Villámlátogatást tett augusztus 9-én Baróton Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke. A felvidéki politikus elbeszélgetett a Székely Nemzeti Tanácsot képviselő Egyed Istvánnal, a Magyar Polgári Szövetség erdővidéki szervezetének elnökével és Molnár Józseffel, a református egyház presbitériumának képviselőjével, és röviden ecsetelte a szlovákiai magyarság helyzetét. Duray Miklós a XX. századról szólt, amikor feldarabolták Magyarországot, az utódállamok pedig szemérmetlenül kiaknázták kedvező helyzetüket, s magyarul beszélő románokat és szlovákokat igyekeztek faragni a magyarokból. Duray szerint fel kell venni a harcot azokkal, akik a nemzet megsemmisítését tűzték ki célul, de ezt csak úgy lehet, ha egységesen lépnek fel. Nem politikai vagy vallási egységről van szó, hanem a nemzet közös jövőjében gondolkodóknak kell minden külön érdeket félretenniük, és közösen cselekedniük a nemes cél érdekében. /(hecser): Egységesen fellépni (Duray Miklós Baróton). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./

Egy évtizede működik a Kárpát-medencében a Szent Istvánról elnevezett településeket tömörítő Szentkirály Szövetség, amely évente más-más helyszínen, rendszerint augusztus első felében rendezi meg találkozóját. Az idei rendezvényt augusztus 10-e és 13-a között tartották Csíkszentkirályon. Augusztus 12-én Csíkszentkirályon, a polgármesteri hivatal halljában felavatták Szent István mellszobrát, a zsögödi Fodor Botond Levente munkáját. A díszteremben tartott közgyűlésen Székely Ernő polgármester egy évre átvette a szövetség ügyintézését a tavalyi szervezőktől, az anyaországi Királyszentistván küldöttségétől. A továbbiakban a résztvevők megszavazták az udvarhelyszéki Székelyszentkirály hivatalos felvételét az egyesületbe Az ünnepségen jelen volt Mikola István volt magyar egészségügyi miniszter is, aki éppen átutazóban volt Csíkmindszent felé, ahol egész alakos Attila-szobor felállításának munkálatait készítik elő. A megbeszélések során felvetődött közös internetes honlap létrehozásának ötlete is. „Mivel egy ilyen portál elkészítése jelentős költségekkel jár, mi felvállaltuk, hogy egy évig a saját honlapunkon fogjuk összegyűjteni és frissíteni a szövetség többi tagjának az adatait” – mondta el Székely Ernő, Csíkszentkirály polgármestere. Hat erdélyi, két felvidéki és tizenegy magyarországi önkormányzat tagja a Szentkirály Szövetségnek, amely létrehozásának ötlete 1994-ben, Székelyszentistvánon született. Hivatalosan mindmáig nem sikerült bejegyeztetni a szervezetet. Ma Erdélyben tizenhárom település viseli a Szentkirály nevet, ezek közül csak Székelyszentistván esetében találunk közvetlen utalást az államalapító keresztnevére. /Jakab Lőrinc: Találkozás az államalapító nevében. = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./ Botár László festészeti tárlatát tekinthették meg az érdeklődők. A községháza üléstermében tartották díszgyűlésüket a Szent Király Szövetséget alkotó települések küldöttei. Hangsúlyozták: országalapító nagy királyunk neve olyan kötelék, mely a szétszakítottság dacára is egybefűzi e települések lakóit. Leleplezték a községháza előtt felállított Szent István király szobrot, Botár László és Nagy Ödön képzőművészek alkotását. Felolvasták Mádl Ferenc volt köztársasági elnöknek az ünneplőkhöz írt levelét. Végül felavatták a falumúzeumot, s az ünnepi szentmise után megkoszorúzták a templom előtt álló Szent István király szobrát. /Kristó Tibor: Jubiláló Szentkirályok. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

Jó ezeréves múltunkról szólt a felvidéki költő dala Varga Csaba gitárművész előadásában Déván, a zárdatemplomban. A történelmi múltat ezúttal a barokk zene és tánc, a népdal és irodalmunk nagyjainak írásaival keltették életre a Szent Ferenc Alapítvány diákjai, munkatársai. Mozgalmas előadás idézte fel népünk 1100 éves Kárpát-medencei történelmét, a honfoglalást, a nemzeti ébredést, a szabadságharcot és Trianont. Karinthy Frigyes kevésbé ismert szavai hangzottak el: „Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” A nyelv, a hit, a közös kultúra mindenféle határ ellenére összeköt bennünket felvidéki, erdélyi, kárpátaljai, vajdasági, anyaországi magyarokat és erős, életképes nemzedék nő fel újra – erről szól a Szent Ferenc Alapítvány és számos nagyszerű egyházi és civilkezdeményezés Hunyad megyében, Erdélyben és az egész Kárpát-medencében. Ehhez az építőmunkához kérték Isten áldását a dévai zárdaudvaron. /Gáspár-Barra Réka: Ezerszáz éve ide köt a szó. A Szent Ferenc Alapítvány diákjai barokk tánccal, népdallal idézték a múltat. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./

