Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2016. december 5.
Ők koccintanának augusztus 30-án?
Bár tudvalevő, hogy választási kampányban fokozott érzékenységről tesznek tanúbizonyságot a politikusok és az állami intézmények egyaránt, enyhén szólva is túlzás, amit Bukarest leművel a magyar külügyminiszter december elsejével kapcsolatos rendelete miatt.
Egészen pontosan arról van szó, hogy Szijjártó Péter megtiltotta a magyar diplomatáknak a részvételt a román nemzeti ünnepen való megemlékezéseken. Sőt a tárcavezető meg is indokolta a lépést: a magyaroknak nincs mit ünnepelniük december 1-jén, amikor 98 évvel ezelőtt, 1918-ban kimondták Erdély egyesülését a Román Királysággal. Nem tudjuk, hogy a magyar külgazdasági és külügyminiszter idei gesztusa összefüggésben áll-e a közelgő romániai parlamenti megmérettetéssel, az viszont egyértelmű, hogy a magyar államnak már jóval korábban egyértelművé kellett volna tennie, miként is viszonyul ehhez a naphoz. Mint ahogy az is hasznos lett volna, ha az RMDSZ nem csak most, kampány idején eszmél rá, miszerint december 1. csak gyásznap és veszteség Magyarország, valamint az elcsatolt területeken élő magyar közösségek szempontjából.
És itt nem is arról van szó, hogy bárki elvitatná Románia, a románok ahhoz fűződő jogát, hogy megünnepeljék december elsejét Bukarestben, Csíkszeredában, Kolozsváron vagy az ország budapesti nagykövetségén. Ahhoz viszont nagyfokú intoleranciára van szükség bárki részéről, hogy elvárja, miszerint ezen a napon a magyarok jó nagyokat mosolyogva eldiskuráljanak román testvéreikkel a történelem tanulságairól, a jószomszédi kapcsolatokról és egyebekről. Ugyan elmenne-e koccintani valamelyik román politikus vagy diplomata a bukaresti magyar nagykövetségre vagy a kolozsvári főkonzulátusra, ha ott éppen a második bécsi döntés évfordulójának tiszteletére rendeznek fogadást augusztus 30-án? A válasz egyértelműen – és magától értetődően! – nemleges.
Aki ezen kifogást keres, az nem akarja megérteni mások történelmi érzékenységét, és rossz úton keresi a román–magyar megbékélés módozatait. Aki azt állítja, hogy az effajta gesztusokkal és koccintásokkal a magyar érdekeket igyekezett képviselni – mint például Kelemen Atilla és Verestóy Attila 2002-ben a budapesti Kempinski Hotelben Medgyessy Péter és Adrian Năstase oldalán vagy Szász Jenő hét évvel később a Cotroceni-palotában –, az egyszerűen félrebeszél, és hülyének nézi az embereket. Akárcsak a román külügyminisztérium, amely most úgy beszél egy ország értékei és a nemzeti jelképek iránti tiszteletről, mintha ezeket az értékeket és jelképeket éppenséggel nem a román hatóságok taposnák sárba, amikor a magyar közösségről van szó.
Rostás Szabolcs | Krónika (Kolozsvár)
Bár tudvalevő, hogy választási kampányban fokozott érzékenységről tesznek tanúbizonyságot a politikusok és az állami intézmények egyaránt, enyhén szólva is túlzás, amit Bukarest leművel a magyar külügyminiszter december elsejével kapcsolatos rendelete miatt.
Egészen pontosan arról van szó, hogy Szijjártó Péter megtiltotta a magyar diplomatáknak a részvételt a román nemzeti ünnepen való megemlékezéseken. Sőt a tárcavezető meg is indokolta a lépést: a magyaroknak nincs mit ünnepelniük december 1-jén, amikor 98 évvel ezelőtt, 1918-ban kimondták Erdély egyesülését a Román Királysággal. Nem tudjuk, hogy a magyar külgazdasági és külügyminiszter idei gesztusa összefüggésben áll-e a közelgő romániai parlamenti megmérettetéssel, az viszont egyértelmű, hogy a magyar államnak már jóval korábban egyértelművé kellett volna tennie, miként is viszonyul ehhez a naphoz. Mint ahogy az is hasznos lett volna, ha az RMDSZ nem csak most, kampány idején eszmél rá, miszerint december 1. csak gyásznap és veszteség Magyarország, valamint az elcsatolt területeken élő magyar közösségek szempontjából.
És itt nem is arról van szó, hogy bárki elvitatná Románia, a románok ahhoz fűződő jogát, hogy megünnepeljék december elsejét Bukarestben, Csíkszeredában, Kolozsváron vagy az ország budapesti nagykövetségén. Ahhoz viszont nagyfokú intoleranciára van szükség bárki részéről, hogy elvárja, miszerint ezen a napon a magyarok jó nagyokat mosolyogva eldiskuráljanak román testvéreikkel a történelem tanulságairól, a jószomszédi kapcsolatokról és egyebekről. Ugyan elmenne-e koccintani valamelyik román politikus vagy diplomata a bukaresti magyar nagykövetségre vagy a kolozsvári főkonzulátusra, ha ott éppen a második bécsi döntés évfordulójának tiszteletére rendeznek fogadást augusztus 30-án? A válasz egyértelműen – és magától értetődően! – nemleges.
Aki ezen kifogást keres, az nem akarja megérteni mások történelmi érzékenységét, és rossz úton keresi a román–magyar megbékélés módozatait. Aki azt állítja, hogy az effajta gesztusokkal és koccintásokkal a magyar érdekeket igyekezett képviselni – mint például Kelemen Atilla és Verestóy Attila 2002-ben a budapesti Kempinski Hotelben Medgyessy Péter és Adrian Năstase oldalán vagy Szász Jenő hét évvel később a Cotroceni-palotában –, az egyszerűen félrebeszél, és hülyének nézi az embereket. Akárcsak a román külügyminisztérium, amely most úgy beszél egy ország értékei és a nemzeti jelképek iránti tiszteletről, mintha ezeket az értékeket és jelképeket éppenséggel nem a román hatóságok taposnák sárba, amikor a magyar közösségről van szó.
Rostás Szabolcs | Krónika (Kolozsvár)
2016. december 6.
A terror éveiről
Hogy soha többé meg ne ismétlődhessen!
A Volt Politikai Foglyok Szövetsége, valamint Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa szervezésében Sepsiszentgyörgyön, a munkaszolgálatosok emlékművénél emlékeztek meg szombaton a második világháború után szovjet kényszermunkatáborokba hurcoltakról, illetve a román hatóságok által 1950–1961 között munkaszolgálatra kényszerítettekről.
Elsőként Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szervezetének elnöke szólt mindazokhoz, akik a csípős szél ellenére is összegyűltek, hogy leróják kegyeletüket az ártatlan áldozatok emléke előtt. Az anyaország képviseletében fejet hajtó dr. Csige Sándor Zoltán,vezető főkonzul rövid beszédében az emlékezésnek a hasonló borzalmak elkerülésében játszott fontos szerepére hívta fel a figyelmet, majd felolvasta az anyaországi Gulág Emlékbizottság üzenetét. Ebből azt is megtudhattuk, hogy 700-800 ezer magyar állampolgárt hurcoltak az egykori Szovjetunió területére, akik közül csupán 450-500 ezer tért vissza a szülőföldjére, a többiek ugyanis elpusztultak a terror és fizikai megterhelés kettős súlya alatt. A továbbiakban a csíkszeredai Szekeres Adorján olvasott fel egy részletet Adorján Sándor egykori hadifogoly Milyen is az a Szibéria című művéből, majd a jelenlévők megkoszorúzták az emlékművet.
A főhajtás a Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emlékházában folytatódott, ahol a városvezetés képviseletében Tóth-Birtan Csaba alpolgármester emlékezett az elhurcoltakra. Ezt követően Kósa István, a Sapientia Egyetem csíkszeredai karának dékánja a gonosszá válás folyamatát elemezte, végül pedig Benkő Levente történész vezette be hallgatóságát a lágerek és gyűjtőtáborok embertelen világába, adatokkal tűzdelt előadásában.
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Hogy soha többé meg ne ismétlődhessen!
A Volt Politikai Foglyok Szövetsége, valamint Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa szervezésében Sepsiszentgyörgyön, a munkaszolgálatosok emlékművénél emlékeztek meg szombaton a második világháború után szovjet kényszermunkatáborokba hurcoltakról, illetve a román hatóságok által 1950–1961 között munkaszolgálatra kényszerítettekről.
Elsőként Török József, a Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szervezetének elnöke szólt mindazokhoz, akik a csípős szél ellenére is összegyűltek, hogy leróják kegyeletüket az ártatlan áldozatok emléke előtt. Az anyaország képviseletében fejet hajtó dr. Csige Sándor Zoltán,vezető főkonzul rövid beszédében az emlékezésnek a hasonló borzalmak elkerülésében játszott fontos szerepére hívta fel a figyelmet, majd felolvasta az anyaországi Gulág Emlékbizottság üzenetét. Ebből azt is megtudhattuk, hogy 700-800 ezer magyar állampolgárt hurcoltak az egykori Szovjetunió területére, akik közül csupán 450-500 ezer tért vissza a szülőföldjére, a többiek ugyanis elpusztultak a terror és fizikai megterhelés kettős súlya alatt. A továbbiakban a csíkszeredai Szekeres Adorján olvasott fel egy részletet Adorján Sándor egykori hadifogoly Milyen is az a Szibéria című művéből, majd a jelenlévők megkoszorúzták az emlékművet.
A főhajtás a Kommunista Diktatúra Áldozatainak Emlékházában folytatódott, ahol a városvezetés képviseletében Tóth-Birtan Csaba alpolgármester emlékezett az elhurcoltakra. Ezt követően Kósa István, a Sapientia Egyetem csíkszeredai karának dékánja a gonosszá válás folyamatát elemezte, végül pedig Benkő Levente történész vezette be hallgatóságát a lágerek és gyűjtőtáborok embertelen világába, adatokkal tűzdelt előadásában.
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. december 6.
Borboly Csaba: „Dolgozni kell, és nem hordószónokoskodni”
Dolgozni küldik a magyar emberek az RMDSZ képviselőit és szenátorait Bukarestbe, hiszen a tisztség nem grófság, báróság, de még csak nem is lófőség. Emiatt a szavazóknak joguk van tudni, hogy mit csinál az, akit a román törvényhozásba küldtek – ezt vallja Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Hargita megyében a tömbmagyarság nem az identitásának, hanem a megélhetésének az elvesztésétől tart, miközben nem áll meg az élet, országosan egyedi önkormányzatok közötti együttműködések születnek. A parlamenti választások Hargita megyei tétje mellett, ezekről is beszélgettünk a megyei tanács elnökével.
Milyen az önkormányzati, valamint a parlamenti képviselet szerepe jelenleg Hargita megyében? Hogyan segítheti egymást a kettő?
Mindkettő szerepe jelentős, hiszen választott tisztségviselőként az emberek akaratát képviselik, a nevükben cselekszenek. Az önkormányzatoknak nagy szerepük van a valós igények megfogalmazásában, a parlamenti képviseletünknek pedig abban, hogy a törvényhozásban, illetve a kormányzati struktúrákban mindezt képviseljék. Egy csomó helyi beruházás csakis ezzel az együttműködéssel valósulhatott meg, úgy, hogy a helyi és megyei tanács, valamint az RMDSZ-es parlamenti képviselet együtt dolgozott, mindegyik hozzátette a maga részét az anyagiak és az erőfeszítések terén egyaránt. A legfrissebb példa erre a felcsíki szennyvíztisztító állomás megvalósítása, amelyet, az országban egyedülálló módon, több helyi önkormányzat társulásával, valamint a megyei és a parlamenti képviselet hozzájárulásával sikerült megépíteni és üzembe helyezni. Egyik a másik nélkül nem dolgozhat hatékonyan, ez már többször bebizonyosodott.
Mi az idei választások tétje Hargita megye számára?
Most olyan időszakot élünk, amikor az eddigieknél is nagyobb erőt, összefogást kell felmutatnunk. Amint azt már többször elmondták RMDSZ-es kollégáim, sőt Orbán Viktor miniszterelnök most a MÁÉRT-en, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Kövér László házelnök megyénkben tett látogatása alkalmával, hogy az utóbbi időben megsokasodtak a magyar közösség elleni támadások. Ráadásul olyan stílusban, amit korábban, jó ideig, nem engedett meg magának a román hatalom, ugyanis, főleg a NATO- és az EU-csatlakozás előtt jó fiúnak próbált tűnni, vagy épp szüksége volt az aktuális kormánynak az RMDSZ támogatására. És itt nemcsak a szimbólumainkról van szó, hanem tapasztalhattuk, hogyha nem engednek nekünk beleszólást a különféle döntésekbe, forráselosztásokba, akkor abbamaradnak a helyi közösségeket érintő fontos beruházások. Emlékezzünk csak, volt olyan eset, hogy az egyik leosztáskor az országos listán Hargita megyénél nulla összeg szerepelt az összes megye közül egyedüliként. Történt ez a legutóbbi államelnöki választást követően, ugyanis az akkori PSD-kormány vezetője nagyon kevés szavazatot kapott megyénkből. Amikor pedig az RMDSZ döntési pozícióban volt, korábban soha nem látott mértékben kaptak pénzt a magyarlakta vidékek. Azt hiszem, a fiataljaink itthon maradása szempontjából legalább olyan fontosak a fejlesztések, mint a szimbolikus ügyek, főleg a tömbmagyar vidékeken, ahol nem az identitásuk elvesztésétől tartanak az emberek, hanem az egzisztenciájukat féltik. Fontos, hogy élhető településeink legyenek, ahova nyugodt szívvel térnek végleg haza a külföldön munkát vállalók, vagy eleve el sem mennek. Ehhez kell egy erős és hatékony parlamenti képviselet, amelynek szava van a központi és uniós pénzforrások elosztásánál.
Az RMDSZ nagyobb hatáskört akar helyi szintekre, mennyiben tudná ezt Hargita megye kihasználni?
Azt szoktam mondani, hogy Hargita megyében jelenleg is magyar többség van az önkormányzatokban, és a jelenlegi jogi keretek között is sok lehetőség van, amit kellő elhivatottsággal, céltudatossággal, felelősségvállalással meg lehet valósítani. Ugyanakkor a jelenlegi közigazgatási berendezkedést sokat bíráltuk Hargita Megye Tanácsánál és az RMDSZ-ben egyaránt. Több cikkben is kifejtettem kritikámat ezzel kapcsolatban. Egész egyszerűen arról van szó, hogy helyben mindig jobban tudjuk, mi a jó nekünk, mint pár száz kilométerrel odébb a Dâmboviţa partján. Az európai szabályozások is ezt szorgalmazzák: a Helyi Autonómia Európai Chartáját a román parlament az 1997. évi 199. számú törvénnyel hagyta jóvá, és a lényege, hogy a döntések az emberekhez minél közelebb szülessenek. Mindez egyértelmű, csak sajnos Romániában hiába vannak a nemzetközi normáknak megfelelő, akár büszkén lobogtatható, EU-konform törvények, hogyha nem tartják be, vagy csak esetlegesen, így vagy úgy értelmezik őket. Ha van kellő szavunk, ha mi vagyunk a kormányalakításnál a mérleg nyelve, ahogy előreláthatólag most is lesz az RMDSZ kellő támogatottsága mellett, akkor rá tudjuk bírni a kormányt és a kormányzó többséget, hogy a vállalt kötelezettségekből minél többet betartson.
Mit vár ön az RMDSZ parlamenti képviseletétől?
A további támogatást a forráselosztásnál, valamint a rossz törvények megváltoztatását. A néhány, előbb említett EU-konformnak látszó törvény mellett számos rossz jogszabály van, amely megnehezíti a közigazgatásban dolgozók életét, hátráltatja a fejlesztéseket, és nem teremt kedvező körülményeket a fiatalok itthon maradásához és családalapításához. Nagy a bürokrácia, gondoljunk csak a közbeszerzési huzavonákra, amelyek késleltetik vagy egyenesen blokkolják a helyi fejlesztéseket. Ezen a téren van a legnagyobb szükség a változtatásra, az RMDSZ parlamenti képviselete pedig, remélem, tenni tud majd ez ügyben, például átviszik a parlamenten a gyestörvényt, amelyet Korodi Attila képviselő és Tánczos Barna szenátor Hargita Megye Tanácsával együtt dolgozott ki, és ők terjesztik be a törvényhozásban. Ehhez viszont erős képviseletre van szükség, a döntés pedig az emberek kezében van december 11-én. Fontosnak tartanám megjegyezni, a 70 százalékos arányban megújuló RMDSZ-es parlamenti csapat minden egyes tagja tudja, hogy új időket élünk. Dolgozni kell és nem hordószónokoskodni, mert van abból épp elég Bukarestben és láthatjuk hova jutottunk 25 év után: egy lefagyott, alkalmazhatatlan, egymásnak ellentmondó törvényeket tartalmazó szénakazallá változott a román jogrend. Ezen nagyon gyorsan változtatni kell. Ami még fontos, mindenki vésse az eszébe, ha parlamenter, ha önkormányzati tisztségviselő, annál aljasabb dolog nincs, mint a testvérharc, az egymás hátbatámadása. A magyar emberek nem ezt várják el sem a parlamenterektől sem tőlünk, önkormányzatiaktól, hogy gyepáljuk egymást a színfalak mögött, vagy akár publikusan. Felnőtt emberek vagyunk nem gyerekek, és nem szabad senkinek sem óvodásként viselkednie. Minimum napi nyolc óra munka kell, igazolható módon, a választók által leellenőrizhetően. Ha egy politikus nem tudja igazolni, hogy dolgozott, akkor valószínűleg nem is dolgozott. Dolgozni küldik a magyar emberek az RMDSZ képviselőit és szenátorait Bukarestbe, ahogy bennünket, önkormányzatisokat is ezért küldtek. És joguk van tudni, hogy mit is csinál az, akit a román törvényhozásba küldtek. Az elvégzett munkáról nem négyévente kell beszámolni, hanem folyamatosan, lehetőleg hetente. És alázat kell, mert anélkül ez a hivatás, tisztség nem gyakorolható. Alázat és közös munka, ezt várom el képviselőinktől, szenátorainktól, ahogy magunktól is. Egy polgármesteri, egy tanácselnöki, egy szenátori, egy képviselői tisztség nem grófság, báróság, de még csak nem is lófőség. Ebbe nem beleszületik az ember, hanem választják, bármikor számon kérhető és négy évente leváltható. Jó ezt tudni mielőtt bárki is elhinné magát, ha belépik a bukaresti Fehér Ház kapuján.
Elmennek-e a székelyek szavazni? Elégedett-e a csíki választási részvétellel az utóbbi években? Mire számít most?
A székelyek mindig elmentek szavazni, különösen Csík térségében, amire az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének elnökeként mindig is büszke voltam. Persze szűkebb és tágabb régiónkban jelenség a szavazók távolmaradása, és ez a jelenség vidékünket is elérte, de bízom benne, hogy akárcsak korábban, ezúttal is tudatosan cselekszenek a csíki székelyek, illetve a teljes romániai magyar közösség.
Mi az az egy mondat, amit a választóknak üzen?
Ne hagyják, hogy mások döntsenek helyettük!
Kovács Boglárka maszol.ro
Dolgozni küldik a magyar emberek az RMDSZ képviselőit és szenátorait Bukarestbe, hiszen a tisztség nem grófság, báróság, de még csak nem is lófőség. Emiatt a szavazóknak joguk van tudni, hogy mit csinál az, akit a román törvényhozásba küldtek – ezt vallja Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Hargita megyében a tömbmagyarság nem az identitásának, hanem a megélhetésének az elvesztésétől tart, miközben nem áll meg az élet, országosan egyedi önkormányzatok közötti együttműködések születnek. A parlamenti választások Hargita megyei tétje mellett, ezekről is beszélgettünk a megyei tanács elnökével.
Milyen az önkormányzati, valamint a parlamenti képviselet szerepe jelenleg Hargita megyében? Hogyan segítheti egymást a kettő?
Mindkettő szerepe jelentős, hiszen választott tisztségviselőként az emberek akaratát képviselik, a nevükben cselekszenek. Az önkormányzatoknak nagy szerepük van a valós igények megfogalmazásában, a parlamenti képviseletünknek pedig abban, hogy a törvényhozásban, illetve a kormányzati struktúrákban mindezt képviseljék. Egy csomó helyi beruházás csakis ezzel az együttműködéssel valósulhatott meg, úgy, hogy a helyi és megyei tanács, valamint az RMDSZ-es parlamenti képviselet együtt dolgozott, mindegyik hozzátette a maga részét az anyagiak és az erőfeszítések terén egyaránt. A legfrissebb példa erre a felcsíki szennyvíztisztító állomás megvalósítása, amelyet, az országban egyedülálló módon, több helyi önkormányzat társulásával, valamint a megyei és a parlamenti képviselet hozzájárulásával sikerült megépíteni és üzembe helyezni. Egyik a másik nélkül nem dolgozhat hatékonyan, ez már többször bebizonyosodott.
Mi az idei választások tétje Hargita megye számára?
Most olyan időszakot élünk, amikor az eddigieknél is nagyobb erőt, összefogást kell felmutatnunk. Amint azt már többször elmondták RMDSZ-es kollégáim, sőt Orbán Viktor miniszterelnök most a MÁÉRT-en, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Kövér László házelnök megyénkben tett látogatása alkalmával, hogy az utóbbi időben megsokasodtak a magyar közösség elleni támadások. Ráadásul olyan stílusban, amit korábban, jó ideig, nem engedett meg magának a román hatalom, ugyanis, főleg a NATO- és az EU-csatlakozás előtt jó fiúnak próbált tűnni, vagy épp szüksége volt az aktuális kormánynak az RMDSZ támogatására. És itt nemcsak a szimbólumainkról van szó, hanem tapasztalhattuk, hogyha nem engednek nekünk beleszólást a különféle döntésekbe, forráselosztásokba, akkor abbamaradnak a helyi közösségeket érintő fontos beruházások. Emlékezzünk csak, volt olyan eset, hogy az egyik leosztáskor az országos listán Hargita megyénél nulla összeg szerepelt az összes megye közül egyedüliként. Történt ez a legutóbbi államelnöki választást követően, ugyanis az akkori PSD-kormány vezetője nagyon kevés szavazatot kapott megyénkből. Amikor pedig az RMDSZ döntési pozícióban volt, korábban soha nem látott mértékben kaptak pénzt a magyarlakta vidékek. Azt hiszem, a fiataljaink itthon maradása szempontjából legalább olyan fontosak a fejlesztések, mint a szimbolikus ügyek, főleg a tömbmagyar vidékeken, ahol nem az identitásuk elvesztésétől tartanak az emberek, hanem az egzisztenciájukat féltik. Fontos, hogy élhető településeink legyenek, ahova nyugodt szívvel térnek végleg haza a külföldön munkát vállalók, vagy eleve el sem mennek. Ehhez kell egy erős és hatékony parlamenti képviselet, amelynek szava van a központi és uniós pénzforrások elosztásánál.
Az RMDSZ nagyobb hatáskört akar helyi szintekre, mennyiben tudná ezt Hargita megye kihasználni?
Azt szoktam mondani, hogy Hargita megyében jelenleg is magyar többség van az önkormányzatokban, és a jelenlegi jogi keretek között is sok lehetőség van, amit kellő elhivatottsággal, céltudatossággal, felelősségvállalással meg lehet valósítani. Ugyanakkor a jelenlegi közigazgatási berendezkedést sokat bíráltuk Hargita Megye Tanácsánál és az RMDSZ-ben egyaránt. Több cikkben is kifejtettem kritikámat ezzel kapcsolatban. Egész egyszerűen arról van szó, hogy helyben mindig jobban tudjuk, mi a jó nekünk, mint pár száz kilométerrel odébb a Dâmboviţa partján. Az európai szabályozások is ezt szorgalmazzák: a Helyi Autonómia Európai Chartáját a román parlament az 1997. évi 199. számú törvénnyel hagyta jóvá, és a lényege, hogy a döntések az emberekhez minél közelebb szülessenek. Mindez egyértelmű, csak sajnos Romániában hiába vannak a nemzetközi normáknak megfelelő, akár büszkén lobogtatható, EU-konform törvények, hogyha nem tartják be, vagy csak esetlegesen, így vagy úgy értelmezik őket. Ha van kellő szavunk, ha mi vagyunk a kormányalakításnál a mérleg nyelve, ahogy előreláthatólag most is lesz az RMDSZ kellő támogatottsága mellett, akkor rá tudjuk bírni a kormányt és a kormányzó többséget, hogy a vállalt kötelezettségekből minél többet betartson.
Mit vár ön az RMDSZ parlamenti képviseletétől?
A további támogatást a forráselosztásnál, valamint a rossz törvények megváltoztatását. A néhány, előbb említett EU-konformnak látszó törvény mellett számos rossz jogszabály van, amely megnehezíti a közigazgatásban dolgozók életét, hátráltatja a fejlesztéseket, és nem teremt kedvező körülményeket a fiatalok itthon maradásához és családalapításához. Nagy a bürokrácia, gondoljunk csak a közbeszerzési huzavonákra, amelyek késleltetik vagy egyenesen blokkolják a helyi fejlesztéseket. Ezen a téren van a legnagyobb szükség a változtatásra, az RMDSZ parlamenti képviselete pedig, remélem, tenni tud majd ez ügyben, például átviszik a parlamenten a gyestörvényt, amelyet Korodi Attila képviselő és Tánczos Barna szenátor Hargita Megye Tanácsával együtt dolgozott ki, és ők terjesztik be a törvényhozásban. Ehhez viszont erős képviseletre van szükség, a döntés pedig az emberek kezében van december 11-én. Fontosnak tartanám megjegyezni, a 70 százalékos arányban megújuló RMDSZ-es parlamenti csapat minden egyes tagja tudja, hogy új időket élünk. Dolgozni kell és nem hordószónokoskodni, mert van abból épp elég Bukarestben és láthatjuk hova jutottunk 25 év után: egy lefagyott, alkalmazhatatlan, egymásnak ellentmondó törvényeket tartalmazó szénakazallá változott a román jogrend. Ezen nagyon gyorsan változtatni kell. Ami még fontos, mindenki vésse az eszébe, ha parlamenter, ha önkormányzati tisztségviselő, annál aljasabb dolog nincs, mint a testvérharc, az egymás hátbatámadása. A magyar emberek nem ezt várják el sem a parlamenterektől sem tőlünk, önkormányzatiaktól, hogy gyepáljuk egymást a színfalak mögött, vagy akár publikusan. Felnőtt emberek vagyunk nem gyerekek, és nem szabad senkinek sem óvodásként viselkednie. Minimum napi nyolc óra munka kell, igazolható módon, a választók által leellenőrizhetően. Ha egy politikus nem tudja igazolni, hogy dolgozott, akkor valószínűleg nem is dolgozott. Dolgozni küldik a magyar emberek az RMDSZ képviselőit és szenátorait Bukarestbe, ahogy bennünket, önkormányzatisokat is ezért küldtek. És joguk van tudni, hogy mit is csinál az, akit a román törvényhozásba küldtek. Az elvégzett munkáról nem négyévente kell beszámolni, hanem folyamatosan, lehetőleg hetente. És alázat kell, mert anélkül ez a hivatás, tisztség nem gyakorolható. Alázat és közös munka, ezt várom el képviselőinktől, szenátorainktól, ahogy magunktól is. Egy polgármesteri, egy tanácselnöki, egy szenátori, egy képviselői tisztség nem grófság, báróság, de még csak nem is lófőség. Ebbe nem beleszületik az ember, hanem választják, bármikor számon kérhető és négy évente leváltható. Jó ezt tudni mielőtt bárki is elhinné magát, ha belépik a bukaresti Fehér Ház kapuján.
Elmennek-e a székelyek szavazni? Elégedett-e a csíki választási részvétellel az utóbbi években? Mire számít most?
