Borboly Csaba szerint szükség van Ráduly Róbertre
Március 26-án kezdődik a csíkszeredai előválasztási kampány, az állóurnás voksolást április 10-én tartják tíz körzetben.
Minden szabályos a jelentkezett személyek esetében, mondta Füleki Zoltán csíkszeredai RMDSZ-elnök, hozzátéve, hogy a húsz nevet tartalmazó szavazólapon tizenhármat lehet megjelölni. Az eseményen Borboly Csaba megyei tanácselnök is jelen volt, ezúttal az RMDSZ csíkszeredai polgármesterjelöltjeként. Fontosnak tartotta ismét hangsúlyozni, meglátása szerint Ráduly Róbert Kálmánnak, Csíkszereda lemondott polgármesterének helye van a székelyföldi közéletben. 
Egyébként lehetséges forgatókönyv lehetne egy esetleges Borboly–Ráduly-helycsere, ehhez viszont Csíkszereda volt polgármesterének jelöltetnie kellene magát megyei önkormányzati képviselőnek. Amennyiben ez megtörténik, és bejut a megyei tanácsba, a harminctagú képviselő-testületen múlik, kit választ Borboly utódjául.
Borboly kitért arra is, hogy az utóbbi napokban néhányan rákérdeztek az ellene zajló bűnvádi perre. „Ezzel kapcsolatban a következőt válaszoltam: ha nem lennék biztos az igazamban és az ártatlanságomban, nem indulnék polgármesterjelöltnek” – hangsúlyozta. Füleki Zoltánt arra kértük, kommentálja Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tavaly novemberi kijelentését, miszerint olyan személyt nem jelölnek tisztségre, aki ellen bűnvádi eljárás zajlik.
„Kelemen Hunortól én is megkérdeztem, hogy ezt így mondta-e, mire azt válaszolta, majdnem, csak még ki is bővítette. Hangsúlyozta, a hasonló helyzetben lévő személyeket – például Antal Árpádot és Ráduly Róbert Kálmánt – nem tartja korrupcióval vádolt személynek, mivel nem azzal vádolják” – válaszolta a csíkszeredai elnök, hozzátéve, amíg nincs visszavonhatatlan bírósági ítélet, előtte minden polgár ártatlan.
Kozán István. Krónika (Kolozsvár)

EMME-premier a fény jegyében
Marosvásárhelyen is bemutatkozott az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME). A Bernády Házban nyílt kiállításukra sokan voltak kíváncsiak. Híre már megelőzte a fennállása 16. évébe lépett alakulatot, az pedig, amit a március 11-én nyílt tárlaton a vásárhelyi közönség elé vittek, nem okozott csalódást. Sokféleségében is színvonalas, érdekes anyaggal nyújtanak betekintést az EMME-tagok alkotói világába. A vizuális művészetek megannyi válfaja képviselteti magát a kiállításon, nemzedéki, területi hovatartozás tekintetében is átfogó a jelenlét. A legidősebb kiállító, a kolozsvári Gedeon Zoltán 94, a legifjabb, a marosvásárhelyi Kentelki Gábor18 éves. A tömörü-lést 2000-ben hozták létre Csíkszeredában, Kolozsváron talált igazán otthonra, rendezvényeit legtöbb esetben a vele egyidős Apáczai Galéria látja vendégül. A kincses városban lakik, dolgozik a tagság legnépesebb csoportja, de máshonnan is egyre többen csatlakoznak hozzájuk. A mostani kiállításon nyolc marosvásárhelyi művész munkái láthatók. Mellettük brassói, sepsiszentgyörgyi, szatmárnémeti, felvinci, szegedi, debreceni, budapesti, bajai, miskolci művészpedagógusok küldték el műveiket a tárlatra, és a Felvidék, Délvidék egy- két reprezentánsa se maradt ki a bemutatkozásból, sőt még a távoli Montreal is hallat magáról Sipos Sándor digitális nyomatai által. Mintegy félszáz névvel találkozhatnak a művészetkedvelők, nincs módunk valamennyiüket felsorolni. Azt viszont el kell mondanunk, hogy az EMME évente két nagy seregszemlét rendez, tavasszal és ősszel, és tárlataik egységét mindig a közös tematika biztosítja. A tavalyi őszi tárlatot a Fény és talaj címmel hirdették meg, három rendkívüli jelentőségű alkotóegyéniségre, Johann Sebastian Bachra, Orbán Balázsra és Moholy Nagy Lászlóra összpontosítva, akiket 2015-ben kerek évforduló állított a közérdeklődés előterébe. Hármuk életműve ihlette meg a benevezőket, s hogy miképpen, azt a művészetkedvelők immár Marosvásárhelyen is megtapasztalhatják.
A kiállítást a megnyitón házigazdaként méltató Nagy Miklós Kund művészeti író a fentieken kívül arra is felhívta a figyelmet, hogy az EMME a műalkotásokban megidézettek révén akárha hazaérkezett volna, hiszen a barokk muzsika óriása, Bach a vásárhelyi zenebarátoknak is nagyrabecsült kedvence, s a d-moll toccata és fúga című szerzemény mindegyre felcsendül a Kultúrpalota orgonáján. A fotográfia hőskorában a fényképezést Victor Hugótól tanuló legnagyobb székely, Orbán Balázs kivételes jelentőségű fényképeit vásárhelyiek – a hagyatékot felfedező Mészáros József s a "fényíró" anyagát feldolgozó, könyvben megjelentető Erdélyi Lajos – mentették meg az utókor számára. A XX. század első felének sokoldalú avantgárd művésze, a híres Bauhaus egyik alapembere, Moholy Nagy László pedig a Marosvásárhelyről indult, hasonlóan újító szellemű művész, Bortnyik Sándor személyében talált olyan követőre, aki a Bauhaus elvei szerint tanított Műhely elnevezésű budapesti grafikai magániskolájában. A hármas főhajtáson túl azonban, amint a cím is sugallja, a tárlat fő jellemzője a fény, amely földtől az égig, álomtól a valóságig valamiképpen meghatározza, beragyogja az életünket. A kiállított munkák is fényben fogantak, fényt árasztanak, a lét, a lélek árnyékos oldalát felmutató művek is a fénynek köszönhetően képesek igazán "életre kelni".
"Csak a derű óráit számolom" – hangzott el a továbbiakban költői megfogalmazásban. A kiállítás főszervezője, az EMME kolozsvári irányítója, Székely Géza képzőművész versmondással lepte meg a hallgatóságot. Annak a szellemnek a jellemzésére, amelyben a tárlat született, Szabó Lőrinc Mozart hallgatása közben című versét érezte a legtalálóbbnak. A fényt s a zenét, a lélek muzsikáját magasztalja az is. Másképp persze, mint a műtárgyak, de hasonló indíttatásból, ugyanolyan érzékenységgel. Székely Géza festménnyel, grafikával is kapcsolódott a kiállítás témájához. Van még példa a kettős megközelítésre. De nem csak ez adja a tárlat egyik fő sajátosságát: a változatosságot. Ez főleg a műfaji sokszínűségből fakad. Festészet (olaj, akril, akvarell, pasztell, tempera), szobrászat, egyedi és sokszorosított grafika, számítógépes, kísérleti grafika, kerámia- és textilművészet, fotográfia, digitális művészet egyaránt fellelhető a galériában, és mégsem zavaró az ilyenkor elkerülhetetlen eklektika, a Bernády Házban harmóniát érzékelünk. Egyéntől, szemlélőtől függően mindez színekből, ritmusokból, formákból összeálló egységes dallammá is összeállhat. Ki lehet próbálni a kiállítótermek csendjében, ha egy újabb látogatás során több időt tudnak szentelni rá.
Azt még tegyük hozzá, hogy a közönség személyesen is köszönthette a megnyitón a vásárhelyieket: az EMME-tagokhoz ezúttal társult Kákonyi Csilla festőművészt, Bálint Zsigmond fotóművészt, a város művészközösségébe nemrég beilleszkedett Eperjesi Noémi grafikust, valamint a korábbi résztvevőket, Hunyadi László szobrászművészt, a festő Gergely Erikát, Czirjék Lajost és Kentelki Gábort, a textilművész Kozma Rozáliát. A kolozsváriak közül Székely Géza mellett a korábban itt egyéni kiállításon is bemutatkozott Horváth Gyöngyvér grafikus és Palkó Ernő keramikus is részese volt a jó hangulatú, baráti találkozásnak. A következő években talán még sor kerülhet a folytatásra is.
(N.M.K.) Népújság (Marosvásárhely)

A szabad sajtó napját ünnepelték Csíkszeredában
Hatodik alkalommal szervezte meg Hargita Megye Tanácsa – partnerségben a Magyar Újságírók Romániai Egyesületével (MÚRE) – pénteken A szabad sajtó napja Székelyföldön című rendezvényt Csíkszeredában. Az előző évekhez képest idén már délután is programmal várták a székelyföldi sajtósokat. A sajtógála előtti délutáni programban a meghívott újságírók, Kommentszabadság? címmel a megyeháza márványtermében. A vitát Rácz Éva MÚRE-elnök moderálta, Kokoly Zsolt médiajogász és Szucher Ervin, a MÚRE becsületbíróságának elnöke pedig ismertették a vonatkozó sajtóetikai és jogi szabályokat. Azt a kérdést járták körbe, hogy mit lehet tenni az interneten gyakran álnéven írt gyalázkodó tartalmú hozzászólások ellen, illetve hol húzódik a szólásszabadság és a rágalmazás közti határ. A beszélgetők egyetértettek abban, nem fogadható el az az érvelés, hogy sok szerkesztőség a szűkös költségvetéssel indokolja a tartalomszűrés hiányát, miszerint nincs pénz moderátor alkalmazására. Az esti gálán Rácz Éva, a MÚRE elnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik megszervezték a sajtógálát, bizakodásának adott hangot, hogy ez a jövőben is folytatódik.
A sajtógálát megtisztelte jelenlétével Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki maga is hét éven át újságíróként dolgozott. Beszédében az empátia fontosságát hangsúlyozta. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke beszédében kifejtette, azt szeretnék, hogy a sajtógálát mindenki a magáénak érezze. Reményének adott hangot, hogy Kovászna és Maros megye még erőteljesebben bekapcsolódik a sajtógálán való részvételbe. 
– Nyolcéves megyeitanács-elnöki tapasztalatom alapján azt tudom mondani, hogy a sajtóra szükség van. Ha egy problémát ki tudunk beszélni, az sokkal több eredményt hoz, mi partnerként kezeljük a sajtót – fogalmazott Borboly Csaba.
A zsűri részéről Bögözi Attila, a MÚRE Becsületbíróságának titkára osztotta meg észrevételeit a beérkezett pályaművekkel kapcsolatosan, főleg a nyelvi elemekre, a közhelyek indokolatlan használatára térve ki. Az est folyamán a jó hangulatról Muszka Sándor és az Evilági zenekar gondoskodott.
A jelen lévő újságírók értékelése alapján az alábbi alkotásokat díjazták:
Televíziós riport, portré kategória: I. Kostelek újabb büszkesége – Magyari Tekla, Simon Csaba (Aves Media) II. Őseink nyomában – Bíró Levente III. Keresztes Lajos – Az első székely olimpiai bajnok – Becze Zoltán (Olimpia Stúdió Filmegyesület) Televíziós híradó kategória: I. Bivalymúzeum – Digital 3 Tv II. Blénesi István utódai találkoztak – Gyergyó Tv  Próza kategória: I. Gyógyulást, Béla bácsi! – Daczó Katalin II. Ki az a Petőfi, mi az a kossuth? – Szucher Ervin III. Lelkészlak a zsákfaluban – Magyari Tekla Rádiós kategória: I. Lukács Gergely egykori honvéd kitüntetése Csíkszentimrén – Oláh-Gál Elvira II. Focista leszek, vagy traktorista – Bándi-Keszey Judit III. Tündérkert – Burszán Zsuzsanna Sajtófotó kategória: László Róbert. Erdély.ma

Szőke Domokos a korábbi tevékenységi területeihez tér vissza
Szőke Domokos 11 hónapnyi bírói eltiltás után hétfőn térhetett vissza hivatalába. Csíkszereda alpolgármestere régi tevékenységi területét végzi majd.
Antal Attilától, Csíkszereda alpolgármesterétől érdeklődtünk arról, hogy az új helyzetre való tekintettel ezután hogyan osztják el a feladatköröket. „Hosszasan egyeztettünk hármasban péntek este, Füleki Zoltán, Szőke Domokos és jómagam. Szőke Domokos próbál tájékozódni az újdonságokról és a folyó ügyek helyzetéről. Ő alapvetően a korábbi tevékenységi területeihez tér vissza fokozatosan” – vázolta Antal, hozzátéve, hogy aláírási joga egyelőre nem lesz a hivatalába visszatért alpolgármesternek, majd fokozatosan veszi át feladatait, azokban az ügyekben, amelyeket elejétől ismer.
„Füleki Zoltán ugyanakkor az általam ellátott területeket felügyeli, formálisan is az én korábbi helyemet tölti be. Jómagam velük egyeztetve minden területet próbálok átfogni. Nincs leosztva Füleki és Szőke alpolgármesterekre egyetlen terület sem, amelyek kizárólagos aláírási felelősséggel járnának” – jegyezte meg a polgármesteri feladatkörökkel megbízott alpolgármester.
Füleki kinevezésekor vette át Antaltól a kulturális intézmények felügyeletét, a rendezvények szervezését, az oktatási intézmények követését, illetve a szociális ügyek felügyeletét. Szőke Domokos feladatköréhez korábban többek között az urbanisztikai, városrendezési engedélyeztetések, infrastrukturális beruházások tartoztak. Szőke Domokos azután térhetett vissza a csíkszeredai városházára, miután a Marosvásárhelyi Táblabíróság pénteken úgy döntött, hogyjogerősen megszünteti a hatósági felügyeletet az ő és Ráduly Róbert Kálmán volt polgármester ügyében.
Barabás Hajnal. Székelyhon.ro

Pályázatok révén támogatnák a fiatal vállalkozókat
Tizennégy Kárpát-medencei települést keres fel a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága a 2016 a külhoni fiatal magyar vállalkozók éve elnevezésű program keretében. A kezdeményezők, akik a hétfőn Marosvásárhelyen tartottak előadást, az ifjú vállalkozók megsegítését tűzték ki célul.
A Magyar Állandó Értekezlet 2015. december 3-i plenáris ülésének döntése értelmében a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága elindítja a 2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve programot. A magyar kormány szerint az elmúlt esztendők tanulságai azt mutatják, hogy a gazdaságfejlesztés tud a leginkább hozzájárulni a szülőföldön maradáshoz és boldoguláshoz, ezért az idén az 1976. január elseje után született külhoni magyar fiatalok kiemelt támogatásával kíván hozzájárulni a nemzetpolitikai célok megvalósításához.
Vissza nem térítendő támogatás
Az államtitkárság három- és hatmillió közötti vissza nem térítendő összeg megpályázását teszi lehetővé. „Az idén segítséget kívánunk nyújtani a külhoni magyar fiatal vállalkozóknak, valamint a külhoni magyar oktatási intézmények fiataljainak vállalkozói készségeik fejlesztésében, vállalkozási ötleteik megvalósításában. Igyekszünk mindenben segíteni, ahhoz, hogy egy most induló fiatal vállalkozónak sikeres legyen az üzlete, vagy egy már aktív cégvezető fel tudja futtatni az üzletét. Reményeink szerint olyan vállalkozások fognak születni a Kárpát-medencében, amelyek munkahelyet teremtenek, hozzájárulnak a fiatalok szülőföldön maradásához és boldogulásához, aktivizálásához, a külhoni magyar közösségek gyarapodásához. Mint ahogy azt is reméljük, hogy ha annyira sikeres lett a vállalkozás, az illető személy magyar munkaerőt fog alkalmazni” – mondta el a lapunknak Hajnal Virág programfelelős. Kérdésünkre, hogy a támogatottaknak vállalniuk kell-e, hogy majd szülőföldjükön kamatoztatják a nemzetpolitikai államtitkárságon keresztül szerzett szakmai tudásukat, illetve üzleti gyarapodásukat, az intézmény stratégiai főreferense határozott igennel válaszolt. Azt is hozzátette, hogy a támogatás megpályázása a magyar állampolgársághoz is kötött.
Felkarolt vállalkozási ötletek
A Sapientia egyetemen hétfőn megtartott előadáson elhangzott, hogy a program keretében a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága össze kívánja gyűjteni a Kárpát-medencei magyar fiatal vállalkozókat, segítséget szándékozik nyújtani a vállalkozási ötlettel rendelkező ifjaknak cégük elindításához, amelyhez biztosítja a szakmai tanácsadást, képzést, hálózatépítő eseményeket, mentorálást. Az illetékesek külön hangsúlyt próbálnak fektetni az agráriumban vállalkozni kívánók támogatására is.
A pályázati kiírás csak április elején jelenik meg, addig a vallalkozokeve.hu honlapon vagy a 2016 a külhoni fiatal magyar vállalkozók éve nevű Facebook-oldalon lehet a kérdéssel kapcsolatos információkat találni. A pályázati felhívás annak lebonyolítója, a Bethlen Gábor Alap Zrt. honlapjára is felkerül. Az idén mindkét kategóriában százöt-százöt pályázat jut támogatáshoz. „Tudjuk, hogy ez nagyon kevés, de ez az év inkább arról szól, hogy felhívjuk a gazdaságfejlesztésre a figyelmet, tudatva, hogy a nemzetpolitikai államtitkárságnak ez is pont olyan fontos, mint az oktatás. Ezek az első lépések, a későbbiekben nagyobb hangsúlyt fog kapni a külhoni magyarok gazdaságfejlesztése” – tette hozzá Hajnal Virág.
A Marosvásárhelyen elkezdett felvilágosító körút kedden Székelyudvarhelyen, szerdán Sepsiszentgyörgyön, csütörtökön Csíkszeredában folytatódik. Az államtitkárság munkatársai május végén Szatmárnémetibe és Kolozsvárra látogatnak.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro

