„Eljöttünk Kolozsvárra, hogy megmutassuk: igenis kell nekünk a magyar egyetem!– fogalmazott egy, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Farkas utcai főépülete előtt magyar zászlót lengető, Erdélyi Magyar Ifjak-tag fiatalember. Elmondta, hogy autóbusznyi társával érkezett Csíkszeredából, és Kolozsváron csalódottan tapasztalta, hogy igen kevesen jöttek el. Az élőláncos demonstrációt nyolc ifjúsági szervezet szervezte. A Bolyai Egyetem ötven évvel ezelőtti felszámolására egésznapos rendezvénysorozattal emlékeztek Kolozsváron. Az élőláncos demonstrációt szervező egyik ifjúsági szervezet, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) vezetője elmondta: meggyőződése, hogy van igény a magyar fiatalok körében államilag támogatott, önálló magyar egyetemre. A rendezvényen több felszólaló is hiányolta a politikusok nagyobb számú részvételét. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke felszólalásában úgy fogalmazott, „kezdeményezésükkel a szervezők példát mutattak a politikusoknak. A civil szférára és a fiatalokra van szükség, hogy a politikusok elérjék azt az eredményt, ami az önálló erdélyi magyar egyetemhez vezet” – tette hozzá Toró, aki üdvözölte a szintén jelen lévő Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövetet. Az élőláncos megemlékezés végén a demonstrálók elénekelték a magyar himnuszt, majd gyertyagyújtást követően szétszéledtek. /Sipos M. Zoltán: Élőlánc Kolozsváron a felszámolt egyetemért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./ Ötven éve annak, hogy a román hatalom a magyar tannyelvű Bolyai és a román Babes Egyetem összevonását elrendelte. Az évforduló alkalmából június 20-án Kolozsváron az egyetem főépülete előtt élőlánccal demonstráltak hallgatók, tanárok és egykori bolyais vén diákok. Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság volt elnöke, egyetemi oktató sajnálattal állapította meg, hogy a megmozduláson nem vett részt egyetlen aktív RMDSZ-politikus sem. /Megemlékeztek a Bolyai Egyetem beolvasztásáról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

A szatmári katolikus egyházmegye legnagyobb búcsújára, a Jézus Szíve búcsúra sokan jöttek el Szatmárnémetibe, június 21-én, szinte betöltve a régi főteret. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergomi-budapesti érsek mondott szentbeszédet. „Aki nem szereti testvérét, nem szereti az Istent sem” – hangsúlyozta a bíboros, majd felidézte a jilavai börtönben mártírhalált halt szatmári püspök, Scheffler János alakját. Előtte a reggeli órákban a Kálvária templomban Böcskei László nagyváradi püspök német, Ioan Robu bukaresti érsek pedig román nyelven tartott szentmisét. A háromnyelvűség már hosszú évek óta része a Jézus Szíve búcsúnak. A búcsú végén sokan kilátogattak Erdődre, ahol az itteni magyarok utóbbi időben megélénkült aktivitásának köszönhetően egy éven belül a harmadik magyar személyiség szobrát avatták fel. Károlyi Sándor-szobor és a Petőfi–Júlia-páros után most a mind ez ideig egyetlen magyar pápajelölt, az erdődi jobbágysorból felemelkedő Bakócz Tamás míves bronzszobrát leplezték le a helyi római katolikus templom kertjében. Erdődön a június 21-én tartott szoboravatáson jelen volt Erdő Péter bíboros, Szabó Vilmos budapesti államtitkár, Csehi Árpád megyei tanácselnök, Gergely Zoltán szobrászművész, Füzes Oszkár magyar nagykövet és Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul is. /Sike Lajos: Búcsú és szoboravatás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

Kétszer is fellépett a hétvégén zajló bukaresti, Zenék és hagyományok a Cismigiu parkban nevet viselő nemzetközi folklórfesztiválon a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes. /Szávuj Attila: Székely táncok Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

A többnyelvű lét és a kisebbségi oktatáspolitika égető kérdései képezték a témáját múlt hét végén a csíkszeredai Jakab Antal Tanulmányi Házban megtartott tanácskozásnak. A konferenciát a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet és a Sapientia EMTE helyi humán tanszéke szervezte, a két intézmény az együttműködés immár második évi mérlegét vonhatta meg ez alkalommal. Az előadók a beregszászi, budapesti, bukaresti, brassói, csíkszeredai, kolozsvári, marosvásárhelyi, szegedi és veszprémi egyetemek és kutatóintézetek munkatársai voltak. Szó volt a nyelvi egyenjogúsítás sok vonatkozásáról, a román nyelv oktatásáról a magyar iskolákban, de kilátás nyílt az európai horizontra is. Horváth István szociológus, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója a dominancia és nyelvváltás körében folyó hazai vizsgálatokról számolt be, a magyar kisebbség körében a kb. tíz százalékot összesítő csoportok helyzetét taglalva, melyek tagjai a másnyelvi asszimiláció közelébe kerültek, illetve beolvadóban vannak. Sokan közülük magyarnak vallják még magukat, de már a második nyelv dominanciája jellemző rájuk. Tódor Erika adjunktus az anyanyelvi dominancia, a kiegyensúlyozott kétnyelvűség és másodnyelvi dominancia három alapesetének megfelelően a románt a kisebbségi iskolákban három modell szerint tartaná célszerűnek oktatni. Sorbán Angela kutató rámutatott: mennyire fonák, hogy a munkaerőpiacon a több nyelvet ismerő, diplomás kisebbségiek alulreprezentáltak, holott azt valljuk: a több nyelv ismeretének előnyhöz kellene juttatnia őket. Balázs Lajos docens, ismert néprajzos a csíkszeredai tanszéken már két éve kidolgozott románnyelv-oktatási reform dilemmáit taglalta. A reformtanterv immár két éve készen áll, de a román politikum nem hajlandó foglalkozni vele. A negyven dolgozat megvitatása után a kolozsvári intézet bemutatta kétnyelvű formanyomtatványait, melyeket a helyi-megyei közigazgatásban, így Hargita megyében is kezdtek alkalmazni, s az államtitkár a minisztériumoknak is figyelmébe ajánlja. /B. Kovács András: A gyarapodó többnyelvűség védelmében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

