Lehet szeretni vagy nem szeretni a magyar kormányt, de ez van. Őket választotta a magyarországi polgárok többsége. Az ő fővárosuk Budapest, a miénk Bukarest, magyarázta Simon Judit újságíró. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök új alapokra akarja helyezni a nemzetpolitikát. Átszervezi a kormányt, a közigazgatást, ezen belül a határon túli magyarsággal foglalkozó intézményeket. Ettől „népszerűtlen lesz az úgynevezett nemzeti körökben.” Gyurcsány külön-külön tárgyal a határon túli magyar vezetőkkel, az újságíró lelkesen helyeselt. Simon Judit szerint Gyurcsány „talán elsőként, felnőttnek tekinti a határon túli közösségeket és ezek vezetőit.” Továbbá „nem döntenek rólunk nélkülünk. A miniszterelnök a határon túli szervezetekkel közösen akarja kialakítani az új intézményrendszert, velük együtt szeretné megalapozni az új nemzetpolitikát.” A magyar egyetemek színvonalának vetekednie kell a nyugati egyetemekével. „Nem elegendőek az újabb épületek és az azok udvarain felállított újabb szobrok.” /Simon Judit: Hétköznapok stratégiája. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), júl. 11./

Cs. Gyimesi Éva emlékeztetett, a Babes–Bolyain 5500 magyar hallgatót tartanak számon. Egy 1993-as adathoz képest (800 fő volt a magyarul tanulók száma) a létszám közel meghétszereződött, s ha az egykori Bolyain évente tanulók számával (1200–1500) összevetjük, akkor ez a mai létszám annak több mint háromszorosa. A napokban megjelent felvételi tájékoztató szerint a 103 szakosodási lehetőségen belül 58 magyar nyelvű tanulmányi ágazat van meghirdetve, de nem közlik, milyen mértékben biztosított a magyar tanszékrészlegeken a diszciplínák megfelelő szakemberekkel történő lefedése. A jelenleg magyarul tanuló diákok létszáma, ha a Babes–Bolyain kívül a Partiumi Keresztény Egyetemet, a Sapientiát, a teológiai karokat, a színész- és orvosképzést és a bukaresti hungarológia szakot stb. is egybevesszük, huszonháromezer, tehát nagy tömegű értelmiségi utánpótlás létezik. Azonban a nyilvánosságban ez a magyar diákság nem látszik eléggé. Ehhez képest a két világháború közötti fiatal egyetemista értelmiség sokkal artikuláltabban jelenítette meg érdekeit (Venczel József és mások). A problémákra rákérdező diákot (Száfta Szendét) a Szabadságban rögtön valamely beszervezés, manipuláció, rosszindulatú politikai szándék eszközének tekintik. A diákok esélyegyenlőségének feltétele a jó könyvtárak, laboratóriumok, egyetemi jegyzetek, internet-hozzáférés kellő mennyiségének biztosítása (lenne), különösen ma, a tömegoktatás korszakában. A mai romániai egyetemekre – és ezen belül a magyar tagozatokra is – az eltömegesedés jellemző. A nagy csoportlétszám, a megfelelő infrastruktúra és az egyetemi jegyzetek hiánya miatt kinek-kinek személyesen kell megtalálnia a módját, hogy a minőséget ne sodorja el teljesen a mennyiség uralma. A bukaresti román sajtóban, különösen a 22 címűben, hónapok óta a felsőoktatás eltömegesedése és a minőségbiztosítás (akkreditáció) az egyik legfőbb téma. A romániai akkreditációról a magyar oktatói testület körében sem igen folyik párbeszéd. A kolozsvári egyetem magyar oktatóinak egyik utolsó fórumán Cs. Gyimesi Éva két megfontolandó szempontra hívta föl a figyelmet. Az egyik szerint a viták helyett vegyék a közös célt vegyék figyelembe: a hallgatók szakmailag hatékony képzését. A másik: vonják be azokat az egyetemi tanárokat is, akik az egykori Bolyai diákjai, majd tanárai voltak, és van néhány évtizednyi tapasztalatuk a tanszékszervezésben. Ezekről javaslatairól azt írta az Erdélyi Naplóban egy váradi újságíró, hogy Cs. Gyimesi Éva „ezúttal két értelmetlen mondatra ragadtatta magát”. A budapesti Felsőoktatási Kutatóintézet munkacsoportja, élén Kozma Tamással, a tavalyi kézikönyv után (Kisebbségi oktatás Közép-Európában. Új Mandátum Könyvkiadó, 2005.), amely a romániai magyar felsőoktatás intézményei közül csupán a Partiumi Keresztény Egyetem képzési struktúráját tárgyalta alaposan, belehelyezve a romániai kisebbségi oktatás szerkezetébe (Szűcs István tanulmánya), idén kiadtak egy másik könyvet: Felsőoktatási akkreditáció Közép-Európában, Kozma Tamás és Rébay Magdolna szerkesztésében (Új Mandátum Könyvkiadó, 2006.). Megállapítható, hogy Romániában tekintélyelvű, bezárkózó, a diákok véleményszabadságát kizáró oktatási struktúra dominál. /Cs. Gyimesi Éva: Mértékbiztosító. Az egyetemi akkreditációról. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), júl. 11./

21,6 millió volt Románia lakosságának lélekszáma 2006. január elsején, ezen belül a magyarok aránya 6,6 százalék – derült ki az Országos Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozott adataiból.  A 2002-es népszámlálás adatait felidézve közlik, hogy a románok 19,4 milliót tesznek ki, azaz az összlakosság 89,5 százalékát. A nemzeti kisebbségek aránya 10,5 százalék, összlétszámuk 2,3 millió. A legnépesebb nemzeti kisebbségi közösséget Romániában a magyarság alkotja 6,6 százalékkal, létszáma 1 431 800. Második helyen a romák állnak 2,5 százalékkal (535 100). Őket követik a német ajkú­ak, 0,3 százalékot alkotva (59 800). Az összes többi nemzeti kisebbség az or­szág lakosságának 1,1 szá­zalékát teszi ki. Vallási megoszlás szempontjából a romániai lakosság több mint 80 százaléka ortodox, utánuk következnek a római katolikusok és a reformátusok. A lakosságnak több mint fele (55,2 százalék) városon él. Bukarestben 1 930 390 ember él. Bukarest után a legnépesebb városok: Konstanca (306 200), Iasi (306 000), Temesvár (303 200), Craiova (299 200) és Kolozsvár (297 600).  /Másfél millió alatt a magyarság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

