Erzsébetbánya bányásztelepülés, első írásos említése 1315-ből való. Jenei János plébános elmondta, hogy 1787-ben telepedett ide néhány bányászcsalád, és kezdődött el igazán a bányászat. Ekkor alapították a plébániát és az iskolát is. A plébános tudomása szerint Erdélyben ez az egyetlen helység, amelynek lakói (római katolikusok és görög katolikusok, majd 1948 után görög keletiek) 1769 óta közösen, felváltva használják a templomot. Itt szolgált a gyulafehérvári főegyházmegye elhalálozási sorrendben utolsó vértanú papja, Bokor Sándor, aki 1972-ben pár nappal a bérmálás előtt tűnt el titokzatos módon, s lett az erőszak áldozata. Szeretnének saját templomot építeni a nemzeti és a vallási öntudat megtartása érdekében. Megindult ugyanis egy sorvadási folyamat mind nyelvben, mind a vallási és nemzeti hovatartozás tudatában. Ez a közösség még egy kis magyar sziget, a falu 80 százaléka még magyarul beszél, de a gyerekek már szívesebben használják a román nyelvet, és könnyebben fejezik ki magukat románul. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a két helyen, Erzsébetbányán és Kohóvölgyön 1027 római katolikus volt. Ebből 824-en Erzsébetbányán élnek. A templomépítéshez az alapozási összeg közel fele hiányzik. /Erzsébetbányai helyzetkép.= Vasárnap (Kolozsvár), jún. 26./

Roos Márton római katolikus megyés püspök június 25-én felszentelt három papot /a krassócsörgői Lucacela Davort, a kiskrassói Laus Nikolát, valamint a csanádi Dumitru Danielt és két diakónust /a berestyei születésű Mirciov Sebastiant és a temesvári Máthé Lórándot/. Az ünnepi szentmisén részt vettek a zágrábi érsekség és a fuldai Hittudományi Főiskola képviselői, jelen volt továbbá a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola rektora és számos tanára is. A püspök magyar, román, német, horvát és bolgár nyelven mondott szentbeszédet. /Sipos Enikő: Szeretetből teljesítsd Isten akaratát, és örömmel szolgáld embertársaidat”. Pap- és diakónusszentelés a Székesegyházban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./

Az ország minden tájáról magyarok és románok, római és görög katolikusok, ortodoxok és protestánsok jöttek Szőkefalvára, Mária–jelenésre, jöttek külföldről is. Szűz Mária a vak asszonynak, Marián Rózsikának – állítása szerint – 10 év alatt 27-szer jelent meg, szavait 153 sorban nyomtatták ki. Az első jelenés 1995. június 17-én volt. Az utolsó jelenés idén június 17-én, a látnokasszony előre jelezte, többé nem lesz jelenés. György István szőkefalvi plébános úgy érzi, ami itt történik, mélyen él a szívében. A gyulafehérvári érsekség tartózkodó állásponton van, nem tiltják és nem is szorgalmazzák, megengedték, jöjjön, aki úgy érzi szívében, hogy hívja a Szűzanya. Az egyház egyelőre megfigyeli a jelenséget. Jakubinyi György érsek a plébános jelentését már korábban felterjesztette Rómába. A Szentszék arra a megállapításra jutott, hogy ahol annyi imádság, vezeklés és szeretet van, az nem jöhet a gonosz lélektől. Csató Béla főesperes úgy tudja, az üggyel Joseph Ratzinger, azaz XVI. Benedek pápa bíborosként is foglalkozott, még akkor megígérte, hogy Szőkefalvára látogat. A 2005-ös utolsó jelenés üzenetét a főesperes úgy fogalmazta meg: ahol Isten van, ott a béke és a szeretet, s mindenki saját anyanyelvén gyakorolhatja vallását. /Lokodi Imre: Utolsó Szőkefalvi Mária-jelenés? = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 3./

Összesen 176 diákot búcsúztattak a napokban a gyulafehérvári főegyházmegyéhez tartozó római katolikus középiskolákban. A legtöbbet, 70 végzős diákot az egyházmegye legnépesebb tanintézménye, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Líceum ünnepelte. Újjászervezésének 15. évében a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Líceumban a tizenegyedik évfolyam végzett. /Csúcs Mária: A tananyag mellett fontos a szeretet és az értékek tisztelete. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 3./

Gyulafehérváron június 19–én Jakubinyi György érsek öt diakónust – a ditrói András Istvánt, a székelyudvarhelyi Apostolache Adriant, a gelencei Göthér Gergelyt, a székelyudvarhelyi Tamás Hubát és a maroshévízi Táncos Levente–Györgyöt pappá szentelt. Jakubinyi György érsek szentbeszédében kiemelte: „Nem elég egyszer odaállni lelkesen és vállalni az egyházi rend szentségét, minden nap elölről kell kezdeni kereszténységünket, papságunkat.” /Papszentelés Gyulafehérváron. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 3./