Újabb rendkívüli évadot zár a Kolozsvári Állami Magyar Színház, mondta el sajtótájékoztatóján Tompa Gábor, az intézmény igazgatója. Megszervezték az Európai Színházi Unió fesztiválját. Tompa Gábor igazgató-főrendező, valamint Visky András művészeti aligazgató beszélt a 2008/2009-es évad előadásairól, illetve az elért sikerekről, felvázolták a következő évad terveit. Ebben az évadban hét bemutatót tartott a színház, ugyanakkor a társulat idén kapta a legtöbb jelölést, a Román Színházi Szövetség (UNITER) a Három nővért hét kategóriában jelölte díjra, ebből két kategóriában nyert: Legjobb előadás (a 2008-as évben) és Legjobb rendezés (Tompa Gábor). A gazdasági válság miatt a színház néhány terve bizonytalannak látszik. Július 7. és 31. között a színház részt vesz az Avignoni Színházi Fesztiválon. Avignon után Gdanskba utazik a társulat, ahol a III. Richárddal részt vesznek az ottani Shakespeare Fesztiválon, majd szeptemberben a Pilseni Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében mutatják be a Visszaszületést. A Vendégségben Budapesten program keretében három előadás látható majd: III. Richárd, Három nővér, illetve az Alkoholisták. A bukaresti Nemzeti Színházi Fesztiválon két előadás vendégszerepel, a Három nővér és a Danton halála. A színház szeptember 19-én Visky András Alkoholisták című darabjának bemutatásával nyitja a 2009/2010-es évadot, Tompa Gábor rendezésében. Visky András felvázolta a színház stúdiótermébe tervezett programokat. /Köllő Katalin: Évadzárás és tervek a magyar színházban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

Tor Age Bringsvaerd A hatalmas színrabló című mesejátékával indította évadját a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház társulata, Katona Imre rendezésében. Ezzel az előadással hívták meg a társulatot, egyedüliként az erdélyi magyar színházak közül az októberre tervezett bukaresti nemzetközi gyerekszínházi fesztiválra, mondta el Árus Katalin a színház dramaturgja. Két nagyszínpadi előadásuk is volt, Kárpáti Péter Pájinkás János című darabját Anger Zsolt rendezésében tekinthették meg a nézők, Georg Büchner Leonce és Lénáját pedig Béres László vitte színre. A társulat idei produkciói között testbeszédre, mozgásra épülő előadások is szerepeltek. A 3 tánc Beckettre című előadást Vava Stefanescu vitte színre, a Játszótér című táncszínházi előadást pedig Bozsik Yvette koreográfus rendezte. A 3 tánc Beckettre című előadás meghívást nyert a budapesti Thália Színházba, a bukaresti Maszk fesztiválra és a szegedi Nemzetközi Alternatív Színházak Találkozójára, a Játszótérrel pedig a székelyudvarhelyi Tánc Tavasza és a Szatmárnémetiben megrendezett, Sorompók nélkül elnevezésű fesztiválon mutatkozott be a társulat. A kísérleti színházként létrejött Figura Stúdió Színház idén is megrendezte az immár hagyományosnak számító dance.movement theater nemzetközi táncfesztivált. /A hatalmas színrabló. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

Június 27-én az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban két nemzetközi tanácskozást is rendezett: a Nyomdavilág elnevezésű V. Számítástechnikai Nyomdászkonferenciát, valamint a II. Tudomány- és Ipartörténeti Konferenciát. A közös megnyitón Köllő Gábor elnök arra emlékeztetett, hogy az EMT-nek két éve működik Tudomány- és Ipartörténeti Szakosztálya, és megalakulóban a Nyomdaipari Szakosztálya is. Kása Zoltán (professzor, Sapientia–EMTE) azokat a problémákat ismertette, amelyekkel az egyetem keretében működő Scientia Kiadónak kell megbirkóznia. A II. Tudomány- és Ipartörténeti Konferencián, a legkülönfélébb tudományágak témáiban több előadók szerepelt, így András József és Kovács József (Petrozsény), Makai Zoltán és Mihalik András (Nagyvárad), Bitay Enikő, Hoch Sándor, Kása Zoltán, Majdik Kornélia, Márton László, Máthé Enikő, Sófalvi László, Szőcs Katalin, Wanek Ferenc (Kolozsvár), Dvorácsek Ágoston (Nagyenyed), Talpas János (Bukarest), Oláh-Gál Róbert (Csíkszereda), továbbá magyarországiak. /Ö. I. B. : Kettős EMT-konferencia a gazdasági válság árnyékában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

„Jó kis diktatúránk volt!” Ez volt a címe a bukaresti Magyar Kulturális Intézetben a hagyományos bukaresti „intézetek éjszakája” apropóján rendezett hétvégi kiállításnak, amelyet Bretter E. Zoltán igazgató nyitott meg június 26-án este. /S. M. L. : Kultúrdiktatúra Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./

Románia egyik legismertebb kommunistaellenes harcosa, a Kolozsváron élő Doina Cornea szerint az 1989-es rendszerváltás után megszűnt, majd röviddel később újjáalakult titkosszolgálat 1994-ig tartotta őt megfigyelés alatt. Erről a kommunista hatalmat kiszolgáló hírhedt Securitate által éveken keresztül zaklatott, házi őrizetre ítélt Cornea asszony a bukaresti francia kulturális központban június 30-án bemutatott naplójában írt. A Napló. Utolsó füzetek (1988-1989) című önéletrajzi vallomásokat tartalmazó könyv szerint 1991-ben egy német televízió forgatócsoportja készített interjút Cornea asszonnyal, miközben a fia az utca sarkán álló két autóra figyelt fel. Rendszámuk alapján felismerte, hogy az egykori Securitate által is használt járművekről van szó – olvasható az említett naplóban. Az egykori ellenálló szerint a rendszerváltás után telefonját is lehallgatták, hiszen 1994-ben például fölemelte a telefonkagylót, és a tárcsahangra várakozva visszahallotta a legutóbbi beszélgetésének egy részletét. Az ellenálló fia szerint 1990-ben és 1991-ben a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ le sem cserélte az édesanyját megfigyelő tiszteket, hanem ugyanazokat a személyeket foglalkoztatta, akik 1989 előtt is ezzel a feladattal voltak megbízva. 1989 előtt a Securitate a neves sportolókat is megpróbálta beszervezni. Ahogy Gica Popescuról, a román labdarúgó válogatott egykori kimagasló egyéniségéről is kiderült, hogy aláírt egy beszervezési nyilatkozatot, Bölöni Lászlóval is ugyanez történt 1972-ben. A Gazeta Sporturilor című sportújság által ismertetett akta szerint Bölöni később „kicselezte a Securitatét”, hiszen egy jelentést sem írt, majd megfigyeltté vált, mivel ki akart telepedni külföldre, és magyar diplomatákkal tartotta a kapcsolatot. /B. T. : Doina Cornea: 1994-ig figyelt a Securitate. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./