Új folyóirat jelent meg ME.dok címen, Média – Történet – Kommunikáció alcímen Kolozsváron. Első, júniusi számában Cseke Péter főszerkesztő Beköszöntő című írásában jelezte, médiatudományi szakfolyóiratot indítanak. „Az önálló Médiatudományi Tanszék kiépítésének reménységével. Egy majdani Sajtótudományi Kutatóközpont megteremtésének igényével.” A kiadvány egyik szerkesztője, Botházi Mária elmondta: A ME.dok című médiatudományi folyóiratot a BBTE újságíró szakának doktorandusai hozták létre a kutatómunkát irányító Cseke Péter professzor segítségével. A szakon működő Medea Egyesület szakkollégiumának kiadványa várhatóan egy tanévben kétszer jelenik majd meg. Céljuk a jelenkori romániai magyar újságírás helyzetének feltérképezése, a sajtótörténeti kutatások bemutatása. Az Aula rovat egy elismert professzor, médiaszemélyiség aktuális jelenségeket magyarázó előadásának szövegét hozza, a Szóközök a kommunikáció problémáira reflektál, a ME.diárium sajtótörténeti írásokat közöl, a Kamera a vizuális világot vizsgálja, a ME.teória a médiaelméleté, a Hátlap a legújabb, sajtóval, kommunikációval, médiával kapcsolatos kiadványokat recenzálja. A ME.dok szerkesztőbizottsága: Bernáth László (Budapest), Bodor Pál (Budapest), Marian Petcu (Bukarest), Reinhold Stipsits (Bécs), Szabó Zsolt (Kolozsvár), Tudor Vlad (USA). Főszerkesztő: Cseke Péter. Szerkesztő: Botházi Mária, Győrffy Gábor. Olvasószerkesztő: Buzogány Klára. Borítóterv, tipográfia: Könczey Elemér. /Köllő Katalin: ME.dok – új sajtókiadvány a piacon. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

A pártbejegyzésre készülő Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/ összegyűjtötte a huszonötezer aláírást, amely a bírósági bejegyzéshez szükséges, de Bukarestben még nem sikerült összegyűjteni a hétszáz aláírást, amelyet a jelenleg érvényben levő törvény előír. Bukarestben dől el, hogy a Magyar Polgári Szövetség politikai pártként jelenthet-e majd alternatívát az RMDSZ-re. Szász Jenő, az MPSZ elnöke elmondta: eddig 28 500 aláírást sikerült összegyűjteniük, és Bukarestet leszámítva a többi megyében maradéktalanul teljesítették a 700-as követelményt is. Jelenleg az aláírások szúrópróbaszerű ellenőrzése folyik, erre Szász szerint azért van szükség, hogy így küszöböljék ki az RMDSZ által esetlegesen „beépített embereket”. Bukarestnek az Országos Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint jelenleg 1 930 390 lakosa van, ebből azonban a legutóbbi népszámláláskor alig több mint hatezren vallották magukat magyarnak. A leendő párt a politikai pluralizmust szolgálná az erdélyi magyar közéletben, és valós alternatívát kíván nyújtani az RMDSZ-re. Szász nem zárja ki az RMDSZ-szel való együttműködést, főként a parlamenti választások esetében. Lemondott az MPSZ országos vezetésében betöltött funkciójáról – az országos választmány elnöki tisztségéről, illetve az elnökségi tagságról – Szilágyi Zsolt és Orbán Mihály. Szász Jenő azzal magyarázta a két tag döntését, hogy a bihari MPE túlságosan RMDSZ-közeli politikát folytat, és az MPSZ-t is az RMDSZ platformjává kívánják alakítani. Szilágyi Zsolttal és Orbán Mihállyal az MPSZ elnöke továbbra sem zárja ki az együttműködést. /Balogh Levente, Farcádi Botond – Bukarestben keresi a pártbejegyzés támogatóit az MPSZ. = Krónika (Kolozsvár) – Erdély.ma, júl. 13./

