Peti Csíkszeredában lesz magyar állampolgár, és majd, ha bokrosodik a család, az ő gyerekeik már beleszületnek a magyar állampolgárságba, hisz szüleik immár nemcsak lélekben, hanem állampolgárságuk révén is magyarok. Érdekes, hogy a könnyített eljárással visszaszerzett magyar állampolgárságunk generációs örökölhetősége nekem eddig eszembe sem jutott, ez a mártélyi csendes eső mosta partra a felismerést, hogy az az ernyő, amelyet ezzel a gesztussal Magyarország fölénk tart, majd maradékainkat is védi az esőveréstől. A mi esetünkben – de nem csak – családi bontásban az állampolgárságok visszaszerzésének vagy megszerzésének esetei és ennek módja igen változatos. Zoltán fiunk és Anikó menyünk román állampolgárságukat is őrizve az Egyesült Államokban élnek. Otthon, Erdélyben viszont, lévén rendszeresen hazajárók és szülőföldjükhöz, Háromszékhez és Csíkhoz ezernyi szállal kötődők, természetes tehát, hogy magyar nemzetiségűekként és magyar anyanyelvűekként számláltattuk meg őket is. Egyetlen család tagjai között vagyunk, akik visszahonosíttatjuk magunkat, hisz már voltunk magyar állampolgárok, vannak családtagjaink, akik most szerzik meg az állampolgárságot, és ismét vannak, akik a Minden magyar felelős minden magyarért mottóval állnak a nemzet egész világot átérő óriásernyője alá.
Hódmezővásárhely, Nagy Imre sétány
Ez az ernyőhasonlat az állampolgári eskütételt megelőző ünnepségen gondolataimba mélyen befészkelte magát. Hagytam. S egyébként is, mintegy négyszázan tódultunk ki mi, magyar állampolgársági várományosok Hódmezővásárhelyen a Nagy Imre sétányra, a mártír miniszterelnök emlékműve elé, a számunkra szalaggal behatárolt területre, ahol esernyők oltalmában hallgattuk Lázár János polgármester ’56-os emlékbeszédét. A napi politikai aktualitásokra is ráhangolt szónoki szó a sűrű esőfüggönyön átszűrődve érkezett hozzánk. Látványként a legmaradandóbb élmény egyébként nem a külhoni magyarokból alkotott központi sziget volt, hanem ezt a magot gyűrűként magához ölelő hódmezővásárhelyi esernyős sokaság, akik mintegy várfalként vettek körbe bennünket, s akiket, minden bizonnyal, nem a politikai-adminisztratív kényszer rendelt ki erre a placcra, hanem az a felismerés, hogy mégiscsak ők voltak azok, akik 2004 decemberének bennünket, külhoniakat kitagadó országos szégyene után dr. Grezsa István városi tanácstag javaslatára s a tanács döntése nyomán tiszteletbeli polgárrá fogadtak. Számunk az országos kiebrudaltságunk idején húszezernyire gyarapodott, s ezzel virtuálisan és matematikailag is mintegy hetvenezresre növeltük Hódmezővásárhely lakosságát. Ekkor meghatódottságunkban – szinte spontán kialakuló közakarattal – A legmagyarabb város titulus odaadományozásával tisztelegtünk a dél-alföldi mezőváros lakossága előtt. A hódmezővásárhelyiek ugyanis a következő választások alkalmával – tudtommal – országos szinten is a legmagasabb arányban arra a pártszövetségre (Fidesz–KDNP) szavaztak, amely a balliberális globalista tobzódás éveiben is a legmagyarabbnak bizonyult. A város polgármesteri hivatala, a civil szervezetek sokasága élő kapcsolatot alakított ki, és ápolta ezeket, s ápolja ma is. A testvértelepülési és testvérintézményi kapcsolatok új tartalmakkal telítődtek. Erdélyt, Vajdaságot, Kárpátalját, Felvidéket behálózó viszonyrendszer alakult ki, amelynek tematikai, kivitelezési sokfélesége átszövi a civil szféra egészét. Az érdekesség kedvéért mondom, hogy a Házsongárd Alapítvány támogatásától a nyaranként ismétlődő székelyföldi szekértúrákig a legváltozatosabb tevékenységi formákat hívta életre. És amire talán a mozgalom elindítói sem gondoltak, a hódmezővásárhelyi példa szimbólummá vált, országossá terebélyesedett. Más városok is "örökbe fogadtak" külhoni magyarokat, s ennek a kapcsolatrendszernek a csúcsát jelentheti az is, amiben most nekünk Hódmezővásárhelyen részünk van: a magyar állampolgárság vissza- vagy megszerzéséért tömegesen kérik a magyarhoni települések közreműködését. A dél-alföldi városban ez év augusztusának huszadikán került sor az első könnyített honosításra. A mostanival együtt közel hétszázan keresték fel Hódmezővásárhelyt, hogy eskütételüket ott tegyék emlékezetessé. Kószó Péter alpolgármester szerint folyamatosan és tömegesen érkeznek a határokon túli honosítási kérések. Engem, többek között, vendéglátóink dr. Berényi Károly, a Tiszta Lap Polgári Egyesület elnöke közvetítése révén arra is felkértek, hogy az eskütétel után a Háromszék és a magam nevében mondanék néhány szót az egybegyűltekhez. Tenném ezt azért – érveltek –, mert a mi lapunk bizonyult a médiumok közül a legkövetkezetesebbnek, a hódmezővásárhelyi kapcsolatok építésének folyamatát támogatta és végigkísérte. A megbízatást természetesen megtisztelőnek tartottam, és vállaltam. Közben kollégánk, a sepsiszentgyörgyi Balázs Antal, aki kopjafákkal "beültette" Székelyföld után főleg a dél-alföldi tájakat is, ez alkalomra faragott emléktáblával jelentkezett. A tábla szövegét otthon előzetesen be is mutatta. Felirata: MAGYARNAK LENNI JÓ!
