Szabó Ottó felvidéki képzőművész alkotásaiból Patmosz szigetén címmel nyílt kiállítás Nagyváradon, a református püspöki palotában. A Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében létrejött tárlat megnyitóján Barabás Zoltán, a püspökség sajtóreferense mutatta be a felvidéki Szepsi város magyar gimnáziumában esztétikát, rajzot, művészettörténetet oktató Szabó Ottót. A képzőművész a Rovás művészeti csoport elnöke és a Szepsi Rovás Galéria vezetője, a szabad grafika mellett illusztrációkat is készít. A tárlatnyitót követően átadták a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által alapított Közjó Szolgálatában Díjat, az elismeréssel ezúttal a Partiumi Magyar Művelődési Céhnek mondtak köszönetet. Csűri István lelkész elmondta, a céh az elmúlt évben 105 kulturális rendezvényt szervezett a városban, hat tagozatban fejtett ki tevékenységet. Zenei tagozatát Lászlóffy Zsolt karmester, képzőművészeti részét Ujvárossy László Munkácsy díjas képzőművész vezeti. A tavalyi díjazott, az Academia Humana Alapítvány 100 ezer forint értékű pénzadománnyal segíti a Partiumi Keresztyén Egyetem hallgatóit. /Gergely Gizella: Jelenések képei. = Krónika (Kolozsvár), jan. 9./

Kisvárdán idén június 21–30-a között rendezik meg a határon túli ma­gyar színházak 19. fesztiválját. A tíznapos programra két ne­ves színházi szakember, Dar­vai Nagy Adrienn és Szűcs Katalin Ágnes választja ki a zsűri és a közönség elé kerülő színműveket. Ezúttal is három hely­színen mutatják majd be a da­rabokat az erdélyi, a délvidéki, a felvidéki és a kárpátaljai mű­vé­szek. /Idén Kisvárdán. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 11./

A vajdasági magyar közösség egységének és a parlamenti képviselet visszaszerzésének fontosságát, a Szerbiában élő nemzetiségek közötti jogegyenlőség megteremtését, valamint az ország mihamarabbi európai felzárkózásának szükségességét hangsúlyozták január 17-én Szabadkán, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) országos kampányzáró rendezvényén. A Kasza József által vezetett magyar érdekvédelmi szervezet felhívására több mint ötezren gyűltek össze a város sportcsarnokában. Az eseményen Markó Béla, az RMDSZ, és Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke tolmácsolta az erdélyi, illetve a felvidéki magyarság üdvözletét. Üzenetet küldtek a magyarországi országgyűlési pártok vezetői is. A VMSZ 250 jelöltet indít a január 21-én esedékes szerbiai parlamenti választásokon. – Bár Trianon után a határon túli magyaroknak más-más állam fennhatósága alatt kellett megküzdeniük jövőjükért, mégis meg tudtak maradni magyarnak. Ugyanaz a történelmünk, ugyanaz a kultúránk most is, édesanya helyett hiába kaptunk mostohát, minket nem tudtak egymástól elidegeníteni, minket nem lehet legyőzni – hangsúlyozta üdvözlő beszédében Markó Béla. Rámutatott: az erdélyi magyarságnak sokszor kellett farkasszemet néznie a román nacionalizmussal, mégis mindig képes volt újrakezdeni, mert hitt alapvető céljaiban: az egyéni és kollektív jogok, az autonómia kivívásában, valamint az ország európai uniós csatlakozásában. – A megmaradásnak, a szülőföld megtartásának egyetlen nagy titka van, az egység. Nekünk, magyaroknak továbbra is egyetlen szervezetet kell támogatnunk – szögezte le Markó Béla, hozzátéve: Erdélyben is vannak, akik pluralizmusról, többpártrendszerről beszélnek, de aki ilyesmit akar, az a magyarság ellen dolgozik. A VMSZ nem fogadja el, hogy a vajdasági magyarokat másodrendű állampolgárokként kezeljék, és keményen fellép a közösség szimbólumainak meggyalázása ellen, hangsúlyozta Kasza József, az VMSZ elnöke. A szlovákiai magyarság másfél évtizedes politikai küzdelmének egyértelmű tapasztalata, hogy a közösség csupán önmagára és politikai képviseletére számíthat, legyen akár kormányban, akár ellenzékben – jelentette ki Bugár Béla, az MKP elnöke. A látogatás során Markó Béla szövetségi elnök megbeszélést folytatott Kasza József pártelnökkel, Kern Imre ügyvezető alelnökkel, valamint Józsa Lászlóval, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (VMNT) elnökével, akikkel a vajdasági, illetve az erdélyi magyar közösségek helyzetéről, valamint az együttműködés további lehetőségeiről tárgyaltak. A nap folyamán az RMDSZ képviselői meglátogatták Szabadkán a Kosztolányi Dezső Nyelvi Gimnáziumot, valamint az alig egy éve létrehozott magyar tannyelvű Tanítóképző Főiskolát is. /A délvidéki magyarság parlamenti képviseletet akar. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

A magyarság belső struktúrája átalakult, nemzeti létünk új értelmezést s egyben új lehetőséget kapott Románia európai uniós csatlakozásával, az erdélyi kultúra pedig visszakerült Európába – fejtette ki január 21-én, vasárnap Nagyváradon Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke a magyar kultúra napja alkalmából. Hangsúlyozta: ez a nemzeti lét csak erős kulturális alapokra épülhet, melynek tartópillére csakis a kulturális autonómia lehet. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kifejezte reményét: hamarosan eltűnik majd a magyarság életéből az „utálatos” kifejezés, hogy „határon túli magyar kultúra”. Ha sikerül kihasználnia a magyarságnak az integrációból fakadó új lehetőségeket, akkor van is esély erre – tette hozzá. Magyar kultúra csak egy van, amely ugyanakkor rendkívül sokszínű, így van erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai ága – mondta Markó. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke arra szólította fel a házelnököt: nagyváradi látogatásán foglaljon állást a határon túli magyarsággal kapcsolatos magyar kormánypolitikával kapcsolatban. Szili Katalin furcsának találta a püspök e megnyilatkozását, emlékeztetve, hogy e kérdésben ő soha nem rejtette véka alá véleményét. Közölte: kezdeményezte egy nemzetpolitikai törvény megalkotását, amelynek a koncepcióját most dolgozzák ki a munkatársai. /Szili: Az erdélyi kultúra visszatért Európába. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ Tucatnyi fiatal, az Erdélyi Magyar Ifjak tagjai „80 százalékkal kevesebb pénz az erdélyi magyar kultúrának”, „Igen, megcsináltátok!” feliratú táblákkal vonultak a nagyváradi színház elé január 21-én, a gálaműsor kezdete előtt. Nagy József Barna, a szervezet helyi elnöke elmondta, félórás felvonulásukkal az ellen tiltakoznak, hogy amíg bent az épületben a magyar kultúrát ünnepelik, addig Szili Katalin kormánya drasztikusan csökkentette a határon túli kulturális támogatásokat. Az aradi filharmonikusok egy része tiltakozni kezdett, amikor a színpadon az előadásra készülve rájöttek, hogy a magyarságnak kell muzsikálniuk. Többen azt kiabálták, nem hajlandóak nacionalista rendezvényen részt venni. A zenészeket az sem nyugtatta meg, amikor az egyik szervező azzal érvelt, hogy a fellépésért megkapták a pénzüket. – Szili Katalin házelnöktől elvárható, hogy nagyváradi látogatása alkalmával világosan és egyértelműen fejezze ki álláspontját a magyarországi határon túli politikáról, Markó Bélának is kötelessége lenne állást foglalnia e témában – jelentette ki Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke nyilatkozatában. „Az erdélyi magyarság számára rossz üzenete van annak, hogyha Szili Katalin országgyűlési elnök, Markó Béla RMDSZ-elnök és a bihari RMDSZ a magyar kultúra napját együtt ünnepli Nagyváradon, ugyanakkor a magyar-magyar kapcsolatok válságáról, az erdélyi magyar kultúra és oktatás terén érvényesülő megszorításokról, a magyarországi támogatáspolitika visszaeséséről egyetlen szót sem szólnak” – áll a dokumentumban. Szili Katalin kifejtette: „Teljes mértékben megértő és elnéző vagyok a püspök úrral szemben, ha ő romániai belpolitikai indíttatásokból tesz ilyen megnyilatkozásokat. ” /Tiltakozásokkal tarkított kultúraünnep Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), jan. 22./ A nagyváradi gálaesten Magyar Kultúra-díjban részesült Antal Béla tanár, kutató, Thurzó Sándor hegedűművész, F. Bathó Ida színművész. Elismerést kapott Cservák Miklós körzeti RMDSZ-elnök, Józsa Ferenc tanár, Gittai István költő. A hét végén Erdély-szerte ünnepelték a magyar kultúrát. Nagyváradon átadták a frissen felújított, RMDSZ által működtetett Bunyitay Vince Könyvtárat. Az országban a nagyváradi Bunyitay Vince Könyvtár az egyetlen olyan téka, amely majdnem 30 ezer kötetet tartalmaz. /Both Abigél: Az erdélyi kultúra visszatér Európába. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./

