Jan. 20-21-én Nagyváradon ifjúsági találkozóra került sor, harmincegy küldöttség érkezett, jelezve, hogy Máramarostól Kézdivásárhelyig, Nagyszebentől Petrozsényig, Balánbányáig mindenütt létezik MADISZ vagy hozzá hasonló szervezet. Szükség van egy radikális program összeállítására, hangzott el. A MADISZ együttműködik az RMDSZ-szel, de csak addig, amíg érdekeik megegyeznek. Országos küldöttgyűlés megszervezéséről döntöttek. Jelenleg 12 új magyar lap működik Erdélyben állami szubvenció nélkül, legtöbbjüket a fiatalok ügyszeretete tartja fenn. A lapok a következők: Arad és Vidéke, Enyedi Újság, Európai Idő /Sepsiszentgyörgy/, Hídfő /Székelyudvarhely/, Jelenlét /Kolozsvár/, Máramarosszigeti Napló, Szabadság /Székelyudvarhely/, Szamosmente /Dés/, Székely Újság /Kézdivásárhely/, Tanú /Temesvár/, Visszhang /Nagybánya/, Válaszúton /Csíkszereda/. /Székely Újság (Kézdivásárhely), jan.27./ Megjegyzés: Az Arad és Vidéke és a Tanú lapot nem láttam, a helybeliek sem hallottak róla. Megjelentek más lapok is, így a Vétó (Temesvári Magyar Ifjúsági Szervezet lapja, Temesvár, Temesvári Új Szó melléklete), továbbá egyházi lapok, például januárban indult a Szeretet (Nagyvárad), a romániai magyar baptisták folyóirata. A Válaszúton (Demokrata Magyar Ifjak Szövetségének kiadványa, Csíkszereda) hetilap.

"Illyés Gyula a hetvenes évek végén felemelte szavát az elnemzetlenítő politika ellen a Magyar Nemzetben. Illyés írását Michnea Gheorghiu támadta meg nagyon otrombán. Akkor felszólították a magyar értelmiséget, emlékezett vissza Tőkés László, hogy ítélje el Illyés Gyulát. Az egész romániai magyar értelmiségből Papp László püspök volt erre hajlandó, aki az egyház nevében ítélte el az írót. Tőkés László ezt nyílt levélben utasította vissza. Ezért azután hajszát indítottak ellene, Nagy Gyula püspök alaptalanul fegyelmiben részesítette. Végül Nagy Gyula kitette Tőkés Lászlót a dési egyházból. - Mindig erőteljes törekvés mutatkozik arra, hogy a politikát elválasszák a hittől, a vallástól. A politikum áthatja életünket, fejtette ki Tőkés László. - Úgy jött az egyházra a forradalom, mint az istenítélet. Az emberek megrohamozták Papp László püspök székhelyét. Gyakorlatilag anarchiába fulladt, vezetés nélkül maradt az egyház. Bűnbánatot kell tartani, be kell látni, hogy az egyház eddig süllyedt. Most keresni kell az egyházi megújulás útját. /"...hogy teremjen számunkra is valami jövő". = Keresztény Szó (Kolozsvár, máj. 20. - Czira János Hollandiában élő lelkész készített interjút Tőkés Lászlóval, az interjú a holland református hetilapban, a Central Weekbald 1990. márc. 23-30-i számában jelent meg. Ebből vett át részleteket a Keresztény Szó. [Illyés Gyula emlékezetes, jelzett írása: Válasz Herdernek és Adynak. = Magyar Nemzet, 1977. dec. 25., folyt.: 1978. jan. 1.]"

A kéthetente megjelenő Szamosmentében /Dés/ rendszeresen olvashatók helytörténeti írások. Máté Kálmán folytatásokban adja közre a Dési krónikát. Soós János beszámolt a Szék községben tartott egyhetes néptánc- és népzene tanfolyamról. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