Az elmúlt hétvégén Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem Történelem-Filozófia Szakán az 1954-ben, az utolsó nemzedékként végzettek találkoztak, és elevenítették fel közös emlékeiket. A tapasztalatok birtokában valamennyien kijelentették: a romániai magyarság soraiban manapság hiánycikk az akkor tapasztalható ún. Bolyai-szellemiség. A Szabadság kérdésére hét történelem-filozófia szakos volt bolyaista diák mondta el gondolatait. Boros Mihály (Szatmárnémeti) emlékeztetett, 1954-ben a szakon nyolc fiú és két lány végzett, közülük hárman már elhunytak. A többiek viszont rendszeresen megrendezték emlékező találkozóikat. Sztranyicki Gábor filozófia professzorként dolgozott Kolozsváron. Ha nem lett volna Bolyai Tudományegyetem, a romániai magyar oktatás óriási veszteségeket élt volna át, vallja. Az egyetem vezetősége lándzsát tört az akkori társadalmi átalakulás – látásmódjuk szerint – pozitív vonatkozásai mellett. Czucza István (Bánffyhunyad) üdvözli a fiatalokat, akik igyekeznek ébren tartani a tüzet, ha nem is tudnak eredményt felmutatni. Szabó Sándor (Bukarest) szerint a Bolyai Egyetem visszaállítására tett eddigi kísérletek nagyon erőtlenek voltak, a magyarországiak teljesen „impotensek” az erdélyi magyarok ügyeinek rendezése terén. Erdélyben még mindig érződik a tömeges félsz. Antal Margit (Kolozsvár) állítja: azt a Bolyai Tudományegyetemet, amely az ő és mások emlékében él, ebben a megváltozott világban már nem lehet visszaállítani. Ma csak magyar-angol egyetemről lehetne szó. Bartha Zoltán (Kolozsvár) a Tinivár Kiadó igazgatója szerint a Bolyai Tudományegyetem feltámasztása a politikum részéről hiú ábránd, azonban a civil társadalom többet tehet az ügy érdekében. /Ördög I. Béla: Gyújtópont – Volt egyszer egy Bolyai Tudományegyetem. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./

A Szabadság július 1-i számában Volt egyszer egy Bolyai Tudományegyetem címmel a magyar egyetemen végzett utolsó filozófiaszakosai visszaemlékeztek egykori egyetemi éveikre. Az olvasókat bizonyára meglepte, hogy ha 1954-ben végeztek, az egyetemet viszont 1959-ben számolták fel, akkor miért ők az utolsók? Azért, mert az utolsó években megszüntették a magyar nyelvű filozófusképzést. Az emlékezésben Sztranyicki Gábor felrótta, hogy „utólag mindenki mindent jobban tud, nem ritkán úgy, ahogyan a megváltozott helyzet éppen ezt megkívánja. ” Balázs Sándor elvárta volna tőle az önmagával való őszinte szembenézést. Sztranyicki ugyanis 1959-ben az Előrében arról írt, hogy a Bolyai ki van téve a burzsoá nacionalista behatásoknak, s ezzel „alátámasztotta” a pártállami indokot: ez az egyetem a magyar nacionalizmus tűzfészke, s ezért meg kell szüntetni. Mindenki tudja, milyen körülmények között születtek az ilyen cikkek, azonban ez az évfordulós visszaemlékezés talán alkalmas lett volna arra, hogy bocsánatot kérjen az ilyen kényszer-állásfoglalásért, s annak káros következményeiért. Sztranyicki Gábor a Bolyai vezetőségéről azt írta, miszerint a „demokratikus gondolkodómód” karakterizálta. Balázs Sándor mást tapasztalt. Sztranyicki Gábor a párt Központi Bizottsága környékén betöltött funkciója után most Bukarestben kiadót működtet, 1990-ben a tévében szorgalmazta a Kommunista Párt újjáalakítását. Antal Margit ellentmondást nem tűrően a kijelentette: a magyar egyetemet „a megváltozott világban már nem lehet visszaállítani”. A cikkíró megkérdőjelezte Bartha Zoltán állítását: „a Bolyai Tudományegyetem feltámasztása a politikum részéről hiú ábránd”. Lehet, EGYELŐRE hiú ábránd. De a Bolyai Társaság azért dolgozik, hogy a politikum vállalja fel ezt az ügyet. /Balázs Sándor: Nyílt levél. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

Továbbra sem lankad a vásárlóközönség érdeklődése a kolozsvári lakások iránt. Bukarestben az év első öt hónapjában negatív rekordot döntött az eladásra kínált lakások száma, és az elmúlt három év legalacsonyabb eladási árait jegyezték. Farkastörvények uralják a romániai lakáspiacot. /Ferencz Zsolt: Farkastörvények uralják a romániai ingatlanpiacot. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

A bécsi székhelyű ERSTE Alapítvány június 25-én Bukarestben adta át a közép- és kelet-európai országokban tevékenykedő szociális civil szervezetek számára meghirdetett díjait. Az idei kiírásra, amelyre innovatív, kreatív projektekkel lehetett pályázni, nyolc országból több mint 1300 civil szervezet pályázata érkezett be. Romániából hat, köztük a Gyulafehérvári Caritas katolikus szervezet és a dévai Szent Ferenc Alapítvány részesült nyilvános elismerésben. A Gyulafehérvári Caritas a Hargita megyei otthoni gondozói hálózatával pályázott. /Gyulafehérvár. Nemzetközi díj a Caritasnak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

