Szakály Sándor budapesti történész, az MTA doktora volt a vendége a Korunk Akadémia Történelem és emlékezet című rendezvénysorozatának. A Kolozsvár Társaság székhelyén lezajlott eseményen Szakály Sándor Magyarország a második világháborúban való részvételéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a második világháború legfőbb oka a versailles-i békerendszer szülte revíziós mentalitás és gazdasági állapotok, valamint az emiatt kialakult politikai szélsőségek és ideológiák térhódítása. Éles párhuzamot vont a Trianon-szindrómában szenvedő Magyarország és a Mussolini-féle Olaszország között, az első világháború két fő elszenvedőjének nevezve őket. Kiemelte a húszas évek diplomáciai próbálkozásait és a nyugati államok ilyen téren tanúsított passzivitását, valamint a majdani háború kirobbanásának okaként említette a Magyarország körüli államok revíziós politikájától félő szövetségeseit. A nyugati államok közül sokan – különösen Nagy-Britannia – hajlottak a versailles-i békerendszer újraértelmezésére. Ezt tanúsítja az első bécsi döntés legitimitása és hivatalos elismerése. /T. Szabó Csaba: „Állandó béke és örök barátság” = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./

„A hetvenes évek elején, amikor a diktatúra meghirdette ama keserű emlékű kultúrforradalmat, a kultúrarombolás pártprogramját – kolozsvári magyar zeneművész- és tanár- kiválóságok egy csoportja kivételes kultúraépítő kezdeményezéssel válaszolt a kihívásra. Elkezdtek falura járni. Megszűnt kórusokat teremtettek újra Kalotaszegen és újakat alapítottak. Kottaolvasásra kezdték tanítani a földművelő népet,” írta dr. László Ferenc zenetudós az 1993-ban megjelent Kalotaszegi népdalfeldolgozások kórusgyűjtemény előszavában. Mindennek kezdeményezője Jagamas János, a kiváló népzenetudós és népzenekutató volt, aki Mérát választotta a maga és a főiskolai tanítványai számára missziós helyül. Tanártársai: Márkos Albert a körösfői kórust, Szalay Miklós a mákófalvit támogatta. Tanítványaik: Vermesy Péter Vistára, Buzás Pál Bikalra, Orbán György Györgyfalvára jártak ki rendszeresen tanítani. Ezen hat kiváló zenész közül már csak ketten élnek és tanítanak: Buzás Pál zongoraművész Kolozsváron és Orbán György zeneszerző Budapesten. Elkezdett munkájuk eredményes volt, a kórusok ma is hallatják hangjukat az énekkari találkozókon. A Romániai Magyar Dalosszövetség meghirdette a Mérában megtartott kalotaszegi ifjak népdaléneklési versenyét. November 15-én zajlott le a verseny. /Guttman Mihály: ”Jagamas János” kalotaszegi ifjúsági népdaléneklési verseny. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./

A Magyar Polgári Párt (MPP) vezetősége esetleg hajlandó lenne támogatni Traian Basescut az államelnöki választások második fordulójában, mivel úgy véli, hogy a jelenlegi elnök és a PDL „az egyetlen remény” a magyar közösség számára. Szász Jenő MPP-elnök sajtótájékoztatóján kifejtette, meggyőződése, hogy Traian Basescu bejut az államelnöki választások második fordulójába. Szász kifejtette, az MPP felkérést intézett a Basescu államelnök kampány-stábjához, hogy a választások második fordulója után Basescu látogasson el a Székelyföldre, és találkozzon az ott élő emberekkel, tárgyaljanak a régió specifikus és általános problémáiról. Szász leszögezte, az MPP nem fogja feltételek nélkül támogatni Traian Basescut a második fordulóban. Basescu hibákat követett el, amikor Tusnádfürdőn azt mondta, hogy nem lesz autonómia, és Budapesten, amikor ugyanezt fejtette ki. Azonban Basescu Székelyföldön azt mondta, hogy a decentralizálást támogatja. /Az MPP támogatná Basescut. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 19./

November 17-én Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén bemutatták Gáll Ernő: Levelek 1949–2000 /Korunk–Komp Press, Napvilág, Kolozsvár, Budapest, 2009/ című levelezéskötetét. Gáll Ernő özvegye, Gáll Éva Dávid Gyula irodalomtörténész segítségével rendezte sajtó alá a leveleket. A válogatást Horváth Andor, a Korunk főszerkesztő-helyettese végezte. A bevezető tanulmányt Salat Levente egyetemi docens írta. /Köllő Katalin: Levelek tükrében: Gáll Ernő, egy különleges szellemi képességű ember. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

Ukrajna függetlenné válása óta a napokban fordult elő először, hogy az állami televízió egyes csatornája nyíltan magyarellenes műsort sugározzon, gyakorlatilag szeparatizmussal vádolva meg a kárpátaljai magyarságot és Budapestet. Az Ukrajnára leselkedő veszélyek: a magyar irány című adásban megszólalt a Szvoboda nacionalista szervezet vezetője, aki felrótta a kárpátaljai magyaroknak, hogy emlékműveket állítanak Ukrajna területén. Mint hangsúlyozta, a magyarokkal ellentétben az ukrajnai románok, szlovákok és más kisebbségek megértették, hogy nem célszerű emlékműveket állítaniuk, mivel szerinte azok, akik emlékműveket állítanak, azt jelzik, hogy ott vannak, s adandó alkalommal az emlékjeleknél húzzák meg az új határt. A műsor készítői, beregszászi magyar iskolákkal és a magyarországi oktatási-nevelési támogatással példálózva, azt állították, hogy a városban magyarosítás folyik. Szerintük a Beregszász központú nemzetiségi járás kialakításával kapcsolatos, úgymond Budapest által is felkarolt elképzelések célja az, hogy megvalósulásuk esetén a helyi magyarok referendumon kérhessék a terület Magyarországhoz csatolását. /Magyarellenes uszítás Ukrajnában. = Krónika (Kolozsvár), nov. 20./