Tizenegyedik alkalommal tartották meg a szlovéniai Alsólendván, augusztus 24–27. között, a Kárpát-medencei Magyar Művelődési Napokat. A rendezvénysorozatot immár harmadik alkalommal szervezték Magyarországon kívül, régen a Magyar Kultúra Alapítvány égisze alatt Budapesten a Várban, a Szentháromság tér adott otthont e rangos fesztivál jellegű programsorozatnak. Felvidék (Révkomárom, 2004), Vajdaság (Zenta, 2005) után az idén a muravidéki Alsólendva várta a magyar határon kívülről érkezett kulturális csoportokat. Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Burgenland, Muravidék és a horvátországi magyar közösség közművelődési ernyőszervezetei vettek részt a program összeállításában. A rendezvény házigazdája a helybéli Magyar Művelődési Intézet volt. Erdély részéről az EMKE volt a társszervező. A rendezvénysorozat keretében a különböző régiókból érkezett művelődési csoportok színházi produkciókkal, zenés irodalmi összeállításokkal, film- és könyvbemutatókkal, népdalok és népi táncok előadásával szórakoztatták a helybéli magyar közönséget. Nagy sikerrel szerepelt a Zurboló néptáncokkal. Hamar a közönség kedvence lett Érsek Csaba Sándor gyimesi és moldvai csángó népdalaival. Megrendezték az Eszmecsere a határon túli magyar kultúráról című tanácskozást, ahol nemcsak a különböző régiók ernyőszervezeteinek a képviselői vettek részt, de a magyarországi új és leköszönő, határon túli ügyekkel foglalkozó, intézmények képviseletei is jelen voltak, mint az Oktatási és Művelődési Minisztérium, az Illyés Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia. A rendezvény közös záródokumentum elfogadásával ért véget, amelyet a különböző magyarországi és határon túli régiók intézményeihez fognak eljuttatni a szervezők. /Dáné Tibor Kálmán: Kárpát-medencei Magyar Művelődési Napok Alsólendván. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./ Az elfogadott állásfoglalás: Zárónyilatkozat 1. Ismételten bebizonyosodott, hogy a magyar kultúra egy és oszthatatlan, tekintet nélkül arra, hogy milyen földrajzi-államigazgatási keretek között nyilvánul meg. Ezért rendkívül fontos, hogy Magyarország döntéshozó testületei ennek értelmében döntsenek stratégiai, szervezeti és anyagi kérdésekről. 2. Az illetékes magyar állami szervek a szomszédos államokkal történő bilaterális kapcsolatok keretében fordítsanak külön figyelmet az adott országban élő magyar közösség nemzeti és kulturális jogainak tényleges megvalósulására. 3. A Magyarország határain túl élő magyar közösségek kulturális tevékenységük keretében érvényesíteni kívánják a szakmaiság, a tevékenységek szervezésénél a fontossági sorrend betartásának és a helyi sajátosságok érvényesítésének az elvét. E tekintetben előrelépést kizárólag a magyarországi állami szervekkel és a szakintézményekkel karöltve lehet elérni. 4. Az illetékes magyarországi állami szervek a határon túli magyar kultúra támogatása során legyenek tekintettel a helyi sajátosságokra, amelynek feltétele a régiókban tevékenykedő legitim kulturális szakemberek és képviselők álláspontjának ismerete és figyelembe vétele. Minél rövidebb időn belül el kellene jutni a szubszidiaritás elvének lehető legteljesebb megvalósításához. 5. Létfontosságú követelmény, hogy a határon túli magyar kultúra támogatási kerete ne szűküljön, mi több, reális és stratégiailag indokolt program szerint szükségszerű annak fokozatos növelése. A jövőbeni támogatáspolitika szempontjából nagyon fontos az egyre jobban hozzáférhető európai keretek igénybevétele. Másrészt úgyszintén fontos, hogy a határon túli magyar kultúra segítése, támogatása jól szervezett és szakszerűen működő magyarországi intézmények, alapítványok révén valósuljon meg. 6. Az adott helyzetben rendkívül fontos, hogy a jelenleg legveszélyeztetettebb határon túli magyar közösségek (Vajdaság, Kárpátalja) az illetékes magyar állami szervek és szakintézmények megkülönböztetett figyelmét és támogatását élvezzék. Alsólendva, 2006. augusztus 27. Csemadok – Görföl Jenő, főtitkár; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület – Dáné Tibor Kálmán, ügyvezető elnök; Horvátországi Magyarok Szövetsége – Csörgits József; Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége – Dupka György, elnök; Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Alsólendva – Göncz László, igazgató; Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség – Dudás Károly, elnök. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Az egységes magyar református egyház létrehozásáról tárgyalt Nagyváradon a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata (MRETZS), valamint a Magyar Reformátusok Világszövetségének (MRVSZ) Választmánya. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az MRVSZ elnöke elmondta, a mostani tanácskozáson konkrét előkészítő munkálatok és egyeztetések zajlottak az egyház egységének helyreállításáról. „A Trianonban szétszakított egyház újjáépítéséről van szó” – nyilatkozta Tőkés László. A püspök hangsúlyozta, nem valami újat akarnak létrehozni, hanem azt akarják ismét életre hívni, amit Trianonban a magyarok megkérdezése nélkül, akaratuk ellenére szétszakítottak. Hegedűs Loránd volt Duna-melléki püspök, a MRETZS ügyvezető elnöke szerint olyan időszakban, amikor a nemzetiségük miatt érnek támadások magyarokat, válaszolni kell, ezért szükséges, hogy a szétszakítottság ellenére is megvalósuljon az egység. Hegedűs szerint a magyar nemzetrészeknek példaképként kell tekinteni a kárpátaljai magyarságra, mivel ez az egyetlen olyan nemzetrész, amelynek nőtt a lélekszáma. A tanácskozáson nyilatkozatot fogadtak el, amelyben többek között az egység jegyében október 15-ére meghirdették az MRVSZ vasárnapját, amelyet az összes református gyülekezetben megtartanak, a központi rendezvényei Miskolcon, a Kossuth utcai református templomban lesznek. Emellett októberre meghirdették a reformáció és a forradalom emlékhónapját is, és állást foglaltak a felvidéki magyarverések ellen. Erdélyi Géza felvidéki református püspök ezzel kapcsolatosan elmondta, gyanítható, hogy a magyarellenes atrocitások elkövetői mögött eddig ismeretlen erők állnak, akiknek az a céljuk, hogy megfélemlítsék a szlovákiai magyarságot. „Eddig már több ízben is történt magyarellenes provokáció szélsőséges szlovák csoportok részéről, ám a magyarság nem válaszolt rá. Úgy tűnik, egyeseknek az a céljuk, hogy botrányt keltsenek, és utána a magyarokat tegyék érte felelőssé” – hangoztatta a püspök. /Balogh Levente: Visszaállítják a régi egységet. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MÍL) zetelaki írótáborának meghívottja volt Kalász Márton költő, a Magyar Írószövetség elnöke, aki nyilatkozott a lapnak. Arra a kérdésre, hogy milyen a viszony a Magyar Írószövetség és az E-MÍL között, Kalász kifejtette, amikor megalakult az E-MÍL, ígérték, hogy segítenek. Az ő helyzetük sem jó, de mindent megtesznek az E-MÍL érdekében, ezt az Írószövetség választmánya is ugyanígy gondolja. „Az erdélyi magyar irodalom de beszélhetnénk a vajdaságiról, a felvidékiről is olyan minőségi része az egyetemes magyar irodalomnak, amellyel dicsekedni lehet. A dicsekvés azonban kötelességgel is jár. Az igazi magyar nyelvet tulajdonképpen itt őrzik, mi Budapesten, valamilyen félreértésből, csak elrontók akarunk lenni” – állapította meg Kalász Márton. Szerinte van értelme annak, hogy az erdélyi magyar írókat külön szövetség tömörítse, e szervezet nélkül nem létezhetne közös gondolkodás. Úgy látja, hogy az E-MÍL-nek is közhasznú társasággá kellene alakulnia. Kalász Márton hangsúlyozta: Ahogy ma Magyarország magára hagyja a szellemi életet, az példátlan. /Farkas Réka: Magára hagyott szellemi élet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 2./

A szlovák külügyminiszter nem azonosul a szélsőségesen magyarellenes szlovák nemzeti pártelnök, Ján Slota kijelentésével, és semmiképpen sem kívánja azokat népszerűsíteni – hangzott el szeptember 3-án a szlovák közszolgálati televízióban, ahol Göncz Kinga külügyminiszter és szlovák kollégája, Ján Kubis válaszolt a magyar-szlovák viszonyban kialakult feszültség okait és a lehetséges megoldásokat vizsgáló kérdésekre. Az elhangzottakból kiderült: a felek nem szívesen folytatnák a diplomáciaijegyzék-cserét, mindent meg szeretnének tenni a hangulat lecsillapításáért. Ján Kubis szerint ehhez a magyar-szlovák alapszerződés megfelelő eszközöket kínál. Ezzel Göncz Kinga is egyetértett, de hozzátette: szlovák partnerével örömmel kész aláírni kettejük – készülő – közös nyilatkozatát. A szlovák külügyminiszter többször is hangsúlyozta: Ján Slota néhány hete nem nyilatkozik, és „ez így lesz a jövőben is”. A budapesti szlovák nagykövetség előtt a felvidéki magyarellenes megnyilvánulások miatt tartott tiltakozó demonstrációt a hétvégén a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM). A rendezvény végén a résztvevők felgyújtották a Szlovák Nemzeti Párt elnöke és annak a két férfinak a fényképét, akik feltehetően azonosak a nyitrai magyar lány támadóival. A mintegy kétszázötven demonstráló táblákon vitte az egyetemista lányt megtámadó két fiatalember fényképét, valamint a magyarellenes kirohanásai miatt ismertté vált Ján Slota szlovák pártelnök és Kotleba Marián, a soviniszta és neonáci nézetei miatt betiltott Szlovák Testvériség csoport vezérének fotóját. A képek előtt szlovák és magyar nyelven írott transzparens volt látható, amelyre az volt írva: „Ők a mi ellenségeink, nem a szlovák nép!” /Kormányszóra hallgat Ján Slota. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4

