A magyar nyelvű oktatás megszüntetése után Dani Gergely plébános a hittanórákon tanította magyarul írni-olvasni Gyimesbükkön a magyar gyermekeket – hangzott el szeptember 24-én a gyimesbükki magyar tannyelvű iskola névadó ünnepségén. A tanintézmény felvette a templomépítő plébános nevét. Az ünnepség a templomkertben kezdődött Dani Gergely plébános sírjának megkoszorúzásával, majd az iskola udvarán összegyűlt nagy tömeg előtt celebrált ünnepi szentmisét Bálint Lajos, a gyulafehérvári főegyházmegye nyugalmazott érseke. Az avatóünnepségen Matekovits Mihály, a tanügyi tárca kisebbségi oktatásért felelős vezérigazgatója az anyanyelvi oktatás szükségéről, a vegyes nyelvi környezetben élő pedagógusok munkájának fontosságáról beszélt. Nagy-Galaczi Hajnal, az iskola pedagógusa, a névadást kezdeményező Csángó Gyermekekért Egyesület vezetője elmondta, hogy az iskola korábbi igazgatójával, Tankó Mihállyal választották Dani Gergely nevét iskolájuknak. /Sarány István: Gyimesbükk. Dani Gergely nevét viseli az iskola. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

XVI. Benedek pápa saját kezűleg aláírt levélben köszöntötte Bálint Lajos nyugalmazott érseket püspökké szentelésének 25. évfordulója alkalmából. Bálint Lajos /sz. Csíkdelne, 1929. júl. 6./ segédlelkész volt Sepsiszentgyörgyön, majd plébános Futásfalván, Csíkszentdomokoson és Székelyudvarhelyen, ahol egyben a kerület főesperese is volt. Egy évvel Márton Áron halála után, 1981. szeptember 29-én a gyulafehérvári székesegyházban szentelte püspökké dr. Jakab Antal megyéspüspök. Márton Áron utódlási joggal kinevezett segédpüspöke. Dr. Jakab Antal megyéspüspök mögött 13 év börtön és szenvedés állt. Bálint Lajos 1990. április 29-én vette át a gyulafehérvári egyházmegye vezetését. 1991. augusztus 5-én a szentatya őt nevezte ki Gyulafehérvár első érsekének. Ezt az áldozatot és próbatételt igénylő szolgálatot 1993. végéig vállalhatta, mert súlyos szívműtétjét követően, megromlott egészségi állapota miatt lemondásra kényszerült. Jelenleg Székelyudvarhelyen él, és egészségének függvényében látogatja a plébániákat, esetenként püspöki szolgálatot is végez. Bálint Lajos érseket körlevélben köszöntötte dr. Jakubinyi György érsek. /A pápa köszöntötte Bálint Lajos érseket. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 30./

Október 1-jén a lisieux-i Kis Szent Terézről elnevezett kármelita kolostort szentelt fel Marosszentgyörgy tófalvi határában dr. Jakubinyi György, a gyulafehérvári érsek. Életcélként az imádságot megnevező női szerzetesrend, a sarutlan karmeliták Erdélybe telepítése régi terve a Gyulafehérvári Főegyházmegyének, Jakubinyi György érseknek, aki ilyen értelemben vette fel a kapcsolatot a pécsi karmelita nővérekkel, akik vállalták a feladatot. Az alapkövet 2005 februárjában áldotta meg Jean Claude Perisset apostoli nuncius, az érsek és Tamás József segédpüspök. A munkálatok ezután kezdődtek meg. A kolostorban helyet kapnak: a kápolna, a közösségi terem, ebédlő, konyha, a nővérek cellái, gyertyakészítő és könyvkötő műhely, a varroda és a vendégfogadásra alkalmas helyiségek. Az építkezés költségét németországi és svájci segélyszervezetektől és érsekségektől, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferenciától, a magyarországi Miniszterelnöki Hivataltól, a romániai Kultuszminisztériumtól, egyházi elöljáróktól és a hívektől sikerült összegyűjteni. Dr. Jakubinyi György érsek kijelentette: a karmelita kolostor építésével Márton Áron püspök álma vált valóra. /Mezey Sarolta: Felszentelték a marosszentgyörgyi Kármel kolostort. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 2./

Elhunyt Bartis Árpád, a Népújság hűséges levelezője. 1922-ben született Gyergyószárhegyen. Gyulafehérváron érettségizett, majd 1940-ben Budapesten beiratkozott a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre. Az egyetemi évek alatt tagja volt a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének. 1944-ben fejezte be a közgazdasági egyetemet, orosz fogságba került. Innen 1945-ben szabadult, majd hazaért Gyergyószentmiklósra. Az 1948-as államosítás során elvesztette az üzletét. 1954-től a Magyar Autónom Tartomány központi beruházási bankjánál főfelügyelőként dolgozott Marosvásárhelyen. 1982-ben nyugdíjazták. 1971-ben Stockholmban, a Jóga Világszövetség kongresszusán a világszövetség tiszteletbeli elnökévé választották. /Búcsú Bartis Árpádtól. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

A történelmi múltra, a szabadságért életüket áldozókra való emlékezés alapvető feltétele annak, hogy a magyarság határoktól függetlenül is megőrizhesse nemzeti önazonosságát és kereszténységét – ezt az alapgondolatot fejtette ki október 6-án Aradon a vértanú tábornokok kivégzésének évfordulóján tartott szentmisén Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek. Idén is nagy tömegben érkeztek a magyar közösség tagjai Erdély különböző helyeiről és Magyarországról is. A szertartáson részt vett Göncz Kinga külügyminiszter és Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke is. Jakubinyi György mondanivalójának lényege az volt, hogy csak az a nép, csak az a nemzet képes megtartani önazonosságát, amely nem felejti el történelmi hőseit, azokat, akik életüket adták a szabadságért. Az ünnepség a Megbékélés Parkjában, a két évvel ezelőtt újra köztérre helyezett Szabadság-emlékműnél folytatódott, Göncz Kinga és Markó Béla beszédet mondott. Magyarország azt kívánta és kívánja, hogy a magyar és a román nemzet együttélése az Európai Unió határain belül további érdemi minőségi változásokhoz vezessen, és hogy kapcsolatainkat minél kevesebb nemzetállami bürokratikus elem akadályozza – hangoztatta Göncz Kinga külügyminiszter. Szerinte Románia európai uniós csatlakozása a romániai magyarok számára még fontosabb, még nagyobb távlatokat nyitó esemény lehet, mint a többségi nemzet számára. „Még semmi sincs rendben. Látjuk, mi történik Szlovákiában és mi van Magyarországon, hogy még semmi sincs rendben Európának ebben a részében. Itt, Romániában sem igazán szabad, nem igazán egyenlő, nem igazán testvér még a magyar” – fejtette ki Markó Béla. /A vértanúkra emlékeztek Aradon. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./