Székelyföldi körúton a "2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve" program
A szülőföldön maradásra ösztönzik a pályakezdőket
A 2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve program keretében negyven év alatti székelyföldi pályakezdő vállalkozókat támogat Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága. Tegnap a marosvásárhelyi Sapientia Egyetemen szakmai konzultáción vehettek részt az érintettek, magyarországi, sikeres vállalkozásokat működtető szakemberek osztották meg velük tapasztalataikat.
Negyven év alatti székelyföldi pályakezdő vállalkozók támogatása céljából márciusban Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága a Design Terminállal együttműködve négy székelyföldi helyszínen szervez szakmai találkozót. A székelyföldi konzultációsorozatokat a "2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve" program keretében Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában tartják.
A program részeként a magyar kormány 525 millió forint értékű pályázatot ír ki áprilisban, amelyre 40 évnél fiatalabb vállalkozók 3-6 millió forint közötti vissza nem térítendő támogatásra pályázhatnak. Ily módon mintegy 100-120 határon túli magyar vállalkozó vagy vállalkozni vágyó fiatal kaphat támogatást a magyar államtól.
Ezt megelőzően a Kárpát-medencében 14 helyszínen kerül sor a konzultáció- körútra, ahol gyakorlott mentorok tartanak többórás szakmai előadásokat. A tréning nyolc kiválasztott vállalkozás számára egy személyre szabott konzultációs fórummal egészül ki, amely keretében a vállalkozások térítésmentes, 45 perces intenzív tanácsadásban részesülhetnek PR, marketing, kommunikáció, pénzügyi tervezés, illetve üzletfejlesztés területeken. Tegnap a székelyföldi körút első állomásaként a marosvásárhelyi Sapientia Egyetemen közel százfős hallgatóság gyűlt össze. Dr. Dávid László rektor a romániai magyar műszaki képzés fellegvárának nevezte az intézményt, és rámutatott, együttműködésre van szükség az egyetem, valamint a helyi vállalkozók között ahhoz, hogy a fiatalok jövőképét meg tudják alapozni. Ellenkező esetben a végzettek elhagyják szülőföldjüket és külföldön keresnek megélhetést. Hasonlóan vélekedett dr. Kelemen András dékán is, aki prioritásnak nevezte azt, hogy itthon hozzanak létre működő kisvállalkozásokat. Mint mondta, a diákjaik nagyobb arányban maradnak itthon szülőföldjükön, mint a többi egyetem végzősei. Dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja szerint Románia és Magyarország között jók a gazdasági kapcsolatok, és a fiatal vállalkozók arra kell törekedjenek, hogy minél jobban kiaknázzák az ebben rejlő lehetőségeket. Soós Zoltán polgármesterjelölt úgy véli, Marosvásárhely gazdasági fejlettségi szempontból is alulmarad Szebennel, valamint Kolozsvárral szemben, és a szellemi tőkét, amit a fiatal vállalkozók jelentenek, mindeddig nem sikerült hatékonyan kiaknázni.
Hajnal Virág programfelelős, a Nemzetpolitikai Államtitkárság szakembere lapunknak elmondta: a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának eddigi tematikus programjai során az oktatásra fektették a hangsúlyt, idén azonban a gazdaságfejlesztés irányába szeretnének elmozdulni, és szakmai tanácsadással, illetve pénzügyi támogatással segíteni a Kárpát-medencében élő kezdő vállalkozókat, valamint azokat a fiatalokat, akiknek esetleg van egy jó ötletük, és szeretnék kibontani, illetve sikeres vállalkozássá alakítani.
– Hosszú távú segítségnyújtásban gondolkodunk. A pályázat egyik eleme, hogy üzleti tervet kell készíteniük a vállalkozóknak, fel kell vázolniuk, hogy amire pályáznak, az hol helyezkedik el az ő hosszú távú üzleti stratégiájukban. A vállalkozói élet velejárója, hogy hosszú távon kell gondolkodjanak, fel kell mérjék a piaci környezetet, a lehetőségeket, az ötletük egyediségét, így tudnak majd hosszú távon sikeressé válni. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a gazdaságfejlesztés tud leginkább hozzájárulni a szülőföldön maradáshoz és boldoguláshoz. A támogatás által szeretnénk elősegíteni, hogy ezek a fiatalok otthon tudjanak megélni, és esetleg majd magyar munkaerőt alkalmazzanak. A Design Terminál mentorai, akik az előadásokat tartják és szakmai tanácsokkal segítik a fiatalokat, maguk is cégvezetők, magyarországi ifjú vállalkozók, akik saját maguk is megtapasztalták a vállalkozás összes kockázatát – hangsúlyozta a programfelelős. A szakmai találkozók iránt mindenik székelyföldi helyszínen nagy volt az érdeklődés, Marosvásárhelyen több mint százan, Csíkszeredában pedig közel százötvenen jelentkeztek.
Tavaly a szakmai képzést támogatták
Mint ismeretes, 2015 a külhoni magyar szakképzés éve volt, amikor 500 millió forintot fordítottak a tematikus év projektjeire. Lapunk arra volt kíváncsi, a támogatás eredményeképpen milyen előrelépések történtek a szakképzés terén a Székelyföldön. Hajnal Virág kifejtette, a támogatásnak köszönhetően több helyszínen is sikerült tanműhelyeket, tangazdaságokat létrehozni, fejleszteni. Többek között Sepsiszentgyörgyön létrejön egy húsfeldolgozó tanműhely, ahol a diákok elsajátíthatják a húsfeldolgozó-hentes mesterség rejtelmeit. Kolozsváron a Református Kollégium Szakképző Intézetében nemrég adták át a magyar állami támogatással korszerűen felszerelt asztalosműhelyt. Akadt olyan tanintézet is, ahol ösztöndíjszerű támogatásra pályáztak, annak érdekében, hogy a diákok utazási, illetve bentlakási, étkeztetési költségeit fedezni tudják. – A Nemzetpolitikai Államtitkárság munkáját háttérintézményünk, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet segíti, a Hét Fa kutatóintézettel közösen tavaly készítettek egy munkaerő-piaci kutatást, ennek alapján dől el, hogy hová adunk támogatást. Ők felmérték, milyen munkaerő-piaci igények vannak az adott környéken, és ha arra válaszol az illető, szakképzést nyújtó intézmény, akkor hosszú távú segítséget tudunk majd nyújtani. Nagyon fontos, hogy a szakképző intézmények egy-egy régióban közösen gondolkozzanak, hogy ne ugyanazokat a szakokat hirdessék meg, hanem összehangolt, egymást kiegészítő legyen a kínálatuk. Mi így tudunk támogatást nyújtani és utána felvenni a kapcsolatot a munkaerőpiac képviselőivel. Például a kolozsvári Református Kollégiumban a diákok 99 százalékának már munkaszerződése lesz, amint elvégzi a szakképzést – fogalmazott a programfelelős.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)

Házról házra járva leltározná Borboly Csaba a csíkszeredaiak gondjait
Borboly Csaba nem tart attól, hogy az ellene zajló bűnvádi eljárást a választási kampányban felhasználják a lejáratására. Az RMDSZ csíkszeredai polgármestjelöltje azt ígéri: személyesen leltározza a csíkszeredaiak gondjait.
Négyéves elképzelését is felvázolta a polgármester-jelölt dossziéjában. Melyek a fő konkrétumok benne?
A fő programpont: a munkahelyteremtésben részt vevők segítése, ösztönzése. A fiatalok drasztikus mértékben vándoroltak el a megye nagyobb városaiból, az utóbbi húsz évben közel felére csökkent a 0-19 éves életkorú népesség. Ennek megelőzése érdekében a programomban prioritás a munkahelyteremtés, a fiatalok itthon tartása. Ez a legnagyobb kihívás Székelyföldön, amire a városok, elsősorban a megyeközpontok tudnak választ adni. Programom, témáim – amit a blogopmon is részletesen vázoltam – nem csak a Csíkszeredát érintik, hanem az egész megyére hatással vannak. Arról biztosíthatok mindenkit, hogy továbbra is szívemen viselem a megye sorsát. 
Meglátása szerint melyek Csíkszereda, és melyek a csíkszeredaiak problémái?
Jelenleg zajlik a város és lakossága fontosabb problémáinak feltérképezése, az eredményeket hamarosan ismertetjük. A saját munkánk mellett várjuk a lakossági visszajelzéseket is arról, hogy ki mit tart a legégetőbb gondnak a városban. Az eddig felvázoltak alapján még nem szeretnék következtetéseket levonni, habár már valamivel több, mint fél ezer háztartásban voltam. Ma is a várost jártam: Szécsenyt, majd a Testvériség sugárúton két tömbházat látogattam végig. Kedvesen fogadtak, Szécsenyben jelezték is humorosan, hogy, „ha ígérgetek, előveszik a gázsprayt”. Nem is ígérhettem, hanem eredményesen és lényegre törően elbeszélgettünk.
A következő napokban folytatom a lakók felkeresését. Az előválasztásokat követően a kollégákkal együtt kell majd levonnunk a következtetéseket. Addig is várom, hívjanak, jelezzenek, írjanak! Válaszolok a névtelen megkeresésekre is, mindenki véleményére szükség van.
Milyen kampányt tervez?
1990 márciusában a Csíkszeredai Demokrata Magyar Ifjak Szövetsége megbízásából házról-házra jártam a Gyergyói-medencében, és elbeszélgettem az emberekkel. Most is így teszek.
Nem tartja visszalépésnek a polgármesteri tisztséget a megyeelnöki státushoz képest?
A munka sohasem visszalépés. Egy kényszerhelyzetben kellett döntést hoznom: egyebek között azért vállaltam el, mert Ráduly Róbert Kálmán nem jelezte indulási szándékát a polgármesteri tisztségért.
Gellért Edit. maszol.ro

Magyar Örökség díjas a Határok nélkül
Szombaton adták át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Magyar Örökség Díjakat. Az erdélyi kitüntetettek nevét és munkásságát szükséges megismernie a hazai közönségnek is.
Mindenekelőtt a díjazottak nagyváradi vonatkozása tölti el megelégedéssel az olvasót. A Határok nélkülcímű közkedvelt rádióműsor és munkaközössége is részesült a kitüntető címben. Dr. Szili Katalin jogász, humánökológus, miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke méltatásában, laudációjában hangsúlyozta, hogy „az alkotó közösség napról-napra tudósít, hírt ad a magyar nemzetrészek életéről, törekvéseiről, összeköt, elhozza hangjukat Magyarország és a világ magyarsága számára. A hiteles tájékoztatásért Budapesten a szerkesztőségben, Lánczi Ágnes és Benkei Ildikó, valamint  Moszkovits János, illetve vendégszerkesztőként ifjabb Tóth György és Bereki Anikó felel, aki a kéthetente készít kulturális tartalmú Határok nélkült. Erdélyben, a Partiumban, és a Bánság romániai részén Oláh-Gál Elvira Csíkszeredáról, Erdei Edit Zsuzsánna Marosvásárhelyről, Szilágyi Szabolcs Kolozsvárról, Ionescu Nikolett Nagyváradról, Pataky Lehel Zsolt Aradról, Lehőcz László pedig Temesvárról jelentkezik. A Délvidéken, Vajdaságban, illetve a Bánság szerbiai részén, Újvidéken: Ternovácz István, Szabadkán: Németh Ernő, Nagybecskereken és Muzslyán: Kónya-Kovács Otília, Kárpátalján, Ungváron: Iváncsik Attila, Felvidéken, Pozsonyban: Haják-Szabó Mária tudósít napról-napra. Magyarországon Miskolcról segíti a felvidéki munkát Mács Ildikó, aki gyakran jár át Kassára, Rimaszombatba és a Gömöri térségbe. Salgótarjánból Tarnóczi László látogat el rendszeresen a Felvidékre, Mátészalkáról Zsoldos Barnabás Szatmárba, a Partiumba, Ungba, Ugocsába, Budapesten pedig Cservenka Judit a diaszpóra és a Kárpát-medence magyarságának hiteles, tapasztalt ismerője és megismertetője. Nélkülük nem szólalhatna meg napról-napra az este fél hétkor kezdődő Határok nélkül.”
Nemzetpolitika naprakészen
A műsor hitelesen tájékoztat a Kárpát-medence és a diszpóra magyarságát érintő politikai, kulturális, oktatási, identitás és társadalomszervezés aktuális kérdéseiről, nem megfeledkezve a történelmi hagyományokról, illetve az egyházak közösségszervező tevékenységének bemutatásáról sem. A legfrissebb hírek mellett a Határok nélkül kiemelt figyelmet fordít a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek autonómia-törekvéseire és a számbeli kisebbségi léthelyzetből következő jogérvényesítésre és jogvédelemre egyaránt, feltárva a kisebbségekkel kapcsolatos állami politikai és a magyarságot érintő szakpolitikai hátteret is. „Mi tehát a határok nélkül? Nem csak hírforrás, hanem nemzetpolitika naprakészen. Hiszen az összetartozáshoz elengedhetetlen az egymásról való tudás, a magyarság képviseletéhez pedig a tájékozottság és a felkészültség, mivel magyarnak lenni nem csak születés és közjog, de minőség kérdése is, különösen a XXI. század gyorsan változó kihívásai közepette, amikor a tömegtársadalmak által kínált információs és identitásdömpingben az egyének és közösségek boldogulásának egyik legerősebb biztosítéka az önazonosság megőrzése. Ebben jelent tájékozódási pontot a Határok nélkül, melynek Márai Sándor gondolatával gratulálok a Magyar Örökség Díjhoz: „A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes.” – hangsúlyozta a laudátor.
Gratulálunk Ionescu Nikolettnek, városunk közkedvelt rádió és televízió riporterének, aki az itt lakó magyarságunk életének eseményeit hűen tolmácsolja, „felteszi” városunkat a magyarság egyetemes térképére. Mivel nem lehetett jelen a felemelő ünnepségen, ezért a díjat számára a Körös-parti templomban adjuk át Húsvét napján.
Veres-Kovács Attila, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke,
a Magyar Örökség Bíráló Bizottságának tagja. erdon.ro

Károkat okoz a vizes hó Csíkszeredában
Betonoszlopok dőltek ki, faágak törtek le és több autó is megrongálódott szerdán este Csíkszeredában. A vizes hó súlyát nem bírják el az oszlopok és a vezetékek, az áramszolgáltató egyik szakembere szerint „ez csak a kezdet, reggelre sokkal rosszabb lehet”. A hóeltakarítással sem tudnak maradéktalanul megbirkózni a csúszásmentesítést végző járművek.
Kettétört egy betonoszlop, a kábelek pedig az úttestre zuhantak a csíkszeredai Müller László utca keleti végén, a Szentlélek utcai temető közelében. A hibaelhárítást végző Electrica szakembereinek elmondása szerint két, a temető közvetlen szomszédságában álló lakóház maradt villanyáram nélkül. A közúti közlekedés rendkívül nehézkes, megfigyeléseink szerint olyan autóvezető is útnak indult, akinek járművére már nyári gumiabroncs került.
A Kalász lakótelepen egy tömbházhoz közeli fa ágai törtek le a hó súlya alatt. A Tető utca forgalma egy időre leállt, míg az úttestet keresztben elfoglaló ágakat eltakarították. Itt egy Škoda, illetve egy Dacia haszongépjármű rongálódott meg.
Miután végeztek a Tudor lakótelepi temetőnél kidőlt oszlop vezetékeinek eltávolításával, az Electrica csapata a vasútállomáshoz vonult, ahol egy parkoló BMW tetejére zuhant egy villanypózna. A jármű tulajdonosa valószínűleg még nem is szerzett tudomást az esetről, a helyszínen ugyanis csak a járókelők, vonatra igyekvők figyelték az autót.
A BMW-t reggelig valószínűsíthetően nem mozdítják el a helyéről, az Electrica hibaelhárítóira ugyanis elmondásuk szerint hosszú éjszaka vár: a megye jelentős részét sújtotta a havazás. Csíkszereda után Maroshévízre távoznak. A megrongálódott autóról daru segítségével kell leemelni az oszlopot.
A város jelentős részében „kritikus állapotban lévő” oszlopok látványa fogad: ahol nem helyezték föld alá a vezetékeket, ott a levegőben lógó kábelek szinte földig ereszkedtek, magukkal húzva az oszlopokat. Különösen veszélyesen megdőlt a Kossuth Lajos utcában, a katolikus parókiával szemben álló, illetve a városi buszállomás melletti pózna.
Az áramszolgáltató szakemberei úgy tájékoztattak, reggelre sokkal rosszabb is lehet a helyzet – meglátásuk szerint az oszlopok kidőlésének fő oka, hogy azokra a villanyvezetékek mellett számos kábelt húztak fel jóváhagyás, engedély nélkül, például internet- és telefonszolgáltatók.
A forgalom lépésben haladt, a hóeltakarítást teljes kapacitáson végzik, azonban számos olyan utca maradt, amelyeket még láthatóan nem sikerült megközelíteni. Emellett előfordult olyan is, hogy egy-egy szűk utcába az úttest két oldalán parkoló autók miatt nem fért el a hókotró tehergépkocsi. Székelyhon.ro