Greenpeace aktivisták – köztük több magyar – tüntettek július 13-án Bukarestben a Környezetvédelmi Minisztérium előtt a verespataki aranybánya engedélyezési folyamatának leállításáért. A demonstráció oka az, hogy kanadai vállalat által újonnan beadott területrendezési engedély teljesen más beruházási szándékot mutat, mint amit az engedélyezési folyamat elkezdésekor a vállalat beadott. Az engedély említést sem tesz a nagybányainál tízszer nagyobb, 600 hektár kiterjedésű zagytározóról és annak 185 méter magas gátjáról. /Verespatak: Greenpeace-demonstráció Bukarestben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Már csak Bukarestben kell összegyűjtenie a pártbejegyzéshez szükséges 700 aláírást a Magyar Polgári Szövetségnek, a törvény által előírt 18 megyében összesítették a támogatókat. – Bízom benne, néhány hét alatt sikerül összegyűjtenünk a törvény által kért 700 aláírás – – mondotta Szász Jenő elnök. Elképzelésük szerint a helyhatósági választásokon önálló jelöltek­kel indulna az MPP, versenypártként mérettetne meg az RMDSZ-szel szemben, az eredmények alapján pedig tárgyalóasztalhoz ülnének, és a parlamenti választások előtt közösen dolgoznának ki egy olyan formát, amely biztosítaná a parlamenti képviselet megőrzését. /Farkas Réka: Új párt, növekvő ellentétek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Másfél éve kezdte meg küzdelmét a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az önálló magyar állami egyetem visszaállításáért. A kis lépések politikája tizenöt esztendő alatt semmilyen előrelépéshez nem vezetett, ezért érezték fontosnak néhányan – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakosztályából, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatói közül, a diák- és ifjúsági szervezetekből –, hogy újra fel kell vállalniuk a kezdeményezést. Július 10-én a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete Wass Albert-díjjal tüntette ki a BKB három vezetőjét: Bodó Barna elnököt, Kovács Lehel alelnököt és Hantz Pétert, a szervezet szóvivőjét. Az ünnepélyes díjátadás alkalom volt egy lakossági fórumra is. Az egyetem a jövőt jelenti, olyan típusú oktatást, amely nélkül elképzelhetetlen egy polgáriasult közösség – mondta Bodó Barna. 1990 januárja óta napirenden van a Bolyai Egyetem újraindítása. ,,Jó néhány évnek kellett eltelnie, amíg az egyetem kérdése megint megfelelő hangsúllyal, erővel, nyomatékkal napirendre kerülhetett” – fogalmazott Bodó Barna, aki öt pontban vázolta, mi változott, amióta fiatal kollégái, Hantz Péter és Kovács Lehel létrehívták a BKB-t. Azóta a magyar egyetem ügye folyamatosan jelen van a közéletben, már nem egy szűk elit, nem a romániai magyarság kérdése, hanem a demokratizálásé. Eredménynek könyvelhető el, hogy a BKB lépéselőnyt szerzett, ők tematizálják a folyamatot, a hivatalosságok pedig válaszolni kényszerülnek. Tüntetésekkel, aláírásgyűjtésekkel vállal­ták a konfrontációt, és hiszik, hogy az ügy eredményes képviselete érdekében a demokrácia által megengedett minden eszközt ki kell használniuk – mondotta Bodó Barna. Kiemelte: megkezdődött a párbeszéd. Elérték, hogy a román média egy szelete ma már pontosan érti, mit akarnak. A BKB vitte ki az európai politikai színpadra a Bolyai Egyetem ügyét, a legnagyobb belpolitikai eredmény pedig az, hogy márciusban az egyetemmel kapcsolatban sikerült egy lapra gyűjteniük két olyan aláírást (Markó és Tőkés), amely az elmúlt években nem szerepelt együtt.   Kovács Lehel a BKB eddigi tevékenységét vázolta. A tavaly januárban megalakult szervezet elsőként egy európai kisebbségi felsőoktatási konferencia szervezését vállalta. Ez pénzhiány miatt csak virtuálisan jöhetett létre, de a világhálón lebonyolított beszélgetések egy európai kisebbségi egyetemi charta létrehozásának alapjául szolgálnak. A konferencia kimondta: európai szinten az erdélyi és a felvidéki magyar oktatás van a legrosszabb helyzetben. 2005 júniusában kezdték meg a Bolyai-esték szervezését. Tavaly szeptemberben döntöttek arról, hogy nemzetközi színre viszik a magyar egyetem ügyét. Brüsszelbe, Strasbourgba, az EU különböző szerveihez juttatták el a dokumentációt, ismer­tették a valós helyzetet, a hiányosságokat. Bemu­tatták, hogy mit jelent a magyar egyetem hiánya, kiemelték a csángómagyar oktatás hiányosságait is. 2005 októberében négy erdélyi városban szerveztek tüntetést a Bolyai Egyetemért, novemberben elkezdték a tanárok körében az aláírásgyűjtést, a 179 oktatóból 149 egyértelműen támogatta három önálló magyar kar létrehozatalát. Decemberben a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordultak a magyar gyerekek román tanításának ügyében, több hónapos halogatás után nemrég kaptak választ, amely leszögezi, sérül az esélyegyenlőség, és felszólítja a minisztériumot külön tanrend kidolgozására. Aláírásgyűjtést kezdtek, 83 nagynevű tudós és 11 Nobel-díjas csatlakozott ügyükhöz, februárban a polgármesterek és a történelmi egyházak vezetői fordultak beadvánnyal az egyetem szenátusához, és kérték a három önálló magyar kar létrehozását. Márciusban ültek össze a BBTE magyar oktatói, kiderült, közösségük megosztott: van, akit megfélemlítettek, s azért nem vállalja fel az önállósodás ügyét, mások személyes érdekből ellenzik. Szintén márciusban szerveztek egy fórumot a protestáns teológián, amelyen civil szervezetek, az RMDSZ, a magyar oktatók és a minisztérium képviselői fogalmaztak meg közös állásfoglalást. Áprilisban Bukarestben román értelmiségi találkozót tartottak, májusban imaláncot szerveztek, és megkezdték az idén októberre tervezett II. kisebbségi felsőoktatási konferencia előkészítését. Júniusban az egyetem etikai bizottsága elé idézték a BKB vezetőit, azzal vádolják őket, hogy ártottak az egyetem hírnevének. Hantz Péter terveik kitért a magyar diákok román oktatásának megváltoztatása érdekében kidolgozott stratégiájukra. Újabb beadvánnyal fordulnak a Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérik, egyértelműen mondják ki: a helyzet diszkriminatív. Alkotmánybírósági határozatot is kérnek, s ha ez azt mondja ki, hogy a kisebbségi gyerekek román oktatása nem diszkriminatív, a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak. ,,Semmiképpen nem hagyjuk az ügyet elaludni” – szögezte le Hantz Péter. A magyar egyetem ügyében októberben újabb, több várost érintő tüntetést szerveznek. Hantz úgy véli, az EU-nak nem ügye a kisebbségi kérdés rendezése, de érdeke, hogy csend és nyuga­lom legyen a térségben. Nem állnak le a lobbitevékenységgel sem, az ENSZ-t, az EP-t, az Európai Biztonsági Tanácsot szándékoznak megkeresni. /Farkas Réka: Hosszú küzdelem lesz, de meg kell harcolni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Amikor gróf Batthyány Ignác gyulafehérvári római katolikus püspök 1791-ben megalapította a ma is nevét viselő könyvtárat, nem sejthette, hogy a családi vagyonából megvásárolt könyvek a román állam tulajdonába kerülnek, s azokhoz kétszáz év múlva szeretett egyházának papjai hozzá sem fognak majd férni. A könyvtárat végrendeletileg Erdélyre és a gyulafehérvári katolikus püspökségre hagyta, utóbbi kezelésében, azzal a megkötéssel, hogy azt az őt követő püspökök a gyűjteményt gondosan óvják és folyamatosan gyarapítsák. Utódai eleget tettek a hagyakozó óhajának: a gyűjteményt 60 ezer kötetre bővítették. A könyvtárat a román állam 1949-ben a római katolikus egyháztól elkobozta. Márton Áron püspök erélyes tiltakozása hiábavalónak bizonyult. A Batthyaneum tulajdonjoga 1989 után ismét napirendre került, és európai unszolásra 1998-ban Bukarest a 13. számú kormányrendelettel a könyvtárat és épületét visszaadta a közben érsekségi rangra emelt gyulafehérvári katolikus püspökségnek. A rendeletet mindmáig nem hajtották végre. A gyulafehérvári román nacionalisták ugyanis pert indítottak. Arra hivatkoztak, hogy könyvtárát Batthyány tulajdonképpen két örökösre hagyta: a püspökségre és Erdélyre. Utóbbi jogutóda pedig a román állam. A bíróságok rendre elutasították ezt az érvelést, de utolsó fokon, 2003-ban, a románok keresetének helyt adtak. Az érsekség a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordult, de az ügyben ott még nem született ítélet. A román állam pillanatig sem vette komolyan az elmúlt években az elkobzott egyházi és kisebbségi vagyon visszaszolgáltatását szorgalmazó sorozatos nyugati követeléseket. Jól példázza a bukaresti gondolkodást az Adevarul román napilap, 2004. június 30-án megjelent cikkének mondata: „A szóban forgó ősnyomtatványt Batthyan (sic!) katolikus püspök, teljes könyv- és műtárgy-gyűjteményével, végrendeletileg a román államra hagyta.” A katolikus főpapokat jóformán be sem engedik az intézménybe. Marton József teológiai történészprofesszor nemrég kijelentette: az egyes könyvek tanulmányozása végett magának a tulajdonost képviselő Jakubinyi György érseknek is a bukaresti Román Nemzeti Könyvtár írásos engedélyére van szükség, amely gyakorlatilag beszerezhetetlen. A püspökség szerint a gyűjteményből máris több értékes könyvnek lába kelt. A mai Románia talán legértékesebb, itt őrzött könyvét – az 812-ben a lorschi kolostorban készült Codex Aureust – néhány évvel ezelőtt engedély nélkül lemásolták, hatalmas, 1,5 millió euróra becsült kárt okozva ezáltal az egyháznak. A 333 példányban kiadott hasonmást darabonként 28 ezer dollárért kínálták a gyűjtőknek. A Codex Aureust a román kommunista állam is kihasználta. Azzal garantált ugyanis több milliárdokra rúgó, a hazai ipar fejlesztését szolgáló nyugati kölcsönt. Potyó Ferenc, a gyulafehérvári érsekség általános helynöke nemrég leszögezte: a Batthyaneum az egyházé, és semmi szín alatt nem fogadhatják el a közös, állami-egyházi felügyeletet. Tavaly Jakubinyi György érsek a Márton Áron-emlékünnepségen résztvevő Erdő Péter esztergomi bíboros-prímással és Orbán Viktor Fidesz-elnökkel együtt kívánta meglátogatni a Batthyaneumot. „Az igazgatónő a könyvtár bejáratánál a Román Akadémia pontos névsort tartalmazó engedélyét kérte a főpapoktól, és csak annak felmutatása után engedte be őket az épületbe” – emlékezett a megalázó helyzetre a helynök. Hozzátette: ezek után naivság lenne bízni bármilyen állami-egyházi közös felügyelet működőképességében. A katolikus egyház az RMDSZ közbenjárásában bízik, de egyelőre az is eredménytelennek bizonyult. /Tibori Szabó Zoltán: Batthyaneum: nem tudja használni könyvtárát az egyház. A püspök kincse és a bukaresti szemforgatók. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./