Négy tanulmányi háza van a római katolikus gyulafehérvári főegyházmegyének: Csíksomlyón, Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson és Alvincen. Ezekben teret adnak különféle rendezvényeknek, programoknak. A csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Ház fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelik. /Tamás József püspök: Mindennapi erényeink. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 8./

Jean–Claude Périsset apostoli nuncius-érsek előterjesztése alapján XVI. Benedek pápa saját kezűleg aláírt levélben köszöntötte a jubiláló Bálint Lajos érseket. Huszonöt évvel ezelőtt, 1981. szeptember 29-én szentelte püspökké dr. Jakab Antal megyéspüspök a főegyházmegye immár nyugalmazott főpásztorát a gyulafehérvári székesegyházban. Bálint Lajos /sz. Csíkdelne, 1929. júl. 6./ érettségi után a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán folytatta tanulmányait. Márton Áron püspök letartóztatását követően a teológiai főiskolán békepapok voltak, ezért Bálint Lajos ötévi kényszermegszakítással fejezte be tanulmányait. 1957-ben szentelte pappá Márton Áron püspök. 1981-ben . szentelte püspökké dr. Jakab Antal megyéspüspök. Kilenc évi segédpüspöki működése alatt előszeretettel látogatta a szórványban és nehéz körülmények között működő lelkipásztorokat. 1990. április 29-én vette át a gyulafehérvári egyházmegye vezetését. 1991. augusztus 5-én a pápa őt nevezte ki Gyulafehérvár első érsekének. Bálint Lajos a szolgálatot 1993 végéig vállalhatta, amikor súlyos szívműtétjét követően, megromlott egészségi állapota miatt lemondásra kényszerült. Jelenleg Székelyudvarhelyen él, és egészségének függvényében látogatja a plébániákat, esetenként püspöki szolgálatot is végez. Püspökké szentelésének 25. évfordulóján nem óhajtott ünneplést. /Bálint Lajos ny. érsek köszöntése. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 8./

A Lisieux-i Kis Szent Terézről nevezett Kármel kolostor megáldása alkalmából Barth Ottó ismertette létesítésének történetét. A kármeliták Erdélybe telepítése régi terve a Gyulafehérvári Főegyházmegyének, főleg Jakubinyi György érseknek. A pécsi kármelita nővérek áttelepültek Magyarszékre. 2004 szeptemberétől kezdtek pályázni az anyagi fedezet megszerzésére. Az alapkő ünnepélyes megáldása 2005. február 11-én volt. /Barth Ottó pénzügyi igazgató: Felépült a kármelita kolostor. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 15./

A szórványoktatás minőségi javítása, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudomány Egyetem (EMTE) társfinanszírozása és az infrastrukturális együttműködés javítása szerepel többek között a készülő román-magyar kormányülés napirendjén. A két kormány közösen keres megoldást a bukaresti Ady Endre Líceumban az oktatás minőségének javítására. A november 16-án sorra kerülő második román-magyar kormányülésen a bukaresti kabinet vállalja majd, hogy fedezi a Sapientia – EMTE működtetési költségeinek egy részét. Erre az egyetem végleges akkreditálása után kerülhet sor. A megbeszélésen szerepel majd Magyarország és Románia fejlesztési tervének összehangolása, ez főként a határ menti megyék, települések számára fontos. Szó lesz a határátkelők modernizációjáról, bővítéséről. A tavalyi kormányülésen is tárgyaltak a közös vám- és útlevélkezelésről, ezt az RMDSZ az idén is sürgetni fogja. A napirenden várhatóan szerepel a gyulafehérvári Batthyanaeum ünnepélyes keretek között történő átadása, a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport, a székelyderzsi unitárius vártemplom és a gyergyószárhegyi Lázár-kastély felújítása is. /Sz. L.: Közös kormányülés: háttérben a jelképek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./

Jövőképünk és útkeresés a szenvedélybeteg-ellátásban címmel szervezett konferenciát a Gyulafehérvári Caritas Családsegítő Szolgálata és a Magyarországi Caritas Egyesület Csíkszeredában. A Jakab Antal Tanulmányi Házban megtartott szakmai értekezleten a Gyulafehérvári Főegyházmegye 6 régiójából ötven résztvevő jelent meg. Az egynapos konferencia célja a Magyarországon működő Rév intézményhálózat jól bevált szenvedélybeteg-segítő tevékenységét átültetni az erdélyi régiók Családsegítő Szolgálatának feladatai közé. /Péter Szabolcs: Caritas-konferenciát tartottak Csíkszeredában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

Borbély Gábor pápai prelátus, nyugalmazott esperes magánkezdeményezéséből helyreállított ház-kápolnát szenteltek fel a hét végén Nagygalambfalván. A felszentelést dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Kovács Sándor székelyudvarhelyi főesperes, Potyó Ferenc érseki helynök, Böjte Csaba és Kovács Péter székelykeresztúri plébános koncelebrálásával tartott szentmise keretében tartották. Megáldották az udvaron felállított keresztet, a haranglábat és harangot, valamint az épület falán elhelyezett emléktáblákat. Ezt követően a Keresztfa nevet viselő dombon ökumenikus szertartás keretében megáldották a négy méter magas keresztet. Kányádi Sándor szülőfalujában kevesebb mint félszáz római katolikus él. Az épület falán az egyik emléktábla Árpád-házi Szent Erzsébethez, az új imahely patrónusához fogalmaz fohászt. A másik, a falu neves ferences szülöttje P. László Miklós Polikárp (1849–1910), Erdély ferences tartományfőnöke előtt tiszteleg, akiről Böjte Csaba emlékezett. A harmadik, a falu politikai áldozatainak és a meghurcoltaknak állít emléket. /Molnár Melinda: Nagygalambfalva. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 31./