Mester János emléktáblát avatnak Magyarpécskán november 21-én. Mester János /Magyarpécska, 1879. szept. 15. – Budapest, 1954. júl. 1./ papnak készült, püspöke Rómába, a Gergely Egyetemre küldte tanulni. Teológiai tanulmányait 1906-ban fejezte be, hittudományi doktorátussal. Belépett a jezsuita rendbe, Belgiumba helyezték. 1914-ben tért vissza a Csanádi egyházmegyébe, amikor Glattfelder Gyula (1874-1943) püspök a Szent Imre Kollégiumban helyezte, prefektusnak. 1915-ben a budapesti egyetemen filozófiai doktorrá avatták. 1919-től a temesvári hittudományi főiskolán tanár, lelkiigazgató és székesegyházi szónok. Mester Jánosnak 1922-ben sikerült elérnie, hogy a románok engedélyezzék a lelkipásztorok folyóiratának, a magyar nyelvű Egyházi Szemlének megjelenését. 1921-től Budapesten főiskolai tanár lett, majd a szegedi egyetemen tanított, 1930-ban Klebelsberg Kunó miniszter a szegedi egyetemen nyilvános rendkívüli tanárává, a filozófiai tanszék vezetőjévé nevezte ki. Nagy gondot fordított hallgatói magyarságtudatának formálására. 1949-ben 70 éves korában ment nyugdíjba. /Nagy István: Mester János emléktábla-avatás Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 20./

Sem az iskolák, sem a kultúrházak, sem az katolikus egyház nem engedélyezik a moldvai csángó falvakban, hogy ingatlanjaikban tartsák az iskolán kívüli magyar foglalkozásokat. A legtöbb településen bérelt épületben tanulnak a gyermekek, mert saját házak vásárlására nem futja az oktatási programot fenntartó Moldvai Csángómagyarok Szövetségének. Székeket hoztak a külsőrekecsini Gyermekek Házához. Támogatók adományából építették fel ezt a házat. A magyar órákat korábban egy családnál tartották. Az emeleten tanári lakást és számítógéptermet alakítottak ki. Moldvában 21 településen tartanak magyar órákat, de csak hét faluban van magyar közösségi ház. Ezeken a településeken egyre többen tanulnak magyarul. – Az emberek azt érzékelik, hogy nem csak egy rövid időre jövünk, itt megzavarjuk az ők életüket, és aztán tovább állunk, hanem hosszú távon gondolkodunk – hangsúlyozta Solomon Adrian, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. Lujzikalagorban három évig kis raktárban tartották a magyar órákat. Az 5000 lelkes községben már 100 gyermek jár a magyar foglalkozásokra. Ezért bérelte ki a Csángó Szövetség most a házat. 35 ezer euróra lenne szükség ahhoz, hogy a Csángó Szövetség megvásárolhassa a házat, ahol a tanári lakás is helyet kapna. Az összeget közadakozásból próbálják összegyűjteni. Duna TV. /Hosszú távon gondolkodik a Csángómagyarok Szövetsége. = Erdély. Ma, nov. 20./ 8/ November 18-án volt az Erdővidéki Közművelődési Napok leggazdagabb kínálata: Barótra, Olasztelekre, Kisbaconba, Erdőfülébe, Nagybaconba, Ürmösre, Bölönbe, Nagyajtára és Vargyasra vittek programot a szervezők. Másnap Baróton Hidak címmel a felsőrákosi alkotótábor anyagából, Bardocon pedig az Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület tagjainak munkáiból nyílt fényképkiállítás, Bölönben Höncz László Bűnösként is győztes című könyvét, Baróton pedig Magyari Hunor Az erdővidéki református egyházmegye templomai című albumát mutatták be. Vargyason megnyílt az Erdővidék nagyjai című kiállítás, Középajta népe pedig Magyari Hunor albumát ismerhette meg, a bölöni Kék virág néptáncegyüttes Zalánpatakon és Középajtán lépett fel. Baróton előbb dr. Bona Gábor, majd Pelyach István történész tartott rendhagyó történelemórát az 1848―49-es szabadságharcról, majd a csíkszeredai Mesehetes zenekar szerzett lépett fel. Dr. Egyed Emese Baróti Szabó Dávid Kisded szótáráról /Tortoma Kiadó, Barót/ beszélt, mely most jelent meg. Az 1792-ben Kassán nyomtatott második kiadás alapján készült könyvet méltatva a kolozsvári egyetemi tanár kiemelte: ,,Amikor készült, munkafüzet volt, tanári segédletként tudták használni a magán- és iskolai oktatásban azok, akik tudatosan akartak magyarul beszélni, s azok is, kik magyarul akartak megtanulni. ” Erdőfülében a Magyar Művelődési Intézet főigazgatóját, Borbáth Erikát telt ház fogadta. Örökségvédelem és hagyományápolás című előadásában arra tért ki, hogy mennyi hasznot hajthat a ma emberének az elmúlt évszázadok alatt felhalmozott közös tudás. Olaszteleken kiállítás nyílt Nagy Viktor fényképeiből, majd Kolumbán-Antal József székelyudvarhelyi író Székely honfoglalás című kötetét mutatták be. Kisbaconban Csikány Tamás és Kedves Gyula budapesti történész Székelyek a napóleoni háborúkban, valamint Huszárok az 1848/49-es szabadságharc erdélyi hadszínterén címmel tartott előadást. Szabó Zsolt főszerkesztő, valamint Benkő Levente szerkesztő ismertette a Művelődés című folyóiratot, Jánosi József pedig Erdővidéki táncélet című kötetét. Fehér János művészettörténész Erdővidék épített örökségéről értekezett. Baróton megnyílt Kiss Béla sepsiszentgyörgyi képzőművész akvarell-kiállítása. /Hecser László: Gazdag Erdővidéki Közművelődési Napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

