Az elkobzott ingatlanok egyharmadát kapták vissza a romániai magyar egyházak, mondta el Markó Attila, az elkobzott egyházi javak visszaszolgáltatására létrehozott bizottság alelnöke. A történelmi magyar egyházak kétezer ingatlan-visszaszolgáltatási kérelme közül 675-öt hagyott jóvá a bizottság. A legtöbb elkobzott ingatlant az Erdélyi Református Egyházkerület kapta vissza, szám szerint 176-ot, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség pedig 107-et. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 81 kérelmét bírálta el pozitívan a bizottság, az evangélikus egyház 12 ingatlant kapott vissza, az Unitárius Egyház 27-et. Markó Attila elégedett a visszaszolgáltatás ütemével. /Farcádi Botond: Döcög a restitúció. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

A Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság, a gyulafehérvári Caritas Csíkszeredai Kirendeltsége és Csík Terület Ifjúsági Tanácsa szervezésében sikeresen életre keltett Őrangyal-program Farsangi mulatság címmel folytatódik. Az újabb találkozó helyszíne ezúttal a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium. Az Őrangyal-program megyeszerte több helyszínre is kiterjed. A barátságkötést, egymás megajándékozását és megörvendeztetését szorgalmazó programba egészséges és fogyatékkal élő, sérült gyermekek, illetve fiatalok népes csapata kapcsolódott be. A havonta egy alkalommal tartott találkozón ápolják a már megkötött barátságokat, nyáron pedig közös táborban vehetnek részt az egészséges és speciális gondozást igénylő fiatalok. /Antal Ildikó: Farsangoló őrangyalok. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./

Felvincen és Székelykocsárdon megnyílt a megyei tanács és a gyulafehérvári “Ősi Hagyományok Egyesület” közös szervezésében a néprajzi kiállítás. Felvincen a jövőbeni falumúzeum a kultúrotthon frissen felújított földszinti termében kapott helyet. A látogató meglepetéssel tapasztalhatja, hogy a valamikori magyar falu néprajzi kiállításán magyar motívumoknak, hagyományoknak nyoma sincs. A begyűjtött használati tárgyak, eszközök között a jellegzetes román motívumos szőttesek, varrottasok, népi viseletek társaságában ott áll az ortodox papi viselet is. Az itt élő roma közösséget színpompás női ruházat, szőtt takaró jelzi, de a napjainkban is szinte minden magyar házban megtalálható írásos varrottas, a székely eredetet bizonyító viselet teljesen hiányzik. Székelykocsárdon, a XIV. századi ortodox fatemplomban berendezett néprajzi kiállításon is hasonló a helyzet. A magyar közösség jelenlétét itt sem jelzi semmi. Az Aranyosszék határát képező faluról Orbán Balázs így ír: „Aranyosszék egyik legtisztább székely helysége. Református vallást követő lakói a székelység szebb fajához tartoznak. (...) nagyrészt Kézdiszékből valók. (...) A lakházak építése, azoknak belső elrendezése, bútorzata tökéletesen megfelelő a belszékelyföldieknek. ” A Székelyföld leírásában megtalálható “kocsárdi székely menyegző” leírása, melynek menete, szokásai mai napig fennmaradtak. /Takács Ildikó: Magyar népi hagyományok nincsenek? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./

Első alkalommal járt Gyulafehérváron Fehér megye testvértelepülése, Bács-Kiskun megye küldöttsége a tavaly őszi vezetőségváltást követően. Tovább erősítik az 1994 óta tartó kapcsolatot. A küldöttség javasolta, hogy állítsanak össze közös honlapot a két megye turisztikai és kulturális adottságairól, állítsanak helyre közösen leromlott állapotban lévő – főleg Hunyadi János nevéhez fűződő – kastélyokat, közös környezetvédelemi projekt keretében újítsanak fel parkokat, és különböző képzéseket szervezzenek együtt. /Bakó Botond: Gyulafehérvár. Új lehetőségeket teremtene a Bács-Kiskun testvérmegyei kapcsolat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

Tavaly Erdélyben 168 magyar könyvet kiadó intézmény volt, mögöttük azonban alig 11 magyar könyvesbolt sorakozik fel Erdélyben. Olyan városokban nincsenek jelen, mint Szatmárnémeti, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Brassó, Nagyvárad, állapította meg a könyv- és újságbarát, mecénás Koós Ferenc. Szerinte a könyvesboltok tönkretétele tudatosan történt Magyarországról, amikor megjelent az Erdélyi Magyar Könyvklub, amelyet az anyaországiak óriási összeggel finanszíroztak csak azért, hogy az behozza magas áron a gyenge minőségű könyveket, és a könyvesboltokban található áraknál 10–15%-kal olcsóbban árusítsa az erdélyi kiadók termékeit. Mindettől függetlenül Erdélyben az utóbbi évekig jó minőségű könyvkiadás létezett, amely viszont lefelé tartó tendenciát mutat. Jelenleg szűkül az erdélyi magyar könyv- és sajtókiadás. /Ördög I. Béla: Merről merre, huszonegyedik századi média? Beszélgetés a javíthatatlan könyvbarát Koós Ferenccel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

Május 27-én tölti be Kostyák Imre nyugalmazott zenetanár 94. életévét. Mögötte áll egy rendkívül gazdag élet. Volt piarista szerzetes, katona, hadifogoly, méhész, zenetanár, hat fiú (mindannyian zenészek!) apja. A templomban Levente fia látja el a kántori teendőket. Kostyák Imre Székelykocsárdon született, ott kezdett iskolába járni. Piarista szerzetes akart lenni, végezte a teológiát, emellett párhuzamosan Zeneakadémiára is járt. Azután kilépett a rendből, a Zeneakadémiát elvégezte. Nyugdíjba menetele után Gyulafehérvárra hívták egyházi éneket tanítani. Tíz évig tanított, emellett a kispapoknak méhészetet is tanított, mert ahhoz is értett. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Hálát adok az Istennek, hogy ember maradtam” Beszélgetés Kostyák Imre nyugalmazott zenetanárral. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