Bukarestben a kormánybizottsággal tárgyalt dr. Fazakas József, a BBTE sepsiszentgyörgyi tagozatának igazgatója és Ritti Olivér műépítész. A bizottság módosításokkal jóváhagyta a sepsiszentgyörgyi egyetemi campus megvalósíthatósági tanulmányát. A kormányhatározat alapján megkezdődhetnek a munkálatok, remélhetően már idén. Az ötmillió eurós beruházásnak két év alatt kell megvalósulnia. A felépült campus előadótermeket, bentlakást, kantint, sportpályákat jelent, azaz mindent egy helyben. Jelenleg még több helyiségben kell oktat­niuk Sepsiszentgyörgy az egyetem tanárainak, akik szeretnék, ha megkapnák a Mezőgazdasági Iskola összes épületeit. A hallgatók eddigi tanulmányi eredményei nagyon jók. 95 százalékuk tovább tanul vagy elhelyezkedik gazdasági munkakörökben. Idén új szakok is indulnak: a kereskedelem, turizmus és szolgáltatások gazdaságtana, valamint mezőgazdasági, élelmiszer- és környezet­gazdaságtan.   /Czompó János: Zöld út az egyetemépítésnek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 18./

Tamás Pál, a Marosvásárhelyről Magyarországra telepedett, jelenleg Vácott élő művész meghatottan vette tudomásul, hogy Oroszhegyen, apja szülőfalujában kiállíthatja munkáit az utókor számára. A szobrászatban, grafikában, ötvösművészetben egyaránt jártas Tamás Pál népművész Bukarestben született, mert szülei ekkor éppen ott éltek. Oroszhegyen egyemeletes, hatszobás épületet biztosítottak a kiállítás számára. Tamás Pált az oroszhegyi hagyományok, a farsang, húsvéti szokások, aratás, marhavásárok ihlették. Szerkezetileg jól felépített népi ötvösmunkákat tekinthetnek meg az érdeklődők a Hargita megyei falu múzeumában. A művész a Marosvásárhelyen nemrég véget ért tárlatát költöztette át választott szülőfalujába. Tamás Pálról és alkotásairól hamarosan kismonográfia jelenik meg. /Antal Erika: Múzeum nyílt Oroszhegyen. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./

Dés főterén immár nyolc éve hónapról hónapra igen magas mércével mért képzőművészeti kiállítások helyszíne a Frézia Galéria. Most a Csapó Dup Réka – Darie Dup házaspár, a bukaresti művészeti akadémia tanárai állították ki munkáikat. Csapó Dup Réka kolozsvári születésű, Bukarestben a művészeti akadémián grafika szakon folytatta tanulmányait. Később a szobrászatra ment át. Számtalan ösztöndíj és díj nyertese Temesvártól Koppenhágáig. /Lukács Éva: Szobrászati kiállítás Désen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./

Csendőrség oszlatta szét július 18-án Bukaresten a Greenpeace környezetvédelmi szervezetnek a Környezetvédelmi Minisztérium előtt másfél órán át tüntető romániai, magyar és osztrák aktivistáit. A zöldek az ellen tiltakoztak, hogy Sulfina Barbu környezetvédelmi miniszter nem állította le a verespataki aranybánya szerintük törvénytelen engedélyeztetési folyamatát. A zöldek szerint a verespataki aranybánya-projekt legproblémásabb eleme, a 600 hektár kiterjedésű cianidos ülepítőtó. A zöldek szerint a karhatalom erőszakosan lépett fel akciója során. A romániai tüntetőkre ötezer lej értékű bírságot róttak ki, a külföldi aktivistákat az idegenrendészetre szállították, a csendőrség közlése szerint őket is megbírságolják az engedélyezetlen demonstrációban való részvételért. /B. J. I.: Bekeményített a Greenpeace. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