Puskel Péter ismert aradi helytörténész az Aradon, illetve Arad megyében született nagy magyarokat vette számba. Klebelsberg Kunó gróf érdemeit néhány sorban kockázatos összefoglalni, mert minden, amit létrehozott, rendkívüli fontosságú volt. A magyar közoktatás talán legnagyobb reformátora Magyarpécskán látta meg a napvilágot, Budapesten szerzett jogi doktorátust. 1922-től kilenc éven át kultusz- és közoktatásügyi miniszter. Alapcéljának tartotta a népoktatás korszerűsítését, a széles néptömegek kulturális szintjének felemelkedését. Könyvtárral ellátott iskolákat, tanítólakásokat építtetett falun, népiskolákat a szétszórt és elszigetelt tanyákon; főiskolákat, egyetemeket (szegedi, pécsi, debreceni) és a felsőfokú oktatáshoz szükséges kutatóintézeteket hozott létre, a magyarság szellemi építkezésének szükségességét hirdette. Az ő nevéhez fűződik a római Collegium Hungaricum létrehozása. Klebelsberg Kunó 1932-ben halt meg. Pécskán a római katolikus templom falán a rendszerváltozás után elhelyezett emléktábla, majd 2000-től a templomkertben mellszobor (Jecza Péter munkája) emlékeztet a városka kiválóságára. A magyar filmművészet múltja elképzelhetetlen Jávor Pál nélkül. Jermann Pálként 1902. január 31-én szerelemgyerekként született Aradon, ahol 17 évet élt. Vidéki színházakban kapott szereplehetőséget, de fegyelmi vétség miatt hamar szerződés nélkül maradt. A Csak egy kislány van a világon című némafilm hozta meg számára a kiugrás lehetőségét 1929-ben. Több mint hetven magyar filmben játszott. És majd mindegyikben főszerepet! 1946-ban Groza Péter miniszterelnök meghívására erdélyi turnéja során járt ismét szülővárosában. Az internálás poklából kikerülő Jávor akkoriban már csak árnyéka volt egykori önmagának. Amerikába ment, de ott nem volt sikeres. 1957-ben hazatért, 1959. augusztus 14-én halt meg Budapesten. Inke László színművész 1925-ben Aradon született, ahol édesapja, Rezső, két évig a színházigazgatói tisztet is betöltötte. Inke László 1947-ben végezte el a Színművészeti Főiskolát és vidéki színházakban kezdte el a pályát. Tíz év múlva került fel Budapestre és a fővárosban több társulatnál megfordult. Elsősorban karakterszínészként nyújtott kiemelkedőt. Raffy Ádám (Kuppfert Miksa) orvos és regényíró két fia, Ádám kritikus és műfordító, Pál pedig irodalomtörténész, -kritikus és műfordító. Ádám 1926-ban, Pál 1930-ban született Aradon, nem sokkal édesapjuk Nagyváradra költözése előtt. Raffy Ádám többek között az Akadémiai, majd a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőjeként az angol, francia, német irodalom egyik legavatottabb tolmácsolója volt, 1978-ban hunyt el. Raffy Pált származása miatt a vészkorszakban internálták. A háború után magyar–francia szakos diplomával a Szépirodalmi Kiadóban dolgozott. Műfordításai mellett Kosztolányi Dezső összes műveinek a szerkesztését is elvégezte. Aradi Zsigmondról viszonylag keveset tudunk. Aradon született 1839-ben, kezdetben mérnöki tanulmányokat folytatott Németországban, majd Bécsben szobrászatot. Milánóban és Velencében élt és dolgozott, de kapcsolatban állt szülővárosával. Így kapta meg a megbízatást a Búsuló Arad (honvédemlékmű) elkészítésére, amelyet 1873-ban állítottak fel. Innen azután átszállították a mai Tisztviselőtelep helyén állt régi honvédtemetőbe, majd 1932-ben sérült állapotban a múzeum raktárába. Ma is ott áll a 48-as ereklyék között. Megmintázta még az aradi színház számára Laborfalvi Róza és Szerdahelyi Kálmán mellszobrát. A Laborfalvi-szobornak az évek folyamán nyoma veszett. Szerdahelyi Kálmán mellszobra a Sarbut-féle színházi múzeum leltárában volt. Pár évvel ezelőtt a Csiky Gergely Líceum padlásán találtak egy összetört Petőfi-domborművet. Az A. Zs monogram alapján minden bizonnyal a neves aradi művész alkotása. Ez most restaurálva az intézet folyosóján látható. Ormós Zsigmond (1813–1894) Pécskán született. Életpályája azonban a szomszéd vármegyében, Temesben teljesedett ki. Ormós főszolgabíróként és képviselőként ‘48-as részvételéért hónapokig a temesvári börtön lakója, majd szabadulása után évekig rendőrségi zaklatást szenvedett el. A kiegyezés után Temes vármegye főispánja, a művészetek és a művészek nagy mecénása, kiállítások szervezője, a kultúra támogatója, a Dél-magyarországi Történeti és Régészeti Társaság megalapítója, az MTA levelező tagja. Kezdeményezésére látott napvilágot a vármegye közlönyeként a Temesi Lapok. A Pankotán 1891-ben született Asbóth Oszkár az első világháborúban a központi hatalmak repülőseinek egyik kísérleti telepén végzett mérnöki kutatásokat. Az 1920-as évek végén Asbóth maga is számos felszállást hajtott végre két, ellentétes irányban mozgó légcsavarral felszerelt gépen. Asbóth kutatásainak eredményét alkalmazták a helikopter elkészítésénél. Ezért sokáig őt tartották e légi jármű feltalálójának. Újaradon született két másik Asbóth. A szintén Oszkár (1852) névre keresztelt fivér nyelvészként vált ismertté. A szlavisztika szakértője volt, egyetemi tanár Budapesten, majd 1907-től akadémikus. Két évvel fiatalabb öccse hosszabb külföldi karrier után Budapesten a Műegyetem professzoraként ment nyugdíjba. Kotsis Iván (1889–1980) és öccse, Endre (1897–1954) Aradról indultak, és mindketten ragyogó egyetemi és épülettervezői pályát futottak be Budapesten. Ivánt tagjává választotta az MTA. Endre tervei alapján épült fel a Vörösmarty téri egykori IBUSZ-palota. Laczó Gusztáv Kisjenőn született, túl korán ragadta el a halál. Aradon a Magyar Vegyes Líceumban érettségizett. Marosvásárhelyen 1959-ben végezte el a színiakadémiát, és Nagyváradon, Temesváron és Sepsiszentgyörgyön számos szerepet játszott. Baász Imre Aradon született, az Aradi 3-as számú Középiskolában (a mai Csiky) érettségizett 1959-ben. Kolozsváron végezte a művészeti főiskolát, később meghívták Bukarestbe tanítani. Sepsiszentgyörgyön korszerűsítette a helyi múzeum szépművészeti részlegét. 1985-ben ő volt az év grafikusa, a Kalevala-illusztrációjáért. Grafikái, kollázsai tovább öregbítették hírnevét. Atzél Béla, a borosjenői Atzél család egyik „fekete báránya” volt. Atzél Béla angliai mintára Budapesten, a Stefánia úton megnyitotta a Park Klubot, amelyet ízlésesen antik bútorokkal rendezett be. Maga Erzsébet királyné is ellátogatott az arisztokrácia és a nagypolgárság e mondén szórakozóhelyére. Később az Országos Kaszinót is igazgatta. ő lett a Vígszínház első intendánsa. Mindössze 49 éves volt, amikor 1900-ban meghalt. Hunyad megyéből meg kell említeni Szamossy Elek festőművészt. Paál László a zámi Nopcsa-kastélyban látott napvilágot. Fiatalon az aradi rajziskolában tanult, itt ismerkedett meg Munkácsy Mihállyal, akihez élete végéig szoros barátság fűzte. Élete nagy részét Barbizonban töltötte. A szentgyörgyvályai születésű Szőts István a magyar filmvilág egyik legjelentősebb rendezője /emlékezetes az Emberek a havason című filmje/. Az 1914-ben Déván napvilágot látó Baróti, eredeti nevén Szabó Géza több újság neves publicistája, Budapesten a Magyar Nemzet napilapnak haláláig volt a munkatársa. A Bánság legnagyobb szülötte, Bartók Béla, Nagyszentmiklósról indult. Kurtág György zeneszerző, zongoraművész Lugoson látta meg a napvilágot, Acél Ervin karmester Temesvár szülötte. Gertenyesről lépett a világhír útjára Hollósy Kornélia operaénekesnő. A sokféle művészi tehetséggel megáldott Gyertyánfi Berta, Nákó Kálmán nagyszentmiklósi gróf felesége festő- és zeneművész volt. Temesvárról indult Brocky Károly festőművész. Kevesen tudnak Burghardt Rezsőről szülővárosában, Zsombolyán. Munkácsy-díjas portré-, csendélet-, akt- és városképfestő volt. Sok kiváló építész mondhatta szülőföldjének a Bánságot, így Aigner Sándor, Árkay Aladár. Több művész szintén bánsági: Hermann Lipót, Uitz Béla, Farkas André, André François grafikusművész, aki a francia plakátművészet meghatározó egyénisége lett és Kállai Ernő. A színművészek közül Lázár Mária és Tábori Nóra. A lugosi születésű Lugosi Bélát és a temesvár-szabadfalui Johnny Weissmüllert (János) Amerikában emelte szárnyára a világhír, a film. Temesváron látta meg a napvilágot az egyik legsikeresebb sportoló, Balázs Jolán atléta, világbajnok magasugró. /Gáspár-Barra Réka, Puskel Péter, Szerenyés Irén: Elszármazott nagyjaink II. Aradon ringatták bölcsőjüket. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 21. / Előző: Elszármazott nagyjaink I. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10/

