Csíkszeredán a Sapientia – EMTE Gazdaság- és Humántudományok Karán tartott sajtótájékoztatón Bakacsi Gyula dékán elmondta, az angol nyelv és irodalom szakosok a Bukaresti Tudományegyetem Bölcsész Karán, az agrárközgazdaság szakon végzettek a Babes–Bolyai Tudományegyetem Közgazdasági Karán vizsgáznak, az általános közgazdaság szakosok pedig a temesvári Nyugati Egyetem vizsgáztató bizottsága előtt bizonyíthatnak. Örömmel nyugtázta a dékán, hogy a tavaly végzettek mind el tudtak helyezkedni, többnyire itthon, az a három volt diákjuk kivételével, akik bár külföldön tartózkodnak jelenleg továbbtanulás céljából, erdélyi programokkal foglalkoznak. Három képzési ágra hirdet felvételit idén is a Gazdaság- és Humántudományok Kar. Sikeres esettanulmány-verseny, külföldi egyetemekkel való kapcsolat, doktori dolgozat megvédése igazolja az egyetemen tanulók/tanítók eredményeit. /Székely Judith: Eredmények és tervek a Sapientián. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 27./

Habsburg Ottó két évvel ezelőtt hozta létre a nevével fémjelzett díjat, amellyel a kisebbségi kérdésben elöljáró újságírókat jutalmazzák Európában. Balló Áron interjút készített Habsburg Ottóval. Habsburg Ottó elmondta, régóta érezte, jó lenne tenni valamit azokért, akik rendszeresen írnak a nemzeti kisebbségekről. Hangsúlyozta: „Nagyon is jogosult, hogy a magyarság kisebbségvédelmi harca elismerésben részesüljön.” Egyre inkább megnyilvánult a magyarság politikai szerepvállalása Erdélyben, Felvidéken, a Délvidéken. Amikor Habsburg Ottó Bukarestben tárgyalt a román kormánnyal, a kormányfő helyett annak helyettese, Markó Béla fogadta. Sosem hitte volna, hogy egyszer majd magyar miniszterelnök-helyettessel tárgyalhat a román fővárosban. /Balló Áron: Interjú Habsburg Ottóval, a nevével fémjelzett díj alapítójával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Elhunyt dr. Kerekes Jenő /Kolozsvár, 1919. júl. 13. – Kolozsvár, 2006. máj. 24./ professzor. Jogtudományi doktori címet szerzett. A Magyar Népi Szövetség jogi irodájának vezetője volt Bukarestben, majd 1949-től a Bolyai és a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára, tanszékvezetője. Nyugdíjba vonulása után konzulens tanárként működött a Sulyok István Protestáns Főiskolán és a Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskola kihelyezett tanulmányi központjában. Megjelent egyetemi tankönyvei is széles látókörről tanúskodnak, foglakozott a munkajoggal, az iparvállalatok szervezésével, munkagazdaságtannal és ergonómiával. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság alapító elnökeként nagy munkát végzett. Az erdélyi magyar közgazdasági kutatás beindításában is döntő szerepe volt. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság örökös tiszteletbeli elnöke, alapító és elnökségi tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek. /Farkasné Imreh Mária: Búcsú dr. Kerekes Jenőtől (1919–2006). = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Amikor a repülőgép-eltérítés világszerte gyermekcipőben járt, 1971. május 27-én szenzációs hír járta be a világsajtót: látványos, kommandószerű akcióval hat erdélyi fiatalember a nagyváradi repülőtéren felszállásra kényszerítette, majd Bécsbe térítette a bukaresti járatot. Mindez hat margittai magyar fiatalember nevéhez fűződik. A kommunista rendszer csak az egész ügy kigondolójának és vezérének, Moka Bélának vágott vissza. Moka Béla Margittán él. A sors távolról sem volt kegyes hozzá. Még be se töltötte 18. évét, amikor súlyos traktor-balesetet szenvedett. A nagyváradi orvosok szinte lemondtak róla. Az fiatalember mégis felépült. Bal lábát azonban térd fölött amputálni kellett. Moka Béla nem adta föl. Előbb megtanult műlábbal járni, aztán megnősült, s egy margittai gyárban dolgozott esztergályosként. Megbízható barátait megnyerte merész tervének, melyről még feleségének sem szólt. Moka megtudta, hogy az utasok között egy fegyveres szekus is van, ami azt jelentette: szerezni kell fegyvert. Ez is sikerült. Idegességükben lövöldözni kezdtek a felszállásnál, a fedélzeti szekustól elvették a fegyvert. A másodpilótát kényszerítették a felszállásra. Sikerült Bécsbe jutniuk. A szenzációs hír futótűzként járta be a világot. A Szabad Európa, az Amerika Hangja részletesen beszámolt a gépeltérítésről, Az egész Bihar megyei Securitatét szinte teljes egészében leváltották, a milícián is sokan vesztették el állásukat. Bécsben két év börtönbüntetésre ítélték a fiúkat, Moka, mint főszervező két és fél évet kapott. A börtön kápolnájában külön magyar nyelvű istentiszteletet rendeztek számukra. Gróf Teleki Béla, a kanadai erdélyi magyarok szövetségének elnöke élelmiszer- és könyvcsomagokat küldött, a szabadulás után lakás- és elhelyezkedési támogatásáról biztosította őket Kanada bécsi nagykövetségén keresztül. Segítettek a New York-i magyar szervezetek, leginkább azonban Mindszenty bíboros. Szabadulás után Moka rendszeresen járt a bíboros szentmiséire, gyakran beszélgetett Mindszentyvel. Idehaza távollétükben egyenként 23 év börtönbüntetésre ítélték őket, családjukat meghurcolták. Szabadulása után Moka Béla Bécsben maradt. Megtanult németül, géplakatosként dolgozott, szép fizetéssel szabadon élt. Hiányzott azonban Irénke, a felesége. Úgy döntött: kihozatja valahogy Jugoszláviába, s ott találkoznak. Társai próbálták lebeszélni a jugoszláviai kiruccanásról, Moka azonban hajthatatlan maradt. 1975 augusztusában a jugoszláv hatóságok letartóztatták Mokát és néhány nap múlva átadták a román hatóságoknak. A Securitate sokat tudott róla, mindenütt voltak beépített emberei. Mokát négy hónapig a Securitate bukaresti székhelyén, föld alatti cellában tartották, majd 1975 decemberében a szamosújvári börtönbe helyezték át, 23 éves büntetése letöltésére. Később, amikor 1987 nyarán áthelyeztek Craiovára, a veszélyesek börtönébe, fürödni, a klubba, orvosi ellenőrzésre, mindenüvé megbilincselve vitték. Raboskodása élete legsötétebb korszaka volt. Pedig időnként a családja meglátogathatta, könyveket rendelhetett, sőt az Előrét, Neuer Weg-et és a Romania Liberat is járatta. A hatóságok óriási nyomást gyakoroltak feleségére, s végül válásra kényszeríttették. Szintén ez idő alatt vesztette el édesapját, és nem vehetett részt temetésén. A börtönben megpróbálták beszervezni, erre megverte a cellába beépített besúgót. Látogatások alkalmával miatta kellett magyar nyelvű tolmácsot alkalmazniuk. Az őrök sokszor mondogatták, hogy többé nem látja meg a napvilágot. 1988. január 26-án, Ceausescu 70. születésnapja alkalmával az általános amnesztia során a kis büntetésűek, valamint a nagy büntetésűek közül a büntetésük felét leültek is szabadulhattak. Moka Béla több mint 12 évet ült, így bekerült az utóbbi kategóriába. Hazatért Margittára. Hetente kellett jelentkeznie a milícián, nem hagyhatta el a várost. Munkahelyén, a textilgyárban elkülönítették a többiektől, még munkakollégáival sem érintkezhetett személyesen. Irénkét azonban újból feleségül vette. /Chirmiciu András: Moka Béla, a megtörhetetlen gépeltérítő kalandos élete. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./