Bíróság elé állíthatják azokat a volt szekus tiszteket, akik az elmúlt rendszerben kiskorúakat verbuváltak besúgóknak. Stejarel Olaru történész elmondta, a Kommunizmus Bűntetteit Kutató Intézet tervei közé tartozik ezeknek a személyeknek az azonosítása és felelősségre vonása. A történész szerint a kiskorúak beszervezése ugyanazzal a módszerrel történt, mint bárki más esetében. Cazimir Ionescu, az átvilágító bizottság /CNSAS/ szóvivője elmondta: a Szekuritáté elsősorban 12–19 éves korú gyermekeket szervezett be, akiknek családjukról, tanáraikról és iskolatársaikról kellett adatokat szolgáltatniuk. Nem egy-két elszigetelt esetről van szó, hanem az ország valamennyi megyéjét érintő, általános gyakorlatról. A bukaresti sajtó szemére vetette a CNSAS-nak, hogy a gyermekbesúgók létét mindeddig elhallgatta. Az egykori gyermekhálózat tagjainak többsége napjainkban a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a Külföldi Hírszerzési Szolgálat (SIE) alkalmazásában áll. Az Securitate gyermekhálózatához hasonlót a térségben a kelet-német Stasi működtetett. A modellt Kínától vették át, ahol a kulturális forradalom átnevelési lágereibe zárt emberek 70 százalékát saját gyermekeik súgták be. /Felelősségre vonhatják a kiskorúak beszervezőit. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./ „Valamikor 1957-58-ban, a mezőtelegdi iskolában, hatodik osztályos koromban a zöldkabátos, bőrcsizmás szekusok éjjel-nappal gyomroztak. Piros tintával íratták velem a nyilatkozatokat... Engem nem szerveztek be, ez ellenőrizhető, de a velem egyidős 13 éveseket nagy valószínűséggel igen” – így idézte fel Lakatos István olvasó azokat az időket. Stejarel Olaru történész szerint a Szekuritáté ugyanolyan „meggyőzési technikákat” alkalmazott a kiszemelt diákokkal, mint a felnőttek beszervezésekor. Elsősorban a szerény jövedelmű családok gyermekeit környékezték meg, ezen belül is azokat, akik bentlakásokban éltek és jó tanulók voltak. A Szekuritáté minden megyében tartott fenn kiskorúakból álló besúgóhálózatot. /Fenyítés a gyerekspiclik szekus beszervezőinek? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./

Önkritikát gyakorolt az öt romániai magyar politikai szerveződés képviselője július 20-án a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen a pluralizmus, összefogás, autonómia témájú párbeszéden. Márton Árpád RMDSZ-képviselő furcsának nevezte, hogy bár a kisebbségi törvénytervezetben szó sem esik területiségről, sok román kollégája mégis területi autonómiára vonatkozó sorokat vél felfedezni különböző cikkelyekben. A pluralizmussal kapcsolatban a honatya úgy értékelte, egy 6,5 százalékos közösség esetében nehéz elképzelni az ötszázalékos bejutási küszöb elérését versenyhelyzetben, ezért megoldásként párbeszédet javasol a többi szervezettel. A Magyar Polgári Szövetség színeiben Szász Jenő elnök helyett megjelenő Árus Zsolt alelnök határozottabb hangot ütött meg, szerinte az RMDSZ pozíciója zsarolásra jó, ezért változtatnia kellene stratégiáján. Árus a koalícióból való kilépést javasolta az RMDSZ-nek, mivel így szerinte az Európai Unió nyomást gyakorolna a csatlakozás előtt álló Bukarestre az autonómiakérdés rendezése ügyében. Önkritikaként Árus két nagy MPSZ-hibát nevezett meg: a helyhatósági választásokon túl kevés helyen állítottak listát, a parlamentin pedig egyáltalán nem kellett volna. Toró T. Tibor képviselő, EMNT-alelnök szerint előbb-utóbb intézményesül egy másik magyar politikai szerveződés, a kérdés csak az, hogyan lesz belőle erős magyar országos képviselet. Toró elmondta, a parlamenti demokrácia eszközeit kimerítették a kisebbségi törvény érdekében, a puha helyett egy félkemény erdélyi autonómiatörvény kell, és ha a párbeszéd nem működött, egyéb eszközöket kell bevetni, amiben a civil társadalom vagy a magyar történelmi egyházak tudnak segítségre lenni. Azt, hogy a polgári oldalt nem tudták kellőképpen összefogni, a Magyar Polgári Egyesület elnöke, Csuzi István saját hibájuknak is tartja. A Székely Nemzeti Tanácsot képviselő Sántha Imre szervezete segítségét ajánlotta fel egy autonómiáról tartandó népszavazás megszervezésében. /Mihály László: RMDSZ-MPSZ párbeszéd készül? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./ Mihály László, az ÚMSZ munkatársa szerint a Bálványosi Nyári Szabadegyetem már kissé unalmas. /Mihály László: Tusványos már uncsi. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 21./

A moldvai csángók önálló kisebbségként való elismertetését szorgalmazta Gabriel Andreescu, a Helsinki Emberjogi Bizottság (APADOR CH) elnöke a Bálványosi Nyári Szabadegyetem csángóvitájában. Andreescu szerint ezt elsősorban a csángóknak kell akarniuk. Javaslatára kurtán reagált Duma András költő, a Bákó megyében bejegyzett Szeret Klézse Alapítvány elnöke. „Nekünk a magyarságunk kell” – jelentette ki határozottan. Duma azt is sérelmezte, hogy sokan a csángó nyelvet önálló nyelvnek tekintik, holott az legfeljebb nyelvjárás. Varga Andrea Bukarestben élő budapesti történész arról beszélt, hogy ideje lenne nyíltan szembenézni a csángók asszimilációjának valós folyamatával. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány részéről Kolozsváry Tibor közölte, elkészült már a Rekecsinbe tervezett Béke Királynője iskola terve. /Gazda Árpád: Asszimilációra ítélve? = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./