Több beleszólást kér az erdélyi magyar média a kisebbségi sajtó működtetésére szánt anyaországi támogatások elosztásába. Az elmúlt időszakban számos főszerkesztő fordult a Romániai Magyar Újságírók Egyesületéhez (MÚRE), hogy a Szülőföld Alap szakkollégiuma lehetőség szerint konzultáljon velük vagy a szervezet vezetőségével, mielőtt meghozza döntését a médiatámogatások ügyében. A Gyurcsány-kormány által tavaly létrehozott Szülőföld Alap három kollégiuma közül az oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és médiatestület bírálja el a Kárpát-medencei kisebbségi sajtónak szánt támogatást. A kilencfős kollégium egyes tagjait – a magyar kormány képviselőinek kivételével – a Magyar Állandó Értekezlet szomszédos államokban működő tagszervezeteinek javaslatai alapján nevezték ki. Ambrus Attila MÚRE-elnök nem tartja megfelelőnek a szakkollégium jelenlegi felállását, mivel szerinte például az erdélyi kurátor nem ismeri a vajdasági vagy a felvidéki sajtó valóságát, és ugyanez fordítva is érvényes. /Rostás Szabolcs: Beleszólna a média. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./

Molnár Vilmos csíkszeredai író, irodalmilap-szerkesztő novellái, írásai kötetekben, a hazai és magyarországi rangos folyóiratokban látnak napvilágot. Néhányat közülük román, francia és svéd nyelvre is lefordítottak. A Tokaji Írótáborban újabb szakmai elismerésben részesült. Kifejtette, hogy csak egy egységes magyar irodalom létezik. Ahogy értelmetlen lenne dunántúli vagy felvidéki, esetleg hortobágyi irodalomról beszélni, éppúgy nonszensznek érzi külön székely irodalmat emlegetni. A székely nyelvjárás sajátos szavai, nyelvi fordulatai is bekerülhetnek egy itt élő vagy innen elszármazott író-költő munkáiba, de ettől az még nem lesz egy külön irodalom része. A magyar nyelv és a magyar irodalom van olyan gazdag, hogy egészen sajátos, egymástól mind szóhasználatban, mind stílusban eltérő variációkat magában tudjon foglalni. A Székelyföldön élő alkotók azonban helyzetüknél fogva érzékenyebbek a székelység, tágabban az egész magyarság sorsproblémáira. Többször kell szembesülniük olyan állapotokkal, viszonyokkal, amelyek az anyaországbeliek számára ismeretlenek. Molnár Vilmos pár évvel ezelőtt nekifogott megírni A. A. Milne világhírű Micimackójának a párját. Kihívásnak vette, meg tudja-e írni úgy, hogy ne epigon fércmű legyen. A Disney-cég megvásárolt a Milne-örökösöktől minden kiadási jogot, és mivel a Milne által megírt szereplők neveit használja, a Disney-képviselettől megtiltották, hogy más kiadónál jelenjen meg, mint ami az ő érdekeltségi körükbe tartozik. Írtak már Molnár Vilmos munkájáról tanulmányt a Korunkban, pedig a könyv pedig még sehol sincs. Molnár Vilmos a csíkszeredai Székelyföld című kulturális folyóirat szerkesztője. A folyóirat kilenc éve jött létre. Ez alatt a Kárpát-medencében megjelenő több tucat irodalmi, kulturális vagy művészeti folyóirat közül példányszámát tekintve a legelsők közé küzdötte fel magát. A szerkesztőkollégák ismert, neves költők, írók, képzőművészek. Ferenczes István költő, főszerkesztőnk nevét mindenki ismeri, de nem ismeretlen Fekete Vince, György Attila, Lövétei Lázár László költők, írók, műfordítók, a néprajzos Mirk Szidónia-Kata vagy a kritikus Zsigmond Andrea nevei sem. /Antal Ildikó: Az olvasó visszajelzése az igazi díj. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