Kevés kivétellel szakmájukban, itthon helyezkedtek el a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem /EMTE/ végzősei. A hét végén már a második évfolyam ballagott a Sapientia csíkszeredai karain, ahonnan közel százötven diákot búcsúztattak. Balázs Lajos, a csíkszeredai román tanszék vezetője bemutatta a tavaly végzett diákok diplomáit is, melyeket a Bukaresti Tudományegyetem állított ki, feltüntetve rajtuk, hogy a diák hol végezte tanulmányait. Balázs Lajos szerint ez „az első hivatalos nyugtázása az itt folytatott munkának”. Bakacsi Gyula, a Gazdasági és Humántudományi Kar dékánja szerint „az egyetem eredeti célkitűzése is az volt, hogy az itt végzett diákok itthon találjanak munkát, és ezt a küldetést az egyetem teljesítette”. A diplomázott diákok közül vannak, akik mesterképzéseken vesznek részt, az egyetem hallgatói közül két diák már tanársegédként tevékenykedik. A Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán is tavaly végzett az első évfolyam, és a diákok többsége a szakterületén talált munkát, jelezte Hollanda Dénes dékán. „Informatika és pedagógia szakos végzőseink voltak, a jó informatikusok egy neves német számítástechnikai cég kirendeltségénél kaptak állást, a pedagógia szakot végzett diákjaink többsége pedig Maros, Hargita és Kovászna megyében jó eredményt ért el a tanári állásokra kiírt versenyvizsgákon” – mondta a dékán. Egyelőre nem tudnak arról, hogy az első végzettekből valaki elhagyta az országot. Az EMTE idén három helyszínen (Csíkszereda, Marosvásárhely és Kolozsvár) és négy karon összesen 830 tandíjmentes és tandíjas helyre hirdetett felvételit. Az oktatás elindításának évében, 2001-ben még csak egy-egy kar működött Csíkszeredában, illetve Marosvásárhelyen, ahová összesen 374 helyre várták a jelentkezőket. Az egyetem működésének és fejlesztésének finanszírozását a magyar állami költségvetés biztosítja Románia területén. /Daczó Dénes, Mihály László: Piacképesek a Sapientia végzősei? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

Bukarestben immár az első kerületben is vesztegzárat hirdettek, miután a hét végén ott is madárinfluenza-gócpontra bukkantak. Az állatjárvány az elmúlt napokban kiterjedt Iasi, Gorj és Arges megyékre is. Maros megyében legutóbb Mezőkirályfalván ütötte fel fejét a fertőzés. Fehér megyében Lodormányban szintén megjelent a H5-ös vírus. /Újabb fertőzésgócok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

Az EU abból indul ki, hogy minden egyes tagállam megbízható, becsületes, nyilatkozta Schöpflin György professzor, az Európai Parlament fideszes képviselője interjújában. Megállapította: a határon túli magyarok egyik fő problémája, hogy kötődnek Magyarországhoz, de ott ők mégis valamennyire külföldiek. A határon túli magyar politikusok – és ez az, amit Budapesten nagyon nehéz megértetni – a román politika részesei. A kisebbség maga dönti el, hogy milyen célkitűzésekkel él, hol helyezi el magát a román politikai mezőnyben. Egy másik probléma: a lélektani távolság Erdély és Bukarest között. A román gondolkodás homogenizálja az országot, ennek következtében a régióknak alig van szerepük Romániában. A román regionalizmus, mint fogalom a valóságban alig létezik. Schöpflin úgy látja, a romániai magyar társadalom kérhet, követelhet magának különféle politikai-hatalmi döntésjogokat, mondván: a regionalizmus és nem az etnicitás alapján teszi ezt. Az RMDSZ-nek létre kellene hoznia a visszahívhatóságot, a felelősségvállalást. Schöpflin felvetette, a legkönnyebben legitimizálható Európában: civil társadalmi alapon követelni dolgokat, mert mindezt etnikai alapon tenni, megnehezíti a helyzetet. Az Európai Unión belül a kisebbségvédelem csak most indul el. A globalizáció Erdélyt is elérte. A fiatalabb korosztály másképpen nézi a politikát, másképpen látja az RMDSZ tevékenységét. Magyarország a gazdasági csőd szélén áll. Az államháztartás deficitje legalább hat százalék, hivatalosan, ami amúgy is a legmagasabb az EU-n belül, nem hivatalosan pedig, mondjuk kilenc százalék. Ez aggasztó. /Köllő Katalin: Megbízható államokban gondolkodik az Unió. Beszélgetés Schöpflin György professzorral, fideszes EP-képviselővel. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./

Egyre több külföldi befektető jelenik meg nemcsak a központi, bukaresti napilapok, hanem a vidéki, főleg erdélyi kiadványok piacán is. A Vorarlsbergben székelő Eugen Rus tulajdonában levő Inform Media-csoport jogelődjei révén már majdnem másfél évtizede van jelen Romániában, öt évvel ezelőtt vásárolta első romániai napilapjait: a nagyváradi Bihari Naplót és Jurnal Bihoreant. A három nagy példányszámú kelet-magyarországi napilapot (Hajdú-Bihari Napló, Kelet-Magyarország, Észak-Magyarország) kiadó sajtóvállalat fokozatosan terjeszkedve mostanra elérte, hogy hat napilapot birtokoljon, amelyek együttesen auditált terjesztett példányszáma meghaladja a 84 ezret. A két nagyváradi napilapon kívül az Inform Media egy magyar nyelvű (Szatmári Friss Újság) és három román napilapot jelentet meg. A Krónika napilapnál is megváltozott a tulajdonosi szerkezet, a Krónika Kiadóvállalat többségi részvényeit birtokló magyarországi Hungarom Médiában lépett színre új tulajdonos. A Krónika az Épszer-Vegyépszer-birodalmat irányító kolozsvári származású magyarországi üzletember, Nagy Elek – Méhes György író fia – érdekeltségévé vált. A Krónika egyelőre nem adott felvilágosítást, a kiadóvállalat vezetését elvállaló Kovács Ferenc azt közölte: amint a folyamatban levő átalakulások lezárulnak, sajtóértekezleten válaszolnak majd a kérdésekre. /Átalakulóban az erdélyi napilappiac. A kolozsvári Krónika tulajdonosi szerkezetében is változás ment végbe. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./