A székelyek mindig elmentek szavazni, különösen Csík térségében, amire az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének elnökeként mindig is büszke voltam. Persze szűkebb és tágabb régiónkban jelenség a szavazók távolmaradása, és ez a jelenség vidékünket is elérte, de bízom benne, hogy akárcsak korábban, ezúttal is tudatosan cselekszenek a csíki székelyek, illetve a teljes romániai magyar közösség.
Mi az az egy mondat, amit a választóknak üzen?
Ne hagyják, hogy mások döntsenek helyettük!
Kovács Boglárka maszol.ro
2016. december 6.
Könyvállomány kölcsönadásával lendítenék fel a vidéki könyvtárakat
A csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár jövőben is folytatja a tavaly elkezdett kistelepülési könyvtárfejlesztő programját.
Mint ismert, a könyvtár 2015-ben létrehozott egy könyvtárközi kölcsönzésre szánt, változatos tartalmú, tetszetős kivitelezésű új könyvekből összetevődő állományt, amelyet a programban részt vevő települések könyvtárainak meghatározott időre kölcsön ad. A lakosság a helyi könyvtárból kölcsönzi a könyveket és ugyanoda szolgáltatja vissza. A programra Hargita Megye Tanácsa 2015-ben 30 ezer, míg 2016-ban közel 15 ezer lejt utalt ki, szakmai megvalósítása a Kájoni János Megyei Könyvtár feladata a helyi könyvtárossal együttműködve.
„2017-ben a bögözi, oroszhegyi és bélbori könyvtár bevonását tervezzük teljesítményjavítás céljából, ugyanakkor kérésre részvételi lehetőséget nyújtunk további két községi könyvtárnak” – nyilatkozta Bedő Melinda, a Kájoni János Megyei Könyvtár a programfelelőse.
Hargita megye közkönyvtári hálózata a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárból, nyolc városi- és ötven községi könyvtárból áll. Az ötven községi könyvtárnak alig több mint fele teljesíti a működés olyan alapfeltételeit, mint szabályos nyitvatartás, valamint megfelelő közönségszolgálati és raktározási tér – tudtuk meg Bedő Melindától. Szakmai szempontból átlagosnak számít a helyi lakosság 5-10 százalékát bevonzó települési közkönyvtár; ez a teljesítménymutató értéke Hargita megye városaiban átlagon felüli (például Csíkszereda lakosságának 14 százaléka könyvtárlátogató), miközben falusi környezetben ez a szám sok esetben az átlagosnak mondott intervallum alsó határán mozog. További statisztikai adatok szerint, Hargita megye közkönyvtárai állománygyarapítása 70 százaléka városi környezetben történt. Székelyhon.ro
A csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár jövőben is folytatja a tavaly elkezdett kistelepülési könyvtárfejlesztő programját.
Mint ismert, a könyvtár 2015-ben létrehozott egy könyvtárközi kölcsönzésre szánt, változatos tartalmú, tetszetős kivitelezésű új könyvekből összetevődő állományt, amelyet a programban részt vevő települések könyvtárainak meghatározott időre kölcsön ad. A lakosság a helyi könyvtárból kölcsönzi a könyveket és ugyanoda szolgáltatja vissza. A programra Hargita Megye Tanácsa 2015-ben 30 ezer, míg 2016-ban közel 15 ezer lejt utalt ki, szakmai megvalósítása a Kájoni János Megyei Könyvtár feladata a helyi könyvtárossal együttműködve.
„2017-ben a bögözi, oroszhegyi és bélbori könyvtár bevonását tervezzük teljesítményjavítás céljából, ugyanakkor kérésre részvételi lehetőséget nyújtunk további két községi könyvtárnak” – nyilatkozta Bedő Melinda, a Kájoni János Megyei Könyvtár a programfelelőse.
Hargita megye közkönyvtári hálózata a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárból, nyolc városi- és ötven községi könyvtárból áll. Az ötven községi könyvtárnak alig több mint fele teljesíti a működés olyan alapfeltételeit, mint szabályos nyitvatartás, valamint megfelelő közönségszolgálati és raktározási tér – tudtuk meg Bedő Melindától. Szakmai szempontból átlagosnak számít a helyi lakosság 5-10 százalékát bevonzó települési közkönyvtár; ez a teljesítménymutató értéke Hargita megye városaiban átlagon felüli (például Csíkszereda lakosságának 14 százaléka könyvtárlátogató), miközben falusi környezetben ez a szám sok esetben az átlagosnak mondott intervallum alsó határán mozog. További statisztikai adatok szerint, Hargita megye közkönyvtárai állománygyarapítása 70 százaléka városi környezetben történt. Székelyhon.ro
2016. december 6.
A Csíki Játékszín szomszédságában levő zászlók miatt is perelnek
Újabb zászlóper tárgyalását tűzték ki a Hargita Megyei Törvényszéken kedden, amelyet végül elnapoltak január 10-re.
A Csíkszereda polgármestere ellen indított perben a helyi önkormányzat vállalja a per felvételét, mert csak a jogi személyiséggel rendelkező polgármesteri hivatal állhat perben – jelezte a Csíki RMDSZ.
A pert a Csíki Játékszín épülete előtt található székely zászló, valamint a városzászló miatt indította a zászlópereiről már jól ismert Dan Tanasă által vezetett Méltóságért Európában Polgári Egyesület. Füleki Zoltán, Csíkszereda alpolgármestere, az RMDSZ Csíkszeredai Városi Szervezetének elnöke magánszemélyként lépett be a perbe, amellyel az a célja, hogy az ügyet Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán is tárgyalhassák.
Ezt a lépést egyébként megtette már a városháza épületében található zászlók ellen indított perben is. Székelyhon.ro
Újabb zászlóper tárgyalását tűzték ki a Hargita Megyei Törvényszéken kedden, amelyet végül elnapoltak január 10-re.
A Csíkszereda polgármestere ellen indított perben a helyi önkormányzat vállalja a per felvételét, mert csak a jogi személyiséggel rendelkező polgármesteri hivatal állhat perben – jelezte a Csíki RMDSZ.
A pert a Csíki Játékszín épülete előtt található székely zászló, valamint a városzászló miatt indította a zászlópereiről már jól ismert Dan Tanasă által vezetett Méltóságért Európában Polgári Egyesület. Füleki Zoltán, Csíkszereda alpolgármestere, az RMDSZ Csíkszeredai Városi Szervezetének elnöke magánszemélyként lépett be a perbe, amellyel az a célja, hogy az ügyet Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán is tárgyalhassák.
Ezt a lépést egyébként megtette már a városháza épületében található zászlók ellen indított perben is. Székelyhon.ro
2016. december 7.
Börtönbe zárták Hargita megye volt prefektusát
Csíkszeredában kezdte meg három éves börtönbüntetésének letöltését.
Megkezdte büntetésének letöltését a csíkszeredai börtönben Constantin Strujan, Hargita megye volt prefektusa és alprefektusa, miután jogerősen három évre ítélték ebfolyással való visszaélés miatt.
A Bukaresti Ítélőtábla kedden elfogadta a DNA fellebbezését a Bukaresti Törvényszék októberi döntése ellen, amelyben Strujant három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
Az ügyben elítélték Iulian Zaharia cégvezetőt is, ő 80 napig közmunkát végez és nem gyakorolhatja bizonyos jogait.
Constantin Strujant tavasszal állította bíróság elé a DNA, a vádak szerint amiatt, hogy Hargita megye alprekeftusaként 20 ezer lejt kért az üzletembertől, cserébe azt ígérte, hogy a Román Vízügyi Hivatalban „elintézi”, hogy gyorsított eljárással kifizessék a Iulian Zaharia cége által Hargita megyében végzett hidrotechnikai munkálatokat.
Strujan 2005 és 2010 között prefektusa, 2010 és 2012 között pedig alprefektusa volt Hargita megyének. foter,ro
Csíkszeredában kezdte meg három éves börtönbüntetésének letöltését.
Megkezdte büntetésének letöltését a csíkszeredai börtönben Constantin Strujan, Hargita megye volt prefektusa és alprefektusa, miután jogerősen három évre ítélték ebfolyással való visszaélés miatt.
A Bukaresti Ítélőtábla kedden elfogadta a DNA fellebbezését a Bukaresti Törvényszék októberi döntése ellen, amelyben Strujant három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
Az ügyben elítélték Iulian Zaharia cégvezetőt is, ő 80 napig közmunkát végez és nem gyakorolhatja bizonyos jogait.
Constantin Strujant tavasszal állította bíróság elé a DNA, a vádak szerint amiatt, hogy Hargita megye alprekeftusaként 20 ezer lejt kért az üzletembertől, cserébe azt ígérte, hogy a Román Vízügyi Hivatalban „elintézi”, hogy gyorsított eljárással kifizessék a Iulian Zaharia cége által Hargita megyében végzett hidrotechnikai munkálatokat.
Strujan 2005 és 2010 között prefektusa, 2010 és 2012 között pedig alprefektusa volt Hargita megyének. foter,ro
2016. december 7.
BESZÁMOLÓ a Magyar Tudomány Napja Erdélyben 15. fórumáról (az erdélyi magyar kutatók és kutatások seregszemléje 2016 novemberében)
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2002-ben határozta el, hogy csatlakozik a magyar tudomány novemberi ünnepéhez, és megszervezte első konferenciáját A Magyar Tudomány Napja Erdélyben (MTNE) címmel. Az évente megtartott rendezvény időpontja – az EME 1859-es alapító közgyűlésére emlékezve – a november 23-ához közeli hétvégére lett kitűzve. Hagyományunkká vált azóta, hogy a pénteki nyitónapon plenáris előadások hangozzanak el a tudomány időszerű kérdéseiről, szombaton pedig a hét szakosztály és fiókegyesületeink tartják meg a saját tudományterületükhöz szabott konferenciájukat, illetve az egyes régiókban és tudományágakban felmerülő sajátos kérdéskörökben maguk határozzák meg annak a tematikáját is. Az évek során ezek a rendezvények is kiszélesedtek, s az egyes konferenciákat november különböző időpontjaiban tartjuk meg. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat célja, hogy a különböző tudományágak és tudományos műhelyek számára teret biztosítson az elért eredmények bemutatására, megvitatására, valamint a jövőbeni feladatok kijelölésére és egyeztetésére. Az EME hét szakosztálya és négy fiókegyesülete összesen 15 rendezvényével járult hozzá Egyesületünk központi rendezvényéhez, s ezáltal kapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia tudományünnepi rendezvénysorozatához.
A rendezvények változatos képet mutattak téma, nagyságrend, helyszín és célközönség tekintetében, volt közöttük öt nemzetközi tudományos konferencia, tudomány-népszerűsítő rendezvény, illetve emlékkonferencia is. Kilenc rendezvény Kolozsváron, hat vidéken zajlott (Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy).
Ha számszerűsíteni szeretnénk rendezvénysorozatunkat, akkor elmondhatjuk, hogy összesen 700 vettek részt 324 szerző 215 munkát mutatott be, a plenárison, a szakosztályi és fiókegyesületi rendezvényeken mintegy 650 résztvevő volt. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferencia nyitóünnepségét és plenáris előadásait november 25-én tartottuk Kolozsvárott, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Az idei tudománynap témája az Oknyomozó tudomány volt, amely a tudományos kutatások alapját jelentő, a körülöttünk levő világban tapasztalt jelenségek okainak felderítésére utal, és kijelölésében, az elmúlt évekhez hasonlóan, az MTA javaslatát vettük figyelembe. Rendezvényünk fővédnöke hagyományosan a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Lovász László akadémikus volt. A Magyar Tudományos Akadémiát Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke és Tarnóczy Mariann osztályvezető képviselte. A rendezvényt Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyitotta meg, aki köszöntötte a meghívottakat, intézményi képviselőket, s beszédében kiemelte a rendezvénysorozat jelentőségét, ezt követően Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, s kiemelte a határon túli magyarok tudományos tevékenységének jelentőségét, folyamatos támogatásának szükségességét, összefogását, s az MTA ebben való szerepét. A köszöntések sorában következett, Kecskés Tibor konzul, aki Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntőjét tolmácsolta. A továbbiakban Bitay Enikő, az EME főtitkára, a fórum programfelelőse bemutatta a rendezvénysorozat tizenöt ülésszakának témáit, jelentőségét, fényképes kivetítéssel illusztrálva a már megrendezésre került tudományos üléseket. Ezt követően kezdődtek el a plenáris előadások.
Az idén a plenáris előadások megtartására különböző szakterületeket képviselő fiatal kutatókat kértünk fel, figyelembe véve a szakosztályok javaslatait. Így kilenc kutatási témába és ezek eredményeibe láthattunk bele, melyek tükrözték a fiatal generáció tudományos törekvéseinek irányát és a jövőbeni lehetőségeket.
Betekintést kaptunk a mezőgazdaság fejlesztési lehetőségeibe; a földtani kutatásoknak a tengerek és óceánok megismerésében betöltött szerepébe; a mechanizmusok és robotok világába. Ezenkívül az 1400 körüli népességváltásra vonatkozó bizonyítékokat ismerhettük meg oknyomozó megközelítésben, illetve újabb kutatási adatokat Gyulafehérvár mint fejedelmi székváros külső főteréről és lakóiról a XVI. század közepén.
Az idei Debüt-díjas médiakutató Hogyan látták elődeink a két világháború közti Kolozsvárt? című előadása a kolozsvári amatőr fotósok látásmódjára koncentrált, nyomába eredt a fényképészek médiaműveltségének és vizuális kultúrájának, valamint a képeslapok nyújtotta városkép változásaival hasonlította össze mindezt.
Bodó Zalán előadásának lényege, hogy a mesterséges intelligenciában a gépi tanuló algoritmusok az emberi tanulás különböző típusait modellezik. Egy költséghatékony osztályozást, a félig felügyelt gépi tanuló algoritmus módszerét ismerhettük meg az informatikus szakember beszámolójából. Az egyik legrégebben ismert neurológiai kórképről, az epilepsziáról s ennek feltáratlan hátteréről tartott előadást a meghívott orvos-kutató. Végül a kisebbségi (anyanyelvű) jogászképzésről, az egykori Bolyai Tudományegyetemen zajló jogászképzés rekonstrukciójáról és tanulságairól egy jogászkutató számolt be.
A tudománynapi rendezvény keretében 2016-ban is sor került a gr. Mikó Imre-emléklapok átadására. Maróth Miklós akadémikusnak,az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete igazgatójának, az MTA volt alelnökének és Vékás Lajos akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökének intézményünk gr. Mikó Imre-emléklapot adományozott az EME-ben zajló tudományos kutatói és ismeretterjesztő munkásság folyamatos és hatékony támogatása elismeréseként adományozott Nyárádi Imre-István agrármérnök az EME Agrártudományi Szakosztályában kifejtett munkássága és a mezőgazdasági tudományok területén végzett egyetemi oktatói tevékenysége és kutatómunkája elismeréséül, míg Orbán-Kis Károly egyetemi docens, kutatóorvos az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályában kifejtett munkássága és az orvostudomány területén végzett egyetemi oktatói tevékenysége és kutatómunkája elismeréséül részesült gr. Mikó Imre-emléklapban. A rendezvény záróakkordjaként, társintézményünket megtisztelve, könyvbemutatóra kerül sor. Az EMKE fennállásának 130 éves évfordulójára kiadott Életpályák, programok a közművelődés szolgálatában c. kötetről Dávid Gyula írt ismertető szöveget, amelyet Szémán Rózsa olvasott fel. A kötetet Biró Annamária, az EME felelős kiadója méltatta. A két intézmény közös kiadásában megjelent kötetet Bartha Katalin Ágnes szerkesztette, aki a szerkesztési munkálatokról, a kötet létrehozásának hátteréről, körülményeiről beszélt.
A központi rendezvény ünnepi hangulatához egy kiskoncert járult hozzá: Négy zsoltár címmel. Nicolas Vallet (1583–1642) feldolgozásában a 24., 42., 92. és 100. zsoltárt adták elő Fehér Árpád, Macalik Abigél, Macalik Arnold. A trió a feldolgozásokat az eredeti, 1619-es tabulatúrák alapján játszotta, korhű hangszereken: reneszánsz lanton, psalteriumon és tenorfurulyán. A rendezvény meghitt hangulatban, az EME székházában folytatódott állófogadással, kötetlen beszélgetéssel. Másnap, november 26-án szombaton további hét rendezvény zajlott párhuzamosan különböző helyszíneken s más-más szakterületeket felölelően, a szakosztályok szervezésében Kolozsvárt, illetve Marosvásárhelyen a fiókegyesület szervezésében.
Akinek nem sikerült eljutnia rendezvényeinkre, kiadványainkból is tájékozódhat az egyes szakterületeken elhangzott előadásokról. Az évi rendszerességgel megjelenő Certamen sorozatban a nyelv-, irodalom-, néprajztudomány, történelem és művészettörténeti szekció előadásait, valamint a Műszaki Tudományos Közlemények sorozatban a reál tudományok szakterületén elhangzott előadások írott változatát olvashatják. A természettudományi előadások közlésre javasolt tanulmányai pedig a Múzeumi Füzetek – Acta Scientiarium Transylvanica folyóiratban lesznek terjesztve. Természetesen mindegyik rendezvény fontos volt számunkra, jellemzői voltak a szakmaiság, a korszerű tudományos eredmények bemutatása, megvitatása, terjesztése s mindemellett a tudományos közösségépítés. A rendezvénysorozatot a kolozsvári RTV, rádió és Szabadság napilap folyamatosan népszerűsítette, s tették közé a rendezvényeken készített interjúkat, beszámolókat. Pl. a Szabadság napilap, 2016. november 17-én előzetesként közölt a rendezvénysorozatról Oknyomozással (is) népszerűsítik a magyar tudományt.Küszöbön az erdélyi magyar kutatók és kutatások seregszemléje címmel.
Sajtóvisszhang, pl. a Szabadság napilapban, mely 2016. november 26-án jelent meg, „Magyar tudományról oknyomozással” címmel. Ugyancsak a Szabadság honlapján tették közzé a megnyitó napján a fotó-anyagot a rendezvényről, Oknyomozás jegyében zajlik az Erdélyi Múzeum-Egyesület hagyományos konferenciája címmel, mely itt látható... Interjú a Kolozsvári Rádióban Kolozsvár volt a magyar tudomány fővárosa. Beszélgetés dr. Bitay Enikővel A rendezvényünket a Magyar Tudományos Akadémia, a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány és a Kolozs Megyei Tanács támogatták, melyet ezúton is megköszönünk, hiszen hozzájárultak sikeres lebonyolításához, megvalósításához.
Kolozsvárt, 2016. 11. 30.
Bitay Enikő,
az EME főtitkára
eme.ro
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 2002-ben határozta el, hogy csatlakozik a magyar tudomány novemberi ünnepéhez, és megszervezte első konferenciáját A Magyar Tudomány Napja Erdélyben (MTNE) címmel. Az évente megtartott rendezvény időpontja – az EME 1859-es alapító közgyűlésére emlékezve – a november 23-ához közeli hétvégére lett kitűzve. Hagyományunkká vált azóta, hogy a pénteki nyitónapon plenáris előadások hangozzanak el a tudomány időszerű kérdéseiről, szombaton pedig a hét szakosztály és fiókegyesületeink tartják meg a saját tudományterületükhöz szabott konferenciájukat, illetve az egyes régiókban és tudományágakban felmerülő sajátos kérdéskörökben maguk határozzák meg annak a tematikáját is. Az évek során ezek a rendezvények is kiszélesedtek, s az egyes konferenciákat november különböző időpontjaiban tartjuk meg. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat célja, hogy a különböző tudományágak és tudományos műhelyek számára teret biztosítson az elért eredmények bemutatására, megvitatására, valamint a jövőbeni feladatok kijelölésére és egyeztetésére. Az EME hét szakosztálya és négy fiókegyesülete összesen 15 rendezvényével járult hozzá Egyesületünk központi rendezvényéhez, s ezáltal kapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia tudományünnepi rendezvénysorozatához.
A rendezvények változatos képet mutattak téma, nagyságrend, helyszín és célközönség tekintetében, volt közöttük öt nemzetközi tudományos konferencia, tudomány-népszerűsítő rendezvény, illetve emlékkonferencia is. Kilenc rendezvény Kolozsváron, hat vidéken zajlott (Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy).
Ha számszerűsíteni szeretnénk rendezvénysorozatunkat, akkor elmondhatjuk, hogy összesen 700 vettek részt 324 szerző 215 munkát mutatott be, a plenárison, a szakosztályi és fiókegyesületi rendezvényeken mintegy 650 résztvevő volt. A Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferencia nyitóünnepségét és plenáris előadásait november 25-én tartottuk Kolozsvárott, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Az idei tudománynap témája az Oknyomozó tudomány volt, amely a tudományos kutatások alapját jelentő, a körülöttünk levő világban tapasztalt jelenségek okainak felderítésére utal, és kijelölésében, az elmúlt évekhez hasonlóan, az MTA javaslatát vettük figyelembe. Rendezvényünk fővédnöke hagyományosan a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Lovász László akadémikus volt. A Magyar Tudományos Akadémiát Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság elnöke és Tarnóczy Mariann osztályvezető képviselte. A rendezvényt Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyitotta meg, aki köszöntötte a meghívottakat, intézményi képviselőket, s beszédében kiemelte a rendezvénysorozat jelentőségét, ezt követően Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, s kiemelte a határon túli magyarok tudományos tevékenységének jelentőségét, folyamatos támogatásának szükségességét, összefogását, s az MTA ebben való szerepét. A köszöntések sorában következett, Kecskés Tibor konzul, aki Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntőjét tolmácsolta. A továbbiakban Bitay Enikő, az EME főtitkára, a fórum programfelelőse bemutatta a rendezvénysorozat tizenöt ülésszakának témáit, jelentőségét, fényképes kivetítéssel illusztrálva a már megrendezésre került tudományos üléseket. Ezt követően kezdődtek el a plenáris előadások.
Az idén a plenáris előadások megtartására különböző szakterületeket képviselő fiatal kutatókat kértünk fel, figyelembe véve a szakosztályok javaslatait. Így kilenc kutatási témába és ezek eredményeibe láthattunk bele, melyek tükrözték a fiatal generáció tudományos törekvéseinek irányát és a jövőbeni lehetőségeket.
Betekintést kaptunk a mezőgazdaság fejlesztési lehetőségeibe; a földtani kutatásoknak a tengerek és óceánok megismerésében betöltött szerepébe; a mechanizmusok és robotok világába. Ezenkívül az 1400 körüli népességváltásra vonatkozó bizonyítékokat ismerhettük meg oknyomozó megközelítésben, illetve újabb kutatási adatokat Gyulafehérvár mint fejedelmi székváros külső főteréről és lakóiról a XVI. század közepén.
Az idei Debüt-díjas médiakutató Hogyan látták elődeink a két világháború közti Kolozsvárt? című előadása a kolozsvári amatőr fotósok látásmódjára koncentrált, nyomába eredt a fényképészek médiaműveltségének és vizuális kultúrájának, valamint a képeslapok nyújtotta városkép változásaival hasonlította össze mindezt.
Bodó Zalán előadásának lényege, hogy a mesterséges intelligenciában a gépi tanuló algoritmusok az emberi tanulás különböző típusait modellezik. Egy költséghatékony osztályozást, a félig felügyelt gépi tanuló algoritmus módszerét ismerhettük meg az informatikus szakember beszámolójából. Az egyik legrégebben ismert neurológiai kórképről, az epilepsziáról s ennek feltáratlan hátteréről tartott előadást a meghívott orvos-kutató. Végül a kisebbségi (anyanyelvű) jogászképzésről, az egykori Bolyai Tudományegyetemen zajló jogászképzés rekonstrukciójáról és tanulságairól egy jogászkutató számolt be.
A tudománynapi rendezvény keretében 2016-ban is sor került a gr. Mikó Imre-emléklapok átadására. Maróth Miklós akadémikusnak,az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete igazgatójának, az MTA volt alelnökének és Vékás Lajos akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia alelnökének intézményünk gr. Mikó Imre-emléklapot adományozott az EME-ben zajló tudományos kutatói és ismeretterjesztő munkásság folyamatos és hatékony támogatása elismeréseként adományozott Nyárádi Imre-István agrármérnök az EME Agrártudományi Szakosztályában kifejtett munkássága és a mezőgazdasági tudományok területén végzett egyetemi oktatói tevékenysége és kutatómunkája elismeréséül, míg Orbán-Kis Károly egyetemi docens, kutatóorvos az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályában kifejtett munkássága és az orvostudomány területén végzett egyetemi oktatói tevékenysége és kutatómunkája elismeréséül részesült gr. Mikó Imre-emléklapban. A rendezvény záróakkordjaként, társintézményünket megtisztelve, könyvbemutatóra kerül sor. Az EMKE fennállásának 130 éves évfordulójára kiadott Életpályák, programok a közművelődés szolgálatában c. kötetről Dávid Gyula írt ismertető szöveget, amelyet Szémán Rózsa olvasott fel. A kötetet Biró Annamária, az EME felelős kiadója méltatta. A két intézmény közös kiadásában megjelent kötetet Bartha Katalin Ágnes szerkesztette, aki a szerkesztési munkálatokról, a kötet létrehozásának hátteréről, körülményeiről beszélt.
A központi rendezvény ünnepi hangulatához egy kiskoncert járult hozzá: Négy zsoltár címmel. Nicolas Vallet (1583–1642) feldolgozásában a 24., 42., 92. és 100. zsoltárt adták elő Fehér Árpád, Macalik Abigél, Macalik Arnold. A trió a feldolgozásokat az eredeti, 1619-es tabulatúrák alapján játszotta, korhű hangszereken: reneszánsz lanton, psalteriumon és tenorfurulyán. A rendezvény meghitt hangulatban, az EME székházában folytatódott állófogadással, kötetlen beszélgetéssel. Másnap, november 26-án szombaton további hét rendezvény zajlott párhuzamosan különböző helyszíneken s más-más szakterületeket felölelően, a szakosztályok szervezésében Kolozsvárt, illetve Marosvásárhelyen a fiókegyesület szervezésében.
Akinek nem sikerült eljutnia rendezvényeinkre, kiadványainkból is tájékozódhat az egyes szakterületeken elhangzott előadásokról. Az évi rendszerességgel megjelenő Certamen sorozatban a nyelv-, irodalom-, néprajztudomány, történelem és művészettörténeti szekció előadásait, valamint a Műszaki Tudományos Közlemények sorozatban a reál tudományok szakterületén elhangzott előadások írott változatát olvashatják. A természettudományi előadások közlésre javasolt tanulmányai pedig a Múzeumi Füzetek – Acta Scientiarium Transylvanica folyóiratban lesznek terjesztve. Természetesen mindegyik rendezvény fontos volt számunkra, jellemzői voltak a szakmaiság, a korszerű tudományos eredmények bemutatása, megvitatása, terjesztése s mindemellett a tudományos közösségépítés. A rendezvénysorozatot a kolozsvári RTV, rádió és Szabadság napilap folyamatosan népszerűsítette, s tették közé a rendezvényeken készített interjúkat, beszámolókat. Pl. a Szabadság napilap, 2016. november 17-én előzetesként közölt a rendezvénysorozatról Oknyomozással (is) népszerűsítik a magyar tudományt.Küszöbön az erdélyi magyar kutatók és kutatások seregszemléje címmel.
Sajtóvisszhang, pl. a Szabadság napilapban, mely 2016. november 26-án jelent meg, „Magyar tudományról oknyomozással” címmel. Ugyancsak a Szabadság honlapján tették közzé a megnyitó napján a fotó-anyagot a rendezvényről, Oknyomozás jegyében zajlik az Erdélyi Múzeum-Egyesület hagyományos konferenciája címmel, mely itt látható... Interjú a Kolozsvári Rádióban Kolozsvár volt a magyar tudomány fővárosa. Beszélgetés dr. Bitay Enikővel A rendezvényünket a Magyar Tudományos Akadémia, a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány és a Kolozs Megyei Tanács támogatták, melyet ezúton is megköszönünk, hiszen hozzájárultak sikeres lebonyolításához, megvalósításához.