2011. OKTÓBER 23-ÁN,
AZ ÚJBÓL MAGYARRÁ LETT
MAGYAROK NEVÉBEN,
AZ IGAZI MAGYAR VÁROSNAK,
HÓDMEZŐVÁSÁRHELYNEK
Mivel Hódmezővásárhely esetében "a legmagyarabb város" formula már foglalt, ezért került a míves faragású táblára az "igazi magyar városnak" szöveg. Balázs Anti volt az egyetlen külhoni, "újból magyarrá lett magyar", aki Lázár János polgármestertől, a Fidesz parlamenti frakcióvezetőjétől a Nagy Imre sétányon vehette át a honosítási okmányokat. A sokak által ismert Kopjafadoktor kiváló szónok, mondandóját ez alkalommal is hatalmas tapssal jutalmazták. Az ünnepség záróaktusa természetesen a virágkoszorúk elhelyezése volt. Ki tudja, hány, talán félszáznál is több, valóságos virágözön lepte el a Nagy Imre sétányt. Az eső csak nem akarta abbahagyni. A virágárusok a nyári rekkenőségben időnként vízpermettel élénkítik a vágott virágot, sőt, az árusítóhelyek körül a sétányokat, a füves területeket is locsolják. Hódmezővásárhelyen a virágokra hulló égi permettel biztosította a Fennvaló ezt a szolgáltatást. A virágrengeteget az esernyősök sorfala övezte. Az ernyők vásznáról óvatoskodva osontak alá a vízcseppek, és voltak, akiknek az arcán is alápergett valami, amikor a Szózat akkordjai a katonazenekar hangszerein felcsendültek.
Pedig még hátravolt a város főterén, a Fekete Sas palotában a honosítási akták ünnepélyes átadása. De ezt megelőzően is éreztük: a Nagy Imre téri esernyőrengeteg fölé emelkedik egy még nagyobb ernyő, akkora, hogy a nemzet egészét óvja mindenféle esőveréstől.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Házasodni nem divat (Háromszéki népfogyatkozás)
A népszámlálási adatokat igazolják a háromszéki városok anyakönyvi hivatalainak számai, Háromszék lakosságának évek óta tartó fogyatkozása tavaly is folytatódott.
Ami ennél feltűnőbb, a házasulási kedv nagymértékű megcsappanása — ráadásul az egyszerűsített válásnak bevezetése első évében máris akadtak hívei. A sepsiszentgyörgyi anyakönyvi hivatalban tavaly 1059 születési bizonylatot állítottak ki, egy évvel korábban 1166-ot, 2009-ben 1221-et, 2008-ban 1300-at, 2007-ben 1210-et, 2006-ban 1272-t. A számok az itt bejelentett születéseket jelentik, Sepsiszentgyörgy vonzáskörzete viszont elég nagy, hiszen a tavalyi 1059 újszülöttből mindössze 292 vált városi lakossá – és ez is a folyamatos népfogyatkozást igazolja. 2010-ben sepsiszentgyörgyi szülők lakhelyük anyakönyvi hivatalában 391 újszülöttet jelentettek be, 2009-ben 393-at, 2008-ban 420-at, 2007-ben 444-et, 2006-ban pedig 508-at. Ami az elhalálozások statisztikai alakulását illeti: 2006-ban 711, 2007-ben 698, 2008-ban 778, 2009-ben 823, 2010-ben 747, 2011-ben 753 halotti bizonyítványt állítottak ki a városházán, ezen belül Sepsiszentgyörgy lakossága 2006-ban 448, 2007-ben 457, 2008-ban 466, 2009-ben 487, 2010-ben 438, 2011-ben 420 fővel fogyatkozott.
Legfeltűnőbb a házasságkötések számának alakulása, a sepsiszentgyörgyi városháza esketőtermében 2006-ban 434 pár mondta ki az igent, 2007-ben 467, 2008-ban 425, 2009-ben 429, 2010-ben 360, tavaly meg már csupán 274 pár hivatalosította kapcsolatát. Felső-Háromszék apadása
A kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal anyakönyvi irodájában az elmúlt esztendőben 522 újszülöttet, 188 elhalálozást és 75 házasságkötést vettek nyilvántartásba. Tavalyelőtt 593-an születtek, 192-en hunytak el, és 118 házaspár mondta ki a boldogító igent, míg 2009-ben 544 születést, 229 elhalálozást és 125 házasságkötést iktattak.
