Nagy anyagi károkat okozott a hóolvadás: leginkább az Arad, Fehér, Kolozs, Brassó, Kovászna, Hargita, Hunyad, Maros, Szeben, Dolj, Gorj, Mehedinti, és Valcea megyei háztartásokat sújtotta. Kolozs megyében 2500 hektár földterületet öntött el az ár. Désen 140 háztartást öntött el a víz. Szamosújváron 1500 hektár szántóföldet árasztott el a víz, Kackó községben pedig 250 hektár földterületet lepett el a megduzzadt patak. A vízfolyások több Kolozs megyei utat elárasztottak: továbbra sem lehet közlekedni Dés környékén és Szúnyogszegen. /J. L., K. O.: Erdély-szerte nagy károkat okoz az árvíz. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./ Az utóbbi évtizedek legnagyobb áradásával küzdöttek a hét végén a Hargita megyei települések. Az Olt és a Maros megáradt, termőföldeket, házakat öntött el. A Maros Gyergyóújfaluban 30, Csomafalván 20 háztáji gazdaságot öntött el, Maroshévízen közel egy kilométeres jégtorlasz képződött a folyón. Gyergyószárhegyen 50 lakásba és közel 1000 pincébe hatolt be a víz, sok esetben talajvízszivárgás következtében. Várhegyen 11 lakásba hatolt be a víz. Galócás és Maroshévíz között a 12-es országúton földcsuszamlás nehezítette a közlekedést. Maroshévízen kiöntött a Maros, 80 hektár termőföldet árasztva el, a város több utcáján is nehezen lehetett közlekedni. Kelemenpatak városrészben 20, Lunkányban szintén 20 háztáji gazdaság szenvedett árvízkárokat. A bajba jutott emberek nem kaptak számottevő segítséget a nehéz pillanatokban. Gyergyremetén 70 ház udvara és kertje, 35 hektár mezőgazdasági terület került víz alá. Csíkszentdomokoson 20 háztáji gazdaság, 35 pince és 30 kút szenvedte meg az áradást. Csíkszentkirályon 8 háztáji gazdaság és 20 hektár legelő szenvedett árvízkárokat, Szentimrén 4 háztáji gazdaságot, 60 hektár legelőt árasztott el a víz. Újszékelynél a Nagyküküllő szintje emelkedett meg. /Kovács Attila: Medrükből kilépett folyók. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./ Hunyad megyében több mint 400 hektárnyi termőföldet és tizenkét falut öntött el a víz. Öt települést teljesen elzárt a külvilágtól és körülbelül 130 gazdaságot érintett az áradás. A legsúlyosabb gondokat Alvácán, Kőrösbányán, Blajeni, Toplica és Demszus településeken jelezték. /Tizenkét falut öntött el. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./

A három RMDSZ-s tanácsos tartózkodása mellett, 14-3 arányban szavazta meg Dés városi tanácsa a település új címerét, melynek jelképei kizárólag a többségi lakosságról szólnak, mintha Désen nem is lennének magyarok, akik jelenleg a lakosság 14,1%-át teszik ki. Ez is mutatja, hogy a vegyes lakosságú Erdélyben vannak gondok a többség-kisebbség viszonyában, továbbra is kísért a többségi kiszorítósdi. A multikulturalitás mindig elhangzik Erdélyről a nemzetközi fórumokon, de más a gyakorlat. Balogh Zoltán javasolta, hogy Dés címerébe kerüljön vissza a templom és a felette ábrázolt csákányos sóbányász úgy, ahogy a régi címeren van, a várfalat ábrázoló rész ne a dák, hanem az egykori Dés magyar királyi város ma is fellelhető erődítményét jelképezze. Kérését nem fogadták el. /Guther M. Ilona: Új címere van Désnek. A magyarok nélkül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./

Désen az új lakótelepen kellett két utcának nevet adni, az RMDSZ javasolta, hogy az egyiket Kádár Józsefről, Szolnok–Doboka vármegye egyetlen létező, többkötetes monográfiájának szerzőjéről nevezzék el, de a városi tanács elutasította a javaslatot. Leginkább Petrut Grigore iskolaigazgató érvelt a javaslat ellen, aki annak idején az általa vezetett iskolából az elemi és középiskolai magyar osztályokat a 4-es, 5-ös számú iskolába helyezte át, ahol azok lassan sorvadnak, és teljesen el fognak tűnni. Néhány héttel ezelőtt elfogadták az új városcímert, erről hiányoznak a magyar szimbólumok. /Dés. Nem lesz Kádár József utca. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