"Tőkés László püspök a vele készült beszélgetésben visszaemlékezett Désen töltött éveire. Az Ellenpontok erdélyi szamizdat ügye után indult meg a hajsza ellene, 1984-ben kitették az egyházból, 1986-ig volt munkanélküli. Akkor sem volt tétlen, meghurcolták az ifjúsági bibliakört, zaklatták a presbitereket. A magyar fiatalokból álló temesvári Thália amatőr társulatot betiltották /ennek tagja volt az interjút készítő Varga Gábor/, majd a engedélyezték működésüket, de azzal a minősíthetetlen feltétellel, hogy négy-öt odaadó tagot ki kell zárni, sőt egyetemről való kicsapásuk is szóba került. Ezzel az üggyel kapcsolatban Tőkés László /a fiatalok érdekében/ levelet intézett Papp László püspökhöz, aki ezért Tőkés Lászlót megrovásban részesítette. Az erdélyi magyar irodalom értékes, nem olyam szemetes, mint a magyarországi magyar irodalom. Az erdélyi magyar irodalom "önfenntartó, nemzetmentő jellegű", hangsúlyozta a püspök, és ott vannak a gyengéi, ahol ez az elkötelezettség nincs meg benne. Tőkés László kifejtette, hogy a néppel szeretne egyházat építeni, hogy az egyházat belső megtisztulással alulról szervezve, megújíthassák. /Varga Gábor. Temesvár ostroma ?89. A néppel szeretnék egyházat építeni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./"

Az erdélyi ferencesek Szent Istvánról elnevezett rendtartománya ápr. 24-26-a között Csíksomlyóban, az anyakolostorban tartotta meg káptalanját, vagyis rendi nagygyűlését. Dr. Harmath Károly /Újvidék/, a három magyar nyelvű ferences rendtartomány /két magyarországi és egy erdélyi/ vizitátor generálisa, egyben az újvidéki Hitélet főszerkesztője elnökölt a gyűlésen. A feloszlatás előtt, 1948-ban 217-en voltak ferences szerzetesek, jelenleg 36-an vannak. Vannak már papnak készülő erdélyi ferences klerikusok, mégpedig tízen, képzésüket magyarországi ferencesek vállalták. Nyolc laikus jelentkezőjük is van. A nagygyűlésen megválasztották az elöljáróságot, Benedek András P. Domokos dévai házfőnök lett a tartományfőnök, helyettese Papp Károly P. Leonárd kolozsvári házfőnök. - A második világháború után az akkori tartományfőnök, dr. Boros Fortunát körlevelében azt írta, hogy itt, Erdélyben átlag minden 50 esztendőben megismétlődik egy nagy tragédia. Ezért építeni kell magunkban és a nép lelkében, hangsúlyozta. Boros Fortunátot a kommunista hatóságok elhurcolták, a Duna csatornában halt vértanúhalált. A ferences megújulás keretében 1990. dec. 1-2-án Désen újjáalakult Szent Ferenc III. rendje, új nevén a Ferences Világi Rend. Ez független közösség a maga választotta vezetőség irányítása alatt. Reményük van arra, hogy a klarissza apácák rendje újra meggyökeresedik majd Erdélyben. /Daczó Árpád: Ferences megújulás Erdélyben. = Keresztény Szó (Kolozsvár), júl. 14./

"Egyed Ákos foglalta össze a honismereti tevékenység helyzetét. Az 1989-es változás után a Művelődés folyóirat továbbra is folyamatosan foglalkozott ezzel a kérdéssel, emellett a megújuló lapok közül néhány már a címével is jelezte a helytörténeti jelleget /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), Székely Újság (Kézdivásárhely), Szamosmente (Dés), Aranyosmente (Torda), Szabadság (Székelyudvarhely), Csíki Lapok (Csíkszereda), Kalotaszeg (Bánffyhunyad), stb./. Különösen a történelmi ismeretek terjesztésében eredményes munkát vállal a Székelyudvarhelyen megjelenő két folyóirat, a Székely Útkereső és a Székelység /alcíme: A Székelyföldet és népét ismertető folyóirat/. A kolozsvári Szabadság napilap melléklete, az Erdélyi Híradó kitűnt helytörténeti anyagok közlésében, így Kolozsvár régi utcaneveiről Asztalos Lajos értekezett. A Háromszék a megye településeit ismertette, a sajnálatosan megszűnt Székely Újságban pedig Binder Pál és Cserey Zoltán Kézdivásárhely gazdag 1848-as hagyományait ismertette. Értékesek a székelyföldi honismereti füzetek, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum által kiadott Múzeumi Füzetek sorozat és Csíkszeredában az Útravaló kiadvány-sorozat. Sepsiszentgyörgyön adják ki a Tulipán Füzeteket ismeretterjesztő folyóiratként. Egyed Ákos összefoglalójában kiemelt két könyvet, "amely a helytörténet és az egyetemes magyar történelem határmesgyéjén helyezkedik el": az egyik a Marosvásárhely és vártemploma /Budapest, 1990/ című, Medvigy Endre által szerkesztett tanulmánykötet, a másik a Pataki József válogatásával készült Kolozsvári emlékírók /1603-1720/ (Kriterion, Bukarest, 1990) című kiadvány. /Egyed Ákos: Honismereti tevékenység az erdélyi magyarság körében. = Művelődés (Kolozsvár), jún./"