Kolozsvárt, 2016. 11. 30.
Bitay Enikő,
az EME főtitkára
eme.ro
2016. december 7.
Az 56-os forradalomról szól a TUDÁSZ vetélkedő
A rendhagyó műveltségi vetélkedő megyei szakaszára ezúttal a hatvan évvel ezelőtti eseményekből kellett felkészüljenek a diákok.
Az 1956-os forradalom eseményeit fókuszba állító rendezvényen a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium, a Tamási Áron Gimnázium és a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola, a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium és a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium háromfős diákcsapatai mérkőznek meg.
A kérdésfeltevések a már megszokott, mozis formában állítják meglehetősen nehéz feladatok elé a diákokat, de ezúttal sem fog hiányozni a színjátszás sem. Így a nézők megtudhatják, hogy sikerül-e az ÁVH-nak beszerveznie Kovács Jánost, hogy milyen lelkiállapotban volt Nagy Imre 1956. november 4-én hajnali 4 óra és negyed hat között, hogy Zsuzsika hogyan látogatja meg a Corvin-közben harcoló kedvesét, hogy túléli-e Kovács János a forradalom utáni napokat, de azt is, hogy hogyan telt egy székelyudvarhelyi család 1956. október 24-i estéje. A rendezvény egyben az 1956-os forradalom 60. évfordulójára való emlékezés is.
A műveltségi vetélkedő csütörtökön 13 óra 30 perctől kezdődik a Digital 3 Televízió, vagyis a volt Stúdió mozi nagytermében. uh.ro
A rendhagyó műveltségi vetélkedő megyei szakaszára ezúttal a hatvan évvel ezelőtti eseményekből kellett felkészüljenek a diákok.
Az 1956-os forradalom eseményeit fókuszba állító rendezvényen a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium, a Tamási Áron Gimnázium és a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola, a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium és a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium háromfős diákcsapatai mérkőznek meg.
A kérdésfeltevések a már megszokott, mozis formában állítják meglehetősen nehéz feladatok elé a diákokat, de ezúttal sem fog hiányozni a színjátszás sem. Így a nézők megtudhatják, hogy sikerül-e az ÁVH-nak beszerveznie Kovács Jánost, hogy milyen lelkiállapotban volt Nagy Imre 1956. november 4-én hajnali 4 óra és negyed hat között, hogy Zsuzsika hogyan látogatja meg a Corvin-közben harcoló kedvesét, hogy túléli-e Kovács János a forradalom utáni napokat, de azt is, hogy hogyan telt egy székelyudvarhelyi család 1956. október 24-i estéje. A rendezvény egyben az 1956-os forradalom 60. évfordulójára való emlékezés is.
A műveltségi vetélkedő csütörtökön 13 óra 30 perctől kezdődik a Digital 3 Televízió, vagyis a volt Stúdió mozi nagytermében. uh.ro
2016. december 8.
A zászlók után a Városháza feliratot is el kell távolítani Csíkszeredában
Jogerős döntést hozott a Marosvásárhelyi Ítélőtábla: a Városháza feliratot el kell távolítani Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának épületéről – számol be Kovács Attila a szehelyhon.ro-n. Ezt a pert – akárcsak a Községháza feliratok ellenieket – a Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) kezdeményezte.
A Marosvásárhelyi Ítélőtábla december 6-ai döntése megerősítette a Hargita Megyei Törvényszék elsőfokú ítéletét, alaptalannak minősítve és elutasítva a Csíkszereda polgármestere és a helyi önkormányzati képviselő-testület által benyújtott fellebbezést. Ezzel az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. Az ítélet arra kötelezi a helyi önkormányzatot és a polgármestert, hogy a Városháza feliratot távolítsák el a hivatali épület homlokzatáról.
A Dan Tanasă vezette egyesület a törvényszéken tavaly novemberben iktatott beadványában úgy fogalmazott: „a Városháza (románul: Casa Oraşului) felirat elhelyezése törvénytelen, mert nem a Primărie román kifejezés magyar megfelelője”, és ilyen intézmény nincs a román közigazgatási rendszerben. Az indoklás szerint a 2001-ből származó 215-ös, helyi közigazgatásra vonatkozó törvény értelmében a Helyi tanács megnevezést először román, majd alatta magyar nyelven lehet kifüggeszteni egy táblán, és ugyanúgy, a megyeszékhely esetében Csíkszereda Municípium Polgármesteri Hivatal formában kell magyarra fordítani a román megnevezést egy másik névtáblán. A keresetlevél szerint a Városháza megnevezés a magyarországi közigazgatás egyik intézményét jelenti, amelyet „mesterséges módon vettek át, és törvénytelenül használnak egyes helyi hatóságok, köztük a csíkszeredaiak is”.
„A Városháza felirat nem egy helyi hatóságot vagy ennek intézményét jelenti Csíkszeredában, ezt csak a polgárok megtévesztése érdekében helyezték ki” – olvasható a dokumentumban.
Akárcsak a korábbi, a városháza tanácstermében levő zászlók miatt indult per esetében, Füleki Zoltán alpolgármester csíkszeredai polgárként kérte perbe való beavatkozásának elfogadását az ítélőtáblától, de ezt nem vették figyelembe. Ezért most is, ahogy a másik esetben, rendkívüli perorvoslati eljárást kezdeményez, a jogerős ítélet megsemmisítését kérve. A beavatkozás kérdése azért is fontos, mert ha a hivatal jogerősen veszít a perben, nem fordulhat fellebbezéssel európai bíróságokhoz, de egy polgári személy ezt megteheti. Amíg nem dönt az ítélőtábla a kérésről, addig a jogerős ítélet végrehajtását felfüggesztik. Az alpolgármester kérdésünkre elmondta, a fellebbezés során az összes elérhető román-magyar szótár vonatkozó szócikkeit idézték, amelyekből kitűnik, hogy a Városháza megnevezés a román Primărie magyar megfelelője. Ezt a bíróság nem vette figyelembe, ahogy azt, a Hargita Megyei Kulturális Igazgatóságtól származó dokumentumot sem, amelyből kitűnik, a hivatal épülete műemlék épület, ezért nem szabad változtatni rajta – írja a szehelyhon.ro. Erdély.ma
Jogerős döntést hozott a Marosvásárhelyi Ítélőtábla: a Városháza feliratot el kell távolítani Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának épületéről – számol be Kovács Attila a szehelyhon.ro-n. Ezt a pert – akárcsak a Községháza feliratok ellenieket – a Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület (ADEC) kezdeményezte.
A Marosvásárhelyi Ítélőtábla december 6-ai döntése megerősítette a Hargita Megyei Törvényszék elsőfokú ítéletét, alaptalannak minősítve és elutasítva a Csíkszereda polgármestere és a helyi önkormányzati képviselő-testület által benyújtott fellebbezést. Ezzel az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett. Az ítélet arra kötelezi a helyi önkormányzatot és a polgármestert, hogy a Városháza feliratot távolítsák el a hivatali épület homlokzatáról.
A Dan Tanasă vezette egyesület a törvényszéken tavaly novemberben iktatott beadványában úgy fogalmazott: „a Városháza (románul: Casa Oraşului) felirat elhelyezése törvénytelen, mert nem a Primărie román kifejezés magyar megfelelője”, és ilyen intézmény nincs a román közigazgatási rendszerben. Az indoklás szerint a 2001-ből származó 215-ös, helyi közigazgatásra vonatkozó törvény értelmében a Helyi tanács megnevezést először román, majd alatta magyar nyelven lehet kifüggeszteni egy táblán, és ugyanúgy, a megyeszékhely esetében Csíkszereda Municípium Polgármesteri Hivatal formában kell magyarra fordítani a román megnevezést egy másik névtáblán. A keresetlevél szerint a Városháza megnevezés a magyarországi közigazgatás egyik intézményét jelenti, amelyet „mesterséges módon vettek át, és törvénytelenül használnak egyes helyi hatóságok, köztük a csíkszeredaiak is”.
„A Városháza felirat nem egy helyi hatóságot vagy ennek intézményét jelenti Csíkszeredában, ezt csak a polgárok megtévesztése érdekében helyezték ki” – olvasható a dokumentumban.
Akárcsak a korábbi, a városháza tanácstermében levő zászlók miatt indult per esetében, Füleki Zoltán alpolgármester csíkszeredai polgárként kérte perbe való beavatkozásának elfogadását az ítélőtáblától, de ezt nem vették figyelembe. Ezért most is, ahogy a másik esetben, rendkívüli perorvoslati eljárást kezdeményez, a jogerős ítélet megsemmisítését kérve. A beavatkozás kérdése azért is fontos, mert ha a hivatal jogerősen veszít a perben, nem fordulhat fellebbezéssel európai bíróságokhoz, de egy polgári személy ezt megteheti. Amíg nem dönt az ítélőtábla a kérésről, addig a jogerős ítélet végrehajtását felfüggesztik. Az alpolgármester kérdésünkre elmondta, a fellebbezés során az összes elérhető román-magyar szótár vonatkozó szócikkeit idézték, amelyekből kitűnik, hogy a Városháza megnevezés a román Primărie magyar megfelelője. Ezt a bíróság nem vette figyelembe, ahogy azt, a Hargita Megyei Kulturális Igazgatóságtól származó dokumentumot sem, amelyből kitűnik, a hivatal épülete műemlék épület, ezért nem szabad változtatni rajta – írja a szehelyhon.ro. Erdély.ma
2016. december 8.
Riportkötet, vándorkiállítás és újabb tervek a MÚRE háza táján
Kéttucatnyi újságíró két napra „összeköltözik”, előzőleg felkészülnek különböző témákból: utánanéznek annak, hogy mit érdemes tudni a településről és az ott élő emberekről, emellett a kutatni kívánt témát is megpróbálják körvonalazni saját maguk számára. Sok esetben bebizonyosodik, hogy két nap korántsem elegendő ahhoz, hogy az újságírók minden szükséges információt „magukba szívjanak” a helyszínen, jó példa erre Sarány István, a Hargita népe napilap munkatársának esete: a riportból, amelyet a tábori tevékenységei nyomán írt, az is kiderül, hogy utólag még felvette a kapcsolatot azzal a képzőművésszel, akivel ottjártukkor a képzőművészeti oktatásról beszélgetett. Erről Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke beszélt kedden délután a Minerva-házban, a nagyváradi Europrint Kiadónál megjelent Hol vagytok, temesvári magyarok? című riportkötet bemutatóján. (Képünkön: Rácz Éva és Győrffy Gábor a rendezvényen, fotó: Rohonyi D. Iván)
A kiadvány 21 erdélyi és vajdasági újságíró riportjaiból állt össze, akik július 8-a és 10-e között részt vettek a MÚRE temesvári riporttáborában. Győrffy Gábor egyetemi oktató beszélgetett az est folyamán Rácz Évával, aki az egyesület által korábban szervezett riporttáborokra utalt: bár nem lehetett jelen, a sajtós kollégák által elmondottakból körvonalazódott számára, hogy hangulatos összejövetelekről van szó, amelyeken érdemes részt venni. Felidézte, hogy 2005-ben látott napvilágot a Variációk gyimesi témákra című könyv, amely már a negyedik volt az Erdély felfedezése sorozatban. Bizonyítja ez, hogy van előzményük, egyfajta hagyományuk a MÚRE-féle riportköteteknek, amelyek 2013 óta, Rácz Éva elnökké választása óta – Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztőjének szerkesztésében – elkészültek.
Az új sorozat 2014-ben, a kalotaszegi témájú Időutazás Farnastól Zsobokig című kötettel indult, majd 2015-ben jelent meg a Nem magyarul magyarok című kiadvány, amely besztercei látogatásuk (Óradna, Radnaborberek) eredményeként született. A harmadik, több mint 450 oldalas könyv a nagyvárosi szórványba kalauzolja az érdeklődőket; néhány nappal ezelőtt, amikor Temesváron bemutatták, meg is jegyezték a helybéliek: köszönik a tükröt, amelyet eléjük tártak benne.
A MÚRE tagjai már a következő tábor helyszínén gondolkodnak, ahol szintén megragadhatják a pillanatot: a szórványtémáról nem szeretnének lemondani, a lehetséges helyszínek között pedig Kommandó, Gyergyószárhegy, Déva is ott szerepel. – A Szilágyságban is vannak közösségek, akikhez érdemes lenne elmenni. A terv jó sok évre megvan, már csak a kollégákat kell rávenni, hogy minél többen csatlakozzanak – hangsúlyozta Rácz Éva.
A rendezvényen levetítették Sárosi István, a Krónika munkatársának riportfilmjét, és szó esett az egyesület Riporteriskola elnevezésű programjáról, amelyet jövőre is szeretnének megszervezni. Kiderült továbbá, hogy a MÚRE partnerként csatlakozik a Winkler Gyula által elképzelt falurevitalizációs projektkez: riportutakon vesznek majd részt az újságírók, a Hunyad megyei Lozsádra utaznak, hogy munkájuk által jövőképet adjanak az ottani, százlelkes közösségnek – „hogy a településnek ne csak múltja, hanem jövője is legyen”.
Összesen negyven felvétel szerepel a Dorel Găină által megnyitott vándor sajtófotó-kiállításon, amely Nagyvárad és Nagykároly után érkezett Kolozsvárra, és december 20-ig, munkanapokon 11 és 15 óra között tekinthető meg a könyvbemutatóval egybekötött esemény helyszínén, a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében (Jókai/Napoca utca 16. szám). A Brassaï 2015 sajtófotó-pályázatra beérkezett mintegy 1000 képből kiválasztott és díjazott munkák különböző szemszögekből világítanak rá a körülöttünk lévő valóságra, a méltató véleménye szerint tiszta, csiszolt tükröt mutatnak.
Dorel Găină fényképész, aki a zsűrinek is tagja volt, reményét fejezte ki, hogy lesznek még a mostani pályázathoz hasonló kezdeményezések, amelyhez akár Erdély határain túlról is csatlakozhatnak a magyar fotóriporterek. A MÚRE történetében első vándor sajtófotó-tárlatot a következő időszakban Marosvásárhelyen, Bukarestben és Csíkszeredában is bemutatják.
Ferencz Zsolt Szabadság (Kolozsvár)
Kéttucatnyi újságíró két napra „összeköltözik”, előzőleg felkészülnek különböző témákból: utánanéznek annak, hogy mit érdemes tudni a településről és az ott élő emberekről, emellett a kutatni kívánt témát is megpróbálják körvonalazni saját maguk számára. Sok esetben bebizonyosodik, hogy két nap korántsem elegendő ahhoz, hogy az újságírók minden szükséges információt „magukba szívjanak” a helyszínen, jó példa erre Sarány István, a Hargita népe napilap munkatársának esete: a riportból, amelyet a tábori tevékenységei nyomán írt, az is kiderül, hogy utólag még felvette a kapcsolatot azzal a képzőművésszel, akivel ottjártukkor a képzőművészeti oktatásról beszélgetett. Erről Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke beszélt kedden délután a Minerva-házban, a nagyváradi Europrint Kiadónál megjelent Hol vagytok, temesvári magyarok? című riportkötet bemutatóján. (Képünkön: Rácz Éva és Győrffy Gábor a rendezvényen, fotó: Rohonyi D. Iván)
A kiadvány 21 erdélyi és vajdasági újságíró riportjaiból állt össze, akik július 8-a és 10-e között részt vettek a MÚRE temesvári riporttáborában. Győrffy Gábor egyetemi oktató beszélgetett az est folyamán Rácz Évával, aki az egyesület által korábban szervezett riporttáborokra utalt: bár nem lehetett jelen, a sajtós kollégák által elmondottakból körvonalazódott számára, hogy hangulatos összejövetelekről van szó, amelyeken érdemes részt venni. Felidézte, hogy 2005-ben látott napvilágot a Variációk gyimesi témákra című könyv, amely már a negyedik volt az Erdély felfedezése sorozatban. Bizonyítja ez, hogy van előzményük, egyfajta hagyományuk a MÚRE-féle riportköteteknek, amelyek 2013 óta, Rácz Éva elnökké választása óta – Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztőjének szerkesztésében – elkészültek.
Az új sorozat 2014-ben, a kalotaszegi témájú Időutazás Farnastól Zsobokig című kötettel indult, majd 2015-ben jelent meg a Nem magyarul magyarok című kiadvány, amely besztercei látogatásuk (Óradna, Radnaborberek) eredményeként született. A harmadik, több mint 450 oldalas könyv a nagyvárosi szórványba kalauzolja az érdeklődőket; néhány nappal ezelőtt, amikor Temesváron bemutatták, meg is jegyezték a helybéliek: köszönik a tükröt, amelyet eléjük tártak benne.
A MÚRE tagjai már a következő tábor helyszínén gondolkodnak, ahol szintén megragadhatják a pillanatot: a szórványtémáról nem szeretnének lemondani, a lehetséges helyszínek között pedig Kommandó, Gyergyószárhegy, Déva is ott szerepel. – A Szilágyságban is vannak közösségek, akikhez érdemes lenne elmenni. A terv jó sok évre megvan, már csak a kollégákat kell rávenni, hogy minél többen csatlakozzanak – hangsúlyozta Rácz Éva.
A rendezvényen levetítették Sárosi István, a Krónika munkatársának riportfilmjét, és szó esett az egyesület Riporteriskola elnevezésű programjáról, amelyet jövőre is szeretnének megszervezni. Kiderült továbbá, hogy a MÚRE partnerként csatlakozik a Winkler Gyula által elképzelt falurevitalizációs projektkez: riportutakon vesznek majd részt az újságírók, a Hunyad megyei Lozsádra utaznak, hogy munkájuk által jövőképet adjanak az ottani, százlelkes közösségnek – „hogy a településnek ne csak múltja, hanem jövője is legyen”.
Összesen negyven felvétel szerepel a Dorel Găină által megnyitott vándor sajtófotó-kiállításon, amely Nagyvárad és Nagykároly után érkezett Kolozsvárra, és december 20-ig, munkanapokon 11 és 15 óra között tekinthető meg a könyvbemutatóval egybekötött esemény helyszínén, a Minerva Művelődési Egyesület Cs. Gyimesi Éva termében (Jókai/Napoca utca 16. szám). A Brassaï 2015 sajtófotó-pályázatra beérkezett mintegy 1000 képből kiválasztott és díjazott munkák különböző szemszögekből világítanak rá a körülöttünk lévő valóságra, a méltató véleménye szerint tiszta, csiszolt tükröt mutatnak.
Dorel Găină fényképész, aki a zsűrinek is tagja volt, reményét fejezte ki, hogy lesznek még a mostani pályázathoz hasonló kezdeményezések, amelyhez akár Erdély határain túlról is csatlakozhatnak a magyar fotóriporterek. A MÚRE történetében első vándor sajtófotó-tárlatot a következő időszakban Marosvásárhelyen, Bukarestben és Csíkszeredában is bemutatják.
Ferencz Zsolt Szabadság (Kolozsvár)
2016. december 9.
„Magyarország minden eszközzel segít”
– beszélgetés Zsigmond Barna Pál főkonzullal –
Az erdélyi magyar politikai szervezetek közül kettő egyesített erővel vág neki a közelgő parlamenti választásoknak. Célkitűzéseik között egyebek mellett új alkotmány és új etnikumközi szerződés szerepel, valamint – a központosított kormányhatalom befolyását kiegyensúlyozandó – a prefektusi intézmény megszüntetését kívánják elérni. Arra voltunk kíváncsiak, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul szerint Magyarország hogyan segítheti törekvéseiben az erdélyi magyar képviseletet.
– Sajátos helyzetben vagyunk itt, Székelyföldön: zászlónkat a saját államunk üldözi, de Budapesten ott lobog a parlament épületén. Véleménye szerint ilyen körülmények közepette mire lehetne alapozni az új etnikumközi szerződést?
– Mindenképpen az a kiindulópont, hogy mindkét ország tagja az Európai Uniónak. Ez közös jogalapot jelent, tehát feltételezi, hogy az alapvető emberi jogokról azonos irányelvek mentén foglaljunk állást. Ezek tartalmazzák a szabad anyanyelvhasználat és a szabad szimbólumhasználat jogát is. Ezen jogokat korábban, az 1918-as román nemzetgyűlés alkalmával a románság is megígérte, garantálta a kisebbségeknek. A politika számára ezek eszközök, viszont ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nem kérhetünk számon mindent a közéleti szereplőkön! Az anyanyelvhasználatért nemcsak a politikus tehet, hanem a vállalkozói és a civil szféra is. Éppen ezért, amikor a képviselőket, szenátorokat kérdőre vonjuk, azt is vizsgáljuk meg, hogy mi személyesen mit teszünk anyanyelvünk használata, védelme érdekében. Ha Csíkszeredában a magyar bolttulajdonos üzletében csak románul olvashatjuk a termékleírást, vagy esetleg a kiszolgálás is csak román nyelven történik, ez is felelősségünk része. Ilyen esetekben szóvá kell tennünk a magyar felirat hiányát.
– Szükségesnek találja, hogy minden eddiginél hangosabban követeljük Székelyföld autonómiáját?
– Úgy gondolom, ezt folyamatosan követelni kell. Persze vannak olyan pillanatok, például a gyulafehérvári évforduló, amikor az alkalom felkínálja magát, de előrelépés csak akkor történhet, ha az autonómia ügyét bölcsen, átgondoltan és következetesen képviselik.
– A következő parlamenti ciklus derekán ünneplik a román egyesülés 100. évfordulóját, majd a ciklus végéhez közeledve a trianoni centenáriumra emlékezünk. Melyek azok az eszközök, amelyekkel Magyarország segíteni tud bennünket ebben az elkövetkező, nehéz időszakban?
– Magyarország minden olyan eszközzel segíteni fogja a határon túli magyarságot jogos követelései elérésében, amely az európai és nemzetközi szerződések értelmében rendelkezésére áll, legyen szó gazdaságról, kultúráról, oktatásról vagy sportról. A sikerekhez az is kell, hogy az erdélyi magyarságnak erős érdekképviselete legyen a román parlamentben. Ezért minden romániai magyar felelőssége, hogy vegyen részt a decemberi parlamenti választásokon, és szavazzon saját jelöltjeire!
Kovács Hont Imre Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
– beszélgetés Zsigmond Barna Pál főkonzullal –
Az erdélyi magyar politikai szervezetek közül kettő egyesített erővel vág neki a közelgő parlamenti választásoknak. Célkitűzéseik között egyebek mellett új alkotmány és új etnikumközi szerződés szerepel, valamint – a központosított kormányhatalom befolyását kiegyensúlyozandó – a prefektusi intézmény megszüntetését kívánják elérni. Arra voltunk kíváncsiak, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul szerint Magyarország hogyan segítheti törekvéseiben az erdélyi magyar képviseletet.
– Sajátos helyzetben vagyunk itt, Székelyföldön: zászlónkat a saját államunk üldözi, de Budapesten ott lobog a parlament épületén. Véleménye szerint ilyen körülmények közepette mire lehetne alapozni az új etnikumközi szerződést?
– Mindenképpen az a kiindulópont, hogy mindkét ország tagja az Európai Uniónak. Ez közös jogalapot jelent, tehát feltételezi, hogy az alapvető emberi jogokról azonos irányelvek mentén foglaljunk állást. Ezek tartalmazzák a szabad anyanyelvhasználat és a szabad szimbólumhasználat jogát is. Ezen jogokat korábban, az 1918-as román nemzetgyűlés alkalmával a románság is megígérte, garantálta a kisebbségeknek. A politika számára ezek eszközök, viszont ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nem kérhetünk számon mindent a közéleti szereplőkön! Az anyanyelvhasználatért nemcsak a politikus tehet, hanem a vállalkozói és a civil szféra is. Éppen ezért, amikor a képviselőket, szenátorokat kérdőre vonjuk, azt is vizsgáljuk meg, hogy mi személyesen mit teszünk anyanyelvünk használata, védelme érdekében. Ha Csíkszeredában a magyar bolttulajdonos üzletében csak románul olvashatjuk a termékleírást, vagy esetleg a kiszolgálás is csak román nyelven történik, ez is felelősségünk része. Ilyen esetekben szóvá kell tennünk a magyar felirat hiányát.
– Szükségesnek találja, hogy minden eddiginél hangosabban követeljük Székelyföld autonómiáját?
– Úgy gondolom, ezt folyamatosan követelni kell. Persze vannak olyan pillanatok, például a gyulafehérvári évforduló, amikor az alkalom felkínálja magát, de előrelépés csak akkor történhet, ha az autonómia ügyét bölcsen, átgondoltan és következetesen képviselik.
– A következő parlamenti ciklus derekán ünneplik a román egyesülés 100. évfordulóját, majd a ciklus végéhez közeledve a trianoni centenáriumra emlékezünk. Melyek azok az eszközök, amelyekkel Magyarország segíteni tud bennünket ebben az elkövetkező, nehéz időszakban?
– Magyarország minden olyan eszközzel segíteni fogja a határon túli magyarságot jogos követelései elérésében, amely az európai és nemzetközi szerződések értelmében rendelkezésére áll, legyen szó gazdaságról, kultúráról, oktatásról vagy sportról. A sikerekhez az is kell, hogy az erdélyi magyarságnak erős érdekképviselete legyen a román parlamentben. Ezért minden romániai magyar felelőssége, hogy vegyen részt a decemberi parlamenti választásokon, és szavazzon saját jelöltjeire!
Kovács Hont Imre Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. december 9.
Volt is, lesz is, ez itt a praxis
A vasárnapi választások előtt nem árt elismételni, hogy kik képviseltek bennünket, udvarhelyieket a román parlamentben. Névsorolvasás.
A 1989 év végi rendszerváltás zűrzavaros hetei után 1990 februárjára rendeződött annyira az ország, hogy megalakulhatott a Nemzeti Egységtanács (Consiliul Provizoriu de Uniune Națională – CPUN) – ekkor még nem voltak választások, tehát parlamentje sem volt az országnak.
Az 1989 végén létrejött RMDSZ viszont minden magyarlakta településen megalakult és a marosvásárhelyi véres eseményeket követően az egész ország az 1990. május 20-i választásokra készült – erről itt írtunk bővebben.
Az első fecskék, tavasszal
A májusi voksoláson fölényesen győzött Ion Iliescu és a közben párttá alakult Nemzetmentési Front, az RMDSZ pedig bekerült a parlamentbe 12 szenátorral és 29 képviselővel – ez akkor nagyon jó szereplésnek számított, de ez a ciklus csak két évre szólt, hiszen még az új alkotmány sem volt meg, azt csak 1991-ben fogadták el.
Udvarhelyszékről Verestóy Attila vegyészmérnök lett szenátor és Incze Béla egykori gyárigazgató képviselő, mellettük Hargita megyéből Hajdu Menyhért Gábor jogász jutott be szenátornak, illetve Borbély Ernő, Csutak István Ferenc, Borsos Géza József és Nagy Benedek ülhettek be a képviselőházba.
Ezek a személyek 1992 őszéig maradtak a parlamentben, közülük többen már nem indultak ebben az évben, például az udvarhelyi Incze Béla. Utóbbi később a Magyar Polgári Pártban vállalt szerepet, idén októberben, 75 éves korában hunyt el.
És jött az Antal-Asztalos kettős
1992-ben szeptember végén rendezték meg a választásokat, ezt Iliescuék megint megnyerték, az RMDSZ továbbra is tartotta magát ellenzékben.
Ami Udvarhelyszéket illeti, Verestóy Attila továbbra is szenátor maradt, a képviselőházba viszont két új arc jött be – Antal István gépészmérnök, valamint Asztalos Ferenc tanár, tanfelügyelő.
Az Antal-Asztalos páros került fel a Hargita megyei listára 1996, 2000 és 2004 őszén is, mindketten befutó helyekre kerültek mindig, egészen 2008-ig együtt dolgoztak.