Csíkszeredában kiállítják a századfordulón készült miseruhákat. Várallyaly Réka művészettörténész elmondta, hogy 2002-ben Felső-Háromszék komplex település-felmérését végezték el. Ennek részeként ő az egyházi ingóságok számbavételével foglalkozott. Ekkor merült fel az ötlet, hogy megmutassák ezeket mindenkinek. 2004 októberében a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a kézdivásárhelyi Múzeumbarátok Egyesülete és a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum közös szervezésében sor került a felső-háromszéki miseruhák kiállítására. Kézdivásárhely után Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson is kiállították az anyagot. Csíkban a gyulafehérvári érsekség végezte a felmérést, itt is nagyon gazdag anyag került elő. A XIX–XX. század fordulójának egyházművészete eddig feldolgozatlan terület. A II. Vatikáni Zsinat után ezek a miseruhák „kimentek divatból”. Ezért is lenne fontos egy egyházművészeti múzeum létrehozása, mondjuk Csíksomlyón. /Takács Éva: Egyházművészeti múzeumra lenne szükség. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

Megjelent a Transylvania Trust munkatársainak /Benczédi Sándor, Kirizsán Imola, dr. Kovács András, dr. Szabó Bálint, Weisz Attila/ könyve: Magyar vonatkozású épített örökség Erdélyben /Utilitas Kiadó, Kolozsvár, 2005/. A szép kivitelezésű kötet több mint félszáz műemléket mutat be. Kastélyok, templomok, jeles házak, iskolák, történelmi városközpontok sorakoznak a könyvben. A szerzők szerint ezek „a legmeghatározóbbak az erdélyi magyar gondolkodásban, kultúrában, és legnagyobb hatással voltak építészetünk alakulására”. Ilyen például: Kolozsváron a Farkas utca, a város középkori falai és tornyai, a Házsongárd, Déva vára és Vajdahunyad várkastélya, Bonchida, Gernyeszeg, Keresd, Bánffyhunyad, Alvinc, Nagyenyed, Gyulafehérvár műemléki együttesei vagy Torockó házsorai. A leírásokba a legfrissebb kutatási eredmények is beépültek. /Dr. Murádin Katalin: Épített örökségünk szemléltető példatára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

Kerekes Károly képviselő politikai nyilatkozatában kiállt az idősebb nemzedék jogai mellett. A Romániában 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között hatalmon lévő rendszerek által etnikai okokból üldözött személyek kárpótlására vonatkozó törvényt még öt évvel az életbelépése után sem alkalmazzák megfelelően. A jogszabállyal orvosolni akarták a romániai nemzeti kisebbségek által elszenvedett jogsérelmeket. Jelenleg Maros, Hargita és Kovászna megye kivételével Erdély többi vidékén a jogszabályt eltorzítva értelmezik. Például a gyulafehérvári, hunyadi, brassói és kolozsvári megyei pénztárak – az országos nyugdíjpénztár értelmezése alapján – elutasítják a magyar nemzetiségűek kérelmeit, arra hivatkozva, hogy 1944. szeptember 1-jén az 1627-es számú törvényerejű rendelet eltörölt minden etnikai üldözésre vonatkozó diszkriminatív törvényt. Ha ez így lenne, mivel magyarázható az, hogy 1944. november 3-án, tehát két hónappal a törvényerejű rendelet megjelenése után, a Hivatalos Közlönyben megjelent az internáló táborok létrehozására és működésére vonatkozó szabályzat? Ezekbe a lágerekbe az észak-erdélyi magyar és német kisebbségeket internálták. Nem alkalmazzák a törvényt a Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe menekültekre sem. Ezzel szemben a megyei nyugdíjpénztárak minden további nélkül helyet adnak az Észak-Erdélyből Dél-Erdélybe menekült román nemzetiségűek kérelmeinek. /Román Győző: Kerekes Károly képviselő pontosít: Ki az etnikai üldözött? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 19./

Az Országos Restitúciós Bizottság július 21-én újabb 28 egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról hozott elvi döntést, ebből 21 a történelmi magyar egyházak ingatlanjaira vonatkozik. Az Erdélyi Református Egyházkerület 7, a Gyulafehérvári Érsekség 5, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség 1, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület 4, a Temesvári Római Katolikus Püspökség 4 újabb ingatlant kaphat vissza. A bizottság mindeddig, a mai döntésekkel együtt, 438 elvi döntést hozott a történelmi magyar egyházak ingatlanjaival kapcsolatosan. /Újabb 21 magyar egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról született döntés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 23./