– Ha a történelmi magyar egyházak által visszakövetelt kolozsvári ingatlanokat mind visszaszolgáltatják, megerősítik azt az elméletet, hogy a románság 400 éven keresztül nem épített itt semmit, hogy csupán egy megtűrt nép volt – hangoztatta Kolozsváron Aurelian Pavelescu Kereszténydemokrata Néppárti (KDNPP) képviselő. A politikus szerint az egész visszaszolgáltatási eljárás feudális gondolkodásra vall. Pavelescu, aki civilben jogász úgy véli: a templomokon kívül, valamennyi egyházi ingatlan visszaszolgáltatása elfogadhatatlan, törvénytelen és alkotmányellenes. A képviselő sajtóértekezletén valamennyi történelmi magyar egyházat hevesen támadta, de leginkább a Római Katolikus Státus ellen emelt kifogásokat. Kifejtette, hogy szerinte a gyulafehérvári érsekség nem tekinthető a Státus jogutódjának. A trianoni döntést követően – Pavelescu szerint – az ingatlanok a román korona tulajdonába kerültek, ennek jogutódja pedig a mai román állam, tehát az egyház keresetének nincs semmilyen jogi alapja. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, László Attila úgy vélekedett: Pavelescu politikai tőkét akar kovácsolni magának ennek kapcsán. A Római Katolikus Státus szóvivője, Hajdú Gábor kijelentette: Romániában minden visszaszolgáltatás, visszakövetelés esetében a referencia-dátum 1945. március 6. Aki igazolni tudja, hogy azon a napon valami a tulajdona volt, annak van jogalapja a visszaigénylésre. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Felül kell vizsgálni az ingatlan-visszaszolgáltalást? Pavelescu szerint Erdélyben feudális viszonyokat teremtenek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

A jövő Európája nem az országok, nem a nemzetállamok, hanem a régiók Európája. Ez mottója is lehetne a könyvnek /Régió – Fejlesztési törekvések a Székelyföldön. Szerk. Agyagási Levente. Alutus Kiadó, Csíkszereda, 2006./, mely a Marosvásárhelyi Rádióban elhangzott, regionalizmussal, régiós törekvésekkel kapcsolatos riportokat, interjúkat, beszélgetéseket tartalmazza. Az európai uniós pénzalapok hatékonyabb felhasználása érdekében a román kormány 1998-ban nyolc fejlesztési régióra osztotta fel az országot, ezek egyike a Hargita, Kovászna és Maros megyét is tömörítő Hetedik Központi Régió, amelyhez az említetteken kívül Brassó, Szeben és Fehér megye is tartozik. Ennek központjául Gyulafehérvárt jelölték meg, amely a székelyföldi pályázók szempontjából a lehető legrosszabb választásnak bizonyult. A magyar többségű megyék képviselői úgy érezték, hátrányosan kezelik őket. A könyvből kiderül, a három megye /Hargita, Kovászna, Maros/ képviselőinek körében csekély a hajlam az együttműködésre. /Sándor Boglárka Ágnes: Amit a régiókról tudni kell. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

Az utóbbi időben a román médiában és a törvényhozásban igen felerősödött azok hangja, akik támadják a gyulafehérvári római katolikus státus intézményét, törvényen kívülinek titulálva azt és csalásnak nevezve az ingatlanok visszaszolgáltatására benyújtott kéréseket. Puskás Bálint szenátor politikai nyilatkozatában cáfolta ezeket az állításokat, és tényekkel, adatokkal bizonyította, hogy 1615-től törvényesen működik ez az intézmény, és mind a román, mind az egyházi törvények betartásával fejti ki tevékenységét. /(simó): Az egyházmegyei tanács és a státus ugyanaz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 2./

A történelmi magyar egyházak vezetői, mint a Romániában élő magyar nemzeti közösség szolgálatában álló egyházak képviselői közös nyilatkozatot fogadtak el az autonómia kérdésében. A nyilatkozatot a nyolc püspök közül hatan írták alá: dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, dr. Pap Géza erdélyi református püspök, Tőkés László királyhágó-melléki református püspök, Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök, dr. Szabó Árpád erdélyi unitárius püspök és Adorjáni Dezső Zoltán ágostai hitvallású zsinatpresbiteri evangélikus lutheránus püspök. A nyilatkozat szerint „Határozottan kiállunk az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, és teljes mértékben támogatjuk az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét”. Az egyházfők erkölcsi támogatásukról biztosítják Székelyföld területi önrendelkezésének ügyét: „Ezért, a törvényes lehetőségeknek megfelelően, szorgalmazzuk akaratnyilvánító népszavazások kiírását”, olvasható a támogató nyilatkozatban. A Szabadság kérdésére Jakubinyi érsek elmondta: a magyar történelmi egyházak támogatják híveik, a magyar közösség önrendelkezési igényeit, függetlenül attól, hogy azok melyik politikai vagy érdekvédelmi szervezetben jutnak kifejeződésre. A magyar egyházak vezetői kinyilvánítják, hogy „közösségi önkormányzatunk megvalósítása érdekében őszinte párbeszédet és teljes összefogást tartunk szükségesnek – egyházaink részvételével – a polgári és a politikai élet valamennyi szervezeti közképviselete, valamint helyi és területi önkormányzataink között”. Hasonlóképpen fontosnak tartják és szorgalmazzák az erdélyi magyarság autonómia követeléseinek az egységes kinyilvánítását és képviseletét mind a romániai politikai életben, mind nemzetközi téren, az európai fórumokon. „Meggyőződésünk, hogy híveink érdeke és saját autonómiával rendelkező egyházaink szolgálatának akadálymentes folytatása szinte megköveteli a közösségi önrendelkezés jogának teljes körű birtoklását. Úgy ítéljük, hogy ennek biztosítása egyben egész országunk javát és érdekét szolgálja, a küszöbön álló európai csatlakozás keretei között”, olvasható az egyházfők által aláírt nyilatkozat végén. /Egyházi állásfoglalás az autonómiáról. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