Ami a szakterületüket illeti, Asztalos „asztala" főleg az oktatás volt (mindig benne volt a képviselőház oktatási szakbizottságában), Antal szakterülete pedig az ipar és a vidékfejlesztés volt, az Ipar és Szolgáltatások Szakbizottságának volt az elnöke, alelnöke, titkára és tagja, persze nem egyszerre.
1996-ban kemény volt az előválasztás RMDSZ-en belül Székelyudvarhelyen, mert komoly kihívók akadtak: szenátorjelölt volt Hosszú Attila üzletember, képviselőjelölt pedig Szilágyi Edit jogász, de a szeptember végi előválasztáson a Verestóy-Antal-Asztalos trió került a befutó helyekre.
Kiszállás, majd egy kiszállítási kísérlet
Asztalos 2008-ban már nem indult, ekkor átalakult a rendszer is, hiszen Udvarhelyszéket külön csak egy képviselői hely illette meg a megyében, s ez a hely az Antal Istváné lett.
Azonban négy év múlva, 2012-ben egykori irodavezetőjével, Ladányi Lászlóval kellett megküzdenie az RMDSZ belső előválasztásán úgy, hogy a szervezet nagyemberei, illetve a székelyudvarhelyi RMDSZ is inkább Ladányit támogatták.
Antal azonban a Csíkszeredában lezajlott előválasztáson 35-32 szavazatarányban győzött, így ő kerülhetett be ismét a parlamentbe újabb négy évre – idén már ő sem indul, viszont a szenátori listán már ott van – igaz, nem befutó helyen − a fia, Antal Lóránt.
2012-ben az EMNP is benevezett az országos választásokra, Zakariás Zoltán személyében udvarhelyszéki szenátorjelöltjük is volt, Székely Kinga Réka pedig képviselőjelöltként indult, de a kis párt közelébe se járt a bejutási küszöbnek.
Összefoglalva az eddig a parlamentben szenátorként vagy képviselőként eltöltött évek számát: Verestóy 26 év, Antal 24 év, Asztalos 16 év, Incze 2 év. Antal idén befejezi, Verestóynak még kinéz négy év.
Katona Zoltán uh.ro
A vasárnapi választások előtt nem árt elismételni, hogy kik képviseltek bennünket, udvarhelyieket a román parlamentben. Névsorolvasás.
A 1989 év végi rendszerváltás zűrzavaros hetei után 1990 februárjára rendeződött annyira az ország, hogy megalakulhatott a Nemzeti Egységtanács (Consiliul Provizoriu de Uniune Națională – CPUN) – ekkor még nem voltak választások, tehát parlamentje sem volt az országnak.
Az 1989 végén létrejött RMDSZ viszont minden magyarlakta településen megalakult és a marosvásárhelyi véres eseményeket követően az egész ország az 1990. május 20-i választásokra készült – erről itt írtunk bővebben.
Az első fecskék, tavasszal
A májusi voksoláson fölényesen győzött Ion Iliescu és a közben párttá alakult Nemzetmentési Front, az RMDSZ pedig bekerült a parlamentbe 12 szenátorral és 29 képviselővel – ez akkor nagyon jó szereplésnek számított, de ez a ciklus csak két évre szólt, hiszen még az új alkotmány sem volt meg, azt csak 1991-ben fogadták el.
Udvarhelyszékről Verestóy Attila vegyészmérnök lett szenátor és Incze Béla egykori gyárigazgató képviselő, mellettük Hargita megyéből Hajdu Menyhért Gábor jogász jutott be szenátornak, illetve Borbély Ernő, Csutak István Ferenc, Borsos Géza József és Nagy Benedek ülhettek be a képviselőházba.
Ezek a személyek 1992 őszéig maradtak a parlamentben, közülük többen már nem indultak ebben az évben, például az udvarhelyi Incze Béla. Utóbbi később a Magyar Polgári Pártban vállalt szerepet, idén októberben, 75 éves korában hunyt el.
És jött az Antal-Asztalos kettős
1992-ben szeptember végén rendezték meg a választásokat, ezt Iliescuék megint megnyerték, az RMDSZ továbbra is tartotta magát ellenzékben.
Ami Udvarhelyszéket illeti, Verestóy Attila továbbra is szenátor maradt, a képviselőházba viszont két új arc jött be – Antal István gépészmérnök, valamint Asztalos Ferenc tanár, tanfelügyelő.
Az Antal-Asztalos páros került fel a Hargita megyei listára 1996, 2000 és 2004 őszén is, mindketten befutó helyekre kerültek mindig, egészen 2008-ig együtt dolgoztak.
Ami a szakterületüket illeti, Asztalos „asztala" főleg az oktatás volt (mindig benne volt a képviselőház oktatási szakbizottságában), Antal szakterülete pedig az ipar és a vidékfejlesztés volt, az Ipar és Szolgáltatások Szakbizottságának volt az elnöke, alelnöke, titkára és tagja, persze nem egyszerre.
1996-ban kemény volt az előválasztás RMDSZ-en belül Székelyudvarhelyen, mert komoly kihívók akadtak: szenátorjelölt volt Hosszú Attila üzletember, képviselőjelölt pedig Szilágyi Edit jogász, de a szeptember végi előválasztáson a Verestóy-Antal-Asztalos trió került a befutó helyekre.
Kiszállás, majd egy kiszállítási kísérlet
Asztalos 2008-ban már nem indult, ekkor átalakult a rendszer is, hiszen Udvarhelyszéket külön csak egy képviselői hely illette meg a megyében, s ez a hely az Antal Istváné lett.
Azonban négy év múlva, 2012-ben egykori irodavezetőjével, Ladányi Lászlóval kellett megküzdenie az RMDSZ belső előválasztásán úgy, hogy a szervezet nagyemberei, illetve a székelyudvarhelyi RMDSZ is inkább Ladányit támogatták.
Antal azonban a Csíkszeredában lezajlott előválasztáson 35-32 szavazatarányban győzött, így ő kerülhetett be ismét a parlamentbe újabb négy évre – idén már ő sem indul, viszont a szenátori listán már ott van – igaz, nem befutó helyen − a fia, Antal Lóránt.
2012-ben az EMNP is benevezett az országos választásokra, Zakariás Zoltán személyében udvarhelyszéki szenátorjelöltjük is volt, Székely Kinga Réka pedig képviselőjelöltként indult, de a kis párt közelébe se járt a bejutási küszöbnek.
Összefoglalva az eddig a parlamentben szenátorként vagy képviselőként eltöltött évek számát: Verestóy 26 év, Antal 24 év, Asztalos 16 év, Incze 2 év. Antal idén befejezi, Verestóynak még kinéz négy év.
Katona Zoltán uh.ro
2016. december 9.
Terjedt híre a nagyvilágban
Végéhez közeledik a Márton Áron Emlékév, sőt Hargita megyében ma, a csíksomlyói kegytemplomban 19 órától kezdődő ünnepi szentmisével le is zárul. Az emlékév eredményeiről, legfőbb hozadékairól Gaál Gergelyt, a Márton Áron Emlékév Programbizottságának elnökét, valamint Lázár Csillát, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum vezetőjét kérdeztük.
Szobrot avattak, konferenciákat, kiállításokat, vetélkedőket tartottak.
Tartalmas év a megismerés jegyében
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Áder János köztársasági elnök fővédnökségével megvalósult Márton Áron Emlékév kiemelt célja volt, hogy a 120 évvel ezelőtt született szentéletű erdélyi püspök életművét minél szélesebb körben ismertté tegyük, személyét bemutassuk és példaként állítsuk elsősorban a magyarság egésze számára, de a szélesebb értelemben vett európai közönség és a nagyvilág is többet tudjon róla, mint korábban – foglalta össze Gaál Gergely, a Márton Áron Emlékév Programbizottságának elnöke. – Szeretnénk, hogy nevének hallatán minél több jóérzésű és hazáját szerető magyar emberben tisztelet és büszkeség ébredjen. Az egész éves programsorozatban kiállításmegnyitókkal, konferenciákkal, kulturális programokkal, ifjúsági táborral, zarándoklatokkal, szentmisékkel és más eseményekkel igyekeztünk hozzájárulni ehhez.
Több mint tízezren
Az év folyamán a megemlékezésekhez számos szervezet és intézmény csatlakozott, és több rendezvényen, fesztiválon is megjelentek az emlékév rendezvényei: többek közt Krakkóban az Ifjúsági Világtalálkozón, Tusványoson, a Kolozsvári Magyar Napokon, a Nagyváradi Szent László Napokon, a Vásárhelyi Forgatagon. Tudományos konferenciák zajlottak Csíkszentdomokoson, Bukarestben és Washingtonban. Az emlékév szervezéséhez rendelkezésre álló forrásokból zarándokbuszok indítását támogatta a Nemzetpolitikai Államtitkárság Krakkóba, Gyulafehérvárra és más helyszínekre. Ugyanakkor a Kőrösi Csoma Program, illetve a Petőfi Program ösztöndíjasainak segítségével a nagyvilág számos pontjára eljutott a szentéletű püspök emléke. – Az emlékév programsorozatának talán legtöbb helyre eljutó eleme volt az a vándorkiállítás, amely a püspök életét mutatja be színvonalas tablókon – emelte ki Gaál Gergely. – A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum anyagára támaszkodó tárlatot ez idáig mintegy 80 helyszínen mutattuk be kültéri és beltéri változatban. A kiállítás magyar, román, lengyel, angol, olasz és spanyol nyelvű változatát is bemutattuk a nagyvilág különböző pontjain. A Kárpát-medencén túl Bukarest, Róma, Brüsszel, Washington, Bécs, Innsbruck, New York, Buenos Aires is szerepelt a helyszínek között. Becslésünk szerint a Márton Áron Emlékév jegyében szervezett eseményekbe tízezernél is többen kapcsolódtak be világszerte. Szintén sok ezer helyre eljuthattak az emlékév során megjelent, a püspök életét bemutató életrajzi, történelmi és lelkületi jellegű, magyar, olasz és angol nyelvű nyomdai kiadványok (füzetek, kiskönyvek, imaképek), valamint a boldoggá avatási eljárás folyamatát bemutató film.
A programbizottság elnöke szerint különösen fontos volt az emlékév rendezvényeinek sorában a februári csíkszeredai nyitó-eseménysorozat, a pünkösdi csíkszeredai szoboravatás, az augusztus végi csíkszentdomokosi ifjúsági tábor és tudományos konferencia, és legfőképpen a püspök halálának évfordulóján, szeptember 29-én lezajlott ünnepi szentmise, amelynek keretében Márton Áron újratemetésére is sor került a gyulafehérvári székesegyházban.
– A rendkívül felemelő és megható eseményen több mint kétszáz pap és egyházi főméltóság koncelebrált, és zarándokok ezrei töltötték meg a templomot és az előtte lévő teret – tette hozzá Gaál Gergely. – Nemcsak Erdélyből, hanem felhívásunkra a Kárpát-medence szinte minden tájékáról érkeztek résztvevők. Rendkívüli élmény volt ez alkalommal megtapasztalni a Márton Áron püspök személye iránti, ma is élő különleges tiszteletet.
A szülőfalu és az emlékév
– Az emlékév jelentős változást hozott Márton Áron püspök ismertségének földrajzi kiterjedésében, ugyanakkor annak nem látom jelét, hogy Márton Áron írásainak, beszédeinek, tanúságtételének ismerete jelentősen mélyült volna, hogy – az emlékév folyományaként – vadonatúj kutatások, eddig nem látott mély és hiteles értelmezések születtek volna nagyszámban – vélekedett Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum vezetője. – De talán ezt az elmélyülést nem is ambicionálják a széles körben meghirdetett emlékévek. Nem hinném, hogy akár Szent Márton (hiszen Szent Márton Emlékév is volt!), akár Márton Áron sokkal többek életét megváltoztatta volna 2016-ban, mint 2015-ben vagy 2017-ben. De az tagadhatatlan, hogy az elmélyült tiszteletnek – mely, ismétlem, soha nem tömegszinten, hanem mindig egyéni szinten valósul meg – alapvető feltétele az ismertség. Ráerősített ugyanakkor az emlékév néhány olyan, korábbról meglévő tervre, szándékra, mely az emlékév anyagi támogatása híján talán létre sem jöhetett volna, vagy sokkal szerényebb keretek között valósulhatott volna meg, kevesebb emberhez jutott volna el. Gondolok itt az angol és román nyelvű Márton Áron-életrajzra, a Mons. Marton József nagyprépost által szerkesztett hagyatéksorozat újabb kötetekkel való gazdagodására, a csíkszeredai szoborra, a püspök hamvainak áthelyezésére vagy akár az általunk szervezett társadalomtudományi táborra.
A csíkszentdomokosi múzeum anyagából több különböző vándortárlat is készült, amelyek csaknem a fél világot beutazták. Ezek olyanok figyelmét is szerették volna felkelteni, akik korábban talán soha nem hallottak a püspökről, vagy akiket „hidegen hagy” amúgy egy katolikus püspök élete. – A múzeum tehát elsősorban nagyobb ismertségre tett szert és új kiadványokkal gazdagodott – jegyezte meg Lázár Csilla. – Ezzel összefüggésben archív képgyűjteményünk is folyamatosan szaporodik, ezek elhelyezését most próbáljuk kitalálni, egy időben a jövőben esedékes felújítás tervezésével.
Áron püspök mindig aktuális
Gaál Gergely kiemelte, hogy a Márton Áron Emlékévet nem politikai eseményekhez igazították, hanem az hivatalosan december 24-ig tart, ugyanis 1938-ban ezen a napon nevezte ki Márton Áront püspökké XI. Piusz pápa, de tekintettel a karácsonyi időszakra, a záró eseményeket december első felében szervezik meg. Így ezúttal egybeesett a választási kampány vége az emlékév zárásával. Ez sokak szerint nem véletlen, de akár üzenetértékű is lehet.
– A politika természetéből következik, hogy az általa fontosnak tartott témák felmutatására alkalmas jelenségeket „szárnyaira kapja” – vélte Lázár Csilla. – Márpedig nem nehéz egybecsengéseket találni a magyar közösségek mostani törekvései és Márton Áron püspök „harcai” között. Hogy a politikai szélverés mennyit árthat a püspök megítélésének? Ha nem történik égbekiáltóan helyt nem álló értelmezés, vagy nem torzítják, hamisítják a püspök hagyatékát politikai célok érdekében – ilyent szerencsére ritkán tapasztalni –, akkor nagy kárt nem tudnak okozni. Aki a hiteles Márton Áronra kíváncsi, az nem politikusok beszédeiből fog felőle tájékozódni. Ugyanakkor, ha már hivatkozzuk, ajánlanám mindenkinek – politikusok sem kivételek – szaporán olvasni a püspök írásait, beszédeit, bőven van olyan passzus, ahol a püspök nagyon mást vár el tőlünk, mint amit mi időnként „produkálunk” – a politikusok sem kivételek. Én például a minap újraolvastam a püspök néhány hivatalos levelét, amelyet különböző román ünnepek, pl. december 1-je alkalmából írt. Másnak is ajánlom elolvasásra.
Emlékév teltével
– Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az emlékév hivatalos lezárása után is folytassuk Márton Áron életének bemutatását – foglalta össze Gaál Gergely. – Vannak még tervek, kezdeményezések, amelyeknek megvalósítására az emlékév lehetőségei nem voltak elegendők, de a közeljövőben szeretnénk megvalósítani, segíteni ezeket. A püspök életét bemutató vándorkiállítás anyagát szeretnénk továbbra is eljuttatni minél több helyre.
– Minap hallottam, hogy egy „állandó” kiállítás „szavatossági ideje” legfeljebb 6-8 év – mondta Lázár Csilla. – Ennyi idő után nemcsak állagjavításra szorul (mint a domokosi múzeum termei is), de aktualitásából, korszerűségéből is sokat veszít.
Ezt figyelembe véve, valamint az utóbbi évek kutatási és gyűjtési eredményeit hasznosítva, jövőre tervezik a csíkszentdomokosi múzeum felújítását, és Denisa Bodeanu történész illetve Hegedűs Enikő művészettörténész segítségével bővítik, átalakítják a jelenleg látható tárlatot.
– A múzeum egy igazi ereklyével is gazdagodik (hivatalosan csak a boldoggá avatottaknak lehetnek ereklyéi, de ez nekünk juszt is az) – közölte a múzeum vezetője. – Márton Áron püspök kriptából kiemelt koporsójának fedele nem került bele a kőszarkofágba. Ezt a koporsófedőt Jakubinyi György érsek atya a múzeumnak adományozta, ezt közelebbről ki is fogjuk állítani Csíkszentdomokoson. Az emlékévvel számunkra semmi nem ér véget. Én a hivatalos „zárórendezvény” utáni napon a férjemmel Jászvásárra utazom, hogy az ottani katolikus teológián Anton Durcovivi és Márton Áron tiszteletére szervezett szimpóziumra elvigyem román nyelven a püspök néhány gondolatát. Remélem, Márton Áron püspök úr a jövőben is „bíz még ránk” feladatot, illetve akkor is „szól” majd, ha nem a helyes irányba megyünk.
Daczó Katalin Hargita Népe (Csíkszereda)
Végéhez közeledik a Márton Áron Emlékév, sőt Hargita megyében ma, a csíksomlyói kegytemplomban 19 órától kezdődő ünnepi szentmisével le is zárul. Az emlékév eredményeiről, legfőbb hozadékairól Gaál Gergelyt, a Márton Áron Emlékév Programbizottságának elnökét, valamint Lázár Csillát, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum vezetőjét kérdeztük.
Szobrot avattak, konferenciákat, kiállításokat, vetélkedőket tartottak.
Tartalmas év a megismerés jegyében
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Áder János köztársasági elnök fővédnökségével megvalósult Márton Áron Emlékév kiemelt célja volt, hogy a 120 évvel ezelőtt született szentéletű erdélyi püspök életművét minél szélesebb körben ismertté tegyük, személyét bemutassuk és példaként állítsuk elsősorban a magyarság egésze számára, de a szélesebb értelemben vett európai közönség és a nagyvilág is többet tudjon róla, mint korábban – foglalta össze Gaál Gergely, a Márton Áron Emlékév Programbizottságának elnöke. – Szeretnénk, hogy nevének hallatán minél több jóérzésű és hazáját szerető magyar emberben tisztelet és büszkeség ébredjen. Az egész éves programsorozatban kiállításmegnyitókkal, konferenciákkal, kulturális programokkal, ifjúsági táborral, zarándoklatokkal, szentmisékkel és más eseményekkel igyekeztünk hozzájárulni ehhez.
Több mint tízezren
Az év folyamán a megemlékezésekhez számos szervezet és intézmény csatlakozott, és több rendezvényen, fesztiválon is megjelentek az emlékév rendezvényei: többek közt Krakkóban az Ifjúsági Világtalálkozón, Tusványoson, a Kolozsvári Magyar Napokon, a Nagyváradi Szent László Napokon, a Vásárhelyi Forgatagon. Tudományos konferenciák zajlottak Csíkszentdomokoson, Bukarestben és Washingtonban. Az emlékév szervezéséhez rendelkezésre álló forrásokból zarándokbuszok indítását támogatta a Nemzetpolitikai Államtitkárság Krakkóba, Gyulafehérvárra és más helyszínekre. Ugyanakkor a Kőrösi Csoma Program, illetve a Petőfi Program ösztöndíjasainak segítségével a nagyvilág számos pontjára eljutott a szentéletű püspök emléke. – Az emlékév programsorozatának talán legtöbb helyre eljutó eleme volt az a vándorkiállítás, amely a püspök életét mutatja be színvonalas tablókon – emelte ki Gaál Gergely. – A csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum anyagára támaszkodó tárlatot ez idáig mintegy 80 helyszínen mutattuk be kültéri és beltéri változatban. A kiállítás magyar, román, lengyel, angol, olasz és spanyol nyelvű változatát is bemutattuk a nagyvilág különböző pontjain. A Kárpát-medencén túl Bukarest, Róma, Brüsszel, Washington, Bécs, Innsbruck, New York, Buenos Aires is szerepelt a helyszínek között. Becslésünk szerint a Márton Áron Emlékév jegyében szervezett eseményekbe tízezernél is többen kapcsolódtak be világszerte. Szintén sok ezer helyre eljuthattak az emlékév során megjelent, a püspök életét bemutató életrajzi, történelmi és lelkületi jellegű, magyar, olasz és angol nyelvű nyomdai kiadványok (füzetek, kiskönyvek, imaképek), valamint a boldoggá avatási eljárás folyamatát bemutató film.
A programbizottság elnöke szerint különösen fontos volt az emlékév rendezvényeinek sorában a februári csíkszeredai nyitó-eseménysorozat, a pünkösdi csíkszeredai szoboravatás, az augusztus végi csíkszentdomokosi ifjúsági tábor és tudományos konferencia, és legfőképpen a püspök halálának évfordulóján, szeptember 29-én lezajlott ünnepi szentmise, amelynek keretében Márton Áron újratemetésére is sor került a gyulafehérvári székesegyházban.
– A rendkívül felemelő és megható eseményen több mint kétszáz pap és egyházi főméltóság koncelebrált, és zarándokok ezrei töltötték meg a templomot és az előtte lévő teret – tette hozzá Gaál Gergely. – Nemcsak Erdélyből, hanem felhívásunkra a Kárpát-medence szinte minden tájékáról érkeztek résztvevők. Rendkívüli élmény volt ez alkalommal megtapasztalni a Márton Áron püspök személye iránti, ma is élő különleges tiszteletet.
A szülőfalu és az emlékév
– Az emlékév jelentős változást hozott Márton Áron püspök ismertségének földrajzi kiterjedésében, ugyanakkor annak nem látom jelét, hogy Márton Áron írásainak, beszédeinek, tanúságtételének ismerete jelentősen mélyült volna, hogy – az emlékév folyományaként – vadonatúj kutatások, eddig nem látott mély és hiteles értelmezések születtek volna nagyszámban – vélekedett Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum vezetője. – De talán ezt az elmélyülést nem is ambicionálják a széles körben meghirdetett emlékévek. Nem hinném, hogy akár Szent Márton (hiszen Szent Márton Emlékév is volt!), akár Márton Áron sokkal többek életét megváltoztatta volna 2016-ban, mint 2015-ben vagy 2017-ben. De az tagadhatatlan, hogy az elmélyült tiszteletnek – mely, ismétlem, soha nem tömegszinten, hanem mindig egyéni szinten valósul meg – alapvető feltétele az ismertség. Ráerősített ugyanakkor az emlékév néhány olyan, korábbról meglévő tervre, szándékra, mely az emlékév anyagi támogatása híján talán létre sem jöhetett volna, vagy sokkal szerényebb keretek között valósulhatott volna meg, kevesebb emberhez jutott volna el. Gondolok itt az angol és román nyelvű Márton Áron-életrajzra, a Mons. Marton József nagyprépost által szerkesztett hagyatéksorozat újabb kötetekkel való gazdagodására, a csíkszeredai szoborra, a püspök hamvainak áthelyezésére vagy akár az általunk szervezett társadalomtudományi táborra.
A csíkszentdomokosi múzeum anyagából több különböző vándortárlat is készült, amelyek csaknem a fél világot beutazták. Ezek olyanok figyelmét is szerették volna felkelteni, akik korábban talán soha nem hallottak a püspökről, vagy akiket „hidegen hagy” amúgy egy katolikus püspök élete. – A múzeum tehát elsősorban nagyobb ismertségre tett szert és új kiadványokkal gazdagodott – jegyezte meg Lázár Csilla. – Ezzel összefüggésben archív képgyűjteményünk is folyamatosan szaporodik, ezek elhelyezését most próbáljuk kitalálni, egy időben a jövőben esedékes felújítás tervezésével.
Áron püspök mindig aktuális
Gaál Gergely kiemelte, hogy a Márton Áron Emlékévet nem politikai eseményekhez igazították, hanem az hivatalosan december 24-ig tart, ugyanis 1938-ban ezen a napon nevezte ki Márton Áront püspökké XI. Piusz pápa, de tekintettel a karácsonyi időszakra, a záró eseményeket december első felében szervezik meg. Így ezúttal egybeesett a választási kampány vége az emlékév zárásával. Ez sokak szerint nem véletlen, de akár üzenetértékű is lehet.
– A politika természetéből következik, hogy az általa fontosnak tartott témák felmutatására alkalmas jelenségeket „szárnyaira kapja” – vélte Lázár Csilla. – Márpedig nem nehéz egybecsengéseket találni a magyar közösségek mostani törekvései és Márton Áron püspök „harcai” között. Hogy a politikai szélverés mennyit árthat a püspök megítélésének? Ha nem történik égbekiáltóan helyt nem álló értelmezés, vagy nem torzítják, hamisítják a püspök hagyatékát politikai célok érdekében – ilyent szerencsére ritkán tapasztalni –, akkor nagy kárt nem tudnak okozni. Aki a hiteles Márton Áronra kíváncsi, az nem politikusok beszédeiből fog felőle tájékozódni. Ugyanakkor, ha már hivatkozzuk, ajánlanám mindenkinek – politikusok sem kivételek – szaporán olvasni a püspök írásait, beszédeit, bőven van olyan passzus, ahol a püspök nagyon mást vár el tőlünk, mint amit mi időnként „produkálunk” – a politikusok sem kivételek. Én például a minap újraolvastam a püspök néhány hivatalos levelét, amelyet különböző román ünnepek, pl. december 1-je alkalmából írt. Másnak is ajánlom elolvasásra.
Emlékév teltével
– Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az emlékév hivatalos lezárása után is folytassuk Márton Áron életének bemutatását – foglalta össze Gaál Gergely. – Vannak még tervek, kezdeményezések, amelyeknek megvalósítására az emlékév lehetőségei nem voltak elegendők, de a közeljövőben szeretnénk megvalósítani, segíteni ezeket. A püspök életét bemutató vándorkiállítás anyagát szeretnénk továbbra is eljuttatni minél több helyre.
– Minap hallottam, hogy egy „állandó” kiállítás „szavatossági ideje” legfeljebb 6-8 év – mondta Lázár Csilla. – Ennyi idő után nemcsak állagjavításra szorul (mint a domokosi múzeum termei is), de aktualitásából, korszerűségéből is sokat veszít.
Ezt figyelembe véve, valamint az utóbbi évek kutatási és gyűjtési eredményeit hasznosítva, jövőre tervezik a csíkszentdomokosi múzeum felújítását, és Denisa Bodeanu történész illetve Hegedűs Enikő művészettörténész segítségével bővítik, átalakítják a jelenleg látható tárlatot.
– A múzeum egy igazi ereklyével is gazdagodik (hivatalosan csak a boldoggá avatottaknak lehetnek ereklyéi, de ez nekünk juszt is az) – közölte a múzeum vezetője. – Márton Áron püspök kriptából kiemelt koporsójának fedele nem került bele a kőszarkofágba. Ezt a koporsófedőt Jakubinyi György érsek atya a múzeumnak adományozta, ezt közelebbről ki is fogjuk állítani Csíkszentdomokoson. Az emlékévvel számunkra semmi nem ér véget. Én a hivatalos „zárórendezvény” utáni napon a férjemmel Jászvásárra utazom, hogy az ottani katolikus teológián Anton Durcovivi és Márton Áron tiszteletére szervezett szimpóziumra elvigyem román nyelven a püspök néhány gondolatát. Remélem, Márton Áron püspök úr a jövőben is „bíz még ránk” feladatot, illetve akkor is „szól” majd, ha nem a helyes irányba megyünk.
Daczó Katalin Hargita Népe (Csíkszereda)
2016. december 9.
A magyar állam által finanszírozott székelyföldi sportlétesítményeket kereste fel Seszták Miklós
Magyarországnak fontos, hogy egységes és erős magyar képviselet legyen a román parlamentben – jelentette ki pénteken Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter Csíkkarcfalván.