A berecki Gábor Áron Kulturális Alapítvány kuratóriuma az ágyúöntő őrnagy halálának 160. évfordulója alkalmából július 5-én, vasárnap ünnepi megemlékezést szervezett. A tömeg a főtéren álló Gábor Áron-szoborhoz vonult, ahol gidófalvi és gelencei hagyományőrzők álltak díszőrséget. A Kelemen Antal karnagy által vezényelt harmincéves rétyi fúvószenekar akkordjaira elsőként Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet és Dimény Zoltán polgármester koszorúzott. Ezután a Gábor Áron-emlékháznál vitéz Khell Ödön, az alapítvány elnöke köszöntötte a határon innen és túlról érkezett vendégeket. Füzes Oszkár nagykövet hangsúlyozta: Amit a székelyek adtak a magyar nemzetnek, az felsorolhatatlan, végeláthatatlan, legyőzhetetlen és halhatatlan, s habár ezek nagy szavaknak hangzanak, de a székelység történetében ez maga a valóság. S ennek a valóságnak egyik bizonyítéka az az életút és az a hősi halál, melyet Gábor Áron felmutatott. Felmutatta, hogy a nemzet a legreménytelenebbnek látszó helyzetben is tudott hitet menteni magának, másoknak, képes volt ellenállni a sokkal nagyobb túlerőnek, és képes volt a vereséget is túlélni. A székelyeket a tisztelet és szeretet veszi körül a nem székelymagyarok részéről. Dr. Gőgh Gábor budapesti hadtörténész felidézte Háromszék önvédelmi harcát, az ágyúöntést és Gábor Áron alakját, majd az 1992. július 4-i szoboravatásról szólt, amikor – mint mondta – a berecki forradalmár szobrát egy másik forradalmár, Tőkés László püspök leplezte le. A hadtörténész beszéde végén bocsánatot kért a székelységtől a 2004. évi gyalázatos december ötödikéért. /Iochom István: Gábor Áron emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

A magyar igazgatók leváltását is szóvá teszi július 10-én Bukarestben román partnereinek Szabó Vilmos magyar külügyi államtitkár, aki hivatalos tárgyalásai előtt Maros, Hargita és Kovászna megyében folytat megbeszéléseket az ottani magyar és román önkormányzati vezetőkkel. „Az utóbbi időben a magyar kisebbséget egy nagyon fontos kérdés, a magyar tisztségviselők leváltása foglalkoztatja. Fontos feladata lesz a két kormány politikusainak meghatározni a mértékét annak, ami egy hatalmi váltáskor elfogadható, és ami még nem jelent diszkriminációt. Ebben most még teljesen eltér az álláspontunk, de ahogy máskor is sikerült közös megegyezésre jutnunk, remélem, most is megtaláljuk a megoldást” – mondta az államtitkár, aki Marius Pascan Maros megyei prefektussal folytatott megbeszélését megnyugtatónak nevezte. A prefektus együttműködésről, román-magyar békés együttélésről számolt be. Szabó szerint „ha mindez a valóságban is így van”, megnyugtató a számára. Szabó Vilmos elmondta, fontos a magyar kormánynak a romániai magyarság ügye, de ez nem jelenthet Románia belügyeibe való beavatkozást. A marosvásárhelyi tanácskozáson szó esett még egy közös romastratégiáról is, amely több kelet- és közép-kelet-európai ország együttműködésén alapszik. /Antal Erika: A leváltásokat is szóvá teszi Szabó. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

Az idei közös magyar–román kormányülés napirendjének előkészítésében a két országban élő nemzeti kisebbségek képviselőinek is részt kell venniük – mondta Bukarestben Szabó Vilmos magyar külügyi államtitkár, hangsúlyozva: az RMDSZ megkerülhetetlen tényező a két ország kapcsolatában. A kormányülés helyszínével kapcsolatban felmerült az a lehetőség, hogy az együttes ülésre Kolozsváron kerüljön sor. Szabó Vilmos bukaresti hivatalos tárgyalásai előtt az RMDSZ székházában tanácskozott Markó Bélával, a szövetség elnökével, aki megkérte az államtitkárt: vesse föl a romániai magyarságot érintő problémákat a román külügyminisztériumban folytatandó tárgyalásain, elsősorban azt, hogy az utóbbi időben tömegesen távolítják el a magyar szakembereket a különböző intézmények éléről. /Kolozsváron lesz a közös kormányülés? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

A reformpedagógia elemeinek felhasználása a pedagógusi munkában címmel szervezett továbbképzést július 6–10-e között a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), együttműködésben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Pedagógiai és Pszichológiai Karával. Az Erdély különböző pontjairól érkező óvodapedagógusok, tanítók, középiskolai és egyetemi tanárok előadásokat hallgathattak, kerekasztal-beszélgetéseken, egyéni- és csoportmunkákban vehettek részt. Azokban a megyékben, ahol a magyarság számaránya számottevően magas, a tanfelügyelőségek magyarul is szerveztek továbbképzéseket már az elmúlt tíz évben is, a szórványmegyékben azonban az első ilyen jellegű rendezvényre 2007-ben, a KMEI szervezésében került sor. A képzés kapcsán a legnagyobb probléma jelenleg az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara által Budapesten kiadott diplomának Bukarestben való honosítása. Ehhez hatalmas dokumentáció szükséges. Romániában eddig nem volt olyan magyar nyelvű szakképzés, amely akkreditált lett volna. /Ferencz Zsolt: Elmélet és gyakorlat a reformpedagógiáról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