Határon túli magyar művészek mutatkoznak be több mint két héten át Győrött – közölte Tóth Tímea, a szervező Harmónia Művészeti Központ Kht. munkatársa. A február 6-ig tartó seregszemle – amelyet ezúttal ötödik alkalommal rendeznek meg – lehetőséget biztosít az anyaországi magyaroknak arra, hogy ízelítőt kapjanak a felvidéki, a kárpátaljai, a délvidéki és az erdélyi művészeti életből, a határon túli magyar művészeknek pedig fórumot kínál a bemutatkozásra. A rendezvényt a fesztivál fővédnöke, Duray Miklós felvidéki politikus, közíró nyitotta meg. A magyar kultúra napján, január 22-én a dunaszegi Rezeda népzenei együttes mutatta be legújabb albumát. Duma István András moldvai csángó író Csángó mitológia /Havas Kiadó, Kézdivásárhely, 2005/ című kötetét ismerteti január 23-án. Három nappal később Kóka Rozália mesemondó szórakoztatja a gyermekeket, s aznap moldvai táncház is lesz, ahol a talpalávalót a Cserefa együttes szolgáltatja. A programot Jáki Sándor Teodóz bencés szerzetes tanár csángókról szóló előadása zárja. A fesztivált kiállítás is kíséri, amelyen erdélyi és újvidéki fotóművészek mutatkoznak be. /Határon túli magyar összművészeti fesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./

A határon túli magyar online médiumok tartalomfejlesztési trendváltozásai a vizsgált témája Balázs D. Attilának a Médiakutató folyóirat legfrissebb, téli számában. Az elemzés feltérképezi az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai, a délvidéki és a várvidéki magyar nyelvű internetes médiumok történetét, kitér a tengerentúli, s az egyéb nyugat-európai magyar portálok helyzetére is. A szerző 2000-ben a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumban záródolgozatát szintén az erdélyi magyar internetes újságok történetének szentelte. Összegzésében akkor az Élő Erdély, a Hunorpress, a MÚRE online hírügynöksége, a Transindex, az Erdély. com, a Hírek. ro, az Udvarhely. ro és Csík. ro szerepelt. /Netmédia-térkép. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeum Képtárában erdélyi múzeumok igazgatói, illetve a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója, dr. Cseri Miklós tanácskoztak arról, hogy a skanzent gazdagítandó Erdély tájegységeit képviselő portákat vásárolna a Szabadtéri Múzeum. A szomszédos megyék múzeumainak vezetői évente megtartják tanácskozásukat. A mostanin a Csíki Székely Múzeum igazgatója, Gyarmati Zsolt, a gyergyószentmiklósi múzeum igazgatója, Csergő Tibor, a marosvásárhelyi múzeumtól Soós Zoltán igazgató és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumtól Varga Mihály igazgató vettek rész, ezt bővítették a szentendreiekkel való találkozással. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrehozna egy erdélyi részt, falut, melyben Székelyföld és a történelmi értelemben vett Erdély néprajzi tájegységei szerepelnének. Tájegységenként egy-egy házat vásárolnának, azaz a terv szerint 18-at lehetne a szentendrei skanzenben látni. Ezzel Szentendrén a második határon túli magyarlakta területet mutatná be (felvidéki házak már vannak). /Barabás Blanka: Erdélyi portákat vásárolna a Szentendrei Szabadtéri Múzeum. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 25./

Huszonhárom erdélyi középiskola 160 diákja vesz részt február 8-tól a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban az Erdélyi Magyar Matematikaversenyen. A verseny 16 éves hagyománnyal rendelkezik, 1991-ben Székely Mikó Matematikaverseny néven a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium indította útjára, mára a Nemzetközi Magyar Matematikaverseny erdélyi selejtezőjévé nőtt ki magát. Az EMMV-re való felkészülés a diákoktól nagyon sok munkát követel, mivel ismerniük kell a kárpátaljai, felvidéki, délvidéki és magyarországi tantervben foglalt tananyagot is – mondta el a verseny szervezője, Tamási Csaba matematikatanár. /Takács Éva: Erdélyi Magyar Matematikaverseny. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 7./

Az európai parlamenti választásokon való minél nagyobb arányú részvételre biztatta a romániai lakosokat Becsey Zsolt néppárti (fideszes) EP-képviselő Temesváron, a magyar ajkú szavazókat meg külön arra kérte, hogy a minél erősebb magyar képviseletre adják a voksukat május 13-án. A szegedi politikus Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő meghívására látogatott Temesvárra, a Bánság fővárosába, ahol Constantin Ostaficiuc Temes megyei tanácselnökkel és Marossy Zoltán alprefektussal tárgyalt a régió fejlesztési terveiről, a szomszédos magyarországi és vajdasági térségekkel folytatott közös programokról, az eurorégió brüsszeli képviseletének létrehozásáról. Becsey Zsolt elmondta, hogy jelenleg az európai néppárti frakciónak 13 magyarországi, két felvidéki és három romániai magyar képviselője van, és reméli, hogy ez a szám meg is marad a választások után. Kifejtette: fontos a brüsszeli képviselet, és ezért bátorítani fogja a Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió kezdeményezését a brüsszeli “nagykövetség” megnyitására, sőt reméli, hogy a vajdasági, a dél-alföldi és a bánsági régió is rendelkezik majd önálló kirendeltséggel. /Pataky Lehel Zsolt: Bátorítás a Bánság brüsszeli képviseletére. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 20./

Marosvásárhelyen a Kultúrpalota a nótakedvelő közönségnek élmény volt a Farsangi nótaszó című műsort kínáló kis „összmagyar” társaság. Jakab Attila és zenekara muzsikálta végig a műsort. Marosvásárhelyiek, felvidéki, vajdasági, budapesti, kecskeméti énekesek váltogatták egymást. A műsort gazdag operett-ráadással tetézték a művészek. /Bölöni Domokos: „Beléptünk az Unióba, mégis szól a magyar nóta!” = Népújság (Marosvásárhely), febr. 21./

Elhunyt Molnár János evangélikus lelkész /sz. Diósgyőr, 1921. jan. 29./ 1943-ban szentelték lelkésszé, először a felvidéki Jolsva, majd Kolozsvár, utána pedig Marosvásárhely volt a szolgálati helye, ahova 1944. augusztus 23-án érkezett meg. Egy időre még visszarendelték Nyíregyházára, ahol püspöke megkérdezte tőle, hajlandó-e Marosvásárhelyre visszamenni, akkor is, ha esetleg országhatár kerülne közéjük? Molnár János válasza egyértelmű „Igen!” lett. Így került vissza Marosvásárhelyre. Sokan kérdezték tőle, miért éppen akkor jön, amikor mindenki megy? – „A nyájnak éppen most van szüksége a pásztorra!” – mondta. Így kezdte meg 52 évig tartó szolgálatát Molnár János, neve lassan Marosvásárhellyel összenőtt fogalom lett. Egy mára már letűnt kor értékrendjét és embertípusát képviselte. Sokszor megakadályozták, hogy külföldre utazzon, és sokszor felszólították, hogy menjen, de végleg, családostul! Február 21-én hetedhét országból összesereglettek az eltávozottak, temetni jöttek. /A régi Vásárhely egy kis darabja tűnt el vele. Elhunyt Molnár János evangélikus lelkész. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./