Az utóbbi időben ismét nacionalista felhangok töltik be a román közéletet. A kormánypárti demokrata honatyák akadályozták a kisebbségi törvény elfogadását, támadva a kulturális autonómiát; az ellenzéki szociáldemokrata párt vezető politikusai magyarellenes retorikát alkalmaznak, közben a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) önálló magyar karainak, illetve egy esetleges önálló magyar egyetemnek az ötlete „nemzeti alapú” ellenállást vált ki a románok körében. A Ziua című napilap támadta az elmúlt hónapokban a közös Gozsdu-közalapítvány létrehozásáról szóló román–magyar államközi egyezményt, és cikksorozatban fejtette ki, hogy a magyarok továbbra sem nyugodnak bele Trianonba. Bukarestben hazafiatlan cselekedetnek minősült, hogy Frunda György szenátor elfogadtatta az Európa Tanácsban a nemzet fogalmára vonatkozó jelentését. Román nemzeti érzelmeket látszott sérteni tavaly Koltay Gábor Trianon-filmjének bemutatása, és bizonyos politikai erők szakadár törekvésnek tekintették a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) rendezvényeit. A magyarellenes támadások élén áll a Nagy-Románia Párt (NRP). Corneliu Vadim Tudor pártvezér gyűlöletkeltő szólamai visszhangra találnak más politikai erők soraiban is. „Romániában néhány hónapja egyre erősödik a szélsőséges nacionalista beszédmód, egyre több a magyarellenes megnyilvánulás, egyre több a próbálkozás az RMDSZ kiszorítására a román politikai életből” – fogalmazott nemrég az MTI-nek Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Bíró Béla szerint a nacionalizmus nem köthető kultúrákhoz, etnikumhoz, hanem helyzetekhez. Adrian Cioroianu történész, a bukaresti egyetem történelmi tanszékének docense szerint Ceausescu megbízásából a román történészek nacionalista szellemben szálltak vitába a magyar történetírás olyan műveivel, mint amilyen például Erdély háromkötetes története volt. A docens szerint a legjobb román egyetemek és főiskolák történelem szakain ma már korántsem tapasztalható az egykori görcsösség, túlfűtöttség. Rögtön a diktatúra bukásakor, 1989. december 22-én, miután lincselés áldozata lett a kézdivásárhelyi rendőrparancsnok, Romulus Vulpescu költő, volt nagy-romániás szenátor úgy adta elő a történetet: Székelyföldön a magyarok románok fejével futballoznak. Ezt természetesen nem volt igaz. Azután jött az 1990 márciusi marosvásárhelyi magyarellenes pogrom volt, amikor a tudatosan feltüzelt vidéki románok csaptak össze a helyi magyarokkal. A véres összeütközés után Marosvásárhely sokáig a félelem városa volt. Radu Ciontea, a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) első elnöke a marosvásárhelyi pogrom előtti hetekben adott nyilatkozata szerint családi forrásból tudja, hogy minden magyar zsebében ott lapul a kötél, amelyre fel akarják akasztani a románokat. A nacionalizmus a kilencvenes évek közepéig erőteljesen jelen volt a román politikában, mind az írott, mind az elektronikus média vak indulattal beszélt a magyarokról. Varga Andrea Romániában élő és kutató magyarországi történész felidézett egy korabeli televíziós beszélgető műsort. Egy betelefonáló azt akarta kifejteni, milyen jól képes együtt dolgozni magyar kollégájával, s hogy nem igaz, amit a sajtó ír. Mondanivalóját nem tudta végigmondani, mert lekeverték a hangját, és a műsorvezető kikelt magából: mit szólna a kedves néző, ha az ő rokonának vágták volna le a fejét, és azzal fociztak volna a porban? A kilencvenes évek közepétől kezdve a sajtó leállt ezzel az általános uszítással. Akkor a politika úgy döntött: paradigmaváltást hajt végre a magyarokhoz fűződő viszonyában. Az RMDSZ akkorra már kormányzati tényezővé vált, mint a Demokratikus Konvencióba tömörült pártok egyike (1996–2000). Varga Andrea emlékeztet arra a vissza-visszatérő riogatásra, miszerint jönnek a magyarok, visszaveszik Erdélyt, például hátizsákos turistáknak „álcázva” magukat. Egy időben a szélsőséges román politikusok azt sugallták a lakosságnak, hogy a magyar vállalatok romániai befektetéseik révén apránként vásárolják fel Erdélyt, a Mol-kutak romániai terjeszkedése pedig arra szolgál, hogy az esetleges későbbi konfliktusos időszakokban a magyar harckocsiknak biztosítsanak üzemanyagot. Az effajta „üzenetek” egyik legfőbb terjesztője Gheorghe Funar egykori kolozsvári polgármester volt. Sokan Markó Béla legutóbbi kézdivásárhelyi beszédét is a „magyar nacionalizmus” megnyilvánulásának tekintették, amikor a szónok így szólt a hallgatósághoz: „Aki itt, a Székelyföldön hivatalnok, az a mi kenyerünket eszi. Végtére is a mi adónkból, a székely ember adójából kapja a fizetését, nem másból. Akkor pedig tessék megszólalni magyarul, vagy ha nem tud valaki, aki hivatalt visel, tanuljon meg”. Sok román idézi a hivatalos tételt, miszerint a román ember egyik lényegi jellemvonása, hogy a mindennapi életben befogadó, nyitott a másság iránt. Azonban az alkotmány is „nemzetállamként” határozza meg a soknemzetiségű Romániát. Ezt a kitételt az RMDSZ-nek nem sikerült kivetetnie még a 2003 végén végrehajtott – népszavazással megerősített – alkotmánymódosítás során sem. A romániai magyarság aggódva figyeli a kormánykoalíciót alkotó Demokrata Párt (DP) nacionalista felhangjait. E pártba beolvadtak az NRP-ből kivált politikusok, s így tett testületileg Funar egykori pártja, a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) is. Az ellenzéki szociáldemokraták (SZDP) a nagy-romániásokkal (NRP) terveznek együttműködést a parlamentben. Bíró Béla kifejezetten derűlátó. Szerinte a román értelmiségi elitben és a román közvéleményben kihunyni látszik számos hamis félelem (például az irredentizmustól). /Garzó Ferenc MTI – Bukarest: A nacionalizmus felemelt tyúktolla a porba kívánkozik Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 31./