Komoly változások várhatók az erdélyi magyarság életében, politikai, oktatási, közösségi önszervezése terén, tömbvidéken és szórványban, hangzott el a Jelen és jövő Hunyad megyében elnevezésű február 10-i, szombati dévai szórványkonferencián. A gondok feltérképezése került előtérbe. A soron következő aradi kongresszus célja az RMDSZ hatékonyabbá tétele, mindenekelőtt a számonkérés kidolgozása révén, hangsúlyozta Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter. A Hunyad megyei magyarság messze legjelentősebb megvalósítása, a Téglás Gábor Iskola a szórványoktatás koronája. Létszám-gondok miatt azonban a megyében 4 magyar iskolai tagozat került a felszámolás szélére. Hosszas ellenségeskedés után a vulkáni 5–8. osztályok egyesülnek a szomszédos Lupénnyal, szögezte le Máté Márta megyei főtanfelügyelő-helyettes. Petrozsényban és mindenekelőtt Vajdahunyadon fel kell tölteni a létszámot. Magyar gyerekek ugyanis vannak még, csak a magyar iskolák felé kell irányítani őket. Amennyiben segítségre van szükség, számíthatnak a Geszthy Ferenc Társaságra, szögezte le Varga Károly elnök. Valamennyi Hunyad megyei magyar iskolai tagozat megerősítése a cél. Darvas Kozma József, a gyulafehérvári érsekség szórvány-bizottságának elnöke népfőiskolák létesítését javasolta, amelyek a székelyföldi példa szerint hozzájárulhatnak a szülők nemzeti öntudatának erősítéséhez, s közvetve gyerekeik magyar iskolába irányításához. Vetési László, a kolozsvári református püspökség szórvány-felelőse pedig az úgynevezett lámpástervet javasolta: olyan szórvány településeken, ahol egyáltalán nincs magyar iskola, a parókián történjen a nemzeti kultúra ápolása. A lámpásprogram már be is indult Hunyad megyében, leglátványosabban Rákosdon. /Chirmiciu András: Gyökeres változások előszele? = Nyugati Jelen (Arad), febr. 12./

Sólyom László köztársasági elnökkel esedékes megbeszélések előtt Kolozsváron, találkozott a történelmi magyar egyházak több vezetője. A tárgyalásokon szó esett az időszerű kérdésekről, köztük Tőkés László református püspök európarlamenti jelöltségéről is. Az egyházfők nem óhajtottak ebben a kérdésben nyilatkozni. Az Erdélyi Református Egyházkerület több vezető tisztségviselője – például Pap Géza püspök, Tonk István világi főgondnok, Sipos Gábor főlevéltáros – aláírta Tőkés László jelölését támogató formanyomtatványt. A megbeszéléseken nem vett részt dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek, aki ilyen esetekben, köztudottan, nem szokott állást foglalni. A római katolikus egyházat csak Tempfli József nagyváradi megyéspüspök képviselte. /Támogatják-e az egyházak Tőkés Lászlót? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 14./

Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége és az Esperesek Kollégiuma február 15-én kiadott felhívásában azzal a kéréssel fordult az SZKT-hoz, hogy találják meg a közös lista állításának lehetőségét, és az európarlamenti választásokon függetlenként induló Tőkés László püspököt tegyék a biztosan befutó második helyre. Amennyiben kérésüket figyelmen kívül hagyják, akkor Tőkés László támogatására fogják buzdítani az egyházkerület tagjait a május 13-án sorra kerülő választásokon. Az SZKT és a SZET Marosvásárhelyre összehívott ülésének fő napirendi pontja az RMDSZ Operatív Tanácsa által hozott, az EP-képviselőjelöltek rangsorolásáról szóló határozat jóváhagyása. Potyó Ferenc gyulafehérvári római katolikus általános helynök elmondta: nagyon szerették volna, hogy az egység létrejöjjön. Jakubinyi György érsek semleges, kijelentette: sem az RMDSZ jelöltjeit, sem a református püspököt nem támogatja. Az egyháznak mindig is az volt a véleménye, hogy bár az egyháznak jelen kell lennie a mindennapi politikában, ez nem a papoknak a feladata. Szavazzon mindenki lelkiismerete szerint. Szabó Árpád unitárius elmondta: nem áll szándékukban állásfoglalást közreadni az európarlamenti választásokkal kapcsolatban, a hívekre bízzák annak eldöntését, hogy a függetlenként induló Tőkés Lászlóra, vagy az RMDSZ jelöltjeire szavaznak. – Tőkés László független jelöltként való indulását úgy tekintjük, mint a püspök személyes ambíciójának a megnyilvánulását – nyilatkozta Kelemen Hunor RMDSZ-es képviselő, az RMDSZ kampánystábjának a vezetője. – A református püspök arra számít, hogy ha utolsó püspöki mandátumát megszakítja a politikai pálya kedvéért, 2010-ben ismét jelöltetheti magát az egyházi méltóságra – vélte a képviselő, aki szerint sok református lelkész azért támogatja Tőkést, mert meg akar szabadulni tőle. Ami az Erdélyi Református Egyházkerület közleményét illeti, Kelemen Hunor zsarolásnak tartja. /Felhívást intéz a református egyház az SZKT-hoz. Tőkés László kerüljön befutó helyre a közös listán. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye közzétette a 2006-os esztendőre vonatkozó statisztikai adatait. A 15 főesperesi kerületben 365 932 a hívek száma. 2006-ban 4443 keresztelőt jegyeztek, a temetések száma pedig szinte ezerrel több volt: 5420. A jelzett időszakban 2096 házasságot kötöttek, ebből 780 vegyes házasság. Nagy az eltérés a keresztelők és a temetések száma között a szórványvidéken, így a Szeben–Fogaras főesperesi kerületben 31 keresztelőre jutott 62 temetés, az erzsébetvárosi kerületben 25 keresztelő és 75 temetés, a kolozs-dobokai kerületben 178 keresztelő és 305 temetés, a belső-szolnoki kerületben 51 keresztelő és 104 temetés, az aranyos-tordai kerületben 23 keresztelő és 64 temetés, a küküllői kerületben 48 keresztelő és 88 temetés. Székelyföld déli peremén sem sokkal jobb a helyzet, a sepsi-barcasági kerületben például 469 keresztelőt jegyeztek és 563 temetést. Alcsíkon 279 keresztelő volt és 369 temetés, Gyergyóban 491 keresztelő és 813 temetés, csupán az udvarhelyi és a felcsíki kerületben jegyeztek több keresztelőt, mint temetést: 817–741, illetve 864–790. A főegyházmegyében a hívek száma 2001-ben 390 077 volt az egyházi statisztikák szerint, 2003-ban 399 208, 2006-ban pedig 365 932. Három év alatt több mint 33 ezerrel fogyatkozott a lélekszám. E fogyatkozás a négy székelyföldi kerületre is érvényes, szinte 2-2 ezerrel csökkent ezekben is a katolikusok létszáma. A 2001 és 2006 közötti időszakban évente jelentős eltéréseket mutat a keresztelések száma, de a főegyházmegye szintjén enyhe növekedés tapasztalható. Növekvő a tendencia Felcsíkon és Udvarhelyszéken, ezzel szemben Gyergyóban és Alcsíkon enyhe csökkenés tapasztalható. A temetések száma a főegyházmegye és a négy székelyföldi főesperesi kerület szintjén egyaránt növekvő tendenciát mutat, kivételt képez talán Felcsík, ahol 2004 óta csökken a temetések száma. Az erdélyi katolikusság fogyása jelzi az erdélyi magyarság fogyatkozását is, s bár a keresztelések száma hat év alatt enyhe növekedést mutat, az elhalálozások számának növekedése, illetve a vegyes házasságok számának emelkedése alátámasztja ezt a megállapítást. /Sarány István: Lassú fogyás. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16./