A csíkszeredai Julianus Alapítvány célja a szórványban élő magyarság segítése, a beolvadási folyamat fékezése - mondta el Beder Tibor Hargita megyei főtanfelügyelő, az alapítvány kuratóriumának elnöke. Több százezer ember jutott a beolvadás peremére. A székhely Csíkszeredában van, ahol különben moldvai csángó osztályt alakítottak. A szórványvidék peremén kollégiumokat kellene létesíteni, például Désen. A Julianus Alapítvány segített abban, hogy megemlékezzenek a cserhalmi ütközetről, melyhez a sok templomban megfestett Szent László legenda nem egy epizódja fűződik. Sikerült az emlékezés, a kolozsvári EMKE előadót küldött. Vetési László szórványszolgálatát /Református Szórványszolgálat/, Temesváron Bodó Barnának a szórványok tanulmányozását vállaló munkáját és az alapítvány munkáját jó lenne koordinálni. /B. Kovács István: A Julianus Alapítványról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./

Az 1992. jan. 7-i népszámlálásról kiadott előzetes adatok szerint Kolozsváron 328 008 ember él, ebből 248 289 /75,7 %/ román, 74 483 fő /22,7 %/ magyar. Torda 61 135 lakosából 7 035 lélek /11,5 %/ magyar, Désen 41 016-an élnek, közülük 6 725 fő /16,4 %/ magyar, Aranyosgyéres lakossága 29 275 fő, ebből 2 804-en magyarok /9,58 %/, Szamosújvár 26 249 lakójából 4 756-an vallották magukat magyarnak /18,1 %/, Bánffyhunyadon 9 921-en élnek, közülük 3 350-en /35,78 %/ magyarok. /(B. Á.): Kolozsvár lakossága: 75,7 százalék román, 22,7 százalék magyar? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

"A Julianus Alapítvány székhelyére, Csíksomlyóra hívta tanácskozásra a hasonló célokért munkálkodó "szórvány-alapítványokat". Megjelentek a Beszterce Művelődési Alapítvány, a kolozsvári Diaszpóra és Kallós Alapítvány, a dési Kádár József Művelődési Társaság, a csíkszeredai Domokos Pál Péter Alapítvány, valamint a budapesti Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány vezetői, képviselői. A résztvevők ismertették tevékenységüket, terveiket. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az alapítványok tevékenységében sok hasonló elem van. Szükség van a tervek egyezetésére, koordinálására. Megállapodtak, hogy a jövőben negyedévenként találkoznak. Csíkszeredában információs irodát nyitnak /vezetője Székedi Ferenc/. Az alapítványok bekapcsolódnak a Diaszpóra Alapítvány által elkezdett felmérő munkába. /Birtók József: Szórványokról - Csíkszeredában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./"

A Heltai Alapítvány bejegyzése 1990 őszén volt, de ezt csak 1992. február 15-én jelentették be nyilvánosan, megvárták a tervezett magyar könyvtári hálózat első láncszemének a kolozsvári Mikó Könyvtárnak a febr. 1-jei megnyitóját, ismertette tevékenységüket Pillich László. A Heltai Alapítvány a könyvtárszakmát és a közművelődés lényeges elemeit igyekszik átfogni. Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány kuratóriumának tagjai: Kiss Jenő, a sepsiszentgyörgyi könyvtár igazgatója, Spielmann Mihály, a marosvásárhelyi Teleki Téka főkönyvtárosa, Gábor Dénes, a Könyvesház szerkesztője, Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője, Dávid Gyula, az EMKE elnöke, Kötő József, az EMKE jegyzője, Pillich Katalin, a kolozsvári Mikó Imre Könyvtár főkönyvtárosa, Tavaszi Hajnal, a nagyváradi Bunyitay Vince Könyvtár könyvtárosa és Pillich László, a kuratórium elnöke. A Mikó Imre Könyvtár alapja a Dunaújvárostól kapott volt szakszervezeti könyvtár 20 ezer darabos állománya. Egy kolozsvári könyvtárosnő végrendeletében ingatlanát a Heltai Alapítványnak adományozta. 1992-ben Zilahon is sikerült - szintén adományozás eredményként - kultúrközpontot nyitni, ahova többezer kötetes könyvtárat telepítettek. Nagybányán az ottani Misztótfalusi Kis Miklós Társaságnak adományoztak szintén többezer kötetes könyvtárat. Dicsőszentmártonba is jelentős mennyiségű könyvet juttattak. A következő állomások: Déva és Torda, majd a tervek szerint Dés. Az alapítvány fenntartását szolgálják a Heltai Kft-k, amelyek könyvkereskedelemmel, könyvtári bútorzat forgalmazásával, nyelvoltatással és rendezvényszervezéssel foglalkoznak. Nyelvoktatásuk eredményes. /Krajnik-Nagy Károly: Közművelődési alapítvány, nyereséges káeftékkel. Beszélgetés Pillich Lászlóval. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselő előzően interpellált, tiltakozva a kolozsvári, dési és székelyhídi osztályösszevonások ellen, valamint a marosvásárhelyi kántoriskola költöztetése ellen. Nov 7-én kapott választ, nem szüntették meg az összevonásokat és nem engedélyezték, hogy a református kántoriskolai osztály helyet kapjon a Bolyai Líceumban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./ Interpellációja: okt. 22-i jegyzet.