A születések száma azért ilyen magas, mert az egész Felső-Háromszéken világra jött babákat a céhes városban veszik nyilvántartásba, ugyanakkor tavaly több tucat sepsiszentgyörgyi nő szült Kézdivásárhelyen. A házasságkötések száma évről évre csökken, a párkapcsolatban élő fiatalok az anyakönyvvezető előtt nem kötnek házasságot. Kovács Mária Magdolna irodavezető elmondása szerint a kilencvenes évek elején évente 180 pár házasodott össze. (Iochom)
Erdővidék kivétel
A két évvel ezelőtti adatokhoz viszonyítva felére esett vissza a házasságkötések száma Erdővidék központjában a tavaly: míg 2009-ben 54 egybekelést jegyeztek, következő évben csak 38-at, tavaly mindössze 29-et. Szinten maradt az elhalálozások száma, az utolsó három év statisztikája: 109, 102 és ismét 109. Emelkedett viszont a születések száma: míg egy évvel ezelőtt 93-ról 67-re esett vissza, tavaly 98 babát hoztak világra. (Szekeres)
Öregedik Kovászna
Aggasztóak a kovásznai adatok is: egyre kevesebben kötnek házasságot, egyre kevesebb gyerek születik a fürdővárosban. Mindezekkel párhuzamosan az elhalálozások száma is csökkenő tendenciát mutat, 2009-ben 141 halálesetet jegyeztek, tavaly lényegesen kevesebbet, csak 104-et – amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy nő a kovásznaiak átlagéletkora, öregedik a város lakossága. 2008-ban 68 házasságot kötöttek Kovásznán, tavalyelőtt 57-et, tavaly csupán 51-et. A születések száma is drasztikusan csökken, az anyakönyvi hivatalban 2008-ban 250 újszülöttet jelentettek be, 2009-ben 239-et, tavalyelőtt már csak 200-at, és az elmúlt esztendőben mindössze 168-at. Megjegyzendő, a kovásznai szülészeten napvilágot látott gyerekek nem mind helybeliek, egész Orbaiszékről, sőt, Kézdivásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről is jönnek ide szülő nők – mondta Dancs Ibolya anyakönyvvezető. Idén újszülöttet még nem jegyeztek Kovásznán, egy halálesetet viszont már igen. (Bokor) Ötszáz lejes válás
Múlt évtől az egyszerűsített házasságfelbontás intézményét is bevezették Romániában, a gyermektelen, közös megegyezéssel, anyagi osztozkodási viták nélkül válni kívánó párok a polgármesteri hivatalok anyakönyvi hivatalában is érvényteleníthetik házasságukat a helyi önkormányzatok által megállapított illetékért. Sepsiszentgyörgyön 19 házaspár élt e lehetőséggel, esetenként ötszáz lejért érvénytelenítették frigyüket. Kézdivásárhely ugyanekkora illetéket szabott meg, ott három pár használta ki a lehetőséget. Barót ugyancsak ötszáz lejes házasságfelbontási taksát állapított meg, de az erdővidéki városháza kasszája ilyen illetékkel nem gyarapodott. Kovásznán csupán száz lejbe került az anyakönyvi szétválasztás, ott négy pár kérte ily módon kapcsolatuk megszüntetését
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hétezer magyar állampolgár Háromszéken
Mintegy hétezer háromszéki kapta meg a magyar állampolgárságot, eddig körülbelül tízezren nyújtották be a kérést a könnyített honosításra. Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi demokrácia-központ vezetője szerint a legnagyobb érdeklődés a megyeközpontbeli irodában volt, ahol mintegy hatezer iratcsomót állítottak össze.
Kézdivásárhelyen és környékén több mint kétezer, Kovászna és Barót városában és vonzáskörzetükben több mint ezren igényelték a magyar állampolgárságot. Az új év első napjaiban ismét nőtt a kedvezményes honosítás iránt érdeklődők száma, naponta mintegy százan keresik fel a szentgyörgyi irodát. Nemes Előd elmondta, felgyorsult az ügyintézés, jelenleg február végére tudnak időpontot előjegyeztetni a csíkszeredai főkonzulátuson az iratcsomók leadására, és a kérések elbírálása is gyorsabb, míg tavaly sokan fél évnél többet vártak, amíg letehették az állampolgársági esküt, jelenleg erre négy-öt hónap alatt sor kerülhet. A csíkszeredai konzulátusra már érkeznek azok anyakönyvi iratai, akik tavaly tették le az esküt, erről telefonon értesítik az érintetteket. A baróti demokrácia-központban sok idős ember érdeklődik a honosítás iránt, ők most bátorodtak fel, korábban attól tartottak, hogy magyar állampolgárként elveszítik a román állam által folyósított nyugdíjat, házukat, földjüket. Számukra szeretnék megoldani, hogy csoportosan, autóbuszos kirándulással egybekötve tehessék le az esküt.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Erősíteni az összetartozást (Szórványprogram)
Az Összetartozunk programban rejlő lehetőségekre, más, román többségű megyékben élő magyarok iránti elkötelezettségre hívja fel a székelyföldiek figyelmét Demeter László szórványprogramért felelős megyei önkormányzati képviselő, hangsúlyozva, hogy a kínálkozó lehetőségek sora végtelen, mindannyiunkon múlik, hogy a szórványprogram tartalmasabbá váljék.
Mint év eleji levelében írja, Háromszék immár több mint két éve hivatalosan is követi a Hunyad, Fehér és Szeben megyében élő magyarok sorsát, próbálják erősíteni a közösségek közti köteléket. “Szomorúan szemléltük és szemléljük Dél-Erdélyben pusztuló épített örökségünket, elnéptelenedett magyar egyházközségek néma tanúit, de örömmel tapasztaljuk sok lelkes ember közösségépítő munkáját, kik olykor a romokon is új életet voltak képesek építeni az elmúlt húsz évben.” Hangsúlyozza, folytatják az elkezdett munkát, a már bejáratott közös programokat, ugyanakkor arra bátorítja az érdeklődőket, ötleteiket, javaslataikat osszák meg a szórványprogramban dolgozókkal. Háromszéken egyre többen tartják fontosnak a közös célt, többen vállalnának önkéntes munkát is, több egyházközség, ifjúsági szervezet között már élő a kapcsolat, de szeretnék, ha még több egyházközség, egyesület, intézmény, önkormányzat létesítene testvérkapcsolatot a négy megye magyar közösségeivel. Továbbra is fontosnak tartják az ifjúság, a diákok nevelését, identitásuk erősítését olyan programok által, amelyekben háromszéki és dél-erdélyi fiatalok közösen vesznek részt. Elképzeléseik szerint idéntől szerepet vállalnának a dél-erdélyi magyar épített örökség megőrzésében, a szóványprogramban dolgozó Kún Kocsárd Egyesület huszonöt évre bérbe venné a Hátszeg melletti Őraljaboldogfalva romosodó református parókiáját, ezt a XIII. századi műemlék templom melletti évszázados épületet felújítanák, közösségi térré, kulturális központtá alakítanák.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vidékfejlesztés: működik az Alutus
Az Erdővidéket és Olt mentét lefedő, LEADER-programban tevékenykedő Alutus Régió Egyesület tegnap kötötte meg a finanszírozási szerződést a Központi Fejlesztési Régió ügynökségével. Ennek értelmében a következő három évben a szervezet rendelkezésére áll 2,9 millió euró, melyet az Alutus pályázat útján oszt szét.