Dr. P. Mészáros Árpád, Páter György ferences szerzetes /Gyorok, 1916. szept. 26. – Dés, 2005. ápr. 6./ 89. évében elhunyt a dési ferences kolostorban. Pappá szentelése után a római Szent Antal Kollégiumba teológiából szerzett doktorátust. A második világháború befejeztével a menekült magyarok lelkipásztora lett. 1948-ban érkezett Amerikába, ahol társaival együtt felvállalta a háborúban hazátlanná vált magyar háborús menekültek gondjait is. Mészáros György az Egyesült Államokban negyvenegy esztendőn át odaadó pasztorációs munkával szolgálta Istent és magyar népét, természetesen, a más nemzetiségű híveket is. Nagy lelki megrendüléssel vette tudomásul a római intézkedést, a 45 éves kusztódia felszámolását az amerikai ferences provincia javára. A kusztódia felszámolása után Mészáros György úgy döntött, hogy visszatelepül az erdélyi anyarendtartományba. 1993. január 4-én érkezett haza, kevés ideig Csíksomlyón, majd 2004-ig Kolozsváron szolgált, főleg gyóntatóként. Életének utolsó hónapjait a dési rendházban töltötte. Désen temették el a temető ferences sírkertjében. A kolozsvári barátok templomában a gyászmisén Páll József Leó ferences rendtartományfőnök beszélt az elhunytról, aki a szerénység, engedelmesség, és jóság példaképe volt. /Fodor György, a Szerzeteselöljárók Országos Konferenciájának titkára: Ki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

A dési EMKE és RMDSZ április 16-án nyolcadik alkalommal rendezte meg a regionális Petőfi Sándor szavalóversenyt. A József Attila–centenárium tiszteletére a verseny kiegészült rajz-, illetve énekversennyel. A résztvevők József Attila verseihez készítettek illusztrációkat, és dalok hangzottak el a költő megzenésített verseiből. Közel száz résztvevő jelent meg. /Kovrig Annamária: „Petőfi Sándor” vers- és prózamondó verseny Désen. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./

Közel tíz éve felmérési program indult erdélyi műemléktemplomok művészi értékeinek számbavételére és bemutatására. A magyarországi Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ, valamint a Kolozsváron működő Transsylvania Trust Alapítvány munkatársai arra vállalkoztak, hogy mintegy 300 erdélyi templom falképeit és festett faberendezéseit feltérképezik, és egyben megállapítják a megóvásuk érdekében teendő lépések sürgősségi sorrendjét. A felmérésekről megjelent a második kötet /Lángi József–Mihály Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések. 2. Budapest, 2004/ A szerzők a szatmári és bihari tájaktól Székelyföld legtávolabbi vidékéig járták be a területet. A leggazdagabbak a magyar műemléktemplomokban: Szilágyság, Kalotaszeg, Marosmente, a Küküllők vidéke, valamint Csík-, Háromszék és Udvarhelyszék. A templom alaprajza után külső és belső felvételek következnek, majd a feltárt falképekről vagy azok töredékes maradványairól, mennyezetkazettákról, festett mellvédekről, padokról készült fényképek szemléltetik a szöveget. Még mindig kevés az olyan erdélyi magyar műemléktemplom, amely az utóbbi tizenöt évben megújult volna. Nagyon kevés a restaurátor szakember. Gyors a pusztulás, különösen akkor, ha egy gyülekezetnek már elfogytak a hívei, például a Dés melletti Néma református temploma esetében. A templomot 1959–61 között helyreállították, újrafedték, statikailag megerősítették, s egyben műemléki értékeit is kibontották. Ma a templom, az enyészet szélén álló, elhagyatott rom. (A könyvben szereplő Kolozsnéma megnevezés hibás. A falu hivatalos neve: Néma. Van ugyan Kolozsnéma nevű helység, de az a Csallóközben, Komárom megyében található.) /Dr. Murádin Katalin: Erdélyi műemléktemplomok és templombelsők. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./

A Kolozs megyei tanács a dési EMKE Balassi Bálint reneszánsz fesztivál programját 30 millió lejjel, az Aranyeső néptáncegyüttest pedig 39 millió lejjel támogatja, elfogva pályázatukat. A megyei tanácsnál a szakbizottságoknak nem volt idejük átnézni a pályázatokat és érdemben dönteni, ugyanez történt az iskolai pályázatokkal is. /Megyei pénz reneszánsz Balassi-fesztiválra. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Helyi magyar üzletemberek találkozóját tartották Désen. Szabó József, a Kolozs megyei jogtanácsosi szakkollégium dési születésű dékán-helyettese felvázolta azt az utat, amelyet eddig megtett: 34 évesen 54 európai cég jogi érdekképviseletét látja el Románia területén, létrehozta Kolozs megye első ilyen téren dolgozó vállalatát, amelyet további 14 követett a megyében. Désen is iroda kezdhetné meg működését a dési születésű Barabási Tímea személyében. /Lukács Éva: Dés. Aki nem jön, lemarad. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