"Bodor Pál sok-sok érvet felsorakoztat, hogy válaszoljon írása címében /Miért nem lehetett besúgó Tőkés László?/ feltett kérdésre. A régebbi időkre emlékezve Tóth Sándor kolozsvári filozófiaprofesszorról /"ezer kockázatot vállalva járta be Erdélyt, oktatta tanítványait a bölcs nemzeti önvédelemre"/ és Gere Mihályról is pozitívan ír. Gere 1944-ben szabadult a börtönből, Ceausescunak is börtöntársa volt, fegyelmezett kommunista, titokban ő is segített. _ akadályozta meg Szabó T. Attila Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárának betiltását, Ceausescunál tiltakozott Ion Lancranjan könyve ellen, Bodor Pál másfél évtizeddel ezelőtt Gere közbenjárását kérte az akkor még dési segédlelkész, Tőkés László érdekében, mert eljárást akartak indítani ellene, azonban Gere Mihály ezt meg tudta akadályozni. Tőkés László nem is tudhat erről, jegyezte meg Bodor. Gere Mihály volt az egyetlen, aki az utolsó, nevezetes 1989. dec. 22-i pártvezetőségi ülésen tiltakozott Ceausescu utasítása ellen, hogy lőjenek a tüntetőkre. A jegyzőkönyvből ezt az 1989 utáni hatalom urai törölték, enélkül jelent meg, kínos lett volna, hogy épp egy magyar száll szembe a diktátor utasításával. Hamarosan letartóztatták Gere Mihályt és népirtás vádjával 11 évre ítélték. Most többszörös rákműtétje után szabadlábon van. /Magyar Hírlap, jan. 9./"

A napokban Bécsben szerepelt a szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulata, ez volt a harmadik turnéjuk. Először Dési Vilmos, az egyik ottani magánszínház, a Beim Duersperg igazgatója hívta meg ők. A Bécsi Magyarok Központi Szövetsége volt most a meghívó, egyik lelkes tagjuk, Székely Szabó Zoltán erdélyi származású színész készítette elő mostani fellépésüket. Parászka Miklós igazgató elmondta, hogy társulatuk számára körvonalazódik egy svédországi turné is. Otthon teltházak előtt játszanak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./

Lehetetlen vállalkozás az egyház számára bármilyen régi tulajdonának visszaperlése. Ezt mutatja be Péterszabó Ilona a dési ferences templom melletti, az egyház tulajdonában levő két ingatlanon keresztül. Évek óta pereskednek, de semmit sem értek el. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./

Kolozsváron ülésezett az RMDSZ székházában a Megyei Ügyvezető Tanács (MÜT). Molnos Lajos Kolozs megyei RMDSZ-elnök elmondta, hogy a tanácskozáson szó volt a március 15-i ünnepségek megszervezéséről. A tervek szerint Kolozsváron megkoszorúzzák a Petőfi Sándor- és Nicolae Balcescu-emléktáblákat, a színházban színvonalas előadást tekinthetnek meg az érdeklődők, majd a Farkas utcai templomban ökumenikus istentiszteletet tartanak. - A helyhatósági választásokkal kapcsolatosban Tordán, Aranyosgyéresen, Szamosújváron, Désen, Bánffyhunyadon, valamint az említett helységek vonzáskörzetében is sikerült összeállítani az RMDSZ jelölőlistákat. Főleg azok a falvak, amelyek semmilyen központhoz nem tartoznak, valamint Egeres és környéke okoznak gondot. /Vidéken is összeállították a jelölőlistákat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