Női szemmel a kincses város
„A Kolozsvárral való viszonyom olyan volt, mint a párválasztás” – mondta el a háromszéki származású Györgyjakab Enikő színművész az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában tartott, Kolozsvár női szemmel című kerekasztal-beszélgetésen. 
Az EME Bölcsészet- Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya által szervezett rendezvényen Egyed Emese költő, egyetemi tanár vendége volt Horváth Anna, a kincses város alpolgármestere, Szabó Lilla, a Kolozsvári Magyar Napok programigazgatója, Virág Erzsébet, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség közép-erdélyi alelnöke és Györgyjakab Enikő színművész.
Virág Erzsébet elmondta, ötödikes korától lakója a kincses városnak, akkoriban a csatornázási munkálatokat javarészt a nagyapja vezette. Gyakran jártak a Széchenyi téri piacon, ami akkor a mostani szobor és örökmécses helyén volt. Végül Cs. Szabó László Város a Szamosnál című versét olvasta fel, szemléltetve Kolozsvárhoz való viszonyát.
Horváth Anna elmondta, neki nem adatott meg, hogy Kolozsváron szülessen, gyermekkorában a kincses város elérhetetlen, de álomszép helynek számított. Azt is elárulta, hogy egy tömbházban nőtt fel Csíkszeredában Bogdán Zsolttal, aki ma a kolozsvári magyar színház színművésze. Az alpolgármester elmondta, Kolozsvárra ment férjhez, a családalapítással kapcsolódott be a város magyar közösségének életébe.
Szabó Lilla tréfásan megjegyezte: a meghívottak közül három-egy arányban Székelyföld nyert, hiszen maga is onnan származik, a háromszéki Zabolán nőtt fel. Elmondta, első kolozsvári élménye az egyetemi felvételije volt, az egyetemi évek meghatározóak voltak számára, ekkor tett szert ugyanis baráti körére. Hozzáfűzte, 2008-ban költözött vissza Kolozsvárra és 2009-ben már elkezdett dolgozni a Kolozsvári Magyar Napok szervezőcsapatában.
Györgyjakab Enikő elmesélte, 16 éves volt, amikor először meglátta a kincses várost, és hogy sokáig kihívás volt számára, szentgyörgyi vagy pedig kolozsvári. „Aztán rájöttem, hogy én most már kolozsvári vagyok” – mondta a színésznő.
A közönség soraiból érkező kérdésre, hogy mennyire volt nehezebb nőként érvényesülni a szakmájukban, a meghívottak szinte egyhangúlag úgy nyilatkoztak, nem származott ebből hátrányuk. Virágh Erzsébet kifejtette, pedagógusként sosem volt baja abból, hogy nő, sőt az egyik iskolában, ahol férfikollegák voltak többségben, egyenesen a tenyerükön hordozták.
Horváth Anna úgy fogalmazott, nőként bizonyos dolgok sokkal könnyebben mennek, hiszen könyebb emberi kapcsolatokat teremteni. Szabó Lilla szerint a magyar napok szervezésében jól kiegészítik egymást a férfi, illetve női szempontok, csak kivételes esetben alakul ki vita emiatt.
Györgyjakab Enikő hozzátette, szembesült már a színésznőkkel szembeni előítéletekkel, ugyanakkor átalakulóban van, hogy mit gondol a társadalom a nőkről – ebben a tekintetben szerinte a Székelyföldön picivel rosszabb a helyzet, mint Kolozsváron.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Csíksomlyói árva csibészek
Fennállásának huszonöt éves évfordulóját ünnepelte a csíksomlyói Csibész Alapítvány. A Gergely István (Tiszti) római katolikus plébános kezdeményezésére az egyházi keretben 1990-ben megszületőárvagyerek-gondozás elsősorban azokat a fiatalokat érintette, akik 18. életévük betöltése után egyik napról a másikra kerültek utcára az állami árvaházakból. A mintegy 800 gyerek és fiatal gondozását felvállaló alapítvány ügyvezető igazgatójával, Kolumbán Imrével jártuk végig a megtett utat.
Kolumbán Imre 1987-ben költözött családjával Csíksomlyóra. Noha más római katolikus gyülekezethez tartozott, még abban az évben megkereste a frissen oda kerülőfiatal plébános, így az elejétől nyomon követhette az árvákkal való foglalkozás rögös útját. A Ceauşescu-rendszerben ez eleve veszélyes ügy volt, hiszen a 380 gyereket ellátó állami árvaház hiába működött az egyházközség területén, pap oda nem léphetett be. Néhány árva fiatal titokban vette fel a kapcsolatot a plébánossal, és ezekből a beszélgetésekből született meg az ügyük iránti életre szóló elköteleződés.
„Szervezetten csak 1989 decembere után lehetett egyházi szervezeti keretben árvákkal foglalkozni. A csíksomlyói kegytemplom szomszédságában, egy elhagyott épületben bukkantunk rá Tisztivel 1990 elején nyolc-kilenc, árvaházból származó fiatalra, aki nyomorúságos körülmények között húzta meg magát ott. Ebből a fertőből hívtuk be őket a plébániára, gyakorlatilag ez volt a kezdet” – emlékezik vissza a két évvel később, 1992-ben hivatalosan bejegyzett Csibész Alapítvány ügyvezetőigazgatója az indulás körülményeire. Hogy hasznossá tegyék magukat, a fiatalok a plébánián Mária- és Jézus-szobrocskákat, kis kereszteket formáztak. Ezzel a foglalatossággal a plébános Olaszországban találkozott, és kiderült, hogy a menedéket és elfoglaltságot keresőfiatalok kaphatóak az ilyen kézműves munkákra. A hírre, hogy néhány fiú meleg ételhez és szálláshoz jutott a katolikus egyháznál, a 18. életévüket betöltőés utcára került árvaházi lányok is bejelentkeztek, így bővült a kör.
Mindez azonban csepp volt a tengerben, hiszen a Ceauşescu-rendszer utolsó évtizedében lerobbant árvaházi oktatás sem szakmát, sem az életre történőfelkészülés lehetőségét nem adta meg a kiszolgáltatott fiataloknak. 18 éves korukban többségük úgy került ki a nagybetűs életbe, hogy senki nem ajánlott nekik sem szállást, sem munkahelyet. Csapatokba verődve húzták meg magukat az ország különbözőrészein, és sokan bűnözőéletmódot folytatva szerezték be a napi betevőjüket.
A plébániára került magyar és cigány fiatalok elbeszélései megrázó történetek voltak az árvaházakban uralkodó állapotokról: a hatalmas hálószobákban elszállásolt gyerekek között dzsungelszellem uralkodott, a nagyok végtelenségig kihasználták a kisebbeket. A szexuális molesztálásokat és minden egyéb visszaélést a kis létszámú személyzet nem tudta és valószínűleg nem is akarta megakadályozni.
Asztalosok és varrónők
A további lépésekhez anyagi erőforrások kellettek. Kolumbán Imre a gondviselés erejének tudja be az elsőjelentős külföldi támogatók megjelenését. Történt ugyanis, hogy Kelet-Ausztriában, a Magyarországgal szomszédos Õrségben, egy Erdélybe igyekvőkatolikus csapat Tiszti volt osztálytársánál, egy szintén katolikus papnál érdeklődött egy támogatásra igényt tartó gyülekezet felől. Az Erdélyből elszármazott pap később elmesélte, bármennyit is gondolkozott rajta, minden alkalommal Gergely István neve jutott eszébe. Az osztrák csapat első, székelyföldi látogatásának köszönhetően kézi famegmunkáló szerszámokhoz jutottak, másodjára pedig annyi pénzt hoztak, amivel egy modern kombinált asztalos gépet tudtak vásárolni a plébánia garázsában működőasztalosműhely számára. Ekkorra már döntés született arról, hogy a fiatalokkal kezdeni kell valamit, tehát mindenek előtt szakmát adnak a kezükbe. A jogi keretet ehhez a Csibész Alapítvány hivatalos bejegyzése jelentette.
A frissen privatizált Hargita Megyei Építkezési Vállalat élére közben Kolumbán Imrét választották igazgatónak. „Amikor elindultunk, Tiszti még az elején megígértette velem, hogy amennyiben a szociális munkánk teljes embert fog kívánni, átjövök főállásba az alapítványhoz. Ez 1994 májusában meg is történt” – emlékezik vissza a váltás körülményeire az alapítvány ügyvezetőigazgatója. Az igazgatói fizetésénél jóval kevesebb bér sem tudta eltántorítani elhatározásától. „Az alapítvány pénzügyileg soha nem állt úgy, hogy ez anyagi szempontból megérte volna. Én ebben a munkában mást láttam, számomra a lelki elégtétel volt a fontos”.
Új beosztásában Kolumbán Imre indulása mégsem volt felhőtlen, hiszen egy profitorientált nagycégtől átjött vállalati menedzserként olyan terveket szövögetett, amelyek az új körülmények között nem voltak megvalósíthatóak. Néhány hónap múlva megtorpant, míg sikerült magában letisztáznia a pőre valóságot: üzemi szinten termelni nem lehet, itt embereken kell segíteni. „Egy belsőhang rávezetett arra, hogy az én feladatom mindenkiből kihozni azt a maximumot, amit lehet, és az egyre bővülő csapatból közben közösséget kell építeni” – meséli Kolumbán Imre. A harminc fiatalra szaporodott árvaházi közösségnek két műhelyt béreltek: a fiúkat asztalos szakmára képezték, a lányokat varrónőnek. Az egyre terebélyesedő csapat hírére egy idős testvérpár házat adományozott a csibészeknek, így a lányoknak is megoldódott az állandó szálláshelyük.
Német tapasztalatok
Az igazi fordulatot azonban két német újságíró cikke hozta meg számukra. A Süddeutsche Zeitung munkatársait a Székelyudvarhelyen székelő ferences nővérek irányították a csíksomlyói csibészek alapítványához. A német lap karácsonyi számában képes riport jelent meg a Csibész Alapítvány nem mindennapi történetéről, azzal a felhívással, hogy aki teheti, az adományozzon az árvák javára. A cikk sikere mindenkit meglepett: a németországi adományozók részéről akkora összeg gyűlt össze, hogy ebből vásárolták meg az addig bérelt műhelyeket és a fiatalok szálláshelyéül szolgáló csíkszépvízi volt örmény plébániát. A pénz egy részét felajánlották Böjte Csaba akkor induló árvagyerek-programjának támogatására. A németországi hírverésnek később is visszatérőhaszna lett, hiszen egy befolyásos német alapítvánnyal kerültek kapcsolatba, amely német állami forrásból Hargita megye egyik korszerű autószerelő műhelyének csíkszeredai megnyitását finanszírozta. A Munkaügyi Minisztériumtól kapott szakoktatási engedélyek alapján immár nemcsak asztalosokat és varrónőket, hanem autószerelőket is képezhettek. „Az autószerelőműhelyt még akkor építettük, amikor a helyi szervizekben többnyire csak hazai márkájú kocsikat javítottak. Két szakembert sikerült németországi továbbképzésen betanítani, akik hazatérve a frissen induló szakoktatás alapját képezték” – magyarázza vendéglátóm a ma is jó eredménnyel működő szerviz indulásának történetét. A Csibész Alapítvány tulajdonában levő kft. által működtetett szerviz ma is a csíkszeredai autószerelő-képzés egyik alapműhelye.
A jelentős németországi forrásokat magyarországi közalapítványi támogatások egészítették ki a kilencvenes évek derekától beinduló fejlesztéseikben.
Mindenkivel tartják a kapcsolatot
A legnagyobb kihívásnak az árva fiatalok tartós elszállásolása, otthonteremtése bizonyult. Már az elején kiderült, hogy gondozottjaik önerőből nem tudnak sem bérelni, sem hitelre lakást vásárolni. Az elmúlt két évtizedben az alapítvány minden lehetséges forrását elsősorban erre fordították, a kitermelt és megpályázott vagy különbözőadományok formájában érkezett pénzekből összesen 26 épületet vásároltak. A lakások egy részében ma is az egykori gondozottak laknak, lakbért nem kell fizetniük. Legénylakás és kertes ház egyaránt van: noha az eredeti egyezség szerint a lakásban 26 éves korukig lakhatnak a fiatalok, aki mégsem talált magának saját lakást, nem költöztetik ki. Évekre, évtizedekre szóló kapcsolatok alakultak ki az alapítvány és a gondozottak között. Még azok is rendszeresen visszajárnak, akik már rég külföldön élnek vagy ott dolgoznak. Ha másért nem, az éppen lejárt személyazonossági igazolvány kicseréléséért. Sokuk számára ugyanis a csíksomlyói székház az egyetlen erdélyi kapocs, így nem véletlen, hogy az alapítványnál eddig megfordult mintegy 800 személy többségével ma is tartják a kapcsolatot.
„Két fiatalt szeretnék kiemelni ebből a hatalmas csapatból, egy pozitív és egy negatív példát. A Csíkszépvizen felnőtt egyik cigány kislányunk a kolozsvári egyetemen végzett szociális munkás szakon, utána Ausztriában gondozott idős embereket. Munkaadójának annyira megtetszett alapossága és komolysága, hogy saját vállalkozásának beindítását támogatták. Ma Ausztriában prosperáló állásközvetítőcéget működtet időskori gondozói munkát kereső erdélyiek számára, miközben idehaza, Csíkban ikerházat épít családjának, illetve a Nagyváradon canto szakot végzett húga számára. A másik történet egy fiatalemberről szól, aki bűnözőlett. Nagyon sok problémánk volt vele: elhagyva találták egy vonaton, nálunk nőtt fel, itt tanult szakmát, de Erdélyben nem találta a helyét, így kiment Hollandiába. Kábítószercsempészként bukott le Máltán, börtönbüntetésre ítélték. Egyházi vonalon máltai barátaink tartják vele a kapcsolatot” – magyarázza Kolumbán Imre.
Az egykori lakók közül sokan élnek itthon, de van közöttük Svájcban, Angliában és főleg Magyarországon letelepedett fiatal is. A beszélgetésünkre a 25 éves találkozóról érkező Imre friss élményeit is megosztja, hiszen a családapák és családanyák ma már mosolyogva idézik fel csínytevéseiket, amelyek zöméről még nevelőik sem tudtak. Kiderült, igazi csibészek voltak. Kolumbán Imre arra büszke, hogy a fele-fele arányban magyar és cigánygyerekekből kikerülő fiatalok többsége megállja a helyét.
Gyerek–szülő csángóprogramok
A romániai gyerekvédelmi rendszer gyökeres átalakulásával mára a Csibész Alapítvány kezdeti szerepvállalása is átalakult. Épületeik többségét immár a Hargita Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság bérli, ahol kisebb, családias csoportokban különbözőkorú gyerekeket gondoznak, nevelnek. Új tevékenységként nagy létszámú külső-rekecsinyi csángó családok gyerekeinek gondozását, taníttatását, nevelését vállalták fel a szülők beleegyezésével. Húsz csángó gyerekük jár óvodába vagy iskolába Csíkszeredába. Az alapítvány „csángóprogramja” azonban ennél több: német segítséggel megpróbálnak szegénysorban élősokgyerekes csángó családokon segíteni. Asztalos műhelyükben deszkapadlótól bútorig mindent elkészítenek, amivel egy-egy lakást lakhatóbbá, kényelmesebbé tehetnek Csángóföldön. Egy másik program keretében fut a csíkszentmártoni leányanya-otthon: jelenleg négy anyának biztosítanak gyerekével együtt szállást. De Szentmártonban nappali befogadó is működik olyan rendezetlen, nehéz sorsú szegény családok gyerekei számára, ahol a kisdiákok délutáni felügyeletét és tanulását vállalják. Az ide járó 16 gyereket meleg ebéd, lecketanulás, uzsonna és pihenés várja.
A rendszerváltás óta eltelt huszonöt évben a romániai gyerekvédelem, az árvaházi gondozás alapvető átalakulásokon ment át – magyarázta megkeresésünkre Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság vezetője (portrénkon). Az egyik legfontosabb változás a csecsemőellátásban történt. A romániai gyerekvédelem is azokra az amerikai kutatásokra alapoz, amelyek kimutatták, hogy a hároméves koráig intézményes keretek között, árvaházban felnőtt csecsemőkésőbbi életében is helyrehozhatatlan lelki és értelmi sérüléseket szenved. Ez a felismerés vezetett oda, hogy az elmúlt években a vér szerinti szülők által elhagyott csecsemőket nevelőszülő-programban helyezik ki családokhoz. „A nevelőszülők toborzása terén Hargita megyében nincsenek gondok, inkább a területi eloszlás jelent fejtörést, mivel Alcsíkon és Felcsíkon sokkal több a jelentkező, mint Udvarhelyszéken” – magyarázza az igazgató. A területi lefedettség azért fontos, mert az intézmény elsődleges célja az, hogy a nevelőszülőkhöz került gyerekeket hazagondozzák, azaz amelyik vér szerinti szülő erre igényt tart, rendszeresen láthassa gyerekét.
Hasonlóan nagy átalakuláson mentek át a régi, szocialista típusú árvaházak is: a gyerekeket a legtöbb helyen családi típusú otthonokba költöztették megfelelőnevelői, gondozói felügyelet mellett. Csak tavaly 7 új családi házat építtetett a Hargita megyei gyermekvédelem. Az ide beköltözött fiatalok és nevelőik mind arról számoltak be, hogy a kisebb közösségben életük gyökeresen megváltozott.
Nevelőszülők dilemmája
A nevelőszülőkhöz kerülőgyerekek jelentős része ma már jó kezekben van. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a kapcsolat minden esetben felhőtlen. Az igazgató szerint a problémák rendszerint kamaszkorban jelentkeznek. A gyerekek között sok a cigány származású fiatal, ők ebben a korban fedezik fel új identitásukat, és gyakran éppen az iskolában éri őket társaik részéről az első megaláztatás. Amúgy is a legtöbb kamasz a szülőellen fordul, a nevelőszülők egy része pedig nehezen tudja ezt feldolgozni. „Sok nevelőszülő ezeket a helyzeteket jól kezeli, amit az is jelez, hogy a fiatalokat később sem engedik ki a családból, felnőtt korukban is követik lépéseiket. Vannak esetek, amikor a nevelőszülő keres meg bennünket, és kéri, hogy helyezzük el a gyereket, mert úgy érzi, a kezdeti jó kapcsolatuk jóvátehetetlenül megromlott” – magyarázza Elekes Zoltán.
A gyermekvédelmi szakember szülőként is mondja, hogy soha nem szégyen pszichológushoz fordulni, ha a szülő azt érzi, önerőből nem tudja megoldani gyermeknevelési problémáit. A külsősegítség nem garancia a sikerre, de egy külsőszem eleve jobban ráláthat azokra a hiányosságokra, amelyeket egy kapcsolatban élő szülő belülről nem vesz észre.
A családi kötelék az első
A Bodnariu család norvégiai esete kapcsán – amiről lapunk is részletesen beszámolt – a romániai joggyakorlatról kérdezett igazgató úgy fogalmazott, az európai gyermeknevelési szokások igen különbözőek. Romániában a gyereknek a családból való kiemelése egy viszonylag hosszú folyamat. A döntéshozatalnak két fóruma van. Az első és egyszerűbb a megyei gyermekvédelmi bizottság döntése, amelyhez a szülői beleegyezés is szükséges. Amennyiben a szülő nem ért egyet az intézkedéssel, a gyermekvédelmi hatóság javaslata alapján a területileg illetékes bíróság dönthet a gyerek családból történő kiemeléséről. Az eljárás elindításának leggyakoribb okai: a gyerek testi és lelki fejlődését veszélyeztető elhanyagolás, a gyerekkel szemben elkövetett erőszakos cselekedetek, szexuális bűntények és egyéb visszaélések.
Az igazgató hangsúlyozza: a román gyerekvédelmi törvény egyik alapelve, hogy minden gyerek lehetőleg a saját családjában nevelkedjen, ezért minden intézkedés ebbe az irányba mutat. Ha mindenáron szükséges a családból történő kiemelés, ez minden esetben csak ideiglenes lehet, a végsőmegoldás a vér szerinti család vagy a nevelőszülők családja lehet. A romániai gyerekvédelmi rendszerbe, az állami gondozottak hálózatába bekerülő gyerekek túlnyomó többségét tehát nem családokból kiemelt gyerekek jelentik, hanem a vér szerinti szülők által elhagyott csecsemők.
A testi fenyítés ügyében a gyermekvédelmi szakember úgy fogalmaz: a román törvénykezés nem engedélyez testi fenyítést sem az iskolai, sem a családi nevelésben. A romániai gyakorlat szerint azonban kicsi az esélye annak, hogy egy szülői pofon miatt a gyereket kiemeljék a családból. Erre akkor kerülhet sor, ha bebizonyosodik: a gyerek testi és szellemi fejlődését veszélyeztető agresszió áldozata a családban.
Civilek a vártán
Elekes Zoltánt a civil szervezetekkel való együttműködésről is kérdeztük. Az igazgató szerint nem minden esetben felhőtlen ez a kapcsolat, mert az érdekek sem mindig találnak. „Nekünk, intézményként kötelezettségeink, szabályaink vannak, amelyek szerint el kell járnunk, a civil szervezet pedig inkább azt nézi, hogy kin kell segíteni, és ezt hogyan teheti meg minél hamarabb és minél hatékonyabban. Emiatt néha a civil szervezeteknek az az érzése, hogy mi túlbürokratizáljuk a dolgokat” – magyarázza a gyermekvédelmi szakember. A mára átalakult gyerekvédelem számára az a fontos, hogy a szociális téren tevékenykedő civil szervezetek elsősorban nappali központokat és családsegítő szolgáltatásokat tartsanak fenn, erre tudnak támogatást nyújtani.
Hargita megyében egyik legfontosabb partnerük a Csibész Alapítvány. A mintegy két évtizedes kapcsolatukról Kolumbán Imre úgy fogalmazott, az együttműködés felhőtlen.
Makkay József. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kitérő válaszokat adtak a hatóságok az EMNT-nek
Nem válaszoltak érdemben a romániai nyomozó hatóságok és igazságügyi szervek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőinek beadványára, amelyben magyarázatot kérnek a magyar önkormányzati tisztségviselők elleni fellépésre.
Tőkés László, az EMNT elnöke és Sándor Krisztina ügyvezető elnök március elején levélben kereste meg Livia Stanciut, a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék elnökét, Codruţa Kövesit, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) főügyészét, valamint Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét. A szervezet vezetői magyarázatot kértek a két állami tisztségviselőtől az utóbbi időkben elszaporodott, magyar polgármestereket ért hatósági eljárásokra, valamint felvetették azok jogszerűségét, és az alkalmazott módszerek méltányosságát.
Tőkésék kifogásolták, hogy a DNA emberei – a rendőrséggel együttműködve – nincsenek tekintettel a különböző – vélt vagy valós – vádak alapján letartóztatott polgármesterek alapvető jogaira, valamint megfélemlítésre alkalmas módszereket bevetve, rendszerint hajnali órákban rontanak rá alvó családokra. Az EMNT tisztségviselői ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet – magyarázatot kérve az eddig vélt túlkapásokra –, hogy a valós vádak és bizonyítékok hiányában könnyen merülhet fel annak a gyanúja, hogy ezek a letartóztatások inkább politikai leszámolásokként értelmezhetőek, nem pedig az egyébként szükséges bűnüldözés üdvözlendő példáiként.
Tételesen megemlítette a nemzeti tanács Rácz Károly, Kézdivásárhely, Ráduly Róbert, Csíkszereda és Mezei János, Gyergyószentmiklós volt polgármesterének, továbbá Antal Árpád sepsiszentgyörgyi elöljáró ügyét. Kelemen Hunornak írt levelükben Tőkés László és Sándor Krisztina tájékoztatták az RMDSZ elnökét a román hatóságokhoz eljuttatott megkeresésükről, valamint sürgették az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum összehívását, ami szerintük az elszaporodott magyarellenes atrocitások okán vált időszerűvé.
Csütörtöki közleményében az EMNT közölte, a bukaresti legfelsőbb bíróság részéről Viorel Ciobanu az információs és közkapcsolatok osztály képviselőjeként kitérő válaszokat adott a megkeresésre. Írásos válaszában leszögezte: a bíróság a hatályos törtvényeknek megfelelően működik, továbbá hangsúlyozta az ügyészek függetlenségének fontosságát. A korrupcióellenes ügyészség részéről Dana Tiţian főügyészi tanácsos válaszolt, s rövid (írásos) reakciójában kijelentette: a foganatosított intézkedések a törvénynek megfelelő módon mentek végbe. Kelemen Hunor nem válaszolt a megkeresésre.
Az EMNT vezetői közölték, továbbra is elfogadhatatlannak tartják, hogy a korrupcióellenes harc „álcájában politikai leszámolásokat hajtsanak végre". Jelezték, kiállnak a „jogtalanul meghurcolt" magyar polgármesterek mellett, s arra kérik az illetékes hatóságokat, hogy a látszatintézkedések helyett a közvagyonban és Románia nemzetközi megítélésében is felbecsülhetetlen károkat okozó valós korrupció ellen küzdjenek. Krónika (Kolozsvár)