2007. március 8-án emlékezünk Esterházy Jánosra (1901–1957), a felvidéki katolikus keresztény szocialista politikusra, aki Csehszlovákiában, a mirovi börtönben 1957. március 8-án halt meg. Esterházy Jánosra 1936-ban az Egyesült Magyar Párt elnöke lett. Többször felszólalt a prágai parlamentben a nemzetiségi jogok teljes megvalósításáért. Hangoztatta: az én emblémám a kereszt, és nem a horogkereszt. 1942. május 15-én a pozsonyi parlamentben egyedül ő szavazott a zsidók deportálása ellen, ezt személyes keresztény meggyőződésből tette. 1945 áprilisában a kommunista vezetők (Gustáv Husák) letartóztatták Esterházyt, a magyar kisebbség vezetőivel együtt, Pozsonyban hazaárulással és Csehszlovákia szétverésével vádolták, majd halálra ítélték. Szovjet börtönökbe hurcolták, majd Csehszlovákiába került vissza, ahol életfogytiglanra ítélték. A csehek és szlovákok fasisztának bélyegezték, a szlovákiai magyarok nemzetmentőként tekintenek rá. Számos általa megmentett zsidó család is igazolta Esterházy János hősi magatartását. 1991-ben a pozsonyi dómban Frantisek Miklosko, a szlovák parlament elnöke magyar nyelvű gyászmise keretében emlékezett meg róla. 1992-ben a szlovákiai magyar lelkészek tartottak az olmützi (Olomouc) dómban emlékére gyászmisét. A Szovjetunió 1993-ban rehabilitálta Esterházyt, de két állam, Cseh és Morvaország, illetve Szlovákia a mai napig sem rehabilitálta őt. A csúzi (Szlovákia) kastélyban emlékszobát rendeztek be Esterházy János gróf tiszteletére. Az osztrák és a magyar parlament 2001-ben, születésének 100. évfordulóján ünnepi ülésen emlékezett meg róla. /Makovitzky József, Rostock: A szlovákiai „Wallenberg”. Esterházy János gróf emlékezete (1901–1957). = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

Esterházy János a múlt század nagy magyar mártírjainak egyike, méltán állítható Márton Áron és Mindszenty József mellé. Ő is védte nemzetét, a felvidéki magyarságot, és őrizte, megvallotta hitét a legnehezebb időkben is. Méltó arra, hogy a róla szóló emlékezést pontosítsák. Érdemes idézni Esterházy János szavait, aki a pozsonyi parlamentben egyedül szavazott a zsidók deportálásáról szóló törvény ellen 1942. május 15-én (nem 16-án), kifejtve: „mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom. ” Molnár Imre megírta életrajzát (Esterházy János, Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997), ebből nyomon követhető, hogy mindig bátran helytállt. Pontosítani kell letartóztatását is. Sokan tanácsolták neki, hogy meneküljön el, ő azonban Pozsonyban maradt, nem akarta elhagyni népét. 1945. április 20-án maga ment el Gustáv Husák belügyi megbízotthoz, bejelentette, ő nem szökik el. A kommunista Husák letartóztatta Esterházy Jánost, majd 1945. június 25-én átadta a szovjet hatóságoknak. A Szovjetunióba vitték Esterházy Jánost a pozsonyi magyar vezetőkkel együtt, Esterházyt tíz év börtönre ítélték. Távollétében a pozsonyi bíróság halálra ítélte a szovjet munkatáborban raboskodó Esterházyt. A bíróság kérte a Szovjetuniótól Esterházy kiadatását. 1949-ben a szovjet hatóságok kiadták őt. A köztársasági elnök a halálos ítéletet életfogytiglani börtönre változtatta. Esterházy János sokat szenvedett a börtönben, súlyos tüdőbaj gyengítette. Az utolsó időben már hordágyon vitték beszélőre, amikor testvére látogatta, de akkor sem kegyelmeztek neki, nem vitték kórházba sem. A mélyen vallásos ember elmondta, hogy elfogadja a keresztet, és szenvedését felajánlja a legszűkebb családért, a szélesebb családért, a felvidéki magyarságért és a legszélesebb családért, a magyar nemzetért. Így halt meg a börtönben, 1957-ben. /Udvardy Frigyes, Budapest: Esterházy Jánosról bővebben. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./ Előzmény: Makovitzky József, Rostock: A szlovákiai „Wallenberg”. Esterházy János gróf emlékezete (1901–1957). = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