A miniszter azt követően nyilatkozott, hogy megtekintette a csíkszeredai Székelyföld Labdarúgó Akadémiát és a csíkkarcfalvi Székelyföldi Jégkorong Akadémiát, amelyeket a magyar kormány is finanszíroz.
Seszták Miklós újságírói kérdésre válaszolva elmondta: a magyar kormánynak nem mindegy, hogy mi történik vasárnap a romániai parlamenti választáson, és arra buzdította a romániai magyar választókat, hogy menjenek el voksolni, és szavazzanak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által vezetett magyar választási együttműködésre.
A politikus a sportlétesítményekről elmondta: a csíkkarcfalvi jégcsarnok fontos eleme a magyarországi és határon túli sportfejlesztési csomagnak, és örömmel tapasztalta, hogy komoly munka zajlik a jégkorong-akadémián. Ez utóbbin 8 és 18 év közötti gyerekeket tanítanak, jelenleg egy kanadai és egy finn edző foglalkozik velük.
A miniszter leszögezte, a magyar kormánynak a határon túli sportfejlesztésekkel az a célja, hogy megfelelő infrastruktúrát biztosítson helyben a gyermekeknek edzésre, és ne kelljen ezért szüleiknek máshova vinniük őket. Felidézte, hogy a magyar kormány más környező országokban is finanszíroz sportakadémiákat.
Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora – aki a székelyföldi beruházást koordinálja – elmondta, a Székelyföldi Jégkorong Akadémia Csíkkarcfalván kívül Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön is rendelkezik központtal, de a beruházásból Székelyudvarhelynek is jut. Az akadémiát a római katolikus egyház által létrehozott alapítvány működteti.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke nagyon fontosnak nevezte a magyar kormány beruházásait, amelyek az Erdélyben élő román állampolgárok érdekeit szolgálják. Úgy vélte, örülni kell a beruházásoknak, függetlenül attól, hogy a magyar vagy a román kormány kezdeményezte őket, vagy más államokból érkeznek.
MTI Székelyhon.ro
Magyarországnak fontos, hogy egységes és erős magyar képviselet legyen a román parlamentben – jelentette ki pénteken Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter Csíkkarcfalván.
A miniszter azt követően nyilatkozott, hogy megtekintette a csíkszeredai Székelyföld Labdarúgó Akadémiát és a csíkkarcfalvi Székelyföldi Jégkorong Akadémiát, amelyeket a magyar kormány is finanszíroz.
Seszták Miklós újságírói kérdésre válaszolva elmondta: a magyar kormánynak nem mindegy, hogy mi történik vasárnap a romániai parlamenti választáson, és arra buzdította a romániai magyar választókat, hogy menjenek el voksolni, és szavazzanak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által vezetett magyar választási együttműködésre.
A politikus a sportlétesítményekről elmondta: a csíkkarcfalvi jégcsarnok fontos eleme a magyarországi és határon túli sportfejlesztési csomagnak, és örömmel tapasztalta, hogy komoly munka zajlik a jégkorong-akadémián. Ez utóbbin 8 és 18 év közötti gyerekeket tanítanak, jelenleg egy kanadai és egy finn edző foglalkozik velük.
A miniszter leszögezte, a magyar kormánynak a határon túli sportfejlesztésekkel az a célja, hogy megfelelő infrastruktúrát biztosítson helyben a gyermekeknek edzésre, és ne kelljen ezért szüleiknek máshova vinniük őket. Felidézte, hogy a magyar kormány más környező országokban is finanszíroz sportakadémiákat.
Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora – aki a székelyföldi beruházást koordinálja – elmondta, a Székelyföldi Jégkorong Akadémia Csíkkarcfalván kívül Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön is rendelkezik központtal, de a beruházásból Székelyudvarhelynek is jut. Az akadémiát a római katolikus egyház által létrehozott alapítvány működteti.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke nagyon fontosnak nevezte a magyar kormány beruházásait, amelyek az Erdélyben élő román állampolgárok érdekeit szolgálják. Úgy vélte, örülni kell a beruházásoknak, függetlenül attól, hogy a magyar vagy a román kormány kezdeményezte őket, vagy más államokból érkeznek.
MTI Székelyhon.ro
2016. december 10.
A csíkszeredai Szabadság téren sem loboghat a székely zászló
Nem lehet felhúzni a júniusban a rendőrség által levett és elkobzott székely zászlót a csíkszeredai Szabadság téren a Hargita Megyei Törvényszék döntése értelmében – írja Kovács Attila a szekelyhon.ro -n. Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezés nyújtható be.
A törvényszék döntése nem a székely zászló felhúzásának tiltására vonatkozik, hanem azokra a lépésekre, amelyek ezt megelőzték. Így elsőként érvénytelenítették azt a 277-es számú, a zászlórúd által elfoglalt területre vonatkozó bérleti szerződést, amelyet a Csíkszereda Polgármesteri Hivatala kötött idén az Erdélyi Magyar Néppárttal. Ugyanakkor érvénytelenítették a május 30-án kiadott, 64-es számú építési engedélyt, amelyet a polgármesteri hivatal a néppárt nevére állított ki. Harmadik pontként pedig a törvényszék elutasította a néppártnak a perbe avatkozás érdekében benyújtott kérését. Az építési engedély érvénytelenítése érdekében Hargita megye prefektusa nyújtott be keresetet a törvényszékre, ezt a zászlófelvonás napján, június 3-án iktatták. Erre hivatkoztak a rendőrök is, amikor a zászló felhúzása után azonnal közbeléptek, a lobogót levették és elvitték. A rendőrségi szóvivő akkor azt mondta, mivel az építési engedély közigazgatási per tárgyát képezi, a 2015-ből származó 141-es törvény értelmében kihágásnak minősül a zászlófelvonás is. Utóbbi törvény a területi közigazgatási egységek – megyék, települések – zászlóira vonatkozik, és előírja, hogy ezeket az intézmények székhelyén lehet kitűzni, Románia és az Európai Unió lobogójával együtt.
A prefektus által benyújtott keresetlevél szerint viszont az építési engedély megsérti az építkezésekre vonatkozó 1991-ből származó 50-es, és a 2001-ből származó 350-es számú, valamint a reklámhordozók elhelyezésére és engedélyezésére vonatkozó 2013-ből származó 185-ös törvényeket. A kereset megemlíti, hogy az engedélyt egy zászlórúd felállítására és egy zászló felvonására adták ki, ebben az esetben pedig be kell tartani a 185-ös törvényt, mert meghatározott időszakra vonatkozó reklámozásról van szó. A beadvány végül kitér a már említett, helyi zászlókra vonatkozó 141-es törvényre is, kiemelve, hogy az előírások be nem tartása 5000-től 10 000 lejig terjedő pénzbírságot von maga után.
A zászlót évekkel ezelőtt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai szervezete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezésére helyezték ki a Szabadság térre, a korábbi zászlórúd azon a helyen volt, ahol most a Márton Áron-szoborcsoport áll. A szoborállítás előtt új helyet kerestek a zászlónak, amelynek tartórúdját a Szabadság tér megyeháza felőli oldalán, a Szakszervezetek Művelődési Házával szemben, egy zöldövezeti részen állították fel. A korábbi helyszínen levő székely zászló eltávolítása érdekében a Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület indított pert, és ezt mind első-, mind másodfokon megnyerte.
A mostani elsőfokú ítélet ellen a perbe avatkozásának elfogadását kérő fellebbezést nyújt be a néppárt a Marosvásárhelyi Ítélőtáblán – közölte a szekelyhon.ro megkeresésére Tőke Ervin, az EMNP csíkszéki elnöke. Erdély.ma
Nem lehet felhúzni a júniusban a rendőrség által levett és elkobzott székely zászlót a csíkszeredai Szabadság téren a Hargita Megyei Törvényszék döntése értelmében – írja Kovács Attila a szekelyhon.ro -n. Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezés nyújtható be.
A törvényszék döntése nem a székely zászló felhúzásának tiltására vonatkozik, hanem azokra a lépésekre, amelyek ezt megelőzték. Így elsőként érvénytelenítették azt a 277-es számú, a zászlórúd által elfoglalt területre vonatkozó bérleti szerződést, amelyet a Csíkszereda Polgármesteri Hivatala kötött idén az Erdélyi Magyar Néppárttal. Ugyanakkor érvénytelenítették a május 30-án kiadott, 64-es számú építési engedélyt, amelyet a polgármesteri hivatal a néppárt nevére állított ki. Harmadik pontként pedig a törvényszék elutasította a néppártnak a perbe avatkozás érdekében benyújtott kérését. Az építési engedély érvénytelenítése érdekében Hargita megye prefektusa nyújtott be keresetet a törvényszékre, ezt a zászlófelvonás napján, június 3-án iktatták. Erre hivatkoztak a rendőrök is, amikor a zászló felhúzása után azonnal közbeléptek, a lobogót levették és elvitték. A rendőrségi szóvivő akkor azt mondta, mivel az építési engedély közigazgatási per tárgyát képezi, a 2015-ből származó 141-es törvény értelmében kihágásnak minősül a zászlófelvonás is. Utóbbi törvény a területi közigazgatási egységek – megyék, települések – zászlóira vonatkozik, és előírja, hogy ezeket az intézmények székhelyén lehet kitűzni, Románia és az Európai Unió lobogójával együtt.
A prefektus által benyújtott keresetlevél szerint viszont az építési engedély megsérti az építkezésekre vonatkozó 1991-ből származó 50-es, és a 2001-ből származó 350-es számú, valamint a reklámhordozók elhelyezésére és engedélyezésére vonatkozó 2013-ből származó 185-ös törvényeket. A kereset megemlíti, hogy az engedélyt egy zászlórúd felállítására és egy zászló felvonására adták ki, ebben az esetben pedig be kell tartani a 185-ös törvényt, mert meghatározott időszakra vonatkozó reklámozásról van szó. A beadvány végül kitér a már említett, helyi zászlókra vonatkozó 141-es törvényre is, kiemelve, hogy az előírások be nem tartása 5000-től 10 000 lejig terjedő pénzbírságot von maga után.
A zászlót évekkel ezelőtt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai szervezete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezésére helyezték ki a Szabadság térre, a korábbi zászlórúd azon a helyen volt, ahol most a Márton Áron-szoborcsoport áll. A szoborállítás előtt új helyet kerestek a zászlónak, amelynek tartórúdját a Szabadság tér megyeháza felőli oldalán, a Szakszervezetek Művelődési Házával szemben, egy zöldövezeti részen állították fel. A korábbi helyszínen levő székely zászló eltávolítása érdekében a Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület indított pert, és ezt mind első-, mind másodfokon megnyerte.
A mostani elsőfokú ítélet ellen a perbe avatkozásának elfogadását kérő fellebbezést nyújt be a néppárt a Marosvásárhelyi Ítélőtáblán – közölte a szekelyhon.ro megkeresésére Tőke Ervin, az EMNP csíkszéki elnöke. Erdély.ma
2016. december 10.
Erdélyi kastélyok – hidak közösségek és kultúrák között
A kisebbségek napja alkalmából Kolozsváron került megrendezésre a Pont Csoport és a Kastély Erdélyben program előadás-sorozata, amely az erdélyi kastélyok felmérésével, bemutatásával és rehabilitációjával foglalkozó kezdeményezéseket ismertette az érdeklődőkkel. A Kastély Erdélyben stratégia 2016 – 2025 –ös programfüzet és dokumentum ismertetésén túl az előadások a konferencia címéhez híven hidat teremtettek több, hasonló romániai kezdeményezés és ifjúsági szervezet között valamint élő párbeszédet nyitott a magyar és román műemlékvédelmi csoportok között.
Farkas András, a Pont Csoport társalapítója és a Kastély Erdélyben program stratégiai igazgatója (képünkön) kétnyelvű, román és magyar köszöntőjében röviden bemutatta a Kastély Erdélyben stratégiai terveit és jövőképét. A jelenleg 301 épületet tartalmazó háromnyelvű (magyar, román, angol) adatbázis Erdély, Partium és a Bánát minden területéről tartalmaz kúriákat és kastélyokat tartalmaz. A projektről tájékoztató füzetben részletes leírást talál az olvasó a nemzeti kulturális örökség területén 2014-2020-as Kulturális ágazati stratégia kulcsfogalmairól (kutatás, konzerválás, szakmai képzés, oktatás, revitalizáció). Az eddigi tevékenységek bemutatásán túl azonban részletesen bemutatásra került az általános jövőkép és célkitűzések, amely az erdélyi kastélyokat, nemcsak mint műemlékvédelmi emléket, de fejleszthető gazdasági, kulturális és közösségi egységeket is elemzi. Farkas András elmondta, hogy úgy kívánják hosszú távon az erdélyi kastélyokat revitalizálni, hogy hidat teremtsenek a román és magyar fél között és az okostelefonok korában interaktív módon közelebb hozzák a régi magyar nemesi kúriákat és kastélyokat a nagyközönséghez és gyerekekhez is.
A Kastély Erdélyben projekthez hasonló kezdeményezésként ismert a bukaresti Arché Egyesület által indított Monumente Uitate (Elfelejtett Emlékművek) és Újraélesztett Kastélyok című projekt, melyeket Raluca Bărbulescu mutatott be. A fiatal hallgatókat tömörítő csapat munkájának eredménye az a nagyszabású és állandóan bővülő adatbázis, amely immár 1300 kúriát és kastélyt tartalmaz Románia minden területéről. Ezek döntő többsége (több, mint 600) Erdély és a Bánát területéről származik. Az Arché Egyesület vezetője elmondta, hogy különösen a bánsági emlékművek állapota aggasztó, közel 300 épület szerepel az „eltűnt” vagy „teljesen romos” kategóriákban. Az Újraélesztett Kastélyok programjukban számos nyári tábort és közösségi programot szerveztek Románia több településén is, amelynek célja nemcsak az épületek karbantartása, műemlékvédelmi állagfelmérése, de azok népszerűsítése és bemutatása a nagyközönség számára. A Teleki család tagjaival rendezett gernyeszegi kastély-találkozón a nagyközönség – románok és magyarok egyaránt – élő kapcsolatot és párbeszédet alakíthattak ki gróffal és megismerhették településük kastélyának történetét. Raluca Bărbulescu hangsúlyozta, hogy az ilyen programok élővé teszik az egykor romos épületekként álló emlékműveket és tudatosítják a helyi lakosságot településük kulturális gazdagságáról és a kastélyokban rejlő turisztikai potenciálról is.
Ezt követően került bemutatásra a Korzo Egyesület tevékenysége amelyet Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya előadásából ismert meg a hallgatóság. A kolozsvári tematikus várostúrák szervezésével és a város történetét és épületeit interaktív módon bemutató kiadványairól ismert egyesület bemutatta az eddigi tematikus várostúráikat, a nemrég megjelent Kolozsvár 700 családi munkafüzetet és városismertető kiadványt, és kitértek az egyesület jövő évi terveire is, amelyek között szerepel egy új tematikus várostúra, amely Kolozsvár reformációhoz köthető emlékeit és történeteit fogja feleleveníteni a helyi lakosság és a turisták számára.
A konferencián felszólalt Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke és parlamenti képviselő-jelöltje is, aki az Örökségünk Őrei című projekt eddigi sikereit és eredményeit mutatta be. Az eredetileg Hunyad megyei szórványmagyarság diákságát megmozgató kezdeményezés ma már 8 erdélyi megyében, így Kolozs megyében is nagy sikerrel működik mintegy 2000 diák részvételével. Csak Kolozs megyében 21 iskola vett részt tavaly az akcióban, amelynek eredményeképp többnyelvű Wikipédia oldalak, eseménysorozatok, Facebook népszerűsítő honlapok jöttek létre számos kolozsvári épület számára. A program sikerét mutatja, hogy számos olyan történelmi épület került a fiatalok érdeklődési körébe, amelyről addig alig tudtak valamit. A programnak köszönhetően nemcsak rég elfeledett műemlékeinkről tudunk ma többet, de egy olyan fiatal generációt is sikerült nevelni, amely sokkal tudatosabb a mindennapjainkat meghatározó és minket naponta körülvevő épített örökség védelmét tekintve.
A négy nagyszerű kezdeményezés – Kastélyok Erdélyben, Monumente Uitate, Korzo Egyesület, Örökségünk Őrei – újra térképre helyezték Románia kúriáit és kastélyait, tudatosították a nagyközönség előtt azok kulturális jelentőségét valamint sikeresen revitalizáltak számos kastélyt. A sikertörténetek némelyikét – így a nagykárolyi kastélyt, a csíkszeredai Mikó várat, enyedszentkirályi kastélyt vagy a feléledő bonchidai Bánffy kastélyt – a K+Közösségi Térben bemutatott fotókiállítás is népszerűsíti.
T. Szabó Csaba Szabadság (Kolozsvár)
A kisebbségek napja alkalmából Kolozsváron került megrendezésre a Pont Csoport és a Kastély Erdélyben program előadás-sorozata, amely az erdélyi kastélyok felmérésével, bemutatásával és rehabilitációjával foglalkozó kezdeményezéseket ismertette az érdeklődőkkel. A Kastély Erdélyben stratégia 2016 – 2025 –ös programfüzet és dokumentum ismertetésén túl az előadások a konferencia címéhez híven hidat teremtettek több, hasonló romániai kezdeményezés és ifjúsági szervezet között valamint élő párbeszédet nyitott a magyar és román műemlékvédelmi csoportok között.
Farkas András, a Pont Csoport társalapítója és a Kastély Erdélyben program stratégiai igazgatója (képünkön) kétnyelvű, román és magyar köszöntőjében röviden bemutatta a Kastély Erdélyben stratégiai terveit és jövőképét. A jelenleg 301 épületet tartalmazó háromnyelvű (magyar, román, angol) adatbázis Erdély, Partium és a Bánát minden területéről tartalmaz kúriákat és kastélyokat tartalmaz. A projektről tájékoztató füzetben részletes leírást talál az olvasó a nemzeti kulturális örökség területén 2014-2020-as Kulturális ágazati stratégia kulcsfogalmairól (kutatás, konzerválás, szakmai képzés, oktatás, revitalizáció). Az eddigi tevékenységek bemutatásán túl azonban részletesen bemutatásra került az általános jövőkép és célkitűzések, amely az erdélyi kastélyokat, nemcsak mint műemlékvédelmi emléket, de fejleszthető gazdasági, kulturális és közösségi egységeket is elemzi. Farkas András elmondta, hogy úgy kívánják hosszú távon az erdélyi kastélyokat revitalizálni, hogy hidat teremtsenek a román és magyar fél között és az okostelefonok korában interaktív módon közelebb hozzák a régi magyar nemesi kúriákat és kastélyokat a nagyközönséghez és gyerekekhez is.
A Kastély Erdélyben projekthez hasonló kezdeményezésként ismert a bukaresti Arché Egyesület által indított Monumente Uitate (Elfelejtett Emlékművek) és Újraélesztett Kastélyok című projekt, melyeket Raluca Bărbulescu mutatott be. A fiatal hallgatókat tömörítő csapat munkájának eredménye az a nagyszabású és állandóan bővülő adatbázis, amely immár 1300 kúriát és kastélyt tartalmaz Románia minden területéről. Ezek döntő többsége (több, mint 600) Erdély és a Bánát területéről származik. Az Arché Egyesület vezetője elmondta, hogy különösen a bánsági emlékművek állapota aggasztó, közel 300 épület szerepel az „eltűnt” vagy „teljesen romos” kategóriákban. Az Újraélesztett Kastélyok programjukban számos nyári tábort és közösségi programot szerveztek Románia több településén is, amelynek célja nemcsak az épületek karbantartása, műemlékvédelmi állagfelmérése, de azok népszerűsítése és bemutatása a nagyközönség számára. A Teleki család tagjaival rendezett gernyeszegi kastély-találkozón a nagyközönség – románok és magyarok egyaránt – élő kapcsolatot és párbeszédet alakíthattak ki gróffal és megismerhették településük kastélyának történetét. Raluca Bărbulescu hangsúlyozta, hogy az ilyen programok élővé teszik az egykor romos épületekként álló emlékműveket és tudatosítják a helyi lakosságot településük kulturális gazdagságáról és a kastélyokban rejlő turisztikai potenciálról is.
Ezt követően került bemutatásra a Korzo Egyesület tevékenysége amelyet Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya előadásából ismert meg a hallgatóság. A kolozsvári tematikus várostúrák szervezésével és a város történetét és épületeit interaktív módon bemutató kiadványairól ismert egyesület bemutatta az eddigi tematikus várostúráikat, a nemrég megjelent Kolozsvár 700 családi munkafüzetet és városismertető kiadványt, és kitértek az egyesület jövő évi terveire is, amelyek között szerepel egy új tematikus várostúra, amely Kolozsvár reformációhoz köthető emlékeit és történeteit fogja feleleveníteni a helyi lakosság és a turisták számára.
A konferencián felszólalt Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke és parlamenti képviselő-jelöltje is, aki az Örökségünk Őrei című projekt eddigi sikereit és eredményeit mutatta be. Az eredetileg Hunyad megyei szórványmagyarság diákságát megmozgató kezdeményezés ma már 8 erdélyi megyében, így Kolozs megyében is nagy sikerrel működik mintegy 2000 diák részvételével. Csak Kolozs megyében 21 iskola vett részt tavaly az akcióban, amelynek eredményeképp többnyelvű Wikipédia oldalak, eseménysorozatok, Facebook népszerűsítő honlapok jöttek létre számos kolozsvári épület számára. A program sikerét mutatja, hogy számos olyan történelmi épület került a fiatalok érdeklődési körébe, amelyről addig alig tudtak valamit. A programnak köszönhetően nemcsak rég elfeledett műemlékeinkről tudunk ma többet, de egy olyan fiatal generációt is sikerült nevelni, amely sokkal tudatosabb a mindennapjainkat meghatározó és minket naponta körülvevő épített örökség védelmét tekintve.
A négy nagyszerű kezdeményezés – Kastélyok Erdélyben, Monumente Uitate, Korzo Egyesület, Örökségünk Őrei – újra térképre helyezték Románia kúriáit és kastélyait, tudatosították a nagyközönség előtt azok kulturális jelentőségét valamint sikeresen revitalizáltak számos kastélyt. A sikertörténetek némelyikét – így a nagykárolyi kastélyt, a csíkszeredai Mikó várat, enyedszentkirályi kastélyt vagy a feléledő bonchidai Bánffy kastélyt – a K+Közösségi Térben bemutatott fotókiállítás is népszerűsíti.
T. Szabó Csaba Szabadság (Kolozsvár)
2016. december 12.
Ráduly: újabb lehetőséget kaptunk, hogy ezután másképp csináljuk
Példaértékű volt a csíkszeredaiak választásokon való részvétele – emelték ki hétfőn a városházán tartott sajtótájékoztatón. Ráduly Róbert Kálmán polgármester szerint az RMDSZ-nek most nem az a legfontosabb, hogy kormányra kerüljön.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere elmondta, semmiféle gondról nem kaptak jelzést a választások idején, bár kifogásolta, hogy a választói névjegyzék adatai nem feltétlenül felelnek meg a valóságnak. „Nehezemre esik elhinni, hogy egy olyan városban, ahol a 2011-es népszámláláson 38 966 főt vettek nyilvántartásba, és azóta a statisztikai hivatal évente közzétett becslései szerint talán inkább lefelé mozdult a népesség, hogy lehet 34 598 választópolgárt állandó listán tartani – mutatott rá a hiányosságra Ráduly, hozzátéve, hogy ez országos probléma is egyben, ezért szerinte a következő megoldandó feladata a mindenkori végrehajtó hatalomnak az, hogy tisztázza és a valóságnak megfelelően alakítsa át ezeket a választói névjegyzékeket Romániában.
16 401 szavazatot adtak le Csíkszeredában az országos választási iroda hétfőn közzétett, még nem teljesen végeleges adatai alapján. Ezek közül 15 758 szavazatot adtak le a parlamentbe bejutó hat párt valamelyikére, ennek eredményeképpen nagyon kevés volt a más pártra leadott, illetve érvénytelen szavazat, alig 3,5 százalék.
A pártok között a következőképpen oszlott meg a szavazatok száma a megyeszékhelyen: 12 871 szavazat az RMDSZ-re, ami a voksok 81,67 százalékát jelenti, 1460 szavazat a Szociáldemokrata Pártra (PSD), 777 szavazat a Nemzeti Liberális Pártra (PNL), 327 szavazat a Mentsétek meg Romániát Szövetségre (USR), 212 szavazat a Liberálisok és Demokraták Szövetségre (ALDE), valamint 111 a Népi Mozgalom Pártra (PMP).
„Hosszú ideje nem kapott tízezer fölötti szavazatokat a szövetség, most meghaladta a 12 ezret a szavazatok száma, ez egyrészt az új állapotoknak köszönhető, annak, hogy az RMDSZ egy megújulási folyamaton megy keresztül, sok mandátumot megélt személy köszönt el, nem kívánt újrázni – magyarázta Ráduly, hozzátéve, másrészt ez azzal is magyarázható, hogy a szövetség az MPP-vel együttműködik. Ugyanakkor kiemelte a felelős magyar kormány a FIDESZ és a KDNP is teljes mellszélességgel az erdélyi közös ügy mellé állt, és jelentősen hozzájárultak a mozgósításhoz, és ehhez a számukra sikeres állapothoz.
„Újabb lehetőséget kaptunk és jelentős támogatást az erdélyi magyar közösségtől, hogy ezután másképp csináljuk” – jegyezte meg Ráduly, aki szerint az RMDSZ-nek most nem az a legfontosabb, hogy kormányra kerüljön. „Nem szeretném, ha rövid távon az RMDSZ abba a belháborúba, ami ki fog alakulni, abban félként részt venne. Meg kell várni, hogy lecsillapodjanak a választások utáni kedélyek, ezután egy társadalmi párbeszédet, egyezséget kell elkezdjen az RMDSZ a magyar közösség helyéről és szerepéről, száz év után a gyulafehérvári nyilatkozatok tükrében” – osztotta meg véleményét a városvezető.
Ugyanakkor kifejtette, nehéz helyzetben vannak, mert „egyrészt kommunistákra, másrészt a szekus világra emlékeztető oldal között kellene megtalálnia a következő időszakban az RMDSZ-nek a helyét”.
Barabás Hajnal Székelyhon.ro
Példaértékű volt a csíkszeredaiak választásokon való részvétele – emelték ki hétfőn a városházán tartott sajtótájékoztatón. Ráduly Róbert Kálmán polgármester szerint az RMDSZ-nek most nem az a legfontosabb, hogy kormányra kerüljön.
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere elmondta, semmiféle gondról nem kaptak jelzést a választások idején, bár kifogásolta, hogy a választói névjegyzék adatai nem feltétlenül felelnek meg a valóságnak. „Nehezemre esik elhinni, hogy egy olyan városban, ahol a 2011-es népszámláláson 38 966 főt vettek nyilvántartásba, és azóta a statisztikai hivatal évente közzétett becslései szerint talán inkább lefelé mozdult a népesség, hogy lehet 34 598 választópolgárt állandó listán tartani – mutatott rá a hiányosságra Ráduly, hozzátéve, hogy ez országos probléma is egyben, ezért szerinte a következő megoldandó feladata a mindenkori végrehajtó hatalomnak az, hogy tisztázza és a valóságnak megfelelően alakítsa át ezeket a választói névjegyzékeket Romániában.
16 401 szavazatot adtak le Csíkszeredában az országos választási iroda hétfőn közzétett, még nem teljesen végeleges adatai alapján. Ezek közül 15 758 szavazatot adtak le a parlamentbe bejutó hat párt valamelyikére, ennek eredményeképpen nagyon kevés volt a más pártra leadott, illetve érvénytelen szavazat, alig 3,5 százalék.
A pártok között a következőképpen oszlott meg a szavazatok száma a megyeszékhelyen: 12 871 szavazat az RMDSZ-re, ami a voksok 81,67 százalékát jelenti, 1460 szavazat a Szociáldemokrata Pártra (PSD), 777 szavazat a Nemzeti Liberális Pártra (PNL), 327 szavazat a Mentsétek meg Romániát Szövetségre (USR), 212 szavazat a Liberálisok és Demokraták Szövetségre (ALDE), valamint 111 a Népi Mozgalom Pártra (PMP).