Ismert romániai és külföldi értelmiségiek május 30-án elektronikus úton tiltakozó levelet küldtek a bukaresti Ziua című napilap szerkesztőségébe, az utóbbi időben a hasábjain egyre gyakrabban megjelenő uszító hangvételű, nacionalista és idegengyűlölő tartalmú írások, különösen Victor Roncea gyűlöletbeszédet idéző cikkei ellen. Roncea legutóbb a Ziua május 29-i számában írt – Ungureanu nyelve címmel, a román külügyminiszterre célozva – bujtogató publicisztikát. Az értelmiségiek által összeállított Tiltakozás megállapítja: „Eszméi, amelyek elfogadhatatlanok a civilizált sajtóban, apoteotikusan és vegytiszta vasgárdista szellemben bujtogatnak: »Parancsnok, add ki az utasítást!« 2006. február 13-i írásában Roncea felvetette a kérdést, hogy el kell bocsátani mindazokat a személyeket, akik »Románia ellen cselekednek«. Minthogy akkor senki sem kérdezte meg tőle, hogy rendelkezésére áll-e az »árulók« listája, ez már, íme, értelmét vesztette. A lista azonban szükség esetén hozzásegíthet a »Parancsnok utasításának« gyakorlatba ültetéséhez.” A Tiltakozás megállapította, hogy a Ziua nem egy szerzője vesz részt nacionalista-szekuritátés támadásokban, amelyeknek olyan személyiségek estek áldozatul, mint Vladimir Tismaneanu, Smaranda Enache és most Mihai Razvan Ungureanu. „A Románia elnöke által nemrég jóváhagyott felbujtás elleni törvények értelmében az ügyészségnek vizsgálatot kell indítania annak megállapítására, hogy ki áll az »Árulásellenes Nemzeti Ügyosztály« és a Roncea által Codreanut és Simát idéző módon említett »Parancsnok« mögött. Másfelől a lap vezetőségének, különösen Sorin Rosca Stanescunak és azoknak a szerzőknek, akik bizonyos hitelt kölcsönöznek ennek a kiadványnak, ha megkésve is, tudatosítaniuk kellene az igazi veszélyt, amelyet az ilyen cikkek jelentenek. Konkrét lépést várnak Sorin Rosca Stanescu főszerkesztőtől. A Tiltakozás aláírói között van Liviu Antonesei, Mihai Chioveanu, Adrian Cioflanca, Andrei Cornea, Victor Eskenasy (Prága), Marco Maximilian Katz, Dan Matei, Andrei Oisteanu, Marta Petreu, Liviu Rotman, Michael Shafir, Tamás Gáspár Miklós (Budapest), Daniel Ursprung (Zürich), Ion Vianu, Leon Volovici (Jeruzsálem), a hazai magyar publicisták közül pedig Ágoston Hugó, Bányai Péter, Tibori Szabó Zoltán, Visky András. Az ÚMSZ megkeresésére Victor Roncea elmondta: perelni készül a tiltakozó levél aláíróit. A Ziua külpolitikai rovatvezetője „mocskos és alaptalan támadásnak” tartja a levélben foglaltakat. „Mi köze lenne írásaimnak a Vasgárdához? A »Parancsnok« alatt Traian Basescu államfőt értettem, az »Árulásellenes Nemzeti Ügyosztály« alatt pedig a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot, amelynek hatáskörébe – Basescu parancsnoklatával – a hazaárulásos esetek tartoznak” – szögezte le a Ziua újságírója./Levél ordas eszmék ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./

Elégedetlen az új magyar kormány programjával Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, mivel ebben nem látszik kellő törekvés arra, hogy egyetértés alakuljon ki a közös nemzetpolitikában. A képviselő a Tusnádfürdőn július 18–23. között sorra kerülő XVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői által rendezett sajtótájékoztatón vett részt. Németh Zsolt szerint a román–magyar kétoldalú kapcsolatok történetében nincs olyan tartós és sikeres intézmény, mint a szabadegyetem. Németh Zsolt szerint sem a román, sem a magyar oktatás nem tesz eleget a mai kor kihívásainak. Tusnádfürdőn szeretnének párbeszédet folytatni román és magyar kormányzati erőkkel. Németh Zsolt a pozitív eredmények közé sorolta a tavaly októberben Bukarestben szervezett román–magyar együttes kormányülést. Hangsúlyozta: a két ország az Európai Unióban közös tervekkel komoly európai pénzforrásokat szerezhet meg. A képviselő támogatja a székelyföldi gazdasági fejlesztési régió létrehozását, ugyanakkor ellenzi, hogy az etnicitás kizárólagos szemponttá váljon. /B. T.: Civil és értelmiségi hangsúlyt kap Tusványos. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

„Román-magyar fórum a romániai magyar felsőoktatásról” címmel kerekasztal-beszélgetést szervezett május 31-én Bukarestben a Bolyai Kezdeményező Bizottság. A résztvevők megegyeztek: semmilyen érv nem szól az önálló magyar állami egyetem létrehozása ellen. „Nem érezzük jól magunkat” – fogalmazta meg az önálló állami magyar egyetem létjogosultságának egyik érvét a kerekasztal egyik házigazdája, Hantz Péter. A fórumon a romániai elit számos személyisége – köztük Smaranda Enache, Dinu Zamfirescu és Gabriel Andreescu – is részt vett. A BKB elnöke, Bodó Barna kifejtette: szerinte először arra a kérdésre kell felelni, politikai vagy szakmai kérdés-e az intézmény. „Jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetemen süketek párbeszéde folyik” – fogalmazott. Mint mondta, véget kell vetni a sajtón keresztüli üzengetéseknek, a fenyegető leveleknek, a BKB tagjai ellen irányuló támadásoknak, szakmai előrelépésük akadályoztatásának. Smaranda Enache szerint a román társadalomnak nem kell alattvalóként kezelnie a magyar kisebbséget, amikor sajátságos problémáira javasol megoldást. /Gujdár Gabriella: Magyar egyetem – ellenérv nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./

Értelmiségi fórumot rendezett Bukarestben a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) és az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ), amelyen román politológusok, szakemberek is részt vettek – jelezte Hantz Péter, a BKB alelnöke. – A magyar felsőoktatás jövőjéről és a Bolyai Egyetemről esett szó. A BKB részéről Bodó Barna elnök is jelen volt a találkozón. – A rendezvényen a hiányos tájékozódás és a félretájékoztatás jeleivel szembesültünk. Akik eljöttek, többnyire támogatták a magyar egyetem beindítását. Szerettük volna, ha azok közül is jelen vannak páran, akik nemrég aláírták a Bolyai Egyetemet ellenző nyilatkozatot. Végre leültünk és megbeszélhettük a kérdést. Megismertettük a résztvevőket a valós helyzettel – jegyezte meg Hantz. /K. O.: Értelmiségi fórum a Bolyai Egyetemről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

A csángókérdést – Romániában és Magyarországon egyaránt – még mindig érzelmi és politikai ügyként kezelik, ahelyett, hogy végre objektív, tudományos kutatások alapján foglalkoznának e témával – hangzott el egyebek között a Moldvában zajló csángókonferencián. A kétnapos tudományos tanácskozást a Teleki László Alapítvány szervezte, társrendezőként vett részt a marosvásárhelyi Pro Európa Liga, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság és a Moldvai Magyar Csángószövetség.  Az idei konferencia újdonsága, hogy Moldvában, Bá­kóban és Pusztinán zajlik. Diószegi László, a Teleki Alapítvány igazgatója a bákói konferenciától valós román–magyar párbeszédet várt, de ez most sem jött létre, mert a román meghívott előadók és résztvevők többsége nem vett részt a konferencián. Mégis áttörésnek értékelhető az egyházügyi kerek­asztal, amelyen számos jeles személyiség között képviseltette magát a bukaresti római katolikus érsekség Vladmir Peterka teológiai egyetemi tanár révén. Az anyanyelvű szentmisék kérdésében a bukaresti érsekség képviselője is egyetértett vitapartnereivel abban, hogy a kérést előbb-utóbb meg kell oldani. Hangsúlyozta: egy folyamat elején vagyunk, türelmet kért. A konferencia legfőbb tanulságát foglalta össze Diószegi László, amikor azt mondta, hogy a párbeszédre tett minden kísérlet hasznos, határozottan kell fellépni, és örvendetes, hogy a fiatal csángómagyar értelmiség egyre nagyobb számban és egyre határozottabban képes a közösség érdekeit képviselni. /Elmaradt a párbeszéd (Csángókonferencia Moldvában). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./