Az ősszel Romániában tartandó újabb magyar–román közös kormányülés előkészítését tekintette át Szabó Vilmos magyar külügyminisztériumi államtitkár hétvégi bukaresti tárgyalásain. A lehetséges témakörei között szerepelnek az európai uniós projektek, az energiaügyi együttműködés, az utak és határátkelők korszerűsítése, a Duna-stratégia, a régiós fejlesztések. A magyar fél emellett megerősítette az Emil Boc miniszterelnök budapesti látogatására szóló meghívást. Ezt augusztus 12-re időzítenének – arra a napra, amikor a Puskás Ferenc Stadionban a két ország nemzeti labdarúgócsapata barátságos mérkőzést játszik a Veszprémben meggyilkolt román kézilabdázó, Marian Cozma emlékére. A kisebbségi vegyes bizottság újabb ülésének a lehetőségéről is beszéltek, ezen Szabó Vilmos szerint mihamarabb át kellene tekinteni az előző két találkozó dokumentumait, amelyekből eddig nem született még jegyzőkönyv. Megvitatták a romániai magyar intézményvezetők tömeges leváltásának az ügyét is. A román fél szerint nincs szó a magyar kisebbséget hátrányosan érintő megkülönböztetésről. A magyar fél viszont úgy tartja: nem függhet választási eredményektől az, hogy a 30 és 80 százalék közötti arányban magyar lakossággal rendelkező területeken a helyi intézményekben ennek a kisebbségnek saját képviselői legyenek. Szabó Vilmos a hivatalos tárgyalások előtt az RMDSZ bukaresti székházában tanácskozott Markó Béla szövetségi elnökkel is. /Szávuj Attila: Leváltásoktól futballmeccsig. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Dr. Hollanda Dénes professzor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Karának dékánja arra számít, hogy idén is meg fognak telni a meghirdetett helyek. Az ország egyetlen olyan intézménye, ahol a magyar gyerekek anyanyelvükön szerezhetnek műszaki mérnöki tudást. Marosvásárhelyen már öt akkreditált szak van. A végzetteket kitűnő osztályzatokkal értékelték a bukaresti, brassói, temesvári vagy kolozsvári egyetemi bizottságok. A nagy intézményeknek a kutatás kiépítésére több száz év állt rendelkezésükre. A Sapientiának erre még tíz év sem jutott, de már itt, Marosvásárhelyen komoly alapokra sikerült helyezni a kutatást. A Temesvári Műszaki Tudományos Diákköri Konferencián idén is a sapientiás hallgató hozta el a nagydíjat. Tavaly ősszel sikerült elindítani a fordító és tolmács szakot, ennek keretében angol–magyar, német–magyar vagy román–magyar szakfordítói oklevelet szerezhetnek az itt tanulók. Most kaptak engedélyt két új mérnöki szak indítására, így a Távközlés valamint a Számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás szakkal bővül a műszaki mérnöki képzéskínálat. /”Egyetemet csak együtt tudunk építeni” Új szakok indulnak a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

A Főtér feldúlása kezdetén a polgármester bejelentette: a Kolozsvárra látogatók tájékoztatására román, angol, francia nyelvű feliratot készíttet a műemléképületekre. A kérdésre, a román mellett miért nem magyar és német feliratot, azt válaszolta, azért, mert a magyar nem nemzetközi nyelv, a német sem különösebben. A polgármester bejelentése felháborodást keltett. Egyrészt azért, mert a hatvanezer kolozsvári magyar és a mintegy tízezer itt tanuló magyar egyetemi hallgató is megérdemelné a magyar feliratot, másrészt azért, mert a városba látogató külföldiek megközelítőleg nyolcvan százaléka magyar. Egyik román történész is úgy vélte, a magyaroknak és a németeknek a város történetében betöltött szerepe miatt a magyar és a német nyelvű feliratok nélkülözhetetlenek. Az egyik polgári szervezet a magyar és német feliratokért aláírásgyűjtéshez látott a világhálón. Néhány nap alatt több mint 22 000-en írták alá, köztük sok román – bukaresti újságírók is –, de számtalan német, francia, amerikai és mások. A polgármester előbb elzárkózott, de végül átvette az íveket. Szabály szerint harminc napon belül válaszolnia kell a beadványra. Az önkormányzati ülésen az RMDSZ-es tanácsosok arra voltak kíváncsiak, mikor született tanácsi határozat a táblákról, mert erről nem tudnak. „Válaszában” a polgármester elismételte a sajtónak adott nyilatkozatát. Kolozsvár ezer évig magyar település volt, történetében a szászok néhány száz évig jelentősen kivették a részüket, a románok alig kétszáz éve építették föl kis templomukat. A polgármester kicsinyes, nem európai gondolkodásra valló cselekedete nem meglepő. Belesimul abba a „nagyszerű folytonosságba”, ami itt 1919 óta folyik. Amikor azzal kezdték, hogy ledöntötték, összetörték a szobrokat, leverték a magyar feliratokat, le a magyar utcaneveket, köztük több száz éveseket, betiltották a magyar beszédet. A második világháború után, szovjet nyomásra, enyhülés következett. Létrejött a Bolyai Tudományegyetem, állami magyar iskolák nyíltak, magyar feliratok jelentek meg az üzleteken, az utcanév-táblákon, magyarul lehetett beszélni a hivatalokban. De ez csak néhány évig tartott. A kommunisták mind sovénebb vezetősége visszakanyarodott a régi vonalhoz. Felszámolták a Bolyait, bezárták a magyar szakiskolákat, a gimnáziumokat „vegyesítéssel” sorvasztották, lecserélték a magyar utcaneveket, eltüntették a magyar feliratot. Visszakanyarodtak a bizonyíthatatlan dák–római mítoszhoz, mely szerint a magyarok rátelepedtek az Erdélyben őshonos románságra. Leporolták az egységes nemzetállam fogalmát. Az 1989-es változás után, a véres marosvásárhelyi március, a bányászjárások arra utaltak, hogy a demokrácia útja rögös lesz. – Az állami magyar egyetem máig sem jött létre. A magyar egyházak, a természetes személyek ingatlanjai csigalassúsággal kerülnek vissza jogos tulajdonosukhoz. A várost tizenkét évig bitorló polgármester is bizonyított. Az utána következő két városvezető finomabban, de ugyanazt a vonalat követi. A Kolozsvárról megjelenő kiadványokban nem a több mint hatszázötven éves Szent Mihály-templom szerepel fő helyen, hanem a valamivel több, mint hetvenöt éves görögkeleti. A Szent Mihály-templom esti kivilágítása gyertyafényes a görögkeleti székesegyházéhoz viszonyítva. Jósika Miklós és Wesselényi Miklós szobra a Nemzeti Színház homlokzatán állt 1919 novemberéig, amikor az új, román tulajdonos mindkettőt ledöntette. Most a magyar színház udvarán „őrzi” a „hálás” utókor. / Asztalos Lajos: „A magyar nem nemzetközi nyelv” = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Nyilatkozatháború robbant ki Borboly Csaba és a Hargita megyei rendőr-főkapitányság között, miután a csíkszentkirályi események kapcsán a megyei önkormányzat elnöke megjegyezte: a romániai rendvédelmi szervek képtelenek szavatolni a közbiztonságot. Borboly rendőrségi decentralizációt követelt, szerinte a helyi rendőr- és csendőrőrsök fölötti ellenőrzés jogosítványait sürgősen át kell adni az önkormányzatoknak. „A bűnözőket rács mögé kell dugni. Nem a roma közösségek hibáztathatók, hanem annak egyes tagjai, akik semmibe veszik a társadalmi együttélés elemi szabályait, a törvény pedig elnéző velük szemben” – állapította meg közleményében Borboly, utalva arra, hogy Csíkszentkirály lakossága azért gyújtotta fel a helybeli G. Gábor csűrjét, mert a férfi megkéselt magyar falustársát. Az elöljáró kifogásolta, hogy a visszaeső bűnözőként ismert szentkirályi késelőt a kocsmai incidens után nem vette őrizetbe a rendőrség. „A román állam számára sajnos inkább az a fontos, hogy megváltoztassa a régió etnikai arányait, és nem az, hogy megfékezze a bűnözést. A rendőrség és a csendőrség tehetetlenségét az is mutatja, hogy a helyi közösségek nyugalmát a bukaresti belügyminisztérium nem tudja garantálni” – szögezte le Borboly. A tanácselnök szorgalmazta azt is, hogy a helyi közösségek a törvényesség határain belül megszervezzék saját védelmüket. A Hargita megyei rendőrség és csendőrség vezetősége közleményben utasította el Borboly vádjait, leszögezve: törvényszéki orvosi jelentés hiányában nem állt módjukban őrizetbe venni a csíkszentkirályi késelőt. A rendvédelmi szervek megengedhetetlennek tartják, hogy a lakosság a törvény megszegésével válaszoljon bűncselekmények elkövetésére. /Rostás Szabolcs: A rendvédelmet ostorozza Borboly Csaba. = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./