Demeter János, az egyesület elnöke érdeklődésünkre elmondta, a cél a vidéki életminőség javítása. Ezért vidéki gazdasági fejlesztésre nyújtanak támogatást. Terv szerint már márciusban elindul a pályáztatás. Addig legtöbb tíz napon belül megszervezik az irodákat, s közzéteszik a kapcsolati címeket. Munkatársakat keresnek. Baróton lesz az igazgató, titkár(nő), egy-egy szakértő és animátor, Sepsibodokon egy szakértő és animátor.
Több tengely mentén lehet majd pályázni. Például pályakezdő fiatal gazdálkodóknak, vidéki vállalkozásoknak, civil szervezeteknek, önkormányzatoknak. Az önrész mértékéről az egyesület dönt. Ezt igyekeznek úgy meghatározni, hogy akinek nincs lehetősége, akit ösztönözni kell, például a pályakezdő gazdáknak minimális hányadot állapítanak meg – mondotta az elnök. A pályázatokat a fejlesztési régió ügynöksége felügyelete mellett az egyesület vezetősége bírálja el.
Demeter János még elmondta, jövő héten a Felső-Háromszéket lefedő Angustia egyesülettel köti meg a finanszírozási szerződést a Középrégió ügynöksége. Márciusban minden valószínűség szerint megalakul a Sepsiszék alsó részét és Orbaiszéket felölelő Progressio LEADER-akciócsoport. Akkor Háromszék területének nyolcvan százalékát lefedték. Az elnök fontosnak tartja, hogy az országban egyedülálló módon a helyi önkormányzatok és civil szervezetek mellett a megyei tanács is részt vesz ezekben a LEADER-egyesületekben.
Szekeres Attila
Háromszék
Erdély.ma

Visszahelyezték a Székelyföld-táblát
Visszahelyezték csütörtökön a helyi hatóságok a Székelyföld-táblát a Kovászna megyei Nagyajta határába. Mint arról beszámoltunk, a pannót azt követően távolították el, hogy erről a brassói törvényszék jogerős döntést hozott. Demeter János, a Kovászna megyei önkormányzat alelnöke csütörtökön közölte, hogy a nagyajtai hatóságok megszerezték az engedélyt a tábla elhelyezésére, ezt követően került vissza a helyére.
A megyei elöljáró ugyanakkor ismételten leszögezte, a háromnyelvű – magyar, román, angol – tábla célja a térség turisztikai népszerűsítése.
Mint ismeretes, a pannót első ízben 2008-ban helyezték ki Nagyajta határába, majd a jogerős bírósági ítélet nyomán a tavaly nyáron távolították el onnan. Az eltávolítást Codrin Munteanu, Kovászna megye korábbi prefektusa kezdeményezte, arra hivatkozva, hogy az építési engedély nem felelt meg a törvényi előírásoknak, s az ügyben jogerősen pert is nyert. Hasonló, ám jóval nagyobb táblát helyeztek ki 2007-ben Kökös határában is, azonban rövid időn belül az útügyi hatóság eltávolíttatta azt, mivel kihelyezésekor nem tartották be a vonatkozó jogszabályi előírásokat, és túl közel volt az úttesthez.
Demeter János több ízben is leszögezte, hogy a megyei hatóságok célja hasonló pannók elhelyezése Háromszék Brassó és Bákó megyével határos településein.
Krónika (Kolozsvár)

Huszárakadémia Bálványosfürdőn
Először került sor Háromszéken, pontosabban Bálványosfürdőn a Huszárakadémiára, miután az előző négyet Hargita megyében tartották. Szombaton és vasárnap százhúsz huszár, gyalogos és huszárjelölt, valamint a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöksége vett részt a nemzetközi rendezvényen.
Annak, hogy a rendezvény átkerült Háromszékre, három oka is van: a múlt évtől Altorján szolgál Hatos Mihály plébános, a huszárakadémia tábori lelkésze, a főszervezője Miholcsa József hagyományőrző őrnagy, aki pár évig Torján élt, és több köztéri szobra is van a község és a megye területén, Daragus Attila, Torja polgármestere, magánvállalkozó felajánlotta, ingyen szállásolja el a résztvevőket. Szombaton szakmai előadások hangzottak el Bem apó erdélyi hadjáratáról, a huszárok hétköznapjairól, a Székely Hadosztályról és a székely betyárokról. Este a talpalávalót Ábri Béla és zenekara biztosította, közreműködött Kátay István színművész. Miholcsa József főszervező tegnap délelőtt elmondta: az ötödik Huszárakadémián Háromszéket a gidófalvi huszárok, valamint a 15. székely határőrezred gelencei és kézdivásárhelyi ütege képviselte, Hargita és Maros megyéből több huszárcsapat is jelen volt, Magyarországról Debrecenből, Somogyból és Szegedről érkeztek előadók, illetve huszárok. Tegnap reggel, a három újabb szakmai előadást követően a huszárok Altorjára mentek, ahol felvonulás után a zsúfolásig telt templomban a Hatos Mihály plébános által celebrált ünnepi szentmisén vettek részt.
Daragus Attila polgármester bejelentette, hogy március 15-re elkészül nyolc huszárruha, amit torjai hagyományőrző huszárok lóháton Kézdivásárhely főterén mutatnak majd be első alkalommal. Ezt követően Daragus emléklapot és emléktárgyat nyújtott át Tamás Sándor megyeitanács-elnöknek és Olosz Gergely parlamenti képviselőnek. Tamás Sándor címeres megyezászlót (az 52.-et – szerk. megj.) adott át Hatos Mihály plébánosnak. Himnuszaink közös eléneklése után a templomkertben a huszárok együtt énekelték el a Gábor Áron rézágyúja című negyvennyolcas dalt, majd visszamentek Bálványosra, ahol Kádár Gyula történész bemutatta a Székelyföld határán és Székely hazát akarunk című könyvét, majd Székely Tibor hagyományőrző dandártábornok a vezérkari gyűlést követően bezárta az ötödik Huszárakadémiát.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Beiskolázási kampányrajt Hunyad megye iskoláiban
Egész napos szakmai találkozóval indult a hétvégén Hunyad megyében az RMDSZ beiskolázási kampánya, amelynek során beiskolázási kampányfelelősöket jelöltek ki minden olyan településen, ahol magyar oktatás zajlik.