A Szabadság három májusi száma (12., 15., 16.) két, nemrég Bukarestben megjelent könyvet ismertetett dr. Petru Grozáról, amelyeknek célja az őt körülvevő „mítoszok” lebontása és rehabilitálása. Az ismertetésnek csak kb. ötöde foglalkozik Groza „hőskorával”, az ország sztalinista-posztsztalinista szakaszával, amikor (1945–52 közt) Groza felelős miniszterelnök volt, majd (1952–58 közt) az ország protokolláris államelnöke. Groza pártja, az 1933-ban alapított Ekésfront, még az utolsó polgári, 1938-as választásokon sem mert indulni, bár a Komintern-parancsra szerveződött „erősen baloldali” MADOSZ-szal (a Magyar Népi Szövetség elődjével) társult. A háború után Sztálin a szovjet hadsereg által „felszabadított” államokat bolsevizálni akarta, noha (az illegalitásból) ezen országokban csak jelentéktelen számú bolsevista élt. Ezért bizonyos fokozatosságot tartott szükségesnek. Előbb mindenütt egy ideiglenes kormányt hozott létre élén egy „baloldali” politikussal, ügyelve, hogy ezekben a kulcspozícióban lévő miniszterek kommunisták legyenek. E kormányok alatt erőltetett tagfelvétellel megerősítette a kommunista pártot, majd 1946-ban vagy 1947-ben jól megszervezett-meghamisított választásokat rendezett. Az ekkor alakult kormányokat már bolsevisták vezették: ők voltak többségben. Csehszlovákiában az 1945-ben alakult ideiglenes kormány elnöke még a jól ismert Benes Eduard volt (1935–38 közt már volt köztársasági elnök). Az első választások 1946-ban voltak, a kormányelnök a pártfőtitkár Gottwald lett, a többi már gyermekjáték. Lengyelországban az ideiglenes kormány elnöke a londoni emigráns kormány elnöke kellett hogy legyen, Mikolajczik-nek hívták. Az 1947-es „választás” után – a recept szerint – már kommunista többség „alakult ki”. Bulgáriában az ideiglenes kormány elnöke egy bizonyos Georgiev volt, de csak a választásig (1946) mikor is a miniszterelnök a híres-hírhedt Dimitrov lett, kommunista többséggel. Magyarországon 1945-ben megpróbált Sztálin – kommunista szempontból előkészítetlenül – választást rendezni. A Független Kisgazdapárt 55 %-ot kapott, a kormány elnöke 3 hónapig Toldy Zoltán volt, majd Nagy Ferenc, aki az 1947. augusztus 31-i „választás” után – mikor is kommunisták győztek – kiszökött Svájcba. 1949 májusában a biztonság kedvéért még egy választásra volt szükség, hogy a sztálini recept gördülékenyen működjön. Romániában 1944. augusztus 23. és 1945. március 6. közt még két „polgári” kormány volt hatalmon (Stanescu versus Radescu), ezután jött Groza Petre, ő olyan jól bevált, hogy az 1946-os, durván meghamisított választások után is miniszterelnök maradhatott, 1952-ig. Groza vállalta a báb szerepét, sőt – amikor már 1952-ben megunta őt a párt – vállalta a másik báb, a köztársasági elnök szerepét. Így minden, ami 1952-ig történt – nemzetközi jogi szempontból – Groza lelkiismeretét terheli. Néhány kommunista emlékirat-író beszámolt ezen időkről is. Gáll Ernő kivételével nem dicsérik, sőt Balogh Edgár keményen bírálta Grozát. Sokan ma is elfeledkeznek Groza hangzatos kijelentéseiről a Duna föderációról, a vámunióról, a határok légiesítéséről, de ezek csak a békeszerződés megkötéséig hangzottak el. /Nagy L. György: Vannak-e a kompromisszumnak erkölcsi határai? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./ A Szabadság május 12–15–16. számaiban Groza Péterről megjelenő cikkeket olvasva írt a lapba Kiss Erzsébet 78 éves nyugdíjas tanítónő, felidézve találkozását Groza Péterrel. Táncversenyen voltak a magyarfenesi lányokkal Kolozsváron. Groza Péter miniszterelnök meglátta a színes leánycsoportot (kalotaszegi népviseletben), és elhatározta fényképet készít a lányokkal. Elbeszélgetett a lányokkal, közvetlen volt. /Kiss Erzsébet: Találkozásom Groza Péterrel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./

A fekete-tengeri térségben kialakítandó párbeszéd és partneri kapcsolatrendszer a témája annak a csúcstalálkozónak, amely június 5-én kezdődött Bukarestben. Ennek a találkozónak eredményeként életre kelt a Fekete-tengeri Fórum a Párbeszédért és Partnerségért. Az Egyesült Államok képviselője balkáni mintára egy Fekete-tengeri Alap létrehozását javasolta. A jelenlévők közös szándéknyilatkozatot fogadtak el. Románia úgy értékeli: a Fekete-tenger térségében Oroszország nélkül nem lehet teljes semmiféle együttműködési folyamat, jelentette ki Traian Basescu államfő a fekete-tengeri fórumon. Traian Basescu már tavaly a bukaresti diplomáciai képviseletek vezetői előtt hangsúlyozta: Románia megkülönböztetett figyelmet kíván szentelni külpolitikájában a Fekete-tenger szűkebb és tágabb térségének. A rendezvényen jelen volt az örmény, az azerbajdzsáni, a grúz, a moldovai, az ukrajnai államfő, továbbá a bolgár és a török miniszterelnök-helyettes és Görögország közrendért felelős minisztere. Az Orosz Szövetséget Alexandr Tolkaci bukaresti nagykövet képviselte. /Párbeszéd és partnerség a Fekete-tenger térségéért. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./ Oroszország érdemi részvétele nélkül zajlott a Fekete-tenger térsége államainak csúcstalálkozója Bukarestben. A találkozón az Egyesült Államok Marshall-alapja bejelentette, hogy létrehozza a Fekete-tenger Pénzalapot, amely a térség országai demokratikus berendezkedését, valamint a régiós együttműködést segíti elő. Erre a célra a Marshall-alap 20 millió dollárt különített el, valamint tárgyalásokba kezdett más szervezetekkel is a pénzalap támogatásáról. Évi kétmillió dollárnyi pénzösszeget arra szánnak, hogy ösztöndíjakat adjanak a térségbeli civil szervezeteknek. /Isán István Csongor: A térség országainak hathatósabb együttműködéséről tárgyaltak a bukaresti csúcson. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ elnöke elmondta: szervezeti kérdésekről egyelőre nem döntöttek, az adminisztratív jellegű változtatások csak a kormány június 9-i hivatalba lépése után lesznek nyilvánosak. A baloldali sajtóban korábban olyan írások jelentek meg, amelyek kifogásolták a hivatal határon túlról származó munkatársainak magas létszámát. Közszájon forgott, hogy a HMTH-ban semmilyen erdélyi vonatkozású döntést nem hoztak a bukaresti kormánytényező RMDSZ megkérdezése nélkül. A HTMH-t az utóbbi négy évben mellőzték a lényeges döntéshozatali folyamatból, az előző elnök, Bálint-Pataki József gyakorlatilag bábszerepre kényszerült. A hivatal hírnevét erőteljesen megtépázta a „Mucuskagate” néven ismertté vált kémbotrány, amely után távozott posztjáról a HTMH elnöke. /Elbocsátások a HTMH-nál? = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 6./