Fehér megyei oktatási tanácskozást tartottak Erdei Itala oktatáskutató munkaanyaga alapján Nagyenyeden. A megbeszélésre a megyében működő magyar tannyelvű iskolák egy részének bizonytalan helyzete szolgáltatott okot. A problémára iskolaközpontok létrehozása jelentené a megoldást. A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium már lépett egyben az ügyben, hiszen bentlakásában már 15 vidéki kisiskolás lakik. A tanácskozáson megjelent Kerekes Hajnal, a Fehér megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatónője, dr. Demény Piroska, a Bethlen Gábor Kollégium aligazgatója, Gál László, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Szeminárium igazgatója, Bárócz Huba református esperes, Tóth Gabriella kisebbségi tanfelügyelő és Stáb Ildikó megyei RMPSZ-elnök. Általános vélemény szerint az I–IV. osztályok hosszabb távon is fenntarthatók, de az általános iskolák V–VIII. osztályos tagozatainak egy része nehéz helyzetbe került. Bár az utóbbi időben javult a szaktanári ellátottság, a felvinci, a balázsfalvi, a marosújvári, a gyulafehérvári tagozatok komoly létszámgondokkal, osztályösszevonásokkal küzdenek. Szilárdabb a helyzete a bethlenszentmiklósi, magyarlapádi, torockói, és természetesen a nagyenyedi kollégiumi osztályoknak. Kötő József volt oktatási államtitkár néhány éve oktatási mikrorégiók kialakítását kezdeményezte. A tanulmány két megyei iskolaközpont működtetését feltételezi Nagyenyeden és Gyulafehérváron. Új lehetőség a gyulafehérvári és a környékbeli gyermekek számára az, hogy a katolikus érsekség tulajdonában található ún. Fogarasi-féle épületcsoport felújítását tervezik. Decemberben megérkeznek a mikrobuszok (iskolabuszok) is, amelyekkel jövőtől több mint 400 román és magyar tanuló fog ingázni különböző iskolaközpontokba. A tervek szerint Magyarlapádra szállítják a megszűnt becei iskola V–VIII. osztályos diákjait és a Bethlenszentmiklós környéki tanulókat. /Bakó Botond: Válsághelyzetben a magyar tannyelvű iskolák= Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Budapesten a Miniszterelnöki Hivatal az Új Magyar Szó megkeresésére közölte, a kétoldalú találkozón a román-magyar kapcsolatok szinte minden fontos témája terítékre kerül. Az együttes kormányülés lehetőséget nyújt az előző, bukaresti találkozón elhatározott feladatok számvetésére, illetve új, közös programok kidolgozására. Szó lesz a készülő észak-erdélyi autópálya rácsatlakoztatásáról a magyarországi és a nyugat-európai úthálózatra. Tárgyalni fognak az energetikai együttműködésről, a határátkelők modernizálásáról, valamint a közös vám- és útlevélkezelésről. Az uniós forrásokból megvalósítható közös turisztikai fejlesztések lehetőségei is terítékre kerülnek. Szó lesz a romániai kisebbségi törvényről, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem társfinanszírozásáról, a szórványoktatás minőségi javításáról, a műemlékek restaurálásával kapcsolatos gondokról, a Gozsdu Alapítványról, illetve olyan szimbolikus kérdésekről is, mint a gyulafehérvári Batthyanaeum ünnepélyes keretek között történő átadása. A verespataki bányaberuházás is napirendre kerül. Simicskó István a román-magyar kormányülés kapcsán levelet küldött Szilvásy György kancelláriaminiszternek, melyben arra kérte, „a kormányszintű kétoldali tárgyalások során különös hangsúlyt fektessenek a székelyföldi autonómia megteremtésének, az államilag finanszírozott erdélyi magyar egyetem felállításának, a moldvai csángók által kért rendszeres, magyar nyelvű vallásgyakorlás lehetővé tételének kérdésére.” /Guther M. Ilona: Közös kormányülés, közös témalistával. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

November 19-én, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén szervezi meg a Gyulafehérvári Caritas-szervezet a hagyományos Szent Erzsébet-gyűjtést Erdély katolikus templomaiban. A gyűjtés célja a nehéz helyzetben élő családok megsegítése. Erre hívta fel a figyelmet dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek körlevelében. /Jótékonysági felhívás. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

„Az 1989 előtti időkre emlékeztet, ahogy ez a választás zajlik” – fogalmazta meg Kozma József, az érmihályfalvi Philadelphia Transsylvania Alapítvány elnöke abban a tiltakozó levélben, melyet a Gazdasági és Szociális Tanácsnak (CES) címzett. A teleházat működtető és táborokat szervező alapítvány elnöke annak a választásnak a menetét kifogásolta, melynek során a Gazdasági és Szociális Tanácsot 15 – a civil szervezeteket képviselő – taggal egészítik ki. Kimaradtak a magyar civilek az érdekegyeztetésből. Kozma József elmondta, a Kormánystratégiák Ügynökségéről telefonon hívták fel, hogy közöljék vele: 12 óra múlva lejár a jelentkezési határidő. Kozma József a www.ces-ong.ro honlap tanulmányozása során jött rá, hogy csak szavazni hívják, nem választani. A jelöltállítási szakasz ugyanis már november 7-én lejárt. A civil szféra tíz százalékát a magyar civil szervezetek teszik ki, de a 47 jelölt között egyetlen magyart sem volt. Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Szövetségének elnöke Kozma Józseftől értesült a választásokról. Mint elmondta, egyáltalán nem mellékes, hogy ki vesz részt ebben a tanácsban. Ez a testület véleményezi ugyanis a törvényhozás elé kerülő tervezeteket. Azért is fontos a jelenlét, mert aki részt vesz ebben a folyamatban, információkhoz jut, kapcsolatokat épít. A választások megszervezését a Civil Szervezetek Tanácsadó Központja, a Centras vállalta magára. A bukaresti szervezet internetes szavazási rendszert dolgozott ki. A jelöltállító szervezeteknek is a választásra jelentkező szervezeteknek is, egész sor dokumentumot kellett beküldeniük, hogy nyilvántartásba vegyék őket. Az erdélyi magyar közéletből ismert civil szervezetek közül csupán a gyulafehérvári, szatmárnémeti, nagyváradi és temesvári római katolikus Caritas segélyszervezet szerepel a listán. – Az a civil szervezet, amelyik nem tudott az országos választásról, magára vessen, jelentette ki Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács civil kapcsolatokért is felelős alelnöke. Az alelnök szerint megyéjéből 20-30 szervezetnek is folyamatban van a választási jog megszerzéséhez szükséges regisztrációja. A folyamattal azonban Borboly sem elégedett. Egy szűk bukaresti mag próbálja kisajátítani a CES civil frakcióját, magyarázta. Hozzátette, már megtámadták a Diszkriminációellenes Tanácsnál a választási folyamatot. A bukaresti programvezető sajnálatosnak tartotta, hogy nincs magyar civil szervezeti vezető a jelöltek között. Szerinte ha a Magyar Civil Szervezetek Szövetsége nem értesült a választásról, azt jelzi, hogy elszigetelődött a román civil szférától. /Gazda Árpád: Megspórolt hírverés. = Krónika (Kolozsvár), nov. 16./