Amint arról lapunkban már beszámolunk, az RMDSZ „Minden magyar gyermek számít” szlogennel indított beiskolázási kampányának célja meggyőzni a magyar vagy etnikai szempontból vegyes családokat, hogy írassák magyar osztályba gyerekeiket.
Iskolatáska-program Háromszéken
Az ősszel iskolába induló diákok tanévkezdését segítő iskolatáska-program elindítására kérte fel az RMDSZ háromszéki vezető testülete Kovászna Megye Tanácsát. A program keretében az önkormányzat iskolatáskát és tanfelszerelést vásárolna a gyermekeknek, ezáltal segítve a háromszéki családokat. Az új tanévben összesen 5270 kisiskolás kezdi el az első évfolyamot, amelyből 2670 gyermek előkészítő osztályba, és 2600 gyermek első osztályba fog iratkozni.
A Hunyad megyei tájékoztatási kampány felelősei szombaton Déván, a Téglás Gábor iskolaközpontban találkoztak, hogy a konkrét feladatokat, a további teendőket meghatározzák. Máthé Márta Hunyad megyei főtanfelügyelő-helyettes az új oktatási törvény rendelkezéseit ismertette, majd Lengyel Izabella kisebbségi tanfelügyelő, a beiskolázási kampány megyei felelőse a magyar közösség összes intézményének, a magyar egyházak együttműködésének fontosságát hangsúlyozta.
Winkler Gyula Hunyad megyei RMDSZ-elnök a Romániai Magyar Pedagógusszövetséggel való szoros együttműködésről, illetve a dévai Téglás Gábor Oktatási és Nevelési Központ szerepéről beszélt. „Hunyad megyében a Téglás Gábor Oktatási és Nevelési Központ több, mint egy magyar iskola, megalakulása óta minden évben erősödött, ma már indokoltan mondhatjuk azt, hogy megyénk legfontosabb magyar intézménye. Jelenleg a magyar családok megszólítása a prioritás, el kell érnünk a vegyes családokat is, erre az elképzelésre épül beiskolázási kampányunk. Ki kell lépni a közösség elé, személyesen kell megkeresni a családokat, eljuttatni hozzájuk üzenetünket” – mondta el Winkler Gyula. Az RMDSZ Hunyad megyei elnöke beszámolt a jelenlevőknek arról, hogy az idén harmadik alkalommal megszervezésre kerülő Hunyad megyei magyar napok fő üzenete a Hunyad megyei magyar családokat szólítja meg  épül, ezáltal is erősítve a magyar iskola jövőjéről szóló beiskolázási kampányt.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Frigyre lépni a szülőfölddel – Az ország peremén – a nemzet közepén
Húsvét előtt két vidéki rendezvény vendége voltam Szarvason, illetve Hódmezővásárhelyen és Földeákon. Szarvason, a Kárpát-medence mértani közepén a vidéki, illetve a kisebbségi sajtó és az anyaország kapcsolatrendszerét jártuk körbe, Hódmezővásárhelyen és Földeákon is a „vidék” volt a téma, a Magyar Mentálhigiénés Szövetség és a Földeáki Mentálhigiénés Egyesület A vidék megtartó ereje címmel szervezett kétnapos konferenciát. A két rendezvény több ponton is érintkezett vagy kiegészítette egymást. Mindkettő a vidékiség háztáján vert tanyát vagy keresett és talált menedékre, egyik is meg a másik is olyan településeken zajlott, amelyek a történelmi Magyarország centrumában voltak valaha, de Trianonban a politikai mészárlás olyan ország darabokat metszett le az egykori magyar földről, hogy az említett városok a Magyar Alföldön peremhelyzetbe kerültek. A „nemzet közepén” és az „ország peremén” voltunk, amint Grezsa Ferenc előadásának címéül kiemelve megjegyezte.
Az utóbbi években, az uniós csatlakozások következményeként mi, a Kárpát-medencében szétszabdalt és szétszórt magyarok inkább kedveljük „a nemzet közepe” formulát. Ezen a konferencián is ez az elv érvényesült. Az előadók és a szervezők zöme budapesti volt, de a földrajzi reprezentáció átölelte a mai csonka ország több tájegységét, Andrásfalvy Bertalan professzor, az Antall-kormány volt kulturális minisztere Pécsről érkezett, hogy Hagyomány és önazonosság címen ragyogó előadást tartson, Grezsa Ferenc Budapestet és Hódmezővásárhelyet is képviselte, jómagam a Falurombolás Romániában témát próbáltam kifejteni oly módon, hogy a romániai vidékfelforgatásnál és vidékpusztításnál is alattomosabb magyarországi folyamatokat is érzékeltessem. Dr. Grezsa István a konferenciát levezető elnök másnapra Földeákra invitálta a résztvevőket, ahol Győry Márta (Kárpátalja, Nagydobrony), Smidt Veronika Szőgyén (Felvidék), Somogyi Győző (Salföld), és Zaja Péter (Visnyeszéplak) földrajzi értelemben is átfogták és beterítették a Kárpát-medencét. Persze egy publicisztikai írásban nem közölhetek regisztrációs névsort, a mindkét napon zsúfoltházas rendezvényt sokan tisztelték meg részvételükkel. Amire viszont nyomatékkal kell felhívnom a figyelmet, az magyar vidék megtartó erejének a meggyőző demonstrálása volt. Ebben kapott szerepet a hódmezővásárhelyi és földeáki helyszín, amely egyben azt is bizonyította, hogy mit tehet a „vidék” saját értékeinek felmutatása és megőrzése, továbbfejlesztése vonatkozásában, olyan körülmények között is, amikor a fővárosba centralizált politikai és gazdasági nyomás a vidék ellehetetlenítése irányában hat.