"A Kolozs megyei tanfelügyelőség összeállította az 1996/97-es tanév beiskolázási tervét. Victor Dragoi főtanfelügyelő elmondta, hogy a magyar tagozatos iskolák közül a Brassai és a Báthory Líceumnak négy-négy, az Apáczai Líceumnak két, az "Onisifor Ghibu" (volt természettudományi), a "Gheorghe Lazar", a Zenelíceumnak egy-egy, a Könnyűipari Iskolaközpontnak egy, a Református Kollégiumnak két, a "Maranatha" Kollégiumnak, a Római Katolikus Főgimnáziumnak, az Unitárius Kollégiumnak és az Elektrotechnikai Líceumnak egy-egy kilencedik osztályt kérnek. Désnek, Szamosújvárnak, Tordának és Bánffyhunyadnak egy-egy magyar tannyelvű kezdő középiskolai osztályt javasolnak. A tanfelügyelőség ismét vissza kívánja helyezni a magyar tannyelvű tanító- és óvónőképző kilencedik osztályt az Apáczai Líceumból a Gheorghe Lazar Líceumba. 1990-ben hosszas harc árán lehetett csak az utóbbi iskolából (ahol nincs megfelelő magyar könyvtár stb.) az Apáczaiba áthozni a magyar tanítóképzőt. /Sz. Cs. Előterjesztik az 1996-97-es tanév beiskolázási tervét Költöztetnék a magyar tanító- és óvónőképzőt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./ "

Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek bérmakörútján sok helyre eljutott. Kolozsvárnak két napot szentelt, ápr. 29-én bérmált Szamosújváron és Désen, ápr. 30-án Vicén és Besztercén, Óradnán, Csicsókeresztúron, Felőrön és Rettegen máj. 1-jén, Bethlenben és Bálványosváralján máj. 2-án, Széken máj. 3-án. A körútról beszámoló Csenkey Ágoston hírt adott arról is, hogy mindenütt verses és prózai köszöntőkkel fogadták az érseket. /Besztercei Híradó (Beszterce), jún./

Szept. 27-29-e között negyedik alkalommal rendezték meg Gyergyószentmiklóson a Műkedvelő Színjátszó Találkozót, amely az idén a MŰSZIT nevet vette fel, és fő szervezője Gergely Edit utolsó éves magyar-finn szakos egyetemista. A találkozón fellépett együttesek: Gaudeamus /Érmihályfalva/, Szovátai Népszínház, Diákszínház /Sepsiszentgyörgy/, Mókamesterek /Kézdivásárhely/, Vakvarjúcska /Kolozsvár/, Kós Károly Népszínház /Mákófalva/, Fábián Ferenc Színjátszó Társulat /Gyergyószentmiklós/, Diákszínpad /Kovászna/, Hahota Társulat /Marosvásárhely/, Fickó Társulat /Dés/, Zsebszínház /Kolozsvár/, Dicsőszentmártoni Népszínház, Lendvay Márton Társulat /Nagybánya/. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27., Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 8., 9./

Okt. 26-án a Beszterce-Naszód megyei Vicén megkezdődött az I. Mezőségi Néptánctalálkozó. A megnyitón Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy megkülönböztetett figyelemmel kell fordulnunk a Mezőség szórványban élő magyar közösségei felé, akik a nehéz körülmények között is őrzik anyanyelvüket, hagyományaikat. A találkozóra Almásmálom, Beszterce, Dés, Füzes, Magyarborzás, Magyardécse, Magyarpalatka, Mezőkeszü, Szék, Szamosújvár, Vajdakamarás és Visa táncosai jöttek el. Megjelent Beder Tibor, a Juliánusz Alapítvány elnöke és Vetési László tiszteletes, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványfelelőse is. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 28., 896. sz./ A találkozó egyik kezdeményezője és szervezője Lőrincz Károly, Vice fiatal katolikus papja. A csíkszeredai Hargita Állami Népi Együttes tagjai közreműködtek, segítettek a szervezésben, a táncosok bemutatkozásban. Ezen a vidéken alig folyt folklórgyűjtés, ezért a segíteni fognak azzal is, hogy a gyűjtött anyagot majd betanítják, hogy a falvak saját énekeikkel, táncaikkal lépjenek föl. /Guther M. Ilona: Ideje volt már ennek! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

"Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság bányászati-kohászati szakosztálya máj. 14-én Parajdon tartotta alakuló ülését. Megválasztották a szakosztály vezetőségét, az elnök Lukács Ferenc, a dési sóbánya igazgatója lett, a titkár pedig Ambrus Zoltán, a parajdi sóbánya főmérnöke. A szakosztály székhelye Parajdon lesz. Aláírták az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülettel való együttműködési megállapodást, melynek elnöke, dr. Fazekas János biztosította az erdélyieket, hogy számítógéppel fogják segíteni őket. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 22./"