Huber András író Akikhez a múzsák bekopogtak című legújabb könyvében a két Szamos egyesülése vidékének magyarul publikáló írástudóit vette számba. A Dés székhelyű egykori Szolnok-Doboka vármegye határvonala csupán keretet biztosított ahhoz, hogy fölmutassa az itt született jelentős szellemi értéket, mondta. A Magyar Tudományos Akadémia tizenhét hajdani tagjának életútja kapcsolódott az egykori Szolnok-Dobokához. A Désen született Huber András jó ismerője a város hely- és sajtótörténetének. Monografikus jellegű könyvekben adta közre kutatásainak eredményeit. 1997-ben megjelent Százarcú nagyhatalom című munkájában négy egykori jelentős erdélyi vármegye közel másfélszáz időszaki sajtótermékének útját tárta fel a kezdetektől 1944 végéig. Szolnok-Doboka vármegyében a XIX. század második felétől 1944 végéig két tucat nyomda volt, ezekben számos magyar nyelvű helyi hírlap és folyóirat készült, Désen például 36. Napjainkban azonban Désen már nincs potenciális magyar olvasóközönség, pedig a számadatokat tekintve még lehetne. 2002-ben megjelent várostörténeti könyve /Város az időben/ viszont hat hét alatt elfogyott. Ennek az az oka, hogy Szabó T. Attila professzor 1944-ben közreadott dolgozatától eltekintve, anyanyelvű vonatkozásban nem látott napvilágot egyéb munka. Huber Andrást bántja, hogy Désen a helyi utánpótlás várat magára. /Lukács Éva: Ahány könyv, annyi szelete a létnek. Beszélgetés Huber András íróval. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

Az elmúlt években enyhén csökkent a magyar óvodások száma. Kolozsváron ötvenöt állami óvoda működik, ebből huszonkilenc rendelkezik magyar tagozattal. Kolozs megyében 353 óvodából 37-ben működik a román csoport mellett magyar nyelvű is, és csupán huszonnyolc színmagyar óvoda létezik. Tordán kettőben, Aranyosgyéresen egyben, Désen kettőben, Szamosújváron és Bánffyhunyadon pedig három-három óvodában tanítanak magyarul. A vidéki óvodák száma eléri a kétszáznegyvenegyet, amelyből huszonhat vegyes tagozatú, az önálló magyar óvodák száma eléri a huszonnyolcat. Kolozsvár legtöbb óvodájában vegyes korcsoportok vannak. A pedagógusok szerint ez nem jelent hátrányt a gyerekeknek. /Köntös Imola: Enyhén csökkent az óvodások száma. Extrákkal licitálják túl egymást az állami és a magánóvodák. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

Daczó Árpád P. Lukács /sz. Déda, 1921. máj. 16./ ferences szerzetest 60 évvel ezelőtt szentelték pappá. Május 27-én, a dési ferences templomban tartott gyémántmiséjén visszaemlékezett életútjára. 1940-ben lett ferences novícius. Vajdahunyadon, a ferences rendi teológián folytatta tanulmányait. Elvégezte a teológiát. 1950-ben elvitte a Securitate, de hónapok múlva kiengedték. Hat év kényszerlakhely következett Máriaradnán, Esztelneken. 1957-ben feloldották a kényszerlakhelyet. Úgy érezte, meg kell írnia Csíksomlyó történetét, mindinkább foglalkoztatta a Babba Mária név. Négy évtizedes kutatómunka után megszületett könyve, a 2000-ben megjelent Csíksomlyó titka. /Schuller Mária: 60 éve hű szolga. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 5./