A gyulafehérvári Caritas idén július 25-31-e. között szervezi meg önkéntesképző táborát Marosfőn. Az Együtt a szeretetszolgálatban című rendezvény száz plébániai önkéntes csoportnak és több magyar szociális-karitatív szervezet szociális jellegű népfőiskolai képzése. Az idei tábor különlegessége, hogy a Háló Egyesülettel közösen kerül megrendezésre, amelyen képviseltetik magukat a Kárpát-medencei katolikus közösségek. A képzés olyan önkénteseket céloz meg, akik szabadidejükben részt vállalnak a hátrányos szociális helyzetűek segítésében. A Caritas a katolikus egyház szociális-karitatív, államilag elismert, közhasznú szervezete, amely csupán Maros megyében ezer személyt részesít rendszeres segítségnyújtásban (zömében betegeket, időseket), nemzetiségre, felekezetre való tekintet nélkül. A meghívott előadók: Böjte Csaba ferences szerzetes, dr. Jakubinyi György érsek, Szász János Caritas-igazgató és dr. Egri László orvos. /Papp Izabella, Vajda Zsuzsánna: Együtt a szeretetszolgálatban. Önkéntesképző tábor a CARITAS szervezésében. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./

Erdély egyik legjelentősebb honfoglalás-kori magyar temetőjét tárjak fel Hunyad megyében, Szászváros határában a nagyszebeni és a németországi Tübingen egyetem ifjú régészei. A feltárt sírok anyaga egyértelműen a második honfoglaló nemzedékre utal, nyilatkozta Marian Tiplic, a nagyszebeni egyetem ifjú tanszékvezetője, az ásatások vezetője. Állandó településről van szó, melynek elhelyezése – egy domb tetején – arra utal, hogy a Maros völgyének ellenőrzése lehetett az itteni magyarok célja. Az erdélyi törzs (a gyulák nemzetségének) fejedelmi központja a Szászvárostól kevesebb, mint 50 kilométerre lévő Gyulafehérvár környékén alakult ki. A honfoglalás első nemzedéke idejében a magyarok lovaikkal és fegyvereikkel együtt temetkeztek, a valamivel későbbi szászvárosiból azonban már hiányoznak a kardok és az állati csontok. A 62 eddig feltárt sírban női, gyermek- és férfi tetemekre bukkantak. Marian Tiplic reményei szerint a szászvárosi temető 80-90 sírból állhat. Amennyiben feltételezése helyesnek bizonyul, a szászvárosi lenne az első teljesen feltárt magyar temető Erdélyben. A Maros partján számos egyéb magyar temető létezik, amelyeket azonban csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem tártak fel. Az előző kategóriába tartozik a nagy gyulafehérvári temető, a piskitelepi, dévai és vajdahunyadi pedig az utóbbiba. Déván, például, az 1970-es években véletlenül bukkantak honfoglalás kori magyar sírokra, a Securitate azonban nyomban betiltott bármilyen régészeti kutatást, sőt még beszélni sem volt szabad róla. Az ásatásokat az interetnikai kapcsolatok állami hatósága támogatja anyagilag, szállást a Böjte Csaba atya által irányított Szent Ferenc Alapítvány biztosít ingyenesen szászvárosi központjában. /Chirmiciu András: Magyarok a nép és nemzet közötti időben. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./

A Háló, teljes nevén a Magyar Katolikus Közösségek Hálózata 1990-ben néhány, világiakat tömörítő budapesti felnőtt bázisközösség kezdeményezésére alakult a katolikus közösségek közötti jobb kapcsolat elősegítésére. 2005-re öt országban (Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, Jugoszlávia) több mint 800 közösség talált egymásra a HÁLÓ által felkínált szálakon. Erdélyben több mint 250 kisközösséggel tartanak kapcsolatot. A Háló történetében először Homoródfürdőn 700 fő részvételével szerveztek találkozót. A következő tábor 2002-ben Zánkán 1500 fővel zajlott, 2003-ban a bükkszéki (Magyarország) nyári találkozó 330 fő részvételével. 2004-ben Rózsaszálláson (Kelet-Szlovákia) táboroztak 500-an. Az idei tábort Marosfőn 400 fő részvételével szervezik. A rendezvényen József Attiláról tart előadást Laczkó Elemér magyartanár (Gyergyóremete). A meghívottak között van dr. Jakubinyi György érsek, Tamás József segédpüspök, P. Sebestyén Ottó jezsuita szerzetes, Szász János, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas igazgatója, Visky András (Kolozsvár), a Koinonia Kiadó vezetője, Böjte Csaba (Déva) szerzetes és Jakab Gábor (Kolozsvár), a Keresztény Szó főszerkesztője. /Molnár Melinda: A Háló nagytábora Marosfőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 27./