A román sajtó már tavaly elkezdte számolni, hányan is dolgoznak Bukarestben a különböző központi szerveknél, de nem tudtak a végére járni. Most a Romania Libera című lap közölt néhány elképesztő számot. Például azt, hogy a miniszterelnök kancelláriáján 1600 ember dolgozik. És létezik ezen kívül a kormányfőtitkárság, itt nem kevesebb, mint 2650 ember keresi meg a kenyerét. Joggal tevődik fel a kérdés: mit tudnak ezek annyian csinálni? De ez még nem minden. A kormány felügyelete alatt rengeteg ügynökség, hatóság, minisztériumközi, kormányközi stb. szerv működik. Ezeknek a pontos száma gyakorlatilag ismeretlen, a sajtó eddig annyit tudott kideríteni, hogy mintegy 50 ügynökség és 123 minisztériumközi szervezet létezik. A sajtó ama kérdésére, hogy tulajdonképpen hány szervezet van, a miniszterelnök kancelláriája tíz nap türelmi időt kért, hogy a kérdésre választ tudjon adni. Azt pedig végleg nehéz kideríteni, hogy ezekben hány alkalmazott dolgozik. És ezek a számadatok egyáltalán nem vonatkoznak az egyes minisztériumokra. A sajtó szerint ezek közül a kormányszervek közül a legtöbbet az előző kormány hozott létre, de számuk a kormányváltáskor nem csökkent, hanem éppenséggel nőtt. /Veres István: Kormányzati vízfej Romániában. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 8./

Június 7-én Aradon, a Jelen Ház nagytermében átadták a Regionális Simonyi Társaság által odaítélt Simonyi-díjat Bodor Pál publicistának, a bukaresti TV magyar adását annak idején elindító főszerkesztőnek, az immár évtizedek óta Budapesten él és publikál, jelenleg a Népszabadságban. Böszörményi Zoltánnak, a Simonyi-díj alapítója mellett többek között dr. Hevesi József, a Regionális Simonyi Társaság elnöke is beszélt. Az ágyai iskolások magyar néptánc-összeállítást mutattak be. /Kiss Károly: Bodor Pálnak átadták a Simonyi-díjat. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 8./

Mintegy 300 új könyvet mutatnak be a ma kezdődő 77. Ünnepi könyvhéten, amelynek négy budapesti és számos vidéki helyszínén több mint ezer író-olvasó találkozót is szerveznek. A június 8. és 12. között zajló kortárs magyar irodalom ünnepével együtt tartják az 5. Gyermekkönyv-napokat is. Az eseményt hagyományosan a Vörösmarty téren nyitják meg. Kolozsvárról a Koinónia, Polis, Kriterion, valamint a Komp-Press kiadók vesznek részt a vásáron. Dávid Gyula igazgató közölte, a Polis Kiadó könyvei között lesz Bánffy Miklós Politikus-portrék /Balassi Kiadóval közösen/, Bíró Béla, A tragédia paradoxonai címmel, amely Az ember tragédiáját elemzi, Hatházi András A hetérák tudománya című, három drámát tartalmazó könyve, Gazda Ferenc Elrabolt esztendők című visszaemlékezése börtönéveiről, László Ferenc Bartók markában című tanulmánykötete, és Lőrinczi László újabb regénye, A Raphsody fedélzetén, a Prospero Könyvei két új kötete: Botházi Máriának Vitályos Ildikóval, illetve Hegyi Rékának László Gerővel készített életinterjúja. A Reményik-életmű sorozat újabb kötete, a Kéznyújtás. Kántor Lajos tájékoztatása szerint a Komp-Press Kiadó két újdonsággal jön, Bányai Éva Sikertörténet kudarcokkal (Bukaresti életutak), valamint Pomogáts Béla Együtt Európában című tanulmánykötete. A Kriterion Kiadó nyolc címmel jelentkezik, ezek között található verses- és tanulmánykötet, népmesék, népmondagyűjtemény, valamint történelmi regény: 101 vers a Székelyföldről, Válogatta Papp Kincses Emese; Cs. Szabó László Kárpátkebelében, (Szellemi utazás); Csetri Elek Európa és Erdély, (Tanulmányok és források); Dsida Jenő Séta egy csodálatos szigeten (Cikkek, riportok, novellák és levelek); Az igazmondó varjú (Tréfás magyar népmesék); Jakabffy Elemér Kisebbségi sorskérdések; Jancsik Pál Mit tanácsolsz, cinege, Versek gyermekeknek; Makkai Sándor Magyarok csillaga és A rókaszemű menyecske, Kovács Ágnes ketesdi népmondagyűjteménye. A Koinónia Kiadó könyvei: Láng Zsolt Kovács Emma születése, Selyem Zsuzsa 9 kiló, Történetek a 119. zsoltárra, Visky S. Béla Játék és alap, Zakariás Erzsébet Miesnapok képei (Moldvai csángó hétköznapok), Demény Péter Visszaforgatás és Visky András A szökés. /(köllő): Kolozsvári kiadók a 77. Ünnepi könyvhéten. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./

Június 8-án Budapesten megnyílt a 77. Ünnepi. A 84 magyarországi könyvkiadó mellett 9 határon túli magyar könyves műhely van jelen. A kiállított 298 kötetből 67 jelent meg határon túl. A könyvhét csupán 1957-ben maradt el – a magyar írók és könyvkiadók így fejezték ki szolidaritásukat bebörtönzött társaikkal. /Guther M. Ilona: Ünnepi könyvhét-nyitány. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./ Az erdélyi magyar könyvkiadók a könyvhéten négy sátrat bérelnek, jelen van Budapesten a Pallas-Akadémia, a Mentor, a Polis, a Koinónia, a Pro Print, a Kompress, az Irodalmi Jelen, a Kriterion és a Corvina Könyvposta. Az erdélyi irodalmárok közül Bogdán László, B. Kovács András (mindketten a lap munkatársai), Balázs Imre József, Király Kinga Júlia, Láng Zsolt, Demény Péter, Selyem Zsuzsa, Kovács András Ferenc és Visky András dedikál a könyvhéten. /Erdélyiek az Ünnepi könyvhéten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./