Az erdélyi magyar egység gondolata határozta meg a nyolcadik RMDSZ-kongresszus első vitanapját. Többen szóvá tették a májusban sorra kerülő Európai Parlamenti választások fontosságát, annak veszélyét, hogy a megosztottság miatt az erdélyi magyarság európai képviselet nélkül maradhat. Erre a magyarországi pártok küldöttjei is reflektáltak. A viták során sokan hangsúlyozták: az RMDSZ az erdélyi magyar közösség számára fontos vállalásokat teljesített. A szövetségi politikát bírálók úgy vélekedtek, hogy az RMDSZ az önfeladás útján haladt, visszaélt a magyarság bizalmával. A legtöbben azt hangsúlyozták, hogy az RMDSZ nagy mértékben járult hozzá Románia európai integrációjának sikeréhez, s ezt a résztvevő román politikai pártok képviselői is elismerték. Frunda György szenátor, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) elnöke köszöntötte azokat a személyiségeket, akik jelenlétükkel a kongresszust megtisztelték, közöttük Tempfli József nagyváradi római katolikus és Adorjáni Dezső evangélikus püspököt, Dávid Ibolyát, a Magyar Demokrata Fórum elnökét, Domokos Géza volt RMDSZ-elnököt, Gémesi Ferenc budapesti államtitkárt, Bugár Bélát, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának elnökét, Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Demokratikus Szövetség elnökét, Gheorghe Falca aradi, Petru Filip nagyváradi és Gheorghe Ciuhandu temesvári polgármestert, Hámos Lászlót, a New York-i Magyar Emberjogi Alapítvány elnökét, Crin Antonescut, a Nemzeti Liberális Párt alelnökét és Ilie Dancat, a Romák Pártjának főtitkárát. A fórumon a Magyar Szocialista Pártot Újhelyi István, a Szabad Demokraták Szövetségét Kovács Kálmán, a Fidesz-Magyar Polgári Pártot pedig Németh Zsolt képviselte. Király András aradi RMDSZ-elnök az aradi magyarok nevében üdvözölte a küldötteket. A helyi RMDSZ-szervezet azt akarta bizonyítani, a szórvány nem jelent hátrányt, a 14 százaléknyi aradi magyar elegendő ahhoz, hogy komoly közösségszervező munkát végezzenek. Gheorghe Falca aradi polgármester arra összpontosított beszédében, hogy a térségben a magyarok és a románok békében élnek egymás mellett. Traian Basescu államfő üzenetét Frunda György olvasta fel. Az államelnök kifejtette: az RMDSZ teljes súlyával hozzájárult Románia EU-tagságához. Reményét fejezte ki, hogy a magyarság szervezetének eddig tapasztalt bölcsessége és kiegyensúlyozottsága a továbbiakban is példaértékű lesz az egész hazai politikai osztály számára. Gyurcsány Ferenc kormányfő üzenetét Gémesi Ferenc államtitkár tolmácsolta. A miniszterelnök szerint „hosszú út vezetett Nagyváradtól Aradig”, az RMDSZ első kongresszusától a mostaniig, amikor mind Magyarország, mind pedig Románia az unió tagja, s amikor „rajtunk múlik, hogy képesek leszünk-e sikeresen, egységes európai magyarságot teremteni, vagy továbbra is leragadunk múltbeli nemzeti és politikai sérelmeinknél”. Szerinte el kell utasítania „a sehová sem vezető álmodozó, sérelmi politikát”. Gyurcsány Ferenc szerint az RMDSZ új programja az erdélyi magyarság modernizációját, felzárkózását, európai jövőjét szolgálja. A miniszterelnök ígéretet tett, hogy az erdélyi magyarság sikeres integrációjához „minden támogatást” megadnak. A kormányfő megállapította: „az RMDSZ eddig bölcs vezetőnek bizonyult”, sikeres munkája „magában hordozza az új kihívásokra való válaszadás képességét”. Összefogásra van szükség, mert „akinek nincs más programja, csak a védekezés és bezárkózás programja, annak előbb-utóbb nem lesz mit megvédenie”. Dávid Ibolya MDF-elnök szerint azok győztek, akik az együttműködés erejében bíztak. Hozzátette: az MDF nem tartja szerencsésnek azt, hogy az erdélyi magyarság belső ügyeibe kívülről szóljanak bele. Leszögezte: az MDF támogatja az erdélyi magyarság önrendelkezését. Crin Antonescu, PNL-alelnök Calin Popescu Tariceanu pártelnök és kormányfő üdvözletének átadását követően elmondta: a romániai magyarság és a románság hosszú utat tett meg 1990 márciusa óta, és mára sikerült magunk mögött hagyni korábbi félelmeinket, bizalmatlanságainkat. A kongresszus hatalmas tapssal nyugtázta Antonescu kijelentését, miszerint a PNL-nek „soha nem volt az RMDSZ-nél korrektebb és biztosabb kormányzati partnere”. Petru Filip nagyváradi polgármester pártelnökének, a demokrata Emil Bocnak az üdvözletét adta át a fórumnak. Közölte: a Demokrata Párt és az RMDSZ átlépett a vitákon, és pragmatikusan a közös érdekek valóra váltásáért dolgozott. Bugár Béla MKP-elnök arra emlékeztetett, hogy pártja és az RMDSZ többször is átvette egymás tapasztalatát. Kasza József, a VMSZ elnöke azt kérte, hogy a magyarság ne feledkezzen meg az EU-n kívül rekedt délvidéki és kárpátaljai magyarságról. Ilie Danca a Romák Pártjának és annak elnökének, Nicolae Paunnak az üdvözletét közvetítette, majd leszögezte, hogy a romák is igyekeznek hozzájárulni a hazai társadalom fejlődéséhez. Üzenetében Joseph Daul, az Európai Parlament néppárti frakciójának elnöke hangsúlyozta, hogy az RMDSZ mindig megbízható partnere volt az Európai Néppártnak. Toró T. Tibor képviselő azt indítványozta, hogy a kongresszus vegye saját hatáskörébe az európai parlamenti választás jelölt állításának kérdését. Kifejtette: nem vezet jóra az, ha olyan stratégiai szövetségesnek üzenünk hadat, mint például a református egyház. Ezért arra kérte a fórumot, hogy vizsgálja felül az RMDSZ európarlamenti jelöltlistáját. Frunda György ülésvezető elnök feleslegesnek ítélte a javaslatot, majd szavazás alá bocsátotta azt. A javaslatot 24 igen szavazattal, 20 tartózkodás mellett elvetette a kongresszus. Beszámolójában Markó Béla, az RMDSZ elnöke Kós Károly szavait idézve, miszerint „Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak”. A szövetségi elnök emlékeztetett, hogy az erdélyi magyarság két alapvető célt tűzött ki maga elé valamikor, az integrációt és az autonómiát. Az előbbi mára megvalósult. Markó kiemelte: amit ezekben az években ki lehetett küzdeni, azt kiküzdöttük. Tájékoztatása szerint az RMDSZ-nek ma több tagja van, mint 2003-ban. Markó rámutatott: a legnehezebb év 2004 volt, kiszabadították az aradi Szabadság-szobrot, a megosztási kísérletek ellenére megnyerték az önkormányzati és parlamenti választásokat. Az alkotmány módosításával sikerült kiterjeszteni az anyanyelvhasználat jogát az önkormányzatok után a helyi intézményekre, az igazságszolgáltatásra, és bizonyos helyzetekben „hivatalossá tették a magyar nyelvet Erdély magyarok által is lakott régióiban”. Markó hangsúlyozta: érdekünk hogy Budapesten konszenzus legyen a határon túli magyarságról. A magyar–magyar kapcsolatokról szólva, az RMDSZ elnöke kifejtette: a népszavazás a kettős állampolgárságról „hosszú időre visszavetett minket”, szerinte ezt azóta sem dolgozta fel sem a magyarországi, sem az erdélyi magyar közvélemény. Mint fogalmazott, az RMDSZ ebben az időszakban arra törekedett, hogy legalább „az addig kialakult jó megoldások ne essenek áldozatául ennek a magyarországi befelé fordulásnak”. Markó szerint a magyar-magyar kapcsolatok döcögtek, a magyar-román viszony hozott eredményeket, két közös kormányülést sikerült tartani, megnyílt a csíkszeredai magyar főkonzulátus, a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Intézet, új határállomás jött létre. A jövőre nézve az RMDSZ vezetője elmondta: „Az egyéni jogok terén áttörtük az ellenállást, elfogadtattuk a fontos elveket. Kollektív jogainkat viszont ezután kell kivívni”. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szenátusa ellenállásával bizonyította: mégiscsak az önálló intézmény az egyedüli megoldás. Az elnök kifejezte reményét, hogy az RMDSZ másik fő célkitűzése, az autonómia is előbb-utóbb valóra válik. „A legnagyobb megbecsüléssel és elismeréssel voltam, fejet hajtottam Tőkés László előtt az 1989-es kiállásáért, de azóta az a piedesztál, amelyen ő állt, egyre alacsonyabb lett. Nagy szükség lenne arra, hogy ez a piedesztál megint arra a szintre emelkedjen, mint 1989-ben volt. Ez úgy valósulna meg, ha Tőkés László felül tudna emelkedni egyéni ambícióin, amelyeket feláldozna az erdélyi magyarság történelmi előrehaladása és felemelkedése érdekében. Ez legalább akkora történelmi cselekedet lenne az ő részéről, mint 1989-es kiállása volt” – ezekkel a szavakkal foglalt állást az EP-választások romániai magyar jelöltjei kapcsán kialakult vitára reagálva Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök. Az RMDSZ-nek a helyhatósági és parlamenti választásokon elért eddigi sikereit méltatva Nagy Zsolt távközlési miniszter elmondta: az újabb kihívás az, hogy Románia EU-csatlakozása után sikerüljön felzárkóztatni a romániai magyarságot. Frunda György szenátor Tőkés László önálló EP-jelöltségére utalva elmondta: ki kell hívni a püspököt vitára, mert bízik abban, hogy az RMDSZ EP-jelöltlistáján befutó helyen álló Nagy Zsolt és Winkler Gyula „jobban tudják képviselni az erdélyi magyarságot”. Winkler Gyula az EP-választásokra utalva arról beszélt, hogy „mindenütt ott kell lenni, ahol rólunk döntenek”. Szabó Ödön Bihar megyei ügyvezető elnök olyannak nevezte az RMDSZ ellenzékét, akik sem hitet, sem békét, sem szeretetet nem hirdetnek. Szintén az RMDSZ támogatása mellett érvelt Albert Álmos, Háromszék területi RMDSZ-szervezetének elnöke, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Petres Sándor, Hargita megye alelnöke és Takács Csaba országos ügyvezető elnök is. Toró T. Tibor képviselő elmondta: vannak olyan kérdések, amelyeket csak párbeszéddel és konszenzussal lehet megválaszolni. Toró szerint azért lett volna jó fontolóra venni az RMDSZ-jelöltlista felülvizsgálatát, Tőkés Lászlónak a befutó helyre kerülését, mert a romániai magyarságnak minden erejét össze kell fognia. Vekov Károly volt parlamenti képviselő felrótta: a romániai magyarság érdekeinek képviselete, ezen belül például a Bolyai Tudományegyetem, a székelyföldi területi autonómia ügyének felvállalása és képviselete helyett az RMDSZ „az önfeladás politikáját folytatja”, visszaélt a magyarság bizalmával. Éppen ezért komoly reformra van szükség, az első lépés pedig az lenne, ha Tőkés László az RMDSZ EP-listáján befutó helyre kerülne. Vekov szavaira reagálva Borbély László területrendezési és középítkezési miniszter azt mondta: vannak, akik képesek tenni, és vannak, akik állandóan csak siránkoznak. /Hosszú út vezetett az RMDSZ aradi kongresszusáig. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3. / Markó Béla rámutatott: „A közösségi jogérvényesítés eszköze maga az RMDSZ”. A „kudarcpolitikusoknak” nem sikerült a parlamenti képviselettől megfosztania a magyarságot. Markó kemény szavakkal bírálta az általa „kudarcpolitikusnak” nevezett ellenzőket. Az elnök szerint az RMDSZ-nek folytatnia kell az együttműködésen alapuló politikáját, ennek ugyanis ma sincs alternatívája /Mózes Edith: „Az lett a miénk, amit ki tudtunk küzdeni magunknak”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 3. / /Nem kapott szót Németh Zsolt, aki a Fideszt képviselte a kongresszuson, este nyolc utánra időzítették hozzászólását, bár jelezte, addig nem tud Aradon maradni. Délután rögtönzött sajtótájékoztatón az újságírókkal ismertette gondolatait, kiemelte, egységre és párbeszédre van szükség Erdélyben, és ennek helyreállításához támogatást nyújtana a Fidesz. Toró T. Tibor javasolta, hogy az EP választási program vitája előtt szavazzon a testület a listáról. Az ülést vezető Frunda György indoklásra nem adott lehetőséget, Toróba fojtotta a szót, és szavazásra bocsátotta javaslatát. A többség elutasította Toró javaslatát. /Farkas Réka: Folytatni akarják a küzdelmet (RMDSZ-kongresszus). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3. /