Nagyenyeden, Bethlen Gábor Kollégiumban tartották a Szórványtengelyek 3. közösségi, önismeret-fejlesztő rendezvényét, melynek lényege az ismerkedés, kapcsolatteremtés volt. Megjelent Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója, a kolozsvári Tv szerkesztője és Szombatfalvi Török Ferenc nagyszebeni RMDSZ-elnök, a Szórványtengely életre keltője. A rendezvényen Brassó, Kovászna, Szeben, Fehér, Beszterce-Naszód, Kolozs és Szilágy megyei szórvány települések küldöttei vettek részt. Az estet a Kónya Tibor iskolalelkész által felkészített népi tánccsoport magyarlapádi, kalotaszegi és széki táncokkal nyitotta meg, majd Szőcs Ildikó igazgató köszöntőjében érintette Trianon kérdését. Dvorácsek Ágoston tartott előadást az elfelejtett kutatóról, Fenichel Sámuelről, Murádin László kolozsvári nyelvész és Hochbauer Gyula hétfalusi nyelvtörténész a József Attilát “eltanácsoló” professzorról, Horger Antalról beszélt, aki elsőként írta le a magyar nyelvjárásokat és területeket, a magyar igeragozás történetét, etimológiai, fonetikai könyveket jelentetett meg. Magdó János orvos, hétfalusi csángó helytörténész a méltatlanul elfelejtett Zajzoni Rab István költőről, kutatóról beszélt. Fehér megyét Lőrincz Konrád református lelkipásztor, Nagyszebent Szombatfalvi Török Réka mutatta be. A rendezvény Keresztes Enikő “Úgy szeress, mintha jó volna” című József Attila-estjével záródott (rendező: Márkos Ervin, Fogaras). A rendezvény keretében megnyílt Borsos Sz. Éva “Zsejki hangulatok” című tárlata. /T. A.: A szórvány azé, aki nem mond le róla. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./ A résztvevők száma találkozóról találkozóra gyarapodik. 2004 májusában az első szórványtalálkozóra három megyéből, 2005 januárjában már öt, a hétvégén Nagyenyedre hét megyéből jöttek el érdekeltek és érdeklődők. A magyar identitás szórványban is lehetséges megőrzését példázta a Bethlen Gábor Kollégium néhány hónapja megalakult tánccsoportja. Szőcs Ildikó igazgatónő jelezte, 700 diák és 60 oktató dolgozik az iskolában. Szabó Csaba, a Világhírnév alapítója leszögezte, hogy „felmentő seregek márpedig nincsenek, nekünk kell összefognunk, magunknak kell cselekednünk”. „Ma már nemcsak lelkész vagyok, hanem mezőgazdász, óvó bácsi, sőt asztalos is” – mutatkozott be a szórványban dolgozók feladatkörének sokoldalúságára utalva Szabó Csongor kérői református lelkész a szórványtalálkozón. Elmondta, hogy a szórványélet a lelki gondozás mellett hatványozottan megkövetel másfajta cselekvést is. 1996–97-ben barátaik segítségével gyülekezeti otthont építettek. Öt éve a dési egyházmegyéből 40–50 fiatalt sikerült toborozni a nyári ifjúsági találkozóra, mostanra már 400–500 ifjú sereglik össze. Négy éve kis asztalosműhelyt létesítettek, amelyben ma már 14 alkalmazott dolgozik, és amelynek a termékeit immáron határon túli kiállításokon is díjazzák. Óradnán örömmel nyugtázták, hogy Gyergyóditróban 5 óradnai lány ballag, akik anyanyelvű iskola hiányában néhány éve még alig beszéltek magyarul, most meg magyarul érettségiznek. Lőrincz Konrád Artúr felenyedi református lelkész szerint a megmaradás alapja a szociális, a kulturális, a gazdasági tevékenység, ezeket segíthetik mind a bel-, mind a külföldi testvérkapcsolatok. Kerekes Edit zilahi RMDSZ-elnök és Rozs Rita Éva tanár elmondták, dacára annak, hogy Szilágyságban jelentős a magyarság száma, a megyei tanfelügyelőségen egyetlenegy, félnormás magyar állás van. /Benkő Levente: Nem várják a nem létező felmentő sereget. = Krónika (Kolozsvár), jún. 6./