„Több ötletem készült el makettben, de ezek tervek maradtak, nem valósultak meg, hasonló okok miatt. Egyrészt azért, mert az a szellemiség, amit képviselek, nem tetszik a jelenlegi politikai rendszernek. Nem szeretik, ha valaki konkrétan, egyenesen fogalmaz, a magyarság sorsát vállalja és mutatja fel alkotásaiban” – mondta el a vele készült beszélgetésben Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész. Kora ősszel avatták fel az Ister-pár elnevezésű  – összetartozó emberpárt ábrázoló – legújabb szobrát Táton. A kompozíció bálványszerűségével az erőt és időtlenséget akarta kifejezni. Maivá akarta tenni az alakokat: a férfi arca egy magyar parasztemberre hasonlít, az asszony ruhája, nyakéke kicsit erdélyi vonatkozású. Mindez azt kívánja jelezni: ragaszkodjunk múltunkhoz, hagyományainkhoz, tegyünk meg mindent megmaradásunkért! A mai nehéz világban derűt, örömöt, optimizmust szeretne felmutatni alkotásával. Szervátiusz Tibornak voltak olyan elképzelései, amelyeket a politika nem engedett megvalósítani. Az Aradi Vértanúk emlékműve a budai várba került volna, de Aczél György ezt nem engedte. Ez a szoborterv a rendszerváltozás után sem valósulhatott meg. Két ’56-os szoborterve közül az egyik elkészült, ez a szobor Budafokon áll, a másik viszont nem készült el. A Szervátiusz-albumban e terv mellett egy szó olvasható: megvalósítatlan. A művészenek nagy fájdalma, hogy „az anyaországban is kisebbségben él, szellemileg és lelkileg a magyarság.” Kilátástalan a művészek sorsa, a nemzeti alkotóművészet fejlődése. Nem történt igazai rendszerváltozás. Amikor a kolozsvári Szent Mihály templomot restaurálták, Szervátiusz kapott egy megbízást az egyháztól egy Pieta elkészítésére. Akkor Márton Áron püspököt szobafogságra ítélték Gyulafehérváron, ezért Szervátiusz elküldte neki a dombormű fényképét. A püspök üzente: nagyon tetszik neki, és áldását küldte rá. Ez a Pieta ma is látható a kolozsvári Szent Mihály templom oldalhajójában. /Frigyesy Ágnes: Az erő és időtlenség művei. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./