Darvay Nagy Adrienne színháztörténész 2002 és 2008 között a kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja művészeti szaktanácsadója volt. 1969 óta Budapesten él, de nagyváradiként tartja számon magát. Minden erdélyi színházban otthon van, jól ismer minden társulatot. Tizenegy eddig megjelent önálló kötete szinte kivétel nélkül a határon túli színházakkal, illetve színészekkel foglalkozik. Igaz, hogy a kisvárdai fesztiváltól 2008-ban, annak huszadik évfordulóján „búcsút vett”, az erdélyi színházakat azonban továbbra is szemmel tartja. Októberben véget ért az Égtájak Iroda által rendezett második Biennále – A külhoni magyarok kulturális fesztiválja elnevezésű esemény. A színházi programot a Kolozsvári Állami Magyar Színház Három nővére zárta, tényleg rendkívüli sikert aratva a Vígszínházban. Erdélyből az összmagyar színházművészet másik kiválósága, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház is fellépett, sőt A mizantrópnak, Bocsárdi László legújabb rendezésének a Biennálén volt a hivatalos premiere. Darvay Nagy Adrienne Megkönnyezett szabadság kötetét 2003-ban románul is kiadták. /(Köllő Katalin): Mivel foglalkozik mostanában... Darvay Nagy Adrienne színháztörténész, színházkutató. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Benépesültek november 22-én a külföldön nyitott szavazókörzetek az elnökválasztások első fordulójában. Külügyminisztériumi tájékoztatás szerint román idő szerint 17 óráig mintegy 50 ezren adták le szavazatukat az elnökjelöltekre, illetve válaszoltak a referendumon feltett kérdésekre. Elsősorban a Moldova Köztársaságban, Olaszországban és Spanyolországban élő román állampolgárok tolongtak az urnáknál, de szavaztak Brüsszelben és Budapesten is. Budapesten sorban álltak a román nagykövetség székháza előtt a szavazni vágyó román állampolgárok, szemerkélő esőben. /Nagy Zsuzsanna, Budapest; Vincze Loránt, Brüsszel: Tolongtak a külföldi urnáknál. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