Randolph L. Braham professzornak, a New York-i City University keretén belül működő Rosenthal Holokausztkutató Intézet dési származású igazgatójának irányításával már több éve folyik a munka a magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiáján. Az Erdélyben is jól ismert tudós vezette 23 tagú kutatócsoport feltérképezte az 1941-es Magyarország valamennyi, a holokausztban jórészt elpusztított zsidó közösségét, az észak-erdélyieket beleértve. Minden egyes település elpusztult zsidó közösségének sorsával külön szócikk foglalkozik a többkötetes munkában, amelyet előbb magyarul, majd angol nyelven is szeretnének megjelentetni. A „földrajzi” meghatározás arra vonatkozik, hogy az 1941–1944 közötti időszakban Magyarországot alkotó 41 vármegye minden egyes olyan települése bekerült az enciklopédiába, amelyen akár csak egyetlen zsidó élt. Tehát nem csupán a trianoni országrész közösségeinek történelméről szól majd a munka, hanem az 1938 és 1941 között Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától visszaszerzett területeken élők vészkorszakbeli sorsáról is. A szerzők ismert magyarországi, izraeli, egyesült államokbeli és romániai holokauszt kutatók. 1990-ben Várszegi Gábor, a budapesti Fotex cég elnöke alapítványt hozott létre. Adományainak köszönhetően évente több fiatal holokausztkutató – a szakterület következő generációja, köztük szép számban erdélyiek is – részesül 750 és 1200 dollár közötti ösztöndíjban, s szintén Várszegi bőkezű segítsége teszi lehetővé az intézet által elkészített munkák kiadását, széleskörű ismertetését. /Tibori Szabó Zoltán: Készül a magyar holokauszt enciklopédiája. Emlékmű az áldozatoknak – negyed évszázadnyi ingyenmunkával. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Június 18-án terjesztik az RMDSZ parlamentjeként működő Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elé azt a határozattervezetet, amelyet a Kolozs megyei MKT-tagok utolsó ülésükön fogadták el – jelentette be a Vekov Károly, az RMDSZ Nemzetépítő Platformjának elnöke. A tervezet szerint: önálló magyar oktatási rendszer létrehozása, magyar bölcsődékben magyar személyzet alkalmazása, létszám alatti óvodás csoportok és osztályok, valamint magyar szakiskolaközpont létrehozása. Továbbá szeretnék, hogy minden tantárgyat magyar nyelven oktassanak, Románia történelmét és földrajzát is. Ezenkívül a román nyelvet a kisebbségek számára összeállított tantervek szerint és a kisebbségeknek írott tankönyvekből tanítsák. Kérvényezik emellett a magyar történelemnek minden szinten való oktatását. A kettes szorzó alkalmazása az egyetemi oktatásban a kis létszámú magyar csoportok anyagi fedezetét biztosítaná, ugyanakkor nem kerülhet háttérbe az állami magyar tannyelvű egyetem létrehozására vonatkozó kezdeményezés sem. Mint történész nehezményezte azoknak a történelmi dokumentumoknak az eltűnését, amelyek Kolozsvár, Dés és Beszterce középkori történéseit tartalmazzák. Ezek a dokumentumok a nemzeti örökség részei, lemásolni vitték el őket a kilencvenes években a kolozsvári levéltárból, de azóta sem kerültek vissza. /Dézsi Ildikó: Anyanyelvi oktatás minden szinten. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Június 23-án kezdődik a VI. Lármafa Találkozó. A Magyarok Székelyföldi Társasága által szervezett rendezvénysor Nagyváradon, Szent László király városában kezdődik, majd Kolozsvár, Torda, Szentlászló és Magyarlóna, Nagyenyed, Bögöz és Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Árokalja és Cegőtelke a rendezvénysor helyszínei, a záróünnepséget pedig Désen tartják. – A Lármafa-találkozók célja a Szent László-kultusz felélesztése, ápolása – emelte ki Beder Tibor. /Sarány István: Lármafa találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 23./

Szent László emlékére június 23–27-e között immár a hatodik Lármafa Találkozó zajlott. Az előző négy évben seregének zömét székelyföldi székelyek alkották, akik bejárták Erdély, a Partium és a Felvidék Szent László-emlékhelyeit, Pozsonytól Rozsnyóig és Kavától Kassáig. Idén a felvidékiek százas csapata járta végig Erdélyt. Nagyváradon a székesegyházban Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke tartott előadást a magyar nyelvről. Tempfli József nagyváradi megyéspüspök Szent László királyról értekezett. Ezt követően megtekintették a nagyváradi várat, ahol annak idején eltemették László királyt. Kolozsváron dr. Czirják Árpád érseki helynök mondott beszédet. A Tordai-hasadék gyalogos bejárása után a magyarlónai református templomban tartott ünnepi istentisztelet zárta a napot. Harmadik napon Székelykeresztúr Petőfi-emlékeit nézték meg s résztvevők. A bögözi református templom falát díszítő, hat jelenetből álló Szent László-legenda a Kárpát-medence legrégibb ilyenszerű alkotása. Az ünnepi istentisztelet után az agyagfalvi emlékmű megtekintése volt a folytatás. A következő napon Cegőtelke népe, Beszterce-Naszód megye magyar közösségeinek képviselői fogadták a vendégeket, akik a hajdani 1068-as ütközet lovas megjelenítésével idézték fel a hajdani győztes csatát. A találkozó a dési református templomban tartott ünnepi istentisztelettel és köszöntőbeszédekkel zárult. /Beder Tibor: Lármafa találkozó – 2005. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./