Érseki körlevélben kérte a hívek adakozását Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az árvízkárosultak megsegítésére. Ebben az évben már két alkalommal fordult a hívekhez, az év elején a délkelet-ázsiai szökőár áldozatainak gyűjtöttek, május elején a bánsági települések árvíz sújtotta áldozatainak a megsegítésére kértek adományokat. A bánsági árvízkárosultak megsegítésére a főegyházmegyétől 2,035 milliárd lej gyűlt össze, amit Caritas szervezet közvetítésével eljuttattak a segítségre szorulóknak. Július közepén, a rendkívüli esőzések okozta hatalmas áradások az ország minden részét érintették. XVI. Benedek pápa 25 ezer euró gyorssegélyt utalt ki az árvíz sújtotta vidékek támogatására. A mostani gyűjtésből származó adományok szintén a Caritas közvetítésével jutnak célba. /Érseki körlevél. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./

Ünnepet ült a dévai Szent Antal-templom közössége. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek felavatta a 65 évvel ezelőtt épített, idén felújított templomot. Az évfordulóra Zsók Béla helyi néprajzos kiadta a templom történetét ismertető könyvét, melyet most bemutattak. A könyv eladásából bejövő összeget a dévai Szent Antal-templom javára ajánlotta fel a szerző. A múlt századforduló táján Dévára telepedett bukovinai székelyek pontosan 65 évvel ezelőtt, 1940. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján szentelhették fel a Szent Antal tiszteletére önerőből felépített templomukat. Az idén tavasszal megégett templomot jelentős közadakozással újították fel. Az erdélyi ferences rendtartomány két új örökfogadalmasát, Gegő Juliánuszt és Nagy Endrét az avatóünnepség keretében szentelték pappá. /Gáspár-Barra Réka: Érseki áldás. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 15./

Augusztus 4–7-e között első alkalommal szervezték meg a gyulafehérvári főegyházmegyei családos tábort a Zetelaka melletti Ivóban. A szállást a Kolping tábor biztosította. A lelkigyakorlat részéhez tartozott a rendszeres és közösen végzett ima, a csend, az elmélyülés. /Juhász András Ernő és Réka (Csíkszereda): Tábor a családoknak. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 21./

Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek és Kató Béla református püspökhelyettes-főjegyző volt a díszvendége annak az ünnepségnek, amelynek során Szovátán Péter Ferenc polgármester, augusztus 21-én átadta a város új ravatalozóját. /Temetőház-avatás Szovátán. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./

Szentmisével ért véget augusztus 28-án a 29. Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó (CSIT). Ezerötszáz fiatal vett részt az idei találkozón, mondta dr. Nagy-György Attila, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye ifjúsági lelkésze. /Sarány István: Jubileumra készül a CSIT. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 29./

A gyulafehérvári táblabíróság másodfokon is a nagyszebeni Magyar Ház visszaszolgáltatását hatálytalanító álláspontra helyezkedett. A Nagyszebeni Magyar Polgári Művelődési Egyesület ugyan visszakapta a helyi polgármesteri hivataltól egykori ingatlanját, de a városháza per útján hatálytalanítaná saját restitúciós határozatát. A kommunista diktatúra idején úgy szüntették meg a Nagyszebeni Magyar Polgári Kört, hogy erről nem született írás. 1952-ben a kommunisták kizsuppolták a házból az oda 1944 őszén beköltözött Magyar Népi Szövetség helyi szervezetét, az utcára dobált magyar könyvtárból máglyát raktak. /Benkő Levente, Fám Erika: A visszaállamosítás második állomása? A gyulafehérvári táblabíróság is törölné a nagyszebeni Magyar Ház restitúcióját. = Krónika (Kolozsvár), szept. 2./

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek emlékeztetett, ebben az évben már három alkalommal kértek segítséget, hogy a hívek adományokkal támogassátok az árvíz sújtotta településeket. Első alkalommal a délkelet-ázsiai szökőár szenvedői, második és harmadik alkalommal a „bánsági és moldvai testvérek” megsegítésére gyűjtöttek. Az augusztus 23-i heves esőzés következtében hatalmas árhullám zúdult Székelyudvarhelyre és a Nyikó menti településekre. A víz több ezer házat árasztott el, melyek közül számos teljesen lakhatatlanná vált. A gyulafehérvári főegyházmegye Caritas szervezetének munkatársai nyomban a helyszínen voltak, több mint 1 milliárd lej értékben osztottak szét szükségleti cikkeket. Mostani felhívásában az érsek kéri a híveket, hogy a szeptember 11-én tartott templomi gyűjtésen járuljanak hozzá adományukkal a székelyföldi árvízkárok megszüntetéséhez. /A Gyulafehérvári Érsekség felhívása. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./

Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök megválasztásakor egyházmegyei átszervezést ígért. A püspök a lelkészektől pontos kimutatásokat igényelt a szerződésekre, a pénzügyi helyzetre vonatkozóan. Az előző időszakban kisebb hangsúlyt kapott a szórványgondozás, e téren is lépni kellett. Szórványkörzeteket hoztak létre vagy újítottak meg, ahova szórványlelkészeket küldtek. Kolozsváron hoztak létre szórványkörzetet, amely a mezőségi, illetve a Gyulafehérvár környéki hívek lelki gondozásával hivatott foglalkozni. A püspök lelkészt nevezett ki Oltszakadátra, ahol a gyülekezet létszáma évszázadok óta nem haladta meg a 200-at. A lelkésznek fel kellett keresnie a Szeben és Fogaras környéki falvakat is. Ekkor jöttek rá arra, hogy vannak falvak, ahol 40-60, különböző felekezetekhez tartozó magyar él, lelki gondozás nélkül. Számba, illetve vallásuk szerint gondozásba veszik őket, értesítik az illetékes felekezeteket is a létükről. A nagyenyedi református és katolikus kolléga értesítette őket az ott élő evangélikus hívekről. A nagy gyülekezetekben kevés a meglévő egy-egy lelkész. Brassóban például egy lelkész 2500 hívet szolgál. A püspök a szórványközösségek felkutatása mellett több ifjúsági foglalkozást vár a lelkészektől. Kolozsváron létrehozták a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyt, amely vitafórum, a kolozsvári elit ökumenikus találkozó helye. /Balta János: Minőségi egyház szükséges. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

A kolozsvári protestáns teológián 25 éve végzettek találkozóját tartották Székelyudvarhelyen. Gede Mátyás, a belvárosi református egyházközség lelkésze elmondta, hogy 1980-ban a protestáns teológia 34 végzős diákja nagyobbrészt református felekezetű volt. Velük együtt végzett egy kisebb létszámú unitárius és baptista felekezetű teológiai hallgatócsoport is. Az ötévente megrendezett találkozókat eddig többnyire Kolozsváron tartották, most Udvarhelyre esett a választás. Dr. Kozma Zsolt professzor elmondta, hogy ez az 1980-ban végzett évfolyam mind a tanulmányi előmenetel, mind az erkölcsi magatartás szempontjából követendő példát mutatott. Sajnos 1981-től államilag korlátozták a teológiai hallgatók számát, ezért sok egyházközség lelkész nélkül maradt. A teológiai oktatás diáklétszámát 1990-től már nem korlátozták, így igényeinek megfelelően vehetett fel diákokat, és ma már az Erdélyi Református Egyházkerületben nincs egyetlen lelkész nélküli parókia sem, ellenben a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben még találni lelkipásztor nélküli egyházközséget. Az anyaországi teológiai egyetemekkel szoros kapcsolatot tartanak fenn, és évente közösen egyhetes előadássorozatot szerveznek. Kolozsváron az egyetemen a református teológia testvéri kapcsolatot tart fenn a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológiával. Minden évben egy vagy két alkalommal kétnapos tanártalálkozót rendeznek Gyulafehérváron és Kolozsváron. A két egyház közti – felfogásbéli, dogmai – különbözőségek nem választanak el minket, mondta Kozma professzor. Rengeteg közös sorskérdés van Erdélyben, melyeket csak együtt cselekedve, összefogással tudnak megoldani, miközben megtartják felekezeti sajátosságaikat. Erdélyiben évszázadok óta gyakorolják az ökumenizmust. /Bágyi Bencze Jakab: Több évszázados az erdélyi ökumenizmus. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 8./

Marosvásárhelyen a Gecse Dániel utcai Kistemplomban tartották a kegytárgy kiállítást. Horváth Iringó művészettörténész a kiállított textíliákat, Barabás Kis Anna művészettörténész a klenódiumokat, azaz úrasztali edényeket, Lakatos Péter lelkész pedig az ott látható könyveket méltatta. A kiállításon szereplő tárgyak mindegyike a XVII.-XVIII. század folyamán készült, nélkülözhetetlen kellékei a protestáns szertartásnak. Kiállították a váradi Bibliát, az Öreg Graduálét, a liturgikus énekeskönyvet, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem nevéhez fűződik, akinek kezdeményezésére Gyulafehérváron 200 példány hagyta el a nyomdát. Ezek közül ma már csak 21 darab lelhető fel. /Vajda Éva-Zsuzsa, Bodoni Bíborka: Kegytárgy kiállítás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 12./