Esterházy János, a két világháború közötti időszak meghatározó felvidéki magyar politikusa 50 évvel ezelőtt, 1957. március 8-án mártírhalált szenvedett Csehszlovákiában, Mirov börtönében. A Rákóczi Szövetség Esterházy-emlékévvé nyilvánította a 2007-es esztendőt, ennek jegyében szülőhelyén, a magyarokat már alig számláló Nyitraújlakon elhelyezik a magyar–szlovák megbékélési kápolna alapkövét. Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon. Középiskoláit Budapesten végezte. 1932. december 14-én lett a Keresztény Szocialista Párt vezetője, majd a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga elnökévé választották. 1935-ben képviselői mandátumot szerzett a prágai nemzetgyűlésbe, ahol ellenzéki politikusként a magyarság érdekeinek védelmezője volt. 1936-ban az Egységes Magyar Párt ügyvezető elnökévé választották. Benes a magyar pártnak kormányzati szerepet, Esterházynak tárca nélküli miniszteri posztot ajánlott fel, ő azonban visszautasította azt mindaddig, amíg a kormány érdemi lépéseket nem tesz kisebbségi politikájában. 1938-ban, az első bécsi döntés után Szlovákiában maradt, a mintegy 65–70 ezer oda szakadt magyarral együtt, bár Magyarországon felsőházi bársonyszék és tárca nélküli miniszterség várta. A második világháború kirobbanásakor részt vett a lengyelországi menekültek magyarországi befogadásának szervezésében. Az önállóvá vált Szlovákia parlamentjének egyetlen magyar képviselőjeként 1942. május 15-én egyedül ő volt az, aki nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt. Nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott. Magyarország 1944-es náci megszállása ellen memorandummal tiltakozott. 1944 karácsonyán Budapesten a nyilasok letartóztatták, halálosan megfenyegették, amiért nem hajlandó pártját nyilas párttá szervezni. Háborúellenes nyilatkozatai miatt a Gestapo is üldözte. A háború után szlovákiai magyar értelmiségiekkel memorandumban kérte a csehszlovák hatóságok védelmét az üldözésnek, jogfosztottságnak kitett magyar lakosság részére. A memorandum átadása érdekében kihallgatást kér Gustáv Husák belügyi megbízottól, aki letartóztatta és átadta őt szovjet hatóságnak, az NKVD pozsonyi rezidensének. 1945 júniusában Moszkvába hurcolták, koholt vádak alapján tíz évi munkatáborra ítélték. A gulágok poklát megjáró Esterházy végzetes tüdőbetegséget kapott. Távollétében Pozsonyban 1949. szeptember 16-án a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásának vádjával kötél általi halálra ítélték, a halálos beteget a szovjet hatóságok 1949-ben kiadták. Ügyvédje kegyelmi kérvényére Klement Gottwald államfő a halálos ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatta. Végigjárja Csehszlovákia szinte minden börtönét. Kegyelmet, könnyítést soha nem kapott. Börtönéből érkező üzenetei arról szóltak, átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit, életét a magyarság felszabadulásának ajánlotta fel. Életének utolsó napjaiban kérte, szállítsák a nyitrai börtönbe, hogy szülőföldjén érje a halál, de kérését megtagadták. Csehszlovákia egyik legkegyetlenebb politikai börtönének, a morvaországi Mirovnak kórházában halt meg 56 éves korában, 12 évnyi rabság után. Azonnal elhamvasztották, kiadatását sem engedélyezték. Földi maradványainak hollétéről mindmáig csupán bizonytalan információk léteznek. Rehabilitációjára csak Oroszországban került sor, Szlovákiában máig hazaárulóként, fasiszta háborús bűnösként tartják számon. /Péntek László: 50 éve szenvedett mártírhalált gróf Esterházy János. Szovjetunióban rehabilitálták, Szlovákiában még fasiszta háborús bűnös. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

Serfőző Simon költőt, írót, szerkesztőt, könyvkiadót választották egyhangú szavazással a Tokaji Írótábor Egyesület kuratóriumának elnökévé. A kuratórium megköszönte a három esztendeje elnöklő Vasy Géza irodalomtörténész, egyetemi tanár munkáját. Az 1942-ben született Serfőző Simon Miskolcon él, a kezdetektől a Tokaji Írótábor szervezője, a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi magyar irodalmi kapcsolatok kezdeményezője, az Új Holnap főszerkesztője, a Felsőmagyarország Könyvkiadó vezetője. /Új elnök a Tokaji Írótábor élén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

Igen szoros kapcsolat épült ki Illés Lajos, a nemrég elhunyt zenekarvezető és a disznajói fiatalok között. Illés Lajos özvegye, Makkai Lilla lelkipásztor 1992-ben parókiáján, a magyarországi Kisorosziban létrehozta a Protestáns Ifjúsági Missziót. Felvállalták, hogy határon túli tehetségeket támogatnak, így jutottak el Erdélybe, Szászrégenbe, majd a Marosvécs községhez tartozó Disznajóra, ahol 1993-ban meghívták Kisorosziba a Csősz Irma nyugdíjas óvónő által vezetett naiv festészeti kör tagjait. Disznajón hagyományőrző néptánccsoport is tevékenykedik. Felkérték a táncosokat, hogy szerepeljenek Tolcsvay Béla Napfényfia című zeneművében. Ezután Illés Lajos magyar költők hazafias verseinek feldolgozásával megírta Magyar Ének (Cantus Hungaricus) c. művét, amiben szintén a disznajói fiatalok táncoltak. 1993 óta folyamatosan turnéznak a darabbal. Voltak vele 1998-ban a Magyarok Világtalálkozóján, de bejárták Erdélyt, a Felvidéket, s Budapesten is többször színpadra léptek. Illés Lajosék annyira megszerették Erdélyt, hogy Énlakán vásároltak házat, oda jártak nyaralni. /(vajda): Illés és a disznajóiak. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 17./