„Számunkra nagyon fontos, hogy nemzetpolitikai egyetértés alakuljon ki” – hangsúlyozta Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán, melyet negyedik alkalommal hívott össze az Országházba. Szerinte nemzetpolitikai szempontból „elég kritikus időszakot élünk meg, és éppen ezért a magyarság számára biztonságérzetet csak és kizárólag az adhat, hogyha van egyetértés és konszenzus”. Elárulta: a magyar kormány még ez évben tervezi egy magyar-magyar kormányzati konzultációs fórum összehívását. Az RMDSZ elnöke, Markó Béla szerint a KMKF nem helyettesítheti ugyan a MÁÉRT-et, de „bizonyos funkcióit átveheti, ugyanis már az idei elképzelésekből látszik, hogy egy konkrétabb, esetleg közös megoldásokat is fölmutató fórummá válik”. Bugár Béla, a szlovákiai MKP elnöke közölte, hogy tudomása szerint a magyar kormány nem kívánja működtetni a MÁÉRT-tet, ehelyett egy „több fórumú” konzultációs rendszert javasolnak. Bugár hangsúlyozta: nem mindegy, hogy a határon túli magyarok és a magyar kormány képviselőinek egyeztetésein „döntések születnének vagy csak ajánlások”. Németh Zsolt fideszes képviselő, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke sajnálatosnak tartja, hogy a szakállamtitkár által ismertetett – A megújuló nemzetpolitika elvei és intézményrendszere című – dokumentum „nem számol a MÁÉRT-tel, minthogyha a kormány nem kívánna érdemi és egyenrangú párbeszédet folytatni a politikai pártokkal”. A Gémesi Ferenc szakállamtitkár által ismertetett reformtervezet alapján, a határon túliaknak szánt támogatásokat az eddigi közalapítványok megszüntetésével a Szülőföld Alapba összpontosítaná a kormány, és erre alapozva vetítik előre egy szélesebb egyeztető fórum létrejöttét. A kormány a kétoldalú magyar-magyar konzultációkra kívánja helyezni a hangsúlyt. Viszont ebben a „kétoldalú” körben csak az RMDSZ, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja és a Vajdasági Magyarok Szövetsége szerepel. Markó Béla kifejtette: „nem örül, hogy Illyés Gyula vagy Márton Áron neve eltűnik a magyar-magyar kapcsolatokból.” Az RMDSZ-elnök ezzel arra utalt, hogy a magyar kormány szándékai szerint több intézményt, alapítványt egyesítenek, összevonnak. Bugár Béla az Illyés Közalapítvány kérdésével kapcsolatban rámutatott, hogy mostanra kialakult egy olyan alkuratóriumi rendszer, amely nagyon keményen tudott működni. Bugár ajánlotta: gondolják még egyszer át a közalapítvány sorsát, „mert ami jól működött, azt továbbra is működtetni kellene.” A KMKF plenáris ülései közötti időszakban végzendő tevékenység érdekében négy albizottság létrehozását tervezik: gazdasági, oktatási és kulturális, alkotmányi és emberi jogi, valamint külügyi és Európa-ügyi albizottságot. Az albizottságok úgy fognak kialakulni, hogy a határon túli szervezetek, illetve az érintett magyar parlamenti állandó bizottságok egyaránt delegálnak képviselőket, és ezek az albizottságok közvetítik majd a parlamenti állandó bizottságok irányába azokat a jogszabály-alkotási problémákat, amelyeket megtárgyalnak. Németh Zsolt fideszes politikus, a külügyi bizottság elnöke elmondta, hogy a külügyi és a határon túli magyarok bizottsága, valamint a KMKF állandó bizottsága, amelynek a neve jelenleg operatív bizottság, együttes üléseket tartana rendszeresen. „Ez lehetne a KMKF gyakorlati működtetésének a csúcstalálkozók közötti időben az a szintje – mondta Németh Zsolt -, amely összefogná azt a munkát, ami egyébként az albizottságok szintjén zajlik.” /Guther M. Ilona: Visszafogott reakció a határon túli vezetők részéről a reformcsomagra. MÁÉRT helyett kormányzati konzultáció. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./ A KMKF-en a legnagyobb vitát az váltotta ki, hogy Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára közölte: átalakul a támogatási rendszer, mivel a kormány a Szülőföld Alapba szeretné összpontosítani a támogatást, amelyre korábban több közalapítványt hoztak létre. Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke elmondta, hogy az idei évre összehívandó kormányzati konzultáció tagjai között nem lehetnek ott a parlamenti pártok képviselői. „Ez visszaállamosítást jelent, és a Máért hibernálását” – hangoztatta a politikus, aki szerint a parlamenti pártok nélkül nem alakítható ki nemzeti konszenzus a határon túliakat érintő kérdésekben. A házigazda Szili Katalin házelnök szerint a mostani ülésen úgy határoztak, hogy a KMKF előkészítőbizottsága operatív bizottsággá alakul át, amely az évente egyszer megrendezett plenáris ülések között is folytatná a munkát, illetve négy albizottság: gazdasági, oktatási-kulturális, jogi-alkotmányos és integrációs-uniós is alakul. Ezt a döntést a magyarországi ellenzék is üdvözölte. Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke azonban közölte: nem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy a magyar kormány nem akarja működtetni a Máértet. Hozzátette: együtt akarnak működni, ehhez azonban meg kell állapodni a magyar–magyar együttműködés kereteiről. Példaként említette, hogy tisztázni kell: ha egy konzultáción döntés születik, akkor az valóban döntésnek minősül, vagy csak javaslatnak. Bugár úgy látja, hogy az Illyés Közalapítvány jól működött, ezért nem tartja indokoltnak a Szülőföld Alapba történő integrálását. Hasonló álláspontot fogalmazott meg Markó Béla RMDSZ-elnök is. A KMKF résztvevői előtt Sólyom László is beszédet mondott. Az államfő örömmel tapasztalta, hogy az újabb kormányzati és más politikai elképzelések több tekintetben összhangban vannak azokkal a szempontokkal, amelyeket március 15-én jelentett be a nemzetpolitika újragondolására. „A kormány a parlamenti pártok bevonása nélkül tárgyal a határon túli magyarok szervezeteivel” – jegyezte meg ugyanakkor Sólyom, sajnálatosnak nevezve, hogy a civil szféra „még az anyagi támogatások odaítéléséből is kimaradni látszik”. A köztársasági elnök szerint a szomszédos országok parlamentjébe magyar szervezet képviselőjeként megválasztott politikusokból, illetve az Országgyűlés elnöke által meghívottakból álló Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának rendszere „széttöredezik”, mivel stratégiai egyeztetést csupán parlamenti képviselők folytatnak. /Csak a kormány nem akar Máértet. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./

A múlt hét végi kétnapos tanácskozást rendezett a temesvári Szórvány Alapítvány Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban, egyúttal a szervezet székházát is felavatták. A konferencia „A nyelvi/emberi jogok és a közigazgatási jog” címet viselte, amelyen bánsági, erdélyi, magyarországi, felvidéki, muravidéki és ausztriai előadók, tudományos kutatók, pedagógusok vettek részt. A helyzetet számtalan tanulmány, kutatás eredményével elemezték, és dolgoztak ki a nyelvhasználat és nyelvi jogok védelmében irányadó stratégiákat; a Kárpát-medence különböző vidékeiről érkezett vendégek a náluk tapasztalt hiányosságokat, hátrányokat vagy előnyöket, jogi rendelkezéseket osztották meg egymással. – Kizárólag szakmai, tudományos jellegű rendezvény volt – fejtette ki Bodó Barna, az alapítvány elnöke. Péntek János kolozsvári akadémikus kijelentette: “Mi és az általunk képviselt intézmények nem küzdhetünk nyelvi jogok biztosításáért, legfeljebb bátoríthatjuk a nyelvhasználatot. Viszont az ezt a harcot megvívó politikai és érdekvédelmi szervezeteket megfelelő anyaggal, információval fegyverezhetjük fel.” A neves professzor a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet konferenciakötetei sorában megjelent könyvek bemutatóján mondta ezt, egyebek között kifejtve azt is, hogy a magyar nyelv státusának a megerősítése, és “határtalanítása” (vagyis: ne beszéljünk magyarországi, vagy erdélyi, kárpátaljai, hanem egyetemes magyar nyelvről) a cél. Elismerte, hogy nehéz újraéleszteni a magyar nyelvet, mert mind mondta: “Tudjuk, hogy kell oktatni idegen nyelvként, tudjuk azt is, hogy kell – vagy kellene – tanítani iskoláinkban, de csak sejtjük, miként kellene tanítani azoknak, akik valamikor tudtak magyarul, de már nem beszélik, mint például a moldvai csángók.” Péntek János szerint a 20. században “szétfejlődött” a magyar nyelv, és a különböző régiókban használatos formákat egyesíteni kell. A Szórvány Napokon előadást tartott Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke is, aki a rendezvényen bejelentette, hogy január elsejétől lemond az IKA élén betöltött posztjáról. A döntését azzal indokolta, hogy nem látja biztosítottnak a magyar kormány részéről a közalapítvány jövőjét, s ekként a határon túli magyarok szervezeteinek támogatását. /Pataky Lehel Zsolt: Szórvány Napok – 2006. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 19./

A kisebbségi törvény kulturális autonómiára vonatkozó kitételeinek elutasítása kapcsán Bíró Bélának eszébe jutott a múlt század harmincas éveiben megjelent dr. Jancsó Elemér A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a XVIII. században című kötete, amely egyebek közt a Martinovics-féle összeesküvés dokumentumait is feldolgozta. A Reformátorok Társaságának katekizmusában írta Martinovics: „A forradalmárok Magyarországot autonóm tartományokra óhajtották felosztani, amiket csak tág szövetségi kötelék tartott volna össze. Ilyen tartományoknak szánták Magyarországot, aztán Horvátországot, Szlavóniát és Dalmáciát Illíria néven, a felvidéki tót megyékből Szlavonica néven szintén külön autonóm tartományt akartak kialakítani és végül Erdély és a Bánság egy részéből Valahica néven román tartomány létesítését vélték elérhetőnek.” Ez mutatja, hogy a föderációs gondolat a magyar forradalmi értelmiség gondolatvilágában is a kezdetektől jelen volt. /Bíró Béla: Magyar föderalisták. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./