Lemondott szenátusi tisztségéről Egyed Emese, a Bölcsészkaron működő Magyar Nyelv és Irodalom tanszék vezetője, tiltakozásképpen a BBTE-n kialakult kilátástalan helyzet miatt. A politikatudományi szak magyar vezetője, Bakk Miklós, november 29-én jelenti be hivatalosan, hogy amennyiben nem hívnak össze rendkívüli szenátusi ülést az állásukból elbocsátott Hantz Péter és Kovács Lehel tanársegédek ügyének megvitatására, szintén lemond. A szavazáson résztvevő magyar tanárok egyöntetű tanúsága szerint Kovács Lehel és Hantz Péter kizárását az egyetemről magyar részről a pszichológia, illetve a két teológia kar képviselői szavazták meg. Különösen az utóbbiak váltottak ki megdöbbenést a magyar közvélemény szintjén, eddig ugyanis a magyar történelmi egyházak egyértelműen kiálltak a Bolyai Egyetem és az önálló magyar karok ügye mellett. A szenátusi ülésen a Római Katolikus Teológia Kart Marton József dékán, míg a Protestáns Teológia Kart Buzogány Dezső képviselte. November 28-án számos személyiség, politikai és más jellegű szervezet tiltakozott a két magyar oktató kizárása ellen. Az egyetem magyar oktatói szolidaritási nyilatkozatot fogadtak el, amelyben többek között tájékoztatnak arról, hogy a kizárás ellen a testület jelenlevő magyar oktatói közül Nagy László és Salat Levente (rektor-helyettesek), Benedek József, Egyed Emese, Magyari Tivadar, Sárkány Kiss Endre, Veress Károly, valamint Vincze Mária szavazott. Hozzájuk a Fizika Kar dékánja, Simion Simon, és két magyar diákszenátor is csatlakozott, Petru Blaga, a Matematika Kar dékánja pedig tiltakozott az eljárás ellen. A harminchárom aláíró elfogadhatatlannak tartja ezt a szerintük 1959 óta példátlan eljárást, hogy jogaik védelmében – s egyúttal az egyetem programjával összhangban – fellépő kollégákat szankcionálnak. Következésképpen szolidaritást vállal a kérdéses határozatban elmarasztalt munkatársakkal. Külön tiltakozott a Fizika Kar magyar oktatási vonala. Ebben kifejtették: bár nem értenek egyet a tanársegéd (azaz Hantz Péter) radikális módszereivel, úgy gondolják, hogy az egyetemről való kizárás nem tükrözi az intézmény demokratikus hagyományait. A szólás- és véleményszabadságnak, a bíráló magatartásnak továbbra is az akadémiai környezet sajátosságának kell maradnia. Az elsietett szenátusi döntés pedig árt az egyetem arculatának. A közlemény aláírói: Nagy László egyetemi tanár, rektor-helyettes, Néda Zoltán, egyetemi tanár, Búzás Gábor előadótanár, Karácsony János előadótanár, dékán-helyettes, a magyar oktatási vonal felelőse, Sárközi Zsuzsanna előadótanár, Simon Alpár előadótanár, Póra Melinda-Katalin tanársegéd. Az egyetem tanárai aláírásgyűjtést kezdtek el a Transindex internetes portálon. Minden egyes csatlakozó aláírás nyomán automatikus üzenet érkezik a BBTE rektori hivatalának postaládájába. Az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselete is tiltakozott a szenátus döntése ellen. Nyilatkozatukban Eckstein-Kovács Péter szenátor, valamint Kónya-Hamar Sándor és Máté András Levente képviselők leszögezték: a két adjunktus tevékenysége során az egyetem státusával kapcsolatban fejtett ki véleményt, ami beletartozik a szabad véleménynyilvánítás gyakorlatának jogkörébe. Az egyetem rektorának kezdeményezése, valamint az egyetem szenátusának szavazata szöges ellentétben van mind az akadémiai szellemmel, mind egy multikulturális intézménytől elvárható toleranciától. Az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselői tiltakoznak a megfélemlítésnek szánt intézkedések ellen és felkérik a BBTE vezetőségét, hogy tegye meg azokat a lépéseket, amelyekkel bizonyítani tudja az egyetem valóban multikulturális és toleráns jellegét. Az RMDSZ europarlamenti megfigyelői, Kónya-Hamar Sándor, Szabó Károly és Kelemen Attila az uniós fórumok előtt foglalnak állást. Beadványukban kiemelik a kontrasztot a kolozsvári egyetem nemrég Brüsszelben bemutatott kiállításának üzenete, valamint az itthoni valós helyzet között. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) közös állásfoglalásban tiltakozott. Úgy vélik: a román többségű szenátus visszaél az egyetemi autonómiával, ugyanakkor a multikulturalitás intézményének álcázott keretek között etnikai diszkriminációt folytat. A MIT és a MIÉRT követeli, hogy vonják vissza a döntést, továbbá felhívják az erdélyi magyar és román közképviselet tagjait: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy e méltánytalan döntés hatályát veszítse. Kovács Lehel elmondta: még nem kapta kézhez a munkaszerződés felbontásáról szóló döntést, ellenben eljutott hozzá egy rendkívül furcsa idézés. A feladó egy úgynevezett Kutatási Bizottság, amelynek létéről mindmáig nem tudott, mi több, az idézésen sem fejléc, sem pecsét, sem aláírás nem látható. Hantz Péter körül nehezen magyarázható események zajlanak. A menesztett tanársegédet telefonon felhívta egy Dobrescu néven bemutatkozó személy, aki azt állította, hogy az Igazságügyi Minisztérium alkalmazottja. Felszólította Hantzot, hogy a saját érdekében sürgősen jelentkezzen Bukarestben, mert valamiféle eljárás indult ellene. A teológia karok vezetőinek szavazatával kapcsolatosan a Szabadság megkérdezte az illetékes egyházfőket is. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek elmondta: addig nem nyilatkozik a kérdésről, amíg az érintettet, Marton József dékánt személyesen is meg nem hallgatja, de álláspontját azután sem óhajtja közölni a sajtóval. Hasonlóan válaszolt Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Az egyházfő kifejtette, hogy az egyházkerületi tanács megvitatja majd a kérdést, véleményét azonban ő sem hajlandó nyilvánosságra hozni. Egyedül Tőkés László református püspök nyilatkozott. Mint fogalmazott, tárgyalt az esetről Pap Gézával és Juhász Tamással, a Protestáns Teológiai Intézet volt dékánjával, és mindannyian egyértelműen elítélték Buzogány Dezső szenátusi magatartását. Szomorúan vették tudomásul azt, hogy mind a református, mind a római katolikus egyházban akadnak olyan emberek, akik megtörik a történelmi magyar egyházak magyar egyetem iránti eddig osztatlan támogatását. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kiáll Hantz és Kovács mellett a magyar közvélemény. A magyar egyetemi vezetők a tömeges lemondást fontolgatják. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./ Nagy László és Salat Levente, a két magyar rektor-helyettes átiratot küldött a BBTE rektorának, amelyben tiltakozásukat fejezik ki az ellen, ahogy az egyetem vezetősége a két magyar oktató táblakitevési akcióját kezelte. Szerintük a rektorátus több formai hibát is elkövetett ez ügyben. Nem ismertették a helyzetet a szenátus kollégiumával, sőt, az érvényben lévő szabályok ellenére nem konzultáltak a magyar tagozatvezetéssel a két magyar oktató elbocsátásáról. Másodsorban a szenátus úgy hozta meg döntését, hogy előtte nem vitatták meg a szóban forgó kérdést. Harmadsorban úgy vélik, mivel a szenátusi szavazáson nem vették figyelembe a tartózkodásokat, a 70 mellette és a 9 ellene szavazattal hozott döntés nem érvényes. A két rektor-helyettes rendkívüli szenátusi ülés összehívását is sürgette. A BBTE magyar oktatóinak egy csoportja szolidaritási nyilatkozatot fogalmazott meg, amelyben többek között ez áll: „Alulírottak elfogadhatatlannak tartjuk ezt az 1959 óta példátlan eljárást, hogy jogaink védelmében – s egyúttal az egyetem programjával összhangban – fellépő kollégákat szankcionálnak. Következésképpen szolidaritást vállalunk a kérdéses határozatban elmarasztalt munkatársakkal.” Ezt a szolidaritási nyilatkozatot lapzártáig 72 oktató támogatta aláírásával. Ez a szám a magyar oktatók több mint egyharmadát jelenti. A fizika szak magyar oktatói levélben tiltakoznak Nicolae Bocsan rektornál Hantz Péter menesztése ellen. /Debreczeni Hajnal, Gujdár Gabriella: Tiltakozáshullám követte Hantz és Kovács kirúgását az egyetemről. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

1918-ban az erdélyi románok nemzetgyűlésre sereglettek össze Gyulafehérváron. Kimondták Magyarország románok lakta területeinek feltétel nélküli egyesítését Romániával, külön kijelentve a román nemzet elidegeníthetetlen jogát a Maros, Tisza és Duna között elterülő egész Bánátra. Gyulafehérváron a nemzeti közösségek számára több olyan ígéretet tettek, amelyek érvényesítése közel kilencven évvel az események után sem valósult meg. Az 1918-as gyulafehérvári határozat pontjai szerint a többség „teljes nemzeti szabadságot” ígér az ebben a térségben „együttlakó népek”-nek, leszögezve, hogy: „Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által”. Gyulafehérváron kimondták, hogy egyenlő jogokat és teljes vallási autonóm szabadságot biztosítanak az összes hitfelekezet számára, továbbá korlátlan sajtó, gyülekezési és egyesülési jogot, „minden emberi gondolat szabad terjesztését”, illetve „tiszta demokratikus uralom megvalósítását minden téren”. Ezzel szemben a Romániában élő nemzeti közösségeknek rendkívül nagy erőfeszítésébe kerül érvényt szerezni a gyulafehérvári egyesülési határozatokban megfogalmazott kisebbségi jogoknak. Elég csak a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) zajló eseményekre gondolni, ahol két magyar tanársegédet csupán azért rúgtak ki az állásából, mert a gyakorlatban alkalmazni akartak egy, az egyetem szenátusa, azaz legfelsőbb vezetése által mintegy másfél évvel ezelőtt elfogadott, a többnyelvű feliratok elhelyezésére vonatkozó határozatot. A kolozsvári eseményekkel párhuzamosan zajlott Leonard Orban EU-s biztosjelöltnek, a többnyelvűségi (!) tárca várományosának a meghallgatása az Európai Parlament illetékes szakbizottságaiban. Arra a kérdésre, hogy a BBTE-n leszaggatták a magyar feliratokat, Orban válasza az volt: Románia jelentős eredményeket ért el a kisebbségi jogok védelme terén, hiszen a nemzeti kisebbségek parlamenti képviselettel rendelkeznek, az RMDSZ a kormánykoalíció tagja, a kisebbségek használhatják anyanyelvüket a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, a BBTE-n pedig biztosított az anyanyelvű oktatáshoz való jog. /Papp Annamária: Gyulafehévárról Európába. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 1./