Budapesten november 20. és 28. között zajlik a 8. Kortárs Drámafesztivál. A fesztivál programja nemzetközi, magyar, felolvasószínházi és kísérő programblokkra tagolódik, emellett fesztiválklubot is működtet. A marosvásárhelyi Yorick Stúdió is bemutatkozik, a bukaresti dramAcum Csoport 20/20 című előadással lesz jelen. A Kortárs Drámafesztivál nevelési programja 2009-től a határon túli alkotókra is kiterjed. Hatházi András színész-drámaíró az eddigi egyeztetések alapján 26-án fogja meglátogatni a Jaschik Álmos Szakközépiskolát. Tőle A dilis Resner című drámát olvassák a gyerekek. A Kortárs Drámafesztivál kísérőprogramja a rendszerváltás huszadik évfordulójához kapcsoló Twenty Years After című háromnapos konferencia. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Rajtol a magyar fővárosban a Kortárs Drámafesztivál. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

Inkább lelkiismereti, mint történelmi drámának nevezi legfrissebb színpadi művét Székelyhidi Ágoston. Az ismert író, történész az 1989-es eseményekről Végítélet címmel írt színdarabot, melyet a rendszerváltás huszadik évfordulójára szervezett eseménysorozat keretében mutatnak be Debrecenben és Nagyváradon november 28-án, illetve 29-én. A drámát Nagyváradon Meleg Vilmos rendezésében mutatják be. A szerző szerint az 1956 utáni kommunista rezsim politikai értelmezésén túl az értékrombolás diktatúrájának nevezhető: az emberi, vallási, nemzeti és európai értékeket egyaránt a földdel igyekezett egyenlővé tenni. A 1989-es temesvári eseménysorozat tehát az értékmentés forradalma volt, vélte az író. „Szellemi, politikai, közéleti népmozgalmakról beszélhetünk 1989 kapcsán, ám ezeknek a gyökere legalább egy évvel korábbra nyúlik vissza” – fejtette ki. 1988 volt ugyanis a kommunista diktatúra falurombolási tervének éve. Ez a szisztematikus falupusztítás az egész kommunista birodalomban egyedülálló volt. Emiatt szerveztek Budapesten 1988. június 27-én Erdély-tüntetést, amely Székelyhidi meglátása szerint ‘56 óta a legnagyobb ilyen jellegű megmozdulás volt a magyar fővárosban – a nemzeti értékrend szerint ugyanis Magyarország Erdéllyel szerves egészet, „értékteret” alkot. Szeptember 6-án Tőkés László akkori temesvári lelkész aláírta az Aradi Nyilatkozat néven ismert dokumentumot, amelyben felszólította a református gyülekezeteket: akadályozzák meg a falurombolást, amellyel Ceausescu „a múltat semmisíti meg”. Akkoriban Tőkés már a nemzetbiztonság által elszigetelten élt. Különleges volt ez, mert mind Lech Walesának, mind Václav Havelnek politikai erő állt a háta mögött, Tőkésnek azonban az égvilágon semmi, csak az értékmentés szándéka és szerepvállalása, fejtegette Székelyhidi. Amikor 1989. december 15-én Tőkést elhurcolták, már románok és magyarok, vallásosak és nem vallásosak egyaránt melléálltak. Egy hét múlva, december 21-én a Ceausescu házaspárnak már menekülnie kellett. A Végítélet december 16-án játszódik, és cselekménye egy temesvári kocsmáros, besúgó és kettős ügynök története körül forog. /Nagy Orsolya: Színdarabot írt a ‘89-es rendszerváltásról Székelyhidi Ágoston. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./

Az Érmellék két szerelmese – Gavrucza Tibor székelyhídi lelkész, festőművész, és Számadó Ernő, a szomorú életű, 56-os elítélt költő – találkozott a Fenyőfa a lápon című kötetben, amelyet Kolozsváron mutattak be. Számadó Ernő 1907-ben Budapesten született, törvénytelen gyermekként. Sokat nyomorgott, többször az öngyilkosság határán állt. A második világháború idején költözött Érmellékre, Érkeserűre. Az 50-es években már országszerte ismert költő volt. 1958-ban az érmelléki Sass Kálmán csoport tagjaként letartóztatták, 25 év börtönbüntetésre ítélték. Számadó Ernő 1963-ban szabadult, 1983-ban halt meg Érkeserűn. Érmellék lápvilágát megörökítő verseit tartalmazza a kötet, amelyeket Gavrucza Tibor akvarelljeivel illusztrált. A Törökvágási templomban Érmellék színei címmel eladással egybekötött tárlat is nyílt az akvarellekből. /(ke): /Érmellék – képekben, versekben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) állandó tanácsa Erdő Péter bíboros vezetésével november 23-án Romániába utazott, a háromnapos látogatáson a hívek anyanyelven történő lelkipásztori ellátásáról is megbeszélést folytatnak – közölte az MKPK titkársága. A magyar főpásztorokat Petru Gherghel jászvásári megyéspüspök hívta meg. A tárgyalásokat Ioan Robu bukaresti érsek vezeti a Román Katolikus Püspöki Konferencia részéről – áll a közleményben. A püspökkari találkozón a szertartáson Jakubinyi György gyulafehérvári érsek is jelen volt. Az MKPK az utóbbi években szorosabbra fűzte kapcsolatát a környező államok püspöki konferenciáival, a románokkal is évről évre találkoznak. Tavaly szeptemberben a román püspöki kar delegációja járt Budapesten, Ioan Robu vezetésével. /Az anyanyelvi hitgyakorlásról tárgyalnak magyar püspökök. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./

A budapesti Kutató Diákok Országos Szövetsége által kezdeményezett mozgalom égisze alatt immár tizedik alkalommal került sor középiskolásoknak szánt tudományos konferenciára, amely az idén a Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciája társzervezésben zajlott: Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Református Kollégiumban a Reáltudományok Szakosztályának, míg Tordán, az egy éve alakult Jósika Miklós Elméleti Líceumban a Humán- és Társadalomtudományok Szakosztályának ülései folytak. A Jósika-líceumban Rus Fodor Dóra iskolaigazgató kiemelte, hogy a vetélkedő a román Oktatási Minisztérium országos rendezvényeinek versenylistáján szerepel, ezáltal minisztérium támogatásában részesül. Tordán négy szekció előadásaira került sor, melyen Erdély 12 középiskolája képviseltette magát. /R. F. D. : Tudományos Diákkörök Erdélyi Konferenciája a Jósikában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