Időnként magyarverésekről érkeznek hírek a Vajdaságból és a Felvidékről. Romániában ilyen vonatkozásban csend honol. Annál buzgóbban harsogják a médiák a székely-magyar önrendelkezésre való törekvés „felháborító” voltát. Nem szabad elfelejteni, hova vezetett a más nyelvet beszélők meg nem értése, lebecsülése, jogaiknak semmibe vétele. Elég idézni Sütő András naplójegyzeteiből az 1944. szeptember 26-i szárazajtai tragédia évfordulóján. „Az elítélteket egyenként vezették a falhoz. Robbanó golyóval lőtték agyon őket. Puskával és géppisztollyal lőttek. Az udvaron síró, sikoltozó tömeg. A kivégzettek hozzátartozóinak serege egy idő után könyörgő szavakkal fordult az őrnagy felé. Szülők, gyermekek, testvérek kegyelemért imádkoztak hozzá. Válaszként Oltean Gavril az égre emelt karjukat kezdte lövetni pribékjeivel.(Részlet a Heródes napjai című könyvből) A Kovászna megyei Szárazajta iskolájának udvarán az RMDSZ kopjafát állíttatott és az épület falára márványtáblát helyeztetett az igazságtalan és értelmetlen vérontás emlékezetére. /(A): Hetvenkét éve Szárazajtán… = Népújság (Marosvásárhely), szept. 26./

A Békéscsabai Munkaerőképző Központtól megkeresett Molnár György igazgató, s elmondta, hogy székelyföldi felnőttképzési hálózatot szeretne létrehozni. Ebben számítana partnerségünkre, mert hallott a LAM Alapítványról, s tud arról, hogy agrárfelnőttképzéssel foglalkozik, emlékezett Orbán Miklós mérnök, a felnőttképzési és szolgáltatási hálózat illyefalvi képzőközpontjának megbízottja. Ezelőtt két évvel írták alá szándéknyilatkozatot. Később, mert Belső-Erdély és a Partium sem maradhat ki egy ilyen hálózatból, a Pannon-forrás nevet tartották megfelelőbbnek. A tevékenység menet közben bővült, mert a központ nemcsak agrárfelnőttképzést, hanem más jellegű képzést (számítógép-kezeléstől az idegennyelv-tanulásig) is felvállal. Több helyen foglalkoznak felnőttképzéssel a Kárpát-medencében, Magyar­országon kívül a Részek, Erdély, a Felvidék, Kárpátalja és a Vajdaság magyarlakta területein. Tizenkét alapító tagja van a szervezetnek, és ez év márciusában született meg a jogi kerete, Békéscsabán jegyezték be alapítványként. Képzőközpontot létesítettek Sepsiillyefalván is. Most dolgozzák ki a képzés metodológiáját, a tananyagot és az akk­reditációt. A Pannon-forrás egy konzorcium keretében közös pályázatot adott le a Norvég Alaphoz. Ez az alap öt éven át pénzt biztosít Magyarországnak, amelyből felnőttképzést is támogatnak. Elkészítettek egy olyan közös pályázatot, mely a képzőközpontok teljes felszerelését célozza meg. Jelenleg a LAM Alapítványnál három szakmában folyik akkreditált, államilag elismert okleveles képzés: növénytermesztői, állattenyésztési és agrotu­risztikai szakon. /Merítés a Pannon-forrásból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./

A Madách Irodalmi Társaság szeptember 22-23-án tartotta tizennegyedik szimpóziuma őszi ülés-szakát Csesztvén, Madách Imre édesanyja kúriájához, a Majtényi-kúriához közeli művelődési házban. A rendezvényt Andor Csaba elnök nyitotta meg. Asztalos Lajos /Kolozsvár/ a Tragédia általa készülő spanyol változatának ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik színét elemezte, majd további előadások következtek. A megjelentek Balassagyarmaton Madách Imre szobra előtt emlékeztek a nagy költőre. Befejezésként a résztvevők ellátogattak a felvidéki Alsósztregovára, ahol megtekintették Madách szülőházát, a Madách-kastélyt és a benne berendezett múzeumot. Örömmel tapasztalták, hogy az előcsarnokban a szlovák előtt terjedelmes magyar szöveg ismerteti a kastély történetét. /Asztalos Lajos: XIV. Madách Szimpózium. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./

Új intézménnyel gyarapodott az erdélyi magyar anyanyelvi oktatási hálózat a Mezőségen. A Téka Alapítvány által fenntartott Téka Művelődési Központ, a Mezőségi Téka Szórványkollégium és a Mezőségi Néprajzi Múzeum intézményként, Téka Művelődési és Oktatási Központ néven működik tovább Szamosújváron – jelentették be október 7-én, a szórványkollégium új épületének ünnepélyes átadásakor. Balázs Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke elmondta: 2004-ben fogtak hozzá az új épület létesítéséhez. Az elnök köszönetet mondott az Apáczai Közalapítványnak, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztériumnak, a Communitas Alapítványnak és az Illyés Közalapítványnak a támogatásért. Stark Ferenc, az Apáczai Közalapítvány kuratóriumának elnöke kifejtette: ez az új szórványkollégium a magyar–magyar szolidaritás bizonyítéka. – Az ezredforduló óta ez a 35. kollégium, amely az Apáczai Közalapítvány támogatásával épült – közölte Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója. – Tanúként vagyok jelen – mondta ünnepi beszédét dr. Kötő József EMKE-elnök. – 1997 januárjában dideregve vágtuk el az akkori kis házikó első avatószalagját. A jelenlévők megtekinthették a célszerűen berendezett 17 szobát. Külön helyiségben tartják majd a néptáncoktatást, és egy konferenciatermet is kialakítottak. A kollégiumavató után került sor az Égtájak Fesztiválra, amelyet a sepsiszentgyörgyi Gyűszűvirág régizene-együttes nyitott meg, majd a helybeli Kaláka Néptáncegyüttes szerepelt a színpadon. Fellépett még a kárpátaljai 2. Számú Általános Iskola és Zeneiskola kórusa, a felvidéki Nádas Néptáncegyüttes Farnadról, a vajdasági Tisza néptáncegyüttes Péterrévéről, a balánbányai Ördögborda Néptáncegyüttes, a kolozsvári Szarkaláb, a Bogáncs és a Kisbogáncs néptáncegyüttesek és a füleki Apropó Kisszínpad. /Nagy-Hintós Diana: Megnyílt a Téka Művelődési és Oktatási Központ Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./

Szlovákiában, Rimaszombat közelében szervezett találkozót az első felvidéki kulturális honlap működtetője, a Rovás Polgári Társulás, internetes és nyomtatásban megjelenő irodalmi lapok szerkesztőségeinek számára. Szászi Zoltán költő-főszervező elmondta: a cél egy olyan hálózat létrehozása, “amely laza szövetségként a magyar kulturális és irodalmi honlapok egyfajta szervezeteként tudna együttműködni”, akár úgy, hogy majd létrehoz egy közös, többnyelvű internetes folyóiratot is. A találkozón minden résztvevő szerkesztőség – Rovás Kulturális Galéria, a miskolci Spanyolnátha, a budapesti litera.hu, a nagyváradi Várad, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, az Irodalmi Jelen – alkalmat kaptak egy rövid bemutatkozásra. Egyetértettek abban, hogy gyakrabban kell találkozni. A résztvevő szerkesztőségek vállalták, hogy első lépésben saját honlapjukon fogják népszerűsíteni egymás internetes oldalait. /(irházi): Irodalmi találkozó az együttműködésért. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./