"Tőkés László meleg szavakkal búcsúzott Herédi Gusztávtól, akit a püspök dési éveiben ismert meg. Herédi Gusztáv a legnehezebb években csatlakozott Tőkés Lászlóék magyarságvédő tevékenységéhez. Az elhunyt fáradhatatlan közéleti emberként példát nyújtott hitből, emberségből, kitartásból. /Tőkés László: Herédi Gusztáv családjának és erdélyi gyászolóinak, vigasztalásképpen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./Herédi Gusztáv /Kolozsvár, 1925. máj. 14. - Kolozsvár, 1997. júl. 11./"

"Júl. 1-jétol két héten át végeztek Ferenczi István történészprofesszor irányításával a Homárka néven közismert törésvonalnál. Valamikor Attila útjának vagy Hun árkának is nevezték ezt. Az ásatás az Európai Idő anyagi hozzájárulásával történt. Ferenczi István megállapította, hogy nem római eredetűek a törésvonalak. Nagy valószínűséggel a X. században létesült védőrendszerről lehet szó. Korábbi, mint Ferenczi István előzőleg gondolta, ő ugyanis Szent László korában épült védőfalakat látott ezekben a töltésekben. Biztosan határvédelmi rendszerről van szó. További ásatások szükségesek. Ferenczi elképzelése szerint a védelmi rendszer valahol Szatmár környékén kezdődik, s dél felé haladva földvárak sora alkotta: Halmosd, Kraszna, Vártelek, Zsákfalva, Õrmező, a szilágysági Vaskapu, a Dés melletti Kozárvár, Beszterce földvára, Kusma, Melegföldvár, Malomfalva, Küküllővár, Nagykapus, Kiskapus, Kőhalom, Halmágy, Miklósvár, az erősdi Csókás és a brassói vár. Ezeket a X. század elején építették. - A román régészek is ásattak, és korábbra, IX. századra keltezték a várakat, azt hirdetvén, hogy ezek román létesítmények. Ennek azonban semmi alapja nincs. Malomfalván például karoling kardok kerültek elő, amelyek a magyar kalandozások révén kerülhettek Erdélybe. A Homárka első építési szakasza is a földvárakkal egyidőben történhetett. /Kocsis Károly: Régészeti ásatás a Rétyi Nyírben. Magyar építmény a Homárka! = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./ Előzmény: Európai Idő, máj. 31."

"Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMKE Brassóban született újjá, majd megalakultak a megyei szervezetei is. Kolozs megyében öt éve, 1992. szept. 17-én hívták életre az EMKÉ-t, emlékezet vissza az újraindulásra Minier Csaba, a Kolozs megyei EMKE elnöke. Az öt évi munkájukat csak körvonalazni lehet. Egyedül Kolozsváron két műkedvelő színjátszó csoportot hoztak létre: a Horváth Béla Stúdió Színpadot és a Nosztalgia Színpadot. Öt éve működik Minier Csaba vezetésével a magyar nyelvű idegenvezetői tanfolyam. Minier Csaba Kiss Margit alelnökkel megalakította a Tulogdi János Honismereti Kört, melynek keretben több mint 200 fiatal sajátította el Erdély történelmét, földrajzát. Öt éve a Pro Juventute Egyesülettel közösen szervezik a márc. 15-i és okt. 6-i emlékműsorokat. Jelenleg 29 EMKE-csoport működik a megyében, ezek között van a tordaszentlászlói EMKE, a gyalui Kalotaszegi Üzenet, a Bárdos Miklós Művelődési Kör, a dési EMKE, a tordai Jósika Miklós Kör, a magyarpalatkai Réthei Pr. Marian Hagyományőrző Csoport, Mészkőn a Balázs Ferenc Közművelődési Kör. 1996-ban az EMKÉ-hez csatlakozott a Vakvarjúcska bábcsoport. Az EMKE foglalkozik a külföldi kapcsolatokkal is. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./"

Új diáklap indult Désen, a Szivacs, azaz Szórványbéli Iskolánk Valódit Alkotó Csemetéinek havilapja. Szerkesztői a dési Andrei Muresanu Kollégium magyar tagozatának diákjai. /Szivacs a szórványban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./