Közel két éve tartó folyamatos egyeztetés után július 14-én véglegesítették a román– magyar kisebbségi vegyes bizottság jegyzőkönyvét, amely összegzi az eddigi eredményeket és a jövőbeni vállalásokat a két országot érintő együttműködési kérdésekben, közölte Bukarestben Gémesi Ferenc, a magyar miniszterelnöki hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára, miután a testület társelnökeként román kollégájával, Bogdan Aurescu külügyi államtitkárral tárgyalt. Gémesi elmondta: a magyar igazgatók leváltását is felvetette román kollégájának. „Mi elmondtuk, hogy szerintünk a hivatalvezetők szintjén is be kellene tartani az adott régió etnikai arányait. A román fél azt az ismert álláspontját mondta el, hogy teljesen törvényes, a kormányváltás után szükségszerű megoldás volt a hivatalvezetők leváltása” – számolt be Gémesi. Gémesi Ferenc fontosnak nevezte, hogy senkinek ne legyen hátránya Romániában pusztán abból, hogy magyarul tanul. Megfogalmazta a magyar igényt, miszerint a jelenleg több mint kilencven százalékban Magyarország által támogatott Sapientia egyetem működtetéséhez a jövőben a román állam is járuljon hozzá anyagilag. Megfogalmazódott: a vegyes bizottságnak legyen betekintése abba, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) a kétnyelvűséget miként alkalmazza a gyakorlatban. A társelnökök a jövőben közös látogatások keretében vizsgálják meg, hogyan érvényesül az anyanyelvi oktatás a romániai magyar és a magyarországi román intézményekben. A kommunista rendszer által elkobzott javak visszaszolgáltatásának témája is szerepel a jegyzőkönyvben. /Szávuj Attila: Román-magyar vállalások. Bukarestben véglegesítették a kisebbségi vegyes bizottság jegyzőkönyvét. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./

Mennyire szabad a sajtó?– merült fel a kérdés azon a beszélgetésen, amelyet Az erdélyi és a magyarországi média a határon túli magyar–magyar „ütközetekben” címen szerveztek meg július 15-én Tusványoson, a szabadegyetem keretében. A beszélgetésen részt vett Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, aki ezúttal – mint hangsúlyozta – nem diplomataként, hanem újságíróként értekezett. A nagykövet ugyanis korábban a Népszabadság munkatársa volt. Nem festett túl derűs képet a sajtóról, főként annak lehetőségeiről, szabadságáról. „A sajtószabadság a korábbi értelmében megszűnt. Ezt tudomásul kell venni” – szögezte le Füzes. A sajtó is része a politikai-gazdasági elitnek, így nem lehet attól független. Ugyanakkor – tette hozzá – a sajtó is a piac terméke, az áruról pedig úgy általában mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy szabad Füzes szerint azonban ilyen körülmények között is lehet szabadon írni, ha a tulajdonos hagyja, illetve ha a lap közönsége igényt tart erre. Szerinte ugyanis mindenki tudja, hogy milyen jellegű, politikai irányultságú lapot vesz a kezébe. Hasonlóképpen nyilatkozott Balogh Levente, a Krónika lapszerkesztője, de kiemelte, nem minden esetben kell az olvasói igényeket száz százalékban kiszolgálni. „Szükség van az öncenzúrára. Vannak igények, amiket nem tudunk, de nem is akarunk kiszolgálni” – jegyezte meg. Arról értekeztek, hogy a politikum megpróbálja maga alá gyűrni az egyes sajtótermékeket. Ez a trendet az erdélyi magyar nyelvű lapoknál is észlelhető, vannak újságok, ahol a Magyar Polgári Párt nevét például le sem lehet írni, máshol pedig szándékos lejáratás működik, amikor a másik oldalról van szó. A határon túli magyarságról szóló magyarországi cikkek kapcsán is kifejtették, torzított képet kapnak az anyaországiak többek között az erdélyiekről is, mivel minden sajtótermék a saját prizmáján keresztül láttatja az itteni eseményeket. Szóba került az erdélyi magyar hírügynökség létrehozásának gondolata is, a meghívottak egyöntetűen úgy vélekedtek, igény lenne rá, de nincs anyagi lehetőség a működtetésére. /Bálint Eszter: Tusványos: „A sajtó is piactermék, tehát nem lehet szabad” = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