Kászonszéki lélekharangok
Kászonszéki lélekharangok címmel jelent meg András Ignác kászoni iskolaigazgató, a néprajz és a helytörténet elkötelezett kutatója legújabb kötete a kolozsvári Verbum Kiadónál, a könyvet múlt héten mutatták be Csíkszeredában, a Kájoni János Megyei Könyvtárban. Dr. Balázs Lajos néprajzkutató könyvismertetője a bemutatón hangzott el.
Egy jó hónappal ezelőtt, a református templomban volt szerencsém András Ignácot dicsérni abból az alkalomból, hogy a Német Géza Egyesület 2015. évi díját vehette át. Azt a díjat, amely több évtizedes pedagógusi, közéleti, közművelődési munkájának nyugtázása volt. Ma, most, attól a színhelytől alig száz méterrel errébb legújabb könyvének bemutatása alkalmával mondhatok elismerő szavakat. Dicsérnem kell, mert ő maga szűkebb vagy tágabb értelemben vett falujának, Nagykászonnak, de részeinek is a laudátora, védelmezője, példa gyanánt való kiállítója mások okulására is. Ma könyveiért kell dicsérnem, kiváltképpen egyért, a Kászonszéki lélekharangok címet viselőjéért, de amit erről mondok, a többire is igaz és jellemző. Igaz Kászonszék népi gyógyászata (2011, 2013) c. könyvére, de még igazabb a Tudomány s erény díszére. Lapok a kászonszéki oktatás 400 éves történetéből c. könyvére (2014) is, amelyben a nemzeti felemelkedés szintén lokális példáját, az iskolát, a tudást szolgáló tanítók emlékét dicséri. Igazak, mert egyazon hitvallásból, elkötelezettségből fogantak, egy eszmeiség hatja át, sajátos változatosságban és gazdagsággal. Ez a hitvallása pedig nem más, mint abbéli meggyőződése, hogy létünk mindenfajta jelét, bizonyságát óvni, védeni, ápolni, ébren tartani kell! Óvni a felejtéstől, a közöny, a gonosz kezűek, az irigyek, fanyalgó rombolók, az enyészet csendesen pusztító munkájától. Védeni kell, mert ezek képezik minden közösség közösségi emlékezetét. Annak az emlékezetét is védeni kell, hogy felemelkedése érdekében ez a falu nem szigetelődött el földrajzi zártsága ellenére sem a székely-magyarság többi tájegységétől, egyáltalán a magyarságtól, a világtól, hanem iskolákat épített, neves embereket nevelve, akik kimunkált tudásuk által a falut meghaladó küldetést is képesek voltak teljesíteni, akárcsak a mesebeli kisebbik fiú. Kászonszéki lélekharangok. Kászonszéki templomok, kápolnák, események és emberek a századok forgatagában c. könyve a tárgyi és lelki kultúra érzékeny szimbiózisa. A tudatos és célirányos adatgyűjtés, az adatok rendszerezése, szerkesztése egészen különös műfajt hozott létre. Nevezném monográfiának, de a tematikai gazdagság és változatosság okán színes történelemkönyvnek, egy másképpen elmondott történetnek is, ami számtalan szálon, de mindig más és más szemszögből indítja a múltat, mígnem a szálak konvergenciája rendre-rendre eljut a jelenbe. A borítón a lélekharangok szót olvassuk, de a könyv lapjain inkább igazi harangokról beszél, amelyek Nagykászon területén épített templomok és kápolnák tornyaiból, mint ama híres krasznahorkai torony, régmúlt eseményekről beszélnek. Egyfajta különös polifónia ez, amelyben benne rejlik, kellő empátiával kihallható belőle egy szerény, de tudatos nemzeti közösség önálló, önállóságra törekvő sajátos sorsa. Gazdag kódrendszerről beszélhetünk, amit a közösségben élők objektív vagy szubjektív tapasztalata dekódol: vagyis kiérzik belőle az örömet, a bánatot, a gyászt, az ünnepet, az idő múlását, a munkát szervező intelmet, a tragédiákat; kiérzik a természeti csapásokat, a nagy történelmi sorsfordulatokat – például a nándorfehérvári csatát, első világháború végét stb. A harangok története a templomok története is, azok pedig az összefogás, a hitvédelem, az iskolaépítés, az iskolafenntartás, a személyiségek nevelése, az ösztöndíjak(!), a papi levelezések, Erdélyországgal, Magyarországgal való kapcsolattartás és intézések stb. története. Fény derül egy ma is eleven törekvés lokális változatára: Kászon önrendelkezési politikájára, amelynek okán bekerül a falu határát messze meghaladó köztudatba, királyi kancelláriákba: Luxemburgi Zsigmondtól Mátyás királyig fejedelmek és királyok foglalkoznak Kászonnak Csíktól való függetlenedési – autonomista – törekvéseivel. Mindent összevetve, érezni a könyvben azt, hogy Nagykászon semmilyen értelemben nem volt – a látszat és előítéletek ellenére sem – elszigetelt faluközösség, érezni azt, hogy kistörténelme része tudott lenni Erdély nagytörténelmének. Ez a bemutatott könyvnek a mára/mához is szóló üzenete. A lélekharangok mint gyújtópont köré szervezett/rendezett kultikus helyek – templomok, kápolnák, temetők – rendhagyó útikönyv rangjára emelik András Ignác könyvét: forrásértékű településtörténeti, áhítattörténeti, társadalomtörténeti munka az öt Kászonról. És akkor még nem beszéltem az önerőből való építkezés példáiról, az önösszeszedésről, amellyel a sok viszontagságon, természeti csapáson felülemelkedtek; nem beszéltem a felsorolni is sok személyiségről – papokról, tanítókról, tanárokról, kutató tudósokról stb. –, akiket a kászoni nép szült a világra és a kászoni iskola indított a tudományok felé. A Kászonszéki lélekharangok bizonyság arra is, hogy egyetemes műveltség, szellemi és tárgyi kultúra nem létezik, ha nincs lokális bizonysága a munkának, alkotásnak, a szellemi és lelki készenlétben való állásnak, helyben.
Kászon, akárcsak más települések, helyi példája bizonyság arra, hogy az egyetemes magyar kultúra sokszínűségében él: összeköt, de ugyanakkor beazonosít. A helyi sajátosságok, anyagi, szellemi és erkölcsi készletek. És erre mások is kíváncsiak! Mert, Páskándi Géza szavával, senki sem iszik H2O-t, ami egy elvont, nem létező, csak fogalmi víz. Minden kútnak, noha benne van a két atom hidrogén, egy atom oxigén, mindegyiknek más íze van. Így kell értelmeznünk a lokális kultúra és civilizáció fontosságát az egyetemesben. És ezen a prizmán keresztül kell látni, értékelni és becsülni az olyan emberek munkáját, mint az András Ignácé. A könyv nemcsak a kászoniaknak szól Kászonról, hanem az egész Székelyföldről.
A Kászonszéki lélekharangok jel. A jelről pedig Sütő András Anyám könnyű álmot ígér c. könyvében a következő kis párbeszéd olvasható:
„– Ha már nem vagy, számít-e a jel?
– Akármi legyen az a jel, mindig számít. Aki megmarad, a jelhez igazodik.”
András Ignác könyve a jelek könyve is.
A könyv eszmei értékét növeli kellemes tapintású papírja, nem kevésbé gyönyörű, dokumentumértékű fotóanyaga.

Csíki születésű színésszel a főszerepben mutat be filmet a Duna
Móricz Zsigmond Barbárok című novellája és Sinka István Fekete bojtár vallomásai című önéletrajzi regénye szolgál alapjául a Balázs Béla-díjas Vitézy László új filmjének, A fekete bojtárnak, amelyet március 26-án, szombaton mutatnak be a Duna csatornán. A film főszerepét a csíkszeredai születésű Adorjáni Bálint alakítja.
Az 1930-as évek paraszti világában játszódó film Sinka István bihari juhászról szól, aki beleszeret az árva szolgálólányba, Pap Piroskába, aki egy balesetet követően őt ápolja. A fiatal házaspár éppen elkezdi közös életét, amikor a pusztán legeltető – időközben költővé váló – juhászt Móricz novellája cselekményéhez hasonlóan megölik, az általa őrzött nyájat pedig elhajtják.
A fekete bojtár szerdai budapesti sajtóvetítését követően Vitézy László az MTI-nek elmondta: mindig is szeretett volna játékfilmet készíteni a Barbárokból, de a novella rövidsége miatt ez nem volt lehetséges. Évekkel ezelőtt azonban kezébe akadt Sinka István Ábrányka alszik kezdetű verse, amely teljesen megrendítette. A fekete bojtár készítésekor a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy miként lehet valódi költők igazi verseit szervesen beépíteni a filmbe, anélkül, hogy azok kilógnának a többi jelenet közül – mondta el az eddig öt Móricz Zsigmond-filmadaptációt készítő rendező.
A film főbb szerepeiben Bánovits Vivianne, Reviczky Gábor, Koncz Gábor, Szirtes Ági, Szarvas József és Tenki Réka látható. A fekete bojtárt március 26-án 20 óra 30 perckor mutatják be a Duna csatornán.
Névjegy Adorjáni Bálint Csíkszeredában született 1980. július 27-én, édesapja szobrász, édesanyja építész volt. Családjával 1989-ben költözött át Magyarországra, ahol a pécsi egyetemen kezdte felsőfokú tanulmányait, és jogi szakokleveles közgazdász diplomát szerzett. Közben azonban színészként is kipróbálta magát a Janus Egyetemi Színházban, és ottani színpadi próbálkozásainak sikerei nyomán 24 évesen úgy döntött, hogy felvételizik a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre is. Színészi diplomájának megszerzése után a Radnóti Miklós Színház társulatához került.
Kiss Judit. Székelyhon.ro

Húsvéti eledelszentelés Csíkszeredában
Rendezett sorokban várta több ezer hívő vasárnap reggel a csíkszeredai Szabadság téren, hogy püspöki áldásban részesüljenek a kosarakban hozott eledelek.
Húsvétvasárnap, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepén Csíkszeredában tartják a Kárpát-medence legnagyobb hagyományos ételszentelését, amelyre több ezren gyűlnek össze. Kereszténységünk legnagyobb ünnepén a föltámadt Krisztus szavaival köszöntötte az összesereglett sokaságot Tamás József püspök: „Békesség veletek!”. Rövid elmélkedésében rámutatott arra, hogy az ételszentelés szokásának megvannak a szentírási alapjai Jézus feltámadásának történetében.
Arra bátorította a híveket, hogy a föltámadt Krisztusnak szentelve fogyasszák a megszentelt eledeleket az ő emlékezetére, örvendezéssel és igen nagy hálával. A püspök Isten áldását kérte a bárány- és a tojáseledelekre, a húsvéti kalácsokra és az italokra. „Aki ebből hívő lélekkel eszik az testének erőt, lelkének üdvösséget nyer. Áldj meg minden eledelt, amelyet tőled kaptunk, hogy az emberi nem fenntartására és üdvösségére szolgáljon. Szent neved segítségül hívására adj testi erőt és lelki oltalmat mindazoknak, akik azokból táplálkoznak” – kérte Isten áldását Tamás József püspök.
Ezt követően a téren kialakított sorok között vonult el a papság a ministránsokkal és meghintették szenteltvízzel a kosarakat. Az áldás után az ételszentelés nemzeti imádságaink eléneklésével ért véget.
„Az ételszenteléskor ma is kitűnt, hogy a székely katona nemzet. Tud fegyelmezett lenni, és rendezett sorokban ünnepelni” – fogalmazott Darvas-Kozma József esperes-plébános.
Iochom Zsolt. Székelyhon.ro

Kató Béla: nem feltétlen célunk a PKE beolvasztása a Sapientába
Harminc százalékos költséglefaragásról szóló tervet kell elfogadnia a magyar állami támogatásból működő Partiumi Keresztény Egyetemnek április közepéig, ha meg akarja őrizni önállóságát. A magyarországi pénzeket kezelő Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke, Kató Béla a Maszolnak adott interjúban hangsúlyozta: nem feltétlenül céljuk az, hogy a PKE a Sapientia nagyváradi oktatási helyszínévé alakuljon át.
Hogyan és mikor értesült a Sapientia Alapítvány először arról, hogy hiányosságok vannak a PKE gazdálkodásában és pénzügyvitelében?
Elöljáróban elmondanám: a Sapientia Alapítvány hatásköre arra korlátozódik, hogy a magyarországi finanszírozást folyósítja a PKE-nek is. Nekünk az a feladatunk, hogy a rajtunk keresztül történt kifizetéseket a nagyváradi egyetemtől kapott számlák alapján tisztességesen elszámoljuk Budapestnek. Ez teljes mértékben működött is. Akkor fogtunk gyanút, hogy valami nincs rendben a PKE-nél, amikor előlegeket kezdtek felvenni az alapítványtól. Vagyis a tervezett átutalásnál korábban lekértek egy összeget az éppen esedékes pénzrészletből. Ez talán tavaly nyáron történt meg először. Átutaltuk a kért összeget, amit az esedékes átutaláskor visszatartottunk. Nem volt semmi rizikó, az alapítvány teljesen fedezve volt, mert nálunk volt a pénzük. Csakhogy utóbb újabb és újabb előlegeket kértek. Ekkor szereztünk tudomást arról, hogy a PKE-nek van egy bankhitele is, aminek a részleteit törlesztenie kell. Számunkra ez volt az a pillanat, amikor a féket behúztuk. Akkor kezdtük kérdezni, hogy mire van az a bankhitel, mekkora kölcsönről van szó. Kiderült számunkra, hogy a PKE túlköltekezik, és ezt a folyamatot úgy kell megállítani, hogy a költségvetési pénz, amiért mi felelősek vagyunk, legyen rendben. Ezért született a döntés, hogy addig nem utalunk további részleteket támogatásból, amíg meg nem győződünk arról, hogy a pénzt villanyszámla kifizetésére, bérekre költik el.
Ezt a döntést tavaly szeptemberben hozta meg a Sapientia Alapítvány, amikor még nem tűnt akkorának a baj. Mára azonban már kiderült, hogy a PKE önálló működése forog veszélyben, „túlélési terv” készül az intézmény megmentésére. Az alapítvány számára mikor és hogyan derült ki, hogy nagyobbak a gondok, mint sejtették?
Amikor tudomást szereztünk a bankkölcsönről és kamatai nagyságrendjéről, az mondtuk, hogy meg kell nézni, milyen lehetősége van a PKE-nek a folyamat megállítására. Kilátásba helyeztük, hogy nem utaljuk át az esedékes támogatást, ha nem tesznek elénk egy túlélési tervet, amellyel megállítják a túlköltekezést, és csökkentik az adósságaikat. Ezt személyesen közöltem az egyetem vezetőivel februárban Nagyváradon. Közöltem azt is, hogy a PKE három variáns közül választhat a jövőjét illetően, és a döntés felelőssége teljes mértékben az övék. Az első forgatókönyv az volt, hogy az egyetem megszűnik. Ezt a variánst azért senki sem szeretné. A második variáns az, hogy olyan mértékű levágásokat hajtanak végre, amivel beférnek a támogatási keretbe, illetve nem növelik a jelenlegi adósságaikat. A harmadik forgatókönyv szerint a PKE önállósága megszűnik, az intézmény beolvad a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetembe.
Mekkora támogatást kap idén a Sapientia Egyetem és mekkorát a PKE a magyar államtól?
Évi 2 és fél milliárd forinttal támogatja a magyar állam az erdélyi felsőoktatási intézményeket, ennek az összegnek a 30 százalékát adja a PKE-nak.
Hogyan halmozta fel a PKE a 3,5 millió lejes hiányt?
Több tényező is közrejátszott ebben. Az volt a probléma gyökere, hogy tíz fő alatti évfolyamokat indítottak, emellett veszteséges ágazataik voltak, a konviktus, az étkezde, a bentlakás vagy a pályázatok soha nem hozták a tervezett jövedelmet. Tudni kell ugyanis, hogy a költségvetésük a magyar állam által biztosított, fejpénz szerint kiszámított fix összegből és a saját bevételeikből áll. Ők mindig túl rózsaszínesen tervezték be a saját bevételeiket, ami nem jött be, sőt veszteségeik voltak. Ezt tetézte, hogy rosszul pályáztak meg uniós pénzeket, amiket nem tudtak elszámolni, így az összeget vissza kellett fizetni. Ezek fedezésére vették fel a bankkölcsönt.
A PKE március 15-ik kapott határidőt a túlélési terv elkészítésére. Elkészült határidőre ez a terv?
Igen, ezt a kérést teljesítették. A tervet határidőre megkaptuk, csakhogy nem volt elég konkrétum benne. Ezért visszaküldtük, és azt mondtuk, hogy kapnak még egy hónapot egy részletesebb terv kidolgozására. Ebben szerepelniük kell időpontokhoz kötve a konkrét lépéseknek. Például annak, hogy melyek a veszteséges szakok, amelyeket felszámolnak, természetesen úgy, hogy az évfolyamot még végigviszik ezeken a szakokon. Költséglefaragási intézkedéseket várunk tőlük. A mi számításaink szerint mintegy harminc százalékos csökkentésre van szükség arra, hogy beleférjenek ezután a magyar állam által biztosított támogatási keretbe.  
Lát-e esélyt arra, hogy április közepéig megszülessen a 30 százalékos lefaragásokat tartalmazó terv?
Vannak bennem kérdőjelek. A döntéshozók valamennyien érintett személyek: az ők szakjukról, tanári normájukról, állásukról van szó. Úgy is fogalmazhatnék: ahhoz, hogy a beteget megmentsék, amputálni kell egy testrészét. A szenátusnak arról kell döntenie, hogy melyik lábat vágják le, hogy el ne pusztuljon a test. Ha nem képesek meghozni ezt a döntést, akkor jön a harmadik variáns: egyesülnek a Sapientiával, és a Sapientia elrendezi a maga dolgaikat. Ugyanúgy működnek majd tovább, mint Marosvásárhelyen, Kolozsváron és Csíkszeredában a Sapientia karai. Nem az ördögtől való lenne ez a megoldás. Hangsúlyoznám azonban, hogy az alapítvány és személyesen én sem ragaszkodom mindenáron a két intézmény egyesüléséhez. A döntést ráhagyjuk a nagyváradi egyetem oktatói közösségére. Akkor szűnik meg az önállóságuk, ha nem képesek maguk megoldani ezt a problémát.
Ha ki is dolgozza a költséglefaragási stratégiát a PKE, az adósságait miből fogja kifizetni?
Két dologról beszélünk, az egyik adósság törlesztése, a másik az egyetem hosszú távú fenntarthatósága. Ha úgy döntünk, a Sapientia Alapítvány meghitelezi a PKE-nek azt a pénzt, amivel az adósságait törleszteni tudja. A nagyváradi intézménynek pedig úgy kell működnie, hogy ne mínusza, hanem plusza legyen. Ebből a pluszból visszafizetheti a kölcsönt az alapítványnak. Emellett a PKE értékesíteni is tudja a javai egy részét. A Sapientia Alapítvány építtetett számukra egy új székházat, amely hamarosan elkészül. Ebbe az épületbe a karcsúsított egyetem bele fog férni, tehát nem kell többé bérelniük ingatlanokat.
Hallottam olyan forgatókönyvet, hogy a magyar állam a zsebébe nyúl, kifizeti a PKE adósságait, és megmenti az egyetemet. Ismert, hogy a PKE Alapítók Tanácsának elnöke Tőkés László, aki akár számíthat Orbán Viktor kormányfő segítségére. Van alapjuk ezeknek a híreszteléseknek?
Nincs, erről nem lehet szó. A magyarországi finanszírozó többször egyértelműsítette, hogy a PKE nem számíthat ilyen segítségre Budapestről. Ezt én sem tartanám megoldásnak. Nem is lenne fair, a PKE támadhatóvá válna. Ezek a spekulációk Tőkés László és Orbán Viktor személyes kapcsolatára alapoztak.
Tőkés László szerint már kiderült, hogy a tavaly novemberben lemondásra felszólított volt gazdasági igazgató, Berei Annamária mintegy 56 ezer lejt vett fel „előlegként”, a volt rektor, János Szabolcs körülbelül ennek az összegnek a felét. Elhangzott az is, hogy az érintettekkel szemben nem szeretnének bírósághoz fordulni, ha békés úton rendezni tudják az általuk felvett kinnlevőségeket. Erről ön mit tud?
Itt nem arról van szó, hogy valaki ellopta a pénzt. Nem erről szól a történet. Az egyetem vezetői felelőtlenül költekeztek. És erről a PKE Alapítók Tanácsa is tudott, hiszen a bankkölcsönt nekik is jóvá kellett hagyniuk. A rektor és gazdasági igazgató által felvett előlegek pedig nagyon jól tükrözik az egyetemen uralkodó állapotokat, az egyetemi vezetők hozzáállását. Ezért is jutott oda az intézmény, ahova jutott. Úgy tudom, hogy János Szabolcs és Berei Annamária elmentek külföldre, tanulmányi útra egy autóbusznyi diákkal, és az útra a rektor előleget vett fel, de nem számolta el. Ezt az esetet ismertette Tőkés László. A rektor és az igazgató sem tagadta, hogy adóssága van. Ha nem tudják felmutatni a számlát, akkor kifizetik a saját zsebükből az összeget. De nem ezek az előlegek juttatták válságba a PKE-t. Az egész rendszert hibásan működtették, beleértve minden testületet, akik ezzel kapcsolatban voltak.
Hogyan befolyásolná a Sapientia működését, ha a PKE az Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyik részlegeként működnek tovább?
A Sapientia működését sehogy, több munkát adna a rektornak, az egyetemi vezetőknek. A PKE-nél egy az egyben át kell ültetni azt a rendszert, ami a Sapientián működik. Attól kezdve az elszámolások, a mindennapos tevékenységek a központi irodán keresztül történnek.
Nem húzná le a Sapientia színvonalát a PKE színvonala?
Nem, nem húzná le, mert nem engedheti meg a Sapientia, hogy a nagyváradi részlege más kritériumrendszer szerint működjön, mint a többi oktatási helyszín. A Sapientia a világrangsorban évente 500 helyezést szokott előrelépni, és ez egy évek óta tartó folyamat, és ezt nem befolyásolná az, ha egy új helyszínnel bővülne az oktatás az egyetemen. Viszont ne szaladjunk ennyire előre, mert nem feltétlenül célunk az, hogy a PKE a Sapientia részlegévé alakuljon át. Partium elveszítene egy önálló magyar felsőoktatási intézményt, amelynek 25 éve folyik a valamilyen módon való alakítása. Az intézményépítés nagyon szép szándék volt, csak nem figyeltek eléggé oda a szabályozásokra, a minőségre, a rendre. Az intézményépítéshez kell kitartás és szakmaiság is. Ez a PKE-nél történtek tanulsága.
Cseke Péter Tamás. maszol.ro