Végh Ferenc, a Magyar Honvédség parancsnoka kétnapos hivatalos látogatást tett Romániában, máj. 28-án tárgyalt Constantin Degeratu román vezérkari főnökkel. A román és a magyar hadsereg közötti együttműködés kitűnő - állapították meg a tárgyalás után tartott sajtóértekezleten. A két fél eszmecserét folytatott arról, hogyan áll a hadseregreform országaikban. Tárgyaltak a kétoldalú katonai együttműködésről, ezen belül elsősorban a román-magyar békefenntartó zászlóalj felállításának előkészületeiről, végül pedig a katonai együttműködés erősítésének új módszereiről, az észak-atlanti szövetség katonai struktúráival való együttműködés technikai módszereiről, az úgynevezett interoperabilitás megvalósításáról. Végh Ferencet fogadta Radu Vasile miniszterelnök, eszmecserét folytattak a román-magyar kapcsolatokról, a magyarországi választások után kialakult helyzetről. A kormányfő a román rádióban máj. 29-én sugárzott nyilatkozatában személyesen számolt be arról, hogy sikerült eloszlatni egy - főleg a román sajtóban felkapott - állítólagos Orbán-nyilatkozat nyomán támadt mindenfajta kételyt és megerősíteni, hogy a Fidesz jövendő kormánya tiszteletben tartja az alapszerződést. Ezt követően kifejezte reményét, hogy a kétoldalú kapcsolatok minden téren fejlődni fognak a magyarországi kormányváltozás után is. Végh Ferenc tárgyalt Victor Babiuc védelmi miniszterrel is, majd előadást tartott a Katonai Tudományok Akadémiáján. /Eloszlatott gyanakvás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 30-31./ A magyar küldöttség Kolozsvárra utazott, ahol az erdélyi 4. hadsereg parancsnokaival találkozott, majd Désre látogattak, ahol a gyorsreagálású dandárt ismerhették meg. /Kolozsváron és Désen járt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./

"Az SZKT zárt ülésén felszólalt Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke is, aki a maga részéről közzétette nyilatkozatának szövegét. Ebben Tőkés László emlékeztetett arra, hogy maga kezdeményezte: a szövetség valamennyi felelős beosztású vezetője és képviselője azonnali hatállyal tegyen politikai múltjára vonatkozó írásbeli nyilatkozatot, az RMDSZ Operatív Tanácsa pedig olyan értelmű határozati javaslatot terjesztett a most ülésező képviselőtanács elé, hogy az RMDSZ minden tisztségviselője tegyen kötelező nyilatkozatot a volt Securitatéhoz fűződő viszonyát illetően. A püspök leszögezte, hogy lelkészi pályája 1989-ig terjedő szakaszának "valamennyi állomásán végigkísérte, sőt a mai napig visszakísérti" őt a Securitate. Brassói segédlelkész korában (1977 előtt) informátori kötelezvényt akartak aláíratni vele, de a "kényszergetéseknek" ellenállt. Dési másodlelkészi szolgálata idején 1977-1984 között élesen szembekerült a titkosrendőrséggel, az Ellenpontok című szamizdat kiadványnak közölt írása miatt pedig másfél éves durva meghurcoltatást kellett elszenvednie. Két évig munkanélküliségre kényszerült, közben számtalanszor behívták, zaklatták, kihallgatták. Temesvári szolgálata idején 1986-1989 között családjával együtt további megfélemlítések és üldöztetések célpontja volt, és végül 1989 decemberében, a Szilágy megyei Menyőbe hurcolták, ahol a Securitate kihallgatásainak kíméletlen terrorját szenvedte el, és feleségével együtt az életveszélyes fenyegetettség állapotát élték át. "A Securitate gyűlöletes főhadiszállásaira egyetlen egyszer sem magammal mentem, hanem minden esetben bekísértek, behívattak vagy behurcoltak - hangoztatta Tőkés László. - Soha egyetlen jelentést sem írtam a Securitaténak. Ezzel szemben száz és száz oldalnyi nyilatkozatot voltam kénytelen papírra vetni kényszer hatása alatt, túlnyomórészt kötelező diktálás alapján. Legjobb lelkiismeretem szerint csak olyasmit voltam hajlandó írásba foglalni, ami (a) senkinek sem árt; (b) amit már amúgy is tudtak (s ezért is diktálhatták); (c) ami félrevezető, vagy (d) másokra nézve ártalmatlan. Hosszú évtizedeken át családom tagjaival együtt a Securitate áldozata voltam. Tudatosan felvettem a harcot a román titkosszolgálat ellen. Ebbe a küzdelembe másokat is bevontam, és mások is bevontak engem. Különösképpen egyházi téren, a vallásszabadság védelmében és érdekében léptem fel. Ezzel együtt az elnyomott kisebbségi magyarság ügyét képviseltem. 1988-ban a temesvári egyházmegye lelkészi közösségében nyíltan kiálltunk Ceausescu diabolikus falurombolási terve ellen. 1989-ben temesvári gyülekezetem állhatatos ellenállása vezetett a romániai forradalmi megmozdulások kirobbanásához. Ellenzéki tevékenységemről regényt lehetne írni. A meg-megújuló és jelenleg is folyó rágalomhadjáratok helyett együttérzést és nem kárhoztatást érdemelnék. Tiltakozom a személyem ellen irányuló, erkölcsi, politikai megsemmisítésemet célzó gyalázatos rágalmak ellen" - áll a nyilatkozatban. "Tiltakozom Nagy Benedek, volt parlamenti képviselő és a mögötte álló RMDSZ-en belüli politikai erőcsoport becsületsértő és hitelrontó, burkolt vagy nyilvánvaló buktatási kísérletei ellen." Isten kegyelmezzen azoknak, akik valóban besúgói voltak a Securitaténak és "jelenleg is a titkosszolgálat zsoldjában állnak", továbbá azoknak a magyar honfitársaknak és azoknak a magyar - református - lelkipásztoroknak, akik "ma is belülről bomlasztják, rombolják nemzeti és egyházi közösségeinket." Tőkés László végül megismételte korábbi javaslatait az átvilágítási törvény elfogadásáról, Ticu Dumitrescu szenátor törvényének támogatásáról, a múltra vonatkozó írásbeli nyilatkozatról. Hangsúlyozza: "Védjük meg egymást, a Securitate áldozatait, másfelől tisztítsuk meg sorainkat a tényleges besúgóktól. Kérem, hogy az RMDSZ politikai úton kezdeményezze a személyemmel, családommal és gyülekezetemmel kapcsolatos temesvári és menyői események, a titkosrendőrségi terror hivatalos feltárását és az azokban résztvevők törvényes felelősségrevonását. A Szövetségi Képviselők Tanácsának egyik alapvető feladata és felelőssége, hogy ne vesse alá magát a "szekusok akaratának" és tagjai, valamint nemzeti közösségünk becsületét védelmezze" /Tőkés László nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./"