Budapesti párthivatalokban vagy más intézményekben dönthetnek helyettünk, írta Székedi Ferenc. Sólyom László köztársasági elnök legutóbbi erdélyi magánlátogatásával keveset foglalkozott a magyarországi média, annál többet és az erdélyi magyar médiumok. Az államfő Kolozsváron elhangzott beszédében rejlik nem nézeteinek összefüggő rendszere. Az autonómiáról a következőt mondta: „Az autonómiának számos konkrét megoldása lehetséges. Ezért mindenek előtt demokratikus, tisztázó párbeszédre van szükség az autonómia fogalmáról és jövendő tartalmáról. Sok félreértést és előítéletet kell eloszlatni a többségi társadalomban, és meg kell szerezni az adott állam egyetértését. ” Az autonómia tehát építkezés és nem kikiáltás. Az EU-ról: „Az Európai Unió tárgyszerűségre késztet: az emberi jogok nyelvén ért, az ilyen igényeket és sérelmeket tudja kezelni. Csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre. ” Ehhez nem kell egyetlen szót sem hozzáfűzni. Egy másik mondat az erdélyi, felvidéki, délvidéki és más magyar közösségek, valamint Magyarország viszonyáról: „Tiszteletben kell tartanunk az egyes nemzetrészek társadalmainak önállóságát. A politikában mindezek az érzelmeknél súlyosabban esnek latba, ám nem érintik a magyarként együvé tartozás mély és erős érzését, amely személyiségünk és emberi méltóságunk része. ”Azaz: nem dönthetnek budapesti párthivatalokban vagy más intézményekben. Sólyom László kolozsvári beszéde félreérthetetlenül megmutatja azt az eszmerendszert, amelyből nagyon sokan hajlamosak kisebb darabokat lecsipkedni, és csupán egyetlen töredéket állítani előtérbe. /Székedi Ferenc: A rész és az egész. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

Három Felvidékről érkezett költő, Ardamica Zorán, Balázs F. Attila és Szászi Zoltán mutatta be legújabb köteteit Nagyváradon és Nagyszalontán. A tollforgatók nem először jártak a Partiumban, a korábbi erdélyi magyar írótáboroknak ugyanis több ízben is vendégei voltak. A vendégeket Barabás Zoltán helybeli költő köszöntötte a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Központban. /Gergely Gizella: Felvidéki magyar költők a Partiumban. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 2./

Révkomáromban, a Magyar Koalíció Pártjának tisztújító közgyűlésén megjelent a kisebbség politikai képviseletének dilemmája, mi a célszerűbb: az együttműködés, amely az MKP két koalíciós kormányban való részvétele mellett 1998 és 2006 között sem bizonyította egyértelműen a hasznosságát, vagy a feszültségkeltő autonómiaterv kinyilvánítása. Olyan kérdések ezek, amelyek a Magyarországgal szomszédos országok magyar kisebbségi pártjai előtt álló dilemmák azonosságára utalnak. A három felvidéki magyar párt fúziójából létrejövő MKP jobb eséllyel állítja át stratégiáját és őrzi meg egységét, mint tehetné azt például az RMDSZ. Csáky Pál megválasztása a kiváró, jellegtelen centrum győzelmének tűnik, a nyolcévi kormányzás után kialakuló, párton belüli elégedetlenség kiaknázásának. Közben az MKP nem válik Csáky szalmájává, mert a párton belüli csoportok őrzik az MKP-t létrehozó koalíció eredeti erőegyensúlyát. Bugár visszavonulása, Duray megerősödése, a szlovák közvélemény autonómiafélelmének élesztgetése nem annak a jele, amely az MKP-nak felbomlását eredményezné. /Bakk Miklós: Csáky szalmája. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

Csép Sándor újságíró, szerkesztő, televíziós szakember évtizedek óta a népességfogyás súlyos következményeire hívja fel az erdélyi magyar közvélemény figyelmét. Elmondta, hogy Ágyában, ahol édesapja református lelkész volt, látta, hogyan zsugorodik a gyülekezet. Ez indította el benne a téma iránti érdeklődést. Az ezernyolcszáz lelkes ágyai közösség mára jóval ezer fő alatti közösséggé zsugorodott össze. Egyetemista korában írt egy szubjektív szociográfiai riportot faluja népességcsökkenésének történetéről. A kéziratot a Korunknak adta, a szerkesztőség elfogadta, de a cenzor kidobta a cikket. Csép 1968-tól a Kolozsvári Rádió, majd a bukaresti közszolgálati televízió magyar szerkesztőségének lett a munkatársa. Akkoriban telepedett le Kolozsváron, és látta, hogy a népességfogyás a régióban még tragikusabb méreteket ölt, mint Arad megyében. Főleg a közeli Kalotaszeg foglalkoztatta. 1975 táján újra szemügyre vette a kérdést. Akkoriban a Székelyföld demográfiai mutatói Románián belül nagyon jók voltak, szemben Kalotaszeggel. Így született meg az Egyetlenem című film forgatókönyve. Végül is a film elkészült, műsorra került, és nagy visszhangja lett, sokan emlékeznek rá. Kós Károlytól Sütő Andrásig és Kányádi Sándorig még aznap este, a film bemutatását követően mindenki gratulált. A Ceausescu-rendszerben ez volt az első vészharang a magyarság fogyásáról. Utána Csép Sándor ötévenként visszajárt a forgatás helyszíneire, és figyelemmel kísérte a további eseményeket is. A rendszerváltást követően a vizsgálódást kiterjesztették egész Erdélyre. Csép kezdeményezte az Áldás, népesség mozgalmat. Tőkés László jelezte, hogy az egyházkerület, illetve az esperesek kollégiuma védnökséget vállalna egy ilyen mozgalom létrejöttéhez Az első jelentősebb találkozó 2004-ben volt. Csép most dolgozik egy összefoglaló íráson, Egy aggodalom évtizedei címmel. Néhány éve Romániában is változott a gyerekvállalásra történő odafigyelés, hiszen az átlagfizetéssel szinte megegyező gyereknevelési támogatás sok magyar család számára is jelentős ösztönző erő. Az első rendezvény sikeres volt. A Fidesz akkor ígérte, hogy továbbra is előteremtenek pénzt a folytatásra. Az ügy mellé állt az RMDSZ is: egyik alelnöke, Kötő József tartott előadást. A félixfürdői találkozót követően kb. négy hónapra Tatabánya mellett rendeztek egy hasonló Áldás, népesség konferenciát Tőkés László és Orbán Viktorné Lévay Anikó fővédnökségével. Az előadók között ott volt Duray Miklós a Felvidékről, és sokan mások. Harrach Péter volt szociális miniszter szervezésében a Gellért Szállóban megtartottak egy nagyobb értekezletet, ahol jelen volt a téma ébren tartója, Fekete Gyula író is. Úgy tűnik, a mai magyar kormány távol-keleti betelepítésben látja a magyar népességfogyás problémájának a megoldását, és nem a születések számának hatékony növelésére törekszik. Kárpátalja nagyon szegény vidék, a népesedési mutatókban mégis sokkal jobban áll, mint Magyarország vagy Erdély. /Makkay József: A magyarságot ki kell mozdítani a demográfiai holtpontról. Beszélgetés Csép Sándorral, az Áldás, népesség mozgalom megteremtőjével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 4./