A politika belülről: a szabadság vagy a biztonság előbbre való?
A brüsszeli merénylet következményeiről, zászlóügyekről, Borboly és Ráduly viszonyáról, Mezei visszatéréséről beszélgettünk Kelemen Hunorral.
A brüsszeli merénylet rövid- és hosszútávú hatásairól, azok minket is érintő következményeiről, a márciusi tömegrendezvényeken történt bírságolásokról és a helyhatósági választások előkészületeiről - különös tekintettel Csíkszeredára, Sepsiszentgyörgyre és Gyergyószentmiklósra - beszélgetett a Transindex felelős szerkesztője, Balázsi-Pál Előd az RMDSZ elnökével, Kelemen Hunorral A politika belülről friss kiadásában. A műsor kedden, március 29-én 21.35-től nézhető meg az Erdély TV-n, illetve szerdán hallgatható meg az Erdély FM-en, összefoglalója alább olvasható. 
Brüsszeli merényletek 
Európa fővárosát érte terrortámadás egy hete. Mik lesznek a következmények? 
„A következő időszakban elképzelhető, hogy Európa különböző nagyvárosait támadások fogják érni az iszlám fundamentalisták részéről, és egyértelművé vált, hogy az Európai Unió nincs felkészülve erre a hibrid háborúra.” 
„Bennünket, európai polgárokat lehallgatnak, megfigyelnek, mégsem képesek kiszűrni azokat, akik az európai polgárok életére törnek, ez pedig bizonytalansághoz vezet. A legfontosabb, hogy milyen választ képes adni az Európai Unió és a tagállamok erre a bizonytalanságra.” 
„Nagyon határozottan annak vagyok a híve, hogy közös választ kell adni. Az egyéni megoldások nem fognak eredményre vezetni, mert a mostani események az európai konstrukció alapjait rengetik meg, és a tagállamok előbb-utóbb csak vesztesei lehetnek ennek a konfliktusnak.” 
„Az európai tagállamok vezetői a népeik elé kell álljanak, és azt kell mondaniuk, hogy nincs alternatívája annak, hogy az európai határokat közösen kell megvédeni, nincs alternatívája annak, hogy az európai védelmi politikát össze kell hangolni, nincs annak alternatívája, hogy a titkos szolgálatok közötti együttműködést ne tudják úgy összehangolni, hogy az információcsere pillanatok alatt megtörténjen, és nincsen annak alternatívája, hogy hosszútávon egy olyan megoldást találjunk, amely az Európai Unióba belépő különböző közösségek tagjainak az integrációját biztosítja. 
Be kell látni, hogy csőd az, ami Európában történt, csőd az, ami Párizsban történt az elmúlt hetven esztendőben, ami Németországban történt, ami Belgiumban történt, és ami Dániában történt. Ki kell mondani, tetszik vagy nem tetszik, hogy az erős muszlim közösségeket a nyugati jóléti államok nem tudták integrálni. Olyan erős párhuzamos társadalmak alakultak ki, amelyek előbb-utóbb konfliktusba kerülnek. Ezt nem lehet elmaszatolni, ezt ki kell mondani. 
Ezért van szükség a közös megoldásra. Ha külön-külön keresnek a tagállamok megoldást, lehet, hogy egyik-másik a periférián megoldást talál, de csak ideiglenesen. Abban a pillanatban, ha azok a közös értékek, amelyek a szabadságjogokra vonatkoznak, a mozgásszabadság, a munkavállalás, az áruk és a tőke szabad mozgása elbukik, ha a schengeni határok megkérdőjeleződnek, ha a dublini egyezmény szétrombolódik, akkor előbb-utóbb az Európai Unió alapjai esnek szét.” 
„Szabadság versus biztonság: ez az, ami foglalkoztatja az európai polgárokat és a vezetőket egyaránt. Az Európai Unió vezetőinek kell jó választ adni. Én azt mondom, nem szabad a szabadságjogokat a biztonság oltárán feláldozni, mert előbb-utóbb egy diktatúrába, egy autokratikus rendszerbe kerülünk, de nem szabad azt sem elfogadni, hogy a biztonságot nem képesek szavatolni a hivatalos intézmények, a tagállami és az európai uniós intézmények. Mert ha nem lesznek képesek biztosítani, akkor a különböző közösségek maguk fognak igazságot szolgáltatni vagy maguk fogják megkeresni azokat a megoldásokat, amelyek a biztonság szavatolásához látszólag elvezetnek, de azok a megoldások mindig polgárháborús konfliktusokba torkollnak.”
Zászlóügyek  Marosvásárhelyen, a március 10-i Székely Szabadság Napján 85 személy bírságoltak meg a felvonulás szervezéséért vagy csendháborításért. Kolozsváron március 15-én arra kötelezték a felvonulókat, hogy vonják be az Erdély-zászlót. 
„Elfogadhatatlan, hogy olyanokat bírságoljanak meg, akik élnek a szabadságjogaikkal, a véleménynyilvánítás szabadságával, a gyülekezési joggal. Mivel nem történt semmi olyan, ami törvénysértő lett volna, azt gondolom, hogy ezeket a bírságolásokat meg kell támadni a bíróságon, és meg lehet őket nyerni. Az első pillanattól kezdve elítéltük és elfogadhatatlannak tartjuk ezt a gyakorlatot, amit a román hatóságoknak be kell fejezniük. Ezt nem kell évente megismételni, mert ez nem vezet ahhoz, hogy a román és a magyar közösség viszonya javuljon és jobbá váljon. 
Mert ebben a pillanatban, be kell látni, van egy erős bizalmatlanság a két közösség között: a magyarok egyre kevésbé bíznak a bíróságban, az ügyészségben, a rendőrségben, az olyan intézményekben, amelyek a polgárok biztonságát és a jogállam működését kellene, hogy garantálják. S valóban, ezek miatt Románia jogállamiságát meg lehet kérdőjelezni.” 
„A jogállamot sértő intézkedésnek tartjuk azt is, ami Marosvásárhelyen történt, de azt is, ami az Erdély-zászlóval történt Kolozsváron március 15.-én. Ez megint csak azt mutatja, hogy a hatóságok, ha nem kapnak egyértelmű jelzést a politika részéről, hogy merre kell menni, akkor hajlamosak a túlkapásra, főleg az erőszakszervek. A politika részéről az elmúlt években arra kaptak indíttatást, hogy lehet így viselkedni a magyar kisebbséggel, s lehet, hogy most nem kaptak semmiféle útmutatást vagy ösztönzést, és a régi gyakorlatot viszik tovább.” 
„A titkosszolgálatoknak itt Közép-Kelet-Európában mindig erősebb volt a befolyása és a hatalma, mint egy-egy jogállami, normális berendezkedésű államban kell, hogy legyen, és minden ürügyet megragadnak, hogy próbálják meg kiterjeszteni a hatalmukat. A kérdés csak az, hogy a civil és a parlamenti kontroll mennyire erős, mert azt gondolom, hogy ez a különbség egy klasszikus, hosszú múlttal rendelkező demokratikus állam és egy új demokratikus állam között. Itt nekünk, politikusoknak is óriási a szerepünk, de a civil társadalomnak is legalább akkora a szerepe, hogy hogyan viszonyul az emberi jogokhoz.” 
Csíkszereda: Borboly vagy Ráduly? 
Csíkszeredában Borboly Csaba egyedüliként jelentkezett polgármester-jelöltnek az RMDSZ színeiben.  „Én még nem zárnám ki, hogy Ráduly Róbert indul polgármesternek Csíkszeredában, hisz a bírósági felügyelet megszűnt, és én azon leszek, hogy meggyőzzem őt, hogy induljon és az RMDSZ színeiben megszerezze a polgármesterséget. Maga Borboly Csaba is azt mondta, hogy ha Ráduly indul, akkor ő vissza fog lépni. Ez nem egy lezárt ügy, itt még azért a következő napokban változhatnak a dolgok.” 
Én nem látom rossznak a Borboly – Ráduly viszonyt. (...) Az RMDSZ az a szervezet, ahol nincsen egyhangúság, nincsen semmiféle egy véleményre való törekvés. Vannak különböző vélemények. Ami Csíkszeredát és Hargita megyét illeti, voltak véleménykülönbségek, de ezek sosem nyomták rá a bélyeget a döntéshozatalra.” 
Gyergyószentmiklós – Mezei visszatér? 
Mezei János MPP-s politikus visszatérhetett hivatalába, és ez alapjaiban változtathatja meg a polgármesteri székért folyó versenyt. 
„Lássuk, hogy Mezei János mit dönt, indul vagy nem indul. Ha igen, akkor neki van esélye megnyerni a választást. A gyergyószentmiklósi RMDSZ-szervezet sietett, nagyon előre szaladt, meg kellett volna várják a közvélemény-kutatás eredményét. Ők valamiért nagyon igyekeztek előre, nem tudom, hogy miért, engem sem kérdeztek meg. Az biztos, hogy ha Mezei indul, akkor megnyeri a választást. Hogy az RMDSZ jelöltjével mi történik, azt még nem tudom megmondani.” 
Sepsiszentgyörgy – Antal Árpádra várva 
„Amennyiben a bírósági felügyeletet feloldják, akkor Antal Árpád el fog indulni a választásokon. Ez volt a mi kérésünk, ez volt az ő szándéka is. Amennyiben nem oldják fel a a felügyeletet, akkor Antal Árpádnak az az álláspontja – és ezt nyilvánosan is elmondta –, hogy nem fog indulni, nem kockáztatja, nem akarja megtenni Sepsiszentgyörggyel, hogy a választások után a polgármester ne tudjon bemenni a hivatalba és letenni az esküt.” 
A vádakról 
„Sem Borbolyt, sem Antal Árpádot, sem Mezeit, sem Rádulyt nem korrupcióval vádolják. Nem azzal vádolják, hogy a közpénzt hazavitték, elköltötték saját célra. Ezért én azt mondtam, hogy ameddig nincsen bírósági ítélet, addig én mindenkit ártatlannak tekintek, és ez jogilag is így helyes. Azt tapasztaltam ezeknek az embereknek az esetében, hogy mindenhol élvezik a közösség bizalmát. Ha most választásokat tartanának Sepsiszentgyörgyön, Antal Árpád nem ötven százalékkal, hanem kilencven százalékkal nyerné meg a választást. Ha ma választást tartanának Gyergyószentmiklóson, Mezei János megnyerné, Csíkszeredában Ráduly Róbert megnyerné, és ha Hargita megyében a megyei tanácselnök választás úgy lenne, mint eddig, akkor Borboly Csabát megválasztanák.” 
Hogyan áll az RMDSZ az EMNP-vel és az MPP-vel szemben? 
„Az ellenjelöltekkel nem foglalkozunk. Egy politikai jelöltnek az lehet a legnagyobb hibája, ha nem a közösséggel foglalkozik, hanem azzal, hogy az ő versenytársa hol született, kivel él, kivel nem. Ilyen emberekre nem lehet rábízni egy közösséget, mert nem a közösséggel vannak elfoglalva, hanem magukkal. Én minden jelöltünknek azt mondom, hogy hagyják az ellenfeleket, nem egymást kell legyőzni, a közösséget kell szolgálni, megbízhatóan, jól, és akkor a dolgok a helyükre kerülnek.” Transindex.ro

Halasztással kezdődött Rádulyék pere Marosvásárhelyen
A per Csíkszeredából történt áthelyezése utáni első tárgyalás nagyon rövid idő alatt véget ért, mivel a tisztségébe visszatért csíkszeredai alpolgármester halasztási kérést nyújtott be a törvényszékre.
Halasztással kezdődött szerdán a Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos elleni büntetőper elsőfokú tárgyalása a Maros Megyei Törvényszéken.
Szőke kérdésünkre elmondta, két napja szembesült ügyvédje új együttműködési feltételeivel, amelyek számára jóval nagyobb kiadást jelentenek, mivel a tárgyalásokat Marosvásárhelyen tartják, és ezek egy teljes napot igénybe vesznek. Ezért gondolkodik más megoldáson is, akár egy marosvásárhelyi ügyvéd megbízásán, de az is elképzelhető, hogy a hivatalból kirendelt ügyvéd segítségét veszi igénybe. Úgy véli, két hét alatt sikerül döntenie. A törvényszék a halasztási kérést elfogadta, és április 27-re tűzött ki új tárgyalási időpontot.
Szabadlábon védekezhetnek
Ráduly és Szőke hatósági felügyeletét március 18-án szüntette meg jogerősen a Marosvásárhelyi Ítélőtábla, amely megerősítette a Hargita Megyei Törvényszék négy nappal korábbi ítéletét. A törvényszék elutasította a vádat képviselő Országos Korrupcióellenes Ügyosztálynak (DNA) az előzetes kényszerintézkedés meghosszabbítására vonatkozó indítványát, az ítélőtábla pedig a DNA fellebbezését. Szőke így ismét alpolgármesterként dolgozik, a két vádlott ugyanakkor elhagyhatja az országot, nem kell megjelenniük hetente többször a rendőrségen, és találkozhatnak, beszélhetnek az ügyben korábban tanúként megnevezett személyekkel.
Áthelyezés bizalmatlanság miatt
A DNA január végén kérte a Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ellen indult per tárgyalásának áthelyezését a Maros Megyei Törvényszékre, mert fenntartásokat fogalmaztak meg a Hargita Megyei Törvényszék bíráinak pártatlanságával kapcsolatban. Rádulyt háromrendbeli hivatali visszaéléssel és érdekkonfliktussal, Szőkét pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolja a DNA. Mindketten 2015. június 22-től 2016. március 18-ig álltak hatósági felügyelet alatt, miután a korábban alkalmazott házi őrizetet erre az enyhébb kényszerintézkedésre módosították.
Kovács Attila. Székelyhon.ro

Szovátától Sepsiszentgyörgyig
Ha valaki távolabbról, elfogultságtól mentesen figyeli, mi történik ebben az időszakban Székelyföld jelentősebb városainak választott vezetőivel, különös fejleményeket észlelhet. A polgármesterek kapcsán – kik eddigi hitünk szerint igenis meghatározhatják egy-egy település sorsát – a tegnap például azt láthatta egy kíváncsi szemlélő, Maros megye legjelentősebbnek tartott magyar városvezetőjét, Péter Ferencet azért szorongatják, vagyis büntetik, mert nem távolítja el a székely zászlót a polgármesteri hivatal udvarán lévő székely kapuról.
Noha prefektusi kényszerítésre – ezúttal nem a háromszéki, hanem a marosszéki kormánymegbízott a szolgálatos ceremóniamester – már decemberben levették a szovátai városháza homlokzatáról a szóban forgó lobogót, ám a kapun még megmaradt székely zászló is sérti a kormányőr éber szemét. Ezért míg a városvezető el nem távolítja a jelképet – a Maros megyei törvényszék nagypénteki ítélete értelmében – minden napra bírságot kell fizetnie. Péter Ferenc egyelőre nem fizet, hanem arra készül, hogy megfellebbezze az ítéletet.
A Szovátától nem túl távoli Gyergyószentmiklós hivatali visszaéléssel vádolt polgármesterének visszatérését szintén a tegnap akadályozta meg a marosvásárhelyi táblabíróság. Mezei János esetében úgy döntöttek – megsemmisítve a Hargita megyei törvényszék korábbi ítéletét –, fenntartják a bírósági felügyeletet. Vagyis e kényszerintézkedés értelmében nem töltheti be hivatalát, nem hagyhatja el az országot, nem veheti fel a kapcsolatot a büntetőper tanúival és időközönként jelentkeznie kell a rendőrségen. Magyarán, noha ügye nincs lezárva, továbbra is pályán kívül rekesztették. Szovátától és Gyergyószentmiklóstól nem túl távol, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön szintén kérdéses, kinek áll a zászló. A fejlemények ismertek: Ráduly Róbert lemondott, a polgármesteri tisztségtől eltiltott Antal Árpád bírósági felügyelete pedig április 17-én jár le. Ha valaki távolabbról csupán ennyit lát, bizonyosan értetlenkedik, csóválhatja a fejét, s akár arra is gondolhat, itt valami nincsen rendjén, hiszen a székely városok magyar vezetőinek egy részét félreállították, különös vádiratokkal.
Ha pedig valaki egészen közelről, e félreállítási módozatok miatt némiképp ingerülten, esetleg a megalázottság érzetével – hiszen az említett politikusokat megválasztották, nem odabiggyesztették, miként egy-egy délceg prefektust – tekint ugyanezekre a fejleményekre, s netán koncepciós eljárásra, megfélemlítésre, elhallgattatási, illetve elűzési kísérletre gondol, nem alaptalanul teszi. Mert a történelmi és a politikai viszontagságokba lassacskán belefásuló erdélyi, székelyföldi magyar közösség tagjai rökönyödötten láthatják: kísért a múlt, bizonytalan a jövő, s ilyen körülmények között egyre nehezebben teremthető meg az otthonosság érzete.
Mózes László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Miért?
Klasszikus író mondta, nem szívesen ír ismertetőt – még felkérésre sem – tudományos vagy ismeretterjesztő munkáról, mert nem szeretné, ha az olvasó azt gondolná, hogy a recenzens jártasabb a témában, mint a szerző(k). Előrebocsátottam ezt a felmentésemre szánt mondatot mindamellett, hogy nem ismertetőt, hanem csak egy szerény megjegyzést tennék a Székelység története című tankönyvvel és kézikönyvvel kapcsolatban. A második, javított kiadásra gondolok (2015). Ezerkilencszáznyolcvankilenc után történészek, írók, újságírók – idehaza és Magyarországon – igyekeztek fényt deríteni a szovjet típusú diktatúrák gaztetteire is. Könyvek, tanulmányok, újságcikkek számoltak be – egyebek mellett – az egykori történelmi családok leszármazottainak 1949-es kitelepítéséről, vagyonuk teljes elkobzásáról, kényszerlakhelyes és munkatáboros megpróbáltatásairól, megannyi hátrányos megkülönböztetéseiről. Néhány ilyen cím: Beczásy István: Bekerített élet (Nagyvárad, 1995); Gál Mária: D.O. – Kényszerlakhely (Kolozsvár, 1996); Széchenyi Kinga: Megbélyegzettek (Pomáz, 2008); Oláh-Gál Elvira: Beszélgetés altorjai báró Apor Csabával (Csíkszereda, 2009); Jaap Scholten: Báró elvtárs (Budapest, 2014); Csinta Samu: Erdély újranemesítői (Budapest, 2015); Gaal György: A Báró elvtárs margójára (Csíkszereda, 2016). Az egykori székelyföldi történelmi családokban szép számmal voltak – a fentebb említett tankönyv szerint is – az utókor tiszteletére, elismerésére érdemes személyek. Ők az iskola- és templomépítők, az idegen elnyomás elleni harcok vezetői, a tudományos és művelődési élet alakításának részesei. Olyan történelmi figurák, akik népközelben éltek, és akik számára a közösség, a nemzet ügye volt az első. Szóval az ő székelyföldi leszármazottaikkal (is) csúfosan elbánt a sztálinista diktatúra 1949-ben a már említett módon. De erről egy árva szó sem esik a tankönyvben/kézikönyvben az államosításról szóló fejezetben sem (A székelység a létező szocializmus időszakában, 168. oldal). Vajon miért? – kérdezzük értetlenül, ugyanis napjainkban a magyar történészek zöme – szerte a Kárpát-medencében – a sztálinizmus gaztetteinek részletes feltárását, bemutatását is feladatának tekinti. Szükség van erre főként a fiatal(abb) korosztály tájékoztatása végett, hisz nekik is tudniuk kell(ene) felnőtt korukra, hogy a 20. századi Európának a hitlerizmuson kívül volt még egy – szintén pusztító – rákfenéje: a sztálinizmus, azaz: a sztálini gyökerű kommunista diktatúra. Kár volna ettől az információtól elzárni a tanulóifjúságot!
Komoróczy György. hargitanepe.eu