Tőkés László püspök a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem 11 magyar díszdoktorához fordult az egyetemi feliratok ügyében. Oláh György Nobel-díjas tudósnak, Erdő Péter bíboros-prímásnak, Bölcskei Gusztáv református püspök-zsinati elnöknek, Jakubinyi György gyulafehérvári érseknek, Abádi Nagy Zoltán, Bokros Lajos, Chikán Attila, Vajda Mihály és a norvégiai Csemay Lászó professzoroknak, valamint Pungor Ernő és Glatz Ferenc akadémikusoknak írt nyílt levelet Tőkés László, arra kérve őket, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem díszdoktoraiként tekintélyüket latba vetve segítsenek a kolozsvári intézményben kialakult áldatlan helyzet megoldásában. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke úgy fogalmazott, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetemen olyan magyarellenes esemény bontakozott ki, amely felidézi 1919-et, amikor a bevonuló román karhatalom kilakoltatta székhelyéről az elődintézményt, a Ferenc József Egyetemet és tisztogatást hajtott végre a magyar oktatói karban, vagy azt, ahogyan 1959-ben Ceausescu vezényletével megszüntették a Bolyai Tudományegyetemet. Tőkés László kijelentette: napjainkban a multikulturálisnak álcázott kolozsvári intézményben szintén erővel akadályozzák meg az önálló magyar karok létrehozását, és nemhogy a Bolyai Tudományegyetem helyreállítására irányuló, jogos magyar követeléseknek nem tesznek eleget, hanem még az intézmény által előírt két- vagy többnyelvűségnek sem adnak teret. Elbocsátják állásukból, illetve a rendőrség kezére adják a törvényes jogokért, az ifjúság esélyegyenlőségéért kiálló magyar oktatókat – írta Tőkés László, súlyos etnikai diszkriminációnak minősítve Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktusok elbocsátását. Arra kérte a díszdoktorokat, hogy csatlakozzanak az Erdély-szerte kibontakozó, széles körű tiltakozó megmozdulásokhoz. Bodó Barna elmondta: ha nem sikerül előrelépni még idén, és nem változik meg az egyetem román vezetésének hozzáállása a kétnyelvűség és az egyenjogúság kérdésében, akkor azt tervezik, hogy az intézmény minden magyar vezetője lemond. (Magyar Rádió Online) /Erdély.ma, dec. 2./

Az erdélyi vértanú és hitvalló püspökökre, Bogdánffy Szilárdra, Márton Áronra, Scheffler Jánosra emlékeztek, akik a kommunista idők egyházüldözése idején kiálltak az egyház, a nép mellett. A nagyváradi Szent László Gimnázium hitoktatói és lelkészei november 24-26-a közötti emlékversenyt hirdettek meg. A tíz erdélyi és partiumi katolikus iskolából nyolc líceum három-három fős csapata vett részt a vetélkedőn. A résztvevők megkoszorúzták Bogdánffy Szilárd püspök szobrát. A Szent László Gimnázium színjátszó csoportja Morus Szent Tamás élete egy részét jelenítette meg. Az első díjat a nagyváradi Szent László Gimnázium csapata nyerte, a másodikat a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Gimnázium diákjai, a harmadik helyen két azonos pontszámú csapat osztozott, a csíkszeredai Segítő Mária Gimnázium és a szatmárnémeti Hám János Iskolaközpont csapata. /Farmati Anna: Boldog jelöltek. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 3./

A Székely Nemzeti Tanács bardoc-miklósvárszéki szervezetének vezetősége és néhány tagja november utolsó napjaiban Kolozsváron meglátogatta Pap Géza református és Szabó Árpád unitárius püspököt, majd Gyulafehérváron Jakubinyi György érseket, hogy köszönetet mondjanak az erdélyi magyarság autonómiáját támogató nyilatkozatukért. A szervezet alelnöke, Krizbai Imre református lelkész beszámolója szerint a héttagú erdővidéki küldöttséget kellemesen meglepte az egyházi vezetők közvetlensége. ,,Látszott, hogy mennyire aggódnak nemzetünk jelenét és jövőjét illetően, s bízom benne, hogy ameddig hatáskörük megengedi, továbbra is kiállnak mellettünk” – mondotta Krizba Imre. Az erdővidékiek hasonló célból nemsokára meglátogatják Tőkés László református, Tempfli József nagyváradi római katolikus és Adorjáni Dezső Zoltán lutheránus püspököt is. /(hecser): Látogatóban egyházvezetőknél. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./

Az Összetartozunk Bojtorján-dal Egymásért vagyunk üzenetét tűzte ki mottóként az az Őrangyal-program, amely a gyulafehérvári Caritas csíkszeredai kirendeltsége és a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság kezdeményezésére indul útjára azzal a céllal, hogy a fogyatékkal élő és egészséges gyermekek, illetve fiatalok közti barátságok létrejöttét szorgalmazza. A karácsonyfadísz- és ajándékkészítést, énektanulást, közösségi játékokat magában foglaló tevékenységsorozat sajátos és különleges. A tervek szerint 2007. december végéig havonta találkozhatnak az új barátok. /Antal Ildikó: Barátságot kötő őrangyalok. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 14./