Egyed Ákos történész, akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyolcvanéves. Egy kis háromszéki faluban, Bodoson született 1929. november 25-én. Szülőfalujából hozta az érdeklődést az agrártörténet, de a székely faluközösség és általában a székelység története iránt is. A sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, 1948-ban került a Bolyai Tudományegyetemre, ahol akkor még Entz Géza és László Gyula is tanított. 1951-ben családja kuláklistára került, ezért a már gyakornoknak kinevezett végzős hallgató nem maradhatott az egyetemen. A Román Akadémia kolozsvári intézetébe nevezték ki kutatónak. Tanulmányai a mai napig vállalható, úttörő munkák voltak a gazdaság- és társadalomtörténet terén. Nagy ívű tanulmánya, A jobbágyrendszer és a jobbágyfelszabadítás Erdélyben alapvető jelentőségű az erdélyi társadalomtörténetre nézve is. A Kriterion Kiadónál 1981-ben Falu, város, civilizáció címmel megjelent kötetében olyan témákat tárgyalt, mint a vasúthálózat kiépülése, az iparosodás és városfejlődés, illetve a sajátos etnikai alapon megosztott hitelrendszer működése Erdélyben. Kutatta Háromszék önvédelmi harcának feltáratlan részleteit (Háromszék 1848–49-ben, 1978). Az 1848-as forradalom forrásainak kiadásán dolgozott, de ezek feldolgozására 1989 előtt nem nyílt lehetőség. Csak a fordulat után jelent meg kétkötetes monográfiája (Erdély 1848–1849-ben), amely az 1848–49. évi erdélyi események legalaposabb feldolgozása. 2001-ben egy újabb könyvben az 1848. évi utolsó erdélyi rendi országgyűlés történetét írta meg. A szerző termékenységét jelzi az 1997-ben megjelent kétkötetes tanulmánykötet (A korszerűsödő és hagyományőrző Erdély), majd ezt követte 2004-ben Erdély metamorfózisa a hosszú 19. században. Magyari Andrással közösen kiadott egy tanulmánykötetet a székelység történetéről, majd 2006-ban megszületett a székely történelem népszerű összefoglalása (A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig). Mikó Imre – Erdély Széchenyijének életrajza 2005-ben jelent meg. Ezt követte idén az EME évfordulóra időzítve Mikó Imre beszédeinek kiadása (Gróf Mikó Imre beszédei és felhívásai). Egyed Ákos 1989 után Budapesten és Debrecenben volt vendégtanár, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem pedig díszdoktorává avatta, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke 2002 óta. /Pál Judit: Születésnap – „Számomra a szülőfalu egyfajta laboratórium szerepét töltötte be”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./

Négy fellépést magában foglaló turnéra indul a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes. Az Ivácson László rendezte és koreografálta Hol jársz, hová mész? című Kádár Kata-balladafeldolgozást bemutatják a Szegedi Nemzeti Színházban, a budapesti Hagyományok Házában, a szatmárnémeti Északi Színházban és a kolozsvári Állami Magyar Operában. /(fekete): Négy este, négy előadás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 26./

„Gross Arnold megformálja mindannak a szépségét, amiről azt hisszük, hogy szóra sem érdemes, ami pedig kimondva-kimondatlanul mindannyiunk számára egyszeri és megismételhetetlen” – ezekkel a szavakkal köszöntötte Kovrig Nagy Ádám muzeológus Gross Arnold Kossuth-díjas grafikusművészt nyolcvanadik születésnapján. Az 1929. szeptember 25-én, Tordán született művészt Budapesten a Magyar Természettudományi Múzeum egy rendhagyó, születésnapjára összeállított tárlattal lepte meg. A kiállítás a „tündérvilágot” teremtő Gross Arnold magyar tájak ihlette rézkarcolatait mutatja be. Gross Arnold a második világháború vége felé költözött Nagyváradra, majd innen szökött át 1947-ben Magyarországra. Egyetlen bőrönddel érkezett Pestre, ahol érettségi nélkül felvették az iparművészeti főiskolára. Az 1950-es években alakította ki egyéni stílusát, s azóta készíti a szivárvány színeiben pompázó rézkarcait. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Gross: 3 X 80! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

Kibédi Varga Sándor marosvásárhelyinek vallja magát, annak ellenére, több mint húsz éve Budapesten él. Megjelent az erdélyi kivándorlókról és magyarországi bevándorlókról szóló riportregénye: Az Üveghegyen túl /Mentor Kiadó, Marosvásárhely. 2009./ A Kibédi előnevet a Varga Sándor elé Budapesten, 1988-ban vette fel – neves unokatestvérei példáját követve. Vele együtt húszan vallanak arról, hogy honnan indultak el, és mire jutottak. Kibédi Varga Sándor 1946-ban született. Tanított román nyelvet két román faluban és magyar nyelvet és irodalmat Budapesten. Hat lapnak volt a belső, háromnak az állandó külső, és tucatnyinak az alkalmi munkatársa. Erdélyi református magyar vagyok, mondja magáról. /Kibédi Varga Sándor: A ki- és bevándorlókról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./