Mondanivaló mindig van
Szókimondó írásai jellemzik a Csíkszentléleken élő Bilibók Károlyt, aki immár öt éve heti rendszerességgel közöl a Csíki Hírlapban. A sajtólevelezés műfajának rendszeres művelőjeként így egyfajta saját véleményrovatot hozott létre.
Bilibók Károllyal csíkszentléleki házában találkoztunk – több éve a Csíkszeredához közeli község lakója lett, itt születnek írásai is, amelyeket mindig időben továbbít a szerkesztőségbe.
Gyimesközéplokon született 1951-ben, nemrég ünnepelte 65. születésnapját. „Elemi iskoláimat Gyimesközéplokon végeztem, utána jött a középiskola, majd az építészeti technikum elvégzése. Egy évet jártam a kolozsvári egyetemen, ott egy tanárral enyhe nemzetiségi problémákat vetettünk fel. Még nem úgy volt mint ma, hogy a diák megveri a tanárát, így engem eltanácsoltak. Nem mentem vissza. Azelőtt Jászvásárban felvételiztem kémia szakra, de egyedül maradtam magyarként az évfolyamon, volt egy kolléga, aki eljött, így én is hazajöttem” – mesélte.
Bilibók Károly szerint családjában nincs előzménye a történelem, irodalom iránti kötődésnek, elemi iskolás korában Holló Gábor taplocai származású tanító tudta felkelteni az érdeklődését számos témával kapcsolatban. Az írás nem új keletű számára, mint elmondta, már középiskolában elkezdett írogatni, akkor még a versekkel próbálkozott.
„Volt egy kiadvány Rügyek címmel, ahol jelentek meg verseim. De mivel akkor már kialakulóban volt a diktatúra és a személyi kultusz, természetesen a fő témák azok lehettek, ahol a párt valahol meg volt említve. Ha azt írtam, hogy az utcasarkon cigarettára gyújt a hajnal, az már nem volt jó. Az Utunknál K. Jakab Antal volt az irodalmi próbálkozások elbírálója, és egyáltalán nem támogatta azt, aki nem a vörös felé irányult, mert neki is ez volt az utasítás, és mindenki meg kellett feleljen ennek. A magyartanárnőm olyan volt, hogy lediktált mindent, és azt kellett felmondani, az ő szavaival, ahogy ő látja. Kiábrándító volt, inkább elmentem szavalni. Működött a csíkszeredai kultúrháznál Sántha Imre vezetésével egy irodalmi kör, ahová néha még Ferenczes István is eljárt. 1968-ban nyertem egy városi első díjat szavalásban József Attila A város peremén című versével” – elevenítette fel.
Később beválasztották a tánccsoportba, és ott folytatta tíz évig, majd átment a kultúrház együtteséhez. Az érettségit követően, a technikum elvégzése után a Hargita Megyei Tervező Hivatalban dolgozott több mint húsz évet, aztán jött a váltás, és kivitelezéssel folytatta, de ezt már Magyarországon. „Ott töltöttem 16 évet. Megtanulva, hogy az építkezés az alapnál kezdődik, a lapáttal kezdtem, aztán építésvezető, cégvezető és tulajdonos lettem. Nem volt szándékom kint maradni, hazaköltöztem” – mesélte. Az irodalom, történelem megmaradt egy hobbinak számára, mint mondta, nagyon sok könyvet olvasott, sok mindent megjegyzett. Önművelőként tanult, Magyarországon számos előadásra eljárt.
„Egy alkalommal Markó Bélával is találkoztam, aki Bodor Pállal együtt volt ott. Markó elmondta, hogy ő már politikus, és nincs ideje irodalommal foglalkozni, és felolvasott egy verset, amit, ha az Utunknál K. Jakab Antal meghallgatott volna, be is tiltották volna. Papp Lajos vagy Csurka István előadásaira is jártam – utóbbi szenzációsan jól írt, de szónoki tehetsége nem volt, nem tudta magával ragadni a hallgatóságot” – emlékezett.
Bilibók Károly és a Csíki Hírlap együttműködése öt évvel ezelőtt kezdődött, és erre egy csíkszeredai kerékpárverseny adott alkalmat. „Úgy lezártak mindent, hogy órákig bolyongtam a városban, nem tudtam hazamenni. A véleményemet sms-ben elküldtem, de rájöttem, hogy keveset lehet így írni, többet akartam, akkor indult el az egész, és kezdtem el a rendszeres írást. Elég sok minden fel volt halmozódva, és fel van most is bennem, lehet, hogy néha elkap a tehetetlenség és a düh, és sok mindent ki kell önteni, de ez ezzel jár. Azóta heti rendszerességgel írok” – ismertette az előzményeket, és a folytatást Bilibók.
Azt mondja, nagy szükség van arra, hogy az ember az őt foglalkoztató kérdéseket, helyzeteket a köz tudomására hozza, és ezzel segítsen másoknak is. „Azt szeretném, ha mások is éreznék, hogy ezt azért mondja valaki, hogy ők is nézzenek szét. Mert nem igaz, hogy ennyire el vagyunk fásulva, el vagyunk lágyulva, nem veszünk észre semmit, nem vesszük észre azt, hogy a betelepítés folytatódik, erőszakosan. Benne voltak a feltételek már a trianoni szerződésben, hogy az etnikai arányokat nem szabad a városokban megváltoztatni. Hol tartunk ma?” – tette fel a kérdést.
Bilibók Károly fenntartja, hogy a múlt megismerése segít a jövő alakításában. „Kellene egy ébredés, félre kellene tenni a pártérdekeket, mert a pártok fertőzik meg az emberek lelkét, az teszi az embereket érdektelenné. Sajnos elvették az emberektől a választási kedvet, ezzel saját magunk alatt vágjuk a fát. Ha nem megyünk el szavazni, nem teszünk azért, hogy ha ezek nem, akkor valaki más legyen, soha  nem lesz változás, és hiába az ezer-ezerötszáz éves múlt, minket be fognak darálni. Ez most folyamatban van, ezt be kell látni, a cél a beolvasztás. Az  autonómiának kellene legyen létértelme. Sajnos van olyan magas beosztásban levő politikus, aki, amikor ezt tárgyaljuk, visszakérdez: De mi az az autonómia? Ilyen politikusaink vannak? Ezek vezetnek minket? Nem azt mondom, hogy egyik napról a másikra megváltozik minden, de a harmadik-negyedik nemzedék már érezné, ha sikerülne valamit elérni. Addig, amíg egy látványos demonstráció nyakát kitekeri az RMDSZ, lásd Székelyek Nagy Menetelése után bejelentett autonómia-javaslat, nem lesz előrelépés” – hangsúlyozta.
Úgy tartja, nagy szükség lenne arra is, hogy mások is kimondják véleményüket. „Rengeteg román barátunk volt, bentlakásban ott éltek velünk, eszük ágában sincs, hogy elmenjenek innen, de mikor látják, hogy milyen vádakat hoznak fel ellenünk, nem szólalnak meg, hogy állj meg pajtás, mi itt élünk, mi tudjuk, mi történik” – mutatott rá. Szerinte egy véleménynyilvánítás mindig névvel jár, ő el sem tudná képzelni, hogy ne adja a nevét ehhez. „Lehet, hogy nincs igazam, de az nem feltételezi, hogy nem vállalom a véleményemet. A társadalom fejlődése az elvek és eszmék ütköztetésével jár, nem kell nekem mindig igazam legyen” – magyarázta. Írásaiban több témát igyekszik körbejárni, ezek elő vannak készítve, de mint mondja, a váratlan események gyakran felborítják az előre elképzelt sorrendet. Mondanivaló mindig van – összegzett Bilibók Károly.
Kovács Attila. Székelyhon.ro

Ráduly indul polgármesternek Csíkszeredában, Borboly visszalép
Mégsem Borboly Csabát, hanem Ráduly Róbert Kálmánt indítja polgármesterjelöltként Csíkszeredában az RMDSZ. Ezt a szövetség városi szervezetének elnöke, Füleki Zoltán jelentette be pénteki sajtótájékoztatóján – adja hírül a kronika.ro.
„Ráduly Róbert Kálmán az RMDSZ jelöltállítási határidejének lejártakor, március 15-én még hatósági felügyelet alatt állt, ezért nem jelentkezett" – idézte a Székelyhon hírportál Füleki Zoltánt. Az RMDSZ csíkszeredai szervezetének elnöke elmondta, Ráduly csütörtökön jelezte indulási szándékát és egyben felhatalmazta Fülekit, hogy a nyilvánossággal is közölje a döntését.
Füleki elmondta azt is, hogy a korábban az elöljárói székért bejelentkező Borboly Csaba visszalép. Közlése szerint csütörtökön értesítette erről a Hargita Megyei Tanács elnökét, aki korábbi bejelentését megerősítve jelezte, hogy nem indul a polgármesteri tisztségért. Borboly már többször leszögezte, hogy amennyiben a korábbi csíkszeredai polgármester mégiscsak versenybe szállna, akkor ő visszalép a javára.
Füleki újságírói kérdésre leszögezte, nem április elsejei tréfáról van szó. A pénteki sajtótájékoztatón egyébként nem volt jelen sem Ráduly, sem Borboly. A Székelyhon kérdésére Füleki Zoltán elmondta, Ráduly veterán távfutóversenyre utazott Hunyad megyébe.
Hozzátette azt is, hogy hétfőn kezdik meg az aláírásgyűjtést az új jelölt támogatására. Ugyancsak a portál kérdésére reagálva Füleki elutasította Borbolynak azt a korábbi kijelentését, miszerint Csíkszereda gazdátlan lenne. Mint hangsúlyozta, a város soha sem volt, most sem az és ezután sem lesz gazdátlan.
Ráduly Róbert – és Szőke Domokos alpolgármester – ellen tavaly júniusban emelt vádat az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), és még a vádemelés napján lemondott polgármesteri tisztségéről. A volt polgármestert háromrendbeli hivatali visszaéléssel és összeférhetetlenséggel, az alpolgármestert pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolja a DNA.
Az ügyészség szerint Ráduly azáltal követett el hivatali visszaélést, hogy a műemlékvédelmi előírásokat figyelmen kívül hagyva bocsátott ki építési engedélyt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai épületének a felújítására. A vád szerint a polgármester és az alpolgármester is egy alkalommal magáncélra használta a polgármesteri hivatal gépkocsiját. A Maros megyei törvényszék március közepén jogerősen megszüntette a Ráduly és Szőke ellen tavaly foganatosított hatósági felügyeletet – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Cseh Gábor a jegyzőkönyv-hamisítók felelősségre vonását kéri
Szerinte a cél a megfélemlítés
– A március 10-i rendezvényt és felvonulást követően eddig mintegy 90 személynek állítottak ki büntető jegyzőkönyvet, de a büntetések sorozata még nem ért véget, és nem lehet tudni, hol fog megállni, ugyanis még hatvan nap kifutási ideje van a csendőrségnek, amely alatt újabb és újabb büntetések jelenhetnek meg – nyilatkozta tegnapi sajtótájékoztatóján Cseh Gábor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei elnöke.
Elmondta, hogy újabb és újabb büntetésekről érkeznek hírek Csíkszeredából, Sepiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről, Kolozsvárról, és, érdekes módon, bár a legtöbb személyt ugyanazon paragrafus alapján büntették meg, a büntetések összege 200, 400 és 600 lej között mozog.
Ennél is súlyosabbnak nevezte, hogy olyan személyek is kaptak büntetést, akik nem vettek részt a felvonuláson, sőt olyanok is, akik az adott időpontban nem tartózkodtak Marosvásárhelyen. "A román karhatalmi intézményeket, jelen esetben a Maros Megyei Csendőrséget a megbízhatóság, komolyság, becsületesség és tisztesség kellene jellemezze, és az állampolgárok bizalmát kellene élveznie – nemzetiségi hovatartozás nélkül. Ezzel szemben hamis, fals büntető jegyzőkönyveket állít ki, és alaptalanul diszkriminálja a magyar közösség tagjait. A cél egyértelmű: a megfélemlítés! – jelentette ki.
Pert is kilátásba helyezett
A továbbiakban tájékoztatott, hogy levélben fordult Cenan Iulius megyei csendőrparancsnokhoz, amelyben figyelmeztette a túlkapásokra, a hamis büntető jegyzőkönyvek kiállítására, és a vétkesek, hamisítók felelősségre vonását kérte. Ellenkező esetben pert helyezett kilátásba. "Amennyiben a parancsnok úr nem intézkedik, és nyilvánosan nem kérnek bocsánatot azoktól, akiket »tévedésből« megbüntettek, beperelem a Maros Megyei Csendőrséget fals, hamis okirat kiállításáért."
"Nem tudom, hogyan fognak engem a videóra varázsolni"
Egyébként ő maga is azok közé tartozik, akiket a felvonulásban való részvételért, illetve hangoskodás miatt 400 lejre büntettek, holott az állítólagos videofelvétel idején, amelyen "azonosították", éppen színházban volt. "Nem vettem részt a felvonuláson, ugyanis van egy nyugdíjas színésznő nagynéném, aki 6 órára ott kellett legyen a színházban, ahol színésztalálkozó és kiállítás-megnyitó volt, és nekem kellett odavinnem. Én tehát, úgymond, ellógtam a rendezvényről." Ezek után kijelentette: "nem tudom, hogyan fognak engem a videóra varázsolni".
Távollétükben "azonosították"
A sajtótájékoztatón jelen volt két fiatalember – Karácsonyi Dezső és Petelei Csaba István –, akiket szervezőként és a felvonuláson való részvétel miatt büntettek fejenként ezer lejre, holott az úgynevezett "azonosítás" időpontjában valahol Buzau és Bákó között úton voltak. Elmondásuk szerint március 10-én reggel indultak Vásárhelyről, és 11-én este érkeztek haza. Mindezt benzinkúti, szállodai számlákkal, pecsétes útiokmányokkal tudják bizonyítani. A történteket felháborítónak és jogsértőnek nevezték, és mindketten feljelentést tesznek a csendőrség ellen.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Mégis Ráduly Róbert lesz a csíkszeredai polgármester-jelölt
Mégsem Borboly Csabát, hanem Ráduly Róbert Kálmánt indítja polgármesterjelöltnek az RMDSZ Csíkszeredában – írja a Székelyhon.
Ráduly a jelöltállítási határidő lejártakor, március 15-én még hatósági felügyelet alatt állt, ezért nem jelentkezett – közölte Füleki Zoltán, a városi szervezet elnöke. Elmondta, Ráduly csütörtökön jelezte indulási szándékát, és egyben felhatalmazta őt, hogy a nyilvánossággal is közölje a döntését.
Miután értesítették a történtekről, Borboly Csaba korábbi bejelentésétmegerősítve jelezte, nem indult a polgármesteri tisztségért. A Hargita megyei tanács elnöke korábban többször leszögezte, hogy amennyiben a korábbi csíkszeredai polgármester mégiscsak versenybe szállna, ő visszalép a javára.
Füleki Zoltán a bejelentés után az MTI-nek elmondta, hétfőn kezdik gyűjteni az aláírásokat Ráduly Róbert indulásához. Hozzátette, a folyamatban levő büntetőper nem akadályozhatja meg a jelölt újabb polgármesteri mandátumát, hiszen az ügy érdemi tárgyalása el sem kezdődött, és a jogerős ítéletig még évek telnek el. Megjegyezte: addig megilleti Rádulyt az ártatlanság vélelme.
A marosvásárhelyi táblabíróság március 19-én jogerősen megszüntette Ráduly és Szőke Domokos csíkszeredai alpolgármester bírósági felügyeletét, és ezzel megnyitotta az utat a volt polgármester újabb jelöltsége előtt. Ráduly Róbertet háromrendbeli hivatali visszaéléssel és összeférhetetlenséggel vádolja a DNA. Az ügyészség szerint Ráduly azáltal követett el hivatali visszaélést, hogy a műemlékvédelmi előírásokat figyelmen kívül hagyva bocsátott ki építési engedélyt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai épületének a felújítására. A vád szerint a polgármester egy alkalommal magáncélra használta a polgármesteri hivatal gépkocsiját.
maszol.ro