Botrányos körülmények között utazott Bukarestbe, az Újpest–Steaua focimeccsre a magyar drukkerek több száz fős csapata; a vonatot a kürtösi határátlépőtől egészen az érkezésig nagy létszámú rendfenntartó erőkkel fogadták az állomásokon. A szemmel láthatóan ittas fiatalok üvegeket és petárdákat dobáltak, jelszavakat üvöltöztek, többek között azt is kinyilvánították, hogy Erdély a magyaroké. Bukarestbe délután négykor érkeztek meg, akkor a rendőrség egy nyílt térre terelte őket, ahol a tűző napon több órán keresztül várták, hogy bemehessenek a stadionba. Viselkedésüket az elsők között az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Borbély László ítélte el. /Magyar szurkolók randalíroztak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 17./

Miután Magyarország 2006-ban egy helyi, magyarul jól beszélő román üzletembert nevezett ki Jászvásárra tiszteletbeli konzulnak, most Temesváron tette meg ugyanezt a lépést. Pánczél Zoltánnak, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzuljának az illetékessége Temes megyére terjed ki. A konzult Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet iktatta be július 17-én hivatalába. Pánczél Zoltán, a Fornetti Románia elnöke két évtizede fontos szereplője az üzleti, a társadalmi és a kulturális életnek, sok projekt, civil kezdeményezés ötletgazdája és végrehajtója. /Temesváron is van magyar konzul. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./

Romániában az ország 49 állami egyeteme mellett 51 magánegyetem gyártja futószalagon a diplomás főket. Az élen járó helyet a Spiru Haretről elnevezett tanintézet vívta ki, amely korlátlan mennyiségben termeli az egyetemet végzettek és mesteri fokozatot szerzett személyek hadseregét. 30 karon 50 szakiránnyal, 68 egyetemi és egyetem utáni képzési programmal immár 53 központban működik, s polipként hálózta be az országot Bukaresttől Balázsfalváig. Az egyetem kiterjesztette csápjait a világ nagyvárosaiba Tel Avivtól Spanyolországon át New Yorkba és Kanadába is. Így sikerült elérni, hogy 311. 928 hallgatójával a világ harmadik legnépesebb egyetemévé nője ki magát. A karok mellett egyetemi oktatókat továbbképző központot működtet, saját televízió- és rádióadója, könyvkiadója, nyomdája van, 37 ingatlannal rendelkezik. Idén 56. 000 végzős számára igényeltek diplomát, ami egyenlő az összes romániai tandíjmentes egyetemen végzettek számával, erre az oktatásügyi tárca vezetője is felfigyelt. Érdekes, hogy az 1991-ben alapított és az első akkreditációkat 2002-ben megszerző egyetemről csak most derül ki, hogy nem minden nappali karának van működési engedélye, a látogatás nélküli oktatási formának pedig egyáltalán nincs. Hogy miért nem derült ki mindez korábban a Nagy-Románia Alapítvány által létesített egyetemről? A Spiru Haret Egyetemen végzett tanárok diplomáját érvénytelennek nyilvánítva kizárták őket az állásokra meghirdetett versenyvizsgáról. A „felvételi” ezen a furcsa egyetemen most is tart. A sok hallgató sok pénzt jelent, azzal pedig mindent meg lehet vásárolni. /Bodolai Gyöngyi: Diploma-túltermelés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 18./

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem Médiaműhelyében Az erdélyi és a magyarországi média a határon túli magyar–magyar ,,ütközetekben” témát járták körbe – Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, Balogh Levente (Krónika), Bíró Zsolt (Marosvásárhelyi Rádió) és Sylvester Lajos részvételével, Farkas Attila (Budapest) moderátor ,,vezényletével”. Ezután következett a Nemzeti újságírás. Van-e tabu? címen tartott beszélgetés. Résztvevők: Borbély Zsolt Attila, Bayer Zsolt /Budapest/, György Attila, Farkas Réka /Háromszék/, Dénes László /Reggeli Újság főszerkesztője/, Makay József /Erdélyi Napló főszerkesztője/. A Háromszék ebben a felállásban, különállónak képzelhette magát, mert amíg Füzes Oszkár nagykövet külpolitikai újságíróként arról értekezett, hogy véleménye szerint a hagyományos sajtószabadság megszűnt, az újságíró azt írhatja meg, amit a tulajdonos vagy a főnöke engedélyez, és ezt a témát feszegette a rádiós Bíró Zsolt is, addig a Háromszék szerkesztősége, nélkülözve a különféle politikai és gazdasági érdekcsoportok támogatását, szabadon írhat. Sylvester Lajos természetesnek és általánosíthatónak tartja, hogy a kisebbségi sajtó jelentős hányadának a kisebbségi létből következően markánsan népi-nemzeti kötődésűnek kellene lennie. Ezt a Háromszék vállalja. Ebből kifolyólag magyar–magyar csaták nincsenek, inkább jelentéktelenebb ütközetek, amikor „egyik-másik pesti módi szerint öltözködő brancsbéli tollászkodó le nem nacionalistáz bennünket”, írta. Javítani kellene az Erdély-imázst, mert Magyarországon keveset tudnak Erdélyről. Szó esett egy erdélyi sajtóügynökség létrehozásának szükségességéről is. A taburól szóló vitában nagy nyomatékot kapott a náci és a kommunista bűnök egylényegűségének kimondása, az évtizedek óta folyó tabuteremtés-sorozat elutasítása. /Sylvester Lajos: Erdély-imázs (XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 18./