Az sem véletlen, hogy a vidék témát vidéken kell és lehet kibontani. Budapest erre – tudjuk miért – alkalmatlan. A vidék egyébként a modern kommunikációs lehetőségeket figyelembe véve új minőségű szerepkörök betöltésére is alkalmassá válik. Megismétlődik – természetesen más szinten és más körülmények között -, ami a reformkorban történt. A magyar vidék Kazinczy, Kölcsey, Baróti Szabó Dávid korában a magyar kultúrát, a magyar nyelvet képviselte, és juttatta olyan szerephez, amely végül is Budapestet is magyar nagyvárossá változtatta. Erre a folyamatra az internetes kommunikáció korában azért kell odafigyelni, mert az elektronikus kapcsolatteremtés nem csupán a Kárpát-medencében élő magyarok rétegeit hozza –hozhatja – szellemi közelségbe, hanem a nagyvilágba szétszóródottakat is. A romániai falurombolásról legtöbbünknek a barbár, a buldózeres falurombolás jut eszébe. Ez valós helyzet volt ugyan, de, paradox módon ez a brutalitás hívta fel a világ figyelmét arra, ami Romániában történik, s végül is egyik kiváltó oka volt annak, hogy a közveszélyes diktátort eltakarítsák. A romániai falurombolás nem a buldózeres korszakban kezdődött. A magyar vidék elpusztításának szándéka tulajdonképpen Erdély bizonyos területein visszavezethető az 1921-es román „földreform” idejéig, amikor különösen a kompakt magyar lakosságú határ menti települések mellé „beültették” a román telepeseket. Évtizedek múltán, már a kommunista rezsim éveiben ezekből a telepekből alakították ki az új községközpontokat, s a több száz éves, már a 13. századtól írásosan is adatolt falvakat másodrendűvé degradálták. Az 1944 – 1953 közötti periódus Romániában is a legsötétebb időszak volt, ezekre az évekre datálható a sztálinista kommunista hatalomátvétel a népi demokratikus rendszer kiépítése ürügyén. A párton belül vagy ennek csatolt elemeinél ekkor zajlottak a nagy leszámolások, a koncepciós politikai kirakatperek, törvényszéki ítélet nélküli politikai gyilkosságok. A „Párt” – Román Kommunista Párt, Román Munkáspárt, mindegy minek nevezték – miközben a saját kebelébe befészkelődött „kígyókat” – a tegnapi elvtársait – a tisztogatás ürügyén pusztította, a párton kívüli társadalmi rétegek körében a legaljasabb galádsággal és vérengzéssel forgatta ki javaiból, toloncolta ki szülőföldjéről az élesedő osztályharc és az osztályellenséggel való lepaktálás, hazaárulás, a társadalmi rend felforgatása ürügyén a társadalom közép- és felső-közép rétegeit. 1946-ban „felszámolták” a nagybirtokot, kiosztották a háborús bűnökért „kijáró” büntetéseket, halmozták a távolléti halálos- és a vagyonelkobzással járó életfogytiglani ítéleteket, mindezt a következő években az államosítás, majd az erőszakos kollektivizálás követte. Romániáról lévén szó ezek az intézkedések tömegesen és a legkegyetlenebbül a magyar (és német) lakosságot sújtották, de az osztályharc jegyében a legpiszkosabb munkát a saját nemzetükhöz tartozó csoportokkal végeztették el. A magyar államvédelmisek, milicisták, hadbírók, törvénybírók, magyar börtönőrök kegyetlenkedései sok esetben felülmúlták a románokét. 1949-1950-re külön kategóriát képeztek a földbirtokosok és a kulákok, akik a háború utáni ingatlanelkobozások és kisajátítások után már legfeljebb 50 hektár földbirtokkal rendelkezhettek, ez azonban, különösen Székelyföldön, ahol a szó kárpát-medencei értelmében nagybirtok alig létezett, eléggé ritka volt, de az osztályharc leninista-sztálinista szellemében ők testesítették meg a burzsoá-földesúri rendszert, amelyet „végképp el kellett törülni” a múltjával együtt. Mivel az osztályharc nagy csatáinak megvívásához létszámuk kevésnek tűnt, ezért a birtoknagyság határát mind lejjebb szorították, s 1949-ben a kulákosításhoz elegendő volt három-négy hektár föld, és, mondjuk, egy cséplőgép garnitúra, amely mellé az őszi cséplési szezonban, aki két munkást (cséplőgép etetőt, eregetőt) alkalmazott, az már kizsákmányolónak minősült. A 20–50 holdas gazdák, akikre a székelyföldi falvak népe rendszerint modellként, mintagazdaként tekintett, s minden igyekezetével arra törekedett, hogy hozzájuk hasonlóvá válhasson, különösen irritálták a népi demokrácia elszánt harcosait, akik többnyire, a deklasszált lumpen rétegek közül kerültek ki.
Székelyföldön román földbirtokos gyakorlatilag nem is volt, ezért ebben a térségben az osztályharc a magyar gazdaembereket gyötörte és seperte el.
Háromszéknek természeti, társadalmi adottságaiból következően Székelyföldön belül is különleges helyzete volt, a földbirtokos réteg népesebb, jelenléte karakteresebb, mint más vidékeken. Emiatt az osztályharc csapásai is erőteljesebbek voltak. A háromszéki földbirtokosok külön utas történetéhez tartozik, hogy az 1949. június 3-án innen kényszerlakhelyre hurcolt 8o család állomáshelyéül előbb Sepsiszentgyörgyöt jelölték ki, ahol maguknak kellett munkát, szállást, megélhetést keresniük és hetente jelentkezniük kellett a rendőrségen, de másfél év múltán ismét összeszedték őket, és barmokként vagonokba zsúfolva általuk ismeretlen hely felé szállították a transzportot. A deportálás körülményei az irodalomból ismert szibériai utaztatási körülményekhez hasonlítottak, azért sokan azt hitték, hogy oda irányítják őket.