Kodály Zoltán halálának 40., születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett megemlékező ünnepséget a Kriza János Néprajzi Társaság április 4-én Kolozsváron. A rendezvényen dr. Almási István néprajzkutató tartott előadást „Az erdélyi népzene Kodály Zoltán életművében” címmel. Kodály erdélyi gyűjtőútjain azokat a településeket kereste fel, ahol Bartók nem járt. A gyergyói medencében, a Csíki havasokban és a bukovinai székely falvakban gyűjtött. Kodály kompozícióiban összesen 110 dallamot használt fel, ezek 90 százaléka székelyföldi és bukovinai. Az ünnepségen a szerző jelenlétében ismertették Móser Zoltán Cantus Hungaricus címmel megjelent fotóalbumát. Móser Zoltán a 60-as évek óta járja Erdélyt és Felvidéket, és készít felvételeket, jelenleg tanít is Kolozsváron. A Cantus Hungaricus kétnyelvű, angol és magyar album anyaga hosszabb ideje készen állt, Magyarországon nem sikerült kiadni, a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó jelentette meg, kiváló kivitelezésben. Az est végén a Tarisznyás együttes nyújtott rövid ízelítőt a Kodály által gyűjtött csíkkászoni népdalokból. /A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Hatvan éve, 1947. április 12-én kezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtása. Csehszlovákiát az első világháború végén, a Párizs környéki békék során hozták létre. Az állam cseh felében hatmillió cseh és morva mellett hárommillió szudétanémet, Szlovákiában kétmillió szlovák mellett több mint egymillió magyar és több százezer ruszin és német élt. Az 1938-as müncheni egyezmény értelmében a többségében németlakta Szudéta-vidék Németországhoz került, az első bécsi döntés a Felvidék déli, magyarlakta sávját visszaadta Magyarországnak. 1939 májusában Szlovákia függetlenné vált, Kárpátalja visszatért Magyarországhoz, Cseh- és Morvaországot közvetlen német fennhatóság alá vonták. A második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország felbomlasztásáért. A kormányprogramot szentesítő Benes-dekrétumok nyomán megszűnt a magyarság 97 százalékának állampolgársága (büntetlenséget csak a lojális, 1938 előtt is csehszlovák állampolgárok kaptak), és teljes vagyonukat is elkobozták. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945. májusi rendelete szerint „az a külföldi állampolgár, aki hozzájárult a Csehszlovák Köztársaság szétrombolásához vagy demokratikus államrendjének megsemmisítéséhez”, „fasiszta megszállónak” minősült. E megfogalmazást a bíróságok erősen kihasználták azok ellen, akik 1938-ban német vagy magyar állampolgárságot szereztek. Az 1945 júliusi potsdami értekezlet úgy döntött, Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia „rendezett és humánus módon” kitelepítheti az ottani német lakosságot. A csehek az 1945. május-augusztus közti „vad kiűzés” alatt 750 ezer, 1946-48 között 2-2,2 millió németet telepítettek Németországba. A csehszlovák kormány a magyar kisebbség felszámolása érdekében elűzött 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgársággal bíró személyt, internálta a pozsonyi, kassai, komáromi magyarokat és lakásaikat is elkobozta, 1945-46 telén fűtetlen marhavagonokban 40-45 ezer magyart deportáltak a csehországi Szudéta-vidékre és beindították a reszlovakizációt. Ez úgymond lehetőséget adott az évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak a visszatérésre az anyanemzethez – praktikusan a vagyonelkobzástól és kitelepítéstől való mentesítést és az állampolgári jogok megszerzését ígérte. Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, közülük 327 ezret nyilvánítottak szlováknak. A nagyhatalmak hathatós támogatásával és a fenti „nyomásgyakorlás” révén végül sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszeríteniük a lakosságcseréről. Az 1945 decemberében kezdődött tárgyalás 1946. február 27-én a Budapesten aláírt lakosságcsere-egyezménnyel zárult, ezt a magyar parlament 1946. május 14-én cikkelyezte be. A lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött és 1949. június 5-én fejeződött be, a vasúti szerelvények naponta szállították összes ingóságukkal együtt a kijelölt családokat Magyarországra. Az egyezmény alapján a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át, amennyi szlovák önként távozott Magyarországról. A prágai kormány várakozásával ellentétben azonban mindössze 60 ezer (egész pontosan 59 774) szlovák jelentkezett áttelepülésre, ugyanakkor Szlovákiából erőszakkal 76 616 magyart szállítottak át Magyarországra. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián szerette volna elérni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthessék, ez ellen azonban az amerikaiak vétót emeltek. Egy ideig 30-40 ezer magyart tartottak szlovákiai munkatáborokban. Csehszlovákia az 1948 februári kommunista hatalomátvétel után, szovjet nyomásra lezárta a benesi kisebbségellenes időszakot. Az 1948. október 25-i törvény hűségeskü letétele után visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát. A két ország 1949. július 25-i megállapodása értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében Csehszlovákia elengedte a 30 millió dollár háborús jóvátétel hátralévő részét. A kényszer szülte reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették. A Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az 1993 óta önálló cseh és szlovák állam máig nem tűzte napirendre. /Mementó. 60 éve kezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./

Fergeteges sikert aratott április 10-én Gyergyószentmiklóson a magyarországi Dévai Nagy Kamilla és növendékei Krónikás tavasz című előadása, a Pro Art Galéria szűknek bizonyult az érdeklődők befogadására. A Liszt Ferenc- és Kazinczy-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével kitüntetett művésznőt tanítványai, a Krónikás Zeneiskola két felvidéki, egy-egy korondi és szovátai növendéke és Labant Csaba zeneszerző kísérte el. Hétnapos erdélyi turnéjuk során Csíkszeredában léptek fel, majd Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Korond, Szováta és Marosvásárhely következik. /Jánossy Alíz: Erdélyben a krónikások. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 12./

Intenzív kampányba kezdenek a Rákóczi Szövetség erdélyi tagszervezetei annak érdekében, hogy a magyar anyanyelvű szülők magyar iskolákba írassák gyermekeiket – nyilatkozta Ráduly Levente, a Rákóczi Szövetség marosvásárhelyi szervezetének vezetője, hozzátéve, elsősorban a szórványra és a nagyvárosokra terjesztik ki a kampányt. „Hasonló stratégiát már működtet a Rákóczi Szövetség Felvidéken, ahol a magyar családokban született gyerekek mindössze egyharmada tanul magyar iskolákban” – tette hozzá Ráduly Levente. A kampány beindításáról a Rákóczi Szövetség erdélyi szervezeteinek első regionális találkozóján döntöttek, amelyet a hét végén Szovátán rendeztek. A találkozón részt vett a szövetség központi elnökségének küldöttsége, valamint a 16 erdélyi tagszervezet vezetője. A több mint kilencezer fős tagsággal rendelkező Rákóczi Szövetséget 1989-ben alapították, hogy a határon túl élő magyar kisebbségek nemzeti, kulturális, szellemi, közművelődési és érdekképviseleti tevékenységét segítse, és hatékonyan részt vállaljon identitástudatuk megőrzésében. /Farcádi Botond: Kampány a magyar iskolába íratásért. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 16./

Hódmezővásárhely adott otthont idén a határon túli magyar szervezetek autonómia-konferenciájának. A szegedi Magyar Kisebbségi Információs Egyesület szervezésében immár tizenötödik alkalommal megszervezett, szakmai jellegű konferenciára elsősorban nem az utódállamokban politikai hatalommal is bíró szervezetek képviselőit hívták meg. Így Erdélyből az EMNT és az SZNT képviselői, de Kárpátaljáról, Horvátországból, Felvidékről, illetve a Vajdaságból is elsősorban a közösségi önkormányzásban cselekvően jelen levő személyiségek, szervezetek vettek részt a rendezvényen. Lázár János, Hódmezővásárhely polgármestere, a rendezvény fővédnöke megnyitójában jelezte is, hogy mivel az uniós integráció nem hozott jelentős változást a magyar közösségek életében, új eszközökre van szükség. Az uniós országokban a nemzeti kormányok továbbra is elutasítják az autonómiát, a ,,schengeni vasfüggöny” pedig az unióból kint rekedt közösségek számára még az anyaországgal való kapcsolattartást is jelentősen elnehezíti. A székelyföldi autonómia vonatkozásában az SZNT képviselői a belső népszavazás tapasztalatait ismertették. A szakértőként jelen lévő Csapó I. József, az SZNT egykori elnöke a konferencia témájához szorosan kötődő új koncepcióját ismertette. Eszerint a szlovákiai és erdélyi magyar közösségek az elnyert európai állampolgárság adta szuverenitási jogokkal élve léphetnek fel az unió különböző intézményeiben annak érdekében, hogy az önrendelkezéshez való jogot érvényesítsék. Ennek azonban előfeltétele az autonómia iránti igény hangsúlyos megfogalmazása és felmutatása. /Ferencz Csaba: Új utak (Autonómia-konferencia). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 17./