Tűző napon, rekkenő hőségben került sor július 18-án Tusnádfürdőn a 20. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Traian Basescu államfő, Tőkés László EP-képviselő és Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök előadással egybekötött vitájára, amelyet Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli bizottságának elnöke moderált. Orbán Rendszerváltók Európában címmel tartott előadást a baloldal csődjéről, a jobboldal sikeréről. Füttykoncert és hurrogás volt a reakció Traian Basescu államfő azon kijelentésére, hogy egyenlő szintű autonómiára van szükség Székelyudvarhelyen, Tulceán és Caracalban. A hallgatóság füttykoncerttel fejezte ki egyet nem értését akkor is, amikor az államfő emlékeztetett: az alkotmány első paragrafusa szerint Románia egységes nemzetállam. Basescu azzal válaszolt, hogy háromszor megismételte: Románia alkotmánya szerint az ország egységes nemzetállam. Tőkés László EP-képviselő előadása során kisebb párbeszéd alakult ki közte és az államfő között. Amikor a magyar politikus az alkotmány módosításának szükségességét említette, Traian Basescu közbevágott: – Próbáltuk módosítani az alkotmányt, de az RMDSZ nem támogatta – fogalmazott. Tőkés László pedig így replikázott: – Sajnálatos, hogy olykor a magyar politika is téved. Tőkés elítélte a szlovákiai nyelvtörvényt, és felhívta a figyelmet arra, hogy Csángóföldön még mindig korlátozzák a magyar oktatást, és tilos a magyar nyelvű mise a templomokban. Emlékeztetett a Székelyföldön leváltott magyar intézményvezetők miatt és a Bolyai Egyetem visszaállításáért sorra került tüntetésekre, majd Traian Basescu néhány érdemét méltatta: a decentralizáció támogatása, a Tismaneanu-jelentés. – Az államfő az általános autonómiát is vállalja. Még akkor is, ha azt mondja, hogy Tulceában, Caracalban és Székelyudvarhelyen egyenlő szintű autonómiára van szükség. Ez is valami – fogalmazott Tőkés. Az EP-képviselő szerint „nemzetpolitikai rendszerváltozásra” van szükség „a magyar nemzet ügyében a Kárpát-medencében”. – A politikában nincs olyan, hogy sohasem – mondta, utalva az államfőnek az autonómiára vonatkozó kijelentésére. – A nézetek revideálására van szükség, nem szabad leragadni a régi kommunista és nacionál-kommunista eszméknél – figyelmeztetett, majd hozzátette: nincs szükség az ortodox egyház és a román fegyveres erők expanziójára Székelyföldön. – Magyar kisebbségi törvényre van szükség. A többi kisebbséggel szolidaritást vállalunk, de nekünk sajátos gondjaink vannak, amelyekkel a többi kisebbség nem szembesül – szögezte le a politikus. A román államfő leszögezte: természetesnek tartja a kettős állampolgárságot, amelyet az új európai konstrukció körülményei között Románia nem ellenez. A rendezvény végén Basescu a színpadra invitálta az egyik autonómia-transzparenst kezében tartó hölgyet, leültette a saját helyére, és felkérte: magyarázza el, mit ért autonómia alatt. Az asszony végül annyit elmondott, hogy önrendelkezést szeretne a székelyföldiek és gazdasági függetlenséget Székelyföld számára. Basescu fölényesen válaszolt: Székelyföld ötven százalékkal többet kap a bukaresti költségvetésből, mint amennyit oda befizet, gazdasági ereje a függetlenséghez, intézményeinek eltartásához tehát nincs. A rendezvényt követően Traian Basescu és Orbán Viktor négyszemközti tárgyalásra vonult vissza, ennek tartalmáról azonban részleteket egyikük sem közölt. /Ferencz Zsolt, Kiss Olivér: Kifütyülték és lehurrogták Traian Basescut Székelyföldön. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./

A magyarországi sajtó nem figyel kellőképpen a határon túli magyarságra – ez volt az egyik visszatérő gondolata a tusnádfürdői szabadegyetemen rendezett sajtóműhelynek, amely a közszolgálati média témakörét járta körül. Belénessy Csaba, a Magyar Távirati Iroda alelnöke hangsúlyozta: valóban tény, hogy a magyarországi híradásokban igen kevés szó esik a határon túliakról. Hasonlóképpen vélekedett Pataky István, a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezető-helyettese is, aki azonban kiemelte, hogy a konzervatív-jobboldali sajtóorgánumokban mindenképpen nagyobb teret kapnak az elszakított országrészekben élő magyarokról szóló hírek, tudósítások, riportok, mint a baloldali, liberális lapokban, tévécsatornákon. Szalai Annamária, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) fideszes tagja a téma kapcsán azt nehezményezte, hogy a korábban a határon túli magyarságra fokozottan odafigyelő Duna Televízióban is egyre kevesebb az ilyen jellegű műsor, a vezetőség leépítette a határon túli stúdiókat, s a közszolgálati műsorok helyét egyre inkább átveszi a kereskedelmi csatornákra jellemző bulvár. „A nemzeti integráció helyett dezintegrációnak vagyunk szemtanúi” – fogalmazott. A magyarországi közszolgálati televíziók, az m1, m2, illetve a Duna Tv helykereséséről, „lezülléséről” értekezett Balogh Levente, a Krónika lapszerkesztője. Előadásában párhuzamot vont a magyarországi és a romániai közszolgálati adók között, leszögezve, a bukaresti RTV sokkal hitelesebb tudott maradni. /Bálint Eszter: Anyaországi médiaelfordulás a határon túli magyaroktól. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./

A megfelelő információáramlást szeretné nyújtani a könyvtáraknak a Biblionet néven meghirdetett program, amelyet Bukarestben mutattak be. A program első körében Hargita, Bihar, Szilágy és Máramaros megyék központi és helyi könyvtárai is részt vesznek. A programnak köszönhetően megközelítően ötmillió embernek nyílik a közeljövőben lehetősége ingyenes számítógép-, szoftver- és internethasználatra az ország könyvtáraiban. Emellett a könyvtári alkalmazottak megfelelő szakmai felkészítésben részesülnek. A Kájoni János Hargita Megyei Könyvtár vezetői szerint ez a program lehetőséget ad arra, hogy a helyi könyvtárak megfeleljenek a modern társadalom igényeinek. /Szávuj Attila: Biblionet csalogatónak. Ötéves program keretében korszerűsítenék a könyvtárakat. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./