Július 21-én Markó Béla-Tőkés László találkozóval folytatódott, majd július 22-én, szombaton Orbán Viktor Fidesz-elnök beszédével zárult a XVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Felülvizsgálja az RMDSZ az európai uniós csatlakozás után, együtt lehet-e működni a román kormánykoalícióval, ha a parlament nem fogadja el a kisebbségi törvénytervezetet – jelentette ki Markó Béla. Hozzátette, az RMDSZ nem mond le a kulturális autonómiáról, ahogy fenntartja a területi autonómiaigényét is, és ősztől széles körű párbeszédet tervez azokkal a magyar politikai erőkkel, amelyek eddig a szövetségen kívül keresték boldogulásukat. Ennek szükségességével Tőkés is egyetértett, viszont kétségbe vonta, hogy az RMDSZ őszintén óhajtja ezt a dialógust. Szerinte a valódi párbeszédet éppen az RMDSZ akadályozza, és a szövetségnek nem szabad kisajátítania az erdélyi magyarság politikai képviseletét, a párbeszédet, illetve a magyarországi és a román állami pénzek elosztásának jogát. Sérelmezte, hogy az RMDSZ mint az erdélyi magyarság egyetlen hivatalos szerve „hatalomelvű magatartást” tanúsít, és mindent megtett az RMDSZ-en kívüli – a szövetség vezetőségével szemben álló ellenzéki erők – megsemmisítéséért. „Nem szabad párbeszédet hazudni, amikor nincs párbeszéd” – fogalmazott. Szerinte az RMDSZ csak a saját kebelében hajlandó leülni tárgyalni. A vitára összegyűlt több száz fős hallgatóság többször fütyölt és pfújolt egy-egy nekik nem tetsző Markó-megjegyzésre. Az RMDSZ-elnök például furcsállotta, hogy a március 15-i székelyudvarhelyi nagygyűlés szervezői Basescu államelnök látogatásától tették függővé az autonómia-kiáltvány szövegét. „Mi soha nem fogadtuk el, hogy román politikusok mondják meg, mi legyen szövegeinkben” – fogalmazott Markó. Tőkés László szerint a március 15-i nagygyűlés előtti egyeztetés reálpolitikai jellegű helyzet volt, a szervezőknek latolgatniuk kellett, mi jobb az autonómia-ügynek: ha Basescu ellátogat Székelyudvarhelyre, vagy ha nem teszi. Ugyanakkor azt vetette az RMDSZ szemére, hogy túlságosan betagozódott a bukaresti hatalom köreibe, és „a román hatalom magyar szárnyává” vált. Markó akkor kapta a legnagyobb füttyöt, amikor kijelentette, nem az RMDSZ gáncsolta el az MPSZ-t, hogy indulhasson a parlamenti választásokon. /M. L.: Markó-Tőkés tusnádi párbaj. A koalíció felülvizsgálatával fenyegetett az RMDSZ-elnök. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./

Az Európa Tanács (ET) aggodalommal figyeli az emberi jogok betartását Moldova Köztársaságban, közölte René van der Linden, az ET Parlamenti Közgyűlésének elnöke július 24-én Bukarestben Mihai-Razvan Ungureanu külügyminiszterrel. „Az ET elöljáróját elsősorban a transznisztriai helyzet foglalkoztatja. /Cs. P. T. Az ET aggódik Moldova miatt. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

Eltelt egy év, és Markó Béla ismét találkozott Tőkés Lászlóval és Orbán Viktorral. Tavaly is, idén is Tusnádfürdőn vitatkoztak és eldöntötték: folytatják a párbeszédet. Markó Béla Bukarestben, a törvényhozásban és a román kormányban próbál célt érni. Orbán Viktor, aki a Néppárton belül működne együtt az RMDSZ-szel, nem fékezi Markóék külső ellenzékét. Simon Judit, a lap főmunkatársa szerint Románia csatlakozásának késleltetése nem az autonómia ügyét vinné előre, hanem az erdélyi magyar közösséget vetné vissza, továbbá Tőkés László külső ellenzékként aligha tud hozzájárulni a cél eléréséhez. A nyilatkozatok, petíciók Brüsszelben a papírkosárban végzik, ha nem törvényhozók vagy kormánytagok részéről érkeznek. /Simon Judit: Hárman mentek, beszélgettek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

A kisebbségi törvény kapcsán átvertek bennünket koalíciós partnereink – jelentette ki bukaresti sajtótájékoztatóján Markó Béla RMDSZ-elnök. Hozzátette: emiatt az RMDSZ 2007. január 1-je után újragondolja a kormányban való részvételét. Markó kifejtette, amikor a jelenlegi kormánykoalíció megalakult, részletesen elmagyarázta partnereinek: mit is tartalmazna a közös kormányprogramba foglalt, a nemzeti kisebbségek jogállására vonatkozó jogszabálytervezet, beleértve a vitatott kulturális autonómia-fejezetet is. Markó szerint akkor az összes koalíciós társ egyetértett, a kormány pedig egy évvel ezelőtt el is fogadta a tervezetet. Ennek ellenére mára az RMDSZ szövetségesei váltak a jogszabály legvehemensebb ellenzőivé. „Az RMDSZ egy közös kormányprogram mellett kötelezte el magát, de két fő célt, Románia 2007-es EU-csatlakozását és a kisebbségek gondjainak megoldását, az etnikumközi kapcsolatok javítását tartja szem előtt” – szögezte le Markó. „Nem vagyunk hajlandók tovább folytatni ezt az egyoldalú alapokra helyezett együttműködést” – mondta Markó. /Gujdár Gabriella: Markó: átverték az RMDSZ-t! = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./

Románia konzulátust nyitna a szerbiai Timok-völgyben – jelentette be Traian Basescu államfő Borisz Tadics szerb államelnök romániai hivatalos látogatása alkalmából. A román államfő továbbá sürgette Tadicsot, hogy a kölcsönösség jegyében Szerbiában hivatalosan ismerjék el a román ortodox egyházat. Basescu emlékeztetett, Romániában a szerb ortodox egyház hivatalos elismertségnek örvend. Tadics arról biztosította tárgyalópartnerét, hogy Szerbiában intézményes szinten védik az ott élő román kisebbség jogait, ugyanakkor hasonló magatartást várnak el Bukarest részéről is. A tárgyalások során a román elnök kitért Koszovó helyzetére. Basescu úgy vélte, a terület státusát kizárólag a Belgrád-Pristina egyezmény keretében kellene megvitatni, és elutasította Koszovó függetlenedésének kérdését. /Barta Zoltán: Román konzulátust nyitnának a szerbiai Timok-völgyben. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./