„Hosszú ideje nem kapott tízezer fölötti szavazatokat a szövetség, most meghaladta a 12 ezret a szavazatok száma, ez egyrészt az új állapotoknak köszönhető, annak, hogy az RMDSZ egy megújulási folyamaton megy keresztül, sok mandátumot megélt személy köszönt el, nem kívánt újrázni – magyarázta Ráduly, hozzátéve, másrészt ez azzal is magyarázható, hogy a szövetség az MPP-vel együttműködik. Ugyanakkor kiemelte a felelős magyar kormány a FIDESZ és a KDNP is teljes mellszélességgel az erdélyi közös ügy mellé állt, és jelentősen hozzájárultak a mozgósításhoz, és ehhez a számukra sikeres állapothoz.
„Újabb lehetőséget kaptunk és jelentős támogatást az erdélyi magyar közösségtől, hogy ezután másképp csináljuk” – jegyezte meg Ráduly, aki szerint az RMDSZ-nek most nem az a legfontosabb, hogy kormányra kerüljön. „Nem szeretném, ha rövid távon az RMDSZ abba a belháborúba, ami ki fog alakulni, abban félként részt venne. Meg kell várni, hogy lecsillapodjanak a választások utáni kedélyek, ezután egy társadalmi párbeszédet, egyezséget kell elkezdjen az RMDSZ a magyar közösség helyéről és szerepéről, száz év után a gyulafehérvári nyilatkozatok tükrében” – osztotta meg véleményét a városvezető.
Ugyanakkor kifejtette, nehéz helyzetben vannak, mert „egyrészt kommunistákra, másrészt a szekus világra emlékeztető oldal között kellene megtalálnia a következő időszakban az RMDSZ-nek a helyét”.
Barabás Hajnal Székelyhon.ro
2016. december 12.
Kolozsvári Kikötő: révbe érő irodalmi találkozások
Most már valóban nemzetközivé vált a Kolozsvári Kikötő, a Kárpát-medencei fiatal írók találkozója, hiszen sikerült horvátországi, szerbiai, szlovéniai, nem magyar szerzőket is meghívni – összegezte a szerda este zárult háromnapos rendezvénysorozatot a Krónikának Karácsonyi Zsolt, a szervező Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) elnöke.
Mint fogalmazott, a másodízben tartott Kolozsvári Kikötő már nemcsak határon átnyúló belmagyar találkozó volt, mint az első, hanem nemzetközivé vált az irodalmi rendezvény, ami azért is fontos, mert egyrészt bemutatja a fiatal szerzőket, másrészt a még fiatalabbak felé is igyekszik nyitni.
„Az összes kolozsvári magyar iskolába eljutott a Kikötő: a szerzők közül három-négy fős csapatok mutatkoztak be, olvastak fel a diákoknak a tanintézetekben. Az E-MIL egyébként mindig is fontosnak tartotta, hogy rendezvényeibe bevonja az egészen fiatalokat is, hiszen az irodalom népszerűsítésén és támogatásán kívül a tehetséggondozásra is összpontosít” – fejtette ki Karácsonyi Zsolt.
A Balassi Intézet és a Helikon irodalmi folyóirat társszervezésében zajló Kolozsvári Kikötő záróeseményén kihirdették az idei díjazottakat is: Méhes György-debütdíjat kapott az 1982-ben Csíkszeredában született Tamás Kincső, a Méhes György-díjat pedig Szálinger Balázs magyarországi írónak ítélték oda. Az E-MIL elnöke azt is elmondta, az ünnepélyes díjátadót majd májusban, az 1916-ban született és 2007-ben elhunyt Méhes György író születésének évfordulóján adják át.
Az E-MIL jövőbeni terveiről szólva Karácsonyi kifejtette, a következő évben is folytatják rendezvényeik megszervezését: jelen lesznek a Kolozsvári Magyar Napokon, megtartják költészet napi eseményüket, az árkosi írótábort és természetesen a Kolozsvári Kikötőt is. Hozzátette, esély mutatkozik arra, hogy újra beindítsák erdélyi felolvasókörútjaik megszervezését, ugyanis kaptak rá támogatást.
Kiss Judit | Krónika (Kolozsvár)
Most már valóban nemzetközivé vált a Kolozsvári Kikötő, a Kárpát-medencei fiatal írók találkozója, hiszen sikerült horvátországi, szerbiai, szlovéniai, nem magyar szerzőket is meghívni – összegezte a szerda este zárult háromnapos rendezvénysorozatot a Krónikának Karácsonyi Zsolt, a szervező Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) elnöke.
Mint fogalmazott, a másodízben tartott Kolozsvári Kikötő már nemcsak határon átnyúló belmagyar találkozó volt, mint az első, hanem nemzetközivé vált az irodalmi rendezvény, ami azért is fontos, mert egyrészt bemutatja a fiatal szerzőket, másrészt a még fiatalabbak felé is igyekszik nyitni.
„Az összes kolozsvári magyar iskolába eljutott a Kikötő: a szerzők közül három-négy fős csapatok mutatkoztak be, olvastak fel a diákoknak a tanintézetekben. Az E-MIL egyébként mindig is fontosnak tartotta, hogy rendezvényeibe bevonja az egészen fiatalokat is, hiszen az irodalom népszerűsítésén és támogatásán kívül a tehetséggondozásra is összpontosít” – fejtette ki Karácsonyi Zsolt.
A Balassi Intézet és a Helikon irodalmi folyóirat társszervezésében zajló Kolozsvári Kikötő záróeseményén kihirdették az idei díjazottakat is: Méhes György-debütdíjat kapott az 1982-ben Csíkszeredában született Tamás Kincső, a Méhes György-díjat pedig Szálinger Balázs magyarországi írónak ítélték oda. Az E-MIL elnöke azt is elmondta, az ünnepélyes díjátadót majd májusban, az 1916-ban született és 2007-ben elhunyt Méhes György író születésének évfordulóján adják át.
Az E-MIL jövőbeni terveiről szólva Karácsonyi kifejtette, a következő évben is folytatják rendezvényeik megszervezését: jelen lesznek a Kolozsvári Magyar Napokon, megtartják költészet napi eseményüket, az árkosi írótábort és természetesen a Kolozsvári Kikötőt is. Hozzátette, esély mutatkozik arra, hogy újra beindítsák erdélyi felolvasókörútjaik megszervezését, ugyanis kaptak rá támogatást.
Kiss Judit | Krónika (Kolozsvár)
2016. december 12.
Romániai választások - Kutatóintézeti igazgató: az összefogásnak és a fiatalításnak is köszönhető az RMDSZ jó eredménye
Budapest, 2016. december 12., hétfő (MTI) - A Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója szerint az RMDSZ jó eredménye a romániai választásokon a Magyar Polgári Párttal történő összefogás mellett a fiatalításnak és annak is köszönhető, hogy számos konkrétumot fogalmaztak meg kampányukban.
Kántor Zoltán az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt hétfőn az előző napi voksolás eredményeit értékelve kiemelte, hogy nemcsak általános szlogeneket lehetett hallani, hanem oktatási, nyelvhasználati jogokról, gazdasági fejlesztésekről, autópálya-építésről is szó esett.
Ugyanakkor a magyarellenes lépések is mobilizálták a magyarságot, ez is közrejátszott a jó eredményben, az elért 6,2-6,3 százalékban - mutatott rá. Kitért Magyarország és a magyar média támogatására is.
Illyés Gergely, a kutatóintézet munkatársa kiemelte, hogy az előző választási rendszer bizonytalan és kiszámíthatatlan volt, a mostani voksolásra ugyanakkor visszatértek a listás, arányos rendszerhez. Az új választási törvény jóval kiszámíthatóbb - vélte.
Az elemző jelezte, csak 2008-ban volt némileg alacsonyabb a mostani 39,4 százaléknál a részvétel. Hozzátette: a hét erdélyi megyében a részvétel meghaladta a négy évvel ezelőttit, az erdélyi városok közül Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen magasabb volt, mint az országos átlag, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön némileg elmaradt.
Kántor Zoltán problémaként jelölte meg a választási hajlandóság hiányát, mint mondta, ezzel szembesülnek Felvidéken, Délvidéken is.
Illyés Gergely az eredményeket értékelve elmondta: az RMDSZ mintegy 450 ezer szavazatot szerzett, ezzel a négy évvel ezelőtti és a 2008-as eredményét is megjavította. Az RMDSZ-nek 22-23 fős parlamenti frakciója lesz és 9 szenátora, ezzel a román parlament negyedik legnagyobb képviselőcsoportjával bír majd.
Szávay István (Jobbik) kiemelte a lényegesen nagyobb szavazatszámot, ugyanakkor megjegyezte, nem volt teljes az összefogás, abból az Erdélyi Magyar Néppárt kimaradt. Ezzel szerinte a Fidesz azt a politikai tömörülést hagyta magára, amelyiket lényegében ő hívott életre. Felvetette, hogy jó-e, ha az RMDSZ kormányra lép, hiszen a szociáldemokratáknak nincs feltétlenül szükségük a mandátumaikra. Rákérdezett, az RMDSZ képviselőinek hány százaléka "új".
Szabolcs Attila a bizottság fideszes alelnöke is felvetett, mennyire lenne ésszerű kormányzati szerepet vállalnia ebben a helyzetben az RMDSZ-nek.
Pánczél Károly (Fidesz), a testület elnöke kiemelte, hogy új, listás rendszerben zajlottak a választások, egyéni jelöltek nem voltak, gyakorlatilag hiányzott a kampány, nem lehetett nagygyűléseket tartani, utcai nagyplakátok sem voltak. A jó eredmény véleménye szerint az összefogásnak köszönhető, ha ez nincs meg, az RMDSZ valószínűleg csak az alternatív küszöbbel jutott volna be a parlamentbe. Reményének adott hangot, hogy a legalább 22 tagú parlamenti frakció elegendő erővel bír majd, hogy megakadályozzon egy olyan közigazgatási reformot, amivel a következő választásokon a magyaroknak esélyük sem lenne.
Kántor Zoltán reagálásában kiemelte: valóban indokolt a kérdés, hogy szükséges-e az RMDSZ kormányzati szerepvállalása. Szerinte nincs egyértelműen jó vagy rossz válasz, előnyök és hátrányok vannak: kormányzati pozícióból, államigazgatási szerepekből segíthetik a fejlesztéseket, ugyanakkor kormányon legitimációt is biztosíthatnak és azt jeleznék a külvilág felé, hogy rendben vannak a kisebbségi jogok.
Illyés Gergely az RMDSZ-MPP listáról elmondta, a bejutott képviselők 40 százaléka új.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a vasárnapi urnazáráskor közzétett exit poll felmérések szerint a szavazatok több mint hat százalékát szerezte meg, átlépve ezzel az ötszázalékos parlamentbe jutási küszöböt. Az RMDSZ jelöltlistáin a Magyar Polgári Párt (MPP) néhány jelöltje is helyet kapott. (MTI)
Budapest, 2016. december 12., hétfő (MTI) - A Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója szerint az RMDSZ jó eredménye a romániai választásokon a Magyar Polgári Párttal történő összefogás mellett a fiatalításnak és annak is köszönhető, hogy számos konkrétumot fogalmaztak meg kampányukban.
Kántor Zoltán az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt hétfőn az előző napi voksolás eredményeit értékelve kiemelte, hogy nemcsak általános szlogeneket lehetett hallani, hanem oktatási, nyelvhasználati jogokról, gazdasági fejlesztésekről, autópálya-építésről is szó esett.
Ugyanakkor a magyarellenes lépések is mobilizálták a magyarságot, ez is közrejátszott a jó eredményben, az elért 6,2-6,3 százalékban - mutatott rá. Kitért Magyarország és a magyar média támogatására is.
Illyés Gergely, a kutatóintézet munkatársa kiemelte, hogy az előző választási rendszer bizonytalan és kiszámíthatatlan volt, a mostani voksolásra ugyanakkor visszatértek a listás, arányos rendszerhez. Az új választási törvény jóval kiszámíthatóbb - vélte.
Az elemző jelezte, csak 2008-ban volt némileg alacsonyabb a mostani 39,4 százaléknál a részvétel. Hozzátette: a hét erdélyi megyében a részvétel meghaladta a négy évvel ezelőttit, az erdélyi városok közül Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen magasabb volt, mint az országos átlag, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön némileg elmaradt.
Kántor Zoltán problémaként jelölte meg a választási hajlandóság hiányát, mint mondta, ezzel szembesülnek Felvidéken, Délvidéken is.
Illyés Gergely az eredményeket értékelve elmondta: az RMDSZ mintegy 450 ezer szavazatot szerzett, ezzel a négy évvel ezelőtti és a 2008-as eredményét is megjavította. Az RMDSZ-nek 22-23 fős parlamenti frakciója lesz és 9 szenátora, ezzel a román parlament negyedik legnagyobb képviselőcsoportjával bír majd.
Szávay István (Jobbik) kiemelte a lényegesen nagyobb szavazatszámot, ugyanakkor megjegyezte, nem volt teljes az összefogás, abból az Erdélyi Magyar Néppárt kimaradt. Ezzel szerinte a Fidesz azt a politikai tömörülést hagyta magára, amelyiket lényegében ő hívott életre. Felvetette, hogy jó-e, ha az RMDSZ kormányra lép, hiszen a szociáldemokratáknak nincs feltétlenül szükségük a mandátumaikra. Rákérdezett, az RMDSZ képviselőinek hány százaléka "új".
Szabolcs Attila a bizottság fideszes alelnöke is felvetett, mennyire lenne ésszerű kormányzati szerepet vállalnia ebben a helyzetben az RMDSZ-nek.
Pánczél Károly (Fidesz), a testület elnöke kiemelte, hogy új, listás rendszerben zajlottak a választások, egyéni jelöltek nem voltak, gyakorlatilag hiányzott a kampány, nem lehetett nagygyűléseket tartani, utcai nagyplakátok sem voltak. A jó eredmény véleménye szerint az összefogásnak köszönhető, ha ez nincs meg, az RMDSZ valószínűleg csak az alternatív küszöbbel jutott volna be a parlamentbe. Reményének adott hangot, hogy a legalább 22 tagú parlamenti frakció elegendő erővel bír majd, hogy megakadályozzon egy olyan közigazgatási reformot, amivel a következő választásokon a magyaroknak esélyük sem lenne.
Kántor Zoltán reagálásában kiemelte: valóban indokolt a kérdés, hogy szükséges-e az RMDSZ kormányzati szerepvállalása. Szerinte nincs egyértelműen jó vagy rossz válasz, előnyök és hátrányok vannak: kormányzati pozícióból, államigazgatási szerepekből segíthetik a fejlesztéseket, ugyanakkor kormányon legitimációt is biztosíthatnak és azt jeleznék a külvilág felé, hogy rendben vannak a kisebbségi jogok.
Illyés Gergely az RMDSZ-MPP listáról elmondta, a bejutott képviselők 40 százaléka új.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a vasárnapi urnazáráskor közzétett exit poll felmérések szerint a szavazatok több mint hat százalékát szerezte meg, átlépve ezzel az ötszázalékos parlamentbe jutási küszöböt. Az RMDSZ jelöltlistáin a Magyar Polgári Párt (MPP) néhány jelöltje is helyet kapott. (MTI)
2016. december 13.
Újabb forráskötet
Mi történt 1940 őszén Észak-Erdélyben?
A múlt hét közepén mutatták be a Székely Nemzeti Múzeumban Sárándi Tamás muzeológus Levezényelt visszacsatolás. A magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben 1940 címet viselő kötetét, mely a II. bécsi döntés nyomán az említett területen kialakult helyzetről, valamint a magyar katonai hatóságok intézkedéseiről és azok következményeiről tájékoztat.
A szerzőt és könyvét méltató Tóth–Bartos András történésztől megtudhattuk, hogy egy több mint kétszáz dokumentumot tartalmazó forráskiadásról van szó, melyeken keresztül betekintés nyerhető az észak-erdélyi katonai közigazgatás történetébe. Megismerhetőek továbbá a könyvből 1940 szeptemberének, októberének és novemberének eseményei és folyamatai a magyar hadsereg bevonulásától a katonai közigazgatás bevezetésén át az általa meghozott intézkedésekig, továbbá a közellátás megszervezése, a dél-erdélyi menekülthelyzet, valamint a zsidó- és földkérdés is.
Sárándi többek között elmondta, csak a csíkszeredai, kolozsvári, szatmárnémeti és sepsiszentgyörgyi levéltárban maradtak meg a témával kapcsolatos dokumentumok, viszont ezekből a más megyékben történtekre is következtetni lehet. Vannak közöttük az akkori adminisztrációtól származók, a többit pedig a hadsereg, a városok és a járások állították ki. Rendeleti kormányzás zajlott, fejtette ki a történész, vagyis Budapestről csak általános utasítások érkeztek egy-egy gond megoldására vonatkozóan, helyi szinten azonban az illetékes parancsnok döntött. Ugyanakkor álláskérő leveleket is feldolgozott a kötetben, mert jellemző volt, hogy a bevonulás után sok román tisztviselő otthagyta az állását, azokat pedig be kellett tölteni.
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Mi történt 1940 őszén Észak-Erdélyben?
A múlt hét közepén mutatták be a Székely Nemzeti Múzeumban Sárándi Tamás muzeológus Levezényelt visszacsatolás. A magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben 1940 címet viselő kötetét, mely a II. bécsi döntés nyomán az említett területen kialakult helyzetről, valamint a magyar katonai hatóságok intézkedéseiről és azok következményeiről tájékoztat.
A szerzőt és könyvét méltató Tóth–Bartos András történésztől megtudhattuk, hogy egy több mint kétszáz dokumentumot tartalmazó forráskiadásról van szó, melyeken keresztül betekintés nyerhető az észak-erdélyi katonai közigazgatás történetébe. Megismerhetőek továbbá a könyvből 1940 szeptemberének, októberének és novemberének eseményei és folyamatai a magyar hadsereg bevonulásától a katonai közigazgatás bevezetésén át az általa meghozott intézkedésekig, továbbá a közellátás megszervezése, a dél-erdélyi menekülthelyzet, valamint a zsidó- és földkérdés is.
Sárándi többek között elmondta, csak a csíkszeredai, kolozsvári, szatmárnémeti és sepsiszentgyörgyi levéltárban maradtak meg a témával kapcsolatos dokumentumok, viszont ezekből a más megyékben történtekre is következtetni lehet. Vannak közöttük az akkori adminisztrációtól származók, a többit pedig a hadsereg, a városok és a járások állították ki. Rendeleti kormányzás zajlott, fejtette ki a történész, vagyis Budapestről csak általános utasítások érkeztek egy-egy gond megoldására vonatkozóan, helyi szinten azonban az illetékes parancsnok döntött. Ugyanakkor álláskérő leveleket is feldolgozott a kötetben, mert jellemző volt, hogy a bevonulás után sok román tisztviselő otthagyta az állását, azokat pedig be kellett tölteni.
Bedő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. december 13.
Így reagált a választási eredményekre Tánczos és Korodi
A választók által kinyilvánított bizalom felelősséget jelent – hangsúlyozta Tánczos Barna és Korodi Attila a keddi sajtótájékoztatón. A csíki szenátor szerint az RMDSZ-nek vissza kell kapnia mozgalomjellegét, a képviselő pedig úgy látja, jobban kell figyelni a csíkszeredaiakra is.
Az RMDSZ Csík Területi Szervezetének elnöke, Borboly Csaba megköszönte a csíki magyar választópolgároknak a vasárnapi parlamenti választásokon való példás részvételt, és úgy értékelt, óriási bizalmat kaptak. Hozzátette, ez felelősséget jelent számukra, az RMDSZ üzenetét elfogadták. Külön kiemelte, hogy országos szinten az RMDSZ-re leadott szavazatok 23 százalékát adta Hargita megye.
Korodi Attila képviselő szerint a csíkszeredai lakosság a választásokon való részvétellel is jelezte számukra, hogy vannak olyan területek, amelyeken eredményekre van szükség, az oktatás, egészségügyi ellátás helyzetét és a gazdasági élet fellendítésének igényét nevezte meg. „Nagyra értékelik a csíkszeredaiak a városi infrastruktúra fejlesztésében és a várostervezésben elért eredményeket, de legalább ekkora az igény arra, hogy a város gazdasági életét is indítsuk be. Reméljük, nem csak törvénytervezetekkel, hanem itthoni önkéntes munkával is hozzá tudunk ehhez járulni” – fejtette ki.
Tánczos Barna szenátor úgy látja, megadatott a lehetőség, hogy az RMDSZ visszakapja a mozgalomjellegét, és ez most a legnagyobb kihívás. „Egy ilyen általános, minden területre kiterjedő összefogás azt bizonyítja, hogy szükség van Erdélyben egy olyan mozgalomra, amely felölel mindent, ami az erdélyi magyarok életének része. A nemzeti kérdésektől kezdődően a gazdasági problémákon keresztül a vidéki gazdálkodók életén át az oktatásig. Az RMDSZ-nek többnek kell lennie egy politikai szervezetnél, egy olyan mozgalom kell legyen, amely minden területen, országos, regionális és helyi szinten is megoldásokat keres ezekre a problémákra” – összegzett.
„Szigorúbb és felelősségteljesebb” tárgyalás következhet
A választásokon nyertes Szociáldemokrata Párttal (PSD) való együttműködésre vonatkozó kérdésünkre Tánczos úgy válaszolt, hogy együttműködés nélkül nincsenek eredmények, az RMDSZ egymagában nem tud eredményt elérni. „Ezért minden párttal, kivéve a szélsőséges pártot, együtt fogunk működni, a legkézenfekvőbb ez most a magát túlnyerő PSD-vel lenne” – mondta. Korodi szerint nagy visszafogottsággal kezelik a kormányra lépés kérdését, mivel kedvezőtlen tapasztalataik vannak. „Bármilyen tárgyalás a kormányalakításról sokkal de sokkal szigorúbb és felelősségteljesebb lesz, mint eddig” – tette hozzá.
Kovács Attila Székelyhon.ro
A választók által kinyilvánított bizalom felelősséget jelent – hangsúlyozta Tánczos Barna és Korodi Attila a keddi sajtótájékoztatón. A csíki szenátor szerint az RMDSZ-nek vissza kell kapnia mozgalomjellegét, a képviselő pedig úgy látja, jobban kell figyelni a csíkszeredaiakra is.
Az RMDSZ Csík Területi Szervezetének elnöke, Borboly Csaba megköszönte a csíki magyar választópolgároknak a vasárnapi parlamenti választásokon való példás részvételt, és úgy értékelt, óriási bizalmat kaptak. Hozzátette, ez felelősséget jelent számukra, az RMDSZ üzenetét elfogadták. Külön kiemelte, hogy országos szinten az RMDSZ-re leadott szavazatok 23 százalékát adta Hargita megye.
Korodi Attila képviselő szerint a csíkszeredai lakosság a választásokon való részvétellel is jelezte számukra, hogy vannak olyan területek, amelyeken eredményekre van szükség, az oktatás, egészségügyi ellátás helyzetét és a gazdasági élet fellendítésének igényét nevezte meg. „Nagyra értékelik a csíkszeredaiak a városi infrastruktúra fejlesztésében és a várostervezésben elért eredményeket, de legalább ekkora az igény arra, hogy a város gazdasági életét is indítsuk be. Reméljük, nem csak törvénytervezetekkel, hanem itthoni önkéntes munkával is hozzá tudunk ehhez járulni” – fejtette ki.
Tánczos Barna szenátor úgy látja, megadatott a lehetőség, hogy az RMDSZ visszakapja a mozgalomjellegét, és ez most a legnagyobb kihívás. „Egy ilyen általános, minden területre kiterjedő összefogás azt bizonyítja, hogy szükség van Erdélyben egy olyan mozgalomra, amely felölel mindent, ami az erdélyi magyarok életének része. A nemzeti kérdésektől kezdődően a gazdasági problémákon keresztül a vidéki gazdálkodók életén át az oktatásig. Az RMDSZ-nek többnek kell lennie egy politikai szervezetnél, egy olyan mozgalom kell legyen, amely minden területen, országos, regionális és helyi szinten is megoldásokat keres ezekre a problémákra” – összegzett.
„Szigorúbb és felelősségteljesebb” tárgyalás következhet
A választásokon nyertes Szociáldemokrata Párttal (PSD) való együttműködésre vonatkozó kérdésünkre Tánczos úgy válaszolt, hogy együttműködés nélkül nincsenek eredmények, az RMDSZ egymagában nem tud eredményt elérni. „Ezért minden párttal, kivéve a szélsőséges pártot, együtt fogunk működni, a legkézenfekvőbb ez most a magát túlnyerő PSD-vel lenne” – mondta. Korodi szerint nagy visszafogottsággal kezelik a kormányra lépés kérdését, mivel kedvezőtlen tapasztalataik vannak. „Bármilyen tárgyalás a kormányalakításról sokkal de sokkal szigorúbb és felelősségteljesebb lesz, mint eddig” – tette hozzá.
Kovács Attila Székelyhon.ro
2016. december 13.
Mennyi az annyi a székelyudvarhelyi kulturális intézményekben?
Szűkös, más székelyföldi városokhoz képest eltörpülő költségvetésekkel dolgoznak, mégis igyekeznek a legtöbbet a kultúrakedvelő közönség elé vinni – hallhattuk az elmúlt időszakban a székelyudvarhelyi kulturális intézmények vezetőitől, éppen ezért reflektorfénybe helyeztük a számokat, vagyis az éves költségvetéseket. Meglepő, de Székelyudvarhelynek egyelőre nincs, és a városháza tájékoztatása szerint nem is volt az utóbbi években elfogadott kulturális terve.
Az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház vezetősége többször is megkongatta a vészharangot, hiszen a színészek az alacsony bérek miatt sorra hagyták el a társulatot, legutóbb pedig Csurulya Csongor művészeti vezető – aki nemsokára ugyancsak elmegy, a városból is – tárta a nyilvánosság elé az intézmény küzdelmeit, a kislétszámú személyzet miatti gondokat, a székelyföldi viszonylatban is legszűkösebb költségvetés okozta problémákat.
Orendi István, az Udvarhely Néptáncműhely vezetője is hasonló problémákról számolt be korábbi interjúnkban, ő is hangsúlyozta, hogy sokkal kisebb költségvetéssel, sokkal kevesebb alkalmazottal dolgoznak, mint más városok, így próbálnak versenyképesek maradni. „Hasonlíthatom magunkat a Háromszék, Hargita és Maros táncegyüttesekhez, ám az a baj, hogy mi messze elmaradunk mind létszámban, mind költségvetésben a három közül a legkisebbhez képest is. Elég annyit mondani, hogy az utánunk következő csapatnak kétszer annyi alkalmazottja és háromszor akkora költségvetése van, nekik 55 előadásuk volt, nekünk pedig 44” – mondta az igazgató szeptemberben. Bodurian Aram, a Székelyföldi Filharmónia művészeti igazgatója egy júniusi interjúban arról számolt be, hogy költségvetésükből nem tudnák kifizetni a neves fellépőket, még repülőjegyük árát sem tudják megtéríteni.
Az egyre többet hangoztatott gondok miatt kikértük az adatokat a székelyudvarhelyi városházától az önkormányzat által fenntartott kulturális intézmények költségvetéseiről. A Haáz Rezső Múzeum, a Tomcsa Sándor Színház, a Művelődési Ház, az Udvarhely Néptáncműhely, a Városi Könyvtár és a Székelyföldi Filharmónia büdzséiről érdeklődtünk, utóbbi közös kasszán van a Művelődési Házzal, hiszen alegységeként működik.