Magyarország volt miniszterelnökének, az erdélyi születésű gróf Bethlen Istvánnak a mellszobrát leplezték le október 28-án egykori szülőfalujában, Gernyeszegen. Három huszáregyenruhás férfi és két fiatal „őrizte” Blaskó János budapesti szobrászművész alkotását, míg beszédek hangzottak el a templomkertben. A szobor leleplezését megelőzően ünnepi istentiszteleten vettek részt a meghívottak: a budavári önkormányzat küldöttei, a felvidéki küldöttség, a hollandiai küldöttség, helyi közéleti és politikai személyek, nemes családok leszármazottai. Veress Róbert gernyeszegi református lelkipásztor kiemelte: Bethlen István példakép kell legyen mindenkinek erkölcsszeretete, népszeretete, igazságszeretete, hite miatt elsősorban. Halálának 60. évfordulóján méltó megemlékezés ez az esemény. „Hazaérkezett az egykori miniszterelnök” – fogalmazott Incze Jenő, helyi polgármester, a Bethlen mellszobor leleplezése előtt. Ez áll a szobor alapzatán is, hazaérkezett Bethlen István, aki 1874-ben született Gernyeszegen, 1946-ban halt meg Moszkvában. Vekov Károly egyetemi tanár történelmi előadásában elhangzott, Bethlen 1921–1931 között volt miniszterelnök, politikájának értékvédő szerepe volt. A budavári önkormányzat polgármestere, dr. Nagy Gábor Tamás beszédében kiemelte: „Nem gondoltam volna, hogy szülőfalujában hamarabb állítanak neki szobrot, mint a Sándor palotában” – mondta, hozzátéve, reméli, hamarosan a budaváriak is helyben tiszteleghetnek az egykori miniszterelnök emlékműve előtt. Először Bethlen Anikó és Bethlen Farkas, a Bethlen fejedelmi család jelenlévő leszármazottai helyeztek el koszorút. /Berekméri Ildikó: „Hazaérkezett” az egykori miniszterelnök. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 30./

Az ’56-os megemlékezéssel évek óta szorosan összekapcsolódik a Rákóczi Szövetség által megszervezett Gloria victis (Dicsőség a legyőzötteknek) elnevezésű, október 21-23. között sorra került rendezvénysorozat. A határon túli, valamint az anyaországi fiatalok részvétele lehetőséget ad a kapcsolatteremtésre, a kulturális és/vagy történelmi ismeretek bővítésére. A középiskolások történelmi vetélkedője évről évre a magyar történelem valamely kiemelkedő korszakával foglalkozik. Idén „…Azok a sötét ’50-es évek… avagy a »csengőfrász« korszaka – Magyarország és magyarság a szovjet blokkban” címmel hirdettek pályázatot. Hatvanhat háromtagú csapat szerepelt a középdöntőben, amelyen Felvidéket tizenegy, Kárpátalját négy, Vajdaságot négy, Erdélyt öt, Magyarországot pedig negyvenkét csapat képviselte. Szintén kapcsolatépítés szándékával szervezték meg a főiskolás ifjúsági találkozót. Mind a középiskolásoknak, mind a főiskolásoknak a Rákóczi Szövetség ingyenes szállást, utazást és étkezést biztosított. Október 22-én a Műegyetem főépülete előtti téren megtartott, a Rákóczi Szövetség, a Műegyetem 1956 Alapítvány és a Magyar Mérnöki Kamara által közösen szervezett rendezvényen fejezték ki tiszteletüket a forradalmi eseményeket elindító egyetemi ifjúság előtt. Ezt követte a fáklyás felvonulás a Bem térre és útközben egyre többen csatlakoztak a menethez. 23-án délelőtt a főiskolások számára tartott előadást Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, aki Magyarország gazdasági helyzetét elemezve elmondta, hogy a jelenlegi állapotot lehetetlen a múlt ismerete nélkül elmagyarázni. Házigazdaként jelen volt Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke is, aki 1956-os személyes naplóját dedikálta a hallgatóságnak. Lezajlott a történelmi vetélkedő döntője, az első három helyezett a füleki Filakovo Gimnázium, a miskolci Avasi Gimnázium és a galántai Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Gimnázium lett. A rendezvénysorozat záróakkordjaként, az október 23-i műegyetemi emlékműavatást követően, a határon túli fiatalokkal megtelt autóbuszok délután indultak hazafelé. /Ferencz Melánia: Gloria victis. Amiről nem beszélnek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) internetes fórumot indít, amelynek keretében az érdeklődők közvetlenül szólíthatják meg a nemzetközi kisebbségvédelem aktív szereplőit. Elsőként Bauer Edit, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) európai parlamenti képviselője a HHRF Kerekasztal vendége. A közgazdász/szociológus végzettségű Bauer Edit az MKP tisztségviselőjeként 1990 óta van jelen a szlovákiai politikában. 2004-től Duka-Zólyomi Árpád mellett az MKP európai parlamenti képviselője. Szakterülete az esélyegyenlőség, a társadalmi integráció és a jogvédelem kérdései. /Terítéken a magyar kisebbségek sorskérdései. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

Budapesten negyedik alkalommal adták át a Szervátiusz Jenő-díjat, a kitüntetést Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművésztől vehette át Petrás Mária kerámiaművész és Perjés Klára, a Magyar Rádió főmunkatársa. Petrás Mária 1990 óta folyamatosan és aktívan részt vesz a csángó ügyeket szolgáló anyaországi és határon túli szervezetek munkájában. „A pusztuló magyar közösségi életforma küldötte, különös tehetségű énekes és szobrász. Visszavezeti képzeletünket abba a reménységgel és szeretettel átszőtt világba, amelyben a nap minden munkáját, kötelességét, kínját és örömét a Boldogasszony nevében és kegyelmével végezte, viselte mindenki” – mondta Banner Zoltán művészettörténész. „Perjés Klára műsoraival a rádión keresztül is közösséget teremt” – méltatta a rádió főmunkatársát Mádl Dalma. Hozzátette, Perjés Klára gyakran utazik Felvidékre, Erdélybe és Csángóföldre. /Frigyesy Ágnes: „A csángók küldötte” . = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./

Magyar költészet Szlovákiában témakörben tartották Kolozsváron a Bretter György Irodalmi Kör legutóbbi rendezvényét. Az est vendége Balázs F. Attila, az Szőrös Kő irodalmi folyóirat kiadója és H. Nagy Péter, a kiadvány főszerkesztője volt. H. Nagy Péter a felvidéki magyar irodalmi lapok tevékenységéről számolt be, kiemelve, hogy a Szőrös Kő alternatívabb formában próbál az irodalomhoz közelíteni. Folyóiratukban az irodalmi szövegeken kívül színikritikát és tudományos írásokat is közölnek, ezenkívül a szlovákiai magyar pályakezdő íróknak is teret biztosít a bemutatkozásra. Balázs F. Attila a szlovákiai magyar könyvkiadás helyzetéről beszélt. Elmondása szerint a szlovákiai magyar irodalmi élet az erdélyihez hasonló struktúrák szerint működik, azzal a különbséggel, hogy Felvidéken sokkal jelentősebb pénzösszegekkel támogatják a könyv- és folyóirat-kiadást, mint Romániában. /Varga Melinda: Szlovákiai irodalom a Bulgakovban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./