Elhunyt Szász János író, költő, újságíró /Belgrád, 1927. júl. 14, – Bukarest, 2006. júl. 29./, miután agyvérzés miatt több héten át feküdt kómában. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyik a múlt század közepén, közvetlenül a második világháború után kezdte pályáját. Egyetemistaként lett az Utunk helyettes főszerkesztője Kolozsváron, 1957 és 1968 között a bukaresti magyar napilap, az Előre rovatvezetője, később is, nyugdíjazásáig, a lap belső munkatársa. 1968 és 1977 között a Román Írószövetség főtitkára volt. Könyveinek száma – verseken kívül elbeszélések, kisregények, regények, útirajzok, esszék, műfordítások – meghaladja a harmincat. Bejárta a világot, jelentős irodalmi díjak kitüntetettje, publicisztikai munkásságáért elnyerte a MÚRE Életműdíját, a MÚOSZ Aranytollát és a budapesti Pulitzer Emlékdíjat. /Á. H.: Elhunyt Szász János. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./ Szász János neve után, a róla szóló írásokban, lexikonok szócikkeiben mindig hosszú felsorolás következik, jelezvén munkásságának, írásformáinak, szellemi alkatának sokoldalúságát. Költő, prózaíró, esszéista, szerkesztő, műfordító, közíró. Szüntelenül fürkészte az értelem működésének természetrajzát, törvényszerűségeit. /Gálfalvi Zsolt: Az értelem történésze. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./

A román állampolgárok amerikai vízumkötelezettségének feloldását Washington a romániai árvagyerekek örökbefogadására vonatkozó bukaresti tilalom megszüntetésétől teszi függővé – írta a Cotidianul. Az amerikai szenátus Basescu Washingtonba utazása napján, július 27-én fogadott el egy határozatot, amelynek célja, hogy Washington gyakoroljon nyomást az örökbefogadási tilalom feloldása érdekében. Románia egyelőre nem enged a zsarolásnak. /Vízummentességet gyermekekért cserébe? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) is érdeklődött a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a terrorizmussal vádolt ujgur szervezet együttműködése iránt – írta augusztus 1-jei számában a Ziua bukaresti napilap. A román sajtó nem először foglalkozik ezzel a témával. Azt követően, hogy a Csapó I. József által vezetett SZNT Állandó Bizottsága június 5-én együttműködési megállapodást írt alá az Ujgur Fórum nevű szervezet németországi emigrációban élő tagjaival, a Gandul című lap arról számolt be, hogy a Székelyföld autonómiájáért küzdő SZNT „terrorista szervezettel” szövetkezik. A Ziua értesülése szerint a Román Hírszerző Szolgálattól a CIA is adatokat kért a két szervezet együttműködéséről, hiszen az SZNT „partnerét” azzal vádolják, hogy merényletet tervezett az Amerikai Egyesült Államok kirgizisztáni nagykövetsége ellen. Ferencz Csaba, a tanács alelnöke korábban cáfolta, hogy az SZNT-nek bármiféle kapcsolata lenne terrorista szervezetekkel. Úgy vélte, hogy szánalmas lejáratási kísérletről van szó csupán, hiszen az Ujgur Fórum nevű szervezet németországi emigrációban élő tagjaival, nem pedig az Ujgur Felszabadítási Fronttal írt alá megállapodást. /Érdeklődött a CIA az SZNT iránt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

– Pozitívan nyilatkozott Franco Frattini, az Európai Bizottság (EB) bel- és igazságügyi biztosa a romániai reformok elmúlt hónapokban tapasztalt fejleményeiről, de szorgalmazta a vagyonellenőrzési ügynökség létrehozására vonatkozó törvény elfogadását is – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke. Markó megbeszélést Bukarestben folytatta az uniós biztossal. Markó szerint a biztos értékelte, hogy a bukaresti törvényhozás elfogadta a pártfinanszírozási törvény módosítását. Markó a Frattinivel folytatott megbeszélésen felvetette a kisebbségi törvénytervezet problémáját is, amely – mint fogalmazott – egyben az Európai Unióé is. /B. T.: Markó a kisebbségi törvényt is felvetette Frattininek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Az RMDSZ lejáratására tett törekvésnek tartja Markó Béla államminiszter, Borbély László megbízott miniszter és Verestóy Attila szenátor azt az Evenimentul Zilei (EVZ) központi napilapban augusztus 7-én megjelent cikket, amely szerint nevük szerepel az átvilágító testület által átvett 29 dosszié néhányában. „Az EVZ-ben megjelent kijelentések nagyon különösek, az embernek égnek áll a haja attól, amit ott lát” – fogalmazott Csendes László, a Szekuritáté Levéltárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) testületi tagja, aki megerősítette, Markó Béla és Verestóy Attila megfigyelési dossziéjában csak olyan dokumentumok szerepelnek, amelyek világosan rámutatnak, hogy a Szekuritáté éveken át figyelte őket, és lehallgatta telefonbeszélgetéseiket a magyar közösségben vállalt szerepük miatt. Csendes úgy látja: az EVZ legkeményebb csúsztatása, hogy parlamenti forrásokra hivatkozva azt írja: Borbély László dossziéja is a CNSAS által a Román Hírszerző Szolgálattól átvett 29 dosszié között van. „Soha semmiféle nyilatkozatot nem írtam alá a Szekuritáténak” – szögezte le Borbély. Szerinte az RMDSZ csúcsvezetését ért vádak egyértelműen politikai diverziónak tekinthetők. „Nem is sejtettem, hogy az életem minden mozzanatát figyelik, és ezt jelentésekben írják meg” – mondta Verestóy Attila szenátor. „Én nyilatkozatot arról írtam, hogy hol voltam, mit csináltam. Ez a 70-es évek elején történt, amikor a bukaresti magyar diákság szerveződésében vettem részt, és úgy látszik, ezt nem nézték különösen jó szemmel” – magyarázta. Kifejtette: dossziéját a magyar nagykövetség diplomatáival fenntartott szorosabb kapcsolatai miatt titkosították eddig. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint az RMDSZ vezetőit az utóbbi időben többen többféleképpen próbálják lejáratni. „A dossziék kérdését a kilencvenes évek elején meg kellett volna oldani radikálisan. Az RMDSZ a maga részéről el is fogadta a Temesvári Kiáltvány 8-as pontját, ehhez tartottuk is magunkat, de most, 16 esztendő múltán derül ki, hogy Romániában sem a törvények nem voltak hatékonyak ebben a kérdésben, sem politikai akarat nem létezett arra, hogy a szekuritátés múltat föltárják” – mondta Markó, aki úgy látja, a magyarokat és a magyar értelmiségieket főként '89 előtt is ellenségnek tekintette a Szekuritáté és a rendszer. Jelenleg is ugyanezt az ellenségképet akarják újratermelni sokan. „89 előtt kényszerültem, hogy úgy éljek, hogy állandóan a nyomomban voltak és megfigyeltek. Maga a megfigyelési dosszié, a dokumentumanyag hét vaskos kötetnyi telefonlehallgatási jegyzőkönyvet tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy hosszú éveken át minden telefonbeszélgetésemet lehallgatták, leírták, majd lépésről lépésre követtek” – tájékoztatott Markó, aki látta dossziéját. Abban például van egy nagyon hosszú nyilatkozat arról, hogy Sepsiszengyörgyön volt Markó, amikor valakik megpróbálták fölrobbantani Mihai Viteazul szobrát. Akkor Markót is bevitték a Szekuritátéhoz. /Gujdár Gabriella: Ködösítik az átvilágítást. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