Európai uniós támogatással dolgozzák fel és teszik a nagyközönség számára elérhetővé az 1848/49-es forradalom és szabadságharc relikviáit őrző Aradi Ereklyemúzeum 17 ezer darabos gyűjteményét. Az Arad Megyei Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum közösen nyert uniós támogatást a történelmi gyűjtemény megmentésére és közkinccsé tételére. Zombori István történész, a Móra-múzeum igazgatója szerint az elkövetkező esztendő során magyar és román szakemberek a budapesti Hadtörténeti Múzeum szakmai támogatásával rendszerezik és feldolgozzák a gyűjteményt: fegyvereket és katonai felszereléseket, egyenruhákat, zászlókat, numizmatikai és képzőművészeti anyagot, valamint a 1848/49-es forradalom és szabadságharc kultuszának tárgyi emlékeit. A gyűjtemény a két világháború között, majd az azt követő években is látogatható volt, a szabadságharc centenáriumára kiállítást is rendeztek. A hatvanas évektől azonban a tárgyak zömét a múzeumi raktárak mélyére száműzték. /Kezdődik az Aradi Ereklyemúzeum anyagának feldolgozása. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2./

Hülyének nézik az olvasót, és a megosztás logikáját érvényesítik azok az intézmények, amelyek bizonyos szempontok alapján szétválasztják a magas és a populáris irodalmat, kultúrát. Adottnak veszik, hogy vannak az elitek, akik képesek arra, hogy a magas irodalmat befogadják, és vannak a kirekesztettek, akik számára csak egy megrágott, bizonyos mértékben stupid irodalom lesz elérhető – Selyem Zsuzsa irodalomkritikus fenti gondolata vitát szült a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet, a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a Kriza János Néprajzi Társaság hétvégi konferenciáján. A Kultúra és piac című kolozsvári rendezvényen Selyem Zsuzsa előadásában (A kortárs irodalom opciói a posztkom kapitalizmusban) kiemelte, vannak olyan több milliós példányszámban eladott regények (ide sorolta Stephenie Meyer, Paulo Coelho, Wass Albert műveit), melyek jól meghatározott célcsoportnak nyújtanak szolgáltatást: ready-made (készen kapott) közösségi identitást kínálnak megvételre anélkül, hogy az olvasót önreflexióra, kritikai gondolkodásra ösztönöznék. Wass Albert regényei „kényelmes monotonitással kínálják fel az olvasóknak a felsőbbrendűség érzését”. Selyem Zsuzsa szerint az irodalmi intézmények a pártpolitikai struktúrákat másolják „Azt mondják az általam igen tisztelt irodalomtanárok, hogy Coelho, Meyer azért jó szerzők, mert legalább rászoktatják a diákokat az olvasásra. Csakhogy Coelhótól soha nem fogunk eljutni Nádas Péter, James Joyce, Virginia Woolf olvasásáig” – magyarázta a kortárs irodalmat oktató egyetemi adjunktus. Fekete László, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint Selyem pesszimista következtetéseket vont le a populáris és magas irodalmi kultúra elválasztásából. Elmondta, nem érti, miért újszerű és drámaibb most a különválasztás, amikor ez mindig is megvolt. Berszán István, a BBTE magyar irodalom tanszékének vezetője ellentmondást vélt felfedezni abban, ahogy „sajnálkoztunk a populáris és a magas irodalom szétválasztásán azután, hogy elmondtuk, milyen óriási szakadék van közöttük”. /O. M. : Olcsó identitást adó könyvek. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./

Traian Basescu újraválasztását támogatja az MPP a következetes, elvi alapon történő politizálás jegyében – jelentette ki Szász Jenő, a párt elnöke. December elsején, a román nemzeti ünnepen, Bukarestben Szász Jenő találkozott az államfővel, és a D-LP több vezetőjével. Elmondták Basescunak, hogy szerencsétlen tévedés volt Budapesten és Tusnádon határozottan elutasítania az autonómiát, tényleges párbeszédre van szükség erről a kérdésről. A közeljövőben elnöki bizottságot hoznak létre, amely a közigazgatási reform kérdését tanulmányozza, és az MPP javaslatára ebben helyet kaphat az RMDSZ és a polgáriak egy-egy szakértője is. /Farkas Réka: Basescut támogatja az MPP (Cotroceni-ben ünnepelt Szász Jenő). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./

A Magyar Polgári Párt hívei és szimpatizánsai a december 6-i választásokon Traian Basescura, a néppárti jelöltre fognak szavazni, bár személyében a jobboldali jelleg alig észrevehető. A baloldaliak és visszarendeződést óhajtók Mircea Geoana szocialista jelöltre fognak szavazni. „Minden erdélyi magyarnak pirult az arca, mikor annak idején Budapesten, Verestóy és Kelemen Atilla az itteni magyarság nevében ez alkalommal koccintásra emelték poharukat. ” Tőkés András az MPP országos alelnökeként felháborodott, mert ugyanezen a napon, december 1-jén Szász Jenő, az MPP elnöke, egyéni döntése alapján Bukarestben, hasonló ünnepségen vett rész. Ezért Tőkés András tiltakozásként mindaddig amíg Szász Jenő az MPP elnöke, minden a pártban eddig betöltött tisztségéről lemond, de az MPP tagja marad. /Tőkés András MPP-alelnök lemondó nyilatkozata. = Erdély. Ma, dec. 3./

Az erdélyi magyaroknak nem örömteli, hogy annak az országnak, melyben élnek, nemzeti ünnepe a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiájára, a történelmi Magyarország feldarabolására emlékeztet. Nincs mentség arra, hogy Szász Jenő, Rácz Károly és Nagy István, a Magyar Polgári Párt elöljáróinak, hogy eleget tettek Traian Basescu államfő meghívásának, s megjelentek Bukarestben az elnöki palota ünnepségén. Emlékeztetni kell 2002. december elsejére, amikor Budapesten a Kempinski Hotelben Adrian Nastase, Medgyessy Péter akkori miniszterelnökök, Verestóy Attila és más RMDSZ-vezetők együtt ünnepeltek. Az erdélyi magyarság azóta sem bocsátott meg egyiküknek sem. /Simó Erzsébet: Ki mit ünnepel? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./