„Miután a MÁÉRT szünetel, ezért ez egy olyan testület, amely a párját ritkítja, hisz a határon túli magyarság és az anyaország találkozását most mi képviseljük” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Sólyom László köztársasági elnök a Határon túli magyarság a 21. században című konferenciasorozat második ülését Budapesten. Az első konferenciát májusban hívta össze a magyar államfő, a határon túli közösségeket foglalkoztató problémakörök azonosítására. Sólyom László hangsúlyozta, hogy a konferenciasorozat civil kezdeményezés, tehát a politikai pártok ki vannak zárva, úgyszintén a hivatalok is. A délvidéki, felvidéki, kárpátaljai, horvátországi és ausztriai meghívottak mellett Erdélyből Bodó Barna politológus, Darvas-Kozma József plébános, Péntek János nyelvész és Vetési László református lelkész vett részt. Magyarországról Bárdi Nándor történész, Csete Örs oktatásfejlesztési szakértő, Gereben Ferenc szociológus, Kolláth Anna nyelvész és Szarka László történész. Az Identitás-megőrzés tömbben és szórványban címmel rendezett konferencia a sajtó kizárásával zajlott. Az elhangzottakról a Köztársasági Elnöki Hivatal adott ki közleményt. A dokumentum szerint az előadók egyetértettek: az összes régióban – fáziseltolódásokkal – ugyanazok a folyamatok mennek végbe, és az asszimilációval szemben az autonóm módon történő integráció lehet az identitás megőrzésének biztosítéka. Hangsúlyozták, a Kárpát-medencei magyarságon belül többszázezren élnek szórványban, olyan körülmények között, ahol az identitás megőrzése különösen nehéz. A résztvevők szerint az egyes régiók igényeihez igazodó átfogó szórványstratégia és támogatási rendszer kidolgozása nélkül a szórványosodás tovább terjedhet. Sólyom elnöki tevékenysége egyik sarkalatos pontjának tartja a nemzeti összetartozás erősítését, alkotmányos felelősségnek nevezte a határon túliakkal való törődést. /Guther M. Ilona: A határon túli magyarokkal tanácskozott Sólyom László. Autonóm módon integrálódni. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./ A köztársasági elnök hangsúlyozta: az általa összehívott konferenciasorozat célja, hogy Magyarország információkat szerezzen a határon túli magyarok helyzetéről, előnye pedig, hogy a határon túli közösségek egymás álláspontját is megismerhetik. A tanácskozáson tizenhatan vettek részt, közöttük lelkészek, nyelvészek, szociológusok. A konferencián a résztvevők egyetértettek abban, hogy összmagyar intézményt kell létrehozni a szórványban élő magyarság problémáinak rendezésére. /Farcádi Botond: MÁÉRT-pótló konferencia. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./

Erdélyi, felvidéki, délvidéki és anyaországi művészeket tüntettek ki december 5-én Budapesten. A Magyar Művészetért díjakat és Bartók Béla-emlékdíjakat a Károlyi-palotában tartott ünnepségen adtak át. A huszadik alkalommal tartott rendezvényen Magyar Művészetért díjjal tizenhárom alkotót jutalmaztak, öten pedig posztumusz részesültek elismerésben. A kitüntetésben részesültek között volt Szőcs Géza kolozsvári költő, Gál Sándor költő (Felvidék), Tari István költő-festő (Délvidék) és Tímár Viktor gyimesi hagyományőrző népzenész. Az idén alapított Bartók Béla-emlékdíjjal tüntették ki többek között a bánffyhunyadi református templomot, a Petőfi Irodalmi Múzeumot, a Duna Televízió Szerelmes földrajz, Vannak vidékek és Világunk című műsorát. /Erdélyi kitüntetettek Budapesten. Magyar Művészetért Díjakat és Bartók Béla-emlékdíjakat adtak át a Károlyi-palotában. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

Julianus-díjban részesültek a hét végén Csíkszeredában a kolozsvári egyetem elbocsátott oktatói, Hantz Péter és Kovács Lehel, akárcsak Bodó Barna, aki a két másik díjazottal együtt a Bolyai Kezdeményező Bizottságot (BKB) vezeti. A Julianus-díjat a csíkszeredai Julianus Alapítvány kuratóriuma ítélte oda. Ezt az elismerést első ízben 1993-ban osztotta ki Azoknak a munkáját díjazzák, akik a szórványmagyarság felkutatása, identitásának megőrzése érdekében cselekedtek. Az előző években díjazottak között volt Orbán Viktor volt magyar kormányfő, Pomogáts Béla irodalomtörténész, Beke György író, Csoóri Sándor költő, Kallós Zoltán néprajzkutató, Dobos László felvidéki író, Tőkés László református püspök, a vajdasági Kasza József, illetve a kárpátaljai Kovács Miklós. Idén Eva Maria Barki bécsi jogász, Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) leköszönt elnöke, a sepsiszentgyörgyi Dan Manolachescu médiamenedzser, valamint a szombathelyi Kovács Jenő és munkatársai részesültek elismerésben „a magyarság érdekében hivatástudattal végzett munkásságukért”. Eva Maria Barki ügyvédként a rendszerváltást megelőző években magyar és erdélyi magyar menekültek ügyét vállalta fel, a kilencvenes évektől a határon túli magyarság autonómiatörekvéseit támogatta. Emiatt Romániában két ízben is nem kívánatos személynek minősítették a hatóságok. Csapó József, az SZNT leköszönt elnöke a Székelyföld autonómia-statútumának tervezetét dolgozta ki. A sepsiszentgyörgyi Dan Manolachescu román médiavállalkozó végigjárta Európa autonóm területeit, ott szerzett tapasztalatait igyekszik megosztani román és magyar honfitársaival. Kovács Jenő szombathelyi útépítő mérnök és csapata az erdélyi szórványvidékeken számos magyar vonatkozású műemléképület, emlékmű megmentésében vett részt. /Julianus-díjat kaptak a kolozsvári egyetem elbocsátott oktatói. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 11./

A magyar–magyar kapcsolatok alighanem új korszakába léptek – vélik Magyarország és a határon túli magyar érdekvédelmi szervezetek vezetői. Gyurcsány Ferenc kormánya a határon túli magyar szervezetek forráselosztási hatáskörének minimálisra csökkentését szorgalmazza, ez pedig az „erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki szervezetek számára a klientúraépítés fontos eszközének elvesztését jelentené”, írta a lap munkatársa. „Még nem becsülhető fel, hogy mennyi jót és mennyi rosszat fog eredményezni az új korszak.” A mai magyar kormány inkább gazdasági együttműködésben látja a határon túl élő magyarok támogatásának leghatékonyabb módszerét. /Borbély Tamás: Új korszak? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