Kisebbségben: Oktatási reform a Balkánon
Dr. Murvai László oktatásügyi szakember látogatott a közelmúltban Nagyváradra, ahol a Szacsvay Imre Általános Iskola pedagógusaival találkozott. A beszélgetés fontosabb kérdésköreit ezúton közöljük.
Nemrég alkalmam adódott arra, hogy a Nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola pedagógusaival találkozzam. Ők kérdeztek, én megpróbáltam legjobb tudásom szerint válaszolni. Jó két órát beszélgettünk. Miután visszatértem Bukarestbe, felötlött bennem a gondolat: mi lenne, ha a beszélgetésünk fontosabb kérdésköreit közzé tenném, hiszen az egyik nagy városunk eredményekben gazdag iskolájának pedagógusai kérdeztek. Az ő problémáik közérdeklődésre is számot tartanak. Másnap ebben a vonatkozásban az iskola igazgatónőjétől, Pásztor Gabriellától megerősítést kaptam. Ő is hozzám hasonlóan gondolkodott, ami bizonyára nem véletlen, hisz őt is a tanítványaim közé sorolom, bár a mindennapok oktatási gyakorlatában, nem az egyetemen tanítottam. Válaszaimat, itt és most, szerkesztett formában adom közre. Íme:
Pásztor Gabriella, magyartanár, igazgató
1. Dr. Murvai László oktatásügyi szakember, aki négy évtizede dolgozik a Tanügyminisztériumban, úgy , hogy a 70-es években, magyartanárként, csak egy kis időre hívták fel a fővárosba….. Mesélj kérlek mi változott azóta az oktatásunk házatáján!
Rögvest olyan kérdés, amelyről könyvet lehetne írni. A válasz már ezért sem lesz könnyű, de azért megpróbálkozom vele. Első feladatom a minisztériumban az volt, hogy a középiskolások számára készítendő magyar nyelv és irodalom tantervek és tankönyvek elkészítésének munkálatait koordináljam. Persze, a feladat megoldására egy esztendő nem volt elég. Röviden így lett belőlem bukaresti lakos. A minisztériumban az évek során voltam szaktanfelügyelő, osztályvezető, vezérigazgató, majd pedig néhai Kötő József, később Pásztor Gabriella államtitkárok tanácsosa. Gondolom, nincs miért külön hangsúlyoznom, hogy az államtitkár Pásztor Gabriella és az Önök igazgató asszonya egy és ugyanaz a személy.
Jelenleg Király András kisebbségi államtitkár tanácsosa vagyok. 2007-ben Maros megyébe költöztem. Kis megszakítással azóta is ingázom Bukarestbe és – több-kevesebb – sikerrel kisebbségi oktatási ügyekben tevékenykedem.
Ami a tanügyben történt változásokat illeti, voltak bőven. Elsőre
az oktatás politechnizálása
ötlik az eszembe. Ennek a feladatnak a megoldására a Bukaresti Politechnikai Egyetem rektorát, Suzana Gâdeát kérték fel, miután az akkori tárcavezető, Paul Niculescu-Mizil, nem volt hajlandó ezt a feladatot teljesíteni. Őt emiatt meg más okokból is, amelyeket most nem részletezek, mellékvágányra állították. Nekem, sok más véleménnyel ellentétben, Paul Niculescu-Mizil minisztériumi tevékenységével kapcsolatban csupa jó tapasztalatom van. Azon kevés miniszter közé sorolhatom, aki nem akart minden áron változtatni a tanügy menetén. Főképp azért nem, hogy ezzel „érdemeket” szerezzen. Kisebbségi hozzáállását illetően pedig csak egy példát mondok. Amikor a minisztériumba jött, az egész akkori vezetőség előtt kijelentette, hogy Hargita és Kovászna megyébe csak olyan minisztériumi kiküldött mehet, aki jól ismeri a magyar nyelvet. Ez az álláspont ma is példa lehetne, mert sajátos demokráciánkban már nem mindig volt jellemző.
A középiskolai oktatás átszervezésére
a legfelső pártvezetés adott Suzana Gâdeá-nak, írd és mondd, három egész hónapot. Vagyis időben behatárolva, júniustól szeptembeig. Nyilvánvaló, hogy a technológiai líceumok fölszerelése testvérek között is legalább pár évet igényelt volna. Azt is fölvetettük az újonnan kinevezett miniszter asszonynak, hogy a tantervek és a tankönyvek elkészítése sem megy máról holnapra. Mindhiába. Mert a Balkánon vagy azonnal belevágnak valamibe, vagy az a valami addig húzódik, amíg elpusztul.
Az „eredmény” nem sokat váratott magára. Szeptember elsejére a romániai elméleti líceumok 50%-a „átalakult” ipari líceummá. Mondanom sem kell, hogy valójában csak az iskolák átkeresztelése valósult meg. A szaktantárgyak oktatására a szaktárcának csak évek múlva sikerült tanterveket és tankönyveket biztosítania. Anyagi felszereltséget pedig ennél is később, ha egyáltalán sikerült. De a „pártfeladatot” a miniszternő teljesítette. Egyébképp az oktatás politechnizálását, bár a Suzana Gâdea égisze alatt, a legfelsőbb pártvezetés irányította. A minisztérumnak kevés beleszólása volt ebbe. Néhány év múltán viszont azt vettük észre, hogy a nem ipari középiskoláink országos líceumi hálózata, mind a román, mind a magyar líceumoké, 15%-ra zsugorodott. Nekünk magyar nyelven például csak két tanítóképző tagozatot sikerült megmentenünk. Az egyiket Székelyudvarhelyen, a másikat pedig Nagyváradon. Nagy hagyománnyal rendelkező elméleti líceumaink alig maradtak. Sorra ipari líceumokká alakultak.
Aztán elkövetkezett a nagy fordulat éve 1989. Sok minden az oktatásban is pozitív irányba mozdult el. Tartalmi és szervezési szempontból egyaránt. Rendre visszaszereztük nagymúltú iskoláinkat. Bukaresti román kollégáimat elég nehezen tudtam meggyőzni arról (ha egyáltalán elhitték ezt nekem), hogy a mi alma mater-jeink négy-öt évszázada nyitották meg kapuikat. Magyar alternatív osztályok alakultak, egyházi iskoláink, elméleti líceumjaink, szakiskoláink újra oktatni kezdtek. Ez utóbbiakkal ugyan volt egy kis gond,
hiszen az 1989 utáni oktatási kormányrendeletek, majd a 84/1995-ös tanügyi törvény azt írták elő, hogy a szaktantárgyakat a magyar iskolákban is románul kell tanítani. Ezeket és az ezekhez hasonló tiltó intézkedéseket aztán állami, politikai és civil szervezeteink nem kis erőfeszítéseinek eredményeként, csak a 36/1997-es Sürgősségi Kormányrendelet tudta helyrehozni. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy 1996 és 2000 között az RMDSZ kormányon volt, ami az ügyintézésben igen megérződött. Ilyenkor a minisztériumban nekünk is súlyunk volt.
Az oktatás fontosabb tartalmi vonatkozásában az alternatív tankönyvek megjelenését említem, amelyeket a kilencvenes évek elején-közepén a Világbank finanszírozott. Ami akkor furcsának tűnt, az az volt, hogy ezek a tankönyvek a régi tantervek követelményrendszerére épültek. Így aztán volt is meg nem is tartalmi reform, de azért valami csak megmozdult ezen a téren. És a könyvek maguk mégis csak újak voltak…
A felsőoktatásban az önálló magyar egyetem újraindítása volt a kitűzött cél. Erről a hatalom hallani sem szeretett, de kompenzálásként a felsőoktatási hálózatunk gyarapítása terén engedményekre volt hajlandó. 1993-tól egyre több magyar nyelven működő csoport, kar, oktatási vonal alakult, és ezáltal a magyarul tanuló egyetemisták száma is növekedett. Az 1/2011-es új tanügyi törvény pedig előírta a multikulturális egyetemek alakulásának/alakításának törvényi kereteit. Az a tény, hogy ez csak részben vált valóra (lásd a marosvásárhelyi orvosi helyzetét, amely a mai napig sem oldódott meg), azt a romániai helyzetet tükrözi, amelyben a törvényes előírások helyett sok esetben kiskapus megoldásokat szorgalmaznak. A törvények alkalmazására készülő metodológiák pedig ahelyett, hogy bezárnák a lehetséges kiskapukat, nem teszik ezt meg. Sőt, sokszor a törvény szelleme ellen irányuló megoldásokat sugallnak. Több ilyen példát említhetnék, de itt és most csak a versenyvizsgák szervezésének ellentmondásos voltára utalok (lásd erről bővebben: Murvai László: Versenyvizsgák és versenyvizsgák. In: Oktatásunk háza táján. Magister Kiadó. Csíkszereda. 2014.67-72.). A tanügyben, akár a közoktatást, akár a felsőoktatást nézzük, „reform” címen az elmúlt 26 esztendő fő jellegzetessége a kapkodás
volt. Ennek bizonyítását, gondolom csak az kérné számon, akinek nem volt az utóbbi 26 esztendőben iskolás gyermeke, rokona vagy ismerőse. Azért néhány szempontot csak tisztelt figyelmükbe ajánlok. 1990 óta 23 tanügyminiszter fényesítette az iroda kilincsét. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy minden kalendarisztikus év meghozta a maga miniszterét. A tevékenység általában azzal kezdődött, hogy kicseréltették a bútorzatot, a tapétát. Azután igyekeztek valamit szorgosan és gyorsan, de főként látványosan lépni, hogy a párt, amely őket oda küldte, „értékelhesse” munkájukat. Azzal általában nem törődtek, hogy az elődjük milyen „reformot” indított el. Az érettségi vizsga megreformálása sokuknak az egyik elsődleges célja volt. Vagyis az „input” helyett az „output”. Miért? Mert másként nem lett volna annyira látványos, meg kiderült volna, hogy valójában az oktatás tartalmával kapcsolatban volna több megoldandó feladat, ami ugye, máról holnapra nem megy. Kevésbé látványos, mint az érettségi „megreformálása”.
Egyetlen alkalommal történt meg, hogy a miniszternek a kormánnyal szemben elvárásai voltak. Pontosítsunk. Hangzatos követelmények, főként a kormány kegyeit kereső televíziók képernyőjén, a tárcavezetők megfogalmazásában sokszor elhangzottak.
Kinevezése előtt a 23 miniszter közül egyedül Mircea Miclea fogalmazta meg azt a feltételt, hogy az ország költségvetéséből a tanügynek a törvényesen járó összeget adják meg. Amikor a költségvetési terv vitája során kiderült, hogy ez nem fog megtörténni, Mircea Miclea számon kérte az ígéretet és beadta lemondását. Pedig tőle az oktatási a rendszer hosszabb távon sokat várhatott volna. A romániai tanügynek építő és nem látszat tevékenységekbe burkolódzó vagy egyenesen romboló egyénisége volt és marad.
De mindez még a múlt.
Vessünk néhány pillantást a jelenre, mert a jövőt ebből sikerül vagy kevésbé sikerül kibontanunk. Miket tapasztalunk ma az oktatás házatáján? Sajnos nem sok pozitívumot sorolhatok, mert a tantervek követelményrendszerét még ma is a legjobb tanulóknak írják. Annak a 15-20%-nak, akik bármit képesek megtanulni. Az, hogy az elsajátított ismeretek szolgálják-e a tanulók testi vagy szellemi fejlődését, fölhasználják-e azokat az életben valaha, az nemigen merül fel. Másodszor pedig még mindig az oktatásban felgyülemlett információ özönt érzékeljük. Ezen változtatni, sajnos, 26 éve egyetlen „reform” vagy minisztercsere sem volt képes. Önök, akik általános iskolában tanítanak, egyet fognak érteni velem abban, hogy már ezen a szinten a tantervekben és a nagyon régen vagy újabban írott vagy újra kiadott tankönyveinkben olyan, többnyire fölösleges információs anyagmennyiség halmozódott fel, amivel a tanulók 50-60%-a nem tud, vagy csak részben tud, mit kezdeni. Innen az 54%-os funkcionális analfabetizmus, amelyet Romániában a PISA felmérések regisztráltak. Hogy ezeket a tanulókat ilyen vagy olyan formában elveszítjük? Nagy hiba lenne úgy tenni, mintha minket, oktató-nevelő szakembereket ez nem érdekelne.
Megbízható forrásokból arról értesülünk, hogy az általános iskola elvégzése után a tanulók 15-20%-a elhagyja az iskola padjait. Hogy ezeknek a gyerekeknek mi lesz a sorsuk? Azt csak találgatni lehet. Jó irányba azonban feltehetően kevesen fejlődnek majd. És még így is marad a középiskolások 40-45%-a, aki csak azért jár iskolába, mert más is jár, mert a szülei ezt jó szemmel nézik. Az órákon unatkozik vagy szorong és azért könyörög önmagában, hogy feleltetés nélkül megússza. Azt is el szeretném mondani Önöknek, hogy mindezért koránt sem ők a hibásak, hanem az az oktatási rendszer, amelyik nem a tanulók érdekeit tekinti elsődleges dolognak.
Tudjuk, hogy a tanügyhöz, mint a háborúhoz, három dolog szükséges.
Pénz, pénz és pénz.
Erről nem szeretnék külön értekezni, mert szorosan nem tartozik a fölvetett kérdéshez. Annyit azonban mégis el szeretnék mondani, hogy szerintem pénz az oktatásra a jövőben sem lesz több, mint eddig. Azt tudjuk, hogy a törvényes előírások szerint a nemzeti jövedelem 6%-a illeti meg a tanügyet. Azt Önök közül már bizonyára kevesebben tudják, hogy eddigelé ennek a százaléknak kb. a felét sikerült a tanügynek megkapnia. Ez pedig még a jelenlegi helyzet konzerválására sem igen elég. És akkor hol marad a fejlesztés? Lehangoló adatok ezek, de naivitás lenne figyelmen kívül hagynunk őket. Ugyanilyen naivitás lenne az igazság elhallgatása is. Persze azt tudnunk kell, hogy sikeres pályázatok révén európai pénzeket is nyerhet az iskola. Erre nem árt odafigyelnünk.
2. Ebben a tantestületben voltak és vannak tankönyvírók, nagyon jó potenciál van az alkotó munkára. Éppen ma derült ki, hogy egy olyan szerzőpáros tankönyve lett sikeres, akik közül Zahu Valéria a mi tanítónénink. Mi a helyzet a tankönyveinkkel?
Kezdjük a pozitívumokkal. Az elemi iskola számára az új tantervek elkészültek. Köztük a magyar gyerekeknek szánt sajátos román tantervek is, amelyek szerint a román nyelvet nem úgy tanítják, mint a román gyerekeknek, hanem a törvényes előírások szerint, mint „nem anyanyelvet”. Tehát az elemi iskolákban sajátos tantervek és tankönyvek alapján tanítják a román nyelvet. Ennek így kell folytatódnia az V-VIII osztályokban, majd pedig a líceumokban is. A tantervek új, kompetenciákra épülő követelmény rendszere biztos alapot jelentett az új tankönyvek kimunkálására. Így az első osztályos magyar gyermekek padjára került két új magyar ábécés könyv Magyar anyanyelvi kommunikáció címen és két sajátos román tankönyv. A másodikos gyerekek számára szintén elkészültek a fent említett tankönyvek.
A III. és IV. osztályok számára az új tantervek mellé az új tankönyvek csak készülőfélben leledzenek. Azt el kell mondanunk, bármennyire fájó is, hogy új matematika és környezetismeret tankönyvek még nincsenek a gyermekeink kezében. Tudomásom szerint a fordítások elkészültek, de a kiadók és a tankönyvekkel foglalkozó intézet közötti pénzügyi huzavona miatt késnek. Nincsenek új, sajátosan magyar gyerekek számára előirányzott Zene és mozgás illetve Vallás oktatására szánt új tankönyveink sem.
Itt egy kis kitérőt engedjenek meg nekem. A tankönyvek kérdése, amint arról már tettem említést, igen szerteágazó valami. Tudományos, didaktikai, meg főleg anyagi vonzatai vannak. Az elemi oktatás számára a tankönyvekkel foglalkozó országos hivatalnak sok esetben azért nem sikerült időben új tankönyveket biztosítania, mert a jogi belemagyarázásokat lehetővé tevő metodológia miatt mindenki mindenkit perelt.
A perek pedig, tudjuk, időigényesek, függetlenül attól, hogy az igazságot kinek ítélik majd. Az iskola pedig, akár létezik a per, akár nem, szeptemberben kezdődik. Mi megtettük, amit emberileg meg lehetett tenni. Javító javaslatokat fogalmaztunk meg, szóban és írásban egyaránt. Ezzel nem a „bizonyítványunkat” magyarázom, bármennyire is úgy tűnik, hanem csak a tényeket szerettem volna közölni Önökkel.
Egy dolgot azonban sehogyan sem sikerült elérnünk. Arról van szó, hogy 2012-ben egy Remus Pricopie nevű miniszter kötelezővé tette az új tankönyveink egészének a románra fordítását. Még a versekét, az énekekét vagy a népdalokét is. Sem 1989 előtt, sem 1989 után eddig erre nem volt példa. Több szinten is elpanaszoltuk többen is az ügyet. Szóban és írásban egyaránt. Király András államtitkár úr ebben az ügyben a miniszterrel többször beszélt. Politikai támogatottságot is igényeltünk. A kérdést azonban mind a mai napig nem sikerült megoldanunk, pedig Pricopie már régen nincs a minisztériumban, és a megoldás is kézenfekvő lenne. Arról van szó, hogy a tankönyveket értékelő bizottságokban minden licitre nevesítünk olyan pedagógusokat, akik mind a magyar nyelvet, mind a románt ismerik és a többi, rájuk háruló feladat megoldása mellett tájékoztatják a kollegáikat a magyarul írott tankönyvek tartalmáról is. Még egyszer mondom, így volt ez 1989 előtt és után, amíg 2012-ben a miniszter be nem keményített. A kérdés azért bonyolult, mert a tanítók, amíg meg nem kapják a tankönyveket, – akarva-akaratlanul – valahogy azok nélkül is boldogulnak. De mi lesz a eljövendő tanévek gimnazistáival?
Ha a tankönyvlicit változatlan marad, vagyis a magyar nyelvű könyvek román fordításától nem tekintenek el, az V. osztálytól elkezdve, nem lesznek új, magyar nyelvű tankönyveink.
Sajnos ebben a hajmeresztő állításban nincs egy piciny kis túlzás sem… Ezt az áldatlan állapotot még tovább fokozza az a tény, hogy az egyik miniszter, nem ismétlem a nevét, ugyancsak 2012-ben előírta azt, hogy a nyomtatott tankönyveknek digitális változata is legyen. Ez, ugye, első látásra igen tetszetősnek tűnik. Azonban a rendelkezés ugyanakkor a többszörösére emelte a kiadók licitre való jelentkezésének a díját. A befektetés, ugye, csak akkor térül meg, ha a liciten a kézirat nyer. A reszkír viszont megvan. Ne értsék félre, nem a technikai haladás ellen érvelek, de jelenleg a digitális tankönyveket éppen a technikai akadályok miatt, talán az iskolások 10%-a használhatja. Akkor érdemes már reszkírozni?
Addig is, amíg az elemisták új tankönyvei elkészülnek, a régieket 50%-ban újranyomták. Tudom, hogy ez kevésbé nyugtatja meg a tanítónőinket, mert a tantervek újak, követelményrendszerük kompetencia központú, más, mint az eddigi tankönyvek, de sajnos, jelenleg ez a helyzet.
3. A mi iskolánkban nagyon sok tevékenység zajlik. Jövő héten néhány ezekből egymásra is tevődik. A helyettesítések fontosságát kell hangsúlyoznunk akkor is, ha ez természetes, ám meg kell előzni bármely hibát, ami fennakadást okozhat. Ez olyan mint a törvénybe, szabályzatba foglaltak alkalmazása: betartjuk a törvényt, avagy kiskapukat keresünk.
Igen. Ezek szerint nemcsak a diákok túlterheltek.
A pedagógusok is. Erről legutóbb a Szabó Ödön képviselő úr tollából olvastam érdekes írást. Tökéletesen egyet lehet vele érteni abban, hogy a pedagógusok a tanítás mellett rengeteg olyan adminisztrációval birkóznak, amely mondjuk 10 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Országos és helyi felmérés felmérést, értékelés értékelést követ és ebből adódóan töméntelen a kimutatás, a fölösleges adminisztráció. Még ha az eredmények ezáltal javultak volna… Született viszont az illetékesek tollából néhány olyan országos beszámoló, amelynek adatrendszere jobbára formális, kivitele mutatós ugyan, de semmit sem javít a tanügy minőségén.
A helyettesítéseket az embereknek meg kell oldaniok, mert a gyerekek nem maradhatnak felvigyázás nélkül. Fel tudom tételezni, hogy egy helyettesítő, alkalom adtán, mondjuk két osztállyal foglalkozzon. Meg aztán az elmaradt órákat pótolni illik.
Persze én nem szeretnék itt recepteket megfogalmazni. Önök jobban tudják, mint egy külső intézmény képviselője, hogy mit és hogyan kell helyben megoldaniuk. Hogy ez így van, az a tény is bizonyítja, hogy az iskola épülete, a tantermek, az udvar rendezettek, tiszták. A gyermekek bizonyára már ezért is szívesen járnak ide. Az osztálylétszámok viszont talán emiatt nagyok. Sok harmincon felüli osztályt láttam. Ez két dolgot is jelent/jelenthet. Egyrészt azt, hogy a szülők a gyerekeiket szívesen íratják a „Szacsvay”-ba, ami jó dolog. Másrészt viszont harminc vagy ennél több tanulóval dolgozni nem könnyű.
Kecse Gabriella, magyartanár, aligazgató:
A szociológia választható tantárgyból érettségiző diákoknak nincs magyar nyelvű tankönyvük.
Ami a románból fordított és kevés példányszámú tankönyveket illeti, általában az a baj, hogy nagyon sokba kerülnek. Gondolom, a szociológia vonatkozásában, is az a helyzet, hogy a kis példányszám miatt a tankönyvek ára a csillagos égig emelkedne, és a kiadók a mi „vad” kapitalizmusunkban nem vállalják a ráfizetéses munkát. Ezért még el sem ítélhetjük őket.
De azért azt is gondolom, hogy a szociológia tanára bizonyára talál megoldásokat a tanítványai számára. Például egy hozzáférhető szakbibliográfia összeállítását és használatát lehetővé teszi. Tudom, hogy a tankönyv hiánya természetesen többlet munkát igényel mind a tanártól, mind a diáktól. Addig amíg a kérdés megoldódik, jobb híján azt is el lehet képzelni, hogy tankönyv ügyben egy biharkeresztesi vagy debreceni iskola segít.
Részemről annyit ígérhetek, hogy az első adandó alkalommal tudatom a problémát a minisztérium vezetőségével. Hátha találunk elfogadható megoldást.
Alföldy Andrea, tanítónő:
A MESÉK SZÁRNYÁN- XVII. MESEVETÉLKEDŐ idén bekerült a támogatott versenyek közé. Sajnos a verseny napjáig nem küldték el a megszavazott költségvetést.
Az én egypár évtizedes gyakorlatomban arra nem volt példa, hogy egy államilag finanszírozott versenyt a szaktárca pénzügyekkel foglalkozó osztálya ne fizetette volna ki. A pénzt bizonyosan megkapják. Remélem ez alkalommal a szervezőknek lesz annyi hitele, hogy az illetékesek részéről haladékot kapjanak. Különben azt megígérem, hogy megsürgetem a pénzügyek rendezését a minisztérium gazdasági osztályán. Ha megengedi, azt tanácsolom, hogy ha a jövőben szerveznek versenyeket, igyekezzenek a tavaszi vakációra vagy kissé utána időzíteni. Akkor nem fognak ilyenszerű csúszások előfordulni.
Ha már a versenyeknél tartunk, engedjék meg, hogy itt, így „szűk körben”, elmondjam ezekről a saját véleményemet. Megértem, hogy a pedagógusoknak jól fognak azok az írásbeli elismerések, amelyek arról tanúskodnak, hogy tanítványaik eljutottak egy verseny döntőjére és az méginkább, hogy ott díjakat is szereztek. Az még jobb, hogy ezek a díjak egy idő óta már jelentős anyagi juttatásokkal is járnak mind a tanulók, mind felkészítő pedagógusok részére.
Az én problémám csak az, hogy jelenleg a különféle versenyek száma már az év napjainak a számával vetekszik. Úgy hiszem, hogy nem fogják elhinni nekem, de összesen 317 iskolai versenyt számoltam össze. Mindez hiteles forrásból: a Tanügyminisztérium országos és nemzetközi, iskolák számára kiírt olimpiák és versenyek 2015—2016-os kalendáriuma szerint. Azt, hogy ezek közül hányat szerveznek magyar nyelven, már meg sem mertem számolni.
Először is, léteznek a minisztérium által finanszírozott versenyek. Ezekből 66 iskolás olimpiát szerveznek. Az iskolai, megyei, országos és nemzetközi szakaszt már nem is számítottam be a 317 versenybe. Pedig ezek a szakaszok több ezer tanulót foglalkoztatnak. Másrészt, ugyancsak finanszírozott, de már csak országos versenyt 70-et számoltam össze. Szerveznek azután ún. nem finanszírozott versenyeket is. Országos szinten 107-et. Az utolsó kategóriába a nem finanszírozott megyei vagy regionális versenyek tartoznak. A Kalendárium szerint ezekből 74-et lehetett azonosítani. Tegyük fel, hogy a versenyek javarésze nem megy a tanítás rovására, hiszen a tanulók ezek révén gyarapíthatják készségeiket, fejleszthetik adottságaikat, képességeiket. Csak azt nem tudom, hogy a gyerekeknek mikor jut fizikai idejük a tantervek követelmény rendszere szerint tanulni – illetve a pedagógusoknak tanítani?
És végül még egy vonatkozás: tapasztalataim szerint, ezeken a versenyeken az osztálynak mindig ugyanaz a 10-15%-a vesz részt. Akkor miről is beszélünk? Az osztály egy részét a versenyekre készítik, a többiek viszont tanulnak?
Fekete Erika, tanítónő:
Kérdésem az altenatív tanítási módszerrel (Step by step) dolgozó tanítók időszakos képzésére vonatkozik. Lehetséges-e magyar nyelven, magyar képzők előadását hallgatva, részt venni a képzéseken? (Kezdetben kielégítő lenne, bár egy modult elvégezni anyanyelven) Az értékelő füzetekkel kapcsolatban az alternatívában
(Step by step) írásos értékelést biztosítunk a tanulóknak – sajátos, egyéni értékelő füzet alapján-, bekerülhet-e az anyanyelvhez a magyar nyelvű kompetenciaszintek leírása? Az új program szerinti kompetenciaszintek fordítása elkészült és azokat a nagyváradi képzők rendelkezésére bocsájtottuk. Azzal is megelégednénk kezdetben, ha mellékletként szerepelne, egységesen az egész országban, akik step by step tanítási módszerrel dolgoznak.
Az alternativ oktatás
gyakorlatilag 1990 óta került be a romániai oktatási rendszerbe. A leggyorsabban a Waldorf oktatás külföldi hívei léptek. Megalakították a romániai szövetségüket. A részletek tisztázása végett szerződést kötöttek a minisztériummal. Magam is lelkesen támogattam az alternatív oktatási formák bevezetését, és ezeken belül a magyar osztályok elindítását, mert általuk az állami oktatás merev kereteinek a feszegetését véltem fölfedezni.
1990-ben Mihai Șora miniszter urat nem volt nehéz meggyőznünk az alternatív oktatási formák hasznos voltáról, hiszen ő amúgy ízig-vérig européer. Így rövid egy-két év alatt beindult az alternatív osztályok egész sora, köztük a Step by step is. Ez utóbbit azért szerette a tanító és a szülő egyaránt, mert egy osztály számára két tanítót biztosított. Vagyis a gyerekek délelőtt és délután egyaránt tanultak. Ma már bizton mondhatom, hogy nem csalódtam az oktatási alternatívákban.
Sajnálattal hallom, hogy a továbbképzést nem sikerült magyarul is megszervezniök. Pedig ennek törvényes akadálya nincs. Idézem az 1/2011-es Tanügyi Törvény 59/5-ös, erre vonatkozó cikkelyét: (5) „Az alternatív oktatási csoportokban vagy osztályokban tanító pedagógusok számára a megyei tanfelügyelőségek és az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium elismerik az illető oktatási alternatívát országos szinten fejlesztő szervezetek, egyesületek vagy szövetségek által szervezett felkészítést és továbbképzést.”
Sehol nincs arról szó, hogy a továbbképzést csak románul szervezzék. Márpedig, amit a törvény nem tilt, azt lehet.Vagyis Önnek a Step by step szövetséghez kell fordulnia a magyar nyelvű továbbképzés ügyében. Amennyiben ez valamilyen akadályba ütközik, szívesen segítek.
Reméljük, hamarosan beindul az a továbbképző intézet, amelyet a minisztérium éppen a magyar pedagógusok továbbképzésére szeretne létrehozni. Itt Váradon. Ha a Step szövetséggel tárgyaltak, az új váradi intézetet biztosan meg tudják majd győzni tevékenységük fontosságáról.
Csak érdekességként említem, hogy a kormányhatározat tervezet már a Munkaügyi Minisztériumnál van aláírás végett. Az ő kérelmeiket sikerült megoldanunk. Marad még a pénzügy. Aztán a miniszterelnök jóváhagyása következik, de az, szerintem, formaság. Ezzel feltehetően nagyot lépünk előre a minőségi munka biztosítása terén.
Lassan, de biztosan.
Azért mondom, hogy lassan, mert a továbbképző központ létrehozásához szükséges kormányhatározat-tervezet első változatát még 1997 elején, tehát majd húsz évvel ezelőtt, a Béres András államtitkár úr megbízásából, én írtam. Ezután legalább 16-szor fogalmaztam én vagy valamelyik kollegám azt újra, mert ennyiszer jött Virgil Petrescu után új miniszter. Mindeniknek volt a Központtal kapcsolatos javaslata. Aztán, mire minden aláírást megszereztünk, vagy a kormány bukott meg, vagy a minisztert váltották le. A biztosat pedig azért említettem, mert a többször is átfogalmazott, egyeztetett, stb. Kormányhatározat-tervezet immár a célegyenesbe érkezett. Reméljük, ezúttal semmiféle akadály nem jön közbe. Megalakulhat egy olyan intézet, mint amely 1989 előtt Kolozsváron a magyar iskolák jobbításával foglalkozott. Olyan tudós munkatársai voltak, mint Péterfy Emília, Kuszálik Piroska vagy Balla Sára.
Csorba Krisztián, történelemtanár:
A kisebbségi magyar történelem tanítása nem szerepel a közzétett kerettanterv változatok egyikében sem. Ezután nem taníthatjuk ezt a tantárgyat?
Erről szó sincs, hiszen ahhoz, hogy ezt a tantárgyat kivegyék a tanmenetből, törvénymódosításra lenne szükség. Az új kerettantervet pedig csak miniszteri rendelettel fogják jóváhagyni, ami nem változtathat meg egy kétharmados törvényt. Idézem az 1/2011-es törvény 46/6. cikkelyét: (6) „A közoktatásban az anyanyelvet és az anyanyelvű irodalmat, az adott nemzeti kisebbség történelmét és hagyományait, valamint a zenét az illető nemzeti kisebbség nyelvét és kultúráját jól ismerő szakértői csoport által kidolgozott és törvény szerint jóváhagyott külön tantervek és módszertan alapján kell tanítani.”
Az történt, hogy a kerettanterv két variánsát kidolgozó munkacsoport a sajátos kisebbségi tantárgyakat, köztük a kisebbségek történelmét, a végül elfogadásra kerülő kerettantervhez akarta hozzá illeszteni. Ezért nem szerepeltek a kisebbség történelmét előíró órák a közzétett tervezetek között. Ezzel természetesen sem mi, sem a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, de sok gyakorló pedagógus sem értett egyet. Közösen külön kerettanterv-változatot készítettünk és juttattunk el a munkacsoporthoz, annál is inkább, mert a hatályban lévő curriculumban is létezik a kisebbségi nyelven működő általános iskolai osztályok sajátos kerettanterve. A mi kerettanterv-változatunkban természetesen benne van a kisebbségi történelem, mint tantárgy, mind a VI. mind pedig a VII. osztály számára.
De ha már itt tartunk, engedelmükkel elmondok erről még egy-két dolgot. Amint már mondottam, az általános iskolák számára most készülnek az új kerettantervek. Itt szeretném megköszönni, hogy az Önök tantestülete érdemben hozzászólt azokhoz a kerettanterv változatokhoz, amelyeket a Neveléstudományi Intézet szakemberei a minisztérium honlapján tettek közzé. Az önök javaslatait a többi építő jellegű ötlettel együtt átküldtük a szerzőknek. Remélhetően ezekből is okulnak majd.
Sajnos, amint a sajtóból is értesültek az új, V—VIII. osztály számára készítendő, kompetencia alapozottságú curriculum helyett a neveléstudományi szakemberek által közvitára bocsátott kerettantervek nem többek heti órarendeknél. A curriculumnak első sorban azt kellett volna tartalmaznia, hogy milyen képességeket sajátítottak el a gyerekek az I—IV. osztályban, hogyan lehet arra építeni az V—VIII. osztályban, mire kell megtanítanunk az általános iskolában a tanulókat, hogy ne maradjanak funkcionális analfabéták, hogy az érettségi vizsgát ne csak a jelentkezők 50%-a tegye le sikerrel. Továbbá, olyan heti óraszámokat tártak elénk, amelyek épp annyi órát írnak elő hetente mint eddig. A parlament oktatási szakbizottsága pedig a kerettantervekbe újabb tantárgyakat betonoz be.
De ez még mindig a kisebbik baj. Félő, hogy a különféle tantárgyak új tantervei, akár az érvényben levők, túlterhelik majd a gyerekeket. Jobbára fölös információkkal. Tenni fogják ezt azért, hogy a tantárgyuk fontosságát illetve az azok számára biztosított órakeretet bizonyítsák. A matematika azért fontos, mert, a román, mert… és így tovább. Még, ha igazuk lenne, akkor is ebből egyenesen következik majd az a tény, hogy az az általános iskolás tanuló, aki napi 6-7 (hat-hét) órát eltöltött az iskolában, otthon még tanuljon három-négy órát. Magánórákra járjon. Vagyis a szüleinél többet dolgozzék. Fenntartásainkat szóban is közöltük és írásban is eljuttattuk a szaktárca vezetőségéhez. Sikernek mondható, hogy javaslatunkra a kötelező tantárgyak óraszámának rovására megnövekedett az iskolák számára fenntartott, ú.n. „opcionális” óráknak a száma. Ha szándékukban áll az iskoláknak, ílymódon sajátos profilt alakíthatnak.
Jelenleg ott tartunk, hogy a kerettanterv változatokat, amelyekbe a szerzők állítólag az országból érkezett 18000 javaslatot beépítették, egy ún. validáló bizottsághoz juttatják el. Bizonyára azon a szinten is lesznek majd észrevételek. Remélhetőleg. Mert, példának okáért, az eddigi kerettanterv javaslatok semmibe vették a törvény azon előírását, miszerint az oktatásban már a VI. osztálytól alkalmaznunk kell a transzdiszciplinaritás elvét. És még sorolhatnám a problémákat, de félek, negativistának tartanak majd.
Azt pedig csak halkan kérdezem meg, mert Önök ezen nemigen tudnak segíteni, hogy a tanárképzés berkeiben a transzdiciplinaritás problematikája megtalálta-e az őt megillető teret?
Dr. Murvai László
erdon.ro