Kolozsvár egykori polgármestere, Gheorghe Funar, aki most a Nagy-Románia Párt szenátora, Bukarestben számos törvénykezdeményezésével szinte teljesen megbénítja a román felsőház munkáját. E téren Funar komoly tapasztalatra tett szert a kolozsvári közigazgatásban. 1992 és 2004 között „Erdély fővárosának” vezetőjeként Funar szinte teljesen megbénította a helyi közigazgatást. Politikai színezetre való tekintet nélkül háborút indított a bíróságon kormánymegbízottak, városi tanácsosok ellen, az így keletkezett többezer per pedig valóságos közigazgatási iszapbirkózáshoz vezetett. Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-es szenátor, a román felsőház jogi bizottságának elnöke szerint a román törvényhozók egyre türelmetlenebbek nagy-romániás kollégájuk akadékoskodásával szemben. Funar a nyilvános terek román nemzeti lobogóval való díszítéséről sem mondott le, továbbá javaslatot tett minden emlékmű kötelező felzászlózására. Úgy tűnik, az akadályozás taktikájával nem csak Funar, hanem a Corneliu Vadim Tudor által vezetett teljes frakció él. Eckstein-Kovács szerint a nagy-romániások heti 8–10 kezdeményezésükkel uralják a parlamenti vitát, ezért nem kapnak kellő hangsúlyt a vita során a kormány által benyújtott tervezetek. /B. T.: A túlbuzgó Funar. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Már csak idő kérdése, hogy kiderüljön: melyik román politikus számlájára folyt be a hétmillió font, amelyet BAE System, a legnagyobb brit hadiipari vállalat fizetett egy 2003-as, 116 millió fontos ügylet fejében. A hétmillió font jócskán megtérült a BAE Systemnek: a cég 116 millió fontért adta tovább Romániának a brit védelmi minisztériumtól 200 ezer fontért vásárolt két fregattot. Az ügylettel kapcsolatban a brit sajtó azt írta, hogy lebonyolításakor Románia „kétségbeesetten kereste Nagy-Britannia támogatását a NATO-csatlakozáshoz”. Elsőként a galaci Sidex acélipari kombináttal kapcsolatban merült fel hasonló gyanú. Szintén a brit nyomozóknak köszönhetően derült fény arra, hogy a Nastase-kormány Tony Blair miniszterelnök „sugallatára” adta el potom áron a kombinátot. Utólag kiderült, hogy az indiai származású tulajdonos, Laksmi Mittal pénzzel támogatta Blair pártját a választási kampányban. Az ügynek Bukarestben csak sajtóvisszhangja volt, büntetőjogi következményekkel nem járt. /Szőcs Levente: Fregatt-ügy: lefizettük a Nyugatot? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Az Adevarul című bukaresti lap sorozatban mutatja be a romániai egyházakat. A június 9-én megjelent oldal címe: A római katolikus egyház. Ennek nevében nyilatkozik Ioan Robu bukaresti érsek, akiről a mellékelt rövid életrajzból megtudjuk: 1944-ben született moldvai katolikus családban, 1968-tól pap. 1983-ig a iasi-i Teológiai Intézet rektora volt. 1984-ben lett püspök, 1990-ben érsek. Nyilatkozatában a romániai katolikusok számát 1,4 millióra becsüli, de sokan hagyták el az országot, ennek következményeként nyugaton egyre több „a román nyelvű katolikus közösség”. A kommunista rendszer üldözöttjei közül csak néhai Vladimir Ghicát és Durkovici püspököt említette. Egy szót sem ejtett arról, hogy Romániában él 850 ezer magyar, valamint nagy számú német, szlovák és bolgár katolikus, arról sem, hogy létezik a Jakubinyi György vezette gyulafehérvári érsekség és több püspöksége. Említés sem történik az erdélyi múltról, Márton Áron legendás alakjáról, Majláth Gusztávról, Jakab Antalról, de arról sem, hogy a kutatás számára miért hozzáférhetetlen ma is a bukaresti püspökség levéltára. A Dosarele Istoriei 2003/9-es számában viszont Ovidiu Bozgan bukaresti egyetemi tanár tanulmányt közölt A római katolikus egyház a kommunista Romániában címmel. Ebben bemutatta a Szent István által 1103-ban létesített váradi püspökséget, kitért az 1111-ben alapított gyulafehérvári püspökség történetére, majd sorra vette Temesvárt, Szatmárt, és végül megemlítette: XIII. Leó pápa 1883-ban létrehozta a bukaresti, majd egy év múlva a iasi-i püspökséget is. A kommunista rendszer az egyház javait államosította, az 1948. évi 1111 parókiából 1988-ra 637, az 1317 papból 1982-re 685 maradt. A szerző nagy teret szentelt Márton Áronnak: életútjának, börtönéveinek, harcainak, amelyek egyháza és a romániai magyarság túlélést szolgálták. Bemutatta Csíksomlyó fontosságát a katolikus ellenállásban; a pünkösdi búcsúkon minden hatósági bojkott ellenére is, 12-15 ezer zarándok vett részt. Minderről Robu érsek nem tett említést. Hargita Népe, 2006. június 5.: Június 3-án több mint 300 ezer hazai és külföldi zarándok vett részt a csíksomlyói búcsún. A szentmise kezdetén Jakubinyi György érsek mondott fohászt: „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!” Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. /Barabás István: Bukarest és Csíksomlyó között. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./

Gáll Kinga, az Európai Parlament fideszes képviselője a vele készült beszélgetésben elmondta: a Bolyai Egyetem vitája azzal kezdődött, hogy a magyar egyetemet erőszakkal összeolvasztották a kolozsvári román egyetemmel. Minden vezető beosztásba románok kerültek, ami a magyar tagozat módszeres elsorvasztására vezetett. A rendszerváltás után a döntéshozatali ügyekben lényegi változás nem történt, a vegyes tanítású intézményekben a magyar tagozatok mind az egyetemen, mind a középiskolákban kiszolgáltatottak maradtak. A kisebbségi törvény most azért fontos, mert kézzelfogható, számon kérhető. A romániai magyarság többi jogkövetelése még ígéretként sem szerepel az Európai Parlamentben, illetve az Európai Bizottságban. Gáll Kinga Bukarestben járva, az Európai Parlament–Romániai Parlament vegyes bizottság alelnökeként rádöbbent, hogy akarnak ugyan kisebbségi törvényt, mert éppen ez a brüsszeli elvárás, de azt már nem akarják, hogy döntési jogköröket is szavatoljon. Amennyiben törlik a kulturális autonómia alapját, az önkormányzatok döntési jogköreit, akkor a törvény semmivé válik. 1993-ban, amikor Romániát felvették az Európa Tanácsba, akkor szintén előkerült egy kisebbségi törvény. A kormány mindent megígért, de amint fölvették az országot, minden elhalt, a kisebbségi törvényt pedig levették napirendről. Igaz, most erőteljesebben kéri az EU a törvény elfogadását, Gáll Kingának mégis fenntartásai vannak. Elképzelhető, hogy húzzák majd az időt, a csatlakozás után pedig azt mondják, nem sikerült megállapodni, és ismét lekerül napirendről a törvény. Gáll Kinga beszámolt arról, hogy Traian Basescu államelnök teljesen elzárkózott a magyar felsőoktatásra vonatkozó kérdések elől. Azt mondta, Kolozsváron a Babes–Bolyai multikulturális egyetem. Basescu szerint ha a magyaroknak egyetem kell, akkor azt magánegyetemként megcsinálhatják. A magyar diplomácia szegénységi bizonyítványa, hogy csak ennyit sikerült elfogadtatni a román országjelentésben a kisebbségekről. Több alkalommal lett volna lehetősége, hogy hatékonyan képviselje a határon túli magyarság ügyét az európai fórumok előtt, mégsem tette meg. Nem igaz, hogy a határon túli magyarság ügyét nem lehetett volna felvetni. A magyar kormány másik lehetősége az lett volna, ha nem terjeszti be elsők között ratifikációra Románia EU-s felvételét az országgyűlés elé. A Fidesz azt javasolta, hogy a kormány ne terjessze be szavazásra, várja meg az országjelentést. Ezt a kormány nem fogadta el. A Székely Nemzeti Tanács Gyergyóditrón nagygyűlést fognak tartani Székelyföld területi autonómiájának ügyében. Gáll Kinga elmondta, hogy az SZNT által megfogalmazott jogkövetelések jelenleg távol esnek az Európai Unió hivatalos kisebbségpolitikájától. Azonban a különböző régiókban élők beleszólása az őket érintő döntésekbe jogos igény, amelyet nem lehet megkérdőjelezni.  /Románia meg kell hogy oldja a kisebbségi kérdést. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 13./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem néhány éve hivatalos iratokban is vállalja Kolozsvár felsőoktatási múltját, amely több mint 400 évre nyúlik vissza. Június 14-től román és latin nyelvű tábla hirdeti majd az Egyetemiek Házának bejáratánál a Báthory István által alapított első erdélyi egyetemet. Rövid kolozsvári látogatásra érkezik Rómából Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelés Kongregációjának prefektusa, a Gergely Pápa Egyetem nagykancellárja. A magas rangú vatikáni méltóság dr. Jean-Claude Périsset bukaresti apostoli nuncius és dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek kíséretében érkezik Kolozsvárra. Amint dr. Nóda Mózes, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Vallástanárképző Kar dékánhelyettese, kancellárja és tanszékvezető professzora – a látogatás egyik szervezője – elmondta, a bíboros rövid, néhány órás ittléte alatt felkeresi a görög katolikus és az ortodox teológiát is. Ugyanezen a napon leleplezik a Farkas utcai Egyetemiek Házának bejáratánál azt a táblát, amely a Báthory István által 1581-ben alapított Erdély első felsőoktatási intézményének állít emléket. A kétnyelvű – román és latin – tábláról hiányzik a magyar nyelvű felirat. Mihail Hardau oktatási miniszter bejelentette, hogy a Vatikán jelenleg tanulmányozza egy romániai katolikus egyetem létrehozásának indokoltságát. /B. T., F. GY.: Kolozsváron a Vatikán „tanügyminisztere”. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen ismét sérült a multikulturalizmus elve. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Már hagyománnyá vált, hogy az 1989-es fordulat után, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum ballagási ünnepségén három Győrffy Zoltán-díjat osztanak ki a végzős diákok között. A kiosztásra kerülő 600 dollárt minden évben a Washingtonban élő egykori bolyais diákok, a Győrffy házaspár (dr. Győrffy Péter és Puskás Ilona) biztosítják. Ettől az évtől kezdve, az előbb említett mellett, egy újabb díj is lesz. Ezt a Kanadában élő Katonai Éva orvosnő létesítette fiatalon elhunyt férje, Szabó Jenő emlékére. Szabó Jenő tanári tevékenysége alatt az egyik legjobb és legtehetségesebb tanítványa volt, emlékezett rá Weszely Tibor. 1967-ben Bukarestben elektronikamérnöki diplomát szerzett. 1987-ben feleségével és gyermekeivel Torontóba emigráltak, ahol Jenő bio- és elektromérnökként dolgozott 1996. július 5-én tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláig. /Weszely Tibor: Győrffy Zoltán- és Szabó Jenő-díjas diákok. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./