Székelyudvarhelyre is kiterjesztette „Egymásért vagyunk” mottójú Őrangyal-programját a Hargita Megyei Ifjúsági Igazgatóság, valamint a Gyulafehérvári Caritas csíkszeredai kirendeltsége. A székelyudvarhelyi Márton Áron Katolikus Ifjúsági Házban szervezett farsangi bál célja a sajátos nevelési igénnyel rendelkező gyerekek, fiatalok, illetve az egészséges fiatalok egymáshoz való közeledésének elősegítése volt. /Szász Emese: Őrangyal Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./

Tamás József gyulafehérvári segédpüspököt 1997. március 1-jén szentelték püspökké Csíksomlyón, akit a mostani évfordulón szeretettel köszöntött írásában Jakubinyi György érsek. Tamás József Madéfalván született, Csíkszentsimonban nőtt fel. Megnyerte az akkor üldözött román görög katolikus hívek rokonszenvét is, akiket kiszolgált, nem félve az állami üldöztetéstől. 1979. januárjától Márton Áron püspök a szemináriumi lelkiigazgató állásba hívta. Volt növendékei – négy egyházmegye papjai – hálásan emlékeznek lelkiatyjukra. Püspökké szentelését Csíksomlyón kérte, a Csíksomlyói Szűzanya lábánál. Áldásos tevékenységét csíkszeredai székhellyel – mint a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke és általános helynöke – fejti ki. /Jakubinyi György érsek: Tamás József püspök köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete február 17-én a belvárosi római katolikus templomban szentmisével egybekötött előadással emlékezett arra az évfordulóra, hogy Márton Áront 1939. február 12-én szentelték fel gyulafehérvári püspöknek. A szentmisét Horvát János minorita tartományfőnök-plébánossal, Király Árpád marosi főesperessel és több paptárssal együtt dr. Marton József nagyprépost, a Babes–Bolyai TE teológia tanára, a Római Katolikus Tanárképző dékánja, a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelde egyháztörténet és patrológia tanára koncelebrálta, aki ezt követően bemutatta Márton Áron életútját 1896-tól, a csíkszentdomokosi szülőháztól egészen az 1980-ban bekövetkezett haláláig. /Áron, Erdély püspöke. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 19./

Megvonta a gyulafehérvári táblabíróság a Gabriel Resources vállalat Verespatakra vonatkozó kitermelési engedélyét, így a kanadai cégnek nincs joga többé a Verespatakon az elkezdett 251 próbafúrás folytatásához. A Gabriel Resources, a Rosia Montana Gold Corporation romániai leányvállalata ciános technológián alapuló aranybányászattal kívánt foglalkozni. /Lukács János: Vesztett az aranybánya. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

Megkondultak a gyulafehérvári székesegyház harangjai február 22-én, Bocskai István fejedelem temetésének 400. évfordulóján. Elveszett sírját ezután a székesegyházban kőtábla jelöli. Hajdú-Bihar megye önkormányzatának kétéves ünnepségsorozatát zárta a felavatott Bocskai-emléktábla. Az ünnepséget megnyitó dr. Jakubinyi György érsek az hangsúlyozta: “1100 éves történelmünk kőbe faragott tanúja e templom... mostoha és változatos történelmünk során sok emlék elpusztult, de minket kötelez az emlékezés”. Gudor András református lelkész Bocskai emberi és vezetői nagyságát méltatta. Dr. Nyakas Miklós történész, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum igazgatója, a Bocskai-szobor és -emléktábla-avatások kezdeményezője a 400 évvel ezelőtti temetést idézte fel: “A halotti menet, miután Kassán, az Erzsébet templomban nagy pompával vettek tőle búcsút, Szina, Vizsoly, Tálya, Kálló, Nyírbátor, Nagykároly, Lompért, Goroszló, Kolozsvár, Torda, Nagyenyed érintésével ért Gyulafehérvárra. ” Bocskai politikai végrendeletében arra intette “az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket tőlük el ne taszítsák”. Az emléktáblát, melyet Győrfi Lajos szobrász sütői mészkőből faragott, a katolikus érsek megszentelte, a református lelkész megáldotta. Szövege: „Bocskai István erdélyi fejedelem. Kolozsvár, 1557. január 1., Kassa, 1606. december 29. Örök nyugalomra helyezték Gyulafehérváron 1607. február 22. ” /Takács Ildikó: Emléktábla Gyulafehérváron Bocskai István fejedelemnek. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./