Egy kétszobás házba szól a személyazonosságija hatszáz embernek egy térképén nem létező erdélyi faluban, írta a bukaresti Cotidianul. A Brassó megyéhez tartozó Szászmagyarós községben van olyan ház is, amelyet 600 ember személyazonossági igazolványában jelöltek meg lakhelyként. Ez a település a Korlát patak által elválasztva, közvetlenül Kovászna megye szomszédságában található. A zömükben roma nemzetiségűeket számláló helyi közösség tagjai évekkel ezelőtt Szászmagyaróson kezdtek el törvénytelenül építkezni, de a patakon túl, vagyis Kovászna megyében is folytatták. A házak többsége így most már a székelyföldi megyében található. A hatszáz ember háza a székelyföldi településtől jól elkülönül. Ezért a helyiek külön faluként emlegetik, de hivatalos neve nincs. A Brassó megyei lakosság-nyilvántartási hivatal vezetője szerint a rendszerváltás óta az ország minden sarkából érkeztek ide folyamatosan hajléktalanok. /Kétszobás ház hatszáz lakója. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./

Dani Gergely katolikus pap a legnehezebb időben is kiállt csángómagyarok érdekeiért. Dani Gergely esperes-plébános /Lemhény, 1919. jún. 19. – Gyimesbükk, 1983. jan. 5./ a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium elvégzése után Brassóban érettségizett, teológiai tanulmányokat Gyulafehérváron folytatott. Kovásznán, Csernátonban, Gyergyószentmiklóson, Tekerőpatakon tevékenykedett. Gyimesbükkbe 1972-ben nevezték ki. Acélkemény magatartása töretlen hittel, erős akarattal párosult. A Gyimesben eltöltött tizenegy esztendejében talán egy nap sem volt, hogy ne kellett volna aggódnia a hívekért, a gyermekekért, akiket magyarul tanított írni-olvasni a hittanórákon; tervei megvalósításáért (a nagy templom felépítéséért, a kápolnák bővítéséért stb.). Első gondja az volt, hogy a kontomáci templomot (amely még Mária-Terézia idejében 1772–1782 között épült az ezeréves határnál a vámtisztek, ácsmesterek, hajdúk részére) felújítsa. A hívek faanyaggal és munkával járultak hozzá az új templom és a kápolnák felépítéséhez. Pénzük nem volt. Dani Gergely szinte egész Európát és Amerikát mozgósította. Lett pénz, lett harang, orgona és toronyóra is. A bukaresti engedély megszerzése ment a legnehezebben. Templomépítés közben nagyon sokszor voltak keserű napjai. A szekuritátén vallatták, megverték. A gyimesbükki nagy templomot Dani Gergely esperes-plébános a nehézségekkel dacolva, nagy áldozatok árán, 1974 és 1976 között sikerrel felépítette. 1976. október 15-én Jakab Antal püspök végezte a szentelési szertartást. Zúgtak a harangok, mintegy nyolcvan pap és többezer világi hívő volt jelen. Egy vasárnapi szentbeszédében azt mondta az esperes úr, ha ez a templom minden vasárnap megtelik imádkozó hívekkel, akkor nem kell félteni sem az egyház, sem a nemzet sorsát. A templom minden vasárnap megtelik. Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én, a gyimesi nagy templom felszentelésének harmincadik évfordulója kapcsán megemlékeznek Dani Gergely esperesről. Szeptember 24-én lesz az iskola névadó ünnepsége. Az egyetlen magyar nyelvű iskola Bákó megyében Dani Gergely nevét fogja viselni. /Antal Erzsébet: Emlékezünk Nagyboldogasszony napján. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 13./

Ion Iliescu volt államelnök szerint a titkos dossziék nyilvánosságra hozatala egyfajta boszorkányüldözés. Németh Júlia, a Szabadság munkatársa hozzátette: mire ment volna a volt államelnök 1989 után az általa továbbéltetett szeku nélkül? Mire kellettek a marosvásárhelyi események? S vajon ki hívta a szemüvegeseket és nyakkendősöket kiirtani óhajtó bányászokat Bukarestbe? Iliescunak a haja szála sem görbült. A volt titkosszolgálati emberek a kiszivárogtatással, az üldözők és üldözöttek egy tálba helyezésével egybemossák a tényeket. /Németh Júlia: Boszorkánytalanítás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./

Nagy Zsolt visszakozott: mégsem párt-RMDSZ-re van szükség, ahogy néhány nappal ezelőtt állította, hanem csak „bizonyos elemeiben” pártszerűbb működésre. Mindez jelzi, milyen hatalmi belviszonyok között lehet felvetni az RMDSZ-ben – ha egyáltalán fel lehet vetni – a belső reform kérdését. Csakhogy ez az árnyalatosdi egyáltalán nem kedvez a probléma helyes megfogalmazásának, írta Bakk Miklós. Akik pártot mondanak ugyanis, azok a hatékonyabb politikai cselekvést, a gyors döntéseket, a bukaresti kontextusnak való megfelelést állítják az előtérbe, de eközben annak elfogadását is kimondják, hogy egy „másik pártnak” is létjogosultsága van. Akik viszont a szövetségi jelleget hangsúlyozzák, azok az RMDSZ párt minél szélesebb támogatottságát gondolják fontosabbnak, egy „másik párt” létjogosultságát inkább tagadnák. Nagy Zsolték óvatoskodása fölött ott lebeg Markó, Frunda és a többiek kivárása, illetve struktúra-konzervativizmusa. /Bakk Miklós: A generációs seprű. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./