A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes Kádár Kata balladája nyomán készült Hol jársz, hová mész? című, táncjátékát mutatta be december 1-jén a kolozsvári Magyar Operában. A táncegyüttes erdélyi és magyarországi turnéjának állomásaként, Sepsiszentgyörgy, Szeged, Budapest és Szatmárnémeti után lépett fel a kincses városban. Az Ivácson László által rendezett és koreografált előadás nagy sikert aratott. /(ferencz): Sikeres táncjáték az operában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke néhány párttársával együtt részt vett december 1-jén a bukaresti Cotroceni-palotában tartott fogadáson és tárgyalt Traian Basescu román államelnökkel. Történt mindez december elsején, a román nemzeti ünnepen. 2002. december elsején Medgyessy Péter nevezetű titkosszolgálati ügynök, akkor magyar miniszterelnök Budapesten, a Kempinski Hotelben koccintott Adrian Nastase román kormányfővel a román nemzeti ünnep alkalmából, bizonyítva ezáltal, hogy nincs akkora haza, amekkorát egy „magyar” kommunista el ne tudna árulni. Azon a koccintáson részt vettek és ittak az RMDSZ képviselői, Verestóy Attila és Kelemen Atilla is, írta Szondy Zoltán, miközben az utcán felháborodott magyarok tüntettek. Mit tegyenek ezután azok a magyar emberek, akik többek között azért fordultak a Magyar Polgári Párthoz, mert az RMDSZ vigadott december elsején? Már nem arról szól a verseny, ki a magyarabb, hanem arról, hogy ki az aljasabb? Ki tud többet kapni a nemzetárulásért? – állapította meg a cikkíró. /Szondy Zoltán: /A Kempinskitől Bukarestig. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 4./

A mezőgazdasági együttműködési koncepció megvalósításának perspektívái, a 2011-es magyar uniós elnökség kulturális vonatkozásai, valamint a KMKF kultúr- és nyelvpolitikai koncepciójának megalkotása voltak a fő napirendi pontok december 3-án Budapesten, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) Kulturális, Oktatási és Tudományos Albizottsága, valamint Gazdasági Albizottsága együttes ülésén. Az albizottságok záró állásfoglalásukban felkérték a KMKF elnökét, Katona Bélát, kezdeményezze a kormánynál a tudományos felmérés elindítását, a határon túli gazdálkodók támogatása lehetséges módozatainak kidolgozását, különös tekintettel a felsőoktatásra, szakképzésre, valamint a KMKF Állandó Bizottságát, hogy vizsgálja meg a KMKF keretein belül a megvalósításban való részvétel lehetőségét. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Segítik a magyar gazdákat. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

Kelemen Lajosra, Erdély legendás levéltárosára és történészére emlékeztek Kolozsváron november 30-án. Először Kovács Sándor főesperes köszöntötte a jelenlévőket, majd a kolozsvári Magyar Pedagógusok Kórusa lépett fel. Sas Péter budapesti művelődéstörténész előadása révén betekintést nyerhettek a legendás levéltáros és történész munkásságába. Az emlékesten felköszöntötték Egyed Ákos akadémikust, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökét, aki két héttel ezelőtt ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. /Braica Tünde: Telt házas emlékezés Kelemen Lajosra. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./

Jövő év januárjában elindul a Márai Program, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) hosszú távú, évi egymilliárd forintból működő könyvtártámogatási és könyvszakmai projektje – jelentette be budapesti sajtótájékoztatóján Harsányi László, az NKA elnöke. A kezdeményezés nem egyszerűen a könyvtárak támogatásáról szól, inkább egy átfogó könyvtámogatási rendszer, amely elősegíti, hogy a nemzeti kultúrkincs szempontjából fontos kötetek széles körben hozzáférhetők legyenek a magyarországi és a határon túli könyvtárakban. A program indulásakor a részt vevő könyvtárak egy 1000 címet tartalmazó listáról rendelhetnek, amely 40 százalékban klasszikus és kortárs szépirodalmat, illetve gyermek- és ifjúsági műveket, 60 százalékban tudományos és szakkönyveket, valamint ismeretterjesztő kiadványokat és kézikönyveket tartalmaz majd. /Januárban indul a Márai Program. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./

December 4-én Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián rendezett, Húsz év Temesvár igézetében című konferencián Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke kijelentette: Temesvár esete nem csak az erdélyi magyarokhoz és Romániához szólt és szól, hanem az egész Európához. Azt példázza, hogy képesek vagyunk-e egyszer hinni abban, lehet még emberhez méltó, európai jövőnk. A fideszes politikus felidézte a húsz évvel ezelőtt Temesváron történteket. /Konferencia a forradalmár Temesvárról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./ Temesváron 1989-ben semlegesítették a kommunista rendszer két eszközét, a félelmet és a megosztást – jelentette ki Emil Constantinescu, Románia volt elnöke a nemzetközi konferencián Budapesten. Constantinescu elmondta, nem tudta volna elképzelni, hogy ennyi ortodox román össze tud fogni egy protestáns lelkipásztorral, Tőkés Lászlóval, aki ma püspök, és tagja az Európai Parlamentnek.,,Románok választották meg, és tisztességgel képviseli Romániát” – tette hozzá. – Folytatni kell a húsz évvel ezelőtt megkezdett rendszerváltoztatást – mondta Tőkés László a konferencián. Beszélt arról, hogy Romániában még mindig megvan a társadalmi táptalaja a torz posztkommunista rendszernek. Ugyanakkor ,,Magyarországgal sem dicsekedhetünk”, a lopakodó diktatúra esete áll fenn, egy rendőrállami berendezkedéssel, a hatalmát megőrző rendszerrel van dolgunk – közölte Tőkés László. Orbán Viktor szerint húsz évvel a rendszerváltás után is úgy érezni, nem sikerült élni az akkor megszerzett szabadsággal. Holott – mutatott rá – a jövő legfontosabb kérdése éppen az, tudunk-e élni a szabadság adta lehetőségekkel. Szerinte ez a következő választásokon el fog dőlni. Véleménye szerint az elmúlt két évtized fontos volt mindenki számára, egész Közép-Európa számára, mert nagyon sokat lehetett tanulni belőle. /Húsz év Temesvár igézetében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 5./