Megjelent Csutak István volt integrációs államtitkárnak a fejlesztési régiókkal foglalkozó könyve /Új? Régi? Jó? Alutus Kiadó, Csíkszereda/. Választ ad többek között arra, hogyan sikerült a Székelyföldet is magában foglaló régió központját Gyulafehérvárra telepíteni. A fejlesztési régiók létrehozása óta először láthatók az uniós támogatások régiókon belüli eloszlása. Számszerűsített adatok is alátámasztják, hogy az erdélyi megyék uniós támogatások terén alultámogatottak. A magyarok által nagyobb számban lakott térségek akár a Székelyföldről, akár a Partiumról van szó, az előcsatlakozási alapok vesztesei. /Salamon Márton László: Új? Régi? Jó? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./

Fehéregyháza, Gyulafehérvár, Nagyenyed és Torockó vendége volt március 13-án Sólyom László. A köztársasági elnök kiemelte: a magyar nemzet egységes. „Hogy minket Európában kultúrnemzetként tartanak számon, abban nagy jelentősége volt az 1848-as eseményeknek is” – mondta. Hangsúlyozta: március 15-e az egész magyarság ünnepe, ne gondolja senki azt, hogy Magyarország hátat fordít a határon túli magyaroknak. Hozzátette: nem elég az, ha az ember olvas a szórványvidékről, meg is kell tapasztalnia az ottani életet. „Most a szórványvidék jelentősebb településeit tűztük ki úticélul, de következő alkalommal Székelyföldre is ellátogatunk majd” – szögezte le. Megdöbbentő a Fehér megyei szórványiskolák hatalmas életereje, amelynek végzős diákjai fenntartják a nemzeti identitást – vélekedett az elnök. Sólyom László négynapos nem hivatalos erdélyi magánlátogatás során március 13-án a fehéregyházi Petőfi-emlékműnél koszorúzott, megtekintette a Fehéregyházán működő Petőfi Emlékmúzeumot is. Gyulafehérváron a köztársasági elnök meglátogatta a Batthyaneumot. A Batthyaneum épületét 1999-ben visszaszolgáltatták, ez azonban nem vonatkozott a gyűjteményre, amely Bukarest szerint a román államot illeti meg. A gyulafehérvári érsekség ez ellen keresetlevelet nyújtott be a strasbourgi emberi jogi bíróságon. A köztársasági elnök Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumba ment, megtekintette a református egyház tulajdonában álló Bethlen Dokumentációs Könyvtárat. Itt Győrfy Dénes könyvtáros mutatta be a könyvtár legértékesebb dokumentumait. Szőcs Ildikó igazgatónő elmondta: a Bethlen Gábor Kollégium lassan a magyar oktatás végvárává válik. Sólyom László iskoláról iskolára látogatott, mert meggyőződése, hogy az erdélyi magyarság jövője az oktatáson múlik. – A Gyulafehérvári Katolikus Líceumi Szeminárium és a Bethlen Gábor Kollégium egy-egy őrtorony. Két iskola 700–700 diákkal működik, akik évente szétrepülnek és fenntartják az identitást. Ezen intézmények életereje megdöbbentő, hiszen többszöri megszűnés után képesek voltak újraindulni – mondta. Sólyom László megajándékozta a kollégium könyvtárát a hatkötetes Magyar Kódexszel. A magyar államfő Torockót is meglátogatta. Megmászta a Székelykőt, a túrára elkísérték az Erdélyi Kárpát Egyesület gyakorlott túrázói. Sólyom László megtekintette az Europa Nostra-díjas, rehabilitált faluközpontot, majd találkozott Böjte Csaba ferences szerzetessel, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozójával és a torockói árvaházi gyermekekkel. /D. I. : Szórványiskolákba látogatott Sólyom László. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./ Gyulafehérváron Tamás József római katolikus segédpüspök és Potyó Ferenc általános érseki helynök fogadták a magyar köztársasági elnököt, más egyházi és világi méltóságokkal együtt. Jakubinyi György érseket egy németországi búcsús rendezvényre hívták prédikálni, az egy évvel előre egyeztetett programon pedig nem tudott módosítani. /Elnök a Székelykőn. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./

Rendkívül éles hangnemben támadta március 14-én Sólyom Lászlót erdélyi körútja miatt Mircea Chelaru tábornok, a Konzervatív Párt (PC) alelnöke. Nyílt levelében azzal vádolta a magyar államfőt, hogy figyelmen kívül hagyja az ország szuverenitását, mivel „választási ügynöki szerepben tetszeleg”, és hiú reményeket táplál az erdélyi magyarokban. Románia volt vezérkari főnöke szerint Sólyom László kihasználta a bukaresti hatóságok „ideiglenes gyengeségét” oly módon, hogy „legitimizálta egy értékes és becsületes közösség lelkiismeretének enklavizálását. ” Cosmin Covaciu Fehér megyei prefektus figyelmeztetésben részesítette a Sólyom László által előző nap meglátogatott intézményeket – közöttük a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskolát – amiatt, hogy nem vonták fel a román nemzeti lobogót. /Kelemen Tamás: Chelaru: nemkívánatos elnöki vizit. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./