A Petrozsényban újra kapuit megnyitó magyar iskola a gyulafehérvári római katolikus érsekség tulajdona. Beindítását és működtetését a Böjte Csaba atya által irányított dévai Szent Ferenc Alapítvány vállalta magára. – Segíteni szeretnék a rászoruló Zsil-völgyi gyermekeknek. Rengeteg itt a szegény. Szociális munkát vállaltam ezért – mondja a Budapestről érkezett Pogány Borbála, aki itt önkéntes munkát vállalt. Ács Éva igazgatónő hangsúlyozta, nem vették el, hanem biztosítják a magyar pedagógusok katedráját Petrozsényban, Petrillán és Lupényban. Megegyeztek, hogy a gyermekek itt járnak majd iskolába. /György Horváth László: Újból magyar iskola indult Petrozsényban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 13./

A marosvásárhelyi Parc Szálló ügye, hónapokig tartó gyanús csend után, ismét időszerű lett. A megyei önkormányzat és a prefektúra közösen szerette volna ügykezelésébe kapni a jelentős értékű ingatlant. 2004 december végén, a kománycserék zűrzavaros időszakában, egy kormányhatározat a gyulafehérvári ortodox püspökség ügykezelésébe juttatta a marosvásárhelyi Parc Szállót. Akkoriban nagy felháborodással jelentették be a megye vezetői – Lokodi Edit tanácselnök és Ciprian Dobre prefektus –, mindketten jogot végzettek, hogy minden befolyásukat latba vetik annak érdekében, hogy az ingatlant az ortodox egyháznak juttató kormányhatározat hatálytalanítását elérjék. Most kiderült, hogy az ortodox püspökség pert indított a gyulafehérvári táblabíróságon az ingatlant birtokló Állami Protokollhivatal a Kulturális Minisztérium ellen, kérve a Parc Szálló ügykezelését nekik juttató kormányhatározat alkalmazását. És megnyerték a pert. Minderről a megye két jogász vezetője a sajtóból szerez tudomást, és most egymásra mutogatnak. /Antalfi Imola: Hogyan „kell” elveszíteni egy épületet? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 24./

Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmával az Erdélyi Múzeum- Egyesület (EME) keretében munkaközösség alakul annak érdekében, hogy összegyűjtsék az 1956 után Romániában politikai vádakkal elítéltek és bebörtönzöttek életrajzi adatait. Az adatgyűjtés két irányban folyik: egyfelől a belügyi levéltárakban található dokumentumok felkutatásával, másrészt a még élő személyek, vagy hozzátartozóik nyilatkozatai alapján. Dávid Gyula kérte a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és a megye katolikus lelkipásztorainak segítségét ahhoz, hogy kérdőíveket juttathassanak el a még élő elítéltekhez, vagy azok hozzátartozóihoz. Jakubinyi György érsek ezért felhívta a katolikus lelkipásztorok figyelmét arra, hogy segítsék e gyűjtőmunkát közreműködésükkel. /Fehér megye. Adatgyűjtés az 56-os forradalom 50. évfordulójára. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetője, illetve Szász János, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas igazgatója elmondták, hogy aktívan jelen vannak az udvarhelyszéki árvíz utáni segélyakciókban, összehangoltan jelentős anyagi, tárgyi és nem utolsósorban lelki segítségben részesítették a bajbajutottakat. Az újjáépítésből is kiveszik részüket. Szász János bejelentette, hogy a VilágCaritashoz fordultak, és pozitív visszajelzést kaptak: nagyjából 200.000 eurós összeg átutalásáról biztosították a szervezet erdélyi képviselőit. Ugyanakkor szeptember 11-én és 25-én a római katolikus templomokban gyűjtést szerveztek, és az így befolyt összeget is az árvíz által sújtott települések életre keltésére fordítják. Szász János, hozzátéve, hogy a szükségnek nincs vallása vagy felekezete: tíz kapcsolattartó emberük közül mindössze kettő katolikus. „Legfontosabb, hogy most építkezzünk“ – jelentette ki Kozma atya. Télig annyit kell megtenni, hogy mindenkinek legyen lakható helye. Ennek érdekében már építőanyagot, felszerelést szállítottak a bajbajutottaknak. A két szervezet ugyanakkor átvállalja a vidéki iskolák gyerekeinek étkeztetését. Szeretnének segíteni Siménfalván, Kobátfalván, Kis- és Nagykadácsban az iskola, az óvoda, a sportterem felújításábant, illetve építésében. /Máthé László Ferenc: A Máltai Szeretetszolgálat és a Caritas jövőnket tervezi. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 26./