A székelyudvarhelyi kulturális intézmények költségvetései 2013 és 2016 között (lejben) Haáz Rezső Múzeum 680 000, 980 000, 1 180 000, 1 400 000 Tomcsa Sándor Színház 623 000, 623 000, 663 000, 900 000 Művelődési Ház 915 000, 985 000, 1 105 000, 1 120 000 Udvarhely Néptáncműhely 460 000, 460 000, 540 000, 610 000 Városi Könyvtár 395 000, 466 100, 501 000, 587 000
A városháza sajtóosztálya által közölt adatok szerint jelenleg legnagyobb éves költségvetése a Haáz Rezső Múzeumnak van, összesen 1,4 millió lejből gazdálkodik, a második legnagyobb pedig a Művelődési Házé, összesen 1,12 millió lej. A Tomcsa Sándor Színház költségvetése idén 663 ezer lejről 900 ezer lejre emelkedett. Az Udvarhelyi Néptáncműhely évi 610 ezer lejes, a Városi Könyvtár pedig 587 ezer lejes költségvetésből tartja fenn magát.
A csíkszeredai városi önkormányzat által fenntartott kulturális intézmények költségvetését a város 2016–2021-es kulturális stratégiájának tervezetéről szóló dokumentumban is megtalálhatják az érdeklődők. Ebből kiderül, hogy például a Csíki Székely Múzeum költségvetése 2007-ben 650 ezer lej volt, 2014-ben már 1,43 millió lej. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes költségvetése is szinte minden évben növekedett 2007 óta, amikor 750 ezer lej volt, 2014-ben viszont már 1,2 millió lej. A Csíki Játékszín 2007-ben egymillió lejből gazdálkodhatott, 2014-ben pedig már 1,7 millió lejből. Ha kicsit távolabbi, fiatalabb kulturális intézmény költségvetését szeretnénk megtekinteni összehasonlításképpen: a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu román nyelvű színház 2014-es költségvetése 980 ezer lej volt, amelyből az önkormányzat 850 ezer lejt fedezett.
A művelődés munkásai
A Tomcsa Sándor Színháznál az elmúlt években húsz állást hagytak jóvá, az intézménynek egy igazgatója, egy művészeti igazgatója, egy fénytechnikusa, egy varrónője, egy irodalmi titkára, két színpadmunkása, egy koreográfusa, egy súgója és mindössze tizenegy színésze van – derült ki a sajtóosztály által küldött adatokból. Csurulya Csongor legutóbbi interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy a gördülékenyebb működéshez nemcsak a társulatot, a technikai személyzetet is bővíteni kellene. A Városi Könyvtár számára 2012 óta összesen tizenhét poszt volt jóváhagyva, 2015 januárja óta a meghatározott időre szóló munkaviszonyt minden alkalmazott esetében meghatározatlan időre cserélték, a tizenhét főből tizenhárom könyvtáros, míg négy kisegítőként dolgozik. A Művelődési Ház alkalmazottainak száma 2013 óta nem változott, összesen tizenegy állással rendelkezik az intézmény: egy igazgató, egy főkönyvelő, öt referens, egy adminisztrátor, két takarító és egy munkás áll a művelődési ház alkalmazásában. A Székelyföldi Filharmónia a Művelődési Ház alegységeként működik, 2013 óta összesen 7,5 állással rendelkezik, ezeket tizenöt ember tölti be négyórás részmunkaidőben, egy félnormás zenekarvezetői állással és hét zenészposzttal rendelkezik. Az Udvarhely Néptáncműhelynek tizenöt alkalmazottja van, ez 2013 óta nem változott: egy igazgató, egy díszletmester, egy koreográfus, egy referens és tizenegy táncos. Orendi István szerint ahhoz, hogy jobban felvehessék a versenyt a többi erdélyi hivatásos együttessel, bővíteni kellene a táncosok számát.
A közölt adatok szerint a városi tékában az osztályvezető könyvtáros keres a legjobban, bruttó fizetése 2969, a könyvtárosok között a legnagyobb bruttó fizetés 2053, a legkisebb pedig 1294 lej. Az adminisztratív személyzetből a könyvelő keres legjobban, bruttó fizetése 1900 lej, a legkevesebb fizetés a könyvkötőnek jut, aki bruttó 1294 lejt kap. A színháznál a legnagyobb bruttó fizetés 3245 lej, míg a legkisebb 1318 lej. A Művelődési Háznál a legnagyobb bruttó fizetés 3727 lej, a legkisebb pedig 1294. A filharmóniánál a legnagyobb bruttó fizetés 1480 lej, míg a legalacsonyabb bér 1049 lej. A Néptáncműhelynél a legnagyobb bruttó fizetés 3135 lej, a legkisebb 1294 lej volt.
Közös elképzelés nélkül
Míg Sepsiszentgyörgynek és Csíkszeredának több évre szóló kulturális stratégiatervezete van, addig Székelyudvarhelynek egyelőre nincs, és a sajtóosztály szerint nem is volt az utóbbi években elfogadott kulturális terve. A Gálfi-városvezetés fejlesztési koncepciójának egyik külön témája a kulturális stratégia, amit a sajtóosztály szerint szakemberek bevonásával és a helyzet ismerőivel fognak megalkotni. A város kulturális stratégiájának körvonalazása elkezdődött, előterjesztése, megvitatása és elfogadása az elkövetkező időszakban fog megtörténni, még nem tudni, mikor. Érdeklődtünk arról is, miként támogatnák a kulturális intézmények fejlődését, a hivatal válaszából azonban csak annyi derült ki, hogy az új koncepcióval közép- és hosszú távon határoznák meg a működtetési kereteket és az erőforrás-igényeket.
Mint kiderült, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal új szervezeti felépítésén és tisztségnévjegyzékének kialakításán dolgozik. Egyebek közt a városháza alárendeltségben működő kulturális intézményekre is kitérnének, ám csak a város kulturális stratégiájának elkészülése után. „Alapos elemzést követően és az érintettek bevonásával” – jegyezték meg. Ugyanakkor szerintük szükséges egy, a kulturális intézmények tevékenységét összehangoló tisztség létrehozása is.
Veres Réka Székelyhon.ro
Szűkös, más székelyföldi városokhoz képest eltörpülő költségvetésekkel dolgoznak, mégis igyekeznek a legtöbbet a kultúrakedvelő közönség elé vinni – hallhattuk az elmúlt időszakban a székelyudvarhelyi kulturális intézmények vezetőitől, éppen ezért reflektorfénybe helyeztük a számokat, vagyis az éves költségvetéseket. Meglepő, de Székelyudvarhelynek egyelőre nincs, és a városháza tájékoztatása szerint nem is volt az utóbbi években elfogadott kulturális terve.
Az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház vezetősége többször is megkongatta a vészharangot, hiszen a színészek az alacsony bérek miatt sorra hagyták el a társulatot, legutóbb pedig Csurulya Csongor művészeti vezető – aki nemsokára ugyancsak elmegy, a városból is – tárta a nyilvánosság elé az intézmény küzdelmeit, a kislétszámú személyzet miatti gondokat, a székelyföldi viszonylatban is legszűkösebb költségvetés okozta problémákat.
Orendi István, az Udvarhely Néptáncműhely vezetője is hasonló problémákról számolt be korábbi interjúnkban, ő is hangsúlyozta, hogy sokkal kisebb költségvetéssel, sokkal kevesebb alkalmazottal dolgoznak, mint más városok, így próbálnak versenyképesek maradni. „Hasonlíthatom magunkat a Háromszék, Hargita és Maros táncegyüttesekhez, ám az a baj, hogy mi messze elmaradunk mind létszámban, mind költségvetésben a három közül a legkisebbhez képest is. Elég annyit mondani, hogy az utánunk következő csapatnak kétszer annyi alkalmazottja és háromszor akkora költségvetése van, nekik 55 előadásuk volt, nekünk pedig 44” – mondta az igazgató szeptemberben. Bodurian Aram, a Székelyföldi Filharmónia művészeti igazgatója egy júniusi interjúban arról számolt be, hogy költségvetésükből nem tudnák kifizetni a neves fellépőket, még repülőjegyük árát sem tudják megtéríteni.
Az egyre többet hangoztatott gondok miatt kikértük az adatokat a székelyudvarhelyi városházától az önkormányzat által fenntartott kulturális intézmények költségvetéseiről. A Haáz Rezső Múzeum, a Tomcsa Sándor Színház, a Művelődési Ház, az Udvarhely Néptáncműhely, a Városi Könyvtár és a Székelyföldi Filharmónia büdzséiről érdeklődtünk, utóbbi közös kasszán van a Művelődési Házzal, hiszen alegységeként működik.
A székelyudvarhelyi kulturális intézmények költségvetései 2013 és 2016 között (lejben) Haáz Rezső Múzeum 680 000, 980 000, 1 180 000, 1 400 000 Tomcsa Sándor Színház 623 000, 623 000, 663 000, 900 000 Művelődési Ház 915 000, 985 000, 1 105 000, 1 120 000 Udvarhely Néptáncműhely 460 000, 460 000, 540 000, 610 000 Városi Könyvtár 395 000, 466 100, 501 000, 587 000
A városháza sajtóosztálya által közölt adatok szerint jelenleg legnagyobb éves költségvetése a Haáz Rezső Múzeumnak van, összesen 1,4 millió lejből gazdálkodik, a második legnagyobb pedig a Művelődési Házé, összesen 1,12 millió lej. A Tomcsa Sándor Színház költségvetése idén 663 ezer lejről 900 ezer lejre emelkedett. Az Udvarhelyi Néptáncműhely évi 610 ezer lejes, a Városi Könyvtár pedig 587 ezer lejes költségvetésből tartja fenn magát.
A csíkszeredai városi önkormányzat által fenntartott kulturális intézmények költségvetését a város 2016–2021-es kulturális stratégiájának tervezetéről szóló dokumentumban is megtalálhatják az érdeklődők. Ebből kiderül, hogy például a Csíki Székely Múzeum költségvetése 2007-ben 650 ezer lej volt, 2014-ben már 1,43 millió lej. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes költségvetése is szinte minden évben növekedett 2007 óta, amikor 750 ezer lej volt, 2014-ben viszont már 1,2 millió lej. A Csíki Játékszín 2007-ben egymillió lejből gazdálkodhatott, 2014-ben pedig már 1,7 millió lejből. Ha kicsit távolabbi, fiatalabb kulturális intézmény költségvetését szeretnénk megtekinteni összehasonlításképpen: a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu román nyelvű színház 2014-es költségvetése 980 ezer lej volt, amelyből az önkormányzat 850 ezer lejt fedezett.
A művelődés munkásai
A Tomcsa Sándor Színháznál az elmúlt években húsz állást hagytak jóvá, az intézménynek egy igazgatója, egy művészeti igazgatója, egy fénytechnikusa, egy varrónője, egy irodalmi titkára, két színpadmunkása, egy koreográfusa, egy súgója és mindössze tizenegy színésze van – derült ki a sajtóosztály által küldött adatokból. Csurulya Csongor legutóbbi interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy a gördülékenyebb működéshez nemcsak a társulatot, a technikai személyzetet is bővíteni kellene. A Városi Könyvtár számára 2012 óta összesen tizenhét poszt volt jóváhagyva, 2015 januárja óta a meghatározott időre szóló munkaviszonyt minden alkalmazott esetében meghatározatlan időre cserélték, a tizenhét főből tizenhárom könyvtáros, míg négy kisegítőként dolgozik. A Művelődési Ház alkalmazottainak száma 2013 óta nem változott, összesen tizenegy állással rendelkezik az intézmény: egy igazgató, egy főkönyvelő, öt referens, egy adminisztrátor, két takarító és egy munkás áll a művelődési ház alkalmazásában. A Székelyföldi Filharmónia a Művelődési Ház alegységeként működik, 2013 óta összesen 7,5 állással rendelkezik, ezeket tizenöt ember tölti be négyórás részmunkaidőben, egy félnormás zenekarvezetői állással és hét zenészposzttal rendelkezik. Az Udvarhely Néptáncműhelynek tizenöt alkalmazottja van, ez 2013 óta nem változott: egy igazgató, egy díszletmester, egy koreográfus, egy referens és tizenegy táncos. Orendi István szerint ahhoz, hogy jobban felvehessék a versenyt a többi erdélyi hivatásos együttessel, bővíteni kellene a táncosok számát.
A közölt adatok szerint a városi tékában az osztályvezető könyvtáros keres a legjobban, bruttó fizetése 2969, a könyvtárosok között a legnagyobb bruttó fizetés 2053, a legkisebb pedig 1294 lej. Az adminisztratív személyzetből a könyvelő keres legjobban, bruttó fizetése 1900 lej, a legkevesebb fizetés a könyvkötőnek jut, aki bruttó 1294 lejt kap. A színháznál a legnagyobb bruttó fizetés 3245 lej, míg a legkisebb 1318 lej. A Művelődési Háznál a legnagyobb bruttó fizetés 3727 lej, a legkisebb pedig 1294. A filharmóniánál a legnagyobb bruttó fizetés 1480 lej, míg a legalacsonyabb bér 1049 lej. A Néptáncműhelynél a legnagyobb bruttó fizetés 3135 lej, a legkisebb 1294 lej volt.
Közös elképzelés nélkül
Míg Sepsiszentgyörgynek és Csíkszeredának több évre szóló kulturális stratégiatervezete van, addig Székelyudvarhelynek egyelőre nincs, és a sajtóosztály szerint nem is volt az utóbbi években elfogadott kulturális terve. A Gálfi-városvezetés fejlesztési koncepciójának egyik külön témája a kulturális stratégia, amit a sajtóosztály szerint szakemberek bevonásával és a helyzet ismerőivel fognak megalkotni. A város kulturális stratégiájának körvonalazása elkezdődött, előterjesztése, megvitatása és elfogadása az elkövetkező időszakban fog megtörténni, még nem tudni, mikor. Érdeklődtünk arról is, miként támogatnák a kulturális intézmények fejlődését, a hivatal válaszából azonban csak annyi derült ki, hogy az új koncepcióval közép- és hosszú távon határoznák meg a működtetési kereteket és az erőforrás-igényeket.
Mint kiderült, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal új szervezeti felépítésén és tisztségnévjegyzékének kialakításán dolgozik. Egyebek közt a városháza alárendeltségben működő kulturális intézményekre is kitérnének, ám csak a város kulturális stratégiájának elkészülése után. „Alapos elemzést követően és az érintettek bevonásával” – jegyezték meg. Ugyanakkor szerintük szükséges egy, a kulturális intézmények tevékenységét összehangoló tisztség létrehozása is.
Veres Réka Székelyhon.ro
2016. december 13.
Két újságíró munkáját ismerték el Csíkszeredában
Makkay József, lapcsaládunk újságírója, az Erdélyi Napló főszerkesztője, valamint a székelyudvarhelyi Lázár Emese, a Hargita Népe munkatársa vehetett át kedden Bálint András-emlékdíjat Csíkszeredában, a Székelyföld folyóirat székhelyén.
Makkay József a nemzeti célokat mindenek elé helyező tollforgató prototípusa. A nemzetben gondolkodó, a nemzetéért tenni akaró, az újságírásban feladatot, hittérítői munkát látó erdélyi magyar újságíró – hangsúlyozta Borbély Zsolt Attila a kitüntetett laudációjában, melyet Mirk Szidónia olvasott fel. „Belülről figyelhettem azt a küzdelmet, amit Jóska folytatott a lap fennmaradásáért 2004 és 2009 között, amikor is egy rövid időre a Napló elhallgatott. Figyelhettem azt is, hogy témaválasztásai közvetlenül vagy közvetve a nemzeti értékfelmutatást szolgálták, hangleütései mindig is harmonizáltak a magyar nemzetstratégiai célokkal” – hangsúlyozta Borbély, majd úgy összegzett, „a Bálint András-díj kétségkívül jó helyre került idén is”.
A kitüntetett felszólalásában elmondta, úgy érzi, hogy ez a díj egy kicsit az idén 25 éves Erdélyi Naplót is megilleti. „A kollégákat, a támogatókat, az olvasókat is egyaránt megilleti ez a kitüntetés, hogy ennyi éven át életben tartották a lapot.”
Sarány István laudációjában rámutatott, Lázár Emese az a szemfüles újságíró és hűséges munkatárs, aki mindig tudja, mi a dolga, érzi hol és mit kell segítsen ahhoz, hogy a lap szekere menjen, közéleti érdeklődésű és beállítottságú, érzékeny tollforgató. Iróniával és öniróniával ostorozza olvasóit, epés, elmés humorral kifigurázva a visszásságokat. Olyan újságíró, akinek jegyzetei ütnek és simogatnak, elgondolkodtatnak, helyeslésre vagy ellentmondásra késztetnek, azaz megérintenek, nem hagynak hidegen. Lázár Emese szakmáját nemegyszer munkának, hanem életformának tekinti.
„Megtiszteltetés és további munkára kötelez ez az elismerés. Váratlanul ért, és úgy érzem, hogy még nagyon sokat kell dolgozzak azért, hogy igazából megérdemeljem. De Bálint András öröksége kötelez. Nagyon sok embernek köszönhetem, hogy ezt a díjat megkaphattam” – fogalmazott Lázár Emese a díjátadón.
A díjról
A csíkszeredai székhelyű Bálint András Alapítvány az emlékdíjjal székelyföldi, illetve innen elszármazott újságírók tehetségét, példaértékű munkáját és elkötelezettségét tünteti ki minden évben. A székelyföldi magyarság érdekeit képviselő újságíróknak kiosztott díjat a sóvidéki származású Bálint András (1943–1994), a Hargita napilap egykori publicistája emlékére alapították.
Péter Beáta Székelyhon.ro
Makkay József, lapcsaládunk újságírója, az Erdélyi Napló főszerkesztője, valamint a székelyudvarhelyi Lázár Emese, a Hargita Népe munkatársa vehetett át kedden Bálint András-emlékdíjat Csíkszeredában, a Székelyföld folyóirat székhelyén.
Makkay József a nemzeti célokat mindenek elé helyező tollforgató prototípusa. A nemzetben gondolkodó, a nemzetéért tenni akaró, az újságírásban feladatot, hittérítői munkát látó erdélyi magyar újságíró – hangsúlyozta Borbély Zsolt Attila a kitüntetett laudációjában, melyet Mirk Szidónia olvasott fel. „Belülről figyelhettem azt a küzdelmet, amit Jóska folytatott a lap fennmaradásáért 2004 és 2009 között, amikor is egy rövid időre a Napló elhallgatott. Figyelhettem azt is, hogy témaválasztásai közvetlenül vagy közvetve a nemzeti értékfelmutatást szolgálták, hangleütései mindig is harmonizáltak a magyar nemzetstratégiai célokkal” – hangsúlyozta Borbély, majd úgy összegzett, „a Bálint András-díj kétségkívül jó helyre került idén is”.
A kitüntetett felszólalásában elmondta, úgy érzi, hogy ez a díj egy kicsit az idén 25 éves Erdélyi Naplót is megilleti. „A kollégákat, a támogatókat, az olvasókat is egyaránt megilleti ez a kitüntetés, hogy ennyi éven át életben tartották a lapot.”
Sarány István laudációjában rámutatott, Lázár Emese az a szemfüles újságíró és hűséges munkatárs, aki mindig tudja, mi a dolga, érzi hol és mit kell segítsen ahhoz, hogy a lap szekere menjen, közéleti érdeklődésű és beállítottságú, érzékeny tollforgató. Iróniával és öniróniával ostorozza olvasóit, epés, elmés humorral kifigurázva a visszásságokat. Olyan újságíró, akinek jegyzetei ütnek és simogatnak, elgondolkodtatnak, helyeslésre vagy ellentmondásra késztetnek, azaz megérintenek, nem hagynak hidegen. Lázár Emese szakmáját nemegyszer munkának, hanem életformának tekinti.
„Megtiszteltetés és további munkára kötelez ez az elismerés. Váratlanul ért, és úgy érzem, hogy még nagyon sokat kell dolgozzak azért, hogy igazából megérdemeljem. De Bálint András öröksége kötelez. Nagyon sok embernek köszönhetem, hogy ezt a díjat megkaphattam” – fogalmazott Lázár Emese a díjátadón.
A díjról
A csíkszeredai székhelyű Bálint András Alapítvány az emlékdíjjal székelyföldi, illetve innen elszármazott újságírók tehetségét, példaértékű munkáját és elkötelezettségét tünteti ki minden évben. A székelyföldi magyarság érdekeit képviselő újságíróknak kiosztott díjat a sóvidéki származású Bálint András (1943–1994), a Hargita napilap egykori publicistája emlékére alapították.
Péter Beáta Székelyhon.ro
2016. december 14.
Magyarörmény Élő Örökség
Az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége új sajtóterméket jelentet meg Erdélyben, a Magyarörmény Élő Örökség című negyedévi folyóiratot. A lap Marosvásárhelyen készül, de átfogja az egész Erdélyben működő magyar örmény szervezetek, csoportok – gyergyószentmiklósi, csíkszépvízi, székelyudvarhelyi, csíkszeredai, maroshévízi, marosvásárhelyi, erzsébetvárosi, szamosújvári – településeit. Az erdélyi magyar örmények szervezeti életét, eseményeit, kultúráját, gasztronómiai hagyományait, múltját és jelenét bemutató, jövőjét körvonalazó hírlapot Erdély több településén is bemutatják. Marosvásárhelyi bemutatására december 15-én, csütörtökön délután 5 órai kezdettel kerül sor a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében. Tisztelettel és szeretettel meghívják és várják az érdeklődőket az eseményre, amely szeretetvendégséggel zárul. Népújság (Marosvásárhely)
Az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége új sajtóterméket jelentet meg Erdélyben, a Magyarörmény Élő Örökség című negyedévi folyóiratot. A lap Marosvásárhelyen készül, de átfogja az egész Erdélyben működő magyar örmény szervezetek, csoportok – gyergyószentmiklósi, csíkszépvízi, székelyudvarhelyi, csíkszeredai, maroshévízi, marosvásárhelyi, erzsébetvárosi, szamosújvári – településeit. Az erdélyi magyar örmények szervezeti életét, eseményeit, kultúráját, gasztronómiai hagyományait, múltját és jelenét bemutató, jövőjét körvonalazó hírlapot Erdély több településén is bemutatják. Marosvásárhelyi bemutatására december 15-én, csütörtökön délután 5 órai kezdettel kerül sor a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében. Tisztelettel és szeretettel meghívják és várják az érdeklődőket az eseményre, amely szeretetvendégséggel zárul. Népújság (Marosvásárhely)
2016. december 14.
Megvan az RMDSZ képviselőinek és szenátorainak nem hivatalos névsora
Összesen 21 képviselője és 9 szenátora lesz az RMDSZ-nek a parlamentben a következő törvényhozási ciklusban. Ezt nem véglegesnek tekinthető adatok alapján számolta ki Barna Gergő szociológus.
A szakembertől megtudtuk, a választási eredmények 99,82-os feldolgozottságú adataival szimulálta a töredékszavazatok visszaosztását. Tájékoztatása szerint további 33 szavazókörzet adatai hiányoznak, ezek azonban várhatóan nem befolyásolják már érdemben a mandátumeloszlásokat. „Hangsúlyoznám azonban, hogy ezek az adatok nem véglegesek" – mondta Barna Gergő. A végleges választási eredmények szerda estére vagy csütörtök reggelre várhatók.
A szociológus számításai szerint a két frakció összetétele a következőképpen alakul:
Képviselőház
Arad megye: Faragó Péter
Bihar megye: Szabó Ödön, Biró Rozália
Brassó megye: Ambrus Izabella
Hargita megye: Kelemen Hunor, Korodi Attila, Bende Sándor, Benedek Zakariás, Sebestyén Csaba
Kolozs megye: Csoma Botond
Kovászna megye: Benkő Erika, Márton Árpád, Kulcsár-Terza József
Maros megye: Vass Levente, Csép Éva Andrea, Biró Zsolt
Máramaros megye: Apjok Norbert
Szilágy megye: Seres Dénes
Szatmár megye: Magyar Lóránd, Bálint Erdei-Doloczki István
Tulcea megye: Józsa-Svella Ildikó-Beáta
Szenátus
Bihar megye: Cseke Attila, Derzsi Ákos
Hargita megye: Verestóy Attila, Tánczos Barna
Kolozs megye: László Attila
Kovászna megye: Fejér László Ödön
Maros megye: Novák Csaba Zoltán, Császár Károly
Szatmár megye: Turos Loránd
A névsorban a legnagyobb meglepetést kétségkívül az jelenti, hogy Tulcea megyében is lesz képviselője az RMDSZ-nek. A szövetség listája 245 szavazatot kapott a dobrudzsai megyében, de a visszaosztások "lutrielemeinek" köszönhetően ez elegendő volt ahhoz, hogy az első helyen álló jelölt, az amúgy csíkszeredai Józsa-Svella Ildikó-Beáta mandátumhoz jusson.
További újdonság, hogy az RMDSZ-nek már nem lesz Temes megyei képviselője, Arad, Brassó és Máramaros megyei viszont igen, emellett a Hargita megyei képviselők száma háromról négyre növekedett. A felsőházi képviseletben is változások vannak. A Szilágy megyei magyarok elveszítette a szenátorukat, viszont a Bihar, Kovászna és Maros megyei magyaroknak a korábbi egy helyett két szenátoruk lesz.
Cs. P. T. maszol.ro
Összesen 21 képviselője és 9 szenátora lesz az RMDSZ-nek a parlamentben a következő törvényhozási ciklusban. Ezt nem véglegesnek tekinthető adatok alapján számolta ki Barna Gergő szociológus.
A szakembertől megtudtuk, a választási eredmények 99,82-os feldolgozottságú adataival szimulálta a töredékszavazatok visszaosztását. Tájékoztatása szerint további 33 szavazókörzet adatai hiányoznak, ezek azonban várhatóan nem befolyásolják már érdemben a mandátumeloszlásokat. „Hangsúlyoznám azonban, hogy ezek az adatok nem véglegesek" – mondta Barna Gergő. A végleges választási eredmények szerda estére vagy csütörtök reggelre várhatók.
A szociológus számításai szerint a két frakció összetétele a következőképpen alakul:
Képviselőház
Arad megye: Faragó Péter
Bihar megye: Szabó Ödön, Biró Rozália
Brassó megye: Ambrus Izabella
Hargita megye: Kelemen Hunor, Korodi Attila, Bende Sándor, Benedek Zakariás, Sebestyén Csaba
Kolozs megye: Csoma Botond
Kovászna megye: Benkő Erika, Márton Árpád, Kulcsár-Terza József
Maros megye: Vass Levente, Csép Éva Andrea, Biró Zsolt
Máramaros megye: Apjok Norbert
Szilágy megye: Seres Dénes
Szatmár megye: Magyar Lóránd, Bálint Erdei-Doloczki István
Tulcea megye: Józsa-Svella Ildikó-Beáta
Szenátus
Bihar megye: Cseke Attila, Derzsi Ákos
Hargita megye: Verestóy Attila, Tánczos Barna
Kolozs megye: László Attila
Kovászna megye: Fejér László Ödön
Maros megye: Novák Csaba Zoltán, Császár Károly
Szatmár megye: Turos Loránd
A névsorban a legnagyobb meglepetést kétségkívül az jelenti, hogy Tulcea megyében is lesz képviselője az RMDSZ-nek. A szövetség listája 245 szavazatot kapott a dobrudzsai megyében, de a visszaosztások "lutrielemeinek" köszönhetően ez elegendő volt ahhoz, hogy az első helyen álló jelölt, az amúgy csíkszeredai Józsa-Svella Ildikó-Beáta mandátumhoz jusson.
További újdonság, hogy az RMDSZ-nek már nem lesz Temes megyei képviselője, Arad, Brassó és Máramaros megyei viszont igen, emellett a Hargita megyei képviselők száma háromról négyre növekedett. A felsőházi képviseletben is változások vannak. A Szilágy megyei magyarok elveszítette a szenátorukat, viszont a Bihar, Kovászna és Maros megyei magyaroknak a korábbi egy helyett két szenátoruk lesz.