Makettfalu az elárasztott település emlékére
"Életre keltik" Bözödújfalut
Az elárasztott Bözödújfalu "kel életre" hamarosan az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyban. A Szent György Napok alkalmával avatják fel a néhai településnek szentelt emlékszobát, és benne a gipszalapú makettfalut, azaz Bözödújfalu tökéletes pontossággal kidolgozott, kicsinyített mását.
Nem hagyják veszni Bözödújfalu emlékét, és ennek érdekében régóta munkálkodik a Bözödújfaluért Egyesület az erdőszentgyörgyi önkormányzattal, valamint az Erdélyi Utakon Egyesülettel karöltve. Tavaly, az augusztus eleji találkozóra, amikor a siratófalnál össze szoktak gyűlni a víz alá került falu elszármazottai, kopjafa falut létesítettek a siratófal szomszédságában. 164 kopjafát állítottak fel, mindenik egy-egy elárasztott portának, lakhelye elhagyására kényszerített családnak állít emléket. Mintegy következő lépésként egy újabb különlegességet álmodtak meg azok, akiknek szívügye, hogy a település tovább éljen az emberek emlékezetében: a Szent György Napok rendezvénysorozat keretében április 30-án felavatják a Bözödújfalunak szentelt emlékszobát, és közszemlére teszik a makettfalut, Berze Imre székelyudvarhelyi szobrászművész munkáját, aki gipszbe önti a hajdani település minden apró részletét bemutató makettjét. Az alaposan kidolgozott dokumentációnak köszönhetően szinte tökéletes pontossággal sikerült rekonstruálni a néhai falut, a kicsinyített változatban az utcák, házak, középületek, templomok, patakok, domborzati formák mind az eredeti helyükön találhatók. Megelevenedik többek között a Csillag-hegy, az Akasztó- hegy, valamint a Küsmöd-patak. A térplasztika, amely mintegy madártávlatból vetíti majd a közönség elé a néhai települést, három és fél méter hosszú és 1,6 méter széles. A munkában oroszlánrészt vállalt György Zoltán tervező, valamint az őt segítő Orbók Sándor.
Lapunk megkeresésére Orbán László, a projektet felkaroló Erdélyi Utakon Egyesület elnöke elmondta, a Rhédey-kastélyba tervezett emlékkiállítással az elárasztás előtti Bözödújfalura fókuszálnak, arra, hogy milyen gazdag kulturális örökséggel rendelkezett a település, ezt szeretnék a nagyközönségnek visszaadni. – Alapos kutatómunka áll a háttérben, a lehetőségekhez mérten próbáltunk minél több tárgyat beszerezni, amelyek az egykori bözödújfalusi élet mindennapjainak a tartozékai voltak. Az elszármazottak közül sokan használati tárgyakat adományoztak, amelyek például az egykori mesterségeket idézik, de volt aki fényképeket adott, vagy énekeskönyveket, amelyek a vallási életre utalnak. A projekt mentora valójában Szombatfalvi József lelkipásztor, a falu szülöttje, az ő segítségét kértük abban, hogy minél valósághűbben tudjuk visszaadni a faluképet – fogalmazott az értékmentéssel és hagyományőrzéssel foglalkozó csíkszeredai egyesület elnöke.
Csibi Attila, Erdőszentgyörgy polgármestere szerint az emlékszoba, valamint a makettfalu által azt szeretnék megmenteni az embereknek, amit már nem láthatnak; amellett, hogy a múltnak méltó emléket állítanak, ezáltal az Erdőszentgyörgyre látogató turisták előtt is megelevenedik a víz alá került település. Az emlékszobában mintegy különlegességként kiemelt hangsúlyt fektetnek a fénytechnikára, az árnyékok játékára, a napfelkelte és napnyugta is élethűen tárul majd a látogatók elé.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Újabb öt évre akkreditálták a Sapientiát
Újabb öt évre meghosszabbította a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem (EMTE) intézményi akkreditációját a Romániai Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS).
A Sapientia EMTE időszakos felmérését 2015 decemberében végezte el az ARACIS tizenhárom tagú szakértői bizottsága, amelynek elnöke Gheorghe Grigoraş, a jászvárosi Alexandu Ioan Cuza egyetem professzora volt, tagjai pedig jeles hazai és külföldi professzorok, valamint az országos hallgatói szervezetek két képviselője. A bizottság a kolozsvári, marosvásárhelyi és csíkszeredai egyetemi helyszíneken tett háromnapos látogatása során a teljes intézmény minőségi felmérése mellett öt alapképzési szakot is újra értékelt.
Pap Melinda |
Székelyhon.ro

A veterán tájfutó üzenete
Ráduly egy esztendő alatt semmit sem változott (nem mintha kellett volna), egy dolgot azonban bebizonyított: nélküle semmi sem történhet napjaink Csíkszeredájában. Még talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy ha visel tisztséget, ha nem, de ő a főnök.
Hamisítatlanul „Ráduly Robisra” sikeredett az RMDSZ városi szervezeténekpénteki bejelentése. Csíkszereda tavaly lemondott polgármestere tájfutóversenyen tartózkodott valahol Románia másik felében, és Füleki Zoltánon, a városi RMDSZ-elnökön keresztül üzente meg, hogy úgy döntött, indul Csíkszereda polgármesteri székéért.
A bejelentés ezek szerint nem volt annyira fontos, hogy emiatt kihagyja a versenyt, ám valami miatt pár napos halasztást sem tűrt, így tehát tessék-lássék alapon megtörtént az, amire Csíkszereda jelentős része tulajdonképpen hónapok óta várt.
És még csak meg se szólhatnánk Ráduly Róbert Kálmánt a stílusa miatt, hiszen érte könyörgött hónapokon át a város jelentős része. Ő pedig – joggal mondhatja – meghallgatta az emberek kérését.
Ráduly egy esztendő alatt semmit sem változott (nem mintha kellett volna), egy dolgot azonban bebizonyított: nélküle semmi sem történhet napjaink Csíkszeredájában. Még talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy ha visel tisztséget, ha nem, de ő a főnök. Tudjuk, hogy tavaly tavasztól, Ráduly lemondása óta nagyon sok idő állt a három romániai magyar párt rendelkezésére, hogy megfelelő jelöltet találjon, akit szakszóval mondva felépít a választásokig.
Ehelyett mi történt? Gyakorlatilag semmi. A városi RMDSZ tavaly nyár óta mély depresszióba süllyedt, a Magyar Polgári Párt pedig olyan polgármesterjelöltet állított, aki a másfél hónappal ezelőtti bejelentése óta meg se szólalt. Úgy tűnik, hogy maga a polgári pártos jelölt sem gondolta komolyan saját jelölését. A harmadik magyar párt, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig máig nem nevezte meg csíkszeredai polgármesterjelöltjét, mintha már indulás előtt föladta volna.
Azt nyilván nem tudhatjuk, hogy Ráduly ugyanígy döntött volna-e, ha Hargita Megye Tanácsának elnöke március nyolcadikán nem jelenti be, hogy indul Csíkszereda polgármesteri székéért. Arra sem kapunk már választ, hogy a megyei tanács elnöke megbirkózott volna-e Csíkszereda vezetésével.
Mindössze az látszik biztosnak, hogy ha valamelyik állami szerv nem avatkozik közbe, akkor június 5-én ismét Ráduly Róbert Kálmánt választják Csíkszereda polgármesterévé.
Kozán István
Székelyhon.ro

Hírsaláta
MADÉFALVÁN NEM ADJÁK FEL. Noha az elveszített per után egy ideje levették a magyar nyelvű feliratot a madéfalvi községházáról, ezt nemsokára újjal helyettesítik. Szentes Csaba, a község polgármestere egyelőre annyit árult el, hogy többnyelvű felirat készül, amelynek kihelyezése érdekében az utolsó egyeztetéseknél tartanak. „Mindenképpen ki lesz írva magyarul is, hogy községháza, és nem csak románul” – mondta Szentes.
A Dan Tanasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület tavaly több Hargita megyei polgármester és önkormányzat ellen indított pert a községháza feliratok eltávolításáért, Madéfalván kívül Csíkkozmáson kellett levenni a feliratot törvényszéki döntésre, Csíkcsicsó, Csíkdánfalva, Csíkrákos, és Csíkszentdomokos esetében még nincs ítélet. ( Székelyhon)
KIS LÉPÉSEKKEL A KISREPÜLŐTÉR FELÉ. Sikerrel pályázott a Hargita Megyéért Egyesület a magyarországi Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél a csíkcsicsói kisrepülőtér megvalósíthatósági előtanulmányának elkészítésére. Egy Hargita megyei, Csíkszereda közelében levő repülőtér ötletét még 2014-ben vetette fel Borboly Csaba megyetanács-elnök. A városhoz közeli Csíkcsicsóban jelenleg egy magánrepülőtér működik, a tervek szerint azt alakítanák át úgy, hogy menetrend szerinti kisrepülő-járatokkal kössék össze Csíkszeredát a magyar és a román fővárossal. (Transindex)
SZEGÉNYEBB A IOHANNIS-HÁZASPÁR. A brassói táblabíróság tavaly novemberben hozott jogerős ítélete nyomán Klaus Iohannis államfő elvesztette egyik nagyszebeni ingatlanát, amelyet feleségével, Carmennel közösen birtokolt. A házaspár azonban a jogerős ítélet kimondása után is havonta 5000 eurót kapott a Raiffeisen Banktól a ház bérléséért – mostanáig. Az adóhatóság ugyanis március 25-én törölte a telekkönyvi nyilvántartásból az államfő és a felesége tulajdonjogát. (Maszol)
FAPADOSOK AZ ÉLEN. A mintegy 13 millió utast számláló román légi közlekedési piacon az első öt legnagyobb szereplő közül három fapados légitársaság, amelyek tavaly összesen 7,2 millió utast szállítottak. A piacon tavaly megszilárdította első helyét a magyar érdekeltségű Wizz Air, amely 4,5 millió utast szállított, ami 35 százalékos piaci részesedést jelent. A 2003-ban alapított cég tovább növelte utasai számát, így bebiztosítva piacvezetői pozícióját, amit 2011 óta folyamatosan tart Romániában. Második helyen a Tarom állami légitársaság áll, amely tavaly 2,4 millió utast szállított. A szintén román érdekeltségű Blue Air diszkont légitársaság a harmadik, 2 millió utassal. A légi közlekedési piac negyedik legnagyobb szereplője a német Lufthansa csoport, amely 1,5 millió utast szállított a vizsgált időszakban. Ötödik az ír Ryanair, amelynek Romániát érintő járatain 700 ezren utaztak. (MTI)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ne lépjen vissza
Ráduly Róbert arra kérte Borboly Csabát, hogy korábbi bejelentésével ellentétben ne lépjen vissza a jelöltségtől, és adja meg a csíkszeredaiak számára a választás lehetőségét. „Ha ő úgy látja, hogy az RMDSZ színeiben szeretne indulni a választásokon, induljon. Azt gondolom, hogy Csíkszereda megérdemelné, hogy döntsön: Bokor Mártont (a Magyar Polgári Párt jelöltjét), Borboly Csabát, Ráduly Róbertet vagy valaki mást akar polgármesternek” – mondta Ráduly a Marosvásárhelyi Rádió megkeresésére.
Hozzátette: Borboly döntésétől függetlenül ő indulni fog a polgármester-választásokon. Borboly Csaba ugyancsak a Marosvásárhelyi Rádiónak nyilatkozva elmondta, a múlt héten született döntéssel összhangban mostantól a megyei kampányban kíván részt venni, hiszen véleménye szerint Csíkszeredának nagyon sok munkára, nem párharcra van szüksége.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)