Mi szükség van magyar-magyar konzultációt zárt ülésen folytatni? – tette fel a kérdést az ÚMSZ. Éppen az új nemzetpolitika irányítói tettek fogadalmat arra, hogy ezen a téren majd minden a nyíltság és a szókimondás jegyében zajlik. A magyar igazolványok érvényességének meghosszabbítása technikai jellegű változás. A budapesti kormányilletékesek támogatáspolitika helyett szívesebben emlegetik a fejlesztéspolitikát. A hangsúlyt a határ menti együttműködésre helyezik, márpedig ez, miközben a felvidéki magyarság szempontjából többé-kevésbé az egész közösséget érinti, a romániai magyarok közül ez csak a partiumi megyékre vonatkozik. A Szülőföld Alapba beolvadó Illyés Közalapítvány egyes funkciói elvesznek majd a nagy közösben. Félő, hogy ez megtizedeli majd azokat a határon túli magyar szerveződéseket, amelyek kiesnek az új, stratégiai fejlesztések látóköréből. /Fülünk a zárt ajtón. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

A magyarországi belpolitikai válságában elsikkadt a magyar nemzetpolitika ügye. A szocialista-liberális kormányzat nem folytatja a nemzeti újraegyesítés politikáját, egymás után szünteti meg az ezen a területen munkálkodó intézményeket. Ez idő tájt gyakorlatilag csak Sólyom László fordít figyelmet a határon túli magyarokra. Több mint két éve nem ült össze a Magyar Állandó Értekezlet, megszűnt a Határon Túli Magyarok Hivatala és az elszakított országrészek magyar kulturális életét támogató Illyés Közalapítvány, a felsőoktatást előmozdító Apáczai Közalapítvány, valamint a tudományos-kutatási célokat segítő Teleki László Alapítvány, fölszámolták a Magyarországon tanuló határon túli magyar diákok elhelyezéséről gondoskodó Márton Áron Szakkollégiumot – úgy tűnik, a kormány határozott: felszámolja a nemzetpolitikát. Szerte a Kárpát-medencében mindmáig indulatokat vált ki a szocialisták és a liberálisok két évvel ezelőtti magyarellenes kampánya. Amelynek állításai, mint azt Gyurcsány Ferenc maga is elárulta, nem voltak igazak. Ezt a beismerést a kormányfő egyébként hírhedt balatonőszödi szónoklatában meg is erősítette („nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet”). Az intézmények felszámolása vagy beolvasztása a Szülőföld Alapba újabb bizonyíték arra, hogy a baloldal számára ez az egész kérdéskör pusztán fiskális problémát jelent. Ennek jegyében hozták létre a Szülőföld Alapot, amely nagy kommunikációs csinnadratta közepette született meg, ám valójában nem jelent egyebet, mint a már létező, de adott esetben a kormányzattól függetlenül működő források központosítását, egy kézbe vételét, vagyis a rendelkezésre álló pénzösszegekre való rátenyerelést. A Szülőföld Alap azután kiépítheti saját, politikai szempontból a szocialistáknak és a liberálisoknak megfelelő klientúráját az elszakított területeken. Ennek következményei látszanak Felvidéken, ahol számos magyarellenes atrocitás történt. A Nyitrán brutálisan összevert magyar diáklányt, Malina Hedviget immár gyanúsítottként üldözi a szlovák hatalom, mondván, bántalmazását csak kitalálta. Jellemző a budapesti külpolitika érzéketlenségére, hogy a szlovák nagykövetet egyetlenegyszer sem hívták be számot adni a felvidéki magyarságot érő támadásokról. S azután sem, hogy a pozsonyi kormány cinikusan bejelentette, a tengerszint feletti 277 méternél magasabban fekvő települések több pénzt kapnak majd, mint az alacsonyabban lévők. Mint köztudott, a Felvidék déli részén található színmagyar területek mind alatta vannak a megállapított magasságnak. A januárban az Európai Unióhoz csatlakozó Románia és Bulgária például ezekben a hetekben adja meg határain túl élő véreinek a román, illetve a bolgár állampolgárságot, s így tett korábban Szlovákia és Horvátország is. Magyarországon azonban a baloldal retteg a magyaroktól, s ezért – ahogy Orbán Viktor megállapította tavaly Tusnádfürdőn – időről időre ráront nemzetére. Jelenleg Sólyom László köztársasági elnök az egyetlen, aki rendszeresen fölemlíti a nemzetpolitika szükségességét. Az államfő immár két alkalommal találkozott az elszakított országrészek magyar civil szervezeteinek vezetőivel, közgazdászokkal, szociológusokkal, egyházi elöljárókkal. Míg Románia és Bulgária magával viszi testvéreit az unióba, addig a budapesti vezetés kirekeszti a magyarokat. Figyelemre méltó tény, hogy Délvidék minden anyaországgal rendelkező nemzetisége megkapta a neki megfelelő állampolgárságot, csak a magyarokról nem akar tudomást venni a budapesti vezetés. /Ágoston Balázs: Kivégzett nemzetpolitika. Sólyom László kimozdíthatja a holtpontról a magyar–magyar kapcsolatokat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 19./

Te is itthagytál minket, Gazsi, írta Magyari Lajos Nagy Gáspár halálhírére. Soha nem panaszkodott, inkább a panaszra jogosultak szavait hallgatta meg, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai barátainak mondandóját. A híres ,,kilencek” nemzedéke után Nagy Gáspár a magyar költészet igazi revelációja volt, népe-nemzete sorsát fáradhatatlanul panaszolta fel a világnak. Elsőként a magyar költészetben ötvenhat népirtó gyilkosait is a vádlottak padjára idézte, s híres verse, Egy fiú naplójából alighanem megváltoztatta a magyarországi közgondolkodást. Többé nem lehetett szőnyeg alá söpörni az ötvenhatos nemzetárulást. A vers közléséért szerkesztőknek kellett menniük. Nagy Gáspár szellemtársaival – elsősorban Csoóri Sándorral – készítette elő a lelki rendszerváltást. /Magyari Lajos: Búcsú Nagy Gáspártól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 6./ Nagy Gáspár 2007. január 3-án halt meg.

Több mint kétszázan jelentek meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) által rendezett újévi fogadáson, amelyet idén immár tizenkettedik alkalommal tartottak meg a KRE székházában. Az újévköszöntő rendezvény Barabás Zoltán egyházkerületi szóvivő köszöntő szavai után kiállítás-megnyitóval folytatódott. Szabó Ottó felvidéki képzőművész kiállítását a szintén felvidéki Szászi Zoltán költő, szerkesztő méltatta. Tőkés László püspök elmondta, a hagyomány szellemében idén is gyűjtenek egy jó ügy számára. Ezúttal a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) javára adakozhattak a jelenlévők. A PMMC hat tagozatban fejti ki tevékenységét (zenei, képzőművészeti, irodalmi, népművészeti, színművészeti és konferenciaszervezési). Az eltelt 17 év alatt erősen megtépázódott ez a közösség, de bizonyos tekintetben erősödött is. 1996-ban még Varga Gábor akkori nagyváradi RMDSZ-elnök is beszélt az újévi fogadáson, azóta megszaporodtak sorainkban a hajszálrepedések – mutatott rá a püspök. A fogadás végén ereklye-átadás történt. Egy magánszemély annak idején a megszálló román csapatok elől értékes zászlót mentett ki a nagyváradi városházáról. A felbecsülhetetlen értékű műtárgyon a magyar címer, a Szent Korona és az „Istenért, a hazáért és a királyért!” jelmondat szerepel. A zászlót várhatóan a PMMC irodájában állítják ki. /F. T.: Újévi fogadás Nagyváradon. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 9./