A több mint száztíz éves múltra visszatekintő műkedvelőcsoport, Szamosújvár kultúrházának magyar nyelvű operettegyüttese a múlt hét végén Désre látogatott, ahol nagy sikert ért el. Műsorukon szerepeltek az elmúlt évszázadok legsikerültebb darabjaiból válogatott énekszámok és táncbetétek. Az előadás rendezői Kiss Rozália és Inován György voltak, a zenekart Urszuly Kálmán irányította. /Erkedi Csaba: Szamosújvári műkedvelők Désen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

Guther M. Ilona, a lap munkatársa ironikusan írta, hogy a politikusok az autonómiáról vitáznak, Guiness rekordkísérletként lehetne felsorolni a sérelmeket, de addig is „a nemzeti mákonyon való rágódás helyett, nagyérdemű politikusaink – beleértve székely autonómiás testvéreinket is! – olyan konkrét ügyeknek a megoldásában serénykedhetnének”, mint például a szórványmagyarság közösségeinek támogatása jogos tulajdonuk visszaszerzésében. Erre egy példa. Ungur Ioan, Dés polgármestere előterjesztett egy határozattervezetet, amelyben kérte annak jóváhagyását, hogy eladhasson 12 központi fekvésű üzlethelyiséget a jelenlegi bérlőknek. Ezek közül négy üzlethelyiség a katolikus ferences rendi plébánia tulajdona. A katolikus egyház ismételten felszólította a Polgármesteri Hivatalt, hogy állítsa le a folyamatot, mert az ingatlanok visszaszolgáltatási per tárgyát képezik. Hiába volt a felszólítás. A dési a polgármester kérte még a volt református fiúiskola épületcsoportjához tartozó két üzlethelyiség eladását is. A református egyház szintén kérte, üzleteit ne adják el. Az RMDSZ-es tanácsosok kiálltak az egyházak mellett. A dési ügyhöz hasonlóból kapásból lehetne sorolni zsákszámra. /Guther M. Ilona: Nesze neked, restitúciós törvény! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./

Szépkenyerűszentmártonban a gyermekek egyheti kézműves munkájának bizonyítékaival díszítették ki az ifjúsági tábor deszkakerítését. A táborba budapesti, érdi, kolozsvári, szamosújvári és dési gyermekek jöttek el. A résztvevők megismerkedtek a mezőségi hagyományokkal, népdalokat és népi gyermekjátékokat tanultak. /Stanik Bence: Szépkenyerűszentmárton. Ifjúsági tábor és Hagyományőrző Falunapok a Mezőségen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

55 éves korában elhunyt Balogh Zoltán. Désen született és tanulmányainak elvégzése után szülővárosába tért vissza. Az ipari szaklíceum vegyészmérnök tanára, lelkes fotográfusa városa műemlékeinek, a Szabadság, Romániai Magyar Szó, rádiós magyar adások tudósítója volt. Két választási ciklusban helyi RMDSZ-elnök, háromban pedig RMDSZ-es tanácsos a városi tanácsban. A dési EMKE Ház elkötelezett menedzsere, a Reform Tömörülés tagja, MKT-tag volt. Tragikus hirtelenséggel távozott, sok-sok terve befejezetlenül maradt. /Lukács Éva: In memoriam Balogh Zoltán. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

Kisebbségi bábszínházak seregszemléjének mondható a Kolozsváron szeptember 23-án kezdődő Romániai Magyar Bábos Találkozó, a három napos rendezvényen fellép az egyetlen – nem magyar nyelvű – kisebbségi bábszínház is, a nagyszebeni Gong Színház német tagozata. A helybeli csapatok, a Puck Bábszínház és a Keljfeljancsi Komédiás Kompánia mellett Sepsiszentgyörgyről, Nagyváradról, Szatmárnémetiből, Marosvásárhelyről és Désről érkeznek a helyi színházak keretében működő, illetve független társulatok. /Rostás-Péter Emese: Vitéz László ajándéka Kolozsváron. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

Együttműködési megállapodást írt alá Kolozs és Szilágy megye önkormányzata az Európai Fejlesztési és Beruházási Bank (BERD) vezetőségével, hogy a SAMTID program révén mindkét megyében felújíthassák a víz- és csatornahálózatot. A SAMTID pályázat összértéke eléri a 12 millió eurót, ebből 7,2 millió eurót a BERD, míg a fennmaradó 4,8 millió eurót a két megyei önkormányzatnak kell előteremtenie. E program révén Zilah, Zsibó, Szilágycseh és Szilágysomlyó, valamint Szamosújvár, Dés és Bánffyhunyad víz- és csatornahálózatát újítják fel. /Összefogott Kolozs és Szilágy megye. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Istentisztelettel egybekötött műsorral ünnepelték a hét végén Désen az 553 éves református templom korszerűsítési munkálatainak befejezését. A szükséges összeg 80 %-át az egyház hívei gyűjtötték össze, de a felújítási munkálatokhoz hozzájárult a dési városi tanács, a megyei tanács és az Illyés Közalapítvány is. Pap Géza református püspök hirdetett igét. A Medgyes Lajos Bibliakör fiataljai énekeltek. /D. I.: Megújult a dési református templom. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