Ez nem következett be, Románia déli övezetében, a kietlen Dobrudzsában kötöttek ki, ahol Macin térségében kirakták őket, s ott kalyibákban, az állatok nyári szállásaként hevenyészett karámokban húzták meg magukat.
A háromszéki földbirtokosok kivételével a más vidéki sorstársaik Székelyföld és Erdély kényszerlakhelyként kijelölt városaiban maradhattak továbbra is. A háromszékieket annak ürügyén hurcolták el Dobrudzsába, hogy itthon kollektivizálás ellenes propagandát fejtenek ki, lázítják a „dolgozó népet” – amiből természetesen egyetlen szó sem volt igaz -, de néhány faluban a lakosság fellázadt (Gidófalván, Maksán) az erőszakos kollektivizálás ellen, a kivezényelt katonaság a tömegbe lőtt, halálos esetek is voltak, s „osztályellenségre” volt szükség, hogy a „balhét” ez vigye el.
A történteket falvakra lebontva kontrasztosan érdekes Dózsa szülőfalujának, a dálnokiaknak históriája. A legtöbb földbirtokost – hat család húsz tagját – innen telepítették ki és száműzték Dobrudzsába. Az elhurcoltak közül többen ma is élnek, vannak, akik 14 esztendő múltán kerültek haza, a száműzetésben gyermekeket szültek, halottaikat ott temették el.
Azon a szörnyűséges helyen, ahol fagytól, széltől, a rizsföldeken a piócáktól, rühtől, tetvesedéstől, mindenféle betegségtől és orvosi ellátás nélkül szenvedtek, a szó szoros értelmében éheztek, közösségi életet szerveztek, gyermekeiket ők tanították meg betűvetésre, hulladékanyagból, napraforgó szárból a kalyibák közé épített kerítéssor volt a „Váci utcájuk”, ahol a korzón szokásos élet zajlott.
A történetben külön szín, hogy a helyi, illetve a tőlük tisztes távolságban élő lakosság, akik a magyarokról vagy semmit, vagy csak rosszat hallott, segítette őket, ezért jegyzi meg keserűen az egyik deportált: „ A legnagyobb bűnnek azt tartom, hogy mindezt a sajátjaink tették. Dobrudzsa előtt mindenki, aki ellenünk vétkezett, magyar volt.”
A háromszéki földbirtokosok az eddigi történelmi visszapillantásokból többnyire kimaradtak. Zömük tulajdonképpen olyan gazdaember volt, aki a családtagjaival és szezonális napszámosokkal, esetleg néhány alkalmazottal munkálta meg a földjét. A fasizmus és a kommunizmus áldozatainak különböző kategóriáiról viszonylag sokat írtak, róluk dokumentum filmek, egyéb alkotások készültek, az erdélyi földművelő földbirtokosokról viszont alig esett szó.
Dálnok, Dózsa szülőfaluja eklatáns példája annak a pusztulásnak és pusztításnak, a település leépülésének, amelyet a Romániában dühöngő nacionál-kommunizmus véghez vitt. Dálnok a história folyamán neves értelmiségieket adott a magyarságnak, pedagógusokat, tudósokat, kiváló mezőgazdász szakembereket, jellemző, hogy a múlt század négy magyar hadügyminisztere vagy ezek felmenői is innen származtak (Bartha Károly, Dálnoki Miklós Béla, Dálnoki Veress Lajos), itt gyermekeskedett Barabás Miklós, innen került ki Bocskai István fejedelem testőrszázadának kapitánya is, Simon Péter.
Szóval Dálnok birtokos családjainak köszönhetően ma is sok műemlék- és műemlékjellegű kúriával, dendrológiai parkkal, híres templommal, szobrokkal és emlékművekkel rendelkezik, s ezek fizikai állagán is le lehet mérni, micsoda pusztítást vitt véghez a romániai kommunista rezsim. Bíztató jelzés, hogy ebből az állapotból most kezd újra feltápászkodni a település. Az 1968-ban a romániai falurombolás első rohamában a híres-neves községet – Dózsa szülőhelyét – faluvá degradálta. A parasztkirály osztályharcos emléke sem volt elegendő ahhoz, hogy a község elsorvasztását megakadályozzák. Két évvel ezelőtt Dálnok visszaszerezte községi rangját, s a helyi közösség önösszeszedésének példájává vált.
A romániai falurombolás tehát nem szűkíthető le ennek a buldózeres periódusára. Ez a szakasz jelentette a Ceauşescu-rendszer végét, de ezt megelőzően már lelkileg, erkölcsileg lezüllesztették az erdélyi vidéket, megalapozták a belső rombolást, amire a külső pusztítás ráépülhet. Megbomlott a falvak régi rendje, a lopás, rablás, tolvajlás mindennapos jelenséggé vált, s az egykori rendtartó székely falu, az önkormányzatiság megannyi telephelye züllésnek indult, s megkezdődött a vidéki tömegek városra áramlása, rossz minőségű ipari munkára fogása.
A falurombolás nemzetközi tiltakozási hullámot kiváltó zajos szakasza véget ért. A jelenlegi törvények lehetővé teszik, hogy az egykori községközpontok, amelyeket 1968-ban falvakká degradáltak visszaszerezhessék régi státusukat. Ez jó pár település esetében reménykeltő sikerrel járt, élénkült a közösségi élet. A romániai falvak leépülését jelenleg a tömeges elvándorlás, a lakosság elöregedése okozza. A vidéki intézményeket viszont az állam nem szorongatja olyan mértékben, mint Magyarországon, bár a közlekedés a magánvállalkozók kénye-kedvének kiszolgáltatott, az osztályonkénti gyereklétszám tekintetében is toleránsabb az állam, a posta is, úgy, ahogy működik.
Reményt keltőnek mondható az is, hogy elkezdődött és bizonyos övezetekben folyamattá erősödött a hétvégi házak felvásárlása, s a faluturizmus is életet képes lehelni a vidéki településekbe.