Cs. P. T. maszol.ro
2016. december 14.
Megdőlt az idei téli szezon erdélyi hidegrekordja Csíkszeredában
Megdőlt az idei téli szezon erdélyi hidegrekordja: Csíkszeredában mínusz 22 Celsius-fokot mértek szerda reggel.
Más Hargita megyei településeken is nagyon hideg volt: Gyergyóalfaluban mínusz 19, Székelyudvarhelyen mínusz 17, Maroshévízen mínusz 16 fokot mutattak a hőmérők.
A decemberi hónap csíkszeredai hidegrekordját az 1998-as év tartja, amikor mínusz 33 fokot is mértek az esztendő utolsó hónapjában. maszol.ro
Megdőlt az idei téli szezon erdélyi hidegrekordja: Csíkszeredában mínusz 22 Celsius-fokot mértek szerda reggel.
Más Hargita megyei településeken is nagyon hideg volt: Gyergyóalfaluban mínusz 19, Székelyudvarhelyen mínusz 17, Maroshévízen mínusz 16 fokot mutattak a hőmérők.
A decemberi hónap csíkszeredai hidegrekordját az 1998-as év tartja, amikor mínusz 33 fokot is mértek az esztendő utolsó hónapjában. maszol.ro
2016. december 16.
Dávid László marad a Sapientia EMTE rektora
A szerdán tartott választás nyomán újabb mandátumot nyert Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora – közölte honlapján az egyetem.
Az egyetemi választáson a tanintézet oktatói és diákképviselői szavazhattak. A 196 szavazati joggal rendelkező oktató és hallgató közül 153-an adták le voksukat, közülük 138-an támogatták Dávid Lászlót, akinek nem volt kihívója a választáson. Az eredmény az egyetemi szenátus jóváhagyását követően válik véglegessé – közölte az egyetem választási bizottsága.
Dávid László az MTI-nek elmondta, az egyetem oktatói állományának a megfiatalítását tekinti következő mandátuma legfontosabb feladatának. Hozzátette, elérték a nyugdíjkorhatárt, vagy már nyugdíjba is vonultak azok a tanárok, akikkel az intézményépítést elkezdték, ezért elengedhetetlenül fontos fiatal tanárok bevonása. Megjegyezte: mindezt úgy kell megvalósítani, hogy a fiatalítás ne menjen a minőség rovására. Az újraválasztott rektor az egyetem és az ipari szereplők kapcsolatának a megerősítését is célul tűzte ki, és azt is kijelentette, hogy a Sapientia részt kíván vállalni az erdélyi magyar felsőoktatás megújításában. Fontosnak tartotta a konzultációt és az egyeztetést az erdélyi magyar felsőoktatás többi szereplőjével.
Dávid László szerint folytatódnak az egyetem ingatlanfejlesztései is. Csíkszeredában befejeződik az egyetem épületének a felújítása, Marosvásárhelyen hamarosan átadják a kollégium mellé megépített oktatói felületet és étkezdét, és elkezdik egy innovációs központ építését, Kolozsváron pedig befejezik a média szak stúdiójának felszerelését. A magyar állam által fenntartott felsőoktatási intézmény csíkszeredai, marosvásárhelyi és kolozsvári karral, valamint sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozattal működik.
MTI Erdély.ma
A szerdán tartott választás nyomán újabb mandátumot nyert Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora – közölte honlapján az egyetem.
Az egyetemi választáson a tanintézet oktatói és diákképviselői szavazhattak. A 196 szavazati joggal rendelkező oktató és hallgató közül 153-an adták le voksukat, közülük 138-an támogatták Dávid Lászlót, akinek nem volt kihívója a választáson. Az eredmény az egyetemi szenátus jóváhagyását követően válik véglegessé – közölte az egyetem választási bizottsága.
Dávid László az MTI-nek elmondta, az egyetem oktatói állományának a megfiatalítását tekinti következő mandátuma legfontosabb feladatának. Hozzátette, elérték a nyugdíjkorhatárt, vagy már nyugdíjba is vonultak azok a tanárok, akikkel az intézményépítést elkezdték, ezért elengedhetetlenül fontos fiatal tanárok bevonása. Megjegyezte: mindezt úgy kell megvalósítani, hogy a fiatalítás ne menjen a minőség rovására. Az újraválasztott rektor az egyetem és az ipari szereplők kapcsolatának a megerősítését is célul tűzte ki, és azt is kijelentette, hogy a Sapientia részt kíván vállalni az erdélyi magyar felsőoktatás megújításában. Fontosnak tartotta a konzultációt és az egyeztetést az erdélyi magyar felsőoktatás többi szereplőjével.
Dávid László szerint folytatódnak az egyetem ingatlanfejlesztései is. Csíkszeredában befejeződik az egyetem épületének a felújítása, Marosvásárhelyen hamarosan átadják a kollégium mellé megépített oktatói felületet és étkezdét, és elkezdik egy innovációs központ építését, Kolozsváron pedig befejezik a média szak stúdiójának felszerelését. A magyar állam által fenntartott felsőoktatási intézmény csíkszeredai, marosvásárhelyi és kolozsvári karral, valamint sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozattal működik.
MTI Erdély.ma
2016. december 16.
Csíkszeredában enyhült az akut orvoshiány
Megoldódni látszik az orvoshiány a csíkszeredai megyei sürgősségi kórházban, ahol idén tizenöt új szakorvos és tizenhét rezidens kezdte meg a munkát – közölte Demeter Ferenc menedzser.
Mint kifejtette: az idén érkezett szakemberek többek között az ideggyógyászati, az intenzív, a gyerekgyógyászati, az újszülöttgyógyászati, a fertőző betegségeket kezelő, illetve az ortopédiai osztályon dolgoznak. Az új munkatársak között vannak magyar és román nemzetiségűek, orvosok érkeztek a Székelyföldről, más erdélyi térségekből, de Vrancea és Brăila megyéből is, sőt a kórház bukaresti fiatalokkal is kötött szerződést. A megyei kórházból ugyanakkor öt orvos távozott ebben az évben – legtöbben nyugdíjba vonultak, egyesek pedig csak bedolgoztak.
Demeter szerint ha nem is teljes mértékben, de jelentősen javult az orvoshiány okozta probléma. Az intézményben ugyanakkor még elkelnének további szakemberek: szükségük lenne hematológusra, gyermekneurológusra, és a sürgősségi ellátásban dolgozó munkatársakra. Csíkszeredában egyébként folyamatban van a kifejezetten orvosoknak szánt új lakások építése, miután néhány éve már átadtak ilyen ingatlanokat.
Molnár Rajmond Krónika (Kolozsvár)
Megoldódni látszik az orvoshiány a csíkszeredai megyei sürgősségi kórházban, ahol idén tizenöt új szakorvos és tizenhét rezidens kezdte meg a munkát – közölte Demeter Ferenc menedzser.
Mint kifejtette: az idén érkezett szakemberek többek között az ideggyógyászati, az intenzív, a gyerekgyógyászati, az újszülöttgyógyászati, a fertőző betegségeket kezelő, illetve az ortopédiai osztályon dolgoznak. Az új munkatársak között vannak magyar és román nemzetiségűek, orvosok érkeztek a Székelyföldről, más erdélyi térségekből, de Vrancea és Brăila megyéből is, sőt a kórház bukaresti fiatalokkal is kötött szerződést. A megyei kórházból ugyanakkor öt orvos távozott ebben az évben – legtöbben nyugdíjba vonultak, egyesek pedig csak bedolgoztak.
Demeter szerint ha nem is teljes mértékben, de jelentősen javult az orvoshiány okozta probléma. Az intézményben ugyanakkor még elkelnének további szakemberek: szükségük lenne hematológusra, gyermekneurológusra, és a sürgősségi ellátásban dolgozó munkatársakra. Csíkszeredában egyébként folyamatban van a kifejezetten orvosoknak szánt új lakások építése, miután néhány éve már átadtak ilyen ingatlanokat.
Molnár Rajmond Krónika (Kolozsvár)
2016. december 17.
Kisebbség – Kultúra – Turizmus Csíkszeredában
Hogyan lehet a kisebbségi értékeket, felhasználni, beépíteni a turizmusba? – ezt járta körül Csíkszeredában a Kisebbség – Kultúra – Turizmus konferencián, a székelyföldi turizmus értékeivel és hiányosságait is kíméletlenül szembenézve a Hargita Megyei Kulturális Központ és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala rendezvénye. A főszervezőktől kértünk kiértékelőt.
Kuriózumokban és felvetésekben gazdag szakmai fórum volt a Kisebbség – Kultúra – Turizmus rendezvénye Csíkszeredában. Az első ízben megrendezett előadássorozatra és vitákra szervezői újítás, valamint építő együttműködés révén kerülhetett sor - tudtuk meg. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) Hargita megyei munkatársa, André Zsuzsánna felkérte a Kulturális Központot és Ferencz Angéla igazgatót: legyenek partnereik, és a Nemzeti Kisebbségek Napja alkalmából találjanak ki egy jó programot. Ötletbörzéjükön a Kulturális javaslata az volt, hogy az ilyenkor kézenfekvő folklór program helyett szervezzenek olyan rendezvényt, amely kevésbé ünnepi, viszont munkásabb, és létező problémára keres megoldást. Így született meg a szakmai fórum ötlete, témája: hogyan lehet a kisebbségi értékeket, felhasználni, beépíteni a turizmusban, és felhívni a figyelmet, a régió kisebbségeinek a turizmusban hasznosítható kulturális értékeire.
„Nem titkolt szándékunk, a szakmai fórum révén rávilágítani arra, hogy egy ország kisebbségei nem valami privilegizált csoport, akik a többségi nemzettől csak a jogait követelik. Tudatosítani szeretnénk, hogy a kisebbségi csoportok hagyományaiban, kultúrájában rejlő turisztikai potenciál kiaknázása révén a kisebbségek igen jelentősen hozzájárulnak az ország gazdasági fejlődéséhez. Nemcsak a turisztikai kínálatok palettáját színesítik, hanem anyagiakban is gazdagítják az országot” – mondta André Zsuzsanna.
A szervezők két részre osztották a fórumot. Az első tömbben előadók - Dr. Horváth Alpár, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem egyetemi adjunktusa, turisztikai tanácsadó, Roxana Niculescu, az Országos Turisztikai Hatóság (ANT) brassói képviselője, Csibi József, a Székelyföldi TDM klaszter menedzsere - általánosan beszéltek a kisebbség – kultúra - turizmus kapcsolatáról. A második tömbben pedig a már létező jó példákat akarták bemutatni, ehhez kértek fel előadókat. A jó példák sorát már Csibi József elkezdte, jelezve, hogy a Gyilkos-tónál alig két hónapja átadott Via Ferrata mászóút immár az ezer látogatószámot is átlépte. Viszont, nehezményezte, hogy a helyi gasztonómiai kínálat, a helyi receptek és konyha szinte mindehol hiányzik a székelyföldi vendéglőkben, a gasztroturizmus még igen fejletlen.
Papp Zsuzsa, a Kovászna Megyei Kulturális Központ kulturálisörökség-védelmi szakelőadója 2017 tavaszán Norvég Alap támogatásával elkezdődő Kovászna megyei digitalizációs kezdeményezéseket ismertetett. Pál Zoltán korondi túraszervező, a Slow Tours Transylvania mintáján hagyományos mesterségeink újraértékelését és a turizmusban való szerepvállalását mutatta be saját, sikeres modelljén.
A Hargita Közösségi Fejlesztési Társulás részéről Köllő Izabella a „határturizmus”, „honvágyturizmus” gyakorlatát is elmagyarázta az etnoturizmus műfajban, amelyeket a társulás promovál is. Dr. Nyisztor Tinka néprajzkutató saját pusztinai tapasztalatait osztotta meg érdekes elbeszélésében, életszerű példákkal. Szintén gyakorlati kérdéseket hozott Lázár Csilla, a Spektrum Oktatási Központ ügyvezető igazgatója, az Erasmus oktatási mobilitás programra érkezett diákok és a kulturális turizmus kínálata összekapcsolásának tapasztalatáról. Hegedűs Enikő művészettörténész Csíksomlyó kegyhelyhez kapcsolható, nem mindenki által ismert műtárgyakra hívta fel a figyelmet. Gergely Edit kommunikációs szakember az új piacok kihívásait elemezte közönségkapcsolati- és marketingkommunikációs szemszögből, a 2017 karácsonyra megnyitásra tervezett, ezerfős kapacitású Borszék wellness kapcsán. Dr. Salló Szilárd néprajzkutató pedig a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont tájházainál szervezett programokat és kiadványokat ismertette.
Az előadásokat követően vitának is helyet biztosítottak, ahol a tennivalók, feladatok is megfogalmazódtak. „Térségünkben számtalan rendezvény van, amelyeket jórészt, sokféle okból, de magunknak szervezünk, miközben egyre inkább érződik az igény, hogy ezeket a turizmusban hasznosítsuk – fogalmazott a Maszolnak Ferencz Angéla - Ezt ismertük fel, hogy szorosabbra kell fűznünk a kapcsolatot a rendezvényszervezők, értékteremtők, és az értékesítők között, akik piacra tudják vinni sajátos értékeinket. Akkor tudunk együttműködni, ha megismerjük és megértjük egymás motivációit, gondolkodásmódját, és nyitunk egymás felé. Például a piaci szereplők figyelmét fel kell hívnunk a hitelesség kérdésére, másrészről szükséges, hogy a rendezvényszervezők jelezzék idejekorán programjaikat, hogy tálalható formába kerüljön a turisztikai csomagokba.”
Kérdésünkre, lesz-e folytatása a fórumnak, André Zsuzsánna elmondta: ez a kezdeményezés teljesen illeszkedik a DRI intézményi küldetéséhez, valamint a résztvevőktől is az a visszajelzés, hogy szükség van ilyen fórumokra, ahol a turisztika és kultúra képviselői találkozni tudnak. „Elindulhat egy valóban kölcsönös és termékeny párbeszéd, amelynek következtében mindenki azzal tud foglalkozni, amiben igazán jó, ahogyan Pál Zoltán is mondta: a kézműves alkothat, a turisztikai szakember pedig oda viszi a turistát és anyagi értéket rendel, az amúgy is értékes a tárgyi/szellemi hagyományaink mellé. Ez a DRI hivatalos küldetése: „a nyelvi és a népi műveltség sokszínűségének népszerűsítése, a faji- és idegengyűlölet megelőzése, a közös értékek és a kultúrák közötti párbeszéd művelése a Romániában élő nemzeti kisebbségek védelmi rendszerének megerősítése érdekében.”
A fórumot megnyitó Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, arról biztosította a szakembereket: a megye teljes támogatását élvezhetik azok a koncepciók, melyek nyomán megszületnek azok a turisztikai programcsomagok, amelyekre nagy szükség van a Hargita megyei vendégéjszakák növeléséért, és amelyek kiajánlhatók a román turistáknak is.
Gellért Edit maszol.ro
Hogyan lehet a kisebbségi értékeket, felhasználni, beépíteni a turizmusba? – ezt járta körül Csíkszeredában a Kisebbség – Kultúra – Turizmus konferencián, a székelyföldi turizmus értékeivel és hiányosságait is kíméletlenül szembenézve a Hargita Megyei Kulturális Központ és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala rendezvénye. A főszervezőktől kértünk kiértékelőt.
Kuriózumokban és felvetésekben gazdag szakmai fórum volt a Kisebbség – Kultúra – Turizmus rendezvénye Csíkszeredában. Az első ízben megrendezett előadássorozatra és vitákra szervezői újítás, valamint építő együttműködés révén kerülhetett sor - tudtuk meg. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) Hargita megyei munkatársa, André Zsuzsánna felkérte a Kulturális Központot és Ferencz Angéla igazgatót: legyenek partnereik, és a Nemzeti Kisebbségek Napja alkalmából találjanak ki egy jó programot. Ötletbörzéjükön a Kulturális javaslata az volt, hogy az ilyenkor kézenfekvő folklór program helyett szervezzenek olyan rendezvényt, amely kevésbé ünnepi, viszont munkásabb, és létező problémára keres megoldást. Így született meg a szakmai fórum ötlete, témája: hogyan lehet a kisebbségi értékeket, felhasználni, beépíteni a turizmusban, és felhívni a figyelmet, a régió kisebbségeinek a turizmusban hasznosítható kulturális értékeire.
„Nem titkolt szándékunk, a szakmai fórum révén rávilágítani arra, hogy egy ország kisebbségei nem valami privilegizált csoport, akik a többségi nemzettől csak a jogait követelik. Tudatosítani szeretnénk, hogy a kisebbségi csoportok hagyományaiban, kultúrájában rejlő turisztikai potenciál kiaknázása révén a kisebbségek igen jelentősen hozzájárulnak az ország gazdasági fejlődéséhez. Nemcsak a turisztikai kínálatok palettáját színesítik, hanem anyagiakban is gazdagítják az országot” – mondta André Zsuzsanna.
A szervezők két részre osztották a fórumot. Az első tömbben előadók - Dr. Horváth Alpár, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem egyetemi adjunktusa, turisztikai tanácsadó, Roxana Niculescu, az Országos Turisztikai Hatóság (ANT) brassói képviselője, Csibi József, a Székelyföldi TDM klaszter menedzsere - általánosan beszéltek a kisebbség – kultúra - turizmus kapcsolatáról. A második tömbben pedig a már létező jó példákat akarták bemutatni, ehhez kértek fel előadókat. A jó példák sorát már Csibi József elkezdte, jelezve, hogy a Gyilkos-tónál alig két hónapja átadott Via Ferrata mászóút immár az ezer látogatószámot is átlépte. Viszont, nehezményezte, hogy a helyi gasztonómiai kínálat, a helyi receptek és konyha szinte mindehol hiányzik a székelyföldi vendéglőkben, a gasztroturizmus még igen fejletlen.
Papp Zsuzsa, a Kovászna Megyei Kulturális Központ kulturálisörökség-védelmi szakelőadója 2017 tavaszán Norvég Alap támogatásával elkezdődő Kovászna megyei digitalizációs kezdeményezéseket ismertetett. Pál Zoltán korondi túraszervező, a Slow Tours Transylvania mintáján hagyományos mesterségeink újraértékelését és a turizmusban való szerepvállalását mutatta be saját, sikeres modelljén.
A Hargita Közösségi Fejlesztési Társulás részéről Köllő Izabella a „határturizmus”, „honvágyturizmus” gyakorlatát is elmagyarázta az etnoturizmus műfajban, amelyeket a társulás promovál is. Dr. Nyisztor Tinka néprajzkutató saját pusztinai tapasztalatait osztotta meg érdekes elbeszélésében, életszerű példákkal. Szintén gyakorlati kérdéseket hozott Lázár Csilla, a Spektrum Oktatási Központ ügyvezető igazgatója, az Erasmus oktatási mobilitás programra érkezett diákok és a kulturális turizmus kínálata összekapcsolásának tapasztalatáról. Hegedűs Enikő művészettörténész Csíksomlyó kegyhelyhez kapcsolható, nem mindenki által ismert műtárgyakra hívta fel a figyelmet. Gergely Edit kommunikációs szakember az új piacok kihívásait elemezte közönségkapcsolati- és marketingkommunikációs szemszögből, a 2017 karácsonyra megnyitásra tervezett, ezerfős kapacitású Borszék wellness kapcsán. Dr. Salló Szilárd néprajzkutató pedig a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont tájházainál szervezett programokat és kiadványokat ismertette.
Az előadásokat követően vitának is helyet biztosítottak, ahol a tennivalók, feladatok is megfogalmazódtak. „Térségünkben számtalan rendezvény van, amelyeket jórészt, sokféle okból, de magunknak szervezünk, miközben egyre inkább érződik az igény, hogy ezeket a turizmusban hasznosítsuk – fogalmazott a Maszolnak Ferencz Angéla - Ezt ismertük fel, hogy szorosabbra kell fűznünk a kapcsolatot a rendezvényszervezők, értékteremtők, és az értékesítők között, akik piacra tudják vinni sajátos értékeinket. Akkor tudunk együttműködni, ha megismerjük és megértjük egymás motivációit, gondolkodásmódját, és nyitunk egymás felé. Például a piaci szereplők figyelmét fel kell hívnunk a hitelesség kérdésére, másrészről szükséges, hogy a rendezvényszervezők jelezzék idejekorán programjaikat, hogy tálalható formába kerüljön a turisztikai csomagokba.”
Kérdésünkre, lesz-e folytatása a fórumnak, André Zsuzsánna elmondta: ez a kezdeményezés teljesen illeszkedik a DRI intézményi küldetéséhez, valamint a résztvevőktől is az a visszajelzés, hogy szükség van ilyen fórumokra, ahol a turisztika és kultúra képviselői találkozni tudnak. „Elindulhat egy valóban kölcsönös és termékeny párbeszéd, amelynek következtében mindenki azzal tud foglalkozni, amiben igazán jó, ahogyan Pál Zoltán is mondta: a kézműves alkothat, a turisztikai szakember pedig oda viszi a turistát és anyagi értéket rendel, az amúgy is értékes a tárgyi/szellemi hagyományaink mellé. Ez a DRI hivatalos küldetése: „a nyelvi és a népi műveltség sokszínűségének népszerűsítése, a faji- és idegengyűlölet megelőzése, a közös értékek és a kultúrák közötti párbeszéd művelése a Romániában élő nemzeti kisebbségek védelmi rendszerének megerősítése érdekében.”
A fórumot megnyitó Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, arról biztosította a szakembereket: a megye teljes támogatását élvezhetik azok a koncepciók, melyek nyomán megszületnek azok a turisztikai programcsomagok, amelyekre nagy szükség van a Hargita megyei vendégéjszakák növeléséért, és amelyek kiajánlhatók a román turistáknak is.
Gellért Edit maszol.ro
2016. december 18.
„Nem a problémáinkkal, hanem a tehetségeinkkel kell megjelenjünk külföldön”
Huszonhét ifjú zenész jelentkezett a Művészeti Alap Értetek Egyesület (Artstart4U) által Csíkszeredában tartott kétnapos mesterkurzusra, melynek egyik célja az volt, hogy felkészítse a jelentkezőket a Virtuózok című tehetségkutatón való megmutatkozásra.
A komolyzene iránt érdeklődő fiatalokat szólította meg az Artstart4U mesterkurzusa, akik pénteken és szombaton a Nagy István Művészeti Középiskolában elismert szakemberek segítségével fejleszthették zenei tudásukat. Bolyky Zoltán karmester hasznos tanácsokkal látta el a mesterkurzus résztvevőit, Megyimóreczné Schmidt Ildikó a zongora szakos diákokat, Tornyi Beáta és Lakatos György a hegedű, Kovács Lóránt a fuvola, Molnár Levente pedig az ének szakosoknak tartott egyéni konzultációkat.
Molnár Levente, csíkszeredai operaénekes, az egyesület elnöke a mesterkurzus megnyitóján elmondta, nem a problémáinkkal, hanem a tehetségeinkkel kell megjelenjünk külföldön. Úgy véli, noha bármerre jár, a legjobb zenekarokban sok magyarral találkozik, a magyar zenészeket elismerik külföldön. Rámutatott, Székelyföldön is nagy szükség van a mesterkurzusokra.
„Amikor én voltam cseperedő tanonc, akkor itt nem volt ilyesmi, hogy jöttek volna külföldi, friss vért hozó emberek, és új cseleket, technikákat mutattak volna. Egyetemista koromban kerültem el először egy ilyen kurzusra, és örök nyomot hagyott bennem. Úgy látom, közelíteni kell a tanárokat a diákokhoz. Nagyon fontos a mester és tanítványa közötti jó kapcsolat kialakítása, mert enélkül nincs siker ezen a pályán. Mindig kell egy kontroll, egy segítség. Szeretnék ebből hagyományt teremteni, szeretném azt, hogy ha az erdélyi gyerekek legalább olyan esélyeket kapnának, mint a magyarországi gyerekek. Szeretném ösztönözni és bátorítani az itthoni tanárokat is, hogy jó, ha látják, más hogy áll hozzá egy gyerekhez, mit tud vele kezdeni, milyen új technikája van, milyen skálája, mi az ami igazából a gyereket beindítja. Milyen mesterkurzusra, versenyre próbáljuk meg eljuttatni. Úgy érzem, hogy nagyon szép sikereket értünk el a Virtuózokkal, büszke vagyok rá.” Hozzátette, ha sikerül jó tehetségeket kinevelni, akkor fog hallani Székelyföldről, Erdélyről a nagyvilág.
A mesterkurzuson természetesen az a diák is részt vehetett, aki nem szeretne jelentkezni a tehetségkutató műsorban. Azok viszont, akik jelentkezni fognak, a helyszínen elkészíthették a felvételt, amelyet a jelentkezéskor be kell küldeni. A jelentkezéssel kapcsolatos információk megtalálhatóak a Virtuózok honlapján.
Péter Beáta Székelyhon.ro
Huszonhét ifjú zenész jelentkezett a Művészeti Alap Értetek Egyesület (Artstart4U) által Csíkszeredában tartott kétnapos mesterkurzusra, melynek egyik célja az volt, hogy felkészítse a jelentkezőket a Virtuózok című tehetségkutatón való megmutatkozásra.
A komolyzene iránt érdeklődő fiatalokat szólította meg az Artstart4U mesterkurzusa, akik pénteken és szombaton a Nagy István Művészeti Középiskolában elismert szakemberek segítségével fejleszthették zenei tudásukat. Bolyky Zoltán karmester hasznos tanácsokkal látta el a mesterkurzus résztvevőit, Megyimóreczné Schmidt Ildikó a zongora szakos diákokat, Tornyi Beáta és Lakatos György a hegedű, Kovács Lóránt a fuvola, Molnár Levente pedig az ének szakosoknak tartott egyéni konzultációkat.
Molnár Levente, csíkszeredai operaénekes, az egyesület elnöke a mesterkurzus megnyitóján elmondta, nem a problémáinkkal, hanem a tehetségeinkkel kell megjelenjünk külföldön. Úgy véli, noha bármerre jár, a legjobb zenekarokban sok magyarral találkozik, a magyar zenészeket elismerik külföldön. Rámutatott, Székelyföldön is nagy szükség van a mesterkurzusokra.
„Amikor én voltam cseperedő tanonc, akkor itt nem volt ilyesmi, hogy jöttek volna külföldi, friss vért hozó emberek, és új cseleket, technikákat mutattak volna. Egyetemista koromban kerültem el először egy ilyen kurzusra, és örök nyomot hagyott bennem. Úgy látom, közelíteni kell a tanárokat a diákokhoz. Nagyon fontos a mester és tanítványa közötti jó kapcsolat kialakítása, mert enélkül nincs siker ezen a pályán. Mindig kell egy kontroll, egy segítség. Szeretnék ebből hagyományt teremteni, szeretném azt, hogy ha az erdélyi gyerekek legalább olyan esélyeket kapnának, mint a magyarországi gyerekek. Szeretném ösztönözni és bátorítani az itthoni tanárokat is, hogy jó, ha látják, más hogy áll hozzá egy gyerekhez, mit tud vele kezdeni, milyen új technikája van, milyen skálája, mi az ami igazából a gyereket beindítja. Milyen mesterkurzusra, versenyre próbáljuk meg eljuttatni. Úgy érzem, hogy nagyon szép sikereket értünk el a Virtuózokkal, büszke vagyok rá.” Hozzátette, ha sikerül jó tehetségeket kinevelni, akkor fog hallani Székelyföldről, Erdélyről a nagyvilág.
A mesterkurzuson természetesen az a diák is részt vehetett, aki nem szeretne jelentkezni a tehetségkutató műsorban. Azok viszont, akik jelentkezni fognak, a helyszínen elkészíthették a felvételt, amelyet a jelentkezéskor be kell küldeni. A jelentkezéssel kapcsolatos információk megtalálhatóak a Virtuózok honlapján.
Péter Beáta Székelyhon.ro