Huszonöt éve hunyt el Márton Áron püspök, életművére emlékezett a lap. Ő még hosszú távú stratégiákban gondolkodott a felemelés és javítás horizontján. A legkeményebb időkben, az ötvenes és hatvanas években is valamiféle biztonság hatotta át (a börtönben sínylődő, illetve háziőrizetbe kényszerített) Márton Áron egyházkormányzását. A kormányzására bízott egyházmegyék életét rendíthetetlenül a megtartás jegyében irányította, római egyházpolitikai kapcsolataiban a „régebbi évjáratot” képviselte. Megőrizte a Róma iránti engedelmességet, a II. vatikáni zsinat (1962–1965) utáni sajátos „keleti politikával” nem tudott maradéktalanul azonosulni. „A Szentszékről mindig a legmélyebb fiúi tisztelettel nyilatkozott, sohasem bírálta mások előtt – írja róla Jakubinyi György, Márton Áron harmadik püspök-utóda. – De élt a szentpáli evangéliumi szabadsággal: az illetékeseknek mindig megmondta, ha szerinte tévesen mérik fel helyzetünket. Egy esetnek tanúja voltam, amikor egy Gyulafehérvárra látogatónak fordítottam. Ezzel magyarázom azt is, hogy élete végén Márton Áron hatszor lemondott, de a Szentszék – a segédpüspök kérésére – nem fogadta el lemondását. Dr. Jakab Antal segédpüspök érvelése az volt, hogy a jelen helyzetben még mindig szükség van a kommunista állammal szemben Márton Áron nevére és tekintélyére. Amikor 1980. február 5-én utolsó lemondását szerkesztette, fordítónak engem hívott át – folytatja vallomását Jakubinyi érsek. – Kijelentette: azért mond le, mert betegsége miatt már nem látja át az ügyeket; nevében más ne intézkedjék, hanem mentsék fel a püspökség alól és az utód majd intézkedjék a saját nevében. Ezúttal elfogadták lemondását. Ekkor mutatkozott meg előttem teljes emberi és életszentsége nagyságában – a betegágyban fekvő – Márton Áron: súlyos lelki szenvedést okozott neki a személyes meggyőződése és az Ostpolitik által rá kényszerített magatartás ellentéte, de »sorkatonaként« engedelmeskedett a mindenkori »hadiparancsnak«. Márton Áron mindvégig hű maradt papszentelési, püspökszentelési ígéretéhez, engedelmeskedett Szent Péter mindenkori utódának.” /Jakabffy Tamás: Márton Áron huszonöt éve „otthon”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./ 1980-ban az utolsó pillanatban mondták vissza a temetésre megrendelt autóbuszokat, hogy Székelyföld, a szülőföld küldöttsége ne vehessen végső búcsút püspökétől. Erdély nagy püspöke egész életútjával, helytállásával, hitéhez, elveihez való hűségével érdemelte ki az emberek tiszteletét, szeretetét. Az emberekét, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Márton Áron 1932-től Kolozsváron egyetemi lelkészként dolgozott, és nemsokára útjára indította az Erdélyi Iskola című nevelésügyi folyóiratot. 1938. augusztus 14-én lett a gyulafehérvári egyházmegye apostoli kormányzója, XI. Piusz pápa 1938. december 24-én Gyulafehérvár püspökének nevezte ki. Rövid idő után egyházmegyéje kettészakadt, a püspök Gyulafehérváron maradt. A II. világháború idején bátran kiállt a zsidóüldözések ellen. 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban, papszentelés alkalmával mondott beszédében felemelte szavát a deportálások ellen, másnap írásban is megtette tiltakozó nyilatkozatát. A háború után a vallásellenes intézkedéseket, a zárdák, kolostorok, egyházi iskolák államosítását Márton Áron nem hagyta szó nélkül, tiltakozó leveleire azonban sohasem kapott választ. Hívei testükkel óvták, élő láncot alkotva körülötte bérmaútjain. 1949-es felcsíki bérmaútjáról és a somlyói búcsún való részvételéről ma is legendákat mesélnek. Nemsokára azonban letartóztatták, és hat év börtön, majd tizenegy év házi őrizet következett. A felajánlott kompromisszumokat nem fogadta el. /Takács Éva: 25 éve halt meg Márton Áron. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 29./ Van-e ma olyan meghatározó, nagy alakja az erdélyi magyarságnak, akire egyszer majd úgy lehet emlékezni, mint Márton Áronra? – tette fel a kérdést Gazda Árpád. Márton Áron megítéléséhez nem kellettek a távlatok. Ő már életében szimbólummá vált. Szólt a fasizmus és a kommunizmus ellen, a nemzeti elnyomás ellen. A püspök áldozatok árán emelkedett ki a korából. /Gazda Árpád: Márton Áronok híján. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