Háromnapos felvidéki körutazásának első állomására, Pozsonyba érkezett április 20-án Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, aki Pozsonytól Kassáig látogatja végig a magyar állami forrásokból helyreállított műemlékeket, egyházi létesítményeket, továbbá a magyar közösség számos képviselőjével, értelmiségiekkel, egyházi méltóságokkal találkozik. Pozsonyban a szlovák parlament épületében Pavol Paska házelnökkel tartott megbeszélést. Szili Katalin a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) pozsonyi székházában Csáky Pál elnökkel és a párt más vezetőivel folytatott megbeszélést. Ezután a pozsonyi magyar nagykövetség épületében találkozott a felvidéki magyar értelmiség és a sajtó képviselőivel. Szili Deákiban megtekintette az 1228-ban felszentelt Szűz Mária templomot, amelynek a falai között hajdan az első összefüggő írásos magyar nyelvemlékünket, a Halotti beszédet és könyörgést használták, majd Érsekújvárba ment. /Felvidéki körúton Szili Katalin. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

Április 20-án a magyar származású, argentin, de Kanadában élő Pablo Urbányi volt a vendége Nagyváradon a Várad folyóiratnak. Urbányi legújabb magyarul megjelent könyvét, az Isten állatkertjét /Noran, Budapest/ mutatta be a szerző és a kiadó vezetője, Kőrössi P. József. Urbányinak eddig két regénye – a Silver és a Naplemente szimptóma – jelent meg magyarul. Pablo Urbányi 1939-ben született a felvidéki Ipolyságon, és a háború után szüleivel kivándorolt Argentínába. Ott nőtt fel, alapított családot, majd 1977-ben életét mentve el kellett hagynia Buenos Airest, és Kanadába emigrált. /Both Abigél: Prérikről jött író Váradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

A Svájcban élő Böröcz József évtizedek óta segít nehéz sorba jutott magyar testvérein. Áldozatos munkája elismeréseképpen tíz évvel ezelőtt Magyar Örökség Díjban részesítették. Dobos László felvidéki író laudációjában akkor a következőket mondta róla: „Böröcz József élete nemes lelkével, a mások létéért vívott küzdelemben nőtt naggyá. Életműve azonos rangú minden más, Magyarországért és magyarságért tett és végzett nagy cselekedettel… Életének lényege az emberszeretet, az emberbecsülés, a gyenge, a bajba jutott, a kiszolgáltatott, védtelen segítése. ” Böröcz József a második világháborúban amerikai fogságba került, onnan Münchenbe szökött, végül Svájcba került, Thalwill lett az otthona. Szabónak tanult. 1950-ben belépett a Svájci Keresztény Szakszervezetbe. Zürich városa 1986-ban „iparbírónak” nevezte ki, 80 éves koráig tartó hatállyal. 1958-ban részt vett a Svájci Keresztény Magyar Munkavállalók Szövetségének megalakításában. 1962 óta elnöke a szervezetnek, ellenszolgáltatás nélkül végzi tevékenységét. A Magyar a Magyarért akció keretében mintegy 700 menekült telepedhetett le Svájcban. A menekülteknek kezdeti anyagi gondjaik enyhítésére hosszúlejáratú kamatmentes kölcsönt biztosított a Szövetség. A svájci magyarok legnagyobb és anyagilag legerősebb szervezeteként állandó jelleggel támogatták a németországi Burg Kastl-i magyar gimnáziumot. A Szövetség fennállása óta támogatja a magyarországi és az elszakított területeken bajbajutott honfitársakat. Elnökének közbenjárására 2001 áprilisában például 47 tonna, több mint egymillió svájci frank értékű élelmiszeradományt juttattak el Magyarországra és Kárpátaljára. Erdély, sőt Délvidék sem maradhatott ki a támogatandó területek közül. Összességében 14 teherautónyi, 170 tonna élelmiszert juttattak el az érintett országokba. Böröcz József áldozatos emberszeretetére vall Duray Miklós támogatása, vagy hogy amikor Szőcs Gézát a románok kiutasították Erdélyből, kieszközölte, hogy Svájcban menedékjogot kapjon a neves költő. Ha teheti, Böröcz József a Szövetség nevében szót emel a bebörtönzött vagy üldözött magyarok érdekében az EBEÉ-konferenciákon is. Jelenleg legnehezebb feladataik közé tartozik a munkanélküliek és kisebbségben élő magyar honfitársak megsegítése. /Frigyesy Ágnes: Mások létéért vívott küzdelemben nőtt naggyá. Köszöntjük a Svájcban élő 85 esztendős Böröcz Józsefet. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 25./

Egyre többet hallat magáról „nemzetpolitikai” témákban Törzsök Erika, az SZDSZ kisebbségpolitikusa, aki 1997-ben a Magyar Hírlapban készítette elő azt a balliberális offenzívát, mellyel az SZDSZ erdélyi képviselői, jelesül Magyari Nándor László és Cs. Gyimesi Éva nekitámadtak az önálló magyar egyetem koncepciójának, „szakmai” érveket felhozva a nemzetpolitikai törekvés ellen. A Babes–Bolyai Egyetem említett két tanára volt a fő exponense annak a médiaoffenzívának is, melyet a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása után indított Bányai Péter, Fey László és néhány figura az erdélyi magyarság autonómiaigényét megfogalmazó dokumentum ellen. Törzsök demagóg szövegeket enged meg magának az utóbbi időben. Azok után, hogy kiderült tavaly ősszel (Gyurcsányék maguk által is elismerten törvényszegés útján kerültek hatalomra), továbbá azok után, hogy október 23-án a békésen tiltakozó polgárok százait brutálisan megverették, a letartóztatottakat a rendőrségen megalázták, megkínozták, közvetlen közelről lőttek szembe embereket, a kormány pedig kitüntette az alkotmányos demokrácia megtipróit. Törzsök Erika szerint „a magyar kisebbségpolitikában és az azt közvetítő közszolgálati médiában olyan panaszkultúra alakult ki, amely alkalmat ad valós társadalmi jelenségek elfedésére, a felelősség elhárítására és ellenségkép gyártására, valamint önmagunk felmentésére vagy nem cselekvésre, ugyanakkor radikalizálódásra”; „szinte egyedülálló panaszkultúrának és a politikai romantika szárba szökkenésének vagyunk szenvedő alanyai határon innen és határon túl, az esetek jelentős részében megfosztva a korrekt, tárgyszerű, széles körű tájékozódás és egy reális jövőkép kialakításának lehetőségétől”; „amikor az összefüggések felmutatása helyett egyre provinciálisabb belterjességbe, leegyszerűsített érzelgősség-sémákba kényszerít minket, a fogyasztót”. Mi a probléma a „panaszkultúrával”? Más szóval azzal, hogy a megalázottak, jogaikban megsértettek, nemzeti mivoltukban megtaposottak szólni mernek? Hogy a média nem hallgatja el, hogy verik a magyarokat a Felvidéken, Szerbiában s még Székelyföldön is? Hogy nem hallgatjuk el azt a felháborító tényt, hogy ha szerb öl meg magyart, akkor az enyhébb elbírálás alá esik, mint ha egy magyar ver meg egy szerbet? Hogy a sajtó foglalkozik a Székelyföld tudatos romanizálásával, a hagymakupolás honbitorlással? Miféle liberális politikus az, aki panaszkultúraként címkézi az emberi jogok sárba tiprásának felemlegetését? – kérdezte Borbély Zsolt Attila. Törzsök Erika szerint „azok számára idegen a magyar kormány új, kétpillérű nemzetpolitikája, akik etnobizniszben gondolkodnak, és nem képesek szakmapolitikaként közelíteni egy-egy kérdéshez”. Szigorúan szakmai kérdés volt a MÁÉRT megszüntetése, a státusztörvény kiherélése, az HTMH felszámolása, a Teleki László Alapítvány megszüntetése, a határon túli magyarok támogatására felállított alapítványi rendszer szétverése, jegyezte meg Borbély Zsolt Attila. Szemforgató sugalmazás, hogy az új rendszer megszünteti az „etnobizniszként” emlegetett korrupciót. Majd pont azok fogják a korrupciót megszüntetni, akik regnálásuk óta rendszeresen keverednek korrupciós botrányokba? /Borbély Zsolt Attila: Panaszkultúra? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 2./