A kolozsvári táblabíróság a lakók és az állam javára döntött a Szentegyház utca 1–3. szám alatti ingatlan ügyében. Az ítélet jogerős, végleges és visszavonhatatlan – áll az ítélőtábla döntésében. Ezzel látszólag lezárult az a peres folyamat, amelyet a Római Katolikus Egyház indított az ingatlan visszaszerzésére. Az épületet 1952-ben kobozták el a kommunista hatóságok, a hivatalos változat szerint az egyház a Néptanácsnak „ajándékozta” azt. Az 1997-ben elindított ügyben először 1999-ben döntöttek, akkor a nagyváradi táblabíróság hozott ítéletet, szintén az állam és a visszaszolgáltatásban ellenérdekelt lakók javára. Ezt követően 2000-ben a gyulafehérvári érseki hivatal a bukaresti különleges visszaszolgáltatási bizottsághoz fordult. A testület helyt adott a követelésnek, majd felmerültek az ellenvetések: azzal vádolták az egyházat, hogy a bizottsághoz juttatott iratcsomóból „kifelejtették” a nagyváradi döntést, ellenben betettek egy kolozsvári városházi okmányt, amely – a vádak szerint – megalapozatlanul igazolja az egyház tulajdonjogát. A vád elsősorban Boros János alpolgármester ellen irányult. Boros már akkoriban azt nyilatkozta: az általa aláírt papír nem az egyház tulajdonjogát igazolta, hanem az ingatlan lakhatósági feltételeiről számolt be. A Római Katolikus Státus jogtanácsosa, Hajdú Gábor úgy véli: megváltozott a bíróság szemlélete a státus-ingatlanok ügyében, már nem tekintik azokat egyházi ingatlannak. Ez pedig nem fedi a valóságot, ezek az épületek az egyház tulajdonában voltak, a státusnak csupán adminisztrálási joga volt, amit a mindenkori püspökön keresztül gyakorolt. Az egyház ügyvédje, Kapcza Mikolt kijelentette, az egyház továbbra is kihasznál minden törvényes lehetőséget az ingatlan (és minden más elkobzott egyházi ingatlan) visszaszerzésére. /E. -R. F. : Ítélőtáblai döntés a Szentegyház utcai ingatlan ügyében. Az államé marad a „státus-ház”? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Lazar Ladariu, a néhai egységpárt oszlopos tagja, jelenleg az ellenzéki szociáldemokraták /PSD/ Kolozs megyei alelnöke, felháborodottan tiltakozott Sólyom László magyar államfő erdélyi magánlátogatása ellen. Mindenekelőtt azt igyekezett „tisztázni”, hogy ha egy államelnök magánlátogatáson van valahol, akkor „egyszerű állampolgár”, s „diplomáciai követelmény” lett volna ennek megfelelően viselkednie. Ehelyett Gyulafehérváron kitűzték a magyar zászlót és elénekelték a magyar himnuszt, de se román zászló, se román himnusz nem volt. Ez, jelentette ki, törvényellenes és alkotmányellenes. Az alelnök kijelentette: ha magánlátogatásra jött, ahelyett hogy otthon ünnepelte volna meg március 15-ét, jobban tette volna, „ha elmegy horgászni Mezőzáhra vagy alpinistaként igyekezett volna kikapcsolódni”. Ladariu a továbbiakban az RMDSZ-retorika „radikalizálódására” hívta fel a figyelmet, kijelentve, hogy „megvan az eredménye”, mert most már nem elégednek meg a Székelyföld autonómiájával, egyenesen „Erdélyt akarják”. Végül fenyegetően tette hozzá: „Mindenki vésse jól az eszébe, hogy Románia nem ebek harmincadjára hagyott ország és Erdély sem pusztaság!”. Cristian Georgescu szenátor is keményen bírálta Markó Béla kolozsvári beszédét. Véleménye szerint a szöveg rosszhiszemű volt és logikátlan, kizárólag kampányszöveg, mert miközben elítélte a „többség nacionalizmusát”, a magyar kisebbséget „szupernacionalizmusra” biztatta. „Nem kell Markónak – aki a román kormány miniszterelnök-helyettese – az egységes nemzetállam, de területi enklávékat akar létrehozni”, mondta a szenátor. Mint mondta, ez nem a békés egymás mellett élést szolgálja, inkább mesterséges feszültséget kreál. Végül a szenátor felkérte a magyarságot, „ne figyeljenek oda a vezetőik uszító szavaira”. /Mózes Edith: Kitört a PSD-s hisztéria. „Autonóm Erdélyt akarnak!” = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./

Sólyom László köztársaság elnök március 13-i Fehér megyei látogatása után, március 15-én a megyei román nyelvű Unirea c. lapban két nyílt levelet közöltek: Ioan Rus, az SZDP Fehér megyei elnöke a román zászlót hiányolta a meglátogatott három intézmény – Római Katolikus Hittudományi Főiskola, Batthyaneum és Bethlen Gábor Kollégium – homlokzatáról. Utalt ezzel a “magyar–székely szélsőséges, irredenta szervezetek” magyarországi támogatottságára, felkérve a prefektust, valamint a Megyei Rendőr-főkapitányságot az 1157/2001 kormányhatározatba foglalt szankciók alkalmazására. Nicolae Popa konzervatív párti képviselő, a parlamenti frakció helyettes vezetője pedig a miniszterelnökhöz intézett nyílt levelében a magánlátogatás fogalmának tisztázását és a magyar államelnöki látogatás céljainak “maximális figyelemmel való elemzését” kérte. Szervezési hiba következtében a Hittudományi Főiskola homlokzatáról valóban hiányzott a román lobogó, a háromlyukú tartóban a vatikáni, az uniós és a magyar zászló volt. Ezt a prefektusi hivatal súlyos hibának minősítette, azonban a főiskola nem a prefektúra alárendeltje, a vétség csak az iskola vezetését terhelheti. Ezért semmiképpen sem hibáztatható a magyar közösség vagy a magyar állam elnöke – nyilatkozta Ladányi Árpád alprefektus. Gyulafehérváron viszont nem volt semmilyen lobogó a Batthyaneum épületén, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium homlokzatát pedig csak az uniós és román zászlók díszítették. Nicolae Popa képviselő március 20-án kelt újabb nyílt levelében Ladányi Árpád alprefektus tisztségéből való felmentését kérte hivatali esküje megszegése miatt Tariceanu miniszterelnöktől. Popa ismételten a többségi és kisebbségi lakosok közötti feszültségkeltés miatt aggodalmaskodott, megismételte a Batthyaneum és Bethlen Kollégiumot illető igaztalan vádjait. Popa vádaskodására Nagyenyed alpolgármestere, Kováts Krisztián válaszolt, kifejtve, hogy Nicolae Popa képviselő mesterségesen szítja a feszültséget a megyében. Sólyom László látogatásakor Nagyenyeden ki volt tűzve Románia zászlaja. Nagyenyeden Sólyom László nem a politikáról, hanem a kultúráról beszélt. /Nem csitul a Sólyom László magánlátogatását követő felháborodás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 22./