Az 1990-es júniusi bányászjárás 16. évfordulójára emlékeztek június 13-án Bukarestben. A résztvevők hatalmas karót hoztak magukkal, amelyre „felhúzták” a bányászjárásokért felelősnek tartott személyek nevét. Az első Ion Iliescu, őt Petre Roman volt miniszterelnök, Miron Cozma és Virgil Magureanu, a titkosszolgálat akkori vezetője követi. Viorel Ene, a Bányászjárások Áldozatai Szövetségének elnöke szerint a bűnlista sokkal hosszabb, mint ahogy az áldozatoké is: bár a hivatalos adatok szerint az 1990-es véres eseményeknek „csupán” 6 halottja volt és 560 sebesültje, értesüléseik szerint közel 160 áldozatot hantoltak el. A katonai ügyészek megállapították: az eseményekért elsősorban azokat a tiszteket terheli a felelősség, akik akkor a belügyminisztérium élén voltak, nevezetesen Mihai Chitac tábornokot, volt belügyminisztert, helyettesét, Gheorghe Andrita tábornokot, Calin Traian Stefan, Costea Dumitru és Constantin Vasile ezredeseket. A Cotidianul című napilap szerint napok kérdése Ion Iliescu volt elnök vád alá helyezése. A konfliktus 1990. június 13-án robbant ki, amikor a rendfenntartók erőszakosan léptek fel az Egyetem téri éhségsztrájkolókkal szemben. Komoly összecsapásokra került sor a hetek óta a kommunizmus visszaállítása ellen tüntető „golánok” és a rendőrök között, több rendőrautót, a rendőrség épületét felgyújtották. Az éj folyamán a katonaság helyreállította a rendet. Másnap két, bányászokkal tele vonat érkezett a Zsil-völgyéből, akiket Ion Iliescu a kormányépület erkélyéről arra biztatott, hogy „tisztogassanak” az Egyetem téren. Többen a bányászok közül behatoltak a műegyetemre, ahol bestiálisan elverték az útjukba akadó diákokat, a tantermeket, laboratóriumokat pedig tönkretették. A téren maradt „bajtársak” mindenkinek ellenőrizték a személyazonosságát, és akik „értelmiség-gyanúsak” voltak, azokat megverték. Közel kétszázra tehető azoknak a száma, akiket a bányászok „utasítására” letartóztattak. Este a bányászokat a bukaresti kiállító csarnokba hívták, ahol Ion Iliescu személyesen köszönte meg nekik a rendcsinálást. Az atrocitások másnap is folytatódtak. Éppen június 13-án, a véres események évfordulóján tárgyalta az ügyészség Miron Cozma bányászvezér feltételes szabadlábra helyezésének kérését. Ezt a bírók elutasították, így Cozma továbbra is börtönben marad. Cozma az 1991-es és az 1999-es bányászjárások miatt bűnhődik, az előbbiért 7 év és 11 hónapot kapott, amit már letöltött, az utóbbiért 10 évet. /Bukaresti megemlékezés a ’90-es bányászjárásra. Napok kérdése Iliescu vád alá helyezése. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Életének hetvenedik évében elhunyt Bartis Ferenc költő, író, újságíró, a Magyar Írószövetség tagja. Bartis Ferenc /Gyergyószárhegy, 1936. júl. 4. – Budapest, 2006. jún. 9./ újságíró-szerkesztő volt a Bukarestben megjelenő Falvak Népénél, a marosvásárhelyi Új Életnél és a Csíkszeredában kiadott Hargitánál. Tíz évet ült román börtönökben, 1984-ben megfosztották román állampolgárságától, azóta Budapesten élt, 1988 és 1989 között a Magyarok, 1990-től A Céh című folyóiratok főszerkesztője, a Ring munkatársa volt, az Összmagyar Testület elnöke. Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével és az ’56-os Forradalom Hőse kitüntetéssel is elismerték. Főbb művei: Konok szeretet (1970), Kegyetlen szépség (1975), Fohászok és titkok föltámadás előtt (1996), Ellopták a világ lelkét (1998), Rovások az idő mestergerendáján (1998), Akarjatok élni szabadon (1999), Fekete tűzijáték (2003), A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete (1994), Az összmagyar eszme (2005). /Elhunyt Bartis Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./

Románia és Bulgária jelentős haladást ért el, azonban haladéktalanul lépéseket kell tenniük a hiányosságok kijavítására, hogy 2007. január 1-jén csatlakozhassanak az Unióhoz – olvasható az Európai Parlament (EP) elfogadott állásfoglalásában. Az EP a következő területeken vár előrelépést Bukaresttől és Szófiától: az igazságügyi rendszer reformjának megszilárdítása, az igazságszolgáltatás átláthatóságának, hatékonyságának előmozdítása, a korrupció elleni küzdelem, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, az emberkereskedelem elleni küzdelem és roma közösségek társadalmi integrációjának előmozdítása. /Román–bolgár reformokat kér az EP. Haladéktalan lépéseket a csatlakozási dátum fenntartásáért. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./