2007. április 13.
Sylvester Lajos
Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel – Az összetartozás tudati rezdülései című könyvéből  
Erdély.ma

Kell az autonómia (Érkeznek a válaszok az EMNP kérdőíveire)
Még nem kezdték el a Döntsünk közösen! című kérdőívek begyűjtését, ám a székházba behozott több mint 300 válaszból máris érdekes tapasztalatokat szereztek – mondta el Nemes Előd, az EMNP sepsiszentgyörgyi elnöke.
Három napja befejezték a Háromszéknek leosztott 70 000 kérdőív kiosztását, az áldatlan időjárási viszonyok akadályozták őket, ám végül csak Kommandóra nem sikerült eljutniuk. A következő időszakban házról házra járva gyűjtik be majd a kitöltött lapokat, kérnek mindenkit, készítse elő az íveket, mert sok időbe telne kivárni, hogy helyben írják be válaszaikat. Akit nem találnak otthon, az a Demokrácia Központokban adhatja le a válaszaival kitöltött papirost. Nemes Előd elmondta, ezt máris sokan megtették, jó jelnek tekintik, hogy különösebb kampány és felhívás nélkül több mint háromszázan eljuttatták válaszaikat. Legfontosabbnak a nyílt kérdésre – Mit javasol az Erdélyi Magyar Néppártnak? – adott feleleteket tartják, és bizony okoztak meglepetést a válaszadók. Többen is említik annak fontosságát, hogy Marosvásárhelyen magyar polgármesterjelölt nyerje meg a választásokat, és gyakran visszatérő igény az autonómia is. Bár ez a felmérés nem reprezentatív, e válasz gyakorisága ellentmond az RMDSZ közvélemény-kutatásainak, amelyeknél csak sokadik feleletként emlegetik az autonómiát – derült ki az EMNP tájékoztatójából. Gyakran szerepel az összefogás szükségessége, és sokan arra intik az új pártot, hogy ne szövetkezzék az RMDSZ-szel. Kérik tőlük azt is, hogy legyenek következetesek, tartsanak ki a Tőkés László által képviselt elvek és értékek mellett – mondta el Nemes Előd.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

K Ö Z L E M É N Y – 2012. február 23.
Tőkés László Háromszéken
2012. február 21-én Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke Háromszéken tett látogatást: Illyefalván, Kovásznán és Sepsiszentgyörgyön az új erdélyi magyar párt létrehozásának okát és céljait ismertette.
Illyefalván Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki elnöke és dr. Biró Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt helyi elnöke üdvözölték. “Végre nemcsak a kampányban, hanem a választások között is találkozom önökkel” – mondotta Tőkés László Illyefalván, ahol a Néppártot új járműként mutatta be, mellyel le kell cserélni a régit, a kopottat, amely rossz irányba tart. A párt egy új lehetőség, egy új eszköz az erdélyi magyarság céljainak a megvalósítására. Elsősorban új arcokra, fiatalokra alapoznak, akik nem zsarolhatóak.
Sok szó esett az európai polgári kezdeményezésről és az autonómia fontosságáról, mint a székelység megmaradásának kulcskérdéséről. “Olvad, pusztul a magyar, kezünkbe kell vennünk a sorsunkat” – mondta Tőkés László, aki fontosnak tartja az SZNT, az MPP, az RMDSZ és a Néppárt összefogását. Meglátása szerint a helyzet kedvező, mert nemzeti kormánya van ismét Magyarországnak, a Kárpát Medencei Magyar Autonómiatanács pedig egyre több eredményt ér el az egyeztetés terén. A Székely Nemzeti Tanáccsal már sikerült közös nevezőre jutni, de az RMDSZ-re is szükség van.
Marosvásárhelyért aggódik a székelység: mindhárom településen tettek fel kérdéseket a helyzet tisztán látása érdekében. Tőkés László szerint Marosvásárhelyen egy közös jelöltre lenne szükség, de a történések nem mutatnak jó irányba, mert az RMDSZ nem közös jelöltben gondolkodik. Az összefogást az RMDSZ-be való belépésként nevezi meg, nem akarnak lemondani a pénz és hatalom birtoklásáról. A jelenlevők közül többen méltatták Smaranda Enache asszony munkásságát.
„Egy nagyon nehéz esztendő áll előttünk, nagyon fel kellene készülnünk reá, ha vannak még tartalékaitok testvéreim, akkor szedjétek össze az erőtöket. Már belefásultunk, belefáradtunk, de talán még van annyi tartalékunk, hogy ne hagyjuk elveszni Erdélyt. Az isteni erő és az emberi cselekedet egy irányba kell hasson ahhoz, hogy megálljunk, megéljünk és boldoguljunk és én ehhez kérem Istennek a segedelmét” – ezekkel a szavakkal zárta a sepsiszentgyörgyi fórumot Tőkés László.
Sepsiszentgyörgy, 2012. február 23.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája

Szülőföldön magyarul
Háromszéken huszonháromezer óvodás és iskolás kapott az elmúlt tanévre oktatási és taneszköztámogatást a Szülőföldön magyarul pályázat révén, közel ezerkilencszázzal kevesebben, mint ahányan ősszel megkezdték a tanévet magyar tannyelvű csoportban, illetve osztályban.
A pályázatot lebonyolító pedagógusszövetségnek nincs kimutatása arról, hogy mi okból maradt ki ilyen sok gyermek a támogatásból, hányan morzsolódtak le tanév közben, mentek külföldre szüleikkel, de aki kérte, meg is kapta a pénzt – közölte Kiss Imre, az RMPSZ székelyföldi alelnöke. Hallgatói támogatást 626-an kaptak a megyében, ami szintén kevesebb a háromszéki magyar egyetemisták számánál. A különbség abból adódik, hogy nem mindenki tanul a felsőoktatásban anyanyelvén, a támogatás összege pedig jóval kevesebb (2800 Ft), mint az óvodában és iskolában.(fekete)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)