Nagy érdeklődés övezte Kidén november 5-én a fórumot. Kiss János, a Kide Egyesület elnöke elmondta: a kerekasztal-beszélgetések során hasznos eszmecserére, került sor. Barabási Ferenc mérnök, a dési Tanácsadó Iroda munkatársa a mezőgazdaságban dolgozók projektjeit támogató SAPARD-programról szólt. A kerekasztal-megbeszélésen eldöntötték: Gergely István kolozsvári népitánc-oktató vezetésével elkezdi működését a kidei táncház. /Lukács Éva: Újra indul a táncház. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

Az erdélyi Mezőséget, a Nagy-Szamos, a Sajó, a Maros és az Aranyos határolta dombvidéket a magyarság már a X–XI. században benépesítette. A mongolok XIII. századi pusztítása, majd a törökök és a krimi tatárok betöréseinek következtében a Mezőség lakossága fokozatosan kicserélődött, s az egykor színmagyar településeket a XX. század elejére már főleg románok lakták. A magyarság szórványosodása Trianont követően tovább erősödött (Déstől keletre Besztercéig pl. ma egyetlen plébánosra hárul a megyényi terület magyar katolikusainak lelki gondozása). Pusztakamarásnál, Sütő András szülőfalujánál is eldugottabb helyen fekszik Vice. 1910-ben a faluban még 943-an vallották magukat magyarnak, 1992-ben már csupán 437 magyar és 24 román lakott Vicében. A Beszterce-Naszód megyei Apanagyfaluhoz tartozó településnek ma is nagyjából ennyi lakosa van. A Possibilitas Egyesületet Lőrinczi Károly vicei plébános, a környék református lelkészeivel összefogva hozta létre, hogy kallódó, a teljes asszimiláció küszöbén álló gyermekeket vallásuktól függetlenül gondozzon, és azokból magyar kultúrájú embereket neveljen. Paphiány miatt Vicéhez tartozik a bethleni és csicsókeresztúri plébánia is. Mikor Lőrinczi Károly 1995. augusztusában Vicére került, Csicsókeresztúron a templomnak már két éve nem volt papja, a plébánia épülete romos állapotba került. Egy holland alapítvány, a magyarországi Mocsáry Lajos Alapítvány, az Illyés Közalapítvány és a kanadai Magyar Alap támogatásával sikerült 1999-ben felújítani a parókiát, és a következő évben megkezdte munkáját az épületben Szent Anna Ház, gyermekeket fogadtak be. A Vicei Szent István Ház létrejöttéhez Gergely István csobotfalvi plébános, a már nemzetközi hírű Csibész Alapítvány megálmodója is hozzájárult. Amikor a Magyarok Világszövetsége meghirdette a 13 aradi vértanú emlékére, a Kárpát-medencei nagycsaládosoknak felépítendő 13+1 ház programját, Gergely István az egyik helyszínnek szülőfaluját, Vicét javasolta. 2002-ben lett kész a ház. A vicei Szent István Ház legnagyobb támogatója egy hollandiai alapítvány. Erdélyt járó budapesti fiatalok kezdeményezték Magyarországon a Via Possibilitas Közhasznú Alapítvány létrehozását, amelyet már bejegyeztek. Vicén és Csicsókeresztúron jelenleg 18 gyermeket gondoznak. A jelenleg nevelt 18, és a jövőben odakerülő további kicsik jövője igen nagymértékben függ attól, hogy az erdélyi egyesületet. /Keszthelyi Gyula: Sziget a „Holt-tengerben” – családi otthonok a szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

József Attilára emlékeztek Besztercén, a Magyar Házban, a József Attila-év jegyében. Az Andrei Muresanu Líceum színjátszó csoportja Az évszázados József Attilának című verses-zenés pódiumműsort mutatta be. A diákok előzőleg sikeresen vendégszerepeltek Sajószentandráson, eleget téve a helybeli református lelkész, Molnár Helén meghívásának. Az előadás második részében a dési Zoárd együttes megzenésített József Attila verseket adott elő. /Raff Róbert: József Attilára emlékeztek Besztercén. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