A szórványmagyarság megtartása alapos stratégiai felkészülést követel meg mindazoktól a magyarországi és kisebbségi magyar politikai, gazdasági, egyházi, kulturális és civil társadalmi intézményektől és szervezetektől, amelyeknek a diaszpórapolitikában (ilyen még nincs, de lennie kellene!) szerepe lehet. Az erdélyi szórványsors legjobb ismerője, Vetési László református lelkész az elmúlt öt év alatt legalább egyszer megfordult ezerháromszáz faluban, több tucat tanulmány mellett két önálló kötetben (Juhaimnak maradéka és Ne csüggedj el, kicsiny sereg) tette közkinccsé a terepen tapasztaltakat. A szórványkutatást gyakran emlegetik pusztuláskutatásként, állapította meg a vele készült beszélgetésben Ez magyar jellegzetesség, betegség. Hányféle erdélyi magyar szórvány van? Az egyik a maradékszórvány, erről szól a pusztulásirodalom. Ez a Mezőség jellegzetes emblémája, gyászeleme. Van migrációs szórvány, ennek jellegzetes gyűjtőhelyei a nagyvárosok. Ezek nem csak megélhetését, hanem temetőjét is jelentették a magyar népességnek. Ilyen még a teljes bányavidék Hunyad megyével, Temesvár és a Küküllő mente. Kezdetben elkezdődött az oda betelepedett népességnek az önszerveződése. Brassóban például a székely emigráció megduplázódott a húszas-harmincas évektől a hatvanas évekig, és erős közösségeket alkottak, az ezer lelkes gyülekezetekből lettek nyolc-tízezer lelkes gyülekezetek, felerősödött az oktatás, a művelődési élet, talpra álltak a lapok, olvasóközönségük volt. Az első, második, harmadik generációval nem volt probléma, de később ez az emigráció beintegrálódott a többségi környezetbe. Bukarestben, a második nemzedék kezdett többségiként viselkedni. Kezdett sodródni a többséggel. Az ott maradt közösséget általában szociális szórványnak nevezik, tehát leépülő közösség, amelyben felszámolódik a megélhetés minimális tartalékkészlete. A másik pedig egy demográfiai identitásszórvány, amely egy másik többség környezetébe kerülve megváltozik az oktatáspreferencia, az úgynevezett jobb érvényesülés érdekében a többségi iskolát választja, többségi intézményfogyasztó lesz. Az identitásszórványban tapasztalható a legtöbb vegyes házasság. Először megkezdődik az identitászavar, majd végül az identitásvesztés. Az is előfordul, hogy egy bizonyos népesség adott rétege bizonyos intézmények védelmében identitásvédetté válik, és ezeket nem nevezhetjük szórványnak. Ettől nem szórvány a gyulafehérvári római katolikus székesegyházhoz és a teológiához tartozó papi társadalom, amelynek teljes napi tevékenysége, kommunikációja a kisebbséghez kötődik. Kolozsváron hatalmas intézményrendszer árnyékában, etnikai burokban élnek a kisebbséghez tartozók, azonban sokaknak ez semmit sem jelent. A szórványban az egyház próbálja megszólítani a fiatalokat, időseket, gyermekeket, délutáni oktatást szerveznek. Rengeteg találékonyság kell ahhoz, hogy a közösségek visszanyerjék funkcionális identitásukat. Ilyenek a család, megélhetés, a szabad idő megtervezése, művelődés, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó események. Ilyen kísérletek a falunapot rendezése, amikor egy adott településről elszármazottak találkoznak. Vannak falvak, ahol ötven évvel ezelőtt harminc vagy száz magyar élt, nyolcvan évvel ezelőtt három-négyszáz, és ennek a közösségnek kultúrája volt, tanítója, papja, építészete s temetője volt. Jelenleg folyik a leépülés, eltűnnek az utolsó emlékezők. Megpróbálják megmenteni az ott maradt utolsó fiatalok gyermekeit, ilyen a például a Kallós Zoltán-féle iskola. Minden egyes kis faluból, ahol van húsz magyar, és abból egyetlen gyermek a Válaszúton tanul. Erdélyben háromszáz olyan település van, amelynek tíz-tizenöt éve van még hátra az értékmentés szempontjából. Utána nem marad semmi. Nincsenek embereink a megfelelő helyeken, hangsúlyozta Vetési. Szükség lenne arra, hogy minden tömbmagyar önkormányzatnak legyen szórványoknak szóló cselekvési programja. A csángókérdésben még mindig nincs konszenzus ebben a kérdésben, folyik egy magyarországi csángó lobbi, egy elitista csángó lobbi, Erdélyben folyik a rendezvény-csángópolitika, van egy etnobiznisz is, az ellenben nem kap elég támogatást, ami a csángó falvakban folyik. A támogatás súlypontjának haza kell mennie Csángóföldre. /Fekete Réka: Minden magyar felelős minden magyarért (Szórványsors). Beszélgetés Vetési Lászlóval. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./

Ferkó Zoltán, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke április 22-én, a déli szentmise után figyelemfelkeltő kerékpáros zarándoklatra indul Budapestről, a Szent István Bazilika elől. „A Kárpátoktól Keletre élő mélyen hívő, római katolikus csángómagyar testvéreink nem hallgathatnak magyar anyanyelvükön misét és nem vehetnek részt anyanyelvükön egyházi szertartásokon, csak románul. Ezért ha záros határidőn belül nem sikerül a csángó testvéreink életvitelét alapvetően meghatározó szakrális közeg, a templom nyelvét legalább részben magyarra váltani, a jelenleg 16 faluban működő oktatási program által biztosított heti legfeljebb öt magyaróra nem tudja majd megakadályozni a legkésőbb két-három nemzedék múlva bekövetkező teljes nyelvváltást” – olvasható felhívásában. A kerékpáros zarándoklat útvonala Magyarországon érinti a fő észak-dunántúli római katolikus egyházi központokat, Bécsen és Velencén keresztül eléri a Vatikánt, majd visszafelé Déva érintésével Gyulafehérvárra, az erdélyi római katolikus egyház központjába érkezik. Ezután Kolozsváron át pünkösd szombatján Csíksomlyóra ér, majd a Békási-szorosnál átlépi az ezeréves országhatárt. A következő fontos állomás Iasi, a római katolikus egyház moldvai központja. Az útvonal ezt követően fordul Bákó, a moldvai csángóság közigazgatási központja felé, majd továbbmegy minden olyan faluba, ahol magyar oktatás zajlik, és ahol az utcán magyar szó hallatszik. /Kerékpárral a moldvai magyarságért. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