A Tismaneanu-jelentés a kommunizmus rémtetteiről szól. A jelentés szerint az 1948-ban megalakított Securitate volt a kommunista megtorlás legfontosabb eszköze. A terror többféle módon nyilvánult meg: letartóztatások, kihallgatások, kínzások, előre meghatározott ítéletek, de nem szabad megfeledkezni az általános zsarolásról, megfélemlítésről, félretájékoztatásról, fenyegetésről stb. A politikai terror 1948 tavaszán kezdődött, több történész szerint május 14. volt a romániai “Szent Bertalan-éjszaka”, amikor széles letartóztatási hullám indult. Más oldalról pedig szovjet mintára kialakított “csendes” népirtás indult meg, 1989-ig több százezer politikai foglyot, különböző korú, nemű, vallású, nemzetiségű, foglalkozású állampolgárt gyilkoltak meg, illetve deportáltak. Romániában 1945–1989 között 240 olyan egység működött, ahol a lakosságot fogva tartották, kihallgatták, megkínozták, munkatáborba kényszerítették. A 240 egységből 44 volt börtön, 61 helyen folytak kihallgatások, száműzetések, ugyanakkor felállítottak 72 kényszermunkatábort, 63 deportálási övezetet és kényszerlakhelyet. Mindezek mellett létezett tíz pszichiátriai kórház-menhely, ahol a politikai nézeteik miatt üldözötteket tartották fogva, és találtak 93 kivégzőhelyet, tömegsírt is. Emellett a rajonokban-megyékben a Securitaténak még volt számos kihallgató helye, az egységek száma így eléri a 450-et. A kutatások jelenleg is folynak, és a térképen szereplő települések száma rendszeresen szaporodik. A feltárást nehezíti, hogy a ’60-as évektől a politikai üldözötteket rendszeresen köztörvényes bűnök miatt ítélték el, így nehéz kideríteni, hányan szenvedtek-haltak meg politikai nézeteik miatt. Akadályozza a kutatómunkát, hogy a börtönök archívumaiban szereplő űrlapok hiányosak, a foglyokat rendszeresen költöztették egyik fegyházból a másikba, és ezeket a mozgásokat nem mindig tüntették fel. Arad megyében több településen is találtak tömegsírt, voltak munkatáborok. A megyeszékhelyen volt börtön, de végeztek is ki politikai foglyokat, akiknek a tetemét közös sírba dobták. Már 1949-ben megkezdődtek a leszámolások, a Securitate hajtóvadászatot indított a Bánsági-hegyekben bujkáló antikommunista partizánok ellen. 1949. július 16-án a csoport öt tagját halálra ítéltek és kivégezték, hét személy meggyilkolásához azonban már bírósági ítélet sem kellett: a kommunistáknak: augusztus 2-án azt hazudták nekik, hogy Temesvárról Nagyenyedre szállítják őket, de Zölderdőben leszállították őket a kocsiról és agyonlőtték a hét embert. Sírjukat a mai napig nem találták meg. A rendszer módszereit jellemzi, hogy a Zölderdőben lelőttek halotti bizonyítványaiba a halál okaként tuberkulózist, szívelégtelenséget, magas vérnyomást és hasonló okokat írtak, természetesen az orvosok közreműködésével. Az ország más börtöneiből is küldtek Temesvárra elfogott ellenállókat, akiket azután a Zölderdőben kivégeztek: 1950 tavaszán Szamosújvárról vonaton szállítottak 38 politikai foglyot, de érkeztek ellenállókkal “paktáló” személyek Dobrudzsából, Nagyszebenből vagy Pitesti-ről is. Gyulafehérváron börtön volt, de létezett kivégzőhely, megtalálták a kivégzettek közös sírját. Hasonló kivégzőhelyek, közös sírok voltak még Bisztrán, Aranyosronkon, Boroskrakkón, Kismindszenten, Kismuskán és Obrázsán. Fehér megye leghírhedtebb fegyháza a nagyenyedi volt, “a romániai Gulag”, ahol politikai foglyokat nem csupán az 1964-es amnesztiáig, hanem ezt követően is őriztek, kínoztak. Nagyenyeden több ezer embert kínoztak meg vagy ítéltek csendes halálra csak azért, mert nem értett egyet a kommunista hatalommal, mert felemelték szavukat az alapvető emberi jogok védelmében. 1980-tól megszüntették az utolsó magyar nyelvű középiskolákat is, a végzősöket pedig román megyékbe helyezték. 1948. július 17-én a román állam egyoldalúan megszakított minden kapcsolatot a Vatikánnal, s ennek eredményeként tragikus helyzetbe sodorta, például, a gyulafehérvári püspökséget, amely közel 700 ezer hívével együtt kénytelen volt minden kapcsolatot megszakítani a külföldi testvér-egyházkerületekkel. 1949. június 21-én letartóztatták Márton Áron püspököt, akit két évvel később életfogytiglani kényszermunkára ítéltek. A hatalom megbénította a papképzést, felszámolta a szerzetesrendeket, elkobozta az egyházi vagyont, a szerzeteseket pedig deportálta. A nagyvárosokba Ceausescu masszívan telepítette be a románokat. 1948-ban az erdélyi városok lakosainak 39,7%-a volt magyar, 1966-ban 26,8%-a, 1992-en pedig 13%-a, s miközben a magyarság fogy, a románság száma megháromszorozódott Erdélyben. 1948-ban 547 ezer román élt Erdélyben, 1966-ban 1,69 millió, ma már több mint kétmillió. /Irházi János: Kommunista terror a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./

A Gyulafehérvári Caritas Marosvásárhelyi Kirendeltségének területén az idei Szent Erzsébet-gyűjtésből befolyt adományok értéke 15.854 új lej. A gyűjtés lebonyolításában és felhasználásában a katolikus egyházközségek működtek közre. A befolyt összegből karácsony közeledtével 600 szükséget szenvedő család részesült támogatásban, további 60 hátrányos helyzetű személy részesült novemberben és decemberben a Caritas különböző szociális szolgáltatásaiból (otthoni beteggondozás, idősek nappali foglalkoztatója, kisbabák korai fejlesztője). /Sikeres Caritas-gyűjtés a családokért. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./

Karácsony Benő Napos oldal című regénye méltán lett népszerű. Most kiadták novellásgyűjteményét /Nyári délután a régi Fehérvárt – Összegyűjtött novellák, Kalota Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006/. A könyv tartalmazza Karácsony Benőnek a Gyulafehérvári Hírlapban közölt tárcanovelláit, amelyek most jelennek meg először. Az író élete tragikusan végződött, Auschwitzba hurcolták, ott halt meg. /Farkas Imola: Napos oldalunk. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

A gyulafehérvári fiatalokból álló Fehérkék nevű amatőr színjátszó csoport vendégszerepel: Gyergyóalfaluban és Gyergyóremetén is tart előadást. A vidám jelenetekből álló műsor az otthoni RMDSZ-székházban bálok előtt bemutatott előadások legjobb darabjaiból állították össze. A mostani két előadás a Gyergyóremetéről és Gyergyóalfaluból Gyulafehérvárra került fiataloknak köszönhető. Ugyancsak ilyen alapon készülnek Székelykocsárdra is. /Mihálcz Márta: Turnéznak a Fehérkék. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./