Szeptember 29-én sokan zarándokoltak Gyulafehérvárra, a hívők busszal, vonattal, gépkocsival érkeztek az ünnepre. Ezen a napon van Szent Mihály arkangyalnak, a római katolikus főegyházmegye védőszentjének ünnepe, továbbá Márton Áron püspök halálának 25. évfordulója, és a római katolikus teológiai szeminárium évnyitója. Az ünnepi szentmisét dr. Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, Magyarország prímása mutatta be, mellette helyet foglaltak a romániai katolikus püspöki kar tagjai, élükön dr. Jakubinyi György érsekkel, illetve a testvéregyházak képviselői. A hívők között volt Orbán Viktor FIDESZ-elnök, az RMDSZ vezetősége, élén Markó Béla szövetségi elnökkel és Takács Csaba ügyvezető elnökkel, Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul is. A bíboros példaként állította a hívők elé Márton Áron püspököt, az egykori 6202. számú rabot. A főpap elmondta: keresztény hitünk, világnézetünk értékei ma is támogatásra szorulnak. Erdő Péter emlékezett: maga is találkozhatott Márton Áron püspökkel. Bátorítása, derűs személyiségének kisugárzó ereje felejthetetlen emlék, erőforrás maradt papi hivatása számára. A püspökök elé járult az egykori Csík vármegyei Közbirtokosságok Szövetségének küldöttsége, amely a gyulafehérvári székesegyház javítására 2006 és 2007 folyamán a szövetség által birtokolt erdők kitermelése után hektáronként évente 1 eurós támogatást ajánlott fel. A kolozsvári Szent Mihály-templomban tartott ünnepi szentmisén szintén Márton Áron püspökre emlékeztek. Oláh Dénes plébános a mesék hétfejű sárkányára utalt, jelezve: ez a szörnyeteg kilépett a meséskönyvek világából, és jelen van hétköznapjainkban. „…ennek a sárkánynak, ma nem hét, hanem legalább ezer feje van, és ott van mindenhol. Fölfalta a királykisasszonyokat, a keresztény értékrendet, a megtartó hagyományokat, a szolgálat és hűség értékét. Most pedig éhes dühében, bombákat, mérges gázt, gyárak szennyét, alkoholt, kábítószert, fajgyűlöletet, önzést, bizalmatlanságot, kétségbeesést, téves értékrendet, a fogyasztói társadalom én-vesztését okádja a világra” – fejtette ki. Márton Áron feladatvállalása példaértékű, emelte ki Oláh Dénes, aki szerint „…kiszolgáltatott és vélt legjobbjaitól magára hagyott népünk, még megmenthető, a mi önzetlen szeretetből fakadó, alázatos szolgálatunk által. Lehet, ha meg kell küzdeni, idegölő és embert próbáló csatát kell vívni minden barázdáért, minden munkahelyért, minden iskolapadért, katedráért, parlamenti helyért, kórházi ágyért, de ez a nép megérdemli.” Még az idén Kolozsváron felállítják Márton Áron három méteres egész alakos szobrát. Bocskay Vince szovátai szobrászművész elkészítette a szobrot, amelyet nemsokára a magyarországi Karcagra szállítanak, hogy bronzba öntsék. Előzőleg Vekov Károly volt önkormányzati képviselő javasolta a szobor felállítását. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Szent Mihály-napi ünnepségek Gyulafehérváron és Kolozsváron. Márton Áron püspökre, „Isten becsületes szolgájára” emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Orbán Viktor Bukarestbe és Erdélybe látogat november elején az RMDSZ meghívására, erősítette meg a volt miniszterelnök, a Fidesz elnöke szeptember 29-én Gyulafehérváron, ahol rövid megbeszélést folytatott Markó Béla RMDSZ-elnökkel. /Orbán Romániába látogat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Október 2-án Vargyas ünnepelt. A 125 lelket számláló református gyülekezet új templommal gazdagodott, amelyet a tervező Makovecz Imre világhírű magyarországi építész jelenlétében szenteltek fel. Dr. Pap Géza erdélyi református püspök felidézte a hely történetét, az új templom régiek alapjára épült, XI. és XIV. századi alapokat, építészeti elemeket találtak, ezekre, ezek felhasználásával készült el Makovecz temploma. A vargyasi templom megszületése az áldozathozatalt példázza, sokan, sokat áldoztak azért, hogy nyolc év alatt elkészülhessen. Jelenősen támogatta őket egy holland alapítvány, az Orbán-kormány, és igen jelentős volt Makovecz Imre segítsége, aki nemcsak a terveket készítette ingyen, de jelentős adományokkal, munkatársai önzetlen segítségével is hozzájárult a templom elkészüléséhez. A tervező Makovecz Imre számára különleges jelentőségű volt, hogy az alapok ásatásai során előkerült keresztelőmedence, oldalán rovásírással: ,,Mihály, Isten szent angyala”. Eddig a Szent Mihály-kultusz legkeletibb állomásaként Gyulafehérvárt tartották számon, most a határ immár arrébb tolódott. /Farkas Réka: Föld és ég találkozása (Református templomot avattak Vargyason). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./