Idén mind a keleti, mind a nyugati kereszténység együtt ünnepli a húsvétot. Szeptemberben Nagyszebenben lesz a harmadik európai ökumenikus találkozó. A keresztény egységtörekvés jegyében először 1989-ben protestáns városban, a svájci Baselben tartották meg az első kongresszust, a másodikat 1997-ben az osztrák Grazban, mint katolikus városban, a harmadikat viszont ortodox városban akarták megtartani. Így esett a választás Nagyszebenre. A gyulafehérvári főegyházmegye alapításának ezredik évfordulóját, millenniumát ünnepeli 2009-ben. Ötéves előkészítő programot dolgoztak ki. Az idén, 2007-ben a téma: Életünk válasz Jézus Krisztus hívására. Jakubinyi György érsek húsvéti körlevelében felhívta a figyelmet az erdélyi magyar kisebbség szomorú sorsára. A püspökök és papok a katolikus egyházi törvénykönyv szerint nem „politizálhatnak”. Ezért az érsek csak azt kéri a hívektől, hogy az eljövendő szavazáson vegyenek részt, mert katolikus keresztény hívő nem lehet közömbös a fennálló helyzettel szemben. Olyan személyekre szavazzanak, akikről tudják, hogy az egyház és „nemzetünk érdekeit képviselik”. /Jakubinyi György érsek húsvéti körlevele. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 4./

Misztótfalusi Kis Miklós, a tudós tipográfus Alsómisztótfaluban, Nagybánya közelében született 1650-ben és 305 éve, 1702-ben halt meg Kolozsvárott. Misztótfalusi Kis Miklós jeles, európai szinten is elismert tipográfus volt. Püspöki megbízásból kinyomtatta a nyelvezetében és helyesírásában is megjavított “Aranyas Bibliát,” aminek példányait hazahozta. Sok támadás érte a Szentírás állítólagos meghamisítása miatt. 1698. június 11-én, a nagyenyedi Vártemplomban volt az a zsinat, amely az eklézsia megkövetésére és művének, a védekezésként megírt Mentségnek a visszavonására ítélte. Ennek a pernek a 300. évfordulóján, 1998. június 11-én a templom előcsarnokában avattak emléktáblát, melyen Szabó Lajos drámájának utolsó szavai olvashatók: “Mondék magamban: Hozzáfogok én egy szegény legény lévén és megmutatom, hogy egy szegény legénynek szíves devotiója többet teszen, mint egy országnak ímmel-ámmal való igyekezeti, és hogy Isten gyakran alávaló és semminek állított eszközök által tapasztalható-képpen való segítségével viszi véghez az ő ditsőségét. ” (Mentség) „Emlékeztetőül a tudós tipográfus nagyenyedi perének 300-ik évfordulójára. Nagyenyed 1998. jún. 7. A Romániai Református Egyház Zsinata. ” Ugyanebben az évben (1998. okt. 17) a Kollégium megalapítása 375. évfordulójának tiszteletére rendezett előadásra zsúfolásig megtelt Nagyenyeden a Vártemplom. Becslések szerint kb. 1500 ember volt kíváncsi Szabó Lajos drámájára Misztótfalusi életéről és küzdelmeiről. A Mentséget enyedi tanárok, diákok és papok adták elő. A rendező és főszereplő, az előadás mindenese ifj. Pásztori Kupán István ref. lelkész-tanár volt. Átdolgozta az eredeti drámát. Máshol is előadták a drámát, először Gyulafehérváron a Teológiai Szemináriumban, majd Csíkszeredában három különböző helyen, aztán a Kolozsvári Protestáns Teológián és a Királyhágómelléki Református Püspökség dísztermében, Nagyváradon, végül újból Nagyenyeden. Nagyenyed és Bethlen Gábor Kollégiuma csaknem tíz éve így állított emléket híres vén diákjának. /Bakó Botond: Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) emlékezete. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./

Április 22-én, vasárnap Budapestről, a Szent István-bazilika elől indul 3000 kilométeres kerékpáros zarándokútjára a csángók anyanyelvi miséjéért Ferkó Zoltán. Április 22-én délben a Szent István-bazilikában a csángók anyanyelvi vallásgyakorlásáért mutatják be a szentmisét. Az egyetemes könyörgés elmondására máris több moldvai fiatal jelentkezett. A szentmise után, 13 órától indítják útnak Ferkó Zoltánt, aki először Vác, Esztergom, Győr, Pannonhalma, Szombathely érintésével a Vatikánba, majd onnan a Zágráb, Drávaszabolcs, Pécs, Szeged, Déva, Gyulafehérvár útvonalon Csíksomlyóra és Jászvásárba (Iasi) megy. Az út a tervek szerint 40 napig tart. Csíkszeredába a csíksomlyói búcsú előestéjén érkezik Ferkó Zoltán, részt vesz a búcsún, majd onnan pünkösd vasárnapján indul tovább Pusztina, Bákó, Szabófalva érintésével Jászvásárba. Egy másik zarándoklat húsvét vasárnapján indult el Balatonzamárdiból. A feltámadási menetről van szó, amelyet tavaly is megszerveztek, és amelynek a végén, az egyes állomásokon felszalagozott feltámadási jelvény a pünkösdi búcsú alkalmával érkezik Csíksomlyóra. A feltámadási menetnek 98 stációja és rengeteg közbeeső állomása van a Kárpát-medencében. Az útvonalon érintett közösségek ünnepélyes keretek között fogadják és veszik át a feltámadási jelvényt, majd gyalogosan viszik tovább, stafétaként adva át egymásnak. /Takács Éva: Zarándoklatok anyanyelvű miséért. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