December 17-én tartott nagyszabású karácsonyi ünnepséget Besztercén a művelődési házban a megye magyarsága. A megye egész területéről érkeztek fellépők. A késő estig tartó rendezvényen tizenkilenc település képviselői színesítették a karácsonyi műsort. Bálint Emőke és Mayla Levente műsorvezetők után felléptek Magyardécse, Felőr, Dés, Magyarnemegyei, Szentmáté, Teke, Csicsókeresztúr, Beszterce, Retteg, Várkudu, Tacs, Óradna. Almásmálom, Naszód, Magyarborzás, Magyarberéte, Cegőtelke, Szászlekence tánccsoportjai, illetve kórusai. A szavalatok, karácsonyi énekek mellett betlehemes- és pásztorjátékot is láthattak a jelenlévők. A karácsonyi rendezvényen részt vett Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Szilágy János prefektus is. Markó Béla hangsúlyozta: Együtt lenni szeretetben – ez a karácsony üzenete mindenki számára. A karácsony egy nagy családi ünnep, és mi erdélyi magyarok egy nagy család vagyunk. Csak a szórványban élők érzik igazán, hogy mit is jelent ilyen nagy számban együtt lenni. Markó leszögezte, az elmúlt tizenhat évben „nagyot léptünk előre. Magyar prefektusa van a megyének, és ez nagyon nagy eredménynek számít.” /Dézsi Ildikó: Örvendj, Ég, Örvendj, Föld. Beszterce-Naszód megyei magyar karácsonyi ünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./

Désen december 11-én megáldották a ferences templom felújított orgonáját, majd Lászlóffy Árpád dési származású orgonaművész orgonakoncertjére került sor. Désen a polgármesteri hivatal dísztermében szervezték a Keresztény Zenefesztivált. Fellépett a felőri gyermekkórus, a kolozsvári belvárosi református egyházközség ifjúsági színjátszó csoportja, a dési katolikus ifjúsági énekkar, a várkudui református ifjúsági énekkar, végül a dési, rettegi és felőri zenészek közös együttese, a Pelikán. A rendezvényt a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) és az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) szervezte. /Lukács Éva: Adventi kulturális hét Désen. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./

Kötetbemutatóval egybekötötten emlékezett január 13-án Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél (EME) Szabó T. Attila az Erdélyi magyar szótörténeti tár szerkesztője születésének 100 éves évfordulójára a szerkesztők, az egykori és jelenkori munkatársak közössége. Tamásné Szabó Csilla tudományos kutató bevezető beszédében elmondta, ez az évforduló kitűnő alakalom a szótörténeti tár most megjelent XII. kötetének bemutatására. Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyitotta meg a 2006-os tudományos év első nagyszabású rendezvényét. Szabó T. Attila életműve megalkotásának titka a pontos és rendszeres munka. Ennek szellemében alakult ki az egyetemes magyar örökség része, a szótörténeti tár– fejtette ki az EME elnöke. Lászlóffy Csaba Jézus kiáltás – Szabó T. Attila emlékére c. rendhagyó technikával alkotott – a szavakat a szótörténeti tárból kölcsönözve – versét olvasta fel. Péntek János, a Magyar Nyelvészeti Tanszék vezetője ismertette a centenáriumi év elkövetkezendő rendezvényeit: konferenciák Szabó T. Attila életének különböző állomásain /Budapesten, Debrecenben, Zilahon, Enyeden, Désen, Kolozsváron/, majd fehéregyházi megemlékező koszorúzás is lesz. Kósa Ferenc a tizenkettedik kötet főszerkesztője összefoglalta a szótörténeti tár múltját és jelenét. Fazakas Emese a már készülőben levő XIII. kötet főszerkesztője ismertette jövőbeli terveiket. Kiss András Szabó T. Attila egykori munkatársa tárta a közönség elé levéltári és személyes élményeit. A rendezvény végén a Vetró Artúr által készített Szabó T. Attila-emlékplakettet leplezték le az EME könyvtártermében. /Vetési Júlia: Megemlékezés és kötetbemutató az EME-nél. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

Az elmúlt hét végén Kolozs megye irodalmi köreinek vezetői találkoztak Szamosújváron. A tapasztalatcserén kolozsvári, dési, tordai és helybeli költők, írók és irodalomkritikusok vettek részt. Meghívottként a bethleni irodalmi kör tagjai is megjelentek. A részt vevők az idei tervekről, elképzelésekről tárgyaltak, majd felkeresték a füzesmikolai kolostort, ahol vallási témájú szavaló délutánra került sor, ezután a szamosújvári fiatal költők olvastak fel verseikből. Végül a szamosújvári képgalériában könyvkiállítás keretében mutatták be a megjelent írók és alkotók legfrissebb „termését”. /Erkedi Csaba: Tapasztalatcsere Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./