Désen új rádióadó kezdte meg működését, a Radio Fir magán rádióadó. A jövőben huszonnégy órásra szeretnék kiterjeszteni az adásidőt. Ezen a héten beindul egy magyar nyelvű műsor is! /Máté Kálmán: Magyar nyelvű adás is lesz Halló! Itt a dési rádió! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

"A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./"

A Dési Református Egyházmegyében megrendezték az egyházmegyei kórustalálkozót Désen , melyen 12 énekkar vett részt a következő egyházközségekből: Baca, Bálványosváralja, Bethlen, Beszterce, Cegőtelke, Dés, Déscichegy, Felőr, Ördöngősfüzes, Szépkenyerűszentmárton, Retteg és Várkudu. - Aug. 5-én zárult le a másik rendezvény, az Egyházmegyei Ifjúsági Tábor, melyre a következő egyházközségekből érkeztek: Beszterce, Dés, Déscichegy, Felőr, Feketelak, Retteg, Nemegye, illetve Nagyenyed. /Bartha Aladár: Egyházmegyei rendezvények. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19./

Neményi József Nándor nyári szakmai gyakorlatra vitte a szociológus hallgatókat. Az útvonal: Néma, Dés, Baca, majd Retteg. Leállt gyárakról, nyomorról, elnéptelenedett tanyákról szerezhettek tudomást. A térségben közel 20%-os a munkanélküliség aránya. Désen meglátogatták dr. Deési Daday Loránd sírját. Hetven évvel ezelőtt írta meg Zátony című könyvét, amelyért utóbb rengeteget szenvedett. A regényben az 1919-1923-as gazdasági, politikai és társadalmi rendszerváltást ábrázolta. Ezekben az években Erdélyben a magyar polgári és földesúri osztály elvesztette egész hatalmát. A Zátony miatt az író megjárta a Duna-Fekete-tenger csatornát s a román börtönöket, de regénye a mostani magyar politikai elitnek is elgondolkodtató lehet. Az erdélyi trauma tovább tart, állapította meg Neményi József Nándor. Désen és Rettegen mind kevesebb magyar ismerőssel és baráttal találkozott. Elmentek, felszívódtak. Az életszínvonal az 1989-es év 50%-ára süllyedt. Augusztustól újból érezhető az árhullám. - A kormány új privatizációs stratégiája szerint az első szakaszban 13 nagy csődbe jutott vállalatot próbálnak magánosítani vagy felszámolni. A második periódusban 50 kisebb, de országos fontosságú kereskedelmi társaságot privatizálnak. /Neményi József Nándor: Zátony. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./