Irodalmi kört szerveznek a Gróf Majláth Gusztáv Károly római katolikus szemináriumban Gyulafehérváron, havonta egyszer, Dimén Erika magyartanár irányításával. Az április 20-i könyvbemutatón az irodalmi kör résztvevői vendégül látták Szabó Zsoltot, a kolozsvári Művelődés folyóirat főszerkesztőjét és meghívottját, Skultéty Csabát, a Szabad Európa Rádió (SZER) hajdani politikai kommentátorát. Akik annak idején suttyomban a SZER sugárzását fogták, Ambrus Márton álnéven ismerhették őt meg. Skultéty Csaba Csehszlovákiában született /Nagykapos, 1920. dec. 3./, tanulmányait szülőhelyén és a késmárki német gimnáziumban végezte, majd Ungvárott érettségizett. Huszonöt évesen a szovjet csapatok hadifogolyként elhurcolták, ahonnan megszökött és visszament Magyarországra. Nyugatra távozott, 1947-től Párizsban nemzetközi jogot tanult. 1951-től 1983-ig a SZER munkatársa. 1985–1990 között a Pax Romana Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom elnöke. Gazdag publicisztikai tevékenységének legfőbb témája a szórványvidékeken élő magyarság sorsa, küszködése. Életéről, tanulmányairól, börtönemlékeiről, a rádiónál folytatott tevékenységéről írt Vasfüggönyökön át – A Szabad Európa Rádió mikrofonjánál – előtte és utána – című könyvében. /Fullajtár Attila: Skultéty Csaba Gyulafehérváron. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 24./

A romániai magyar anyanyelvű, római katolikus egyetemisták országos találkozóinak gondolata 1994-ben vetődött fel először. Azóta a részvevők száma egyre gyarapodott. A fiatalok most évente kétszer, tavasszal és ősszel szerveznek OKET-et (Országos Katolikus Egyetemista Találkozó) a nagyobb egyetemi központokban: Kolozsváron, Temesváron, Brassóban, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Gyulafehérváron. Az idei első találkozó április 20–22-e között Temesváron zajlott. A szervező TEKMEK (a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége) az erzsébetvárosi szalvatoriánus rendházban és templomban fogadta a mintegy 200 fiatalt, akik Erdélyből és Szegedről érkeztek. Helyem egy új világban – fiatalként egy megváltozott Európában címmel Kiss Ulrich budapesti jezsuita szerzetes tartott átfogó, előadást. “Európa valójában puzzle-játék, amit nekünk kell létrehozni, kirakni. A siker a nyitottságban, érdeklődésben, a felkészültségben, a változásra való képességünkben rejlik” – fogalmazott P. Kiss Ulrich SJ. Kitartásra, helytállásra buzdította a fiatalokat szentbeszédében Roos Márton megyés püspök is. /Sipos Enikő: Magyar egyetemisták találkozója Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./

Korom Imre Az európai zsidóság helyzete XII. Piusz pápa korában című, alaposan dokumentált könyve számos új adatot mutatott be. Korom Imre hangsúlyozta, hogy XII. Piusznak a világháború alatt kifejtett humanitárius tevékenységéről alkotott képébe beilleszkedik a zsidók érdekében és védelmében végzett munkája is. A zsidók náci üldözése miatti aggodalma pápasága első éveitől igen erős volt, és nem mulasztotta el ezt nyíltan is kimutatni. A pápa részéről egy szenvedélyes hangú tiltakozás nem kényszeríthette volna ki a gyilkos tevékenység szüneteltetését, hanem lerombolta volna azokat a lehetőségeket is, amelyek megmaradtak a diplomácia számára, hogy fellépjen a zsidók érdekében olyan országokban, mint Magyarország és Románia. A pápa mindent megtett a zsidókért, amit csak diplomáciai, gazdasági és erkölcsi értelemben lehetett. 1958-ban, a pápa halálakor az akkori izraeli külügyminiszter, Golda Meir így nyilatkozott: „Osztozunk az egész emberiség gyászában. Amikor népünk rettenetes vértanúságot szenvedett el, a pápa fölemelte szavát az áldozatokért. ” Korom Imrét /sz. Lupény, 1979/ Dr. Jakubinyi György érsek szentelte pappá 2004-ben. Két évig a kolozsvári Szent Mihály plébánia segédlelkésze, jelenleg Gyulafehérváron, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium diákjainak lelkivezetője és hitoktatója, ugyanakkor a Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet latin nyelv tanára. /Fodor György: Egy könyv, amely igazságot tesz. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

A gyulafehérvári Caritas 2006-ban otthoni gondozói program keretében összesen 11. 707 idős, beteg, fogyatékos embert gondozott otthonában. A családsegítő szolgálatot összesen 1161 személy kereste fel különböző problémákban. A kézdiszentléleki Szent Klára Öregotthonban és a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Öregotthonban összesen 151 idős embert gondoznak. A marosvásárhelyi Teréz Anya Nappali Foglalkoztató-központot rendszeresen 117 idős látogatja. Gyermek- és ifjúsági programok révén több mint 1000 gyermeket és fiatalt segítettek. A BACH Információs Iroda révén több mint 550 fogyatékkal élő személy számára kínáltak különböző tevékenységi programokat. Több mint 10 000 személy vett részt tanulmányi tevékenységeiken a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban, illetve a gyergyószentmiklósi Szent Benedek Tanulmányi Házban. A Caritas mezőgazdasági részlegének köszönhetően 200 fiatal gazda és gazdaasszony vehetett részt külföldi mezőgazdasági gyakorlaton. A Caritas-gyógyszertárakban több mint 13 000 receptre váltottak ki gyógyszert. A gyulafehérvári Caritas munkáját összesen 506 alkalmazott, 350 önkéntes és 148 plébániai Caritas-csoport végzi. /A gyulafehérvári Caritas 2006. évi tevékenysége a számok tükrében. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 29./